Original subtitles

- Szia anya! - Hát ti meg!

Megnézzük az esküvőt.

De még öt percnyit sem voltál itthon.

Nincs mindennap esküvő, igaz?

Ide figyelj, Gudrun, Jessie nénéd nálunk ebédel,

és már két éve nem láttad. Kérlek, maradj itthon.

Még két nap igazán nem számít. Gyere!

A Crich-lány esküvője, mama!

Ursula...

Te tényleg nem akarsz férjhez menni?

- Nem is tudom. Attól függ, ez mit jelent. - Általában egy dolgot jelent.

Előnyösebb helyzeted lenne, ha férjhez mennél.

Talán. De nem vagyok igazán biztos benne.

Szerintem, a házasságot mindenkinek meg kéne tapasztalnia.

Ó, Gudrun, te azt hiszed, a házasság egyfajta tapasztalat?

Talán kellemetlen, de mindenképpen egyfajta tapasztalat.

Nem igazán. Inkább egy tapasztalat végét jelenti.

- Jó reggelt, Miss Brangwen. - Jó reggelt.

És persze, ne feledkezzünk meg a gyerekekről.

Siess, Tibby, az ég szerelmére! Már elkéstünk!

Tessék! Elkaptad?

Gerald sose bocsátja meg!

- Mit? - Gerald engem fog hibáztatni.

Indulj!

- Hol van Birkin? - A vőlegénnyel. Késnek.

Szia, Gerald.

- Winifred. - Anya.

- Csodás a ruhád! - Köszönöm.

Jó reggelt, Christiana.

Rossz jel, ha a vőlegény elkésik. Gerald ideges lesz.

Ó, ne aggódj emiatt. A szokatlan dolgok jót tesznek ennek a családnak.

Laura nem fog elszaladni. Egy kis várakozást kibírnak.

Apám.

Szervusz, Laura.

Tibby!

Bohócok!

Ez sérti a családi büszkeségedet?

Igen, valóban. Ha elkezdesz valamit, azt csináld rendesen.

Ez a spontán viselkedés.

Nehéz, hogy az ösztöneinkre hallgatva, spontánul viselkedjünk.

Ez a helyes úri magatartás, de túl gyengék vagyunk.

Elvárod, hogy komolyan vegyelek?

Igen. Azon kevés emberek közé tartozol, akiktől elvárom ezt.

- Üdv, Hermione. - Miért késtetek?

A vőlegény a lélek halhatatlanságáról beszélt,

és mindenről megfeledkezett.

A lélek halhatatlansága?

Kivégzéskor gondol ilyesmire az ember, nem pedig esküvő előtt.

Talán szép lenne, ha találkoznék egy férfival.

Úgy értem, én nem erőltetném a dolgot.

De ha megjelenne, egy különlegesen vonzó férfi...

megfelelő anyagiakkal...

Nem érzed azt néha, hogy mindenből eleged van?

Semmi nem valósul meg.

Semmi nem válik valóra.

Minden elfonnyad, mint a virág. Minden.

Félelmetes.

Azt hiszed, a házasság megold valamit?

Hát, sokak szerint, ez a megoldás.

De sajnos...

ez sem működik.

A férfiak elrontják.

A barkát gyakran bárányfaroknak is nevezik.

Nekem úgy tűnik, hogy pont olyanok.

Szépek, aprók...

és puhák.

Elnézést. Megijesztettem? Nem hallotta, hogy jövök?

Nem.

A barkákról mesél?

Már ennyire kivirágoztak? Meg sem figyeltem őket az idén.

Csak a tényeket említse, ne a benyomást.

És mik a tények?

A női virág, kis, piros, szúrós bibéje...

és a hím virág lógó, sárga barkája...

sárga virágpor száll egyikről a másikra.

Legjobb, ha a tényeket képekben fejezzük ki,

mint, amikor egy arcot rajzolunk.

Két szem, egy orr és a száj fogakkal.

Nagyon sokáig vártam rád.

És gondoltam, megnézem,

mit csinál egy inspektor, amikor szolgálatban van.

Jó napot, Miss Brangwen. Zavarom az óráját?

Nem.

Biztos?

És ma miről van szó?

A barkákról.

Komolyan?

És mit kell tudni róluk?

Ebből a kis piros micsodából lesz a termés...

ha elegendő virágport kap ezektől a lógó barkáktól.

Piros lángocskák.

Piros lángocskák, hát nem csodálatosak?

Szerintem, olyan gyönyörűek.

- Eddig nem vetted észre? - Nem, eddig soha.

Ezentúl mindig látni fogod.

Mindig látni fogom.

Igazán köszönöm, hogy megmutattad.

Tetszenek ezek a gyönyörű...

kis piros lángocskák.

Berontott az osztályodba? Micsoda szemtelenség!

Hermione szeret mindenkin uralkodni.

Nekünk is szívesen parancsolgatna.

Akkor ezért hívott meg minket a hétvégére.

Elbűvölő!

Helló!

Ő, Gerald Crich.

Tudom.

Szóval most Gerald a bányák új főnöke.

Folyton újabb és újabb fejlesztéseken dolgozik. Gyűlölik is érte.

A grabancuktól fogva lendíti előre őket.

Bele fog halni, ha már minden lehetséges fejlesztést kidolgozott...

és már nincs mit fejlesztenie.

- Van benne lendület. - Ehhez nem fér kétség.

Csak az a nagy kérdés, vajon hova viszi a lendület?

Rettenetes.

A küzdelem és a széthúzás.

Ha megértenénk azt,

hogy lélekben egyek vagyunk, a lelkünk egyforma.

- És testvérek vagyunk. BÁNYÁSZSZTRÁJK

Más nem számítana.

Nem lenne többé gyűlölet, irigység...

sem harc a hatalomért, ami rombol...

folyton rombol.

Pont ellenkezőleg, Hermione, pont ellenkezőleg.

Hasonlítsd össze az embereket, az egyik mindig jobb, mint a másik.

Hiába tagadjuk, a világon az egyenlőtlenség a természetes.

Szétosztanám közöttük a világ javait,

hogy többé ne erőszakoskodjanak, hogy azt mondhassam:

"Ezt akartátok nem? Megkaptátok a részeteket a világ javaiból,

úgyhogy tőlem ne kérjetek többé semmit!"

Szerintem ez megalománia, Rubert.

Felöltözöm a vacsorához.

Ne késs el, Rupert.

Ó, szóval ez Hermione vidéki vityillója?

Nos, ez az egyik ok, amiért Rupert vonzódik hozzá.

Te így gondolod? Szerintem, nem.

A szerelmesek ennél kevesebbért is eladják a lelküket, kedvesem.

Itt legalább lehetőségünk van arra, hogy megfigyeljük a természetet.

Gudrun Brangwen.

Gerald Crich.

Tibby és Laura Lupton.

Ursula Brangwen.

Rupert Birkin.

Különös neveink vannak. Mit gondolnak, arra születtünk,

hogy valami nagyszerűt hozzunk létre,

vagy mindannyiunkat megpecsételt Káin bűne?

Ha jól tudom, Ursula egy mártír volt.

Nehéz lenne az ő példáját követni.

És ki volt Gudrun?

