Original subtitles

Mennünk kell. Gyerünk!

Bombák robbantak. A katonákat lelőtték.

Igen. Arra számítottam, hogy ezek megtörténnek egy háborúban

Nos, ha ezt tudja,

akkor minek válaszoljak a további kérdéseire?

Válaszolna legalább egyre? Mert nem vettem észre.

Mit vár ettől?

"Mit várok ettől"?

Ha úgy gondolja, hogy ez nehéz kérdés,

érdemes átgondolnia a jövőjét, az újságírásban.

Kíváncsi vagyok.

Az soha nem ígér jót.

Nos, talán önnek.

Nagy ügyet csinál a semmiből.

Ezek csak képek.

Ezt nem hiszem el.

Biztosan történetek állnak mögöttük.

Miért számít?

Meg kellene őket hallgatni.

Nem akarja, hogy a világ tudjon önről?

Nem ezért ment oda?

Azt hiszi, azért mentem háborúba, hogy az emberek megismerjék a nevemet?

- Nem ezt mondtam. - Szerintem igen.

Nem kihallgatni próbálom.

Minden interjú kihallgatás.

Legalábbis a jók.

Ezeket mind közzétették?

- Néhányat. - De nem mindet?

És én mit kapok?

Hogy érti?

Mesélek ezekről a képekről.

Elmesélem önnek az összes történetemet.

Mit kapok cserébe?

Ennyire üzletinek kell lennie?

Hát, ilyen az élet.

Elmesélek egy történetet rólam,

ha mesél egy történetet magáról.

Rendben.

Én voltam a modell,

Én voltam a múzsa, én voltam a találékony.

De végeztem mindennel.

Jó voltam ivásban,

szexben és fényképezésben.

És megtettem mind a hármat, amennyit csak tudtam.

Az élet szórakoztató volt.

Fogd a homárt és tedd a jobb füledre!

Mintha a szerelmeddel beszélnél telefonon.

Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű.

Ez nagyszerű.

Szerinted hány kifogásuk volt

mióta elmentünk?

Tényleg azt hiszed, hogy kikeltek az ágyból?

Helló?

Nem. Ő nem "őrült".

Számító. Gonosz. És nem fog tartani.

De úgy tűnik, a németek szeretik.

Nos, a franciák nem.

- Vive la France, mon amour. - Az ebéd felszolgálva.

Bravó. Gyere ülj le.

Merci.

Kérem, ne politizáljunk tovább.

Szóval, arra gondoltam,

ússzunk ma este a koktélok előtt.

- Csodálatos. Egyetértek.

De komolyan,

Franciaország nem fog kiállni az ideái mellett

és mi ellene fogunk lépni.

És ha ez nem sikerül,

Anglia ismét készen áll a segítségetekre indulni.

Drágám, itt vagy!

Keresőcsapatot akartunk küldeni.

Az angolok szeretnek dicsekedni azzal, hogy megmentik a napot.

Segít, ha kivársz

az utolsó másodpercig.

- Roland. - Szia.

Roland. Üdvözölünk.

Borzalmasan hosszú volt az út?

Cassisból?

Természetesen Londonból.

Egy gazda mögé ragadtam.

Ismered Rolandot, nem?

És ha igen, tetszene nekem?

Elég vonzó.

Hm. Szóval nem fogok unatkozni,

ha folytatjuk ezt a bemutatkozást?

Kétlem.

Az ő galériája árulja a melleidet és a segged.

Mennyiért?

Ó, beszélhetek a magam nevében?

Nyilvánvalóan nem elég magas áron.

Túl gyorsan elkelnek.

Szeretném hosszabban megtartani őket.

Nekem megfelel. Soha nem szerettem lógni.

Hallottad? Minden ex-modell ezt csinálja.

Bejárják a világot, és úgy tesznek,

mintha érdekesek lennének.

És mi van veled? Miért nem ismerlek?

Nem vagyok különösebben fontos.

Csak árulom az cuccaikat.

Ha nem vagy olyan fontos,

talán csökkenteni kellene a jutalékod?

Éjjel-nappal érted dolgozom, kedvesem.

Ó, nem úgy nézel ki, mint aki éjjel-nappal dolgozik.

És festék van a kezeden,

feltételezem, művész is vagy.

Látom, nem mosod le,

ez azért van, mert azt akarod, hogy az emberek megtudják?

Vagy azért hagyod ott, mert

meg kell győznöd magad arról, hogy az vagy?

Magnak töltenéd a bort,

mielőtt engedélyt kérnél a házigazdától.

Fogadni mernék, hogy Angliában

minden nagyobb család tagja tudja a neved, mielőtt belépnél az ajtón.

A hatalmi rendszer része vagy

és utálod ezt.

Igazam van?

Inkább az egyházhoz tartozom. Az nem éppen a hatalom.

Egyébként...

Mindannyiunkat lát.

Megpróbálhatom?

Kérlek.

Sok sikert hozzá!

Hmm. Te...

hűséges középosztálybeliként nőttél fel.

Ami azt jelenti, hogy szegény voltál a gazdagok számára

és gazdag a szegények számára

ezért úgy érzed, soha nem tartoztál egyikhez sem.

Megszoktad, hogy megragadod

az emberek figyelmét, amint rád néznek.

Megtanultad ezt használni.

Ami okosabbá tesz a legtöbbnél.

Nem szeretsz senkit, aki kérdez téged,

főleg, ha tudod, hogy tévedsz.

És vannak titkaid.

Sok...

amit soha nem fogsz megosztani.

Soha nem tévedek.

Ez a mi Lee-nk.

És a saját boromat is ki tudom tölteni.

