Original subtitles

CTB Film

BELARUSFILM

KAZAKHFILM

Nem túl szoros?

Nem, rendben van.

C kosarat használsz?

- Nem akarsz D-t? - Lehet. Ez kicsit kicsi.

Két hónapja vettem és kinőttem.

Én is.

- Miért pirosat? - Az a szenvedély színe.

Anja! Te ebben mész?

- Igen. - Lökött vagy! Ki mozdul rá erre?

Meggondoltam magam.

Megállapodtunk.

Minden szoba. Ugyanazon az éjszakán.

Meggondoltam magam.

Mint mindig.

Ez a kiemelkedő érettségi bizonyítvány... dicsérettel irodalomból,

történelemből és angolból Anna Szergejevna Morozováé.

Ányecska! Gratulálok!

Büszkék vagyunk rád!

A kitűnő eredményért

Ányecska jutalmat kap!

Aranyérmet!

- Gratuálok! - Köszönöm!

Az utóbbi 10 évben ez az első érem a gyermekotthonunkban.

- Ányecska! Gratulálok! - Köszönöm.

- Mi van veled? - Semmi.

- Örülsz? - Igen!

Tapsoljuk meg Anját!

Anja! Várj!

Anja!

- Mi történt? - Semmi.

Megígérted, hogy a záróbulin...

Meggondoltam magam.

Ezt így nem lehet.Én szeretlek

Még el is veszlek. Olyan szép vagy.

Világos.

Világos? Én semmit sem értek.

Gondolj bele: te Morozova vagy, én Morozov.

Még nevet sem kell változtatni.

Nem klassz? Gondolj már bele! Olyan klassz!

Jól van, Gyima, én megyek. Valamiért fáj a hasam.

- Engedd, hogy elkísérjelek! - Nem kell.

Ezt értsem meg!

Mi van, Anja?

Ennyi volt.

A szerelem nem azonos a birtoklással.

Magam sem tudom, mi az.

De csodálatos jelenség.

Olyan, mint a szél vagy az út.

Az út pedig a szimbolistáknál

és a realistáknál nem vezet sehova.

Az ideális világba nem vezet út.

Nincs út, ami a szerencsés megoldáshoz vezet,

vagy szimbolikusan haza.

Nincs. Viszont van olyan, ami az ellenséges világba vezet.

De ez sem feltétlenül rossz.

Vége. Köszönöm.

Legközelebb a magányról beszélünk

Byron munkásságában.

- Viszontlátásra! - Viszontlátásra!

Köszönöm.

Viszontlátásra!

Bocsánat!

Elnézést!

Igen, kedvesem!

Én... Hogy mi van velem?

Velem minden rendben.

Hol vagy? Én a 305-ben.

Ne, ne! Ne gyere fel, majd én leszaladok.

- Anja! Add ide a kulcsot! - Nem megy.

- A nejem otthon hagyta a pénzét. - Ne menj el!

Anja, kérlek.

Bármikor feljöhet!

Felnőtt nő vagy, meg kell értened.

Ne csináld ezt, kérlek! Hívlak majd, jó?

Jó napot! Anna Szergejevna! Ráér egy percre?

Persze. Mit óhajt?

Kaphatnék aláírást?

Nem is láttam az előadásaimon.

Tudom. Nehéz helyzetben vagyok

És mindig akkor ért rá az orvos, amikor az előadás volt.

Egy hónap múlva beszámolhat.

De felkészültem és pótoltam a lemaradást.

Azt mondták, hogy most is lehet.

Ha nem zárom le a félévet, kiraknak a kollégiumból.

Értem.

Jöjjön egy hónap múlva!

Egy hónap múlva már nem tudok.

Viszontlátásra!

Anja! Miért csináltad ezt?

Te Andrej Davidovics tanársegédje vagy. Aki segít.

Segítened kellene, nem bonyolítani az életét.

Nekem Andrej Davidovics semmit sem mondott róla.

Nézd. Andrej Davidovics épp lenn áll a nejével.

Hogy ez a Marina mit képes felvenni?!

Halló!

Ne vegyen fel többé a zöld kabáthoz piros csizmát!

