All language subtitles for Sheherazade 1963

Isten után 809-ben I. Károly,
más néven Nagy Károly,

A Frank birodalom királya és a
nyugat császára,

úgy határozott, hogy egy külön megbízott követet küld
a bagdadi kalifához, Harun al Rashidhoz...

Több heti út után,
partot értek Iskandernél (Alexandretta),

Észak- Antiochiában (ma török-szír)
és belovagoltak a sivatagba...

- Meghalt?
- Még van benne élet. Orvosra van szükség.

Azt hiszem, Istenre
jobban szüksége van, mint orvosra

- Ki vagy?
- Renaud de Villecroix vagyok,

Egy Bagdadnak elkötelezett frank lovag.

- És te?
- Layla. Én...

Ne erőltesd.
Magunkkal viszünk, meg fogsz gyógyulni.

Az már nem használ. Halálomon vagyok.
Meg kell mentened őt.

- Shéhérazade-t.
- Kit?

Shéhérazade-t Iskander hercegnőjét.

Bagdadba indult a Kalifához.

- Harun Al Rashidhoz?
- Igen.

Lovasok jöttek és megtámadták a táborunkat.
Shéhérazade-t elrabolták.

Meg kell mentened őt.
Meg kell.

- Hogyan?
- Meg kell.

A hegy felé mentek.
Arra, nyugat felé.

Kapd el őket!

Esküdj! Esküdj meg, hogy megmented őt.

Esküdj, meghalok.
Esküdj! Esküdj!

Esküszöm.

- Mit fogsz csinálni?
- Azt, amire megesküdtem.

Azért jöttünk, hogy meggyőzzük
Harun al Rashid-ot,

hogy ingyen átkelést biztosítson a Szent Sír
keresztény karavánnak.

Valld be, hogy vele együtt beduin
vadászatot is terveztél.

Nem terveztem semmit, Didier.

Megteszem, amit megígértem.
Még ha egyedül is kell csinálnom.

Csak azok kövessenek, akik akarnak.

- Hajrá!
- Támadás!

Megtámadtak!
Valaki elárult minket.

Ahmed! Vidd Shéhérazade-t a
barlangba! Siess!

Didier! El akarják vinni!

Add fel,
Renaud. Nézd.

Menedéket találtak a romok között.
Ha támadnánk, fele emberünk odaveszne.

Folytatnunk kell az utunkat
Bagdadba, Renaud.

Úgy gondolom, az esküdért
mi már eleget harcoltunk

És, ha kérnék néhány óra türelmet tőletek?

- Mit akarsz csinálni?
- Nem kell tudnod róla.

- Támadnak?
- Nem, de a főnökük idejött.

- Beszélni akar veled.
- És a többiek?

Az ösvényen maradtak,
harci alakzatban.

- Szólj neki, jöhet.
- Igen.

- Ki vagy és mit akarsz?
- Renaud of Villecroix vagyok,

frank lovag Károly császár szolgálatából,

és Shéhérazade-ért jöttem.

Azt a parancsot kaptam, hogy
ne engedjem szabadon.

Shéhérazade az enyém.
Neked nincs semmid!

Nálam vannak szarvasmarháid, vadállataid
ellátmányod és vízkészleted.

Nem fogok támadni. A romok lábánál
a táborban várok.

Mi marad belőled tíz nap után?

Mi lesz Shéhérazade-val.
Mi hasznod lesz a halálából?

És neked a tiédből?

Olyan bölcs vagy, mint amilyen bátor
és a nyelved is fürge, mint a kardod.

Beszélek a barátaimmal, ha átadom
Shéhérazade-t, mit adsz cserébe?

- Amit elvettem tőled.
- Allah bocsássa meg káromkodásomat.

50 piszkos juh és néhány liter víz
kelet legcsodálatosabb gyöngyszeméért?

Még sosem hallottál
Shéhérazade-ról?

Nem ismered az 1001 éjszakát,
elvarázsolta Sharria királyt

pusztán a varázslatos hangjával
és szépségével.

- A fejedet fogják venni.
- Neked sem jut más.

A bírák pokolra juttatnak minket,
hallgass rám.

Én vagyok a legőszintébb ember
a sivatagban.

Koldusbotra akarsz juttatni?
Adj valamit cserébe.

- Legalább egy kis marék aranyat.
- Nem! Az életed és semmi más.

Olyan száraz a szíved,
mint a sivatagi homok.

De, először is gyere, nézd meg.
Gyere.

Nézz rá és mond el nekem
ki az igazi tolvaj, te vagy én.

Még sosem láttad?
Ez mindent megmagyaráz.

Látod ezt a fiatalurat?
Vissza akar vásárolni,

de ha elmondanám, mennyit ajánl
érted, arcon köpnéd.

Valószínűleg szeretnéd jobban megnézni.
Várj.

50 juh...
Biztos, hogy nem kínálsz érte többet.

- Ez minden?
- Nincs semmi egyebem.

Elfelejtetted a gyűrűdet.

Több a semminél.

- Persze, még nem láttad az arcár.
- Ne!

Megteheted magad is.
Ahogy kívánod.

Valóban nincs ennél többed?

- Még ez. Ezt is akarod?
- Isten a tanúm, csak vicceltem.

Vidd. A tiéd.

Inkább a te éjszakád legyen a jótevője,
mint az én lelkiismeret furdalásos nappalom.

Allah legyen veletek.

- A csillagodat keresed?
- Igen. Amíg vártam rád.

- Tudtad, hogy eljövök?
- Mindig is tudtam, hogy eljössz.

Most jöhet a panaszkodás, elmondhatod,
hogy hálátlan és igazságtalan vagyok.

- Vágyhatsz rá.
- Már nem.

Most csendben csak nézni szeretnélek.

Az éjszaka egyé válik veled.

