Original subtitles

Köszönöm szépen!

Rita, pillanat.

Köszönöm, de igazán nem kellett volna.

Köszönöm, hogy megnéztétek!

Tudom, hogy mit akarsz mondani.

Gala.

Félreértesz?

Én csak a legjobbat akarom neked.

Ott leveszem, és akkor ihat.

Figyelj rám.

Figyelj rám.

De még nem kell beszélned.

Megérted, Pia?

Megérted, Pia?

Segítsenek!

Hogy vagy?

Csak ha megígéred, hogy jól viselkedsz.

Fáj.

Fáj, fáj, nagyon fáj. Te se.

Fáj. Nagyon fáj.

Gyere.

Jó.

Lassan.

Ne hagyj a gyomrotba helyen.

Meglegyen el.

Meglegyen el, kérem.

Kérem. Ugyan, igaz már. Mi vagyok én valami idegen?

Látod, megint ugyanaz van.

Minden alkalommal le kell játszanunk. Ne, ne, kérem.

Ne, kérlek, ne, kérlek, kérlek, segíts, segíts meg, mert nem értem.

Segíts meg, nem értem.

Segíts meg, értem, kérlek.

Látod, mennyivel könnyebb így?

Hiszen azért vagyok itt melletted, hogy segítsek.

Mindjárt segíteni akarunk.

De miért?

Miért vagyok itt?

Nem tudod, hogy miért vagy itt.

Mert elcsatangoltál.

De odakint nem vagy biztonságban.

Hogyan szólítsalak?

Nem kell megmondanom az igazi nevet.

Miért nem mondanál már az igazi nevemet?

Valami baj van valált? Nem, csak nem tudom a neved.

Látod?

Mindig ugyanaz.

De tudod, nekem.

Csináltak fel a tudakink.

Nem említsz el a saját testvéred nevére.

De én nem... Nem, ez egy tévedés.

Nekem nincs testvérem.

Sok testvéred van, Filovi.

Szilvi?

Árpád Szilvia.

Így hívnak teged.

Nem, nem, én Rita vagyok. Szabó Rita, ez a nevem. Ez a nevem, ez egy tévedés.

Nem, rossz embert raboltál el. Én nem Szilvi vagyok, én Rita vagyok. Rita

vagyok, rossz, rossz, rossz embert raboltál el.

Kérlek, kérlek, rossz.

Nem tudom, hogy ki vagy.

És nem elraboltalak, Sylvie?

Haza hoztalak.

Nem vagyok, Sylvie.

Nem vagyok, Sylvie!

Megígéret rendesem is elkezd.

Nem emlékszem.

Nem emlékszel.

Nem tudom, hogy nem emlékszel.

Rito.

Szabó Rito, enna nem.

Annyira szeretnék segíteni, de nem meglepőd.

Szilvi. Szilvi, hívjál Szilvinek.

Szilvinek hívnak.

Tessék, látod, megy ez.

Mi ez,

Szilvi?

Ismétel.

Még nem az egészet.

Túl szűk a gyomrod.

Jó idő.

Ne! Ne! Ne! Ne!

Ne!

Ne!

Pedig régen együtt szűröttünk, nem emlékszel?

Van még egy szabály.

Itt van az az ágy.

Nem fekedszer az ágyra?

Befogjon itt, nem tudod mikor.

Az ágyban találnak, hogy az ágy nem ügyűrölt lesz, akkor megint

Megértetted?

Meg sem értem.

Ez csak egy ágy.

Nem én hozom a szabályokat.

Köszönöm, hogy megnézted!

Szeretnéd, ha nem kötőznélek meg?

Kérem szépen.

Ha ezt lapozgatod, akkor nem kötődlek meg.

Mi erre?

A naplód.

Azt mondod, hogy nem emlékszel, és segítségére van szükséged, hogy

Ez a segítség?

Itt van a családfád?

Mindenkiről van egy fénykép és leírás.

Én tudom.

Jellemzés.

Én is itt.

Itt vannak a te gondolataid, amiket leírtál.

Inapló.

Fényképeket ragaszgattam a családtagjaimról?

A

nevem

Árpád Szilvia.

