Original subtitles

Alekszandr Jurjevics Domogarov - Richard Sorge Shion Nakamaru - Hanako

Osamu Yamamoto - Oszaki Andrej Viktorovics Rudenszkij - Eugen Ott

Viktoria Jevgenyevna Iszakova - Helma Ott Andrej Jevgenyevics Leonov - Max Clausen

Julija Arturovna Aug - Anna Clausen Szergej Vlagyimirovics Ginzburg - Schlesinger

Ivan Valentyinovics Sibanov - Branko Vukelić Tatjana Vlagyimirovna Koszmacseva - Edith Junsuke Kinoshita - Takagi

Rendezte: Szergej Vlagyimirovics Ginzburg

S O R G E

S O R G E Második rész

Forgatókönyv: Dmitrij Gennagyevics Novoszjolov

Fényképezte: Igor Bondarev

1938 tavaszán a világot az árnyékként közelgő katasztrófa fenyegette.

A március 12-én éjszaka a német csapatok ellenállás nélkül,

ÁLLAMHATÁR

áthaladtak az osztrák határon.

EGY NÉP, EGY BIRODALOM, EGY VEZÉR

"Bejelentem a német népnek az életem legfontosabb küldetésének

Zene: Vlagyimir Vlagyimirovics Davigyenko

teljesítését" - mondta Adolf Hitler.

Most, miután a Harmadik Birodalom lerohanta Ausztriát, a Führer bejelentette

invázióját kelet felé. Az események visszafordíthatatlanok.

És a világ másik végén, itt Japánban

egy inváziós tervet dolgoznak ki a Szovjetunió ellen.

Hitlernek létfontosságú összehangolt fellépést kell elérnie a japánokkal.

Ebben a helyzetben, Tokióban a német nagykövet személyének

különleges jelentősége van.

Rendezte: Szergej Vlagyimirovics Ginzburg

- Hogy tudott ez a szemét megelőzni? - El sem tudom képzelni.

Nyilvánvaló, valaki segített neki. Ki tudod deríteni, hogy ki?

Megpróbálom, de semmit sem ígérek.

- Heil Hitler! - Sieg Heil!

Bajtársaim!

Örülök, hogy visszatértem Japánba, hogy újra, teljes erővel együtt dolgozzak Önökkel,

népem nevében, Németország újjászületésének nevében.

Mint egy nemzeti szocialista, mint egy német katona,

megingathatatlan szívvel szállok harcba.

Most minden megváltozik.

Az én útmutatásom alatt kétszer annyit fogunk dolgozni.

Ebben magam fogok példaként szolgálni.

Nem kell több áldozatott hoznunk,

mint amennyi áldozatot az előző nemzedékünk hozott.

Össze kell tartanunk, ahogy minden német embernek.

Amikor egyekké válunk legyőzhetetlenek vagyunk.

Ma este fogadást tartunk a nagyköveti kinevezésem alkalmából.

Most menjünk, végezzük a munkánkat.

- Heil Hitler! - Sieg Heil!

Türelmes vagyok, türelmes.

Előbb vagy utóbb ez a hülye, korlátolt hibázni fog.

Igen, ez a korlátolt nagyon hitelesen idézte a Führert.

Igen-igen.

Nagyon kitűnően és időszerű szavakkal.

Hát persze. Találkozunk a fogadáson.

"Tehát, megfigyelőink szerint, a legjobb jelölt

a német nagykövet posztjára Japánban, Eugen Ott.

És ezt a véleményt, mint tudjuk, terjesztették Berlinben".

Ki segített neki?

De figyelj... Tíz újságban!

Ebből az idiótából egy egyszerű hőst csináltak Németországban.

Szeretném tudni a személy nevét, aki ezt a cikket írta.

Mindjárt...

Otto Lenz.

Otto Lenz a "Völkischer Beobachter"-től.

Külön hálás leszek neked ezért. Köszönöm.

