Original subtitles

Ez a Szajna folyó.

Azt nem tudom, honnan ered, de ide érkezik...

ahol kiszélesedik.

Körbeveszi ezt a szigetet.

A szigeten pedig...

megtalálod Párizst.

Végig falak veszik körül.

Magasak és vastagok.

Rajta mindenütt tornyok.

De hogyan jutnak be a városba?

Volt egy híd. Legalább egy. Valahogy így.

- És milyen védelmük van? - Én csak egy szerzetes voltam.

Akkortájt nem figyeltem ilyesmire.

És mit mondasz most?

Most?

Azt mondanám, hogy a város...

bevehetetlen.

Valami baj lesz vele, tudom.

Miért mondod ezt?

- Nézz rám! - Ennek semmi köze a csecsemőhöz.

Nem tart már soká.

- Menj innen, Björn! - Nem!

Nem akarom ezt a gyereket!

- Nem akarom ezt a gyereket! - Én igen.

Gyenge lesz, egy torzszülött.

Talán akkor is ugyanúgy szereted majd.

Itt is van.

Imádkozz Freyjához!

Még egyszer.

Lány!

Ne is lássam! Szabadulj meg tőle!

Add őt ide!

Apa lettem.

Tökéletes kislányod van.

Ő a legszebb gyerek, akit valaha láttam.

Hazudsz. Az nem lehet.

- Az lehetetlen. - Nem. Nem hazudik.

Név kell neki, a csodaszép lányodnak.

Nekem van egy ötletem, ha Thorunn is egyetért.

Siggynek szeretném nevezni.

Siggy, aki megmentette Ragnar fiait.

Minden rendben, édes Siggy.

Vigyázzanak rád és őrizzenek az istenek, édes kislányom.

A karomba vehetem?

Köszönöm.

Köszönöm, hogy visszajöttél.

Ó, édes Siggy!

Micsoda egy családba születtél!

Felőlem aztán a gyerekek előtt is lefeküdhettél volna vele.

Ha legalább közben vigyáztál volna rájuk.

Aludj jól, drágaságom!

Ragnar!

Ragnar!

Ez a gazdálkodó híreket hozott neked.

- Uram. - Stender a neve.

- Wessexben volt gazdasága. - Tudom, Flóki. Hadd beszéljen ő.

Egy napon eljött Egbert király fia, Aethelwulf...

nemesembereivel és katonáival...

és az egész települést lemészárolta, felgyújtotta és elpusztította.

Az egészet, Ragnar.

Folytasd!

Rettentő mészárlás volt.

Minden emberünk, a feleségeik és a gyerekeik is odalettek.

Csak néhányan éltük túl.

Valahogy elértünk a partra.

Elloptunk egy hajót.

És a jégen és ködön át elhajóztunk.

Csak meg akartam halni...

hisz a feleségem, a lányom és a kisfiam mind meghaltak...

de az istenek nem hagyták.

A balszerencsénk nem ért véget.

A vihar eltérített a jó iránytól.

Végül egy kis fagyott öbölbe értünk Götaland szigetén.

A hajó megfeneklett a jégen.

A legidősebb fiam...

a szemem láttára halt meg.

És most itt vagyok, uram...

megtörten, csak a halált várva, hogy ismét a családommal legyek.

Igen, tudom.

Most már látod, Ragnar?

Ez a kaland elejétől fogva bukásra volt ítélve.

Nem hallgattunk az istenekre.

Így ők nem védték meg a gazdálkodóinkat.

De ki hibáztathatná őket ezért, Ragnar?

Hidd el, Flóki.

Aethelwulf...

és az apja...

érezni fogják az istenek dühét...

és az én bosszúmat.

És Athelstan?

Mi van Athelstannal?

Athelstan vett rá, hogy egyezkedjünk Egberttel és a keresztényekkel.

Ő győzött meg a jóhiszeműségükről.

De már te is láthatod az igazságot, Ragnar.

Mindez kelepce volt.

