Original subtitles

(csend)

(sejtelmes, mély zenei hang)

(komor, sejtelmes zene csőharangjátékra)

(lassú, szomorkás szimfonikus zene)

(zene elhalkul)

(csend)

(kopognak az ablaküvegen)

[Gáspár Dániel] - Kicsi András!

Mondd meg apádnak, hogy jöjjön utánunk a kocsmába! Jó?

- Édesapám...!

[Fábián András] - Ühüm...? - Várják a kocsmában.

- Nem vár engem senki. - Dehogyisnem!

Az előbb kopogott be Dániel bácsi... Többen is voltak.

[Gáspár] - Gondolkoztál a dolgon?

[Fábián] – Apró még a gyerek, nincs kire hagyni...

- A bátyád elvállalja... Mondta...

Ilyen alkalmad még nem volt, András...!

Gyere velünk...

Örökké árendás házban akarsz lakni...?

Te vagy a legfiatalabb,

a legerősebb köztünk. Veled bátrabban is indulnánk.

- Ha mennék, vinném az asszonyt is. - Hozhatod...

Kis Dani is hozza. Szabó János is, meg Tar Elek is.

Na? Hát akkor beszéljük meg!

- Eredj, hídd ide anyádat!

[Kondor Károly] - Hallod-e, Dániel! - Na!

- Az én fiam is veletek menne.

- Nyirkos arra a levegő, Károly... A te fiad meg...

- Már meggyógyult. Rendbe jött a tüdeje.

- Hát, ha így áll a dolog... akkor rendbe van...

[Gáspár] Annyi ember jön, amennyi csak akar.

Dehát mindenki azért... mégse jöhet...!

Háború van...

A falu se maradhat férfi nélkül! Itt is akad munka...!

[Kondor] - Értem én... de a fiamat tudnánk nélkülözni.

[Tar Elek] - Biztos, hogy meggyógyult?

- Minek hazudnék nektek?!

(csend)

[Gáspár] - Beszéltem a jegyzővel.

Holnap reggelre kéri a listát.

Aki jelentkezik - mindenkit fölírok.

Mindenkivel szerződést kötnek.

[Szabó János] - Mennyi a fizetség?

- Hát... ha csak annak a felét fizetik, amennyit ígértek, még...

akkor is jól járunk!

Teljesítmény után megyünk. Aki többet dolgozik - többet kap!

Így van.

[Fábiánné] - Voltam a jegyzőnél.

- Én nem megyek !! A kutyaúristenit !!

Én nem megyek!

Inkább itt döglök meg..., de nem megyek!

- Olyan vagy, mint apád...!

Az is leélte az életét, és még a falun túl se járt...

- Miket beszélsz te az én apámról?!

Az én apám Taljánországban is volt!!

- Ne kiabálj! Felébred a gyerek...

- Ha én egyszer azt mondom, hogy nem megyek,

akkor nem megyek, az úristenit neki...!

Az én apám Isonzónál leszúrt egy taljánt!

- Mert muszáj volt neki.

Mert vitték...

De a maga akaratából még Debrecenbe se járt.

A háborúba téged is újra elvihetnek...

ezért kiváltképp kéne menni...!

- Nem...

Nem, nem, nem megyek!

[Gáspár] - Na nézd...!

A bolond Bacskó Bandi... (gőzmozdony halk fújtatása)

Ez meg mit akar...?!

Téged bámul, András... Hallod !?

(Bandi vernyákol, de nem lehet érteni)

Mit néz...?

Mintha mondani akarna valamit, de vajon mit...?

Hallod?

[Bandi] - Ne menj el!

[Gáspár] - "Ne menj el!" [tagoltan] "Ne menj el..."

"Ne menj el, András! Nem szabad!"

[Bacskó Bandi sírósan kérlelve] - Ne menj el!

András, ne menj el, nem szabad! (vonat elindul) Ne!! András, nem menj el !

[kiabál] András! Ne menj el, András, nem szabad !!

András, ne menj el!

[Gáspár] - Hova futsz, te?! A vonattal akarsz versenyezni?!

- András, ne menj el! András...! [Gáspár] - Szerencsétlen...

(puha puffanás kintről)

Felbukott...

Vajon mit akarhatott...? [Fábián mogorván] - Nem tudom.

- Én úgy láttam, hogy sírt. Pedig a bolondok nem tudnak sírni...

- Hogyhogy?!

- Nem tudnak.

Kállóban a sárga házban egyetlen egyet nem láttam sírni...

...sosem... Mert nincs rá eszük...!

[Kisné lélekszakadva] - Jaj, Dani! Dani!

Istenem, nem bírok vele... Segíts már, Ábris!

[Szabó] - Ábris! A lábát fogd...! Na, most !!

[Kis Dani részegen] - Mit cibáltok engemet...?

(Tar Elekné csendesen sírdogál) [Tar Elek mérgesen] - Hagyd már, Irma!

A jóúristen áldjon meg! Hányszor mondjam, ne ríj már?!

(vonatfütty)

(csendesen szipog)

[Kisné] - Imádkozzunk egy Miatyánkot...!

[Szabóné] - Nem búcsúba megyünk most, Rozi.

Mit vered itt félre a harangot...?!

Még ha Pócsra mennénk...

- Én csak azért akarok imádkozni, hogy...

...anyámat még élve láthassam, amikor hazajövünk.

- Nem temetés ez! Nem meghalni megyünk mi.

Imádkozz magadba, nem tartozik az senkire!

(vonat zakatolása)

(közeledő vonat zúgása)

(hangos sziszegés, fújtatás)

[Gazda] - Aus welche Richtung Kommen Sie?

[Mozdonyvezető] - Aus Magdeburg!

- War unterwegs die Witterung überall milde?

- Ja, überall.

- Hier schmilzt es schon seit zwei Wochen.

- Bei uns auch!

(mély, komor zene, zenei főtéma)

[Fábián] - Megvan minden? [Kis] - Igen...

[Gáspár] - Mehetünk.

(komor zene, mozdony sziszegése)

(komor zene íve vészjóslóan emelkedik)

(sejtelmes zene)

[férfi] - Jó napot, emberek!

Ez az úr itt mellettem a Gazda.

Az ő tanyáján fognak dolgozni.

[Gazda] - Guten Tag...

Guten Tag.

Guten Tag.

Willkommen...

Willkommen.

Willkommen.

- A Gazda szeretettel várja magukat!

Már dolgoztak itt magyarok, de még karácsony előtt hazamentek.

Egyedül én maradtam.

Engem Brainernek hívnak...

Brainer...!

(komor zenei futam)

Hát akkor mehetünk is...

(halk, komor, baljós zene)

Énhozzám mindig, bármivel nyugodtan fordulhatnak!

(komor zene)

[kiált] Anton! Hé!!

(komor zene lassan elhalkul)

Na, kérem!

Itt laknak majd a kastélynak ebben a szárnyában, az emeleten.

A házaspárok egy-egy szobát kapnak.

Konyhát a földszinti folyosón találnak. Ott mindenki főzhet.

Ha arra néznek, amerre mutatok... ott a fákon túl... barakkok vannak.

Körülkerítették... Oda lehetőleg ne menjenek.

Különben kapnak egy igazolványt, s avval mindenki oda mehet, ahova akar.

A mozgásukban nincsenek korlátozva.

Csak azt kéri a Gazda, hogy a barakktábor iránt ne érdeklődjenek.

(tűz ropogása)

(Fábiánné halkan sír) - Jó meleg szoba...

(halk, komor, ijesztő zene)

(ijesztő zene elhalkul)

(csend)

(léptek kopogása a fapadlón)

(csend)

(jönnek fel a lépcsőn)

[Brainer] - Mit keres? (Kisné halkan sikkant)

- A... Gazdával akarok beszélni. - Mit akar tőle?

- Beszélnem kell vele...!

- Jöjjön!