- Miért menekülsz előlem, Shéhérazade?
- Félek.

- Mitől?
- Magunktól.

Ami közöttünk történt a rabló barlangjában.

Sosem láttalak azelőtt és hirtelen
ott a barlangban nem láttam mást csak téged.

- Minden más elhomályosult.
- Én is csak téged láttalak.

Ettől félsz?

Azt mondtuk egymásnak egyetlen pillantással,
amit a legtöbb férfi és nő

csak több nap után mer bevallani egymásnak,
ez minden.

- És ez nem ijeszt meg?
- Mi ijesztene meg, a szerelem?

- Pont most, amikor bevallottuk egymásnak.
- És, hogyan tovább, Renaud?

Ilyesmi nincs, a szerelemben,
"hogyan tovább", Shéhérazade.

Annak a pillanata van.

A pillanat egyszer elmúlik és ott lesz
Bagdad és Harun al Raschid.

Ma mindent megtehetünk a holnapért,
de holnap már késő lesz.

Van a bátorságnak egy másik formája is.
Lehet, hogy ez a legkönnyebb.

Hagyj elmenni. Adj mellém tíz embert
és egyedül megyek Bagdadba.

Persze, hogy nem!

Elfelejtetted, hogy egyedül
csak az enyém vagy?

Harcoltam érted, nem említve a gyűrűmet
és az 50 juhot.

Már az előtt is hozzád tartoztam.

Van annál komolyabb ok,
nehogy alaptalanul kigúnyoljanak.

Akár akarod akár nem,
mindketten isten kezében vagyunk.

- Nem hiszel ebben?
- Azt hiszem el, amit látok.

Téged, a szépségedet, és a csodálatos
esélyt, hogy találkoztunk.

Úgy gondolod, hogy ez a találkozás esély
mindkettőnk számára?

Természetesen.

Mióta viseled ezt a sálat?

Amióta partot értetek Iskandernél, így van?

- Honnan tudod?
- Az enyém.

A szél elvitte tőlem,
amíg néztem a lovasokat.

A sivatag közepébe kellett jönnöm,
hogy újra megtaláljam.

Veled együtt.
Ki rendezte ezt így, Renaud? A sors?

Minden a sorstól függ. Élet, vagy halál.
Boldogság, vagy szenvedés.

Miért, nem a te kendőd van a vállamon?

Ne, hagyj.

Gyere. Vihar közeledik és a
vacsora is vár ránk.

Ó, te szerető szerelemem,

akit a Loire völgyében hagytam,

Ki tudja látlak-e újra valaha?

Most jöttem vissza
a Tigris folyó partjától.

Egy sok evezős csónakot láttam,
ahogy jön felénk.

Félek, Renaud.
Hogy döntöttél?

Ha meg szeretnél tartani engem,
most kell elmenekülnünk.

Éjjel nappal erre gondolok.

A puszta gondolat, hogy elveszíthetlek,
összetöri a szívem, de...

De ezt választottad.

Nem választhattam, Shéhérazade.
Minden más lehetetlenség.

Nem, Renaud. Csak nagyon nehéz.

Meg fogod ismerni a lehetetlent hamarosan.

Én nélküled, te nélkülem. Viszlát.

Figyelj rám. Férfi és nő vagyunk.

Nem hiszek a szerelmi megpróbáltatásokban,
hogy idővel szomorúságot hoz.

Ezt a költők és a gitárművészek találták ki.

Még ha el is menekülnénk együtt,
előbb-utóbb felnyitná szemünket a boldogság,

nem szerelmesek, hanem bűnrészesek lennénk,

És nem lenne elég szókincsünk, átkozni egymást.

Ellenben szeretlek és te is szeretsz engem.

De, meddig fogjuk szeretni egymást, Shéhérazade?

Így is, halálosan megsértettük a világ
két nagy emberét,

Nagy Károlyt és Harun al Raschid-ot.

Szerelmünknek még nincs itt az ideje,

mit gondolsz ellen tudunk állni a
haragjuknak?

Felejtenünk kell.
Az idő majd megold mindent.

Ne! Vigyázz rám, Renaud.
Ne hagyj Bagdadba menni.

A béke legyen veled, uram.

A gazdám, Harun al Raschid bagdadi
kalifa

üdvözletét hozom.
Barmak vagyok a Nagy Vezíre.

Békesség legyen veled.

Üdvözlet neked is,
Shéhérazade.

Bocsásson meg, hogy az új barátaitól
ilyen hamar el kell szakítanom,

de azt a parancsot kaptam, hogy ma estére
kísérjem a palotába.

Készen áll?

Vagy talán akar néhány búcsúszót mondani?

- Nem.
- A hajó vár ránk.

Eljött a pillanat.
Még van idő, Renaud.

Ne tedd még nehezebbé a pillanatot,
mint amilyen.

Egy nap meg fogod érteni,
hogy igazam volt.

Még ne!

Csak ez a kötél köt össze most engem veled.
Old el magad.

Mivel nem voltál elég bátor a boldogságunkhoz,

legyél elég bátor a szakításunkkor.

Sir Renaud of Villecroix,
Károly császár nagykövete

engedelmével tiszteletét
tenné Ön előtt.

Engedje be.

Ne, álljon fel Renaud a Villecroix,
barátaimnak nem kel letérdelni előttem.

Üdvözölve legyenek a palotában.

Önben nem csak a Nyugat császárának küldöttét üdvözlöm,

hanem főként

azt a harcost, aki megmentette
Shéhérazade hercegnőt a sivatagban.

Csak a kötelességemet teljesítettem,
és nem voltam egyedül.

Köszönetet mondok önnek, hogy ilyen
fontosságot tulajdonít ennek,

önnek, akinek bátorságát és nagylelkűségét

példaként lehet felhozni
a világ bármely sarkában.

