Original subtitles

(szimfonikus, emelkedő ívű zene)

(lendületes, teátrális zenei nyitány)

(katonás induló)

(melankolikus, sejtelmes zene)

(teátrális zenei lezárás)

(szimfonikus, emelkedő ívű zene)

(lendületes, teátrális zenei nyitány)

(halk, katonás induló)

[Simon Péter hangja] Filmünket... a 'névtelen gyereknek' ajánljuk.

Azoknak a gyerekeknek,

akiknek ez volt a sorsuk a történelmi idők országútjain.

(lendületes, katonás induló)

(halk, szomorú zene)

[Simon Péter hangja] Valahol, ...

...ahol a háború vihara végigsepert országokon, tájakon, embereken,

életeken...

Valahol Európában...

Valahol a Duna mentén...

(repülőgép robaja)

(robbanás)

(lendületes, vészjósló zene,) (robbanások)

(nyugodtabb, sejtelmes zene)

(katonás dobpergés)

(vonatfütty)

(gőzmozdony zakatolása)

(ajtó behúzásakor) (ijesztő zenei zárás)

(csend)

(komor, sejtelmes zene) (a vonat tempójára gyorsulva)

(komor zene fokozódik)

(zenei tetőpont)

(dübörgő zenei lezárás)

(halk, komor, sejtelmes zene) (a vonat tempójában)

(halkuló zene)

(halk, sejtelmes zene)

(katonás dobpergés)

(katonás dobpergés)

[Kislány] - Apuka!!

(géppisztoly-sorozat,) (csend)

(ijesztő zenei lezárás)

(csend)

Apuka...

(csend)

(katonás dobpergés)

(légvédelmi sziréna visítása,) (katonás dobpergés abbamarad)

(berepülő gépek robaja)

(repülőgép-gépágyú ropogása)

(repülőgép-gépágyú ropogása)

(repülőgép folyamatos robaja)

(repülőgép-gépfegyver)

(csörömpölés)

(vidám, nyávogó verklizene szól)

(repülőgép folyamatos robaja) (és a verklizene elhalkul)

(komor zene)

(ijesztő zene)

(halk, komor, sejtelmes zene)

(repülőgép távoli robaja)

(törmelék leesésekor ijesztő zenei futam)

[Hosszú] - Élsz még...?!

Beszélj már, a kutya mindenit! Élsz még?!

[Vagány akadozva] - A bomba... a bomba...!

- Fenét bomba!

Légnyomást kaptál, te barom! Kapaszkodj, gyere!

Kapaszkodj már, te hülye!! Na, gyere, kapaszkodj!

Várj csak...

(repülőgép távoli robaja,) (halk, komor, sejtelmes zene)

[Hosszú] A Hörcsög! (nevet)

Na, mi az, tábornok úr, nincs tovább?!

Most te is hallgatsz, ugye, nyavalyás?!

(vidámabb zenei futam)

(halk, vidámabb, sejtelmes zene)

(repülőgép zúgása abbamarad,) (halk, vidámabb, sejtelmes zene)

[Hosszú] Na, mi van?

Élsz még?!

Ha közben megdöglöttél, és hiába cipellek, agyonverlek!

(halk, sejtelmes zene)

Beszélj már, istenverte, rohadt kölyke!!!

(ledobáskor ijesztő zenei lezárás)

(halk, sejtelmes zene)

[Vagány] - Hosszú! Hosszú...

[lihegve] Csak nem hagysz cserben egy havert?

[panaszosan] Az apád mindenit...!

- Aki staubolni tud, az járni is tud...

(halk, sejtelmes zene)

(keserves gyermeksírás)

[Hosszú] Várj csak!

(halk, sejtelmes, katonás zene)

- Hé-hé! A cigarettám!!

(halk, katonás zene)

(komor zene)

(komor zene felerősödik)

(halk, sejtelmes, katonás zene)

(katonás zene íve) (emelkedik)

(sejtelmes, katonás zene)

[Hosszú] - Víz!

[kórusban] - Víz! Víz! Víz! - Hurrá!

(lendületes, zenei felbolydulás)

(sejtelmes, varázslatos zenei futam)

(halk, sejtelmes, katonás zene)

(zene leáll)

(ordítozás)

(csörömpölés)

- Gyerünk!

[Kuksi] - Vigyázz a harmonikámra!

(tenyerébe pök)

(ordítozás)

- Gyerünk! - Jaj...!

[Kislány rácsodálkozva] - Mit csinálnak...?

- Ismerkednek...

(ordítozás)

- Gyerünk! - Ne sajnáld!

- Mindent bele!

(halk, sejtelmes, katonás zene)

[Kuksi] - Gyerünk!

Gyerünk! Gyerünk!

(ijesztő zenei futam)

(menetelő, sejtelmes, katonás zene)

(felgyorsuló, ijesztő zene)

(vidám harmonikaszó)

(harmonika elhalkul,) (komor, ijesztő zene)

(közeledő motorzúgás,) (lendületes, komor zene)

(ijesztő zene fokozódik)

(zene elvágva)

[kórusban] - Bácsi kérem, tessék felengedni! - Menjetek innen a kocsimtól!

Futás innen, mert rögtön elgázollak benneteket, csavargó banda!

- Bácsi kérem, szabad hátul kapaszkodni? Tessék felengedni!

- Kuss! Menjetek innen! Nem értitek? Nem takarodtok az útból?!