Az egész egyetem ezen nevet.

Andrej.

Feleségül veszel?

Tudod, hogy kisgyerekem van.

Majd megnő.

Bocsáss meg!

Akkor elveszlek.

Ki az?

Anja!

- Helló, Mo-ro-zo-va! - Csendesebben!

Végre megtaláltalak.

gyere a szobámba!

- Jól nézel ki. - Köszönöm.

- Azt mondják, felkapaszkodtál! - Ugyan! Tanítok és csinálom doktorim!

Gyere!

Klassz itt!

Nicsak!

Milyen ronda voltam!

Miért jöttél?

Hogyhogy miért?

Hiányoztál.

Látni akartalak.

Ne.

Láttál.

Ó, de mennyire!

Ennyi.

Ennyi, ennyi... Valójában egy apróság hozott ide.

Ebben értékes dolgok vannak.

Nem cipelném egész nap.

Itt hagynám. Azt beszélik, minden sarkon egy tolvaj áll.

- Mi van benne? - Kábszer.

Átráztalak!

Karkötő. A barátnőmnek vettem.

Félek, hogy elvesztem. Itt hagyhatom?

Mi van?

Tényleg megijedtél?

Mi összetartozunk.

Anna Szergejevna, könyörgök... Hadd hagyjam itt! bajom lehet.

Jól van, itt vagyok.

- Jól van. - Szia!

Mo-ro-zo-va!

Anna Morozova?

Nem az enyém. Hányszor mondjam? Gyima Morozov adta ide.

Lehet, hogy nem vagy dealer,

de biztos fizetett a megőrzésért.

- Öt éve nem láttam. - Elég a mesékből.

- Nem az enyém! - Majd kivizsgáljuk!

Ha nem lesz rajta az ujjlenyomatod, hiszek neked.

Rajta van, hiszen a kezembe vettem.

Na látod! Akkor miért játszod az ostobát?

Gondolod, hogy így kevesebbet kapsz?

Az anyag megy a laborba, a lányt bevisszük.

Mit ülsz ott? Szedd össze, ami kell.

A legfontosabbakat.

Törülköző, fehérnemű, egy pulóver.

Zoknit is.

Kész vagy?

- A fogkefém a fürdőszobában van. - Menjünk érte!

- Tedd el! - Fiatalember!

- Hadd lássam az iratait! - Rendőr vagyok. Kérem, ne zavarjon!

- Köpök a maguk rendőrségére. - Ezt, hogy érti?

86 éve élek ebben a házban, a Munka Hőse vagyok.

Itt voltam Leningrádban a blokád alatt.

Nézze, asszonyom...

Jogom van tudni, ki járkál itt.

Tudott róla, hogy a lakója kábítószert árul?

Te gazfickó! Hova akarsz menni?

- Megengedtem neki, hogy itt éljen. - Állj!

Luciusz!

Mindent tudok.

Az egyetemen már jártak.

- Őszintén: tiéd volt az anyag? - Nem.

- Akkor mi történt? - Gyima Morozov.

Ki az a Gyima?

Egy gyerekotthonban nőttünk fel. Azonos a vezetéknevünk.

Felhozott egy csomagot. Ennyi.

A legjobb, ha feladod magadat.

Te hiszel abban, amit mondasz? Hiszel?

Tudod... nem akarom, hogy mindent elveszíts.

- Én nem akarlak elveszíteni. - Akkor segíts!

Segíts, kérlek!

Lássuk csak!

Tedd el! Tedd csak el!

Kezdetnek elég lesz.

Később... felhívlak.

Jó? És azt teszed, amit mondok.

Keressük egymást, jó?

HASZNÁLT RUHÁK

Kérem, adjon egy kis aprót. Éhes vagyok.

- Eredj dolgozni! - Nem lehet. Nincsenek irataim.

Nem minden munkához kell. Bár téged úgysem vinne el senki.

Adj pénzt!

- Így akarsz velem beszélni? - Adj pénzt!

- Nem vagyok a barátnőd! - Adj pénzt, te szuka!

Hagyjátok abba!

Állj meg!