(bentről szárnyaló szimfonikus zene; Richard Wagner: A valkűrök lovaglása)

(kopog) [Gazda] - Herein.

- Diese ungarische Frau möchte Sie sprechen.

(zene elhallgat, kattanások)

- Bitte. (csend)

[halkan, sürgetően] - Na, mondja már, mit akar a Gazdától?!

[halkan] - Kérdezze meg tőle... hogy hol van itt a templom?

- Sie fragt wo hier die Kirche ist?

- Die ... Kirche...?!

- Templom itt nincs! Ez egy tanya!

Ezért kár volt a Gazdához fordulni...!

A templom bent van a városban. Megyünk oda még mi is!

Ezért igazán kár volt a Gazdát zavarni!

(csend)

[Fábiánné] - Ábris...!

Hoztam egy kis teát...!

[Kondor Ábris] - Ne mondják meg a Gazdának...! Holnapra semmi bajom.

Csak elgyöngültem, más bajom nincs.

(tűz sziszegése)

(sár cuppogása a léptek alatt)

(kacsahápogás)

[Fábián] - Te értesz a lovakhoz?

[Kis] - Nem kell ahhoz külön érteni.

- Csakhogy ezek más lovak, mint az otthoniak.

(kakaskukorékolás) - A ló mindenütt ló.

- Mhm...

(lónyerítés)

Én mán pucoltam lovat...

(kukorékolás) ...igaz, hogy nem sokszor...

de azért úgy akarom, hogy...

(kotkodácsolás)

(heherészik)

- Hát ez...?!

[vidáman] Csupa széna vagy, te!

[Anton] - No! [Kis] - Hőj...!

[Anton] - Was willst du mit mir?!

[Fábián] - Mit kapkodsz...?!

Mit kapkodsz, te...

...gügye?

(Anton heherészik)

Anton vagy, te ugye? Anton vagy?!

- Ja.. Werkzeug da..

(nyerítés) Werkzeug! Há?

Heu dort oben!

Heu...! Verstehen? [Fábián] - "Haj"...?

(halk nyerítés)

Warte ein bissl... Komm! Komm...!

Komm...

Hé... (dugót kihúzza az üvegből) [kajánul] He?

(nyel)

[nyögve] - Nem tudom, mi lehet... Olyan, mintha pálinka lenne, de nem az.

(köp)

- Édes... Jobb, mint a semmi...!

(Anton heherészik)

(csend)

(csend)

- Komm...!

Komm!

Hihi...

Suchst den Lager? Há? Hihi...

- Atyaisten, Anton...

Neked rohad a szád, hogy ilyen büdöset lehelsz!

- Hehe-hihi - Hehehe...

- Komm! Komm...

Schau mal hier! He...

Komm schon!

Komm!

(csend)

(halk, komor, ijesztő zene)

(zene elhalkul)

(kukorékolás)

[Brainer] - Hová siet maga, Fábián?

Gyorsabban megy gyalog, mint más ember futva.

- Menni kell az embernek, ha el akar érni valameddig.

- Ezt nevezem...!

Dehát nem kell mindent egy nap alatt, Fábián...!

Az a hosszú, az a Szabó...

az is egyszerre két zsák krumplit hoz föl a pincéből,

most meg nyög, fáj a dereka...

Egyelőre még kár erőltetni magukat...

még nincs itt az ideje...

Majd ha jön a nyár, az ősz, akkor igen!

Akkor lesz munka!

A nagy munka akkor van.

Ez igen...!

A Gazda örülni fog...!

Szívnék egy kis magyar dohányt, Fábián, ha cserébe elfogadná az enyémet.

Vigyázzon a dohányára, Fábián...! Nincs mindig...

- Nincs?!

- Hát, háború van, ha nem tudná...

(köhög)

- Brainer úr...

Errefelé mindig ilyen pusztaság van...?

Sehol egész nap egy élő ember.

- Mondja, Fábián... Tudja maga, hogy kik háborúznak mostan?

- Tudom. - Na, kik? - A népek.

(lóhorkantás)

- A népek...? (kuncog)

A népek...!

Hallották már Hitler nevét?

Hitler...

Hitler Adolf.

[Kis] - Hallani mintha már hallottam vóna...

- Maga, Fábián... mit hallott róla?

- Én kérem... ...nem olvasok újságot.

(csend)

(eltapossa a csikket)

Hitler egy katonaember...!

- Az, az... katonaember...

- Egy katonavezér!

- Ennek meg mi baja? Hm...?

[Fábián] - Brainer úr!

Kérdezhetek valamit? - Tessék.

- Kik vannak ottan a szomszédban...?

Ott a barakkokban, amit körülkerítettek...

- Francia hadifoglyok.

- Én... megnézném őket, ha lehetne... [Fábiánné] - Miért néznéd meg...?

Mi bajod velük...?

[Brainer] - Látja, Fábián, a felesége jobban ért a szóból, mint maga.

Mit kell azokon nézegetni?!

Hadifoglyok - hadifoglyok...!

Amivel nincs dolgom, nem nézegetem!

(halk, félelmetes, komor zene)

[Fábiánné] - Az ilyen embertől minden kitelik...

Hogy jutottak eszedbe azok a foglyok...?!

Hogy lehet kérni akármit is az ilyen embertől?!

- Magyar ember.

Magyarul beszél.

Tavaly itt volt, aztán itt maradt.

Magyar ember!

(kapcsoló kattan, komor zene)

(komor zene íve emelkedik)

(halk, vészjósló zene)

(zene csendesedik, de komor marad)

Hallod ezt, Ilonka?!

Repülőgépek...!

(komor zene, elszálló repülő távoli zúgása)

(halk, vészjósló zene)

(komor zene csendesedik)

(zene elhalkul)

(csend)

(vidám, fennkölt, klasszikus zene a Gazda lemezjátszójáról)

(erőteljes zenei rész)

(zene a háttérbe halkul)

[Kondor Ábris] - De hát kik játszanak a hegedűkön meg a trombitákon...?

És honnan tudják, hogy mit kell játszani?

Írás után játszanak, az biztos...

Az nagyon nehéz lehet...

de valami csodálatos...!

Valami... valami csodálatos! (zene elhalkul)

[Fábián] - Megint jött levél hazulról.

Másodjára is megérkezett a pénz a postára.

De azt írja a bátyám, hogy csak én vehetem fel,

majd ha hazamegyek.

[Szabóné] - Nekünk is ezt írták.

"Csak úgy gyűlik a gazdagság", azt írta a néném...

"Mire megint Karácsony lesz, annyi lesz a pénzetek, nem tudjátok, mire költsétek."

[Tarné] - Ajjaj, ez a legkisebb gond... El lehet azt mindig költeni.

[Kisné] - Hát el... Az könnyen megy.

Kivált, ha van, aki a kocsmába hordja.

(Kis felsóhajt)

[német katona mérgesen] - Du verfluchter Idiot!

(csapkod, rugdos) Was hab ich dir schon tausendmal gesagt?

Was suchst du immer bei diesen Vichern da unten?

Ich werde dir dein Maul zerschlagen, du alter Krippl!

(szalma zörgése)

(baromfi kárálása)

(csend, madárcsicsergés)

(kotkodácsolás)

[Kis] - Odahaza...

gyerekkoromban márciusban már mezítláb jártam iskolába.

(halk sejtelmes, szimfonikus zene)

Itt meg még ilyenkor is hideg a föld, és nedves.

Itt még madár sincs...!

Legalább ha pacsirta volna...

Odahaza régen, ha más nem is, pacsirta mindig vót...!

[Fábián] - Pacsirta...?!

[ábrándosan nevetve] ...pacsirta...

[suttogva] ...pacsirta...!

(zene elhalkul)

(lovaskocsi hangos zörgése)

(lengyel asszonyok hangos zsivaja, beszélgetése)

[I. német katona] - Weiter, Frauen! Weiter!