- Tehát, mi a véleménye, őrnagy úr? - Az első világháború alatt

a csaták az óceánok területén folytak, de mégis

a fő csaták Európa területén zajlottak.

Gondolom, ha kitörne még egy világháború, ugyanúgy lesz.

Ha az őrnagy úr azt reméli, hogy ölbe tett kézzel ülünk itt Japánban,

ezúttal nem valószínű, hogy úgy lesz.

Ez egyszer Japán nem marad ki, biztosíthatom Önt.

Elnézést kérek, hogy késtem, uraim.

A birodalmi miniszterrel beszéltem.

Örülök, hogy eljöttek és kellemes estét kívánok Önöknek.

Uraim, először emelem poharamat...

Inni szeretnék a birodalmi kancellárunk egészségére.

A meglátásaira!

A legnehezebb politikai körülmények között, amikor Németország

még mindig kénytelen elviselni

a Versailles-i béke hírhedt megállapodásait, Führerünk bölcs döntést hozva

kinevezte a diplomáciai front élére

a legmegfelelőbbet közülünk - Ott vezérőrnagyot.

Az új nagykövetünkre! A Führerünkre!

- Heil Hitler! - Sieg Heil!

Igaza van, Paul, mi csak a parancsnokunk katonái vagyunk.

- Úgy tűnik, nagyon fél. - Mit beszélsz?

Nem fontos.

Hölgyeim és uraim, tudtukra szeretném adni...

Ma, mint kinevezett nagykövet szeretném bejelenteni első kinevezésemet.

Kinevezem első asszisztensemnek Richard Sorge-t.

Kérem, fogadják tisztelettel.

Köszönöm.

Richard, kérlek gyere ide a lenyűgöző társaddal együtt.

Szeretném, ha itt állnátok mellettem.

Gratulálok!

Nem semmi, ez a várt lépés.

Bevallom, csodálkoztam,

egyszerűen meghökkentem, amit most Németországban láttam.

Teljesen más ország, mint két évvel ezelőtt.

Az egész nemzet készen áll a háborúra.

A hadügyminisztérium megszűnt,

valamennyi fegyveres erő vezetését, átvette a vezérünk (Führer).

Most ő a legfőbb parancsnok.

És miattad nálunk áll a bál, bevallom neked.

Ribbentrop személyes feladatott bízott rám.

Kettőnknek el kell követnünk minden lehetségest és lehetetlent,

hogy Japán az abszolút

leghűségesebb szövetségesünk legyen.

Japán?

Létezik ennél szebb kezdet, nagykövet úr?

Ahogy a nagyapám mondta, "nincs snapsz - a sör is megfelel".

Gyere, megmutatom az irodádat.

Ez a gyanús személyek listája,

akik Tokiót motorkerékpáron hagyták el azon a napon.

És mit fog csinálni?

Ki kell hallgatni, aztán megfigyelni őket.

- Sorge? Az újságíró? - Igen.

- Húzza ki! - Megtudhatom, miért?

Azért mert kérték.

Híres újságíró és fontos ember.

Még Berlin számára is.

Azt hiszem, nem akarok, semmiféle botrányt,

az ő kihallgatásával,

mert valami hülye rendőrnek gyanúsnak tűnt.

- Érthető? - Igen.

Álljon meg!

Richard!

Barátom, hová mész?

Híreim vannak a számodra,

amely teljes vacsorát igényel, snapsszal, a te költségedre.

Ismét az orosz csapatok telepítésével kapcsolatban?

Más híred nincs. Erről már írtam.

- Berlint ez már nem érdekli. - Nem, teljesen másról van szó.

A japán hírszerzés szerint

határ menti konfliktus a Haszan-tó és magaslatai közelében...

Chang Gu...

- Chang Gu... - Chang Gufeng.

Nyelvtörő.

Tehát, az információ az, hogy az oroszok egyáltalán nem védik ezt a magaslatot.

És egy japán támadás esetén valószínűleg harc nélkül visszavonulnak.

