Original subtitles

Egy moldvai történet 1612-ből.

A Ș O I M Ă R E S C U N E M Z E T S É G

Mihail Sadoveanu regényéből

Forgatókönyv: Alexandru Struteanu és Constantin Mitru

Rendezte: Mircea Dragan Állami-díjas

Mintha ennek az országnak a népe olyan nyugalomra lett volna

hívatott, mint amikor a szél

megpihen, és vele a tenger hullámai is.

Az Igazhitű Nagy és Szent István vajda

évszázada elmúlt.

Őfelsége kardjának és parancsainak köszönhetően,

megtudta őrizni függetlenségét Moldva.

Mindez a XVI. században kezdődött.

Később a nagy uralkodók leszármazottainak hatalmi harcai

elhalványítva annak fényét, meggyengítették az országot.

1612 a hárs virágzásának idején,

a Sasowy Róg (Cornul lui Sas) nevű helyen

Ștefan Tomșa és Elisabeta Movilă,

az általuk összegyűjtött zsoldoshadsereggel és ennek az országnak az embereivel

harcoltak a hatalomért.

Legyőztük őket!

- Éljen! - Éljen Őfelsége!

Nincs vesztegetni való idő! Igyekezz!

Igyekezzen, asszonyom! Az Isten szerelmére, igyekezzen!

Constantin... megölték?

- Kiváltottuk a fiát. - És ezt te mondod nekem? Fiam!

Menjünk, asszonyom, a fia megijedt.

Ne félhet!

Ő, királyi vér.

Menjünk, asszonyom!

- Ügyeljenek a fiatalasszonyokra! - Catherina, gyorsan a szekerekhez!

Elmenekülnek Ieremia Movilă-val! Ne hagyjátok! Megölni őket!

Bârnovă, Șoimaru! Ne hagyják! Utánuk!

Șoimaru, várj! Ez a tatárkán!

Üssétek!

Abbahagyni, béke van!

Hozzátok elő és mutassátok a foglyokat.

Ő a gyalogságuk parancsnoka.

Közülünk sokat lekaszabolt.

Ilyen a háború!

Foglyok vagyunk. Önöknek jól kell bánniuk velünk.

Hajts fejet, ember!

Tomșa vajda előtt állsz!

Nem hittem, hogy ez a furcsa fajzat az uralkodótok.

Te kutya! Majd én megmutatom, kivel beszélsz.

A mi rabjaink!

És ez, főleg.

Kiváltásának magas ára lesz.

(tatárul)

(tatárul)

És Movilă fia is a miénk!

Végtére is így állapodtunk meg.

Ha jó a fizetés, a barátság is jó lehet.

A moldvai bojárok a tieid. Üzletelj velük.

Ennek a háborúnak vége. Sok ilyen háborút megéltem már.

Isten áldja, Felség!

Éljen őfelsége, Ștefan Tomșa!

(tatárul)

Válasszanak a fogságba esett lengyelek közül, és az összes hadizsákmány az övék.

Bârnovă és Șoimaru kapitány urak,

mindketten méltóan harcoltak mellettem.

Önök és a többiek is együtt örülhetnek uralkodójukkal.

Mindkettőtöket rendesen ki fogom fizetni.

Mit kíván tőlem?

Én semmit nem kérek.

Csak arra várok, hogy az igazságszolgáltatás érvényesüljön Moldvában.

És te, Șoimaru, mit kérsz?

Uralkodó, azt kérem, hogy láthassam a rokonaimat.

Aron Vodă (Rettenetes Áron) óta nem láttam őket.

Senki semmit nem kér tőlem?

Én veletek vagyok, mindent ezek szerint kell megtervezni.

Te beszélsz igazságosságról?

És én, mert igazságos vagyok, idejöttem.

És képes leszek felépíteni ezt az országot a moldvai bojárok között.

Az ország elszegényedett,

az aljasságtól nyög.

A Movilă család és egy pár bojár miatt szegényedett el,

azok miatt, akik idegennek neveztek engem.

- Hozzák a foglyokat, Felség? - Hozzátok elém őket!

Most pedig...!

Nicoriță Armașul úgy látom nagyon feldühítette az uralkodót.

Takarodjatok! Erre! Menjetek!

A kezem közé kerültetek!

Olyan arcot vágtok, mint Ieremia ( Movilă) asszonyai!

Te is itt vagy, Baliga hetman!

És maga, Chiviț kamarás.

És itt van Miron asztalnok is.

Mint a juhok, összegyűltetek.

Még Stroici ispán sem hiányzik.

Megbocsájtok neked, mert fiatal vagy és ostoba, és régről ismerlek.

Mind méltóak a fára, Felség.

Amikor idejöttünk, a kardjával le akart kaszabolni minket, Felség.

Sajnálom, hogy nem vágtam le mind.

Így állunk!

Vágjátok le, mint a búzát, a fejeiket és hozzátok elém, hadd lássam őket.

Stroici-ét is vágjátok. Vigyétek őket!

Könyörülj, könyörülj, felség!

Bocsásson meg egy öregembernek, Felség!

A Cigány vágja le a fejüket! Vágja le és tűzze ki!

Megtisztítom ezt az országot a tolvajoktól és a gazemberektől.

Öljék meg őket!

- Bocsásson meg, Felség! - Könyörüljön!

Tomșa vajda vérrel kezdi uralkodását.

Ez nem jó.

Azt mondta, megyünk valahová.

Önre vártam.

Allah irgalmas volt, megmentették az életemet.

Ezért el kell végeznünk egy szokásunkat.

Kérem, legyenek a vendégeim.

Menjünk, Simion testvérem.

(tatárul)

Biztos, hogy erre szükség van?

Persze.

Most testvérek vagyunk a harcban.

Fogadják el ezt az ajándékot, testvériségünk jeleként.

(tatárul)

Hagyjuk, hogy ennivalót hozzon!

Ma érintett meg először

a halál szele,

de Önök Allah akaratából, megmentették az életemet.

Soha nem fogom elfelejteni.

Nem csodálkoznak a barátságunkon?

Hiszen más a vallásunk.

Nem csodálkozunk.

Vándorlásaim során a világban, nem egyszer találkoztam már hasonlóval.

Úgy tűnik, a háború nagy étvággyal jár.

Láttam a Fekete-tenger hullámait,

álmodtam, hogy madárként lebegek a szélben,

a nevezetes Isztambul felé vagy

a sötét Kaukázusba.

Vágytam ennek a nagyvilágnak a megismerésére,

ezért megkértem a Nagy Kánt, hadd menjek egy csapat katonával Bugeac-ba.