Athelstan nem tehet erről, Flóki.

Ha valaki tehet róla, az én vagyok. Érted?

- Én! - Nézd, mit próbálnak

mondani az istenek!

Én.

Beszéltél erről bárki másnak?

Senkinek, uram. Senkinek.

Bátor férfi vagy, Stender.

- Köszönöm, uram. - Nem, én köszönöm.

Szeretnek téged az istenek.

Nos...

Igen.

Most már a családoddal lehetsz.

Uram.

Itt az újszülött fia, Aethelwulf úr.

Egy fiú?

Gratulálok.

- Uram. - Uram.

Kérem a gyerekem.

Velünk kell jönnie a kijelölt helyre.

Fel se vagyok öltözve. Milyen helyre?

Miről beszélsz?

Nincs választása. Ez a király parancsa.

Nem! Vedd le rólam a kezed!

Ez fáj! Ne!

A gyerekem!

A gyerekeimnek szüksége van rám!

Ne!

Aethelwulf, mi ez az egész? Mit művelsz velem?

Felség, kérlek, kegyelmezz!

Kérlek, felség! Könyörgöm, kegyelmezz! Könyörgöm!

Judith úrnő...

bűnösnek találtattál házasságtörés vádjában.

Bűnödet nem vagy hajlandó beismerni.

Azonban elegendő bizonyítékunk van ahhoz, hogy kiszabjuk

a Szentírásban foglalt büntetést...

füleid és orrod lemetszését...

hogy láthatóvá tegyük a törvény és a természet elleni vétkedet.

A mi Urunk Jézus sose hirdetett ilyen barbár dolgot.

Kérlek! Férjem, atyám!

Miért nem mutattok könyörületet, ahogy a mi Urunk tette

azokkal, akiknek teste erőtlen?

- Kérlek! - Nincs kegyelem!

Judith, Aelle lánya, Aethelwulf felesége,

megvádoltattál és bűnösnek találtattál

a házasságtörés gyűlöletes bűnében.

Imádkozz Istenhez bocsánatért!

Megállj!

Judith...

nem vagy hajlandó elárulni gyereked apjának nevét?

Én...

Nem!

Athelstan!

- Megállj! Állj! - Athelstan!

Hogy érted azt, hogy Athelstan? Mit akarsz ezzel mondani?

- Athelstan a gyerekem apja. - Nem.

Athelstan szent ember.

Nem hibáztathatom a menyemet azért, mert vonzotta őt Isten embere.

Apám! El tudod képzelni, mily megalázó ez?

El. De hadd vessem közbe, hogy itt nagyobb dolgokról van szó.

Az én szememben nem férhet kétség Athelstan mély lelkiségéhez

és Istenhez való közelségéhez.

Úgy hiszed hát, hogy Isten rendelte ezt a fogantatást?

Úgy.

Úgy, fiam.

Hogyan büntethetnénk hát egy nőt...

akit, mint a Szűzanyát, Isten választott ki...

hogy egy különleges gyereknek adjon életet?

Végül mégiscsak keresztelő lesz.

A fiú neve pedig legyen Alfred.

Ó, Uram.

Uram.

Áldassék az Úr!

Jelet kértem.

Adtál egy jelet.

Meghallgattad imáimat.

Vak voltam, de most már látok. Halott voltam, de...

most újjászülettem.

Atyám...

halld imámat...

és engedd magadhoz kiáltásom!

A látás ajándékát.

Uram, köszönöm neked.

A hit ajándékát.

Köszönöm neked.

Mert te általad teremtetett minden a mennyben és a földön.

Mindaz, ami látható, és mindaz, ami nem.

Legyenek bár trónok, hatalmak vagy uradalmak.

Minden általad teremtetett.

És teérted.

Ragnar!

Min mosolyogsz?

Az Úr eljött hozzám.

Az Úr?

- Az istened? - Igen.

- Hogy nézett ki? - Éreztem a jelenlétét.

