Original subtitles

magyar felirat: pasanyov https://kinok55.blogspot.com/

Igyekezz!

Nem hallom…

Egyes! Tűz!

Leningrádi front, 102.sz. katonai gépkocsiút "Az élet útja", 1942 tavasza

Feküdj!

Anyu! Anyu!

Feküdj, Misa! Bújj el!

- Anyuci! - Anyuci, kelj fel!

Gyerünk, Andrej! Gyorsabban!

Kedveseim!

Menjünk! Menjünk!

Apuci!

Apu!

Apuci! Apus!

LEVEGŐ

LENINGRÁDI FRONT, REPÜLŐTÉR, 1942 TAVASZA

Kár Zsarikovért. A kutya, elvesztettem egy vezetőt.

Nem magyaráztad el neki, pedig volt már ilyen.

Én elmondtam.

- Mennyit repülnek a németek az iskolában? - Sokat.

A lengyelek, franciák, angolok is.

A mi srácaink meg semmit.

Tudnak le- meg felszállni.

A front előtt alig lőttek, még kúpra se nagyon.

Akkor javítanod kell a kiképzésen.

Vagy hadbíróság elé kerülsz. Megértetted, Vász?

Értettem...

Szinte mindenki új, mit csináljak?

Csak mi vagyunk régiek.

Fel se tudom mérni a veszteséget.

Miért ide jönnek a lányok?

Inkább a konyhára vagy bárhová...

Nemcsak pilóták, szerelők is.

De minek?

Szülniük kéne, a hajukat fonni, erre itt vannak.

Ez egy deszka...

csak rá kell nézni.

- Mi, Tyimofej? - Mi se vagyunk szebbek.

Bár, ha ló nincs..?

Második század.

Jó napot.

Akkor legyen így.

Majd főztök és mostok ránk, meg énekeltek nekünk,

- növelitek a harci kedvet. - Főzz magadra, bolond.

- Majd mi harcolunk helyettetek. - Álmodozol, mi?

Mi másra jók még a lányok? Csak nem repülni?

Igenis, repülni!

Azt hiszitek, egy férfi jobban repül? Hát nem.

Persze, hogy jobban.

Ismered azt a dalt?

"Beszéljünk fájdalom nélkül, vágyakozás nélkül"

Játszani is tudod?

Ugyanúgy játszol, ahogy énekelsz?

"Tükröződik véletlenül..."

Ti mind nagyok és nehezek vagytok. A repülők se bírják.

És én nem vagyok rosszabb.

- Tán még jobb is. - Katonának hiszitek magatok?

Amikor a császárné udvarhölgyei férjhez mentek,

- elhagyták a szolgálatot. - Honnan szeded?

Ők prostik voltak, mi meg katonák, világos?

- Ne légy szemtelen! - Halljátok? Te ne légy szemtelen.

- Hogy beszélsz egy lánnyal? - Hisztisek vagytok, főleg te!

- Menj már! - Semmi tisztelet.

Nyugi!

De miért lányok...

Ezred! Sorakozó!

- Jónapot! - Erőt, egészséget!

Igazodj! Vigyázz!

Balra nézz!

Alezredes elvtárs!

Parancsára, az ezred teljes létszámban felsorakozott.

Bondar százados, törzsfőnök.

Jó napot, elvtársak!

Erőt, egészséget, alezredes elvtárs!

Üdvözlöm a női repülőket az ezredünkben.

Hurrá!

- Pihenj. - Pihenj!

A következő napokban harci kiképzésen esnek át,

és a körzet tereptárgyait tanulmányozzák.

Ezután kezdhetik meg a harcfeladatok teljesítését,

melyek a szállítási útvonalakat biztosítják

a Ladogán keresztül.

Nem lesz egyszerű!

Lesznek veszteségek.

De nem hátrálunk.

Leningrád blokád alatt áll.

A városból evakuálják a gyerekeket, a nőket és az időseket.

A városnak ellátmányra és élelmiszerre van szüksége.

A pilóta- és szerelő lányoknak bizonyítaniuk kell képzettségüket,

bátorságukat és önfeláldozásukat.

Ugye nem fognak sírni?

Mert nagyon nem szeretem, ha sírnak.

Semmiképp, alezredes elvtárs!

A szabálysértéseket büntetem.

Gyávaság esetén hadbíróság elé kerülnek.

Kérdés van?

Nincs, alezredes elvtárs!

Jól van. Kérdés nincs. Gyerünk.

Szóval, ez lesz az enyém.

- Oda? - Igen, lehet.

A távolabbi ágyakra, hogy ne vigyen ki a huzat.

Éjjeliszekrények is vannak.

Zsenya, ne olyan közel az ablakhoz.

Lányok! Tornász-üdvözlet!

Kopogtatás nélkül, mintha otthon lenne?

Mitől tornász?

Elég pufók, mire megöregszik gömböc lesz.

- Kicsi, de bátor. - Csapd már nyakon.

Megismerkedhetnénk rendesen?

Mert valahogy kínosra sikeredett.

Szerintem jó, hogy a lányok repülnek.

- Marika Dolidze vagyok. - Tyimofej. Grúziából való?

Nagyapám Tifliszben szolgált. Csucsut ivott vagy pucsut.

Csacsut. Igen, Grúziából.

- Tyimofej. - Szervusz.

- Tyimofej. - Szveta Frolova.

Ánya Szaveljeva.

- Tyimofej. - Mása.

- Zsenya Bjelova. - Tyimofej.

- Válja Csumakova. - Tyimofej.

- Kátya. - Tyimofej.

Lányok, megbocsátotok nekünk?

Egyébként, ha valaki játszik hangszeren, az játszhat azon

ami a harmadik századtól maradt.

Hol a harmadik század?

Az már nincs többé.

Jó éjszakát.

Add ide a fésűmet, kérlek.

Viszontlátásra.

Szimpatikus, nem?

Fő, hogy nem rosszindulatú.

Nekem tetszik.

Óvatosan.

Most miért raksz ide mindent?

Lássam, mi ment tönkre és mi nem.

- Igazad volt. - Klarinét van?

Nincs.

Akarod, hogy kipróbáljam rajtad?

Ahogy te mondod.

Na, rajta. Tessék.

Én majd csak nézem, jó?

Ez már túlzás.

Jól van.

- Te is nézed? - Igen, én is.

Istenem.

- Fáj? - Semmi baj.

- Tűrd. Én is kibírtam, most tűrd te is. - Törött.

Elég legyen!

Fejezd be. Kész. Majd én.

- A cső is görbe. - Kinyír engem.

- Meg lehet javítani? - Nem tudom.

- Meg kell néznünk. - Hozzá is láthatsz!

- Ellenőrizd a hűtőt! - Szét kell szedni a motort!

- Leengedni a vizet! - Teljesen elhanyagolták.

Nem szégyellik?

Nem a hűtővel van a baj, az olajvezetékkel.

Ott szivárog az olaj, nyisd ki a szemed.

Én optimista vagyok. Ez csak jobb lesz!

Nem félek semmitől!

Mása, ti Moszvában jól éltetek?

Saját vagy közös lakásotok volt?

- Saját. - Tudósítónak kéne lenned...

Hosszú folyosók, kicsi szobák, nagy konyha…

Csak a tűzfalra nyíló ablak volt rossz. Az asztal nagy.

Kiskoromban sót loptam és alatta nyaltam le az ujjamról.

- Bocs, Natasa... - Én meg cukrot. - Én meg sót.

Nem ülsz ott egy ilyen kis könyvön?

Nálunk hét ember volt egy házban.

Hét?

Köröskörül...

Köröskörül sztyepp, sehol senki és semmi. Minden szürke.

Á, itt van! Köszönöm.

A postás néha beugrott. Részegen, őrült szemekkel.

Azt mondta, hogy tábornok volt, én meg elhittem.

Szabadultam volna, de nem tudtam.

Máska, te miért jöttél a háborúba?

Jól éltetek, nem úgy, mint mi. Mind megvagytok.

Hogyhogy „miért”? Hányan haltak meg a mieink?

Anya és apa sírtak. Én meg jelentkeztem.

Adtak egy hatalmas, férfi egyenruhát, nagy csizmát.

Eddig cipőben játam, most csizmában.

