Original subtitles

Anyám az Én napsugaram.

Reggel Ő ébred elsőnek, mivel rengeteg a tennivaló.

Először is, friss limonádét csinál, hogy jól induljon a nap.

Feltölti magát vitaminokkal, hogy mindig jól nézzen ki.

Aztán,

jógázik a fűben, hogy így maradjon fitt és kívánatos.

Itt az ideje, gondoskodni a virágokról. Szívét-lelkét beleteszi.

Az Anyukám gyönyörű.

Az Anyukám érzékeny.

Az Anyukám kedves.

Egyik feladata a főzés:

előételek, főételek és a legfontosabb a desszert.

A neten nagyon népszerű,

mivel a receptjei szuper étvágygerjesztőek.

De Anyukám főleg a jóízlés és a

reggelik királynője.

- Nem, Arthur,

nem játszunk az asztalnál.

- Megbeszélésem lesz 9-kor, beszarás, a kurva életbe.

- Káromkodtál. Kétszer egymás után.

- Jaj ... - Tedd csak be a pénzt.

- Undorító! ... Mi van?

- Ez aztán ...

- Ez nem volt trágár.

- De, igen. - Nem. A szar az igen, de ...

- Ne folytasd ... - Nem mondom, hogy szar, rendben.

- Ezek ronda szavak, édesem. Ilyeneket nem mondunk, oké?

Mesélted Apádnak, hogy írtál rólam egy verset?

Nagyon motivált volt.

Egy kicsit elcsépelt, de szuper cuki.

Apunak olvastad már, Édesem?

Mielőtt suliba indulok, Anya odaadja nekünk a tízórait.

- Mindent elraktál? A cipőidet? A számológéped? A könyveket?

- Köszi. Rohanok!

- Indulj!

Apu az építkezésen ebédel,

Én a szünetben eszem meg a finomságokat, mielőtt az osztálytársaim lenyúlnák.

- De ...

- Semmiség, nem nagy ügy. Na gyere. Jó reggelt!

Anyu puszilgatva köszön el.

- Csókollak, édesem. - Puszi.

- Jó mulatást, drágám. Viszlát este.

Ő egy kincs és ez a költemény róla szólt.

Anyámról, akit imádok.

- Gyertek, gyorsan, gyorsan!

Gyorsan, különben kint maradsz.

R y b o l o v l e v

- #JournéeBaba ( baba = francia sütemény )

Gyerünk, csíííz!

- Csííííz!

- Odette, a sütid csodásan néz ki.

- Oh! A mindenit!

- Ó, a fene egye meg. - Ez teljesen tönkrement.

- Nem, nem ment tönkre. - De igen.

- Tök aranyos lett. Egyedülálló.

- Úgy csináltam mindent, ahogy a receptben volt.

- A konyhában már nem receptezünk. Megalkotjuk a remekművet.

Ismételje magának: a teremtés helyén vagyok.

Gyerünk, halljam!

Mondja, ... hogy a konyha,

maga az élet.

És lepjen meg Minket.

- Igaza van.

- Igen.

- Hmm...

ne felejtsük el feltölteni a desszertes képeket.

A maga sütijére ez nem vonatkozik, kedves Picard.

Megszólalt a csengő ...

Jó ... Jó étvágyat mindenkinek.

Jövő héten találkozunk! - Viszlát a jövő héten.

- Lassabban!

Olyanok vagytok, mint egy ökörcsorda.

Mindannyiunkon átgázolnak. Óvatosan, Pokémon!

Tudom, hol laksz, hé!

Keményen helyre tenném, ha az Én kölyköm volna.

Ó, ezt nem hiszem el. Ne ...

Ez kizárt. Komolyan?

Az új farmerod. Anyád ki fog golyózni.

- Totál ki vagyok.

- Beszélj velem rendesen,

de azonnal.

Mit csinálsz? Vedd fel a táskád, de rögtön.

Háromig számolok, rendben?

Egy ...

Muszáj határozottnak lenni. - Különben élve felfalnak.

- Ott a pont.

Kicsi fiam!

Várj meg! Kisfiam!

Várj meg!

- Veled meg mi történt, bogaram? - Semmi.

- Valaki fellökött?

- Nem, csak elestem.

- Elestél? Csak úgy?

- Megsérültél? - Jól vagyok.

- Mutasd magad ... - Mondom, hogy jól vagyok!

A táskám lett totál tropa!

Darabokban van.

- Nem számít. Majd veszünk másikat, kicsim.

Ennek már annyi, nézd csak meg.

Gyere.

Minden rendben volt a suliban? - Ühmm.

- Egy semmiség miatt aggódsz.

- Az Anyja vagyok. Ez a dolgom.

- Anyuci pici fiacskája ...

- Majd visszatérünk erre, ha neked is lesz gyereked. - Ne fesd az ördögöt a falra.

- Nagyon fura volt. Mintha ...

mintha rejtegetne valamit előlem.

Ti most gúnyolódtok velem? - Egyáltalán nem.

Rejteget? Mit? Arthurral minden a legnagyobb rendben.

Különben elmondaná nekünk. - Fanny, ez fenséges volt.

- Bókolni akarsz?

Ez komolyan bók volt. - Isteni tényleg, nem viccelek.

Vehetek még? - Persze.

- Ez a legjobb süti, amit életemben ettem.

- Ezt mondod mindig, mikor itt eszünk.

- Teljesen megfiatalodok, amikor itt eszünk.

- Ez igen, szerelmem! Szuper a stílusod.

Fannyt kellett volna felcsípd a suliban, ahelyett, hogy velem flörtölsz.

Megfogtad volna az Isten lábát.

- Miért?

- Mert neked a fiad meg a férjed szent és sérthetetlen. Ráadásul ebben a sorrendben.

- És mi a helyzet veled?

- Zubrowska.

- Figyelj oda mindenre. Csók, kincsem!

- Ez igaz?