A Hercegnő a védelmem alatt utazott.

Megvédte őt, és megvédte vele együtt a
nevem becsületét. Sosem fogom elfelejteni.

Baráti üzenetet hoztam
Nagy Károly császártól.

Benne foglaltatik egy sürgető kérés
az egész kereszténység nevében.

Biztos lehet benne, hogy a leghamarabb
megvizsgálom a kérést,

és mindent a legjobb indulatommal
kezelek, ahogy az elvárható.

De most más kötelezettségek kötik le a figyelmemet.

A kelet három legszebb hercegnője

vár rám, hogy kiválasszam azt az
egyet közülük, aki irányíthat engem,

és írányítani fogja a Birodalmat is egy kicsit.

Engedjék meg, hogy ezzel
foglalkozhassak ma este.

Remélem, hogy ön és a barátai

elfogadják meghívásunkat és megtisztelik
jelenlétükkel az ünnepséget.

Shirin, Bassorah hercegnője.

Djemilah, a Hatalmas Cairo hercegnője.

Shéhérazade, Iskander hercegnője.

Szépséged, mint az éjszaka, Shirin,

ragyogsz, mint a gyöngyszem
a nyakláncod közepén.

Gazdám, egy nő szépsége nem minden,
az csak a felszín.

A lelkéből derül ki, méltó-e a szerelemre.

Köszönöm, Djemilah,
hogy oly messziről eljöttél.

Egy egyiptomi hercegnő nagyon bátor lehet,
hogy megméretteti magát a Birodalmamban.

Gazdám, bátran állok elébe bárkinek.

Én csak akkor vagyok szép,
ha kényeztetésed ékesít.

Ami téged illet, Shéhérazade, mosolyogtam
azon a költői dicséreteken,

amit hallani lehet a birodalmam
egyik végétől a másikig.

Tévedtem.

Miért rejted el magad a szemem elől?

Nem vagy büszke a szépségedre?

Nem, gazdám.
Egy nő oly rövid ideig ilyen,

és túl hosszú ideig nem olyan.

A szépség szerelem nélkül
csak egy üres tükör.

Allah bocsáss meg nekem,

de kertedben három gyönyörű virágszál van,

és én csak egyet szakíthatok le.
Segíts nekem, Al Faqi.

Gazdám, nem vagyok elég fiatal ahhoz,
hogy megmondjam melyik a leginkább kívánatos,

és nem vagyok elég öreg ahhoz,
hogy megmondjam melyik a legbölcsebb.

- Egy egyszerű kérdés elegendő lesz.
- Nagyszerű.

Djemilah, egy vízi kígyó,
két farka mentén egy egész nép él

egy gyerekkel a hátán.
Ki ő?

Kérdései túl könnyűek
egy egyiptomi számára.

Ő a Nílus.

Szája kettős

és ő mentette meg a zsidó népe
Mózes bölcsőjét cipelve.

Megválaszoltál.

Shirin: melyik fa az, amelyik
folyamatosan növekszik saját magától,

a levelei felváltva fehérek és feketék?

Az év. A nappalok fehérek
az éjszakák feketék.

Te is válaszoltál.

Most hozzád fordulok, Shéhérazade.

Ha a tüske megszúrja az ujjad,
amikor a rózsát szeded,

panaszkodsz
Allahnak a tüske miatt?

Nem, megköszönöm neki, hogy lehetővé
tette, hogy a rózsa bokorrá fejlődjön.

Gazdám, elhamarkodottan beszéltem.

Mind a hárman egyformán bölcsek.
Nem tudok segíteni önnek.

Egy második megmérettetés dönthet közöttük.

Dicséret Allahnak,
aki mindannyitokat gyönyörűnek teremtett.

De a látszat néha csal.

Ezt a dolgot viszont, nem lehet megtéveszteni.

Ez a tökéletes szépség sablonja.

Át kell mennetek rajta egymás után.

Akinél a harang megszólal, miközben áthalad

az lesz a vesztes.
Te vagy az első, Shirin.

Te következel, Djemilah.

A legvégén, Shéhérazade.

Így szükségeltetik a harmadik próbatétel.

Egyenlők vagytok tudásban és szépségben.

Most megmutathatjátok a bátorságotokat is.

Töltsétek meg a kupákat.

Ez Babel bora.
Mindegyikőtöknek egyet választani kell

és majd együtt meginni.

De azt tudnotok kell,
az egyik mérget tartalmaz.

Gazdám! Ez már több mint játék,
ez kínzás.

- Könyörgök neked...
- Hallgass, Al Faqi.

Sem neked, sem nekem nem sikerült választanunk,

Allah fogja kiválasztani.
Döntöttem.

Aki úgy ítéli meg, hogy Harun al Raschid-ot
nem tudja szeretni, az ne kockáztasson,

szabadon visszautasíthatja a megmérettetést.

Sőt, mind a hárman visszautasíthatjátok,

nem lesz elég szavunk,

hogy megköszönjük, amiért eddig is a
rendelkezésemre áltatok.

Ezek az emberek a bűneikért
halálra lettek ítélve.

A két túlélő kegyelmet kap.

Igyatok!

Most szóljatok, megtagadjátok
vagy sem.

Megtagadom.

Gondolkozz. Egy nap sajnálni fogod, hogy a
bátorságod nem egyezik az ambícióddal.

Talán Allah téged választott volna.

Ezen az áron,
nem szeretném megtudni.

Béke legyen veled,
Harun al Raschid.

És ti?
Hogy határoztatok?

Elfogadom.

Én is elfogadom.

Válasz, Shirin.

Válasszon előbb Shéhérazade.

Te vagy a soros, Shirin.

Nem merem, nem merem.

Te vállalod?

Ne!

Honnan tudtad, hogy egyik pohárban
sincs méreg?

