Original subtitles

- Szeretném ha tudnád, hogy bármi is történik,

én nagyon szeretlek.

-Én kész vagyok.

- Hát, én nem vagyok kész!

- Büszke vagyok rád.

Te nem tehetsz róla.

Ez nagyon bátor tőled.

- Helló.

Gyere ide, te rohadék!

A TEREMTMÉNY Fordította és időzítette: Lacko68

- Megjöttem.

Szia Charlie.

- Reggeli vacsorára!

- Szia.

Milyen napod volt?

- Elfoglalt.

- Kell egy kis segítség?

- Nem, megoldom.

- Jó illata van.

Jól vagy?

Van még egy kis munkám, amit meg kell csinálnom, de később csatlakozom.

- Ja, persze.

- Apa?

- Igen.

- Segítesz befejezni az erődöt?

- Nem, nem tudok, egész éjjel dolgoznom kell.

- Kérlek?

- Azt mondtam, nem.

Sajnálom, később segítek neked.

Vacsora után, oké?

Hé!

Hová mész?

- Kimegyek.

- Szóltál valakinek?

- Épp azt teszem.

- Gyere, Charlie, kész a vacsora.

Ez csak egy fázis, amin keresztül megy.

Emlékszem, hogy Julie is ilyen volt, amikor még kislány volt.

- Julie az más volt.

Mindannyian mások voltunk.

Nagyra értékelem amit itt csinálsz.

De Mary, te ezt nem értheted.

- Ő szeret téged.

Mindannyiunknak szüksége van rád.

Látod, Anna már vissza is jött.

- James!

- Szia, Anya.

Hoztam neked valamit.

- Hónapok óta nem hallottam rólad.

Miért nem hívsz vissza?

- Nem tudtalak.

Sajnálom.

- No, és hogy van Lisa?

Aggódom érte.

- Jól van, Anya.

Jól van.

Szerettük volna ezt neked adni.

- Ez gyönyörű, James, köszönöm.

Hű, mi ez?

Hol szerezted ezt?

Ez egy játék?

- Igen, ez egy játék,

és szeretném ha minnél hamarabb játszanál vele.

Nagyon egyszerű, mindössze annyit kell tenned, hogy

add annak a dobozt, akit szeretsz.

Ne tartsd meg, add tovább.

Csináld, mielőtt lejár az időzítő.

- Mi a baj?

Miért nem jössz be és vacsorázol velünk.

Kérlek.

Már olyan rég voltunk mindannyian együtt.

- Mi?

Mindannyian együtt?

Ki van még itt?

- Julie, Adam, és a gyerekek.

Pár héttel ezelőtt jöttek,

de még mindig itt vannak.

- Istenem.

Istenem.

Mennem kell.

Viszlát, Anya.

Sajnálom.

- Siess már, Anya!

- Hé, légy türelmes.

- Éhes vagyok!

- Szia Éhes, én Apa vagyok.

- Hagyd abba!

- Ne beszélj így az anyáddal, kölyök,

mert ellátom a bajodat.

- Hé Adam, idehoznád a narancslevet és a vajat?

- Persze.

Még valamit?

- Talán egy segítőkészebb hozzáállást.

- Dolgozom rajta.

- Anna volt az, Nagyi?

- Nem, a nagybátyád.

- Jim bácsi?

- Igen.

- Ezer éve nem láttam.

- Tudom.

- Van egy extra székünk, és rengeteg étel.

- Sajnos, nem akart vacsorára maradni.

Nagyon furcsa volt.

- Jim furcsán viselkedett?

Nem hiszem el!

- Nekem hozta ezt a dobozt.

- Mi ez?

- Hát, nem tudom,

de azt mondta, hogy állítólag oda kell adnom

valakinek, akit szeretek.

- Köszönöm.

Ez fura.

- Adam, vedd le az asztalról.

- Nos, mi volt ma reggel az iskolában?

- Ki volt az?

- Csak a munkám.

- Tudod, hozzá tudnék szokni, hogy minden este

vacsorát főzöl nekünk, kedvesem.

- Először kóstold meg.

A francba, Charlie!

- Rendben, rendben van.

- Adam, megijesztettél!

- Mindenki nyugodjon le, nyugodjon le.

- Én nyugodt vagyok!

- Mi bajod van?

- Hozok valamit, hogy feltakarítsam.

- Nem nagy dolog.

Nyugodt vagyok.

- Nagyi, majd én hozom.

- Én kész vagyok elmenni onnan.

- A szüleid megint háborúznak?

- Ők mindig harcolnak.

Nem igazán érdekel ez a szar,

de tudom, hogy Charliet zavarja.

- Igen, nos ...

Az apám rendes, de egy fasz.

- Úgye te nem leszel ilyen ha apa leszel?

- Nos, Jesszusom, te meg mi a fenéről beszélsz?

Sajnálom, nem igazán tudok ennyire előre gondolkodni.

Hé.

Egy kicsit ki kéne kapcsolódnod.

Akkor, elmegyünk Jake partijára, vagy ...

csak úgy lóghatunk itt.