Egészség!

Majdnem olyan régóta ismerlek, mint Jeant.

És majdnem annyira szeretlek.

Hiányzol nekünk.

Gyere vissza velünk Párizsba.

Nem tudom már, ki vagyok Párizsban.

A kérdés az,

ki akarsz most lenni, Lee Miller?

És mit fogsz tenni ezzel kapcsolatban?

Láttam a munkáidat, tudod.

Cicik és segg,

emlékszem.

Nem, az igazi munkádra gondolok,

a fotós munkáidat.

Tényleg nagyon lenyűgöző vagy.

Köszönöm.

Inkább csinálok képet, mint...

hogy egy kép legyek.

Nem bánod, ha bejövök?

Négy órája ismersz.

Képzeld csak el, mennyit tudhatnék öt után.

Roland?

Roland?

Drágám, drágám, DRÁGÁM 69 módon tudatom, hogy szeretlek.

Helló.

Reggelt.

Fogadtunk arra, hogy

ma mikor találkozunk.

Hm. Ki nyert?

Találd ki.

Nos, sokkal kevésbé unalmas, mint gondoltam.

- Ó, életben van. - Reggelt.

Alig.

- Reggelt. - Reggelt.

Szabad?

Kérlek.

Most nézz ide.

Ha leesek ezeken a lépcsőn és meghalok,

mindenképpen mondj rólam szépeket.

Ne hagyd, hogy Man Ray beleszóljon.

"Úgy élt, ahogy kinézett,

"ledéren és kalandosan."

Nem vagyok ledér.

Nem vagyok.

Hová menjünk innen?

Hát...

Oda le biztosan nem.

Holnap indulok.

Gyere velem Londonba?

Mikor töltöttél legutóbb

pár hónapnál többet egy helyen?

Hogyan tudhatnál mindent, amit kell,

ha állandóan ugyanott tartózkodsz?

És elég célt találsz benne?

Nos, lehet, hogy nem találtam még

olyan érdekeset, ami egy helyben tartana.

Bármit vagy bárkit?

Istenem.

Ne rohanj.

Hát...

Csak...

Ez a kis hölgy a Cipő- és Bőrvásáron

finom cipőket mutat a rendőröknek.

De a műsor komoly részében

van néhány nagyon szép néznivaló.

És meg lehet nézni a cipőket is.

Egyik végletből a másikba lépve,

amikor Hitler a 48. születésnapját tölti,

nagyszabású műsort csinálnak.

Valójában ott,

a sikeres születésnapi bulik receptje

valami ilyesminek tűnik,

pár száz embert felvonultatni,

bemutatni néhány színt, ami lobog a szélben...

- Jézusom, nézd meg mindegyiket. - Ők idióták.

De veszélyesek.

Mind agymosottak.

Ezt nem mindenki hiszi el.

Biztosan látják, hogy ki ő.

Dehogy. Nézd meg őket.

Ez nem színjáték.

Az egyetlen józan válasz

a zsarnokságra: festeni.

- Alkotni. - És inni.

- És írni! - És táncolni!

Még mindig nem értem,

hogy egyikük sem látta előre.

Olyan lassan történt,

mégis valahogy egyik napról a másikra.

Egy reggel arra ébredtünk,

hogy Hitler volt Európa leghatalmasabb embere.

Még ha meg is történt, nem tűnt valóságosnak.

Szóval mit csinált?

Hát...

Folytattam az életem.

Ekkor már Európa háborúban állt.

De mindez távolinak tűnt Londontól.

Rolandot, mint művészt és lelkiismereti okokból megtagadót,

álcázási technikák fejlesztésére alkalmazták, a háborúhoz

És biztonságban éreztük magunkat.

Roland?

Drágám, visszatértél.

Szentséges pokol.

Te következel.

Ami megtámadta az olaszt...

Kérem, hadd kezdjem a vacsorát.

Gyerünk, áttörést értem el.

- Megígérted. - Nem ígértem.

Világosan megmondtam, soha nem ígérek semmit.

Na, jó.

- Milyen volt a város? - Szörnyű.

Egy örökkévalóság taxit találni.

- Hová menjek? - Ide, kérlek.

...egy jelentős csapás

Mussolininek...

Készen állsz?

Rendben, tégy láthatatlanná.

Ha láthatatlanná tehetlek

akkor bármit el tudok rejteni.

...hogy a német repülőgépek elvesztése

légvédelmi védekezésnél...

Gyorsan, éhes vagyok.

A sorok rettenetesek voltak.

De ma találtam nekünk vajat.

És chili port kaptak a Fortnumban,

szóval, ha patkányokat kell ennünk, legalább jól megfűszerezzük.

Koncentrálj.

Azt elég nehéz.

Ó, Istenem.

Ó, Jézusom!

Ne légy szerződési, Audrey.

Szerkesztőségi, akarod mondani.

Elnézést, Miss Withers.

Lee Miller szeretné látni.

Lee Miller?

Mit csinál Londonban?

Istenem. Vezesd be, Maud.

Jöjjön, kérem.

Köszönöm.

- Cecil Beaton, szia. - Nocsak, nocsak.

Szeretnél mondani valamit?

Lee Miller. Úgy hallottam, ön az akivel beszélni kell munkával kapcsolatban.

Audrey Withers.

És igen, én vagyok. Kérem, foglaljon helyet.

Köszönöm.

Szabad?

Régi modelleket nem alkalmazunk.

Ó, csak ne olyan hevesen.

- Nem vagyok többé modell. - Ó, kedvesem.

- Akkor mi is vagy pontosan? - Cecil.

Magunka hagynál?

Kérlek.

