Original subtitles

B L O O D K A P I T Á N Y F I A

Mostanában ha Kingstonba látogat, Jamaica szigetének fővárosába,

elvihetik Önt

és megmutathatják a régi Port Royal helyét,

A megtekintéséhez egy tiszta napon

és a dagály megfelelő állásakor le kell merülni.

Akkor látni lehet a templom szellemét odalent és

hallhatja ennek a harangnak a hangját.

Robert Blood, befejezhetné.

- Ennek a fiúnak szüksége van egy-két leckére! - Úgy van!

Nem tetszik a felöltője, fiatal barátom.

- Nem tetszik a kabátom? - Nem!

Nos, nekem sem.

Csak Ön után.

Most már tetszik a kabátom?

Robert, nézd a kormányzó katonái!

- El kellene menned innen. - Köszönöm.

Gyerünk!

Eltűnt!

Menjünk vissza!

Jó napot, uram!

- George, sétáltassa meg egy kicsit! - Igen, Sr. Blood.

Egy kis párbaj volt, Robert úr?

- Ó, Moses, csak egy pengeváltás volt. - Valóban.

Jól gondolom, hogy anyám felment a szobájába?

Vagy látogatóban van a barátainál?

Jobban járna, ha azt gondolhatná, hogy Lady Arabella bent olvas egy könyvet...

és a szemét az ajtón tartja.

De Robert, csak aggódom és aggódom. Bárcsak az apja élne.

Mit szólna hozzá a tiszteletreméltó Peter Blood, hogy a fia

a vízparton a söpredékkel keveredik szombat éjszakai verekedésbe.

Pontosan tudom, hogy mit mondana.

Azt mondaná, a jó Blood kapitány:

szégyelli magát, hogy nem csaptam le a fickókat két suhintással.

És, hogy nem venne fel a legénységébe, a legalja munkára sem!

Robert már megkértelek korábban is, ne úgy viszonyulj apádhoz, mint egy... kalózhoz.

Akkor, mint mi? Kalóz? A tenger kalandora?

Apád képzett orvos volt, híres sebész.

Idővel más dolgok is érdekelték, mint például, a rabszolgaság.

Kedvesem, kérlek, ne beszélj így!

Sajnálom anyám, nem akartam.

Nem az ő szégyene, hogy aljas módon elítélték

és más szerencsétlen emberekkel együtt eladták rabszolgának.

Mit tett?

Nagyon jól tudod, Másoknak segítve mind megszöktek.

- Hogyan? - Elfoglaltak egy hajót és elvitorláztak.

Elvitorláztak, de hová?

- A tengerre, természetesen! - A tengerre!

Pont ahová megyek.

A tengerre? Azt hiszed nagyon okos vagy, mi?

Félrevezettél, olyan egy okos fiam van!

Nem vezettelek félre, csak azt akartam mondani...

Már megint itt tartunk, azok az idők már elmúltak.

A jövőd első lépéseként hazamész Angliába és elvégzed az Edinburgh-i Egyetem Főiskoláját..

Tengerre megyek, anyám!

Ahol szorgalmasan tanulsz és apád nyomdokaiba lépsz.

Anyám, jogom van a saját életemhez.

Kérlek... Édesanyám! Kedves! Imádni való! Csodás! Fantasztikus!

Jól van, jól van.

- Mit mondtál? - Azt mondtam...

Azt mondtam, jól van...

Anyám, úgy érted, hogy...

Te magad mondtad, hogy a tengerre mész. Menj a tengerre.

- Úgy érted, mehetek... - És hamarabb, mint hinnéd.

Tegnap érkezett egy hajó ide.

Viszlát! Viszlát! Viszlát! Viszlát, Sr. Robert!

Viszlát! Viszlát!

- Moses, felraktad a többi poggyászt is, ugye? - Igen, Madame.

Ezt ne! Vigyázz rá, mint az életedre, Moses!

Viszlát Blood úrfi!

- Vigyázzatok az anyámra! - Vigyázunk a Lady-re!

Viszlát! Viszlát!

Ég veletek! Ég veletek!

Álljon itt meg, Moses!

- Magam akarok odamenni, anyám. - Miért is ne, fiam.

Moses, majd én, köszönöm.

Viszlát, elmentem.

Helló Blinky, megyek a tengerre.

Kéz és lábtörést, haver.

Ez a hajóm!

- Egy szépség, nem igaz? - Csinos, mint a Piros!

- Egy költő vagy, viszlát, Blinky! - Viszlát!

Helló, Zeke, Samuel, Warren, Pipe. Nem hittétek el, de itt vagyok.

- Sok szerencsét, fiam! - Érezd jól magad!

- Viszlát. - Ne ess le a hajóról.

Ó, Robert!

- Nos, gyönyörűm, jó kislány légy! - Gyere vissza hamar, Robert! Hiányozni fogsz!

Te is hiányozni fogsz nekem!

- Edwina! - Gertrude!

Nézzétek! Azt a fiút!

Az a fiú már kész férfi!