Nyugalom!

- Mit akartál tőle? - Azt mondta, húzzak el.

Ez az ő területe.

- Iratokat! - Nincs.

- Hol vannak a szüleid? - Az apámat nem ismertem.

Anyám kidobott.

Eladta a kéglit, aztán elhúzott Moszkvába egy pasival.

Mióta vagy az utcán?

Úgy egy éve.

Vigyük be az ifjúságiakhoz. Ott majd kiderül, mi van.

- Szóval szüleid nincsenek? - Nincsenek.

- Más rokonok? - Azok se.

Keresztneve: Anja. Tudod a vezetéknevedet?

Andrejeva... Anja.

Hány éves vagy?

15.

Használsz kábítószert?

Nem.

Helyes.

- Add ide! Ide vele! - Nem adom!

Mi van itt?

- Itt tilos a dohányzás. - Tűnés, nyanya!

Így beszélsz a felnőttekkel?

Azonnal dobd el!

Még hogy nyanya?!

Mi van veled? Mi van?

Süket.

Ne is figyelj rájuk!

Gyere! Ágyazz meg!

És ezekre oda se figyelj!

Vigyázzatok magatokra!

Ne nyúlj a holmimhoz!

Ostoba nyavalyás!

- Anja - Verka. Ők meg Kriszti és cicus.

Bemutatkozom magamtól is.

Cicis. Vagy margó.

Aludjunk! Két napja nem aludtam.

Na és?

Semmi.

Srácok! Nézzétek, mit találtam! Krisztina dobozát!

Azonnal add vissza!

- Még mit nem! - Add vissza! - Vedd el ha tudod!

Nem adom vissza!

Add vissza!

Különben mi lesz?

- Megszúrlak! - Nyugi már!

- Mit akarsz? - Mi van?

Mindenkit megszúrok! Mindenkit!

Mi bajod? Nyugodj meg!

Tedd le a kést!

Dobjad!

- Mit állsz? Add ide! - És ha nem, mi lesz? - Add oda neki!

Mi folyik itt? Halljam!

Ez meg mi? Ide vele! Ide vele, de gyorsan!

Te meg... velem jössz!

Régóta vagy itt?

Egy hónapja.

De meglépek hamarosan.

Mi van?

A másik helyről is megléptem. Innen is meg fogok.

Ismerek egy titkos ösvényt.

Piások használják.

- Aztán hova? - Sehova.

Van anyád?

Nincs.

Nekem sincs.

De nagyanyám van.

Jó lenne vele lakni.

Csakhogy 75 éves, hamarosan meghal.

látni akarom.

- És ő téged? - Hát persze!

- Akkor eddig miért nem vitt el innen? - Mert Kazahsztánban él. Csemolgánban

Az egy város.

Te hogy kerültél ide?

Autóstoppal.

Egyedül stoppoltál?

Figyelj! Mit kérdezősködsz?

Be akarsz köpni?

- Nem érdekelsz. - Meg ne próbáld!

Itt egy sas ül, itt meg egy kutya.

A sas okos, a kutya vad.

Behunyom a szememet, és ők teszik a dolgukat.

Világos?

Andrejeva! Az igazgatónő hívat.

- Na! - Megyek már!

Az orvosi kartonját megkapta.

Adom a személyes holmikat is.

- Szóval elviszi őket? - Igen.

Denisz Szaveliev, Kostya Varlamov, és Anna Andrejevna.

Ez a fiúk aktája. Annának még nincs.

Gyere velem!

- Minek? - Beszédem van veled.

- Eszem. - Majd befejezed.

Krisztina!

- Mutasd meg, hol a kijárat! - Miféle kijárat?

Amerre a piások járnak.

- Te meséltél róla. - Szerintem meg nem.

Adok 100 rubelt.

Itt van. Nesze!

Ez az.

- Követtél? - Csak te járhatsz az utcán?

Menj vissza az intézetbe!

Azt csinálok, amit akarok.

Süket vagy?

- Ott ülök, ahol akarok. - Akkor ülj egy másik asztalhoz.

Mit ülsz? eredj innen!

- Jól van. - Köszönöm.