Becsületes Harunnak hívnak téged.

Hogy mutatnál példát a fél világnak,

ha három ártatlan nő halálában
lelnéd az örömödet?

Most már szólhatsz a szolgádnak, álljon fel.
Jól játszotta a szerepét.

Állj fel, Ahmed.

Téged választalak, Shéhérazade.

Dicsőség Allahnak, hogy a végül
megmutatta az utamat.

Dicsőség Allahnak!
Dicsőség Harun al Raschidnak!

Dicsőség a Kalifának!

Valószínűleg elment inni az egyik bordélyba.
Nézzünk körül ismét.

Három napja úgy viselkedik,
mint egy fejevesztett. Megrémiszt engem.

Aki a pokol tűzével játszik
mind megégeti magát a végén.

Yakouma! Yakouma!

Itt vannak az én fehér báránykáim!
Türelem, türelem!

Most bagdadi férfiak, tartsátok nyitva
a szemeteket.

Yacouma olyat fog mutatni,
amit csak Allah láthat.

Az általunk igen szeretett Kalifánk
nászéjszakája

a csodálatosan szép Shéhérazade-val,
Iskander hercegnőjével.

Nézzétek. Itt vannak szemtől szemben,

az arany pilléres hálószobában.

Ugyanaz a tűz ég mindkettőjükben.

A Kalifa közel hajol, a hercegnő ajkai

engedelmesen megnyílnak neki.

Nézzétek, nézzétek! De csinos lány,
olyan, mint a narancsfa gyümölcse,

óvatosan magadhoz húzod
mielőtt beleharapsz.

Nézzék: itt van hiányos öltözetben
ez az egyedüli szépség,

mint a rózsabokor rózsája.

És a mellei, mintha két fehér galamb
készülne leszállni rájuk.

Most megcsodálhatják a Kalifánk
képességét...

Ne... Uram... mit csinál?
Uram, megálljon!

Nem tudja abba hagyni?

Megbolondult?
Mit csinált?

Amint látom, az idő múlik
és te nem csinálsz semmit.

A helyzet nem úgy alakult,
ahogy szerettük volna. El kellene gondolkodnunk.

A görögöknek Bizáncban fogytán a türelmük

és elég jól fizetnek önnek,
hogy gyorsan gondolkodjon.

Ne beszélj olyan hangosan.
Ugyanúgy fizetnek neked is, mint nekem

és a Kalifa hóhéra nem tesz különbséget
a kettőnk feje között.

Megesküdtél, hogy Shéhérazade
sosem fog Bagdadba érni.

Ha ő nincs itt, Djemilah-val
gyorsan végeztem volna.

És akkor én lennék a Kalifa ágyában.

A többi egyszerű lett volna.

Most minden veszélyezteti a tervünket.
És ez a te hibád.

Az én hibám volna, de te is voltál olyan
ostoba,

és belekellett esned a mérgezett
boroskancsó csapdájába?

- Hogy kellett volna kitalálnom?
- Shéhérazadenak sikerült, nem igaz?

Shéhérazade... Türelem.
Meg fogom találni a módját, hogy lekapcsoljam.

Akarod, hogy mondjak egyet?

Beszélj.

Először is, kérj kihallgatást a Kalifától.
Amikor meglátod...

Béke legyen veled, Shirin.

Látni akartál?
Mit tehetek érted?

Köszönetet szeretnék mondani a
vendéglátásért, Gazdám,

búcsúzni jöttem. Itt az ideje,
hogy visszamenjek Bassorah-ba.

Mi az a hírtelen ok, a távozásra?
Nem vagy boldog itt?

Nem, gazdám, nem lehettem az,

mert..., túl közel vagyok hozzád,
és mégis oly távol.

Bocsáss meg, de nem tudom,
hogyan kell hazudni.

A te korodban a sebek gyorsan gyógyulnak.

Türelmes légy. Majd lesz
egy másik ember az életedben.

Nem. Csak én ismerem azt az embert,

aki idővel megtalálhatja utánad,
a szívemhez vezető utat.

Neki nem lesz szabad
úgy szeretnie engem, mint neked.

- Láthatod, mennem kell.
- Ki ez a férfi, Shirin?

Túl sokat beszéltem már. Hadd menjek.

Ne, magyarázd meg. Az a férfi, akit szeretsz,
egy másik asszonyt szeret, így van?

Félsz elmondani nekem?
Miért?

Mond meg annak a férfi nevét.
És az asszonyét is! Tudni akarom.

Kérlek, uram.

Ne erőltesd, hogy nagyobb súlya legyen haragodnak
nyomorúságukon és gyötrelmükön.

A haragomat, azt mondod?

Csak egyvalaki szerelmét lehet megsérteni
számomra a világon, tudod jól.

Beszélj! Ki vetett szemet Shéhérazade-ra?

Mi történt közöttük?

Már vártam önt.

Hirtelen hívásom meglephetett téged

De, mindennél jobban akartam jelenlétedet.

Igazából ez az ön estélye.
El fog hagyni minket.

Szeretném, ha Bagdadra mindig
boldogan emlékezne.

Bocsáss meg, uram,

hogyan tudnék elmenni
amikor a misszió,

amit véghez kell vinnem,
még nem teljesült?

Megnyugodhatsz.
Itt van.

Itt van a válaszom a császárod kérésére.

Teljesen összhangban van a vágyaival.

Istened sírhelye mostantól
a védelmünk alatt áll.

A világ összes keresztény embere
szabadon látogathatja.

Képes leszel békében a szívedben, holnap
elmenni.

- Holnap? De...
- Ne aggódj.

Megértem vágyadat, hogy saját földedet láthasd.

Nem hibáztatlak, hogy sietve távozol.

Köszönöm.
Kérlek, enged meg, hogy azonnal indulhassak.