Visszajövök, hogy megjavítsam ezt a katasztrófát.

Elnézést kérek Cecil miatt.

- Néha egy kicsit... - Szörnyeteg?

Nem. Soha nem tudta leplezni

a női öregedés miatti csalódottságát.

Ez igaz.

És nem teljesen egyedüli a divatszakma férfiai között.

De irritálóan tehetséges, úgyhogy elviselem.

Ez hol készült?

Szíriában.

A stúdiómunkám itt van.

Ó, ezek tényleg nagyon látványosak.

Köszönöm.

De Cecilnek igaza van.

Jelenleg nem veszünk fel munkaerőt.

Hogy őszinte legyek,

nem tudjuk, meddig hagyják még ezt csinálni.

Hadd fejezzem be a következő számot,

megnézzük, hogy állunk, és újra beszélünk.

Mit szól ehhez?

Nem mondott nemet.

Nem mondott igent.

Rossz szemmel nézed ezt.

Ó, kérlek. Nem voltál ott.

Csak magam akarok lenni, miért ilyen nehéz?

Majd találsz valamit, szerelmem.

Istenem, ez annyira lekezelő.

Drágám, el kell mondanom neked valamit.

Mit?

Azt hallottam, Párizsban

az emberek a föld alá bújnak.

Hogy érted?

Egyre veszélyesebb.

Paul, Nusch, Solange, Jean,

mind elbújnak a nácik elől.

Miért nem ment vissza Párizsba?

Nem tudtam. Akkor nem.

Párizst megszállták a nácik, és

Nagy-Britannia teljesen egyedül volt,

és teljesen elszakadtunk.

Szóval, mit kell még erről tudni?

Ó, bőven van mit.

Bár a barátaim megszállás alatt éltek még ők is csináltak valamit.

Paul és Nusch csatlakozott az ellenálláshoz.

De ezt akkor még nem tudtam

és nem tudtam elérni őket.

Aztán mindenki elkezdte tenni a magáét.

Roland az éjszakákat kint töltötte légitámadás-felügyelőként.

Haszontalannak éreztem magam.

És minél depressziósabb lettem, annál kisebb lett a seggem.

Ami általában az ellenkezője.

De végül adott önnek munkát?

Ó, igen, elég gyorsan.

Azt hiszem, rájött, hogy Cecil Beatont cukkolni

sokkal szórakoztatóbb egy másik nővel közösen.

Cecil Beaton...

- Mindenki jól van? - Szerencsére, igen.

Hol van Audrey?

Ott.

Valójában nem olyan rossz, mint amilyennek látszik.

A szerkezet szilárd.

De egy időre be kell költöznünk a pincébe.

Végünk van?

Ó, nem értem, miért lenne.

Ma reggel beszéltem a minisztériummal,

és megvan a papíradagunk.

- Nos, ez megkönnyebbülés. - És van egy küldetésünk.

Bátorítani a brit nőket kötelességük teljesítésére.

Kölcsönkérhetem ezeket egy pillanatra?

- Természetesen. - Köszönöm.

Maud, gyere velem.

És te.

- Csatlakoznál hozzánk? - Annyira kreatív.

Csak tartsd ott...

- Oké. -...ezzel a nevetségessel

A szíj.

- Nem látok semmit. - Nem látsz semmit?

- Nem látok. - Úristen.

Itt, ez a te... Itt. Rendben, tessék.

Ott!

Tessék, ez az.

Te jó ég.

Maud, nyugodtan ülhetsz oda. Rendben, tessék.

Ne figyeljetek, a vállam fölött égő épületre.

A Blitz kifordította a házakat,

az utcák fejjel lefelé,

és káoszt teremtett a londoniak számára.

De mindenki folytatta

és mindent megtettem, hogy megörökítsem.

A férfiakat harcba küldték.

A feleségek maradtak, hogy gondozzák a gyermekeket.

E felelősség nélkül

nekünk csak egy célunk volt.

Folyamatosan dolgoztunk.

Bármennyit, csak megjelenjen a következő szám.

Teltek-múltak a hónapok...

...bombák záporoztak.

A mindennapi életünk részévé váltak.

Voltak idők, amikor lefagyott a seggünk,

de csak csináltuk tovább.

Audrey nagyszerű főnök volt

és barátok lettünk.

Nagyjából erről volt szó.

Ó, Audrey.

Gyermekek?

Istenem, nem. Neked?

Istenem, dehogy.

Szabad?

Szóval valójában soha nem akart gyereket?

Sosem gondoltam, hogy képes lennék rá.

Soha nem voltam anyának való.

Miért kérdez ennyit egy öregasszonytól?

- Ugyan, nem is olyan öreg. - Ó.

Nos, ez nem olyan, mint egy férfinél?

Először is nem vagyok elég fiatal, aztán nem vagyok elég idős.

Csak próbálom megérteni.

Mit?

Próbálom megérteni önt.

Cél...

Ambiciózus voltam.

Jól tudtam egyedül fotózni.

Talán egy vonalba kellene állni.

Tapasztalataim szerint

a munkapartnerségek bonyolultak voltak.

És csak egy főnök lehet.

Estét hölgyeim.

De ekkor megjelent Davy Scherman a Life Magazine-tól.

- Hello. - Szia.

Nem gondoltam, hogy pont itt

találok egy másik jenkit.

Aha.

Kicsit sötét van.

Tudom.

Szabad?

Hirtelen nem voltunk versenyben, egy csapat lettünk.

Könnyűnek tűnt.

- Kicsit balra. - Igenis, hölgyem.

- Mondjátok, hogy "Blitz". - Blitz!

Köszönöm.