Ne már! Telód is van?

Ennyi volt. te arra, én erre.

Anja!

Úgy döntöttem, Kazahsztánba szököm.

Az legalább 4 nap vonattal.

- Tényleg? - Igen.

- Honnan tudod? - Tudom.

Menj vissza! Aztán ha kell, elküldenek a nagymamádhoz.

Anja!

- Hogy menjek Kazahsztánba? - Nem tudom.

Dél felé van. A határ Obenburgnál fut.

Csemolgánt nem tudom.

Csemolgán a hegyekkel szemben van.

- Nem jönnél velem? - Elment az eszed.

- A nagyi rendes. Téged is befogad. - Nem megyek.

A határt pedig könnyű átlépni.

- Menj vissza az otthonba! - Nem!

- Nem megyek vissza! - Akkor hova mész?

- Kazahsztánba. - Miket beszélsz?

Igen Kazahsztánba. Veled.

Maradj itt. Mindjárt jövök.

- Anja! - Mi van?

- Hova mész? - Sehova.

- Anja! - Mi van?

Itt várlak.

Jó napot! Kit keresel?

Andrej Danyilovicsot. Szabad?

Gyere be, kérlek!

Andrjusa! Keresnek!

- Jó napot! - Szervusz, Anja.

Hogy vagy?

Jól.

A feleségem, Marina.

- Örvendek! - Anja. Az egyik kollégám lánya.

Tartozom neki egy cikkért.

- Velünk reggelizel? - Nem, még elkésik az iskolából.

Dehogy. Szívesen reggeliznék.

Gyere! Vedd le a kabátodat!

Megőrültél?

Mit művelsz?

Ülj le!

Kísérletezgettem egy kicsit.

Tonhal almával. Európai fogás. Tessék!

Köszönöm.

Minden pénzem a kártyán van.

- Adnál 3000 rubelt? - Megnézem.

Köszönöm.

A babám már alszik.

Klassz.

Aneska! Figyeli! Mutasd meg Anjának az új babádat!

- Elment az eszed? - Segíts!

- Vegyél ki szobát, aztán felhívlak. - Ki van kapcsolva a telefonod.

- Számot váltottam. Le ne hallgassanak. - Kérlek segíts!

- Vegyél ki egy szobát, és felhívlak. - Nem veszek ki semmit.

Ideje volna felnőnöd!

Itt van.

Tessék. Add át apádnak,

és köszönöm.

Nem ízlik?

De nagyon finom.

Nézd,

milyen babáim vannak még!

Hadd lakjon nálunk a kislány!

Kicsim! Vannak neki szülei.

Gyűlöllek, te nyomorult!

SZERETLEK

- Hát te? - Téged vártalak.

- És az mi? - Nem bírtam már.

Te mondtad, hogy ne menjek el!

Anja!

A nagyinál tévé is van. Nézheted amennyit akarod.

Klassz, ugye?

Klassz.

Ne szomorkodj! Kérlek!

A nagyi farmert is vesz nekünk. Strasszokkal.

Hogyan tovább?

Stoppolunk.

Adj kólát!

Mit csinálsz?

Megetettem az utat. Hogy küldjön ide sofőröket.

- Ezt máskor is csináltad? - Mondtam, hogy stoppoltam.

- Mennyit? Száz kilométert? - Kétszázat.

Kétszázat?

Jól van.

- Anja. Mit csinálsz? - Így kell stoppolni.

Klassz! Megyünk a nagyihoz.

Mindjárt odaérünk.

Klassz.

Anja! Tudom, ki vagy.

El akarták adni a szerveidet, erre megléptél.

Inkább az utat figyelnéd!

Jó napot! Moszkva felé megy?

Jó messzire mentek! Kazahsztánba!

Onnan mindenki ide jön, de ti fordítva.

Télre odaértek?

- Odaérünk. - "Odaérünk."

Nem féltek éjjel az úton? Még az ördög is jöhet.

- Mi nem félünk semmitől. - Hűha! Ezt nevezem!

Na jó! Üdvözöljétek a nevemben Kazahsztánt.