Aztán vonatra szálltunk, és énekelve indultunk a kiképzésre.

"Eljött a búcsú Moszkva, tőled, drága"

"Az ellenséggel vívjuk a csatát"

"Eljött a búcsú, édes kisleányka"

"Levelet írj és gondolj majd reám."

Hé! Hé! Tünés innen! Ez a mi gépünk!

- Nyugi! El a kezekkel! - Várjatok, mit csináltok?

Ezek a mi gépeink!

Ezek a mi gépeink! Kinek a parancsa?

- Nem hallom! - Van parancsunk! És nektek?

- Vigyázz! - Mondom, nyugi!

- Mit kiabálsz velem?! - Vigyázz!

Pihenj! Mi a baj?

Bondar elvtárs, miért nyúlnak a gépeinkhez?

A döntés,

hogy átmenetileg át kell adni a gépeiket a tapasztaltabb pilótáknak.

Kevés a gép, maguk még nem állnak készen,

a járőrözés pedig fokozni kell.

Százados elvtárs, de a mi gépeink. Ezt lehet?

Lehet. Ne cirkuszoljanak.

Itt semmi sem az önöké, minden az államé.

Mi van, Vászja? Mi történt?

Nincs elég gépünk, és erősíteni kell az őrjáratokat.

Az a döntés, ideiglenesen tapasztaltabb pilóták kapják a gépeiket.

Kinek a parancsa?

Kinek a parancsa? Ne dühíts. Az ezredparancsnoké?

Miért nem ő szólt nekem? Vász?

Vigyázz!

Bondar el akarja vinni a gépeket. Hogyhogy?

Hogyhogy?

A te parancsod?

Egyáltalán nem bízol bennünk? Vagy csak engem sajnálsz?

Miért hallgatsz? Ne játszd a hülyét. Fel foglak jelenteni, hallod?

Feljelentelek.

Vaszja, gyere ide.

Elintézlek az önbíráskodásért, mit képzelsz?

Rajta, adj nekik néhány támpontot és harcoljanak.

És ha lelövik őket?

Intézd csak el. Végül is te vagy a parancsnok.

Ha nem sikerül nekik, irány a konyha, krumplipucolás.

Lányokat toboroztak, de hogy minek?

Pihenj!

Miért nem bízol bennük?

Nem tudom.

Nem olyanok, mint te. Te egy Valkűr vagy.

Elragadó, félelmetes, ők meg nem.

- Anyádat! - Ne agyalj...

Kadétokat engedtek ki, akik cskalovi magasságban repültek harcba

így aztán felülről lőtték le őket. Nincs időm átképzésre.

Leningrádban, úgy hallottam, éhínség van.

Már nagyon sok a halott.

Benéztem egy barátomhoz,

egy asszony és két lánya, öt és hét évesek,

ahogy meghaltak, már eszik is őket a patkányok.

A városon kívül halott katonák összegörnyedve.

Öregek és fiatalok.

Tankok járnak mellettük és égnek.

A második hadsereg támad. Ki tudja, lesz-e eredménye.

Kínlódik, elvérzik... Nem is tudom,

feloldják-e a város blokádját?

Nem tudni.

Emlékszel Szvetkára, az orvos barátnőmre?

A vonatot lebombázták. Ő, meg a sebesültek mind meghaltak.

Fogalmam sincs, hol a bátyám.

Meghalt vagy fogságban.

Semmit sem tudok.

Hogy miért?

Nem a németeknek kellett volna menekülniük?

Aztán mi menekültünk.

Apám belépett a milíciába,

a harcok második napján feltekerte a lánctalp.

Mikor gyerekkorában

szemüveget tett fel, olyan hatalmas lett a szeme,

mint a gyerekkönyvben.

Magasság 400.

200.

150.

200.

400.

Célrarepülés.

Támadás.

Kitérek.

Irányváltoztatásba kezdek.

250.

200.

150.

100.

Szétválunk.

Rárepülök a célra.

Irányváltoztatásba kezdek.

Támadok.

Hazarepülés.

Ti miről álmodtok?

Én néha egerekről, de nem félek tőlük.

Valamiért egy magas tornyot építünk együtt.

De valahogy sose lesz kész. Csak építünk, építünk...

Hát az jó, ha valami építesz...

Nem tudom, én a szélről álmodom.

Ahogy letépi a leveleket a fákról.

Balettról is, ahogy táncolok.

Egy olasz temetőről is, amit egy könyvben láttam.

Nincs ott senki, és olyan hangulatos.

Zsenyka, a szerelem nem hiányzik? A szerelem?

A szerelem feltételes érzés.

A szüleid szeretnek téged.

A többi pedig, nem is tudom, egyszerűen magány.

Hülyeségeket beszélsz.

- Miért hülyeség? - Hát, mert ez hülyeség!

Üres fecsegés.

Én szerelmes akarok lenni...

Nézzétek már, milyen viccesek, de viccesek...

- Tényleg. - ... azok a lányok.

Összeverődtek, gubbasztanak mint a madarak,

a buta szürke madarak. Akár a madarak a dróton!

Van ennek értelme?

Srácok, várjatok meg!

Sírni fognak, félni...

Állandóan panasz van ránk...

Légiveszély! Légiveszély! Fedezékbe!

Gálja! Ugorj az árokba!

Légiveszély!

Az árokba!

Feküdj!

Feküdj, te bolond!

Még hordágyat!

Feküdj, ha mondom!

Kötszereket! Igyekezzetek!

Szorítsd el az artériát!

- Meghal... Meghal... - Itt szorítsd... erősebben.

Anya! Anya!

Bocsánat, lányok...

Kiscsillagok...

Így jártatok.

Lányok.

Sajnálom a szerelőlányokat.

Megint négy.

Ulrich egy gépember.

Kifejezetten az emberekre céloz.

Most mi leszünk a szerelői.

Ki az az Ulrich?

Egy német pilóta. Csak egy pilóta.

Huszonkettes!

Huszonkettes, válaszoljon!

Huszonkettes! Huszonkettes! Vétel! Vétel!

Ne bocsátkozzon harcba. Megértette? Vétel!

Tyimofej, menj onnan! Menj!

A tizennyolcast, huszast és huszonnégyest lelőtték!

Ne bocsátkozzon harcba. Megértette? Vétel!

Ne bocsátkozzon harcba. Megértette? Vétel!

Három Messer van a seggemben, hazamegyek.

Tyimofej, menj onnan! Vétel!

Tűnj el onnan!

Értettem. Kifogyott a lőszerem, hazamegyek.

Repülj.

Huszonkettes, válaszolj...

- Vége. Tyimofejt lelőtték. - Mi a mai dátum?

Huszonkettes, vétel, vétel!

- Jaj, istenem... - Április 21., kedd.

A rohadt…

Hölgyeim, engedjék meg!

Ébresztő!

Ébresztő!

Százados elvtárs, ön süket?

Nincs beszéd!

Tényleg, százados elvtárs, ideges vagy süket?

Miért kiabál így?

Jelentést írok rólad, Bjelova. Meglesz a beosztásod.

Bocsásson meg nekik, százados elvtárs.

Az ókor óta nem értik a hadsereg teljes jelentőségét.

- Adja ki újra a parancsot. - De hangosabban, legyen szíves.

Mi úgy szeretjük. Hadd féljenek a fasiszták.

Úgy döntöttek, lehetővé teszik önöknek a harci bevetéseket,

amivel határozottan nem értek egyet.

Hallották? Engedélyt kaptak a harci bevetésekre.

Indulás két óra múlva.

Én megmondtam.

Megmondtam, hogy repülni fogunk!

- Engedélyezték. - Nagyon hideg van itt.

Jó, hogy repülünk.

- Készülődjünk? - Igen, készülődjünk.

Minden úgy, ahogy akartad.

Egyébként is erélyes vagy, vasember.

Nagyon akartam.

Gyerünk.

Menj!

Teherautóoszlop. Célra tartunk.

Kezdjük a támadást.

Támadok! Támadok!

Figyelem! 900 méter a célig, 800, 700.

Uram, irgalmazz!

Anyuci!

Látom a németeket. Támadok jobbról!

A zónában párban dolgozunk.

Az első raj fentről ügyel a karusszelben,

a második raj a tizenegyesen támad

jobbról, balról harapófogót alkot.

