Original subtitles

(repülőgépzúgás)

"(nő: ) Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Magyarországon."

"Saját biztonságuk érdekében kérem önöket,"

"hogy maradjanak mindaddig ülőhelyeiken ülve,"

"öveikkel becsatolva, míg az övek becsatolása jelzőtábla világít,"

"és repülőgépünk a végleges parkolóhelyén megáll."

"Kérem, óvatosan nyissák fel a csomagtárolókat,"

"nehogy az elmozdult csomagok kiessenek és sérüléseket okozzanak."

"Emlékeztetném önöket, hogy a dohányzás nem megengedett,"

"csak az erre kijelölt területen."

"Osváth Gábor kapitány és a teljes személyzet"

"most búcsúzik önöktől."

"Köszönjük, hogy légitársaságunkat választották."

"Reméljük, kellemesen utaztak velünk,"

"és hamarosan viszontláthatjuk önöket akár más járatainkon is."

"További szép napot kívánunk, a viszontlátásra."

(rövid jelzőhang)

- Hála istennek, végre! - Itt a sapkád.

(férfi: ) Köszönöm.

Várjál, segítek.

(férfi: ) Mi van már? Mire várunk?

Nincs is nyitva az ajtó. De azért ott beszélget.

(nő: ) Drágám, nyugi!

(férfi: ) Faszért nem lehet kinyitni azt a kurva ajtót időben!

(nő: ) Drágám, ne káromkodj!

(nő: ) Beszélget, látod? Ahelyett, hogy menne.

(férfi: ) Nekem elegem van. Leszállunk, panaszolunk.

(nő: ) Helyes.

(kellemes átvezető zongoradarab)

Elcsesztem a foglalást, és nem mentünk Olaszországba.

- Hát de jól éreztétek magatokat. - Mindig mindenki nálad köt ki.

- Azért nem mindenki. - Viccelek.

Gyerekek?

Jól vannak. Megmutatod azt, ahol...

És képzeljétek el, nem is emlékszem, hogy Juci itt volt gyakorlaton.

- Miért, itt volt? - Itt volt. Juci.

- Itt voltál gyakorlaton? - És hány éve? Régen?

- Nem, hát egy félévet. Herminánál. - (Zoli: ) Meséltük, mi történt?

Mi történt?

Szarvasbogár belerepült Ildikónak a hajába.

- Hosszabb haja volt. - Igen, és kénytelen voltam levágni.

- Nem lehetett kiszedni? - Nem. Tudod, mekkora haja volt.

- Kérlek, ezt ne csináld! - Bocsánat.

Bocsáss meg! Rossz ez a hang.

Nem tudtam vele mit csinálni, kinyírtam.

De hát aztán utána azt mondta, hogy vágjuk le.

(punk-rock zene szól)

"(lányok énekelnek: ) Köszöntjük a szeptembert,"

"tűzbe borult jó reggelt!"

"Iskolásnak lenni jó, haj, de csuda jó!"

"Matek, földrajz, kémia, felelet és röpdoga."

"Sok tantárgy, tudás, vidámság mind csak reánk vár."

(fiú, suttogva: ) Ez kicsoda?

Nem tudom. Lehet, hogy más iskolából jött.

Menjen haza!

"Iskolába járni jó, haj, de csuda jó!"

(repülőgépzúgás)

(nő: ) Hát nagyon szomorú volt, hogy hazaköltöztünk.

Nyilván sok barátot hagyott ott, de hát ez akkor természetes.

Igen.

(bizonytalan furulyajáték)

Jön az igazgató úr.

(Gábor: ) Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak,

ahogy a költő is mondja.

Remélem, hogy mindenkinek sikerült kipihenni az előző év fáradalmait...

Akkor Marika néni lesz végig az osztályfőnökük?

Igen. (köhög)

- Rosszul vagy? Mi történt? - Semmi.

- Jól érzed magad? Hozzunk vizet? - Nem.

- Akkor miért ülsz? - Mert unatkozok.

Ja. De hát azért, mert unatkozol, azért nem ülünk le.

Ez egy ünnepség. Itt állunk, jó?

Ha jól érzed magad, akkor légy szíves, állj föl, most. Jó?

Énekeljük el a Szózatot. Kérem, hogy mindenki álljon fel.

"(Magdi, énekel: ) Hazádnak rendületlenűl"

"légy híve, oh magyar..."

- (Ákos: ) Engedj egy picit! - "Bölcsőd az..."

(Ákos: ) Kérlek, menj arrébb!

"...s majdan sírod is..."

"Mely ápol s eltakar."

"(mély hangot hamisan éneklik: ) A nagy világon e kivűl..."

Nem láttad a magnót? Nincs meg.

"...nincsen számodra hely."

(Zoli: ) Magnót nem láttad?

"Áldjon vagy verjen sors keze;"

"itt élned..."

"(felvételről szimfonikus előadás: ) ...élned, halnod kell."

FEKETE PONT

(gyerekzsivaj)

- Jön a tanár. - Jön a tanár!

Jön a tanár.

Ez miféle új stílus, hogy "jön a tanár"?

Szerintetek mi jelzi azt, hogy jön a tanár?

Hogy becsöngettek, nem?

Osztály, vigyázz!

Hetes!

Amikor becsöngetnek, osztály vigyázz, úgy várjátok a tanárt.

Jelentem, hogy az osztály 27 fővel az órára fölkészült,

és 7 hiányzó van.

Jó, köszönöm, üljetek le! Egyébként most már nem 27, hanem 28,

mert itt van köztetek Palkó, ő is az osztály tagja.

Reméljük, jól fogod érezni magad velünk.

Na, Marika néni reméljük, hamarosan meggyógyul,

addig helyettesítés lesz, amit ugyanolyan komolyan kell venni,

mert különben le fogtok maradni,

és az ötödik osztály az most már nem játék.

Ehhez képest az alsó tagozat óvoda volt.

(suttog)

Remélem, mára is készültetek, mindjárt megmutathatjátok.

Danikám, hol a cuccod?

Dani, nem hallod, hogy hozzád beszélek? Hol van a felszerelésed?

A táskámban.

Hát akkor talán ki kéne venni, nem? Daninak ki írja a fekete pontokat?

Akkor ezért most mindenképp írjál be egyet.

Dani, legalább tudod, hogy miért kaptál fekete pontot?

Ki az, aki tudja? Akkor majd kérdezd meg szünetben.

Elég sokan jelentkeztek.

Palkónak, már megbeszéltük, hogy ki írja a pontokat?

Akkor Lejla, írjad, légy szíves, te!

Jó. Akkor most felelés következik. Mondok egy számot.

Nem is én, hanem mondjuk Palkó mondjon egy számot.

20?

Nagyon szép szám. Zazu, adjál hozzá 6-ot!

- 26. - Jó, Gergő, oszd el 2-vel!

- Tizen... négy. - Hát, én mást mondanék. Luca?

- 24. - Nem egészen. Dani?

- Mi volt a szám? - Tessék?

- Mi volt a szám? - 26 osztva 2-vel. Hanga!

- Tizen... három. - Nagyszerű.

Akkor aki az osztályban a 13. a névsorban, az lesz az első felelő.

Fú, figyelj, ott a macsi!

Hé! Sicc! Sipirc! Anyád! Sicc! Sipirc!

(nő: ) Elég volt belőletek!

Kibírhatatlan ezt az ordítást hallani egész álló nap,

reggeltől egész délutánig. Üvöltözzetek máshol!

Na gyertek el innen, jó? Ne zavarjuk a nénit!

Gyertek, gyertek! Menjetek, légy szíves!

Menjetek a túloldalra!

- Esélytelen. Valaki eléri? - Mert én nem.

- Nem kéne beljebb mászni. - Én nem tudok beljebb mászni.

Hát én talán be tudnék, de az is, tiszta olaj lennék.

Kéne hívni egy magas kezű embert.

Nektarint, kopasz barackot, sárgabarackot,

nagy szemű, friss szilvát. Jöjjenek bátran!

A szokott helyen, a ház másik oldalán,

a parkolóban minden kedves vásárlót...

- Szia! - Szia!

- Honnan jöttél? - Berlinből.

- És az hol van? - Németországban.

- Mennyire élvezed az ittlétet? - Mm...

És visszamennél?

Szerinted melyik iskola jobb? Ez vagy a berlini?

- Berlini. - Akkor miért jöttél át?

- Miért jöttél át? - Mert anya itt fog dolgozni.

Nagyon szomorú vagy, hogy el kellett Berlinből jönnöd?

- És hiányoznak a barátaid? - Igen.

- Hány éves vagy? - Tíz.

- És mi a kedvenc tantárgyad? - Sport.

Mit sportolsz?

Foci, kosárlabda és amerikai futball.

- És milyen állatot szeretnél? - Kutyát.

- És milyen fajtát? - Németjuhász.

És mi lenne a neve?

(csengetés)

(kellemes átvezető zongoradarab)

- Amúgy ott, Németben... - Németországban.

Oké. Ott amúgy, szóval fordított...

- Jegyek vannak. - Igen. De amúgy ez, tudjátok...

Palkó, tényleg fordított jegyek? Hogy az egyes a legjobb?

- Nálunk itt az ötös a legjobb. - És az egyes meg a legrosszabb.

Amúgy, tudjátok,

anyukád megtudja, tudod, egyes, fölháborodik, és rájön, hogy ötös.

Mi történik akkor, ha Magyarországon egy dogát írsz,

és ötöst kapsz rá, akkor anyukád mit mond rá?

Hm?

Azt mondja, hogy fiacskám, tanulj még egy kicsit.

Várjál, akkor az ötös náluk a kettes.

Akkor náluk az ötös az a kettes.

(sípszó) Futás, indulj!

Kicsit lehet tempósabban, gyerekek!