Amit csak akarsz.

- Terhes vagyok.

- Várj csak, mi van?

Ezt most komolyan mondod?

Ki az apa?

A francba.

Istenem, kétszer is ellenőrizted?

Nem tudom, lehet, hogy hibás.

Johnny egy mákos muffint evett és

az éjszaka előtt véletlenszerű kábítószer-tesztet végeztek a munkahelyén

és a teszt pozitív lett ópiumra.

Ettél muffint tegnap este?

Nem lehetek apa!

Az apám ki fog nyírni.

- Igen.

Az enyém is.

- Nem válaszol.

- Haza fog jönni, mindig így van.

Késő van, menj aludni, kérlek.

- Bezártad a bejárati ajtót?

- Azt hiszem nyitva hagytam.

- Megyek megnézem.

- Mi van?

- Csak rosszat álmodtam.

- Semmi baj, kicsim, gyere ide.

- Menj vissza aludni.

- Aludhatnék itt veletek?

- Menj vissza aludni.

- Ne feledd, mit gyakoroltunk, maradj a szobádban, ugye?

Oké, jó éjt.

- Hívj őrűltnek, de nem hinném, hogy ez a te szobád.

Aludj jól, kölyök.

- Anya!

- Oké.

Szóval, mikor történt mindez?

- Éjfél körül.

Aludtunk.

- Hallottuk őt a szobájában,

és az ágyában találtuk, úgy ahogy

maga is.

- És a lánya?

- Anna.

- Igen, Anna.

Hol volt tegnap este.

- Nem tudjuk.

Van egy barátja,

de még nem tudtuk elérni őt.

- Nekünk is lenne hozzá pár kérdésünk.

- Lenne rá oka, amiért

bántaná a nagyanyját?

- Nem, természetesen nem.

- Milyen kérdés ez, nyomozó?

Azt hiszi, hogy az én 16 éves lányom,

megölte a nagyanyját?

- Találtunk egy lyukat a mellén,

ami megegyezik egy szúrt sebbel.

Ez az egész olyan zavaros.

Nincs bizonyíték rá, hogy küzdött volna, nincsenek védekező sebek és

nincs jele erőszakos behatolásnak sem.

- Nem akarok itt maradni, Adam.

- Ez csak magukon múlik.

Átfésültük az egész helyet és nem találtunk semmit.

- Ha azt mondja, hogy biztonságos, akkor biztonságos, oké?

Charlie-nak is jobb lenne ha maradnánk.

A hely rendben van.

- Nem, én nem akarok ebben a házban maradni.

- Oké.

- Ez tökéletesen megfelel.

Mégegyszer köszönöm a segítséget.

Jelentkezem ha lesznek még további kérdéseim.

- A kis szörnyeteg csinálta.

- A kis szörnyeteg?

- Megölte a nagymamát és visszafutott a dobozba.

- Azt mondod hogy, tegnap este.

- Van képzelőereje.

Mióta a testvére elhunyt,

némi baj van a valóságérzetével.

- Szóval, mi is történt?

- Ez most befolyásolja önt ebben az ügyben, nyomozó?

- Charlie, én már ezt régóta csinálom,

és láttam már a szörnyek becsületes oldalát is.

Ha egy szörny ölte meg a nagymamádat, én elkapom.

Mindig elkapom.

Mégegyszer fogadják részvétemet.

- Anna, hívj fel.

Komolyan.

Haza kell jönnöd.

Hívtam őt, üzenetet küldtem neki.

Nem is reagál rá.

Ez egy igazi, jó öreg szökés, Adam.

- Be fogom zárni a pincébe.

Talán.

Hé.

Gyere ide.

Ő jól van.

Rendben?

- Adam, jött valaki az irodából.

- Natalie.

- Natalie.

- Szia, hogy vagy?

- Szia.

Ott hagytad a papirmunkát az íróasztalodon,

csak ezt akartam elhozni neked.

- Rendben, köszönöm.

- Szép az otthonod, Julie.

- Köszönöm.

Valójában a nagymamámé volt.

- Ja, kérsz egy italt vagy valamit?

- Egy pohár víz az jó lenne, köszönöm.

- Persze.

- Köszönöm.

Megőrültél, mit csinálsz?

- Látni akartalak.

És nem válaszolsz az üzeneteimre.

- Majd fogok.

Ez az, amit akarsz?

- Talán.

Nagyon rossz lenne?

- Igen, szörnyű lenne.

Később elmagyarázom, de időre van szükségem,

és most el kell menned.

- Oké.

- Rendben, hétfőn találkozunk.

- El kellett mennie?

- Igen.

El kellett mennie.

- Nagyon csinos.

- Nem vettem észre.

- Szóval a terv az, hogy csak vezetsz körbe-körbe

és megvárjuk amíg a családjaink elfelejtenek minket, vagy mi?

Nézd, én teljesen kifogytam a pénzből, és éhes vagyok.

Neked is éhesnek kéne lenned.

Úgy értem, ne feledd, neked kettő helyett kell enned.