Abby! Abby Mcbride nézd azt a fiút odalent!

Szép! És magas! Engem néz!

Én láttam meg először, Gertrud.

A barátaid sajnálják, hogy elmész.

Kisasszonyok! Ez a viselkedés nem méltó egy angol iskolás lányhoz.

Ki van ott..., egy fiatalember?

- Szeretlek, anyám. - Az Isten áldjon.

Indulásra felkészülni!

Indulásra felkészülni!

Robert, viszlát, fiam, írj nekem!

Ne aggódj, írni fogok.

Indulásra felkészülni!

A hajó indul!

Viszlát, Robert!

- George. - Igen, asszonyom.

- Nem a kormányzó kocsija ez? - De, igen, asszonyom.

Ő és két másik úriember a könyvtárban várja.

Jó napot, Dawson kormányzó! Uraim!

Minek köszönhetem a váratlan látogatásukat.

Gyanítom asszonyom, a látogatásunk nem is éri olyan váratlanul, így igaz?

Valóban váratlan.

Ez nem egy udvariassági látogatás.

Ne okozzanak csalódást, megkínálhatom Önöket egy pohár borral?

Azért jöttem, hogy megvitassuk hozzáállását a rabszolgasághoz.

Egy pillanat, Excellenciás uram. Moses!

- Hozzon bort a vendégeinknek, kérem. - Igen, asszonyom.

És Moses, szóljon a konyhán, hogy Dwight püspök és én pont egy óra múlva kérjük a vacsoránkat.

Igenis, Señora.

Uraim?

Mivel egyértelműen a tudtomra adta, hogy az időm korlátozott, egyenesen a tárgyra térek.

Azért jöttem, mert korábban tiltakozásának adott hangot a rabszolgatartás ellen.

Nem a rabszolgatartás ellen emeltem hangot, hanem a gyűlölet ellen.

Régen a férjem felszabadította az embereinket, mert,

bizonyára Ön is emlékszik, kegyetlen módon rabszolgaságra ítélték.

Nem tudta elviselni, hogy emberi lények rabláncot viseljenek.

Azonos véleményen vagyok én is.

Egy vélemény akkor lenne elfogadható, ha nem egyedül lenne vele.

Dawson kormányzó, mindannyian tisztában vagyunk, hogy Ön támogatja a rabszolga-kereskedelmet a sziget belsejében.

A véleményem az Ön meggyőződéséről, jól ismert.

Én vagyok Port Royal kormányzója,

és emlékeztetnem kell, hogy bármilyen döntést is hozok, csak bizonyos határig mondhat annak ellent.

Fenyeget engem?

Á, mondjuk, ez csak figyelmeztetés. De vegye úgy, ahogy akarja.

Úgy döntöttem, hogy a feketéknek ezen az ültetvényen is vissza kell térniük a rabszolgaság természetes állapotába.

Ha nem, fizetni fog a következményekért.

Uram, engedje meg, hogy emlékeztessem Önt,

hogy az embert Isten a saját képére teremtette, és nem rabszolgának,

hanem szabadnak.

És ebben a tiszteletre méltó állapotban fognak az embereim is tovább élni.

Úgy gondolom, a hosszúsági 75 fok 30 percnél vagyunk.

Köszönöm, Sr. Blood. És a szélességi?

- Majdnem 20 fok, uram. - Rendben van, Sr. Blood.

- A távolban egy vitorla! - Micsoda?

Felénk tart egy vitorla!

Nem bánja, ha körülnézek odafentről?

- Ahogy akarja, Sr. Blood, a hajóm az Öné. - Köszönöm, Murdock kapitány.

Egy-kettő, egy-kettő, állj!

Most lányok, emeljék fel tekintetüket és lélegezzenek mélyeket!

Én mondom ez egy igazi férfi. Mint egy majom. Milyen akrobatikus.

- Menten elájulok. - Nyugalom fiatal hölgyek, ennyi elég.

Menjünk le a kabinokba.

Induljatok.

Gyerünk!

- Jó reggelt, señorita McBride. - Jó reggelt, Sr. Blood!

Nehogy azt mondja, hogy egy ilyen gyönyörű napot, lent akar eltölteni.

- Jöjjön velem! - Hogy képzeli?

- Mutatok Önnek valamit. - És señorita Prue...

- Nem kéne ekkora mutatványokat bevállalnia. - Komolyan gondolja?

- Aggódtam magáért. - Tennem kellett valamit, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

Felhívni a figyelmet? Ez nem vall magára Sr. Blood, azok a lányok még gyerekek, alig pár évesek.

Abigail McBride figyelmét akartam.

- Bocsásson meg, de biztosan hiányol már, señorita Prue. - Á, idő van.

Ó, ne, ne, maradjon még egy pillanatra. Előbb...

Nézze!

A tengert?

- Igen. - Csak a tengert?

Ne mondja, hogy "csak a tengert". Tudja, hogy mi a tenger?

Mindenki tudja. Víz, sós víz. Mi más lenne?

A tenger már az ember előtt is létezett.