Zsákmányt szerezni, olyan helyeken, ahol háború van.

És a moldvaiak voltak a legközelebb.

A moldvaiakkal ellenségek voltunk,

de lehetünk barátok is.

És te?

Merre töltötted az éveidet?

Én? Távoli területeken jártam.

Egy határ menti faluból jöttem.

Akkor, amikor a földbirtokos rokonaim méltányosságból,

leszúrták az apámat.

Na és?

Akkor még ostoba voltam.

Az idősebb bátyám elvitt magával egy idegen országba.

Aztán,

magamra maradtam a világban.

Kijevben kitanultam a háború művészetét,

szolgáltam a lengyeleknél,

német lovagokkal voltunk az olaszoknál, a franciáknál,

elviseltem sérüléseket, metsző hideget,

de nem adtam fel sosem.

Utána szolgáltam Budán, a magyaroknál,

hallottam, hogy Ștefan Tomșa sereget toboroz.

Így én is visszatértem.

Annyi vándorlás után

melankólia telepedett rám, amikor megtudtam, hogy láthatom a rokonaimat

és azt a helyet, ahol születtem.

Șoimaru kapitány, itt fáj neki.

Talán a szíve női hangok és keblek után fáj?

Nőkkel nem igazán volt dolgom az életben.

Én...

azután vágyakozom, hogy láthassam a falumat,

a mezőket,

és a szüleim sírját.

Ez valami moldvai betegség, vagy mi?

Talán nincs végtelen égbolt, egészen az Istenig?

Talán nincsenek határtalan sztyeppék?

Az embernek úgy kell élnie, mint a madárnak az égen.

És a szemeivel látni, nem pedig mereszteni, mint egy kő.

A tatárok sírjai, már a Nagy Timur kán idején

elszóródtak a világ tájain.

És hamuként visel el minket a föld.

Szállítottunk szép rabszolganőket szekereinken, felugrottunk lovainkra

és szelet lélegeztünk.

Nekünk egy fajta élet íratott meg, a vándorélet.

A moldvaiaknak van egy másik átkuk is, nem tudnak megválni szülőföldjüktől.

Ez így igaz, Simion testvér.

És a továbbiakban mihez kezdesz?

El kell mennem a falumba.

Aztán visszajössz az uralkodó szolgálatába?

Lehet, hogy visszajövök.

Veled megyek és vissza is kísérlek.

Szimpatikus vagy. És jól is beszélsz.

Ráadásul megkedveltem az ízét moldvai bornak.

Megiszom egy kancsóval a szüleid egészségére.

És engem, kire hagytok?

Nem leszünk távol három napnál tovább.

A Mindenható legyen veletek.

Ó, igen, ez a barátunk fel van szentelve.

"Nyílik a mező színe, mint a mályva

de hamar feljön a hold

Legeltesd meg a csikódat a fűben

Legeltesd meg a csikódat a réten

És te kedvesem jöjj és láss velem

Itt az ideje, hogy hazatért elintézni a dolgokat.

Aki tegnap meghalt, az már sajnálhatja.

Szellemes.

- Ilie vagyok. - Tudom.

Én neked már mondtam, Ispas vagyok.

- Ilie. - Ispas.

Ami tetszik nekem, hogy láthatóan emberi lény.

De ki tudja? Szellemileg mire képes.

(tatárul)

Ardem?

Ezeknek ilyen neveik vannak.

Ardem Ilum.

Na ja, jó név ez egy lónak.

- Ilie. - Ilum.

Amint felkel a nap tovább állunk.

Nézzük meg, mi van ott.

Adjon nekem egy lovat!

- Ad nekem lovat? - Honnan adjak Önnek lovat?

Hogy adnék, nem is ismerem!

Majd megismer, ha eljön az ideje.

Egy nagybojár vagyok, és elég pénzt adhatok.

Ha nem hagy békén, úgy elverem ezzel a bunkósbottal.

Hé, Kirill nagyapa, nagyon hamar előjönnek az ifjúkori emlékei.

Adok a szájának az aljas beszédért.

Elég, elég legyen, jó emberek.

Mi történik itt?

Mi is, ahogy maga is, bojárok vagyunk.

Uraim, segítsenek!

Megsérült a lábam.

Stroie Orheianu bojár vagyok.

A lányomat hazugsággal elrabolták, drága urak.

Velem kocsizott a lányom, Magda,

szövetet mentünk vásárolni Lwów-ba (Lemberg).

Az Isten küldte magukat az utamba.

Segítsenek nekem, ne hagyjanak magamra!

Kijátszottak engem!

Volt köztük egy idősebb kozák.

Még a lengyelektől ismerem őt. Valami Vaszka a neve.

Beszédbe elegyedtünk, aztán utánunk jött és elrabolta a lányomat.

Ó, ne hagyjanak magamra!

A lányom, mint egy tündér, mint egy csillag, tiszta és gyönyörű.

A lengyeleknél taníttattam nemrég.

Amikor visszatértünk országunkba a lengyelektől,

akkor történt velünk ez a szörnyű kaland Fântâna Albă-nál.

Magam vagyok ezzel a három hülye szolgával!

Így nem tudom kiszabadítani a lányt a tolvajok karmai közül.

Ne hagyjanak magamra!

Nyugodjon meg, uram. Nem hagyjuk magára.

Mikor történt mindez?

Szánjatok meg, barátaim. Ne hagyjanak magamra!

Megyünk?

Nyergelj!

Csak jól láttam. Vannak itt valami lovak!

(tatárul)

Előreküldtem, felderítésbe.

Uram, maradjon itt és várjon ránk.

Még lesz lehetősége arra, hogy megkopassza ezt az embert, ahogy azt korábban mondta.

Siessenek!

Most újra harcba kell mennünk?

És a házőrző vagy mi fogunk aludni az ágyunkban?

Lehet, most már ez a világ következik, Ispas?

Ezen a földön nincsenek olyan lányok, akiket érdemes volna megkeresni.

Annyi minden más van itt a földön, és bármi többet ér náluk.

Igazad van, menjünk.

- Itassátok meg a lovakat! (orosz) - Na, menjünk! (orosz)

Vaszka, csendesebben!

Vaszka, ne csináld! Vanyi elég volt! (orosz)

- Pislantok. - Jól van.

- Szép! (orosz) - Gyönyörű! (orosz)

Jól nézel ki, az ördögbe is.

Az ördögi gondolataidat jobb lesz, ha kivered a fejedből.

Az apám ostorral fog megjutalmazni azért, amit tettél!