Támadás parancs nélkül 200-as távolságból.

29-es, ne ragadj rám!

Egy Messert lelőttek!

Több németet látok!

Ereszkedünk! Figyelem!

Ellenség észlelve a 218-as kvadrátban!

Hat Indiánt látok!

Lépjünk harcba!

Mindenkinek! Felülről németek!

29-es! Ellenség hét óránál!

29-es, egy Messer van a seggedben!

29-es! Ugorj!

Lelőttem egy Indiánt.

Tartjuk a magasságot!

Willy, emelkedj 200 méterre, és tapadj rájuk!

Követem az Indiánt!

Cél befogva! Találat!

Eltaláltak. Próbálom kiegyenlíteni...

Felveszem...

Felveszem, felveszem

Felveszem, felveszem.

Látok egy férget.

11-es, itt a 7-es! Egy vékony a seggedben. Húzz a felhők közé.

Kérlek, kicsikém, kérlek!

Kérlek, kicsim, jó vagy, kérlek, kedvesem,

Repülj, repülj, repülj repcsikém, repülj!

Kérlek, kicsikém, kérlek!

Itt a 11-es! Rám akaszkodtak!

Jövök, Kátya!

Köszönöm.

A francba! A francba! A 17-es vagyok! Egy Messer!

Egy Messer a seggemben! Vétel, hallasz? Mögöttem egy Messer!

A kurva... a francot... a francot...

A felhők közé megyek.

A kurva.

Támadok!

Gyerünk! Gyerünk!

Gyerünk gyerünk. Gyerünk.

Messer a seggetekben, lányok! Messer a seggetekben! Eltűnni!

Istenem, Istenem, Istenem...

Támadok!

Eltaláltak!

Megyek a bázisra!

Általános gyülekező!

Megyünk a bázisra!

A németek elmennek, minden rendben! Vétel!

Anya, haza akarok menni.

Anya, kérlek... Haza akarok menni...

Hogy van?

Kész, zárd be. Az eszközök hozzá.

Van cigarettád?

Ne sírj.

Nem bírom tovább, alezredes elvtárs.

Behozzák őket, néznek, mosolyognak, és aztán...

Nem bírom tovább... nincs erőm.

Szűk a csizmám.

- A kezeim lefagytak! - Ne sírj, mondom.

Mondom az őrmesternek, de csak ordít és ordít.

Menj aludni. Keresünk neked csizmát. Bírd ki.

Egyre csak ordít.

Tegyél rá egy takarót, hogy ne kerüljön a sebbe.

Miért a lányokat küldöd? Még nem állnak készen.

Mit csináljak? Mindenkinek nehéz. Folyamatosan bombáznak.

Azt mondod... nagyok a veszteségek.

Hangosak ma. A kurvák!

Ha ennek vége...

Micsoda kurvák...

Nincs elég pilóta.

Én adnék nekik időt, hogy belerázódjanak. Miért rögtön élesbe?

Talán, te vezényelsz helyettem?

Rajta, mit csinálnál? Ott egy út...

Egyik irányba félholt gyerekeket, legyengült öregeket visznek,

a másikba lisztet, gabonát, fűtőolajat. Tessék!

Hagyd abba.

Miért kellene jobban sajnálnom a lányaidat, mint a fiúkat?

Magyarázd meg miért?

Itt nem fiúk és lányok vannak. Pilóták vannak.

Miért elégedetlenkedsz?

Ezt akartad, nem?

Most együtt vagyunk. Fiúkkal és lányokkal feltöltve.

Erről álmodtál.

Mind meghalnak.

Rita, nekem parancsom van.

Védeni az utat, minden áron.

Nézd, nagyon megütött?

A háttámlát találta el, de nem ütötte át.

Nagyon.

Ezek férfialsók, úgy járunk benne mint a pingvinek.

Te miért nem írsz senkinek?

Mit érdekel téged? Nem írok és kész.

Nincs alkoholod? Nem tudok aludni.

Ettől a karusszeltől minden forog a fejemben.

Nincs alkoholom.

Zseny, gyere ide, megnézem a hátad.

Nyirkosak a lepedők.

Mása, miért motyogsz?

- Ennyire fáj? - Fáj.

Mindjárt.

Képtelen voltam lelőni.

Megijedtem. Az meg utána még ölt.

Kurva vagyok, mi? Egy szemét.

Hagyd abba.

Majd legközelebb nem íjedsz meg.

Engem meg felgyújtott a német.

Alig tudtam leszállni.

A csizmám égett, a gép szita.

Az olaj a szemembe folyt, és egyáltalán nem láttam semmit.

Szeretem a gyerekeket, és ti?

Kátyka, milyen gyerekeket?

Gyerekkorukban mind aranyosak, aztán egyre rosszabbak.

Csókolóztatok már?

De nyelvest, igaziból?

Nem arcra. Mása?

Kátya, ez csak rám tartozik.

Közönséges vagy.

Vagy te!

Zsenya, te?

Káty.

Feküdj le aludni.

Félorsó.

A cél alá. Két rövidet.

Azt mondják, a németek elégetik a zsidókat Kijevben.

Szima ott van a gyerekekkel.

Talán a nőket és a gyerekeket nem bántják.

Habár...

A "Pravdában" vagy a "Krasznaja Zvezdában" nincs erről semmi.

Szóval hazudnak.

- Erőt egészséget. - Jó napot.

Jó napot.

Meghallottam a zenét, megörültem.

Vologya Vasziljev vagyok. Ismerkedjünk meg.

Pável.

Sztyepanov.

- Kátya. - Nagyon örvendek.

- Zsenya. - Marika vagyok.

- Nagyon örvendek. - Mása.

A flottától vezényeltek önökhöz. Találtam egy kutyát.

- Hogy hívják? - Még sehogy. Jó kutya.

Ki kell találni egy nevet...

Lehetne Pierre?

Talán Curie?

Kiszel.

Te mindig csak ennél!

Vagy talán Kuba?

Miért Kuba?

Nem tudom.

Igen, Kuba jó név.

Mi van?

Eszembe jutott, milyen bunkó voltál fiatalon,

amikor leszállni készültem. Emlékszel?

Közeleg a nyár.

Megint fullasztó lesz. A holttestek megrohadnak.

Kezdjünk újra mindent? Rit?

Nem tudok nélküled élni. Őszintén.

Vehetnénk ki gyereket az otthonból. Most sok maradt árván.

Ha nekünk nem jönne össze.

Legyen így?

Kérlek, mondd meg a fiaidnak

hogy ne bánjanak ellenségesen a lányaimmal, jó?

A második hadsereget körülzárták.

A támadásunk kifulladt.

Nem törik át a blokádot.

Én rólad álmodom. Minden éjjel.

Mintha repülnék, hogy megmentselek.

Felébredek és sírok, mert nem találtalak meg.

- Szervusz, Lev Iszakics! - Szervusz!

Gyere be, foglalj helyet.

- Köszönöm. Szia Rita. - Szia.

Mióta nem láttuk egymást? Két éve?

Semmit sem változtál. Egyél valamit.

Gálja! Adj neki enni.

Krumplit?

- Iszol valamit ami felmelegít? - Nem.

Na, mit mondasz, mérnök?

Növelni kell a tolóerőt.

A fritz gyorsabb.

A motorjaink túlmelegednek.

A pilóták sorra halnak meg. Minden nap.

Ljosa, lesz új motor.

- Mikor? - Hamarosan.

Túl fog melegedni, de erősebb lesz. Már mindent leírtál a főnökségnek.

És most mit csináljunk?

Házasodjatok meg. Akkor lesz valami Shakespeare-i is.

Ebben majd döntünk nélküled.

Gyenge a motor. A gép nem áll össze.

Lesz motor.

Mikor?

Gálja, köszönöm.

Mikor?

A halálesetek nagyon fájnak. Mondd hát meg őszintén.

Lesz motor. Erősebb lesz.

De pár hónap múlva a németek is kapnak új gépeket.

Még erősebbeket.

De utolérjük őket majd megint.

Mit tegyek, mondd meg?

Térdeljek le minden sír előtt?

Mikor érjük utól a németeket erőben? Légy őszinte.

A rádióadóink is rosszabbak.

Mondd meg, Ljova, őszintén. Mikor?