Az északi mitológia szerint,

Gudrun egy bűnös volt, aki meggyilkolta a férjét.

Követné a példáját?

Mégis mit akar ezzel mondani? Bűnbe essem vagy gyilkoljak?

Á, látom, hogy az örökös harc megkezdődött.

De mindannyian harcolunk, vagy nem?

A füge helye fogyasztási módja a következő:

Vágjuk négybe,

tartsuk a száránál fogva,

és nyissuk szét.

Úgy néz ki, mint egy csillogó, rózsaszín,

négyszirmú, kívánatos, ízletes, gyönyörű virág.

Aztán eldobjuk a héját,

miután a húsát kiszívtuk az ajkainkkal.

De lehet egyszerűbben is,

megfogjuk, kettétörjük,

és egyetlen harapással kiszívjuk a húsát.

A füge nagyon titokzatos gyümölcs.

Az olaszok azt állítják, a füge olyan mint a női nemi szerv.

A repedés, maga a nyílás,

csodálatosan puha csatornával, amely a központ felé vezet.

Kívánatosan, hívogatóan...

Egyetlen szűk bejárata van, gondosan elrejtve a fény elől.

A nedvének furcsa szaga van az ujjaidon, még a kecskék sem nyalnák meg.

Miután a füge eleget rejtegette a titkát,

hirtelen felrobban és láthatóvá válik a húsa.

A füge meghalt, az évnek vége.

Így végzi a füge,

megmutatja bíborpiros húsát.

Mint egy sebet...

kitárja titkát a nyilvánosság elé.

Mint egy prostituált, a szétrobbant füge felfedi féltett titkát.

Ugyanígy halnak meg a nők is.

Nincs kedvük sétálni?

Sétáljunk egyet. A dáliák most virágoznak.

Van kedved, Gudrun?

Nincs kedved sétálni, Rupert?

- Nincs, Hermione. - Biztos vagy benne?

- Teljesen biztos. - És miért nem?

- Mert nem szeretek csapatosan sétálni. - De a dáliák olyan szépek.

Már láttam őket.

Hát akkor itthon hagyjuk a kényes kisfiút, aki inkább durcáskodik.

Szerbusz!

- Szerbusz, kisfiú. - Viszlát.

Átkozott boszorkák.

Voltál valaha igazán szerelmes?

Igen és nem.

De nem végzetesen?

Végzetesen, nem.

Én sem.

De szeretnél?

Nem tudom.

Én igen.

Én a végzetes szerelmet akarom.

Csak egyetlen nő?

Csak egyetlen nő.

Nem hiszem, hogy egy nő...

és csakis egy nő valaha is...

- kitölteni az életemet. - Nem hiszed?

Akkor miért élsz?

Hát talán a munkámért.

Meg ugye azért is,

mert megszülettem.

Szerintem,

szükségünk van egyetlen tiszta tevékenységre.

És a szerelem, egy tiszta tevékenység.

De pillanatnyilag nem vagyok szerelmes, sajnos.

Úgy érted,

ha nincs nő,

nincs semmi?

Körülbelül úgy,

minthogy Isten nem létezik.

Rupert, te mit akarsz valójában?

Azt akarom,

hogy a mezőn üljek a szerelmemmel,

és margaréták nőjenek körülöttünk.

Szórakoztatni fogjuk önöket...

az orosz ballett stílusában.

Kik ezek a Brangwen-lányok?

Tanárok a gimnáziumban. Gudrun azt állítja magáról, hogy művész.

- Az apjuk, az micsoda? - Kézművességet tanít a gimnáziumban.

Igazán?

Az osztályok közötti különbség megszűnne, ha...

Engem egyáltalán nem zavar, hogy az apja egy egyszerű tanár.

Én leszek, Orpah...

egy életvidám, érzéki özvegy.

Mivel özvegy vagyok,

lassan eltáncolom majd a férjem halálát,

és visszatérek a régi életemhez.

Gudrun pedig a szép Ruth lesz.

Ő is özvegy, épp most halt meg a férje.

Velem együtt sír és gyászol.

Ursula pedig,

nem más, mint Naomi.

A fiai voltak a mi férjeink.

Az ő férje évekkel ezelőtt meghalt.

Így minden férfit elveszített.

Egyedül maradt, beletörődve sorsába.

És contessa, a búzakalász lesz,

ami az esti szélben lengedez.

Birkin hajtja a lapokat a mesternek.

Igen!

Pompás!

Ez az!

Ezt nem tudom.

Kis lotyó!

Madame!

Hé, hova mész?

- Gerald! - Megyek.

Nagyon sajnálom, hogy...

elrontottam a táncodat.

Spontán megnyilvánulás volt.

Egy fenét!

Nem bírod a spontán dolgokat, ugye?

Mert azokat már nem te irányítod.

Mindennek úgy kellene történnie, ahogy te akarod.

És miért? Mert nem ismered az igazi életet...

az igazi érzéki, vad életet!

Nincs benned más, csak hatalom utáni vágyakozás!

Azt akarod mondani...

hogy én nem vagyok érzéki?

Csak a pornográfia érdekel.

Nézed magad a tükörben...

figyeled benne az állati viselkedésedet.

Emlékezetedbe vésed, beásod az agyadba.

Ha szétrepedne a koponyád,

talán egy ösztönös, szenvedélyes nő lehetne belőled...

tele érzékiséggel.

Nem fogsz megölni, Hermione. Nem engedem!

Harcom

nem adom fel sosem

Küzdelem lesz

ez átkos lét

Míg nem épül

Jeruzsálem

Anglia zöld és szent földjén

A mi urunk, Jézus Krisztus azt mondta, hogy nincs annál nagyobb szeretet,

mint amikor valaki életét adja egy felebarátjáért.

És éppen ezért testvéreim,

úgy kell szeretnünk felebarátainkat, mint önmagunkat.

Eljön majd az az idő,

amikor a szeretet és a testvériség uralkodik a világon.

Mert a szeretet a legnagyszerűbb érzés a világon...

Ugyanezt prédikálhatná a gyűlöletről is.

Csak gyűlölni tudunk. Gyűlölni, semmi egyebet.

Az igazság és a szeretet nevében gyűlöljetek!

Szeretetből dobjatok le nagy hatású bombákat!

- És öljétek meg a felebarátaitokat. - Elnézést.

Hazugsággal is lehet gyilkolni.

Ha az emberek gyűlölni akarnak, hát tegyék!

Kínzás, gyilkolás, erőszak, pusztítás, hát legyen!

De ne a szeretet nevében!

Irtózom az emberiségtől! Azt kívánom, hogy tűnjön el!

Szerintem, nem lenne nagy veszteség, ha holnapra minden ember elpusztulna.

Bocsásson meg.

Szóval, elpusztítaná az emberiséget?

Igen, feltétlenül!

Mit szól? Ön szerint, ez nem csodálatosan nagyszerű ötlet?

Emberektől mentes világ,

csak egy végeláthatatlan mező, nyulakkal.

Úgy tűnik, nem szereti az emberiséget.

Na és, a szerelemben hisz?

Nem hiszek a szerelemben. Sem a gyászban, a gyűlöletben.

A szerelemben nem lehet hinni, az egy érzés, amit vagy érzel vagy nem.