- Istenem, te mekkora hülye vagy.

- Nos, nem csak te menekülsz el ettől.

Menjünk a házatokhoz, ahol kapok valamit enni,

aztán leülünk a szüleiddel,

és együtt elmondhatjuk nekik.

- Tényleg megtennéd?

- Igen.

Éhes vagyok.

- Rendben.

Én is éhes vagyok.

- Anna.

Hé, várj csak!

Hé!

Anna!

- Mi van?

- Ülj le!

Elegem van ebből.

Az anyád egész éjszaka érted aggódott.

- És te?

Meglep, hogy észrevetted amikor elmentem.

- Csirke!

- Hányszor fogunk még ezen átmenni?

Unok már erről beszélgetni.

Hé!

Hé!

Kifelé!

- Oké, persze, semmi probléma.

- Nem, Tyler, nem mész sehova.

- Komolyan, rendben van.

- Bármit is akarsz mondani nekem,

azt mondhatod előtte is.

Ülj le.

- Egész éjszaka megpróbáltunk elérni titeket.

A nagyi meghalt.

- Mi?

- Elhunyt tegnap este az ágyában.

- Ezt hogy érted?

Mi történt?

- Nem tudjuk.

Itt volt a rendőrség is.

Nem tudják, mi okozta.

- Mondtam már neked, hogy a szörny ölte meg a nagyit

és visszament a dobozba!

- Hagyd már abba ezt a dobozt, Charlie.

Fejezd be.

- Azt hiszem mondtam már neked, hogy tedd el valahová.

- Megcsinálom.

- Ha ti nem akarjátok, majd én elviszem.

Úgy értem, ez értékes valami lehet.

- Kérlek, vidd innen.

Minden rendben lesz.

Gyorsan, gyerünk, gyerünk!

Menj!

- Szállj be a kocsiba!

- Indítsd már be az autót, gyerünk.

- Próbálom!

- A francba!

- Elejtettem a kulcsot!

- Akkor vedd fel!

- Próbálom!

- Hé, hé, hova tűnt?

Mi a fene volt ez?

- Oké, oké, nyugodj meg.

Nem maradhatunk itt, meg kell találnom a családomat.

- Ne, várj, várj!

Gondolj az új családodra.

Gondolkodtam rajta,

és tudok egy jó munkát.

Először egy kicsit nehéz lesz,

de azt hiszem, némi türelemmel,

és talán egy kis szerencsével menni fog.

- Maradj itt.

- Meg tudjuk csinálni!

- Ez az, amit tegnap este láttál?

- Igen!

- Engedjetek be, engedj be!

- Jól vagy?

- Igen, jól vagyok, követett minket odakinn,

de amikor beültünk az autóba, eltűnt az úton.

- Oké, jó, jó.

- Hol van Tyler?

- Anna?

Anna?

Hé.

- Megvan, megvan!

A dobozban van!

- Fel kell hívnunk a rendőrséget!

Fel kell!

- Várj, várj, fogd meg, várj,

Álljunk meg!

Álljunk meg egy pillanatra.

- Szórakozol velem?

- Nem!

- Adam, neked elment az eszed, ha azt hiszed, hogy

mi most nem fogjuk felhívni a rendőrséget!

- És mit fogsz mondani?

Mit mondasz nekik?

"Sajnálom, nyomozó, ez a szörny kijött ebből a dobozból

és megölte ezt a kölyöt a házunkba,

és nem tehettünk semmit"

Ennek semmi értelme!

Gondolj bele, gondold végig ez hogy hangzik!

Ez őrület!

Két halott, két nap alatt.

Ha eddig nem voltunk gyanúsítottak,

most már határozottan azok leszünk,

és ez a fordulat nem jó nekünk.

- Mit fogunk csinálni?

Nem vagyunk bűnözők!

- Csak adj egy percet.

Lássuk csak.

Gondoljuk végig, oké?

Ez a tárgy visszaszámol.

Nem tudjuk, mikor jön vissza, oké?

Meg kell szabadulnuk tőle.

Takaríts ki.

És elvisszük ...

Vigyük le az alagsorba csak egy időre.

- Kibaszott viccesnek tartod magad?

- Mert most jobb, ha...

- Megőrültél?

- Csak egy időre, sajnálom Kicsim!

Levisszük őt egy rövid időre az alagsorba.

Majd megszabadulok ettől és aztán kitaláljuk mi legyen, oké?

Bízz bennem.

- De hova fogod elvinni?

- Visszaviszem oda, ahonnan jött.

Sajnálom.

Bízz bennem, oké?

- Sajnálom, Tyler!

- Szóval, mit csinálunk?

- Az első áldozat, Mary Roberts.

77 éves nő.

Szúrt seb a mellkason,

közvetlenül a szívbe.

Ez nem volt véletlen.

- Van valami nyom?

- Van egy kis családja, akik a házában laknak.

Thatcherék.

Adam és Julie, és a gyerekek.

- Adam és Julie Thatcher?

A legfiatalabb fiú, Charlie, Anna a legidősebb lányuk.

