Original subtitles

1940 ÁPRILIS Colombey-les-Deux-Églises (település Franciaországban)

1890. november 22 - 1970. november 9

A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste.

Ámen.

- A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste. - Ámen.

Látod, kiválogattuk őket aztán...

megszárítottuk...

és most...

leragasztjuk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste.

A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste.

Ámen.

A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste...

Philippe, amikor Párizsba érsz, mindenképp vigyázz a húgodra.

Ez természetes, apám.

A helyzet tényleg olyan rossz?

Úgy mondjuk...

hogy bizonytalan.

Van valami hír a férjedről?

Tíz napja írt levelében azt írja, minden rendben van.

Azt is írta, a kaszárnya élete unalmas.

A legutóbbi események óta nem hallottam róla.

De nem aggódom. Hazajön.

La Martilliere-nél fogok várni rá.

Egyébként, gyere el nyáron!

A gyerekek örülnének neked!

Rendben. Megígérem!

Anne!

Kicsikém.

- Apa! - Igen!

Kicsikém... igen...

Ki kér még? Gyerünk, Philippe!

- Köszönöm, anya. - M. Leroux azokat választotta.

Vennél neki néhány tojást?

Próbáld ki az agyag (bolus armenicus) borogatást...

minden fájdalmat enyhít.

- Reggelente jön elő. - Akkor igyál nyírlevet.

- Nyírlevet?! - Ó, igen!

- Ez jó volt! - Végre mindent megettél.

- Mehetek játszani? - Nem, várj, amíg befejeztük.

A legfinomabb még ezután jön... meglátjátok!

Zeneszerző: Szergej Rahmanyinov Olasz polka

A vizsgáid még tartanak?

Igen, a haditengerészetnek sürgősen új tisztekre van szüksége.

Ne igyekezz nagyon!

Az unokatestvéreim már harcolnak, én nem leszek katonaszökevény.

Nem leszel katonaszökevény, még csak 18 vagy.

Mindig is önkéntes volt.

Végül azt csinál, amit akar,

mint az apja.

Mint az anyja...

Emlékszel, Yvonne mit mondott, amikor meglátta a fiadat?

"Vagy ő, vagy senki más."

Tudod, az unokahúgom nagyon keresett, jó parti volt.

Nem járt rosszul a cserével.

Az igaz.

Élisabeth?

Nem ez a megfelelő idő,

használjuk ki apád jelenlétét.

Micsoda kellemes meglepetés.

Tessék.

Remélem, nagy vigasztalásra lelsz benne.

Guillaume Apollinaire: A melankolikus figyelő

"A szürkület soha nem győzi le a hajnalokat."

"Lenyűgözzenek

"az estéink...

"de éljük meg a reggeleket."

1940 MÁJUS 28 - Abbeville (település)

Ha továbbmegyünk, létrehozhatjuk a kapcsolatot Laon-nal,

de onnan, el van vágva az út Párizs felé.

A feltevései helyesek, ezredes úr.

Támadnak... állandóan támadnak.

Ha légi támogatásunk lett volna...

Haladunk, Hettier, haladunk,

amennyire csak lehet, légtámogatással vagy nélküle.

Arra német ellentámadás lesz.

Igen!

A németek még néhány óráig bizonytalanok lesznek,

gyorsan kell cselekednünk.

Tudom, kevesen vagyunk.

Erősítést fogok kiharcolni, hogy észak felöl bekerítést formáljunk.

Célom egy hídfő megszervezése

az áttörésünknél.

Gondolja, hogy működni fog?

Igen, Hettier. Szükségünk van kisebb győzelmekre.

Helyben toporogni, annyit jelent, mint elfogadni a vereséget!

Tábornok úr, szükségem lesz ezer emberre,

és légi támogatásra.

Holnap harcba küldök körülbelül 50 tankot

tüzérségi tűzzel megelőzve, példátlan erővel,

és ha lehetséges, hatalmas légitámadással.

- A laoni út (Párizstól északra)... - Nem, vissza kell vonulnunk!

Visszavonulni? De, egyre nagyobb teret nyerünk, tábornok úr.

Lassítjuk az ellenség előrenyomulását Párizs felé!

Én vagyok a felelős a védelemért. Ez egy parancs.

Engedje, hogy folytassuk. Győzhetünk!

De Gaulle,

a németek támadnak minket Somme-nél (Amiens-tól északra).

Tartanom kell ezt a vonalat, különben minden elvész.

Mit tegyünk, ezredes úr?

Ezek a vén tábornokok még mindig úgy gondolkodnak, mintha 1914 lenne!

Csak védekezni mernek! Soha nem támadnak!

A győzelem legyen benne

a mentális hozzáállásodban. A győzni akarásodban.

Ha a hited ép, elpusztíthatatlan vagy!

Attól tartok, vannak olyanok, akiknek nincs hitük.

Ezredes úr! Meg tudná ismételni ezeket a szavakat?

Nem vagyok papagáj. Ki maga?

Surchamp kapitány,

rádiós, a propagandáért felelős.

Manapság a győzelemről beszélni,

szokatlan egy dolog.

Sugározhatnám a szavait, hogy segítsen legyőzni a defetizmust.