Emeld a lábad!

Úgy, szépen, karod is mozog futás közben!

Ne csoszogj, emeld a lábad!

Szépen!

Emeld föl a lábad futásnál, úgy! Sarkadat! Az az.

(sípszó)

Megállunk. Gyertek közelebb! Gyertek, előttem!

Palkó! Még két kör, ugye nincs piros póló.

Na figyeljetek! Gyertek!

Nagyon szépek voltatok, nagyon szépen dolgoztatok.

Játék következik. Ki szavaz a kidobósra?

(gyerekek: ) Én!

(Ákos: ) Na, futás a szertárba, ott vannak a labdák.

(Palkó fut tovább)

Jól van, Palkó!

- Itt van! - Oké.

Tudod, mi volt a baj. Nem hoztál piros pólót, ez nálunk itt szabály.

Jó? Ez kötelező. Legközelebb legyen! De ezt szépen csináltad. Mehetsz.

"(férfi: ) Eleségért koldulnak az éhes fiókák."

- Jó napot, igazgató úr! - (gyerekek: ) Jó napot kívánok!

- Mozizás megy? - Természetfilmet néztünk.

Zsuzsa néni, köszönjük szépen a helyettesítést.

Nagyon szívesen máskor is.

Köszönöm. Gyerekek, szeretném nektek bemutatni Juci nénit.

Marika néni még egy jó darabig hiányozni fog,

ezért Juci néni fogja helyettesíteni mint osztályfőnök.

(gyerekek: ) Viszontlátásra!

És arra kérlek benneteket, hogy fogadjátok meg, amit mond,

fogadjatok neki szót, és bármilyen kérdésetek van,

természetesen fordulhattok Juci nénihez.

Juci néni, nagyon sok sikert kívánok, és köszönöm szépen.

- Köszönöm szépen. - Sziasztok!

(gyerekek: ) Viszontlátásra!

(Juci: ) Azzal kezdjük a mai órát, hogy elmesélitek,

hogy eddig mit vettetek magyarból.

- Jaj, de izgalmas! - Ne! Nagyon izgalmas.

- Nincs kedvem. - Tudtok mondani pár dolgot?

- Nem! - Utáljuk a magyart!

Minden tantárgyat utálunk, de ezt...

Akkor soroljátok föl, hogy mit utáltok.

- Mindent! - Mindent!

Mondtok pár dolgot?

Mindent! Nincs olyan, amit szeretünk.

Értem, értem, de hogy szeretném átlátni, hogy mit tanultatok.

- A táblán azt a pöttyöt! - Semmit!

- Tessék? - Ott egy pötty a táblán!

- Én semmit nem tanultam. - Semmit sem tanultunk.

(csengetés)

(számítógép felzúg)

(számítógép hármat sípol, majd leáll)

(Magdi, énekel: ) Mondanám, de nem merem."

"Mondanám, de nem merem."

"(félhanggal feljebb: ) Mm. Mondanám, de nem merem."

"Mm. Mondanám, de nem merem."

Próbáld meg te is, akit elhallgattam, csillagocska,

hátha megy ebben a hangmagasságban. "Mm."

(rovarzümmögés)

"(Magdi, énekel: ) Mondanám, de nem merem."

"(gyerekek, énekelnek: ) Mondanám, de nem merem."

(rovarzümmögés)

(csapás hangja)

(csengetés)

(befőttesüveg rázkódik, erősödő robaj)

Nem futunk a folyosón! Állj, állj, állj!

Nem rohangálunk a folyosón. Megértetted?

- Laci bácsi! Még nem tudta. - Akkor sem.

- Hova előztök? Sorba állunk! - De megyünk kezet mosni!

- Mi is odavárunk! - Kezet mosunk.

- Ne előzzetek! - Csak megyünk kezet mosni.

- Hova mentek? - Megnézzük, mi a kaja.

Mi csak megnézzük, mi lesz a kaja!

- Elnézést, van só? - (nő: ) Nincsen, kicsim!

Mi lesz a kaja?

(férfi: ) Erőleves és zöldségleves. A, ez erőleves.

- A. - Oké.

- Mi a kaja? - Zöldségleves, erőleves, A, B.

A.

- Neked mi? - Nekem csak kenyér. Köszönöm.

- A vagy B? - B.

- Hát kidobom a taccsot. - És amúgy levesben mi ez a répa?

- Hát répa. - Jó, de hogy...

Ebből építik a panelházat, a hatalmas építményeket.

- Olyan kemény. Nem lehet elvágni. - Várjál, én megpróbálom.

De nem lehet. De milyen vékony amúgy, és nem lehet elvágni.

Szerintem ha valaki elvágta,

regisztrálom a Guinness-rekordokhoz.

Elvágtam. Akkor magamat regisztrálom.

Szeletelt izé, fehérgyerek-hús.

Ez meg gyermekagy, ami darált gyermekagy,

tudod, amiből készítenek ilyen steakeket.

Ez itt macskanyálból készült nokedli.

- Vagy a bálnának a nyálát. - Az is undorító.

- Perc múlva megyünk hányni. - Ezek hogy tudják megenni?

(Eszter: ) Egyél, jó? Ne játssz az étellel!

Egyetek rendesen, jó? Neked hol a kajád? Be vagy fizetve, nem?

(Palkó: ) Igen.

Igen? Na, hát anyukád nyilván nem két szelet kenyérért fizetett.

- Miért nem hoztál magadnak? - Mert.

- Mert? - Nem vagyok éhes.

(Eszter: ) Nehogy már száraz kenyeret egyél!

Legalább kóstold meg! Hm? Gyerünk, menjél, hozzál magadnak!

(suttogva: ) Szegény Palkó!

(macskanyávogás)

(Hermina: ) Érted, ők gyerekek.

Nem várhatod tőlük, hogy majd ők fogják magukat rendszabályozni.

Neked kell a kereteket megteremteni hozzá.

És ez tök oké, hogy az elején ez nehéz, nekem is nehéz volt.

Az egyik legnehezebb dolog.

Csak szeretném megismerni őket,

azért gondoltam, hogy beszélgessünk, játsszunk.

(Ildikó: ) Jucikám, ez megint az 5. c?

- Ühüm. Igen. - Nem egyszerűek.

Most náluk vagyok.

Nem, jó lesz ez. Figyelj, csak fogd meg őket! Most, az elején fogd meg!

- Hát azt szeretném. - Na, de akkor ne játék meg ilyesmi.

Tényleg, bemész, lássák, hogy te valaki vagy.

Röpdolgozat. Azzal kezdd!

Fiatalabb vagy, mint a szüleik. Akkor tessék keménynek lenni.

- Ti nem utáltátok a röpdogákat? - De, én nagyon.

(Hermina: ) Ildikó, te dogát íratsz velük minden óra elején?

Én nem dogát íratok, de nálam pisszenni se mernek.

Hát bemegyek, jelentés, hetes. Haladunk az anyaggal.

Valahogy le kell adni az anyagot.

(Hermina: ) Persze, Eszter! Ezek a te módszereid.

Rettegnek is tőled.

Rettegnek, rettegnek. Mégis hozzám mennek, ha valami...

Nehogy már te mondd meg, hogy rettegnek-e tőlem a gyerekek.

(Hermina: ) Ezt hallottam.

Most belemegyünk, hogy kitől rettegnek?

Azt úgy mondanám, hogy tekintélye van. De ez nem rettegés.

- (Kornél: ) Mondhatok valamit? - Nem.

- Jó-jó. Akkor jól értettem, hogy... - Jó, mondjad!

- Nem. Nekem nincs szavam. - Kornél, ezt annyira nem bírom,

hogy elkezded és nem fejezd be.

- A szokásos. - Akkor ne is szóljál!

- Jó, akkor mindegy. - Ez annyira jellemző.

Ha elkezdesz velük játszani az óra elején, akkor kész.

(Ildikó: ) Csak ne magadat hibáztasd! Az nagyon fontos.

Nem te vagy a hibás, ezek a gyerekek.

(csengetés)

Játékosan, ügyesen. Szerintem az a megoldás.

- Na jó, megyek. - (Juci: ) Remélem.

(Ildikó: ) Pont hozzájuk megyek, majd elbeszélgetek velük én is.

Francba, bassza meg! Nem hiszem el. Nem értem, ezt mások hogy csinálják.

Tehát hogy utolsó pillanatban lemondanak edzéseket.

Hogy a francba, érted? Délutános vagyok, nem tudok elmenni érte.

- (Juci: ) Jöjjek be helyetted? - Be tudnál?

(Juci: ) Szívesen.

- Jó napot kívánok! - (Juci: ) Sziasztok!

- Jó napot kívánok! - Jaj...

- (elnyújtva: ) Kívánok... - Jól vagytok?

- Nem! - Igen!

Jó, mit szólnátok, ha játszanánk valamit?

- (mind: ) Jó! - Kérlek, álljatok föl!

És most arra kérlek benneteket, hogy kicsit üssétek az asztalt,

meg dobogjatok a lábatokkal, jó?

Dobogjatok a lábatokkal! És most mindenki ordítson, jó?

(ordítanak)

- Jó napot kívánok! - Jó napot kívánok!

Elnézést, hogy megzavartam az órát. De nagyon furcsa hangokat hallottam.

Ne haragudj, játszottunk egy kicsit.

Ühüm, értem. Megkérdezhetem, hogy milyen óra van?

- Magyar. - Magyar. Jó, akkor folytassátok!

De fegyelmezetten. Köszönöm, viszontlátásra!

- Viszontlátásra! - Viszontlátásra!

(gyerekek nevetnek) Ne nevessetek, jó?

(kellemes átvezető zongoradarab)

- Várjál meg, hova mész? - Iskolába?