Erős akaratú, de túlságosan érzékeny lelkű nő vagyok.

Néha kegyetlen.

Kedvenc ételeim.

Első összetűzésem Miklossal és a feleségével.

Jövi?

Milyen?

Hogy tudod átmondani, hogy ezt a hülyességet én írtam?

Engedj el!

Engedjenek innen!

Engedjenek innen!

Hogy vagy?

Milyen neved?

Albert Junior.

Egy életi újság?

Milyen neved?

Milyen neved?

Akkor próbáljuk meg újra.

Itt vannak a gondolatai. Amiket leírtál, akkor fogsz jól emlékezni mindenre,

hogy úgy viselkedsz, hogy leírtad.

Ha jól emlékszel, azt csinálsz, amit akarsz.

Akkor ki mehetek innen?

Nem, hogy fogalj.

Ebben a lakásban mindannyian szabadok vagyunk.

Ha eltúl másod, nem kötöm ezt a kezed.

Az egyet viszont nem használhatod, ha mégis tudod, mi lesz a következménye.

Keményen dolgozik a családért.

Szeretné, ha ő lenne a papa kedvence.

A papa kedvence.

Papát mindenki szereti?

Úristen.

Petek faszak.

Mi

a

neved? Albert Jövje.

Miért vagy itt?

Mert hazahoztál.

Mi a kedvenc kajád?

Nem hiszek abban, hogy az embereknek vannak kedvenc dolgai. Mert?

Mert abban hiszek, hogy az emberek változnak, és az ízlésük is.

El akarsz nekem valamit mondani?

Megbotoltam, de kisimítottam. Nézd meg.

Véletlen volt.

Nem feküdtem, mert helyes küszöm.

Örülök, hogy nem hazudtál.

Szeretnél találkozni a családtal?

Igen.

Nagyon szeret.

Hamarosan.

Látom, kedves emlékezni.

De nem elég emlékezni.

Szeretnénk visszakapni a régi szívét.

Mikor láthatom már a papát?

Szeretnél már találkozni vele?

És a többiekkel is, persze. Az biztos.

De úgy érzem, hogy a papát bánthattam meg a legjobban, amikor.

Örülök, hogy belátad.

Belől mindig tudtam, mert minden gyerek tudja, de csak most értettem meg, hogy

te mennyit küzded.

mind pedig, amikor elcsatankodtam.

Mama, miért most mindent rád tudod, hogy tajnálok?

Nem csak vizsgált.

Még akkor is velem kellett soklatni.

Örülünk, hogy végre hazatértél, Sylvie.

Te is jól elcsatangoltál már megint, de... örülök, hogy itt vagy.

Kezdjét csókolom, Sylvie néni.

Ideje volt már hazatérni.

Csatangolni, világot látni könnyű, ám...

A hazatérni pedig...

De

ma így is nagyon szép volt.

Nem volt szép.

István, mondtam, hogy tanuljál.

Tanultál, vagy nem tanultál?

Na, gyerünk.

Szilvi kém, úgy örülünk, hogy ismét itthon.

Olyan nagyon hiányoztál, hogy meg ne tudd.

Hagyjátok abba.

Tessék a szépembe fejezni.

Tudjátok, hogy én nem Szilvi vagyok.

Ugye?

Vigyáznod kell, Szilvi.

Ne, hogy megint rosszul legyél.

Ha valószínű, köszönjük!

Nem szeretek a múlton rágódni. Tudod?

Mert főleg, hogyha az ember már olyan öreg, mint én, a múlthoz azért tér

vissza, mert valami hiányzik a jelenéből.

És ilyenkor az emlékezés már nem ad neked semmit.

Csak elvesz tőle.

Én a jelenre igyekszem koncentrálni.

Bár ez néha én is elgyengülök.

És egyébként is a múltunk nélkül jelenünk sincsen.

A boldogságunkra is mindig jobban emlékszünk, mint amennyire megértük

amikor még boldogok voltunk. Te nem így gondolod?

Ha az ember nem szomorú, vagy

nincsenek fájdalmai, az már...

Oda kéne szállnod? Tényleg így van.

De itthon.

Itthon nincs miért aggódnod.

Persze te mindig halandvágyó voltál.

