Original subtitles

Bárcsak férfi lehetnék, hogy meztelenül úszhassak a folyóban.

Milyen bátor vagy.

Bátor amit mondasz, Rosita.

És milyen klassz lenne, ha a víz körülölelne!

Tényleg, igazad van.

De mielőtt a vízbe ugrasz szedd le a srácot rólam.

Feltöri a hátamat.

- Bocsánat. - Gyere Salvador, gyere csak.

Nézd csak, itt egy bot, amivel játszhatsz.

- Rendben. - Jól van.

- Mari, segítenél nekem a lepedőkkel? - Máris.

Kis szappanos hal, nézd csak!

Nézd, itt vannak.

A kis szappanos halak.

Énekelj nekünk valamit Rosita.

Milyen aranyosak.

- Melletted... - Nézd csak milyen aranyosak.

Melletted, mindig melletted

Mindig melletted szorosan

Míg bele nem halok a fájdalomba

Nem nézhettem a szemedbe

Nem kopogtathattam az ajtódon

Salvita, el ne mozdulj innét!

Nem tudtam lépkedni

a sikátor macskakövein sem

Melletted, mindig melletted

Mindig melletted szorosan,

amíg bele nem halok a fájdalomba

Nézd, csak mondják és mondják,

Nézd csak azon a délutánon

Nézd, hogy jött és ment

A nyári ligetbe házából

Egész úton csak keresgélve

Gyerünk leányzó.

Így kezdődött

a vakságom.

Salvador.

Hiszen ez Zulema.

Micsoda meglepetés!

- Drágám. - Annyira örülök, hogy látlak.

Meigiszol velem egy kávét, vagy sietsz?

Mit csinálsz, ha épp nem írsz vagy forgatsz?

- Élek, azt hiszem. - Nem tudok élni tevékenységek nélkül.

Egyre nehezebb,

de mindent megcsinálok, amit felajánlanak.

Látod néha Alberto-t?

- Azt hiszem Argentinában volt. - Nem, nem: Mexikóban.

Szappanoperákon dolgozott, de már újra itthon van.

Egy latin filmfesztiválon botlottam bele a Riviera Maya-n.

Nagyon kedves volt. Végül is nagyon-nagyon szépen sikerült a találkozásunk.

Találkoztál vele?

Nem nem. Nem láttam őt a "Sabor" premierje óta.

De hát az... már vagy 30 éve volt.

32.

Tudod, újra láttam a filmet a múlt héten.

- Nem nézted meg azóta soha? - Nem, a premier óta nem.

Tudom, hogy butaság ezt mondani, de engem meghatott.

Nekem mindig tetszett.

A filmmúzeum helyreállította a negatívot, és tartanak néhány vetítést. Mindig szerettem.

Megkérték, hogy mutassam be, és gondoltam jó lenne ezt Alberto-val csinálni.

Örólök, hogy nem haragszol rám.

A gazember soha nem hozta azt a karaktert, amelyet leírtam.

Meg tudtam volna ölni emiatt.

De... nem tudok haragudni rá.

A film láttán úgy találtam, hogy színészete jobb, mint 30 évvel ezelőtt.

A szemed változott meg, drágám.

A film ugyanaz.

Nem tudod merre található?

El Escorial-ban él.

Igen, valakinek a házában.

Időnként dolgozik,

de jól néz ki, anélkül, hogy feladná ... Nos, tudod, hogy mire gondolok.

Meglepett, hogy te nem dolgozol.

Mindig azt hittem, hogy te leszel az, aki soha nem vonul vissza.

Mint te.

- Még mindig megvan a régi telefonszámod? - Igen.

Elküldöm neked az elérhetőségét az enyémmel együtt,

arra az esetre, ha unatkozol és írok valamit, ami eszembe jut.

Megjöttünk. Itt hagylak benneteket Jose Maria atyával.

Szép napot fiúk.

Legelőször is kiválasztjuk a kórus tagjait.

Énekelt már valaki kórusban? Emelje fel a kezét.

Rendben, akkor válogatni fogunk.

Te ott, gyere ide. Igen, te.

- Hogy hívnak? - Rodolfo.

Rodolfo, hadd hallgassam meg az énekhangodat.

Ismételd utánam.

Te, ott mellette.

Mi a neved?

- Salvador. - Nagyon szép név. Szeretsz énekelni?

- Nem tudom. - De a zenét csak szereted?

Igen, szeretem a Beatlest és a filmeket.

Nos, itt majd kibővítjük és a kevésbé pogány dolgok felé irányítjuk ízlésedet.

Próbáljuk ki a hangodat.

Melegítsétek be a hangotokat fiúk.

Így lettem a kórus szólistája.

A papok úgy döntöttek, hogy nem kellett eljárnom sem földrajz, sem történelem órákra,

de még a tudományos és történelem órákra sem.

Az első három iskolai év során

csak próbákkal töltöttem az időt

és mégis haladtam.

Olyan, tudatlan tanulóvá váltam,

aki vizsgák nélkül végzett minden osztályt.

FÖLDRAJZ

Végül filmrendező lett belőlem.

És elkezdtem tanulni a spanyol földrajzot azáltal,

hogy utazgatva reklámoztam a filmeket, amelyeket rendeztem.

Azért utaztam, mert sikeres voltam.

A földrajzi ismereteim elősegítették karrierem fejlődését.

ANATÓMIA

Elkezdtem megismerni testemet

fájdalmakon és betegségeken keresztül.

Életem első 30 évét nagyjából sötétben éltem le,

de hamarosan rájöttem, hogy van fejem és hogy mi van benne,

valamint hogy az öröm és tudás forrása mellett

végtelen lehetőségeit rejti a fájdalomnak is.

Hamarosan megismertem az álmatlanságot,

a krónikus garat- és fülgyulladást, a gyomorégést, a fekélyeket és a valódi asztmát.

Az idegeket általában és különösen az ülőideget.

Továbbá mindenféle izomfájdalmakat

Derék és háttájiakat, mindkét térd és váll íngyulladásait.

Ez a fülzúgás.

Ez is kínoz.

Ez a zihálás.

Ettől is szenvedek.

Kétoldai tinnitus és lihegés,

valamint a fejfájás a specialitásaim.

Migrénes, feszültséggel járó és cluster fejfájás,

valamint a hátfájások.

Az ágyéki gerinc fúziós műtétemtől,

amely a hátam több, mint felét lemerevítette.

Úgy éreztem, hogy az életem a gerincoszlopom körül forog.

Tisztában voltam az összes csigolyával

valamint mindazokkal az izmokkal és szalagokkal,

amelyek testünk mitológiáját alkotják.

A görög istenekhez hasonlóan

mi is csak áldozatokon keresztül tudjuk ezeket megismerni.

De nem minden fizikai és szemléltethető.

Én elvont fájdalmaktól is szenvedek.

A lélek olyan fájdalmai, mint a pánik és a szorongás azok,

amelyek szorongást és rémületet váltanak ki bennem.

És természetesen évek óta depressziós is vagyok..

Azokon az éjszakákon, amikor többféle fájdalom jelentkezik egyszerre,

nos olyankor hiszek Istenben.

És imádkozom-

Azokon a napokon pedig, amikor csak egyfajta fájdalom kínoz

ateistává válok

Itt vagyunk, ez az.

Rendben.

- A többi a magáé. - Köszönöm, Uram.

- Viszlát, köszönöm. - Szép napot.

Ki az?

Alberto, Salvador vagyok.

Melyik Salvador?

Salvador Mallo.

Mit keresel itt?

Szeretnék beszélni veled.

- Miről? - A Saborról.

Bejöhetek?

Kérsz valami innivalót?

Mindegy, amid van.

Főzök teát.

Jó lesz az is.

Nézd csak.

A Sabor.

Tetszik, hogy itt lóg a falon.

Miért látogattál meg?

32 évbe telt, mire azonosulni tudtam ezzel a filmmel.

32 év.

Csodálatos.

Milyen fák ezek, fenyők?

Erdei fenyők.

Megmondanád baszdki, mi vezetett el 32 év után hozzám?

A filmmúzeum helyreállította a Sabort.

Úgy döntöttek, hogy ez egy klasszikus

és beépítették egy Madridban készített filmsorozatba.

Felhívtak, hogy megkérdezzenek: be tudnánk-e együtt mutatni?

Nem tudják, hogy a forgatás óta nem beszéltünk egymással?

Ha tudják is, de nem szóltak róla.

Alberto,

a pletykák is öregednek, nem csak az emberek.

- Figyelj csak, nem bánnád, ha leülnénk? - Nem, persze, üljünk csak le.