Ha nem volnál olyan kedves nekem,

már rég leigáztalak volna!

Nézz rám!

Sok lányt szerettem már.

Á, karmaid is vannak!

Semmi baj, majd levágom azokat!

Vaszka, ebben az országban mindig a nyomodban van valaki.

Ne aggódj annyira. Teljesen bent vagyunk az erdőben.

A kisasszonyról majd gondoskodom, az esküvő után.

Engedj el! Engedj el! Segítség!

Ne közelítsetek! Csak holtan kaphatjátok meg!

Erről! Erről!

Uram, megmentették! Uram!

- Megmentették! - Hol van?

Itt hozzák.

Magda, lányom!

Lányom!

Magda! Magda!

Életem végéig emlékezni fogok Önökre, uraim.

Ő mentett meg.

Mivel hálálhatom meg, uraim?

A harcos mindig örül, ha megkínálják egy kupa borral. És inni adnak a lovának is.

Milyen, milyen kupával? Egy hordóval, egy hordó lesz feltörve!

- Kirill! - Itt vagyok, uram, itt.

Készíts egy nagy lakomát a nagyuraimnak.

Ma ugyanolyan boldog vagyok, mint amikor késői gyerekként megkaptam ezt a kincset.

Menjünk, menjünk be!

- Kirill! - Itt vagyok, itt.

- Kirill! - Itt vagyok, uram, itt.

Kirill, hol késel te gazember, azzal a borral?

Hozom, uram.

A lányról gondoskodott már?

Igen, jártam nála és elűztem róla a rosszat.

Olyan meleg volt, mintha belső fájdalma lenne.

De ne aggódjon, vigyázok rá.

Küldtem neki egy kis harapni valót.

Milyen kiemelkedő lány és ilyen sokk érte.

Add ezt a nyársat, viszem a barátaimnak.

Te mit csinálsz itt? A szentlélek hozza a vizet

és a jó bort az uraknak!?

Már nem is tudom, elbírunk-e majd egy hordóval.

Tetszik nekem, hogy egy ilyen talpraesett harcos mentette meg a lányomat.

Șoimărești-ben már sok szerencsétlenség történt.

Még taknyos voltál, amikor elmentél, nem tudhatod, milyen zűrzavar és nyugtalanság volt itt.

Rengeteg volt, de mindig időben rendbe hoztuk.

És ők mind kénytelenek voltak lenyugodni.

Lenyugodtak.

Jegyezzétek meg a szavaimat, én csak jót akarok nektek.

Maga nem volt szökésben a lengyeleknél,

Ieremia vajdával?

De, de vele voltam.

De amikor láttam, mennyi szerencsétlenség sújtja ezt az országot,

azt mondtam magamnak, Ștefan Tomșa megmenti minden bajtól ezt az országot.

És Tomșa mellé álltam.

Nehéz Önt megítélni, Stroie bojár.

Tény, hogy a bojárok és a hadsereg kapcsolata idézte elő,

és hozta magával az ország hanyatlását.

Így van!

Ez az igazi barátság,

megöntözve moldvai borral.

Tomșa egészségére!

Megkérdezhetem, hová visz az útja?

Haza megyek. Aztán meg kell jelennem az uralkodó előtt.

Azért, mert ő az egyedüli uralkodó, más nincs.

A tömeg is...

mint a marhák, csak a földet lesik.

A bojár nemzetség ennek a szegény országnak a feje és a lelke.

Akkor mindannyian mehetünk együtt, Stroie bojár.

Nekünk is arra vezet az utunk, annak a segítségével, aki összeköt és feloldoz minket

ezen a földön.

Egészségünkre!

Hová ment?

Kiment a levegőre egy kicsit lehűteni magát. Nagyon erős ez a bor.

Tölts nekünk egy kupával, Simion testvér.

Ne ezzel törődjünk inkább, Stroie uram?

Most, hogy már megtalálta a lányát, felvidíthatná a szívünket a dalainkkal.

"Megiszunk egy pohárral, nem hagyunk az alján a kezünkben

Kedvemre van az erős bor, öt korty nekem nem is elég.

Egy kupával belőle, nektár a szájnak

Akinek gyönyörű lánya van, hadd gyűjtse a hozományát

- Akinek a lány eladó,..." - Hagyjuk, hogy öntsön egy kupával

"Egy kupával belőle, n..."

"Megiszunk egy pohárral, nem hagyunk az alján a kezünkben"

"Kedvemre van az erős bor, öt korty nekem nem is elég."

Tudor úr,

még egyszer szerettem volna megköszönni Önnek.

Mit csinál? És ha apám feljön?

Ne féljen.

Én csak beszélgetni szeretnék Önnel.

Miről szeretne beszélgetni velem?

Olyan szigorúan nézz rám, mint legelső alkalommal, amikor megláttam.

Talán megijesztem?

És Ön, fiatalasszony... akkor...

ami ott az úton...

Haragszik?

Amikor először megláttam Önt,

mintha a tündérmeséből lépet volna elő egy fiatal hölgy.

Most már semmit sem számít az életem.

Egy szavába kerül és én meghalok!

Ne.

Azt ne.

De mondani akart nekem valamit.

Mi történt?

Az a szakállas fickó az előbb azt mondta, itt az ideje, hogy menjen és ránézzen a lányára.

Az ajtajában elé állt Bârnovă bojár és feltartóztatja,

mint gyermeket a Szent Evan...

Evangéliumban.

Mit tegyünk?

- Készítsd a lovakat! - Nem korai?

Megyek!

"Megiszunk egy pohárral, nem hagyunk az alján a kezünkben"

"Kedvemre volt az erős bor..."

"Egy pohárral belőle, nektár a szájnak"

Mint az anyja... Magda olyan gyönyörű.

És ugyanolyan makacs és akaratos.

Teljesen egyformák.

Annyi bajt és örömöt okozott nekem.

Nagyon sok ostobaságot összehord Stroie urunk.

És hol van Tudor testvérünk?

Ahogy felénk mondanák, "Megvakult, mint a hold".

Nos, igazam volt-e vagy sem, amikor azt mondtam, hogy a barátunk női

hang és mell után vágyakozik?

Mindig olyan csendes. Miért?

Szűkszavú vagyok. Pedig annyi mondanivalóm volna Önnek,

de hang nem jön ki a torkomon.

Hallotta?

Utolértek a mieink.

Gyerünk!

Milyen gyönyörű és titokzatos ez a erdő!

Szeretlek!

Șoimaru kapitány...

Ne felejtsen eljönni a Murgeni birtokunkra.

Indulj!

