Original subtitles

Jó rég volt már mikor utoljára itt láttunk téged.

Sajnáltam mikor hallottam mi történt a szüleiddel.

Igen.

Mindjárt érkezik a pirítós és a májpástétom.

Köszönöm.

Ben.

Hé!

Hé, hogy... hogy vagy?

Nem tudtam hogy még találkozunk azután hogy befejeztük a kezelést.

Ülj le.

Mit csinálsz Ålesundban?

Én... én még mindig nem iszom, de had fizessek neked egy sört.

Nem.

Valami történt velem, Steinar.

És szeretném ha meghallgatnál.

Ö egy idegen doki, referenciák nélkül.

De kellett találnom valakit.

Karácsony este van, és ha nem értékeljük ki őt,

nem leszünk biztosítva.

Később beszélünk. Viszhall.

Ah, Dr. Bendik Halvorson.

Örvendek.

Hol van a beteg?

Erre.

Nem tudjuk sem a nevét sem a címét.

Szükségem van az aláírására hogy adhassak neki gyógyszert.

- Csak kicsit beszélek norvégul. - Oké, oké. Az angol megfelel.

Előfordult valakinél bipoláris zavar a családjában?

Szokott hallucinálni?

Hol... Hol van?

Hol látta utoljára?

Paranoid skizofrénia. Elég tipikus.

Ne! Ne érjen hozzám.

Ne érjen hozzám.

Próbált kárt tenni magában?

Nem tudja megállítani.

Kérem.

A depressziós rohamok gyakoriak

és számos dolog kiválthatja őket. Most...

hogy segíteni tudjunk magán,

néznünk kell egy vérképet...

...fizikai vizsgálatot végzünk.

Nem, én...

Nem vagyok őrült.

Már eleget tudunk hogy felvegyük.

Még várjon, kérem.

Rohama van.

Segítene lefogni?

Összeesett. Kettő volt belőle.

A nő átvette az ápoló arcát, a testét.

- A nő is az ápoló lett. - Ben...

szedsz valamit?

Hé, ez... valami vicc?

Figyelj...

Megmentetted az életem.

A szakadék széléről hoztál vissza. Megtennék érted bármit, de ez...

A szüleid házát, a Holen Fjord mellett, eladtad már?

Nem, túlságosan távol van mindentől.

Nem kérném ha nem lenne szükséges, de még ma éjjel indulnunk kell.

Nagyon sok munka vár ránk.

És szükségem van olyasvalakire mint te.

Egy jó emberre, egy partnerre,

aki képes titkot tartani.

- Partner? - Igen.

Ez... úgy tűnik

- egész másra van szükséged. - Egy új életet kínálok neked, úgy értem,

teljes együttműködést,

és alapítói szerepet valamiben ami a legnagyobb felfedezések egyike lesz

az orvostörténelemben.

Steinar, kérlek, csak gyere ki az autóhoz egy percre.

És aztán úgy döntesz ahogy akarsz.

Dr. Halvorson tudta hogy ezt a saját szemeddel kell látnod.

Ki vagy te?

A nevem Runa.

Folyton...

...Lil arcát látom.

Tudod, nem láttam még senkit aki így néz ki, és...

Ezt tettem vele.

- Egy szörnyeteg vagyok. - Nem vagy szörnyeteg, June.

Nem vagy szörnyeteg.

Jó ember vagy.

De segítségre van szükségünk.

Oké? Csak meg kell értenünk...

hogy mi történik veled.

Mikor kezdtél el dolgozni a szektának?

Ez nem szekta.

- Már mondtam. - Oké.

Ez egy menedék.

Menedékbe az emberek önszántukból mennek...

Elviszem a lányt az anyjához.

Jobb mintha az utcán élne pár idióta között.

Mid van?

Tudom mennyi a részem, de...

mennyi a vége?

Ez nem a pénzről szól.

Nem, nem... Nem.

Soha...

szektáknál soha.