- Köszönöm. - Szívesen.

Attól tartok, tovább nem mehet, hölgyem.

Nem, én a Vogue Magazine-tól vagyok

Velem van.

Innentől katonai akkreditációra van szüksége.

Ó, Istenem.

A sajtót tájékoztatták, hölgyem.

Csak a nem katonai terület engedélyezett a nők számára.

Kérem, menjen vissza a másik tömbhöz.

Jesszusom.

Azt hittem, beengednek,

miután órákat töltöttem abban az átkozott autóban.

Sajnálom.

Ó.

- Helló. - Ó, elnézést.

Lee Miller vagyok. A Vogue-nak dolgozom

Ó, Ann Douglas, ATA.

Hű, repül.

Csak a bombázóinkat szállítjuk a bázisok között. De...

Igen, repülök.

Nem bánná, ha lefényképezném?

Ó, semmi gond.

A munkája, tényleg...

Tudatja velünk, mi folyik odakint.

Köszönöm.

Hátráljunk vissza, ide az ajtóhoz.

Próbáljuk meg.

Tessék.

Hátha megjelenhet a magazinban.

Ó. Kiadnak ilyesmit?

Remélhetőleg.

Levenné a sapkát?

Csodálatos. Ez az.

Kész is.

Nem akarom tovább rabolni az idejét.

Örülök a találkozásnak.

Örülök, hogy találkoztunk, Miller kisasszony.

Még mindig abban a szar szállodában laksz?

Nem sokáig, ha törött tükröket viszek haza.

Hm. Nos, szívesen látlak itt.

- Van szobánk. - Biztos?

És Roland nem bánná?

Csak azokat a pasikat érdekli

kivel fekszem le, akikkel nem fekszem le.

El?

Merre?

A partra.

Csak néhány órányira leszek.

Meddig?

Egy ideig, gondolom.

Készülünk, nem?

Európa inváziójára.

Ó, attól tartok, én is csak annyit tudok, mint te.

A tankokat fagyis bódéknak fogom álcázni

de ezt nem mondtam el.

Davy, készíts egy képet rólunk, mielőtt elmegy.

Rendben.

- Ne menj. - Nem tart sokáig.

Hagyd.

Nem. Nem. Nem!

Nem valami szegény nő fehérneműi

Ha Lee Miller úgy gondolja, hogy...

Nem arról van szó, hogy Lee Miller

mit gondol vagy mit nem gondol, Cecil.

Ez a mi kötelességünk olvasóinkkal szemben.

Akinek nincs, házvezetőnője vagy meleg vize

azt több érdekli, mint az exkluzív divat.

- Nincs helye a Vogue-ban... - Nem te döntöd el!

A bugyik maradnak. Köszönöm.

Lee.

Cecil.

Nos, azt hiszem, ti angolok ezt nevezitek

a nadrágok felcsavarásának.

Ezeket csak egy nő készíthette.

Köszönöm.

Audrey, figyelj rám.

Ha eljön az ideje, küldj Európába.

A minisztérium egyértelművé tette, hogy

ha eljön az ideje, a mi feladatunk lesz...

Hogy megtegyük a magunk részét. Igen, igen, igen. Tudom, tudom.

De miért kellene a férfiaknak eldönteniük, hogy mi az?

Miért nem mehetnek a nők a frontvonalba? Miért?

Akármennyire is csodálom a kitartásodat, tényleg, Lee,

Nem menne.

Semmit nem tudnál visszajuttatni hozzánk

katonai büntetés nélkül.

Egyszerűen reménytelen.

Sajnálom.

Kérdezd meg újra.

Igen. Igen.

Ott leszek.

Rendben, minden jót.

Mikor mész?

Dakota reggel indul.

Még csak nem is beszélsz franciául.

Szia.

Húzódj be.

Mi folyik itt? Jól vagy?

Ez baromság.

Ez egy baromság!

Tudom, hogy nem a te hibád.

Ugyanolyan jogom kell legyen menni, mint neked.

Az egyetlen ok, amiért mehetsz, az az, hogy van golyóid vannak.

Lee, aludtam.

Nézd, én nem akarok sehova menni.

Boldog vagyok itt, ebben az ágyban veled.

Megértelek, tényleg.

A britek az átkozott szabályaikkal

soha nem fognak elküldeni.

Ráadásul amerikai vagy.

Szent ég.

Szent ég!

Így van, amerikai vagyok.

Amerikai vagyok.

Te egy zseni vagy, Davy Scherman.

Te egy rohadt zseni vagy!

Kiderült, hogy rossz fát ugattam.

A britek soha nem küldenének

egy háborús övezetbe női tudósítót.

De az amerikaiak mások.

Őket nem tartja vissza a hagyomány.

Teljesen biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni?

Igen. Igen, igen, igen, igen.

Rendben leszel?

Reméljük.

Légy óvatos.

- Kérlek. - Megpróbálom.

Elszántnak születtem.

És még soha nem éreztem magam ennyire élőnek.

Ez az egész egy kaland a számomra.

Ott kellett lennem, ahol az akció zajlott

És ez volt Európa,

És megérkeztem.

És végre lehetőségem nyílt látni a dolgokat.

Nők nem vehetnek részt a sajtótájékoztatókon.

Ugye viccelsz?

Van itt egy mosdó?

Az ellenség jól képzett,

jól felszerelt,

és harcedzett.

Légi offenzívánk csökkentette

a légi és a földi harci erejüket.

Ahogyan tudják, a szövetségeseinkkel közösen,

megnöveltük Németország célzott bombázását

az elmúlt néhány hét során.