Teljesen mindegy, hova mész. Hol jöttél be?

Az ajtón?

Az a kijárat. Menj, és gyere be a bejáraton!

Menjél ki, és gyere be ott! Mit nem értesz ezen? Nagyszerű.

(elektromos zár berreg)

Rend a lelke mindennek.

- Szia! Mondd, légyszi, a neved! - Palkó.

- Osztály? - 5. c. Miért?

- Késtél. - Igen?

- 45 után vagyunk. - De csak 46 van.

Attól még késtél.

Jó.

Szóval katasztrófa volt a dolgozat,

de azt hiszem, ezt ti is tudjátok, ha utánanéztetek a válaszoknak.

Ez annyira fontos rész, és ráadásul annyira gyönyörű rész

itt a virágokról meg a méhecskékről meg a porzásról,

hogy nem is értem, ezt hogy nem tudjátok.

Úgyhogy ezt addig fogom kérdezni,

míg nem tudja mindenki álmából is felköltve.

Azt gondoltam, hogy ma legyen az első felelő... Na ki legyen?

- Palkó. - (suttogva: ) Szívás.

Tudod, hogy miért téged hívtalak? Remélem, hogy átnézted.

Egyszerűen nem hittem a szememnek, hogy ez a te dolgozatod.

Na, halljam! A virág részei?

A virágban van a... termő,

és a... portó. A porzó.

A porzóban van a portok és a porzószáj. A...

A termőben van a bibe, a bibeszáj,

a magkezdemé...mény, és a magház. És...

- Hogy hívjuk ezeket együtt? - (Fruzsi, súgva: ) Ivarlevél.

Ivarlevél?

Jó, én is hallottam. Fruzsikám, nem kell ezt súgni.

Majd ha sorra kerülsz, elmondhatod, amit tudsz.

- Igen? Kívül mi van? - A szára...

A csészelevél, és a...

(ceruza koppan az asztalon) A...

- Mm... - Csészelevél, és?

A sziromlevél.

Nagyszerű. De nem minden virágnál van így,

mert ugye megnéztük a liliomot, annál hogy van?

Annál van a... Mm, a...

A...

A lepellevél.

Jó. Hogyan történik a beporzás?

Hogy kerül a virágpor a bibére?

Jó napot kívánok, itt vagyok?

Hát azért ennél könnyebbet nehéz kérdezni.

Ezt úgy kéne mondani, mint a vízfolyás. Na jó, hagyjuk!

Akkor mentő kérdés. Fejes káposzta, tessék.

- Fordítsuk meg! - Jó, jó, jó. Gyerünk, gyorsan!

- Fektesd le, fektesd le! - Pulzus jó, pulzus jó.

Dobog a szív. Dobog a szív.

Lába rendben, nincs sérülés?

Nem ütötte be a fejét?

Előveszem az injekciót, amit múltkor osztottak.

- Nem látszik semmi. - Injekció.

- Injekció? - Most adtam be.

- Jó. - Pulzusa még mindig stabil.

De jót adtál be?

Igen, egyet adtak múltkor nekem csak, nektek adtak kettőt.

- Lábánál van valami? - Nincs.

- Keze, keze. - Nem mozog a kéz.

Oké, jó minden.

A kezénél van valami? Fejsérülés, nincs semmi, oké.

- Füle mögött semmi. - Pulzus az még mindig stabil.

- Gyere! - Menjünk! Istenem!

Ez jó volt, Palkó!

(Juci: ) Bocsánat, ebből a kötetből van másik?

Csak az van itt, ami a polcokon van. Más nincsen.

- Keresek egy verset, és... - És nem találta meg?

Az a baj, hogy van egy kisebb kötet, de abban nincsen benne,

ebből meg kitépték.

- Pont az? - Igen.

Itt az iskolai könyvtárban csak ez van.

Talán a központi könyvtárban megtalálja.

- Jó, köszönöm szépen. - Kérem.

(gyerekzsivaj)

- Sziasztok! - (elnyújtva: ) Jó napot kívánok!

Hoztam egy gépet, mert a másik ugye elromlott,

és ezt nyugodtan használjátok, ha valamit szeretnétek megnézni, jó?

- Játszhatunk rajta? - Lehet rajta játszani?

- Játszhatunk rajta? - Tessék?

Játszhatunk rajta?

Ha valami kérdésed van, arra használhatod.

- Ma Petőfiről fogunk... - Nem!

Petőfit ne! Csak Petőfit ne!

(Juci: ) Van kedvetek ma esteleg nem a padban ülni?

- Igen! - Leülünk a földre?

- Padra is lehet? - Persze.

(Juci: ) A kérdésem az, hallottatok-e Petőfi Sándorról.

- Igen, sokat! - Igen, sajnos!

Egy költő volt!

(Juci: ) Igen? De miért, melyik verséről hallottatok?

- Anyám tyúkja! - Anyám tyúkja!

- (Juci: ) Igen? - Igen!

- (Juci: ) És tetszett? - Igen.

- Apám tyúkja. - (Juci: ) Ez egy vicc?

A Nemzeti dalt a... most nem jut eszembe, milyen kávéházban írta meg.

- Pilvax. - Igen, a Pilvax kávéházban.

Azt nem szeretem Petőfi Sándorban,

hogy biztos majd sok verset kell tőle megtanulni. Minek írt annyit?

- (Juci: ) Hát voltak gondolatai. - Minek kellett leírni?

- De amikor felnősz, mire használod? - Hát semmire nem mész velük.

Szerintem ad valamit a lelkednek, nem?

Ha itt lenne most, mit kérdeznétek tőle?

- Miért írt annyi verset? - Hogy haltál meg?

(Juci: ) De mire lennétek kíváncsi legjobban?

- Semmire. - Semmire?

- Arra, hogy ő ki. Ki? - (Juci: ) Ezt hogy kérdeznéd meg?

- Te meg ki vagy? - Ki vagy te?

Mi az igazi sztorid?

(Juci: ) Szerelméről tudtok valamit?

- Nem. - Nem.

Én tudok. Én azt tudom róla, hogy voltak ugye abban a kávézóban,

és ott valahogy így játszott, azt hiszem, és bement így az a...

Bement így a szerelme, és így egyből szerelmes lett belé.

- (Juci: ) Szerelmes első látásra. - Ahogy meglátta, egyből.

(Juci: ) És ti el tudjátok képzelni, hogy forradalmárok legyetek?

- Nem. - Nem, nem, nem.

Juci néni! Én a hazámért simán bemennék háborúba.

(Juci: ) Miről szólt a forradalom?

- Harcról. - (Juci: ) Harcról?

- Szabadságharcról. - Inkább a haza védéséről.

Hát a szabadságról.

Szabadság. Felolvasok nektek egy verset, mit szóltok?

Oké.

Ez volt az a vers, amiben megfogalmazta azt,

hogy leginkább mit gondol magáról. Jöhet a vers?

- Mi a címe? - A természet vadvirága.

"Mit ugattok, mit haraptok engemet, hitvány ebek!"

"Torkotokba, hogy megfúltok, oly kemény koncot vetek."

"Nyirbáljatok üvegházak satnya sarjadékain;"

"A korláttalan természet vadvirága vagyok én."

"Nem verték belém tanítók bottal a költészetet,"

"iskolai szabályoknak lelkem sosem engedett."

"Támaszkodjék szabályokra, ki szabadban félve mén."

"A korláttalan természet vadvirága vagyok én."

"Nem virítok számotokra, árva finnyás kóficok!"

"Kiknek gyönge, kényes, romlott gyomra mindjárt háborog;"

"Van azért, ki ép izléssel üdvezelve jön elém."

"A korláttalan természet vadvirága vagyok én."

"Hát azért nekem örökre szépen békét hagyjatok;"

"Ugysem sok gyümölcsü munka: falra borsót hánynotok.

"S kedvetek ha jön kötődni, ugy kapkodjatok felém:"

"A természetnek tövíses vadvirága vagyok én."

- Tetszett? - Igen.

Ez mit jelent?

Nekem az tetszett, hogy ő így kifejtette a véleményét,

nem úgy, mint ahogy itt leírta, hogy mások csak azt csinál...

- Ilyen szabálykövetőek voltak. - (Juci: ) Lázadt.

Igen, hogy csak azt, amit például a tanár mond, csak azt csináltak,

vagy amit elvártak.

De ő például ilyen lázadó természetű volt, ebből látszik.

A Lénára utalva, ő nem az, aki fél attól,

hogy most jaj, börtönbe zárnak emiatt, vagy bármi.

És ő kimondja akkor is.

Igen. És ez nagyon fontos volt, hogy ha valami neki nem tetszett,

akkor azt bátran leírta és kifejezte.

Lehet, hogy mondjuk régebben az volt a rossz,

ha kifejtetted a véleményed.

(Juci: ) De ez ma nem probléma?

Hát valamikor igen, valamikor nem, attól függ, miben fejted ki.

Nekem meg ez a kifejezés tetszik, hogy tövises vadvirág. És ez...

(Juci: ) Miért tetszik?

Hát, olyan... Más tényleg nem így fejezné ki.

- Ezt úgy hívják, hogy metafora. - Én tudom, metafora.

(Juci: ) Igen.

- Mond még egyet? - (Juci: ) Még egy verset?

- Igen. - Igen!

- Juci néni? - Igen.

Marci apja vagyok. Van rám két perce?

Persze, de egyébként lesz holnap fogadóóra, és...

Biztos nem jól hallotta. Van rám két perce?

Én biztos, hogy nem jövök el a fogadóórára, én most érek rá,

és most jöttem be.

És megkérdeztem udvariasan, mondhatnám, kedvesen,

hogy van-e két perce.

- Bocsánat. - Van?

- Persze, persze. - Akkor...