Évek.

Rita, menj el onnan, ez parancs.

Háromötvenhetes, vetted?

Háromötvenhetes, menj onnan, Rita!

Rita, válaszolj! Rita, vétel! Rita, Rita, Rita, válaszolj.

a 25-öst és 27-est lelőtték. Harcban állunk. Visszavonulni lehetetlen.

Háromötvenhetes, menj el onnan!

Harcban állunk.

Támadok. 19-es, fedezz!

19-es, ugorj!

Háromötvenhetes, válaszolj. Háromötvenhetes.

Lelőttem az utolsó vöröst. A szektor biztonságos.

Itt vagyok! Támadok! Támadok!

A visszavonulás nem lehetséges!

A kurva!

Eltaláltak. Égek. Égek.

Majdnem, majdnem.

Támadok... támadok...

Most, támadok, támadok...

Háromötvenhetes. Háromötvenhetes, válaszoljon.

Háromötvenhetes. Háromötvenhetes, vétel.

Háromötvenhetes, vétel, vétel, háromötvenhetes.

Vége!

Vétel, vétel, háromötvenhetes.

Vászja, megbolondultál?

Mi az, hogy "vége"?

- Acélból van, elhiszed? - Háromötvenhetes, vétel.

Háromötvenhetes, háromötvenhetes,

Háromötvenhetes.

Rita, menj onnan!

Háromötvenhetes, háromötvenhetes, vétel!

Vétel! Vétel! Háromötvenhetes...

Lelőtték a finnek. Azok is azt hitték, hogy vége.

Túlélte.

Télen.

Egyedül jött az egységhez. Egy tetves macskát is hozott.

Az összes csizmanadrágomat tönkretette.

Vétel, vétel, háromötvenhetes,

háromötvenhetes, vétel...

Hívd tovább.

Vétel, vétel, háromötvenhetes.

Rossz ez a tavasz. Rosszabb, mint a tél.

- Milyen nap van ma, Vász? - Április 28., kedd.

Tölts!

Célra!

Tűz!

Tölts!

Célra!

Tűz!

Tölts!

Célra!

Tűz!

Lábhoz.

Mindenkire emlékszem.

Bolitov. Nagy a családja. Van négy gyereke is.

A legkisebb lánya a kanyaró óta süket.

Vegyernyikov. Traktoron dolgozott. A fivére énekelt.

Misin. Az anyja egy kolhozban él Malojaroszlavec közelében.

Most helyettük élünk.

De a hazát szeretni annyi, mint a halálba menni?

Mi a fontosabb? A haza vagy az ember?

A haza.

Nem így gondolod?

Marika nem félt az egerektől.

Minden lány félt, de ő nem.

Az apja dadogott, az anyja meg rosszul énekelt.

Bjelova, hozzám!

Parancsnok elvtárs, Bjelova szakaszvezető.

Miért nem lőttél?

Miért nem ölted meg a németet?

Képtelen vagyok.

Ez nem válasz.

Mindent úgy csinálok, ahogy tanították.

De az élőkön nem megy.

Én magam nem félek a haláltól. Mikor...

a rokonaim meghaltak, már megbarátkoztam vele.

Zsenya, ne hazudj nekem. Ülj le

Ismertem az apádat.

Nagyszerű pilóta volt. Jó kiállású.

A forradalom hőse. És kivégezték.

És az anyádat is.

Megtagadtad.

Elárultad őket.

Más vezetéknevet vettél fel. Aztán pilóta lettél,

megfogadtad, hogy jóváteszed a bűnüket.

Ők nem én vagyok.

Talán nem tartozom ide?

Mert nő vagyok?

De én…

Nem tudom, hogyan kell repülni.

Ha nem akarsz nő lenni, szólítsalak ezentúl Vaszilijnak.

Vagy Onufrijnak?

Ivan Ivanics, Borisz Boriszics? Az jó?

Borisz Boriszics,

hogy éreznéd magad ha lelőnék egy lovat?

Miért? Nem szabad!

Vedd elő a pisztolyt, és célozd meg.

Ha nem lősz, hadbíróságra kerülsz,

őket nem fogja érdekelni. Lőj.

Ez parancs.

Gyerünk.

Nos?

Rajta.

Lőj.

Lőj.

Nem tudok.

A halott gyerekekre rá tudsz nézni?

A városra, amit elpusztítottak, rá tudsz?

És a szem és kéz nélküli barátnőkre?

Célozz a szemre, lőj.

Tűz!

Ügyes.

Ügyes. Minden sikerülni fog.

Fura teremtés vagy, de tehetséges.

Megtört, de tehetséges.

Ne hallgass senkire. Köpj rá.

Érezd a levegőt.

Körülötted az egész tér.

Lent, fent, balra, jobbra. Egy és egész.

Minden sikerülni fog.

Szabadulj fel.

Holnap a partizánokhoz repülsz. A "Jak"-juk megsérült, a pilóta meghalt.

Át kell vinni Leningrádba.

Ritának kellene...

De ő nem tud...

Leléphetsz.

A pilóta egy hős. Érthetetlen, hogyan szállt le, teljesen szétesett.

- Vity bácsi, indulok. - Aha.

Takarja le jobban a gépet.

Jó napot.

Ez itt egy nagy partizánosztag.

Van aki az erdőbe ment... Sokuk egykori rab.

- Súlyosak a veszteségeik. - Petrov! Nincs elég gally!

Honnan?

Zsenya.

Rabok százai, ezrei. A mi rabjaink.

Áldozatok milliói. Erről már kell tudnod.

Nekünk a rabokról semmit se mondanak.

- Szervusz. - Szervusz.

- Szervusz. - Szervusz.

Vány, várj!

Závár.

- Bumm-bumm! - És annyi.

Bumm-bumm!

Próbáld ki magad.

Hogyan lehet leszedni a tárat?

Csak így. Fogod és leszeded.

Te jöttél átvinni a gépet?

Igen.

Kézzel vonszoltuk ide.

Kigurítjuk és már repülhetsz is.

Hová valósi vagy?

Leningrádi? Ott születtél?

Nem, moszkvai vagyok.

Hallottad, hogy élelemmel segítettük a várost?

Hallottam.

Legalább nem lesz hiába, ha mindnyájunkat megölnek.

Miért ölnének meg?

Hát, ha ránk találnak.

A szomszédokat megtalálták.

A terhes nők hasát szuronnyal vágták fel.

Járnak magukhoz repülők! Miért nem viszik ki magukat?

És akkor ki fog itt harcolni? Nincs más.

Itt fogunk állni.

Jaj... keserű a szám.

A németek tankokat hoztak.

Mit nekünk a tankjaik?

Nem fázik?

Nem.

Eredj, sétálj.

Menj csak.

Csendes a fiam, nem fog zavarni.

Leningrádban majd átadod a nagyanyjának, ha él.

A második hadsereg katlanban van. Nem állnak jól.

És ha engem lelőnek?

Akkor nincs mit tenni.

Hess! Tünés!

Te kurva, széttörted Válka kezét.

Megkapod, kurva!

Te kurva!

Apa azt mondta, hogy bizonyos talajokban

a testek ezer évig is megmaradnak, mintha élnének.

Vajon miért van így?

Viszontlátásra.

Biztos olyan az összetétele.

A pilóta már halott volt. De üzemanyag van.

Várj! Várj!

Fogd!

Kérlek, könyörgöm, nézz rá, jó fiú!

Azt akarod, hogy letérdeljek?

- Kérlek... - És ha lelőnek?

Nem lőnek, add a nagymamának, az Ermitázsban dolgozik, megtalálod.

Bolond! És ha lelőnek?!

Kérlek, mentsd meg! Segíts, könyörgöm!

Ha a nagymama nem él add az árvaházba. Itt csak meghal.

Meg fog halni, érted?!

Itt meg fog halni! Mentsd meg, kérlek!

- Mentsd meg, te ribanc! - Nyugodj meg!

Egyet se félj, kicsikém.

Ne félj, gyerkőc. Szeretni fognak.

Csak anyád nem mondta meg a nevedet.

Hogy szeretnéd, hogy hívjanak?

Mikor anyám hasában voltam,

valamiért azt gondolta, fiú leszek és Sztyepánnak hívott.

Sztyopka.