[II. katona] - Was trödeln Sie dort herum? Gehen Sie schon!

[III. katona] - An die andere Seite! Los, schnell !

[Fábián] - Hőőő...! (izgatott lengyel lárma)

[IV.katona] - Gehen Sie dort schon!

(lengyel asszonyok zsivaja távolabbról)

[Gazda] - Feldwebel...! [II. katona] - Jawohl!

- Kommen Sie her.

[II. katona] - Also, kommen sie mit mir!

Kommen Sie! Los, los...!

Halt !!

(zsivaj csendesedik)

(kisfiú keserves sírása)

[asszony] - Nie placz, Andrzejku... nie placz syneczku moj...

[németül] Bitté schön... Kann ich...? - Zuruck!! Weck!!

(gyereksírás)

(csend)

(lengyel asszonyok zsivaja)

[Brainer] - Sechzehn Frauen ins letzte Zimmer.

(lengyel nő lengyelül ismétli)

Vierundzwanzig in dieses hier...

(nő lengyelül ismétli)

- Und der Rest dort hinten hinein.

(lengyel nő ismétli)

Los! Weiter!

(lengyel sugdolózás, zsivaj)

[Fábiánné] - A... gyerekeknek... Kind!

Ezt... hozd majd vissza...! Hozd vissza, curikk ! Ezt...!

- Dziękuję pani... Bardzo dziękuję!

No... idziemy, idziemy, idziemy!

[Brainer] - Von hier... in dieses Zimmer...

...dort hinein!

- Jeszcze raz bardzo pani dziękuję! Sto krotni dziękuję!

(csend)

[Fábiánné halkan] - András...

(csend)

Polyák cigaretta.

(szimatol)

- Finom úri dohány van benne...!

- Mindjárt jövök...!

(lövés durranása)

(lövések robaja)

(csend)

[Kondor Ábris] - Lelőttek valakit...

Egy francia lehetett, vagy egy polyák asszony.

Biztosan szökni akart...!

- Nyisd ki az ablakot, András...

...hátha látunk valamit.

(halk, komor, ijesztő zene)

(zene elhalkul)

[Tar] - "Magára máma nincs idebent szükség."

Azt mondta Brainer szó szerint...

Dehát miért...?

És az asszonyt is kiküldte a répaföldre...

Mi lehet az oka, mit gondolsz?

[Kis] - Tudom is én...

(cuppog a lónak) Nyeee!

[Tar] - Te hallod-e, Dani...!

Láttad ma reggel a kocsist...?

- Nem! - Na, merthogy én se!

Itt valami nem stimmel...

No, gyere, Lizi! Húzzuk tovább! Neee! - Gyű!

[Gáspár] - Senki se látta...

[Gáspár] A fene se érti ezt...!

Az isten tudja, hol lehet...

Hm...

[Ábris] - Az este, amikor lőttek, csak tán nem a...?

- Azt mi nem tudhatjuk...

[halkan] Ne beszélj most...

Ne beszélj most erről! [suttog] Hallgass!

- Adj isten, emberek!

- Jó napot... - Jól haladnak...!

Ha így megy tovább, jobb lesz a termés az idén, mint tavaly.

Ha minden jól megy, az asszonyok estig be is fejezik a cukorrépát...

A Gazda látja, Ábris, hogy magát érdekli a zene...

Azt üzeni, ha akar, bemehet hozzá zenét hallgatni,

csak előtte szóljon nekem.

- Köszönöm szépen.

- A kocsist ma még nem láttuk, Brainer úr...

Pedig máskor itt szokott lenni...

Vizet hoz, meg... - Kár folytatnia, Fábián...!

Én a maga helyében nem kérdezősködnék...

...se tőlem, se mástól.

Ki sem ejteném a számon a kocsis nevét.

Gondolom, nem azért jött, hogy hazaküldjék...?

[Ábris zavartan, idegesen nevet]

- Idefigyeljen, Brainer! Mit gondol, ha én egyszer magát...!

- Észnél légy András! - Mit érdekel téged a kocsis? - Ülj le!

- Érdekel - nem érdekel... Az más dolog! De beszéljen velünk emberi hangon!!

- Nyugodj le... - Jól van, na...

[Gáspár] - Brainer úr...

Egymás között vagyunk, maga fenyegetődzik...

Mi tisztességgel kérdeztük a kocsist...

maga meg fenyegetődzik...?!

- Sajnálom, nem volt szándékomban...

De maguk ide dolgozni jöttek, nem nézelődni!

Jó pénzt kapnak a munkájukért!

Csak arra figyeljenek, semmi másra.

[enyhülve] A saját érdekükben most is jobb, ha behunyják a szemüket.

(halk szélzúgás, bádogedények halk zörgése)

- Uramisten...

(elcsigázott lihegés, sóhajok)

[német katona] - Erledige die zwei dort hinten!

(géppisztolysorozat)

(lövések robaja)

(lövések robaja)

(riadt lónyerítés)

(géppisztolysorozat)

(lövések robaja)

(távolodó futó léptek)

(csend)

(kintről zápor zúgása, mennydörgés)

[lengyel asszony] - Ilonka...!

Ilonka, komm!

Komm! Schnell...

Kommm, schnell! Schnell...

Hodim!

(mennydörgés)

[sírósan] Schau Ilona... schrecklich Krank, hohes Fieber!

(lengyel fiú beteg zihálása)

Chory, niema medykament!

- Édes istenem, ez nem éri meg a reggelt.

Mindjárt jövök!

Ilona...! Ilona!

Andzrejku moj syneczku...

(halk kopogás)

(hangosabb kopogás)

- Jöjjön gyorsan!

Kommen... Schnell !

Schnell ! Muszáj, muszáj!

(mennydörgés)

Schnell...

Schnell !

[lengyel asszony]- Schauen Sie... Niema medykament! Sehr Krank...

[Fábiánné] - Meg fog halni...! Meghal !!

[Gazda] - Ja, ja... ich verstehe... Ich gebe Ihnen Arznei...

Vielleicht hilft Sie...

...hoffentlich.

Kommen Sie mit!

- Andzrejku... biedny... biedny...

- Dziękuję... Dziękuję!

[Fábiánné] - Így ni... Ez lehúzza ám a lázat!

Jót fog tenni, majd meglátod.

(halk mennydörgés)

Nekem is van ilyen kisfiam...

...mint neked!

Nekem is van... Kind!

- Kind? - Nekem.

- Ja, verstehen...

- Prosze... to dla Ciebie.

- Hát... Ezt meg hogyan gondolod...? Nem, ezt nem fogadhatom el...!

- Nie, nie, oddawaj to Twoje... to Twoje umowilysmy sie...

- Nekem adni... ti...? - Tak!

- Hát... sokkal jobban kell nektek...!

- Nie, nie! Nie, to Twoje... - Nekem van Klejd... Nektek kell ez...

- Ilona! Dziękuję... Bardzo dziękuję!

- To dla Ciebie. - Prosze przyjmij to dia Ciebie.

- Hát... Ezt köszönöm, ezt elfogadom.

Áh! Köszönöm...

A Mann ! Az emberemnek... a Mannak kell !

Ez már elég is lesz neki! Kitart, amíg itt leszünk!

(tücsökciripelés)

[Gáspár] - A polyák asszonyokkal összepakoltatták a holmijukat.

Elviszik őket.

Brainer viszi, meg két katonai teherautó.

Vizes nagyon a föld...

[Szabó] - Nem lesz itt kapálás még délután se.

[Fábián] - Áll a víz a sorok között!

[Gáspár] - Hát, akkor nincs értelme várni, visszamegyünk a tanyára.

[Fábián] - Mi van a fiúval?

- Hát, úgy néz ki, hogy meggyógyul... Azt mondta, már holnapra tud jönni.

[Szabó] - Fáradtak.