(sofőr tovább üvöltözik,) (gyerekkórus feltartja)

(lendületes, sejtelmes zenei futam)

(motor duruzsolása)

- Gyerekek, ez festék!

[Tollas fékeveszetten] - Bor, bor, bor!!

Pfúj... Ecet!!

[Ficsúr] - Ezt a kocsit jól kifogtuk!

(motor duruzsolása)

[Kuksi] - Ez mi?

[Vagány] - Hurok!

- Az minek?

- Ez...?

A tróger nyakára!

(sejtelmes zene)

(fokozódó, vészjósló zene)

(zenei tetőpont)

(hirtelen zenei lezárás)

[Vagány] - Na, ez kész! [Tollas] - Most mit csináljunk vele?!

[Vörös, kérlelve] - Akasszuk fel, gyerekek!

[Vagány] - Te hülye! Inkább nézzük meg, van e valami kaja! - Enyém a cipője!

- Az nem a tied! (kiabálás) - Azt hiszed, minden a tietek?!

[Vagány] - Szalonna!

- Na, na...!

Na, szagolni szabad!

(motor duruzsolása)

Hát ez mindnek kevés...,

...egy viszont éppen jóllakhat vele.

Kisorsoljuk.

Aki a...

...fejetlent húzza...

...az nyer!

Na...

[Ficsúr] - Parancsolj, kérlek!

- Na...!

Ficsúré...

[fiú] - Nyavalyás...

- Ne itt zabálj! Nem látod, milyen éhesen nézik?! Eredj a kocsi mögé!

Na, mit bámultok itt?! Gyerünk, rázzuk fel a trógert!

[Cigány] - Krumpli! Krumpli! Krumpli!

[kórusban] - Krumpli! Krumpli!

[Hosszú] - Hol találtad? - Gyertek utánam!

[kórusban] - Krumpli! Krumpli! (lendületes zenei felbolydulás)

(varázslatos zenei futam)

(csend)

(puskalövés,) (ijesztő zene futam)

(halk, sejtelmes, katonás zene)

(sejtelmes zene)

(ijesztő, lendületes zene)

(sejtelmes zene)

(ló elesésekor ijesztő zenei lezárás)

(folyamatos dobpergés)

(folyamatos, mérges kutyaugatás,) (dobpergés)

(dobpergés elhalkul)

(kiszenvedő malacvisítás)

(utolsó röfögések)

(komor, sejtelmes zene)

(vészjósló, lendületes, fokozódó zene)

(puskalövés)

(puskalövés)

(ijesztő zenei lezárás)

(halk, komor zene)

(zene elhalkul)

(halk, szomorú zene)

(zene elhalkul,) (távoli mérges kutyaugatás)

(csákány kopogása)

(halk, gyászos zene)

[Hosszú] - Tud itt valaki imádkozni? (zene elhalkul)

[egy elkezdi] - Miatyánk, ki vagy a mennyekben,

[többen csatlakoznak] szenteltessék meg a Te neved,

[kórusban] jöjjön el a Te országod,

legyen meg a te akaratod,

miképpen a mennyben,

azonképpen itt a földön is.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

és bocsásd meg a mi vétkeinket,

miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek,

és ne vígy minket a kísértésbe,

de szabadíts meg a Gonosztól! Ámen.

(csend)

(lövés,) (lendületes, komor zene)

(lövések)

(lendületes, fokozódó, vészjósló zene)

(lövés)

(lövés)

(lövés)

(lövés)

(vészjósló zene)

(lövések)

(lövés,) (zene elhalkul)

(vidámabb, lendületes zene)

[Hosszú] - Gyerünk, gyerünk!

Ki tud úszni?

Mars vetkőzni! Ruhákat be a csónakba!

A többi velem jön! Gyerünk, gyorsan!

Na, gyerünk, gyerünk!

(sejtelmes zene)

Te mire vársz?!

Tudsz úszni?

[Éva] - Tudok... - Akkor miért nem vetkőzöl?! Mi?

- Mert nem vagyok fiú.

- Mit beszélsz...?!

- Ezért nem vetkőzhetem le.

Vigyél magaddal a csónakon!

- Hogy kerülsz te ide...?

[Tollas] - Hosszú, Hosszú! (lendületes zene)

Találtam egy evezőt!

- Na, jó! Gyerünk a csónakba!

Ez velünk jön!

(lendületes zene)

(lendületes zene)

(zene elhalkul)

(víz csobogása)

(halk, melankolikus zene)

(madárcsicsergés)

(komor, sejtelmes zene)

(zene elhalkul)

(madárcsicsergés)

- Na, ez jól bekapta!

[Hosszú, mélázva] - De lakni lehet benne...

[Ficsúr] - Lakni...?! Hiszen ez csupa rom!

- De háklis lettél!

Nekünk ez pont jó!

Tollas! Vörös!

Gyerünk, utána nézni!

(halk, sejtelmes zene)

(halk, feszült, sejtelmes zene)

(csend)

(feszült, sejtelmes zene)

(nyikorgó ajtó)

(varázslatos, sejtelmes zene)

(lendületes, ijesztő zene)

(pukkanás, zene elvágva)

(mohó lihegés)

[Simon Péter nyögve] - Jaj, az...!

Hej, a mindenedet...!

Te, mit csináljak veled?! He?