Csalódást okozol nekem.

Nem azt mondtam, hogy ez az este még a tiéd?

Ülj le közénk és tarts velünk.

Sosem fogsz olyat látni, amit most láthatsz.

Shéhérazade, ha elfogadod,
táncol nekünk ma este.

Barátaim öröme az én
legnagyobb örömöm.

Remélem, nem hibáztatsz engem azért,
mert közülünk,

Sir Renaud de Villecroix
holnap elhagy bennünket.

Te Harun al Raschid vagy,
én pedig a szolgád.

Nem, te a feleségem vagy,
Isten színe előtt választottalak.

Vedd le a fátylad, Shéhérazade.

Azt akarom, hogy mindenki
láthassa boldogságom csodálatos arcát.

Táncolj, Shéhérazade.

Köszönöm neked, Harun al Raschid.

De tévedtél korábban:

Újra fogom látni, amit most láttam

Hadd menjek most?

- Beszélhetek veled?
- Ki vagy?

Nevem Elmyra. Egyike vagyok
a hercegnő hölgyszolgáinak.

- Ő küldött?
- Ne olyan hangosan.

Szeretnéd látni még egyszer mielőtt
elmész? Te egyedül?

Mit beszélsz?
Az lehetetlen.

Kövess engem és megláthatod őt.

Hová mész?
Két óra múlva indulunk.

- Rögtön jövök.
- Vigyázz, Renaud.

Most hagyj magamra.

Szükségem volt rád.
Hol voltál eddig?

Ön szolgáltam, asszonyom, mint mindig.

Elmentem megnézni a fiatal Frank lovagot.

Aki annyira elsápadt,
amikor meglátott táncolni.

Hogy képzeled?
Ki mondta ezt neked?

Az egyetlen, akinek a nevét suttogod
minden este, amíg el nem alszol.

Bocsáss meg, hogy megtudtam a titkodat,

de te akartad, hogy a közeledben aludjak.

Most már nyitott könyv vagyok előtted.
A kezedben vagyok.

Itt van a háremben.
Látni akar téged.

Megbolondultál?
A halálunkat akarod?

Természetesen, nem. Ma a kereskedőknek megengedett,
hogy meglátogassák az asszonyokat,

annak érdekében, hogy ékszereket
és ruhákat adjanak el nekik.

Ennél nem lesz jobb alkalom, asszonyom.

- Mért tetted ezt nekem?
- Semmiért.

Számomra öröm önt szolgálni.

Ahogy öröm és szerencse
időről-időre megtalálnom,

egy nyakláncot vagy egy gyűrűt,
amit elvesztett.

Hamar ideérek vele.

Gyere, és ne feledd, hogy te vagy Szelim
fia, Mammud, a karavánvezető.

Gyere, az úrnőm látni kíván téged.

- Megtettem, úrnőm. Most együtt vannak.
- Nagyon jó.

- Úrnőm.
- Igen.

- Ígértél nekem...
- Ó, igen, valóban.

Gyere ide.

Fogd, a jutalmad.

Ne! Menj el, Renaud!
Örültség volt ide jönnöd.

És még nagyobb örültség,
hogy beleegyeztem. Menj innen!

Nélküled nem.

Nem, Renaud, ez most már lehetetlen,
figyelmeztettelek.

De én nem tudtam, hogy szeretlek.

Nem tudtam, hogy a szerelem,
ilyen szerelem, létezhet.

Már nem lehetek a tiéd, tudod jól.

A pokolban érzem magam,
ha nem vagy velem, Shéhérazade.

Ne küldj vissza a pokolba.

Mindketten a pokolban vagyunk, Renaud,
én örökre a Kalifához tartozom. Megesküdtem.

Mire esküdtél meg?
Hogy halálra ítélj engem?

Én hoztalak ebbe a palotába, és azt is
fogom tudni, hogyan vigyelek ki innen.

Harun megakadályozza. Három napfelkeltét
sem érnénk meg együtt.

Egyel is megelégednék,
csak veled lehessek.

Ne, Renaud, ne.

Tehát igaz volt.

Messour, dobjátok az Oblivion torony cellájába.

Ő pedig, csak holtan mehet ki innen.

Senki nem kényszerített,
hogy ide gyere hozzám.

Szabadon jöhettél,
elárultál engem.

Milyen árulásra készültél, Shéhérazade.

Soha nem árultalak el.
Nem árultalak el.

- Az Istenre esküszöm!
- Ennyire félsz a haláltól?

Messour! Parancsot kaptál.

Mi legyen vele, Gazdám?
Meg akarsz szabadulni tőle?

Menj el.

Hallgass meg.
Ő ártatlan.

Minden az én hibám.
Én törtem át magam az ajtaján.

- Én...
- Hazudsz.

- Szeret téged.
- Nem.

Csak látnom kellett melletted,
hogy megértsem azt.

Legalább legyen büszkeséged bevallani.

Ha a helyedben volnék, nem lennék rest
és keresnék egy magasan fekvő helyet Bagdadban

és onnan visítanék a pokolig.

Akkor engedd, hogy osztozzam sorsában.

Börtönödben két ártatlan személy
kényelmesen elfér.

Miért emelném rád a kezem?

Szereted őt, ez nekem elég.

A láncai a te láncaid is lesznek.
A börtöne a te börtönöd.

A halála a te halálod lesz,
anélkül, hogy bántanálak.

Szabad vagy.

Menjünk, nincs itt.

Hol lehet egy szerető, amikor
a szerelme veszélyben van, mellette, nem?

Nem olvasol könyveket?

Shéhérazade-t bezárták, ott fenn,

ha a piros zászlót emelik fel
a büntetése, halál.

Renaud itt van a téren.
Keressük újra.

Ahogy akarod.