- Na, hogy tetszik? - Először is, ez már nem hír.

A Chang Gufeng magaslat Vlagyivosztok partjainak közelében található.

A japánoknak már rég fáj a foguk rá.

Információm szerint, már odaküldtek egy földmérő csoportot,

akiknek parancsuk van a munkák mihamarabbi elkezdéséhez.

- Honnan tudod? - Tudom.

De nekem úgy tűnik, a japánok blöffölnek.

Ezért sajnálom, de a híred

nem ér egy teljes vacsorát snapsszal.

- Igen. - Igen.

És az a tény, hogy a japán kormány határozottan elutasította

a tárgyalást a Szovjetunióval egy megnemtámadási szerződés aláírásáról?

Ez sem jelent semmit neked?

De ez már érdekes. Honnan származik az információ?

Rich... Rich!

Ez nyert. Van egy vacsora meghívásod snapszokkal.

Az adósod vagyok.

Richard.

- Nem mondtad, mikor vacsorázunk. - Este, barátom.

Este.

A szovjet-mandzsúriai határon nem ez az első nyugtalan év.

A japán csapatok behatoltak a Szovjetunió területére,

tűz alatt tartva a területet, rácsatlakoztak a kommunikációs vonalakra,

a határállomásokon összecsapásokat provokálnak.

Ekkor tájt stratégiai nyersanyagok érkeztek a Kwantung hadsereghez az USA-ból

és Nagy-Britanniából.

Nyugati hatalmak, hogy védjék magukat Japán esetleges agressziójától,

a szovjetek elleni háború felé hajlottak.

A határon a helyzet 1938 júniusára rosszabbá vált.

Tokió bejelentette Moszkvának igényét:

adja át Mandzsúriának a Haszan-tó nyugati partvidékét.

A nagy katonai összecsapás a Távol-Keleten elkerülhetetlenné vált.

Konyakot!

Öntsön valami erősebbet!

- "Haszan", azt mondja Ramzaj elvtárs. - Igen, Sztálin elvtárs.

És közvetett bizonyítékok alapján okunk van megbízni ebben a jelentésben.

De nekünk, közvetlen bizonyítékokra is szükségünk van, Vorosilov elvtárs.

Különösen, hogy más forrásokból, más információkat kaptunk.

Talán a japánok, úgy döntöttek provokációt rendeznek.

A japánok szeretnék, ha mi Haszan területére koncentrálnánk,

miközben ők máshol támadnának.

Ramzaj elvtárs hadd

igyekezzen a pontos adatok és más dokumentumok átadásával.

Nem bízhatunk meg teljesen minden szóban.

De mégis, Vorosilov elvtárs

fel kell készülni, hogy bármikor

üdvözölni tudjuk vendégeinket

a Haszan-tó partján is.

- Értettem, Sztálin elvtárs. - Elküldték Ramzaj elvtársnak a rádióst?

- Előkészítették. A napokban célba ér. - Igen, Sztálin elvtárs.

Remélem, teljesen megbízhatunk benne.

Megbízhatunk, Sztálin elvtárs.

Аnna Matvejevna Clausen?

- Igen. - Üljön be az autóba, kérem.

- De, mi történt? - Ne aggódjon.

Csak beszélgetni akarunk Önnel.

- Anna! - Max!

Anna! Anna!

Anna! Anna! Anna!

Anna! Anna!

- Anna! - Max!

A felesége és a saját sorsa most az Ön kezében van.

Mit kell tennem?

Találkozik Sorge-val, kapcsolatba lép vele.

Aztán likvidálja őt.

Richard, barátom! Nagy szükségem van rád!

- Mindenben állok a rendelkezésedre. - Menj Patríciához, nála vannak a dokumentumok.

Gondold át, olvasd el! Meg kell értenem, mi van mögötte.

Ha jól értem,

Japán és Németország közti együttműködésről szól?

- Mit mondasz erre? - Ugyanaz, mint korábban.

