Original subtitles

"Jonathan Harker naplója"

"1885. május 3."

"Utam a végéhez közeledik."

"Milyen vég lesz ez, nem tudhatom előre."

"De történjék bármi, nyugodt lehetek,"

"...mert minden tőlem telhetőt megtettem a cél elérésének érdekében."

"Utazásom utolsó szakasza Klausenburg városából..."

"...sokkal nehezebbnek bizonyult, mint azt reméltem..."

"...mivel a kocsis vonakodott teljesen végigvinni."

"Mivel nem volt más elérhető szállítóeszköz..."

"...kénytelen voltam az utolsó mérföldeket gyalog megtenni..."

"...mielőtt a Dracula kastélyhoz értem volna."

"A kastély látszólag ártalmatlan volt a forró napsütésben, és normálisnak tűnt..."

"...egy dolgot leszámítva: nem volt madárdal."

"Amint áthaladtam a fahídon, és a kapuhoz vezető útra értem..."

"...úgy tűnt hirtelen hidegebb lett..."

"...kétségtelenül a hegyi patak jeges vize miatt, amit épp kereszteztem."

"Egyébként, szerencsésnek tartottam magam hogy biztonságban ide jutottam..."

"...és nem szándékoztam eltérni a szándékomtól."

Sajnálom. Nem hallottam, hogy bejött.

A nevem Jonathan Harker. Az új könyvtáros vagyok.

Segít, vagy sem?

Mondja, hogy igen, kérem!

- Hogy tudok segíteni? - Menjen el innen.

- De miért? - Fogva tart engem.

Kicsoda? Dracula Gróf?

Attól tartok nem értem.

Kérem. Kérem, hogy segítsen megszökni.

Mr. Harker. Örülök, hogy biztonságban megérkezett.

Dracula Gróf?

Dracula vagyok. Üdvözlöm a hajlékomban.

Elnézését kérem, amiért nem voltam itt, hogy személyesen üdvözölhessem...

...de bízom benne, hogy megtalált mindent, amire szüksége volt.

Köszönöm, uram. Nagyon figyelmes öntől.

Ez a legkevesebb, amit tehetek a fáradalmas útja után.

Igen, hosszú volt az út.

És fárasztó, nem kétséges. Engedje meg, hogy megmutassam a szobáját.

Köszönöm, uram.

Nos, kérem, engedje meg.

Sajnos, a házvezetőm pillanatnyilag távol van.

- Családi gyász, megérti ugye? - Természetesen.

Egyébként, ne aggódjon,

előkészítve talál mindent, hogy kényelembe helyezhesse magát.

Mikor kezdhetek el dolgozni, uram?

Amikor csak óhajt. Rengeteg kötet van, amit katalógusba kell venni.

- Van még bármi, amire szüksége van?

- Köszönöm, nem. Nagyon kedves.

Nem tesz semmit, ez így van rendjén.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy egy ilyen kiváló szakember dolgozik nekem.

Szeretem a csendet és a magányt.

Ez a ház, úgy gondolom, biztosítja mindezt.

Akkor mindkettőnk elégedett lehet. Nagyszerű, hogy elrendeztünk mindent.

Csak még egy dolog, Mr. Harker.

Most el kell mennem és nem jövök vissza holnap napnyugtáig.

Addig is, tekintsen úgy eme házra, mintha otthon lenne.

- Jó éjszakát, Mr. Harker. - Jó éjszakát, uram.

Minthogy oly soká leszek távol,

jobb, ha magánál hagyom a könyvtár kulcsát.

Köszönöm.

A könyvtárat az előcsarnok után balra találja.

- Szabad? - Igen, persze.

- A felesége? - Nem, a jegyesem.

Maga szerencsés ember, Mr. Harker.

Megkérdezhetem a nevét?

Lucy. Lucy Holmwood.

- Bájos, bájos. - Maga nagyon kedves.

Jó éjt.

Aludjon jól, Mr. Harker.

"Végre találkoztam Dracula Gróffal."

"Elfogad engem, mint jó szakembert..."

