Original subtitles

- Szia Germain! - Anouk!

- Hogy vagy? - Prímán, te?

- Jól telt a nyár? - Igen. És nálad?

Megint Bretagne-ban voltunk.

Kezdődik az értekezlet.

- Megkaptad az órarended? - Igen.

- És tetszik? - Osztályfőnök lettem a 2/c-ben.

- Ez jó hír. - Szerintem is.

Olvastad a körlevelet?

Az Egyenlőség újabb diadala Köztársaságunkban...

Bohóckodás a népszerűségért.

Ne légy máris ilyen borúlátó!

Egész nyáron Schopenhauert bújtam.

Szia Robert... Hogy vagy?

Kezdjünk hozzá, kedves kollégák! Jöjjenek közelebb!

Csak bátran!

- Mindenki jól hall? - Igen.

Elküldtem körlevélben az idei tanév

új alapelveit.

Többé nem csak egy közönséges középiskola vagyunk,

hanem kísérleti gimnázium, amire büszkék lehetünk.

Új alapokra helyezzük a tanítást,

friss utat törünk az oktatásban,

és felújítjuk hagyományainkat is

az egyenruha bevezetésével... Kötelező érvénnyel a diákokra.

Egy ilyen iskolában, ahol a diákság igen vegyes hátterű,

az egyenruha igen határozott lépés.

Sőt, bátor lépés,

amellyel minden tanulónkat

egyenlővé tesszük.

GUSTAVE FLAUBERT GIMNÁZIUM

A HÁZBAN

Milyen volt?

Eljöhettél volna velem.

Ezer éve nem jártam templomban, szívem.

Brunot temettük, az istenért!

- De hát alig ismertem. - Örültem volna, ha velem vagy.

Láttam az ikreket is.

Pont olyanok, ahogy Bruno mesélte.

Nem tudtam, odamenjek-e részvétet nyilvánítani.

Már épp indultam, amikor elkapott az egyik,

dunsztom sincs, melyik, olyan egyformák...

Benéznek holnap a galériába, hogy megbeszéljük a jövőnket.

- Germain, figyelsz te egyáltalán? - Persze!

Hagyjuk!

Nem megyünk el moziba?

Rendben, csak befejezem a dolgozatokat.

Egyes, kettes, kettes alá, hármas...

Ennyire gyengék?

Tanári pályám mélypontja, borzalmasak!

Minden évben ezt mondod.

Figyelj, ezt hallgasd meg:

"Szombaton pizzáztam és tévéztem,

"vasárnap fáradt voltam és döglöttem." Ennyi.

Fél óra, két sor - ennyi egy kamasz két napja.

Szombaton pizza és tévé, vasárnap semmi.

Nem egy hőskölteményt kértem, csak, hogy írják le a hétvégjüket.

Erről összehozhattak volna egy bekezdést, de nem ment.

Ezt figyeld:

"Utálom a vasárnapot, a szombat klassz."

De most szombaton apám elvette a mobilom, és nem engedett el.

Tudod, azért mentem tanárnak, hogy megszerettessem az irodalmat.

Ehelyett pizzát és mobilt kapok!

Bárcsak buták lennének, de ezek a holnapjukat se tudják elképzelni!

És ők jelentik a jövőt!

A konzervatív filozófusok a barbárok inváziójától félnek,

miközben rég itt vannak, az iskoláinkban!

"A hétvégém". Írta: Claude García.

"Szombaton elmentem Raphael Artole-ékhoz tanulni."

Köszönöm, szívem.

"Nem volt jobb ötletem, hogy végre bejuthassak a házukba."

Egész nyáron bámultam egy padról a szemben lévő parkból.

Az anyja majdnem rajtakapott,

mikor a járdáról leselkedtem egy este.

Szerencsémre pénteken Rapha elhasalt a matekdogán,

ezért felajánlottam, hogy segítek a házi feladatban.

Persze csak ürügy volt, hogy meghívjon hozzájuk.

Rapha be se tenné a lábát a mi környékünkre.

11-kor becsengettem és az ajtó végre kinyílt előttem.

Felmentem Raphával a szobájába,

pont olyan volt, ahogy elképzeltem.

Felírtam neki egy trigonometria példát,

majd azt mondtam, hozok egy kólát és körülnéztem náluk.

Ott voltam, abban a házban, amit annyiszor elképzeltem.

Sokkal nagyobb, mint hittem. A mi kérónk négyszer is beleférne.

Minden nagyon tip-top.

"Mára elég ennyi" - mondtam magamnak,

de útban Rapha szobájához, megcsapott egy szag,

a középosztálybeli asszonyok jellegzetes illata.

Követtem az orromat a nappaliba,

ahol ott ült a heverőn,

egy lakberendezési magazinba merülve,

a ház asszonya, Rapha anyja.

Addig bámultam, amíg felnézett rám,

szemének színe illett a heverőhöz.

"Szervusz, te vagy Charles?"

Micsoda hangja volt! Vajon hol tanulnak meg így beszélni?

"Nem, Claude vagyok" - mondtam a szemébe nézve.

"A mosdót keresed? ", "Nem, a konyhát."

Odakísért és megkérdezte: "Jeget is kérsz?"

"Szolgáld ki magad, mintha csak otthon lennél."

Azzal visszament a heverőjéhez művelődni.

Felmentem Raphához és megoldottam a feladatát.

Egy csomó segítségre lesz szüksége az idei matekvizsgához.

"Folyt. Köv."

Odaírta, hogy folytatása következik?

Igen, zárójelben.

Négyes fölét kapott rá?

Nincs helyesírási hibája és jobb a szókincse a többieknél.

- Ki ez a fiú? - Lássuk csak...

Claude García. Még nem nagyon ismerem őket.

Jó jegyet kap, mert kigúnyolta a barátját és az anyját?

Idén megismerkedünk a nagy francia írókkal,

mint La Fontaine, a tartalom és forma összhangjának mestere.

Megtanultok tőlük írni, kifejteni az érzéseiteket... Történetet mesélni.

Ne feledkezzetek el a hétvégi feladatról!

És olvassatok egy keveset!

A könyvek a barátaitok,

nem csak a mobilok.

Számítok rátok, elő a könyvekkel!

Legyetek kíváncsiak!

- Beszélni akart velem, tanár úr? - Igen.

A hétvégéről szóló fogalmazásodat te írtad?

Persze, miért?

Nem hagy nyugodni. Ideadnád?

Rossz a központozás? A pontosvesszővel sok bajom van.

Nem, azzal semmi probléma.

A matek jobban megy, de idén rá akarok feküdni a fogalmazásra.

Inkább a tartalom zavar.

Nem túl hízelgően írsz az osztálytársadról és a családjáról.

Valaki más is elolvasta?

Még nem, de akár az igazgató is láthatná.

Magának írtam, nem neki.

És mit szólna hozzá a barátod, Rapha?

"Megcsapott a középosztálybeli asszonyok jellegzetes illata..."

Ott bujkál a sértés a sorok között, a hangnemedben.

Ha felolvasnád az osztály előtt, milyen érzés lenne neki?

Nem tudom.

Maga kérte, hogy írjuk le a hétvégénket.

Nem tudom, mire játszol, de most még szemet hunyok.

Odaadhatom a hétvégi feladatot?

- Csak hétfőre kell. - Tegnap megírtam.

Tudom, hogy a megadott jelzőket kellett használni,

csak nem voltam biztos benne, hogy a sorrendet is tartsam-e.

Az nem számít.

És azt sem tudtam, használhatok-e más jelzőket is.

Nézd át még egyszer és add be hétfőn!

Inkább most adom, hétvégén matekoznom kell.

Viszontlátásra!

Írj fogalmazást az alábbi jelzőkkel:

boldog, más, normális, elfoglalt,

jó, apró, fantasztikus.

Hétfőn azt javasoltam Raphának, tanuljuk együtt a trigonometriát.

Boldogan meghívott magukhoz még aznap délutánra.

Nem jössz át délután?

Rapha. Miért pont Rapha? Miért ő?

Csak egy rendes, rokonszenves srác az osztályból.

Azért, mert más, mert normális.

A többiekhez képest valami vonzott Raphában.

Tavaly feltűnt, hogy a szülei gyakran eljönnek érte.

Kéz a kézben várják.

A legtöbb srác égőnek érezné, hogy a szüleivel menjen haza.

De Raphát cseppet sem zavarta.

Érdekelni kezdett, vajon milyen házban élhetnek?

Hogy nézhet ki egy eszményi otthon?

- Jó napot, André úr! - Szevasz, Rapha!

Útközben a szokásos dolgokról fecsegtünk.

Csajok, sport, kosarazás, verdák, a terveink...

Hazáig kitartottak a témák.

A házukig.

MINOTAURUSZ ÚTVESZTŐJE

Szerinted ez a kép perverzeknek való?

Nem is tudom.

Az ikrek ezt mondták, miután megnézték az elszámolásokat.

Bezzeg ha vennék, imádnák.