- Úgy érti, ahogy a Bibliában meg van írva? - Igen, azt hiszem.

Magában foglalja a teremtés rejtélyeit. Az élet a tengerben kezdődött, bölcsek szerint.

Nézzen oda!

El tudja képzelni, mi van odalent? Száz öl (öl=182.9 m) mélyen. Egy varázslatos világ.

Szörnyek vannak a mélyben.

Igen. Csodák vannak a mélyben. A tengeri élet, mint a virágok.

A korall, mint a fák. Gyönyörű színek erdeje.

- Milyen jó lenne azt látni, nem? - Nem, nem. Meg kéne fulladnia annak, aki látni szeretné. Nem, köszönöm.

És most nézzen fel.

- Nagyon magas, még felnézni is rossz. - Ezen a módon is megismerheti ezt az érzést.

Szabadság. Amikor jó a tengeri szél, akkor megtudhatja, milyen érzés egy madárnak repülni az égen.

- Menjünk fel az árbocra, megmutatom. - Ó, nem. Nem merném.

Semmi olyan nincs a világon, amitől ne félne. Hány éves?

Sr. Blood, nem hinném, hogy ez magára tartózik.

Akkor ne mondja el.

- 18 leszek októberben. - 18? Akár egy csecsemő! Akit nem kellett volna elengedni egyedül.

- És attól, hogy 20 éves, már kész férfi? - Azt már érdemes megemlíteni.

- Az egy dolog, ami még bizonyításra vár. - Abby! Abigail McBride!

Jobb, ha szalad a tanárához, rossz társaságba keveredet.

Ha akarod, a tiéd. Te áruló.

Mindenki a fedélzetre! Küldjék le az utasokat a kabinjaikba és biztosítsák a teljes védelmüket.

Mindenki a fedélzetre! Mindenki a kabinjába!

Kalózhajó?

Mi más lehetne? Ilyen viselkedéssel nyugodt vizeken.

Felénk közeledik!

A kalózok zászlója!

Várom a további parancsokat, Kapitány.

Nincs elég fegyverünk, sem emberünk, hogy megvédjük magunkat és nem haladunk elég gyorsan, hogy elmenekülhessünk.

Megadjuk magunkat.

Tűz!

Drucilla!

Ne hagyja el a kabinját, asszonyom, majd én megkeresem.

Megadjuk magunkat! Ne támadjanak!

Robert!

Drucilla!

Señorita Prue! Señorita Prue!

- Mi történt? - Az ágyra. Megsebesült.

A kapitány utasítást adott a megadásra, de mégis tüzelnek.

- Ó, Iste...! - Gyerünk!

Mindenki kifelé! Fel a fedélzetre!

Takarodj innen! Kifelé, ha mondom! Kifelé! Menj innen!

Nyugodj meg, ha nem akarod, hogy keresztüldöfjelek!

Bemutatkozom, Don Carlo Santiago Pedro De Malagon kapitány. A hajóm pedig a Toll Winds.

- Ön az a híres, De Malagon. - Igen.

- Mi a kereskedelmi hajó rakománya? - A szigetek terményei: házi készítmények, cukor, dohány, rum.

- Hívjátok ide az angolt! - Parancsára, kapitány.

- Nem valami nagy fogás. - Nem igazán.

- Azért körülnézünk. - Rendben.

- Az utasai, kapitány? - Iskolás lányok. Gyerekek, akik nem érdeklik Önt.

Majd meglátjuk.

Az egyiket megölték, amikor lőttek ránk.

Kár, de manapság mi egy élet.

- Jó napot, hölgyem! - Tessék?

Hogy hívják, kislány?

Gertrud, uram.

Gertrud Edwoods.

Edwoods, Jamaicából?

Az Enoch parti gazdag ültetvényes?

- Igen. - Na, mit szóltok?

Megmutatom nektek, hogy nem minden arany származik az én földemről.

A váltságdíját 5000 fontsterlingben állapítom meg.

Váltságdíj egy gyilkosnak? Soha!

- És te ki vagy? - A nevem Prudence Pym és ezeknek a fiatal hölgyeknek vagyok a nevelőjük.

Jobban szót érthetünk vele gyerekek nélkül.

Ez a barika nem érhet túl sokat a piacon.

Nem vagyok gyerek, már 13 éves vagyok.

És amikor apám erről tudomást szerez, az egész angol flotta magát fogja üldözni.

Az apám Blake admirális, ez így igaz.

Egy admirális báránykája, 6000.

És neked kik az őseid, señorita? Ugyanolyan zsíros gazdagok, mint a többieké?

Neki nincs senkije. Pénze sincs egyáltalán.

Megölte az egyik emberünket.

Ki a fene vagy? Hogy hívnak?

Nem ismered meg? Nézd jól meg! Nézd, mi van az utazóládájában?

Miről beszélsz?

Minden idők legnagyobb kalózának a fia.

Ha ez nem Peter Blood kapitány fia, ne legyen a nevem Timothy Thomas.