Megkérdezném, hogy elégedett Marcival?

- Nagyon. - Jól halad?

- Igen, igen, igen. - Verset tudja?

Igen.

És miért azt a verset tudja, amit nem kéne,

és miért nem azt a verset tudja, amit kéne?

Vidáman elmondta a verset, nagyon boldogok voltunk,

kinyitottuk a könyvet, és sehol nem találtuk.

És hogy Juci néni mondta, hogy ezt tanuljuk.

Miért nem azt tanuljátok, ami a könyvben van?

Nem tudott válaszolni.

Volt egy ilyen, de úgy éreztem,

hogy jobban kapcsolódik ahhoz, amiről éppen beszélünk.

Azt tudja, hogy a fiam hatosztályos gimnáziumba akar menni?

- És szeretnénk, hogy fölvegyék? - Persze.

Miért nem segít? Miért nem úgy csinálja, ahogy kell?

Mert...

Képzelje, arra megyek haza valamelyik nap, talán tegnapelőtt,

hogy azt mondja a nejem, üres a gyerek munkafüzete.

Összevesztünk, hogy miért novemberben veszi észre,

de ezt hagyjuk! Nem ezért jöttem.

Egyébként miért üres a gyerek munkafüzete?

Nem mindig oda írunk.

Az oké, hogy nem mindig oda írnak. Na de ide semmit nem írtak be.

A feleségemtől hallottam, hogy a legtöbb szülő elégedetlen.

Gondolom ugyanazért, amiért én most bejöttem.

Mert beszélgetnek, játszanak...

Mondjuk én ennek nem örülök. Szerintem más sem.

Ne gyakorlatozzon a gyerekemen! Ne kísérletezzen!

Én úgy gondolom, hogy az a korrekt, ha bejövök, és elmondom önnek.

Mehettem volna az igazgatóhoz, a tankerülethez.

- Igen, köszönöm. - De nem akartam.

Nem, köszönöm, hogy bejött.

(Zoli: ) Jöjjenek! Erről az ablakról lenne szó.

(Péter: ) Látom, tanár úr, hogy mi a baj.

De sajnos el kell, hogy keserítsem. Azt is elmondom önnek, hogy miért.

Sajnos ebbe már nem tudok üveget szerezni.

Az az üveggyár, ami ezt csinálta, még a '80-as években működött.

Ma már nem gyártunk ilyen üveget.

Ebbe az ablakszárnyba sajnos nem tudok olyan üveget beletenni,

ami ebbe belevaló. Nem tudom begittelni ezt az ablakot,

kiszedni az üvegszorító léceket.

Önmagában ez a tessauer ablak a '80-as volt Magyarországon divat,

ez volt az első hőszigetelő ablak.

És ha valami másmilyen üveget tennénk bele?

Nem, nem lehet másmilyen üveget beletenni.

Sajnos csak egyféle javítási módot tudok önnek mondani.

Le kell cserélni az ablakot.

Ami még egy problémát vonz magával,

az, hogy önmagában ezt az egy ablakot nem tudom kicserélni.

Hogyan? Hogy ezt...

Nem tudom kicserélni ezt az ablakot. Ez egy sorolt szerkezet,

sajnos faltól falig kell vinnem az összes ablakot,

úgy tudom kicserélni csak a nyílászárókat.

- Hogy mind az ötöt? - Igen, mind az ötöt.

Egyedül nem lehet. Épp azért, mert ez egy sorolt szerkezet.

- De hát csak egy... - Egymásba vannak sorolva.

De csak ez az egy van kitörve.

De egymásba vannak sorolva. Önmagában ezt nem tudom javítani.

Alkatrész nincs hozzá legalább harminc éve.

Jó. És... És milyen árban van egyébként, ha így az összes...

- A csere? A teljes csere? - Hát igen.

Most jön az elkeserítő rész. Legalább kétmillió forint.

És még nem számoltam ki semmit, csak hasraütésre.

- Kettőmillió forint? - Kettő, de ennél csak több.

És semmi más megoldás...

Más megoldás az én részemről nincs.

Csak szakszerű munkát vagyok hajlandó elvégezni, értse meg,

úgyhogy egy gányolásba én nem mennék bele.

- Értem. - Ne haragudjon!

Csak ez az egy módszer van, hogy kicseréljük az összeset.

És átmenetileg, Péter, nem lehetne...

- Nem, nem lehetne. - Nem lehetne, kérlek szépen,

mivelhogy iskolára tekintettel vagyunk, és legalább a tanévig...

- Igen, igen, hogy... - Legalább a tanévig,

hogy tartana ki egy hármas, négyes plexittel és osztással...

Flóri, mondd meg őszintén, ha a tiéd lenne, te megcsinálnád?

Hát iskoláról van szó, kérlek szépen.

Itt gyerekek vannak, itt huzat... Legalább ezt fognánk meg.

Valami fényt is kapna. Meg tudnánk oldani.

Tudom, hogy szakmailag ez biztos, hogy nem megoldás, de egy kis...

Úgymond egy kis levegőt kapna az iskola is, gyűjtenének rá, vagy...

Vagy cserélünk, vagy nem csinálunk semmit, Flóri!

(macskanyávogás)

(nyávog)

(dorombol)

1 kilométer 375 méterre lakik az iskolától.

Péter 1 kilométer háromszáz... Húha, az nagyon messze van.

Írd be, hogy jöjjön busszal, és akkor nem kell gyalogolni.

Elakadtál? Segítsek valamit?

Nahát, ez nem könnyű, ebben igazad van.

Ezek a magánhangzók, ugye? És a mássalhangzók? Ühüm.

Hát kicsit még keverednek.

Tudod, mi a különbség, hogy jegyzed meg?

Hát ami magában is hangzik. Olyan, mint a neve.

Nem kell neki segítség.

"A", "á". Csak kinyitod a szádat, jön ki belőle a hang.

Ha azt megjegyzed, hogy "tenyérnyi zöld fű",

abban minden magas magánhangzó benne van. Éhes vagy?

Álmos? Mindjárt megyünk haza, és mindjárt eszünk, jó?

Összes olyan hangot írd le,

ami, úgy gondolod, hogy nem kell hozzá mozgatni a szádat. Jó?

Szólj, ha elakadsz!

Itt meg rajzóra van, vagy mire... Rajzórai... Rajzra is készülni kell?

(fiú: ) Igen.

Kedves gyerekek! Szabadtéri foglalkozás lesz,

ami gyakorlatban azt jelentené,

hogy az Ákos bácsi előrehozta az akadályverenyt...

Akadályverseny... Futunk ötven kilométert oda,

ötvenet vissza, és még fussunk föl a Kékesre.

- Egy gyereknek ez terhelés. - Erről van szó, gyerekek!

Most kérek önként jelentkezőket a csapatlogók megrajzolására...

- Palkó, tedd le! Palkó! - Ne! Ezzel nekünk teszel rosszat!

- Légy szíves! - Tedd már le, Palkó!

Ne! Palkó, légyszi!

(Ákos: ) A csapat nevét pedig, azt javaslom, együtt találjátok ki.

- Palkó... Mi legyen a neve? - Köcsög Medvék.

- Mi van? - Erős Pisták!

- Mit csinálsz? - Panel Pisták.

- Panel Pisták. - Mi?

Legyen Panel Pista!

Ha már nevezünk, akkor legyen már valami jó név!

(kellemes átvezető zongoradarab)

(Juci: ) Mindenki választhat két kérdés közül,

két mondatkezdés közül.

Az egyik, hogy "Ma annak örülök, hogy" vagy "Az esett jól",

illetve a másik az, hogy "Ma az esett rosszul, hogy..."

Ki kezdi? Hm? Mondd!

Nekem ma az esett jól, hogy iskola előtt dumáltam a barátnőmmel.

Ühüm. Luca?

Nekem az esett rosszul, hogy kellett sokat tanulni.

(kopogás) (Juci: ) Léna?

- Jó napot kívánok! - (gyerekek: ) Jó napot kívánok!

Ne haragudj! Egy percre.

(suttogva: ) Józsit, Attilát, Palkót el kéne vinnem. És ne haragudj!

(Juci: ) Józsi, Palkó, Attila, gyertek, légy szíves!

(Ákos: ) Ezt az elképesztő ocsmányságot, ezt ki találta ki?

Tudjátok, hogy miről beszélek, ugye?

25 éve ebben az iskolában tanítok, ilyennel még nem találkoztam.

Mi ez az undorítóság? Nevetségessé teszitek a versenyt?

Nevetségessé tesztek engem? Hogy képzeltétek?

Ki ezért a felelős? Hm?

Azt akarom tudni, hogy ki találta ki! Melyikőtök volt?

Egyikőtök sem tudja vállalni a felelősséget?

Milyen férfiak lesztek így?

Megcsinálni a hülyeséget meg az ocsmányságot, az megy,

és vállalni érte a felelősséget, az meg nem?

Palkó! Ebben az iskolában ez nem működik.

Itt vannak szabályok, amiket be kell tartani.

Nagyon szedjétek össze magatokat,

mert ennek nagyon súlyos következményei lesznek.

Igazgatói intő, és várjuk a szüleiteket.

És akkor majd elmondhatjátok, hogy ezt hogyan gondoltátok.

Értve vagyok?

- Szuper. - Juditkám, szeretlek, imádlak,

de te nagyon kevés helyettesítést vállalsz.

(Judit: ) De én szívesen vállalok, csak egyet kérek.

Tudom, hogy ezt nehéz megoldani, hogy mindig legyen helyettes,

de nekem meg kettőig... Hogyha mondjuk van,

aki vállalja a délutánit, akkor én azt szeretném kérni...

Hát ő kettő után nem dolgozik.

Bocsánat, Gábor, de engem a múltkor beküldtetek egy informatikaórára.