Ez egy kaland.

Berlin...

alábecsüli az oroszok erejét...

és túlbecsüli Japán katonai képességeit.

Nem beszélhetek erről a miniszternek.

Én is csak neked mondom, és nem a miniszternek.

Nagyon kérlek, nézd át a dokumentumokat.

Patrízia mindet odaadja.

Értettem...

tábornokom.

Apropó, este a feleségemmel várunk téged, Hanako-val együtt.

Mi történt... megjött a feleséged?

- Viszlát, agglegény életünk! - Na, megtaláljuk a módját...

néha vissza kell mennie?

Mire gondolsz?

Magam sem tudom.

Félek, valami történik veled.

A lelkem nem nyugodt.

Igen...

Ezt nem zárhatjuk ki.

- Szép. - Semmiség.

- Milyen ünnep van? - Virágos ünnepe.

Tanabata (Csillagfesztivál július 7-én).

- Érdekes szokás. - Csendes középkori szokás, ennyi.

De, miért mondod így ezt? Véleményem szerint nagyon szép.

Nagy zajjal jár.

18 múltam.

Egy szomszéd átjött udvarolni...

Mozdonyvezetőként dolgozott.

Jó srác volt. Mindenki tisztelte őt.

De engem nem érdekelt, elutasítottam.

Miért?

Mert már akkor...

tudtam, hogy találkozom egy különleges emberrel.

Sokáig vártam rád.

Gyereket szeretnék tőled.

- Mi a baj? - Nem tetszik nekem itt.

- Menjünk innen. - Nyugodj meg.

Nem maradunk itt sokáig. Menjünk be.

Jó estét.

- Richard! - Nagykövet úr.

- Hanako... - Jó estét.

Szeretném bemutatni neked a fontosabb tiszteket. Köztük Kenji Doihara tábornokot.

A helyiek a távol-keleti Arabia Lawrence-nek hívják.

A legnagyobb japán hírszerző. Jó estét!

Shigeru Honjo tábornok.

- Nagyon örülök. - Én is.

A Kwantung hadsereg személyzeti főnöke, Tódzsó Hideki tábornok.

- Nagyon örvendek. - Én is nagyon örvendek.

- Kenji Doihara tábornok. - Nagyon örvendek.

Jó napot. Olvastam a cikkét. Nagyon érdekes.

- Köszönöm. - Milyen nyelven beszélhetünk?

Mongolul.

Mongolul beszél

Mi! Vicceltem. Tudom, hogy 13 nyelven beszél.

Doihara úr Németország nagy barátja.

Miniszterünk, Ribbentrop úr, szülte

remek gondolat, hogy szövetséget alkossunk Japánnal az Oroszország elleni védelem érdekében.

10 év alatt a szovjetek olyan hatalmat építettek fel, aminek nem tudunk ellenállni.

És nagyon fontos számunkra a természeti erőforrásaik ellenőrzése is.

Mit gondol erről, Sorge?

Bocsánat, de nem vagyok Oroszország specialista.

Kár!

Nagykövet úr, tábornok úr... Richard, beszélnem kell veled.

Bocsássanak meg, uraim.

Figyelj, szerkesztőségünkben olyan pletyka kering,

hogy a Führer megkerülve a japánokat, a szovjetekkel köt valamilyen szerződést.

Tudsz erről valamit?

Nem, nem tudok.

- Miféle pletykák? - Viccelsz?

- Ezt akartam megtudni tőled. - De nem hallottam.

Jól van. Megyek, érdeklődöm Klaus-nál.

Tájékoztass engem!

Richard...

Gyere, bemutatlak Helma-nak.

- Helma! - Megbocsássanak!

Bocsáss meg.

Ismerd meg... Barátom, Richard Sorge.

Jó napot, Richard.

Jó napot, Ott asszony.

Helma...

- Mi van? - Holnap indulok a frontra.

