Original subtitles

Én vagyok az! River! Tedd le azt a puskát!

Én vagyok.

Na!

Én vagyok az, River.

Merre vagy?

Mi...

Van rajtad ruha?

Ó... Baszki! Hé! Hé!

Nagyapa!

Jézusom, mit csináltál?

Tedd le a puskát!

Én vagyok az. River.

- Kérlek! River vagyok. River. - Hogyhogy itt vagy?

- Most lőttelek le. - Nem lőttél le.

- Add ide a puskát! - Akkor...

Eljátszotta, hogy te vagy az?

Nem tudom, oké? Add ide a puskát!

Honnan tudjam, hogy te tényleg ő vagy?

Kérdezz, amit csak én tudhatok!

Berlinben találkoztam a KGB-s kollégámmal, karácsony napján, 19...

- Nyolcvankettőben. - Nyolcvankettőben.

És kissé felöntöttünk a garatra.

- Mit csináltam vele? - Hógolyóztatok egyet.

Ó, te jó ég!

Jól van. Oké. Oké.

Jó. Semmi baj.

Semmi baj. Itt vagyok. Itt vagyok.

Semmi baj, nyugodj meg! Semmi baj! Ülj le!

Ó, istenem! Ó, istenem!

Oké. Hé, hé! Nincs baj.

Nincs baj. Nyugalom!

Miután lelőttem, hirtelen azt hittem, mégis te vagy az.

Meg is ölhettelek volna.

Nem, nem, nem. Figyelj, helyrehozom!

Helyrehozom.

Hiszen már volt dolgunk ilyennel, nem?

- De. - Tudod te.

Mármint elég gáz a helyzet, de...

Jézusom! Tényleg hasonlít rám.

Oké.

Meséld el, pontosan mi történt! Az elejétől kezdve!

Jó. Nos...

kopogtatott az ajtón,

egyből bejött, és felajánlotta, hogy enged nekem fürdővizet.

- Értem. És eljátszotta, hogy én vagyok? - Igen.

- És te azt hitted, én vagyok? - Először igen.

Aztán mondott valamit, amit te sosem mondanál.

„Papusnak” szólított.

Rászóltam, erre rám ugrott. Ekkor lőttem le.

Jó. Jó.

Van fegyvere?

- Nem, nem érzem. - Ó, istenem...

Lelőttem egy fegyvertelen embert.

Nem. Senki sem küldi a kiköpött másomat ide,

hogy merő szívjóságból fürdővizet engedjen neked.

- Jézusom... - Nézd! Diazepám.

Nyilván ezzel akart elkábítani, hogy megfojtson.

Istenem...

Egy visszaútra szóló vonatjegy, Franciaországba.

„Le Blanc Russe.”

Egy kávézó „Lavande”-ban.

Lavande, ez ismerősen hangzik?

- Nem igazán. Nem. - Nem baj. Nem baj.

„Adam Lockhead”?

Túl sokat kérdezel. Összezavarsz.

Nem, csak kikérdezlek, ahogy te tanítottad.

Lehet, ismerted ezt a nevet, csak már elfelejtetted.

- A Park majd megoldja. - Nem, nem, nem, nem. Nem, nem.

Basszus!

- Szuper. Nincs sok időnk. - Mire?

Ha idejönnek, elveszítelek. Érted?

Biztosnak kell lenned a mondandódban.

- Az vagyok. - Mert vallomást teszel,

és ennyi, rendben? Nem változtathatod meg. Az lesz.

Már megbocsáss, de miért adnék rossz vallomást?

- Mert nem vagy magadnál! - Ne beszélj velem így!

Az apád vagyok!

Ó, istenem...

- A nagyapám. - Igen. Igen. Tudod...

Igen, igen. Nos, tégy belátásod szerint!

Mert hát ez a te műveleted.

- De... Sajnálom. - Ne!

- Nem kellett volna kiabálnom. - Nem. Semmi baj.

Jó, most el kell húznunk innen.

De hová menjünk?

Nem tudom. Valahová, ahol biztonságos.

Menj előre, mindjárt megyek én is!

- Mire készülsz? - Nyerek egy kis időt. Oké?

Jól van.

MICK HERRON SPOOK STREET CÍMŰ REGÉNYE ALAPJÁN

UTOLSÓ BEFUTÓK

Asszonyom!

Ha fontos, menet közben kell elmondania!