- A múlt hónapban, az órája tűnt el. Két hete meg a NIKE cipője,

és a zsebpénzének is nyoma veszett.

Igazi talány. - Adjak neki több zsebpénzt?

- Máskor pedig,

láttam egy zúzódás a combján.

- Azt akarja mondani, hogy verjük a gyereket? Ez borzalmas!

Érzi ennek az állításnak a súlyát?

Ez szörnyű. Őszintén szólva, szörnyű.

Első jelek: A gyermek magába zárkózik, kevesebbet beszél.

Ezen felül találhatunk

sebeket, horzsolásokat a testén.

- Arthur? - Igen?

- Mióta zárod magadra a fürdőt?

- Miért? Te is és Apa is bezárjátok.

- Mi felnőttek vagyunk. Gyerünk, engedj be.

- Idegesítő vagy.

- Tessék? Milyen vagyok? Rosszul hallottam.

Az érthető, hogy van magánéleted, de anélkül legyen,

hogy magadra zárnád az ajtót. Értetted?

- Igen. - Jól van.

Támadnak a puszik!

- Itt pedig a pukik!

- Egy órája vagy a vízben és hogy kiráncosodtál.

- Mit nézel?

- Semmit. Csak van egy járvány ...

bárányhimlő, az iskolában. - Nekem már megvolt,

nem emlékszel? - Dehogyis nem.

Gyerünk, fogmosás és irány az ágy.

- Óh ne. Óh ne. Nem, nem, nem, nem, nem... Ah!

- Mi történik?

- Nem ertem. Frissítettem a vírusirtót,

letakarítottam 450 gigát,

csökkentett módban újraindítottam a gépet, és frissítettem a BIOS-t.

- Maga egy számítógépes zseni. - A komputer a hobbim.

- Nem zavarja, ha kikukkantok egy kicsit? - Csak tessék.

Nyugodtan ...

Kék halál.

Gőzöm sincs, mi lehet ...

Egyszercsak elsötétült minden, mint mikor szerelmes voltam lány koromban ...

- Ezt nem hiszem el!

- Pedig elég sok kapcsolatom volt akkoriban ...

- Ezt nem hiszem el!

- Higgye csak el. Odáig voltam egy Török fiúért, micsoda teste volt,

de egyszercsak dobott, mint valami kukacos almát.

- Ó, a kis rohadék. - Igen, ezt mondtam Én is.

- ... három kis gengszter. Látod, mondtam neked.

A kicsikém enni készült és ezek ellopták a pitéjét.

Az egyik a szeme előtt zabálta meg.

A saját pitéjét. Eltudod ezt képzelni?

- És? - És mi??

- Ez minden? Csak megették a pitéjét?

- Hmm.

- Lehet, hogy ez így kicsit hülyén hangzik,

de esküszöm neked, maga a jelenet szuper erőszakos volt.

- Jól van, figyelj. Este beszélek vele. Oké?

- Köszönöm. - Rendben, puszi. Szia.

- Na?

Mi volt?!

- Úgy van, ahogy gondoltam. Nem kell izgulni.

- Szerinted sosem kell izgulni.

- Ezek a srácok Arthur barátai.

Fogadtak a kajában, Arthur vesztett,

a fiú megnyerte a pitét. Történet vége. Kész.

- És ezt Te el is hitted?

- Simán. Miért ne?

- Jól ismerem a fiam. Ez a három fiú nem barátkozni akar vele, ennyi.

- Tudom, hogy a legjobbat akarod neki,

de még, ha igazad van, és ez a három srác piszkálja is Arthurt,

el kell engednünk Arthur kezét. Mint egy nagyfiúnak.

- Mint egy nagyfiúnak? - Igen, nagyfiúnak.

Adnunk kell neki egy kis teret.

Ha nem teszed, olyan, mintha megfojtanád.

- Tudod mit? Már rég nem hallottam ekkora baromságot.

Jó éjszakát.

- Aranyos magától, hogy meglátogat.

De ne érezze kötelességének.

- Számomra ez öröm, Picard asszony. - Persze.

#EtetemaVénszatyrot

- Tessék?

- Igen, buta liba, vén troty,

Nem vagyok ennyire hülye.

- Picard asszony, megbocsásson. Én kedvelem magát.

Nem lennék itt, ha nem így lenne.

- Hogyne, értem Én ...

- Jól van, a fiam miatt vagyok itt. - Azt is értem.

- Ezek a suhancok tönkreteszik az életét. De biztos akarok benne lenni.

Szóval, nyomozgatok.

- Ah...

- Szeretné látni?

- Oh! Naná, persze.

Egy kis akció bagoly módra.

- Nézze.

A kisfiú a sárga kabátban. - Igen?

- Ő ott Arthur. - De édes kis pofija van.

Mennyi idős? - 9 éves.

Növésben van.

- Oh mi van ott, oh ... - Mi az?

- Egy csúnya dagi elvette az ennivalóját.

- Hogyan??

Ez nem lehet ...

Megint kezdődik.

- Átvesszük az előző óra anyagát,

az 1957-es válság előtti időket.

- 1957 ...

Pillanat. Jövök.

Igen?

- Arthurnak ellopták a pitéjét. - Tessék?

- Arthur a kisfiam, az Ön osztályába jár.

Folyamatosan felzabálják a sütijét.

Értem.

- Nem szoktam beleszólni a fiam dolgaiba,

de két nap alatt ez másodszor fordul elő.

Rém kellemetlenül érzem magam.

Nem akarom, hogy eldurvuljanak a dolgok, érti?

Olyan sok mindent hallani az iskolákról:

Drogok, ütlegelések, prostitució ...

Általános iskolában vagyunk, de ez cseppet sem nyugtat meg.

- Megértem az aggodalmát, Frobert kisasszony.

A fia épsége a legfontosabb. Tudja, mit fogunk tenni?

Első lépésként nem avatkozunk közbe, csak figyelünk.