Talán jobban friss vagy vértezve a nehézségekre, mint sokan közülünk.

De most mégis látom rajtad, hogy keményé váltál.

Keserűvé, reménytelenné.

De itt nem kell keserűnek lenned. Itt nem kell harcolnod.

Ennyi idő után ez már szinte reflexé válik az emberben.

Talán én is ilyen voltam egykor.

De csak annál jobban vágytam arra, hogy biztonságból legyek, biztonságot tudjak

nyújtani azoknak, akiket szeretlek. És tudod, hogy téged mennyire szeretlek?

És mennyire féltelek attól, hogy ilyen keserűvé vagy. Hát mikor éjtel utoljára

verset?

Mármint te ne viccelődj.

A te versenyek gyönyörűek voltak.

Te hoztál fényt az életünkbe.

A többiek nem értették meg, az lehet, de én mindig nagyon büszke voltam rád.

Én emlékszem, ez egy héttel azért készült, hogy elcsatangoltál.

Már akkor is volt benned valami szomorúság.

Ma nem kell itt aludnod.

Menj, egyél valamit.

azokon a fényképeken.

Nem én vagyok.

Ezt neked is látnod kell.

Én nem tudom, hogy mi történt a tévével, de

én megértem, hogy gondoskodni

szeretnétek az édesapátokról.

Biztosan nem tudta elviselni a veteséget, és hogyha ez

segít, akkor én szívesen feljárok ide.

Akár minden nap, és beszélgetek vele, vagy felolvasok neki verseket.

Ez az ember?

Az édesapánk?

Úgy szeret téged, mint mert szeret a baszat közelben?

És te képes volna hazudni neki?

Egy ilyen ember?

Az vagy, aki vagy, Sylvie.

Árpádnak születtél.

Árpádmaradsz.

A kedvedre csatangolsz is.

Ha nem akarsz a család része lenni... Nem tudom.

Nem tudom, mi lesz, Sylvie.

Majd akkor jobban fogok emlékezni.

Akkor hát teszd meg.

Ebben a házban nincs bozolás.

Nem vagyok ilyes.

Annecska.

Kérlek szépen segítse testvéremnek!

Mindig ez volt a szobám?

Mindig.

A fényszobám sincs messze a tírtől.

Merre van?

Majd emlékszel.

Ha már egy vagy közülünk.

Minél inkább színe vagyok, annál inkább Árpád vagy.

És a családtagok szabadon mozoghatnak a lakásban.

Akkor megpróbálok emlékezni mindenre.

Jó, hogy újra itt vagy.

Miért segítesz nekem?

Testvérem vagy.

És te is annyit segítettél.

Hamarosan majd minden ezzel bejön.

Hogy érzed magad újra itthon, Szilvi?

Jó.

Jó újra a szobában.

Persze, hogy jó.

Miután mi szépen kitakarítottuk, meg rendben raktuk.

Miközben te ki tudja, mit csináltál? Ki tudja, hol?

Ez most.

Nem ennek az ideje, Julie.

De meg miért nem maradsz már csöndben, ha már egy rohadt úgysem lehet mondani,

hogy maradj már abban?

És hol van Pannika?

Vagy ki?

Hát a másik gyereked.

Jó reggelt! Jó reggelt!

Akkor nekem most van egy kistesvérem?

Csak kérdeztem neked.

Miből van szó?

Szilvi néni azt mondta, hogy van egy kistesvérem.

Biztos azt nem emlékezett?

Nem.

Nem, én nagyon jól emlékeztem.

Meg is tudom mutatni, hogy mennyire, mert ott van a szobámmal.

Az emlékeim körült.

Valóban. Látszod?

Ez egy korábbi változat.

De hogy került ide?

Segítened kell a testvérednek emlékezni És erre ilyen hibát... Tessék menni

Bocsánatot kérni Szilvi -től, amiért így összezavartad Szilvi Rendben

Bocsánat

Bocsáss

meg, Szilvi

Én rossz naplót adtam neked.

Gyere!

Azért emlékeztél rosszul.

Az én hibám volt.

Gyere!

Bocsáss meg! Panni halva született.

Nincsen Panni.