Azt beszélik, nagy ott a kupi. Isten veletek!

- Köszönjük! - Nincs mit!

- Viszontlátásra! - Viszontlátásra!

Anja!

- Moszkván keresztül megyünk? - Nem.

Ott sok a rendőr. Keresnek minket.

Nem megyünk oda.

Anja!

A nagymamának van egy kutyája. Azor.

Hatalmas kutya.

Mint egy tigris.

Különleges fajta. Kazah.

Vigyázz!

- Nem hiszel nekem? - De igen.

Jó napot!

Üdv, fiatalok! Hova? Délre?

Köszönjük, de másfelé.

Anja.

Dél felé kell mennünk.

Nem. Keletre.

Elnézést, hogy jutunk el Kunvevóba?

Köszönöm. Viszontlátásra!

- Kaphatnék egy kis szotyit? - Persze. Vegyél csak!

- Köszönöm. - Nincs mit.

- De savanyú! - Vegyél ebből, ez édes!

Mondd meg a szüleidnek vegyenek egy vödörnyit!

A vödör ingyen van.

Nincsenek szüleim.

Tényleg?

Egyedül utazol?

Aha.

Egyedül az úton.

Figyelj csak!

És hova igyekszel?

Kazahsztánba.

- Hová? - Kazahsztánba.

A nagymamához.

Hogyhogy a szüleid egyedül elengedtek?

Nincsenek szüleim.

Figyelj!

Kazahsztán messze van.

Igen.

Gyere ide! Gyere csak! Gyere!

Vegyél bőven!

Van egy bratyóm. Holnap indul Kazahsztánba.

- Tényleg? - Igen.

- Bemutatlak neki. - Jó.

- Itt van Anja is. - Miféle Anja?

A barátnőm.

- Annyi idős, mint te? - Egy évvel idősebb.

Menjünk! Visszük Anját is.

Szólok neki!

Az ráér.

Köszönöm.

Krisztina!

Krisztina!

Ő, Anja!

Hova mész? Mondtam, hogy ne mozdulj! Hova akarta vinni?

- Kazahsztánba. - Miféle Kazahsztánba?

Van egy bratyója Kazahsztánban.

- Bratyója Kazahsztánban. Takarodjon! - Mi bajod?

- Hova akarta vinni? - Kazahsztánba.

Ne már! Baromság!

- Fogd be a szád! - Eressz el!

- Vagy mi lesz? Kiabálni fogok! - Anja! ne csináld!

Ne kerülj többé a szemem elé! Tűnés!

Perverz állat!

Gyerünk innen!

- Útszéli kis lotyók! - Tűnj innen!

Azt mondtam, senkivel se állj szóba.

A bátyja Kazahsztánban él.

A semmi közepén, mi?

Mit kiabálsz velem? Engedj el!

Figyelj, Krisztina!

Akkor jutunk el Kazahsztánba,

ha hallgatsz rám.

- Rágyújtasz? - Nem.

- Neked sem kellene. - De miért?

Az otthonban egy krapek mindig hozott cigit.

Csak úgy. Vágod? Azt se tudom, miért.

Beléd zúgott.

- Ne már! Még hogy belém? - Beléd.

Jaj, Anja!

Anja! Képzeld, én korábban tudtam repülni.

Szárnyam is volt, összehajtható.

Feltettem, és repültem.

Kiszöktem a gyerekotthonból.

A nagyihoz akartam menni.

De éppen akkor bejött az a mocsok nevelő.

Elvette a szárnyamat, és eltörte.

Csak úgy. Érted? Én meg nem tehettem semmit.

Szárnyakat csak egyszer ad az Úr.

- Ezt te találtad ki? - Hogy érted? Ez a merő igazság.

Elvinne a városig?

- Ennék valamit. - Én is éhes vagyok.

Ott egy bolt.

Nincs pénzünk.

Minek ide pénz?

Megdörrentünk valamit.

Férjhez ment, mert már az 5. hónapban volt.

Az ura 25 éves, de olyan, mint egy gyerek.

Jó napot!

Jártam náluk télen. A keresztelő előtt.

Igen, láttam.

Kikerekedett.

