Original subtitles

A szakavatott vezetők: Marc, az elefántokkal suttogó

Tara, a nyomolvasók királynője

Patrick, a dzsungel bohóca

Szafari Ötödik rész

Indunát, Karola fiát hevesen szuszogva találjuk,

miután már evett is a reggel elejtett impalából.

Két éves létére még mindig nem teljesen kifejlett hím

és valószínűleg túl nehéznek tartja a zsákmányt,

hogy felcipelje egy fára.

Inkább megpróbálja betakarni, hogy elrejtse a dögevők,

például a keselyűk elől.

Ez meglehetősen szokatlan eljárás,

de őt már többször is láttuk ezt tenni.

A bátyját, Misut már egy jó ideje nem láttam.

Vajon már elhagyta Karola vadászterületét?

Induna viszont az ő védelme alatt áll még egy darabig.

Szinte hihetetlen, amit látunk.

Itt ülünk és előttünk egy gyönyörű hím leopárd táplálkozik

egy vemhes impala nőstényből, amit reggel ejtett el.

Egyszerűen lenyűgöző kép.

A legtöbb húsevő legfőbb fegyverével,

erős tépőfogaival szaggatta fel a zsákmány bőrét és evett belőle.

Aztán rejtekhelynek alkalmas fát keres,

ahová felviheti a maradékot.

A jobb szeme fölötti fekete ív segít azonosítani őt.

És ahogy hátat fordít, csak egy kis fehér pamacsot

látunk a farka végén, mert a lógófülű nőstény hiéna

leharapott egy darabot a farkából, de a seb szépen begyógyult.

Most jól látható, milyen vékony a hasalj bőre,

ez is segít leadni a táplálék emésztésekor keletkező hőt.

Hű, szép kígyó nyom!

Legalább öt kígyó járt itt.

Ott vegyük fel, ahol átkelt az úton.

Ez eléggé friss kígyónyom.

Remélem látható, hogy három nyom fut keresztbe az úton,

ahogy az előbb mutattam, arrafelé vezet.

Kettőn én is áthajtottam, mert nehezen észrevehető.

A harmadik úgy tűnik, egy jó hosszú pitoné.

Könnyen kitalálható, hogy merre tartott, egyértelmű,

hogy arra, keresztül az úton.

Amikor a kígyó mozog, a teste egyik oldalról

a másikra tolja a homokot,

ebből látszik, hogy milyen irányban halad.

De jó tudni, hogy a piton nem mindig így mozog,

úgyis tud haladni, hogy az egész teste egyenes.

Pontosan ezt láthatjuk ott is,

a nyom meglehetősen egyenesen vezet át az úton.

Tulajdonképpen a farok mozgására lehet inkább következtetni.

Vagy piton vagy puffogó vipera.

Szerintem inkább piton volt.

A puffogó vipera is elég egyenesen mozog.

Egyenes vonalú a mozgása szakszóval.

Egy sikeres mén 4-6 nősténnyel él együtt

és mindegyik csikónak ő a nemzőapja.

Miután a vemhesség közel egy évig tart,

ez az anyaállat már bizonyára újra hasas.

Már feleakkora, mint az anyja,

de még mindig szopik ez a valószínűleg már egy éves csikó.

Amikor egy nőstény először tüzel,

büszke tartásával tudatja ezt a többiekkel.

A csődörök észre is veszik és versenyre kelnek a kegyeiért.

Valamelyikük minden bizonnyal első lesz a versenyben,

de a kanca csak nagyon ritkán lesz vemhes az első kérőtől.

A kanca ezután több próbát is tesz,

és csak amikor már párzott, tér vissza a családjához.

Végül aztán a vemhes fiatal kanca a sikeres csődör mellett marad.

Az alföldi, avagy közönséges zebra

a leggyakoribb és egyik alfaja volt a kipusztult kvagga.

Ha alaposan megnézzük a farrészt,

barnás csíkot látunk a fehérben, ezt árnyékcsíknak nevezzük,

és ez különbözteti meg a többi zebrafajtól.

Üdv mindenkinek! Itt jönnek a csődörök.

Ó, nyugi, fiam.

Az egyik kanca megriadt és a többi is futásba kezdett.

Végre esett az eső és ilyenkor késő tavasszal már meglehetősen meleg van.

Ez a fehér vagy széles szájú orrszarvú bika érzékeny bőrének

keres védelmet a hűvös sárban.