Épp a COBRA-mítingre megyek.

Én kaptam meg a robbantó útlevelét a lakásból.

- Giti Rahmannek hívnak. - Tudom.

Beazonosítottam a számát.

Ezt is tudom. Múlt héten érkezett, Franciaország felől.

Nem. Ez a valós útlevélszám.

- Találtam egy anomáliát. - Hamis?

- Nem. - Hát akkor?

- Nem tudom pontosan. - Igen, jövök.

Ki vele!

Az évek során hivatalosan hosszabbította meg az okmányiroda.

Ha máshol keres rá Robert Wintersre, minden stimmel.

Az anyakönyvi kivonat, a TB-szám,

a bankszámla, a hitelbesorolás... Semmi gyanús.

Csakhogy?

Csakhogy a rendszer alapján az útlevelet mi bocsátottuk ki.

Az lehetetlen.

De így történt, ebben az épületben.

Vagyis a régiben... 28 évvel ezelőtt.

Feltételezem, egyből hozzám jött.

- Igen. - Helyes, nagyon helyes.

Amíg fel nem göngyölítjük az ügyet, addig csak nekem jelent!

Menjen egy biztos helyre,

és készítsen listát minden olyan dologról,

ami Robert Winters létezését bizonyítja!

Kiderítjük, ki volt ő valójában.

Ó, és ha MI5-os személyazonosság volt?

Erre gondolni sem akarok. Használhatja az én irodámat.

Kezdje el a munkát, majd küldök önért valakit!

Flyte, el kell távolítanod, majd izolálnod egy bizonyos személyt!

Azonnal.

A Westacres bevásárlóközpont előtti utcán állok,

ahol még mindig szomorú hangulat uralkodik.

Itt van velem Harris tiszteletes...

David meghagyta Rivernek, hogy ássa ki a vésztartalékát.

Lejárt.

Nem rossz kép. Én kövérebbnek tűnök az enyémen.

Csak tűnsz?

Tehát mi folyik itt?

Miért hazudtál a fő Vérebnek?

River szétlőtte a krapek arcát,

hogy eljátszhassa a halálát a nyomozáshoz.

- Nyilván idióta. De... - De ügynököt nem leplezünk le.

Elvitte a dollárt.

Ó, a nosztalgia! Drachma, líra...

Odaadtam az összes készpénzemet meg a telefonomat.

Kivette a SIM-kártyát, csak vészhelyzetben használja.

És hová ment?

Nem kérdeztem, és nem is mondta.

Attól még tudhatod.

Rendben. Átkutattam a zsebeit, amikor a mosdóban volt.

Volt egy jegye Franciaországba, és egy blokk a Le Blanc Russe-ból,

azaz a Fehér Oroszból... ne mondj semmit...

egy Lavande nevű városkából, és egy útlevél.

- Kié? - Adam Lockheadé.

Megint hősködni akar a fiú.

Rám bízta Davidet, mivel olyan állapotban van,

hogy bármilyen vallomást kikényszeríthetnek belőle.

Például a Park verzióját a történtekről.

Viszonylag magánál volt, amikor ideértek. De azóta eléggé össze van zavarodva.

Ő tudja, hová ment River?

Nem, kétlem. Nem akartam ezzel terhelni.

Ó, a nagy lompost! De, terheljük!

Le Blanc Russe, mi? Jártál már ott?

- Megöltem Rivert. - Nem ölted meg.

Mit mondjak Rose-nak?

- Semmit. Mivel halott. - Mondtam. Összezavarodott.

Azt hiszi, River meghalt, és a neje még mindig él.

Mit mond neked az a város, hogy Lavande?

Nem tudom.

Jackson, ugye? Rég láttalak.

Tudom. Micsoda öröm, és a többi... Na! Lavande?

- Lavande? Levendula, franciául. - Ja.

Kék a levendula, a levendula. Zöld a levendula.

- Kék a levendula, a levendula - Ne szórakozz már, te vén...

- Zöld a levendula - Ó, Jackson! Nincs jól.

- Sokk érte. - Én vagyok a...

Hagyjuk már! Csak szórakozik. A demenciával takarózik.

- Az előbb felismert. - Még megy.

Lavande. River oda ment.

Nem. Nem, River meghalt.

Hát, úgy lesz, ha most nem beszélsz!

Hol vagyok?

- Melyik szoba ez? - Nem. Most...