Bocsáss meg!

Megbocsátok. Ezt maga se gondolod komolyan. A bocsánat az nem csak egy

bocsártottál meg neki semmit, mert nem kérte elég szépen. Megbocsátok.

De nem nekem kell.

Bocsáss meg neki testvérként.

Vagy ne bocsáss meg neki egyáltalán.

Sajnálom, nem a te híved.

Megbocsátok, rosszul emlékeztem, de majd segítesz nekem emlékezni. Megbocsátok.

Megbocsátok. Na, látjátok?

Igazi testvérek vagytok.

Igazam van.

A papára mindig igazam van.

De hát ezt mi is tudod.

Gyorsabban még a folyosót is fel kell most mondani.

Nem kell rám vigyáznod.

Nem?

Sajnálom, hogy felhottam Pannikát.

Köszönöm, hogy

megnéztétek.

Nem Egor rajta a por, s az papa rám szereti.

Emlékszel? Itt szoktál írni.

Biztos alig várod, hogy befejezd a versedet.

Apa nagyon boldog lesz.

Ez a te időd.

Két óra.

Igyekezned kell.

Apa, türelmed fel.

Tudod dolgozni, Szilvi?

Nem csodálom, hogy nem tudtál alkotni ott, kint.

Tudjátok, mit történt ma, itt a közelben?

Tűz.

Gyújtogatás. Egy áruház leégett itt a sarkon.

Kicsit, hogy hányan hartak meg, még most is számolják őket, mert annyira

összeégtek a testek.

Ha belegondolok, hogy akár ti is lehetetek volna.

Ez borzalmas dolog, lángok közt meghalni.

Ha szerencséd van, csak a beleidet hányod ki, megfulladsz a füstölt. Ha

eleve nem elégsz.

Én annyira örülök, hogy ti biztonságban vagytok, itthon.

És a közelben volt a tűz?

Nem hallottam már a szirénákat.

Nem sok mindent hallani itt fönn.

Leégett az egész, igaz, papa?

Leégett, Pori?

Az nem kell állni a tűzoltók.

Gazdaságilag egyébként is felesleges tűzoltókat tartani. Ami le akar égni, az

úgy leég.

Képzeljétek csak el, mennyi pénzt költünk tűzoltókra. Pedig mire kiérnek,

már ég. Tehát a kár esetben következett.

Hagyni kell, hogy a tűz tegye a dolgát.

És a felújításban, ha forgatni a pénzt.

Akkor mentőkre sincs szükség?

Úgyis meghal, akinek meg kell.

Én is.

Igen, igen.

És a drágapapátók?

Az is majd csak feldobja a pacskert.

Aztán nézitek, hogy mi van?

A temetkezési kollégákat azért reengeditek.

Tudod, hogy nem úgy értettem. Tudjuk, hogy hogy értetted.

A papára magánorosan szívő. Mi tudunk fizetni az egészségért.

Aki nem tud, az nem is érdemli meg.

Persze az a családi könyvelő, aki egész nap nem találja az elveszett pénzt a

könyvelésben.

Én kikeresem.

A pénzkezeléssel szelődőség teljes dolgok.

Ahogy a feleségek kezelése is.

És te egyikben sem nyereskedsz.

Nem tetszik ez nekem. Nem így neveltelek.

Pedig olyan sok bizalmam van benned.

Bocsáss meg, papa.

Bocsáss meg, papa.

Ha nem tudsz az asztalra viselkedni, akkor ne így áll annyit.

Bocsáss meg, papa.

Hazajön a lányom, és ezzel hálálod meg.

Vedeléssel.

Mondhatok valamit?

Ma voltam kint a boltban, és olyan szépen sütött a nap, és annyira kedvesek

voltak az emberek, és adtak nekem egy szálvirágot a boltban, ingyen.

Mert olyan szép vagy.

Hova raktad a virágot?

Hazudtam.

Nem kaptam virágot.

Nem is voltam kint.

A papa szereti hallani ezeket a tőstéleteket.

Szereti tudni a gyógyalmakat és nyugdíjat.

Akkor is, ha nem igaz?

Hát aztán nem mehetünk, te nem emlékszel?