- Ismered őket?

- Két évvel ezelőtt, én dolgoztam egy gyerekrablási ügyben.

Egy 10 éves fiú tűnt el az úton a parkból.

Az egész megyében kerestük, de semmit sem találtunk.

Két héttel később megtaláltuk a szétdarabolt testét egy szemetesben.

Henry Thatcher volt.

Ádám és Julie középső gyermeke.

- Jim!

Jim!

- Sajnálom, Adam!

- Te sajnálod?

- Nem tudtam anyámmal élni!

- Nyisd ki az ajtót, te őrült fasz!

Anyád meghalt.

Hé, hé, hé, hé!

- Ne is próbáld ezt a kibaszott

kis szörnyet nekem adni!

Figyelj rám!

Oda kell adnod a dobozt valakinek, akit szeretsz!

Ha igazán szereted őket, akkor

ez az egyetlen módja, hogy megszabadulj tőle.

- Miért tennék ilyet?

Mert ez kinyírja az embereket.

- Istenem.

- Igen.

Anyád már halott.

És megölte Anna barátját is.

- A családod?

- Ők jól vannak.

- Meg fogja ölni őket, és mindenki mást is körülötted.

Add el!

- Honnan tudsz ennyit róla?

Honnan tudod, hogy mit kell tenni?

- Tűnj el innen, most!

- Mi fog történi amikor ez az időzítő lejár?

- Kibaszottul nem tudom!

Talán eljön érted is, érted?

Lejár a te időd is.

Nem vártam meg, hogy megtudjam.

- Nem, nem te.

Odaadtad az anyádnak.

Csak, hogy mentsd a saját seggedet.

- Már úgyis öreg volt.

Nem tudtam, hogy te és a srácok ott vagytok.

- Baszd meg.

Kibaszott doboz.

- Menj.

"Szia Szexi, ne felejts el időt szakítani rám ezen a hétvégén. Nat"

- Szia.

- Szia.

Bocs a korábbiért.

- Igen, seggfej voltál.

- Bejöttél a házamba.

Nem vagyok idióta.

- Hol vagy most?

- Úton hazafelé.

- Ne, gyere ide.

- Nem tudok... Haza kell mennem.

- Történt valami?

- Igen.

Igen, de nem fogod elhinni, ha elmondom.

- Titokzatos a hangod.

- Figyelj, beszélni fogok vele.

Véget vetek ennek.

- Ígérd meg nekem.

- Rendben.

Megígérem.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek téged.

- Anna?

Kérlek beszélj hozzám.

- Anya, én félek.

- Apa gondoskodik róla.

- Jó.

Tudod, tényleg azt kéne éreznem, hogy jobb lett a helyzet,

ha nem lenne az a tény, hogy a barátom

lent van egy zacskóban az alagsorban.

- Apád nagyon szeret téged.

És amikor hazaér ...

- Mi fog tenni?

Rendbe fogja hozni?

Apa nem hozza rendbe a dolgokat, hanem tönkreteszi.

Mi van, ha csak úgy itt hagy minket,

mi van, ha nem is jön haza?

Gondoltál már erre?

- Igen, természetesen gondoltam erre is.

- Anya...

- Igen?

- Nem fontos.

- Julie?

Hol van Charlie?

- Az ágyunkban van.

- Elmentem Jimhez.

Ő nem fogadta el.

Így hát a tóba dobtam.

Elmerült.

- Biztos vagy benne?

- Ígérem.

Beszélnünk kell Tylerről.

- Fel kell hívnunk a rendőrséget.

- Anna, drágám, tudom min mész keresztül.

- Adam, talán igaza van.

Te tényleg úgy gondolod, hogy ezt meg fogjuk úszni?

- Azt gondolom, hogyha most felhívjuk a rendőrséget,

a börtönbe végezzük.

- Nem gondolod, hogy valaki keresni fogja őt?

- Ők biztosan.

Csak azt szeretném, hogy okosan csináljuk.

Ki kell találnunk egy jó sztorit.

Oké?

Az igazság az, hogy ez egy szörnyű nap volt.

Talán el sem tudom képzelni, hogy mit érzel.

Kimerültek vagyunk.

De biztonságban vagyunk.

Most mindenki pihenjen, aztán holnap reggel az első dolog az lesz, hogy

együtt leülünk és mi hárman kitaláljuk, hogy

mit tegyünk.

Szeretlek.

Menjünk aludni.

- Te a kanapén.

- Miért?

Mi ez?

Meg tudom magyarázni.

- Megmondom, mi legyen.

Miért nem magadnak találsz ki egy jó sztorit,

és majd reggel beszélünk róla.

- Kérlek, ne csináld ezt.

Nem!

- Adam-

- Meg kell szabadulnunk ettől a dologtól,

mielőtt az időzítő lejár és megöl mindannyiunkat.

- Hogyan?

- Jim azt mondta, hogy adjam ezt valakinek akit szeretek.

- De odaadtad Tylernek és meghalt.

- Drágám, Tyler egy nagy szar volt.