Nagyon köszönöm.

De miért akarod ezt most velem együtt bemutatni?

Mert nem mutattad be a premieren.

Mert nem hagytál, te köcsög.

Ezért gondolom, hogy igazságos, ha ketten mutatjuk be a filmet.

Ki adta meg a címemet?

Zulema.

Véletlenül belebotlottam és beszéltünk rólad.

Figyelj, elszívok egy cigit. Ha ez nem tetszik el is mehetsz.

A filmes ügy miatt meg felhívhatjuk egymást.

Kaphatok egyet én is?

Nem ismerek Rád, Salvador.

- Most először próbálkozol?? - Igen.

Miért pont most akarod kipróbálni a heroint?

Kíváncsi vagyok.

Biztos kutatsz valami után.

Szívjad, szívjad, szívjad.

Salvador.

Salva.

Salva!

Gyere csak, segíts nekem.

Anyu, találtam egy regényt.

Jól van, tedd csak ide le!

Fogd meg.

Honnét tudhattam volna, hogy valami ünnep volt?

Ha a városunkban nem ünnepel senki?

Én sem tudtam.

Micsoda éjszaka vár ránk, kisfiam.

Micsoda szégyen.

Bontsd ki a csokit, Salvador.

Rendben anyu.

Nézd csak anyu, két cserekártya van benne.

Hagyd őket, fiam. Gyere, együnk.

Liz Taylor és Robert Taylor. Gondolod, hogy ők testvérek?

Hát, azt hiszem.

Egyél.

Ó, micsoda szégyen ez, fiacskám.

Itt állunk, mint a cigányok.

Szeretem az állomást.

Olyan ötletes vagy. Nem tudom ezt kitől örökölted.

Takarózz be jól, meg ne betegedj.

Istenem, honnét ez a lyuk?

Még nem is láttam.

Add ide. Befoltozom.

Nézd csak, a tojással.

Menj vissza az ágyba, aludj.

Tudtad, hogy apád a hadseregben...

megtanulta, hogyan kell az inget foltozni és vasalni?

Ezt nagyon jól tudta.

Gondolod, hogy engem is behívnak katonának?

Azt hiszem igen, fiacskám.

De nem akarok menni katonának.

Én sem szeretném, ha mennél. Akkora haszontalanság.

- Anyu. - Tessék?

Gondolod, hogy Liz Taylor szokta Robert Taylor zoknijait stoppolni?

Fogalmam sincs.

A fotókon nem úgy néz ki, mint aki szeret varrni.

Minden rendben?

Ne felejts el lélegezni sem, ok?

Nem.

Istenem, micsoda hosszú éjszaka. Azt hittem, soha nem érkezünk meg.

Mondtam, hogy várj néhány napot, amíg visszaszoktam.

- Anyádnak elege van belőlünk. - Ne mondj ilyesmit.

Tényleg? Tudod mit mondott három napja?

"Nagyon megdrágult a kenyér ebben a hónapban." El tudod ezt hinni?

Ne foglalkozz vele, asszony.Tudod milyen.

Nem akarok senkinek terhére lenni.

Még aznap összecsomagoltam és most itt vagyunk.

Salva! Salva, gyere ide.

- Vagy szeretnél inkább egyedül lenni? - Jacinta, kérlek, ne mondj ilyeneket.

Csak azt akartam mondani, hogy várhattál volna még pár napot.

- Messze van még? - Nem.

Megjöttünk.

Ez a házunk?

A tetején állunk.

Hogyhogy a tetején.

Hát rajta. A tetején.

- Mi ez, egy barlang? - Ezt tudtam szerezni.

- Venancio, egy barlang az Isten szerelmére? - Salva, gyerünk, indulás.

De hogyan fogunk tudni élni egy barlangban?!

Több, mint 300 család él itt barlangokban. Ez egy ilyen falu.

Nem kell emiatt szégyenkezni.

Ez a mi házunk, apu?

Igen, ez fiam. Ez.

Egy barlang!

Te jó Isten!

A Te ötleted volt, hogy a városból ide költözzünk.

Mit szólnának vajon, ha most látnának bennünket?

Nem volt még időm kimeszelni, ezért akartam, hogy várj még egy kicsit.

Nagy a rendetlenség.

Helyre kell hozni néhány dolgot.

Anyu nézd csak, az égbolt!

Nézd csak!

Rendet raktam, amennyire csak tudtam.

Örülsz, hogy eljöttünk?

Jacinta, másmilyen környezetet szerettem volna számodra.

Gondolod, hogy ezzel a barlanggal most boldogabb vagyok?

De nem volt más.

Rendben van. Berendezem, hogy otthon benyomását keltse.

Gyerünk.

De azért az anyád...

A kenyérről panaszkodott a gyerek előtt.

Nézd csak, neki tetszik.

Nem szeretem, ha ilyen komoly arcot vágsz. Csúnyán nézel ki.

Felsöpörjek, apu?

Nem, egy taxit szeretnék rendelni--

Pillanat.

- Mi a címed? - Ponton utca 89.

A Ponton utca 89-be.

San Lorenzo de El Escorialban, igen.

A cél: Paseo del Pintor Rosales 108 .

Igen, Madridban. Így helyes.

Szuper. 15 perc, köszönöm.

- A filmes ügy akkor tiszta? - Igen.

18-án. Három hét múlva.

- Kigondolom, mit vegyek fel. - Rendben.

De még beszélünk előtte, nem?

- Oké. - Mit csinálsz?

Nem akarjuk megcsókolni egymást régi barátnők módjára?

Hiszen már elszippantottuk a közös heroint.

Jó, jó.

Helló.

Mercedes asszony telefonált, kérte, hogy hívd ha tudod vissza.

- Helló. - Én... én vagyok.

Salvador, igaz amit a filmről hallottam?

Igen, igen, igen.

Tájékoztass. Ne hanyagolj annyira.

Már mondani akartam.

Örülök, hogy a Sabort megint játsszák és hogy a nyilvánosság előtt mutatkozol.

Biztos vagy benne, hogy akarod a párbeszédet a nézőkkel?

- Megterhelő lesz. - Nem, köszönöm, nem akarok párbeszédet a nézőkkel.

De kíváncsi lennék rá, hogy túlélte-e a film az elmúlt 30 évet.

Ebben nem kételkedem.

De ha nincs kedved eljönni közöld majd velem és én elrendezem.

Jobb, ha idejében töröljük, mint az utolsó pillanatban.

Persze, szia.

Megyek. Szüksége van valamire?

- Nem Maya, viszlát holnapig. - A holnapi viszontlátásra.

"Én voltam a legmagányosabb ember, akit a halál valaha látott.

Bementem Johannes szobájába.

Megfordult és összecsavarodott, de úgy, hogy nekem semmi hely nem maradt.

Ha pedig helyet akartam csinálni magamnak egyből felébredt és szeretkeznünk kellett.

De a magányosság bennem maradt, s nem tudtam elűzni szívemből.

Nálunk szorosabb kapcsolatban nem állhatott senki,

de mégis mindketten saát világunkban."

Helló. Miért nem akartad kinyitni az ajtót?

Nem számítottam senkire és fáj a fejem.

- El is mehetek, ha akarod. - Nem, gyere csak be, ha már itt vagy.

Hát így élsz most?

- Ebben a sötétben? - Igen, ha fejfájásom van.

Szegény srác. Mekkora házad van.

Kérsz inni valamit?

Valamilyen alkoholt.

Csodálatos.

Mit-? Mit segítsek? Mit--?

Az orrodon át lélegezz! Az orrodon keresztül.

Az orrodon keresztül.

Várj, várj, itt a víz.

Nuygodj meg. Tessék.

Várj! Lélegezz.

Igyál!

Óvatosan. Igyál. Szépen, lassan.

A fenébe! Mindent félrenyelek.

A picsába, ez szörnyű volt. Azt hittem megfulladsz.

Már rendben vagyok. Megtörténik gyakran ez velem. És mindig szörnyű.

A FÜGGŐSÉG

"Nekem a mozit mindig a nyári esték szellője jelentette.

Csak nyáron jártunk moziba."

A filmeket egy óriási, fehérre meszelt falra vetítették.

Különösen a vizekkel foglalkozó filmekre emlékszem.

Vízesésekre, tengepartokra,

a tenger fenekére, folyókra vagy forrásokra.

A víz állandó csobogása állandó vizelési kényszert váltott ki belőlünk, gyerekekből.

Mégpedig a mozivászon mindkét oldalán.

Gyerekkoromnak mindig pisi szaga volt.

Meg jázminé. És a nyári szellőé.