Tudod jól, mit gondolok az ilyesmikről.

Nekem arcok, emberek kellenek,

magányosnak érzem magam ilyen...

Germain, hamarosan lőttek az állásomnak,

teszek a nézeteidre a kortárs művészetről!

Csak nyugtass meg, hogy az ikrek hülye picsák!

A "hülye picsák" bezárják a galériát?

Egy hónapom van, hogy nyereséget produkáljak nekik.

Találnom kell valami piacképes árut.

Különben felbontják a bérleti szerződést és végünk.

Milyen napod volt?

Nekem? Semmi különös.

- Beszéltem azzal a fiúval. - És?

Váltottunk pár szót, utána odaadta a jelzős fogalmazását.

- És? - Folytatódik a mese.

Megírta a második fejezetet.

Előre szólt, emlékszel? "Folyt. Köv."

- Nálad van? - Igen.

- És meg is mutatod? - Nem tartom jó ötletnek.

Tíz éve olvasom a diákjaid dolgozatait.

Rendes vagy, hogy segítesz.

Mikor beléptünk, Rapha anyja a nappaliban állt egy magazinnal...

...és egy mérőszalaggal. - Szia anya!

Észre se vett minket, annyira elfoglalt volt.

- Hogy vagy? - Jól.

A tévén, egy sárkányszobor mellett közös fotó állt a Szent Családról,

A sárkány sóváran bámulta őket.

- A barátod... - Claude.

- Jól ment a suli? - Négyest kaptam matekból.

Majd hozzátette: "Hála Claude-nak!"

"Fantasztikus!"

"Nem vagy éhes?"

- Vettem baguettet. - Szuper! - A szekrényben van csoki is.

Egyetek!

Azzal visszament a nappaliba,

az újságjával és a mérőszalaggal.

Elsuhant, mint egy szellem,

ruhája alól kivillantak jómódú, középosztálybeli idomai.

Folyt. Köv.

- Nem tetszik ez nekem. - Miért?

Téged nem zavar, hogy egy 16 éves kölyök ilyesmiket ír?

Tömény szarkazmus!

Miért zavarna? Jobb, mint ezek a szexbolti gumibabák.

Azok műalkotások, nem szexáruk!

Minő szubverzió, guminők és diktátorok!

Úgy van, a szex diktatúrájáról szólnak.

Beszélned kéne az igazgatóval.

A "jómódú idomok" miatt?

Legalább kérdezd meg a többi tanárát, és a szülőket.

Igen, beszélj a szülőkkel.

Hogy tiltsák el a fiuktól?

Nem Rapha szüleiről beszélek!

Hanem a kis íród, Claude szüleiről.

Ráférne egy pszichológus. Lehet, hogy veszélyes...

Csak egy lázadó kamasz.

Dühös az életre, ez igazán érthető!

Inkább szavakkal vagdalkozzon, mint kocsikat gyújtogasson.

Talán valami gondja van és azt akarja, hogy észrevedd...

- Hogy néz ki? - Teljen átlagos, mondtam már.

Hogy viselkedik az órákon?

Csendes, nincs vele baj. Mindig leghátul ül.

- Pont, mint te. - A legjobb hely.

Te mindenkit látsz, de téged senki.

Jó napot!

Szia Anouk!

- Hogy vagy? - Mikor, hogy.

A szeptember mindenkit kikészít.

Szeretnék többet megtudni egy diákról!

- Melyik osztály? - Második C.

Második C... hogy hívják?

- Claude García. - Nem rémlik...

Várjunk csak, emlékszem!

Claude García, egy csendes, szőke fiú?

Két éve jött. Úgy látom, sokat költöznek.

Egyetlen gyerek, anya nincs, apa munkanélküli.

Leszázalékolták, talán egy üzemi baleset.

A "jól" határozó, nem jelző, érted?

"Jól ment a suli?"

Egyébként nem rossz.

Hoztam neked pár könyvet.

Nem könyvtáriak, a sajátjaim.

Ne firkálj bele, semmi szamárfül és vigyázz a gerincükre!

Ez durva, nincs valami rövidebb?

Csak olvass bele! Ha nem érdekel, visszaadod.

Ha nem érdekli, visszaadhatja.

Bőszen matekozunk az eszményi otthonban...

Az én rendes, rokonszenves Rapha barátommal,

aki tök hülye hozzá.

- Mi van? - Itt a határérték mínusz végtelen,

itt pedig plusz végtelen.

Csapatmunka, ezt nevezem!

Megosztani az információt,

osztozni a felelősségen!

Fő az együttműködés... passzokból lesz a pont!

Ma este játszanak a Grizzlik, meccsnézés pizzával?

- Szuper! - Négysajtos, plusz csirkeszárnyak!

- Beszállsz, Charles? - Claude.

Mentem zuhanyozni, magoljatok csak!

Viszlát!

Elfogadtam a szűk mackónacis fickó ajánlatát.

Rendes a faterod. Tök jó fej.

Míg Rapha az X-szel szenved, elképzeltem aput a zuhany alatt.

Aki szintén Rapha.

Egy óra múlva rá sem ismerek.

Mackó nélkül egész más ember lett.

Ahogy a távkapcsolóval bánik, rögtön látszik, ki az úr a házban.

Sunyi képe van. Kínában is sunyinak tartják a koreaiakat.

A Clippersben játszik egy koreai,

így máris lecsaphat kedvenc témájára, Kínára.

Ezt nem hiszem el! Kínában első a tisztelet!

Törődnek az öregeikkel, nem úgy, mint a koreai bagázs.

Elég volt tíz éve egy hét Kínában - és máris szakértő.

Negyed óra van hátra, a Grizzlik faltra játszanak,

mikor Nagy Raphát felhívják a munkahelyről.

Halló? Maurice?

Maurice, a főnöke.

Megkéri, hogy vegyen fel egy kínai ügyfelet, Wong Lee-t.

A reptéren?

"Ilyen későn? " - Tiltakozik az asszony.

Nagy Rapha átvedlik a kínai fogadáshoz,

ezalatt a Clippers összekapja magát.

- Picsába! - Folyt. Köv.

- Ez valami paródia? - Paródia?

A leírásod Rapha apjáról a szobában,

ahogy beszél, a ruházata...

- Túlzol a komikum kedvéért, igaz? - Dehogyis, pont ilyen.

- Szóval ez realizmus? - Hogy érti?

Mintha rejtett kamerával vennéd, kulcslyukon lesnéd őket.

A kérdés a stilizálás.

Azt írod, amit látsz, vagy átformálod?

A részleteket kihagyom, mondjuk, hogy milyen színű a mackója.

Miért használsz jelen időt? Eddig múlt időben írtál.

Mert így olyan, mintha ott lennék a házban.

Értem.

Az író első kérdése mindig az, kinek szól a műve?

Te kinek írsz?

Könnyű a figurák rossz oldalát megmutatni,

ettől a középszerűek jobbnak érzik magukat.

Erősebbnek tűnnek a gúnytól.

Sokkal nehezebb belelátni az alakokba, ítélkezés nélkül...

Nézd csak meg Flaubert-t! Sosem nézi le a figuráit...

- Holnap, ebben az időben? - Rendben.

Miért segít nekem?

A tanárod vagyok, ezért fizetnek.

Akkor miért csak nekem segít?

Nem szokásom dicsérgetni, de egész jól írsz.

Megérdemled a támogatást.

Köszönöm, tanár úr.

- Viszlát! - Viszlát!

Ezt nem értem.

Van érzéke az íráshoz, ezért megpróbálom...

Bármilyen önhitten is hangzik,

ránevelni az irodalomra,

és kissé az életre is.

Az irodalom nem tanít az életre.

Tényleg?

Annál a flepnisnél is könyv volt, aki lelőtte John Lennont,

a Zabhegyező.

Mit tanult belőle az életről? Semmit.

Bezzeg a te műtárgyaid sokkal tanulságosabbak.

Ilyet egy szóval se mondtam! A művészettől nem lehet tanulni.

De megmutathatja a szépet. Kis bort?

Második változat.

Rapha szobájában együtt készülünk a matek dolgozatra.

Szabad!

Az apja belép a szobába,

zöld melegítőben, és lehív meccset nézni.

A második negyed első percében hárompontost dobnak.

Rapha teljesen odavan.

- Gyönyörű! - Láttátok ezt? - Alakul a meccs, fiúk?

Rapha anyja is csatlakozik,

de nem köti le a kosárlabda.

Hetedik perc, kinyitja a Szép Otthon 215-ös számát,

és belefeledkezik egy házba, amire neki sosem fog telni.

Nyolcadik perc: Nagy Rapha egy plazmatévét szeretne venni.

Odatennénk abba a sarokba...

Tizedik perc: Esther papíron áttervezi a lakásukat,

minden percét a házzal tölti, mégsem elégedett vele.

Tizenkettedik perc: a semmibe mered és a lét kérdésein mereng:

"Hová tegyük az új fürdőszobát?"