- David, egy menedékházban vagy. - Tessék?

- Igen. River hozott ide. - River?

Ülj le! Rajta!

Ezt nem értem. Nem értem. Én...

Ott volt egy férfi. Hasonlított Riverre, én pedig lelőttem.

Tudom, hogy ott vagy. És tudom, hogy felismersz.

River... River egyedül van a terepen.

Tudom, hogy ő az unokád, de az én ügynököm is.

Milyen ügybe keveredett, és miért? Mibe sétál bele?

Próbáltam megvédeni. Mindig azon voltam.

Te hiszel nekem, igaz, Rose?

Egy halott 80 évesnek néz.

- Adnom kéne neki egy taslit. - Legyen szíved, Jackson!

Volt. Aztán kaptam tőle egy megbízást.

Most már elmész?

Kiderítem, mikor és miért járt Franciaországban.

Addig szólj,

ha az eszébe jut valami használható dolog!

Ismeri Lavande-ot?

Nem.

Erre nincs sok turista, tudja.

Maga az?

Én? Nem. Egy barátomat keresem.

Maga brit, igaz?

Igen, bocsánat!

Semmi gond. Itt tegyem ki?

- Igen. - Oui?

Alors...

Kilencvenöt eurót kérek!

Tartsa meg a visszajárót!

Köszönöm. Remélem, megtalálja a barátját!

Köszönöm. Viszlát!

Szép napot!

Őszinteség, bizalom, biztonság. Ezek csak együtt járnak.

Működnek...

Csak együtt működnek. Világos.

Ha hibázunk, akkor feltesszük a kezünket.

Nem szó szerint, de értik.

Jól tudom, hogy a munkánk lényegi része a sötétben zajlik.

De néha jó beengedni egy kis fényt,

hiszen így lehetünk jobbak.

És csakis a legjobb formánkban lehetséges...

- Gondolom, fontos. - Nem az enyém.

Mi... Az...

Basszus! Ez az enyém?

Az eny... Én... Ez roppantul kínos.

Csak... Jaj... Még új a telefon, és nem...

Azt hittem, stoppert állítottam, de ez az időzítő.

Könnyű beállítani.

Igen, de pontosan 15 perc volt. Tűpontosan. Akkor...

Nos, vélemény...

- Szerintem nem lesz rá időnk. - Igaz.

- Akkor lerövidítem. - Mármint most nem alkalmas.

A fenyegetettségi szintünk kritikus. Írd alá ezeket!

Részvétnyilvánító levelek a családoknak.

Igen, hogyne.

Szerinted még korai lenne kizárni egy újabb bombafenyegetést?

Igen. Korai.

Bizonyos tekintetben

egy meglepetésszerű, indokolatlan támadás rosszabb, mint egy ideológiai,

mert nincs miből kiindulni.

Figyelj, Diana, nagyon hálás vagyok,

hogy tartod a ritmust ebben a témában, és reagálsz az itt és mostra!

Viszont azt ne felejtsd el, hogy összességében,

hosszú távon az a terv, hogy...

az én... felelősségem lesz.

- Igen. - Itt jövök a képbe,

- ezért vagyok itt. - Igen.

Köztünk szólva ráférne egy drámai változás

a hely kultúrájára, jól mondom?

Sőt, érdekes módon pont ezért az ötletért kaptam meg ezt az állást.

Igen, értem.

Igen, érted, de egyet is értünk?

Elvben igen. Csak...

Csak jelzem, hogy az itt és mostra adott reakciónk

változhat ezzel az új tervvel.

Igen. Igen. Nos, biztos vagyok benne, mindenki remekül fog alkalmazkodni hozzá.

Bonjour! Excusez-moi!

Bocsánat... Elnézést!

Bocsánat... megijesztettem... a kutyáját.

Segítene nekem? Hol van a „Le Blanc Russe” kávézó?

Blanc Russe?

Az odébb van. A téren.

Köszönöm.

Merci.

Neki nem hoztál? Talán megtörné a jeget.

Nekem kell a jég.

A Westacres miatt van nálad fegyó? Félsz, hogy mi történik?

Igen, hát, tudod.

- Ugye nem csinálod megint? - Mit?

A fogadást.

Egy fegyver miért utalna arra, hogy megint fogadok?

Nem tudom. Csak...

Lehet, tartozol valakinek, és para van.