"...aki a könyvei között dolgozhat, ahogy reméltem."

"Már csak az maradt nekem, hogy várjam a nappalokat..."

"...amikor, Isten segedelmével..."

"...örökre véget vetek majd... eme ember rémuralmának."

- Mr. Harker. Ugye segít? - Természetesen, ha lehetséges.

De árulja el, hogy miért tartja önt fogva Dracula Gróf?

- Nem árulhatom el. - De ha segítek, tudnom kell.

Sajnálom, nem lehet.

Nagyon megnehezíti számomra.

Én vendég vagyok itt. Ahhoz, hogy segítsek, kell egy megfelelő ok.

Egy ok. Egy okot akar!

Nem elég ok, hogy bezár engem ebbe a házba,

és fogva tart akaratom ellenére?

Fogalma sincs, hogy milyen gonosz ember!

Vagy, hogy milyen szörnyű dolgokat művel!

Nem tudtam. Nem merek magamban elmenni.

Újra megtalálna, tudom.

De a maga segítségével lenne esélyem.

Segítenie kell! Muszáj! Maga az egyetlen reményem! Segítsen!

Segíteni fogok magának, ígérem. Oh!

Kérem, ne aggassza magát.

Köszönöm.

Köszönöm.

"Darcula áldozata lettem és a hatalmában lévő asszonyé."

"Talán arra kárhozom, hogy én is közülük való legyek."

"Ha úgy lenne, csak imádkozom..."

"...hogy bárki találjon is testemre..."

"...birtokában lesz a tudásnak..."

"...hogy megtegye azt, ami lehetővé teszi..."

"...a lelkem megmentését."

"Elvesztettem egy napot. Hamarosan sötét lesz."

"Bár az érzékeim még a sajátjaim, meg kell tennem, amire készültem."

"Meg kell találnom Dracula nyughelyét.."

"...és ott mindörökre véget vetni létezésének."

"Hamarosan napnyugta és újra előjönnek."

"Nincs sok időm."

- Jó napot, uram. - Jó napot.

- Kaphatnék egy konyakot, kérem? - Természetesen, Sir.

- Messzire utazik? - Nem olyan messzire, remélem.

- Kaphatnék egy ebédet? - Igen, uram.

Inga!

Attól tartok, csak egyszerű étekkel szolgálhatok, uram.

- A visszajáró, uram. - Köszönöm.

Nem sok látogatónk van ezen a vidéken. Nemhogy olyan, aki marad is.

Úgy hiszem pár napja volt egy. Mr. Harker.

- Harker, uram? - Igen.

A barátom.

- Erről a címről írt nekem. - Innen nem, uram.

Emlékszem az úrra. Egy levelet adott, hogy postázzam.

Tartsd a szád, te lány!

Ez volt az a levél?

- Nem vagyok benne biztos. - Talán emlékszik a nevére.

Dr. Van Helsing.

Nem vagyok benne biztos.

Gyerünk, készíts egy ebédet az úrnak. Egy-kettő. Hallasz engem?

Mitől fél?

- Nem értem magát. - Mire vannak itt ezek a fokhagyma füzérek?

És az ablak fölött?

És odafönt?

Nem díszítésnek vannak, ugye?

- Nem tudom, hogy miről beszél. - De igen, tudja.

És tud valamit a barátomról.

- Segítő szándékkal érkezett magához.

- Nem kértünk segítséget.

Magának is ugyanarra van szüksége.

Nézze, uram. Maga idegen itt Klausenburgban.

Néhány dolgot jobb nem háborgatni...

...olyanokat, amik túlmutatnak a mi hatalmunkon.

Kérem, ne értsen félre.

Több ez, mint képzelődés, tudom. A veszély nagyon is valós.

Ha a nyomozás, amit én és Mr. Harker folytatunk, eredményes lesz...

...abból nem csak maga, hanem az egész világ hasznot húzhat.

A Dracula kastély valahol itt van Klausenburgban.

Megmondja, hogy jutok oda?

Ebédet rendelt, uram. Mint kocsmáros az a dolgom, hogy kiszolgáljam.