- Jobb? - Igen. Jó.

Tessék.

Nos, a következő kórház Mile End-en van.

- Christine? - Princess Victoria.

Felvették June-t.

Máris indulunk. Kapaszkodj.

Hívlak mikor ott vagyunk.

Ezek tudnak valamit.

Annak ellenére hogy a barátnője ébren van, még mindig beteg.

Súlyos reakciókat okoztak a drogok amiket bevett.

Hallott esetleg valami nevet?

- Vagy utcanevet? - Nem.

Nem, de a tünetek még a drog előtt jelentkeztek

Mi?

Figyeljen... June nem önmaga.

A teste folyamatosan változik, ezek az ő szemei, az ő hangja...

- Miről beszélsz? - Meg tudnak nézni mindent,

mint például röntgen, CAT, vagy MRI?

- Megteszünk minden tőlünk telhetőt. - Kérem.

Nézze, valami valóban nincs rendben a barátnőmmel és ez veszélyes.

- Nyugodjon le. - Nyugodt vagyok.

Nézze, én nyugodt vagyok, de maga nem hallgat rám.

Figyeljen, June veszélyes.

Nem képes kontrollálni, és én nem tudok segíteni neki!

Ha kész van kérek egy vizeletmintát, és veszek vért.

Ne, ne. Tűt ne.

June?

- Minden rendben lesz! - Ne, ne, ne!

June...

June!

Harry...

Uh... francba.

Hé.

Hall engem?

Hall engem?

Deborah?

Deborah?

Kérem, kérem.

Franc! Franc.

Uh, oké, oké.

- El kell tűnnünk innen. - Mi? Nem hagyhatjuk csak úgy itt.

Ez egy kórház. Tudnak rajta segíteni.

Oké, gyerünk.

Várjuk meg itt amíg megtalálják.

Oké.

June McDaniel. Tegnap éjjel hozták be.

- Kis türelmet... - Nem vagyok türelmes.

Ö a lányom. Még csak 16 éves.

McDaniel...

June.

A nyugati szárnyban van kivizsgáláson. Üljenek le kérem...

Harmadik emelet.

- Hol vannak a vizsgálók? - A folyosó végén jobbra.

Ryan, erre!

- Hogy találtak meg? - Nem tudom.

Nem szabad megállnunk.

Istenem.

- Keresek valakit. - Mi folyik itt?

- Elnézést. - Egy pillanat.

- June? June! - June!

Sose láttam még apát ilyennek.

Harry? Mi van ha igazad volt?

Mi van ha tudta hogy mi következik? Mi van ha elhallgatta előlem?

Sokmindent megmagyarázna. Gyerünk.

- Itt a fiú. - De ez nem a lány.

Ezek ők.

Viccelsz, ugye?

Jól vagy?

Fura.

Nehéz...

Gyerünk.

Honnan tudtad?

Nem tudtam.

Bármi megtörténhetett volna.

És a kezelés miatt már kimerült volt.

Nem kellett volna June-ról beszélnem neki.

Nem tudtam mit csinálok.

Anyámmal is ugyanez volt.

A rövidtávú memória fogy le először.

Gondolkodom valamin.

Talán újra kellene kezdenem a teszteket.

De... de helyrejöttél.

Te vagy a bizonyíték hogy mire vagyunk itt képesek.

Gondolj arra, hogy nézne ki ez a többiek szemében.

A kezelés működik.

Ez az én agyam.

Én...

Én kevésbé vagyok stabil.

Tudod hogy szenvedek.

Mi ez valójában?

Tudom hogy nehéz ezt megosztanod velem,

de Sigrid és Elena is kritikus fázisban vannak...

Most az egyszer ez rólam szól, Ben.

Nem bízok önmagamban.

Én bízok benned.

Be kell vinnem az új palántákat.

Nem sürgős. Nem kell most rögtön megcsinálnod.

De meg akarom.

Muszáj dolgoznom.