Gyakorlatilag nem tudtam bekapcsolni a számítógépet,

és iszonyú helyzetben éreztem magam.

Ehhez szeretnék én is hozzászólni,

hogy mondjuk egy énektanárnőként biztos,

hogy nem tudnék egy kémiaórán helytállni,

még ha segítséget kapok hozzá, akkor sem.

Nincs idő a saját osztályomra, a saját gyerekeimre, nulla.

(Gábor: ) Értem, tudom.

Nyilván figyelembe vesszük, hogy ki milyen szakos.

Nem tudom garantálni azt, hogy ez mindig sikerül.

Sajnos többet kell helyettesíteni az eddigieknél,

és arra kérnék mindenkit, hogy ebben vegye ki a részét,

mert tudjátok, hogy mekkora a tanárhiány.

Egyébként rám nyugodtan terhelhetsz,

mert van két lukasórám szerdán meg pénteken is, úgyhogy azt...

- Hát ezeket össze kell írni, és... - Igen, ez tök jó.

Köszönöm. Van még valakinek valami...

Zsuzsi szeretne valamit mondani.

- Igen, lenne egy kérésem felétek. - Na.

Itt van ez a sétatéri kóbor macska.

Ideédesgettétek, etettétek, itattátok, szeretgettétek...

Kicsoda?

Valaki. Az a baj, hogy ezt a macskát állatorvos nem látta,

és tele lehet mindenféle kórokozóval, ami bajt hoz ránk.

Bacilus, vírus, parazita.

És a legnagyobb gond a toxoplazmózisnak a parazitája,

amit hordozhat látens módon.

Az csak akkor veszélyes, ha valaki terhes.

Matektanárnő, látensen a parazita élősködhet benned.

Vedd elő a bioszkönyvet, olvasd el!

Te meg inkább beszélgess egy orvossal, drágám, jó?

Jó, oké. Köszönjük szépen. Oké, ezt most...

- Oda fogunk figyelni. - Jó.

Köszönjük az információt, tudomásul vettük.

- Van még valakinek valami... - Gábor!

Igen?

Jeleztem neked, hogy szeretnék néhány szót szólni.

- A... akadályversenyről van szó. - Szuperül csinálod. Szuper vagy.

Mindig jól.

Jó, nagyon kedvesek vagytok, ez igazán jólesik,

csak van egy kis problémám vele, amit szeretnék veletek megosztani.

Tudjátok, hogy négy csapatunk volt az akadályversenyen,

és mind a négy választhatott magának nevet.

Három csapat ezt megugrotta, nagyon kedves nevet választottak.

Az utolsó, a negyedik csapat,

Palkóék viszont egy olyan nevet választottak,

ami nekem nagyon nem fér bele.

És ez a probléma? Ákos, ez a probléma, a névválasztás?

- Mi volt ez a név? - (Ákos: ) Szerintem hagyjuk...

- Na, nem mondod meg? - Hagyjuk. Ilyen szóvicc.

- Na de mondjad! - Szerintem egyáltalán nem az.

- De mondd már! - Így nem tudunk hozzászólni.

- De mondd már el! - Faszállítók, ez volt a nevük.

- Ja, de van ilyen, nem? - Jaj már!

Hát mintha azt mondanánk, hogy...

Jó, mindegy. Jó, már értem. Jó, Ákos!

(Gábor: ) Ákos, egy kérdés. Azt mondtad, hogy a Palkó-féle csapat.

Most akkor a csapat felel ezért, vagy...

Nem, Palkó adta a nevet, és a csapat meg elfogadta.

Ő nem is tud rendesen magyarul. Ő nem érzi ezeket a finomságokat.

Nem kell rosszra gondolni.

- Ne, Ákos, ne csináld ezt! - Kornél!

Ez egy gyerek. Most...

Lehet, hogy ez ilyen pici dolognak tűnik most. De mi lesz a következő?

- Ismeritek a Palkót. - Ez az, telerajzolják...

Majd telerajzolják a sulit izékkel...

Farkakkal.

Farkakkal, köszönöm, és aztán hol lesz a vége?

Szabjunk szerintem itt ennek határt!

- Jó, Ákos, és akkor mit szeretnél? - Én fegyelmi eljárásra gondoltam.

- Ne viccelj! - Jogos. Jogos.

(Zoli: ) Ezt nem gondolod túlzásnak így egyből?

- Ez komoly? - Hát nagyon remélem, hogy nem.

...széttrollkodja. És az én munkámat teszi hiteltelenné.

Te nem mondtad soha? Gyerekkorodban nem mondtad?

Igen, mondtuk azt is, hogy Nagy Árpi, igen.

Igen. Na és, mi történt?

Ha a következő az lesz, hogy Picsafüst, az is tetszeni fog?

- Az hülyeség. - Meddig megyünk el?

Valahol meg kell húzni a határt.

Hát demoralizálja az összes gyereket maga körül.

- (Kornél: ) Ez egy gyerek. - Ez így erős így egyből.

Gábor, szóljál...

"(férfi: ) A vezérbika ezalatt komoran figyeli régi haragosát,"

"és megkezdődik a gyors leszámolás."

(Palkó, suttogva: ) Józsi!

Józsi! Attila hol van?

- Ott van. Miért kell... - Nem tudom.

Hova mentek?

(nem hallani a beszélgetést)

(Ákos: ) Jó, hogyha most megvan ez a két lépés távolság

a következő időszakban...

Cicc, cicc, cicc! Cicc, cicc, cicc!

Cicc, cicc, cicc!

Egyenlő oldalú háromszög. Mit tudunk róla? Tessék.

- Egyenlőek a szögei és az oldalai. - Csodálatos. Így van.

- Attila! Józsi! Miért nem beszél... - És... Palkó!

Jó, a Luca letörli a táblát.

Józsi! Attila! Mondjatok valamit?

Palkó, légy szíves! Ki írja a fekete pontjait?

Jó. Akkor mehet neki egy szép nagy fekete pont.

Azt mondja, 180 fok...

Palkó! Jó.

És minden egyes szög 60 fokos. Igyekezz!

- Józsi! - Palkó, elég volt! Kifelé!

Hova?

A folyosóra, csillagom, de mint a villám.

Jó, elég volt. Ülj le! Füzet, megvan?

- Igen. - Igen.

Palkó! Hahó!

Tanárnő, nincs itt a Palkó!

"(Eszter: ) Mi az, hogy nincs itt?"

Nincs kint, hát...

Palkó! Nem hiszem el, komolyan mondom.

Palkó! Jaj, istenem...

- Palkó! - (gyerekek: ) Palkó!

- Palkó! - Palkó!

- Palkó, hol vagy? - Palkó!

- Palkó! - Palkó!

- Palkó! - Palkó!

- Palkó! - Palkó!

(kellemes átvezető zongoradarab)

Ott, amelyik be van fóliázva, látja ott fönt a befóliázottat?

Onnan, hogyha nézi a második emelet... A piros függöny.

- Piros függöny. - Ühüm.

- Egy, kettő, három, négy, ötödik. - Ühüm.

Ott történt, hogy az az ablaküveg egyszer csak kiesett ide,

és darabokra tört.

Szerencse, hogy nem voltak gyerekek.

- Én azt befóliáztam. - Azt a fóliát maga tette föl?

Igen. Én technikatanár vagyok, és így megoldottam.

Megoldotta, aha. Ez így teljesen szabálytalan, azt ugye tudja?

Tehát ezt meglátja a katasztrófavédelem... Ez nem...

Nem. De legalább becsukták az ajtót?

Mert hogyha kiskorú is bemehet abba a terembe, hát az életveszély.

Igazából azért hívtam önt, hogy megoldjuk ezt a problémát.

- Tehát hogy... - Értem.

Hogy itt vagyunk, kapunk pénzt,

és kicseréltetjük rögtön az üveget.

- Hát meg kell pályázni. - Hogy ön megpályázza?

Nem. Ön pályázza meg. Az iskolája pályázza meg.

Hát miért én pályáznám? Ilyen erővel én is beüvegezhetném.

Hogy... Igen, igazából én meg tudom pályázni.

Beadok egy pályázatot önökhöz, és akkor sínen van az ügy.

- Ugye, jól értem? - Igen. Igen.

Jó. És ez... Mit tudom én, pár napon belül ez így megtörténik,

hogy megkapom a pénzt, és kihívhatom az üvegest?

Hát nem, ez nem így működik, hogy megírja, beküldi,

és akkor másnap már jönnek a mesteremberek. Nem, hát először...

Először is ki kell deríteni azt,

hogy pontosan hogyan esett ki az az üveg, tudja? Mert nem mindegy.

Hogyha az az üveg azért esett ki,

mert valamelyik gyerek netalántán meglökte,

akkor az a gyereknek a szüleit terheli,

tehát nekik kell kifizetniük az üvegezést, nem a tankerületnek.

Akkor az onnantól nem a mi ügyünk.

Ö... Nem, nem, nem gyerek lökte ki, hanem ez anyagfáradás, és kiesett.

- Hát meg kell pályázni akkor. - Igen, igen.

Ja.

(Juci: ) Palkó, tudom, hogy szeretnél kimenni,

de minél hamarabb megcsináljuk ezt a feladatot, segítek,

annál hamarabb kimehetsz, jó?

Ühüm.

Nem tehetek róla, hogy büntetésben vagy.

Na, gyere, írjuk! "Király."

Ügyes.

Palkó, tudod, hogy miért vagy büntetésben?

- Igen. - Miért?

Mert beszéltem, és rosszalkodtam.

Ugye tudod, hogy órán nem szabad beszélgetni?

- Miért? - Mert zavarod a többieket.

- Miért? - Szeretnének figyelni.

- De csak unatkoztam. - Tudom, de hát...