Ha megette, megkérem, menjen el és hagyjon minket békén.

Az ebédje perceken belül kész, kérem, üljön le.

Köszönöm.

Ezt a kereszteződésben találták, annak a helynek a közelében.

Azt mondta, hogy égessem el.

De a barátja olyan rendes volt, hogy nem tudtam megtenni.

Harker?

Harker!

Harker!

Harker!

Sajnálom Mr. Holmwood, de nem mondhatok semmi egyebet a haláláról.

Nem tud, vagy nem akar?

Amelyiket óhajtja.

Dr. Van Helsing, nem vagyok teljesen elégedett.

Hírtelen feltűnik, és azt mondja, hogy Jonathan Harker halott.

Még azt sem árulja el, hogyan és hol halt meg.

- Nagyon gyanúsnak találom. - Arthur!

- Magánál van a halotti bizonyítvány. - Igen. Maga írta alá.

Mikor halt meg, doktor?

- 10 nappal ezelőtt. - 10 napja!

- Hová temették el? - Elhamvasztották.

- Kinek az akaratából? - A sajátjából.

Mint barátjának és kollégájának, ő maga mondta el még régebben.

Tudnia kell, hogy Jonathan el akarta venni a testvéremet, Lucyt.

Bizonyára megírta.

Úgy éreztem kevésbe megrendítő, ha idejövök és én mondom el személyesen.

Jobb lenne, ha nem találkozna a testvéremmel.

A feleségem és én majd elmondjuk neki.

Nos, rendben. Sajnálom.

Kifejeznék az együttérzésemet, kérem, Miss Lucynak?

Ha szeretne kapcsolatba lépni velem, állok rendelkezésére.

Gerda. Dr. Helsing távozik. Megmutatná neki az ajtót?

Igen, uram.

Jó napot. Miért ez a titkolózás? Miért nem mondta el nekünk?

Drágám, Dr. Van Helsing egy nagyon híres férfi.

Bármi is az oka, biztos lehetsz benne, hogy jó oka van rá.

Bárhogy is legyen, már nem segíthetünk szegény Jonathanon.

Csak Lucyra kell gondolnunk.

Elég jól érzi magát, hogy elmondjuk neki?

- Szörnyű csapás lesz neki. - Egyszer meg kell tudnia.

Nem akarjuk zavarni a délutáni pihenését. Meglátjuk, hogy van ma este.

Jonathan hamarosan itthon lesz, tudom. Akkor jobban leszek, meglátják.

Nem akarom zavarni Dr. Sewardot, vagy bármelyikőtöket.

Lucy, nem zavarsz senkit sem. Most pihenj és aludj keveset.

Vissza kell nyerned némi színt azokba a kis pofikákba.

- Jó éjt Lucy. - Jó éjt Mina.

Jó éjt, Arthur.

- Aludj jól. - Megpróbálom.

Vámpírkutatás.

Vannak bizonyos megalapozott tények.

Egy: fény.

A vámpír allergiás a fényre.

Soha nem jönnek elő nap közben.

A napfény végzetes. Ismétlem, végzetes.

Megsemmisíthetné őket.

Kettő: fokhagyma.

A vámpírok undorodnak a fokhagymától.

Jegyzet: Megnézni Harker végső intézkedéseit, mielőtt elhagyta Klausenburgot.

Három: feszület.

A jó hatalmát szimbolizálja a gonosz felett.

A feszület hatalma eme esetekben...

Tessék.

- Csengetett, uram? - Oh, igen.

Kérem, holnap elsőként kézbesítse ezt a levelet.

- Megoldható? - Igen.

- Köszönöm. - Igenis, uram.

Van valami baj?

Mi az?

Amikor kint voltam úgy tűnt hallottam, hogy beszél valakihez.

Persze. Magamhoz beszéltem. Nem felejti el a levelet, ugyebár?

Nem, uram.

Rendben.

A feszület hatalma eme esetekben kétrétű:

Védi az emberi lényt...

...de felfedi a vámpírt és az áldozatát...