Papának kell az új vers.

Ha nincs, akkor tühös lesz.

És az nem csak neked rossz. Hm?

Érted?

Érted?

Emlékezz.

Kultúra nélkül senkik vagyunk.

Segíts emlékezni.

Nekem erre nincs időm.

És papa?

Papa mit fog szólni, ha elmondom neki, hogy nem segítettél?

Papa hol dolgozik?

A papának beszélgetései vannak.

A papának pénze van.

Ez a munkája.

Az én munkám pedig az, hogy ezt a pénzt kezeljem, mozgassam, könyveljem.

De nem tudom elvégezni a munkámat, mert téged kell nézzelek, hogy ott tűlsz

annál az íróasztalnál, és nem csinálsz az égvilágon semmit.

De ha nem tudod elvégezni a munkádat, akkor sajnos lehet, hogy rád nincs is

szükség.

Mert látod, milyen jól működő család vagyunk.

Mindenkinek megvan a helye a gépezetben.

Úgy beszélsz róla, mintha ez egy gyár lenne.

Tehát ez egy család.

Nem egy gépezet.

A vittonságot, a boldogságot az elő kell teremteni, az nincs magától.

Most képzeld el, ha megfognánk és bezárnánk téged egy szobába, étlen

megkötözve, akkor nem lennél boldog, igaz?

De nem zárunk.

Tehát előteremtjük számodra a biztonságot.

És ez így is lesz, amíg elvégzed a feladatod, hogy egy család maradhassunk.

Értesz, ugye?

Ilyen értelemben.

Életem, csend a hangom, a napuc akarta, s

örégett.

Rég volt már.

Forró nyári este.

A Tisza parton a nő azt kereste, hol van a sátra.

Úgy emlékszik, valahol hátraverte fel.

Én mondom neki, ha félne éjjel egyedül maradni,

elférne.

Itt van elég háló zsák.

Az enyémben a buli pont most kezdődik el.

Pont most kezdődik el.

Nagyon szép verset írta.

Neked honnan jutnak érzed be ilyen, ilyen...

Fülöttem, áskuszam.

Feliratok az Amara .org közösségétől

Hogy helye a pih?

Mi jó, tavalyi?

Hogy hívnak igazából?

Előtte.

Árpád Anna.

Mindig is Árpád Anna voltam.

Olyan sokáig tartottok abban a szobában.

Muszáj volt verni ők is, mert nehezen emlékeztem.

De végül emlékeztem.

A teibát, Szilvi.

Elfogadtam, hogy Anna vagyok, de megint.

Akit kiválasztanak.

Ebben megbíznak.

Juli, ki mehet?

Köszönöm, hogy megnéztétek!

Köszönöm, hogy

megnéztétek!

Szia, Vigy!

Kérlek, szívem, menj utána, kérlek, szóval, hogy mit csinálok?

Aztán mondanám a tának.

Ezek miatt ad valamit. Tényleg.

Dubnak.

Arra gondoltam, hogy a pintészetnél be lehet lesz ülni.

Meg a képeket is elő kellene hívni.

Engem miért nem küldesz? Én is akarok.

Mert te csak elinnád a pénzt. Meg kint jobb a pia.

Szerintem nekem kellene menni, mert én vagyok a legfelelősség teljesőbb ember

ebben a lakásban. De inkább keresd meg a pénzt. Én akarok menni!

Szilvi megy.

De most őszintén, mi a faszképződött magadról?

Te mi a faszképződött, Rudolf bácsi?

Hogy csak így szeder szörpötket.

Fekete áfonya.

Kis pirosítóval.

Szoktam inni is.

Néha szoktam, és köszönöm.

Neked alkoholistának kéne lenned.

Tudom.

Robálkozom.

De nem szeretem az italt, sose szerettem.

Mióta vagy itt?

Nem tudom, nem mérjem, régóta.

Hányan vannak még olyanok, mint mi?

Meg Anna?

Mi lett az előző szívével?

Ha tartotta volna magát a szabályokhoz, akkor még most is itt lenne.

Tudom, hogy mire gondolsz.

Először én is arra gondoltam.

Micsoda beteg hülyeség ez, hogy el kell játszanom ezt.