Ha nem hisz a szerelemben, akkor miben hisz?

A világvégében és a nyulakban?

A legnagyobb baj a szerelemmel, hogy utáljuk ezt a szót, mert elcsépeltük.

Meg kellene tiltani a használatát, évekig,

míg valami jobbat ki nem találunk.

Nos, akkor én most magára hagyom,

hogy gondolkodjon a világ megváltásán.

És ha támad valami ötlete, közölje az emberiséggel.

Gyerünk! Gyorsabban, te tehén!

Gyerünk, te szuka!

Gerald, hagyja abba!

Mit csinál?

Ezt ne csinálja!

Le fog esni!

Gudrun, csinálj valamit! Ez kegyetlenség.

Gudrun, csinálja valamit!

Kurva! Démon!

Gondolom, most büszke magára.

Jelentkezzen az irodában.

Sajnálom, Dewhurst.

Nem tarthatjuk még egy kis ideig?

Már helyettesítettem, apám.

Nyugodtan megélhet a nyugdíjából.

Nem akarok nyugdíjba menni. Én még tudok dolgozni.

Még tudok dolgozni néhány évig.

De nem úgy, ahogy én szeretném.

Gyűlölnek téged, és én már nem sokáig leszek melletted.

A gyűlöletük jobb, mint a szereteted.

Kizsákmányoltad őket.

Most meg pénzt adsz nekik, hogy enyhíts a bűntudatodon.

Tőlem legalább jó fizetést kapnak...

ha jól dolgoznak.

Nemsokára fizetni sem kell őket...

annyi gépet vásároltál.

Igen, sok új gépem van.

Úgy hallom, nem adsz szenet az özvegyeknek.

A volt alkalmazottaink özvegyeinek,

háromhavonta járt egy rakomány szén.

Ezentúl fizetni fognak érte.

Ne felejtsd el, hogy a cég nem jótékonysági intézmény.

Hazamegyünk.

- Jó napot, Thomas. - Üdvözlöm, uram.

Még hogy ennyiért! Annyiért eljönne, nem?

A heti béremet oda adnám öt percért vele.

Ilyen nőt nem mindennap lát az ember.

Hé, első osztályú vagy, hallod-e?

Szerintem, megért egyheti bért, nem?

Meg bizony. Ebben a percben leteperném!

Helló, drága.

Mi volt azzal a meccsel, amiről beszéltél?

Hé, itt nem adnak sokat egy menetért, drágám.

Gyere szivi, fizess egy italt.

- Átkozott férfiak! - Kopj le!

Társaságra vágysz?

Szerintem, igen. Szükséged van valakire.

- Ó, és ki lenne az? - Egy férfi.

Hol dolgozol?

Bányában. Válogatós vagy?

Térjünk inkább a lényegre.

Milyenek a combjaid?

A combjaim?

Milyenek? Izmosak?

Mert bele akarok merülni a húsba.

Forró, meztelen, édes húsba.

Húsba?

Gyere ide! Megkívántál, nem igaz?

Ronda vagy és nevetséges, mint a többiek.

Gyere ide, te kurva!

Válogatós lotyó!

Jó estét, Miss Brangwen.

Valami baj van, Palmer?

Semmi sincs, Mr. Crich.

Én itt születtem, és itt halok meg. Innen nem repülök el.

Ne is, inkább jöjjön piknikezni a hétvégén.

Hitted volna, hogy egy ilyen tömeg közepébe kerülünk?

- Borzalmasnak tűnik. - Igen, és unalmasnak.

- Szerintem, bármikor eltűnhetünk. - Ha a rendőrök kiengednek.

Félnek, hogy ellopjuk az ezüst evőeszközt.

- Jó napot. - Jó napot.

- Apa, hadd igyak egy kis sört, kérlek. - Nem.

- Kérlek! - De csak egy kis kortyocskát.

- Csak még egy kicsit. - Megyünk fürdünk egyet, apa.

- Jól van, drágám... - Iszol, Winifred?

de nem maradjatok a vízben túl sokáig.

Tessék, próbálják csak meg.

Egy szál orchidea maradt csak. Csak egy maradt.

Parancsoljon, uram. Három golyó. Tessék.

Ő, Mr. Birkin, apa.

Nagyon örülök. Látom, jól szórakozik.

Igen, köszönöm, nagyszerűen.

Jó napot, Mrs. Brangwen. Gudrunt és Ursulát jól ismerem.

Igen, elég gyakran beszélnek önről.

Mr. és Mrs. Brangwen.

Örülök, hogy megtisztelnek a jelenlétükkel.

Tavaly nem hívtál meg minket.

- Teát? - Igen.

Itt fogyasztják el a teát, vagy a házban?

Kaphatunk egy csónakot, hogy kievezzünk?

Kievezni?

Itt szinte senkit sem ismerünk. Idegennek érezzük magunkat.

Azonnal bemutatom önöket néhány barátomnak.

Nem erre gondoltunk, inkább felfedező útra indulnánk.

A nap melegen süt, talán fürödhetnénk is.

A folyó a Nílus felső szakaszára emlékeztet, pont ilyennek képzelem.

És biztos benne, hogy ott elég messze lesz innen?

Elevezhetnének oda.

De sajnos, nincs már több csónakunk. Mind a vízen vannak.

Ó, pedig csodás lenne.

Jól tudnak evezni?

- Nagyon jól. - Igen, olyanok vagyunk, mint a vízipókok.

Van egy kis kajakom, de nem vettem elő,

nehogy valaki vízbe fúljon vele.

Elboldogulnak vele? Nem szeretném, ha valami bajuk esne.

Arundelben volt egy kajakom, biztosíthatom, hogy nincs oka aggodalomra.

Gondoskodom róla, hogy kapjanak egy kosarat,

így zavartalanul piknikezhetnek.

Erre vágynak, nem igaz?

Rettenetesen kedves.

Félelmetesen aranyos.

A szikla mögé...

Nagyon iszapos.

Boldog vagy, Prücsök?

Igen, Ursula, nagyon boldog.

Én is.

Buborékot visz a szél

Oly magasan száll

Mint a madár

És mint egy álom, foszlik szét

A sors előttünk titok

Meg nem sejtheted

Jöjj, hogy fogjam a kezed Repüljek el veled

Repüljek el veled

Buborékot visz a szél

Oly magasan száll

Mint a madár

És mint egy álom, foszlik szét

A sors előttünk titok

Meg nem sejtheted

Jöjj, hogy fogjam a kezed Repüljek el veled

Hát nem elbűvölőek, Ursula?

Elbűvölőek? Nem fognak bántani?

Ó, biztosan nem.

Nagyon félek.

Te csak énekelj.

Mi a fenét csinál?

Ez tiszta őrület!

Őrültek vagyunk!

Ó, gyönyörű kislány

Oly régóta várok rád

Jöjj, hadd csókoljam meg a szád

Miért jött ide?

Meg akarja őrjíteni őket.

Borzalmas, amikor támadnak.

Támadnak? Ugyan kire?

Eltaposhatják.

Eltaposhatnak?

Az egyik paraszt tehenét felöklelték a minap.

Engem nem érdekel.

De engem igen, az én jószágaim.

Hogyhogy az öné? Nem ön szülte őket.