Nem, semmi ilyesmi. Csak egy kis likviditási probléma.

Jézusom! Megint belecsúsztál!

Egyszer. Nem gáz.

Nézd, a visszaesés jó dolog, az a haladás jele!

- Dehogy! - De, az!

Egyszer fogadni jobb, mint állandóan.

Ja, egy embert is jobb megölni, mint sorozatban tízet!

- Én nem ölök meg senkit... - Akkor minek a fegyó?

- Eladom. - Szóval kiviszed az utcára,

ahol majd más gyilkol vele?

Figyu, biztos dologra fordítom a pénzem, megadom a tartozást,

aztán visszaveszem, mielőtt kikerülne az utcára!

- Sima liba. - Neked elment az eszed.

Mennyivel tartozol?

- Semmi közöd hozzá. - Tehát sokkal.

A gemkapcsos játék

csak azért volt, hogy elfedd a valóságot.

- Mire valók a barátok, például én? - A barátok?

Ha a barátom akarsz lenni, adj kölcsön tíz rongyot a hónap végéig!

Különben elveszítem a házamat,

meg a családomat is, ha Cassie megtudja.

Tíz kiló! Tíz kiló kell, nem egy narkós kioktatása!

- Kösz a kávét. - Belehugyoztam.

Lavande, francia város.

Öt perced van minden olyat kideríteni róla,

ami engem érdekelhet.

- Ez Cartwrighté? - Aha.

Nem halt meg, te seggfej!

- De azt írtad az SMS-ben. - Olvasd el újra!

Na!

Ne itasd az egereket! River egyelőre életben van.

- Jézusom! - Mit mondott?

- Nem hiszem el. - Döntsd már el!

- Akkor meghalt. Így jobb? - Nem. Mondd el, mi van!

Határozottan állítottad, hogy meghalt.

Elolvastad már?

Ja. „Kések. Felkeltettek, hogy azonosítsam Cartwright holttestét.”

Nem azt írta, hogy Cartwright meghalt. Hanem hogy azonosítania kellett.

Ó, a nemjóját! Valaki fingott? Vagy...

Hallottam egy nyikkanást, de nem érzem a szagot!

- Én ezt nem bírom felfogni. - Mindannyiunkat sok stressz ért.

Te fogd be! Kurvára nem érdekelt a hír.

- PTSD-m van. - Kussolj! Kussolj!

- Majdnem meghaltam Westacresnél. - Én...

- Több utcára voltál onnan. - Kapd be!

- Westacres-túlélő vagyok, vili? - Sajnos...

Akkor ki halt meg?

Valaki, akit ráküldtek a nagyapjára, és kicsit hasonlított Riverre.

River betette a zsebébe a saját iratait.

Rivernek van... van egy hasonmása?

Ja, bár most már kevésbé hasonlítanak.

River szétlőtte az arcát, hogy ne lehessen azonosítani.

Baró! Lefényképezted?

Bocs, de miért hitetted el velünk, hogy meghalt?

Mert épp bevetésen van, és az ügynök álcáját nem leplezzük le.

Az ügynök álcáját nem leplezzük le!

River azt akarta, hogy a Park halottnak higgye. Te ebben segíted.

Ti is, azzal, hogy elhittétek.

Remélem, szépen részvétet nyilvánítottatok annak, akinek kellett.

Senki sem tett ilyet.

Ó, baszki! Az anyjának hagytam egy üzenetet.

- Nem hívott? - Nem. Még nem.

Akkor nem csak mi tudjuk így. Fasza.

Jó. Most hol van?

Franciaországban. A bérgyilkos útját követi vissza.

Az nagy ország.

Jó meglátás, Watson! Valaki adjon neki egy piros pontot!

- Daviddel mi van? - Biztonságban van.

Jó. Hogyan segíthetünk Rivernek?

Hagyjuk, hadd dolgozzon.

Hát, jó. De hol van Franciaországon belül? Nem várhatunk ölbe tett kézzel.

De. Ha kell neki segítség, akkor már szólt volna.

Ja. De a gépét nem kapja vissza.

Mr. Lamb, örülök, hogy látom!

Bátorkodtam takarítani egy kicsit.

Mármint sokat. Remélem, nem gond.

Micsoda átalakulás!

Micsoda lelkesedés!

Szeretek proaktív lenni, ezért is küldtek ide.

Ó, hogy ezért?