- Renaud.
- Hagyj magamra.

Ne figyeld állandóan azt az átkozott
tornyot.

Nem tehetem. Engem is ott őriztek vele együtt.

Meghalok vele együtt.

Shéhérazade,
Iskander hercegnője,

elárultad esküdet, gazdádat, és Istenedet.

Hóhér keze általin halálra vagy ítélve.

Először azonban 20 korbácsütésre készülj fel.

Mindazonáltal, ha valaki a tömegből

úgy dönt, hogy megkímél téged
a korbács fájdalmaitól

és elviseli helyetted,
jelentkezzen.

- A törvény lehetővé teszi
- Én!

- Készen állók.
- Tudom.

Hallottam a hangod,
mielőtt megszólaltál volna.

Ne, szükségtelen.

Ne. Végünk lenne.

Állj!

Harun al Raschid, Kalifák legnagyobbika,
az igazság bajnoka,

a legnyomorultabbak egyike kéri,
hallgasd meg őt.

Mouloud vagyok,
a koldusok királya Bagdadban.

- Hallgatlak. Mit akarsz?
- Shéhérazade-t akarom.

Te voltál neki a nap.
Ő hátat fordított a napnak.

A segítő karodat nyújtottad ki neki,
válaszul arcon köpött.

A halált választottad neki.
Az túl édes számára.

Add át nekünk a ribancot, uram. Mi pedig
visszaadjuk neki a megérdemelt éjszakákat.

Lehet.
A törvény lehetővé teszi.

- Neked adom őt.
- Ne! Ne!

Ennyibe hagyod ezt, Didier?
Én nem, figyelmeztettelek téged.

- Menjünk.
- Rendben. Thibaud, gondoskodj Renaud-ról.

Megállj, Mouloud!

Vissza!

- Engedd el azt a nőt.
- Vigyázz.

A Kalifa adta nekem.
Senki nem veszi el tőlem.

- Még maga a Kalifa sem.
- Engedd el.

Itt állunk a sivatag előtt,
ahogy kívántad.

Nem gondoltad meg magad, Renaud?

Fogadd el, hogy Shéhérazade
a Frank birodalomba tart és én követem őt.

Tudod jól, ez lehetetlen.
Ez a Kalifa elleni lázadás volna.

- Gyere velünk.
- Nem.

Vadászni fognak rátok.
Mégis, mit remélsz?

Mondtam már, nem remélünk semmit.

Isten legyen veletek.
Isten veled, Renaud.

Isten veled.

Renaud, fogd a kardomat.
Soha nem volt jobb helyen.

Ez a kút jó tele volt,
a következő két nap járásra lesz.

A víz a sivatagban a Kalifa tulajdona.

Itt fogunk aludni,
a lovak is, had pihenjenek.

Holnap ismét elindulunk
az északi vonalon.

Legyen hited.

Renaud!

Miért nem vitték el mindkét lovunkat?

Miért nem vágták el a torkunkat azonnal?

Hamarabb túl lennénk mindenen.

Túl hamar, Renaud.
A halottak nem szenvednek.

Nem szabad itt maradnunk.
Menjünk.

Miért menekülünk?

Harun fekete serege itt van
mindenhol körülöttünk.

Nem kell látnunk őket, lehet érezni.

Meg fogunk halni, szerelmem.

- Egy fekete nyíl.
- Gyávák!

Tűzzel az arcod a láztól.
Meg kell állnunk, Renaud.

Végül ahhoz sem lesz erőd,
hogy rám mosolyogj.

Kell, hogy erőm legyen a meneteléshez.

El kell érnünk a Tirkit forrást.

De az még két-három óra gyaloglás.

- Legalább lovon menjünk.
- Nem bír el minket.

Holnap, amikor vizet találunk, megígérem...

Renaud!

Nem bírom tovább, nem bírom,
itt a vég, Shéhérazade.

Nem, Renaud, elmegyek Tirkitbe,
és hozok neked vizet.

Mibe? Nincs semmink.

Majd a forrásba mártom a fátylamat
és a szádhoz nyomom.

Fel tudsz kelni, hogy elsétáljunk a forrásig.

Itt hagyom a lovat.
Maradj az árnyékában.

Béke legyen veled,
Shéhérazade.

Te vagy. Ezek szerint az embereid
vártak ránk, amikor elvittek minket.

Ki sokat fog, keveset markol.

A Kalifák legnagyobb kalifájának
dicsőséges győzelem.

Hány emberre volt szükséged
a siker érdekében?

Egyezerre? Kétezerre? Tízezerre?

Mire vársz?
Hívd őket!

Senki sem fog ártani nektek.

Vissza fogsz jönni Bagdadba
a saját akaratodból, Shéhérazade.

- Soha!
- Vissza fogsz jönni.

Mindketten visszajöttök.

Vissza fogtok jönni, Shéhérazade.

Renaud. Renaud. Itt vagyok
Itt vagyok. Ne!

Harun al Raschid,
hol vagy?

Hol vagy? Hol vagy?
Ő, most már az enyém. Az enyém.

Renaud!

Szerelmem, szerelmem.

Egy falu, Renaud.
Megmenekültünk.

Ez az ember beteg.
Van itt orvos?

Halálán van.
Meg kell gyógyítanotok őt.

Értesz engem?
Azt mondom neked, meg fog halni.

Nem ez lenne a kötelességed,
a sivatag törvényének értelmében?

Van aranyam, amennyit csak akarsz.
Mindet neked adom, az egészet

Hová kell mennem, hogy életben maradjon?

Bagdadba...

Bagdad.

Tudtam, hogy visszajöttök.

Több nap és éjszaka
készülők erre a pillanatra.

A pillanatra, amikor
végül is megjelensz előttem,

valójában legyőzöttként.
És most itt vagy.