Néha akkor is kell figyelni, amikor unalmas dolgokról van szó.

Na, gyere! Mindjárt kész. "Folyó".

És Palkó, tudod, mi az a fegyelmi eljárás?

- Nem. - Nem? Nem hallottál róla?

Nem.

Gyere! "Jár".

- (Magdi: ) Hát de miért? - Nem tudom.

Hát ez az. Meg kell ezt indokolni, hát nem hiszem el.

Teljesen abszurd. Miért pont a Kornélt rúgnák ki?

Nem tudom. Jó kollega meg minden. De valamit csinált, vagy...

Mit csinált volna? Ő a legjobb tanár, ezt csinálja.

Hát mit tudom én. Valakinek szúrta a szemét. Szörnyű.

Valami civil szervezetben mondjuk benne van, azt tudom.

- Láttam a Facebookon. - (Juci: ) Most kiről beszélünk?

- Kornél. - Nem rúgnak ki valakit,

hogy izé, benne van egy civil szervezetben.

- És ő hol van most? - Dolgozatot javít, én ott láttam.

- Akkor még nem is tudja ő? - Szerintem nem.

Atyaúristen!

De nem értem, hogy miért, vagy hogy. Minden előzmény nélkül?

Hát ez az. Hát ez az.

- (Gábor: ) Kornél! - Igen?

Ezt a levelet át kell adjam neked a tankerülettől.

Azt a megbízást kaptam.

- (suttogva: ) Nelli, te tudod? - (Kornél: ) Ez vicc, vagy komoly?

(Gábor: ) Komoly, igen, sajnos. Nem szoktak ilyennel viccelni.

Nagyon sajnálom.

- (suttogva: ) Hát ilyet! - Mi az? Mi az?

- Ti tudtatok erről? Igen? - Nem.

(Kornél köhög)

És mi az, hogy azonnali hatállyal? Az mi?

(Gábor: ) Nem tudom. Tehát én semmilyen információt nem kaptam...

- (Kornél: ) Oké, csak órám van. - Tessék?

- Órám van. - Meg kell oldjuk valahogy.

(Kornél köhög)

Ilyen nincs.

(ajtócsapódás)

- Ennyi egy életpálya. - Hát ez borzasztó!

- Ennyi. - Tollvonás.

- (suttogva: ) Tanár! - Jön?

Jön, jön, jön!

- Szia, az mi? - Egy kör.

- Miért kell neked a kör? - Mert ez az én köröm.

- Palkó, mit csinálsz? - És te miért lehetsz benne?

- Légyszi, mi történik? - Az az én köröm.

- Kört csinál, és nem enged be. - Mit csinálsz? Bejöhetünk ide?

- Nem. Nem. - Palkó!

- Mi ez? - Hadd jöjjünk be!

- Hagyjad! Tűnj innen! - Palkó, ne!

- Hagyjátok abba! Fejezzétek be! - Menjél el!

Hagyjátok már abba!

Hé, hé. Pillanatra szálljál le! Mit csinálsz?

- (Ákos: ) Ennek most van vége! - (Juci: ) Állj föl!

Állj föl! Köszi, Juci! Megoldjuk, jó?

Hagyjad!

Viszem őket az igazgatóhoz, ne haragudj!

- Viszem én... - Nem. Megoldom.

- Hozzám jár. - Jó, oké.

Hogy képzelitek ezt? Hogy lehet így viselkedni?

- Mi lesz, igazgatóit kapnak? - Beszélgetnek vele.

Szerencséjük, hogy nem minket küldtek be.

(Gábor: ) Ez nem megoldás.

Ebben az iskolában nem szokás verekedni,

és tudtommal más iskolákban sem.

Palkó, ellened már úgyis van egy fegyelmi eljárás.

Ha ez még rájön, nagy esélyed van arra, hogy kirúgnak az iskolából.

Melyik iskola fog egyáltalán befogadni ezek után,

ha megtudják, hogy hogy viselkedtek? Én nem akarom soha többé,

soha többé nem akarom hallani, hogy ti verekedtetek. Megértettétek?

(kellemes átvezető zongoradarab)

- Borzalmas. - Szerintetek ez az a macska?

- Igen, hát... - Nem látod a farkán azt a...

- De, most már látom, igen. - Szerencsétlen.

Valamelyik nap még láttam itt az udvaron szaladgálni.

Folyik ki az orrából a...

Itt szaladgált, pont ez a baj. Ez mindig itt szaladgált.

- Lehet, hogy valami fertőzés. - Az is lehet, hogy megmérgezték.

- Tutira. - De sajnálom!

- Persze. - Nagyon sajnálod, Zsuzsi, tudjuk.

Az az.

De nem most döglött meg, hanem inkább valamikor este vagy éjszaka.

- Nem mindegy, hogy mikor? - Be van állva.

- Nem kéne elvinni innen? - De, el kéne vinni.

- Én megfogom. - Dehogy fogod!

- Ne már! - Ezzel felmosnak itt.

Felhívjuk az állatorvost, van ilyen szolgálat.

- 5000-ért elviszik, elhamvasztják. - De most kéne szólni,

mert mindjárt kicsöngetnek, és kijön az összes gyerek az udvarra.

Még jó, hogy nem látták.

- Zazu. - Marci.

- Misi. - Demi.

- Tomi. - Luca.

- Léna. - Nása.

- Hanga. - Fruzsi.

- Lana. - Gergő.

- Blanka. - Nati.

(suttognak)

Palkó! Mit beszéltünk meg, mire kértelek? Hm?

Megbeszéltük...

Megbeszéltük, hogy te szeded össze ezeket a labdákat.

És megtanulhattad volna, hogy amit kérek, azt teljesíteni kell.

Világos? Mi van, füleden ülsz? Menjek oda?

Palkó! Szedd össze a labdákat!

Emeljem föl a hangom megint? Üvöltsek? Azt szeretnéd?

Vagy összeszeded végre a labdákat. Gyerünk, pattanj föl!

Na mi lesz?

Palkó! Miért gondolod azt, most már sokadszorra,

hogy rád semmilyen szabály nem vonatkozik?

Minden körülötted forog, ugye?

Megkukultál? Ilyenkor nem nagy a szád? Hm?

Na jól van, édes fiam! Ne kelljen, hogy felhúzzalak. Gyere!

Ha nem sikerül összeszedni a labdákat,

akkor most három kör nyusziugrás.

Tudod, mi a nyusziugrás?

Leguggolunk, előre elugrunk. Ebből három kör.

Ez a büntetésed. Világos? Na csináld!

Na. Három kör nyusziugrás. Menjél le! Guggolj le! Guggolj le!

Mit csinálsz? Nyusziugrás.

(szipog)

(közeledő lépések)

(Zsuzsi: ) Ákos! Ki húzott fel? Olyan piros vagy, mint a rózsa.

A vérnyomásod az egekben.

Szerinted? Hadd nyugodjak meg egy kicsit, Zsuzsikám, mindjárt, jó?

- Igyál még egy kortyot! - Nem ezt kéne innom.

- Juci! Juci! - (Zsuzsa: ) Sík ideg vagy.

- Juci! - Kellene nekem egy kis segítség.

Tudod, ma van a felsősöknek a mulatság.

Igen?

Elég kevesen jelentkeztek a kollégák közül,

akik vigyáznának a gyerekekre. Számíthatnánk-e rád esetleg este?

Itt tudnál-e valameddig maradni? Öttől nyolcig tart.

- Persze. - Mikor?

- Végig. - Végig itt tudsz maradni?

De jó. Azt nagyon megköszönném. Először lesz nekik egy kis játék,

aztán előadják a színdarabot, és akkor utána diszkó.

- (Ákos: ) Elmondom majd. - Nagyon szépen köszönöm.

(Zsuzsa: ) Pedig te egy nyugodt ember vagy.

(zene szól)

De ők nem élhetnek egész életükben egy ilyen kicsi ketrecben.

Nálunk az van, hogy a szerencsétlen nem ette meg.

Pedig volt elég szénája, de a nyusziknak az nem tápanyag,

azt csak úgy rágják, mert koptatják a fogukat.

- Jó, hogy nem nyelte le. - Ja, igen.

De amúgy nagyon szereti az ilyen...

- De el akarod neki mondani? - Persze. Igen. Igen.

Nem tudom. Nem tudom, hogy ez a legjobb ötlet-e.

Az a baj, hogy el fogod neki mondani, de nem fog semmi történni.

- Nem fogja kirúgni. - Nem azt akarom, hogy kirúgja,

csak hogy valami történjen, érted, szóljon rá.

Beszélgessen el vele. Valami történjen.

Az a baj, hogy... szerintem ebből csak az lesz, hogy...

Te hülyén fogsz ebből kijönni, ebből a sztoriból.

- Nem biztos. - Hát, de.

Nem.

Ez úgy fog kinézni, hogy te vagy az a... az az ember,

aki megérkezett az iskolába...

- Aki szól. - És felnyomja a kollegáját.

Nem felnyomni szeretném.

Úgy fogsz itt jönni-menni, mindenki fogja ezt tudni rólad.

Nem így fogok fogalmazni, de azt érzem, hogy itt ez a fiú,

akinek fegyelmi tárgyalása van, mindenki szívatja, utálja,

és nem csinált semmit.

Külön kéne kezelni, hogy veled mi fog történni, hogyha...

Hogy megpróbálod ilyen hosszabb távon nézni.

De zavar, érted.

Megértem egyébként.

Én is értem, de ez nem rólam szól szerintem.

Hát szerintem meg rólad szól. Tökre rólad szól.

És most rúgták ki a Kornélt, érted. Tehát hogy ez így...

Magadra kellene gondolni,

és nem mindig, érted, megpróbálni megváltani a világot.