Mit csinálsz:

Hallgatlak.

A "La adicción"-t hallgatom.

Azt nem kéne hallgatnod.

Valamit csak kellett tennem. Félig öntudatlan voltál.

Szabad?

Persze, igen.

De finom!

Tetszett rövid történeted pajtás.

Ez nem rövid történet volt.

Ok, bármi is volt.

Színre lehetne vinni, úgy, ahogy van.

- Kösz, de ez nem drámai szöveg. - Nem tesz semmit.

Elő tudnám adni. Nagyon jól tudom miről szól.

Te? Hiszen a szöveg másik oldalán vagy.

Ne felejtsd el, hogy színész vagyok. És nagyon jól tudok szenvedni.

Salvador, újra cselekdnem kell.

Rég volt, hogy leszálltam az emelvényemről.

Nos, kapcsolatban állok a Mirador színházzal.

Tudom ez egy nagyon kicsi színház és talán nem is képes arra,

hogy Cocteau's Le Bel lndifférent-ét hozza színpadra.

Olyan emberekkel, akik bele tudnák vinni amit kell.

De hogy őszinte legyek: nekem a te szöveged sokkal jobban tetszik.

Ad edj példányt

- és odaadom az igazgatónak. - Stop, stop.

Nem értem. Miért írtad egyáltalán?

Azért írtam, hogy felejthessek, de most nem tudok erről beszélni.

Ideadnád a maradékot? Tessék.

Nem vagyok drogkereskedő. Tessék.

A tiéd.

De kezeld körültekintően.

Mert ezek a késői felfedezések a legrosszabbak. S te egyébként is gyilkosnak látszol.

És gondolkozz el arról, amit a Mirador színházról említettem.

Jó, jó, jó.

- Elmúlt a fejfájásod? - Teljesen.

- Látod? - Minden rendben.

Gondolod, hogy eljön?

Nem tudom. Ezt te intézted.

Nem értem. A helyreállított film nagyon tetszett neki.

- A fürdőszoba? - Amott balra.

Miért nem hívod fel?

- Hali, itt lesz a bemutató? - Igen, igen. A rendező hamarosan érkezik.

Oké.

A filmmúzeum.

Jól van, rendben.

Ezt nem tudom elhinni.

Beleegyezel egy ilyen buliba és a végén meg sem jelensz.

Hiába volt az egész felhajtás ezért a dzsekiért...

Menj csak.

Hogy mennék egyedül?

- Nem szeretnék így megjelenni. - Hogyhogy?

Nem szépségversenyre megyünk: egy kibaszott filmbemutatóra.

Nem szeretném, ha bedrogozva és tétovázón látnának.

Meglátod feldobódsz, amint felléptél a színpadra.

Szuper leszel, mint mindig.

Az már régen volt. És akkoriban még nem drogoztam.

- Salvador, merre vagy? - Még otthon.

Még mindig? A filmnek vége, a közönség vár.

Tényleg?

Salvador Mallo a vonalban.

Épp az eljövetelről gondolkodunk.

Mármint én és Alberto Crespo.

Alberto Crespo, a főszereplő.

Nem tapsolnák meg őket, hogy hallják is? Talán erre elindulnak.

- Hall mindenki bennünket? - Igen, Salvador.

Szeretnék bocsánatot kérni a közönségtől.

Nem éreztem az elmúlt percekben jól magam.

Alberto Crespo-val ülünk itt.

Mellettem maradt.

Salvador, bocsáss meg.

Valaki felemelte a kezét, azt hiszem szeretne kérdezni tőled valamit.

Egy rövid kérdés a rendező felé.

Mallo úr, mit gondol Alberto Crespo a filmben látott előadásmódjáról?

Úgy hírlik nem volt vele megelégedve és emiatt el is távolodtak egymástól.

Salvador, hallottad a kérdést?

Igen, igen, hallottam.

Azt olvastam, hogy a Sabor után összevesztek.

És nem is látták egymást azóta.

Nos... az idő titokzatos valami.

Egy hónappal ezelőtt láttam a filmet újra és úgy gondolom Alberto játéka

nagyot javult az ősbemutató óta.

Mi nem tetszett Önnek akkoriban?

A kelletlensége.

Az a halálosan lassú ritmusa.

Én dinamikusabb karaktert képzeltem el magamnak,

amolyan drogfüggőt, vicceset, szarkasztikusat.

Alberto nem tudna hozni azt a könyedséget, amire számítottam.

Nem azért, mert nem lett volna képes rá,

hanem mert a szerepéhez nem illő drogot szedett: heroint.

Ami miatt kiesett szerepe ritmusából,

megkomolyodott és ezzel eltűnt a szöveg humora.

De tárgyilagosan meg kell mondanom,hogy ma már azt

gondolom: komolysága jobban illik ehhez a szerephez.

Súlyt ad neki.

Hogy merészeled?

Nem ezt akartam mondani, de már kijött belőlem.

Légy velem óvatos, jó?

Nem szeretném, ha még egyszer megaláznál.

- Mégis mit gondolsz ki vagy te? - Csak az igazat mondtam.

A forgatás előtt megígérted, hogy nem használsz heroint.

Ez volt a feltétele, hogy megkapd a szerepet és hazudtál nekem!

Azt csináltál, amit csak akartál és ezt egyszer el kellett neked mondanom!

Te teljesen meg vagy őrülve.

- Minden értesítést továbbítottam neki. - Rendben.

Került engem.

- Biztos vagy benne, hogy rendben van? - Keveset eszik és nagyon fulladozik.

Csinálj neki pürét mindenből.

- Elment sétálni? - Nem láttam.

De mozog itt a házban a folyosón.

Rendben.

Egy pár mokasszin állt a bejáratnál és ő soha nem szerette a mokasszinokat.

Mégis azokat húzta fel. Annak ellenére, hogy ezer más, szép cipője van.

Maya, mondd meg neki, hogy nem esik nehezedre megkötni a cipőjét.

Nagyon nehezére eshet már megkötni a cipőfűzőjét szegénynek.

Mondtam én már neki Mercedes asszony. De nem akarja.

Azt hiszem ez kínos neki és nagyon sajnálom.

Nem tudom mit csináljak.

Semmit: mosolyogj és gondoskodj róla.

És hívj fel, ha feltűnik rajta valami furcsa.

Mercedes asszony, itt minden furcsa.

Ez van.

Segíthetek?

Nem is tudom.

Mit keres itt?

Két pakkot.

Tíz euró.

- Tíz euró? - Igen.

De ne valami szart. Ha jó az anyag jövök újra.

Ide a pénzzel.

- Nem, nem, nem. Előbb látni akarom az árut. - Most akarom a pénzt.

Várj itt rám.

Gyerünk! Megöllek. Gyerünk!

- Rajta! - Verekedni akarsz?

Gyere ide, te szemét!

- Te köcsög! - Gyerünk! Megöllek. Gyerünk!

Gyere ide. Gyere ide.

Gyere csak ide! Rajta!

Nézd csak meg ezt a gyereket. Mlyen kicsi és hogy olvas.

Figyelj, tudsz már írni is?

Ien.

Mennyiért írnál meg nekem egy levelet a nénikémnek Bilbaoba?

Nem tudom.

Mi a baj?

Semmi, csak szeretnénk, ha a fia megírna nekünk egy levelet.

A barátom sajnos analfabéta.

Hogyan tanulhatnék, ha egész nap dolgozom?

Ha nem festegetéssel töltenéd napjaidat...

- Kőműves vagy? - És mázoló.

Értem. Kár, hogy analfabéta vagy pedig milyen jól nézel ki.

Salvador megtaníthat írni és olvasni.

Tényleg?

Esténként, a munka után.

Amikor neked a legjobb.

- Számolni is megtanítanál? - Igen.

Persze. Legalább a négy alapműveletet, hogy át ne vágjanak.

Nem előnyös írástudatlannak lenni mai világunkban.

Hozok tollat és papírt a levél megírásához, rendben?

- Mennyibe fog ez nekünk kerülni? - Semennyibe jóasszony. Semennyibe.

Viszont kőművesként

segíthetnél nekem a konyha befejezésében és a falak kifestésében, nem?

- Amikor időd engedi. - Csak vasárnaponként érek rá.

Jó lesz vasárnap is.

Cserében Salvador megtanít írni és olvasni valamint a négy számtani alapműveletre.

A mai levélért pedig nem kell fizetned.

Köszönjük.

A, B, C,

CH, D--

Eduardo, mikor szereled már be a mosogatót? Mindent ezekben a vödrökben kell elmosnom.

Előbb a falak meszelését szeretném befejezni.