Megértem. Rendben, elkísérlek.

Azon gondolkodom amit mondtál.

Igazad van... készen állok.

Készen állok hogy jobban legyek... June-ért.

Nehéz lesz,

de mi mindig itt leszünk melletted.

Nagyon büszke vagyok rád, tudod?

Amit mondtál nekem... helyesnek tűnik

Jó.

Felkészültél?

Remélem.

Már elmúlt éjfél.

Apám leült az ágyamra.

Azt mondta, "Nem szeretem az anyádat.

Már nem tudom színlelni."

Összejött azzal a másik nővel, Ava Dahl-lal,

már régen.

Össze volt csomagolva, készen hogy elhagyjon minket.

"De ez nem ezt jelenti hogy téged kevésbé szeretlek."

"Ha elmész, azzal megölöd őt, apa."

"Ava terhes."

Gyűlöltem ahogy a nevét mondta, mintha a mi családunk része lett volna.

Az én papám. Enyém és anyué.

Nem akartam hogy elhagyjon minket.

Egyik pillnatban, még próbált szabadulni tőlem,

de aztán... a karjaimba zuhant,

összeroskadva.

Tartottam őt a sötétben,

várva hogy elsírja magát,

és akkor... a telefonja villogni kezdett.

Ava volt.

Én válaszoltam.

"Gyűlöllek.

Tönkretettél minket. Csináltass abortuszt és hagyd békén a családomat."

Apám hangja volt.

Megrémültem.

Odarohantam anyámhoz, aki még mindig az ágyában aludt.

Azt mondtam, "Szeretlek.

Valami szörnyü történt.

Nagyon szeretlek."

Elindult felém,

az én arcom volt rajta.

"Megbocsájtok neked."

És megcsókolta a számat...

és közel jött a testemhez...

apám testéhez.

És csak azt tudom hogy apu nem hagyott el minket

és hogy anyám boldog volt.

Nagyon jó, Sigrid.

Nagyon jó, tényleg.

Mi fog történni ezzel?

Semmi.

Itt marad velem, biztonságban.

Biztos vagy benne?

Tudom hogy már régen volt.

De igen.

Köszönöm.

Köszönöm.

Megnézem mi van odafent.

Oké, de biztos vagyok benne hogy egyedül él.

Mi van azzal hogy "nem veszünk el sokat"?

Éhes vagyok.

Tetszik ez a szín itt. Vad nárcisz.

- MI van veled? - Hmm...

- Jó itthon lenni. - Ez nem a te otthonod.

Miért nem?

Van ágyunk, fürdőszobánk, kaja a hűtőben.

Steinar nem fog felismerni.

June, nem ez a megoldás.

Ah!

Harry!

Ez mélyre ment.

Ah.

Fáj?

Igen.

Komolyan, hogy csinálod?

Mintha az ujjaim tudnák hogy kell.

Most érezted hogy meg fog történni?

Olyan mint egy hullám.

Megindul.

Elsöpör mindent.

Három alkalom. Kell lennie valami kapcsolatnak.

Meg voltam rémülve.

Mikor Steinar megragadta a karom, úgy féltem mint még soha.

A klub, a drogok, Azt hittem elvesztem az eszem.

És most?

Ahogy beszéltél. Azt hittem magamra hagysz.

- És akkor, a tű... - Oké.

- Megijedtél? - Igen.

Szóval megpróbáltad megállítani a karját.

Hozzáértél?

Bőr a bőrhöz?

Igen.

Oké.

- Jó. - Hmm.

Kiindulásnak.

Wow.

- Ez... - Mi?

Egész jó.

Mintha rúgott volna.

Istenem.

Tényleg terhes vagyok.

Hogy lehet a gyerek velem is és Deborah-val is?

Nem lehet.

- Tehát nem igazi. - De mégis az.

Tudom mit éreztem.

Láthatod. Érezd.