Megnézhetem ezt a csatot?

A babát még mindig szoptatja.

Kérdeztem, hol az ura.

Nem azt, a másikat.

Hé! Hát te meg mit csinálsz!

Hova mész?

Állj! Csirkefogók!

Finom?

Vegyünk egy kiló cukorkát.

Egy egész kiló! Király volna!

Naná!

Én egy kiló cukorkát akarok. Hát te?

Nem tudom.

Egy pár piros csizmát.

És családot.

Családot?

Eljutunk a nagyihoz, és lesz családod.

Kérdezhetek valamit?

Csak őszintén válaszolj!

Tényleg van nagymamád?

Értesz az élethez, mégis hülyéket kérdezel.

Hogyne lenne nagymamám!

Meg is mutatom.

Tessék!

Ez a nagyi.

Ez pedig a mamám.

Szép, ugye?

Igen.

Ez meg én vagyok.

Egy aranyos baba!

Igen, nagyon.

És ide megyünk: Drevesznaia 50.

- Halló! - Szia!

- Halló! - Én vagyok az.

- Anja, hol vagy? - Azt én is szeretném tudni.

Ne izgulj! gyere vissza, ejtették a vádat.

Az a Morozov mindent beismert. Azt mondta, ártatlan vagy.

Gyere vissza! Hiányzol.

Hallasz?

Hello!

Anja?

Akkor már...

már nem is keresnek?

Senki. csak én. Szükségem van rád. Szeretlek.

- Andrej! - Tessék!

Te védtél meg? Te találtál ügyvédet?

Mindent megtettem.

Gyere vissza!

A nagymamád téged vár. Egyedül téged.

- Téged is vár. - Miért várna?

Te is akkor láttad, amikor 1 éves voltál.

Nem tudod, milyen is. Emlékszel rá?

Nem emlékszem. Na és?

Neked örül majd. De nekem?

Nélküled nem megyek sehova.

Krisz!

Minden jó lesz. Megtalálod, és kész.

Jó napot! Elviszi a kislányt Kazahsztánba.

Nincs szabad hely.

Egy se? Köszönöm.

- Jó napot! - Jó napot!

Vigye el a kislányt Kazahsztánba!

Ellenőrzés lesz!

- Nagyon kérem! - Nem, nem!

Köszönöm.

- Jó napot! - Jó napot!

Elviszi a kislányt Kazahsztánba?

- Nem. - Kérem!

Adok 3000-et!

3000-et? Az kevés.

Nincs több pénzem. Vigye el, kérem!

És az ellenőrzés? A vám?

Mondja, hogy a lánya.

Kérem.

- Jól van. Ide a pénzt! - Persze. Krisz.

Krisz!

Krisz!

Krisz!

- Hol voltál? - Nesze!

Mi ez?

Piros csizma. Amit akartál.

Ez a pénz már nem elég.

Anja!

Anja, várjál!

Megőrültél?

Megígérted, hogy hallgatsz rám.

- Anja, veled akarok menni. - Én meg nem akarom.

Anja!

Bocsáss meg mindenért! Most már engedelmeskedem.

Csinálj, amit akarsz.

A temetőben farkasok élnek.

Ne beszélj hülyeségeket!

Ez nem hülyeség. Hanem tény.

Gyere!

Itt éjszakázunk?

Mi a baj?

Nekem tetszik.

Félsz?

Nagyon helyes.

- Menjünk innen! - Eredj!

Nem tartalak vissza.

- Hova mész? - Pisilnem kell.

Veled megyek!

Anja, várj!

Gyere vissza, kérlek!

Gyere vissza!

Anja, Úgy félek!

Anja! Könyörgök!

Anja! Gyere vissza!

Bocsáss meg, kérlek!

Volt nálunk egy nevelő, egy boszorkány.

Vele élt a kutyája, attól is félt mindenki.

Pedig nem volt harapós. A nő vadította be.

A boszorkány táskájában volt egy kés.

Ha valaki hozzáért, a kés életre kelt és lecsapott.

A kutya egyszer megszökött, az ápolónőhöz ment, Kátyához.