Tehát, Blood kapitány...

Egy adóságom van Peter Blood felé, már elvesztettem a reményét, hogy visszafizethetem.

- Valóban te vagy Blood fia? - Hallod? Válaszolj!

Beszélj, legény! Biztos akarok lenni, hogy kinek fizetem vissza.

Hogy hívnak?

Robert Blood.

Peter Blood kapitány fia. Ezt a napot a legkellemesebbé tetted az életemben.

- Azt mondja, tartózik az apámnak? - Sokkal. Amit most van lehetőségem visszafizetni!

Senki sem gyűlölte úgy Peter Blood-ot, mint én. Sokkal tartózom neki.

Ez a heg a karomon. Cartegena óta tartózom vele.

És ezzel a másikkal. A híres Tortuga-i párbaj óta.

Még mindig nevet ezen az egész Karib-térség.

Jobban tette volna, ha megöl, ehelyett nevetségessé tett.

- Jose! Bruno! - Te disznó!

Vigyétek át a foglyokat a hajómra.

Murdock kapitány, visszatér ezzel a hajóval Port Royal-ba.

Hat emberem és az első tisztem felügyelete alatt.

Miután a váltságdíjban megállapodtak Dawson kormányzóval, várni fogom Tortuga-n.

- Mi legyen ezzel a szeméttel? - Vigyétek a szemem elől!

Nyugodj meg fiú, segítek neked.

Láttad ma már azt a szegény fiút? Tisztára olyan, mint a "Tenger ördöge".

- A hajófenékben van. - És mit csinál odalent?

A srác patkányokra vadászik. Én mondom, egy ilyen ficsúrnak ez sport való.

Hé, te! Gyere fel!

Mennyit tudtál összefogni?

- Mennyit? Nem számoltad? - Egyet.

Tudod, mit csinálj vele?

Szólj, a szakácsnak főzze meg neked vacsorára.

Süket vagy? Vidd a szakácshoz!

Bruno! Gyere ide!

Hagyják abba! Hagyják abba!

Mi van itt?

Szerelem, amit látunk, fiatalkori szerelem? Nem értem. Szereted ezt a fiút?

Miért nem mondtad? Akarod, hogy abbahagyjuk a korbácsolását?

Ugyanolyan kegyetlen lennél, nem gondolod?

- Gyere velem, édesem. - Ne!

- Ne! - Robert!

Tortuga a láthatáron!

Nem szabad így viselkedni, señorita.

Különben is, biztos vagyok benne, hogy a szeretője is élvezni fogja a mi együtt töltött esténket.

Egy óra múlva várom odafent!

- Küldess le a señorita-ért. Mennyi ideig tart neki elkészülni? - Már jön, kapitány.

Kérem, ne kényszerítsen, hogy magával menjek ma este, uram. Kérem, ne!

- Inkább megint megkorbácsoltassam őt, kedvesem - Ó, nem. Nem.

Amikor De Malagon magával visz egy fiatal hölgyet, az úgy érezheti magát, mint egy királynő.

Így van, fiúk?

Tortuga. Ma este én leszek őrségben. Érted jövők.

Arra, menj.

Hallgass meg! Oliver Orguelthorpe az az ember, aki tud neked segíteni.

- Apám régi barátja. - Igen, ő fogja tudni, hogy találd meg a többieket.

Ugorj!

Vigyázz, fiam.

- Hé Timothy! - Mi történt?

- A kapitány foglya..., meg kell találnunk! - A fiút? Nem láttam.

- Mi az ott? A vízben! - Hé, várj!

Hé, te, ott, a hajó mellett!

Azt hiszem, eltaláltam.

Remélem, hogy eltaláltad... Nem fogunk tudni elszámolni vele.

A kapitány nem fogja szó nélkül hagyni ezt.

A Horgony

- Orguelthorpe! - Hol van már?

Orguelthorpe! Orguelthorpe!

Orguelthorpe!

Megyek már! Megyek!

Orguelthorpe ide, Orguelthorpe oda.

Te és csak te létezel egyedül nekem.

Akkor, mit látsz ebben a galambocskában?

Gondosan ügyelni kell rá.

- Akkor, miért hoztad ide? - Nem is tudom. Ne aggodalmaskodj!

Orguelthorpe!

Orguelthorpe!

- Vidd innen ezt a moslékot! Hozz brandyt, és pezsgőt! - Igenis, kapitány!

- Igyekezz! - Igyekszem.

Orguelthorpe! Orguelthorpe!

Konyak, pezsgő, whisky, bor...

Orguelthorpe ugorj ide, Orguelthorpe ugorj oda.

Sr. Orguelthorpe, kérem.

Mindig, kérem, Orguelthorpe! Mindig, kérem!

- Hozzád jöttem. - Ne, el az utamból.

- De, szükségem van a segítségedre! - Engedd el a karomat.

- Ismerted az apámat, Blood kapitányt. - Igen, az angol királyt is ismertem.

- Figyelj rám, Orguelthorpe! - Tűnj el! Tűnj el!