Mondja meg a földbirtokosaiknak, hogy lehetnénk akár barátok is,

ha ugyanolyan fiatal lennék, mint maga.

Indulj! Indulj már!

Ez itt Șoimărești?

Igen.

Köszönöm, szépségem!

A falu vezetője vagyok, keresnek valakit?

Ha megmondom Önnek, hogy hívnak, rögtön rájön, mit keresek itt.

Ebből a faluból származom. De magát nem ismerem.

Tudor Șoimaru vagyok.

Akkor a mi fajtánk vagy?

Hadd nézzelek meg jobban ...

Nem Ionescu rokona vagy, aki annak idején a Dnyeszter vizébe rohant?

Tudor vagyok, Ionascu fia.

Egyedül én jöttem haza.

Hé, ez azt jelenti, hogy én a nagybátyád vagyok, az apád testvére.

Jól nézz meg, nem ismersz meg?

Megismerem, Mihu nagybátyám.

Ezek az urak, kik veled?

A barátaim.

Gyertek velem.

Ezek itt mind az őseink.

Itt nyugszik az Ionascu család.

Mind hajtsatok itt térdet.

"Ebben a sírhelyben nyugszik Isten szolgája, Ionascu, a Șoimaru családból,

örök lakhelyére költözött, a világ teremtésének 7102. évében. (1594)

A szüleidet aljas módon buzogánnyal gyilkolták meg,

mert kiálltak nagyapáink jogaiért és földjeikért.

Gyertek csak még velem.

Nézzétek ezt az elhagyatott kertet, ennyi maradt az otthonotokból.

Azok égették fel, akik elrabolták a földjeinket.

A szél áramlik keresztül rajta, az eső áztatja.

Ahogy szétesett ez a ház, úgy esett szét Ionascu család is.

És azok, akik ellopták a földjeinket, amit még a dédszüleink kaptak,

és amik mindig a mieink voltak Alexandru cel Bun és Ștefan cel Mare óta,

kihízva, nevetve és büntetlenül,

feltett lábakkal néznek a szemünkbe.

Ki az?

Miatta véreztünk és megalázkodtunk.

Megvert és kínzott minket,

és téged árvává tett...

Ki az?

Ki az?

A gazdag nagy bojár Murgeni-ben,

Stroie Orheianu!

Eresszetek el!

Hagyd őt, Simion testvér!

Mit csináljak?

Hová szándékozol menni?

Murgeni-be.

Gondoltam!

A szerelem átokként hat rám.

Futottál a szerelem után, és közben megfeledkeztél a szüleidről.

Azért jöttem, mert a családom emléke ide hívott,

és égetett a vágy.

Nem tudom elfelejteni őket soha.

Mind a testvéreim.

Talán a lánnyal való kapcsolat megszünteti ezt a viszályt.

Ez nem viszály.

Közted és Stroie fajtái között, ott a föld és a vér.

Ha Mihu és a rokonaid megtudnák ezt,

elátkozva száműznének innen.

Akkor mit tegyek?

Zavaros egy út a miénk, barátaim.

Menjünk, beszéljünk a lánnyal!

Ilie, nyergelj!

Ilie! Ilie, gyere ide!

Ilie, Murgeni-be megyünk.

Készen állunk, uram. De én mondom, hiába megy Murgeni-be.

A szakállas bojár elutazott.

- Mi?! - A harangozó a toronyból látta őt.

A lányával együtt.

Miért nem mondtad? Iași-ba (Jászvásár) megyünk.

Mind Iași-ba.

Ha nem akartok velem jönni,

megyek egyedül.

Gondolod, megtalálod a lányt Iași-ban?

Attól félek, hogy ez a mi Sroie urunk már messze a Dnyeszteren túl van.

Én megyek.

És mivel Temir-nek, még mindig mindegy, visszatér Iași-ba,

hogy találkozzon a sereggel.

Semmi jó nem sül ki ebből a szerelemből.

Akkor most, mész Iași-ba?

Tudnod kell, hogy te ugyanolyan egyedüli felelős vagy a családért Șoimaru kapitány, mint Ionascu régen.

Ahogy annak idején ő, most neked kell újraélesztened ezt a családot,

megkeresned az igazunkat,

akár békével, akár fegyverrel.

Most már eljött az ideje, hogy ellásd feladataidat.

Nagybácsi, igazságot követelek a bíráknál,

és családunk ismét gazdája lesz ősi földjeinek.

Keresd meg azt, aki sírba juttatta a szüleidet.

Legyen szerencsénk, nagybácsi!

Meghoztam őket, Felség!

Itt vannak a birkák!

Hadd nézzem meg őket!

Bocsánat! Bocsánat!

Behódoltatok Movilă-nak, ezért meghaltok!

Vétkeztünk, Felség! Sajnáljuk!

Hívjátok ide Iancu-t, a cigányt!

Ne, ne, Felség! Bocsásson meg nekünk!

Itt vagyok, Felség!

Tedd a dolgod!

- Könyörüljön, Felség! - Engedjen el! Engedjen!

Megint itt van, Simion úr?

Igen, Felség!

És Ön, Tudor kapitány?

Megtalálta apja hűbérbirtokait?

Elszegényedve találtam meg a családomat, Felség,

A szülői házunkat felgyújtották.

Reménykedem az igazságban, még akkor is, ha Felségednek szembe kell szállnia

a tanácsadói közül valamelyikkel.

Ki követett el jogsértést a földjeiteken?

Egy Murgeni-i bojár, Stroie Orheianu.

Ezért vannak nála Jeremiás (Ieremia Movilă) asszonyai és nem nálam.

És még nem akasztottuk fel?

Azt hallottam, ide jön, hogy Felséged lábai elé vesse magát,

bocsánatáért esedezve.

Hol van?

Nicoriță! Nicoriță!

Itt van az udvarunkban Orheianu?

Elmenekült a többiekkel, Felség.

Futáraink azt mondják, Ianev-be ment.

Ez igaz?

Igaz, Felség, igaz.

A szolgákkal való csetepaté után sikerült elszöknie.

Tehát akkor mégsem igaz, hogy eljött kegyelemért, Tudor kapitány?

Podóliába menekült, Ianev-be.

Amikor visszatér,

igen magasan fogjuk látni,

amit várhatóan megérdemel.

A földbirtokosok szenvedéseikért

panaszt tehetnek.

Hagyjuk, hogy az igazságszolgáltatás végezze munkáját.

Ianev. Elmegyek Ianev-be.

Ne menj el, Tudor testvérem.