- Nem akarok érezni semmit. - Mi, félsz hozzám érni?

Istenem.

Akkor nem érdekelt mikor Lil voltam.

Hogy mondhatsz ilyet?

Érdekelt, June, mert csak téged akarlak.

- De, June, ez nem te vagy! - Rendben.

Többé nem akarok én lenni.

Már abban sem vagyok biztos hogy egyáltalán léteznem kell.

Figyelj. Ez te vagy, jó? June McDaniel.

És te nem vagy terhes mert soha nem szexeltünk.

De ha mégis szexeltünk volna ő a mi babánk lenne.

És igen! Igen, baromira be lennék tojva.

De tudnám mit kellene csinálnom és hogy hogy legyek veled.

De, June, ez?

Ennek semmi köze hozzánk. Tehát ebből most ki kell ugranod!

De most rejtőzködök.

Biztonságban vagyunk. Itt van nekünk ez a ház.

Miért ne maradnánk csak úgy itt egy darabig?

Nem értem. Hogy akarhatsz ilyet?

Másvalaki lenni?

June.

Itt vagyok.

Nézz rám.

Képtelen vagyok rá.

Most magunknak kell elkapnunk.

Mindig felnéztem rád, Steinar.

Az iskolában...

még ha időnként el is vertél, utána mindig barátok voltunk.

De most...

itt várunk egy ház előtt hogy elraboljunk egy 16 éves lányt aki itt sincs!

Valaki kényszerít rá hogy megtedd?

- Ha van valamijük ellened... - Fejezd be.

Elég.

Tudom milyen rossz volt mikor meghaltak a szüleid.

Fogalmad sincs róla, Alf.

Fogalmad sincs.

Megpróbáltam megölni magam.

- Meg akartad ölni magad? - Igen.

Nos...

Miért nem beszéltél velem?

Nem tudtam beszélni senkivel... aki ismert.

Csak egy ember volt.

A doktor.

Nem tudom hogyan, de megmentette az életem.

Kaptam valamit amiért érdemes élni.

Egy új családot.

Szülők vagyunk.

Oké.

Akkor miért nem ő van most itt veled ezen az őrült megfigyelésen?

Hmm?

Na?

Miért nem?

A lány odabent van.

Higgy nekem.

Én a saját szememnek hiszek.

És én a fiút láttam egy terhes nővel.

Ez...

Chris?

Hé, haver.

Chris, itthon vagy?

Mit csinálsz itt?

Mi van itt? Mi történt?

John volt a Princess Victoria-ban, őket kereste,

miközben én itt vagyok, és kezdek beleőrülni.

A rendőrség teszi a dolgát. Jobban tudod ezt mint én.

- És mint az anyja... - Tudom.

Tudom hogy nem akarják hogy ott legyek.

Doug...

Nem kérek semmit.

Csak hogy legyél a barátom, Chris.

Ugyan már.

A család az első.

Első alkalommal mióta felnőttem,

Úgy érzem végre képes vagyok tenni valamit.

Végre elkezdődik az életem.

És a kemény munkád végre kifizetődik.

Te leszel a következő aki elmegy.

Nem.

Szeretnék itt egy életet, egy helyet ahol biztonságban vagyok.

Ahol a lányom felnőhet.

Itt maradsz... a Menedékben?

Igen.

De ez nem élet. Nem szeretnél saját otthont?

Új barátokat?

Egy szeretőt?

Istenem, úgy hiányzik az érintés.

Ezek a dolgok soha nem hoztak nekem békét.

Azt hittem szeretsz itt lenni.

Olyan eltökélt vagy.

Hogy jobban legyek, igen. Hogy kiszabaduljak innen.

Runa soha nem ment el.

De Runa nem egy páciens. Hanem egy partner.

A Menedék az élete.

Ez minden amije van.

Talán ez minden amit akar.

Nos, én többet akarok.

Ahogy neked is kellene.

June?

Itt vagyok.