- Nem kíváncsi rá, hogy melyikük az enyveskezű?

- Résen leszünk, aztán meglátjuk, mi lesz belőle, jól van? - Jól van.

- Rendben? - Rendben.

- Minden rendben lesz asszonyom. Csak figyelünk és lakat a szánkon.

- Jól van, értem.

- Ó, jó napot!

- Jó napot, Bouboul asszony,

- Boutboul. - Ah, Boutboul.

Bocsesz.

Frobert asszony vagyok, Arthur anyukája. A fiaink egy iskolába járnak.

Volna rám két perce? - Hogyne, persze.

- Anélkül, hogy eltúloznám, problémát fedeztem fel a gyerekek között.

Fia, Hugo túlságosan is bélpoklos ... inyenc.

Bocsánat.

Saját szememmel láttam, hogy kétszer is ellopta a fiam süteményét.

- Ezt ...

- És elég erőszakos módon történt. A szavaimnak súlya van, Bouboul asszony.

Boutboul, sajnálom. Elnézést.

- Hugo!

Hugo, gyere ide picim.

Gyere egy pillanatra.

- Csókolom!

- Szervusz Ducikám ... Mucikám.

- Hugo, kincsem, ismersz

egy bizonyos Arthur...

Grobert?

- Frobert. - Arthur Frobert?

- Nem.

- Miss Lanoix osztályába jártok.

- Nem ismerem akkor sem.

- Nem ismeri, tessék. Köszönöm asszonyom.

Minden jót!

- Várjon!

Hugo, láttam, amint kétszer is elvetted a fiam sütijét.

- Ez igaz?

- Esküszöm, Én nem csináltam semmit.

- Most elégedett?! - Dehát ...

- Menj, fújd ki az orrod Ducikám ... mucikám.

- Dehát hazudik!

- A fiacskája nem tud kiállni saját magáért?

- Ne, ne, ne ...

- Ideje aludnod, kicsim.

Mit olvasol?

"REVENGE" Miről szól?

- Egy hősről, aki bosszút áll a rossz fiúkon.

- Valóban? Szeretnél bosszút állni valakin?

- Miért kérdezed?

- Csak úgy.

Megnézhetem?

Ez borzalmas!

- Túl érzékeny vagy.

- Nem, ne olvass ilyet, még rémálmaid lesznek.

Gyerünk, alvás.

Jöhet az ölelés?

Tudod, apád és Én mindig itt leszünk, hogy vigyázzunk rád. Mindig.

Mi szeretni fogunk az örökkévalóságig.

- Mit jelent az örökkévalóság?

- Az örökkévalóság azt jelenti, hogy ...

azt a szeretetet nem lehet megállítani.

Sosincs vége.

- Jó mulatást, édesem.

- Mindenről tudni szeretnék, ami a suliban folyik.

- Oké.

De hol éri ez meg nekem?

- Hát ... elnyered a bizalmam.

Vagy a barátságomat.

Fontold meg.

- Ah ...

- Ne, ne, várj ... Mit szeretnél?

Egy édes kisbabát? Legot?

-30 eurót.

- Mit? Nem, sajnálom, pénzt nem adhatok.

Te csak egy kicsike lány vagy.

Nem fogok fizetni. Ez erkölcstelen lenne.

- Nem.

- De, de. - Nem, nem.

- De. - Nem.

- De! - Nem!

- Akkor elmondok mindent anyukámnak. - Mi mindent?

- Azt szeretné, hogy legyek az informátora, fizetni meg nem akar.

- Ez nem jó ötlet.

- Anya! - Nem! Ne, ne. Psszt ...

Oh...

Jól van, legyen,

adok 30 euró.

De figyelmeztetlek, ezért az árért részletes információt kérek.

És maradjon a Mi titkunk.

Remek!

- Nem tetszett elfelejteni valamit? - Igen, mit?

- A bűvös szavakat. - Uh ...

Kérlek.

- Ah! Megijesztettél.

- Ó, akkor jó. Csak Én vagyok, nyugi.

- Nem követtek??

- Azt hiszi, hogy amatőrrel van dolga?

- Jól van, hallgatlak.

- Arthurt három fiú piszkálja folyamatosan.

- Tudtam, éreztem rögtön az elején ....

A banda feje Hugo Boutboul.

A dagi.

Az osztály legjobb tanulója.

És a legmohóbb is. Imád enni, és csak eszik és eszik,

nem tud leállni az evéssel.

A másik srác: Maxime Lombartini,

Igazi debil. Kétszer bukott.

- Jól vagy, tepsifej?

Jó minden?

- De azért nagyon helyes.

Végezetül,

az agy,

Raphael Santoux.

Véleményem szerint, egy nárcisztikus perverz.

- Én vagyok a mestereket, és most,

mindent megtesztek, amit csak mondok.

Világos? - IGEN MESTER.

- Most pedig elmesélem, mit csinálnak Arthurral.

Ráparancsolnak, hogy nyalja a földet.

- Nyald! Mi lesz?!

- Aztán ragyogjon, hallod? - De mocskos ...

- Megkell innia Bob halacska vízét.

- Igyad, igyad,igyad, igyad ...

- Gilisztát etetnek vele. - Nyisd ki a szád.

- De, de ...

- Ah! Undorító!

- És összezárják Justinenal, aki állandóan fingik.

- És nincsenek ügyeletesek? Hol vannak a tanárok?

- Nem számíthatunk rájuk. Őket elfelejtheti.

Mindenkinek magának kell lerendeznie a dolgokat.

- Halihó skacok!

Lenyeltétek a nyelvetek? Nem tudtok köszönni?

- Csókolom ...

- Máris jobb. Most magyarázzatok el nekem valamit.

Mi a gondotok Arthurral?

Süketek vagytok? Mi a hézag?

Bajotok van a fiammal?

Ne játszd az eszed, Én nem az anyád vagyok.

Engem ez nem hat meg.

