Original subtitles

Ivar, mi a baj?

Hol van Harbard?

- Nem tudom. - Meg kell őt találnod.

Ivar rettentően szenved. Nem bírom már.

Neked kéne gondoskodni a fiadról.

Itt vagyok.

Ivar!

Nincs több fájdalom, Ivar.

Nincsen. Nincs több fájdalom.

Ez az.

Nagyon álmos vagy, Ivar.

Nagyon elálmosodsz.

Nincs több fájdalom.

Aludj el!

Ki vagy te?

- Tudod, ki vagyok. - Nem, nem tudom.

Nagy az erőd.

Isten vagy talán?

Bár az lennék!

Mert hát ki ne vágyna ilyesmire?

Thorunn!

Thorunn!

Barátok.

Barátok.

Többé nem ellenségek, hanem barátok.

Az elmém...

más.

Együtt harcolunk.

Mi győzünk.

Egyetértek, barátom.

Ha együtt harcolunk, mi győzünk.

Ennyit Rollóról, a harcosról.

Kalapács a kereszthez. Hová lett a lelked?

Hová lett a hited?

Flóki, felejtsd el!

Ez...

ez a jövő.

Nem harcolhatunk mindenkivel.

Együttműködés kell, szövetségek, ahogy az istenek közt is.

Ez visz előre.

Lám-lám.

Úgy fest, a megkeresztelésed varázslata

mégiscsak működött.

Azt mondtad, az csak egy vicc. Talán mégis komolyan vetted.

- Tudod jól, hogy csak vicc volt. - Nem.

Látom, mindnyájan ittatok a méregkehelyből!

A vicc pedig te magad vagy, Rollo!

Látom, még mindig szenvedsz.

Én enyhíteni tudom.

Hogyan?

Dőlj hátra!

Mit művelsz?

Alighanem meg kellene köszönnöm.

Alighanem igen.

Talán megmentettem az életed.

A fivéred gyenge.

Csak egy báb.

Ő okozza majd vesztedet.

Tudom, mit gondolsz Egbertről.

Te hiszel neki?

Talán nem kellene?

Ő mindig csak a saját érdekeit nézte. Hatalmat akar felettem és Mercia felett.

Én nem érte harcoltam.

A népemért küzdöttem...

és érted.

Hogy van a sebed?

Még mindig fáj.

Vissza kell tán feküdnöd?

Várj!

Hová mész?

- El. - Hová? Kivel?

- Semmi közöd hozzá. - Nagyon is van,

mivel ismét magadra hagyod a gyerekeidet.

- Nálad biztonságban tudhatom őket. - Vele mész el?

Gondoskodj a gyerekeimről, csak ennyit kérek.

Nem.

- Mit akarsz ezzel elérni? - Próbállak megmenteni.

Nemcsak a gyerekekről van szó.

Másért is felelős vagy.

Ragnar rád bízta Kattegatot. Az emberek látni akarnak téged.

Fontos dolgokban kell dönteni.

- Vedd le a kezed a királynődről! - Akkor megteszem én.

Elfogadom a felelősséget.

Elvetődtem egyszer egy másik helyre.

Oslo-fjordnak hívták.

Hallottam egy történetet a királyról, akit megöltek,

a családját pedig lemészárolták.

Ám a felesége, Astrid,

megmenekült és elszökött egy szigetre, egy tó közepére.

Egy fiúnak adott életet.

Nevelőapja, Tetvesszakállú Thorolf segítette a túlélésben.

- „Tetvesszakállú Thorolf”? - Ez volt a neve.

Nem én találtam ki.

Akárhogy is...

becsempésztek engem a szigetre...

és bemutattak Astridnak.

A leggyönyörűbb nő volt, akit valaha láttam.

És nimfomániás volt.

Rengeteg szexre volt szüksége.

Ódzkodott attól, hogy nevelőapjával bújjon ágyba.

Nem akart megtetvesedni.

Pontosan.

Kényszerítettek, hogy vele háljak.

Kényszerítettek?

Később hallottam, hogy kilenc hónappal a szigetről való távozásom után

egy második fiúnak, Olafnak adott életet.

Ez az Olaf most Kijev és egész Oroszország nagyfejedelme.

És ő a te fiad?

Biztos vagyok benne.

Örökké az adósod vagyok.

Amit a fiamért tettél, az...

Azt bármely más szenvedő lényért megtettem volna.

Például érted.

Értem? Én nem szenvedek.

De.

A férjed a messzi távolban van

és attól félsz, hogy más nem szeret téged, nem vágyik rád.

Ezt honnan tudod?