De a mosogató fontosabb.

A régi falakhoz már hozzá vagyok szokva.

Csak hát Salvador annyi házi feladatot ad, hogy semmi másra nincs időm.

Salvador?

Az írás és olvasás megtanulásához

- meg kell előbb jegyeznie az ábécét. - Oké.

Gyere, Eduardo. Kezdjük újra.

A, B, C,

CH, F, J--

Nem, Eduardo.

Hanem F, G, H, I, J, K.

- Az előbb jól mondtad. - Túl sok a betű.

Ne panaszkodj. Úgy van, ahogy van.

Nem, Eduardo. Add ide a ceruzát, megmutatom, hogyan kell tartani.

Nézd csak. Így fogod helyesen, érted?

Most csináld te.

- Így helyes? - Igen, igen.

Nem, Eduardo. Ne szorítsd annyira.

Tartsd lazán a kezedet. Én majd vezetem.

- U... - U...

Kicsit ideges vagyok.

Nincs semmi baj. Máris sokkal jobb.

- Szeretsz rajzolni? - Nagyon.

Akkor írni is nagyon gyorsan meg fogsz tanulni.

Mert az írás is rajzolás, csak éppen a betűké.

Most pedig próbáld egyedül.

Így kell.

Olvasd fel a mondatot.

"Egy...

szent...

katolikus...

apostol."

"Egy szent, katolikus apostol."

Az meg micsoda?

Spanyolország. Mi más lehetne?

Írd ezt most le összefüggően.

Nagyon jó Eduardo. Sokkal folyamatosabban megy már, mint azelőtt.

Egy csomó meghívó.

- Nem esne nehezedre valamelyiket elfogadni. -"Cecil Beaten."

- Oda megyek veled, ahová csak akarod. - Akarom.

Indul a táncszezon.

Dimitris Papaioannou és Jan Fabre jönnek a Canal színházba.

A szabadtéri színházak ülései a legkényelmetlenebbek számomra.

Arról nem is szólva, hogy nem szeretnék középen ülni.

Voltál Dr. Galindo-nál?

Nem. Elegem van az orvosokból.

Honnét szerzed be az oxikodont?

Egy barátomtól. Az anyja gyógyszerész.

Ez a könyv neked jött.

"Hogyan lehet véget vetni az ellenkultúrának."

Hogyan is.

A Guggenheim múzeum kér tőlünk két Pérez Villalta festményt egy antológiához.

Nem, nem. Utasítsd el őket.

Számomra ezek a festmények a társaság.

Én együtt élek ezekkel a festményekkel, Mercedes.

Pillanat.

Helló.

Mondd nyugodtan.

Igen.

Igen, igen, hallgatlak.

Mennem kell. Nem tudok-- nem tudok beszélni tovább.

Semmi közöd hozzá, hol vagyok.

Valami nincs rendben?

Á, semmi.

Luis és én elválunk.

Nem tudtam, hogy problémáid vannak.

Nem akartalak megterhelni velük.

Ez régi ügy és...

most, hogy sokat vagyok otthon nem voltam már képes hazudni önmagamnak.

Sajnálom.

Ha tehát nincs ellenvetésed,

szívesen kezelném a postádat.

Az emberek örülnek, ha válaszol nekik valaki.

De a válaszom mindig nem.

Hát épp ez ellen kéne tenned valamit.

Olyan sok időt fordítasz arra, hogy a betegségeidről elgondolkozz.

Adj lehetőséget agyadnak arra is, hogy egy kicsit szórakozzon.

Nekem is kedvem lenne tenni néhány dolgot, Mercedes.

Írhatnál például.

Van egy csomó, már papírra vetett ötleted, amikből lehetne valami.

Csinálok róluk egy listát.

Nem. Nem tudok semmi olyasmiről írni, amiből nem lehet film.

Te jobban tudod, mint bárki más, hogy nem bírnám ki a kritikát ebben az állapotban.

Filmezés nélkül az életemnek nincs semmi értelme.

De ez sajnos így van.

Hívjál fel, jó?

- Hívj, amikor csak szükségét érzed. - rendben.

Jacinta,

csodálatosan néz ki a barlang.

És ez a fény, Istenem, mennyire varázslatos.

Néha befolyik az eső.

Ne légy már ilyen önző, Jacinta.

Az esőre szükségünk van. Gondolj csak a tájra, a földművesekre.

- Igen, ez igaz. - Hát persze.

Jól van Salvador.

Amikor anyukád elmondta nekem, hogy 9 évesen már tanítottál arra gondoltam:

"Ez a fiú Istennek teremtetett."

Mindig tovább volt a hasonszőrűeknél.

- Szeretsz tanítani Salvador? - Igen.

- Szeretnél tanulni is? - Igen, nagyon.

Miért?

Hogy többet megtudjak és még többet taníthassak.

Nagyon jó.

Nagyon jó. Ezt hívják elhivatottságnak.

Beszélek José Maria atyával, s ő gondoskodik a többiről.

Nagyon szépen köszönöm.

Salvador, jövőre középiskolai szemináriumra fogsz járni.

Meglátjuk, hogyan viselkedsz. Nem mindenki jut ösztöndíjhoz.

- Ez az ösztöndíj már biztos? - Igen, asszonyom.

Erre ne legyen gondja.

Te pedig gondoskodj arról, hogy ne okozz csalódást.

Gondolj mindig arra, hogy kiválasztott vagy.

Most pedig mennem kell. Még máshol is várnak.

- Nem iszik meg egy kis narancslét? - Nem, köszönöm. Nagyon finom volt.

Szia Salvador.

Nagyon szépek a fehérre festett falak Jacinta.

- Ugye? Így jobbak. - Csodálatos.

Őszintén szólva kicsit irigyellek is.

Engem?

Persze, hiszen úgy élsz ezekben a katakombákban, mint a keresztények hajdanán.

Igen, ez így van.

Jöjjek vasárnap varrni?

Igen, vasárnap várlak hozzám.

- Nagyon köszönöm. - Szívesen.

- Anyu - Mi van édesem?

A szemináriumon papnak tanulunk?

Igen.

Szeretnéd, ha csinálnék neked a kedvenc tortilládból?

Máris!

Nem akarok pap lenni!

Nem is kell hogy legyél.

Akkor miért kell a szemináriumot végeznem?

Mert a szegényeknek nincs más lehetőségük a tanulásra. Emiatt.

Mit tehetnénk mást?

Salvador.

Salvador!

Salvador!

Megőrjit ez a gyerek...

Salvador! Azonnal gyere le onnét!

- Gyere le - Nem akarok menni a szemináriumra.

Otthagyhatod, ha befejezted a középiskolát.

Meg fogjuk találni a módját, hogy megtaláld számításodat.

Hogy ne kelljen úgy élned, mint apádnak.

Nem akarok iskolába menni. Itt akarok maradni.

És mit kezdenél itt magaddal fiacskám?

Mit tudnál itt csinálni?

A hátadat akarod tönkretenni a földeken? Vagy az építkezéseken? Ezt akarod?

Nek akarok pap lenni.

"Az élet olyan undorító, mint a haszontalan orvosság.

Ez olyan, mint amikor tisztán érzem,

milyen könnyű lenne elmenni innét, el ebből az unalomból

ha meglenne hozzá az erőm, hogy végre is hajtsam."

Ki beszél?

- Én vagyok. - Menj a fenébe!.

- Hívom a rendőrséget, ha nem lépsz le azonnal. - Alberto, tárgyalni jöttem.

Megkapod a jogot a "La adicción" szerepéhez

Nem hiszek neked.

- Tűnj el, dolgom van. - Komolyan gondolom.

Elhoztam neked a szöveg egy példányát. Nyiss ajtót, kérlek.

Ha ez egy csapda nem úszod meg szárazon.

Éhségsztrájkot folytatsz?

Még mindig tervezel valamit a Mirador színházzal?

Igen.

De kétségeim vannak. A szöveg nagyon szép, de elavult.

Ha nekem adod a "La adicción" teljes mértékben beleolvadok.

Ezt közölnem kell a Miradorral is persze.

Tessék, itt van.

Hogyhogy megváltozott a hozzáállásod?

Megnéztem a szöveget ahogy mondtad és...

- Ha megkínálsz teával többet is mondhatok. - Persze.

Egyéb más?

Igen: nem akarom aláírni. És ne áruld el, hogy az enyém.

- nem szeretnék sehol megjelenni. - Rendben. De te rendezed?

Nem, nem.

- Pedig nagy segítség lenne. - Nem, nem.

Add át a színháznak, olvassák el és meglátjuk érdekli-e őket.