Oké? Na szóval.

Nem akarom itt tölteni a napom.

- Hát ...

az az igazság, hogy ...

- Hangosabban, kis pofám.

- Néha piszkáljuk Őt egy kicsit. - Egy kicsit?

Ne mondj ilyet ...

Viccelsz?

Folyamatosan zaklatjátok.

Huh? Hárman egy ellen!

Ez aztán a fair.

Hmm?

Büszkék lennének a szüleitek ... - Ó, ne, kérem, ne szóljon nekik.

- Nem vagyok spicli.

De megtanítok nektek egy leckét:

nagyon könnyű piszkálni a gyengébbet.

- Igaza van, asszonyom. Sajnálom. - Belátjuk. Elnézést kérünk.

- Nem csináljuk többet. - Miért higgyek nektek?

- És, ha becsszóra mondjuk?

- Hiszek nektek, megbízom bennetek. Nincs semmi baj.

- Arthur mostantól jó kezekben lesz. Nem izéljük többé.

- Akkor viszlát, fiúk!

Legyen a tiéd.

Nem csaptok be, igaz? - Eskü.

- Viszlát, Frobert asszony.

- Micsoda?

- Ahogy eddig, most is lenyúlták a sütijét, aztán a WC-be zárták

és eldobták a kulcsot.

Ezért aztán hívni kellett a portást, hogy kiszabadítsa.

45 percig volt a budiba zárva.

Megkaphatom a pénzem?

- Szegény kicsikém. Ezek nem tudják kivel állnak szemben!

- Odaadná a pénzem? - Szóval háborúzni akarnak.

- Kérem a pénzem! - Azok a piszok kis porontyok!

Itt van.

- 50 euró lesz, köszönöm.

- Milyen alapon? - Válság van ...

munkanélküliség, infláció ... Ilyen az élet. Ide vele!

- Összecsomagolom Őket!

- Jó estét. Elnézést a késői zavarásért,

de ez nagyon fontos.

Holnap matek doga lesz, beszélhetnék

Raphaellel? - Raphael?

Egy osztálytárnőd keres, valami matek dolgozat miatt.

- Hugo? Téged keresnek, életkém.

- Tiéd ...

- Nem tudom, miért csinálod ezt,

de most jól figyelj rám. Mindent tudok rólad, tudom

ki vagy, hol vagy, és mit csinálsz. Te pedig,

nem tudsz rólam semmit.

Nem tudhatod, hol kaplak el vagy, mire vagyok képes. Szóval jól figyelj ...

jobb, ha tisztában vagy azzal, hogy

rendkívüli képességem vannak,

nagyon különleges, amit a legrosszabb rémálmodban sem gondolnál.

Ha lepattansz Arthurról, akkor leállok, békén hagylak,

de ha makacskodsz,

ha tovább piszkálod, esküszöm neked,

hogy téged meg a kispöcsű haverjaid

egyesével levadászlak,

és összetörlek, eltaposlak ...

kolbászt csinálok belőletek.

- Ez az. Tudod, mikor a paraszt venne hat szál kolbászt,

a szomszédja meg kilencet,

de a hentesnek nincs hozzá elég tölteléke.

Kapja be a kolbim, Frobert.

- Ügessen vissza a konyhába, Mesterséfkém!

- Bohóc, leléphet.

- Oh ...

- Gratulálok. Bőségeset ürítettél, Couic.

- Köszönöm drágám.

- Indulás.

- Jól tanulást.

Hé, Kicsim,

ne feledd a finom süteményt. Ma nagyon jól sikerült.

Csókollak cicám.

- Jaj, de fincsi

a sütike ...

- Tényleg fincsi? - Igen. - Köszi anyu.

- Szívesen, cicám.

- Menj csak, könyörgöm.

- Mit csinál az a nő?

- Helló.

- Szóval?

Még mindig szekálják a kicsit? - Igen.

Ez nagyszerű, Picard asszony. - Igazán?

- Ah ...

- Ez meg mit csinál? - Ki az?

- Ó, nem, a süti!

Jaj, ne edd meg! Dobd el,

dobd el, dobd ... Ezt nézni sem bírom.

- Mi történik?

- Arthur ...

Arthur! Arthur! Ne!

Ne!

Nem szabad megenni, Arthur! Állj!

- Tanárnő!

Tanárnéni!

Tanárnéni! - Mit csinálsz, Marco?

Nem nem. Azt nem szabad ...

- Oh ... igen, gyerünk.

Csak csináld. Zabálj!

Ez az, tömjed ...

Nagyon jó!

Rajta, ez az.

Csak csináld, nyeljed.

Zabáld!

Zabáld!

Ez az, ez az. Mind betólta.

- Hmm...

- Jó volt, haver.

- Az egészet bekajáltad.

- Hugo szart kajált!

- Szart kajáztál, ember!

- Fú, de büdi, szart evett ...

Fú, de büdi, szart evett ...

... szart evett, na még egyszer ...

Fú, de büdi, szart evett ...

- Nem hallom elég jól!

Fú, de büdi, szart evett ...

Fú, de büdi, szart evett ...

- Lecsúszott a kaka.

- Nos, hol vannak a barátaid?

Mi ez a szag? Beleléptél valamibe?

- Jól vagy, kicsim?

- Persze, csak ma este se lát, se hall.

- Igen, minden rendben.

- Biztos?

- Ha ő azt mondja ...

- Couic-val sétálni megyünk. - Megint?

- Valakinek ezt is megkell csinálnia.

- Mikor van a meccs? - Uh, szombaton.

- Menni fog a dobás? - Melyik?

- Tudod, az, amikor elgáncsolod és átdobod ...

Tudod, melyikre gondolok?

- O-Soto-Gari? - Mikor átesik a lábadon.

Neki is azt kéne, huh?

Menj, tanulj szépen, cicám.

- Szervusz, Arthur.

Üdv, Frobert asszony. - Jó napot!