Tizenötödik perc: a Grizzlik faltokra játszanak,

a két Rapha állva tapsol a bravúros teljesítménynek.

Cseng a telefon,

Nagy Rapha az óráját nézi, nincs kedve felvenni.

Halló? Maurice!

Dehogy is, miben segíthetek?

Már írom is!

10:15, kettes terminál. Milyen táblát?

Vagy úgy, a nevével! Wong Lee. O-val írva?

Értem. A rendezvényszállodába.

Semmi baj! Pihenj csak!

Viszlát!

Nagy Rapha átöltözik és elindul a repülőtérre,

ezalatt a Clippers átveszi a vezetést.

A ház asszonya csatlakozik hozzánk.

Gőze sincs a meccsről.

- Ki áll nyerésre? - A Clippers.

- És az baj? - Apával a Grizzliknek szurkolunk.

- Azt hittem, a Clippers-t szereted. - De, anya!

Folyt. Köv.

Igazad van, tényleg tehetséges.

De ebben a változatban még több a gúny és megvetés.

- Úgy gondolod? - Igen.

Az orrodnál fogva vezet, valójában ő leckéztet téged.

Tudod, mi volt Dosztojevszkij titka? A nagyságáé?

Az egyszerű... úgy értem, szánalmas és gyenge embereket...

Emlékezetessé tudta tenni.

Te meg karikatúrákat firkálsz.

Azt mondta, figyeljek jobban. Csak azt írom, amit látok.

Ha csak a gyarlót látod, rendben.

De lényegítsd át, formálj rajta!

Talán mégsem neked való az írás.

Hoztam még néhány könyvet.

Csehov, Dickens,

és a zseniális Flauberttől a Bovaryné.

Mit szólsz hozzá?

Hétköznapi tárgyak...

Konyhai óra, ventilátor...

Igen, de kis szabálytalanságokkal lepnek meg.

Az óra 13 részre van osztva.

Nem rossz.

Ezt hallgasd meg!

- Mi ez? - Csak figyeld!

Szófestészet.

A művész fejhallgatókat helyez egy üres fal vagy keret elé.

Hangfelvételről elmeséli a képet,

a hallgató pedig alkotótárssá válik.

Elképzeli a festményt.

A saját képzeletével tölti meg a vásznat.

A képek léteztek, de a festő megsemmisítette őket a felvétel után.

Tizenhárom van belőlük.

A művész nevetségessé teszi a fogyasztási cikkek imádatát,

költészetre cseréli a tárgyak kultúráját,

illékonnyá, megfoghatatlanná teszi.

Szerintem nem fogják venni.

Germain!

Három hét múlva megnyitó,

ha nincs sikere, az ikrek kidobnak az utcára!

Akár meztelenül is beállok a kirakatba, a kedvedért.

Esküszöm!

Elolvasod?

Három feladatot adok Raphának,

egy könnyűt bemelegítésnek, egy nehezebbet,

és egy kőkeményet, amivel sokáig ellesz.

Amíg az imaginárius számokkal küzd,

én felfedezem az álomotthont.

Wong Lee csúnyán berúgott az éjjel.

Úgy érzi, Maurice alábecsüli.

És kevesli a részét, legalább 15%-ot akar.

Bogarat ültetett a fülembe, talán saját céget kéne indítanom.

Remek állásod van, mindenki kedvel.

De nem vesznek komolyan.

Maurice aratja le a babérokat az ötleteimért.

- Mindig a csapatmunkáról áradozol. - Igen...

...de egy csapatban is van, aki passzol és van, aki zsákol.

Wong Lee mesélt ezekről az új, Barbie-féle babákról,

Megvannak 3 euróból és tízszer annyiért kelnek el.

Elküldjük az igényeinket, ő meg legyártja őket.

Akár fotót is adhatunk, és olyanra csinálják.

Csak kezdőtőke kéne hozzá.

A félretett pénzünk és egy kis kölcsön elég is lenne...

És mi lesz az átépítéssel?

Eldöntöttük, hogy zárt verandát csinálunk a teraszból.

Az én koromban már fontos a siker.

Kell az anyagi elismerés.

Nézd meg, mennyit kap Maurice, nekem nem járna?

Segíthetnél!

Kitalálnád a terméket, vevőkört szerveznél, értesz az ilyesmihez.

Azt akarod, hogy veled dolgozzak?

Igen. Dolgozzunk együtt!

Most, hogy Rapha elég idős, szeretnék lakberendező lenni!

Tudom, de ez a cég a miénk lenne, a családé!

Ha beválik, és erre mérget veszek, az egész házat átépítheted.

Ne nyaggass már...

- Mit csinálsz itt? - Még nem fejeztük be a matekot...

Akkor siessetek, késő este van.

Rájött, hogy leskelődtem?

Vagy elhitte, hogy a Klee-akvarellt nézegetem?

Tényleg hallotta őket vagy csak kitalálta?

Nem volt a szobában, odakint nézte a festményeket.

Elkaphatott pár szót.

- Akkor sem stimmel. - Micsoda?

Egy ilyen családnak nem telne Klee-akvarellre.

Biztos csak repró.

Na ne!

Rapha témazárót ír matekból jövő héten, aggódik miatta.

Keríthetnénk neki egy magántanárt.

Ott van Claude.

Igazi tanár kell, nem egy osztálytárs.

A közös tanulás nem sokat ér.

De legalább örül, hogy lett egy barátja.

Zavar az a fiú.

Az akvarelleket nézegette. Szerintem nem százas.

Idegesít, hogy folyton itt ólálkodik.

Szólok Raphának, hogy ne hívja meg máskor.

Folyt. Köv.

Tudod, kire emlékeztet az írópalántád?

Kire?

A Yorkshire-i unokabátyámra, Andrew-ra.

Minden esküvőn és keresztelőn kiteregeti a családi szennyest.

Erre van rágerjedve. Mások kulcslyukán leskelődni.

Egyre gyengül a meglepetés ereje.

Olyan lettél, mint valami pletykás vidéki rokon.

Ha valaki ezt egy könyvben olvassa...

Másnak is odaadta?

Nem elég jó, dehogy adtam oda.

Értem, szóval nem vagyok elég jó.

Úgy értem,

ha valaki elolvasná, azt mondaná...

Hiányzik a... konfliktus. Csak utánad.

A karakter vágyik valamire,

de akadályok állnak az útjába, nehogy elérje.

Riválisok és ellenfelek.

Odüsszeusz haza akar jutni, de a küklopsz elfogja,

a szirének megbűvölik, Kirké elcsábítja.

Néha azonban a konfliktus nem a hős

és egy ellenfél között van, hanem a lelkében.

A gond nem a verandaépítés

vagy a szövetkezés a kínaiakkal,

hanem valami komoly, belső vívódás.

Mint Akhilleusznál!

"Vonuljak Trója ellen vagy maradjak imádott nőmmel?"

Ilyenkor az olvasót az érdekli,

Miként birkózik meg a hős az érzelmeivel,

hogy elérje célját. Ez a fő kérdés,

ezt kell az olvasóba sulykolnod: "Mi fog történni?"

Akár krimit írsz,

akár egy királydrámát, mindig azt kérdezd:

hogyan keltsek érdeklődést a következő lépés iránt?

A figyelem nem lankadhat, tartsd fent a feszültséget!

Az olvasó olyan, mint Seherezádé kalifája.

Ha unatkozik, levágja a fejed!

De egy jó meséért a szívét is odaadja.

Legyen kalifa vagy koldus, mindenki szereti a meséket.

- Bravó, mester! - Ne hívj mesternek!

Nem biztos, hogy tudom folytatni...

Mi a baj?

Raphával csütörtökön matekdogát írunk.

Ha elhasal, az anyja lecserél egy magántanárra.

- Igen? - Szóval...

...ha szeretné, hogy folytatódjon a sztori...

Nem értelek.

Azt akarod, hogy lopjam el a feladatokat?

Egy szóval se mondtam.

De Rapha hülye a matekhoz és az anyja már pikkel rám.

Nem kell odajárnod. Elég ha elképzeled.

Már próbáltam, úgy nem megy. Ott kell lennem!

Menj órára!

Szia Bernard!

Neked is sok bajod van a második C-vel?

Nem, semmi különös.

Mi van Raphael Artole-lal?

Milyen matekból?

Változó, de igyekszik.

- Mikor lesz a következő dolgozat? - Csütörtök.

Gondolom, már megvannak a kérdések.

Már megbocsáss, de mióta izgat így a matematika?

Várj csak! Ti menjetek!

Mi van a tegnapi folytatással?

Ha nem vagyok ott, nem tudok írni.

Jól van, ülj le!

DIÁKOKNAK CSAK ENGEDÉLLYEL

- Kivel lesz órád? - Az első D-vel.

- Nem jössz, Germain? - Még nem végeztem.

- Később találkozunk. - Viszlát!

Még tíz perc!

Ötös?

Ötöst kaptál matekból?

Látod, csak tanulnod kell!