Hogy-hogy a frontra? Hogy-hogy a frontra? Alig tudsz járni.

A Birodalom vezérének katonákra van szüksége.

De ne aggódj értem... a tűzvonalba nem küldenek.

Valahol ott leszek...

a vezérkarnál, ülőmunka. És meglátod, ott, a háború véget is ér.

Nem lesz vége. Nem lesz vége!

Én, csak szeretlek és nem akarom, hogy elmenj.

Eugen sokat beszélt Önről, a barátjáról.

Én... boldog vagyok, hogy megismerhettem...

- Ott asszony. - Bocsánat, Richard.

Bemutatom neked a miniszterelnököt és a feleségét.

Meg kell barátkoznod velük.

Miért hagysz magamra ilyen sokáig?

Pletykás hölgyek magukkal vittek.

Amikor visszajöttem, nem találtalak.

Menjünk innen. Bocsánat!

Richard!

Richard!

Mit csinálsz itt? Miért jöttél be?

Add ide! És soha ne nyúlj hozzá.

Miért jöttél ide?

Teát hoztam. Az ajtó nyitva volt.

Bocsánat.

Bocsáss meg!

Tudod, hogy nem szeretem, ha valaki járkál az irodámban.

Ki van a fotón? Az a nő?

A nagykövet felesége.

- Féltékeny vagy? - Igen.

Féltékeny vagyok, természetesen.

Nem kell.

Ez nagyon rég történt.

Egy másik életemben.

Helma!

Képzeld, az utolsó pillanatban felmentettek a szolgálat alól - fogyatékos személy.

Itt a zárójelentés.

Valamit nem értek, Dr. Meltzer-t...

- Hogy mondtad az orvosod nevét? - Kloracsuk.

Figyelj, itt a férfi kézírása. Egyébként is, mi a különbség?

Az a lényeg, hogy együtt vagyunk!

Nos, háborús hősöm, Sorge unteroffizier (szakaszvezető),

mit fogsz tenni a békés életedben?

Egyetemre megyek.

Milyen szép lesz! Gyönyörű ez a táj.

Köszönöm. Hízelgő számomra. De örülök neki.

Yotoku Miyagi Japán művész, kommunista.

Széleskörű kapcsolatot tartott magas rangú japán tisztekkel

és stratégiai jellegű információkat kapott tőlük.

Operatív álneve: Joe.

Úgy tűnik, van egy terv, a szovjet csapatok harci képességeinek feltárására a Távol-Keleten.

Konkrétan?

Különböző forrásokból hallom, hogy provokációt terveznek.

A legvalószínűbb, egy teljes körű támadás.

Hol?

Belső-Mongólia területén.

Tanaka ezredest kinevezték a 15. gyalogsági hadosztály tüzérségi parancsnokának,

amely a határ felé tart.

Még nem volt időm, befejeznem a portréját, olyan sürgősen elhívták.

Mondják, nagyon meleg lesz ott.

Elmondása szerint a japánok

angol és amerikai segítségre számítanak,

abban az esetben, ha a konfliktus háborúvá nőné ki magát.

Igen, minden összevág. Valamilyen provokációhoz folyamodnak.

Erről ma azt mondták, döntöttek a kérdésben.

Egy hetünk van, hogy megtudjunk valamit erről a központban és sikeresen tegyünk ellene.

Nagyszerű!

A dokumentumokat és fényképeket futár útján küldjük, Shanghai-on keresztül,

és a sürgős információkat, rádión.

Nem. Innen nem továbbíthatjuk.

Újratelepítjük a hollandnál.

Köszönöm, Richard.

- Legalább valaki gondoskodik rólam és Paulról. - Edith, mi az ördög van veled?!

Bár, természetesen, megértem, hogy aggódsz a csoport biztonsága miatt.

De te is a csoport tagja vagy.

Tehát, érted is aggódom.

És a fiatokért.

Sajnálom, Richard. Csak fáradt vagyok.