...eme gonosz ragálynak előrehaladott állapotában.

Már tény, hogy az áldozatok ösztönösen utálják, ahogy eluralkodik rajtuk a vámpírizmus...

...de képtelenek felhagyni gyakorlásával...

...hasonlatosan a drog függőséghez.

Végül a halált a vérveszteség okozza.

De, ellentétben a rendes halálesetekkel, nem békésen nyilvánul meg...

...mert ők ekkor már az élőholtak rettegett állapotában vannak.

Jonathan Harker halála óta Dracula Gróf

...ezeknek a kimondhatatlan bűnöknek a terjesztője eltűnt.

Meg kell találni és elpusztítani.

- Doktor, sokkal gyöngébbnek tűnik. - Ez egy rejtélyes eset, Mrs. Holmwood.

A tűnetek pont olyanok, mint a vérszegénységnél és én így is kezelem őt.

Természetesen lassú lehet a procedúra.

De már reménykedem a bíztató jelekben.

- Kérem, láthatnám Lucy nénit? - Nem ma, Tania.

- Nagyon beteg? - Attól tartok.

- Tudja mi a baja? - Persze hogy tudom.

Akkor miért nem segít rajta?

Tania. Tania!

Hányszor mondjam még neked, hogy ne háborgasd Mrs. Holmwoodot?

- Sajnálom hölgyem. - Rendben van, Gerda.

- A gyermeki logika nyugtalanító lehet. - Igen.

Szeretne egy másik véleményt hallani, Mrs. Holmwood?

Köszönöm doktor. Még átgondolom.

Folytassák a gyógyszerezést és a diétát, ahogy felírtam...

...és sok friss levegőt. - Igen doktor, úgy lesz.

- Jó napot kívánok. - Jó napot.

Jöjjön be.

Mrs. Holmwood, milyen jó hogy eljött.

- Kérem, nem ülne le? - Köszönöm.

A levelében hivatkozott néhány dologra, ami Jonathané volt.

Igen, össze vannak készítve. Magam vittem volna el, de...

Megértem. De méltányolnia kell, Mr. Holmwood nagyon ideges volt.

- Persze.

Bárcsak többet segíthetnék.

Hogy fogadta Miss Lucy a híreket?

Még nem mondtuk el neki. Nagyon beteg.

Sajnálom, hogy ezt hallom. Megkérdezhetem mi a baja?

Olyan hirtelen jött. 10 napja történhetett.

Az orvosunk azt mondja vérszegénység.

Nem örülök neki.

Nincs ellenemre Dr. Seward, kérem, ne higgyék azt, de...

- Mondta, hogy lehet egy másik vélemény. - Látni szeretném őt egyszer.

- Annyira hálás lennék. - Ha megbocsájt.

Lucy. Hoztam neked valakit.

Dr. Van Helsing. Jonathan barátja.

Miss Lucy.

Milyen aranyos virágok.

Jonathan halott, ugye?

- Igaz, vagy sem? - Sajnálom.

- Arthur elmondta? - Senki nem mondta. Csak megéreztem.

- Ezért van itt Dr. Helsing? - Részben.

Dr. Helsing specialista. Segíteni jött.

Jonathan oly sokat mesélt magáról.

- Remélem csak szép dolgokat. - Nagyon szépeket.

Lássuk csak.

Mmm-hmm.

És itt.

Ne aggódjon, hamarosan újra jobban lesz.

Viszlát, doktor.

Sajnálom, hogy fölöslegesen utazott Jonathan miatt, úgy értem.

Nem volt fölösleges, ígérem. Jó napot, Miss Lucy.

Honnan tudhatott Jonathan haláláról?

- Megérzés. Nem szokatlan. - De olyan higgadtan fogadta, aggaszt engem.

Attól tartok fontosabb dolgok miatt kell aggódnunk.

Ama jegyek a nyakán, mikor jelentek meg először?

Először röviddel a lebetegedése után figyeltem meg.

Rákérdeztem. Azt mondta megszúrta valami.

Teljességgel lehetséges.