Gondolod, hogy megtalálod őt? Podólia elég nagy.

Megtalálom.

Ha kell, az egész földet felkutatom, megtalálom őt.

Nagy veszélynek teszed ki magad.

Mi mást csinálhatnék?

Hát, akkor...

ennek vetjük alá magunkat, Tudor testvér.

Ha már ez van megírva, ez elől nem menekülhetünk.

Ianev-be megyünk.

Menjünk!

Podólia!

Megtaláljuk őt, Tudor bátyám.

Ahol Movilă özvegye van, ott kell lennie Orheianu-nak.

Azon kívül sok barátunk van Podóliában.

Ezen a helyen útjaink elválnak.

Veszély esetén meg lehet bízni Ilun-ban,

akit itt hagyok nektek, mint egy hűséges házőrzőt.

És... ne felejtsetek el engem!

(tatárul)

Szíved már nagyon hevesen ver, Tudor testvérem.

Allah legyen veletek!

I A N E V

Azt írja nekem, hogy Tomșa az uralkodó.

Lankorowsky úr erről csak most értesült?

Az első rendeletének köszönhetően a nők és néhány ostoba nemes,

akik a politikai ügyeket intézik, úgy tesznek, ahogy kedvük tartja,

a saját érdekeik szerint.

Lankorowsky úr merész a megítélése.

Már rég akartam kérdezni Öntől valamit, Coribut úr.

Akart-e ő valaha is adni pénzt erre a küldetésre?

Csak azért, mert Elisabeta Movilă asszony a kíséretével

és a moldvai szökevények, akik menedékjogért folyamodnak itt Lengyelországban,

a tatár Temír-rel átlépték a lengyel határt.

Coribut úr, várják. A moldvai asszony is megérkezett.

Menjünk!

Elisabeta Movilă méltóságos asszony és kísérete! (lengyel)

Barnowski testvérek, a fogadásra jöttünk. (lengyel)

Parancsoljanak, uraim. (lengyel)

Kijutott nekem a fájdalomból elég ahhoz, Ureche bíró uram, hogy ne tudjam élvezni

az ilyen fajta előadás.

Polonéz!

Ez jó.

- Nekem adná az első táncot kisasszony? - Már elígérkeztem, kedves uram.(lengyel)

Sajnálom. (lengyel)

Ott van!

Kérem, uram! (lengyel)

Meg tudná mondani, ki az az úr, aki azzal a moldvai nemes asszonnyal táncol? (lengyel)

- Ő Pavel Minski, aki időnként sóvárogva kerülgeti azt a gyönyörű hölgyet. - Köszönöm. (lengyel)

A Mazurka következik! (lengyel)

Tetszik nekem ez a zene, Minski úr. (lengyel)

De nekem, nekem, a maga szépsége tetszik, nagyon, rendkívüli módon. (lengyel)

Asszonyom, szeretnék beszélni Önnel.

Titokról van szó.

Ki ez az úr (lengyel)

- Ismeri? - Nem... (lengyel)

Nem tudom, ki ez az ember. (lengyel)

Mi szél hozta ide hozzánk, Tudor úr?

Mit szólsz ehhez, Magda?

A kisasszony nem ismeri ezt az idegent.

Igen, honnan is ismerné őt? És, ha látta is valaha, akkor mi van? Elfelejtette.

Nem is értem, mit keres itt.

Tudom, hogy ez a kapitány, Tomșa szolgálatában áll.

Akkor ez kém! (lengyel)

Itt sem lehetünk biztonságban Tomșa katonáitól?

Ez a kém mindennemű papír nélkül közénk furakodhatott.

- Wanda, vigye a gyerekeket az ágyba. - Igen, asszonyom.

Asszonyom, nálunk Ön biztonságban van.

Uram, itt vagyok!

Uram, a lovakhoz!

Tudor kapitány!

- Merre? - Ide, a lovakhoz!

Ameddig a szem ellát, ez mind egy tulajdonban van.

Új birtokot építettek Murgeni-ben, a mi földünkre.

A mi köveinkből.

Elmegyünk Iași-ba az igazunkért.

Ez már beszéd, fiatalember!

Amikor idejöttél, olyan voltál, mint egy sebzett sólyom.

Ma ez a sólyom felemelkedett. Elvégre Ionascu fia vagy.

Tudom, mi játszódott le benned. De soha nem faggattalak semmiről.

Bocsásson meg, bácsikám.

Vissza kell követelnünk a földjeinket.

Bízzunk a tisztességes eljárásban és az uralkodónkban.

Aki nem jelenik meg a bíróság előtt,

saját maga bűnösségét ismeri el.

Nem így van, Starcea ispán?

Így van, Felség.

Teljesen igaz.

Miért nem jelenik meg a bíróság előtt ez a Stroie Orheianu bojár?

Mert bűnösnek érzi magát uralkodója és országa előtt, Felség

Így állunk!

Akkor őt a bíróság bűnösnek tekinti.

Uralkodónk! És Önök, bojárok!

Ez az állítás igaz.

A Şoimăreşti földbirtokosok többször tettek panaszt már itt,

de minden alkalommal el lettek utasítva.

Ezúttal adassék meg nekik az igazságosság.

Engedjék be Șoimaru kapitányt és az embereit.

Șoimaru kapitány,

jöjjön és tárja ügyét a bíróság elé.

Felség! És tisztelt bojárok!

Kérem, nyissák ki és vizsgálják át a papírjainkat.

Olvassák el ezeket, amelyből egyértelműen kiderül, hogy családomnak az első bírósági tárgyalását

hamis tanúvallomások miatt elvetették. A másodiknál...

Ez akkor volt, amikor Ön már katona volt!

Ezt apám, Ionascu intézte, Felség.

Akkoriban az unokaöcsém volt a legidősebb fiú a családunknál, Felség,

aki hamarosan otthagyta a szülői házat, hogy egy idegen országban keressen menedéket.

Ezért nem képes rá, hogy elmondja mi is történt.

De én elmondhatom!

Stroie Orheianu bojár rabolta el tőlünk a földünket, Felség.

Emiatt már rég igazságot kellett volna szolgáltatniuk!

Micsoda arcátlanság!

Vajon Felséged tudja, milyen vita volt köztünk Orheianu bojárral?

Egyik gyönyörű reggelen a ménesünket Orheianu udvarának

közelében találták, amint legelt.

Ezért a bíróság úgy döntött, hogy mi a földbirtok tulajdonosa, adjuk neki a birtokunk felét.

Ez Áron vajda bíróságának ítélete volt,

akit rokonaink az óta is átkoznak.