Sztyepán leszel.

Talán pilóta lesz belőled...

Veled fogunk repülni.

Sztyop!

Sztyop, jól vagy? Nyisd ki a szemed!

Mi van veled? Sztyop!

Sztyopocska, kérlek nyisd ki a szemed!

LENINGRÁD

Lehúztam.

Egyre csak bombáznak.

Fájnak a csontjaim.

Furcsa, még soha nem jártam az Ermitázsban.

Mindig is látni akartam. Dolgozik még itt valaki?

A múzeumosok dolgoznak. Akik még nem haltak meg.

Amott a tetőt foltozzák.

Én meg madarakat fogok Lígyija Szemjonovnának.

Elbújok egy oszlop mögé, aztán egy takarót dobok rájuk.

Ligyija Szemjonovna. Már be kellett volna fejeznie.

Azt hittem, már az összes képet elvitték.

Ezt magamnak másolom.

Anna Mihajlovnát keresem, a gyerek miatt.

A színházban van. Ott megtalálja.

Második sor.

Vannak jegyek a szomszédos helyekre. Mindjárt idehozom.

Melyik színházban?

Még nem haltunk meg mindannyian.

A Muzkomedia működik. Mi itt a múzeumot felügyeljük.

- Ligyija Szemjonovna, önnek... - Szerjozsa...

Anyecska meghalt, le kell vinni a pincébe.

Leviszem.

És mi van a gyerekkel?

Meghalt.

El kell búcsúztatni, el kell temetni.

Hát...

Talán így a legjobb.

- És a jegy? - Mindjárt hozom.

Hej, mikor a szíved szól

Kell ügyelni jól...

Az asszony összetör,

Megkínoz, meggyötör.

Az asszony tönkre tesz,

Vigyázz, hogy el ne vessz.

Az asszony nagy veszély, mert egyre nő, nő, nő

Vigyázz, csak vigyázz, az asszonyoktól félj.

Anna Mihajlovna? Az unokája miatt jöttem.

Ismerjük egymást?

- Nem, nem ismerjük. - Csitt, csitt, majd később.

... az a nő akit kiválaszt.

Nincs szebb mint a szerelem,

mindig is de szép volt.

Rózsámat ha ölelem, rózsaszín az égbolt

Rózsaszínű szerelem,

rózsaszínű álom.

A szívem mélyén nevelem, csókkal odazárom.

Százszorszépet kérj a réttől,

adja, hogyha termett

Szép szerelmes nő szívétől kérj gyönyört, szerelmet

Hej, de mikor a szíved szól,

kell ügyelni jól!

Istenem!

Végeztünk, menjünk.

Gyerünk, gyerünk.

Apám, apukám,

Mondom neki, jön a tavasz,

Leningrádban kinő a fű, hajtanak a levelek,

meg lehet majd enni őket. Ő meg lefeküdt és fekszik...

csak fekszik, enne, de mit adjak neki?

Mindent odaadtam.

Fekszik és fekszik, fekszik, aztán elmegy...

46, 47...

48, 49...

50, 51...

SZTÁLINGRÁDI FRONT, TÁBORI REPÜLŐTÉR Hazánk most nehéz napokat él át.

Veszély fenyegeti Sztálingrádot,

- újabb városokat és az Észak-Kaukázust. - Gyerünk, menjünk!

Bagota!

Gavrilov. Hadzsibajev.

A századoshoz!

Szazonov! Ne a pilóta elvtársnőt bámuld.

A lőszert ellenőrízd.

Te olyan komoly és szigorú vagy.

De a szemeid kedvesek.

A szemek nem hazudnak.

- Amilyen van. - Kelj fel.

Ragyogj, ragyogj kiscsillagom,

A szerelemnek hírnöke...

- Parancsolj. - Köszönöm.

Köszönöm, Ljubocska!

Miért nézel folyton így?

Mostanában nagyon fáj a szemem. Az idegességtől.

Neked is?

A nyakam meg a túlterheléstől, kiver a víz.

- Engem is. - Nem számít. Minden elmúlik.

- Itt a kása. - Köszönöm szépen!

Tegnap egész éjjel nem tudtam aludni. Csak forgolódtam.

Tyimofej Mihalics,

- miért nem mentél a Volgára? - Nincs mindenre időm.

Elfoglalt vagyok.

27-es, tartsd a leszállási irányt.

Vedd fel, ne aludj.

27-es, túl meredek.

Vedd fel a T-hez. Vedd fel, ne aludj.

27-es! Ne aludj! Túl gyors!

Le fogsz zuhanni.

Felszállási mód! Botot magad felé! Felszállási mód! Botot magad felé!

Menj a második körre!

Ánya! Ányecska ég!

Ánya! Ánya! Ányecska ég! Ánya!

Ánya! Ánya ég!

Ánya!

Ánya ég!

A legrosszabb az, hogy

elkezdtem hozzászokni ezekhez a halálesetekhez.

Egyáltalán nem érzek semmit.

Egyesek jönnek, mások elmennek.

Még a nevükre sem emlékszem. Ez nem jó, ugye?

Ezredparancsnok elvtárs,

Látszik az állományon a fáradtság, az emberek alig alszanak.

Ami tőlük telik, megteszik.

A technika sem tart ki, sok a nem harci veszteség, mindenki fáradt.

Alig állnak a lábukon...

Mit tehetek?

Semmit.

És az életük rövid,

akár a pillangóké.

A széleset a szélesre tedd.

Úgy jó lesz.

Azt mondják, Sztálingrádban komolyak a veszteségeink...

Folyton az utolsó repülésemről álmodom.

Hogy égek.

Mind megégünk.

Mind...

Elmegyünk...

Mikor ennek vége...

Te kurva!

Gyere ide! Gyere ide!

- Hisztérika. - Tünés! Tünés!

- Te kurva! - Megállj, te! Állj!

Miért?

Már két órája kereslek!

Miért futsz utánam?

Azt csinálok, amit akarok.

Sok mindent elmondtam Vologyának. Hogy nem szeretem, azt is.

Nem szeretem.

Miért csinálod ezt?

Miért rohansz mindenki után a kéréseiddel és a tanácsaiddal?

Mert úgy viselkedsz, mint egy prostituált.

Ha Vologya meghal, mit csinálsz majd?

Azt hiszed, mindenkinél jobb vagy?

Elárultad az apád, az anyád.

Hogyan élsz te egyáltalán? Tudsz aludni?

Nem szégyelled magad?

Milyen alapon mondod ezt?

Ki jogosított fel erre, te kurva?

Apám zseniális pilóta volt. A legjobb pilóta!

Engem is vitt magával.

Tudod, hogy halt meg?

Azt mondta, korai még használni a motorokat.

Furcsa, ugye?

Ezért ölték meg őket.

Anyámmal együtt.

És én megtagadtam a nevemet. Lecseréltem erre az utálatosra.

Mi van? Igen, áruló vagyok. Én se vagyok jobb. Áruló vagyok.

Aztán a gyermekotthon.

Egy nevelő.

Balettos kislány voltam. Sugárzó. Kedves.

Odamentem hozzá, amikor hívott.

Megerőszakolt.

Én rosszabb vagyok.

Rosszabb, mindannyiótoknál.

Csak én tudom, hogy ha túlélem,

megkeresem és megölöm.

Megölöm.

Aztán felakasztom magam.

És...

- De most már jobb! - Zseny! Mit csinálsz, Zseny?!

Elég!

Elég, nyugi, bocsáss meg. Kérlek, bocsáss meg nekem.

Bocsáss meg, gyere ide.

Jól van, kedvesem, drágám, bocsáss meg, kérlek...

Csak nyugodj meg.

Nem hagylak el.

Magammal viszlek a háború után, hallod?

Viszlek magammal.

Sajnálom.

Sajnálom.

Görbe a csillag. Rajzold újra.

Azért harcolok, hogy elrontsd?

Az egész ezrednek én festem. Tőled már remeg a kezem.

Neked semmi se jó.

Egyébként is faramuci agyad van.

Mit gondolsz például kellemesnek?

Nem gondolok. Tudom, hogy a gépet elönti az olaj.

Csináljon valamit, hogy ne fröcsköljön, aztán beszéljen.

- Mit csináljak? - És a motor is égeti a lábam.

