Original subtitles

Korábban a Vikingekben...

Harald elment.

Most magamat teszem királlyá.

És te leszel a királynőm.

Vigfaoir szemébe szúrom.

Vak vagyok!

Ki kell csalnunk a királyt az erődjéből,

hogy egy általunk választott helyen küzdjünk meg.

A felderítőink szerint a viking sereg tábora itt van.

A mi feltételeink szerint kéne küzdenünk.

Sosem kellett volna elhagyunk Kattegatot!

Miért haldoklunk itt, a tenger közepén?

Alfred királyt lefoglalja majd a sereg toborzása, és hogy meglátogatja déli erődjeit.

De bárhová megy, mi látni fogjuk.

El kell hagynunk ezt a helyet?

Jobban fáj, mint szavakkal kifejezhető.

Remélem, büszke vagy magadra!

Hogy elhagytad Wessexet egy kardvágás nélkül!

A legfontosabb, hogy Ivar ne fogjon el engem.

Nézd!

Sikerült.

18. rész: EZ CSAK VARÁZSLAT

Édesvíz!

Tessék!

És nézzétek!

Megkóstoltam! Csodálatos!

Nem tudom, milyen istenek hoztak ide.

Már semmit sem tudok.

Csak fogadd el!

Torvinak igaza van.

El kell fogadnunk az isteneink döntését.

Tudnotok kell, hogy okkal hoztak ide minket.

És mi az?

Szerintem az, hogy lássunk.

Életben vagyunk.

Ennyi elég.

Egyelőre.

Kész!

Fenséges király uram!

Örvendek, Aldulf püspök!

Együtt nézzünk szembe azzal, ami jön,

megköszönve Istennek a könyörületét és szeretetét!

Ámen!

Asszonyom, Annis nővér vagyok.

Neked és a fiadnak segítek Isten kegyelméből.

Köszönöm, nővér!

A legjobb embereim fogják biztonságos helyre kísérni

a királynőt és a herceget.

Püspök uram,

semmiképp sem hagyom magára a királyt,

a férjemet. Osztozom vele a veszélyekben.

De köszönöm kedvességedet.

Mondd, uram, mekkora ez a viking sereg?

Uram?

Gyere!

Pihenned kell!

Jól vagyok.

Nagyon kell vigyáznod magadra, férjem!

Tudjuk, máskülönben mi a következmény.

Erősnek kell maradnod

testben és lélekben!

Ha gyengeséget vagy fáradtságot érzel,

állj ellen neki!

Állj ellen a csábításnak, hogy könnyen zuhanj álmosító betegségbe!

Maradj erős!

Értem.

Azokért, akik idegyűltek...

és magadért!

Érted?

Igen, szerelmem.

Értem.

Barátaim!

Wessex fiai és lányai!

Valóban válaszúthoz érkeztünk.

Miként a tavasz győzedelmeskedik a tél felett,

úgy az élet is mindig győz a halál felett.

Hinnünk kell ebben!

Tudom, hogy az északiakat vad harcosoknak tartják.

De ők is csak emberek, ahogyan mi.

Ők is véreznek.

Akkor miért ne győzhetnénk le őket?

- Igen! - Szembeszállunk a gonosszal,

nem adjuk meg magunkat neki...

- Nem! - ...nem félünk tőle!

- Nem! - Van valamink, ami a pogányoknak nincsen.

A feltámadt Krisztus mellettünk áll.

És ha Isten a mi oldalunkon áll, hogyan lenne lehetséges,

hogy elveszítsük a végső csatát?

Szóval válaszúthoz érkeztünk.

Dönthetünk úgy, hogy elindulunk

és megtámadjuk az ellenséget,

bízva magunkban és az Istenünkben...

vagy a legrosszabbtól tartva...

belemegyünk az egyezkedésbe.

Meg kell mondanom, hogy már nem hiszek

az egyezkedésben az ördöggel!

Elmegyünk a chichesteri helyőrségbe,

a tengerrel a hátunk mögött fogunk harcolni.

Csak így lehetséges...

hogy Wessex ne térjen vissza a Sötét Korba!

Wessex lesz a jelzőfény az egész országnak!

A jelzőfény!

A szabadság fáklyája!

Sosem adhatjuk meg magunkat, bármibe is kerüljön!

Erre megesküszöm!

Ha kell, sírba szállok a cél érdekében.

Ebben a pillanatban mindannyiunk élete

és a teljes történelmünk összefonódik!

Ez a mi pillanatunk!

Ez a mi időnk!

Isten áldjon mindenkit! És Isten áldja Wessexet!

És Isten áldja Wessexet!

Alfréd király!

Ez egy új világ!

Vajon még mi mást tartogat nekünk?

Utat!

Azon gondolkodtam, hogy Harald király meghalhat a közelgő csatában.

Nem tudom, kinek a keze által.

Ennyire egész Norvégia királya akarsz lenni?

Attól nem lennék csak még híresebb?

Tudod, Hvitserk...

már senki sem beszél Ragnarról.