(szekrényajtót recsegve becsapja)

(folyamatos dörömbölés a szekrényből)

(dörömbölés,) (halk, vidámabb zene)

(vidám, lendületes zenei futam)

(halk, vidám zene)

(vidám, lendületes zenei futam)

[Hosszú] - Hol a Tollas?! [Vörös] - Elfogták... (liheg)

(csend)

[Simon] - Hogy kerültél te ide?

Hogy hívnak?

Na, mi az, nem tudsz beszélni?!

Hoztam egy kis kenyeret,

hogy a kolbász meg ne nyomja a hasadat.

(szekrény recsegése)

Jellem...!

(csend)

(lágy, melankolikus zongoramű,) (Beethoven: Für Elise)

(sejtelmes zene)

(lánccsörgés)

(lépések ritmusára emelkedő zene)

(sejtelmes zene)

(álmosan nyög)

(sejtelmes zene)

(álmosan nyög)

(ordítozás)

- Húzd meg! - Fogd le a lábát!

- Húzd meg a kötelet! (dörömbölés a szekrényből)

[Tollas, negédesen] - Hogy hívnak?

Hogy kerülsz ide?

Ha valami mondanivalód van,

akkor... nyald ki a ... (harsány nevetés)

[Vörös] Srácok! Itt a kaja! Gyertek!

- Kaja! - Éljen! Kaja! (vidám kiabálás)

(üvegek csörömpölése,) (dobogás)

(vidám éneklés,) (edények ütemes püfölése)

(vidám, sejtelmes zene)

[Éva] - Miért nézel? (zene elhalkul)

(csend)

Mit akarsz tőlem?! - Semmit....

(Hosszú félszegen nevet)

(ittasan) Tudod te, hogy...

Tudod te, hogy nekem még...

...nekem még... soha nem volt dolgom...

...veletek? Hm...?

- Nekem igen...

Nekem már volt dolgom...

...veletek...

- Férfivel...?

[Éva mesél] - Ősszel történt...

Akkor jöttek a németek a mi utcánkba...

A szomszéd házakból már összeszedték az embereket.

A lépcsőházban zaj volt...

Tudtam, hogy most jöttek a mi házunkba.

Azt üzenték, hogy ha...

'okos' vagyok, ...

és átmegyek a másik szobába, 'valakihez', ...

...akkor nem visznek el bennünket.

Ezt a többiek nem tudták, ...

...csak én...

(csend)

(óra ketyegése)

(óraketyegés közelről)

(vidám, csilingelő zenével) (üti az órát)

(csend)

- Akarod, hogy megkeressük?

- Miért...?

- Hogy ne maradjon adós.

- Nem adós...

Nem tartozik semmivel.

Őt nem is láttam.

Mindig csak azokat láttam magam előtt, akik a szomszéd szobában várnak rám.

(ijesztő zenei futam)

(csend)

(komor, feszült zene)

(ijesztő zenei tus)

(halk, szomorú zene)

(szívbemarkoló zenei lezárás)

(férfi korabeli sláger dallamát fütyörészi)

(óra folyamatos ketyegése)

(fütyörészés vége,) (óra monoton ketyegése)

(pisztolylövések)

(pohár koppan, széttörik)

(lövések)

(óra monoton ketyegése)

(csend)

Rossz, hogy elmondtam...?

(csend)

- Hogy hívnak?

- Évának...

- Engem... Péternek hívnak.

(vidám éneklés,) (edények ütemes püfölése)

(éles füttyszó,) (éneklés, csörömpölés lanyhul)

(éles füttyszó,) (éneklés, csörömpölés abbamarad)

[Vörös] - Gyerekek!

[ittasan, kérlelve] Gyerekek, könyörgöm! Akasszuk fel!

- A... Akasszuk fel!

Akasszuk fel...!

- Akasszuk fel! (ordítozás)

- Akasszuk fel! - Akasszuk fel!

- Akasszuk fel! - Akasszuk fel!

- Akasszuk fel! - Akasszuk fel!

(kiabálás)

- Akasszuk fel! - Akasszuk fel!

(éles füttyszó)

- Gyerekek, könyörgök, ide! Ide akasszuk fel!

- Jól van! - Jól van!

(kiabálás)

- Akasszuk fel! - Akasszuk fel!

- Akasszuk fel! - Akasszuk fel!

(füttyszó)

- Gyerekek, várjatok!

Egy...

kettő... három! (ordítás)

[Hosszú] - Állj!!

Ki mondta, hogy akasszátok fel...?!

- Én.

- Te? - Én...

- Miért...?!

- Viccből. - Hm... hm...

(Hosszú nevetni kezd,) (többiek csatlakoznak)

(nevetés abbamarad)

(Simon nevet)

(csend)

Vigyétek el!

[Ficsúr, akadozva] - És most mit csinálunk evvel az öreg trógerral?

- Még nem döntöttem, majd holnap reggel megmondom.

Na, takarodjatok aludni!!

Nem hallod?! - Jó...

[Hosszú] - Részeg disznók...

(csend)

(hortyogás)

(a zongorán alvó megfordulása) (közben megüti a zongorahúrokat)

(horkant)

(álmosan nyög)

(hortyogás)

- Hol az öreg?! Hallod?! Hol az öreg?!

[Kuksi, álmosan] - Én nem tudom... - Te engedted el?! - Nem...

- Akkor hogy lógott meg?! [Kislány] - Én...

- Te...? [sírósan] - Én engedtem el.