Jönnek az újak, és nem fognak fröcskölni.

Nem vagyok gyár, mit csináljak? Szar a motor.

- Jelentést írok rólad. - Írj.

Írd le azt is, hogy lopja az ellátmányt. Nem szégyelled, Sztyepanov?

Miért lopkodsz csirkéket a falvakban éjjelente, mi?

- A nők „éjszakai vésznek” hívnak. - Hazudnak.

Meg is írom!

- Mi folyik ott? - Nem érdekes...

Nem tudom mit csináljak, kinek írjak...

Mi lehet a lányokkal?

Ott, Kijevben bölcs ember a rabbi.

Talán segít valahogy, beszél a németekkel.

Minek nekik az én családom? Semminek...

De így, szörnyű...

Ez a nemtudás.

- Vészjós? - A?

- Neked miért nem írnak? - Nincs ki.

Zsenyka, a háború után elveszlek feleségül.

Kövér, lusta gyerekeket szülsz, traktorosok lesznek.

Nehogy rá hallgass.

Inkább örökbe fogadlak, és a gyerekek rabbik lesznek.

Hagyjatok békén!

- Rajzold át. - Jó, átrajzolom.

Te, Vészjós, a csillag tényleg ferde.

Mindjárt megmelegítem a kezem, és kijavítom.

Erőt, egészséget, alezredes elvtárs!

Mit akarsz ilyen későn? Belém szerettél, vagy mi?

Egyáltalán nem.

Maga mondta, hogy Onufrij vagyok.

Mindig egyedül repül. Vigyen magával.

- Zárkózz. - Igenis!

- Mityuskina! - Igen, alezredes elvtárs!

- Fogd a sapkát. - Igenis!

- El a csavartól! - Igenis!

17-es, miről szoktál álmodni?

Mindig ugyanazt álmodom:

hogy táncolok. Hogy egyedül lépek ki a színpadra,

elkezdem a piruettet,

pörgök, pörgök,

vérbe lépek és elesem.

Megint felkelek, megint pörgök és újra elesek.

Álmodsz a szüleidről?

Szinte nem. Állítsa a rádiót a kilencesre.

Igenis.

Apának igaza volt.

Csak most értettem meg, hogy igaza volt.

Nekem mindenki hazudott. Aztán hazudtam magamnak is.

Jóvátenni akartam - de mit?

Apádnak igaza volt.

A motor hibás volt. Írt Moszkvának, de nem hittek neki.

Agyonlőtték. Értelmetlen hiba.

Miért ölték meg?

Nehéz kérdés.

Az élet semmit sem nyom a latba, minden a jelentés.

Nem akarok meghalni azokért, akik feljelentették.

Nem mindenki jelentett, 17-es.

Sok vért láttam.

Láttam gyerekestül felgyújtott udvarházat és felgyújtott templomot.

Hallgattam, egy szót sem szóltam.

De én nem a bennünk lévő rossz miatt küzdök, hanem a jobbért.

Német tízes magasságon!

Harchoz készülj!

Igenis!

Támadok!

17-es, intézd el a németet.

Oda húzd, ide húzd, ide húzd, oda húzd...

Megint oda, ide húzd.

Tegnap megforrasztottam a hűtőt. Nem segített. Most nyelj le!

Jó. Majd én megnézem.

- Hát nézd. - Fogd meg.

Mert rossz helyről nő ki a kezed...

Mi a helyzet?

A 12-es gépen zabálja az olajat a motor.

Add a fogómat.

- Tessék. - A 10-es kulcsot is.

Máska, minden rendben?

Minden.

- A negyedik járatunk ma, ugye? - Igen.

A német zuhanórepülésbe kedett, én utána, ő felhúz,

én a seggében, aztán jobbra fordult, én utána.

És lelőttem.

Lányok, megvertük a németeket. Lelőttem, lelőttétek.

Csak valamiért nem írják, hogy mi lőttük le.

Megírhatták volna.

Biztos nem akarják mondani, hogy lányok harcolnak.

Ne hidd. Hány férfi van és mi hányan? Nagyon kevesen.

Itt... itt.

Visszavonulunk. A németek már Sztálingrádban vannak.

Majd írnak még.

Folyton az jár a fejemben, fog egyáltalán valaki emlékezni ránk?

Hogy harcoltunk?

Én a memoárokban hősnő leszek.

Te meg az ezredünk zsarnoka.

Itt a 17-es, mindenkinek: 40 a célig. Támadás menetből a 15-ös irányon.

Vettem.

Vettem.

Csing-ling-ling...

- Csengettyű szól... - Más, miért énekelsz te folyton?

A célig 20. Támadás, irány 150.

Itt a 17-es, mindenkinek: munkára.

Légiriadó!

Három orosz vadászgép a 11-esen!

Mindenki a helyére! 11 óránál vannak!

Minden rendben. Támadunk.

Rárepülök, rárepülök...

Mása, balra. Bízz bennem.

Belépünk a második körbe.

Támadásismétlés!

A fenébe! Szem elől vesztettem őket!

Úgy tűnik, "IL-ek" voltak...

Gyerünk!

Támadás!

A célon vagyok. A célon vagyok. A célon vagyok.

Eltaláltak. Égek.

Gyere vissza! Mása, fedezd Katyát! Majd én utolérem.

- Vettem! - Bolond.

Hol van a gép?

Kátya, hallasz?

Kátya, napsugaram, légy szíves, kérlek, magad felé a trimmert.

Kátya, hallasz engem? Mögötted vagyok!

Kátya! Káty, lélegezz, mögötted vagyok!

Lányok, nem érek oda, nem tudok leszállni. Ugrani sem, túl alacsonyan vagyok.

Káty, mögötted vagyok.

Káty, minden rendben lesz. Hallasz?

A kormánylapátok nem reagálnak.

Kátya, Kátyenyka, kérlek, napsugaram, kérlek

Kérlek, húzd magad felé a trimmert.

Ne add fel. Gyerünk, mindjárt sikerül.

Mindjárt leszállunk, kérlek.

Most már rendben lesz. Tartsd a leszállási irányt, gyerünk.

A legfontosabb, hogy tartsd a kurzust!

Alacsonyabb sebesség, vedd fel a gépet, Káty.

Nyugalom, gyerünk. Most már minden rendben lesz.

Kátya, kérlek!

Zsenyka, nem tudom letenni...

Nem tudom letenni, Zsenyecska…

- Tartom, tartom... - Káty, túl alacsony, Káty!

Nem tudom letenni, Zsenyecska, Zsenyka.

Nem tudom letenni.

Élénkebben!

Úgy tűnik, még él!

Gyerünk! Húzd!

Elmész?

Kértem a parancsnokot, helyezzen át egy másik ezredbe.

Hozzájárult.

Szóval, ez van.

Micsoda bolond vagy. Szeretünk téged.

Köszönöm.

Hiszel Istenben?

Isten létezik.

Mindig mondanék valamit, de nem megy.

Elmondtam, hogy mindenkim meghalt.

A házat lebombázták.

Most mondj valamit te.

Nemrég arra gondoltam, hogy a mi népünk a világ fájdalma.

Ezzel mentjük meg a világot.

Magunkra vesszük a borzalmait, a hibáit, a szenvedését.

Van ebben valami szörnyű és magasztos. Ugye?

Kátya már mindig álmodik.

Viszlát.

- Tényleg? - Vigyázzatok a kutyára.

Hé...

Csitt, csitt.

- Óvatosan! - Minden rendben!

És te hiszel?

Nem. Nem hiszek.

Technika van. Emberek vannak.

A többi meg, igyekezet elhinni, hogy valahol van egy jó világ.

Mindenem reszket.

Az emberek áthárítják magukról a felelősséget.

Kitalálnak valami igazságot.

Dobott téged, ugye?

- Etessük meg. - Etessük.

- Ne reszkess, kicsim. - Most már ketten vagyunk.

Mindjárt itt a tél.

- Óvatosan... - Add a sapkát.

Ezredes elvtárs, kérek engedélyt önhöz fordulni.

- Megadom. - Menjünk a gyengélkedőre!

- Elég, Melnyikova. - Három hónapja nem volt nálunk.

Hagyj békén, jól vagyok. Egészséges. Slussz.