Egységeikhez lesznek rendelve

és továbbra is nyomást gyakorlunk

szárazföldi támadással itt, Franciaországban.

Eléggé mozgalmas odakinn.

Nézzenek maguk mögé, maguk elé.

Szemeket az útra.

Oszolj!

Te!

Nos, te biztos Lee Miller vagy?

Háborús övezetben vagyunk, ezredes.

Csak Lee elég lesz.

Nos, "Csak Lee", nincsenek nők a sajtótájékoztatókon.

Gondolom megkaptad az utasítást.

Azt hiszem, nem hallottam jól.

Hallasz most engem?

Igen, uram.

Nem küldünk nőket harcba.

Hát, ez probléma, mert itt vagyok.

Ami azt jelenti...

Ami azt jelenti, hogy foglalkoznom kell veled.

Kövess.

Ezek az orvosok naponta több mint 100 eljárást végeznek.

Minden nap.

Csak maradjon nyugodtan.

Excusez-moi.

Szükségünk lenne egy ollóra.

Jézus Krisztus! Fényt!

Kellene ide egy lámpa.

- Tessék. Itt, itt. - Ide.

- Fényt! - Ó.

Ide.

Még akkor is, amikor nem akartam odanézni...

Tudtam, hogy nem tehetem.

Roland minden héten írt nekem

könyörgött, hogy jöjjek haza.

Nem értette, miért akarok ott lenni.

Voltak pillanatok, amikor én sem.

- Szabad? - Persze.

Folytatnunk kell.

Már láttalak itt.

Ki vagy te?

Lee vagyok.

- A Vogue Magazine-tól. - Igen?

Modelleket keresel?

Már nem kell, megtaláltalak.

Mi a neved?

Kurt.

Gyönyörű szemed van, Kurt.

Anyám szemeit örököltem.

Szerencsés fiú.

Azt mondják, hazamegyek.

Készítenél egy képet rólam?

Ha hazaérek, és minden jó lesz

szeretném, hogy a lányom lássa, milyen bátor voltam.

Természetesen.

Miller.

Biztosan kinyomtatják?

Megígérem.

Fogd a cuccaid, Saint-Malóba mész.

A Polgári Ügyekkel utazhatsz.

Igazán?

Írd meg a saját nekrológod,

és küldd el a szerkesztődnek, mielőtt elutazol.

Ez a szokásos eljárás.

Ne izgulj. A város békés.

A fenébe! Menj innen! Mozgás!

Mi?

Menjünk tovább, gyerünk.

Mi a fenét keresel itt?

Azt mondták, békés.

Nem, nem. Nem lehetsz itt, hölgyem.

Maradj ott!

Menjünk! Kövess!

Charlie Három!

Itt Baker One-Five.

Még mindig erős a tüzet kapunk az ellenség állásából. Vége!

Koordináták...

Koordináták 325...

3:364, 2:364. Vége.

Ne törődjetek velem.

Felfelé 100, balra 200.

Felfelé 100, balra 200.

Én távol maradnék attól az ablaktól.

Mesterlövészeik vannak.

Mi a fasz volt ez?

- Jézus Krisztus, megint te? - Azt mondtad, maradjak itt.

- Lefelé. Most! - Nem, várj.

Hasznos akarsz lenni,

van egy csomó francia nő a pincében.

- Figyelj, haver... - Keress nekem egyet

aki beszél angolul. Istenem!

Ő az! Ő az ott!

- Maradj csendben! - Kész vagyok.

Azt akarod, hogy hallgassak?

Csak beszél és mindent elmond a németeknek

Elég! Álljon le hölgyem, ez már elég.

Csak hallgasson el. Hallgasson.

Kisasszony, rendben van?

Mesélje el mi történt? Én nem vagyok katona.

Látja?

Nem olyan volt mint a többi

Esküszöm

Kedves volt, azt mondta szeret engem

És most félek

Nem vagyok kollaboráns, esküszöm

Azt mondta szeret

Igen, drágám, mindannyian ezt mondják.

Mind ezt mondják.

Nem a te hibád

Töröld meg a szemeidet

Mit találtál?

Az a gonosz boszorkány azt mondja, hogy a mellette levő

besúgott a németeknek az éjszakai tervekről.

És a szőke?

Ő csak egy lány, akit kihasználtak.

Hát persze.

Mit mondtál?

Ezt mondják mindannyian.

- Katona. - Hogy merészeled?

Mi a fene?

Kitették a fehér zászlót!

Seggfej.

Heil Hitler.

Bassza meg.

Kivel kell lefeküdnöm, hogy vacsorát kapjak itt?

Kurvára ideje volt már.

Nem akarok szentimentális lenni, de...

Örülök, hogy nem haltál meg.

Örülök, hogy látlak.

Gyere.

Szóval...

Jól vagy?

Igen.

Igen, rendben vagyok.

Ez az istenverte üres oldal.

Úgy beszélsz, mint egy igazi író.

Azt akarom, hogy jó legyen.

Azt akarom, hogy igaz legyen, de...

Azt akarom, hogy jó legyen.

Először az igazzal foglalkozz.

A jót majd később.

- Örülök, hogy látlak. - Igen, én is.

Napalm volt, igaz?

Csak jóval később tudtuk meg, hogy napalm volt.

Audrey nem értette,

hogy a cenzorok miért nem engedték kinyomtatni.

Soha nem köszöntem meg neki.

Mit?

Hát...

A próbálkozásait.

Mi az?

Ez egy vers.

Paul Eluard-tól.

Ki ő?

Ő... Ő...

Ő a barátom.

"Az iskolai könyveimbe"

"Az asztalomra"

"És a fákra"

"A homokba".