Éjszaka, abba az égiháborúba mind fönt volt.

(tücsökciripelés, halk szellőzúgás)

[Kis] - Na hiszen...! Víz...

Egy kis pálinka... vérré válna most bennem...!

[Tar] - Most én se köpném ki.

[Szabó] - A pálinka az gyógyszer...

[Fábián] - Utoljára a kocsistól kaptunk első nap pálinkát.

Emlékszel, Dani? - Ajjaj! Arra nagyon...

Arra azért nagyon, merthogy az volt az utolsó.

[Szabó] - Hol lehet vajon a kocsis?

- Annak már nem jó szaga van, szegény bolondnak.

(madár hirtelen felrepül)

- Hát e' meg milyen madár, volt? - Valami varjúféle.

Mióta itt vagyok, először látok madarat.

Itt még pacsirta sincs.

- Na! Akkor szívjunk el egy... úri cigarettát!

- Milyen cigarettát? (Tar Elek nevet)

Úh, kár a bélünkbe, még egy slukk is!

- Ez tényleg úri cigaretta...!

- Ez a cigaretta egészen felfrissít!

- Engem is! Úgy érzem, mozog bennem valami...!

Legszívesebben csinálnék egyet-mást...! (nevetnek)

- Például mit?

- Hát például ha... jobb nem akadna,

birkóznék veled egy jót, s a földhöz nyomnálak!

- Volna kedved? - Hát!

- Akkor várd meg, míg nekem is lesz. (hahotázás)

- Te...!

(sípoló, vékony hang)

- E' jó! Olyan, mint. a duda!

Vagy mint a bodzasíp!

- Te Elek? - Na?

- Tudnád ezt te ütemre fúni? - Már hogyne tudnám...!

- No, akkor fúdd azt, hogy:

♪ Ez a kerek ég ♪ ♪ ha beborul, kiderül... ♪

(síppal egy hangon, de ütemesen kíséri)

♪ Házunk előtt van egy lóca, ♪ ♪ rá ne ülj! ♪

(Gáspár is vele énekelget)

♪ Ha rá ülsz is, ♪ ♪ jól vigyázz, hogy le ne ess! ♪

♪ Voltál szeretőm, ♪ ♪ de már nékem nem kellesz! ♪

(csendes nevetés)

[Szabóné] - Jó hangja van még a Daninak... [Tar] - Hát.

[Kisné] - Hát igen... Az van neki...

(nevetnek)

[Szabó] - Ez jó volt eddig. Ez a mai nap...

[Gáspár] - Jó, jó...! Jó bizony!

Ez volt tán eddig mind között a legjobb!

(szekerek csendes zörgése, nyári rovarzümmögés)

(csend)

[Gáspár] A Gazda meg Brainer nincsenek sehol...

Úgy látszik, tényleg este jönnek meg.

[Szabóné] - Rosszat álmodott Ábris...

Mondd el, attól megkönnyebbülsz!

[betegen zihálva] - Színeset álmodtam...

Színes volt...

Piros... kék...

...és sok fehér...!

[Szabóné] - Mi fehér...?

- Csak a vége volt fehér...

...a végén...

(zihálva, felzaklatottan sír)

[Gáspár csendesen] - Mondd el... töviről-hegyire. Hallgatjuk.

(Ábris lélegzése megnyugszik)

- Úgy kezdődött, hogy eltévedtem...

Először többen voltunk…,

aztán egyszerre csak magamra maradtam egy nagy erdőben...

De ennek az erdőnek... se vége, se hossza nem volt...

Csak mentem, mentem benne...

Napokig vándoroltam...,

(nevet) és az volt az érdekes:

sohasem fáradtam el!

Könnyű volt a lábam...

Ha felnéztem az égre...,

a nap mindig a fejem fölött volt...

és attól... egyre fehérebb lett minden.

Aztán meg az az óriási csend...!

Hogyha kiáltottam,

[visszhangosan] messziről vert visszhangot a hangom...

Magyarok...!!

Magyarok...!!

Merre vagytok...?!

(halk, szomorú szimfonikus zene)

A magyarokat keresem...!!

Magyarok, feleljetek...!!

Magyarok...!

Mért nem válaszoltok...?!

Hahóóóóóóóóó...!!

Magyarok...!!

(halk, szomorú szimfonikus zene)

(halk, sejtelmes szimfonikus zene; a beszédek álomszerűen visszhangoznak)

Én a magyarokat keresem, öregapám!

[gyengén] - Akkor jó helyen jársz, fiam...

mert én vagyok az utolsó...

az utolsó magyar...

Jól nézzél meg...!

Itt a világon több magyart nem találsz már...

Az erdőn túl a végtelen vizek vannak, ott több magyart nem találsz.

[Ábris] - Ez nem igaz... Hazudik!

Ez nem igaz, hiszen én is magyar vagyok...!

Vannak még magyarok...!

Hogyne lennének...?! (idegesen nevet)

Hát Kis Dani, meg Fábián András...!?

Meg Gáspár Dániel...!!

Magyarok! Hol vagytok, magyarok...??!!

Magyarok...!!

Merre vagytok...?!

[elnyújtva ordítja] Magyarok...!!! (zene elhalkul)

(csend)

[Brainer] - Lehet, hogy a Gazda fia hazajöhet szabadságra a katonaságtól.

Ez az ő szobája.

Évek óta le van zárva...

Hát ezt kellene rendbe hozni.

(víz csobogása)

[Brainer] A Gazda egy kis sörrel kínálja meg magukat.

[Kis örvendezve] - Gyertek! Ihatunk egy pofa sert!

[Tar] - Az nem rossz!

(sör csordogálása)

[Gazda] - Prost!

- A Gazda azt mondja: hogy "Egészségükre!"

[Gáspár] - Mindannyiunkra! [Tar] - Egészségünkre!

(csend)

- Schön...!

Wirklich schön...!

Danke...

Danke vielmals auch im Namen meines Sohnes.

- Köszöni a Gazda a fia nevében is.

- 'Wiedersehen...

- Nagyon jól, igazán szépen dolgoztak ma, emberek...

Mondják meg az asszonyoknak is.

Csak éppen ez a munka már értelmetlen volt...

A Gazda fia ugyanis eltűnt.

Nekem megmondták a városban...

[Fábián] - Attól még hazajöhet...!

- Nézze, Fábián... A háborúban ha valaki eltűnt, az onnan már nem jön vissza.

S a Gazda fia Oroszországban tűnt el.

A mai napjukat elszámolom... Szépen dolgoztak!

Úgy számolom el, mintha kapáltak volna.

- Köszönjük szépen. - Köszönjük, Brainer úr.

- Jó pihenést. - Jó éjszakát. - Jó éjt.

(csend)

(halk kopogás)

- Khm...

Segítene nekem, Brainer úr...? - Miben?

- Vennék egy biciklit...

A bátyámnak.

Náluk hagytuk a gyereket, ő vigyáz rá...

Küldenék neki egy... vastagvázas biciklit.

- Jövő héten a gazdával a városba megyünk. Akinek kedve van velünk jöhet.

Útközben majd megvásároljuk. - De...

- Maga miért nem nősült meg? (kopácsolás)

[Gáspár] - Mert nem akaródzott...

- Miért?

- Szegény embernek sose szabadna megnősülni...

Mer' ha a szegénység találkozik, akkor még nagyobb szegénység lesz belőle.

- Dehát akkor forduljunk fel, mert szegények vagyunk?!

- Hát... erre már én is gondoltam...

Ha nem lennék kíváncsi természetű, már rég alulról szagolnám az ibolyát...

- Mire kíváncsi maga...?

- Hm... Hát magamra...

Meg a világra körülöttem.

Én mindig csodálkozom, hogy a napok milyen egyformák.

Az ember élete meg minden nap más...

Vajon mi van emögött?

Milyen szerkezet van az emberben...?