Merthogy úgyse fog... Érted. Semmi nem fog történni.

(a cappella kórusének)

(ordítanak)

(a cappella kórusének)

Nagyok, ti álljatok ott beljebb, légyszi, a középső sor.

Nagyon szuper. Még beljebb. Gyere, légyszi! Beljebb. Nagyon jó.

Mosoly, szuper. Tanárnő, nem áll be egy képre?

(Juci: ) Nem.

- De! - De!

(Juci: ) Én csak helyettesítek, úgyhogy...

De a helyettesítő osztályfőnök is osztályfőnök, hát...

(Juci: ) Jó, jó, egy kép.

Nagyon jó. Csinálunk egy ilyet. Igen, szuper.

És most csináljunk egy nagy, bolondosat tanárnővel!

Igen. Nagyon-nagyon... Nagyon jó.

Szuper. Még felállok, csinálok innen is egyet. Jó.

Még egy nagy bolondozás mehet.

Tanárnő is bolondozik.

- (suttogva: ) Figyelj! - (suttogva: ) Hová megy?

De nem szabad futni a folyosón. Elkapja az igazgató.

A cicát várod?

Maradhatok?

Sziasztok! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek.

Az egyik legfontosabb, amiről szeretnék beszélni,

az az osztálykirándulás.

Arra jutottam, hogy több egynapos kirándulást szerveznénk

egy ilyen hosszú ottalvós helyett,

és erről szeretnék veletek beszélgetni, hogy ehhez mit szóltok.

(férfi: ) Azért teljesen más minőség az,

hogy valahol aludni, vagy kimenni kirándulni egy fél napot valahova.

Tehát azt nem lehet összehasonlítani szerintem.

És Gergő is egész évben vár rá, és akkor ezt most így bejelenteni,

hogy nem lesz, szerintem abszolút, ez valahogy...

Meg csapatépítés szempontjából is.

Ugye itt vagyunk ötödikben, tehát azért...

Ennek szerintem fontossága van, nem kicsi, hogy összerázódjanak.

Most egy sima, egyszerű programnál azért az ennyire nem erősödik meg,

mint egy többnapos, ottalvós programnál.

De ha nem titok, akkor mi ennek az oka?

(Juci: ) Nagyon sok dologból tevődik össze igazából.

De hát mi vagyunk a szülők, azért ezt kéne tudnunk, hogy...

(Juci: ) Egy ötlet volt, egyszerűség szempontjából.

Bocsánat, én hallgatom az érveiteket.

De amikor mi gyerekek voltunk,

és elmentünk a Normafához számháborúzni,

az ugyanolyan buli volt, mint egy ottalvós valami.

Hogy nem lehet esetleg valami ilyesmiben gondolkozni?

Hát ugyanolyan biztos nem azért, szerintem.

Az ember lakva ismeri meg a másikat. Ezért jó ez az ottalvós.

(nő: ) Igen. (nevetés)

De az okra még mindig nem kaptunk választ.

- Igen. - Hát elég sok oka van, de...

de főleg... költséghatékonyság szempontjából.

Az mit jelent konkrétabban?

Ez az iskolának egy büdös vasába nem kerül, ezt mi fizetjük.

Én azt gondolom, erre készült mindenki egész évben,

nem egy váratlan kiadás. Van, aki nem tudja kifizetni?

- Igen. - Nagyon egyszerű. Az ne jöjjön.

- Így van. - Ezt nem tartom igazságosnak.

(nő: ) Ez nem megoldás. Én bevállalom simán.

(férfi: ) Akkor lefordítom magyarra, ez az oka?

Igen, hogy mi ezt nem tudjuk kifizetni.

És miért kell egy közösségépítő dologból

mindig csak az anyagi része miatt az én gyerekemnek kimaradni? Évek óta.

De erre föl kell készülni. Én elmentem volna,

és vállalok még egy munkát, vagy nem tudom.

12 órát dolgozom mindennap. Hova vállaljak még egy munkát?

Mindent megoldottam eddig, ezt is megoldottam volna.

Akkor jobban csinálod, mint én. Én nem tudom megoldani.

- Mindenki meg tudja oldani. - Nem mindenki.

Mindenki meg tudja oldani. Ilyen nincs.

Akkor nem ide kell járni. Vagy alapítványhoz menni,

vagy mit tudom én.

Nem ide kell járni? Akkor hova?

Magunkba kellene nézni.

Ha szeptembertől kezdve erre készülünk,

úgy rakosgatom félre, vagy megoldom.

Nem akarok más zsebébe nyúlkálni, ez magánügy,

de ezt tudtuk, hogy lesz.

De tudod érteni, hogy a nincsből nem lehet?

Tehát ez így érthető magyarul?

Ha ezt elfogadjuk, akkor ez lesz nyolcadikig?

Egyetlen évben se mennek ottalvós osztálykirándulásra?

A gyerekeinknek ti mondjátok meg,

akik három hónapja erre készülnek, hogy bocs, mégse?

Korrekt dolog az utolsó utáni pillanatban szólni?

Ez a legfontosabb. Köszönöm szépen, ez nagyon jó.

- Hogy az utolsó pillanatban? - Nem el lett felejtve.

Meg ez az oldjam meg olyan, minthogyha valami varázsló lennék.

Most nincs pénzem, hopp, és holnap lesz.

De pont ez az, hogy nem az a hopp! Ez nem így működik.

Ezért volt az év elején beszélve róla, ezért egyeztettünk,

hogy akkor mi lesz.

(Juci: ) Bocsánat, azt szeretném, ha megoldást találnánk.

Akkor az iskola oldja meg.

Emiatt ne kelljen 30 gyereknek itthon maradni.

Bocsánat, nem ellened szól, ne haragudj.

Beszéltem az igazgató úrral. Az iskola nem tud segíteni.

Akkor most azért találkoztunk ma, és azért szerveződött ez így,

kicsit teátrálisan, hogy nyúljunk mi mélyebben a zsebünkbe?

Nekem nem kell, hogy te miattunk a zsebedbe nyúljál.

- Véletlenül sem. Nem. - De elvárnád, hogy a te gyereked,

vagy egy pár szülő gyereke miatt az összes többi sérüljön.

Nem várnám el. Megkérdeztem, hogy lehetséges-e az,

hogy esetleg olyan helyre menjünk, amit én is ki tudok fizetni,

azért, hogy a gyerekem is részese lehessen ennek a közösségnek.

Akkor mondd ki azt, hogy pénzt kérsz.

Miért nem szóltál szeptemberben, becsszó, adtam volna.

Én kérek pénzt? Tőled? Bárkitől?

Életemben nem fogadtam el pénzt senkitől.

Adtam volna úgy, hogy nem tudod meg.

Ezt utálom a legjobban.

Nekem nem kell adni senkinek semmit.

Mi lenne, ha a vita helyett arra törekednénk,

hogy kitaláljuk a megoldást?

De mikor azt kérdezem, hogy adjunk pénzt, azt mondja, ne.

Hát de milyen megalázó, amit csinálsz velem?

Semmennyire nem megalázó.

Nem megalázó, ahogy beszélsz velem, amiket mondasz?

Hát itt gyerekekről beszélünk. Itt a gyerekekről beszélünk.

Pontosan. Ez az, hogy pont a gyerekekről beszélünk. Nekik fontos.

Semmi emberség nincs bennetek.

Lenne egy gondolatom. Dani nagyon szeretne menni,

az biztos, és szeretné, hogy ottalvós legyen,

és én úgy vagyok vele, hogy ha ezen múlik,

hogy az egész osztály tudjon menni, szívesen segítenék.

És lehet, hogy vannak mások is,

akik szívesen hozzájárulnának ahhoz, akár névtelenül is, hogy oldjuk meg,

hogy az osztály el tudjon menni.

Nagyon kedves vagy, köszönöm, csak, bocsánat,

én nem tudok ilyesmit elfogadni, mert...

Lehet, hogy szegény vagyok, de büszke. Tehát én...

- Szegény gyerek! - Akkor azért jöttél ide,

hogy ne legyen eredménye ennek a mai napnak.

Beszéltünk felelősségteljességről.

Mi van akkor, amikor hazamentek,

és beszélgettek a gyerekkel, hogy mi volt a szülőin,

és ugye elmondjátok nekik, hogy melyik gyerek az,

amelyiknek nincs pénze, és utána évekig azzal fogják csúfolni,

és köszönöm szépen, de ettől függetlenül az én gyerekemet,

hogy te úgy jöttél, hogy apám fizette ki?

Egy helyben toporgunk.

Mert adunk A verziót, B verziót, de egyik sem jó.

- És C meg D verzió? - Minek vállaltál gyereket?

Nem kell vállalni gyerekeket, és akkor nincsen felelősség, gond.

Az a baj, hogy nem lehet ilyen véleményed rólam

és a gyerekemről se, mert nem látsz bele az életünkbe.

Nem tudod, hogyan tudok gondoskodni a gyerekemről,

és hogyan nem.

Lehet, tízszer annyit teszek,

mint te a pénzen kívül.

Hát nem látszik.

Megmondom őszintén, ez egy olyan helyzet,

és nem tartozik rátok, de elmondom, most már mindegy úgyis,

hogy ugye az ember tervez gyereket,

és azt gondolja, minden rendben lesz.

Én is úgy vállaltam gyermeket, hogy volt férjem.

A férjem meghalt sajnos.

Nem tehetett róla. Ezt nem tudtuk előre betervezni.

És mivel ugye egyedül 12 órát dolgozok az öt gyerekem mellett,

tehát én becsülettel dolgozom, nem otthon ülök,

azért, hogy etetni egyáltalán meg tudjam őket,

mert kiesett a másik felem, aki többet keresett,

mert nőként sajnos én kevesebbet keresek.