Már el is felejtették, hogy ki volt.

Ez megijeszt.

Igen, beszélnek rólam.

Ahogy a szászok is.

Meg a ruszok. És a Selyemút mentén is.

De...

ez nem elég.

Igaz, egy napon meghalok.

Remélhetőleg csatában,

nem pedig nyáladzó vénemberként!

És Odin bebocsát a Valhallába.

Amikor kiássák a csontjaimat...

mondják majd azt, hogy...

„Ez a valaha élt...

leghíresebb viking sírja.”

És tudod, mit?

A fiamból nagy harcos lesz a ruszoknál.

Így a fiam és a fiai biztosítják,

hogy a vérvonalam fennmaradjon,

és az emberek a távoli jövőben...

több száz évvel később...

talán az egész világon...

büszkék lesznek arra, hogy az én vérem folyik az ereikben...

és a lelkem a lelkük része.

Mi olyan vicces?

Semmi.

Bocsáss meg!

Vélhetően igazad van.

Abban biztos lehetsz, testvérem.

Mi az?

A szemed sötétkék lett, Ivar.

Emlékszel, hogy az mit jelent?

Régen vigyáztunk rád.

Tudtuk, hogy amikor a szemed kék lesz...

nagy a veszélye annak, hogy kárt teszel magadban.

És akkor azt mondtuk: „Ne ma, Ivar...

ne ma!”

Emlékszem.

Gudrid, fogd Ragnart!

Torvi!

Nézd, mit találtunk!

Rengeteg itt a vadállat

és az ennivaló. El sem tudom mondani, mennyi!

Nem találok szavakat.

A szó kevés ehhez. Ez a Paradicsom!

Áldoznunk kell, Ubbe!

Meg kell köszönnünk az isteneknek a bőséget.

Így van!

Áldozatot mutatunk be nektek, ó, istenek! Köszönjük, hogy életben maradtunk!

Köszönjük, hogy elhoztatok minket ebbe az új világba! Mindenek Atyja, Thor, Frey és Freyja... megnyitjuk nektek a szívünket.

Fogadjátok el az áldozatunk vérét, védjetek meg minket a gonosztól és a rossz szellemektől!

Mindenek Atyja, Odin! Fogadd ezt az ajándékot a nevedben!

Vajon az istenek tényleg ebben az új világban vannak?

Talán igen.

Akárhogy is, esetleg más alakban.

Ez egy furcsa gondolat.

Talán még ijesztő is.

Mi az?

Azért jöttél idáig, hogy az ismerttel találkozz,

Ubbe, Ragnar fia?

Szégyenletes.

Talán mégsem hasonlítasz annyira az apádra.

Honnan is tudhatnád?

A faragások frissek.

Találtam lábnyomokat arrafelé,

és egy ösvényt is, minek nyoma vész.

Mit tegyünk?

Hagyjunk ajándékokat annak,

aki a faragásokat csinálta!

Meglátjuk, mi lesz.

Vajon tudják, hogy itt vagyunk?

Igen.

Szerintem tudják.

Megint húgyozik.

Mi baja?

Többet iszik, mint mi együtt mindannyian.

Gyere ide, fiam!

Helló, Aggastyán!

Sok évvel ezelőtt megpróbáltál megölni,

Csonttalan Ivar.

Látod, milyen haszontalan volt a próbálkozásod?

Van valami megnyugtató a halhatatlanságodban.

A helyedben nem kívánnám, hogy olyan legyél, mint én.

Se nem élő, se nem holt, se hideg, se meleg, bűzös,

és csak szörnyűségeket látó.

A halál áldott megkönnyebbülés lenne.

És mi van velem?

Igen. Mindig lényegre törő vagy.

Csodállak, bár bolond vagy.

Mi történik velem? Tudod? Láttad?

Mindig ismertem a sorsodat.

Előre megszenvedtem.

Meg van írva a rúnákban és a csillagokban.

És mi lenne az?

Nem minden eleme fog meglepni.

Akkor mondd!

Ha elmondanám,

megpróbálnád elkerülni, elfutni előle.

Bárhová elmennél, csak ne találkozz a sorsoddal.

Ám akkor is találkoznál vele.

Nincs menekvés.

Nem kell tudnod róla, Csonttalan Ivar.

Sosem hittem igazán neked.

Most sem kell hinned nekem.

Azt hiszem, szeretnék.

Itt vagyunk?

Igen.

Itt a széked!

Üdvözlünk titeket,

a város grófjait, parancsnokait, jarljait,

a Kattegaton kívülről jövőket!

Odin áldjon meg titeket és a Tanácsotokat!

Azt hiszem, Erik király beszélni szeretne.

Vak vagyok.

Nem tudom, miért.

Talán csak az istenek tudják.

Szőke Harald távozásával

én lettem a királyotok.

Rengeteg a tennivaló.

Karban kell tartanunk a védelmünket

a lehetséges rusz támadás miatt.

És új falakat kell emelnünk, hogy megvédjük magunkat

a sajátjainktól is!