- Nem igaz, hazudik! A bácsi megkérte, hogy kössem ki a kezét.

[Hosszú] - Te persze kikötötted... - Igen.

[Ficsúr] - Na, tessék!

Most ez az öreg tróger a nyakunkra hozza a falut!

Elárultad az egész bandát!!

Tudod, mi vagy?! Áruló!!

- Gyerekek, könyörgöm! Akasszuk fel!

- Fogd be a szád!

Csukjátok be a szekrénybe!

[sikítva] - Jaj, hagyjatok!

Ne vigyél, engedj el, jaj! Hagyjál!

- És most mi lesz? - Ha jönnek, védekezünk.

[Tollas] - Jönnek! Jönnek! Jönnek!

(sejtelmes zene)

[Hosszú] - Várj! Egyedül jön...

- Gyere ki... - Nem jövök, mert becsuktak!!

- De most én kicsuklak... - Hiába csuksz ki, mert én fogoly vagyok!

- Ha most kijössz, akkor nem vagy fogoly...

- Ne beszélj össze-vissza, ehhez a lányok nem értenek! Csukd be az ajtót!!

(csend)

- Jó reggelt, uraim!

(sóhajt)

Hogy el ne felejtsem, ...

...a faluban valami gyerekeket keresnek.

[Hosszú] - És te mit mondtál?

- Nem szoktam hazudni.

- Szóval beköptél...?!

- Azt mondtam, hogy gyerekekkel nem találkoztam,

csak csavargókat láttam.

De... arról nem faggattak.

(edények zörgése)

- Kijöhetsz...

- Ugye visszajött?

(csend)

[Intéző] - Nekem magyarázzátok? Nekem?!

Hát azt hiszitek, hülye vagyok?!

Mi az, hogy eltűntek?!

A föld nyelte el őket?!

Itt vannak valahol, és punktum!

Hogy hol, az a ti dolgotok! Megértettétek?

[I. őr] - Meg. - Holnapra jelentést várok!

Végeztem. (toppantás)

[Orvos] - Na, intéző úr, ez a két utolsó porom.

Több nincs.

A városban azt mondják, hogy már... Berlint ostromolják.

[lelkesen] Lehet, hogy megint béke lesz?

[fagyosan] - Nem hiszem, doktor úr...

Ilyen olcsón nem adjuk...!

- Ha magának ennyire... tetszik a háború, miért lógott meg?

Mit bujkál itt?

Vagy talán itt akarja folytatni,

gyerekek ellen?!

- Nem azért hívtam orvost, hogy kritizáljon, hanem hogy gyógyítson! Megértette?

Végeztem!

- Parancsára...

- "Elvtárs!" (szisszen)

(melankolikus zongoramű,) (Beethoven: Holdfény szonáta)

[Kuksi] - Ez te vagy...?

- Ühüm!

Voltam és leszek! - Mi van a kezedben?

- Nem látod? Pálca! (abbahagyja a zongorázást)

- Mi vagy te? Tanító bácsi? - Nem én!

- Bűvész? - Valami olyasféle.

[viccesen] Ha én evvel a pálcával intek,

akkor az emberek muzsikálni kezdenek!

Nem hiszed? - Nem.

- Tudsz te olvasni? Hm? - Tudok!

- Nahát akkor menj, és olvasd el azokat a nagy betűket,

amiket ott találsz a szemétben! Na, eredj!

(melankolikus zongoraművet folytatja)

- "Pi-er-re...

...Si-mon."

- Jól van!

Tényleg tudsz olvasni!

Na most... olvasd a másikat!

- "Ve-zé-nyel: Si-mon Pé-ter..."

- Na látod! Az is én vagyok, meg amaz is én vagyok!

Az a sok Péter, Pierre, Pietro,

az mind-mind én vagyok!

Így neveztek engem különféle nyelveken, a különféle országokban.

Európában, Amerikában,

mindenütt a nagyvilágban, amerre jártam.

- Ha te ilyen híres ember vagy, akkor miért vagy itt?

- Mert odalenn, a világban, még nagyon nagy a zaj.

Nemigen hallanák meg a muzsikát...

Majd egyszer, később,

ha majd újra csend lesz...

- És hogy kerülsz ide?

(zongorázást abbahagyja)

- Te kérded?!

Hát kérdeztem én, hogy ti hogy kerültetek ide?!

Ezt a kutyát se kérdeztem,

aki ma reggel az erdőbe mellém szegődött.

Nem kérdeztem, hogy került ide, miért jött ide...

Valahol belerúgtak,

világgá ment, itt van...

Csavargó,

mint mi mindannyian.

- Te is csavargó vagy?

- Persze, hogy csavargó vagyok.

Mint az a sok-sok ember,

akinek menekülni kellett,

mert bántották valahol őket.

- Neked mi bajod volt...?

- Nagy baj volt.

Gondolkodni mertem.

(komor zongoraművet játszik)

[Tollas] - Az őrséget leváltottam. - Jó.

- Na, mi lesz, megyünk, vagy maradunk?

- Maradunk.

- És hol a frászba alszunk...?

- A világért se akarok beleavatkozni az urak dolgába,

de hogyha itt a tetőt egy kicsit kijavítanák,

mint ahogy én kijavítottam magamnak, hogy be ne essen az eső,

itt egész jól lehetne aludni...

- Ez a vén tróger azt hiszi, hogy mi kőművesek vagyunk!

- Én nem tudhatom, hogy mi az urak foglalkozása...