Adjon nekem egyet. Most!

Tudja, hol vannak.

Azt hiszi, megijedek öntől és az állataitól? Hát nem.

Miért hinném ezt?

Ezért.

Maga ütött először.

És utoljára is én fogok!

Miért viselkedik ilyen elképesztően nevetségesen?

Maga...

maga kényszerít, hogy így viselkedjek.

Én?

Hogyan?

Ne haragudjon rám.

Nem.

Egyáltalán nem haragszom.

Beleszerettem magába.

Igen.

Hát, így is lehet mondani.

Haragszik rám?

Nem.

Egyáltalán nem haragszom.

Azt hiszem, haza kéne mennem.

Igazán? Milyen kár.

- Őszintén sajnálja? - Igen.

Életem végéig sétálnék magával.

Melegség sugárzik magából ez jó érzéssel tölt el.

Mindig azt hiszem, hogy szeretni fog...

aztán csalódom.

Tibby?

Laura?

Hol vagy?

Segítsenek, kérem!

Segítsen valaki!

Kérem, jöjjenek gyorsan!

Tarts ki, Laura!

- Laura! - Ne!

- Hová tűntek? - Nem tudom.

- Engedj el! - Jól van!

Gerald, elég!

- Meg kell találnom őket! - Nem lehet!

Miért avatkozol bele?

Nem látsz semmit!

Istenem, Laura!

- Próbáljunk egyhelyben maradni! - Próbálok!

Gyere ki!

Maradjanak ott! Úgysem tudnak segíteni.

Gyere ki, Gerald!

Az Isten szerelmére, gyere ki!

Gudrun!

- Ne mozgasd a csónakot, az ég szerelmére! - Igyekszem.

- Tartsd meg a... - Túl sötét!

Minden rendben?

Gerald, tarts ki!

Nem tudjuk kimenteni őket, apám.

Fogalmunk sincs, hol lehetnek.

A víz pedig pokoli hideg.

Menj haza és gondoskodj magadról.

Leengedjük a vizet. Rupert, menj az északi zsiliphez.

Órákba fog telni,

ami leengedik.

Mást nem tehetnek.

Egy dolog jellemző a családunkra,

ha valami rosszul alakul,

soha nem fog rendbe jönni.

Sohasem.

Szerinted meghaltak?

Igen.

Borzalmas!

Nagyon sajnálod őket?

Nem, a halottaknak már mindegy.

De belekapaszkodnak az élőkbe, és nem engedik el őket.

Én félek a haláltól.

A halál kellemes, annál nincs jobb.

Csak nem akarsz meghalni?

Szeretnék kilépni ebből az életből.

Hogy újraszülethessek...

egy álomszerű, édes szerelembe.

És új levegő vegyen körül, amelyet még senki se lélegzett.

Azt mondtad, a szerelem nem elég neked.

Nem kell nekem szerelem.

El akarlak felejteni. Ki akarok vetkőzni magamból.

Azt akarom, hogy elveszítsd önmagad...

és így egymásra találjunk.

De ne beszéljünk erről, lehangolt vagyok és fáradt.

Mondd, hogy szeretsz!

Szólíts, "szerelmemnek", kérlek.

Ó, éppen eléggé szeretlek, de valami másra vágyakozom.

Miért?

Miért nem elég ez?

Mert ennél sokkal több járna nekünk.

Nem igaz. Elég lenne az, hogy szeressük egymást.

Szólíts, "szerelmemnek".

Halljam.

Jól van, szerelmem.

Akkor hadd legyen elég a szerelem.

Én is szeretlek.

Minden mást meguntam.

Mondd, hogy szeretsz.

Rupert...

kérlek...

Kérlek, mondd!

Kérlek, ne...

Én is szeretlek téged.

Meg kellett történnie.

A lány ölte meg.

Hogy értette ezt?

Talán jobb meghalni, mint egy pocsék életet élni,

melynek soha sincs vége.

Eljutottam arra a következtetésre, hogy az a legfontosabb,

hogy valaki levegye rólam a magány terhét.

Az igaz valaki.

Szóval, te a nagy őt várod?

Na persze, ha lehetne. De mivel az nincs,

egy szellemes férfi.

Ha unatkozol, verekedj meg valakivel.

Megtenném.

Ha lenne méltó ellenfelem.

- Bokszoltál valaha? - Nem.

Csak nem velem akarsz verekedni?

Veled?

Hát, igen, talán...

de csak baráti módon persze.

Ó, tényleg.

Kár, hogy nem tanultam ökölvívást.

Tudod, néha az az érzésem,

hogy ha nem figyelek magamra...

hülyeséget csinálok.

Próbáljuk ki.

Foglalkoztam japán harcművészettel.

De sosem voltam jó benne.

- Nem érdekelt túlságosan. - Komolyan?

De engem igen.

Hogy kezdjük el?

Nos...

Frissen vasalt ingben nem tanácsos.

- Vetkőzzünk le, és harcoljunk szabályosan. - Rendben.

Támadj, ahogy akarsz, és én majd megpróbálom kivédeni.

Nagyszerű.

Nagyon jó.

Ez az!

Elkaptalak.

Nem volt...

túl fárasztó?

Nem.

Sőt, nagyon jól esett, A birkózás által közel kerülünk egymáshoz.

Nagyon egészséges.

- Így gondolod? - Igen, így. És te?

Én is.

Gondolkodásmódban és lélekben közel állunk.

És így még közelebb kerülünk fizikailag is.

Így lesz teljes a dolog.

Tudod, hogyan léptek vérszövetségre a német lovagok?

Igen...

felvágták a karjukat...

és a vérükkel pecsételték meg az esküt.

Igen.

Életük végéig egy test és egy lélek voltak.

Nekünk is így kéne tennünk.

Persze sebek nélkül, az már elavult.

Esküdjünk meg, hogy szeretni fogjuk egymást, te és én.

Hallgatólagosan, de határozottan...

véglegesen, anélkül, hogy ezt valaha is megszegnénk.

Egy nap megesküszünk erre?

Várjunk, amíg megérek rá.

Most úgy érzem,

szabadabb és nyitottabb vagyok.

És ez volt a cél.

Pontosan.

Ursulával is ilyen kapcsolatot szeretnék.

Egyedit, tisztát, harmonikusat.

De a nők mind egyformák.

Szenvedélyre szomjasak...

mohók és önteltek a szerelemben.

Szerintem, Gudrun még ennél is rosszabb.

Mikor találkoztok?

A jövő héten meglátogat.

Hermione megkérte, hogy tanítsa Winifredet rajzolni.

A kislány megváltozott, mióta a nővére...

mióta megfulladt.

Kedveled Ursulát?

Azt hiszem, szeretem.

A következő lépés, az eljegyzés...

aztán az esküvő.

Mindig hittem a szerelemben...

az igaziban.

De hol találsz ilyet manapság?

Nem tudom.

Szerintem az élet, nagyon bonyolult.

Nincs egy üdvözítő út.

Nem érdekel, hogy mi lesz velem,

amíg úgy érzem,

hogy élek.

Semmi sem érdekel, amíg ezt érzem.

Elégedettséget.

Igen. Talán ez a helyes kifejezés.

Másképp fogalmazok, mint te.

De ugyanazt mondod.