Dr. Seward mondta, hogy friss levegőre van szüksége. Az ablakai mindig nyitva vannak.

Alkonyat és napfelkelte között... ...minden ablak a szobájában,

egy kis szellőzőablak kivételével... amit zárva kell tartani.

- Oh, de Dr. Seward mondta... - Mrs. Holmwood,

a másik szakvélemény miatt hívatott.

Ha segítek a mostoha testvérének, vannak bizonyos dolgok, amikben segítenie kell...

...még ha nem is tűnnek hihetőnek.

- - Igen, tudom, de... - Hölgyem...

Ha szereti Miss Lucyt, könyörgöm, had irányítsak én.

Bármit megteszek, hogy újból jól legyen.

Fokhagyma füzért kell szereznie, amennyit csak tud.

Helyezze el őket az ablakai körül, az ajtajánál és az ágya mellett.

Napközben ki lehet őket vinni, de semmilyen körülmények között...

...még ha a páciens kéri is, nem szabad őket éjjel elmozdítani.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni,

mennyire fontos, hogy engedelmeskedjen az instrukcióimnak.

Tegyen pontosan úgy, ahogy mondtam és talán meg tudjuk menteni őt.

Ha nem teszi, meghal.

Reggel itt leszek.

Egek!! Mi ez?

Oh, Gerda. Nem állhatom ezeket a növényeket!

Erős az illatuk, de Mrs. Holmwood azt mondta...

Nem érdekel mit mondott! Kérem, vigye el őket! Kérem!

Nos...

Kérlek, Gerda, megfulladok.

Rendben, hölgyem, kiviszem őket.

És az ablakok. Kinyitná őket? Igen, Miss Lucy, ha úgy kívánja.

A többiért visszajövök.

Már sehogy sem tudtam megmenteni.

Doktor Van...

Mrs. Holmwood, úgy tett, ahogy mondtam?

Úgy tett. És láthatta az eredményét.

- De, Arthur... - Kérem, uram. Bocsásson meg, uram.

Az én hibám. Nem tudott lélegezni. Annyira betegnek tűnt.

Könyörgött, hogy nyissam ki az ablakokat és dobjam ki a növényeket.

Tudom, mondta, hogy ne, hölgyem, de...

Gerda. Mikor volt ez?

Éjfél körül.

- Zajt hallottam... - Rendben, Gerda...

...most elmehet. - Igen köszönöm, uram.

Annyira sajnálom, uram.

Bármi is történt, annyit tudok, hogy semmi mást nem hozott csak fájdalmat.

Előbb Jonathan, és most Lucy.

Bárki is maga, bármi is a szándéka, kérem, menjen el és hagyjon békén minket.

Mr. Holmwood, amikor Jonathanról beszéltem magának,

úgy gondoltam az a legjobb... ...ha megtartom a részleteit

a halála fájdalmas körülményeinek.

De a testvére tragikus halála annyira szorosan kötődik az övéhez...

...hogy úgy gondolom, tudnia kell az igazat.

Nem várhatom, hogy higgyen nekem, de hinni fog Jonathannak.

Íme, az utolsó szavai. A naplója.

Amikor elolvasta, érteni fogja.

Mi az Gerda?

Egy rendőr, uram. Vele van Tania.

Tania?

- Vezesse be, Gerda. - Nagyon jó, uram.

- Jó estét, hölgyem. Jó estét, uram. - Mi az biztos úr?

Ezt a lányt találtam. Nagyon kimerült volt.

- Mond el nekik is, amit nekem. - Nem akarom.

Oh...

Tania!

Nem kell megijedned.

Gyere ide hozzám, ülj le és mondj el mindent.

Oh.

Nem akarod, hogy Mr. Holmwood azt higgye, hogy egy bőgőmasina vagy, ugye?

Már nagylány vagy.

Mondd el, hogy mi történt.

Egyedül voltam kint, és ő odajött hozzám.

És azt mondta "Hello, Tania, megyünk egy kicsit sétálni?"

Igent mondtam és elmentünk sétálni.

Aztán jött valaki és ő elfutott, engem otthagyott

és magamra maradtam...