- Neked hányas lett? - Négy fölé. - Az is szép eredmény!

A közös tanulás meghozta gyümölcsét,

végre bekerülhettem a csapatba.

A ház asszonya is ünnepel, bedobja a konyharuhát.

- Ügyes vagy, kicsim. - Kösz, anya!

Esther...

Köszönjük, hogy segítettél, Claude.

Kosarazhatnál velünk!

Szombatonként játszunk, hattól nyolcig.

- Bírni fogod a csapatot! - Nem kosarazok valami jól...

Na és? A részvétel a fontos!

Utána iszogatunk, szidjuk a bírót, tök jó!

Bólints már rá, nem eszünk meg!

Nem biztos, hogy ráérek...

Szombatra mást terveztem,

de látom, Rapha mennyire elkenődik,

talán ezen múlhat a barátsága.

Egy ötös és egy hármas, az négyes átlag!

- Igen? - Szép munka!

- Holnap a suliban. - Rendben!

Az osztályban...

már pusmognak rólad meg Germain-ről.

Sokat vagytok együtt.

Csak segít a fogalmazásokban.

Tőle kaptad a matekdolit?

- Miből gondolod? - Vigyázz vele, fura pasas.

Azt mondják, a feleségének pornóboltja van.

Hogy kerülünk a történetébe?

Nem tudom, talán elkalandozott.

És mi volt ezzel a matek dolgozattal?

Megáll az eszem!

- Mi van? - Tényleg odaadtad nekik?

Csak ott hevert az asztalon.

Tudod te, mit műveltél? Tanár vagy, nem bűnöző!

Kénytelen voltam, Claude csak így taníthatja tovább Raphát.

- Hogy tovább leskelődjön neked! Így van, na és?

Lazíts már egy kicsit!

- Germain! - Jó!

Elismerem, meredek volt, de nem lett rossz vége!

Többé nem fordul elő.

Szombat, fél hat. A parkban állok, a padnál, akár csak múlt nyáron.

Tiszta a levegő.

Megnyomom a csengőt, persze röhejes hangja van.

Kinyílik az ajtó és ott áll előttem...

- Szervusz Claude! - Esther,

az unatkozó asszonyok gyöngye.

Most mentek el kosarazni. Rájuk csörögjek?

Nem kell, csak itt hagytam a matekkönyvem.

Bújj be, megkeressük.

Végre kettesben Estherrel.

A házukban.

Fura, sehol se találom.

Valószínűleg azért, mert otthon van a táskámban.

Anyámnak is ilyen fülbevalója volt.

Mondom neki, és rámutatok.

Lelépett, mikor kilenc voltam. Nem bírta az apámat.

Azt hiszem, engem se nagyon.

A szavaim célba találtak.

Anyám említése rokonszenvet keltett.

- Nem innál valamit? - De igen.

Megvan a kapocs.

- Egy kólát? - Máris az oltalmazóm lett,

második anyám.

Tölt egy kólát, csevegünk Rapháról,

kosarazásról, hogy ő is hülye volt matekból.

Kimaradtam az iskolából Rapha miatt.

De már felnőtt, végre tanulhatnék építészetet...

Vagy lehetnék lakberendező.

Jó volt vele lenni és az, hogy kiönti nekem a szívét.

Telik az idő és arra gondolok, jövő szombaton is eljöhetnék hozzá.

Függönyök, tapéták, képek...

- Láttad már az akvarelleket? - Igen.

- Szépek, igaz? - Nagyon szépek.

Gyere, nézzük meg!

Rettung. Unterbrechung.

Hoffnung.

- Ijesztő angyalok. - Angyalok?

Erre még nem gondoltam.

Akár a két Rapha, egy szót sem ért németül.

A Klee képek neki csak dísztárgyak.

Fő, hogy passzoljanak a tapétához.

A "Rettung" megváltást jelent.

Az "Unterbrechung" megszakítást.

A "Hoffnung" reményt.

A "Zerstörung" pedig pusztulást.

Ideje mennem, a két Rapha mindjárt hazaér.

Vajon mit szólnának, hogy itt találnak...

A házukban Estherrel, a Rapha asszonnyal...

A Rapha anyával. Folyt. Köv.

Rossz vége lesz ennek, előre szólok.

- Ugyan már! - Hidd el!

Mi van, ha egyszer korábban végeznek,

és ott találják anyut a kis házibaráttal a kanapén.

Miféle kanapén, hol van itt kanapé?

Szó se volt róla, csak te képzeled máris egy kanapéra őket.

Mindegy...

Ha Rapha rajtakapja őket, lőttek a kis Claude-nak.

- Az apa vagy a fia? - Bármelyik! Meg is ölhetik!

Azért kár túlozni, ártatlan játékról van szó.

- A fele sem igaz, csak kitalálja. - Kitalálja?

Hát mocskos egy fantáziája van.

Ez a sztori egyre hihetőbb és veszélyesebb!

Nem akarom, hogy Claude túlzásba essen,

de egy kis felügyelettel még remek író lehet belőle.

- Menj már... - Mi van?

Máris ő az új Kafka?

A mintadiák a hátsó padból...

Remélem, eszedbe se jut kiadatni.

Miért ne? Jobb a legtöbb szemétnél, ami megjelenik.

Elnézést hölgyem!

Remek párbeszédek, izgalmas helyzetek...

Ezredjére magyarázom el az imaginárius számokat,

felírok Raphának négy feladatot,

és a szülők távollétét kihasználva, alaposabban körülnézek a házban.

Benyitok a hitvesi hálószobába.

A ház asszonyának mámorító illata betölti a helyiséget.

Egy kínai vigyorog rám Nagy Rapha képernyővédőjéről.

Bianjan Hajas baba Projekt, Junjin Bizsu Projekt,

ingatlanpapírok,

képeslapok Rapha vakációiról,

majd váratlanul...

Egy röntgenfelvétel.

Egy gerincoszlop.

Úgy tűnik, egy nőről készült... igen, ez egy nő.

A gardróbban hét pár női cipő.

Elképzelem Esthert, vörös tűsarkúban a parkban.

Következik a fürdőszoba.

Kipróbálom Nagy Rapha kölnijét,

"Eau Savage" (Vadvíz)

Borotvák, arcfeszesítő krém,

Paracetamol... és Xanax!

Megjöttem, szívem.

Szia drágám, hogy telt a napod?

- Tudod, mit csinált a kínai? - Mit?

Kiborult a részesedése miatt és aláírás nélkül elhúzott.

Ó, a fenébe!

Maurice behívott, előkapta a számlát

és lehordott, hogy milyen drága éttermet választottam.

Még ő mondta, hogy mutassuk meg az ürgének.

- Mennyibe került? - 268 euróba.

Fizesd ki nekik!

Nem ez a lényeg. Nincs aláírás, lőttek az üzletnek.

Ha aláírta volna, az a kurva számla se számítana!

És most mihez kezdesz?

Megvárom, míg elvonul a vihar.

Majd elfelejtik Wong Lee-t és a 300 eurót.

- 300? - A borravalóval együtt.

Folyt. Köv.

- Valami baj lehet vele. - Kivel?

- Estherrel. - Engem inkább a fiú aggaszt.

A Xanax-ot szorongásra szedik.

Én meg Temestán élek, a fél tanári kar nyugtatót szed.

- És mi van, ha a férjéé? - Az megél a jég hátán is.

Vannak gondjai, de teljesen leköti a munkája.

A nő életében viszont semmi sincs.

A férje ügyet sem vet rá, már nem érdekli.

Kíváncsi vagyok, Claude...

...miért nem nézett bele a papa számítógépébe?

Talán igazából...

Csak és kizárólag Esther érdekli.

Esther és a titka.

Esthernek nincsenek titkai, simán átlátni rajta.

Talán kellene egy jelenet,

ami megmagyarázza Claude átalakulását.

Nem kell bele semmi. Így is túl sok már, folyton csak Esther,

most meg az a röntgenkép... Olcsó hatásvadászat.

Mi jön holnap, Claude, tüdőrák?

Claude figurája Estherre vágyik, de akadályokba ütközik.

Nagy Rapha, Kis Rapha...

A fő kérdés: mi következik?

És mi következik?

Randevú Estherrel egy garniszállóban?

Nem...

Minden a házban történik.

Értem.

Elvesztetted a fonalat.

Mit akarsz írni?

Szatírát a középosztályról?

Valami "Csók és könny" paródiát? Bildungsroman-t?

- Micsodát? - Azt hittem, beszélsz németül.

"Zerstörung", Hoffnung".

Megkérdeztem apámat. Berlinben élt.

Klee-ről is tőle hallottam.

Tényleg?

Akkor talán azt is mondta, hogy a Bildungsroman fejlődésregény.

Eddig úgy tűnt, hogy ilyesmit írsz.

A rögös útról gyermekből felnőttig.

De már nem is tudom.

Claude, most őszintén, mit akarsz ezzel?

Amit mondott, maestro:

maga a kalifa, én vagyok Seherezádé.