Mindennel tisztában vagyok,
hogy mennyit szenvedtetek.

Együtt, egymásért.

De ti együtt voltatok,
én meg egyedül maradtam, Shéhérazade.

Így hát védd meg magad.
Védd meg őt.

Nem én voltam az egyetlen, aki rátok várt.
A hóhér is.

Gyerünk, beszélj.
Találj ki valami hazugságot.

Elég időt adtam hozzá.

Esküdj, hogy ártatlan vagy.

Szeretlek.

Minden csepp vérem, az életem
minden pillanata megszenvedte a neved.

Mire vársz még? Hazudj nekem!
Lehet, hogy elhiszem. Próbáld meg.

De nem, te Shéhérazade vagy,
te nem könyörögsz!

Nem félsz.
Ki ad ilyen nagy erőt neked?

Ő ad. Tudtuk, hogy együtt mindenre képesek vagyunk,
még a félelmet is legyőzzük.

Tudod mi található a kétségbeesésen túl,
Harun al Raschid?

Béke.

Akár megölsz minket, akár nem, lényegtelen.
Mi már meghaltunk együtt ezerszer.

Öld meg Renaud-t és vele engem is.
Vagy hagyd élni és én is élni fogok.

A választás a tiéd.

Mit kínálsz cserébe?
Magadat az életéért.

Élni fogsz, azt mondod?
De, kiért? Érte?

Ő megy, én maradok.

Csak be kell csuknod a szemed
és újra őt fogod látni.

- Élni fogok, a közeledben.
- Szerelem nélkül.

Az ágyasaidat sem kérdezed szeretnek-e?

Hagyjuk Istenre az ítélkezést.
Meg tudnálak ölni mindkettőtöket egy csapással...,

de nem merem.

Küldj vissza Mouloudhoz,
az eredmény ugyanaz lesz.

Hallgass. Mouloud csak azt csinálta,
amire parancsot adtam neki.

Úgy volt, egy biztonságos helyre visz téged,

ahol találkozhattam volna veled,
mindenki tudta nélkül,

és ahol bebizonyíthattam volna,
hogy nem vagyok gyáva.

Most, gyávának kell lennem fényes nappal.

Vigyétek ezt az embert
és úgy törődjetek vele, mintha én volnék.

Azt akarom, hogy éljen.

Annak a férfinak meg kell halnia, Barmak.

Először is, közel kell kerülnünk hozzá.

Al Faqi és a janicsárok vigyáznak rá, mint
a kincstárra.

Akkor adjunk parancsot a lázadóknak.
Ez az utolsó esélyünk, Barmak.

Igazán csak így számíthatsz
a Bagdadban állómásozó zsoldos csapatokra.

Amikor a kezünkben lesz a Kalifa
és elfoglaljuk Bagdadot, az egész birodalom a miénk.

Mikorra kell összegyűjteni azokat az embereket?

- Tíz nap múlva.
- Ez bőven elég idő.

Szólj nekik, hogy terjesszék, a Kalifa
megbocsátott a ribancnak,

és alkalmatlanná tette magát
ezzel a döntéssel.

A legszebb forradalmak
az erény nevében robbannak ki.

Meg fog menekülni, Shéhérazade.
Nincs már életveszélyben.

- A Kalifa megtartotta az ígéretét.
- Én is megtartom az enyémet.

- Mikor tud lábra állni?
- Holnap.

Akkor holnap elmegy.

Az a parancs, hogy értesíteni kell a társait,

és köszönök mindent, amit tettel, Al Faqi.

- Sosem fogom elfelejteni.
- Hogyan tudnád elfelejteni?

Azzal, hogy meggyógyítottam,
kinyitottam számára pokol kapuját.

Te választottad a legrosszabbat,
Shéhérazade.

Élni fog, hogy milyen áron az nem érdekes.

Szerelmem... Szerelmem...

- Shéhérazade.
- Megmenekültünk.

Semmi sem fenyeget minket többé.
Élni fogunk.

Ha ez igaz, akkor mért sírsz.

A Kalifa palotájában vagyunk.

- Ki hozott ide engem?
- Én.

Ki gyógyított meg?
Ki mentett meg? Miért? Miért?

Találkoztál Harunnal, akitől megvetted az
az életemet. Így van?

Mi volt az ára, Shéhérazade?

Valóban azt akarod, hogy elmondjam?

Mi lesz velünk? Mihez kezdünk egymás nélkül?

Hallgass, hallgass!
Nem bírom tovább.

Isten veled, Renaud.

- Holnap el kell menned.
- Nem! Shéhérazade!

Késtél, Adballah.

A leghosszabb út általában a legbiztonságosabb is.

- Nos?
- Minden készen áll.

A zsoldosok a parancsomra várnak.

Akkor mennek a palotába, amikor szeretnéd.

- A feltételek?
- Azok nem változtak,

100 arany minden embernek,
1000 minden tisztnek,

és kifoszthatják a várost.

- Rendben.
- És nálad?

Minden készen áll.

Bízol benne,
hogy az emberek követni fognak?

Biztosan. Mindig követik,
amikor valamit le lehet rombolni.

A palotából fognak jelezni.

- Mi lesz a jel?
- Egy nyíl az égen.

Ne aggódj, látni fogod.
Minden bagdadi fogja látni.

Kivéve a Kalifa.

Béke legyen veletek.

A béke sosem lesz sem bennünk,
sem velünk, Shéhérazade.

Ne erőltesd a mosolyodat számomra.

Bocsáss meg. Így is már túl nagyvonalú
voltál hozzám és a beteghez.

Túl gyáva, így mondják Bagdadban.

Az idő múlásával Bagdad majd elfelejti ezt.

És te?
Elfelejtesz?

Nem. Ha Isten örökkévalóságot adna

egy pillanat sem jutna nekem benne.