De ne add meg a nevemet nekik.

- Ki lesz akkor a szerző? - Te.

Vagy kitalálunk egy álnevet.

Nem, nem, nem. Aláírom én, aláírom. De nem értelek.

Gyónás a szöveg.

- Nem akarom, hogy azonosítsanak általa. - Rendben.

Ami a rendezést illeti,

Egy üres színpadot

egy vásznat és egy széket ajánlok.

Ha nem tudod mit csinálj a kezeddel, lábaddal.

Nagyon jól tudom, mit csináljak a kezemmel, lábammal.

A változtatásokkal

kevésbé melodrámai lett, be kell vallanom.

Ne legyen erre gondod. Tudom a melodrámákat is kezelni.

A Mexikóban töltött évek erre nagyon jók voltak.

Ezért mondom neked: kerüld a szentimentalizmust.

Tartsd kordában az indulataidat. Ti színészek hajlamosak vagytok

a sírásra kihasználni minden alkalmat.

Nem az a jó színész, aki sír, hanem aki meg tud küzdeni a könnyeivel.

Hadd csókoljalak meg, te köcsög.

Figyelj, ha nincs ellene kifogásod rögtön neki is kezdenék a munkának.

Ha maradni akarsz, akkor oda visszahúzódhatsz.

Egyébként tonnaszám vannak magazinjaim még a

80-as évekből. Néhányukban te is előfordulsz.

Nőnek öltözve.

- Nagyon gyorsan elfelejtetted azokat az időket. - Jól van. De előtte hívj meg egy hercsóra.

Add meg a dílered címét és mondd meg neki, hogy személyesen hozom el a cuccot.

Nem szükséges. Házhoz hozzák, mint a pizzát.

Öngyújtó.

Tessék.

- Nem. Most még nem. - Miért nem?

Épp most csökkentettem az adagot, hogy dolgozni tudjak.

Képes vagy rá?

Mit gondolsz miért vagyok most itt?

Reggel és este.

Ez rabszolgaság.

De ez a darab létfontosságú számomra.

És olyan clear-nek kell hozzá lennem, mint még soha.

Nem szeretnék egy szemet sem...

elveszíteni abból az érzésből, amit beletettél ezekbe az oldalakba.

Eljössz megnézni majd?

Nem tudom. Nem hiszem.

Ebben nem Shakespeare-t játszom.

Vagy Csehovot vagy Lorna-t.

A te darabodat játszom.

Nagyon vacakul érezném magam, ha rosszul játszanád.

És még rosszabbul érzem magam, ha mindent helyesen csinálsz.

"Gyermekkorom mozijának...

mindig pisi szaga volt."

És jázminé.

És a nyári szellőé.

Marcelloval egy emberekkel zsúfolt fürdőszobában találkoztam.

Nem először láttam.

Az volt az az éjszaka...

miután egymáshoz dörgölődztünk...

hogy rájöttem, mennyire szeretem azt a fiút.

Az egész hétvégét az ágyban töltöttük.

S elszaladt egy év anélkül, hogy észrevettük volna.

S már nem tudtunk egymás nélkül élni sem.

1981-et írtunk...

és egész Madrid a miénk volt.

Marcelo egy napon sápadtabb volt a szokásosnál.

Később lesoványodott

és karikák jelentek meg a szemei alatt.

Amikor rákérdeztem, hogy érzi magát

bevallotta, hogy elkezdett a heroinnal próbálkozni.

Meglepődtem, mert én soha nem mertem kipróbálni.

Csa ittam és kokóztam, mint mindenki más.

De heroin? Soha.

I had a feeling that wasn't good, and I didn't like it.

I was in a whirlwind, I wrote a column on nightlife, I participated in music shows,

Egy paródiaszerű punk bandában énekeltem, készüétem első filmemre, őt is lefilmeztem

ami megjelent és sikeres is volt.

Megcsináltam a második filmemet.

Alvás helyett ezer más dologgal foglalkoztam...

mialatt Marcelo otthon, a heverőn bágyadozott.

Vagy bezárta magát a fürdőszobába.

Vagy házon kívül volt egy olyan helyen, amiről semmit nem tudtam.

Éjszakákon keresztül az ágy és az ablak közötti járkálással töltöttem az időt.

Az ajtó csapódására ügyelve.

MIRADOR SZÍNHÁZ- SZÍNÉSZKÉPZŐ

ADDICCIÓN

Madrid nehéz arénává vált,

ahogy a torreádorok mondanák.

Így hát inkább sokat utaztunk.

Csak, hogy kijöjjünk Madridból.

Az első pár nap volt a legrosszabb.

Mialatt Marcelo megszabadult a sóvárgástól én vigyáztam rá..

és írtam.

Nem tudtam hogyan kell írni,

de írtam.

Marcelo nagyon fiatal volt és a sóvárgása csak 3-4 napig tartott.

Azután kimentünk az utcára és kisgyerekek módjára játszottunk.

Elefántcsontpartra emlékszem.

Tucatnyi erős, fiatal férfi mosta ruháját a folyóban.

Vagy az autók kerekeit.

Vagy a Malecon Havannában.

Éjjel és nappal.

A régi Havanna lüktetése az állandó dobolás édes ritmusában.

Mexico Cityre emlékszem..

Marceloval ittunk,

Chavela Vargas "La Noche de mi Amor"-át hallgatva.

Szeretném, ha

a visszatéró csónakok zaját

és az ezrével kongó harangok hangját hallani...

Az utazások egyedüli célja a menekülés Madrid nyomása alól volt.

Menekülés a herointól...

ami a legjobb magamon tapasztalt tanulásnak bizonyult.

Ezek az utazások ösztönöztek arra

hogy leírjam azokat a sztorikat, amelyeket évekkel később meséltem el

azokban a színekben, amelyek bevilágították őket.

De nem tölthettük egész életünket úton.

Előbb vagy utóbb vissza kellett térnünk Madridba.

Madrid pedig aknamező volt, zsákutca.

Kétségbe voltam esve, nem tudtam, mit tegyek.

Azon kívül, hogy megismételjem önmagamat.

3 hosszú évet töltöttünk azzal, hogy megismételtük önmagunkat.

Hittem abban, hogy szerelmem mélysége képes lesz őt szenvedélyétől megszabadítani.

De semmit nem segített.

A szerelem egyedül nem sokat számít.

A szerelem képes hegyeket elmozdítani...

de nem képes megmenteni azt, akit szeretünk.

Gyermekkoromban a fehérre meszelt falon látott filmek alatt sokszor imádkoztam,

hogy ne történjen semmi rossz a főszereplőkkel.

De nem sok sikerrel.

Sem Natalie Wood-nál, de Marilyn-nél sem.

Megkíséreltem menteni Marcelo-t és magamat.

Ha Marcelo-nak sikerült is a menekülés, de ő már messze volt tőlem.

Én pedig Madridban maradtam.

Engem a film mentett meg.

MACSKA A FORRÓ HÁZTETŐN

Nyitva az ajtó.

Helló.

Jó estét.

Jó estét.

Jöjjön be.

- Ismerjük egymást? - Igen.

Nem emlékszem magára.

Hosszú évekkel ezelőtt, amikor a Sabor-t készítette Salvador Mallo-val...

- Bocsánat, de nem emlékszem. - Kétszer vagy háromszor találkoztunk.

Federico vagyok,

Marcelo a monológodból.

- Tetszett az előadás? - Magam sem tudom.

A tetszés nem a helyes kifejezés. Inkább nagyon mély benyomást tett rám.

- Te voltál az, aki sírtál ugye? - Igen, én voltam.

Ülj le.

Gondolom lenne néhány kérdésed hozzám.

Él még Salvador?

Milyen volt a ma esti előadás?

Nagyon jó, telt ház előtt.

Milyen kár, hogy olyan kicsi a színház.

Én inkább jónak tartom: bensőségesebb a hangulat.

Egy nagyon intim néző látogatott meg ma este.

Kicsoda?

Elárulom, ha megígéred, hogy eljössz megnézni.

Kin volt az intim néző?

Federico.

Federico kicsoda?

Federico Delgado.

A Marcelo-d.

Bejött az öltözőmbe.

- Felismerte a szöveget? - Szóról szóra.

A telefonszámodat és a címedet szerette volna.

- Megadtad neki? - Nem.

Nem szóltam neki semmit a drogozásaidról.

Köszi. El fogok jönni és megnézlek.

Oké.

ELUTASÍTÁS - ELFOGADÁS

HÍVÁS ARGENTINÁBÓL

Salvador?

- Igen. - Te vagy az?