Sose kértem, hogy gúnyolódj egy nőn, aki az anyád lehetne!

És ne nevezz maestronak!

Gyerünk!

- Szervusz Germain, hogy vagy? - Köszönöm, jól.

- Viszlát! - Viszlát, tanár úr!

Korrepetálás, szép tőled.

Ráfér a fiúra egy kis segítség.

- Ő az a Claude García? - Igen.

Mi a véleményed az egyenruháról?

Szánalmas. Még inkább birkáknak látszanak.

És ez a Claude García fekete vagy elveszett bárány?

Jó napot, örülök, hogy eljöttek!

Fáradjanak be!

Most találtam egy csodás kínai művészt a jövő heti megnyitóra.

Eléggé felkapták, de nálunk még nem állított ki.

- Tényleg kínai? - Igen, de Los Angeles-ben született.

Átértelmezi a kalligráfiát feminista nézőpontból.

Ez itt a "Sanghaji égbolt 1", "Sanghaji égbolt 2" és "3".

Ez pedig a "4".

Mi a különbség a "Sanghaji égbolt 2" és "3" között?

Nincs két egyforma képe.

Végtelen számú véletlen variációt hoz létre a számítógépével.

De mit ábrázolnak?

Számomra felhőket...

...a horizontot. - Igen, igen...

...az állandóság jelenlétét.

Úgy van.

Prezentálnak, nem reprezentálnak.

Megmutatom a kedvencemet. A "Sanghaji égbolt 7" -et. Éteri.

Mi volt?

Szerintem tetszett nekik.

A kínai festőnőd?

Bizony.

Végighallgattak, megnéztek mindent.

De mit mondtak?

Nem sokat, de lelkesnek tűntek.

Eljönnek a megnyitóra,

de Rosalie vagy Eugenie, vagy melyik, 30-ig adott időt.

A nyomás fokozódik.

A galéria fő baja nem a kínálata, hanem a neve.

A "Minotaurusz Útvesztője" túl riasztó, nem?

Meghívtak vacsorára, megünnepelni Rapha ötösét.

Kínait eszünk, mi mást.

A Falnál árultak ilyen hússzeleteket.

Azt se tudtuk, csirke vagy hal. Tudjátok, mi volt?

Mi?

Kacsaláb pecsenye!

Germain, az irodalomtanárom kölcsönadta Kafkától a Nagy fal-at.

Rapha szerint fura fickó, olyan gyomorbajos.

Szerintem szívesebben lenne író, mint tanár.

A kettő nem zárja ki egymást.

Besavanyodott attól, hogy nem elég tehetséges.

"Besavanyodott"... téged ez nem bosszant?

Igaza van.

Mazochista.

A híradó után Nagy Rapha kimegy cigizni.

Nyáron sokat néztem, ahogy a teraszon vacsoráznak.

Most pedig innen bámulom a parkot.

Rapha apjával, a teraszukról.

Tudod, Claude, az emberek félnek Kínától.

Tényleg?

Pedig Kína a jövő.

Egyre nő a népessége.

A fiával csak kocsikról beszélget, meg sportról, meccsekről.

- Velem egész más. - Több mint egy milliárd.

És évente hatmillióval nő,

hiába van az a "egy gyerek" -törvény...

Olyan szaporák, akár a nyulak.

Meglátom az alkeszt, aki a galambokat szokta etetni.

Mintha épp minket figyelne.

Biztos azt hiszi, Rapha az apám.

Rendes barátot talált a fiam.

Hogy én meg Rapha apja?

Igen, a fia helyébe akarsz lépni.

Hogy féltékennyé tedd a Kis Raphát.

Üres figura, nincs semmi konfliktusa.

Nézd meg, csak eszik, tévézget,

de vajon mit érez, mire gondol?

Nem tudsz mit kezdeni vele.

Őszintén meg kell mondanom...

Nem boldogulsz a fiú karakterével.

- Magának van gyereke? - Miért kérded?

Segíthetne megértenem az apa-fiú kapcsolatot.

Nincs gyerekem, de van fantáziám.

- Nem is akart? - Semmi közöd hozzá.

A legfontosabb kidolgozni

a Kis Rapha figuráját.

Szombat.

Minden vágyam az volt, hogy Estherrellehessek,

mégis elmentem Rapháék meccsére.

Ott feszítenek kis gatyában. Rohangálnak a labda után.

Sokáig figyeltem őket.

Próbáltam elképzelni magamat, apámmal,

ahogy ugrándozunk és kosárra dobálunk.

Nem, ezt elképzelni sem lehet.

Apámmal sosem játszhatnánk együtt.

Bezzeg a két Rapha.

Szombatonként közösen örülnek és búsulnak a pályán.

Rapha, nézd csak, ki van itt!

Tök jó, hogy eljöttél!

- Szép dobás! - Szóval mégis kosarazol?

A szemébe nézek, és azt mondom:

aznap, hogy anyám elment, apa abbahagyta a kosarazást.

És én is.

Nyomás, Claude, velem vagy!

Jobb, amikor a házban vagy. Miért mentél el kosarazni?

Ettől olyan lett, mint egy nyálas sitcom.

Tévésorozatokat akarsz írni?

Ne légy szájbarágós, bízz az olvasód képességeiben!

A Kis Rapha még mindig aggaszt.

Mintha csak kontraszt lenne Claude-hoz képest.

Miközben a helyébe akarsz lépni. Túl átlátszó.

Mutasd meg, milyen valójában.

Kezdd azzal, hogy az apa egyedül játszik,

az öltözőben pedig Claude mondja azt Kis Raphának:

Mióta anyám lelépett, apa többé nem kosarazik.

- És én sem. - Ez a lényeg.

Finoman alakul a cselekmény, majd jön a meglepetés.

Az utolsó bekezdés csak szócséplés.

Azért ezt nem értem.

Ha tudja, hogyan kell, miért nem ír?

Az igazat megvallva, pár éve megpróbáltam,

de nem voltam elég jó.

Ahogy te sem vagy, pedig lehetnél.

A tehetséged megvan.

Kemény munkával igazi író lehet belőled.

GUSTAVE FALUBERT: EGY EGYSZERŰ SZÍV.

Azt kértem, írjatok a legjobb barátotokról.

Ki szeretné felolvasni?

Ki olvasná fel a fogalmazását?

Most legyetek bátrak! Akkor választok valakit találomra.

Lássuk csak...

Raphael Artole.

Jól van, olvasd fel, mit írtál.

Gyerünk, Raphael!

- "A legjobb barátom..." - Hangosabban!

A legjobb barátom, Claude García...

Tavaly még nem ismertem, más osztályba jártunk.

De idén a matek miatt összebarátkoztunk.

Segít nekem, hogy jobban tanuljak.

Együtt "matekoznak..."

Csendet kérek!

Szerettem volna, ha eljön kosarazni velem és apával,

de nem szeret sportolni.

Tisztelem őt, mert a sportban tisztelni kell a másikat...

- Sokáig tart még? - Csendet kérek!

Eddig apu volt a legjobb barátom, de már tudom,

hogy ez nem normális, anyu is mondta.

Féltékeny rá!

Múlt szombaton Claude majdnem beszállt kosarazni.

Ebből tudtam meg, hogy ő tényleg...

...a legjobb barátom.

Csend legyen!

Írd fel a táblára és kijavítjuk.

Szarul érzem magam.

Hagyd azt a seggfejet és koncentrálj!

Érted, mitől imaginárius szám?

- Azt hiszem... - Folytasd!

A lényeg a sík,

és nem a tengely.

Olyan, mintha levetkőztetett volna.

Teljesen kiakadt.

- Nem volt jó ötlet. - Csak kijavítottam a hibáit.

Le kellett volna állnod, mikor kinevették.

Szeretném, ha megtudná, milyen érzés.

Szétrúgnám a seggét, felgyújtanám a kocsiját!

- Szerintem nincs kocsija. - Csak a feleségem tud vezetni.

Belerúgnék a lottyadt tanár-seggébe!

- Jobb ötletem van. - Micsoda?

Küldj egy cikket a sulilapba, írd meg a te verziód!

Azt akarod, hogy befeketítsen az iskola előtt?

Miért ne? Rapha figuráját ki kell bontani.

Nem akarnám lebecsülni az iskolai újságot,

jók a fotók a kirándulásokról,

a tanárbúcsúztatók és a diákversek is.

Eszemben sincs cenzúrázni, miről írnak!

Akkor miért nem beszélsz Raphával?

Mert nem tudhatok a cikkről.

Sejtelmem se lehet róla!

Raphael, itt maradnál?

Beszélni szeretnék veled.

Beszélt velem, de nem sokat mondott.

Csak odaadta ezt.

ROBERT MUSIL: AZ IFJÚ TÖRLESS - "Ne firkálj bele,

semmi szamárfül és vigyázz a gerincükre."

- Mégsem kéne az a cikk... - Miért nem?

Ezzel a könyvvel mintha bocsánatot kért volna.