Sajnálom, szeretlek.

Figyelj, Jim a nagyinak adta.

Ő meg nekem.

Láttam, hogy újraindul, amikor odaadta.

Valóban?

- Várj csak, ő nekünk adta úgy, hogy tudta, hogy mi ez?

- Igen!

Ő mondta nekem!

- Hogy tehette ezt?

Hogy tehetnénk mi ilyet?

- Ez kötődik valahogy hozzám.

Ez egy átok, vagy valami.

Én ezt nem értem.

El kell tüntetnünk ebből a házból,

mielőtt mindannyiunkat megöl.

Oda kell adnom valakinek.

- Nem.

Miről beszélsz?

Kinek tudnánk ezt adni?

- Natalie.

Adhatnám mondjuk Natalie-nek.

Szeretem őt.

- Baszd meg!

Ezt senkinek nem adjuk oda.

Nem vagyunk gyilkosok!

- Oh, oh, oh!

- Téged kéne megölnöm, hogy mentsem őt a bajtól.

Maradj ott.

Gyere ki a dobozból, te kibaszott szörny!

Gyere ki a dobozból, hogy szétlőjem a kibaszott fejed!

Azt ajánlom, hogy állj el az utamból.

- Mr. Roberts?

Mr. Roberts?

Mr. Roberts?

- Igen, én vagyok.

- Patterson nyomozó vagyok a rendőrség emberölési osztályáról.

Beszélnem kell magával az anyja haláláról.

- Nagyon közel álltam anyámhoz.

Ez nagyon nehéz nekem.

- Sajnálom, részvétem.

Mit tud mondani Adam és Julie Thatcherről?

Volt valamilyen okuk rá, hogy ne szeressék az anyját?

- Őket gyanúsítja a gyilkossággal?

- Valaki megtette.

- Nem tudom mit mondjak nyomozó.

Úgy értem, ők jó emberek.

Nem értem, miért is bántanának ők bárkit is.

- Nos, Thatcherék állítása szerint,

ön ott volt aznap este, amikor meghalt.

- Igen, ott voltam.

De nem voltam ott sokáig.

Úgy értem, csak megálltam, mert valamit be kellett dobnom.

- Történetesen nem egy dobozt?

- De igen.

- Nos, mit tudna róla mondani?

- Mit mondhatnék?

Az egy antik ajándék.

- És, mi van benne?

- Honnan tudhatnám.

Nem tudtam kinyitni, ennyit mondhatok.

Mi köze a doboznak az anyám halálához?

- Ő ki?

- Ő volt...

Ő a volt feleségem, Lisa.

- Volt?

- Meghalt, nem is olyan rég.

- Sajnálattal hallom.

Mi történt vele?

- Nagyon beteg volt.

- Van valami, amit nem mond el nekem Jim?

- Nem, nem!

Kérem én, mindent elmondtam amit tudok.

Csak nehéz beszélni olyanról, akit annyi ember szeretet.

- Megértem.

Köszönöm, Mr. Roberts.

- Enged meg, hogy átvegyem.

- Nem kell, ébren vagyok.

Mennyi ideig aludtam?

- Talán néhány percet.

- Hol vannak a gyerekek?

- Alszanak.

Csak ágyba dugtam Charliet.

Mit gondolsz, meddig leszel képes erre?

- Ameddig tart.

Végül, úgyis ki kell jönnie.

- Hadd vigyem el neki.

Kérlek?

- Lődd le!

- Próbálom!

- Lődd le!

Add ide a fegyvert!

- Anna!

Tudom, hogy megsérültél!

Anna!

- Anya...

- Kérlek, nyisd ki az ajtót!

Anna!

Nem tudom, hogy mit tegyek, nem jön ki.

- Csak tarts ki, tarts ki!

- Anna!

- Jól vagy?

- Mi folyik itt?

- Jól vagy?

Oké, hol van a zseblámpád, haver?

Gyerünk.

Elvesztettem a szellőzőcsatornában.

- Nem tudom kinyitni.

- Édesem!

Édesem, hallasz engem?

- Apa!

- Nyisd ki az ajtót!

Édesem!

Anna!

- Anna!

Öld meg!

- Add neki oda.

- Szia.

- Szia.

- Megtetted?

- Igen.

- Mi az, mi a baj?

- Csak egy percre van szükségem.

- Oké.

Bemegyek az irodába.

Csak legyél itt, amikor visszajövök.

- Oké.

- Minden rendbe fog jönni, ígérem.

Szeretlek.

- Én is szeretlek.

- Péntekre kérem a jelentéseket, hiba nélkül.

Most pedig kifelé és vigyázzatok magatokra.

- Hé Morris, várj egy percet.

Kaptam egy fülest a Mary Roberts ügyben.

- Hallgatlak.

- Két nappal ezelőtt egy tizenhat éves fiú, Tyler Cook,

elment néhány barátjával és soha nem ment haza.

- Tyler Cook, ismernem kellene?

- Nem, nem, de ő volt az akit utoljára láttak Anna Thatcherrel.

- Kihallgattad már?