- Fény alakjában jött el. - Beszélt hozzád?

Nem, nem beszélt, de én mégis hallottam a hangját.

És újjászülettem.

Hogyhogy újjászülettél? Mint...

- mint egy csecsemő? - Újra rátaláltam a hitemre.

Új ember lettem.

Újjászülettem Jézus Krisztus szeretete által.

Újra keresztény vagy?

Teljes szívemből. Teljes lelkemből, teljes lényemből.

Többé nem tudom elismerni isteneid.

Jobb, ha most elhagyom Kattegatot.

Mit beszélsz? Nem mehetsz el! Nem hagyhatsz el!

Szeretlek.

És csak benned bízhatok, ezért maradnod kell.

Nos, örülök, hogy ráleltél az Istenedre.

Amíg itt vagy, senki nem bánthat téged.

Én megvédelek.

Nem számít, hová megyek én.

Az számít, te hová mész.

Flóki!

- Miért nem a hajókon dolgozol? - Nincs oda a szívem.

Miért nincs?

Ragnarnak nincs rám ideje.

Beszélnem kell vele a hajókról.

És más dolgokról is. Fontos dolgokról.

De folyton azzal a pappal beszél.

Tudod, mi ez?

Ez Athelstan szent karkötője.

Amit Ragnartól kapott.

És láttam őt, amikor a fjordba hajította.

- Miért tenne ilyet? - Mert gyűlöli a mi isteneinket.

Elmondtad ezt Ragnarnak?

Mi értelme?

Nem hallgat rám.

Aggódom apámért.

Nem értem, miért érdeklik őt így a keresztények meg a dolgaik.

Emlékszem, mikor azt mondta, hogy a családunk Odintól származik.

Nagyon büszke voltam erre.

Mit fogsz tenni, Flóki?

Elhagyom Kattegatot.

Hazatérek a saját kultúrámba.

Helgához és a gyerekemhez.

Ne aggódj, Björn! Befejezem a hajókat.

Addig pedig...

mondd ezt el a testvéreinknek.

Kik azok?

Ez Kalf.

Azok egykor az én hajóim voltak.

Most pedig Kalfot viszik Kattegatba.

Kalf!

Ragnar király!

Kalf.

Köszöntelek.

Azt remélve csatlakozom hozzád,

hogy ez népünk történetének legnagyszerűbb portyája.

- Ki ez a hústorony? - Ez itt Siegfried jarl.

Ragnar úr. Hajóimat és harcosaimat rendelkezésedre bocsátom.

Bizonyára emlékszel Horik király fiára

és Borg jarl özvegyére.

Ők is kifejezték abbéli vágyukat, hogy részt vegyenek portyánkon.

Erlendur. Torvi.

Meg kell mondanom...

egy kissé...

meglep, hogy itt látlak titeket.

Gondoltam, okkal kímélted meg az életem.

Talán ez az ok.

Meg kell kérdeznem: hogy áll a wessexi település?

Jól.

Nem kerülheted őt.

Nem kerülöm őt. Együtt fogunk harcolni.

Még ha el is vette mindenemet. Mindenünket.

Talán a sors akarta így?

És talán a sors azt akarja, hogy egy nap mindent visszaszerezzek.

Lagertha.

Látom, itt is otthon érzed magad.

Azért jöttem, hogy csatlakozzak Ragnar királyhoz és hozzád Párizs ellen.

Bármilyen ellentétek vannak is köztünk, ez összeköt mindnyájunkat.

Együtt harcolunk majd, és ki tudja, talán együtt halunk meg.

És ha mégsem?

Akkor majd gondoskodunk a jövőről.

Az enyémről vagy a tiédről?

Megbocsáss, de nekem úgy tűnik,

hogy sorsunk máris összefonódott.

Talán mindig is így volt.

Nem értesz egyet, Lagertha?

- Ne bujkálj! - Miért ne?

Mert semmi sem gyönyörűbb egy anyánál.

Részeg vagy.