"A hóba"

"Beírom a nevedet."

Elnézést.

Allez!

Elnézést.

Mit mondanak?

Hogy ő egy kurva.

Egy koszos, kollaboráns kurva.

Senki sem tudja megmondani, milyen érzés.

A szégyen.

Különféle sebek vannak.

Nem csak azok, amelyek láthatók.

Felszabadulás.

A szó olyan örömteli volt, mint amilyennek éreztük.

Az emberek ünnepeltek.

De Párizs csak egy város volt.

A háború Európa-szerte folytatódott.

A harc korántsem ért véget.

És számomra a dolgok folytatódtak.

David Scherman és Lee Miller.

Van csomag Lee Millernek?

- Tessék - Merci

Egy újabb szerelmes metafora?

Ó, Isten áldjon, Audrey Withers!

Ha kimegyünk, akkor borotválkoznom kell?

Ráér. Én, ööö...

Találkoznom kell egy baráttal.

- Nem leszek oda sokáig. - Rendben.

Nyugi. Gyerünk. Vedd le.

- Nem. - Ezt akartad.

Nem.

Gyerünk.

Állj meg. Kérlek.

Nem.

- Nem. - Ezt akarod.

Csak hallgass. Hallgass... Pszt!

- Nem! - Hallgass.

- Basszus, basszus! - Mi van?

- Szállj le róla! - Szállj le rólam.

- Hülye kurva. - Hagyd őt!

- Faszkalap, hagyd békén! - Jézus Krisztus.

Seggfej!

Jézus Krisztus.

Azt hiszem, hálásabbak lehetnének.

Takarodj innen.

Menj innen! Menj!

Hülye kurva.

Kibaszott...

Jól vagy?

Tessék.

Legközelebb...

Szúrd le!

Elnézést, madame.

Elnézést, asszonyom

Keresek valakit, aki itt élt

Asszonyom.

Solange?

Lee.

Ó, Solange!

Solange.

Ó!

Ó, istenem. Csont és bőr vagy.

Megfagysz.

Igen.

Ülj le.

Gyere ülj le.

Solange...

Elmentek.

Mindenki elment.

A fiam elment.

Megpróbálta elérni Párizs külvárosát,

hogy üdvözölje az amerikaiakat.

Most itt vagyunk.

Minden rendben lesz.

Lelőtték.

- A németek. - Mit?

Jean megígértette vele, hogy nem csatlakozik az ellenálláshoz.

De én nem tudtam megállítani, miután elvitték az apját.

- Elvitték Jeant? - Igen.

Hová vitték?

Kerestem őt, miután elengedtek.

Honnan engedtek el?

Honnan, Solange? Nem értem.

Fel kell tenned ezeket a kérdéseket,

mert nem voltál itt.

Tehát nem tudhatod.

Nem.

Gyere vissza velem a szállodába.

Mi van, ha Jean visszajön, és nem talál meg?

Mi van, ha visszajön, és itt van ez a rendetlenség?

Kérlek gyere velem.

Ígérem, hogy vigyázok rád.

Ígérem.

Ne ígérj olyant, amit nem tudsz betartani.

Davy!

Davy!

Davy Scherman!

Lee, mit csinálsz?

Bezárták...

Bezárták az ajtót?

Gyere.

Rendben, rendben.

Hová mentél? Mi a fene történt?

Tessék, idd meg ezt.

Oké. Minden rendben.

Jó srác vagy, Davy.

Te a jók közé tartozol.

Igen. Jó vagyok.

Nagyon rossz dolgok történnek.

Tudod?

Rossz dolgok történnek. Velünk, lányokkal.

Lee...

Lee, drágám, mit értesz ezen?

Tudod mit?

Majd később beszélünk róla.

Vigyünk ágyba, jó?

Dőlj hátra.

Így ni! Ez az.

Rendben van.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy kezdesz belejönni.

Gondolod?

- Ez baromi jó. - Ó.

"És a szó erejével"

„Újra kezdem az életem."

- "Arra születtem, hogy megismerjelek." - "Hogy megnevezzelek."

Szabadság!

Odaadtam neki a sisakomat.

Belepisilt.

És kiöntötte az ablakon. Próbátam nem nézni.

Szesszel lefertőtlenítette

Majd visszaadta nekem.

És Davy, rögtön feltette a fejére.

Igen.

Ez így volt.

A férfiak általában idióta dolgokat csinálnak Lee-nk körül.

Olyan...

Olyan furcsa érzés nevetni.

A bujdosás alatt soha nem tudtunk nevetni.

Alig kaptunk levegőt.

Párizs olyan, mint egy mosoly,

ahol a fogak fele hiányzik.

Láttam Solange-ot.

Három hónapig börtönben tartották.

Nem tudtuk, hol.

Nem tudtuk, hogy él-e.

Aztán egy nap visszatért.

- Miért vitték el? - Ki tudja.

Gonosz náci logika.

És mi történt Jeannal?

Tud...

- Tudsz valamit? - Nem.

Mi csak...

Csak nem tudjuk. Mindenki keres valakit

de egyikünknek sincs válasza.

Kibaszott barbárok.

És nem csak a zsidókról van szó.

Művészek. Kommunisták. Homoszexuálisok.

Fekete emberek. Cigányok.

Bárki, akinek van véleménye.

Bárki, aki nem illett az eszméikhez.

Egyszerűen eltűntek. És figyelmeztetés nélkül.

Csak annyit tudunk, hogy

felrakták őket a vonatokra.

Öreg asszonyok.

Apró gyerekek.

És amikor felszállnak azokra a vonatokra,

nem jönnek vissza.