De amikor... Amikor idehoztak, éppen akkor mentünk rá a szervizel.

Adósság mindenhol, családom sehol.

Egyedül voltam.

De most már van családom.

Biztonságban élek.

Szerencsétlen alkoholistát játszol nap, mint nap.

Te is szoktál látni oda kint az utcán ilyen embereket, nem?

Táblával a nyakukban üldögélnek, rá van írva, hogy én is voltam ott, ahol te

lehetsz, te is ott, ahol én.

Meg hogy mi ételre gyűjtök.

Kurva könnyen, mert a városban senki nem lenne.

És kurva nehéz valakinek.

De ha eljátszod a szerepet, amit a papa rád bízott, akkor nem fogsz

hiányzzenvedni semmiben.

Már attól hiányzzenvedek, hogy be vagyok ide zárva.

Ő nem én vagyok. De megpróbálhatnád.

Úgy, hogy senki elvegye életet. Nem én vagyok.

De a szagát nem tudom elfelejteni.

A második dekárcsán vannak a képeke.

De nyugodj, mindannap nem lettem volna itt.

Ezeket majd előkkel hívottnék, ne felejtsd el.

Szívesen nézegetném be a friss képeket rólad.

Na, menjél, élvezd kicsikért a nap sütőt.

Várunk haza.

Ha elcsatangolnál, az Anna fogja megbánni.

A családra itthon legyél.

Szívni kémbe jó, hogy jössz.

Bozba te is.

Gyere, kedvesem, egy irányba megyünk.

Így át esni fog. Nagyon fájnak a csontjaim, ilyenkor mindig ez van.

Nagy öröm újra látni téged.

Mindig te voltál a kedvencem azokkal a bolondos kisverséiddel.

Öngyújtójuk nincs, ugye?

Segítsen. Amiben csak tudok.

Elraboltak, és fogvatartanak nem csak engem, másokat is. Hívnunk kell a

rendőrséget. Nézd, én ebben igazán nem akarok belefolyni.

De... Nem tudom, hogy miről beszél.

Vissza, visszautasítja a segítségnyújtást.

Ha egy autó pályán egy autóból lóg néki véres fejjel elhajtana mellettem? De

magam nem lóg ki egy autóval.

Magának megvan a maga helye.

Én pedig itt vagyok, ebben az üzletben, amit az Árpád családtól bérlek.

Ért engem?

Miért akarna engem belerángadni a családi ügyeiben?

Ne haragudjon, én csak egy fényképész vagyok. Én itt, ebből, ennyivel élek.

Isten verjen el!

Magát is, mert a szar színképünk, ugye?

Egy óra és jöhet is, értük?

Kedveském, minden rendben ment?

Nem sokára visszajövünk a fotókért.

Addig megmutatom a boltot.

Miért kéne megmutatni?

Mindig itt teltem, nem?

Jaj, kedvesem, hát ezt csak úgy mondom, hogy segítsek, ahogy csak tudok. A

lakás.

Magáé, hogy bérni.

Ne jársz be tudatlant.

Ebben az utcában minden nézetméter az Árpád, oké?

Miért rám pénz?

Magának itt nem kell fizetnia.

Ha könnyű rögnék, a földre vetném magam is úgy.

Hívna nekem a rendőrség.

Segítetek még valamiben?

Segítsen, kérem, elraboltak.

Kérem!

Kérem, segítsen, elraboltak! Hívja kérem a rendőrséget!

A kurva anyád!

Látod, itt mindenki szeret titeket.

Bármit is tesznek.

Belőletek nőtt ki ez az egész környék.

Öngyújtott meg, elfelejtettem menni.

Most már magadban is el vagy egy kicsi. Igaz?

Van bármi esélyem?

Sokan szeretnének abban a helyzetben lenni, mint te.

Téged szeretnek ott, ahol vagy.

Már sokan.

Most mi lesz?

Újra megkötöttök?

Mindig voltál itt.

Tizennégy hónap.

Pedig biztos több akartál lenni ennél.

Látod, ennyi lett el.

Találtam volna mást.

Itt laktál, igaz?

Mit akart tőlem?

Mutatni valamit.

Jó napot.