Akarsz fürdeni?

Gyertek!

Rajta! Kapjátok el őket!

Tépjétek szét őket!

Jól vagy?

Ki a fene engedte ki a kutyákat? Vigyétek vissza őket!

Ide, lábhoz!

Vigyétek vissza őket az ólba!

Neked teljesen elment az eszed, Christiana!

Hányszor kell elmondanom még, hogy megértsd? Én senkit nem küldök el az ajtómtól.

Igen, tudom. "Szeresd felebarátaidat".

És te szereted őket, jobban, mint a családodat.

Miért nem raksz ki engem és a gyerekeket, és költözteted be őket?

Ha ők nem lennének, ez a ház sem lenne.

Ha problémáik vannak, kötelességem segíteni rajtuk.

Muszáj ide csődítened a világ összes patkányát,

- hogy rágcsálják a csontodat? - Menjünk be a házba, anya.

Mr. Crich nem fogadja önöket.

Azt hiszik, akkor jöhetnek ide, amikor akarnak?

Menjek el, úgysem kapnak semmit.

- Megfogom. - Köszönöm.

Gerald azt mondta,

hogy ha akarjuk, itt berendezhetünk magunknak egy műtermet.

Persze, előbb megjavítjuk az ablakokat és kidíszítjük.

De Gerald szerint, ez csak tőled függ...

tetszik neked?

- Nagyon tetszik. - Jaj, de jó! Gerald!

Menjünk, és mondjuk el Geraldnak. Gyere, Bismarck.

Winifred nagyon megkedvelt téged.

Eljössz újra?

Én is nagyon szeretem őt.

Igen, eljövök.

Ó, Gerald, ez nagyszerű. Le fogjuk rajzolni Bismarckot.

Ugye milyen szép? Olyan erős.

Hadd simogassa meg anyuci a bundáját...

Olyan selymesen puha.

Nézd, mit vettem.

Gyönyörűek.

Elbűvölően szépek.

- Miért adod nekem őket? - Mert így akarom.

Mindenképpen kell egy ok?

Az opál nem hoz szerencsét.

Én éppen ezért szeretem.

A szerencse unalmas. Kinek kell szerencsetárgy? Nekem nem.

Állítani lehet a méretén.

Igen.

Nagyon örülök nekik.

Nincs kedved hazasétálni a sötétben?

Ma Geralddal kéne vacsoráznom Shortlandben.

- Nem számít, elmész holnap. - Hermione is ott lesz.

Néhány nap múlva elutazik. El kéne búcsúznom tőle.

- Ugye nem haragszol? - Nem. Miért is kéne haragudnom.

Hát ezt kérdezem én is. Miért is haragudnál?

- Mert úgy tűnik. - Biztosíthatlak, hogy nem érdekel.

Ha úgy érzed, hogy közéjük tartozol, akkor ott a helyed.

Megőrjítesz ezzel a "közéjük tartozol"-al!

Már semmi sincs Hermione és köztem.

Egy asztalnál fogunk vacsorázni, semmi több.

Ne próbálj nekem magyarázkodni.

Ha még mindig úgy érzed, hogy Hermionéhoz tartozol, akkor úgy is van.

Menj vissza hozzá.

Ha nem lennél ilyen buta, akkor megértenéd, hogy tévedés volt.

Tévedtem, hogy olyan hosszú ideig vele voltam. Időpazarlás volt.

De legalább volt benne egy kis megértés.

De te! Kitéped a lelkemet a féltékenységeddel, ha csak a nevét is megemlítem.

Én, féltékeny? Ő semmit sem jelent számomra, ennyit sem!

A viselkedése miatt gyűlölöm!

A hazugságai és a természete miatt!

Rémes!

De te még mindig őt akarod, nem tudsz ellenállni! Akkor menj hozzá, legyen a tiéd!

És engem hagyj békén!

Nekem semmi közöm hozzátok!

Te bolond vagy!

Igen, bolond vagyok!

És ezért hálát adok Istennek!

De nem vagyok elég bolond ahhoz, hogy lenyeljem a ravaszságaidat.

Menj csak a nőidhez! A szellemi mennyasszonyaidhoz.

Én nem vagyok elég neked, nem igaz?

Nem, neked soha semmi nem elég. Feleségül vennél hétköznapi használatra...

és megtartanád a többieket magasröptű beszélgetésekre.

Ó, igen! Ismerem a mocskos kis játékaidat.

Nehogy azt képzeld, hogy Hermione jobb, mint én.

Tudd meg, hogy Hermione egy képmutató!

Képmutató!

Menj csak vissza hozzá, ha ezt akarod! Menj vissza!

A lelke mélyén olyan közönséges, mint a piszok.

A többi nem más, csak képmutatás.

De te szereted.

Azt hiszed, hogy nem tudom, milyen undorítóan mocskos volt a szexuális életetek?

Hát tévedsz!

És te erre a mocsokra vágysz, nem igaz? Te hazug...

hát akkor menj vissza. Menj!

Hazug disznó vagy!

- Jön egy biciklis. - Nem érdekel.

Jó napot.

Jó napot.

Talán igazad van...

a kapcsolatunk mocskos volt.

De Hermione képmutatása nem undorítóbb,

mint a féltékenységi színjátékod.

Nem vagyok féltékeny! Mindezeket azért mondtam, mert igazak.

Te álszent vagy és hazug!

Ez a véleményem, most tudod.

Nagyon jó.

Aki bolond, az reménytelen.

Igen, pontosan így van.

Tessék, vedd vissza a gyűrűidet...

és vásárolj magadnak egy nőt valahol máshol.

Biztos vagyok benne, hogy találsz magadnak egy olyan nőt, aki képes megfelelni,

hogy megoszd vele a szellemi katyvaszodat.

Nézd, milyen szép virágot hoztam neked.

Szép.

Megsértettelek?

Gyere...

Mutatni akarok valamit.

Szóval ide vonulsz vissza a világ elől?

Ó, milyen kellemes, hangulatos, egyszerű lakás.

Jó meleg és otthonos.

Ki kellene vonnunk magunkat a felelősségek alól...

fel kellene mondanunk az állásunkat.

Ezt kellene mondanunk, vagyis írnunk, "Tisztelt uram...

nagyon hálás lennék önnek, ha minél hamarabb elbocsátana..."

"Tanári állásomból a beldoveri gimnáziumból,

anélkül, hogy megvárná az egyhónapi felmondási időt."

Itt olyan boldog lehetnék.

Nem, előbb utazgatnánk egy kicsit.

Azonnal összeházasodnánk, és elutaznánk.

- Sosem válnánk el. - Nem...

mert szeretjük egymást.

"A harmadik Angyal belehullatta könnyeit a folyókba és kutakba..."

Laura halála után...

apám világa összeomlott.

A mi családunkat messze elkerülte a betegség.

De hirtelen apa ágynak esett.

Ez olyasmi, amire az ember nem gondol, amíg be nem következik.

Aztán rádöbben, hogy mindvégig ott lapult.

Mindig jelen volt,

a gyógyíthatatlan betegség

lehetősége...

A leselkedő halál...

és ebből nincs kiút.

Érted, hogy mit akarok mondani?

Meg szeretnéd...