Ha két ember beszélgetni kezd egymással,

mindent elmondanak egymásnak, aztán mégis:

egyikük se tudja meg, hogy mi a másik legfőbb baja.

Az emberek között akkora szakadék van...,

mint amilyen messze van egymástól az ég meg a föld.

(kopácsolás, szegelés)

- Azt hallotta már, hogy a jövő héten Párizsba megyünk?

- Párizsba...?

Tán a tengerhez!

- Oda is...

Brainer mondta, mikor a múltkor bejött ide...

Mielőtt a polyák asszonyokat elvitte.

Azt mondta, közülünk is jöhet, aki akar.

- Aha...

Hát én szerét ejteném...! (nevet) - Én is...

...ha rendbe jönnék addig...

(kocsi zúgása)

[Kisné] - Brainer azt mondta, hogy templomba is mehetünk.

Ha lehetne, én meg is gyónnék, áldoznék.

[Szabóné] - Még jó, hogy gyónni akarsz,

mivelhogy a papok itt mind beszélnek magyarul...

(asszonyok nevetnek)

- Túl okos maga, Zsófi néném...!

De hogyha olyan okos, tudhatná, hogy Isten nélkül nem élhetünk.

- Az biztos.

De ha gyónni akarsz, alighanem mégis kell beszélned Brainerral...

[tanárnénisen] Aztán jól beszéld meg vele a vétkeidet! Nehogy elértse a pap!

(nevetés)

- Vigyázzon, Zsófi néném...! Istennel nem lehet tréfálkozni.

[Fábián] - Úristen... Hiszen ma...!

- Álljon meg...! Álljon meg!! (püföli a tetőt)

Brainer úr!

Ma vasárnap van, az úristenit magának!! - András!

- Na és?! Ha vasárnap van, akkor vasárnap van!

Ezért mért kellett megállítani a kocsit?!

- Mert nem tudok venni semmit! Zárva vannak a boltok!

Megmondtam magának, bicikli kell !! Várják otthon, kell a bicikli !!

Vigyázzon, mert ha nem lesz... Isten irgalmazzon magának, érti?!

- Mit akar jóember?! Holnap reggel még a városban leszünk!

Annyi biciklit vehet, amennyit csak akar!

[sértődötten] Aki nem akar jönni, az most szóljon! Visszaviszem!

[Ábris] - Nézze csak, Dániel bátyám...!

Ennek a kastélynak annyi tornya van,

amennyit én eddig még templomon se láttam!

Gazdag ország lehet ez! [Tar] - Az, gazdag.

Annak látszik...!

[német altiszt] - Halt!

Ihre Ausweise bitte.

Ungarisohe Gestarbeiter? [Brainer] - Ja.

- Haben Sie Waffen? - Nein. Keine Waffen.

- Aussteigen.

Aufstehen! - Álljanak föl...!

- In Ordnung, weiterfahren!

(kocsiajtó csapódik, motort indítja)

(léptek visszhangos kopogása)

[Kisné csendesen] - Jóságos Szűz Mária!

Krisztus urunk szentséges anyja!

Magyarok védőangyala!

Könyörgöm hozzád! Segíts meg minket!

Add,

hogy egészségben hazakerüljünk innen!

Add, hogy élve láthassam még meg az anyámat, ha hazamegyek!

Add, hogy legyen erőnk még dolgozni,

és hogy szegénységünknek vége szakadjon!

Segíts meg minket, Szűz Mária!

Reszket a hátam,

elhagyja az erő a karomat...

de adjál még kitartást,

hogy az apró gyermekeket felnevelhessem...!

Segíts meg minket, Szűz Mária!

Ha hazamegyek...

a pócsi Máriának fogok hálát adni...!

Segíts addig engem, Szűz Mária!

Magyarok védőangyala!

Add, uram,

hatalmas Istenem,

hogy legyen erőm meghálálni

a szentséges Szűz kegyelmes segítségét...

és a te irgalmad,

egészségünk megtartásáért,

erőnk megmaradásáért,

gyermekeink felneveléséért...

...a te dicsőségedre! Úgy legyen, uram...!

Ámen.

[Ábris] - Ahol, ni! Ott a folyó! [Gáspár] - Aha.

[Kisné] - Úristen! Az asszony...! [Szabóné ijedten] - Rozika... Rozika!

Dani! Oda a fához!

(nyög)

(madárcsicsergés)

[Tarné] - A szívét...! A szívét kell megdörzsölni!

(Kisné gyengén nyög)

(sóhajt)

- Elöntött a forróság...

...de már jobban vagyok.

(nyög)

[Gáspár] - Hol van a Gazda, Brainer úr?

- Elment, dolga van. Csak reggel találkozunk vele.

Most én is elmennék, intézni valóm van nekem is.

Szálljanak az autóra!

Nem bánnám, ha kissé igyekeznének.

Leviszem magukat a folyópartra. Ott majd megvárnak.

De onnan aztán ne mozduljon el senki, mert akkor nem találjuk meg egymást...

[Fábián] - Brainer úr...!

Hol fogunk aludni?

- Hát a teherautón...! Elférnek...

- Hát az igaz...

elférni elférünk.

(csend)

(halk, közeledő hajómotor zakatolása)

(hajókürt) [Kis] - Akár a Tisza.

Milyen folyó lehet ez? [Ábris] - Szajnának hívják.

[Tar] - Hát te ezt meg honnan tudod?

- Iskolából. Tanultuk.

"Frankfurtba Majna, Trasburgba Rajna, Párizsba Szajna." Nem lehet elfelejteni.

(közeledő masírozó trappolás)

[Fábián ámulva] - Milyen derék katonák...!

Úgy lépkednek, mintha gép rángatná a lábukat...

[Szabó] - Csak ne irigyeld őket... Te is lehetsz még újra katona.

(masírozás; katonai felszerelés zörgése)

(sóhajt)

(teherautó zúgása)

[Ábris] - Mégiscsak rendes ember a Gazda!

Elvitt minket Párizsba, a Miasszonyunk templomába!

Most meg a tengerpartra...

Nem tenné ezt meg akárki rajta kívül...!

[Tarné] - Tüzel az arcod, te fiú!

Lázas vagy.

- Nincs semmi baj..., jól vagyok én nagyon !

(betegesen, nehezen lélegzik)

[Tar] - Kár volt eljönnünk, mindjárt szakad az eső!

[Szabó] - Ha már itt vagyunk, ne keseregjünk...!

Örüljünk, hogy itt vagyunk!

(hullámok hangos zúgása)

[Fábián lelkesen] - Ilonka! Zsófi, Rozi, Irma! Gyertek!!

Ilyet... nem láttok még egyszer...!

- Víz, aminek nincs vége! Ilyet nem láttok...! Gyertek!

[Brainer] - Hah!

Ha most jobb lenne az idő, meg is fürödhetnénk.

[Kis] - Na hiszen, még csak az kéne...!

[Gáspár] - Mit csinálsz, Ábris...?!

Állj meg, te!!

[felindultan] - Maga nekem nem apám, hogy parancsoljon.

- Beteg vagy, te szerencsétlen...l - Nem vagyok szerencsétlen!!

[ordít] Azért, mert fiatalabb vagyok, mint maga,

egyáltalán nem vagyok szerencsétlen!! [Fábián] - Dániel!

[Szabóné csendesen] - Itt van, húzd fel...

Ez a víz kész betegség. Igaza van Dánielnek.

Ebben a hidegben nem mehetsz be a vízbe.

[Tarné] - Na, már esik is...!

Ott van valami házféle, nem kéne odamenni!?

[Brainer] - De bizony, kellene...

[kiált] Mindenki menjen oda!

Majd fölviszem az autót!

(zápor zúgása, asszonyok sikkantanak)

[Kis] - Gyertek!

[Fábián] - Ne menjen be senki! - Mi?!

- Valami baj van, András? - Baj nincs, de nem kell bemenni.