Ki volt az? Kit láttál?

Gyerünk. Mondd el.

Ki volt az?

Lucy néni.

- Hallottam, hogy hívtál, Lucy néni. - Igen, drágám.

Gyere velem.

Hideg vagy. Hova megyünk?

Egy kis sétára. Tudok egy szép, és csendes helyet, ahol játszhatunk.

Messze van még, Lucy néni? Olyan fáradt vagyok.

Már majdnem ott vagyunk, drágám.

Lucy!

Arthur, kedves bátyám!

Lucy!

Drága Arthur, miért nem jöttél korábban?

Gyere, hadd csókoljalak meg.

Vedd ezt fel.

- Kérem, nem akarok hazamenni. - És mégis kell.

Összeszedem Mr. Holmwoodot, és mind hazamehetünk.

- Lucy néni nem. - Nem. Lucy néni nem. Most ülj ide.

Légy jó kislány.

Úgy nézel ki, mint egy kismackó. Viselnéd ezt a kis csecse-becsét?

Itt van. Hát nem elragadó?

- Igéred, hogy nem szaladsz el? - Megígérem.

Rendben. Ha átnézel oda,

akkor láthatod, ahogy feljön a nap.

Melegedj fel.

Érted már?

- De miért, Lucy? - Jonathan miatt.

Olvastál a naplójában a nőről, akit Klausenburgban talált.

Ez Dracula bosszúja.

- Lucy veszi át annak a nőnek a helyét. - Óóó, nem!

Figyeltem a sírját minden éjjel, amióta három napja oda vitték.

Ma este merészkedett ki először.

Holmwood, tudom, hogy csak azt kívánja, hogy Lucy békében nyugodjon.

Megígérem, hogy teljesítem ezt a kívánságot. De előbb...

...ha beleegyezését adja, ő elvezethet minket Draculához.

Hogy javasolhat ilyesmit?

Hogy másodjára is megszállja ez a gonosz?

Mi van Gerda gyermekével, és a többiekkel, akiket bemocskol?

Nem, nem tehetem! Nem tehetem!

Persze.

Hazavinné a gyermeket és találkozna újból itt velem egy óra múlva?

Rendben van.

Majdnem pirkad, már nem hagyja el a sírt.

Nincs más mód?

De ez rettenetes!

Kérem, próbálja megérteni.

Ez itt nem Lucy, a szeretett testvére. Ez csak a látszat.

Dracula gonoszságától megszállva és megrontva.

Hogy felszabadítsuk a lelkét és átadjuk az örök békének, meg kell semmisítenünk mindörökre.

Higgyen nekem, nincs más út.

- Ezt igya meg. - Már rendben vagyok.

- Igya meg. - Köszönöm.

Oly sok minden van Jonathan naplójában, amit nem értek.

Dracula tényleg annyira öreg, mint ahogy ide van írva?

Úgy hisszük lehetséges.

A vámpírok évszázadról évszázadra megújulnak.

Az iratok azt mutatják, hogy Dracula 5-600 éves lehet.

Másik dolog.

Én mindig is megértettem azt, hogy létezetnek dolgok...

...amik képesek önmagukat denevérré vagy farkassá változtatni.

Ez egy közkedvelt tévhit.

Holmwood, eme teremtmények tanulmányozása teszi ki életem munkáját.

Európa legkiválóbb szakembereivel együtt végeztem a kutatásaimat.

És még így is, éppen csak megkarcoltuk a felszínt.

Sokat tudunk a vámpírokról.

De a részletek az újjáéledt halott testek kapcsán...

..."élőholtak", ahogy mi hívjuk őket...

...annyira hiányosak, hogy sok tudós nem hisz a létezésükben.

Persze, maga most sokkos állapotban van, és össze van zavarva.

Hogy remélheti, hogy ilyen kevés idő alatt megérti?

De olvasott és tapasztalt eleget, hogy tudja...

...ezt a szentségtelen kultuszt el kell tiporni.

- Remélem, hogy segít nekem. - Minden megteszek, amit mond.

Köszönöm.