Vesd le a ruháidat!

Hideg van.

Akkor menj vissza a gyerekeidhez!

Nem akarok... a gyerekeimmel lenni.

Mit tesz majd velem Egbert király?

Nem tesz veled semmit,

amíg én megvédelek téged, Ragnar pedig engem.

Egbertnek el kell rejtenie hatalmát

a merciai trón jogos örököse mögé.

Akkor nem fog megöletni engem.

Nem.

Nem fog megöletni.

Burgred, te és én közösen uraljuk majd Merciát.

Téged ez nem hoz lázba?

- A merciaiaknak gondjuk lehet velünk. - Nem, nem lesz.

Mögöttünk áll mind Wessex, mind az északiak vasökle.

Érted már?

Akkor Egbert és Ragnar foglyai leszünk.

Gondolom.

De inkább vagyok fogoly, mint halott.

A foglyok meg is szökhetnek.

Nem az ő hibája.

Nem, igazad van.

Valaki más a hibás.

Kicsoda?

Nem nyilvánvaló, Vasbordájú Björn?

Ki hozta be életünkbe a Krisztus-istent?

Flóki szerint elárultuk az isteneinket,

hogy egy keresztény királyt és keresztény istent szolgáljunk.

Flókival ellentétben én nem hiszem magam az istenek szószólójának.

Azt tudom, népünkkel kapcsolatos vágyaim és céljaim

semmit sem változtak.

Most, hogy király vagyok,

meg kell próbálnom elérni azokat.

Milyen határt szabott Odin a kíváncsiságának?

- Ki tudhatná? - Pontosan.

Amíg tehát nem ismerem e határokat,

nem mondhatom, hogy méltó vagyok szelleméhez.

Flóki Odinnal fenyegetőzik,

de én nem szégyellnék az isten szemébe nézni.

Ha Ragnar visszatér, biztosan röpke ideig marad csak,

mielőtt hazahajózna.

Végtére is ő egy király.

Te viszont maradhatnál.

Mi célból, Egbert király?

Bizonyára...

valakinek maradnia kell, aki gondját viseli az új településnek...

hogy az első termést biztonságban arathassák le.

Valaki maradni fog.

De még ha király nem is vagyok, jarl azért igen.

Vissza kell térnem, gondoskodni a népemről.

Szép és jó a felelősségekről beszélni,

de más dolgok is vannak az életben.

Mi lenne, ha személyesen kérnélek rá, hogy maradj?

Érted, mit akarok mondani?

Értem.

És élveztem a társaságodat.

És a szeretkezést.

Mégis,

bár boldoggá tettél és kielégültté...

ráébredtem, hogy az egyetlen ember, akivel igazán törődsz,

te magad vagy.

Tessék.

Bevégeztetett.

Boldog vagyok.

Szeretlek.

Te szeretsz engem?

Igen, szeretlek.

- Apám! - Fiam!

Nincs apa, ki büszkébb lehetne.

Üdv és gratulálok, Aethelwulf!

Igazán rászolgáltál hálánkra és dicséretünkre.

A feleségednek rettentően hiányoztál.

Gyakran találtam őt a kápolnában,

sírva és magában Istenhez fohászkodva, hogy épségben visszatérj.

Judith!

- Hercegnő! - Gyere!

Felség.

Felség, ő itt az öcsém, Burgred.

Azt mondja, az ellenünk vezetett hadjárat nem az ő hibája.

Nos, ezt örömmel hallom.

Üdv Wessexben, Burgred!

Felség, a nővérem azt mondta,

hogy igen nagylelkű és megbocsátó uralkodó vagy.

- Teljességgel kegyelmedre bízom magam. - Nem.

Komolyan gondolom, amit mondtam. Szívesen látlak.

Csatlakozz lakománkhoz, és ünnepeljük Mercia boldog jövőjét!

Látod, megmondtam. Gyere csak!

Ragnar Lothbrok.

- Nézd el, hogy nem csókolok kezet! - Nem is várnám el tőled.

Ahogy korábban mondtam, te és én egyenlők vagyunk.

Hogy áll a település?

Nos, ha választ akarsz erre a kérdésre,

legjobb, ha Ingstad jarlt kérdezed.

- Megsérültél. - Igen. De...

de Kwenthrith hercegnő adott egy keveset az orvosságából.

Hogy áll a település?

Működik. Elvetettük az első adag gabonát.

Egbert királytól új ekét kaptunk, és biztosított minket védelme felől is.

És te hittél neki?

Igen.

Úgy tűnik, jól kijöttetek ti ketten.

Igen.

Mindnyájunk érdekében.