Én se vagyok kőműves, de azért énnálam nem esik az eső!

Egy-néhány gerenda és egy kis jóakarat kérdése az egész!

- Hát... idefigyelj!

Nyald ki...

- Ne fárassza magát, fiatalember!

Ezt már hallottam! (nevetés)

(vidám, lendületes zene)

(fűrészelés, kopácsolás)

(vidám gyerekzsivaj)

- Nézd meg, mi van a vacsorával!

Csináld a szögeket!

(edény ütemes püfölése)

- Vacsora! Vacsora!

- Vacsora! (vidám ordítozás)

(komor zene)

[II. őr] - Felmenjünk a várba? [I. őr] - Mi a fenének?!

- Hátha fenn vannak. - A bolond muzsikusnál, te marha, te?!

Ez nem áll szóba idegen emberrel,

még egy kutyát sem tűr meg maga mellett, nemhogy koszos kölyköket!

- Gondolod? - Gondolom.

(zenét komponál)

(dúdol)

(egy hanggal lejjebb játszik)

(dúdol)

(zongoramű-részlet)

[Kuksi] - Mit írsz?

- Kottát. - Az minek?

- Abból lesz a zene! - Hát az meg minek?

- Hű, de nehezeket tudsz te kérdezni!

Hát, hogy mondjam...

Hogyha valami... olyan nagyon fáj...

vagy olyan nagyon-nagyon szép, hogy azt már ki se lehet mondani,

hát akkor... így mondja el az ember...

(zongoramű-részlet)

Könnyebben meghallják! Érted?

- Nem.

- Hát ide figyelj!

Volt egyszer egy fiatalember,

túl az Óperencián,

messze, valahol Franciaországban,

akinek nagyon-nagyon sok mondanivalója lett volna az emberekhez...

Hát... leült a zongorához,

és így csinált...

(a La Marseillaise) (első hangjait játssza)

Nem hallottad ezt még? - Nem.

- Senki se hallotta közületek? (tovább játssza a dalt)

Na, nem baj! Akkor se ismerte senki.

De egy szép napon elment valaki a fiatalember ablaka alatt,

és meghallotta...

Aztán még egy, aztán egy harmadik...

Az egyik fütyülte, a másik dúdolta,

és így egyre többen kezdték énekelni.

Szárnyra kelt a dal...!

És amikor... egy nagy sokaság énekelte,

ágyúval feleltek rá!

Egyre nagyobb ágyúkkal, tankokkal,

gépfegyverekkel...!

De a dal mindig erősebb volt!

Bejárta az egész világot,

mert az emberek mindenütt megértették azt,

amit az a fiatalember mondani akart!

- És mit akart a te fiatalembered mondani?

- Azt, ...

...hogy "Szabadság"!

Na, de ez nem gyerekjáték!

Ez a felnőttek kedvenc játéka.

Ha ezt el akarják venni tőlük, mindig nagy baj támad a világban.

Ezt nagyon kevesen értik...

Nekem is ez a kedvenc játékom...!

- Jó kis játék...

Mi már eleget játszottuk az országúton!

Szabadság...(nevet) (zongorázás vége)

Majdnem éhen döglöttünk!!

- Ti nem voltatok szabadok!

Nektek muszáj volt csavarogni,

lopni, rabolni, mert különben éhen vesztetek volna!

A szabadság az, hogyha nem kényszerítik az embert szenvedésre, rosszaságra,

mások bántására.

A legnagyobb rabság a nyomor!

- Játssz tovább! - Mit játszak? Hm?

- Azt, amit olyan sokan énekeltek.

(a La Marseillaise-t játssza)

(csend)

(ijedt lihegés) [Intéző] - Na, gyertek csak közelebb!

(asztalra csap) Nem mertek, mi?!

De lopni, rabolni, gyilkolni, azt igen!

- Éhesek voltunk...! - Loptunk. De nem csináltunk semmi rosszat...

- "Nem csináltunk semmi rosszat!"...

Na majd én kiverem belőletek...

Piszkos, csirkefogó gazemberek...! Majd egy pár pofon megoldja a nyelveket!

[Főhadnagy] - Ugyan kérlek, hagyd a fenébe!

Mégiscsak gyerekek...!

- De finnyásak lettünk, főhadnagy úr!

A többi hol van? - Csak hárman... vagyunk.

- És a banda? Az hová lett?! - Milyen banda?

- Nem mondod meg...?! - Nem... tudom...

Nem tudom!

(pofonok csattanása)

(fiú sír)

(sírva nyöszörög)

(nyög, halkan jajgat)

(a La Marseillaise dallamát fütyörészik) (össze-vissza, hamisan)

[Simon] - Hamis!

Hé, nem halljátok? Hamis!! (elhallgatnak)

Ide hallgassatok!

(a La Marseillaise dallamát fütyüli)

Na, rajta!

(a La Marseillaise dallamát fütyörészik,) (kevésbé hamisan)

(érkezők tovább fütyörésznek) [Simon] Hű, de éhes vagyok!

Jó reggelt, jó reggelt!

Na!

Itt a kaja!

- Kaját hoztak!

- Hanem...

...szűkebbre kell adagolni...

Azt hiszem, okosabb lesz, hogyha mostanába nem nagyon mutatkozok a faluba.

[Hosszú] - Baj van? - Még nincs... - Még...?