Tudom. De boldog vagyok, hogy itt vagy.

Itt vagy és magamhoz ölelhetlek.

Halál a Kalifára!
Halál!

Gazdám! A város fellázadt!

Zsoldos csapatok vonultak be a palotába.

Már az első kerítésen belül vannak.

Ki a parancsnokuk?
Ki meri ezt?

Barmak. És vele van a nép
a szegény negyedekből.

Azt sikoltozzák az utcán, hogy
kegyvesztetted magad

és a szégyenedet Shéhérazade-nek hívják.

Adj oda nekik, ha engem akarnak.

- Soha.
- Nem volna értelme.

Te csak egy indok vagy.
Amit Barmak akar, az a Kalifa feje.

El kell menekülnie, Gazdám,
hagyja el Bagdadot.

Gyorsan! A lovakat!

- Tedd vissza az ékszereimet.
- Nem

- Azonnal add vissza az ékszereimet!
- Engedj elmenni vagy megöllek.

- Siessünk, a Kalifa elmenekült.
- Te nyomorult! Mit mondasz?

Túl későn érkeztünk.
Mind elmentek.

- Hányan közülük?
- Úgy 12 ember, Moussour, a Kalifa és a Szultána.

- A Kerbellah-i úton mentek.
- Lóra! Sietve!

Ott vannak.

Ez egy trükk. Balra megyünk. Kövessetek.

Élve kellenek.

- Te!
- Most már nem tudod megakadályozni,
hogy a Kalifa Kerbellahba érkezzen.

Véged van, Barmak.

Annyira meg fogsz ezért fizetni,

hogy Bagdad kénytelen lesz befogni a füleit,
a sikolyod hallatán.

Esküszöm, hogy megteszem.

Elfogták őt, gazdám.
Bevégeztetett.

Menjünk, nem akarom,
hogy a halála hiába való legyen.

Gazdám. Azt mondják, hogy nagyszámú
zsoldos csapat

érkezett Bagdadból.
Barmak parancsol nekik.

- Hányan vannak?
- Kb. 2000-en.

Mi 500-an vagyunk.

Nem kell félni semmitől.

Ma reggel találtunk rád a folyóparton,
a lovad teste mellett.

- Hazahoztunk, hogy meggyógyítsunk.
- Tudod, ki vagyok?

Tudjuk. Shéhérazade, az átkozott
Szultána.

Akkor miért mentettetek meg?

Mi soha nem bántottunk senkit
és túl öreg vagyok ahhoz, hogy elkezdjem.

Tudom, hogy a Frank lovagok
itt táboroznak valahol.

Mindenképp utol kell érnem őket.

Itt voltak a közelben, de tegnap elmentek

Allah segítségével már messze járhatnak,
maguk mögött hagyva a sivatagot.

Kölcsön tudna adni egy lovat.

Renaud! Renaud!

Allah, ne hagyj el.

Homokvihar.
Menedéket kell keresni.

Mérséklődik. Újra lehet látni a napot.

Shéhérazade!

- Tudtam, hogy megtalállak.
- Többé nem engedlek el.

Nem, Renaud, még nincs itt az ideje.

Azért jöttem, hogy magammal vigyelek.
Azért jöttem, hogy mindenkit magammal vigyek.

Hol van a Kalifa, Moussour?
Elfogták?

Nem, el tudott menekülni.
Arra. A hegyekbe.

Siess, Shéhérazade.
Én megtettem, amit tudtam.

Ellentámadás!

Előre!

Ma este a Kalifa palotájában fogunk vacsorázni. Végre.

Épp ideje lesz.
Az emberim kimerültek.

Odanézz!

Harmadszor jelentek meg együtt előttem.

Nincs ezen a világon semmi,
ami elválasztana titeket.

Sem szenvedés, sem harag, sem halál.

Úgy egymáshoz tartoztok, mint a
fény a naphoz,

az árnyak az éjszakához.
Ez Allah akarata lehet.

Fogd Shéhérazade-t,
Renaud of Villecroix.

Neked adom őt.

Nem azért adom neked,
mert már nem szeretem.

Azért adom, mert kezdetektől fogva,

ő a tiéd volt.

Minden, ami meg van írva,
megvalósulhat.

Menjetek, most. Kifelé mindenki.
Egyedül szeretnék maradni.

Te vagy a legnagyobb és legnemesebb ember,
akivel valaha is találkoztam, Harun al Raschid.

Miért sírsz?
Menj a boldogság kertjébe,

ahol minden virág olyan hamar kinő,
mint amilyen hamar leszakítják azt.

Látni szeretném a mosolyodat még egyszer,
utoljára, Shéhérazade.

Semmit nem kaptál tőlem,
és mégis mindent megadtál nekem.

Gyöngéden nyújtottad kezeidet felém
a bajban

és bezártad,
hogy biztonságban legyek benne.

Én, pedig csak a szégyent hoztam rád.

Miért csak egy szívet adott az Isten?

A másikkal téged szerettelek volna,

így meg csak a megbántás maradt.
Bocsáss meg.

Már akkor megbocsátottam neked,
amikor először megláttalak.

Hagyj most magamra. Mindjárt beesteledik
és még nagyon sok dolgom van.

Mi történt? Megsérültél?
Hívni kell...

Már késő. Mindannyian tudják ezt.
Haldoklom, Shéhérazade.

Bárcsak el tudtam volna titkolni előled,
de nem sikerült.

Hagyj most, egyedül akarok maradni.

A béke legyen veletek,
Shéhérazade.

A béke legyen veled,
Harun al Raschid.

Istenem, minden elintéztem.

Most már csak át kell sétálnom a hídon,
ami hozzád vezet.

Azon a vékony hídon,
amit a szablya vágott.

Segíts nekem.

Fordította: damina
2012. 10. 04.