érinteni az ürességet...

aztán rádöbbensz, hogy te magad is az vagy.

Keményen tartod, a fejed felett. De előbb vagy utóbb...

el kell engedned, és nem tudod, hogy mit tegyél.

Nézd, ha segítségre van szük...

Nem kell a segítséged!

Mert semmit sem lehet tenni.

Csak beszélni akartam valakivel,

aki meghallgat.

Ó, anya. Örülök, hogy lejöttél.

Hogy vagy?

Ugye ismered Miss Brangwent?

Igen.

Winifred azt mondja, hogy beszéltél az orvossal apádról.

Mit mondott?

Hogy a pulzusa nagyon gyenge és...

néha teljesen kihagy...

talán nem éli meg a reggelt.

De nem estél pánikba, ugye?

Nehogy kitörjön rajtad a hisztéria.

Nem engedem, anya.

Valakinek mellette kell lennie.

Ó, igazán?

És miért pont te lennél az?

Mi közöd van neked ehhez az egészhez?

Úgysem tudsz segíteni rajta.

Nincs rád szükség.

Senki nem tehet semmit.

És ez benne... a legszörnyűbb.

Te szeretsz szenvedni, nem igaz?

Szinte élvezettel tölt el.

Igen.

Igen, így fontosnak érzed magad.

Nem kell többet hazajönnöd.

Miért nem mész már el?

Olyan gyenge vagy, mint egy gyerek.

Mindig is az voltál.

Elég furcsa nő az anyám.

Igen.

Megvannak a rögeszméi.

Igen.

Ha haza akarsz menni, hozatok egy kocsit.

Nem, sétálni akarok.

A kocsi kényelmesebb.

Én inkább sétálnék egyet.

Komolyan?

Akkor én is veled megyek.

Sokat segítesz nekem.

Nem tudom elhinni.

Miért?

Miért nem hiszed el?

Hiszen igaz.

Olyan igaz, mint...

olyan igaz, mint az hogy itt állunk.

Olyan szép vagy.

És most mennem kell. Ne!

Hadd menjek egyedül.

Mennyi víz folyt be a bányába?

Elég sok.

Le kell engednünk a tavat.

Ursula?

Nem, én vagyok, Gerald.

Iszapos vagy.

Sétáltam a sötétben.

Mit akarsz tőlem?

El kellett jönnöm.

- Miért kérded? - Meg kell kérdeznem.

Nincs válasz rá.

Menned kell, szerelmem.

Későn van már.

Ne, még egy kicsit.

Nem, menned kell. Értsd meg, nem maradhatsz tovább.

- Viszlát. - Viszlát.

Lehet, hogy Gudrun és én...

egyszerre tartsuk meg az esküvőt veletek?

Én a te helyedben, nem nősülnék meg.

De Gudrunt kérdezd, ne engem. Őt veszed feleségül, nem?

Azt hittem, te házasságpárti vagy.

Különböző házasságok vannak, mint ahogy különböző orrok,

piszék és nem piszék.

És szerinted, ha megnősülök, pisze leszek?

Szerinted, jól döntök?

Ha bizonytalan vagy, ne házasodj.

A házasság intézménye visszataszítónak tűnik...

Mindenki párban él, mindegyik pár a kis lakásában...

a saját érdekeivel foglalkozik, éli a saját kis életét.

Undorító.

Ezzel egyetértek. Van benne valami alacsonyrendűség.

De lehet ezen változtatni?

Ki kell találnunk valamit.

Nézd, én hiszek a nő és férfi örök kapcsolatában.

Az állandó keresgélés kimerítő folyamat.

De ez a bizonyos kapcsolat férfi és nő között, még nem minden.

Ebben teljesen biztos vagyok.

Valóban.

A szerelem és a házasság képén változtatni kell.

Szélesíteni kell a látókörünket.

Én hiszek a két férfi közötti ideális kapcsolatban.

Ez is olyan, mint a házasság.

Én nem látom a hasonlóságot.

Nem egyformák, de egyformán fontosak...

egyformán kreatívak, egyformán szentek, ha úgy tetszik.

Tudom, hogy ezt hiszed.

De én sajnos nem így érzek.

Talán Gudrunéknak is velünk együtt lesz az esküvője. Hát nem nagyszerű?

Marhaság. Gudrun született szerető, és épp ilyen Gerald is.

Kétféle nő van feleség és szerető, és Gudrun szerető.

Akkor a férfiak is vagy szeretők vagy férjek.

Nem lehet mindkettő.

Nem, az egyik kizárja a másikat.

Nos, én szeretőt akarok.

Nem, ez nem igaz.

De igen, így igaz.

- Mennyibe kerül? - Tíz shilling.

Nem kell ez nekünk. Van elég bútor a lakásunkban.

- Szerintem, nagyon szép. - Mi?

Olyan tiszta.

- Nézze, adok érte öt shillinget. - Rendben.

Valami szívfacsaró van benne.

A mi szeretett országunk.

Még ezzel a székkel is tanít minket valamire.

Látod, szeméthegyek között kotorászunk,

régi korok maradványaiért.

Nem termelünk semmi szépet,

csak hitvány és mocskos tárgyakat.

Hát én utálom a múltat.

Undorodom tőle.

Én meg undorodom az átkozott jelentől.

Nem akarom, hogy a múlt átvegye a jelen helyét.

Nem szeretem a régi dolgokat.

Az az igazság, hogy semmire nincs szükségünk.

A saját lakásunk és bútorunk gondolatától is irtózom!

Hölgyem, az öné.

Parancsoljon, vigye el. Használja egészséggel.

- De azért valahol laknunk kell. - Nem valahol, bárhol.

Nem kell meghatározott hely. Csak te és én... és még néhányan.

És nem kellene ruhát hordanunk. Szabadok lennénk és boldogok.

Rupert, mit értesz az alatt, hogy te és én és még néhányan?

Én nem vagyok elég?

Én azt hiszem, hogy a boldogságunkat mással is meg kell osztanunk.

- És vajon miért? - Nem tudom.

Az ember néha társaságra vágyik, barátokra.

Miért vágynál más emberekre?

Mi szükséged rájuk?

Te nem vágysz barátokra?

Rajtunk kívül nem érdekel senki más?

Senki. Te elég vagy nekem.

Ha az embereke meglátogatnak, majd beengedjük őket.

Majd jönnek, ha akarnak. Nem kényszeríthetjük őket.

Te azt hiszed, hogy még a fák virágzását is irányíthatod.

Senkit sem kötelezhetünk arra, hogy szeressen.

Tudom.

De muszáj úgy élnem, mintha csak egyedül lennék a világon?

Itt vagyok neked én. Kire van még szükséged?

Meg kéne tanulnod egyedül lenni.

Két teát kérek.

Hallottad, hogy Gerald Crich azt javasolta, utazzunk el együtt karácsonykor?

Igen, beszélt erről Rupertnek.

És te mit szólsz ehhez az ötlethez.

Nagyszerűnek tartom.

És Rupert mit mondott, tudod?

Azt felelte, hogy szörnyen vidám lesz.

Neked nem ez a véleményed?

Szörnyen vidám... igen, ez a helyes kifejezés...

de nem gondolod, hogy túlságosan magadhoz láncolod Rupertet?