- Nem, még nem.

- Túl sok az eltűnt ember és a holttest.

Valamit rejtegetnek.

Az egyetlen közös dolog a történetükben,

az az átkozott mágikus doboz.

- Mágikus doboz?

- A kisfiúk azt mondta, hogy egy szörny jött ki belőle

és megölte a nagyanyját.

- Ez fura.

- Aznap este, amikor meghalt,

a háznál járt Ms. Roberts

fia, Jim.

- Benézel hozzájuk?

- Megyek és addig fárasztom őket, amíg nem találok valamit.

- Ismerek valakit, aki segíthet.

A neve Lucy Anifero, ő valamiféle cigány hölgy,

vagy tenyérjós, vagy valami hasonló.

- Ez ugyanaz a Lucy, akivel már volt dolgod?

- Igen, ugyanaz.

Ne ítéld el, ember, ő különleges.

- Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy őrűlt.

- Igen, de csak azért, mert ő folytatta tovább

az ilyen típusú szart.

Mondom neked,

majd ő megmondja milyen doboz ez.

- Szólnál neki, hogy később benézek hozzá?

- Rajta vagyok.

Hé, most meg hová mész?

- Megkeresem Anna Thatchert.

- Odaadtad neki?

- Nem, még nem.

Elment dolgozni.

- Mi?

- Nem voltam rá képes.

Tudom, hogy azt mondod, hogy tudtam.

Nem tudom.

Te voltál, aki azt mondta nekünk, hogy ne adjuk oda senkinek

és igazad volt.

- Igen, de ez még azelőtt volt, hogy megölte a lányunkat.

Ad neki oda azt a kibaszott dobozt, Adam!

Nem fogok elveszíteni még egy gyereket.

Tudom, hogy engem már nem szeretsz többé,

de komolyan, tudnál választani közte és Chalie között?

- Természetesen nem, ezt te is tudod.

Majd én gondoskodom róla amikor visszajöttem, oké?

Ígérem!

- Emlékszel, mikor még kicsi voltál?

Kisebb, mint most Charlie

és Henry is csak egy csecsemő volt.

Minden este olvastam neked,

és te soha...

Soha nem szeretted a történeteket.

És ha így együtt, úgy fejeznénk be a könyvet,

hogy beletennénk a saját kis bolond történeteinket.

Volt egy kislány, akinek a neve...

Ez az, ahol azt mondtad: "Anna".

Volt egy kicsi Anna nevű lány.

Anna egy gyönyörű kis hercegnő volt.

És akkor azt mondtad,

"Nem, nem hercegnő, majom!"

És akkor kacagtál azon az édes, tökéletes hangodon.

És akkor megcsiklandoztalak,

és úgy nevettél, hogy a könnyed is kicsordult

és kérted, hogy hagyjam abba.

És amikor abbahagytam, megöleltél.

És én olyan szorosan tartottalak.

Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni, kis majmom.

Nem érdemled meg, hogy itt legyél lent.

Nem leszel itt sokáig, igérem.

- Mr. Thatcher?

Mrs. Thatcher?

- Patterson nyomozó?

- Helló Julie, van egy perce?

- Hát, Adam nincs itthon,

és igazából Charlie-val

az orvoshoz megyünk időpontra.

- És Anna itt van?

- Hétfő van nyomozó.

Az iskolában van.

- Ez vicces, mert amikor felhívtam az iskolát,

azt mondták, hogy nem jelent meg ma az osztályban.

- Miért kellett felhívnia az iskoláját?

- Beszélni akartam vele Tyler Cook-ról.

Jelentették az eltűnését.

- Ő a barátja.

- Lehet, hogy együtt vannak?

- Itt volt ma reggel.

De, nem tudom hol van Tyler.

És ők még tinédzserek.

Ez nem szokatlan, hogy Anna hiányzik az iskolából.

Felhívhatom, mikor hazaért?

- Oké, persze.

- Sajnálom, hogy nem tudtam többet segíteni.

- Igazán beszélnem kellene vele.

- Örülök, hogy látlak és az eszedbe jutottam.

- Köszönöm.

Várj, csak egy percet kérek.

Ne, várj még.

Várj...

Adnom kell valamit neked.

Ezt neked kell adnom.

Ne, várj, várj, várj.

Nekem kell...

Csak adj egy percet.

Szükségem van rád, igazán.

- Adam, kit érdekel az a kibaszott doboz?

- Vedd el!

- Megrémítesz.

- Sajnálom.

Nem!

Sajnálom.

Nagyon sajnálom.

- Mondd, hogy vége van.

- Nem, nincs vége.

Ennek kibaszottul nincs vége, Julie!

- Mi van?

Hogy érted ezt?

- Úgy értem, hogy csak megölte.

Mint mindenki mást.

Megöltem.

- Adam ez hogy lehet?

- Vidd ki Charlie-t a házból.

Vidd el a házból és menjetek a motelba, ahol hat éves korában voltunk.

Hallod, amit mondok?

Menjetek el, most.

Hagyd a fegyvert a pulton.