- Elfogtak három gyereket,

most azokat pofozzák odalenn, az iskolában. - Miért?

- Ki akarják belőlük pofozni, hogy merre van a banda.

- Miféle banda?! - Mi...? Mi! Azaz, akarom mondani, ti!

- És a gyerekek?

- Sírnak, bőgnek... Tűrik...

[Kuksi] - Pofozzák őket?

[Cigány] - Nem, csak simogassák! Így... [Hosszú] - Kuss!!

- Na, oszd ki a reggelit!

- Várjunk csak!

Üljetek le!

Nem hallottátok?! Üljetek le!

(csend)

Hallottátok?

Arról van szó, hogy azt a hármat ott lenn pofozzák!

- Na és? Nekik fáj! (kiabálás)

[Hosszú] - Kuss! (elhallgatnak)

Azt a hármat ott pofozzák...

...helyettünk!

Értitek? - Korog a hasam, és te itt prédikálsz!

- Te beszélsz? Tegnap is elloptad az öreg kenyerét!

- Mi közöd hozzá?! - Falaz neki, biztosan kapott belőle!

(kiabálás)

(fütty) - Csend legyen, az apátok mindenit!

Csend!! Nem hallottátok? Csend!!

(fütty, csend)

Hát nem értitek?!

Arról van szó, hogy tűritek-e, vagy sem,

hogy azok a rohadt barmok tovább pofozzák azt a három srácot!?

- Ők az erősebbek...! [Kuksi] - Meg puskájuk is van!

- Örüljünk, hogy élünk! [Tollas] - Ha lemegyünk a faluba,

és megtudják, hogy itt vagyunk, kifüstölnek minket! - Megy a fene!

[Tollas] - Persze, mikor engem ütöttek,

egyiktek sem izgult, pedig kiütötték két fogamat!

[Ficsúr] - Na és most mit akarsz csinálni?

(zsivaj elcsendesedik)

- Mindig verik őket? - Tudja a rosseb!

- Most is verik őket?

[Éva] - Lemégy?

(csettint)

- Szedj össze ma éjszakára négy-öt markos srácot!

Lemegyünk a faluba!

A többieknek ne szólj...

(csend)

[Hosszú] Menjetek előre, jövök utánatok!

[Éva] - Veletek megyek!

- Itt maradsz!

Ha... nem jönnék vissza,

mondd meg az öregnek, hogy rábízom a bandát...

Téged is.

(sejtelmes zene)

(sejtelmes zene)

[Hosszú, halkan] Gyerünk, gyerünk!

(csend)

Siessetek!

[súgva] Szedjétek ki a cserepeket!

Ott, ott!

Vigyázzatok!

Halkan...

(közeledő részeg danolászás)

(dörömbölés az ajtón)

[Intéző] - Ki az?

[Főhadnagy] - Nyisd ki!

(danolászik)

- Mi az, már megint ittál?

- Megint...

[halkan] Elmegyünk...?

- Elmenni?!

Te hülye...!

Maradunk, öregem...!

Maradunk...

Naftalinba tesszük a szép uniformist,

nehogy beleessen a moly...

[suttog] - Naftalinba...?

Naftalinba...?

- Te a tieddel mit csináltál...?

- Benzinbe mártottam...

Ssshhh!

Elégett...

- Gyáva disznó...!

[suttog] - Elég volt...

[kiabál] Elég volt!!

[sírva] Mindenből elég volt...!

A vitézségből...

Az uniformisból...

...bátorságból...

Elég volt! Elég volt! (zokog)

Elég volt...

(sejtelmes zene)

(fokozódó feszültségű sejtelmes zene,) (a La Marseillaise dallamára)

(zenei feszültség oldódik)

(csend)

(ajtó csukódik)

[Hosszú] - Ez itt a banda!

Na, gyertek!

Ez a három pedig mától kezdve hozzánk tartozik!

Értitek? Gyerünk lefeküdni!

Nézzétek! Az a három lépcső, az a tietek!

Megálljatok!

(szomorkás zene)

Nagyon fájt...? - Mi?

- Hát a pofonok!

- Már nem fáj...

- Na, menjetek lefeküdni...!

(szomorkás zene)

(csend)

(melankolikus zongoraművet játszik)

[Hosszú] - Jönnek! Jönnek a faluból!

[Simon] - Kik? - Hárman vannak!

- Okosabb, hogyha én beszélek velük!

Na, hamar menjetek fel a toronyba!

Mozogjatok! Egy-kettő!

(madárcsicsergés)

[I. őr] - Jó reggelt! [II. őr] - Jó reggelt!

[Simon] - Jó reggelt!

[I. őr] - Milyen szépen rendbe hozta!

Az ember nem is hinné! Lentről csupa rom!

- Hát igen, igyekeztem lakhatóvá tenni.

Amennyire tőlem tellett...

(madárcsicsergés)

[Hosszú, suttog] - Most mennek el!

[Ficsúr] - Viszik az öreget is! - Fenét! Csak hárman mennek.

(csend)

[Simon] - Lejöhettek!

(sejtelmes zene)

(csend)

- Mit akartak?

- Szaglászni jöttek.

- És...? - Semmi...!

Jöttek, körülnéztek, elmentek...

Hülyének tettem magam. - És elhitték?

- Nem.

- Szóval...

visszajönnek...

- Valószínűleg. (sóhajt)

- Elmegyünk...

[Simon] - Hová...?

- Tudja a fene!