- Orguelthorpe! - Megyek már! Megyek! Engedj át!

Elég legyen. Hagyj békén.

- Azt mondtad meghalt. - Ezt Timothy...

- Robert! - Bruno!

Hozzátok ide!

- Tessék kapitány. - Mi van itt?

A nagy Blood kapitány fia. Vagy csak egy patkány, aki megszökött a hajómról.

Hogy szöktél meg, te patkány?

Timothy Thomas volt őrségben.

- És mi a fenét keresel itt? - Könnyen megtudhatná, ha volna egy kardom.

Itt van, fiú! Kapd el!

- Nem. Én nem vagyok olyan, mint te. - Robert ne harcolj ellene, megöl!

Mivel úgy döntöttél, hogy a kardom által halsz meg, állók rendelkezésedre.

Ezt az Orguelthorpe-t, szégyellem, hogy valaha is barátomnak hívtam.

Ahoy (helló), odafent! Ahoy a fedélzeten!

Ahoy a fedélzeten! Őrszem!

Te vagy az Orguelthorpe?

- Rumot és bort hoztunk a kapitány partijára. - Á, a kapitány akasztás-partijára gondolsz.

A kapitány dupla akasztás-partijára, ha, ha, ha!

Sajnálom Timothy, hogy belekeveredtél.

Amennyi akasztást összeszedtem már. De csak egyszer kell fizetnem.

De te fiam még fiatal vagy. Az egész élet előtted áll.

Hát, még nem vagyunk fellógatva.

Nem, reggel előtt nem. Reggel, amit remélek, Orguelthorpe nem éri meg.

- Hol van a kapitány? - A parton.

- Iszik, és jól érzi magát férfibüszkeségében. - Azután mindig jobban érzi magát.

- Jó fajta árut hoztál, kocsmáros? - Menj, ellenőrizd magad!

Állapítsd meg magad.

Van bőven, elég mindannyiótoknak.

- Mi újság az őrségen? - Minden nagyszerű.

Csak egy dolgot sajnálok, hogy Orguelthorpe nem kerül velem együtt az ördög üstjébe.

Boldogan nézném, ahogy ő is égne.

Megjöttem, kedveseim. Elnézést a késésért, de eltartott egy ideig, amíg a kulcsot megszereztem.

- Orguelthorpe! - Az előbb elmélkedtem rólad.

Elnézést a fejbe verésért, fiam. De soha nem jutottatok volna ki onnan élve.

És te, te skorbutos ír, lefogadom bármibe, hogy elátkoztál a családommal együtt.

Én téged? Még nem is álmodtam rólad.

Siessetek, meglepetés vár odafent!

- Itt a meglepetés, fiam. - Nem kéne felakasztanunk?

Nem!

Különlegeset érdemel. Ez az ember az enyém. Személyes ügy.

Jól kifogtad, ő egy igazi Blood!

Micsoda összejövetel lesz most odafent...

- Nem akarsz feljönni a fedélzetre, a partimra? - Ó, nem. Mi jó van egy akasztásban?

- Egyik este megint összefuthatnánk? - Ma este vagy bármelyik este, kapitányom.

Abigail, várj meg a kabinomban!

Legalább ma este maradj hű.

Pszt, gyere!

- Helló, fiúk, elkészültetek? - Kinek köszönget, kapitány

- Orguelthorpe mit csinálsz itt? - A partira jöttem.

- Te már a feliről lemaradtál. - Te! Téged felakasztanak itt!

- Volt itt egy kis harc, kapitányom. - És kik ezek, rabok?

Engedje meg, hogy bemutassam őket.

Talán emlékszel még néhányukra, akik Blood kapitánnyal hajóztak.

Hawkins! Bud! Cirby! Deacon! Dixon! Finch! Chan! És Robert Blood!

- Mit jelent ez? Hol vannak az embereim? - Már nem te vagy ennek a hajónak a kapitánya.

Más ad itt parancsot.

- Ne vitatkozz velük. Vigyétek le. - Gyerünk kapitány, le van tartóztatva.

Robert! Robert! Annyira szégyellem.

Abby ne kínozd magad. Ennek vége van. Együtt vagyunk, minden rendben.

Egy pillanatra sem gondoltad...

Nem, Abby, nem! Csak hálás vagyok, hogy biztonságban, sértetlenül itt vagy.

Peter Blood egy kiváló név, egy szép név, csak szép.

Ez az egyetlen egy dolog, amiben megegyeztünk.

- Azért vert meg embereket Tortuga-n, hogy beszéljenek róla. - Egy kis harc sosem árt meg senkinek.

Hé, szólok, hogy gyertek fel, mert összejövetel van a fedélzeten.

Bárcsak szavakkal ki tudnám fejezni, mekkora köszönettel tartózom nektek.

Az életemet és a barátaim biztonságát köszönhetem nektek.

Remélem, egyszer valahogy visszafizethetem ezt nektek.

Pont az ellenkezője, nekünk kell neked megköszönnünk.