Azt hiszem ő úgy néz ki mint a nagybátyám.

Kinek a nagybátyja?

- Mit csinálsz? - Mit gondolsz?

Kell étel és aztán mennünk kell.

- Nem veszek el tőle pénzt. - Rendben.

Mit gondolsz, akkor honnan szerzünk?

- 'Mert ez nem csak máról szól. - Miért viselkedsz így?

- Harry, fejezd be! - Nem csak én viselkedek másként.

Szerintem vissza tudnál jönni ha akarnád.

Csak te nem próbálod elég erősen.

Keresek egy boltot.

Légy készen.

Steinar. Steinar!

Hibát követsz el...

- Ne közelíts. - Pszt.

Mi történik velem?

Beteg vagyok?

Hogy érezhetem amit Deborah érez?

- Tudtam! - Mondd meg hogy állíthatom le!

Pszt! Maradj nyugton!

- Steinar! - Indítsd be a motort. Megvan a lány.

De terhes!

- Árthatsz a babának! - Csak a lány fontos!

Megtaláltak! Mennünk kell!

- Harry! - Hé! Hé, hívja a rendőrséget!

Gyere! Gyere, June!

Harry!

- Fejezd be! - Au!

Oh! Ooh!

Ki az ördög vagy te?

Elég volt! Hallod?! Elég!

Cseszd meg.

Gyere, gyere.

Ez zsákutca.

Gyere. El kell tűnnünk innen.

Nem tudok tovább futni.

Deborah nagyon akarja ezt. Olyan sokáig várt rá.

Mi? Honnan tudod?

Valami rossz történhetett. Már nincs velünk a baba.

Nem tudom megtenni... Nem. Csak tűt ne.

Ne...

Már berendeztem a gyerekszobát.

Ugyanolyan színt szeretnék mint a konyha, vad nárciszt.

Megcsinálom magam, anya.

Megcsinálom férfi nélkül.

Nem hiszem el hogy ez történik.

Fiam lesz!

June! June! Gyere!

Gyere! June!

Hé. Hé, nézz rám.

te most Deborah-t és a babát félted,

de talán elég volt belőle.

Mi lenne ha... ha megint önmagad akarnál lenni?

- De nem akarok. - Tudom.

Tudom. És tudom hogy rettegsz önmagadtól.

De June, én nem félek attól aki vagy.

Oké?

Tehát most elengedjük mindkettőjüket.

Együtt.

Nem tudom.

- Nem tudom megtenni. Mi van ha ártok neki? - Nem fogsz.

Nem fogsz ártani.

Csak lélegezz, jó? A tested segíteni fog.

Segítesz nekem?

Mindig!

Mindig.

Oké? Mert te vagy az én egyetlenem, én pedig a tiéd.

Oké?

Figyelj, June...

Figyelj, ne haragudj az előbbiért.

Távol mindenkitől akit valaha ismertem...

Téged választalak, June McDaniel.

A szemeidet választom amik olyanok mint egy tökéletes vihar a kék tenger felett.

A szeplőt választom amit a könyöködnél rejtegetsz.

A kisujjadat ahogy körbefonod vele az enyémet mikor fogom a kezed.

Választom az első leveled.

Az első válaszod.

Még úgy is hogy három napig nem mertem kinyitni.

Választom a tintás ujjlenyomataidat amiket a papíron hagytál.

Szeretek mindent ami te vagy.

Oké?

Kérlek...

Kérlek, csak szeresd te is ezeket.

Francba!

Nyisd ki az ajtót!

Látlak.

Tovább.

Nem vagyok szörnyeteg!

June McDaniel vagyok!

June, June...

Istenem.

- Oké. - Oké.

Elment.

Eltűnt a baba.

Istenem, remélem jól vannak.

De mi nem vagyunk.

Hé, gyere.

Gyere!

Küldje át a videót Deborah Hale-ról.

Nem érdekel honnan van, Szükségem van rá.

Most.