Attól félek, hogy

eljön a pillanat, amikor már nem bírom tovább idegekkel.

Mi lesz a fiúnkkal, ha valami történik velünk?

- Na... - Nem értem. Nem alszom éjjel.

Edith, magunk választottuk ezt az utat.

És innen nincs visszaút.

RENDŐRSÉG

A ház tulajdonosa, akitől rádió-üzemeltető bérelte a lakást,

aláírt egy javítási engedély.

Ezért a bizonyítékokat ide kellett hozni.

- Ez mit keres itt? - Úgy gondoltuk, hogy, talán...

Nem kell! Dobja ki!

Azt mondtam, a gyanús és szokatlan dolgokat.

Mi ebben a gyanús és szokatlan?

Vagy ebben? És ebben?

Várjon! Mit csinál?

Gyűjtse össze és rendezze sorba, ahogy volt.

Ezek csak újságok. Nincs egy kézzel írott szó sem.

Minek ezek?

A feladata a parancs végrehajtása, és nem a vitatkozás.

Igenis.

STATISZTIKAI ÉVKÖNYV a Német Birodalom számára - 1935

Nem értem. Nem tudom, mi történik.

Nem tudom, nem értem.

- Kell még idő. - Továbbítsd!

Rendben.

Na, jól van... Mi van már?

Működsz vagy nem?

- Jel van? - Nincs.

- Nem működik. - Mi történhetett?

Nem értem. Nem értem.

Mindjárt, egy másodperc. Mindjárt...

Nem csaplak be.

Az ördögbe, mi történt vele?

Azt mondta, a rádió nem működik. Azt hiszem, hazudik.

Sürgősen Sanghajba kell vinnünk őt és átadni a rezidensünknek.

Ilyenre, mint ő, nekünk itt nincs szükségünk.

Tagaki...

- De ne öljétek meg. - Értettem.

Branko!

Branko!

- Branko! - Itt vagyok!

Visszajöttem. Tudod, Paul most állandóan rólad kérdez.

Kérdi: "Papa mikor..."

- Richard... - Nem volt más lehetőségünk.

Nagyon fontos információim vannak.

Olyan fontos, hogy az életünket is kockára teszed miatta?

Ha most nem adjuk le, ezrek halhatnak meg.

Hát, persze.

Mi az élete az én kis fiamnak

ezrekéhez képest...

Tudod, Richard, miért nem él velünk a fiam?

Mert félek ide hozni őt.

Megígérem neked, ez az utolsó alkalom.

- Egyszerűen hisztérikus lesz. - Egyszerűen, anya.

És én megértem. És neked is ezt tanácsolom. Kezdjük!

Fudzsi (Fudzsiszan) 3776 m

Hikawa Maru, japán óceánjáró A háború alatt kórház hajó (1941–45)

Hé!

Hátrébb! Mindenki vissza!

- A halál oka? - Méreg a shobo hegyén.

- Shobo? Mi ez? - Hidegacél fegyver.

- A ninják használták a múltban. - A ninják?

Igen.

Mutassa a papirjait.

NÉMET BIRODALOM ÚTLEVÉL

Kinyitni, rendőrség! Ajtót kinyitni! Rendőrség!

Betörni!

Likvidálnom kellett.

Pánikba esett. Nem volt más lehetőség.

Ha elfogják, mindenkit elárulhatott volna.

A dolgok teljesen újak. Valószínűleg vissza akart térni.

Vagy nagy sietve elmenekült.

- Mi ez? Forrasztópáka? - Igen. Meg gyanta és ón.

- Mi ez a huzal? - Felfelé megy.

Egy drót van ott antennának, a másik, elektromos.

Úgy tűnik, rádió amatőr volt.

- Mindent megnézett? - Igen, hadnagy úr.

Az ujjlenyomatok mindenhol elmosódva.

Folytassák! Gondosan nézzenek át mindent!

Igen!

A rendőrségtől vagyok.

Lenne néhány kérdésem a szomszédjáról.