Valahová... ahonnan jöttünk. Ki az országútra!

- Kár...

- Mit károgsz? Tudsz jobbat?!

Megette a fene az egészet...

Ez a te híres szabadságod!

- A szabadságért harcolni kell!

- Ezekkel?!

Ezzel a... pár taknyossal harcoljak a világ ellen?!

[Simon] - Ne bántsd te a világot!

Azzal már nincs semmi baj!

Az már a tiétek...!

Ti csak nem tudjátok még!

Mint ahogy nem tudja még az a pár taknyos felnőtt sem,

aki most még az utatokba áll!

(csend)

(halk zene,) (a La Marseillaise dallamára)

- A kaput meg kell erősíteni!

A tetőről lehozzátok a gerendákat,

lent a kanyarnál sáncot építünk! Követ onnan hordjatok!

Ficsúr, te velem jössz öt emberrel fát vágni!

(csend)

(erőteljes, lelkesítő zene) (a La Marseillaise dallamára)

(lendületes, vidám zene)

[Ficsúr] - Hosszú! (zene vége)

Hol az öreg?!

[Hosszú] - Mi van vele?

[Cigány] - Ma reggel láttam, eltűnt a kutyájával együtt a falu felé.

[Tollas] - Olajra lépett! [Hosszú] - Kuss!

[Ficsúr] - Hiába jár a szád, az is épp olyan gazember, mint a többi!

[Hosszú] - Fogd be a szád!

Lehet, hogy egérfogóban vagyunk,

de olcsón nem adjuk magunkat! Gyerünk, munkára!

(zsivaj, lárma)

(harmonikaszó,) (a La Marseillaise dallama)

[Hosszú] - És most mindenki a helyére!

(vidám, lendületes zene)

(csend)

(madárcsicsergés)

(halk, szomorkás zene)

Te vagy az?

Te... Szeretnék... neked mondani valamit...

Hm...

Azt szeretném kérni tőled, hogy...

Szeretném, ha elfelejtenéd. - Mit?

- Mindent...

Azt, amit meséltél... meg mindent...

- Miért? - Nem tudom...

Csak szeretném... Jó lenne tudni, hogy elfelejtetted...

Megígéred?

(csend,) (madárcsicsergés)

(komor zene)

(a várban a La Marseillaise) (dallamát fütyörészik)

(csend)

(éles, visító füttyszó)

(lendületes, vészjósló zene)

(vidám kiabálás)

- Éljen! - Egy-null a javunkra!

- Győztünk! - Megfutamítottuk őket!

- Futnak!

(kiabálás)

(harmonikaszó,) (a La Marseillaise dallama)

(puskalövés,) (harmonikaszó abbamarad)

(vidám kiabálás)

[Kislány] - Hosszú, gyere! A Kuksi... A Kuksi!!

(vidám kiabálás távolabbról)

[Hosszú] - Kuksi!

Kuksikám...

[Kuksi, halkan] - Nincsen semmi... Semmi...

...semmi baj...

(halk, szomorú zene,) (gyerekek elcsendesednek)

(Kuksi apró nyögései)

(halk, szomorú zene)

[suttog] - Nem...!

Nem! Nem szabad...

Nem szabad... lőni!

Nem... nem...

Nem...

Nem...

Nem...

[Hosszú, halkan] - Mit mond...?

[Éva] - Nem tudom...

Lázas...

[sírósan] Nagyon lázas, egészen forró a kis teste...

- Kuksi...!

Kuksikám!

(halk, komor zene)

[Hosszú] Fiúk...

Kuksinak orvos kell.

Le kell vinni a faluba.

Aki lemegy, annak tudnia kell, hogy mi vár rá.

Persze...

...ez nem parancs, csak...

...kérés.

Melyikőtök jön velem...?

(zene erősödik)

Ez...

Ez rendben van...

Igen, hát ez... így van rendjén...

Köszönöm...

...Kuksi nevében...

...de nem volna semmi értelme...

Ha... fizetni kell, akkor elég, ha kettő fizet...

Megértettétek?

- Együtt jöttünk, együtt megyünk...!

(komor zene)

(gyászos, komor zene)

(zene elhalkul)

(csend)

(óra ketyegése)

(Kuksi halk, fájdalmas zihálása)

- Tud segíteni?

(csend)

(Hosszú lassú léptei kopognak)

(őr toppant)

- Melyiktek a főnök?

Hogy hívnak?

Ki az apád? - Állami Javítóintézet.

[kiabál] - Azt kérdeztem, ki az apád?!

- Mit tudom én?! Sose láttam!

- Miből éltél...?

- Az államból.

Tudniillik, amíg szét nem lőtték.

[ordít] - És te?!

[halkabban] Téged hogy hívnak?

- Hm... [gúnyorosan] Ficsúrnak...!

- Ne pimaszkodj velem! A rendes nevedet kérdem, amelyiken otthon hívnak!

- Pityuka...

Pityukám...

De főképpen Pityu.

- Miért csavarogsz? Miért nem vagy otthon?

- Mert csak egy gödör van a házunk helyén! Törmelék!

Apámnak csak a... keze látszott ki...

Így... valahogy...

Így álltak az ujjai!

És te?! Azzal a hülye képeddel?!

Hogy kerülsz ide?!

Van apád, van anyád?

[ordít] Na, nyögd már ki! Van apád?!

- Van... - Hol van?!

- Aszondták, hadifogoly.