Ne hátrálj meg!

Jó napot!

Jó napot!

"Hetek óta nem alszom, azon rágódok,"

Miért alázott meg Germain tanár úr nyilvánosan.

Mikor a nevető osztály előtt felolvastatta a fogalmazásom.

Ő kérte, hogy írjunk a legjobb barátunkról.

Az pedig még kegyetlenebb volt, hogy a táblára is felíratta velem,

mondván, hogy közösen kijavítsuk.

Ehelyett azonban megszégyenített.

Minden mondatomat letöröltette, amíg a tábla is csupasz lett.

Csupasz, mint én.

Azért osztom meg a történetemet, hogy ne legyen több megalázás,

és ne legyen a görcs a gyomromban, attól,

ha máskor kihívnak a táblához.

"Raphael Artole."

- Joggal dühös rád. - Miért?

Mintha nyilvánosan levetkőztetted volna...

Levetetted vele az ingét, nadrágját,

- alsógatyáját... - Csak rámutattam a hibáira.

Erről szól a dolgozatok kijavítása.

Szépen megírt, jól érvelő cikk. Okos fiú.

Nyakamat rá, hogy Claude írta.

Mit szólt az igazgató?

Most mit mondjak, ezt elcseszted.

Ismered az alapelvünket.

A tanár fő feladata, hogy a tanuló...

Megszeresse a tanulást.

Nem is "diák", mindjárt "tanuló".

Ne büntessük a diákot, azaz a tanulót,

dicséretekkel egyengessük az útját,

zöld tollal javítsunk piros helyett,

nehogy rosszat álmodjon! Fejből vágom az összes baromságot!

Szóval hagyjuk a szájtépést!

Ez a diák azt írja,

levetkőztetted.

Most hülyéskedsz? De komolyan!

Te húztál rájuk béna egyenruhákat!

- Egy dolgot árulj el... - Mit?

Miért aláztad meg azt a fiút?

Nem aláztam meg, kijavítottam a házi feladatát!

Ezért kapom a fizetésem!

Jó lenne, ha megértenéd, hogy igazgatóként...

Szólnom kell erről a tanfelügyelőségnek.

Szabad!

Artole úr! Foglaljon helyet!

A fiam újságcikke miatt jöttem.

Ne aggódjon, nem vettem a szívemre.

Rapha nem beszélt róla, de látszott, hogy bántja valami.

Megdöbbentem, mikor elolvastam.

Csak végeztem a munkámat, ahogy elvárják egy tanulótól...

Akarom mondani, tanártól.

A tanításban, ahogy a sportban vagy a politikában,

sőt az egész életben.

Fő a tisztelet! Tiszteld a diákod,

kollégád, főnököd, munkásod!

Értem, csak ne izgassa fel magát...

...ezen a sajnálatos incidensen.

A tanítás csapatmunka.

Megosztani az információt, osztozni a felelősségen, együttműködni!

Pontosan: passzokból lesznek a pontok!

Nyilvánosan megalázta a fiamat, tanár úr.

Pedig a fiam tiszteletet érdemel!

Nyilvános bocsánatkérést követelek!

- Hogy megy? - Tetszik nekik, hála az égnek.

Vevőd is van már?

Még nincs, de érzem, hogy siker lesz.

Szép munka, szívem.

- Láttad az ikreket? - Hogy néznek ki?

Egyformán. Remélem, itt vannak és látják a tömeget.

- Ezt nem hiszem el... - Mit?

- Az a pár... - Kik?

- Rapha szülei. - Ne viccelj!

- Azok? - Igen.

Nem ilyennek képzeltem őket.

Csinos asszony.

Már találkoztatok?

Az apa bejött a fogadóórámra.

- Beszéljünk velük! - Isten ments!

- Mi a baj? - Mit kereshetnek itt?

A középosztály odavan a művészetért.

A papa pedig a kínaiakért.

Csak amíg olcsó munkaerők.

- Hazamegyek. - Máris?

Holnap nulladik órám van.

Legalább az ikreket várd meg...

Mi volt?

- Csesztek eljönni. - És Rapha szülei?

Nem sokáig maradtak.

- Beszéltél velük? - Nem.

- Mi a fenét kerestek ott? - Teszek rá,

az én megnyitóm volt, Germain!

Az ikrek szartak rá, eladják a galériát és repülök!

Te meg azzal a családdal baszakodsz!

Bocsáss meg, szívem!

Hagyd ezt az álszent dumát!

Én hívtam meg őket.

Rapha szüleit?

Igen.

Küldtem egy meghívót, de nem hittem, hogy eljönnek.

Látni akartam őket, és azt hittem, örülni fogsz.

Megint melléfogtam.

Ezek csak kitalált figurák, Jeanne.

Nem akarom látni őket a galériádban.

- Én is kitalált figura vagyok? - Jaj dehogy, szívem!

Gyere ide!

Dehogy vagy!

Mit csináltok? Késő este van.

Ezek a példák nagyon nehezek.

Itt alhatsz, ha akarsz, Claude.

Rendben...

- Felhívod apádat? - Nem szükséges.

Éjfélkor még a feladatokkal küszködünk, ezért náluk alszom.

A nagynéném itt alszik Karácsonykor.

Különös szoba. Hirtelen az jut eszembe,

egy család életének epicentrumában vagyok.

Anya gyerekkori játékai, nincs szíve kidobni őket.

Vagy karjuk nincs, vagy fejük, vagy vakok.

Esther babái mind csonkák.

Szegények.

Alhatsz ebben.

Kösz, hogy segítettél a cikkben.

- Sokat segítesz nekem. - Semmiség.

Rapha kölcsönadja az egyik mezét.

Túl nagy rám, nevetni kezd.

Igazi barát vagy.

Tudod te, milyen érzés ez?

Szét tudnék törni mindent,

felgyújtanám az egész utcát, úgy kivagyok!

Rapha visszamegy a szobájába.

Nem tudok aludni.

Különös érzés tör rám és azon tűnődöm,

amikor vihar van éjjel, nincsenek minden gyereknek rémálmai?

Lebotorkálok a földszintre,

a szemem lassan hozzászokik a sötéthez.

Belépek a legjobb barátom szobájába.

Rapha mélyen alszik, de nyugtalanul.

Furcsán rángatózik.

Miről álmodhat?

Kiről álmodhat?

Nagyon erőteljes!

Claude átoson az éjjeli házon, akár egy angyal vagy vámpír.

Erős, bár nem túl hihető.

- Pedig így történt. - Az nem számít, ha nem hiteles.

És mi ez a csók dolog?

Egy átlagos család látens vonzalmai?

Az apa, az anya, a fiú... ez valami Pasolini?

Csak kibontottam Raphát, azt hittem, tetszeni fog.

Várj csak...

Azt hiszed, bejönnek a csókolózó kamasz fiúk?

Nem tudom.

Hagyd az én vágyaimat, azzal törődj, ami téged izgat.

Mosolyog.

A bőre hófehér, a lábfejei aprók.

Nézem a sötétben alvó párt,

elképzelem, ahogy korábban...

Szeretkeztek, kapkodva, esetlenül.

Nagy Rapha a melóra gondol, a kínai pasira,

Esther a semmibe mered, megjátssza a rég kialudt vágyat.

Talán anyám is csak megjátszotta, ezért lépett le.

Ezért hagyott el minket apával.

Színlelés helyett egy valódi életért.

Ó, drágám...

Különös érzés tör rám és azon tűnődöm,

mikor vihar van éjjel, nem szeretne minden gyerek...

...a szülei közé bújni az ágyba?

Folyt. Köv.

Nézte, ahogy szeretkeznek?

Ugyan, csak elképzelte.

Minden kamasz szokott fantáziálni.

Ennél vadabb dolgokat is.

Mondd, Germain, kívánod Claude-ot?

Miről beszélsz?

Mióta segítesz neki az írásban,

egyszer se szeretkeztünk.

Tényleg?

Nem tragédia,

a tanárok gyakran belezúgnak a diákjaikba.

De hát ő fiú, Jeanne! Én a nőket szeretem.

Talán a korral megváltozott az ízlésed.

Csak 16 éves.

Egyszerűen megérintett,

úgy értem a tehetsége... Segítek neki, ennyi.

Újra együtt.

A padról nézzük a parkot.

Esther egy almába harap és felnéz az égre.

Szeretem ezt az időt.

Egy kínai művészre emlékeztet.

Szépek a képei, egyszerűek.

Az ég sokféle árnyalatú.

A park nappal egész másként fest.

Emlékszem, szombat délutánonként anyám elvitt a játszótérre.

Most dílerek árulnak fényes nappal,

mellettük tai-chizó nyugdíjasok.

Látod azt a padot, múlt nyáron sokat láttalak ott.

- Te is szereted ezt a parkot? - Igen.

Tetszik, hogy körbeveszik a házak.

Egy padról beláthatsz bármelyikbe.

Sok mindent látni.

Rögtön beleszerettem ebbe a házba.