Nem ismertem meg a hangodat. Federico vagyok.

Federico.

Madridban vagyok.

Mit keresel itt?

Néhány ügyvéddel volt dolgom egy örökség miatt. Holnap estig maradok.

Szeretnélek viszontlátni.

Én is téged.

De már ágyban vagyok.

Találkozhatnánk inkább holnap?

Délben jó lenne neked? Délután még beszélnem kell az ügyvéddel.

Persze, tökéletesen.

Még nem is kérdeztem, hogy érzed magad.

Öregesen.

Öt évvel vagy idősebb nálam, nem eggyel.

És te hogy vagy?

Most már jobban.

A színházból eljövetelem után teljesen magam alatt voltam.

Megnéztem a "La adicción"-t.

- Honnét tudtál róla? - Egy véletlen folytán.

Az Embajadores-en sétáltam, hogy lássam az utcánkat és a házunk előtt is megálltam.

Persze.

A színház is ott van az utcában.

Bementem tisztán unalomból és mert emlékeztem Alberto Crespo-ra a filmedből.

És egyből magadra ismertél...

Igen, azonnal.

Nem tudom, hogyan kérjek tőled bocsánatot.

Nem tudom, hogyan érzed magad.

Mennyit szenvedtél.

Jó tanulság volt.

Micsoda?

Nem kell bocsánatot kérned.

Nem tettem semmi olyasmit, amit nem szavesen tettem volna, Federico.

Megpróbáltam segíteni neked

- amennyire csak tudtam. - Én pedig köszönöm neked

és örülnék, ha ezt be is bizonyíthatnám valamikor.

Figyelj ide. Nem hiszem, hogy tudnék aludni ezek után.

Adj 20 percet, hogy letusoljak és felöltözzem,

és eljönnél hozzám?

Oké, rendben.

Helló?

- Federico. kinyitnád a kaput? - Máris.

De rég volt, te gazember. Gyere be.

Bizony.

Nagyon régen.

Felismertél volna, ha látsz így az utcán?

Oda kellett volna figyelnem, de azt hiszem igen.

A szemeid semmit nem változtak.

Sajnálom, hogy kiugrasztottalak az ágyból.

Nem, nem. Gyere csak be.

Mint egy múzeumban.

Az összes keresetemet ebbe a házba és a festményekbe fektettem.

Megmutathatok mindent később. - Oké.

- Iszol valamit? - Bármit. Tequila?

Persze, tequila.

Chavela tiszteletére.

Nem tudtam visszatartani könnyeimet, amikor monológodban megemlítetted.

Jól van.

Egy tequilát Chavelára.

-és a viszontlátásunk örömére. - Igen.

Tetszik a házad.

Most merre élsz?

Buenos Airesben.

Volt egy bácsikád Buenos Airesben.

Igen, 1985-ben jártam ott.

- Már akkoriban? - igen.

Most akarod hallani a sztorit vagy együnk előtte valamit?

- Egészségedre. - Egészségedre.

A történet.

Szakításunk után egy évig a szüleimnél laktam.

Abban az időben a heroin még nem Argentinán keresztül érkezett.

Így hát nagybátyámhoz költöztem és munkát vállaltam az éttermében.

Nem tudtam heroint venni, mert nem volt heroin.

Így aztán le kellett mondanom róla.

Találkoztam Lucrecia-val, a feleségemmel.

Összeházasodtunk.

Ma két, nagyobb gyerekünk van...

és saját éttermem

És egész idő alatt csak azért jöttem vissza Galíciába, hogy a szüleimet láthassak.

Most vagyok azóta először Madridban.

Ahogy monológodban említed, Madrid

nehéz színtérré vált számomra.

Aknamezővé.

Kár, hogy itt kell élned.

Nekem szükségem van Madridra.

És rád is.

De nem ebben az állapotban.

Azt mondod monológodban, hogy a szerelem egyedül

nem elegendő a szeretett ember megmentéséhez.

Hagyjuk már ezt a monológot, tele nagyon szomorú szövegekkel.

Megkönnyebbültem, amikor...

azt mondtad, hogy íróvá váltál, mialatt rólam gondoskodtál.

És filmrendezővé is.

Valóban úgy éreztél?

Nem szakítottál meg semmit Federico.

Épp ellenkezőleg,

úgy töltötted ki életemet, mint

addig senki és semmi.

Tehát azóta nem voltál egyszer sem Madridban?

Nem.

Pedig követtem minden tevékenységedet.

És-- és boldog voltam

ha felismertem azokat a jeleneteket, amelyeket mi sugalmaztunk.

Minden egyes filmed eseményt jelentett nekem és büszke voltam rád,

mert sikeresek voltak az egész világon.

Te vagy az egyedüli spanyol rendező, akit ismer a családom.

Az új családod.

Igen.

Tudsz még valamit?

Mármint rólunk?

Lucrecia a nejem tud. Helyesebben a volt nejem, mert elváltunk.

Igen, neki elmeséltem. De nem tuda, hogy rólad volt szó.

Csak annyit tud, hogy 3 évig együtt éltem egy sráccal Madridban.

Ezt egyik fiamnak is elmeséltem, hogy bátorítsam.

Valamikor elárulom neki, hogy rólad volt szó.

Ő igazi filmbuzi és rossz néven venné tőlem, ha nem árulnám el neki.

Van jelenleg partnered?

Igen.

És neked?

Nincs, nincs.

- Férfi vagy nő? - Egy nő.

Veled véget értek a férfiakkal folytatott kísérleteim.

Nem tudom ezt hogy értsem.

Fogd fel bóknak.

Ez Mauro, a kisebbik.

Ez pedig Federico.

22 éves most.

- Kicsit hasonlít rád. - Igen.

Ő az, akinek beszéltme rólad.

Mindketten nagyon jól néznek ki.

El kell jöjj Buenos Airesbe, nagyon fogod szeretni a várost.

És biztos meg is fog ihletni.

Szeretném, ha megismernéd a családomat,

ha együtt ennénk egy étteremben és közösen jól beszívnánk.

Mint a régi időkben.

Szaretnéd, ha itt maradnék éjszakára?

Persze, hogy szeretném

De zárjuk le történetünket inkább úgy, ahogy Isten parancsolja.

Isten soha nem érdekelt bennünket, és holnap reggel le is zárhatjuk történetünket.

Mindenesetre örülök, hogy látom...

még mindig fel tudlak izgatni.

Mint te is engem.

Persze, persze, menj csak.

Megyek már, rendben.

Igazad van.

Mint mindig.

Ne feledd: megígérted, hogy meglátogatsz Buenos Airesben.

Jó utazást kívánok.

Köszönöm, hogy eljöttél. Igazából.

Fel foglak hívni, hogy emlékeztesselek az ígéretedre.

Tessék Salvador?

- Mercedes, van egy kis időd? - Igen, persze, hallgatlak.

Fel kellene keresnem Dr. Galindo-t, amilyen gyorsan csak lehet.

- Van valami bajod? - Semmi.

Csak 2 órája bedobtam egy xanaxot és rá néhány tequilát.

Most pedig beveszem a rendes adagomat

apróra törve, joghurttal.

Szerezzek neked egy időpontot a gasztoenterológusnál?

- Igen, kérlek, amilyen gyorsan csak lehet. - Rendben.

- Oké, szia. - Szia.

- Salvador Mallo? - Igen.

Kövessen kérem.

- Köszönöm. - Szívesen.

- Jó reggelt, doktor. - Jó reggelt, jöjjenek be.

FÁJDALOM KÖZPONT DR. A. GALINDO

Köszönöm, hogy időt szakított ránk.

Nem tesz semmit. Meséljen Salvador.

Megöl a hátam.

Az oxikodonok teljesen elveszítették hatásukat.

Másik fájdalomcsillapítóra kell váltanunk.

Miért nem jött már korábban?

- Nagyon rossz lelkiállapotban voltam. - Igen, nagyon depressziós volt.

És mit tett a fájdalom leküzdésére?

Elkezdtem heroinozni.

- S ezt továbbra is folytatni akarja? - Nem. Ezért vagyok most itt.

Milyen gyakran drogozott?

Kát-három naponta.

Mostanában pedig már másnaponta.

Szívtam.

- Mikor legutoljára? - Tegnapelőtt este.

Ezek talán elvonási tünetek?

Egy kicsit igen, de egy kíméletes, ellenőrzött elvonástól nem fog szenvedni.

Kíméletes és ellenőrzött?

Igen, ezt így nevezik.

Van valakije, aki mellette tudna állni eközben?

Igen, igen. Én ott vagyok mellette.