A sárborítás nem csak hatékony napvédő,

de nedvesíti a bőrét,

rugalmassá teszi, és jó állapotban tartja.

A sár beszivárog mindenegyes ráncba és miután a nap kiszárítja,

az ott lévő élősködők és kullancsok halálos csapdába esnek.

Minden rinocérosznak van kedvenc vakaródzó fája,

és amikor ledörzsöli a megszáradt sarat,

megszabadul a rovaroktól is.

Miután bőven van friss táplálék, ráér.

Még nyugodtan pihenhet,

mielőtt újra feltölti két tonnás testét üzemanyaggal.

Amikor felénk fordul, akkor látjuk,

hogy ő a térség domináns rövidszarvú bikája.

Alapjában véve nyugodt és igen toleráns

a térség többi hímjével szemben,

de nemrégiben az egyik bika szagjelet hagyott az ő területén,

ami egyértelmű kihívást jelent a rövidszarvúnak.

Ez nem biztos, hogy tetszeni fog neki.

Ez bámulatos volt, olyan nyugodt maradt.

Lehetett vagy 10-15 méterre tőlünk

és nyugodtan hátat fordított nekünk és belehempergett a sárba.

Ez olyan csodálatos élmény volt.

És most éppen valahol itt sétál mögöttünk.

Most szépen megfordulok, mert szerintem azt láthatjuk,

hogy épp újra megjelöli a területét.

Azért gyorsan harap egyet a fűből,

miközben a terület megjelölését végzi.

A célja, hogy mindenkivel tudassa, ki az úr errefelé.

A trágyadombjához visszatérve félrerúgja a régi ürüléket

és friss üzenetet hagy az esetleges kihívónak, jelezve,

hogy még mindig ő tart itt őrjáratot.

Tessék, önök is látták.

Sikerült megfigyelni, hogyan jelöli meg a területét.

Egyszerűen a lába nyomával,

mivel a saját szaga ottmarad a lábnyomával, így azzal,

hogy körbejár, megjelöli a területét.

Bámulatos.

Mindig nagy élmény látni az ilyen tevékenységet.

A rinocérosz az egyik olyan állat, amit élvezettel figyelek ilyenkor.

Nem tudjuk, hogy a víziló védi-e a területét a szárazföldön,

ám a vízben egyértelműen ezt teszi.

Időről időre kiemelkedik a vízből, így figyelmezteti a többi vízilovat.

Ilyenkor gyakran az is megfigyelhető,

hogy a farka pörgetésével szétfröcsköli az ürülékét.

Ez a borjú azonban csak új alvóhelyet keres magának.

Ezek a kétlaki óriások nem tudnak úszni.

A meder alján járnak, és onnan lökik fel magukat a felszínre,

ahol taposással csak rövid ideig képesek fennmaradni.

Ez a falka vagy itt, vagy a Bafelso gátnál,

vagy a Góri gátnál időz, ahol ez a borjú, Bob is született

idén és most már olyan 9 hónapos lehet.

A borjak könnyebben fent maradnak a víz tetején,

mint a felnőttek, de inkább az anyjukra fekszenek,

úgy kevesebb erőfeszítésbe kerül.

Bob azonban valamilyen furcsa okból kifolyólag

csak nagy sokára jön rá erre, ezért is neveztük el "Úszónak".

A felnőttek le-föl bukdácsolása és ásítása is mások

elriasztására szolgál,

de ezek a fiatal borjak itt csak játszanak.

A fiatal állatok játék közben szerzik meg azt

a készséget és izomzatot, amire felnőttként szükségük lesz.

Mindig öröm látni állandó lakónkat, Karola nőstény leopárdot,

különösen most ebben az izgalmas időszakban.

Ugyanis már vagy világra hozta a harmadik alom kölyköt,

vagy a napokban kerül sor erre a nagy eseményre.

Nyugodt természete lehetővé tette,

hogy alapos betekintést nyerjünk a nagymacskák életébe

és az évek során a leopárdok számtalan titkát megosztotta velünk.

A mai nap is azt ígéri, hogy valami ritkán

megfigyelhető viselkedésnek és tevékenységnek lehetünk tanúi.

Karola nem csak kiváló vadász, de életösztöne is rendkívül erős.

Habár a Djuma Rezervátum nagyasszonya kistermetű,

eddig minden utódát sikeresen felnevelte.

Lehet, hogy rábukkantunk az odújára,

de az is lehet, hogy éppen most keres új odút.