- Nagyon kérem. - Végeztem. Ennyi. Elég.

Ezredes elvtárs,

az ön távollétében incidens nem történt.

Az ezred törzsfőnöke, Bondar alezredes.

Rajzoljon egy csillagot.

Igenis, csillagot rajzolni.

Alezredes elvtárs, kérem, hasson rá.

Úgy lesz.

Nem tudok repülni. Nem tudok repülni.

Mi van veled?

Nem tudok repülni, félek, nem tudok repülni.

Jelentsük, hogy hibás a gép?

Akkor nem repülsz.

Na?

Így nem szabad.

Ég a város, a gyerekek. Nem szabad.

Ég a város, a gyerekek. Nem szabad.

A gépekhez!

Sarukat elvenni!

A gépekhez!

- El a csavartól! - El a csavartól!

- El a csavartól! - El a csavartól!

El a csavartól!

Eltaláltak...

Égek.

Gyerünk, gyerünk, gyerünk.

Gyerünk! Gyerünk. Kérlek, kérlek, kérlek.

Veszítem a magasságot.

Ugrok.

Gyerünk. Kelj fel gyorsan. Emeld fel!

Visszavonulunk.

Anya! Anya!

Nincs cigid?

Nincs.

Te vagy az a pilóta, aki lezuhant, ugye?

Milyen érzés a földön?

Nem olyan, mint nálatok odafent.

Meghalok.

Mesélj Leningrádról.

Van nekem...

egy lányom. Leningrádban...

Aggódom...

Éheznek, igaz?

Azt mondják...

Ott mindenki meghalt.

Nem, nem haltak meg.

Nem éheznek.

Alig bombáznak.

A város világos. Az utcák világosak.

Az emberek boldogak.

A nők ruhákban.

A lánya, gondolom, boldog.

Nem, biztosan az.

A szüleim dolgozni járnak reggelente. Veszekednek.

Kibékülnek. Együtt sétálnak.

Kutyát tartunk, és rágja a szekrényt.

Anya pucolja az ablakokat, és odalátszik a Néva.

Kotlettet csinál, de apa nem szereti...

Hallasz?

Csitt csitt.

Fogjuk!

Harcosok!

Rohamra!

- Hurrá! - Rohamra!

- Előre! - Hurrá!

Hurrá!

Hurrá!

És ha jön a halál, meghalunk.

Fogtam az üveget, cukrot, vajat,

kolbászt, konzervet, vonatra szálltam és elmentem Ahtába.

Rá fogsz gyújtani?

Dohányzol?

Nem dohányzom.

- Hát, gratulálok hozzá. - Köszönöm.

Zsenya.

Mi van?

Gyere ide.

Szóval, hogy van ez?

Szinte az összes srác meghalt...

te meg élsz.

Vigyáznak rád, vagy mi?

A szépségedért hoztak ide.

Egyáltalán nem vigyáznak.

Te egyszerűen szar pilóta vagy.

Nyisd ki a szád!

Emlékszem, ahogy véreztem.

A nevelő miatt.

Te kurva.

Menj aludni.

Ülök még kicsit, nem bújok el.

Ki fognak végezni.

Minden rendben lesz.

Mit tudsz csinálni?

Lehetett volna a lábába. Miért pont a fejébe?

- Istenem... - Magamra vállalom.

Ne, miért tennéd?

Szerinted élnek a gyerekeim?

- Igen. - Szerintem nem.

Járok, eszem,

próbálom felidézni az arcokat, de már nem megy.

Jó pilóta vagy. Neked még lehet családod, gyerekeid.

Én egyedül vagyok.

Sztyepanov is egyedül van.

- Egyedül vagyunk. - Túlélitek.

- Csináljuk gyufával. - Aha.

Ha párosra alszik ki - te.

Ha páratlanra - én.

Egy.

Kettő.

Három.

Négy.

Öt.

Hat.

Hét.

Nyolc.

Kilenc.

Tíz.

Tizenegy.

Tizenkettő.

Tizenhárom.

Tizennégy.

Tizenöt.

Tizenhat.

Tizenhét.

Tizennyolc.

Menj csak.

Indíts.

Ezredes elvtárs, kérek engedélyt önhöz fordulni.

Hallgatlak.

Megtagadhatta volna, hogy felvesz az ezredbe.

Kinek kell egy ilyen?

Nos, nem tagadtam meg, mint látod.

Miért?

Egy senki vagyok.

Mert nem akartam.

Szóval ön bátor?

Az apám is bátor volt.

Lehet-e szeretni azokat, akik meghaltak? Mindenkit, aki meghalt.

Lehet. Jó lenne.

Minden fejre állt. Összezavarodott.

Egyébként ön nem öreg.

Kicsit elhasználódott, de nem öreg.

Belém tudnál szeretni?

Lehetsz Vaszilij vagy bárki más...

Innokentyij, Mihal Mihalics, köztünk harctéri barátság van.

Szeretlek.

Nem mondom el senkinek.

Addig élünk és vagyunk szabadok míg tart a háború.

Ne félj.

Ne félj.

Ne félj.

Ma egyáltalán nincs veszteségünk.

Négyet lelőttek, de veszteség nincs.

Már három napja nincs.

Jó, hogy nincs veszteség, azt jelenti, megtanulták.

Ezredparancsnok elvtárs!

A harcosok azt kérdezik, megint külföldi dalokat fognak-e előadni?

Konyahin, megtiltom, hogy kiabálj.

Ne feledd, Vivaldi és a repülés szinte ugyanaz.

Klasszikus zenét kéne tanulnod.

Igenis, ezredparancsnok elvtárs, tanulok komolyzenét!

Valahogy nagyon becsíptem, mindent lilában látok...

Sebaj, Kseszinszkaja, lényegében folyamatosan ittál.

Mit tegyünk, ez a mi kultúránk. Fő, hogy az énekes legyen józan!

Vészjós, milyen cigaretta ez? Honnan való?

Tevearomás. Cseréltem.

Nem tudja, mit szeretnek úgy az amerikaiak a tevén?

És mire cserélted? Kincstári kajára?

Le kéne téged lőni.

Engem nem lehet, Jevgenyija Mihajlovna ideges lenne.

És nehéz keze van, acélos jellem.

Jevgenyija Mihajlovna, lelőjük a szélhámost?

Lőjék.

Mi van, szélhámos, a szoknyája mögé bújsz?

Van nekünk elég tevénk, szagolgasd csak.

Az övék különleges.

Nézd meg a nevet a csomagon: „Camel”!

Biztos a tevéről nevezték el.

Ne hülyéskedj már. Teve dohány.

Disznó bársony. Kecske parfüm.

- Holnap este odaadom. - Még nem túl késő.

- Hol voltál? - Aludtam.

- Olyan tiszta ma az ég. - Aha.

- Hideg lesz az éjszaka. - Milyen gyögyörű!

Nem fogsz kiszeretni belőlem?

Hová gondolsz, Zsenyka, soha.

Csak te ne unj rám.

Szégyen-gyalázat, a parancsnok egy roncs.

A szíve már egyáltalán nem húz.

És most?

Minden rendben?

Persze, rendben.

Nekem kell, hogy szeress.

- Együtt öregszünk majd meg. - Igen.

Pontosabban te.

Veszek neked egy pálcát.

- Nekem? - Igen.

Szeszélyes leszel és ezért néha elverlek.

Egészen odáig, hogy félni fogsz tőlem

és csak parancsra szólsz majd hozzám.

Egy zseniális nő és egy hülye férfi. Hát nem csodás pár?

Zsenyka, mindenben egyetértek, csak bottal ne verj.

Tőled függ.

Nézd, milyen szűken repülnek.

Ügyesek, megtanulták.

Szóval, nem volt teljesen hiába.

Nem.

Emlékszel, amikor először jöttem hozzád,

akkor még egyáltalán nem tudtam...

mit csináljak.

Az a ló...

Emlékszel?

Ljos! Ljosa!

Ljosa! Ljosa! Ljosa, nézz rám.

Ljosa, nézz rám.

Ide!

Ide!

Ide! Ide!

Isten veled, Ljosa. Isten veled!

Micsoda hülyeség, megállt a szíve.

Fáj a lelkem.

Mindenki meghal.

- Mindenki. - Akkor is győzünk.