- Maxime, mi lenne, ha nem a suli kerítésén lógnál? - Most meg mit csinál?

- Gyerünk, Maxime, indulj befele. - Lanoix kisasszony?

Puszi, szia.

Volna rám két perce? - Igen, hogyne.

- Az a helyzet, hogy ...

- Ne, ne, ne, ne ...

ne, ne, ne, ne. ...

- Jaj, Mami! - Jól van, Loiseau úr?

- Anyucikám ...

- Ezúttal nem úszod meg.

- Később jövök.

- Hová mész? - Vásárolni. Kell valami?

- De Arthurnak ma van a meccse.

- Igen, emlékszem.

Ott találkozunk.

- Gyerünk, Max! - Bravó!

- Bigyó felügyelő?

- Jól néz ki ebben a szerelésben.

Hát igen, a tegnapi kis baleset.

Kisebb törés a felkarcsontomon.

Minden pillanatban belenyilal a fájdalom.

Ha leülök, fáj, ha eszem, fáj, borzalmas.

Ez az, nagyon jó! Gyerünk.

- Igyatok és mély levegő. Pihenjetek kicsit.

- Egészség!

- Nekünk kell birtokolnunk a labdát.

Adj egy kicsit. - Óh ne.

- Fura íze van. - Ne ...

- Olyan szomjas vagyok.

Minél többet iszom, annál szomjasabb.

Undorító.

Mondd meg anyádnak, hogy ez pocsék. - De gusztustalan!

- Gyorsak legyetek, mint a golyó. Valaki beszél spanyolul?

Senki? Hát mit tanultok az iskolában?

- Jól van, üljetek le.

Hé ... Te is figyelsz?

Fontos mondanivalóm van.

- Most komolyan? Ez undorító!

- Nem éreztem, hogy kijön, bocsesz. - Hát, Mi már érezzük.

- Fúúj. - Nem tudom, mi a fene ez, de tényleg.

- Sajnálom.

Várjatok ... Ahh.

- Jó étvágyat, kis húgyos!

- Honnan jön ennyi gáz ...

- Oh! - Ah ...

- Tessék, egyen ebből. - Mi a fene?

- Igazad van, ez majd helyre rak.

- Ne!

- Jól van, edző bá'?

- Ez majd célba ér.

- Gyerünk, Max! - Gyerünk, Max!

- Siess már, törölközz.

- Bravó, Max!

- Szép volt, Max! - Törölközz.

Csináld, ez az, igen.

- Max?

Nagyon szexi vagy. - Jössz valamerre a meccs után?

- Mázlista. - Ha szeretnéd, akkor mehetünk.

- Ez meg mit jelentsen?

- Esetleg mozi? - Király.

- Töröld már meg a képed ...

Igen!

- Max?

- Viszket?

Viszket, viszket ...

- Srácok, rohadtul viszket.

Nem bírom.

- Most nézd meg, mit csináltál.

- Siessünk, mert folyik meg minden ...

- Durva! Durva, durva, durva ...

- Elnézést, elnézést.

- Mi ez? Most kell jönni?

- Őrület, ami a pénztárnál volt.

Hogy van? - Koncentrált, és magabiztos.

Remek tanácsokat adtam neki. - Akkor jó.

Csinálj valamit.

Még a végén megöli.

- Gyerünk, Arthur, védekezz! Üss, rúgj, harapj!

Meg tudod csinálni!

Ez az!

Igen!

Öt másodpercig tartott.

Ez rekord.

- Büszkén kell viselni a vereséget is.

Emelt fővel menni le a csatatérről.

Talán nem a judo való neked.

Néha azt gondoljuk, hogy Mi vagyunk a rosszak,

miközben az adott helyzet a rossz.

- Te is azt hiszed, hogy béna voltam?

- Óh nem. Épp az ellenkezőjét gondolom. Nagyszerűen védekeztél.

- Csak azért mondod, hogy vígasztalj.

- Figyelj, Arthur, megértem, hogy szomorú és csalódott vagy,

jó, ez most nem a Te napod volt.

El kell fogadjuk, hogy nem lehet mindig nyerni.

Meg kell tanulnunk veszíteni is.

Igaz?

- Nekem narancssárga övem volt.

- Biztos egy kisebb vagyont fizettél érte.

- Én mondtam neki, hogy nem kell ezt túl komolyan venni. De ismeritek ...

- Szerintem túldédelgetitek. - Nem hiszem.

A legapróbb szeretet, vagy gyengédség,

amit kap tőletek, az mind erőt ad neki.

- Mióta értesz a gyerekekhez? Mit szívtál?

- Minél jobban öregszem, annál inkább azt gondolom, jó, ha van gyereked.

- Fix, hogy beszívott ...

- Nem, nem, inkább valami nagy dologra készül.

- Nem, de miután házasok vagyunk, normális, hogy gondolok rá. Nincs igazam?

- Hirtelen számít, hogy házasok vagyunk?

- Hé?

- Beszívunk, vagy beszívunk?

- Azt meg hol szerezted?

- A beszállítómtól.

- Döbbenet, miket árulnak a bevásárlóközpontok.

- Tartsd bent tízig.

- Gyilkos cucc.

- Raphael?

Raphael, odafent vagy?

- Mit keres ez a joint a matracod alatt?

- Kit érdekel! Nem az enyém.

- A bolondját járatod velünk? Akkor mi ez?

Csak nem a nővéredé? - Basszus, most látom előszőr!

- Hagyd abba a káromkodást!

Az Isten szerelmére! És ez?

Ez ... micsoda?!

Ez sem a tiéd?

- Nem szégyelled magad?

A Te korodban? Drogos vagy és perverz!

- Még csak most kezdtél serdülni. - Mit kezdett?

- Serdülni. - Serdülni.

- Nem az enyém, nem értitek?!

- És még hazudsz is. Egy hét szobafogság!

- Micsoda?!