Tehát feláldoztad magad a köz javára.

Ahogy te is, Ragnar.

Éhes vagyok.

Üdv, testvér!

Nem kedvellek.

A fiam! Épen és egészségesen.

Hol van Thorunn? Ő nincs veled?

Gondját viselik.

- Megsebesült? - Igen.

Nem lett volna szabad harcba mennie.

Olyan akart lenni, mint te.

Örülhetsz.

A férjed és gyermeked apja épségben hazatért.

Mégis, sose láttam még nőt ily elkeseredettnek.

Nagyon örülök, hogy Aethelwulf visszatért.

- Hogyne lennék? - Akkor mutasd is ki, lányom!

A Wessex-szel kötött szövetségünk sikere rajtad áll vagy bukik.

Nem a válladon, a méheden.

Szerencsére egy fiút már szültél

és remélhetőleg újabbak követik majd.

Akkor dinasztiánk biztonságban lesz.

Tisztelj engem, atyádat! Tiszteld a férjedet!

És tedd, amit elvárnak tőled!

Ha eddig nem tettem volna világossá,

akkor most világossá teszem.

Thorunn!

Szervusz, Björn.

Jól érzed magad?

Biztos nagy lakomát csapnak.

Miért nem szólsz hozzám?

Szegény Björn!

Így már nem akarsz elvenni, igaz?

Ne mondj ilyet!

HAITHABU, SKANDINÁVIA

Bocsáss meg, Kalf jarl!

Valamivel komolyan számolnunk kell.

És mivel kell oly komolyan számolnom?

Egyszer majd Lagertha, ha még él, vissza fog térni a portyáról.

És vele lesz ifjú harcosaink színe-java,

harcban edzetten, talán zsákmánytól gazdagon.

És felteszem, hozzá hűségesen.

Tényleg úgy hiszed, hogy még nem gondoltam erre?

Tényleg úgy hiszed, szegény Einar, hogy nem készültem fel erre?

Meghívtam valakit, hogy csatlakozzon hozzánk.

Egy igazán fontos személyt.

És rövidesen meg is érkezik.

Nagyon... rövidesen.

Ti meg miről sugdolóztok?

Hol van az anyánk?

Az anyátok Harbardhoz jár...

a testvéretek, Ivar miatt.

Neki jobban kell anyátok, mint nektek...

Harbard pedig segít a gondját viselni.

Egy nap majd megérted, Ubbe,

mit kell feláldoznia egy anyának a gyerekeiért.

Menjünk!

Hová mentek?

Minden rendben lesz.

Ubbe és Hvitserk?

Kimentek.

Nem tudom, miért félek.

Meg kell találnom őket.

Szia, Ivar!

Ubbe! Hvitserk!

Álljatok meg!

Álljatok meg!

Ubbe, állj!

Ubbe!

Hvitserk, állj!

Flóki?

Mit keresel te itt?

Beszélni jöttem az istenekkel.

Dühösek, Rollo.

És félek, hogy egy nap választanunk kell majd köztük...

és a testvéred között.

Számomra erre sosem kerülhet sor.

Athelstan!

Barátom.

A Merciáért vívott harcot megnyertük,

ám a településért vívottat még nem. Maradjatok!

Maradjatok, mindketten! Vegyétek kézbe a jövőtöket!

- Mi lehet ennél fontosabb? - Tudattam veled döntésemet.

Talán Athelstan itt marad.

Maradsz?

Nem tudom.

Nem vitattam meg Ragnarral.

Vagy Judith-tal.

A menyem megkedvelt téged.

Tudom. Ő maga mondta.

Időnként gyóntatónak használ téged.

Ha elmész, hiányozni fogsz neki.

Ahogy nekem is.

Rá akarnak venni, hogy maradj?

Igen.

Van valami közted meg a lány között?

Igen.

Nem értheted.

Senki sem érti.

Mind szabadon cselekszünk, ahogy kedvünk tartja.

Még mindig nőkről beszélünk?

Miért meredsz így rám?

Mert érdekesnek talállak.

És...

és vonzónak.

Azt beszélik, hazatérsz Ragnarral.

A férjed visszatért.

Odaadtam magam neked.

Ne hagyj itt, kérlek!

Üdv, Rollo!

Lagertha!

Meghódítottad Merciát.

- Úgy tűnik. - Nem, nem csak úgy tűnik.

Hallottam hőstetteidről.

Hallottam Thorunnról is.

Szegény Björn!

Igen.

Szegény Björn!

Nem is törődsz vele?

Hogyne törődnék.

Törődöm mindennel, ami téged érint.