Úgy hallottuk, hogy fel kell emelni az adókat.

Ez igaz?

Persze, hogy emelni kell őket!

Különben hogyan építhetnénk több kilométernyi falat

végén egy-egy erőddel?

Csak egy bolond hiszi, hogy ez ingyen megépülhet.

Király uram, ha valóban te vagy a király!

Nem függeszted fel ezeket a kiadásokat, ha kérjük?

Nem látunk rájuk okot.

Uram...

mernéd megkérdőjelezni a döntést,

melyet mindkettőnk királyának,

Szőke Haraldnak

felesége hozott?

Én nem kérdőjelezem meg!

Tegnap felkavaró híreket kaptam.

Egy hajó érkezett a kikötőnkbe.

Több dán is volt rajta.

Elmondták, hogy keresztény misszionárius

érkezett a birodalmukba, és engedélyezték, hogy maradjon.

Mindenki ellene volt...

csak a királyuk nem.

Úgy tűnik, meghallgatta ezt a keresztényt a király...

és megtért.

Megkeresztelték,

és kihirdette,hogy keresztény lett a birodalma,

a népének nem kell többé a régi isteneket imádnia.

Talán semmiség az egész.

Talán a jó emberek

megölik a keresztény hittérítőt...

és bolond királyukat is.

Ám lehet, hogy ez a jövő jele.

Már értitek, miért kell

új falakat építenünk Kattegat köré?

Beleegyeztek az adókba?

Aki egyetért, mondja: „Igen.”

Igen.

Igen. Igen. Igen.

Ezt te tetted velem.

Nem tudom, hogyan.

Boszorkány vagy.

Ez a te műved.

Te választottad az utad, nem én.

A múltadról...

nem én tehetek.

Az istenek vakítottak meg.

Hát nem érted?

Értem.

Aludnod kell!

Sok kötelességed van.

Köszönöm, Ingrid.

Ubbe!

Mi a baj?

Nos, mi az?

Az ajándékainkat újakkal helyettesítették.

Nézd!

Tartsd a sort!

Tovább!

Jobbra!

Állj!

Uram!

Segítsetek!

Az Isten szerelmére, gondoskodjatok róla!

Többször történt már ilyen a király élete során.

Senki sem ismeri okát, sem a gyógyírt.

Minden eddiginél jobban kell a király.

Nővérem, ezt mind tudjuk.

Mit tehetünk?

Virrasszunk ma éjjel együtt felette...

imádkozzunk érte és Wessexért!

Ivar!

Ivar, ezt látnod kell!

Mi az?

Ha most jönnek, elszalaszthatjuk őket.

Napokba, vagy talán hetekbe telik, mire ideérnek.

Honnan tudod olyan biztosan?

Bármikor is jönnek,

át kell haladniuk a fák között.

És amikor odaérnek...

mi várni fogunk rájuk.

Skraelingek!

Mit tegyünk?

Kövessük az ösvényt a faragásoktól!

Eltűnt, de talán újra megtaláljuk.

Egyetértek.

Nem ücsöröghetünk addig,

míg valami történik.

Bárkik is ezek a Skraelingek, ajándékokat hagytak,

és nem támadtak meg minket.

Talán ők is olyan kíváncsiak és bizonytalanok, mint mi vagyunk.

Inkább támadjanak ránk, mintsem várakozzunk!

Mind egyetértetek?

- Igen. - Igen.

Nos, akkor induljunk azonnal!

Rabszolga?

Igen?

Gyere!

Gyere közelebb!

Mondd...

hogy szeretnél szabad lenni?

Miért kérdezed ezt tőlem?

Félek!

Ne, ülj le ide!

Gyere!

Nem válaszoltál a kérdésemre.

Szeretnél szabad ember lenni?

Van valami, amit megtehetnél nekem.

És ha megtetted...

szabad leszel.

Uram, Szent Atya, Mindenható Isten, ki megáld minket...

Elsewith?

Ébren vagy.

Ez az Úr műve.

Király uram, életemet áldoztam volna teérted,

ha Isten arra kér.

Köszönöm!

Hogy érzed magad?

Viszonylag jól.

Hívom a szolgákat, segítenek.

Nővér!

Várj!

Jól vagyok!

Jól vagyok!

Nagyon kék a szemed, Ivar. Pihenj!

Ivar?

Tudom, hogyan csináljam.

Tudom, hogyan nyerhetünk.

Mit fogsz tenni?

Megnyomorítom őket.

Gyere velem!

Nos...

szabad akarsz lenni?

Igen.

Mit akarsz, mit tegyek?

Azt akarom, hogy öld meg Ingridet!

Megteszed ezt nekem, barátom?

Közel vagyunk.

Közel?

Igen.

Valamihez. Nem tudom, mihez.

De nagyon közel vagyunk.

Hozzájuk?

Itt vagyunk!

Nincs itt senki. Senki.

Tudták.

Igen.

Végig tudták.

Ez egy játszma.

Játszma?

Élet és halál játszmája.

A feliratot fordította: Bogdán László