- A tenger az otthonunk. - Tiszteletet és a dicsőséget vívtál ki.

Mi a Toll Wind legénysége, választhatunk, hogy hajózunk vagy úszunk. Még jó, hogy kéznél voltunk, mi?

A fiú visszaadta a kalózkodás dicsőségét nekünk.

Hip-hip, hurrá!

Most pedig el kell döntenünk a nagy kérdést.

Egy hajó kapitány nélkül, olyan, mint a bálna farok nélkül.

Néhány név felmerült, de azok nem megfelelőek.

Más valakire gondoltam, aki megfelelő lenne.

Egy nagyszerű fickó, aki

győzedelmes a harcban, egy ír ravaszságával és eszével született, bátor, mint egy oroszlán.

Köszönöm Orguelthorpe és köszönet nektek is. Rendben, büszkeség tölt el, hogy elfogadhatom.

Ülj le!

Gratulálok kapitány a hosszú és fényes karrieredhez.

Csendet! Hallgassatok!

Rövid leszek és érthető.

Néhányan közülünk hajóztak a legbecsületesebb kapitánnyal, aki valaha is vitorlázott a tengeren,

Peter Blood-dal!

Híressé, gazdaggá és legyőzhetetlenné tett minket.

Szerencsénk volt az apával, mit szólnátok a fiához?

- És miért ne? Éljen Robert Blood kapitány! - Éljen! Éljen! Éljen a kapitány!

- Nem! Nem, Sr. Orguelthorpe, és nem! - De, igen, kapitány.

Te tudsz navigálni, mi nem.

Igaz, azt mondtam, viszonzom a tetteteket...

Bocsánat.

- Hadd magyarázzam meg. - Várj! Hallgasd meg!

- Tudom, hogy mindez furcsának tűnik neked. - Robert Blood, te, mint kalóz!

Abby, ezek az emberek kényszerűségből váltak kalózzá.

- Mivel vérdíj van a fejükön. - És a tiéden?

- Próbáltam visszautasítani. - A kalózok rabolnak, fosztogatnak és ölnek...

Te is?

Nem felejtetted el Drucilla-t, ugye?

Nem, dehogy. Ezek az emberek miattam foglalták el ezt a hajót.

Ráadásul törvényen kívülivé váltak miattam, Tortuga-n.

Abby, nélkülük a vitorlarúdon lógnék én is.

Señorita Prue és a lányok is foglyok voltak. És te is...

Jobb lenne.

- Nem is tudom. - Nem tudod?

- Abby, amikor kimutattad a szeretetedet felém, az csak sajnálkozás volt, a korbácsolás miatt? - Ó, nem.

- Akkor az igaz érzelem volt felém. - Igen, Robert.

Valaki a fedélzeten!

Mi történt? Egy sziget partja a láthatáron

- Sr. Orguelthorpe, kormányozzon olyan közel a parthoz, amennyire csak tud és dobja ki a horgonyt! - Igen, kapitány.

Hozzátok fel de Malagon-t!

De Malagon! Te, aki kapitánynak nevezed magad, szabadon elmehetsz.

Megbüntetjük azt, akik megszegi a törvényeinket.

Azt egy lakatlan szigeten kell felejteni.

A parti csomagja, egy üveg víz,

egy kenyércipó

és egy pisztoly egy golyóval.

Várja a szigete, kapitány.

Sr. Orguelthorpe hajtsa végre az ítéletet!

- Mehetünk, kapitány! - Köszönöm.

- Igen, gyere be. - Blood kapitány, egy hajót vettünk észre.

- Húzzák fel a segélykérő zászlót. - Jó gondolat, és amikor közel ér, felhúzzuk a kalózjelzést.

Nem, Orguelthorpe.

Csak azért, hogy az utasaink átszálljanak és vételezzünk ételt és vizet.

Az emberek nagyon izgatottak, hogy harc van kilátásban, uram. És most esélyünk lenne rá.

Sr. Orguelthorpe, teljesítse a parancsot.

Vészjelzést adnak, kapitány. Adunk nekik támogatást?

Vigyázzanak saját magukra. Tudja, hogy nem kockáztathatunk.

- De legyőzhetnek minket. Ugyanolyan gyorsak, mint mi. - Küldje az embereket a harci helyükre.

- Tessék. - Jó napot.

Jó hírem van Önöknek. Csomagolhatnak. Átszállnak egy másik hajóra.

- Micsoda öröm! - Ez a kapitány utasítása...,

...mindenkinek.

A kapitány betartotta az ígéretét.

Azt mondta, hogy nem kalózkodik addig, amíg nem leszünk biztonságban.

Szent ég! Mi ez?

Nem akar megállni, kapitány. Ellőhetem az árbocukat?

Ne, Kirby. Próbáljon egyet átlőni a hajójuk felett.

Tűz!

Mellénk jönnek! Ágyúkat kitolni. Cél a főárbocuk!

Tűz!

Sr. Kirby, adjon meg nekik mindent, amink van.

Adjunk nekik, fiúk!

Tűz!

Győzelem!