„Erős vezetőre van szüksége.” Mr. Whelan ezt mondta.

Mr. Whelan, de... Hát, igen, igaza van.

Megyek ebédelni, velem tart?

Milyen kedves! Hozom a kabátomat.

Megbeszélhetnénk, hogyan rendezzük át a többi helyiséget!

Az remek lesz.

Eszem-faszom megáll!

Azonnal csináljátok vissza!

- Készen állok. - Csak tessék!

- Ebéd. - Köszi.

Kaphatnék egy teát is? Két cukorral.

Asszonyom!

Add oda neki!

- Halló! - Egy hiba volt.

- Az jó, gondolom. - Határozottan.

Robert Winter, S nélkül, egy hamis személyazonosság volt 30 évvel ezelőtt.

De nem Robert Winters.

Tehát nekünk semmi közünk Robert Wintershez és a Westacreshöz?

Abszolút. Semmi nyoma nincs a rendszereinkben.

De azért köszönöm, Giti. Mármint...

Katasztrofális lett volna, ha ez kitudódik...

a megfelelő információ hiányában.

- Köszönöm, asszonyom! - Adja Flyte-ot!

Flyte!

- Asszonyom! - Elengedheted.

Már elnézést, én nem bébiszitter vagyok!

Sajnálom, hogy nem elégít ki ez a munka, de ez van!

Most pedig vissza a Cartwright-ügyhöz! Az elég méltó hozzád?

De a...

Bonjour!

Bonjour!

Egy lattét kérek!

Beszél angolul?

Non.

Egy férfi, aki... hasonlít rám...

itt járt pár napja.

Oui.

- Ismerem. - Oui?

Oui.

Itt lakik?

Non, non.

Nem Lavande-ban.

Les Arbres-ból való.

- Les Arbres? - Les Arbres. Oui.

Az hol van?

Menjen egyenesen, három kilométerre lesz, az erdőben!

Oui.

Merci.

Ő az.

Les Arbres felé tart.

Szemmel tartom.

Elnézést az ármánykodásért!

Roppant izgalmas.

Nekem legalábbis, mert ha nem tudnád,

én... én még nem voltam kint terepen.

És... Megkérdezhetem, miért van erre szükség?

Néhány beszélgetést jobb bizalmasan megejteni.

Értem.

Mit... Hová megyünk?

Bárhová. Egy busszal. Ez jó lesz.

Robert Winters a mi emberünk volt.

Jézus Mária! Egy ügynök volt?

- Nem egészen. - Akkor egy eszköz?

Egy hulla még a hidegháború végéről.

Miféle hulla?

Egy kész személyazonosság.

Születési anyakönyvi kivonat, útlevél, TB-szám,

bankszámla, hitelbesorolás...

Nem hamis.

Mind hiteles okmány, hivatalos csatornákon kibocsátva.

Ma már online csináljuk, de anno csúcstechnológia volt.

Bocsánat, de mióta tudsz erről? Ki jelezte ezt neked?

Az egyik gyermekem,

- Giti Rahman, néhány órája. - Gi... Nem...

Közöltem vele, hogy tévedés, és ne nyomozzon tovább.

Ez hiba volt.

Szólnod kellett volna nekem, amikor kiderült.

Mit tettél volna?

Szólok a miniszterelnöknek.

Kinyomoztatom, hogyan kaphatott egy tömeggyilkos

- MI5-személyazonosságot. - Pont, ahogy gondoltam.

- Ebből lenne a katasztrófa. - Ez már az, Diana.

Nem az, mert eltüntettem az adatokat.

Robert Winters minden nyomát megsemmisítettem

- az épületünkben. - Jézusom...

Nem. Ezt nem tussolhatjuk el! Te is tudod! Főleg Isztambul után!

Pontosan Isztambul miatt kell titokban tartanunk.

Ha ez kitudódik,

akkor annyi a biztonsági szolgálat hitelességének.

Én ezt nem hagyhatom. Nem tehetem.

Ó, Claude...

Ez micsoda?

Egy parancs Giti Rahman elkülönítésére,

amit ma reggel írtál alá.

Ez alapján te is sárosnak tűnsz.

Jó, de...

el sem olvastam.

Így van. De azért aláírtad.

Te is segédkeztél a Winters-adatok megsemmisítésében.

Azért csinálod ezt, mert én lettem az igazgató?

Azért, mert én lettem az igazgató?