Természetesen, tudnunk kell pár dolgot.

Kevéssel ezelőtt látott egyet.

Azt tudjuk, hogy nappal a vámpírnak szülőföldjében kell pihennie.

Nos.

Mikor Dracula kastélyába mentem, egy halottaskocsi jött át a hídon.

Abban a kocsiban volt a koporsó.

Úgy hiszem, hogy abban pihen Dracula és ott van szülőföldje egy darabja.

Hogy úti célját elérje, a halottaskocsinak át kellett jönnie Ingstadt határán.

Nekik lesz feljegyzésük arról, hogy hová ment.

Kell nekünk az a cím. Velem jön Ingstadtba?

Meddig tart ez? Tudatnom kell Minával.

Egy kis szerencsével, holnap reggelre visszaérünk.

Teljességgel lehetetlen kérés, uram. Szabályellenes.

Tudni akarjuk, hogy hová ment a koporsó.

Nem adhatok ki információt szabályos engedély nélkül.

- Ez nagyon sürgős! Orvos vagyok. - Sajnálom, uram.

Sajnálom, uram.

Egy legény üzenetet hozott önnek.

Személyes, azt mondta. Nem akarta nekem ideadni.

Rendben Gerda, majd megnézem.

- Igen? - Maga Mrs. Holmwood?

- Én vagyok. - Üzenetet hoztam önnek.

Menjen egyenesen a Frederickstrasse 49-be.

És ne szóljon senkinek.

Ki mondja?

Arthur Holmwood, ahogy magát nevezi. Azt állította ismeri.

De az lehetetlen. A férjem Ingstadtba ment.

Nem, ha ezt az üzenetet adta nekem, akkor nem. És ő adta át nekem az üzenetet.

Jó éjt.

Írásbeli engedélyre van szüksége a minisztériumból.

Parancsaim vannak és engedelmeskednem kell.

Le van fektetve a kormány szabályzatában, hogy semmilyen körülmények között...

...sem engedhető meg illetéktelen személynek, hogy megvizsgálják...

De természetesen vészhelyzetekben néha kivételt teszünk.

És látván hogy eme úr doktor...

- Hogy mondta, mikor is volt? - December elsején.

December 1. Klausenburgból Karlstadtba. Lássuk csak.

Itt van. Egy halottaskocsi, egy koporsó.

J. Marx, 49 Frederickstrasse, Karlstadt.

Arthur?

Arthur?

Biztosan ne hozzak valami ennivalót, uram?

Nem, köszönöm Gerda. Nincs időnk.

De szeretnék szót váltani Mrs. Holmwooddal, mielőtt elindulunk.

- Felmenne és megnézné, hogy felkelt-e már? - Igen, uram.

Készen áll?

- Nincs ott, uram. - Nincs?

Nem, uram.

Jó reggelt.

Mina, nagyon megijesztett.

Hol volt ilyen korai órán?

Olyannyira szép ez a nap, korán felkeltem, és sétálni mentem a kertbe.

- Nem vártam ilyen korán vissza. - Attól tartok, újra ki kell mennem.

- Mikor ér vissza? - Nem tudom biztosan.

Mina, maga sápadt. Minden rendben van?

Arthur, kedvesem, ne aggodalmaskodjon. Tökéletesen jól érzem magam.

Viszlát, kedvesem.

Talán jobb lenne, ha én mennék előre, ezek a lépcsők veszélyesek.

Nem akarjuk, hogy baleset történjen, ugye? Nem, nem akarjuk.

Jött egyszer egy öregember, hogy lássa az ő szeretett halottját...

...és lezuhant a lépcsőről. Nagyon mulatságos volt.

Azért jött, hogy utoljára tiszteletét tegye, és most ő osztozik benne.

Nagyon mulatságos.

Hol vagyunk? Hol vagyunk? Hol vagyunk?

Talán valahol hátul.

Olyan rég óta itt volt, hogy hátul kell lennie, ugye?

Erre uraim. Kövessenek.

Tudom hol volt. Erre.

Ez példátlan!