- Akarlak téged. - Tudom és sajnálom.

Olyan rég volt már.

Neked egy nő kell.

Keressünk hát valakit.

Az nem Torvi, Borg jarl özvegye?

Erlendur rá se hederít.

Tetszene neked.

Ne csináld ezt!

Nem érted. Azért csinálom, mert azt akarom, hogy boldog légy.

Apám szerint a boldogság nem számít.

De te nem az apád vagy, Vasbordájú Björn.

Vagy még nem jöttél rá erre?

Jó éjt, férjuram!

Óvatosan.

Rollo.

Nincs mit mondanom neked, csuhás.

Kivéve ezt...

Hol van a karkötőd?

Hol van?

Egy nagyon különleges személynek akarlak bemutatni.

Ő itt Sinric.

A vándor, akiről meséltem neked.

Ő vezetett el engem Angliába.

Beszéled a frankok nyelvét.

És ez nem minden.

Azt is tudja, hol találjuk a Szajna torkolatát.

- Szomjas vagy? - Igen.

- Köszönöm. - Emlékszem a férjedre.

Senki nem tudná elfelejteni őt.

Apám ellensége volt.

De nagyszerű férfi volt.

És most a Valhallában van.

Igen. Tudom.

Tudom, hogy az istenekkel van.

- És az új férjed? - Mi van vele?

Ő is velünk tart Párizsba?

És én is.

Nem tűröm, hogy hátrahagyjon.

Bátor vagy.

Viking vagyok.

Dél-délkeleti irányba hajózva elérjük a Szajna torkolatát.

Párizs kapuját.

Számos folyó ömlik a tengerbe,

a zátonyok és árapálysíkságok pedig veszélyesek.

De itt van a bejárat.

A Paradicsom bejárata.

Flóki!

- Flóki, mit művelsz? - Jelet kaptam.

- Miféle jelet? - Jelet, hogy vért kell ontani.

Áldozatot kell hozni.

Régóta várok már efféle jelre.

És most a célom világos.

- Milyen célod? - Nem a te dolgod tudni.

Egyes férfiak nőkre vágynak, Helga. Mások aranyra.

Én az istenek kedvében akarok járni.

El kell mondanod, mire készülsz.

Csak annyit mondok, hogy egy időre elmegyek.

De senki nem láthat távozni,

te pedig nem szólhatsz senkinek róla.

Esküszöl?

Esküszöl?

Nem akartalak bántani.

Tudom.

De azt hiszem, valakit bántani akarsz.

Björn.

Sajnálom, hogy megzavartalak.

Ne bánd.

Szeretem a feleségem, Torvi.

Ámen.

Ámen.

Flóki.

Csuhás.

Uram, vedd magadhoz lelkemet!

Mit meg nem teszek érted.

Amilyen apró emberke vagy, Athelstan, olyan súlyos is.

Nem tudlak ennél közelebb vinni téged az Istenedhez.

Sose tudtam, mi az a mártír.

Most se tudom.

Bátor férfi voltál, Athelstan.

Mindig tiszteltelek ezért.

Rengeteget tanultam tőled.

Gyengének és tévelygőnek láttad magad,

számomra azonban rettenthetetlen voltál, mert nem féltél kételkedni.

Miért kellett meghalnod?

Még annyi megbeszélnivalónk lett volna.

Mindig azt hittem...

hogy a halál sokkal jobb sors az életnél...

hiszen újra együtt lehetsz elvesztett szeretteiddel.

De mi sosem látjuk egymást újra, barátom...

tartok tőle, hogy az Istened nem hagyná, hogy meglátogassalak a mennyben.

Mihez kezdjek most?

Gyűlöllek, amiért elhagytál.

Fáj az elvesztésed.

Már semmi nem nyújthat vigaszt.

Megváltoztam.

És te is.

Bocsáss meg, barátom...

nem azért, amit tettem.

Hanem azért, amit tenni készülök.

A feliratot fordította: Bogár T. Ádám