Kátya jó volt.

A kutyát bekente gyógyszerrel.

Így nem ártott neki a kés.

Akkor a kutya elrohant, ellopta a kést, hogy többé senkinek se ártson.

Odavitte Kátyának,

a kés pedig életre kelt.

Kátya nem kente be magát,

a kés meg akarta ölni.

A kutya a késre vetette magát,

és megmentette Kátyát. Az élete árán.

Hogyhogy meghalt? Őt bekenték.

Nem érted?

Már nem hatott a szer.

Kátya akkor fogta magát, és mérget kevert a nő teájába.

A boszorkány meghalt!

Te mit tennél, ha egy kutya így szeretne?

- Halló! - Anja?

- Hogy vagy? - Visszajöttél? A városban vagy?

- Nem. Nagyon messze. - Hol vagy?

A gyorsforgalmin. Egy kislánnyal.

A gyerekotthonból. Kazahsztánba megyünk.

Ki ez a kislány?

- Merre jártok? - Hosszú elmondani.

El kell vinnem Kazahsztánba. Csemolgánba.

Istenem! Te vagy a gyámja?

- Nem. Stoppal megyünk. - Miket beszélsz?

Anja! A kislányt azonnal add le a rendőrségen,

te pedig gyere vissza. Hallasz?

Anja!

- Nem tehetem. - De igen. ne légy ostoba!

Add le a kislányt, és te gyere vissza!

Ők pontosan tudják, mit kell ilyenkor tenni.

- Andrej! - Semmi baja nem lesz.

- Gyere ide, Andrej! - Nem vagy már kislány.

Gyere ide, mi megvárunk.

Bárhol. Csak gyere.

Kérlek!

Most nem mehetek. Dolgom van.

Gyere vissza, aztán beszélünk.

Na, mi van?

Gondolod, hogy nem adtam volna? Minek lopni?

A kicsinek. Kifizetem. van pénzem.

Honnan volna pénzed? ne hazudj!

Tessék! Vegye el!

Tessék!

Azt hiszed, hogy elfogadom?

Minek nézel engem?

- Most már szeretsz? - Mi van?

Most már szeretsz?

Miből gondolod?

Engem még senki se szeretett.

Csak a nagyi. De ő messze van.

Olyan jó, hogy te szeretsz!

Mindig veled leszek.

Én nem szeretlek.

Miért nem?

Bocsi...

de én senkit sem szeretek.

Nem jön össze.

Pedig szerintem igen.

Nem. Tévedsz. Bocsáss meg!

Loptál a kedvemért. Szeretsz!

Bocsáss meg, de nem.

Akkor tűnj el!

- Ne érj hozzám! - Bocsáss meg, Krisz!

- Hagyjál! - Bocsáss meg, kérlek!

- Ne merj hozzám nyúlni! - Mit kiabálsz?

- Megértettem, ki vagy. - Ki?

Rossz és gonosz.

Mi van?

Bagoly mondja verébnek.

- Jó napot! - Jó napot!

Két levest kérek, teát és négy kenyeret!

Nekem csokit vegyél. Nem kérek levest.

Akkor éhes maradsz!

- Csokit akarok! - Kevés a pénzem!

Patkány!

Megfújtad a pénzemet!

Az én nagyimhoz megyünk, nem a tiédhez.

Tűnj innen! Gyűlölsz! Meg akartál lépni!

Akár egy fekete macska!

- Provokálsz? - Mi van?

Mi van, ha tényleg elmegyek?

Menj csak! Rajta!

- Kéred a levest? - Nem!

Menj csak!

Krisz!

Krisz, hova mész?

Elég legyen!

Ne! Állj!

Krisztin! Állj!

Állj!

Állj!

- Nem megy Orenburg felé? - Nem.

Állj!

- Nem megy Orenburg felé? - Nem.

Álljon meg!

- Hova? - Egyenesen előre.

Köszönöm.

Figyelem! Az 5-ös úton...

a 76-os kőnél óvatosan!

Ott jöttem el, és láttam egy felfordult verdát.

Kell segítség?

Nem! Ott vannak a zsaruk és a mentők.