Erről van szó?

Nem pályáztam meg.

Aha. Aha. De... Tudtad, hogy nem kapod meg, igaz?

Ezért léptél vissza.

Mégis én végzem most a munkádat.

A titkosszolgálatban nincs mindenre odafigyelő igazgató.

Csak olyan, aki foltokat sikál el.

Kezdem azt hinni, itt kiégésről van szó...

- Nem érdekel, mit hiszel. - ...valószínűleg.

Engem csak az érdekel, hogy ne legyen újabb Westacres!

És az önostorozásod csak engem akadályozna.

Értem, csak meg akarod tartani az állásod. Jól mondom?

- Igen, mert rohadtul jó vagyok benne. - Ó, valóban?

Majd a következőnél leszállhatsz.

Uram, elnézést! Segítene?

Olyat keresek, hogy Sissinghurst... hurst. A kertet.

Ó, az nem erre van. Az Tunbridge Wells másik végén van.

Menjen vissza a főúton, aztán balra, be a városba!

Utána ki lesz írva.

Azt hittem, erre rövidebb lesz.

Nem. Ez egy magánház.

Mi történt itt?

Épp járőrözik?

Volt egy baleset.

Úristen! Egy nő a szállásomon pont erről mesélt.

Lelőttek egy öregembert. Szörnyű!

Főleg egy ilyen helyen!

Igazából az unokáját ölték meg.

Egy fiatalt...

Így még tragikusabb. Sajnálom a családot.

Szomorú időket élünk!

Jól van, köszönöm. További szép napot!

Igen?

David életben maradt.

Feltettem egy kamerát arra az esetre, ha visszajönne.

Azt mondták, az unokáját ölték meg,

de lehet, Bertrand volt az. Nem érem el.

Bertrand útlevele feltűnt a francia határon.

Megvárom itt, amíg feltakarítok.

És ha nem ő az? Lehet, hogy a fiatal Cartwright.

Nos, akkor elintézem.

Öld meg a második célpontot!

Egy újabb öreget.

Reméljük, kevesebb gondot okoz, mint David Cartwright!

Ne hidd! Évekig neki dolgozott.

Ha hallott Cartwrightról, óvatos lesz.

Igen. Lehet.

De lehet, már elfelejtette. Azt sem tudja, miért kell meghalnia.

A sertést kérem, meg egy üveg házi vöröset!

Én inkább nem iszok semmit.

Akkor csak a házi vöröset!

Köszönöm.

A Parkban mindenre rálátott, igaz?

A személyzetre is. Az adatbázis őrzőjeként.

Így volt.

Mindig tudtam, kihez kell fordulni.

Akkor a Slough House elég nagy visszalépés, nem igaz?

Én nem így látom. Mindenhol adódhatnak kihívások.

És magát Whelan személyesen küldte ide?

- Mr. Átláthatóság. - Így van.

A kinevezése után választott ki. Szerintem látott bennem valamit.

Mi lesz, ha gatyába rázta a semmirekellőket?

Visszatér a trónusára a Parkban?

Én nem nevezném önöket semmirekellőknek.

Tényleg?

Ho, Marcus Longridge, Shirley Dander... Hogy mondjak pár példát.

Rájuk a „semmirekellő” még egész enyhe kifejezés.

És nem gondolja úgy,

hogy magára is rossz fényt vet ez a társaság?

Nos, nem.

- Én más vagyok. - Ó, töltse tele!

Értem már, miért gondolja magát kivételesnek.

Mert az igazságot nem bírja elfogadni.

De szerintem azzal tisztában van, hogy a Slough House-ba

két okból kerülnek az emberek.

Egy: mert kész szerencsétlenségek. De mint mondta, maga nem az.

Hiszen az irodámat is csodálatosan átrendezte.

És ha már itt tartunk, soha többé ne tegye be a lábát oda!

A második ok az, hogy önkéntelenül feldühítettek valakit.

Mondom az ajánlatomat.

Kiderítem, miért küldték hozzám,

és akkor visszahúzhat a Parkba. Cserébe

hívja fel szépen a barátosnőit, és derítse ki,

hogy David Cartwright az illusztris karrierje során

mikor és miért járt Franciaországban!

- Rendben. - Jól van.

Robert Winters. Basszus...

Tűnés!

Tűnés!

Kösz.

A feliratot fordította: Alimuradov Dóra