Ne, most nem kell beszédet mondani.

Sztyepanov, készítsd a gépeket. Ellenőrizd nálam a tolóerőt.

Sokszor kértük, menjen orvosi vizsgálatra, de hiába.

Elviccelte, azt mondta, majd. Semmit se tehettünk.

Nem voltak jelek.

Honnan tudtuk volna, hogy hogy van egyáltalán szíve?

Nem tudtuk, tényleg nem tudtuk.

Ne hülyéskedj.

Szabad voltam vele, akárcsak gyerekkoromban.

Könnyű. Megértett engem.

És most így áll a dolog.

Holnap nehéz nap lesz.

Aludni kell.

Terhes vagy?

Nem tudom. Valószínüleg.

Fegya, ne dühöngj. Még két gépet ki kell rakni.

DÉLI FRONT, TÁBORI REPÜLŐTÉR, 1943 Nem lesz több, nagy a hó.

Ne most, ne gyötrődj.

Lesznek még gyerekeid.

Micsoda hideg tél...

Igen. Lesznek. Nem most, majd legközelebb.

Egyszerűen tévedtem.

Nem akarom hogy üres legyen a világ.

Konyahin tegnap megerőltette a hangját.

El tudod képzelni, hogyan sipítozott? Dühös volt és vicces.

Levette a csizmáját,

én meg eldugtam.

Jevgenyija Mihajlovna!

Jevgenyija Mihajlovna!

Jevgenyija Mihajlovna! A németek megadták magukat!

Micsoda?

Sztálingrádban megadták magukat!

Hogyhogy megadták?

Súlyos veszteségeik vannak, mind megadták magukat!

- Minden rendben lesz! - Most már győzünk!

Hurrá!

Hurrá!

- Hol adták meg magukat? - Sztálingrádban!

Hurrá!

Megadták magukat!

Hurrá!

Tudjátok, mikor idejöttetek, azt gondoltam, hülyeség,

hogy a nők harcolni fognak.

Senki sem hitt bennetek. De a parancsnok hitt.

- A parancsnok hitt. - Rita is hitt!

Zsenya, Zsenyocska, kedvesem, győztünk! Győztünk!

Hurrá!

BELORUSZ FRONT, TÁBORI REPÜLŐTÉR 1943 ŐSZE

Hogy vagy, Bjelova?

A bombázók most hívtak vissza, a holnapi kíséret miatt.

Az időjárás miatt lefújva.

A németek elmenekültek. Elhagyták Harcsit. Mindent otthagytak.

Ha lefújva, hát lefújva.

Másik bázisra költözünk. Hamarosan újra... támadunk.

Támadunk.

De az új gépek még nem jöttek meg.

Meddig kell még várnunk rájuk? A 43. ezrednek már van egy.

Lesznek új gépeid.

Vicces, a Fritznek még elrepülni se volt érkezése.

Másáról nincs hír.

Nem hiszem, hogy meghalt. Talán kijutott az övéihez?

Még nem.

Keresték a gépet, de nem találták.

Vász.

Mondd nekik, hogy keressék tovább, ne hagyják abba.

Találják meg Mását. Találják meg.

Nem halt meg.

- Megmondom, feltétlenül. - Nem élhetek nélküle.

Megérkezett a feltöltés. Be akarlak mutatni.

Jöjjön be, főhadnagy elvtárs.

Tiszt elvtársak, a mi legjobb vadászpilótánk,

Bjelova főhadnagy.

- Zsenya. - Farida.

- Vera. - Mása.

- Násztya. - Ánya.

Marina. Olvastam önről az újságokban.

Üljenek le.

- Olja. - Válja.

Kszényija.

Hány harci bevetésnél tart most?

A németek félnek, amikor a levegőben van.

Sok bevetésnél. Már nem emlékszem mennyinél.

Nem félnek. Ne higgyenek a pletykáknak.

Őrnagy elvtárs.

Főhadnagy elvtárs, Moszkvából tudósítók jöttek önhöz.

Mit akarnak már megint tőlem?

Szláva, most nem tehetem.

Kitalálnál valamit?

Főhadnagy elvtárs, most én leszek a kísérője.

Jó. Mi a neve?

Marina Jacenko.

Harcolni szeretnék. Meg is halok, ha kell.

Nem kell meghalni.

Jobban jár, ha alszik egy jót. Az fontos.

De meghalni nem kell.

Sok halált láttam életemben.

Emlékszem Katykára, a fiúkra szemek, lábak,

kezek nélkül.

Gyakran feltettem a kérdést, mi a fontosabb, a haza vagy az emberek?

- Rágyújt? - Nem dohányzom.

Eleinte Mása sem dohányzott.

Aztán rájöttem, hogy ezek egyformán fontos dolgok.

Haza nélkül már nem mi vagyunk, hanem valaki más.

Nélkülünk pedig nincs haza.

Elhagytam a gyufám.

Harcolnunk kell, hogy kevesebb halott legyen.

De így meghalni... Maga nem egy gép, Marina.

Igenis.

Főhadnagy elvtárs. Miért hiányzott az orvosi vizsgálatról?

Mindenhol megtalál, mi? Majd jövök.

- Nem tudom. - Talán holnap?

Jól áll neked ez a frizura... csak oldalra kéne fésülni.

Nekem jó így.

Sevelko, add oda Polinának.

Találtam egy régi könyvet.

- Mutasd! - Mi van benne?

Elrepüljünk valahová, hogy eltűnjünk?

Körülöttünk csak az égbolt.

A tisztaság...

Csak mi ketten.

Mész, ahová akarsz, csinálsz, amit akarsz.

Nincs harag, nincs félelem.

Nincs harag, nincs félelem.

Kátya, Marika, Rita, Ljosa, Mása...

Hol vagytok mind?

Hogy vagytok ott, odafent?

Egy Indián! Úgy tűnik, egyedül van.

Távolság 900 méter.

Vettem! Támadok! Támadok!

Carl! Fordulj be jobbról! Ne kockáztass!

Istenem, istenem...

Anyuka, apuka, megyek hozzátok...

Ljosa, mindjárt ott leszek.

Ljosa... Kátya...

Anyuka, apuka, megyek hozzátok...

Istenem!

ISMÉT A LENINGRÁDI FRONT, REPÜLŐTÉR, 1944 TAVASZA

Gyerünk.

Belopóztál a konyhába, mi? Vészjós?

Elmondom Bondarnak, hogy mindent elhordasz. Mindent felfalsz.

Nem hordok el semmit.

Mindenki hazudik. Szánalmas emberek.

Neked mindenki szánalmas.

Igen...

- Vészjós vagy, vészjós! - Dehogy is, én nem!

Mása!

Mása!

Maska.

Hogy vagy?

A gép lezuhant.

Az asszonyok elbújtattak a faluban.

Átjutottam a fronton. Aztán leellenőriztek.

A szokásos történet.

Lányok... Az én pilótáim...

Jól van, ne sírj.

Tudom. Mindenkiről tudok.

Így megy ez. Háború van.

Na?

Elég már. Ne sírj.

Mindenkire emlékszel, mindenkire emlékszem.

Elég.

- Most már minden rendben lesz. - Igen.

Annyira hiányoztok.

Mindent túlélünk.

Nem számít.

Hamarosan győzünk.

Na, hogy mosolyogsz?

Most már biztos, hogy győzünk.

Mosolyogj, mondom! Mosolyogj.

- Mi újság? - Új lányok repülnek.

A repülők újak és jók.

A rádiók újak és jók.

Az olaj nem fröcsköl szét.

Akarsz ma repülni?

magyar felirat: pasanyov https://kinok55.blogspot.com/

Minden nőnek akik önfeláldozóan harcoltak a frontokon és a partizánosztagokban, mentették az életet a kórházakban, dolgoztak a hátországban. Sajnos sokuk nem érte meg a győzelmet.

Családomnak, ahol majd mindenki harcolt. Az én hősi halottamnak, Igor Karmalit nagyapámnak, akit sose láttam, nagyanyámnak Valentyina Borscsagovszkának aki túlélte a megszállás poklát és megmentette még egészen kicsi anyámat. Jurij Germannak, Tatjána Rittenberg-Germannak, Alekszandr Borscsagovszkijnak és szüleimnek akiket életük végéig kísértett a háború.