Ionascu háborúban volt.

Mindez Ioan Vodă cel Cumplit uralkodásának elején kezdődött.

Könyörtelen időket teremtett.

Kivette a kardját a hüvelyéből és lesújtott.

Jól van, jól van.

Gondolkozzunk az ítéleten.

Visszaadni a földjeiket!

Ne tegyen így, nagy uralkodó!

Mi az ártatlanságunkat akartuk bizonyítani!

Térden állva kérem nagy uralkodó,

tanulmányozza át ezeket a tekercseket.

Érintse meg kezeivel ezeket a pecséteket Alexandru cel Bun és

Stefan cel Mare idejéből

és vizsgálja meg őket, hogy érintetlenek. Bizonyítékát annak a néhány embernek,

akik mát elhunytak

és már nem tehetnek semmit.

A megszerzett földjeinket a saját kezeinkkel és verejtékünkkel tettük termékennyé.

Hogy merészel bárki is megfosztani minket a saját román örökségünktől?

Minket, akik itt élünk az uralkodók által létrehozott ősi országban, az alapítása óta?

Szeretném hallani ennek az embernek a szavait.

Áron elmondta nekünk, amikor elérkezik a tárgyalás ideje a földbirtokosok és

a bojárok között, mindenekelőtt

a bojárok oldalán lesz az igazság.

Így mondta nekünk!

És akkor mi fellázadtunk.

Aztán lovasok jöttek Bârlad-ból (Barlád)

és kaszaboltak, sokan meghaltak közülünk.

Orheianu bojár

rátámadott Ionascu-ra, ennek az embernek az apjára,

elvette szeme világát

és megölte a saját földjén, amit aztán ellopott tőlünk.

Bocsássa meg nekem a bátor szavaimat, Felség,

és Önök is, tisztelt bojárok.

Ez minden, amit elmondhattam.

Mi úgy gondoljuk, igazság csak egy van,

és az a mi oldalunkon.

Aki ezeket csinálta, igazat írt.

Írja!

A földbirtokosoknak vissza kell adniuk az összes földet,

egészen Murgeni határáig, beleértve

Stroie Orheianu bojár összes földjét,

amelyeket felvirágoztatott Aron vajda idején szerzett vagyonával,

mégis vissza kell adnia jogos tulajdonosának.

Adja ide aláírni és lássa el pecséttel!

Készen állnak az igazságuk bizonyítására, Tudor kapitány?

Készen, Felség!

Tomșa ítéletei a vérünket szívja, uralkodónk.

Mostanra már elviselhetetlen.

Amióta megjelent, csak üt, vág, elpusztít minket és elrabolja földjeinket.

Egész Moldva sír és sóhajtozik.

Alig tudtunk idejönni: Negura bíróval, Nasta és Alexa Hulpe-val.

A bojároknak egy része már fellázadt.

Most van rá lehetőség, hogy csapást mérjünk Tomșa-ra.

És rólam van valami hír?

A földjeit és a házait elosztották a földbirtokosok között. És még...

elítélték Önt.

Mindenféleképpen el kell taposnunk ezt a gazembert, Felség.

Biztosítjuk a pénzt, hogy sereget toborozzon.

Rendelkezzen velünk!

Nem lesz hiábavaló az áldozatuk, Orheianu bojár.

Ezekben a nehéz időkben határozott és hűséges szívekre van szükségünk.

Ön megkapja a főkamarási kaftánt

és Ön fog gondoskodni a rendről uralkodói udvarunkban Iași-ban.

Ha kell, az életünket is feláldozzuk, uralkodónőm.

És nem nyugszunk, amíg el nem pusztítottuk az utolsó gazembert is.

Parancsolja meg, és mi megyünk!

Mit szól hozzá, Ureche bíró uram?

Azt tanácsolnám, várjunk még.

Várjuk meg, hogy mi fog kialakulni a Tomșa elleni lázadásokból.

Aztán...

Nem mondanak semmit?

Miért hallgatnak?

A hallgatásukkal az akarják megmutatni, hogy ma úgy néznek rám,

mint egy szökevényre, aki szívességet kér a száműzetésében az egyiktől, aztán a másiktól?

Felség!

De holnap, holnapra, ki fogja biztosítani a hivatalát, Ureche bíró?

Jól meg kell gondolnunk, meg kell várnunk a kedvező pillanatot, Felség.

Ezért javasoltam a várakozást.

De én nem akarok tovább várni.

Moldva trónján ma ellenség ül, egy idegen,

aki megölette a fiamat.

Meg kell semmisíteni, száműzni,

és trónra ültetni a második fiamat, Alexandru-t.

Okvetlenül!

Ha már senki nem akar segíteni nekem,

kérem,

adják el ezeket, és adjanak nekik pénzt.

Ne haragudjon, Felség!

Egy család vagyunk!

De Ureche úrnak igaza van.

Várjunk még.

Ha a fellázadt bojároknak semmi sem sikerül,

megtámadjuk Moldvát a Podólia-i, Sandomierz-i és Pokutia-i barátainkkal.

És a király?

Mit fog mondani a király?

Ez már a második alkalom, hogy a megkérdezése nélkül cselekszünk.

Mit szólna a király mindehhez?

A varsói udvar csak azt hiszi, szórakozgatunk.

A királynak soha nem kell keresztül jönnie rajtunk.

Máskülönben hasztalan küzdöttek megannyi királlyal

ünnepelt őseink.

A moldvaiak fizetnek a seregnek.

És meg kell próbálnunk nekünk is, hogy sikeresebbek legyünk, mint a múltban.

Ezúttal képesek lesznek a zsoldosaink harcolni.

És ismét a király engedélye nélkül kell harcolnunk.

Korecki úr, megharagszik.

Majd behunyja a szemét.

Végül is, nekünk köszönheti, hogy most a lengyel trónon ül.

És mégis, várjunk még.

És aztán, ha kell, akkor

a szultán trónjáig is ellovagolunk, Felség.

Számítok a jövőbeli vőm szavára.

Catherine lányommal való esküvőt megrendezzük, miután Alexandru

elfoglalta a trónt.

Ez az ősi határ, jó emberek!

Hozzon örökre boldogságot nektek!

Most már apám, nyugodtan aludhatsz!

Hogy hívják?

Áá, Sabina lányáról beszélsz?

Anița.

Amikor öt-hat éves volt majdnem elrabolták a tatárok,

de meggondolták magukat, mert olyan ronda volt és elég nagyszájú.

Abból ítélve, amit látok, nem volt igazuk.

El kellett volna rabolniuk őt.

Én is tud...