- Mért nem lehet ide bemenni? - Fene tudja...!

[Brainer] - Mi az? Zárva van az ajtó? Miért nem megy be, Fábián?!

- Ott, kérem, van valaki!

- Er sagt jemand ist dort drinnen.

[Kis] - Ki az, akitől nem lehet bemenni...?!

Úgy látszik, hogy... ez nekünk... nemigen tud ártani...

[Brainer] - Ne vicceljenek, kérem! Ha halottat látnak, akkor mondják meg!

Háborúban minden előfordulhat!

[Kis] - Ez bizony az.

[Tar] - Ott ül az ablaknál...

Az ember azt hinné, alszik...,

de nem...!

Ez nem alszik! Ez egy igazi halott!

[Kisné] - Uramisten...!

[Kis] - Mire várunk?! Menjünk be, amíg eláll! Gyere!

- Te! Te istentelen! Halott van a bódéban, és ő bemenne?! Jaj!

[Fábián] - Atyaisten...! A bicikli!! - Menjünk mi is az autóra!

[Brainer] - Fábián! A pad alatt találnak ponyvát! Bújjanak alá!

[Kis] - Add ide a ponyva végit, András!

Gyertek alája, gyorsan! - Elférünk mind!

(csend)

[Fábiánné halkan] - Suche... Jesum...

und sein licht...

Mit jelenthet vajon...?

Imádság, biztosan...

[Fábián] - Ronggyá ázott rajta a védőpapír...

(halk vízcsepegés)

- Melyik tenger volt ez?

- Hát a...

Hm...

Gondolkoztam a dolgon...

Alighanem az... Északi-Jeges-tenger.. Csak az lehetett.

- Itt... nem volt jég...

- Mindegy az! Tenger - tenger.

Aludjunk!

(biciklicsengő)

(biciklicsengő) (Kicsi András kacarászik)

[Fábián Bálint] - Vastagvázas bicikli! Bizony isten, ilyet még nem hallottam...

Hogy jutott eszedbe, fiam? Még ilyet... (éles, zuhanó hang)

(robbanás; éles, zuhanó hang)

(robbanás)

[Fábián Bálint] - Átok alatt vagyunk... (halk, komor zene)

Az egész falu... Mivelhogy az egész temetőre épült...

Hallod a harangszót...?

Itt mindenütt magyarok fekszenek...

[csendőr] - Aztán a báró úr elvárja magától,

hogy hajtson, és ne aludjon! Hallja?!

Fábián Bálint...!! Értette, vagy nem értette?!

- Igenis értettem! - Akkor gyerünk!

(halk, komor zene)

Ezek Lenin-gyerekek ám!

Úgy hajtson velük, hogy a bélük is kilógjon!

Gyerünk!!!

(gyorsuló, vészjósló zene)

(ijesztő zenei tetőpont)

[Fábián Bálint] - Ismertem őket gyerekkorunk óta... (zene lenyugszik)

Ha ők ezt érdemlik... akkor én mit vajon...?

(halk, komor, sejtelmes zene)

Nekem olyan embereket kellett megölnöm a háborúban...,

akiket sose ismertem...

Se nekem,

se a családomnak nem ártottak.

Mikor nekem adta az őrmester, azt mondta:

"Nincs akadály előtte..."

"Még a csontot is átfúrja." - azt mondta.

Mostanában gyakran jut eszembe az a talján,

A vére melegét... ma is sokszor ott érzem az ujjaim között.

(halk, komor, sejtelmes zene)

A halálba az én arcomat vitte magával.

Az én arcom volt az utolsó, amit életében látott.

Nem a gyerekeié, nem a feleségéé...

Az enyém...!

- Mi az apád, Fábián fiam?

[Fábián András] - Alázatosan, gazdálkodó!

- De nem mindig volt az...!?

- '19-ben, alázatosan, őméltóságú Ughy báró uraság parádés kocsisa volt.

- Nagy baj van, Fábián...!

Meghalt az apád, fiam.

Fölakasztotta magát a harangkötélre...

Öt nap eltávozást kapsz!

Öt nap múlva kihallgatáson jelented, hogy tisztességgel eltemetted az apádat!

- Értettem?! - Igenis értettem, alázatosan!

(halk, komor, sejtelmes zene)

(harangszót idéző csőharangütések)

(komor, sejtelmes zene elhalkul)

(csend)

(halk szélzúgás, rovarzümmögés)

(kapálás)

[Fábiánné] - Menj odébb! Majd én szedem a te sorodat is.

[francia férfi] - Je ne comprends pas qu'est-ce que vous dites...

[tagoltan] - Hogy... menj odébb! Ezt a két sort hagyd nekem!

- Ah oui... Si vous voulez... Très bien! Ejh...

- Nézzed azt a franciát! Úriember lehet.

[halkan] Finom, hosszú ujjú keze van...!

(nyög)

[Fábián] - Oszd be az erődet, Ilonka. Hosszú még a nap.

- Az ám! Ha máma sietünk,

egy nap alatt annyit szerezhetünk, mint máskor egy hét alatt!

A ládák száma szerint számol el Brainer!

Mondta. (Fábián hümmög)

(halk, melankolikus zene)

(szalonna sercegése)

[Tarné] - Ezek nem kapnak enni...

[Gáspár] - Hát, nem nagyon...

Azt mondják, a szomszéd tanyán az oroszoknak

naponta csak egy szem... nyers krumplit adnak.

- Egyet?! - Egyet. Nekem Brainer mondta...

[Szabóné halkan] - Az isten verje meg őket.

[Fábián] - Vedd elő a szalonnát, Ilonka!

[Fábián] Szalonna meg krumpli, maguknak hoztam...

Egyék meg.

- Merci. Je vous remercie beaucoup! - Jó, jó... Jó étvágyat.

(szalonna zsírja sercegve csepeg)

[Fábiánné] - Hogyan dolgozzanak... éhen...?!

- Reggel és este kapnak enni...

Ebben az országban foglyokat sehol ilyen jól nem tartanak.

És ez a gazdán múlik...! Nekem elhihetik.

Különben az a soványképű francia mondta,

hogy asszonyt még így nem látott dolgozni, ahogyan maga, Fábiánné.

[Kisné] - Miért lóg a kereszt a nyakába, vajon...?

Annyira vallásos ember?

- Eléggé...

Ez a francia ugyanis... pap.

Père Jean-Pierre de Lyon. Így hívják.

- Egy papot?...

Hogyan lehet egy papot...?

- Édes Istenem...! Egy papot is...?!

[Brainer] - Gáspár...!

Kondor Ábrist keresi a Gazda.

- Hm...

Én mondtam neki, hogy maradjon otthon.

Alig aludt az éjjel. Lázas volt...

Nagyon köhögött.

[Brainer] - Er ist leider, krank. Er ist zu Hause geblieben.

(halk szélzúgás)

A gyerek hasonlít a Gazda fiához.

Annak is ilyen kölyökképe volt, senki nem hitte róla, hogy orvos.

(közeledő mély repülőgépzúgás)

Most már a Gazda is tudja, hogy eltűnt.

Értesítették.

(berepülő gép visító robaja)

(repülőgép gépágyújának ropogása)

(légi harc robaja) - Ne félj Rozi, ne félj!

- Az isteneteket...!

(gépágyúk fülsüketítő sorozatai)

- Lehasalni! Árokba!!

(zuhanó bomba visító hangja)

(robbanás)

(gépágyúk sorozatai)

[francia kiabálás] - Lőjétek őket! - Dögöljenek a Boche-ok!

- Vége lesz a háborúnak! - Gyertek, csak gyertek!

- Irtsátok őket! - Éljen a szabadság!

[Gazda] - Kaputt...

(távolodó repülőgép-moraj)

Alles ist aus...

Alles...

[Gáspár] - Mit mond...?

- Hát, hogy vége...