- Örülj, ha nem tiltunk el a zongorától.

- Ez kész őrület, hogy nem akartok hinni nekem!

- Te kis ...

punk!

- Mi van?!

- Oh!

- Nem tudom, mi tart vissza attól,

hogy jól gatyába rázzalak, Raphael!

Esküszöm, nem tudom, mit csinálok veled ...

- Nos?

- Béke és nyugalom.

- Előny ... Frobertnél.

- Szervusztok!

- Csókolom, Frobert asszony!

- Szia. Jó nyaralást, meg minden!

- Akkor, szia.

- Összebarátkoztatok?

- Felixék a hegyekbe mennek, mehetek Én is?

- Hogy? Nem, Te nem mehetsz.

- Dehát, Felix a barátom.

- Csak óvatosan, vigyázz magadra.

Az ottaniak lazábban kezelik a dolgokat.

- Hogy érted, hogy lazábban? - Nem nagyon érdekli Őket semmi.

- Jól van, értem. - Érted?

- Gyerünk, gyerekek, menjünk.

- Szeretlek. - Jaj, Anyu, figyelnek ...

- Senki sem figyel. Na még egyet.

- Gyerünk, gyerünk ... nem végleg mész el.

Viszlát, asszonyom. - Viszlát.

- Na, gyerünk ...

- Menj, drágám ...

JULIETTE: Beszélnünk kell. Azonnal!

- Lebuktam. - Na basszus!

- A káromkodásért fizetni kell ... - Kösz, hogy emlékeztetsz.

Nesze. - De az ügy le van zárva,

nincs szüksége tovább a szolgálataimra. Viszont van egy üzenetem.

- Üzenet?

- A fiúk találkozni akarnak magával, holnap a játékboltban.

- Mondták, miért?

- Nem t'om,

talán, hogy elbúcsúzzanak és, hogy elássák a csatabárdot?

Maga jól rájuk ijesztett.

- Az már biztos. Szóval, mennyivel tartozom?

- Semmivel, a cég ajándéka. - Oh ... azt meg minek köszönhetem?

- Üzleti gesztus. A jó célért tettem.

- Jól van. Mész elsőnek? - Oké.

Viszlát később!

- Hát veled meg mi történt?

Elfáradtál?

Stephane?

Couic?

Mi a ...

Ez meg ...

Ez nem lehet igaz.

Hát ez nem lehet igaz!

Mi a ...

Ilyen nincs ...

- Oh! Couic?

Couic!

Merre vagy? Gyere Anyucihoz.

Couic!

Jaj, hát itt vagy.

Édes kicsikém, mit műveltek veled?

Mi lett a szép kis fehér szőröddel ...

1-1 az állás !!

- Te kis szemét ... neked is benne van a kezed!

Anyám az emeleten van. Neki is elakarja mondani, hogy mibe kevert?

- Baszódj meg ...

- Káromkodni tetszett ... - Pofa be!

- Megint ...

- Pofa be, pofa be, pofa be ...

- Megint, megint, megint ...

Nem kell, közönségesnek lennie. - Ezt neked! Miért csináltad ezt?!

- Mert kaptam egy magasabb ajánlatot?

A fiúk megígérték, hogy egész évben megírják a házimat.

- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy ez örökké menni fog ...

- Most azért tök jól csináltam, nem igaz?

Imádja a halrudakat.

- #UjFazonCouic.

- Egy szívességet szeretnék kérni. - Oké.

Csíízz! - Csííízz!

- Jól vagy, drágám? - Igen, igen.

Pisilek.

- Gyerünk, siess. - Jövök, drágám.

És ne felejtsd el felvenni a mentőmellényt.

Megígéred?

- Persze, persze.

- Hugo! Az uzsonád, malackám.

- Várja meg.

- Kellemes pihenést, pucukám.

Anyu szeret!

Szeret téged!

Nagyon, nagyon szeret.

- Most akkor nem a tengerhez megyünk?

- Engem ... William parancsnoknak hívjatok.

Én ... amíg itt vagytok, Én leszek az oktatótok.

Akkor beszélhettek,

mikor engedélyt adok rá.

Megértettétek?

- Igen, parancsnok ...

- Értve vagyok?

- IGEN, PARANCSNOK !

- Keményen fogjuk nyomni.

Apu meg Anyu pici fiacskáiból,

tíz nap alatt tökös srácokat faragok.

Ha túlélitek. - Elnézést.

- Ki ... ki az a vagány csávó, aki félbe mert szakítani?

Mi a neved, bogárkám? - Hugo, uram.

- Oké.

Figyelj ide, Hugo.

Nem is ... Úgy foglak hívni:

"Öcsipöcsi"

Hallgatlak, Öcsipöcsi.

- Azt hiszem, ide félreértésből kerültem, parancsnok.

Én egy katamarán túrára jelentkeztem, parancsnok. - "Én egy katamarán túrára jelentkeztem, parancsnok."

Te vagy Hugo Boutboul?

- Igen, Uram.

- Pedig a listán van a neved,

valaki beiratott, szóval maradsz a táborban.

Imádkozz, hogy kibírd.

Hölgyeim!

Megtaláltam a kedvencem.

- Mandulakrémes körtés pite.

- Hmm ...

- Mit szólsz ehhez? - Oh!

- Maga egy zseni, Picard asszony.

- Igen!

- Nem! Ilyen nincs!

Ez meg micsoda?

A francba, valaki feltörte a profilomat.

Mi az?

"Az Én cuki Nini pandám, aki sosem hagy el."

Jaj ne, Nini nem is az enyém.

Ne, ne már ...

És ez a tehén meg ki?

"Már dedósokkal is nyomod?"

"Te nem vagy magadnál?"

"Ez igen. Max, ez való neked!"

Ne ... ne ... ez meg, hogy csinálták??

- Nem ...

Apuci ...

- Mozgogjatok!

Gyerünk, gyerünk!