Nem!

Egyáltalán nem szép.

Várj csak, bácsikám!

Mi történt!

Simion! Testvérem!

Mi történt? Elisabeta Movilă jön a seregével?

Még nem. De a nemesség fellázadt.

Elmondtam az uralkodónak azokat a bölcs szavakat, amiket még az atyától hallottam,

hogy a bojárok sosem nyugszanak meg, és így sosem lesz nyugalom.

Tomșa így magára maradt?

Nem. De nem várhatunk, amíg magára marad.

Magához hívta Mihai vajda kapitányt.

Amikor eljöttem, Őfelsége nevében kihirdették, a férfiak és a kereskedők szolgálatba állását.

Új házat építesz?

A sólyom visszatér a fészkébe?

Így van rendjén.

De hogy megtarthasd a fészked, ki kell állnod egy másik védelmében:

az országodért.

Ezért is jöttem.

És ez így van rendjén, barátom!

Ma este összegyűlnek az emberek.

Menjünk be a házba. Nagybácsim, be kell mennünk, megbeszélni valamit.

Tudor bátyám!

Mi van, Anița?

Hoztam neked ételt.

Jól van, Anița.

Szükséged van gondoskodásra, egyedül vagy, senki sincs, aki gondoskodna rólad.

Várj, Anița. Szeretnélek köszönet képen megölelni

és megcsókolni a gondoskodásodért.

Hát csókolj meg Tudor bátyám.

Mennyi ideig leszel távol a seregben, bátyám?

Ezt előre nem tudni.

Lehet, hogy a jövő héten visszajövünk.

De lehet, mégsem.

Azt hallottam, száz háborúban is jártál már. Ez igaz?

Igaz.

Ezért vagy annyira komoly és fenyegető?

Mi? Tényleg így gondolod?

Ez látszik rajtad.

Egyáltalán nem.

Szerinted én még gyermek vagyok és ostoba,

pedig már mindent megértek.

Tudom, hogy nem azért szomorú, mert háborúban volt.

Hát akkor, miért?

Mert beleszeretett egy gyönyörű lányba.

Ezt hallottam.

Ez nem igaz. Ki mondta neked?

Senki nem mondta.

Magam találtam ki.

Gyere, hadd csókoljalak meg még egyszer, a gondoskodásodért.

Ígérje meg, bátyám, hogy nem felejt el, amíg távol lesz.

Jó emberek!

Veszély fenyegeti az uralkodónkat.

Aki nem fosztott meg az igazunktól és visszaadta ősein földjét.

Ha legyőzik Ștefan Tomșa-t és Movilă özvegye követné a bojárjaival és Orheianu-val,

jaj lenne nekünk,

Ezért egész nemzetünknek életével kell felelnie az uralkodójáért.

Emeljétek fel a zászlóinkat és kövessetek!

A többiek várnak minket a határon.

Utánam!

"Hív az ország, mely felnevelt minket. Hallatszik a földbirtokosok hangja

Mi mind az ország fiai vagyunk.

Mint a cövek, úgy állunk sorban és elűzzük az ellenséget.

És ha netán meghalunk,

ne sírj értünk anyánk!

Senki ne gyászoljon minket!

Hiszen az országunk él."

Nicoriță!

Nicoriță!

Nicoriță!

Hol van Nicoriță!?

Elmenekült, Felség.

A háza üres.

Bîrnovă, Megjöttél?

Șoimaru megérkezett Repedea-hoz (Oroszkő)

1700 emberrel.

Jók?

Kemény harcosokkal, Felség!

Hozzanak nekem egy lovat!

Megadták magukat, Felség!

A lázadók Felséged lábainál!

Ezek ketten különösen hűségesek voltak hozzám.

És Önöknek, katonák,

maguknak fogom adományozni az elmenekült bojárok tulajdonának egy részét.

Éljen, Őfelsége!

Hol vannak a tanácsadóim?

A becsületes arcukba akarok nézni.

Vigyétek őket! Egy se maradjon életben!

Vigyétek őket!

Várj!

Az maradjon!

Bocsásson meg, Felség. Sajnálom.

Sajnálom. Ne ölesen meg! Bocsásson meg, Felség!

Hogy is ölethetnélek meg téged, hűséges szolga?

Talán nem a barátom és hűséges szolgám vagy?

Életben hagylak.

Șoimaru kapitány, jöjjön ide. Egy megbízatásom van az Ön számára.

Szeretném elküldeni egy barátomhoz.

Șoimaru, testvérem!

Üdvözöllek!

Üljünk le...

Várj! Nincs idő a pihenésre.

Mi történt?

Egy kéréssel jöttem, Tomșa-tól.

A Movilă család ismét pénzt áldozott és sereget gyűjt a lengyeleknél.

Mi éppen az őszi vadászatra készülünk.

Ha Tomșa-t legyőzik, mi bajod eshet?

Amikor négy évvel ezelőtt barátok lettünk, egyedül voltam a világon.

És most, látom, jó sokra vitted.

Ez a népem viselete.

Soha nem értettem, hogy miért harcoltok egy darab földért,

amikor Allah kertje olyan nagy.

Tudom, hogy ezt te nem érted meg,

de én mereven ragaszkodom a dolgokhoz.

Mi értelme van a beszédnek? Fogytán az idő.

Ne haragudj, Tudor testvérem, és ne vedd a szívedre,

de ismerek egy közmondást, amit a te uralkodód mondott

"Ha jól számolsz..."

Tomșa tartja a szavát.

Amit megígért, megadja neked.

Még nem tudom, mihez kezdjek az őszi vadászattal.

(tatárul)

És hogy van a szíved? Meggyógyult már?

Régóta ver már.

Akkor jó leszel mellém fegyvertársnak.

Nekem nem tetszenek ezek a nőies dolgok

Még sátrat kell bontanunk a sztyeppei vadászat előtt.

Hogy tudd, ezt csak a barátságunkért csinálom.

Sietnünk kell!

Talán ebben a pillanatban kell át az ellenség a határunkon.

Azt hitted nem jövök?

(tatárul)

Șoimaru!

Bârnovă!

Temir!

- Támadás! - Előre!

Itt az ideje, hogy induljunk, Felség

Menjünk!

Ilyen a háború, Felség.

Gyűjtünk pénzt és visszajövünk.

Holnap Önök fognak feltámadni,

aztán mások,

és így tovább,

ahogy a folyó is halad.

Igyekezz, Tudor!

Nincs hová mennem.

Maradok az országban.

Győztünk.

Tudtam.

Mások már mondták nekünk.