- Minek?

- Mindennek... A háborúnak... Neki...

...a németeknek.

Szóval, hogy vége...

[Szabó] - Hát igen...

Ha nem a magyarokkal álltak volna össze, akkor most nem kapnának ki.

[Gáspár] - Hogyhogy...?

- Mert még nem tanulták meg a népek,

hogy a magyarokkal nem érdemes cimborálni...

Mert mikor győztek a magyarok...?

Melyik csatába...?

Hol...? (távolodó repülőgép-moraj)

A magyarok sosem győztek... Hacsak...

...hacsak Árpád apánk idejében nem.

- Hogy?! Ha a németek elveszítik a háborút,

annak a magyarok lesznek az okai?!

- Azt én nem mondtam...

Csak azt, hogy aki eddig még a magyarokkal cimborált,

azt mindig eltaposták... De mindig.

Emlékezz csak vissza...!

Mindig...! (csend, rovarzümmögés)

A magyarokkal együtt...

- Französische Gefangene! Antreten!

[Brainer] - Harminc, harmincöt, negyven, negyvenöt,

ötven, ötvenöt, ötvenkilenc...

A mai nap eredményei tehát: Kisék ötvennégy, Fábiánék hetven,

Tarék negyvenhét, Szabóék ötvenkilenc láda...

[Fábiánné] - Hogyan mondta, Brainer úr? Mennyi a miénk az urammal?

- Hetven.

- Már... ne haragudjon...! Nem rosszul számolta el...?

- Hogy merészel gyanúsítani engem...?! Ki maga?!

[ordít] Kettőig se tud számolni, és engem oktat?!

Én gazdatiszt vagyok, ha nem tudná!!!

- A kurva jó... édes gazdatiszt anyádat!!

- Ne csináld, András!

- Hogy mernek maguk itt így beszélni?! Ha ezt elmondom a Gazdának,

magukat úgy kirúgja innen, hogy hazáig meg se állnak!

- Kikaparom a szemét...!

[visítva] Piszkos gazember!! - Ilonka! Mit csinálsz?

- Piszkos gazember!!!

- Nem szabad... Hallod?! Gyere ide!

Maga... maga ott téved, Brainer úr, hogy ezeket nem számolta!

- Mert azokat a franciák szedték! [Fábián] - Kik szedték?!

[Fábiánné] - Te! Gané! Piszkos gané! (köp)

- Ilonka...! Ez nem szép... Ilonka! - Rohadt...! Rohadt!!

- Ilonka...! Na...

(Ilonka sír)

- Brainer úr! Én láttam, és tanúsíthatom,

hogy ezeket a ládákat Fábián András hozta ide!

- Maguk összebeszélhettek! Nem vagyok köteles elhinni!

[katona németül] - Felügyelő úr! Valamit jelentenem kell!

- Csakhogy én megjelöltem a ládáimat!

Az én ládáim tetején mindnek egy krumpliszár van!

Tessék...! Tessék a krumpliszár...!

[sírva] Az enyém...! Tessék!

Tessék, itt van! Az enyém! Meg lehet nézni! (sírva nyög)

Én nem hazudok!!

Miközülünk egy rohadt ládáért senki nem hazudik magának!!

(elkeseredetten zokog)

(sóhajt)

- Felügyelő úr! Valamit jelentenem kell!

[Brainer] - Na, rajta!

Az úr azt mondja,

hogy a fiú fél órával ezelőtt meghalt.

- Mi?!

- Ne ríj már, Ilonka... Nyugodj meg!

Okos voltál, hogy megjelezted a ládáinkat.

Okos asszony vagy, Ilonka...!

- Mit mondott...?!

- A magyar fiú meghalt.

[Kis] - Valami... történt, Brainer úr...?

(halk szélzúgás)

[csendesen] - Ne haragudjanak... én tévedtem...

Az elszámolás rendben lesz, Fábiánné...

Bocsánat...

Hanem... ez a gyerek nagyon rossz hírt hozott...

Nem is tudom, hogy mondjam meg...

A Gazda üzeni, hogy Kondor Ábris meghalt.

(halk szélzúgás, rovarzümmögés)

(zihálás, lihegés)

(elcsüggedt zihálás, lihegés)

(lenyugvó légzések, sóhajok)

(csend)

[Fábián] - El kell égetni...

[Brainer] - Minél gyorsabban el kell temetni... Járvány lehet belőle.

- Mi baja magának, Brainer?!

Nincs egy órája, hogy meghalt, és maga már sürget?!

[Tarné csendesen, határozottan] - Mindenki menjen ki!

Lemosom a halottat... egyedül.

Otthon is egyedül csinálom.

Aztán meg koporsó kell neki.

[Brainer halkan] - Sie wird den Toten waschen... sagt Sie... allein...

Sie sagt auch, der Tote muss einen Sarg haben...

[Gáspár] - Brainer úr...,

...koporsó kellene.

- Hallottam...

Csak fogalmam sincs, honnan szerezzünk... koporsót, manapság...?

Valami láda nem lenne jó...?

[Fábián] - Láda...

A kurva jó édesanyádat, te tetves!

Láda...?!

Se koporsó! Se harangszó! Se pap!

Mert egy magyarnak minden jó?!

[sírósan] Egy ágrólszakadtnak minden jó?!

Harangozzatok... az anyátok úristenit!!

(csend)

Mindenki a magyarral akar elbánni...?

Mindenki a magyarra pályázik?!

[sírósan kiabál] Azt hiszik... azt hiszik, nekünk a láda is jó?!

[Szabó] - Igazad van...

Mindenki miránk pályázik...

Vajon miért szeretnek bennünket ennyire ?

[Gáspár] - Egy szó, mint száz: tisztességes temetés kell...

(motort indítja)

(kopácsolás)

[Tar] - A Gazda...

[Brainer] - A felesége fekszik ott. Tavaly halt meg...

[Tar] - Odamegyek..., megkapálom a sírját...

[Gáspár] - Magának nincs családja, Brainer úr?

- De.

Amerikában. Tavalyelőtt mentek ki.

Már akkor is itt dolgoztam... Nehezen sikerült nekik...

- Maga miért nem megy utánuk...? - Innen? Most...?

Németország Amerikával háborúzik!

[Szabó] - Avval is...?

Itt vannak mellettünk a franciák...

Magyarországon túl az oroszok...

meg még Amerika is...?

Hát ezt még felsorolni is sok...!

Nemhogy még minddel háborúzni...

[Brainer] - Köszönöm.

[Fábiánné] - Kérnék én magától valamit, Brainer úr...!

- Mit?

- Van a szobánkban egy kép... szentkép...

Azt, ha megengedi, hazavinném.

- Minek az neked?!

- Hazavinném, ha lehetne...

- Rendben van, Fábiánné, majd megnézzük azt a képet.

[Fábián] - Jó volna szólni a gazdának a temetésről.

- Miért?

- Mert mi már eldöntöttük.

A pap az a francia lesz...! Az a Lyon... vagy hogy hívják...

(csend)

(lassú léptek kopogása a fapadlón)

(csend)

(madárcsicsergés)

[Jean Pierre] - Requiem aeternam dona ei Domine!

[Gazda] - Et lux perpetua luceat ei.

- Dominus vobiscum. - Et cum spiritu tuo.

- Requiescat in pace. - Amen.

[Szabóné énekel] ♪ Tebenned bíztunk ♪

(asszonyok csatlakoznak) ♪ eleitől fogva ♪

(férfiak is énekelnek) ♪ Uram, téged tartottunk ♪

♪ hajlékunknak ♪

♪ Mikor még semmi ♪ (rögök dübörögnek a koporsón)

♪ hegyek nem voltanak. ♪

♪ Hogy még sem ég ♪

♪ sem föld nem volt formálva ♪

♪ Te voltál és te vagy, ♪

♪ erős Isten ♪

♪ És te megmaradsz ♪

♪ minden időben. ♪ (ének elhalkul)

(sejtelmes harangjáték)

(halk, sejtelmes zene)

(zene elhalkul)

(tücsökciripelés)

[Tarné] - Még amíg betakarítunk mindent, az még idő.