Hogyan bírta ki azt a másfél napot, amikor semmiféle drogot nem vett be?

Anxiolytikumokkal

és vasakarattal.

A vasakaratra a továbbiakban is szüksége lesz

mert az értelme már hozzászokott a heroinhoz

és ezt már nem lesz képes elfeledni soha.

Szed még Pamelor-t a fejfájása ellen?

Igen, meg egy csomó más ellen is.

Asztma, magas vérnyomás

vagy álmatlanság elln.

De most elsősorban a hátfájdalmaim ellen van szükségem segítségre.

Meg ahhoz, hogy rendet teremtsek a beszedett gyógyszerek között.

A migrénre szedettek között is.

A hátfájdalom és a fejfájások...

teljesen lebínítanak.

Értem.

Dolgozik most valamilyen projekten Salvador?

Igen: az életminőségem javításán.

A munkájáról beszélek.

Jót tenne magának az elfoglaltság.

Nem hiányzik a munka?

Nem múlik el egy nap sem anélkül, hogy ne azon járna az eszem.

De nem az a kérdés, hogy hiányzik-e vagy sem.

A filmezés erős testi igénybevételt jelent.

Én pedig sajnos nem vagyok olyan állapotban, hogy

kitegyem ennek magam. Ez az én valóságos problémám.

Sok olyan ember van, akinek rosszabb, mégis megy előre.

Igen, tudom, tudom..

De én erre nem vagyok képes.

Két éve meghalt anyám.

Két évre rá a hátammal operáltak.

Ebbből a két ügyből máig nem sikerült kikecmeregnem.

Segítségre van szükségem, doktor.

Oké. Más gyógyszert írok fel az oxikodon helyett.

A heroinról pedig gondolkodjon el.

Azzal nagyon óvatosnak kell lennie.

Igen.

Meghosszabítom a receptjeit és kap még néhány útmutatást is tőlem.

Nincs kifogása ellene, ha kimegyek és megmozgatom tagjaimat?

- Nincs, nincs, menjen csak. - Menjen.

- Köszönöm doktor. - Nagyon szívesen.

- Akkor lássuk csak. - Lenne itt még valami, doktor.

Még valami?

Salvador gyakran fullad.

Ma a kórházba vezető úton

ivott egy korty vizet és azt hittem rögtön megfullad.

A gasztroenterológus endoszkópikus vizsgálatot végzett rajta,

ami egy csomót talált a nyelőcsövén.

A fulladásai erre vezethetők vissza, de nem tudjuk a csomó mit jelent.

- Ő ismeri az endoszkópia eredményét? - Nem.

Az orvos a biztonság kedvééért CT-t kért,

mert a gasztroenterológus nem zárta ki a tumor lehetőségét.

Mit tegyek? Mondjam meg ezt neki?

Nem, nem, nem. Óvja meg ettől a gondtól legalább két napig.

És kérem hívjon fel feltétlenül, ha megtudta a CT eredményét.

Az lesz.

Mercedes,

ideadnád nekem azt a dobozt?

Köszi.

Salvador, nagyra értékelem, hogy beengedtél édesanyád hálószobájába.

Itt az uzsonnád.

Ezek a barna muffinok? Felejtsd el őket.

Teljes kiőrlésűek.

Egy szép napon egy tál lucernát tálalsz fel nekem,

mert azt mondják, hogy az jó a szívnek.

A tejedet sem akarod meginni? Legalább megkóstolhatnád.

Később.

Ülj ide.

Mit csinálsz?

Megpróbálom kibogozni ezt a rózsafüzért.

- Hadd segítsek. - Nem. Azt sem tudod, hogy kell.

Emlékszel még, hogyan kell majd letakarnod?

Igen Anya, igen.

A faluban Petra-t hívd majd.

Ő tudja, hogyan kell.

Ha pedig itt halok meg,

amit nem szeretnék, mert inkább a saját ágyamban kívánok elhunyni,

itt van Maya és Mercedes, akik segítenek neked.

- Szükséges már most erről beszélnünk? - Igen.

A fejemre...

mantillát terítsetek félkörben.

Ahogy egy özvegyhez illik.

Hadd segítsek.

Gyere, segítek. Hadd lássam.

Így.

Jesus de Medinaceli viseletét.

- A zsinórokkal. - Igen, a zsinórokkal.

Tégy rózsakoszorút is a kezembe.

Ezt a régit.

Szeretném, ha az újat megtartanád magadnak.

- Nem szeretnéd inkább az újat? - Nem.

Mezítláb temessetek.

Ha össze akarják kötözni a lábomat a temetésemhez

oldd ki őket és mondd nekik, hogy én kértem.

Szeretnék minél könnyebb lenni az utamra.

Emlékszel még erre a tollra?

- Persze. - Apádtól kaptam.

Ezzel írtam neki minden levelemet, amikor elkezdtünk járni.

És ez a fatojás Anya?

Mennyit stoppoltam ezzel a tojással, Istenem!

Ez a leghaszontalanabb tárgy, ami megmaradt.

Akkor add ide nekem.

Tessék. Neked hagyom örökbe

okat gondolok az utóbbi időben rá.

Most hallom tőled először, hogy még nem tudtad túltenni magad anyád halálán.

Sokat gondolok a gyerekkoromra is.

Amikor az ágyban forgolódom, ami sokszor megesik

végül mindig anyám jut eszembe gyermekkoromból.

De a filmjeidben sem erről, sem a gyermekkorodról nem esett soha egy szó.

- Anyámnak az soha nem tetszett. - Gondolod?

Ezt mondta az egyik legutolsó alkalommal a kórházban nekem.

Olyan szépek a lábaid, Anya.

A családunkban mindenkinek.

Senkinek nem volt visszeres a lába.

Ez szégyen, fiacskám.

Micsoda?

Nem lesz szép öregkorod.

Miért nem?

Mert apád családjára ütöttél.

Ugyan, anyu. Micsoda dolgokat beszélsz. Meséld el inkább, milyen volt az éjszakád?

Ilyen-olyan.

Szomszédnőmmel, Lolával töltöttem el az egész éjszakát.

Itt, ebben a szobában?

Dehogy. Álmaimban.

Minden éjjel álmodom róla.

Épp a faluba érkeztem,

amikor hallom, hogy Lola kopog az ajtón, mint mindig,

amikor hallja, hogy megjöttem Madridból.

Jóllehet ez csak egy álom volt,

de arra emlékeztem, hogy Lola halott volt.

Mégis kinyitottam az ajtót.

Úgy állt ott az ajtó előtt, mint mindig,

csak egy kicsit áttetszőbben.

De--nem féltem tőle.

Szóltam hozzá: "Lola,

látom, nem vagy rendben

és szeretnéd, ha segítenék rajtad.

Ha megmondod mit segíthetek, megígérem meg is teszem."

"Nem, Jacinta. Jól érzem magam" mondta.

"Hogyhogy jól érzed magad?" kérdeztem én.

"Ha rendben lennél nem álldogálnál itt az ajtóm előtt."

"Azért jelentem meg itt,

mert a lányaim nagyon félnek."

"De hogy tudtál bejönni a faluba ebben a hidegben?

"Nem vagyok se hideg, se meleg,"

válaszolta.

"És nincs otthonom sem."

"Teljesen igazad van," mondtam neki.

És azután?

Ne vágj ilyen elbeszélő pofát, jó?

Nem, nem, nem. Nem akarom, hogy ebből megjelenjen valami a filmjeidben.

Nem akarom, hogy a szomszédaim előorduljanak benne egy önfikció keretében.

Mit tudsz az önfikcióról?

Egy interjúban elmagyarázták.

A szomszédaim nem szeretnek szerepelni.

Azt gondolják, hogy faragatlannak tartod őket.

Mit beszélsz Anya?

A lehető legnagyobb tisztelettel és alázattal kezelem őket.

Minden alkalommal szóba hozlak, megemlítve, hogy

a szomszédokkal együtt neveltél fel.

Mindent neked köszönhetek.

Ez nem tetszik nekik.

Menjünk egyet sétálni, ma még ki sem mozdultál.

Nem mozdultam, mert semerre nem tudok mozdulni.

- De most mozdulnod kell. Gyerünk. - Merre?

A folyosóra.

Látod?

Nem voltál jó fiú, fiacskám.

Nem?

Nem.

Soha nem fogod nekem megbocsátani, hogy besegítettelek a patronás nővérekhez.

És ezt megbosszultad.

Azt sem akartam, hogy a papi szemináriumokat látogasd.

De szegények voltunk.

Az igaz, hogy nem akartam menni, de hogy emiatt bosszút álljak?