Nem tudom, de nem hiszem, hogy ez az ő odúja.

Nem tudom biztosra, mert most látjuk először őt errefelé.

Ez egy rendkívüli esemény.

Nem hiszem, hogy sokszor láthatunk ilyet.

Itt egy leopárd, amelyik hónapokkal ezelőtt párzott és most már

jóformán elérkezett az idő, hogy világra hozza kölykeit.

Szerencsénkre pont akkor láttuk meg, amikor bebújt egy üregbe.

És úgy vélem, szerintem két lehetőség van,

vagy ez az odúja és odabent vannak a kölykök,

vagy ez lesz az új odú, ahová a kölyköket áthozza.

Kivételesen ritka, hogy követhetünk egy leopárdot és láthatjuk,

amint bebújik egy termeszvárba, egy lehetséges odúba.

Nem emlékszem, hogy életemben megfigyelhettem már ilyesmit.

Karola ismét lehetőséget adott nekünk,

hogy tanúi legyünk élete egy fontos eseményének.

Mint ahogy ritka pillanat volt az is,

amikor augusztus elején láttuk őt és Jumbi Lujordant párosodni.

És ami még szokatlanabb volt,

két éves fia Induna is ott volt a közelükben.

A felnőtt hím elfogatta a kölyköt, ebből arra következtetünk,

hogy az apja Indunának.

Kérlek, mássz fel a termeszdombra, ifjú hölgy!

Ezt is megszemléli, nézzék csak!

Megvizsgál még egy üreget.

Bement és körülnézett az üregben.

Á, nem olyan jó, mint az előző.

Itt álltunk meg.

Visszamentünk, hogy még egyszer megnézzük.

Úgy döntöttünk, hogy visszajövünk és megkeressük a nyomait,

mert eredetileg az orchideákat indultunk megnézni.

Nagyot kerültem, egészen felmentem arra Filamonig

és úgy jöttem vissza erre az útra.

Úgy 250 méterről láttam meg,

jött lefele Zoé útján a kanyarban és a nyílt terepet vizslatta.

És megálltunk, én pedig végignéztem mindenegyes fát,

hogy van-e rajta elrejtett zsákmány vagy leopárd, vagy madár.

És akkor megláttam egy alakot jönni az úton.

Elővettem a távcsövemet és láttam,

hogy egy leopárd sétál a kanyarban,

és valahol ott motoszkált az agyamban,

hogy ez csak ő lehet.

Láttam a nyomait és követtem azokat egészen ideáig,

úgyhogy kivételesen szerencsések voltunk ma reggel.

Remélem, maguk is annyira élvezték, mint én.

Igencsak nehéz lett volna bármit is találni,

ami vetekedhetett volna ezzel.

Persze ki tudja?

Ez itt a vadon, ez itt Afrika és mindenegyes kanyar után

belebotolhatunk valami hasonlóan izgalmas dologba.

Hát akkor keressünk valamit megint.

Ez egy termeszvár.

Nem csak az apró rovaroké, amik építették,

hanem sok más állat otthona.

Leopárdoké, varacskos disznóké,

kígyóké, gyíkoké és még a törpemongúzoké is.

A termeszek azért építik ezeket a hatalmas várakat,

hogy szabályozzák a fészek hőmérsékletét.

Miközben bent dolgoznak, a levegő felmelegszik

és a szellőzőjáratokon át kijut a szabadba.

A helyére más lyukakon át beáramló levegő, a föld alatt

lévő nyirkos alagutakba jut.

Ez aztán lehűti a fészket és környékét, és állandóan

kellemes hőmérséklet alakul ki.

Néhány állat ki is használja ezt az állandó hőmérsékletet.

Az egyik ilyen haszonélvező a szalagos varánusz.

Átfúrja a fészek falát és odarakja tojásait.

Amikor a termeszmunkások kijavítják a hibát,

a hüllő tojásai bent maradnak és idővel kikelnek.

Odabent a varánusz tojásai sokkal hamarabb kelnek ki,

mint egy olyan fészekben, amit az anyja építene.

Dél-Afrika legkisebb húsevője, a törpe mongúz az elhagyott

termeszvár járatait kibővítve kényelmes otthont alakít ki

a 30 főre is rúgó családjának.

Amilyen kicsi a termetük, olyan nagy a kíváncsiságuk.