- Mire készülsz?

Adam?

Mit szándékozol tenni?

- Hazamegyek és

megvárom míg előjön,

és kurvára megölöm.

- Ne!

Már megpróbáltuk, de ez nem működött!

- Újra megpróbálom.

Tedd, amit mondtam.

Menjetek a motelba.

- Kell lennie más megoldásnak, odaadhatnánk másnak.

- Kinek?

Kinek, Julie?

A szüleimnek?

Nem szeretek mást, csak téged és a gyereket.

Menj el onnan.

Gyerünk!

Gyere értem!

Szia, felébresztettelek?

- Nem, egyáltalán nem aludtam.

Megölted,

halott végre?

- Nem, még mindig várok.

Úgy tűnik, nem érdekli az én időbeosztásom.

Ő hogy van?

- Alszik.

- Jó, az jó.

Te hogy vagy?

Sajnálom.

Nagyon sajnálom, Julie.

Natalie miatt, meg mindent.

- Mit kellene tennünk?

Csak várjunk és meneküljünk

amíg a rendőrség el nem kap minket?

Azt várod tőlem, hogy ássak egy sekély sírt

a semmi közepén és temessem oda a lányomat?

Vagy mi a következő lépés?

Most kezdjük újra valahol máshol?

És felejtsünk el mindent?

Ez nem segített Henry elvesztésének terhén sem.

És ez most sem fog segíteni, nem tudom megtenni.

- Nem tudok válaszolni mindenre.

Csak azt tudom, hogy szeretlek.

Azt hittem, hogy szeretem, de mégsem.

Te voltál.

Mindig is te voltál.

Csak meg kell ölnöm ezt a dögöt,

és megint minden rendben lesz.

- Mi nem megyünk haza, Adam.

- Nem, nem is szabad.

Csak maradj ott és várj.

Miután végeztem vele, én megyek oda hozzád.

- Ne.

Nem, ezt én nem akarom.

- Julie, Julie!

Charlie!

Haver!

Szia, jól vagy?

Jól vagy, biztos vagy benne?

Gyere ide.

Szeretlek.

Julie.

Julie.

Bébi?

Bébi?

Ne!

- Ne!

Apa, hagyd abba!

- Talált valamit, detektív?

- Lucy Anifero?

-Én vagyok ő, ő meg én.

Miben segíthetek?

Szeretné, hogy megjósoljam a jövőjét?

Meg tudom csinálni.

- Nem, egyáltalán nem.

Egy barátom azt mondta, hogy ön segíthet nekem.

Megpróbálhatna azonosítani valamit.

Egy doboz.

- Figyelemre méltó, nyomozó.

- Mi ez?

- Tudom mi ez, ez egyfajta trójai ló.

- Ez egy fegyver?

- Igen.

- Szóval látta már korábban is?

- Nem, természetesen nem.

Ez nem létezik.

Itt van.

Évszázadokon át szólt a legenda, egy isteni fegyverről.

A doboz generációról generációra szállt

a szeretteik között.

A doboz egy bukott istenséget rejt,

aki akarata ellenére,

gonosz szándékkal kötődik,

kínoz és gyilkol meg egész vérvonalakat.

Aki birtokolta a dobozt

végignézte, ahogy a teremtmény előbukkan a belsejéből,

és brutálisan legyilkolja a szeretteiket, egytől egyig.

A dobozt nem lehetett elpusztítani.

Nem lehetett elveszíteni vagy vagy eladni.

Az istenség tovább gyilkolt,

ahogy az időzítő a dobozon, tovább közeledett a vég felé.

Csak két választás volt: nézni és várni

vagy átadni az átkot valakinek, akit igazán szeret, hogy

visszaállítsa az időzítőt.

Tudom mire gondol.

Mi történik akkor, amikor az időzítő lejár?

Vannak szóbeszédek és pletykák,

de biztosan senki sem tudja.

Ami ismert, hogy az időzítő ketyeg a végéhez közeledve,

és bárkinek is van a birtokában, legyőzi az őrület

és továbbadja minden alkalommal.

Ezért van még ma is itt.

- Ez a legnagyobb,

kibaszott baromság, amit valaha is hallottam.

- A legtöbb csak mítosz, nyomozó.

Ez egyszerűen csak egy mese.

- Szóval, azt mondja a képről amit mutattam,

hogy az egy mágikus doboz istentől?

- Évszázadok óta készítettek az emberek dobozokat,

mint ártalmatlan furcsaságokat.

A magáé, egy ősi darab

egy bonyolult képzelgés tiszteletére.

Semmi több.

Nekem is van egy.

Eladom ha tetszik magának.

Ne aggódjon, itt nincsenek csapdába esett istenek.

Legalábbis én nem hiszem, hogy vannak.

Helló?

- Charlie?

Charlie!

Charlie?

Charlie?

Charlie?

Charlie!

- Apa...

- Itt vagyok.

- Mit gondolsz, mi történik velünk, amikor meghalunk?

- Nem tudom.

Azt hiszem, nagyon hasonlít arra, mielőtt még megszülettél volna.