Úgy értem, Ursula, szervezhettek volna kettesben

egy kis kimenőt, hogy felcsípjenek valami nőcskét.

Ó, ne!

Nem tennének ilyet.

Szerintem, Rupert és Gerald barátsága olyan gyönyörű.

Mindent elmondanak egymásnak, mint a testvérek.

Van valami, amit kedvelek Geraldban.

Sokkal kedvesebb, mint amilyennek gondoltam.

Ő egy szabad ember, Gudrun.

Tényleg az.

Nem tudod, hová akar utazni.

Zermatt mellé.

Én sem tudom pontosan.

Szerintem csodálatos lesz ott.

A hóval borított hegyek között.

Valóban csodás.

Gerald már beszélt Ruperttel erről,

tehát szó sincs semmiféle...

nőcskékről.

Én azt hallottam, hogy elég gyakran látják őt ilyenekkel.

Tényleg?

És kitől?

Egy modelltől, Chelsea-ből.

Hát, remélem, jól érezte magát vele.

Mennem kell, Prücsök. Rupert már vár.

Olyan boldog vagyok, amikor idegen földre tehetem a lábam.

Úgy érzem, újjászületek, és kilépek a fénybe.

Angliában más a helyzet. Az ember fél attól,

hogy elengedje magát, fél mások véleményétől.

Most már messze vagyunk, élvezzük hát a szabadságot!

Vigyázz!

Nesze neked!

Milyen romantikus hely.

Felkérhetem táncolni?

Milyen ravaszul játszol vele.

Szerelmes lett beléd.

Ó, kedvesem, beléd habarodott.

Legközelebb elkaplak!

Mellé!

Szeretsz engem?

Nagyon szeretlek.

Nélküled nem tudnám elviselni ezt a kinti hideget.

Hideget? Nem kedveled ezt a helyet?

Ha nem lennél itt, megfagyna a lelkem a hidegben.

Jó, hogy meleg van és együtt vagyunk.

Mi megyünk elől.

Rendben, ahogy akarod.

Várj, hadd tegyem fel a lábam.

Lökj!

- Készen vagy? - Még nem. Most!

Jövünk!

- Nem fáradtál el? - Nem.

Ez volt a legcsodálatosabb

pillanata az életemnek.

Lent találkozunk.

Hé, Prücsök, hát nem érdekes?

Loerke úr egy kölni gyárnak készít egy óriási festményt.

A gyár homlokzatán lesz? Kifelé az utcára néz.

Szóval, ön művész. Tudtam.

Tudják, az a véleményem, hogy a gépezetek...

a munkaeszközök csodálatosak...

rendkívül gyönyörűek.

A gyáraknak olyanoknak kell lenniük, mint a Pantheon.

A művészetnek az ipart kéne szolgálnia?

A művészetnek az ipart kéne ábrázolnia, ich glaube...

úgy ahogy valaha a vallást ábrázolta.

Gudrun is művész, tudja?

Milyen művész?

Szobrász vagyok.

És miket készít?

Állatokat, madarakat.

Apróságokat gazdagoknak?

Ön nem művész. Sosem élt úgy, mint egy igazi művész.

De igen, úgy élek.

Mondja csak, feküdt már három napon keresztül ágyban,

mert nem volt mit ennie?

Egy szobában három családdal és a közepén egy vécével,

amely egy nagy lábas volt deszkával lefedve...

És mondja csak, az apja kefélt

a sarki kurvával?

Érti egyáltalán?

Hány éves ön?

Huszonhat.

A férjed?

Harmincegy.

Jöjjenek. Mutatok valami érdekeset.

Mutatok valamit.

Ez a... Nem, ez.

Ez itt a gyár, kolosszális.

Íme, valami különleges.

Nézzék.

Ez nagyon szép.

Miért ilyen merev ez a ló?

Merev?

Igen, merev.

Nézze meg ezt a merev, buta, brutális dolgot.

A ló érzékeny teremtmény...

nagyon érzékeny...

és törékeny.

Hát, ez nem egy olyan barátságos ló,

aminek ön kockacukrot szokott adni, nagyságos asszonyom...

Ez egy művészi alkotás.

Nincs semmi köze ahhoz, ami

a valós világban történne.

De mégis csak egy lovat ábrázol, nem?

Természetesen nem egy tehenet, ez biztos.

És a modell, hol van most?

Nyűg volt számomra.

Egy percig sem ült mozdulatlanul.

Amíg meg nem pofoztam, és sírva nem fakadt.

Aztán öt percig nyugodtan ült.

Tényleg megpofozta?

Meg bizony.

Sokkal erősebben ütöttem meg, mint életemben bárkit.

Meg kellett tennem, a művészetért.

Úgy látom, a szeretet teljesen hiányzik az ön művészvilágából.

L'amour, I'amore, die Liebe. Minden nyelven utálom.

Tökéletesen mindegy, milyen nevet adunk neki.

A szerelem kényelemből született.

Én odaadnék mindent...

mindent, a szerelmet is...

egy kis intelligens társalgás kedvéért.

Rupert...

El akarok menni.

- Tényleg? - Te nem?

Nem gondolkodtam rajta.

Nem gondolkodtam rajta.

Én utálom a havat.

A furcsa fehér fényt, amit áraszt.

És nem bírom ezt a rémes csillogást sem.

Mert ettől mindenki mesterkéltnek érzi magát.

Ha akarod, elmegyünk. Holnap indulhatunk.

Elutazunk Veronába, megkeressük Romeót és Júliát,

és megnézzük az amfiteátrumot.

Ó, igen, szeretném, ha te lennél Romeó és én Júlia.

Félelmetes hideg szél fúj Verona felé az Alpokból.

Örülsz, hogy megyünk?

Nem, nem akarom, hogy kikacagj.

- Szeretsz engem? - Igen, igen!

- Szóval, szeretsz? - Igen.

Miért olyan kemény a szád?

A tiéd miért olyan kemény, mint a jég?

Miért szorítod össze az ajkaidat?

Ne törődj vele. Én így csinálom.

Tudod, milyen érzés szenvedni egy nő miatt?

Érzed, hogy darabokra szakadsz.

És minden egyes mozdulata és érintése éget.

Persze, nem bánom, hogy megtörtént.

Hasznos tapasztalat.

Ő csodálatos nő, mégis gyűlölöm.

Ez furcsa.

Most már megtapasztaltad. Miért gyötröd tovább magad?

Mert már nincs kiút.

Annyira szerettelek, mint Gudrun. Ezt ne felejtsd el.

Valóban? Vagy talán csak azt hiszed?

- Jó utat. - Vigyázz magadra.

- Ursula. - Viszlát, Gerald.

Légy jó.

Viszlát, Gerald.

Rupert.

Viszlát, Gudrun.

Viszlát!

Hamarosan találkozunk.

Miért ülsz a sötétben?

Nézd azt a csodás csillagot. Tudod, hogy hívják?

Nem.

Nagyon szép.

Hát nem elbűvölő?

Nézd, mennyiféle színben pompázik.

Csodaszép.

Sajnálod, hogy elmentek?

Nem, egyáltalán.

Mennyire szeretsz engem?

Te mit gondolsz, mennyire?

Nem tudom.

Mégis, mi a véleményed?