Anyám aszondta, hogy nem is jön vissza...

- És az anyád?!

- Kérem... Összeállt a fűszeressel.

- Nekem meg hízelegni akart.

Mindig málnacukrot adott, de nekem nem köllött a cukor! Otthagytam őket...

- Fogd be a pofád!! Hazug disznók!!

Egyetlen tisztességes feleletet nem lehet kicsikarni belőletek!

Csupa maszlag, hazugság!!

[halkan, fenyegetően] Tudjátok, mi vár a csavargókra, fosztogatókra?

[suttogva] Statárium!

Értitek?!

Sta-tá-ri-um!

(ajtó)

(ketyegés)

[sírva suttog] Kuksi...

Kuksi...!

[akadozva] - Hol a...

Hol a... harmonikám?

- Itt van...

(halk harmonikaszó,) (a La Marseillaise dallama)

(csend)

- Ki mer itt vádat emelni?!

Maga?! Maga?! Vagy én?!

Mi, a vádlottak?!

Nem ezek csinálták a háborút, hanem mi, a felnőttek!

Maga! Maga! Meg én!

A háború, a nyomorúság, a kétségbeesés,

és az éhség kergette ki ezeket az országutakra!

Ha van vádlott ebben a szobában, akkor mi vagyunk azok!

Maga! Maga! Meg maga mind, valamennyien!

És most halljuk a vádat!

- Itt vannak a tanúk!

Beszéljetek!

Na!!

Mi esett belétek?!

Nyissátok már ki a szátokat!! Miért nem beszéltek?!

Mondjátok meg a művész úrnak, mit csináltak veletek ezek a... bitangok!

(halk, emelkedő ívű zene) (a La Marseillaise dallamára)

(csend)

- Köszönöm, emberek...!

Na, érti?!

Megértette?!

- De a rendelet szerint ezek a suhancok csavargók!!

És mint ilyenek, közveszélyesek! A törvény szerint...

- A törvény írott betűje szerint csavargó az,

akinek se foglalkozása, se otthona nincsen!

A vádlottak foglalkozása az, hogy gyerekek,

az otthonukat pedig szétdúlta a háború!

Hogyha maga a törvény írott betűire hivatkozik, akkor én is,

ők is!

Tessék, itt az okirat!

Most írták alá odalenn a városban.

Az a szikla és rajta a rom és minden, ami hozzá tartozik, most már az övék,

és minden csavargó gyereké, aki otthont keres!

Tessék, nézze meg jól,

még pecsét is van rajta! Ott lent, alul, balra...

- Micsoda pecsét ez?

Ki írta ezt alá...?!

- Valaki...

Valaki, aki segíteni akart. - És ki ez a... "valaki"?

- Maga úgy hívná, hogy "hatóság".

Én úgy hívom, "ember".

A városban már elindult valami...

Új emberek írnak új törvényt...

- Törvényt...

És kinek a nevében...?

- Mindenki nevében, akin segíteni kell.

A ti nevetekben is.

Ahová menekültetek, ott már otthon is vagytok!

A fedél, amit összekalapáltatok, a ti házatok fedele,

és ami hiányzik, azt még összekalapáljuk.

És... ami még akkor is hiányzik,

azt majd összezongorázom nektek!

(csend)

Hát, nem értem...

Nem ezt akartátok...?!

Hát otthont akartatok!

Meg akartátok védelmezni az egész világgal szemben!

Hát a világ most nektek adta!

Nem is örültök...?!

- Azt hiszem, ...

...drágán adta!

- Drágán?!

- Kuksi...

- Kuksi?!

Mi van Kuksival...?!

[halkan] - Gyere...

[lágyan] - Elmehettek.

- Na, menjetek szépen!

(csend)

(halk, szomorú zene)

[Hosszú] - Kuksi...

Kuksi, nézz rám!

Itt vagyunk melletted, Kuksi...

[sírósan] Kuksi...

Kuksi, itt az egész banda!

Nézz fel...

Mind itt vagyunk... nézd...!

Kuksi...

- Jönnek...

Puskával...

Jönnek...

- Nem, Kuksi...

Nem, Kuksi, nem jönnek! Mi vagyunk itt...!

Itt vagyunk melletted, érted?

Meg fogsz gyógyulni...

...és... és hazamegyünk...

Érted? Haza!

Felmegyünk a várba, ami... ami...

...ami most már a mienk!

És építünk egy nagy-nagy házat,

és lesz benne kert... meg...meg...

...meg mindenféle játék...

Kisvasút...

...mozdony...

és mackó...

...mackómedve!

[Simon] - M... Mackó...

...és egy szép, nagy harmonika,

ezüstből...!

Duplasoros!

És egy... szép csengő is lesz rajta...!

És az mind a tied lesz...,

...mert megvédtél bennünket!

(ereszkedő szomorú zene)

Kuksi...!

(halk, szomorú hegedűszó)

- Ne sírj...!

Most nem szabad sírni...!

Látod...?

Ő is mosolyog...!

(szomorú, búcsúzó trombitaszó)

(a La Marseillaise fütyörészése)

(a La Marseillaise fütyörészése)

(a La Marseillaise komor,) (de emelkedő szimfonikus változata)

(a La Marseillaise) (szimfonikus változata)

(lendületes, katonás zene) (a Rákóczi-induló dallamára)

(diadalmas zene)

(fennkölt, teátrális zenei finálé)

(csend)