- Öcsi pöcsi, Öcsi pöcsi ...

- Kuss legyen! - Nem megy, parancsnok!

- Egyáltalán?

- Nem, parancsnok! - Figyelj, Én megértelek. Nagyon nehéz.

Legalább megpróbáltad.

Büszke vagyok rád.

- Komolyan? - Nem.

Most lenyomsz szépen száz fekvőtámaszt, aztán még ötvenet.

Fogyókúraképpen, amíg nem bírod felemelni a segged.

Gyerünk, kezdheted.

- Gyerünk!

Gyerünk, mozgás, mozogjatok!

- Mozogj!Tartsd a lépést! Vagy azt akarod, hogy szétrúgjam a segged?

- Nem, parancsnok!

Én csak vitorlázni akartam volna ...

- Lúzerkéim, figyeljetek erre, míg visszajövök.

- Kész. Sikerült.

- Mi ez?

Ezek a fincsi halrudak hozzanak neked szerencsét. Szeretettel Anyu és Nagymami

- Szólítom ...

Raphael Santoux, a 3. évfolyamból.

- Fúj! Büdös, mint a döglött hal.

- De hisz egész évben erre készült!

- Mit csinál?

- Mit csinál?

- Mit művel?

- Raphael!

- Szedd össze magad!

Elvesztette az eszét.

- Halacskáim?

Merre vagytok?

"Nem fűszereztem túl Öket?"

- Ha tudnád, hogy hiányoztál, kicsim. Megölt az unalom nélküled.

- Szevasz, Nico.

- Szia.

Tessék. - Mi ez?

- Nyisd ki és meglátod.

- Oh! Köszi Anyu!

- Gyere, menjünk.

- Nem fogom erőltetni magam.

- Dehát szereted Simont ... - Nagyon is.

- Gyerek nélkül boldogtalan lesz.

- De nem Ő fogja 9 hónapig cipelni.

A macsó!

És abban sem vagyok biztos, hogy jó Anya lennék.

Neked bezzeg minden olyan jól megy, minden helyzetet kezelni tudsz.

Én azt sem tudom, hogy főzzem meg a spagettit.

- Megőrültél, vagy mi?

Szenzáció Anya lennél. Tudom.

Kezdetben Én is sokat aggódtam.

Ramatyul éreztem magam.

Aggodalmaskodtam, hogy mi lenne a legjobb Arthurnak,

de aztán minden jött magától.

- Igen, szerelmem?

Mit keresel Te ott?

Rendben, megyek.

- Jöjjön.

- Tudod, mit tettél?

Amikor a rendőrök elmesélték, nem hittem a fülemnek. Eszednél vagy?

Mi ütött beléd?

Mit gondolnak most rólunk? - Nem érdekel.

- Tessék? - Nem érdekel.

Úgy látszik, Én vagyok az egyetlen, aki észrevette,

hogy a fiamat 3 idióta terrorizálja és erre lépni kell?

Te melyik bolygón élsz? - Ők még csak gyerekek.

Gyerekek.

- És akkor rendben van? - Persze, hogy nincs ... de nem állunk le játszani velük.

Felnőtt fejjel kell megoldani.

Elmagyarázni, megbeszélni velük.

Nem vetted észre, hogy úgy viselkedtél, mint egy gyerek?

Te rosszabb is vagy, mint Ők.

Bár értenélek ...

Mit fogsz mondani Arthurnak, mikor hazajön judóról?

Három hete csatázol velük,

Egyiket elküldted katonai táborba, a szülei azt sem tudták, merre van.

Szarral töltött pitét etettél velük ...

Hozzád beszélek!

- Igazad van. Mostantól úgy fogok viselkedni, mint egy felnőtt.

- Mit csinálsz? Fanny?

Felment a pumpa, asszonyom?

- Gengszterpalánták! - Nem szép dolog ilyeneket csinálni.

- Jól van, Te kis ...

- Mutassa, mit tudnak a lábai.

- Mindjárt meglátod, mit tudnak.

- Fanny!

- Jó napot, Jacqueline.

- Jó napot!

- Torkig vagyok veletek.

Elkaplak!

- Valami baj van, Frobert asszony? - Minden rendben!

- Ez a nő megőrült!

- Jól bírja, van tüdeje, Frobert.

- Oh! Sajnálom.

- Nézzétek, kergetőznek.

- Ez nem Frobert asszony volt?

- Fanny, ne!

- Ne haragudj.

Sajnálom ...

-Feladja?

- Ez így nem mehet, Anyu.

Hagynod kell, hogy éljem az életem.

Miért nem bízol bennem?

- Én csak ...

megakartalak védeni. Nem akartam, hogy szenvedj.

- Épp emiatt fogok szenvedni.

A suliban fognak gúnyolódni, mert azt hiszik,

hogy nem tudom megvédeni magam, és Anyukám mögé bújok.

- Megtudsz nekem bocsájtani, drágám.

Ne beszélj úgy velem, mintha csecsemő lennék, és egyedül is feltudok öltözni.

Nem kell, hogy megfürdess, vagy, hogy bután becézgess.

A srácok ezért is kinevetnek.

És nem akarom, hogy elkísérj a suliba.

- De, Arthur ... - Ígérd meg.

- Megígérem.

- Arthur, gyorsan, sietek. - Te mindig sietsz, Apu.

- Ezt nézd.

- Késő van, aludj szépen.

Holnap nagy nap lesz.

Jó éjt, kincsem.

Biztos, nem akarsz jönni?

Ez lesz a búcsú előadás, mielőtt kollégiumba megy.

- Nem, nem akarom, hogy kellemetlen legyen neki a barátai előtt.

Tettem neki egy ígéretet.

- Arthur azért mondott olyanokat, mert akkor mérges volt rád.

Nem kért olyat, hogy ne legyél többé az Anyja.