Elnézést a tavarásért.

Igen.

Megenged egy kérdést.

Igen.

Mikor költöztek be ebbe a lakásba?

Pár hónapja.

Szia!

És ezt meg tudja mondani, hogy ki lakott itt ön előtt?

Nem is. Nem is érdekel.

Szép napot!

Tehát, romszig nem nézik rád.

Én sem emlékszem rá.

Családod?

Az ismerőfeid?

Rokonaid?

Mit akarsz ezzel bizonyítani?

Hogy senki nem emlékszik rám?

Senkinek nem hiányzom?

De.

Van, akinek hiányzó.

Nekünk.

Mi történt az előző Szilvivel?

Olyat tett, ami nem összeegyeztető a Szilviséggel.

Fértelcsatam volt.

Bele szereted Miklósba.

Igaz?

De Miklós jobban szeret Miklós lenni, mint amennyire szerette Sylvie -t.

És Sylvie ekkora már... megszűnt a papa szemébe a Sylvie -nek lenni.

Ha nem lenne Anna, nem jönnék vissza.

Nem lehet örökké szerepet játszani.

De jobb Szilvi vagy, mint eddig bármelyik Szilvi volt előtted.

7002 lesz.

Tudod te, hogy ki vagyok?

Itt akarsz dolgozni még holnap is?

Na, milyen volt kén, Szilvi?

Kellemes.

Jó volt látni, hogy mindenki mennyire szeret minket.

Ott menjek már kén is, ott ruhákat kellene már vennem a gyereknek.

Istenem, van neked elég dolgod itt is.

A Miklósnak is segítenek kell, megtalálja az elveszett pénzt.

Azért, mert Szilvi a kedvenced.

Elment az étvágya.

Szeretnél lefeküdni, papa?

Nem.

Azt szeretném, hogyha a családom békében élne, nem engem nyaggatna minden ilyen

hülyeséggel. Majd kimész, hogyha rendesen elvégzed a tendőidet.

Ha végre megkaphatnánk a saját helyünket... Ma

senki nem eszik.

Abból talán tanultok.

Látjátok, ez történik, hogyha felidegesítitek.

Azt hittem, nem jössz vissza.

Megígértem, nem?

Mert emlékszem, hogy hogyan csatangoltam el legutóbb.

A Marci csupa jót mesél rólad, mióta hazajöttél.

Épp ezért úgy döntöttem, hogy bővítem a családot.

Itt az ideje, hogy legyen férjen.

Munkanélküli informatikus.

Néhány éve találkoztatok először egy tánc esten. Emlékszel?

Hajnál.

Jó ember ez, csak nehezen fejezi be a dolgait.

Most akart munkahelyet váltani, de a válság miatt kiszaladt a láb alól a

úgyhogy átmenetileg itt lakik, mielőtt kiröppennétek a fészekből. De nem

röppenünk. Hát dehogyis.

Sőt, nem sokára megkaphatjátok a pannikát.

Eredetileg a miklókéknak terveztem, de nem.

Majd nektek nagyon jó lesz egy kisgyerek.

Jövő.

Te nem is dohányzol.

Menjünk már kifelé.

Az az, hogy menj fel és lebetudj magad után.

Mindkét jelöltem.

Ki választhatod, hogy mennyit tetszik jobban?

Mennyit elrúgják ki?

Családjával mennem tartja a kapcsolatot.

Alkoholisták.

Most költözött ide.

Itteni barátaim még nincsenek?

Régiakkel már nem találkozik, mint külföldön vannak.

Olyan, mint én.

Olyan, mint minnyája.

Évek óta kérem, hogy írjon mellém valakit.

Egy társat.

De nem akar.

Túl fontos vagyok neki.

Nevelem is ezt mondja.

De nagyon szerencsés vagy.

Nem akarok társat.

Főleg nem egy programozó.

Jókeresnek.

Ez maga nehéz.

Tudjátok, mi történt az éjjel?

Nyilkosság. A nyílt utca.

Egy járó került, megkéseltek.

Most képzeljtek el, tüdőn szúrnak, pedig csak sétálsz hozzá felé.

Milyen szerencse, hogy itthon biztonságban vagyunk, papa.