Mindig ámulatba ejt, hogy milyen közel

merészkednek a kocsi kerekéhez,

csak hogy alaposan szemügyre vegyenek minket.

Szinte már tolakodó természetüknek köszönhetik,

hogy mindig találnak élelmet.

Közösen vadásznak, úgy biztonságosabb.

Elejtik a gyíkokat, rovarokat, skorpiókat és pókokat,

de a zsákmányon sohasem osztoznak.

Azok ott gnúk, csíkos gnúk.

Az elefánthoz és a bivalyhoz hasonlóan a gnú csordákat is

családok alkotják, ahol a legtöbb nőstény rokon,

mint ebben a csordában is.

Az év egy adott szakaszában és egy adott helyen ezek a kisebb

csordák nagyszámban összegyűlnek, különösen Északkelet-Afrikában

látványos a gnú csordák gyülekezése,

ahol milliószámra vonulnak együtt ezek az állatok.

Ezeket az időszakos társulásokat

a víz- és táplálékbősége vagy szűke határozza meg.

Annak ellenére, hogy itt a Djuma Rezervátumban nem

kell élelmet keresve vándorolniuk,

mégis megfigyelhető az itt honos csordák évszak szerinti mozgása.

Az ott úgy döntött, hogy egy kicsit tovább pihen.

Sok eső esett, úgyhogy friss fű zöldell minden felé.

És amikor a nyár teljes erejével tombol,

a gnúk a legtöbb időt ezen a nyílt, a tábor közelében lévő területen

töltik és csak akkor állnak odébb, ha ragadozók tűnnek fel.

Egy kis vakaródzás. Úgy látom, ennyiből áll a testápolás.

Ez szöges ellentétben áll téli aktivitásukkal,

amikor is sokkal nagyobb területet

járnak be és sokkal kevesebb időt töltenek egy-egy helyen.

A higiénia minden faj számára fontos, az embertől a szarvascsűrő madárig

mindenki elvégzi a napi tisztálkodási teendőket.

Bár a zsiráfok is társas lények, mégsem tisztogatják egymást,

mint sokmás csoportban élő vadállat.

Őket a piroscsőrű nyűvágók szabadítják meg az élősködőktől.

Ezek mellett az ötméteres óriások mellett eltörpülnek a közelben

legelésző állatok, mint ez az alföldi zebra is.

A magasból nagy barna szemeikkel már messziről észreveszik a táplálékot,

két méteres lábaikkal pedig könnyedén lépnek át az akadályokon.

A zsiráfok csoportban élnek, de az egyedek szabadon jönnek-mennek.

Így hát nem tudni, hogy ez a két nőstény

és borjaik meddig élvezik majd egymás társaságát.

Lehet, hogy mások csatlakoznak hozzájuk, lehet,

hogy egyikük úgy dönt, elhagyja a csoportot.

A Djuma Rezervátum egy másik pontján

két nyala bika méregeti egymást a hűvös estében.

Peckesen, lassan, nagyon lassan lépkednek.

Valószínűleg azért ilyen a külsejük, a harsány színek, a hosszú szőr,

a hosszú sörény, mert a nyala bikák

így próbálják elriasztani a vetélytársukat.

Csak a legvégső esetben végződik a vetélkedés valódi

összecsapással, szarvpárbajjal.

Rendszerint ez az egymás körüli keringés elegendő,

hogy az egyik megadja magát és belássa,

hogy nem olyan mutatós a külleme, mint a vetélytársának.

És képesek órákon át körözni, hogy eldöntsék ki a győztes.

Itt ez a bika kisebbnek tűnik, mint az ott balra.

A testtartásuk egyre feszesebb.

A lábak mozgása egyre kimértebb,

egyre lassabb, egyre közelebb köröznek egymáshoz.

Én pedig inkább csendben maradok most már.

A többi állatot hidegen hagyja mindez.

Az impalákat nem érdekli a két nyala párbaja, vetélkedése.

Senkit se érdekel, még a többi nyalát sem,

csak ezt a két fickót itt.

A háttérben, ott jobbra két kost látnak éppen könnyedén párbajozni,

de ez inkább csak játékos gyakorlás.

Még mindkettő fiatal.

Ahogy Marc mondta, időbe telik, amíg eldöntik, hogy ki a győztes,

de ezúttal elég egyértelmű a különbség és a vesztes

emelt fővel távozik.

A magyar változatot az MTVA megbízásából

a Mafilm Audió kft. készítette 2012-ben.