Helló?

- Én vagyok. - June!

Jól vagy? Hol vagy?

Tudom hogy Londonban vagytok. Beszélnem kell apával.

- Válaszok kellenek. - Rendben. Oké, adom őt.

Nem, nem. Találkozzunk.

- Mi... Hol? - Később megadom a helyet.

Hé, gyere.

Várj!

Csak egy esélyünk lesz hogy hazavigyük.

Vagyis bármit akar, add meg neki.

Bármit is kérdez, mondj neki igazat, rendben?

Rendben.

- A Land Rover kint parkol. - Éhesek vagyunk.

Persze. Mit kértek?

Nem megyek haza.

Nem megyek a Fair szigetre.

Önmagam leszek.

Harry és én nem válunk szét.

Értem.

- Anya miért ment el? - Már megbeszéltük.

Mondd el újra.

Sok mindent szeretnék elmondani neked, June. Mindkettőtöknek.

- Miután hazaértünk. - Nem. Most.

És nekem is. Én is benne vagyok.

Nincs több hazugság.

Sajnálom. Nem itt.

Pfft...

Soha nem akartalak elhagyni.

Téged vagy Ryant. De John azt mondta hogy el kell mennem.

Nem... Nem volt választásom.

Sosem akartam ártani egyikőtöknek sem.

Hol van?

Hol szerezted?

Ellenőrzés alatt akartad tartani őt is. De nem tudtad, ezért rávetted hogy elmenjen.

Ő hagyott el téged. Én maradtam. Én... gondotokat viseltem.

Anyádnak démonjai voltak. Azt tettem amit a legjobbnak gondoltam.

Szobafogság! Nem voltak barátok, nem volt életem! Nyugtatók!

Az csak nagyon kis dózis volt, hogy nyugodt maradj.

'Mert tudod hogy mi vagyok?

Miről beszélsz?

Mindig úgy gondoltam rád mint a lányomra. Mindketten a gyerekeim vagytok és szeretlek benneteket!

Nem hazudok nektek.

Vannak ezek a képzelgéseid anyádról, hogyan érzett, mit csinált.

Nos, te nem ismerted őt úgy mint én. Beteg volt.

- Bántotta és kihasználta az embereket. - Nem az ő hibája volt.

Bármit mondott, bármire gondolsz hogy szükséged van rá...

Ryan, igazad volt. Apa hazudott.

Hazudott egész idő alatt, 'mert sem anya sem én nem vagyunk betegek.

Csak mások. És meg fogom találni őt.

Anyád sose lesz képes téged úgy szeretni ahogyan szükséged lenne rá.

Azt hiszed te leszel a szőke herceg fehér lovon, a megmentő.

Tudod mit? Nem fog menni.

Hiába szereted őt, az sose lesz elég.

June?

Mi a baj vele?

- June? - Hé, ne érj hozzá!

Menjetek!

- Te... - June!

Nagy megtiszteltetés hogy ilyen nagyszerű nők vesznek körbe és támogatnak.

És Sigrid, A kemény munkád igazán inspiráló,

nagyon büszke lehetsz magadra.

És a mai sikered egy igazi győzelem mindannyiunk számára.

Ben, Runa,

Nem tudom eleget mondani hogy köszönöm.

- Ti vagytok az én második családom. - Hiányozni fogsz, Sigi.

- Skål. Mm-hmm. - Skål.

Még sok mindent el kell rendezni.

Nem fogunk felkészületlenül elengedni.

És idővel,

Elena and June lépnek majd a nyomdokaidba.

Oh, Elena nem megy sehova.

Ezt hogy érted?

Elena?

Dr. Halvorson azt mondta hogy itt maradhatok June-nal.

- Ez igaz? - Igen, természetesen.

Nincsenek időkorlátok.

Ugyan már, ez most ünneplés lenne.

A Menedék... nem gyereknevelésre való.

Drágám. Ostoba voltam.