A városban van, mégis vadregényes.

Az ég, a fák...

Elnézem Esthert, a selymes bőrét.

Olyan, akár az almahéj. Zamatos.

- Jól van? - Csak a hátam.

Volt egy műtétem, és még mindig fáj.

Régen sokat szaladgáltam Raphával a parkban.

Már nem tudnék.

Táncolni sem.

Ahogy közeleg az alkony,

magam előtt látom mezítláb táncolni,

a sárguló őszi avaron.

"A sárguló őszi avaron."

Belőtted magad porcukorral?

Ez az alma szimbólum vagy csak egy alma?

"Mezítláb a parkban", "Őszi avar", mi ez, egy galéria katalógusa?

- Micsoda? - Még sosem láttál?

Mutatok egyet:

Feng Tang - Jelenlétek.

Mit ábrázolnak Feng Tang művei?

A csendet, Kelet és Nyugat ütközőpontján.

Néma jelenlétek küzdenek a modern élet zajával,

az idő fülsüketítő harsogásával, bla-bla-bla...

Nincs rosszabb közhelytár egy művészeti katalógusnál...

Ócska reklámfrázisok, olvass csak bele!

Ezek a képek beteges baromságok.

Nekik művészet, nekem híg fos.

- Ezt mondja a feleségének is? - Persze.

"Magam előtt látom mezítláb táncolni a sárguló őszi avaron..."

Rossz úton jársz, és te is tudod.

Nem is meséltem, vacsora után...

Elmentünk erre a helyre és Wong Lee bekattant.

Annyira berúgott, hogy molesztálta az egyik lányt,

a saját bőrömet vittem a vásárra azért, hogy megússza.

Erre most tiszteletlenséggel vádol!

- Jártál ott korábban is? - Soha!

Mindent az ügyfélért. Van, aki múzeumba jár,

van, aki meccsre, és vannak az ilyen disznók.

Tényleg elvitted kurvázni?

Nem kurvák voltak, csak lányok egy bárban.

Lányok egy bárban? Mindjárt más!

Még sosem voltam ott, nem futok nők után!

Maurice persze folyton ott rohad!

Az ő asztala, nem az enyém. Kénytelen voltam, a meló miatt!

Szóval kényszerítettek?

Nem ittál, nem táncoltál egyikkel sem?

Csak két pohárral,

- udvariasságból! - Egy szavadat se hiszem el!

- Angyalkám... - Ne nyúlj hozzám!

Hányok tőled!

Elegem van ebből, Esther!

Mindig ugyanaz a nóta, nem bízol bennem!

Itt az alkalom.

Biztosan érzem, de most először...

...megrettenek.

Tessék.

Múlt éjjel nem tudtam aludni.

"Az eső még mezítláb se táncol..." Ez mit jelent?

Semmit, csupán egy érzés. Az olvasó lelkéhez szól.

Segítesz a fiamnak, kedvel téged. A férjem is.

Mi lenne, ha elolvasnák ezt?

"Az eső még mezítláb se táncol".

Nem nekik írtam, hanem magának.

A többi részt értem, de ez az esős...

...nem áll össze.

"Az eső még mezítláb se táncol".

Te ravasz disznó!

Írtál neki egy verset.

- Igen, írtam neki egy verset. - Ügyes.

Ilyet sem kapott még, azt sem tudja, mi fán terem.

Ebben a házban nem laknak versek.

Dobj elé pár metaforát és hanyatt döntik, mint egy atombomba.

- Már másnak látom. - Na persze...

A kis képrombolónk belebolondult a középosztályba.

Maga mondta, hogy hagyjam az előítéleteket.

Igaza volt. Elviszem Esthert ebből a házból.

Már nem zavar a nyafogása, a szaga, a lakásmániája?

Munkát szerzel, és kölcsönből veszel neki egy panelgarzont?

A többit értem, csak ezt az esőst nem.

"Az eső még mezítláb se táncol".

Már csak ő kellett!

Kész bohózat! Röhejes. Rossz úton jársz, Claude.

Maga mondta, hogy kövessem a vágyamat.

Imádom csókolni.

Folytatás következik.

Mit szólsz hozzá?

Nekem táskának tűnik.

Az is. Kézműves munka abroncsból.

Méltányos kereskedelem. Csinálnak hátizsákot,

lepedőt, erszényeket.

Igazán kedves dolog.

- Kínából van? - Dehogy is, Afrikából!

Helyesek, biztos elkelnek majd.

Szerinted turkálót akarok csinálni a galériámból?

Ahogy a Nap lemegy,

sugarai végigsimítják a lábát, a nyakát,

Esther, Esther...

Az unatkozó háziasszonyok gyöngye álomba merült.

Nézem, ahogy békésen alszik,

hallgatom szuszogását,

és megint feltámad bennem a vágy.

- Mi történt? - Megnézem.

Rapha...

...miért téged választottalak?

Mert másnak gondoltalak, normálisnak.

Miért kellett?

Egy csók miatt?

Jó reggelt, tanár úr!

- Raphael Artole itt van? - Még nincs.

- Tudjátok, mi van vele? - Nem, tanár úr.

- Ez biztos? - Igen, tanár úr.

Mindjárt jövök.

Anouk!

- Mi a baj? - Artolék nem hívtak a fiuk miatt?

Nem.

Jó napot, hölgyem, Anouk Mayer vagyok az iskolából.

A fia ma nem jött iskolába...

Igen, értem...

Igen, köszönöm. Viszont hallásra!

Mi az?

Influenza.

Az órának vége, mehettek.

- Most csöngettek be. - Nem érdekel, az óra elmarad.

Claude, te maradj még!

Tudtam, hogy utálni fogja az öngyilkosságot, átírtam.

Túl messzire mentél.

Befurakszol a házba,

kicsinálod a fiút, elcsábítod az anyát.

- Vágyálmokra használod az írást. - Na és? Magától tanultam.

Ha meglátják ezt az iskolából vagy Rapha családjából,

nyakig ülsz a lekvárban.

Velem együtt.

Szóval hagyjam abba?

Igen.

Nem túl késő bánat? Maga beszélt rá.

A tanításnak vége.

Bocsáss meg, Claude! Talán tévedtem.

Emlékszem a suli első napjára.

Ki akartam dobni a könyveimet és lelépni.

Fogalmazást íratott velünk és négyes fölét kaptam.

Már nem hagyhatom abba.

Nem hagyhatod abba? Akkor írj!

Magadról, a családodról, bármiről!

Csak felejtsd el Rapháékat!

De megszerettem a figurákat, hála magának!

Tovább fogom írni.

De én nem olvasom tovább.

Köcsög!

Beszélnem kell veled!

Maurice megint felhozta Wong Lee számláját.

Megalázott.

Már senkinek sem számít a tisztelet?

De igen, Rapha.

- Esther... - Igen?

Felgyújtottam a kocsiját.

- Kiét? - Maurice-ét.

- De miért? - Nem tudom.

Rám szállt a vörös köd és meg kellett tennem.

Nem bírom már, kikészít ez a meló!

Látott valaki?

Nem tudom.

Sajnálom, tudom, mit fogsz mondani,

de adj még egy esélyt! Kérlek!

Én is mondanék valamit.

Mit?

Terhes vagyok.

Ez csodálatos! Miért nem mondtad?

El kellett döntenem, hogy akarom-e.

Szeretlek.

Jobban vagy?

Kérni szeretnék valamit.

Mit?

Egy rendes matek tanárt.

Mi a baj Claude-dal?

Látni se akarom többet!

Egymásra mosolyogtak és máris helyreállt a családi béke.

Gyere ide!

Egy évig vágytam rá, hogy bejussak ebbe a házba.

Sikerült. Közelről láthattam egy álomcsaládot.

Elhittem, hogy közéjük tartozhatok.

De többé nincs helyem ebben a házban.

Folyt. Köv.

Mi történt?

Mi az ábra, ha az ellenfél faltol a pályán?

Gőzöm sincs.

Ha az én csapattársammal teszi, visszaütök.

- Apám a csapattársam. - Tudom.

Anya pedig nem játszik,

úgyhogy el a kezekkel!

Értem.

Tudod, mi lesz, ha valami fasz árt neki?

Betöröm a képét és az apjáét is!

És ha a fasz elmeséli, hogy egy köcsög lesmárolta?

Akkor mi lesz?

Gondolkodtam rajta,

ez a családi összeborulás nem jó megoldás.

- Meg kell oldani a konfliktust... - Nem írok többet.

Nem mész Raphához?

Maga mondta, hogy kockázatos.

Mostantól egyedül dolgozom. Csak a matekon.

A matek nem okoz csalódást.

A-verzió: a két Rapha kinyírja Claude-ot.

B-verzió: Claude nyírja ki őket és Estherhez költözik.

C-verzió: Esther felgyújtja a házat, benne mindhárom pasassal.

Válasszon egyet és írja meg!

A maga dolga, többé nem az én történetem.

Hogy lenne az én dolgom!