Közelharcra felkészülni!

A fedélzeten felkészülni!

Hallottátok? Az első ágyúlövést mi adtuk le! És most átmennek a másik fedélzetére.

Adják meg magukat!

Add meg magad!

Megadjuk magunkat!

- A jelzések néha hazudnak. - Mindössze élelmet szerettünk volna.

Kapitány! Ez egy rabszolga-kereskedő hajó!

Nem csoda, hogy nem akartak segíteni nekünk.

- Ez, nem igaz... Robert úrfi. - Moses?

- Ahogy a Szent Könyvben meg van írva. - Moses, te vagy.

- Mint egy csoda. Feltámadt a halálából. - Mi történt? Miért vagytok itt?

Sok mindent kell elmondanom az otthon történtekről.

- Anyám? - Az anyja, szegény drága anyja. Robert úrfi, nagy baj van!

Timoty, utasítsa a kapitányt, hogy kövesse a hajónkat!

- Várj! Ezeket az embereket engedjétek szabadon. - Igenis, uram.

- Moses, George, gyertek velem. - Igenis.

- Tartsátok közel egymáshoz a hajókat! - Igenis, kapitány.

- A nap egy órán belül lemegy. - Igen, rossz idő jöhet.

És még baj is jöhet. Nem gyerekjáték van odalent.

- Baj lesz, úgy gondolod? - Pont belevezeted magadat, fiam.

Hát, majd meglátjuk.

Én, mint az emberek szóvivője szeretnék feltenni néhány kérdést, Kapitány.

Rendben, Sr. Orguelthorpe.

- Miért nyugat felé vitorlázunk? - Mert a kapitány nyugat felé határozta meg az útirányt.

- Irányt, merre? Jamaicába? Port Royal? - Tudja jól a választ, mért kérdezi?

- Azért, mert mi nem mehetünk arra! - Vérdíjat tűztek a fejünkre, Port Royal-ban.

- Egyenesen az akasztófa alá kormányzol minket! - Nem akarom, hogy megnyúljon a nyakam.

- Kapitány, nem tudom, hogy fogalmazzam meg azt, amit mondani szeretnék. - Én tudom. Nem tartunk veled.

Elmondtátok nekem az okát, amiért nem akartok Port Royal-ba hajózni. És ez számomra érthető is.

De, amiket Moses elmondott nekem okot adnak arra, amiért oda kell mennem.

Átszálltok a másik hajóra, én meg folytatom az utam.

- Mi ennek az oka? - Személyes. Magán. Nem keverhetek bele másokat.

- Hallgatunk, Moses! Mit mondtál neki? - Kérdezzék..., uram?

- Miért kell elmennie a kapitánynak? - Nem tudom, ha kell... Robert úrfi...

Figyelj rám, beszélj, ha jót akarsz!

Megpróbálom. Akkor kezdődött, amikor a kormányzó

elrendelte, hogy minden felszabadított embert a szigetről el kell vinni rabszolgának.

Férfiakat és néhány fiatal nőt hajóra raktak és vitték őket eladni.

A kormányzó katonái elől a szigeten élő emberek elbújtattak minket a magas nádasban,

de azok felégettek mindent az ültetvényen. Még egy olyan bátor ember nem volt, mint a kapitány anyja...

Vizet! Még vizet, kérem! Kérem, még vizet! Ide!

A katonák szedik össze az embereket, viszik őket rabszolgának.

Ne! Kérem! Ne! Kérem! Ne! Ne!

Gyorsabban, oda fel!

Lady Arabella! Lady Arabella!

Moses! Moses!!!

- Ne aggódjon, señora. - Moses!

- Mi lesz a következő lépése, Dawson kormányzó? - Asszonyom, én figyelmeztettem.

- Tönkretette a termésemet. Elvitette az embereimet. Mi következhet még? - Hajtson! Jó napot.

Soha nem hagyja abba!

Ó, Istenem, hol van a fiam?

- Miért nem mondja el, kapitány? - Igen, miért nem?

Az én anyám, és az én ügyem.

Peter Blood asszonya, nem igaz? Akkor a mi ügyünk is!

Mit szóltok ehhez, fiúk? Miért pont a mi hajónk ne menne Port Royal-ba?

Port Royal-ban nincs arany, semmi kincs. Csak baj és harc.

És talán... akasztófa.

Francba, az akasztófával!

- Adja ki a parancsot, kapitány! Halljuk, ahogy mondja! Mondja a kormányosnak! - Igen!

Kormányos!

Irány Port Royal!

Gyerünk, Port Royal-ba! Így kell ezt csinálni!

Hölgyeim, azt hiszem új hírt hoztam Önöknek. Port Royal-ban horgonyzunk le.

A poggyászaikat Moses egy nagy csónakon elviszi az ültetvényünkre.

Addig is menjenek, sok szerencsét!

Kérlek, hallgass meg.

Van egy kérésem. Nem akarlak itt hagyni, Robert.

- De Abby, ott biztonság van. - Igen, nekem. De mi lesz veled?