Van egy olyan érzésem,

hogy egész élete során mindig vigyáztál Björnre.

Vigyáztál rá...

szinte mintha tulajdon fiad lenne.

Folytasd!

Nincs több mondandóm.

És talán jobb is így.

Hát... ismét választanod kell, Athelstan.

Hazatérsz Ragnar Lothbrokkal, vagy itt maradsz velünk?

Meghoztam a döntésem.

Visszamegyek Ragnarral.

Az én jövőm Ragnar mellett van.

Úgy vélem, ez rossz döntés.

És kétségbe vonom bölcsességét.

Hiszen szíved legmélyén te egy vagy közülünk,

és mindig is az leszel.

Otthagytad hát a jarlságod.

Nincs benned félelem?

Nem. Van egy jó emberem, aki gondját viseli.

Mitől kellene félnem?

Minden ember becsvágyó.

Kalf nem az.

Kalf jarl!

Kalf jarl!

Mi az?

A vendégeid megérkeztek.

Erlendur, Horik fia.

Mily nagy öröm csarnokunkban üdvözölni téged!

Türelmetlenül vártam már érkezésed.

Hálás vagyok a meghívásért, Kalf jarl.

Szívemből hiszem, hogy te és én természetes szövetségesek vagyunk.

Igen! A Lothbrok-család és minden pereputtyuk ellen.

De akad még egy természetes szövetségesünk.

Talán emlékszel, hogy Ragnar vérsassal ölte meg ellenségét, Borg jarlt.

Borg jarl feleségét azonban elfelejtette megölni, aki aztán fiúnak adott életet,

és aki most a feleségem.

Gyere, Torvi!

Üdv neked, Kalf jarl!

Üdv neked, Torvi!

És a fiadnak...

a nagy Borg jarl jogos örökösének.

Mi a terved Merciával?

Kwenthrithet és testvérét, Burgredet közös uralkodókká koronázom.

Ez az észszerű.

Látod, hogy viseltetnek egymás iránt. Miért válasszak közülük?

Így se, úgy se ők uralkodnak majd.

Akkor ki fog, Ragnar Lothbrok?

Te.

Mivel te adtad nekik a koronát.

Nos, számomra az a fontos,

hogy a régió stabil legyen.

Számodra az a fontos,

hogy Wessexnek hatalma legyen Mercia felett.

Valójában számomra az igazán fontos,

hogy a településed sikeres legyen.

Te segítettél nekem meghódítani Merciát,

én pedig segítettelek abban, hogy települést alapíts

a királyságom szívében.

Ha emlékszel, ez volt az egyik legelső dolog,

amiről beszéltünk.

Nagyon is jól emlékszem.

Te és én...

mi megértjük egymást.

Ezért vagyunk szövetségesek, és maradunk is azok.

Jó embernek tartod magad?

Igen.

Annak.

Te jó ember vagy?

Igen.

Azt hiszem.

Erkölcstelen vagy?

Ó, igen.

És te?

Drága testvérem, drága Burgredem...

minden jelenlévő előtt, Egbert, Wessex királya előtt,

Ragnar király és Aelle, Northumbria királya előtt...

hadd mondjam el, hogy megbékéltem a múltammal.

Megbékéltem családommal minden engem ért erőszakért.

És most végre megszabadultam dühömtől...

nem kínoznak rémálmaim.

És végre tudom, ki vagyok.

És így, drága vérem...

ünnepeljük meg szövetségünket...

és igyunk a kizsákmányolóim feletti győzelemre!

Drága nővérem... megmentettél engem.

Szeretlek.

Mindig is nagyon szerettelek.

Igen.

Egészségünkre, drágám!

Burgred!

Uraságok, hölgyek és urak...

emeljük felállva poharainkat...

Mercia egyedüli és egyetlen uralkodójára.

Mercia királynőjére!

A királynőre!

- A királynőre! - A királynőre!

Mi ez a csend?

Nincs miről beszélni?

Talán csak veled nincs.

Máris eleged van belőlem?

Ne aggódjatok! Ideje útra kelnem.

Sehol sem maradok túl sokáig.

Túl nyughatatlan vagyok.

A fiú jól van.

Kétlem, hogy valaha még olyan fájdalmai legyenek, mint korábban.

Fájdalmai egy részét magamra vettem.

És a barátotok, Siggy, szintén nagyon boldog.

Férjével, fiaival és lányával együtt a Valhallában van.

Ha nekem nem hisztek, kérdezzétek a Látót.

Ég veletek!

Ki vagy te?

Csak egy vándor.

A feliratot fordította: Bogár T. Ádám