Hogy nem szeretsz eléggé.

És miért nem szeretlek?

Nem tudom, hogy miért. Én jó vagyok hozzád.

Amikor meglátogattál, abban a szánalmas állapotban,

én megsajnáltalak, de nem szerelemből tettem.

Miért mondod folyton, hogy nem...

nem szerelemből tetted?

Szerinted szerelem volt?

Nem.

Nem vagy biztos benne, hogy tudnál szeretni, ugye?

Attól függ, mit jelent számodra a "szerelem".

Nagyon jól tudod.

És tisztában vagy azzal is, hogy sosem szerettél engem.

Mondd, szerettél valaha?

Nem.

Nem is fogsz szeretni soha, ugye?

Miért kínzol ezzel?

Nem akarlak kínozni.

Csak mondd, hogy szeretsz.

Hogy mindig szeretni fogsz, jó?

Halljam, miért nem mondod? Miért nem mondod soha, hogy szeretsz,

még akkor is, ha nem igaz? Akkor mondd, Gerald, kérlek.

Mindig szeretni foglak.

Örülök, hogy legalább ki merted mondani.

Próbálj meg egy kicsit jobban szeretni, és kevesebbet kívánni.

Te nem kívánsz engem?

Nagyon rámenős vagy.

Hiányzik belőled a finomság...

a kedvesség.

Durva vagy.

Betörsz, és széttépsz...

ez számomra borzalmas.

Azt mondod, borzalmas?

Ó, igen.

Mit szólsz, ne költözzek át egyedül Ursula szobájába?

Azt csinálsz,

amit akarsz.

Oda mész, ahová akarsz.

Ez igaz.

És fordítva is.

Bármikor elmehetsz.

Anélkül, hogy szólnál.

Gerald.

Ó, Istenem!

Gerald, meg akarsz ölni?

Nagyon jó formában van, Herr Crich.

A férfiak megjelenésében kell lennie valami masszivitásnak.

Ön nem sportol, Loerke úr?

Nem sportolok, csak játszom.

És milyen játékot űz?

Csak olyat, amilyet élvezek.

Igen, de mégis miket?

Titkos játékokat.

Beavatási játékokat...

tele ezoterikus értelemmel.

és félelmetes, érzéki titkokkal.

Marhaság.

Hitvány marhaság.

Miért érvelnek az angolok olyan ügyetlenül?

Vannak más dolgok is a világon, tudja?

Hogyan szólítsam tehát?

Igen, nem vagyok férjnél.

Ez az igazság.

Kleopátra igazi művész volt.

Megszerezte minden férfiből a lényeget.

És amikor már nem voltak hasznosak számára, akkor...

félredobta őket.

Nos, én nem vagyok Antonius.

Az az igazán jó szerető,

aki tudja mit jelent érzékinek lenni.

Ma este én leszek...

Pjotr Iljics Csajkovszkij.

Éljen!

A híres orosz zeneszerző.

És te leszel az én menyasszonyom.

Bravó!

Nászúton vagyunk.

Nászúton vagyunk...

a Transz...

szibériai Expresszen.

Egyedül vagyunk...

a hálófülkénkben.

Homoszexuális vagyok.

Homoszexuális zeneszerző.

Fogd.

Aki megnősült...

hogy megóvja a családját

a pletykáktól,

és a botránytól.

Te pedig...

egy intrikus,

tolvaj, nimfomániás,

aki hírnévre vadászik és vagyonra.

Két hétköznapi ember között

az érzéki kapcsolat meglehetősen korlátolt.

Az embernek fejlődnie kell, tanulnia...

és felfedeznie.

Nem szabad ismételnie.

Keresni kell az új utakat.

A vonat alagúton megy át.

Mivel bűvölt el az a patkány?

Nem kívánok erről beszélni veled.

Istenem, milyen jó, hogy nem vagy a férjem.

Nem számít, hogy akarsz-e beszélni erről, vagy sem.

Én így is tudom, hogy kész vagy a lábaihoz vetni magad.

Tedd meg, nem akadályozlak meg. Csókold meg a lábát.

De szeretném tudni, hogy mivel bűvölt el téged?

- Mivel? - Tényleg?

Kíváncsi vagy rá, hogy mivel?

Azzal, hogy nagyon megértő, és nagyon intelligens.

Érted?

És megalázkodnál egy megértő patkány előtt?

Nem gondolod, hogy egy megértő patkány érdekesebb,

mint egy megértő bolond?

Bolond?

Bolond, beképzelt bolond.

Inkább legyek bolond, mint a kanálist járjam a patkánnyal.

Miért, te mit ajánlanál cserébe?

Nyugodt családi életet Shortlandben?

Amikor eszembe jut a te világod, meg az az átkozott szénbányád,

rosszul leszek.

Olyan korlátolt vagy, még szeretni sem tudsz.

És te?

Sose tudnálak szeretni.

Lehet, hogy szakítottunk,

de még nincs vége.

Nézz csak ide, hoztam neked valamit.

Loerke, te mindenre gondolsz.

Igazi úriember vagy.

- Mi ez, snapsz? - Nem, sör.

Tényleg?

Különös íze van, olyan, mint a kristálytiszta hó.

Szagold csak meg, olyan illata van, mint a hónak.

Mondd csak, már holnap elutazol?

Igen.

- Nem tudom. - Ezt gondoltam.

Hová váltasz menetjegyet?

- Jegyet kell váltanom? - Ja.

Tudod, az ember nem mindig oda megy, ahová a jegye szól.

Akkor válts jegyet Londonba,

- aztán nem menj oda. - Rendben.

Ne menj vissza tanítani!

Hagyd ezt azokra a disznókra, akik másra nem képesek.

Te egy nagyszerű nő vagy!

Miért élnéd a mindennapok szürkeségét?

Nem mondod meg, hogy hová mész?

Őszintén mondom, nem tudom.

Attól függ, hogy merre fúj a szél.

Németország felé.

- Talán. - Gyere velem Drezdába.

Egyedül élek.

Van egy nagy stúdióm. Nálam alkothatsz.

Én hiszek benned.

Alkotni?

Máriám.

Úgy jöttél, mint egy szellem.

Sört?

Te!

Többé nem zavarlak.

Fáradt vagyok.

Aludni akarok.

Elindult a hóban egyedül.

Ne beszéljünk erről, kérlek.

Ne haragudj, hogy ide hívtalak.

De nem akarok mást látni.

Ez sok volt nekem.

Értem.

Azt hiszem, elmegyek Drezdába...

egy időre.

Nem akartam, hogy így történjen.

Nem ezt akartam.

Azt akartam, hogy szeressen.

Felajánlottam.

Szükséged van Geraldra?

Igen.

Én nem vagyok elég neked?

Nem.

Elég vagy nekem, amennyire egy nő lehet.

Te vagy számomra minden nő.

De én egy férfi barátságára vágytam, mely éppolyan örök,

mint amilyen örök a mi kettőnké.

Én ezt nem hiszem.

Ez csak képzelgés, beteges

perverzió.

Nem lehet részed kétféle szerelemben.

Miért akarnád?

Nem valósult meg.

Hiába vágytam rá.

Nem valósult meg, mert lehetetlen.

Nem hiszek neked.