Előszőr is köszönet mindazoknak,

akik ma este eljöttek közénk. Előljáróban csak annyit,

valamennyi gyerek nagyon izgatott.

Az alapötlet az volt, hogy átadják Önöknek mindazt, ami a kreativításukból lehetséges.

Minden gyerek, maga tervezte az előadását, és egyenként nagyjából két percesek.

Nagyon jó szórakozást mindenkinek!

- Esküszöm, most megemlegetik!

- Itt a szép kis kalapod, vegyük fel ...

Frobert asszony, a szülők nem jöhetnek a színfalak mögé.

- Cukik ezek a rákok ... Beszélnünk kell.

- Ez nem a megfelelő idő. 40 gyerek van hátul és a szüleik meg mind a nézőtéren.

- De könyörgöm. Két másodpercet,

aztán, ígérem, hogy itt sem vagyok.

- Jól van, mondja gyorsan. - Kaptam egy üzenetet,

egy képpel, rajta Hugo, Raphael és Maxime. - Jaj, ne ...

- Egy fenyegetést.

- Ne, most újra kezdjük? - Igen.

És lehet, idiótának tűnök, de ... - Fül befog!

- Tudom, hogy idiótának tűnök, és a képet otthon hagytam,

de terveznek megint valamit Arthur ellen.

Kérem, higgyen nekem.

- Elnézést.

- Ne ...

- Köszönöm, Lucas.

Ez nagyon, nagyon jó volt.

És most következzék: Adèle Bilbeau.

Nagyon köszönjük, Adèle. Ehhez ... kellett energia ...

Kedves szülők,

most következzék: Arthur Frobert.

Tessék, a mikrofon. - Köszönöm.

- Világítás.

- Hello, mindenki.

Szeretnék ...

levetíteni egy filmet, amit

Felix barátommal készítettünk. De előtte szeretnék köszönetet mondani neki.

Köszönöm, Felix.

- Ne mozogj!

-Hagyjátok abba, elég volt.

- Remélem, sosem tudod levakarni.

- Téged nem lehet levakarni, Te debil.

- Nem is látszik annyira.

- Te hülyének nézel, vagy mi?

- Pöcsfejek!

- Ez a mesterséf csaj fia.

-Ó, hogy vagy, drágám? -Kis cicuka ...

Anyuci pici fia nem tudja, hogy kell sütit csinálni,

- A jó sütihez kell ... egy csomó liszt.

- Csináltunk Mi is sütit neked.

- De biztos, nem eszem belőle. - Dehogynem, lenyelni!

- Zabálj, azt mondtam.

- Ez már kész, fiúk!

-Nem, még bírja!

- De gusztustalan a tatyója.

- Szólni fogok a tanárnak. - Kit érdekel?

- Kis spicli.

- Rohadt spicli.

- Nézd azt a fejet!

- Itt vannak.

- El az útból! - Szia, kincsem, megjöttünk.

-Hmm! - Hal és burgonyapüré ...

- Tudom, hogy kérsz rá egy kis joghurtot.

- Ez a repeta.

- Ezt nézd ...

Hmm!

Szomjas vagy? Szomjasnak tűnsz.

Ugye milyen finomat készített Anyuci?

- Gyerünk, egyél!

- Egy falatot Anyu kedvéért.

- És még egyet Anyu kedvéért ... - Na, gyerünk ...

- Fiúk, majdnem elfelejtettem, a legjobbat:

Hörcsög kakika! - Mindent elmondok Anyukátoknak.

- Anyámnak úgyis mindig kamuzok valamit, Te pöcs.

- Mik derülnek itt ki. - Ja, igaz.

- Apám mindig spermafészeknek hívja.

- Az komoly!

-Hugo, Maxime, Raphael,

Túl tudom tenni magam ezeken. Nem érdekel.

Nem vagytok más, mint három bajkeverő, három lúzer,

három debil.

Ezt a videót nem bosszúból, vagy visszavágásként teszem közre,

mert szerintem már Ti is megbántátok a dolgot.

De van valami, amit soha nem fogok elviselni.

Soha, halljátok?

Azt, ha Anyám sírni látom!

- Bravo!!!

- Bravo, Arthur!

- Gratulálunk!

- Bravo Arthur!

- Arthur?

- Anyu.

- Bocsi, bocsi, bocsi ...

Hála neked, tanultam valami nagyon fontosat.

Nem lehetek mindig ott, hogy megvédjelek, ha bántanak.

De ott leszek mindig, hogy megvígasztaljalak.

- Az örökkévalóságig?

- Az örökkévalóságig.

- Kérem.

Kérem.

Nagyon szépen köszönöm,

Arthur, ezt a gyönyörű bemutatót.

De a műsor folytatódik.

Befejezésül, következzék Loiseau úr.

- Nagyszerű voltál, haver. - Köszönöm, Loiseau bácsi.

- Jó estét!

Hogy vannak?

Nincs melegük?

- Fanny?

- Annyira hülye voltam ... - Káromkodtál, de ...

egyetértek.

- Mindenki.

- Nem számít.

Mindig vevő vagyok egy kis mókára. Gyerünk!

Nem probléma. Kezdjük előlről!

Camille, kövess.

Hagyd abba, Camille.

B-mol.

B-mol ...

Érthető, nem?

Köszönöm!

- Ez reménytelen.

- Jövőre tollaslabdázni iratom be. - Én inkább rögbire gondoltam.

- Megakarod öletni?

- Rajta, mondd meg nekik. - Inkább Te.

- Te. - Te mondd el.

- Simon!

- Terhesek vagyunk.

- Tessék? - Ez hülye!

- Babát várunk.

- Fantasztikus! Jól van, haver. Nagyszerű.

- Nagyon izgatott vagyok, de van még 7 hónapunk addig.

- Ez szuper. Ez szuper.

- Ő nyert? - Igen.

- Ő nyert!

- Igen! Bravó!

Anyukámnak, és minden Anyukának a világon ...

R y b o l o v l e v