Hová viszik őket?

Csak eltűnnek.

Annyi ember eltűnt.

Az emberek nem tűnnek csak úgy el.

Je sais pas. Nem tudom.

Talán mégis.

Igen. Igen!

Audrey Withers.

Köszönöm a gondozási csomagot.

Lee! Hogy áll a meleg Párizs felszabadítása?

Azt mondják, csodálatos.

Biztos csak egy nagy buli.

Mindannyian izgultunk, hogy halljuk, mit mondasz,

természetesen.

Valójában itt ünnepelünk.

Maud anyja tortát készített.

Beszéltél Rolanddal? Hogy boldogul?

Lee?

ott vagy?

Voltak hírek eltűnt emberekről?

Eltűnt?

Nem értem.

Ezer meg ezer eltűnt ember.

Van, valami?

Elnézést, ez nem túl világos. Ki hiányzik?

- Még nincs vége. - Tudom.

De mire a következő szám megjelenik

Biztos vagyok benne, hogy lesznek még jó hírek.

Mennem kell.

Mi...

Légy... Légy óvatos...

Mi van?

Nézd, mit hozott a macska.

Istenem!

Jól vagy?

Szerintem gyere haza.

Nem jöhetek csak úgy haza, Roland.

Rettenetesen hiányoztál.

Ennek mindjárt vége lesz.

Most engedned kell, hogy vigyázzak rád.

Vigyázz rám?

Ó, Jézus Krisztus.

- Mi a baj? - Ezért vagy itt?

Hazakísérni?

Nem. Nem.

Minden megváltozott. Most minden más.

Én ugyanaz vagyok.

Te is ugyanaz vagy.

Minden visszaáll a normális kerékvágásba,

minden jobb lesz.

Normális?

Csak azért akarsz hazavinni, hogy jobban érezd magad,

míg háborút néhány kibaszott bódé festésével töltöd.

Nem kell kegyetlennek lenni.

- Miről beszélsz? - Kérlek, halkabban beszélj.

Az emberek eltűnnek. A barátaink.

Nem tudok csak úgy hazajönni, ülni, és semmit se csinálni.

Lee.

- Nincs más választásom. - Ez nem igaz.

Hallottál egy istenverte szót is, abból amit most mondtam?

Igen, hallottam.

Csak aggódom érted.

Hát ne tedd.

És szeretlek.

Gyere haza.

Kérlek.

Én is szeretlek.

Roland szerint nekem kellene...

A „Roland szerint” nem az a mondat

aminek a befejezését most hallani szeretném.

Megyek a frontra.

Indulhatunk?

Nem hittem volna, hogy ezt fogod mondani.

Miért nem mentem haza?

Azt hiszem, megtehettem volna.

De mindig én hagytam el utoljára a partit.

Kérsz?

Mindenki szedi.

Eltompítja a dolgokat.

Én jól vagyok, köszi.

Ahogy gondolod.

Ó, istenem.

Az egész testem fáj.

Hónapokig vezettünk.

Hetekig nem mosdottunk.

Ötszáz mérföldnyit be a legrosszabba.

- Ezredes. - Miller.

Öngyilkosságok.

Mindenhol találunk ilyeneket.

Egész családok lenyelték a cianidot.

Mi vagyunk itt az elsők?

Igen.

Köszönöm.

Annyi élet van az ember szemében.

Egészen addig a pillanatig, amíg már nincs.

Ez már nem olyan volt, amiről hallottam vagy elképzeltem.

Ez igazi volt.

Oké, itt jó lesz.

Ha egyszer láttad...

...soha nem feleded.

Nincs életjel, uram.

Nincs életjel.

Nincs életjel, uram.

Ó, istenem.

- Davy. - Igen?

Davy, emeld fel a lábam.

Rendben.

Rendben.

Minden rendben.

Minden rendben.

Látod?

Nem foglak bántani.

Nem foglak bántani.

Nem foglak bántani.

Jézus Krisztus.

Mi van?

Davy.

És most.

Rendben, menjünk.

Megvan?

Igen.

- Oké, gyerünk. - Jó.

Davy, lassíts. Lassíts.

Ez az?

Igen, balra. Balra.

Prinzregentenplatz. Igen.

- Helló, sajtó. - Ez a hely nem látogatható.

Csak tiszteknek.

- Cigaretta? - Köszönöm.

- Kicsit hűvös van, mi? - Persze.

Lee Miller vagyok.

Ő a barátom, David Scherman.

Szeretnénk bejutni

csak pár pillanatra, ha...

az rendben lenne.

Köszönöm.

- Jó estét. - Hölgyem.

Van valami kérésetek?

Üdvözöljük Hitler szerény lakhelyén.

Köszönjük.

- Cigarettát? - Ó, köszönöm.

- Köszönöm. - Örömömre szolgál.

- Szia. - Szia.

Davy.

Bassza meg.

Csak utánad.

Hé, Davy, ez forró.

Davy.

Gyere ide.

- Miért? - Gyorsan. Szükségem van rád.

Minek?

- Így jó? - Rögzítve.

Rendben.

Rendben.

Itt?

Igen.

- Készen állsz? - Igen. Te?

- Ó, forró! - Töröld le a keretet.

- Igen. - Kibaszott cucc.

Várj.

Jézus Krisztus!

Ez benne van?

- Csak ellenőrizd. - Rendben, benne van. Gyerünk!

Ügyelj arra, hogy ne látszódjanak a melleim,

mert soha nem fogja átengedni a cenzor.

Most.

Davy?

Én... nem tudom...

Azok az emberek.

Azok az emberek.

Ők mind az én népem voltak.