Az új családod, a jövőd itt...

- Én nem vagyok a része, ugye? - Runa, kérlek.

Ez...

Miről beszélsz?

- Runa nincs jól. - Angolul, ha kérhetem.

Nyilvánvaló.

Mindent a lányba fektetsz.

- Szeretnénk June-t biztonságban tudni. - Igen.

- Ne pártfogolj engem. - Runa.

Ben és én megmentettünk mikor olyan elveszett voltál.

Nem volt semmid.

Minden sz.r volt!

Te!

Maradj csak távol tőlem.

- Runa... - Picsába!

Chris, mi a fenét csinálsz?

Mondtam, a Pennines Five ügy le van zárva.

Ime. Ez Harry volt a Princess Victoria-ban.

- Láttam videón. - Megsérült?

És úgy hiszem June McDaniellel volt.

A kórház küldte ezt át.

Ez ma történt. Kómába esett ma reggel.

Doug, ez olyan mint Lewis és a többiek.

Ismét megtörténik.

Chris, ez nem a te hatásköröd. Hagynod kell az embereket hogy tegyék a dolgukat.

Hogy tudnám mikor mi sem tesszük a miénket? Remegő szemek?

Csak akkor láttam ilyet mikor a Pennines Five ügyön dolgoztunk.

Doug...

Valami történik!

És Harry ott van a kellős közepén!

A munkánkat veszélyezteted a lehető legkomolyabb módon!

Mióta is nem vagy velem igazából, Ben?

Elena még mindig elég fiatal hogy mindent megadjon neked. Erről van szó?

Nem jól látod a dolgokat Nem csinál mást csak segít.

- Még csak nem is alszunk egy ágyban! - Azt hiszed ezt én választottam?

Úgy érzem mintha egy rejtvény lennék amit megfejtettél. És most jönnek az újabb kihívások.

Soha nem voltál féltékeny azelőtt.

- Nem hittem volna hogy megcsalsz. - És nem is foglak soha!

Oh...

Ezt a dühöt most nem szabad szabadon engedned.

Tudod az hova vezetne.

Ezért nem alhatunk egy ágyban.

Ez az oka... valóban?

- Tudod hogy nem lenne biztonságos. - Én csak azt tudom amit mondasz nekem.

Akárcsak a terápia. Honnan tudjam hogy mit csináltok?

Csupán megpróbálom visszaadni két nőnek az életüket.

Ez mindig is Elenaról szólt!

És Sigridről, és most June-ról! És mi lesz velem?

Az igazi családod! Emlékszel rám egyáltalán?

Runa, kérlek fejezd be.

- Uh... - Runa. Runa.

- Használd a mantrádat. Használd a mantrádat. - Én... Én... Én...

- Nem emlékszem. - Runa Gundersen.

Ötvenhat. Született Levangerben.

Világos hajú baba.

Lépcső a zöld ajtóhoz.

Runa?

- Nem, nem akarom! - nem akarom ezt csinálni.

Nem akarom hallani! Én...

Minden rendben, szerelmem.

Igy van...

Megvagy.

Megvagy.

Megvagy.

A bátyád jó fiú.

Igen.

Az.

- Jól vagy? - Igen.

- Magadra hagylak kicsit. - Ne, várj.

Maradj.

Szeretném...

hogy láss.

És most te.

- Mi? - Csak...

Ezen gondolkodtam.

- Igen? - Igen.

- Most mi következik? - Nem tudom.

Nem tudtam elképzelni...

milyen lehet.

Arra... gondoltam, el kellene rejtőznünk.

Azt gondoltam nem lesz időnk.

Most van időnk bőven.

Nem kell kapkodni.

Igy van.

Nincs kapkodás.

Rendben.

Nem félek.

Nem...

féltem...

korábban.

Figyeld mi következik

Ugyanaz a lány?!?!

Ugyanaz a ruha?!?!

Tudom hogy mi ez. Tudok segíteni

Sero