- Nem emlékszem arra, mielőtt megszülettem volna.

- Én sem.

- Anya azt mondta, hogy a mennybe megyünk.

Amikor meghalok, engem is lehozol ide Anna-hoz?

- Semmi sem fog történni veled.

Harcolni fogok ezzel a dologgal.

Közétek fogok állni

és nem fogom hagyni.

Érted?

Ígérem!

- Hogy ment Luciana-val?

Dögös, nem?

- Nem tudom te mi a fenéről beszélsz,

viszont én kaptam egy sztorit a dobozról.

Csak egy antik darab.

Ez csak egy nagy időpocsékolás.

- Hé Morris, megtaláltuk Adam Thatcher járművét,

elhagyatottan az 50. utcában.

- Semmi jele Adam-nek?

- Egy egységet a házához küldtünk,

de nem volt ott.

Ha otthon is volt, nem nyitott ajtót.

Lenne még itt valami.

- Nos, mi az?

- Ezt magának is látnia kell.

- Szent szar.

Képzeld el, hogy a hölgy takarít és ezt találja.

- Ez sokkal rosszabb mint Mary Roberts.

Beteg ez a rohadék.

- Jelentést kaptunk, egy eltűnt személyről,

azt hiszem köze van a fickódhoz.

- Mi?

Ki az?

- Natalie Rose.

- Ismerem őt?

- Adam irodájában dolgozik.

A hölgy aki betelefonált, azt mondta,

hogy két napja egyikük sem ment be dolgozni

és senki sem hallott róluk.

- Induljanak és kutassák át a Thatcher házat.

- És mit akarsz mondani, miért?

Van valami indíték?

- Megvan a halott feleség egy motelszobában.

- Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy Adam a gyilkos.

- A lánya és a barátja is eltűnt.

Csak úgy, ott hagyja a kocsiját az utca közepén.

És most őt és a munkatársát is napok óta nem látták.

- Gyanúsnak tűnik.

- Jézusom, John, csak szerezz nekem egy átkozott parancsot.

- A szentségit.

Elment.

Bárhol lehet.

A rohadék.

- Ellenőrizzétek a nagybátyja házát is,

ha ott van, hozzátok be őt kihallgatásra.

És szeretnék egy járőrt néhány órára.

- Csinálom.

Hé.

Elkapjuk.

- Menj vissza az autóba, Charlie.

- Beszélhetnénk valamiről?

- Nincs mit mondanom.

Mondd meg neki, hogy sajnálom.

- Amen.

- Menjünk.

Gyere.

Miért nem maradsz ebben a dobozban, haver?

Hallasz engem?

Bármi is történjék, maradj ott.

- Miért teszi ezt velünk?

- Nem tudom.

De azt hiszem, most értem jön.

Amikor az időzítő lejár.

Ha előjön, azt akarom, hogy fuss.

Ne nézz vissza, csak fuss.

Ne nézz rám és ne érj a dobozhoz.

Csak menj.

Érted?

- Apa?

- Igen, fiam?

- Nem kéne odaadni a dobozt,

valakinek akit szeretsz?

- Azt hiszem, igen.

- Nekem tudnád adni?

- Nem, nem tudnám.

- Mert nem szeretsz engem?

- Azért, mert mindenkinél jobban szeretlek,

az egész világon.

Most maradj csendben.

Légy bátor.

Ne gyere ki.

Charlie!

Charlie, megcsináltam!

Charlie!

Hé, gyere ide!

Rendben van, haver, gyere ide.

Minden rendben, jól vagy?

Annyira szeretlek.

Minden rendben lesz.

- Apa!

Apa!

- Menj a dobozba!

- Apa?

Apa, ki jöhetek?

- Jól vagy?

- Igen!

- Nem sokára egy másik jön ki.

Adam!

Adam!

- Apa, hagyd abba!

- Ne, erre nincs idő!

- Mit keresel itt?

- Már mind halottak!

Mindenki, akivel valaha is törödtem, halott!

Halálomig harcolni fogok, hogy ezzel éljek.

- Apa!

- Akkor küzdj érte, Adam!

- Sajnálom.

- Fogják el.

- Ártatlan vagyok!

A szörny a házban van!

Nem csináltam semmit!

A házban van!

Figyeljen, mennem kell.

A fiamnak szüksége van rám!

- Ő most állami gondozásba kerül.

- Charlie!

Charlie!

- Apa!

- Gyere, Charlie!

Szeretlek.

Szeretlek, nem számít mi történik, én szeretlek.

- Gyere, haver, tűnjünk el innen.

- Minden rendben lesz, ígérem.

Nem megyek sehova.

- Szent szar!

- Charlie, ne!

- Ne!

Charlie!

Engedjen el!

Engedjen el!

- Rendben!

Menjen!

- Gyere ide.

- Erősítést kérek a Thatcher házhoz!

Most!

Most, azonnal!

- Mi a fene folyik itt?

- A dobozból jött ki!

A dobozból!

- Mi a szart csinál ez?

- Nem tudom!