Itt volt. Tudom, hogy itt volt, mert tegnap még láttam. Tényleg nem értem, hogy ki vihette el.

A halottas kocsi vezetője hazudhatott a határőr hivatalban...

...az úti céljáról.

De az az ember a halottasházban nem hazudott.

Meglepődött, amikor a koporsót nem találta ott.

Valamikor meg kellett lennie.

- Úgy gondolom, még itt van Karlstadtban. - De hol? Ez egy nagyváros.

Nem sok helyen rejtőzködhet, ne feledjük.

Úgy van, persze.

Miről susmusolnak maguk ketten ott?

Nemsokára csatlakozunk, Drágám.

Van egy öreg, elhagyatott temető 3 mérföldre innen.

Valahol ezen a területen. A St. Joseph.

Csak egy pillanat.

Mina, kedvesem, ne gondolja, hogy bolond vagyok...

...de boldogabb lennék, ha távollétemben ezt viselné.

Kérem, ne kérdezze miért, csak vegye fel a kedvemért.

- Arthur, én... - Kérem, Mina.

Azt mondta, hogy Lucy elvezethet Draculához. Miért nem hallgattam magára?

Ez soha nem történhetett volna meg.

Ne hibáztassa magát,

de hagynia kell, hogy most már Mina vezessen.

Megadunk neki minden tőlünk telhető védelmet.

Ma éjjel figyelni fogjuk a szobája ablakait.

- A ház mindkét oldalára néznek? - Igen.

Tudom, hogy sokat kérek magától, de nem gyengülhet el most.

Hatalmunkban áll megszabadítani a világot ettől a gonosztól.

És Isten segedelmével sikerülni fog.

Mina biztonságban van, de ma este újra figyelnünk kell. Pihenjünk kicsit.

- Mi van magával? - Én itt leszek, ha úgy kívánja a szükség.

Rendben.

- Hozok magának egy takarót. - Köszönöm.

Mina!

Csak üljön még úgy egy percig.

Köszönöm.

- Felépül? - Úgy gondolom.

Hadd lássam a karját.

Rendben.

Minden rendben?

Igen, így nagyon jó.

Igen sok folyadékra lesz szüksége. Tea, kávé, vagy még jobb, bor.

Menjen le és hozzon, van ott egy jó barát.

Ne aggódjon, Gerda és én gondját viseljük.

Csak a homlokát mosdassa, rendben? Parfümös vízzel vagy valami hasonlóval.

Igen, uram.

- Hogy van most? - Nagyon jól reagált.

Hála Istennek!

Hogy jutott be? Egész éjjel figyeltük a házat.

A feltevése biztosan téves. Át tud változni valami mássá.

Képes rá. Másként hogy juthatott be?

Bárcsak tudnám.

- Az asszonyság elaludt, uram. - Nem maradhat magára.

Felmegyek hozzá. Így lesz jó.

Maga marad és lepihen, és iszik némi bort. Szüksége van mindkettőre.

- Gerda, hozna még egy üveggel? - Uram, nem szeretnék.

Tudja mi történt legutóbb, mikor nem engedelmeskedtem Mrs. Holmwood parancsainak.

Mire gondol?

A Madam mondta másnap, hogy semmiképpen nem mehetek le a pincébe.

Holmwood! Holmwood!

Holmwood!

Gerda, mi történt?

Azt mondta, jöjjek vissza az asszonysághoz, hát feljöttem ide.

- És úgy nézett ki, mint maga az ördög! - Mi történt?

Idejött és felvette a Madamot, mint egy gyermeket.

Higgadjon le.

Csak egy hely lehet, ahová most mehetett: az otthona.

Ez egy kocsis. Fél órája halott lehet.

Úgy gondolja, hogy Dracula ölte meg a kocsist?

Persze, kocsis nélkül soha nem ért volna vissza napkelte előtt.

Már halott lenne.

- Ha hazajutott... - Akkor elbújt a kastély pincéjében.

- Ott elveszítenénk. - És Mina?

Oh!

Állj!

Állj!

Kivilágosodik.

Hűha!

Nézze!