Hitler és Eva Braun halottak voltak

mikor a lakásukban voltunk.

Öngyilkosságot követtek el Berlinben.

De ezt nem tudtuk.

Ez megváltoztatta az érzéseit?

A fürdés a Der Führer fürdőkádjában?

Mi a jó ég késztette erre?

Ön szerint hiba volt?

Önre vall.

- Mit jelent ez? - Impulzívnak lenni.

Nem gondolva a

következményekre vagy a látszatokra.

Mi a fenéért törődjek a külsőségekkel?

Miért nem válaszol néhány istenverte kérdésre, hm?

Jó.

Meséljen az anyjáról.

Mit szeretne hallani?

Önön múlik.

Az egész életemet úgy töltöttem

azt hittem, én vagyok a probléma.

A puszta létezésem a probléma.

Sokáig tartott, míg rájöttem, hogy nem én voltam az. Ő volt az.

Úgy éreztem, engem hibáztat

mindenért, ami rosszul sült el az életében.

És...

És ettől úgy éreztem, mindenét tönkretettem.

Tényleg ezt gondolta?

Van rá más magyarázata?

Ez elkeserítő.

Állj.

Jézus Krisztus.

Azt hiszem, itt van.

Hol vannak?

- Hol vannak a képeim? - Nincsenek benne?

- Hadd nézzem. - Nem, kibaszottul nincsenek itt!

Lee? Helló, segíthetek?

Valamit konkrétan keresel?

Tudok... Tudok segíteni?

Hol vannak? Hm?

Ó, istenem!

Állj! Állj! Kérlek, nem szabad.

Ezek az enyémek.

Elveszem őket. Én döntöm el, mi legyen velük.

Lee!

Állj! Állj, állj, állj!

Hagyd abba, ezek történelmi feljegyzések.

És kit érdekel? Senki sem látta őket!

Nem nyomtattad ki őket.

Harcoltam értük, Lee. Harcoltam értük!

- Bassza meg! - Ezeket meg kell őrizni.

Minek? Csak üljenek egy iratszekrényben?

A minisztérium úgy gondolta, hogy felzaklatják az embereket.

Basszák meg! Ez megtörtént!

- Ez tényleg megtörtént. - Lee. Lee!

- Ez megtörtént. - Lee, Lee.

Ezek a képek csak még jobban felzaklatják az embereket

mint amennyire zaklatottak most.

Az embereknek tovább kell lépniük.

Továbblépni? Továbblépni?

Ezt a kislányt egy haláltáborban

megerőszakolták és megverték!

Hogyan lép ő tovább? Hogyan lép ő tovább?

Valaha. Valaha.

Valaha.

Csak azt akarom...

Elküldtem őket New Yorkba.

És remélem, hogy az amerikai Vogue közzéteszi őket.

Nagyon igyekszem, Lee. tényleg igyekszem.

Nem eléggé.

Nem igyekszel elég keményen.

Tudom, azt hiszed, cserben hagytalak.

És szeretném ha megengednéd, hogy elmagyarázzam,

mielőtt elkezded elpusztítani őket.

Sajnálom.

Anyám rosszul volt

amikor hét éves voltam.

Szóval elküldtek, családi barátokhoz, míg jobban nem lesz.

Kedves emberek voltak.

Jók voltak hozzám.

De jött egy másik férfi, látogatóba.

Sötét haja volt.

Ő vigyázott rám a házban, amikor...

A család egy nap bement a városba.

Bevitt a hálószobába

és azt mondta nekem,

"Feküdj le."

És ő...

Ő...

Anyám azt mondta, soha nem szabad elmondanom.

Ő...

Annyira szégyellte magát.

Szóval soha nem mondtam el.

Ó, nagyon sajnálom.

Ez elképzelhetetlen.

De ez mindig megtörténik.

És egyszerűen megússzák.

Ez egy...

hajtincs

az első hajvágásodból.

Ez az első könyv, amit olvastam neked.

Ez az első kép, amit rajzoltál.

Ez az első kép

amit rólad és az apádról készítettem.

Tudom, hogy hibáztam.

És tudom, hogy nem voltam jó anya, Tony.

De tényleg megpróbáltam.

Miért nem meséltél nekem ezekről?

Bárcsak tudtam volna. Lee Miller a Farley Farm House-ban hunyt el, 1977-ben.

Anthony nem tudta mit csinált az anyja a háborúban.

Csak a halála után találta meg a fotókat, elrejtve a padláson.

Ma, Lee Millert korunk egyik legnagyobb háborús tudósítójának tekintik.

A koncentrációs táborokról készült fényképei,

a holokausztról valaha készült legjelentősebb képek közé tartoznak.

Nem sokkal Lee halála után a család létrehozta a Lee Miller Archívumot.

Roland 1984-ben halt meg.

Azóta Anthony és Lee unokája, Ami, Lee öröksége ápolásának szentelte életét.

A háború után Davy visszatért New Yorkba.

Maradt a Life Magazine-nál, ahol ő lett a legtovább szolgáló személyzeti tag.

Rolanddal és Lee-vel életük végéig szoros barátságban maradt.

Audrey 2001-ben halt meg, 96 éves korában.

Mindig sajnálta, hogy nem tette közzé Lee képeit a táborokról, a brit Vogue-ban.

Azonban elküldte őket az amerikai Vogue-nak

ahol 1945 júniusában jelentek meg egy "Hidd el" című cikkben.

1946-ban, egy évvel a háború vége után, a 40 éves Nusch agyvérzésben halt meg.

Paul megtört, és álnéven írta neki utolsó verseit,

mert "halála megölte Paul Eluardot"