[Szabóné] - Mennyi lehet... egy hónap... legfeljebb másfél...

Mi az már? Semmi...

[Kisné] - Hát... én már biztos, hogy úgy vagyok...

Azért is lettem rosszul a templom előtt...

Ott, abban a nagy városban.

- Örülj neki...!

Hazamentek, aztán felneveled.

Most már van egy kis pénzetek is.

- Hát, van...

[Fábiánné] - A sógor megint írt...

Megkapta a vastagvázas biciklit...

már a házat is lefoglalózta...

Lesz jószág is, valami...

Tán könnyebben élünk majd...!

Egyszer tán elmehetünk a farsangba...

Andrással bálba is már, ha lesz...

Én életemben még csak egyszer táncoltam...

a lakodalmamon...

[Szabóné] - Egyszer...?

Én, látod, még egyszer sem.

És most már alighanem nem is fogok.

[Brainer] - A Gazda már régebben akart magukkal beszélni.

Arról van szó... felajánlja maguknak: maradjanak itt.

Aki akar.

Földet kapnak, házat kapnak. Mindenki a maga ura lehet.

(csend)

- Sie werden hier alles haben. Sie werden Sich hier wohl fühlen.

- "Itt majd jól érzik magukat..." - azt mondja.

[csendesen dörmög] - Várnak bennünket...

[Brainer] - Magát ki várja?

- Várnak... Rokonok... ismerősök.

Különben is, ott éltem le az életemet...

ott vagyok otthon.

[nagy levegő] Én a magam részéről...

nem akarok itt maradni.

(csend)

(mérges ebcsaholás)

(madárcsicsergés)

(Bacskó Bandi bolondul acsarkodik) - Vau-vau-vau-vau-vau-vau-vau!!!

Vau-vau-vau-vau-vau-vau-vau!!!

Aj-aj-aj...aj! Aj aj aj! (vasúti sorompó kolompol)

- Ne ingereld örökké azt a kutyát, Bandi!

Nem hallod?!

(Bandi csak acsarkodik)

[lelkesen] Ez a 424-es, Bandi...! Hallod?!

[Bandi meglepetten nyög] - Ej...!

[alig érthető beszéddel] A 424-es...?!

Ez nem a 424-es...

(fújtatás, mozdony sziszegése)

Mér mondja nekem, hogy ez...

Mér mondja nekem, hogy ez a négyhuszonnégyes...?!

András...!

András!!

Zsófi néném!! Dániel bátyám!!

Há' megjöttek! Isten hozta magukat! - Szervusz, Bandi. Megjöttünk.

- András...! Hát megjöttél? Hát, hozta Isten!

Hadd vigyek én is valamit! Hát itt vagy! Megjöttek!

András! András!!

András!! András, hát itthon vagy...!

Hát, megjöttél, András!

Hát, itthon vagy, András!

[kisfiú] - Az amerikások jönnek! Ahol ni...!

Itt vannak az amerikások!

(kopog)

Megjöttek az amerikások!

Zsuzska néném! Itt vannak, hallja?!

[Bandi] - Hogy tudsz te ekkorákat lépni, András?

A népek csak bámulnak rajta, hogy te mekkorákat lépsz...!

Kész csoda...!

- Menni kell az embernek! [halkan] Muszáj...

(ropog a hó a lábak alatt)

[Kondor] - Német katona volt...?

[Gáspár] - Az... ...olyan gyerekkatona...

- És... hány éves lehetett az a német katona...?

- Hát lehetett vagy 17, vagy még annál is kevesebb...

[Kondor] - Még gyerekebb, mint...

szegény Ábris volt, Isten nyugtassa...

[együtt, csendesen] - Isten nyugtassa... (poharak koccanása)

[Kondor] - Itt is visznek mindenkit... Már a leventéket is...

Üres a falu. Asszonyok, gyerekek, öregek... Kívülük nincs senki.

(ajtó nyílik) [kisbíró] - Agyonisten, jó estét!

(kezét dörzsöli) Hát... itt vagytok...?

Hát akkor... itthon vagytok!

[Szabó] - Van szemed, láthatod...

- Látom...!

Ej...!

(nyelvével csettint)

Hát... fiúk... akkor ezt írjátok alá...

[Gáspár] - Kik?

- Fábián András...

Kis Dani...

....meg Tar Elek.

SAS behívó! Menni kell sürgősen.

De... az éjszakát még itthon tölthetitek.

(síri csend)

- A gyereket...

valaki vigye az anyjához...

Én erre a kis időre már haza nem megyek.

[Szabóné] - Na, jól van, jól van, elég legyen...!

Ne sírj már, Rozika...!

Hamar vége lesz ennek... Már vége is van.

Meglátod, egy-két hónap, újra itthon lesz Dani.

(bentről kapatos férfikórus)

[Szabó] - András! Gyere! [Kis] - Na, jól van, jól van!

- Értsetek már a szóból! [Fábián] - Hagyjál engem!

[Fábiánné] - Nem tudják kihozni őket...!

- Gyertek már, az Isten áldjon meg benneteket, hát jön a vonat!

[Fábiánné] - Mindjárt itt a vonat...

[Tar] - Hagyj már, Dániel, mi bajod van velünk?!

- Felállni! Gyerünk!

Induljatok már végre! No!

[Tarné] - Jönnek! (éneket befejezik)

(csendes női sírás)

[Kis rázendít] ♪ Hejde! Ez a kerek ég ♪

♪ ha beborul, kiderül... ♪

[Fábián] - Most nem ezt kell énekelni, Dani!

Az én apám azt danolta...

még az első háborúban...

'14-ben...

♪ Hazádnak... ♪ (másik kettő csatlakozik)

♪ rendületlenül ♪

♪ légy híve, ♪

♪ ó, magyar! ♪

♪ Bölcsőd az, ♪

♪ s majdan sírod is, ♪

(Tarné felzokog)

♪ mely ápol s eltakar... ♪

(vonat zakatolása)

♪ A nagyvilágon e kívül...♪

(állomás-kutya mérges ugatása)

♪ Nincsen számodra hely ♪

♪ Áldjon, vagy verjen sors keze ♪

♪ Itt élned, ♪

♪ élned, halnod kell. ♪

(asszonyok hüppögése)

- Mi már...

tulajdonképpen magyar katonák volnánk, vagy mi a csuda.

- Bizony, magyar katonák...!

Rozika...! [Fábián] - Ilonka... hol vagy...?

[Kis] - Ne félj, vége lesz a háborúnak hamar!

[Tarné] - Isten áldjon meg... - Ne ríj már. Jó asszony voltál, Irma!

(vonatfütty)

- Menjetek már...! Mindjár' elindul a vonat...

- Isten veled, Rozika! Vigyázz magadra!

- Na, menjetek... Menjetek! Na! Te is, te is...

[Kisné] - Hol a nagykabátom...?! [Szabó] - Odafönn van a vagonban.

- Csakugyan itt van...!

- Eh...

- Dani! Dani! Hol vagy, Dani?! (komor zenei futam)

[Tarné] - Vigyázz magadra! [Fábiánné sírva] - András!

- Irma! - Kicsi András! - Rozika! Isten veletek!

(vonat sziszegése, zakatolása)

(vonatfütty)

(távolodó vonat halk zakatolása)

(zakatolás lassan elhalkul)

(halk, komor zene)

(halk, komor, vészjósló zene)

(erőteljes, komor, vészjósló zene)

(vészjósló zene íve emelkedik)

(ijesztő zenei tetőpont)

(komor zenei lezárás)

(halk, melankolikus, sejtelmes zene)

(zene elhalkul)