Hogy juthat ilyesmi eszedbe?

A középiskola után alig vártad, hogy indulhass Madridba.

Amikor pedig apád meghalt

megkérdeztelek, hogy hozzád költözzem-e.

Kitértél a válasz alól.

Azt mondtad, hogy az életstílusodat

nem tudnád megosztani velem.

Ami igaz is volt. Csak nem úgy, ahogy te értelmezted.

Nagyon is jól értelmeztem.

Ha járni nem is nagyon tudok már, de az agyam még jól működik.

De hiszen állandóan úton voltam, mindig filmeztem.

El sem tudtad volna viselni a magányt egy madridi lakásban.

Az nem neked való élet lett volna.

Gondoskodtam volna rólad.

Alkalmazkodtam volna, mint az életben már annyiszor.

De te nem akartad.

És ez nagyon bánt.

Anya...

Nagyon sajnálom,

hogy nem olyan gyereked voltam, amilyenre vágytál.

Amikor néha megkérdezted magadtól:

"Kire ütött ez a gyerek?"

Nem valami büszkén tetted fel a kérdést.

Aminek én is tudatában voltam.

Csalódást okoztam neked, mert olyan vagyok amilyen?

Nagyon sajnálom.

Add ide a Szent Antalt.

Imádkozni fogok érted ma este.

Köszönöm szépen.

- Salvador... - Igen.

Én hoztalak világra,

és megtettem mindent, hogy felneveljelek.

Tudom, Anya.

Vigyél vissza a falumba.

Ez az egyes egyedüli óhajom.

Rendben.

Elkísérlek a faluba.

Maya pedig segíteni fog a ház körül.

Gondoskodni fogok rólad éjjel-nappal.

Ezúttal nem fogsz csalódni bennem, Anya.

De nem tudtam ígéretemet betartani.

Másnap be kellett vinnem a kórházba.

Mindent megtettél, amit tehettél.

Igen.

De a falujában akart meghalni.

S megígértem neki, hogy elviszem oda.

Szegény a kórház intenzív osztályán halt meg...

magányosan.

Meghívtak egy konferenciára Izlandba. Jól megfizetik.

Nem vagyok képes megérteni, mit esznek annyira rajtam Izlandon.

Én sem.

Ez pedig egy kis galériától jött.

De nem dobtam el, annyira tetszett a rajz.

Salvador Mallo?

- Igen. - Fáradjon be, kérem.

Foglaljon itt helyet, kérem.

Tartom a lábát,

forduljon meg és feküdjön fel ide.

Köszönöm.

- Hé, mikor jön haza anyukád? - Ebédre.

Ha varrni megy az áldásos nővérekhez,

akkor egész délelőtt ott marad.

Hadd nézzelek meg.

Hadd lássalak Salvador. Ne mozdulj.

Maradj ülve.

Nem tudnád a könyvet két kézzel tartani?

Igen, így jó.

Oké, emeld fel a fejedet.

Hogy tetszik?

Nagyon szép.

Még be kell fejeznem. Majd otthon befejezem.

Rendben.

Nem baj, ha megmosakszom? Hogy nézek ki.

Oké, hozok neked szappant.

- Tessék. - Köszi.

Salvador, adnál egy törölközőt?

Mindjárt, Eduardo.

Nagyon leégtél.

Lehet, hogy napszúrásod van.

Salvador, mi történt?

Túl sokat volt a napon.

Olvastam.

Nem vetted észre, hogy rád tűz a nap?

Leégtél!

- Nem vettem észre - Te sem?

A csempéket ragasztottam.

Behoztam ide, amikor elájult.

Elájultál?

Egy kicsit. Elveszítettem a fejemet.

Te jó Isten.

Maradj fekve. Hozok ecetes ruhát.

Apád merre van? A bárban?

Igen.

Azt mondta itthon marad.

Mit keres itt ez a dézsa?

Kicsit lemosakodtam.

Nem tudtál várni vele amíg hazaérsz?

Nekem sem könnyű messziről ide hordani a vizet.

Nagyon koszos voltam.

Hozzak vödröt és felmossam a padlót?

Nem. Hozz vizet, majd én felmosok.

Nagyon szépek lettek a csempék.

Igen, tényleg. Köszönöm.

Hozom a vizet.

Először is megnyugtathatom: nincs daganata.

Ez teljes mértékben kizárható.

Oké, de valami nincs velem rendben, ha már a püréktől is majd megfulladok.

A betegsége a nyelési zavarokkal járó Forestier szindróma.

Itt a felvételen jobban látható.

Látja ezt a fehér foltot ott a csigolyáknál?

Ez egy csontkinövés.

Egy csontképződmény.

Itt pedig a csontképződmény miatt a helyéről elmozdult nyelőcső látható.

Alig van hely az ételeknek, de még a folyadékoknak is, hogy átcsússzanak.

Ezért fulladozik.

Miből ered ez a csontkinövés?

A Forestier szindróma egy ritka betegség és még nem tudjuk, mi a kiváltó oka.

Annyit tudunk, hogy befolyással van az inakra,

szalagokra és az ízüli tokokra, amelyek elmeszesednek

de nem tudjuk, miért.

Az Ön esetében a nyaki gerincet tartó elülső szalagok meszesedtek el.

- Lehet ezzel valamit csinálni? - Meg lehet operálni.

El kell távolítanunk a meszesedést, milyen gyorsan csak lehet.

De megnyugtathatom. Ez a beavatkozás nem kockázatos.

Gasztroenterológusa és sebésze fel fogják világosítani alaposabban.

- Rendben. - Köszönöm.

POP-ART

Helló.

Érdekli az akvarell?

Igen, megvásárolnám. Ki a festő?

Névtelen. A legtöbb kiállított darab nincs szignálva.

Hogyan jutott hozzá?

Az Els Encants bolhapiacon vettem Barcelonában.

Egyik kedvenc darabom.

Fogalma sincs róla ki festhette?

Valami van a hátuljára írva.

De ezek mind olyan névtelen művészek alkotásai,

akik maguk sem tudják magukról, hogy művészek.

Kedves Salvador, haza küldöm neked ezt a rajzot

mert nem tudom az iskolád címét.

Örülök, hogy írhatok neked.

Te tanítottál meg írni, amiért nagy köszönettel tartozom.

Conchita bácsikájának üzletében dolgozom

és jól tudok számolni is, amit neked köszönhetek.

Itt jól megy a sorom, de hiányzik a barlangi élet

és különösen te.

Amikor írok valamit mindig a kezed jut eszembe, ahogy vezeti az enyémet.

Biztosan sokat tanulsz az iskolában,

egy csomó könyvet olvasol és sokat jársz moziba.

Itt a címem Bilbaoban, írj ha akarsz és hogy megy a sorod.

Eduardo a főiskolás.

Salvador. Öltöznöd kell fél óra múlva.

Szólj még egyszer előtte jó?

AZ ELSŐ KÍVÁNSÁG

Mit gondolsz, mi volt ennek a rajznak a sorsa?

Eduardo Paternába küldte,

valószínűleg anyám kezébe került.

Akkor már a szemináriumon voltam.

Nekem nem küldte el és nem is beszélt róla.

Megpróbálod megtalálni?

Eduardót?

Ezt ma könnyen ki lehetne guglizni. Vagy elmenni Paternába és kérdezősködni utána.

Ötven év után?

Jó ötlet lenne egy sztorihoz,

amit meg is írhatnék,

de őrültség lenne keresgélni utána.

Csak tudnám, hogyan került a rajz a barcelonai bolhapiacra.

Fogalmam sincs.

Véletlenül.

Fontos, hogy a rajz végre elérte címzettjét.

Salvador, minden jó?

Áttesszük a másik ágyra, óvatosan.

Csak nyugodtan.

- Nagyon jó, tegye ide a fejét. - Oké.

- Kicsit lehúzzuk, rendben? - ké.

Néhány elektródát kell feltennem a mellkasára.

Minden rendben Salvador?

Helló doktor.

Hallottam az esetről. Nem csoda, hogy nem tudott nyelni.

Ne csináljon gondot belőle, oké? Mindjárt kiszedjük.

- Doktor. - Hallgatom.

- Újra tudok írni. - Tényleg? Szuper újdonságok.

Igen.

Nagyon örülök, Salvador.

Mi lesz belőle? Dráma vagy komédia?

Még nem tudom.

Még nem tudhatja.

Anya?

Gondolod, hogy lesz egyszer mozi is Paternában?

Én már egy házzal is megelégednék, fiacskám.

Snitt.

Snitt.

38-5, első. Végső beállítás.