Egy kislány futott át az úton. Ő is meghalt, a sofőr is.

Menjen! Menjen!

Álljon meg!

Meg kell néznem!

- Mit? - A kislányt. Álljon meg!

- Azt már elvitték! - Ki vitte el?

A mentők. Nem hagyják az úton feküdni.

- Álljon meg, kérem! - Mi történt?

- Ki kell szállnom, és kész! - Éppen itt?

Anja, annyira hiányoztál!

Kis butám!

Tudom én, ki vagy.

Ki?

Földönkívüliek küldtek ide,

hogy tanulmányozd az életünket. Aztán mindent elmondj.

Igaz?

Igen.

Volt a gyermekotthonban egy lány.

Úgy döntött, megszökik. Menekült.

Mindannyian menekültünk.

Egy tisztáson találta magát, azt kiabálta:

“Hattyú! Vigyél magaddal!"

Arra repült egy hattyú, meglátta a lányt.

Megragadta csőrével, és vitte a tó felé.

Aztán így szólt hozzá: “Mostantól velem élsz."

Ezzel elrepült a saját gyerekeihez.

És csak ritkán látogatta meg a lányt.

- Ritkán. - Ismerted ezt a történetet?

Nem.

A kislány elunta magát. Beleugrott a vízbe,

és fulladozni kezdett.

De nem fulladt bele a vízbe Hallá változott.

Jött a hattyú, körülnézett,

nem látta s kislányt. Sírni kezdett.

A hal-kislány egy szót sem tudott szólni.

Nap mint nap kikukkantott a vízből. Nézte, hogy sír a hattyú.

Te ki voltál? A hattyú vagy a kislány?

Én voltam a víz.

Víz?

Anja, hallod? Autó!

A másik irányból.

Anja. Látni akarom a nagyit.

Hamar látni fogod, ígérem.

Körülnézek, te csak feküdj!

Ne!

Ne...

Ez nem igaz! Nyisd ki a szemed! Kérlek, nyisd ki!

Ne!

Kérlek!

Nyisd ki a szemed!

Nyisd ki!

Segítség!

Segítsen valaki!

Könyörgök!

Könyörgök!

Segítség!

Segítsenek, kérem!

Segítsenek!

Bocsáss meg! Bocsáss meg!

Bocsáss meg!

Drevesznaja 50.

Vámellenőrzés. Kérem az iratait!

- Jól van? - Köszönöm, jól.

- Anja? - Halló!

Anja, hol vagy?

Mikor jössz meg?

Leadtad a kislányt a rendőrségen?

- Leadtam. - Gyere vissza! nagyon hiányzol.

Szükségem van rád.

Szeretlek, Anja!

Nem megyek vissza.

Kislány!

Kislány!

Hányas helyed van?

Ez az én helyem. Hallod?

Kislány!

Kislány!

Ülj fel,

és idd meg, amig meleg.

Ülj fel!

Jól van.

Köszönöm.

A kislány beleugrott a vízbe, de nem fulladt meg. Hallá változott, és nem tudott beszélni.

Jött a hattyú,

nem találta a kislányt. Sírni kezdett.

A kislány feljött a víz színére,

de egy szót sem tudott szólni.

Ment vissza a macska a tejjel,

és egy szarka kapaszkodott a bundájába.

A szarka azt kérdezte: "Hogy menekültél meg?"

A macska erre azt válaszolta: "Nem árt több nyelvet tudni."

Volt egy kislány, akinek szárnyai voltak. El akart repülni.

Aztán eltörtek a szárnyai. Megjavítani nem lehetett.

Az Úr mindenkinek, csak egyszer ad szárnyat. Értik?

Kedves utasaink! Mindjárt megérkezünk Csemolgánba. Kérem a Huzatokat!

Elnézést, hol van a... Drevesznaja utca?

- Egyenesen, aztán jobbra? - Igen.

Drevesznaja 50.

Drevesznaja 50.

Azor!

Jó napot!

Ne féljen, nem harap!

Levelet hozott?

Nem.

Krisztina!

Krisztinocska!

A kis unokám,

megérkezett...

Krisztina...