Most te hallgass meg! Elmész Moses-szel az ültetvényre. Biztos vagyok benne, hogy anyám szívesen lát Port Royal-ban.

Magyarázd el, hogy mi történt. Ígérd meg, kérlek! Ígérd meg!

Megígérem, amit csak akarsz, Robert. De veled mi lesz?

Ne sírj, kérlek.

Nem tehetek róla. Annyira szeretlek.

És én is téged. Semmi és senki nem állhat közénk.

Abby, beszélnem kell az emberekkel.

A tervet már mindannyian jól ismerjük. Kirby, itt te felelsz a támadásért.

Puff, Deacon, átveszitek az irányítást a rabszolgahajón, de sötétedés előtt ne lőjetek.

- A csónakok készen állnak, Kapitány. - Rendben.

Sok szerencsét emberek! Az Isten legyen velünk!

"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. "

"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. "

Egy templom, ha, ha! A legjobb hely egy sötét ördögnek, hogy elrejtőzzön. Gyerünk!

-"Füves legelőkön nyugtat engem," -"Füves legelőkön nyugtat engem,"

-"csendes vizekhez terelget engem, lelkemet megvidámítja." -"csendes vizekhez terelget engem, lelkemet megvidámítja."

-"Az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért." -"Az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért."

-"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól," -"Még ha a halál árnyékának..."

- A hajóra keresünk feketéket! - Folytatjuk.

-"mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem." -"mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem."

- Itt van egy! - Ott egy másik!

- Eressze el azokat az embereket! - Gyerünk! Mozgás, mozgás!

Hagyják békén azokat az embereket, és hagyják el az Úr házát azonnal.

- A kormányzó ügyében járunk el. - Szörnyűséget követnek el!

- Menjünk innen! - Kiprovokáljátok Isten haragját!

- Ha nem fogod be a szád, majd segítek! - Ne rontsd meg ezt a szent helyet.

Ne kísértsétek a büntetést, ami elpusztította a pogányokat évszázadokkal...

Rendelje el a vár védelmét. És küldjön csapatokat a kikötőbe, hátha partra próbálnak szállni!

Hallották a parancsot! Irány a tengerpart!

Állíttasson fel ágyúkat!

Tűz!

Tűz!

Jó volt!

Tűz!

Tűz!

- Merre van, Robert Blood? - Arra.

Tűz!

Tüzet szüntess! Tüzet szüntess! Az embereink behatoltak az erődbe!

Excellenciás uram, néhány kalóznak sikerült behatolni a várba.

- Utasítsa a nyugati oldal csapatait, menjenek a keleti oldal megerősítésére. - Igen, uram!

Mindenki a földre!

Parancsoljon az embereinek tűzszünetet!

Katonák! Tűzszünet! Tegyék le a fegyvert!

Földrengés. Anyám, a templomban van!

Figyelj rám! Majd én vigyázok rá.

- Hátrébb az ajtóból! - Hátrébb, be fogják törni az ajtót!

- Mi a baj? - A ajtó beragadt, és bent rekedtek.

Timothy, Orguelthorpe! Ide, mind ide most!

- Anyám! - Robert!

Robert.

A földrengés - 1692 június 7 - alatt minden összeomlott.

A régből nagyon keveset tudtak megmenteni és helyreállítani.

Most az asszonyunk beszél.

Ne, ne, uraim. Maradjanak, kérem!

Uraim, van néhány hírem az Önök számára.

Sok hónappal ezelőtt egy tiltakozó levelet írtam Angliába a sziget hűtlen kormányzója miatt.

És csak a napokban tudtam meg, hogy egy kiváló ember...

...jött át Bermuda-ról ide, hogy betöltse Dawson volt kormányzó megüresedett helyét.

Amíg várunk az érkezésére, addig kedves barátunk, Sir James McBride mond néhány szót a nevében.

Hogyan hálálhatnánk meg mindazt, amit tettek? Ígérem, teljes jogú partnerként lesznek kezelve!

Letelepednek itt, és mostantól élik életüket, mint törvénytisztelő polgárok.

Hát nem csodálatos?

- Miért nem örül, Sr. Orguelthorpe, nem tetszik? - De igen, asszonyom.

- Sr. Kirby? - Aha, nekem is.

Viszlát, Orguelthorpe.

- Jó utat, Kirby. - Sok boldogságot.

Hiányozni fogok, Buff?

És veled, mi lesz, Timothy Thomas?

Lehet, hogy tenger, vagy tisztességes élet a parton.

Még én sem tudhatom...

És te fiam, Robert, eléggé megízlelted már a tengert?

Ó, igen, anyám. Egy tisztességes élet a földön, anyám, amíg el nem döntjük, hogy mi legyen.

- És aztán? - És aztán, anyám?

- Egyenes választ kérek. - Úgy gondolom....

Olyan boldog vagyok.

- És aztán, Robert? - És aztán, Abby?

A tenger. Ki tudja?

A feliratot készítette és fordította: damina 2014 03 11

V É G E