Nem tudtam a törlesztőimet fizetni,

albérletbe kényszerültem, hogy ne az utcán lakjunk.

180 ezer az albérlet, 250 ezret keresek.

- Nem tudok kirándulást fizetni. - Rakd hozzá a családi pótlékot...

A családi pótlék... Igen, ez nagyon fixa ideátok nektek.

Mindig ezzel lehet dobálózni. Családi pótlék.

Azért szülünk gyereket, a családi pótlékért.

Öt gyereknél 85 ezer forint a családi pótlék.

Azt hat személyre leosztva igazából nem vagy sehol.

Most a te problémád mindenkinek a problémája lett, az a baj. Érted.

Én csak nem szeretnék koldusként élni,

mindig mások jóindulatának kiszolgáltatva.

Főleg olyan emberekéről, nem is akarok itt példálózgatni,

de akik ennyire megalázóak és ennyire lenézőek.

Én azt gondolom, ha az emberben van egy csöppnyi jóérzés,

te sem fogadnád el, én sem, senki nem fogadná el.

(kellemes átvezető zongoradarab)

"(nő: ) Igen?"

Jó napot kívánok. Én Takács Zoltán vagyok a Nyéki-Némethből.

Az ablaktábla ügyében beadtam egy pályázatot,

és érdeklődni szeretnék, hogy kivel kell beszélnem,

aki meg tudná mondani, hogy... hogy hol tart a dolog.

"Várjon egy percet, és megnézem, tudom-e kapcsolni, jó?"

(hívásvárakoztató zeneként a kellemes zongoradarab szól)

(zene elhallgat) Halló?

"(nő: ) Halló, na, ne haragudj, hogy zavarlak,"

"csak megint az a szerencsétlen tanár az, a..."

"az ablaküveges ember, hogy... Nagyon kitartó."

"Most kapcsoljam, vagy... vagy inkább elhajtsam, mit szeretnél?"

Halló, én... én Takács Zoltán vagyok.

(hívásvárakoztató zeneként a kellemes zongoradarab szól)

- (Eszter: ) Marci. - Itt vagyok.

- Mása. - Itt vagyok.

- Attila. - Jelen.

- Danika. - Jelen.

Palkó.

Palkó!

Palkó!

Most mi ez? Megint valami vicc? Vagy mi?

Most ezt miért csinálod? Szórakozol velem?

Mi van? Megnémultál? Hm?

Legalább nem dumálod szét az órát, igaz?

"(Juci: ) Hallottam, hogy nem beszélsz senkivel."

Nézz rám. Nekem bármit elmondhatsz.

Tudod, hogy bennem megbízhatsz, ugye? Ugye tudod? Hm?

Történt valami? Valaki bántott téged, Palkó?

Palkó, amikor valami ilyesmi történik velünk, akkor azt...

Azt muszáj megosztani valakivel, tudod? El kell mondani.

Beszélnünk kell ilyenkor valakivel.

Kérlek, mondj bármit erről.

Kérlek!

(telefoncsörgés)

Most már lehet menni.

- (Juci: ) Szia! - Szia, Juci!

Van egy gyerek az osztályban.

Nem érek rá, ne haragudjál. Most tényleg nem... Nem érek rá.

- Akivel történt valami. - De... Juci!

A te osztályoddal kapcsolatos dolgokat neked kell megoldani.

Ez a te feladatod. Te vagy az osztályfőnök.

Nekem erre nincs kapacitásom.

Értem, de...

Ez egy nagyon... nehéz helyzet szerintem,

és segítséget szeretnék kérni.

Jó, de... Juci! Most mit nem értettél abból, amit mondtam?

Azt mondtam, ez a te feladatod mint osztályfőnök.

Itt nekem a... a te gyerekeiddel kell foglalkozzak, a szülőkkel,

nekem kell bemenni a második osztályba helyettesíteni,

mert nincs elég tanár, a nyakamon van a Kornél-ügy.

Egy falatot nem ettem még meg a mai nap,

és vissza kell hívjak három szülőt.

És mindig, mindig a te osztályoddal vannak problémák. Ezt nem értem.

Már... már az is felmerült bennem,

hogy nem kellett volna neked adni az osztályt.

Mert... egyszerűen nem vagy képes megoldani.

Nem az a feladatom mint igazgató, hogy a minden egyes osztállyal,

meg minden egyes gyerekkel én foglalkozzak.

Azért vannak az osztályfőnökök.

- Oldd meg! - Jó.

- Oké. Köszönöm. - Szia!

Na mi van már megint vele?

Ezt annyian mondták, de nekem semmi bajom nem volt.

- Ez meglep, de örülj neki. - Neked nem két órám volt vele.

Te meg túl keményen fogod őt.

(Ákos: ) Nem hiszem, hogy túl keményen fogom,

hanem arról van szó,

hogy az a gyerek év eleje óta nem képes beilleszkedni.

Hát így nem lehet... Ne haragudj, így nem lehet dolgozni.

Az én óráimat gyakorlatilag negligálja...

Te jól vagy?

Megütötted a Palkót. Hozzád beszélek, Ákos!

Miről beszélsz, Juci?

Lenyomtad a földre, és megütötted a fejét.

- Te megőrültél? - Nem.

Mi... Mit láttál?

Pont arról van szó, hogy tényleg nem tud beilleszkedni.

Ezt hallottátok, hogy megütötte? Hm?

(Zsuzsi: ) Na de Juci! Ilyen stílust?

Ez itt rendben van, vagy... Szóval... megütött egy gyereket.

Nem mondtok semmit? Jó.

Jó, csillagom! Most ki vagy borulva, év vége van, majd megnyugszol.

(kellemes átvezető zongoradarab)

Szia!

Miért nem beszélsz? Jól vagy?

Mérges vagy, szomorú, éhes, szomjas...

Amúgy szeretem, hogy nem beszélsz.

Palkó! Palkó!

Palkó!

Gyere le! Palkó!

Hallottál valamit Marikáról? Hát, Nellikém, küzd.

Ó, szegénykém!

11:40 van. Akkor lehet menni ebédelni. Zsuzsi!

- (Zsuzsi: ) Ennyi. Lehet. Menjünk. - Nelli?

- (Nelli: ) Igen. Menjünk! Menjünk! - Akkor menjünk, gyertek, Hermina!

Most. Majd befejezed később, mert olyan tömegnyomor lesz megint...

(Nelli: ) Jó, megyek. Tudod, mi az ebéd?

- (Zsuzsi: ) Megyek. - Te tudod, mi az ebéd?

Tarhonyás hús. Ó, a... Mindig úttörőgombóc van.

- Na, gyertek már! Zsuzsi, gyere! - Megyünk.

Hermina!

Palkó! Palkó!

- Mi történt? - Hogy ment föl?

- Palkó! - Hogy mászott föl?

- Ne mozdulj! - Úristen, mi történt?

- Ott van fönn a Palkó. - Ne hülyéskedjél már!

(udvaron kiabálás)

- Én leszedem ezt a gyereket. - Ne, ne, ne! Ákos! Ne őrüljél meg!

Palkó! Ne mozdulj meg, maradj ott, ahol vagy!

Ne kiabálj vele, mert megijed!

Miért csináljak? Megint a Palkó. Palkó, ne mozogj!

(szélzúgás, lenti hangzavar alig hallatszik)

Gyerekek, ne menjetek már annyira a fa alá!

- És nem fog leesni? - Nem. Nem.

A Pistiék menjenek be a testnevelésszertárba,

és hozzák ki az összes szőnyeget. Most! Most befelé!

- Fönn van a Palkó. Nem fog leesni. - Ne menjetek olyan közel!

(lenti hangzavar alig hallatszik)

De ti se mozgassátok a fát, meg ne menjetek olyan közel!

(szirénázás)

Igen. Ide kell. Ide-ide.

Gyerekek, menjetek arrébb, mert nem férnek oda a tűzoltók.

- De tőled se. - Picit helyet szeretnénk kérni.

- Jó, vigyázz! - Gyerte! Gyertek hátra! Mindenki!

(csak szélzúgás hallatszik)

Viszlát.

Viszlát! Ej, tanárnő, hova-hova? Azt ne vigye már el, legyen kedves!

De ez a sajátom.

Nem tudom. Jöjjön már vissza az asztalhoz, legyen szíves!

Sajátom... Honnan tudjam, hogy a sajátja, drága?

Hát...

Van valami papírja róla? Igazolása?

- Nincs papírom. - Hát én nem engedhetem ki.

- Ezt én hoztam... - Hallottam, hogy azt mondta,

de én nem tudom, hogy maga hozta be.

Csak azt látom, hogy viszi ki.

Hogy ki hozta be, nem tudom, úgyhogy én nem engedem.

- Ha van valami papírja, hogy öné... - Nem, nincs papírom.

Akkor ne haragudjon.

Nekem leveszik a fejemet, magának meg van egy gépe.

Nem éri meg. Tessék már idetenni, jó? Sorry, ne haragudjon!

Megígérem, vigyázok rá, jó?

Viszlát!

Na, baszd meg, ez se tudja, melyik ajtón menjen ki.

(videóban férfi németül beszél)

- Laci, te értettél ebből valamit? - Nem sokat.

Nem sokat, mi? Én sem. Figyelj, tekerjük már az elejére.

Próbáljuk meg így léptetni, ilyen kicsi etapokban, hátha úgy sikerül.

Aha. Az ablak az ugyanolyan, mint a miénk, nem?

Vagy hasonló.

Vagy hasonló, igen. Állítsd meg! Állítsd meg most! Aha.

Nézd! Nézd meg, hogy mi van a kezében.

(láncfűrész berreg)

(kellemes átvezető zongoradarab)

(szélzúgás, madárcsicsergés)