Mostantól kezdve, fiam,

nehéz idők várnak ránk.

Eltörött a keze?

Nem, de megégett, ahogy lőttem.

Küldjél valakit Archip-ért, Mihu bácsikám.

Itt vagyok! Apának nincs mit felvenni, hogy idejöjjön, a csizmáját elloptam, hogy ideérjek.

Milyen özönvíz és erős szél van.

Megsebesültél, barátom!

Semmi komoly.

Az esküvőig meggyógyul.

Először is, Anița...

Csókolj meg, amitől visszanyerem az egészségemet.

Barátom, én innen már nem megyek el.

Ha elzavarsz, addig maradok az utcán az esőben, amíg meg nem halok.

Tudom, hogy csúnya vagyok, de hadd maradjak, bátyám,

azért mert tetszel nekem.

Tudtam, hogy elkeseredetten jössz vissza.

Múlt éjjel megjelentél álmomban.

Feketében voltál. Nem volt nálad sem ló, sem fegyver.

Ej, Anița!

Nehéz idők várnak ránk.

De én veled maradok.

Éljen Őfelsége!

Éljen Őfelsége!

Éljen Őfelsége, Alexandru vajda!

Üdvözöljük fenséges urunkat!

A Hatalmas és Igazságos Isten adjon az uralkodónak hosszú életet,

hogy sok boldog évig uralkodhasson.

Segítse az uralkodót, hogy az ország összes ellensége a lábai elé vesse magát!

Éljen Őfelsége!

Ismerve hűségét, megenyhülünk Ön irányába!

Engedelmeskedjen a parancsainknak

és éberen figyelje az ellenséget!

Ígérem, hogy szolgálni fogom jeles urunkat.

Csak ne vegye le fényes tekintetét rólam,

méltatlan szolgájáról.

Magam intézem el azokat, akik összeesküvést szőnek Felséged ellen.

Uram, uram!

Láttam a verandáról Stroie bojárt.

Az embereivel sétálgatott Murgeni-ben.

Mit csinálunk?

Mit néz így rám? Szakállasan megtaláltak volna a nők között, így menekültünk kozákok elől.

Gyűjtsd össze az embereket.

Nyergeljétek fel a lovakat és készítsétek a fegyvereket.

Igenis. Rendben.

Orheianu megérkezett Murgeni-be.

Ezért hívattalak ide titeket.

Ez a föld az övé vagy a miénk?

Nem az övé! Nem az övé!

Akkor, megvédjük?

Megvédjük! Megvédjük!

Mutassuk meg neki a tulajdonpapírjainkat.

Miből gondoljátok, hogy erőszakkal jön?

Miért olyan fura kinézetű, mint egy Murgeni-i szolga.

Ne siessék el, jó emberek.

Ha szükség lesz rá, én magam fogom megint megkérni az urat,

békével ellenségeskedés nélkül.

Úgy beszél, mintha az idejönne és elvenné a földemet a fegyvereseivel?

Szóval felejtsük el a múlt elnyomását?

Orheianu nem hiába érkezett Murgeni-be.

Ezelőtt katona voltam,

most itt vagyok Önökkel,

de én most, mint katona szólok.

Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne várjunk. De ha várunk, készítsük elő a lovakat és a fegyvereket!

Igaza van!

Maga, mások, nyilván az idősebbek, ha tehetik, másképpen gondolják.

Én most elmegyek Murgeni-be és körülnézek.

Késő estére visszaérek.

Tudor úr!

A férjem.

Jó napot, uram! (lengyel)

Haragszik rám, Tudor úr?

Nem haragszom.

Ianev?

Már rég elfelejtettem.

Meneküljön! Az élete itt veszélyben van.

Apám úgy döntött, mindenben Ön ellen fordul.

Murgeni ura úgy véli, hogy engem is megölhet, mint az apámat?

Kettőnk között

nem volt, és nem is lesz semmi, csak átok és vér.

Kedvesem, ki volt ez? (Lengyel)

Hagyjon békén.

Jó napot, jó emberek!

Gondolom hallottak róla, hogy Tomșa hatalma véget ért.

És az ország trónját az általunk támogatott és védett Alexandru Movilă foglalta el?

Alexandru vajda tudja, hogy Șoimărești katonákat adott Tomșa-nak,

és zászlós kapitányokat.

De mi hajlandóak vagyunk mindezt megbocsájtani.

Maga itt van, Tudor kapitány?

Visszatért a seregből?

Vissza, bojár!

Ez így van rendjén!

Elvégre is békével jöttem.

Mondtam, hogy a bojár jó szándékkal jön.

De a fáradozásomért,

gondolom, készségesen átadják nekem a földjeiket.

Senki nem válaszol közületek, jó emberek?

Azt az uradalmat is akarja, ami a miénk volt, és amelyet már lefoglalt tőlünk

négy évvel ezelőtt?

Dehogyis, nagyapó.

Minden birtokra igényt tartok. Mindre.

Az összes földetekre.

Adjátok oda, amitek még maradt, hogy kiteljesedjen az, ami nekem van.

És mi mihez kezdjünk?

Majd Isten megmutatja, mit csináljatok.

Miért nézel így rám, Tudor kapitány?

Tegnap te voltál erősebb, ma én.

Bojár, nem értelek...

Mit nem értesz ezen?

Mindent elmagyaráztam. Ez lesz!

Ha valaki felmeri emelni a kezét, a dragonyos védelmezőim letörik.

A gazember Tomșa nincs többé.

Én pedig elkobzom a földjeiket!

Téved, uram!

Micsoda, tévedek!

Hogy mersz szembeszállni velem?

Bojár, van még egy épp kezem!

Állj félre, gazember!

Állj félre, leromboltatom a földedet, mint apádét!

Gyerünk, gyorsan, gyorsan! (lengyel)

Maradjatok! Mind! Állj!

Megálljatok! Ilie, figyelj rájuk!

Állj! Állj!

Nyoma se maradjon, még emlékeinkben sem, ennek a bojár udvarnak!

Felégetni! Égessétek fel!

Tisztítsák meg ezt a területet.

Hozzák az ekéket és szántsák fel az egészet.

A dragonyosok betörtek a faluba.

Láttátok?

Ne felejtsétek! Hagyjátok elmenni őket!

Minden lovas, a saját csapatához.

Anița, hamarosan visszajövünk!

Lóra!

Támadás!

A nagyszüleim - ezeknek az embereknek az unokái.

És én azért írtam meg ezt a történetet,

mert megéreztem szívük fájdalmának visszhangját.

Fordította: damina 2015 03 31