Igen.

De

papa

már nem olyan, mint régen.

Örekszik.

Régen nem... akkor megütöd még fájt, most meg már úgy kedvű nálam, mint a

Nem tudom, hogyan fogjuk egyben tartani a családot.

És túl gyorsan dövít.

De ezt nem fogod megmondani neki.

Mindig olyan erős voltál.

Szilvi, gyere, kérlek!

Haladunk, Miklós?

Soha nem fogjának találni azt a kertet.

Igaz?

Persze, hogy nem.

Az annak a számonak semmi értelme.

Tudod, miért maradt te mindig egy utolsó tehetségtelen könyv elő?

Mert találtál magadba valami emberit.

És hagytad, hogy felakadsz meg egy gázsőre.

Te is segítettél nekik?

Vagy te magad csináltad?

De mi lenne, ha azt mondanám, hogy bosszút elhetsz?

Hogy lehetsz szabad?

Juli, ha Julit akartatok volna velök?

Előttem beszélhet szabadon.

Előttem lehetsz szabad.

És szabad lehet Juli is.

Nem ő a te bajod.

Csokán. Szervusz, kedvesem. Köszi, csokán. Szervusz. Köszi, csokán.

Szervusz.

Még nem kell beszélni.

Tudjuk, amit akarsz mondani.

És hogy segíteni akarunk neked.

Levesztük a tapaszt, ha megígéred, hogy jól viselkedsz.

Téged itt hajlandó dolga van a cipőból.

Vettem cipőt is tőled.

Fogd a fejét!

Ez a baj.

Az nagy a mai baj.

Papanám fog erőre.

Nem érted?

Felismert téged.

Minden tönkretelt.

A papa ezt nem fogja hagyni.

Te nem tudod, hogy ismer.

És így váltottad ki.

Így van.

Nem sajnálod eléggé.

Sajnálom. Az én hibám.

Bocsánat.

Hibáztam.

Megbocsátok. Nem vezetettek.

Hogy viseli?

Nehezen.

Nem tudod, hogy megyed.

Hamarosan emlékezni fog.

Azért ez neked a legnehezebb.

Így látni a férjedet.

Erre a képre.

Csalódott vagyok.

A Szilvi férje, a Tamás, hazatérőben van, és ti nem terítettetek meg neki.

Hát hogy lehetnénk így egy család, hogyha ennyit nem vagytok képesek

Csak szerettük valaha, ha ma este még együtt vagyunk. Csak így, szűkkörben.

Mert valamiről beszélnünk kell, papa.

Nincsen semmi, megbeszélni volunk, és azt hiszem, nem is vagyok már annyira

éhes. Az a probléma, papa, hogy mi viszont igen.

Te vagy a kedvencem, Szilvi, de ne húzd ki a gyufát.

Könnyen kiesedsz a pixisből. Papa.

Ezek csak szavak.

Fenyegetőzés. De ennek a családnak egy valódi oszlopra van szüksége.

Hogy lépést tudjon tartani a külvilággal.

Ez nagyon mekeserülő, lányom.

Mindannyian mekeserülitek. Azt hiszitek, hogy pótolhatatlanok vagytok?

Ezt nem teheted.

Én teremtettelek.

Mindannyiatokat én teremtettelek.

És most egy ilyen senkihelyzi kiskurvára hallgatnátok?

Ez nem a szülői.

Ez nem is az én lányom. Ez egy idegen.

Nem.

Maradtok.

Rika!

És nem vagy a lányom.

Emet, nem vagy többé a családom tagja.

Miről beszélsz, papa?

Én Szilvi vagyok.

Árpád Szilvia.

Viszont maga... Maga nem tudom, hogy ki csoda.

Hát én úgy szeretlek.

Úgy szeretlek mindenit, mindjártokat.

Nem látjátok?

Bocsánat, papam. Most nem beszúrj.

Kocsáss meg, papa!

Ha tetszett, kapcsold be az angol feliratot!

Köszönöm, hogy megnézted!

Féltünk, hogy elmentél.

Hova? Haza.

Én itt érzem magam otthon.

A papa elcsatangolt.

Nem baj.

Hazahazzuk!