Nem ismerjük egymást.

Az ablakai az udvarra néznek, észrevehetett valamit.

- Mit tudna mondani róla? - Tisztességesen viselkedett.

Rendesen köszönt.

- De, olyan zárkózott volt. - Senki nem járt nála?

Senki.

Igaz...

néhányszor

jött egy férfi motorkerékpárral.

Motorkerékpárral? Tud személyleírást adni?

40 éves, európai, magas...

Nem igen néztem meg.

Néhány nappal ezelőtt hárman is meglátogatták.

Az egyik az alacsony termetű, kellemetlen alak volt.

- Veszélyes. - Külföldinek nézett ki?

Nem mondom biztosan, nem tudom. Ők mind egyformák.

Nem látta ezt az embert?

Lehet, hogy ő. Motorkerékpáros szemüveg volt rajta.

Nem tudom, miben segíthetnék még. Nincs több mondanivalóm.

- Elmehetek? Hideg van. - Persze, köszönöm.

Sántított!

Sántított, ahogy maga is. Pont úgy.

Köszönöm szépen.

Július 29-én este a japánok váratlanul átlépték a határt

a Haszan-tó közelében. Az 1. Vörös zászlós hadsereg tengeri egységei

parancsot kaptak, szorítsák az államhatáron túlra a japánokat.

Augusztus 6, 20 óra. A parancs végrehajtásra került.

Az agresszorokat kiűzték országunkból.

Azt hiszem, a vereség, a Haszan-nál

nagy tanulság lesz a japán militaristák számára.

Pontosan, Sztálin elvtárs.

Úgy gondolom, Ramzaj csoportja nem végzett rossz munkát.

Talán, megérdemelnének egy kormányzati kitűntetést?

Azt hiszem, mind egy célért dolgozunk, Vorosilov elvtárs.

Mindenki a maga területén.

És ne kell a győzelmünket egy személynek tulajdonítani.

- Ennyi? - Igen.

Elmehetnek.

Értettem!

- Sztálin elvtárs... - Igen, Klim (Vorosilov)?

Emlékszik, Sorge kérte, hogy küldjük hozzá Max Clausen rádióst a feleségével?

Nem kérte, követelte!

Berija elvtárs, az Ön embereinél megengedett az önkényesség.

Elvitték és letartóztatták Max Clausen feleségét.

Helsinkibe az emberünk egyedül érkezett meg.

Persze, mi tudjuk, hogy a felesége finn tiszt volt,

de mi már százszor ellenőriztük őt.

De Sorge ragaszkodik hozzá, így Max-szal együtt érkeznek hozzá.

Ön megbízhatatlan információkkal rendelkezik, Vorosilov elvtárs.

Anna nem volt hajlandó elmenni. Itt a nyilatkozata.

És ez a Clausen találkozott már Ramzaj-jal?

- Úton van Japán felé. - Nos, akkor ez rendben van.

Igen, minden rendben lesz.

Amikor megszervezte,

az emberünk meg fogja keresni.

Hogyan ismerem fel őt?

- Üdvözletet hoz a feleségétől. - Csak úgy átadja?

A jelszó: "Anna üdvözletét küldi Jáváról".

A válasz pedig: "Jáván kitűnő a dohány".

- Rágyújt? - Nem, nem dohányzom.

- Ártalmas. - Emlékszik a jelszóra?

- Igen. - Likvidálja Ramzajt...

és a feleségéhez visszük.

A feliratot és a fordítást készítette: damina 2019 05 30

Szereplők: Richard Sorge - Alekszandr Jurjevics Domogarov Hanako - Shion Nakamaru Oszaki - Osamu Yamamoto

Eugen Ott - Andrej Viktorovics Rudenszkij Helma Ott - Viktorija Jevgenyevna Iszakova Max Clausen - Andrej Jevgenyevics Leonov ...és sokan mások.

VÉGE A MÁSODIK RÉSZNEK