Tudod, mi a jó befejezés titka?

Hogy azt mondja az olvasó:

"Erre nem számítottam, de máshogy nem érhetne véget."

D-verzió: Esther azt ismételgeti, "Az eső még mezítláb se táncol".

Elviselhetetlen az élet abban a szörnyű házban.

Egy szörnyű férjjel és szörnyű fiúval.

Értelmetlen, fuldoklik benne.

Megáll előtte.

Megcsókolják egymást.

Tiszta Barbara Cartland.

- Szervusz, Claude! - Jó napot!

Tudtam, hogy eljön. Vártam magát.

Tessék, a versed.

Nem volt szívem kidobni.

Eljöttem magáért, elviszem innen.

- Tessék? - Csak maga, meg én.

Itt hagyjuk ezt a várost, a házat, a Raphákat.

- Képtelenség. - Miért?

Te még gyerek vagy, Claude.

Ami köztünk volt, sosem történt meg.

Felejtsd el!

- Csak egy... - Csoda volt!

Jól mondod, csoda. Nem valóság.

Nagyon megbántottuk Raphát.

- Melyiket? - Mindkettőt.

Senkinek sem akartam ártani.

Ne, Claude, hagyd abba!

- De hát szeretem. - Nem.

Te nem engem szeretsz.

Csak egy ábrándot.

Egy képet, a fejedben.

Be kell fejeznem a dobozolást.

- Elköltöznek? - Igen.

És az átépítés? A veranda?

Rapha felmondott, Kínába utazunk.

Van ott egy üzlettársa.

Szerencsét próbálunk.

Új életet kezdünk.

Ugyan már... fel a fejjel!

Isten veled, Claude!

Vigyázz magadra!

Esther!

Szükségük van rám.

A mai nap más, mint a többi.

Háromnegyed 7-kor kelek, mint mindig.

Reggelit csinálok apának, mint mindig.

Nyolckor lelépek, mint mindig.

Szerda van, kilenctől angol.

Tíztől töri, tizenegytől irodalom.

Utána matek.

De ma másfelé veszem az irányt.

Nem suliba vagy Raphához megyek.

Találnom kell egy befejezést.

Egy csattanót Germain úrnak, a tanítómnak.

Rapha...

Megalázva érezted magad, de csak felráztalak.

Fiatal vagy még, tanulnod kell.

Olyan vagy, mint a nád La Fontaine meséjében.

Meghajlik, de nem törik. Emlékszel?

"A Tölgy és a Nád" "A Nádhoz így szólt a Tölgy:"

"Vad szél zúdul ki"

"Az ég öle még nem szült szilajabb csemetét"

"Helyt áll a Tölgy, hajlik a Nádszál"

Szabad.

Üljetek le!

Jöjjön velem az irodámba!

- Most? - Igen.

- Claude García itt van? - Hiányzik.

Raphael Artole?

Maga is velünk jön!

Otthon van, fáradtnak látszik.

Ismerem a férjét. Tudom, hogy nincs gyereke.

Tudom, hogy a férje beteges fosnak tartja a műtárgyait.

- Te vagy Claude, igaz? - Igen.

Végigmér tetőtől talpig. Máshogy képzelhetett el.

- Ma nincs tanítás? - Otthagyom a sulit.

És mihez kezdesz?

Sokan hülyék a matekhoz.

Adhatok magánórákat.

- Komolyan? - Igen.

Vagy írhatnék művészeti katalógusokat.

A tanárom szerint értenék hozzá.

Az biztos. Élénk a fantáziád.

- Bemehetek? - Germain nincs itthon.

Tudom.

Ez egy rémálom!

Kész rémálom! Seggfejek!

- Claude hiányzott ma, igaz? - Honnan tudod?

EGY EGYSZERŰ SZÍV

Itt járt?

És beengedted?

Személyes természetű.

Sikerült, bent vagyok a házában.

Utazni készülsz?

Csak elhoztam a férje könyveit. A galéria zárva volt.

Kipakoljuk a köteteket és egyenként helyre tesszük.

Korszak szerint vannak elrendezve.

Tolsztoj... hogy utálom az oroszokat!

Csak az első és utolsó oldalt olvastam az Anna Kareninából.

Megakad a szemem egy könyvön.

Leveszem, Jeanne rám mosolyog.

GERMAIN GERMAIN: ÁRVA A VIHARBAN

Germain írta 20 évvel ezelőtt.

- Nem beszélt róla? - Nem. Miről szól?

Szokványos szerelmi történet,

nem egy remekmű.

Tudta, hogy messze nem ér fel a kedvenc íróival.

- Szomorú. - Germain kevés erényeinek egyike a tisztánlátás.

Pont olyan volt, mint te. Mínusz a tehetség.

Egészen más, mint Esther, de épp olyan vonzó.

Vidd csak el!

Meghív ebédre. Szóba kerül a galéria,

a matek, Germain, a kedvenc könyvei...

Aztán egyszer csak:

Esther sosem hagyná el Raphát.

Épp nehéz időket élnek, de erős kötelék van köztük.

Így van.

Szeretik egymást. Újabb gyerek jön a családba.

Nem is tudtam.

Magának miért nincs gyereke?

Lehetett volna, de sosem számoltunk vele.

Nekem ott volt a munkám, neki a könyvei.

Eszembe jut néha, talán azért vonzódik hozzád,

mert szeretne végre apa lenni.

Vágyott egy fiúra.

Ezt mondta?

Csak azt mondta,

hogy magának nem lehetett gyereke.

- Ezt mondta? - Igen.

Hogyan?

Nem. Kicsoda?

Értem.

Az igazgató felfüggesztette Germaint.

Miért?

Rapha elmondta a matek dolgozatot.

Ahogy megismertem Germain tanár urat,

kíváncsi lettem, hogyan él, milyen az otthona,

ki a felesége és mit csinál.

Van-e gyerekük. Szeretik-e még egymást.

Jeanne. Jeanne.

A tanár úr felesége itt hever előttem a kanapén,

alszik, hallgatom, ahogy szuszog.

A szoknyája felcsúszott, látom alabástrom szín bőrét.

Gyönyörű lábfeje van, akár csak Esthernek.

Mit keresek itt?

Ahogy a tanár úr felesége itt alszik,

felkelti vágyait ennek a diáknak a hátsó padból.

Kell egy befejezés. Egy saját finálé.

Talán itt, ebben a házban.

- Mit csinálsz? - Becsomagolok.

- Elmész? - Igen.

- A galéria befuccsolt és mi is. - Hová mész?

Nem tudom. Az anyámhoz.

Meghibbantál? Pont ma, amikor kirúgtak?

Talán én is egy Esther vagyok, de te nem vagy Rapha!

Claude sosem lehet a fiad!

Mi folyik itt?

Lefeküdtél a kölyökkel?

Folyt. Köv.

Lefeküdtél vele? Nézz rám, te kurva!

- Elment az eszed? - Megkefélt?

CELINE: UTAZÁS AZ ÉJSZAKA MÉLYÉRE.

- Szervusz Claude! - Jó napot! Hogy van?

Már jobban.

- Leülhetek? - Persze.

Megtaláltad a befejezésed?

Nem, passzoltam.

Elhoztam a könyvét.

A felesége kölcsönadta.

Dobd ki nyugodtan, úgyis szemét.

Nekem tetszett. Megható szerelmi történet.

Akkor tartsd meg!

Furcsa, innen belátni mindegyik ablakon.

Lenyűgöző, igaz?

Amikor Rapháék parkjában ültem,

olyan voltam, mint egy néző az első sorban.

Csak néztem és azon tűnődtem,

milyen az élet egy ilyen házban?

Nézze csak!

Ott az a két nő. Vajon mit csinálnak?

Ismeri őket?

Nem.

Mintha veszekednének.

Talán nővérek.

Egy örökségen vitatkoznak.

- Leszbikusok és épp szakítanak. - Nem...

Egy ikerpár, akik a szüleik házán marakodnak.

Az egyik eladná, a másik hallani se akar róla.

Leszbikus pár, de már vége, mert a szőke lefeküdt a reumatológusával.

A barna azt üvölti: "Még én ajánlottam neked!"

Figyelje a kezét!

"Én ajánlottam neked!"

"Már értem, miért akartál egyedül menni."

"Sosem adjuk el azt a házat."

"Apa keményen megdolgozott érte!"

Miért fontos, hogy ikrek legyenek?

Nem az.

Első emelet, jobbra.

Hagyd a fenébe, Claude!

Senki nem akar matekórákat.

De valamit biztos akarnak.

Mindig be lehet jutni.

Minden ház ajtaját nyitja valami.

Nincs kedve segíteni?

Germain tanár úr mindent elvesztett.

A feleségét, a munkáját.

De ott voltam neki én.

A következő mesével a tarsolyomban.

Folyt. Köv.

Magyar szöveg: Varró Attila

"A Tölgy és a Nád" Rónay György fordítása

Magyarországon forgalmazza a Vertigo Média Kft.