Higgye el nekem, a rádió hatalmas fegyver.

Hangosan beszéljek, kapitány (százados)?

Természetesen, ezredes.

Ez a gépesített hadviselés, május 10-én kezdődött.

A levegőben

és a földön,

gépesített eszközök,

repülőgépek vagy harckocsik,

fő elemei az erőnek.

Az ellenség

megvert minket és kezdeti előnyre tett szert.

Ez sikereik páncélos hadosztályaik

és légi bombázásaikból adódik.

Semmi másból.

A jövőbeni sikereink

és a győzelmünk,

igen, a győzelmünk,

csatahajóinktól és merülő bombázóinktól várható.

Erre van szükségünk a győzelemért.

Ennek köszönhetően, már

áttörtük frontvonalukat.

Ennek köszönhetően...

egy nap,

győzni fogunk az egész frontvonalukon.

Tessék... mindent elmondtam.

Ha lehet, már holnap sugározzuk.

Kapitány, visszamegy a vonalak mögé?

Kedves Feleségem! A háború elkezdődött.

Az igazi háború, elkezdődött.

Amire szükségünk van, egy rendszer a repülőgépgyártásunkhoz,

amíg ez nincs óvintézkedéseket kell tennünk.

Miattad, a kicsiért, és Mlle. (Mademoiselle) Pottel-ért.

Colombey-[(les-Deux-Églises), település] jó hely lenne,

ha nem a Párizs-Strasbourg útvonalon helyezkedne el.

Legyetek óvatos napközben is, hazamenni, ha légiriadó van,

és éjjel, győződjetek meg róla, hogy a lámpák le vannak kapcsolva.

Jobb lenne, ha találnál egy bútorozott lakást,

amíg ennek a válságnak nincs vége.

Lehetőleg Charente-ban,

Dordogne-ben, Haute (Felső)-Vienne-ben,

vagy Bretagne-ban.

Június 30-tól 1500 frankot küldök nektek havonta.

Írjatok nekem mindig!

Még akkor is, ha a válaszaim szabálytalanok.

Május 15. óta, három éjszaka nem aludtam.

Philippe-nek Párizsban nem kell

okoskodnia, ha valaki lövöldözik.

Egy levél, amit Elisabeth-nek küldök, csatolva.

Nagy reményeket fűzök az érettségijéhez.

Szívből csókollak, szeretlek téged,

kedves kis feleségem.

Semmi sem számít annál jobban...

Franciaországot meg kell menteni.

Anne, nézd!

Apa írt nekünk. Nézd!

"Kis egyetlenemnek - apjától."

Köszönöm.

Sokat gondol rád, tudod.

Apu hamarosan visszatér. Rendben?

Ne idegeskedj, hazajön.

Papa...

Ne aggódj.

Ma reggel ez már a harmadik.

Nem kockáztathatunk. El kell hagynunk ezt a házat!

1940 június 6 Párizs

Gratulálok, de Gaulle.

Egy hangos győzelem bizonyítja, még mindig minden lehetséges.

Sokkal messzebb is elérhettünk volna,

sőt megfordíthattuk volna a helyzetet,

ha valaki hallgatott volna rám.

Weygand (tábornok) teljes támogatásomat élvezi.

Higgye el, ő meg tudja csinálni, a brit kilépés ellenére.

Tudja a helyzetet, drámai.

Olyan emberekre van szükségem, mint Ön...

de Gaulle tábornok.

Igen, kineveztem dandártábornoknak,

ideiglenesen.

- Megtiszteltetés. - Így,

nagyobb felelősség lesz a vállán.

Ön csatlakozik a kormányhoz,

mint Nemzetvédelmi államtitkár.

Szükségem lesz garanciákra.

Szeretném megvalósítani a nézeteimet, mindennemű beavatkozás nélkül.

Az egységes politikai nézetünk felhatalmazást ad a cselekvésre.

Remélem.

Én...

állandósítottam Petain marsall helyzetét.

Jobb, ha szem előtt van, mint odakint.

Változott a véleménye, a marsall azt hiszi, már vesztettünk.

Kishitűségével képes mindent elárasztani.

Petain egy mérce, ami megnyugtató.

Kineveztem (Georges) Mandel-t belügyminiszterré.

- Ő osztja az Ön nézeteit. - Nagyszerű!

Szembe kell néznünk a valósággal, elnök úr.

A csodáktól eltekintve esélyünk sincs nyerni az Európai Franciaországban.

- Ezt pont maga mondja? - Igen.

Bármit is csinálunk, ez a háború világméretű lesz.

Folytatódjanak a harcok másutt.

Csak akkor csatlakozom Önhöz, ha egyetértünk

ebben a lényeges pontban.

Természetesen, ez nyilvánvaló.

Hatalmas területünk maradt, ami a mi birodalmunk,

és teljesen sértetlen.

Ezért nem léphetünk ki a háborúból semmiféle ürüggyel.

És tartsuk fenn a megállapodásunkat az angolokkal, sérelmeink ellenére.

Ön a teljes bizalmamat élvezi, emellett, elmegy Londonba.

Mint a képviselőm, találkozik M. Churchill-lel.

Meggyőzi, tartani akarjuk megállapodásainkat.

Uraim!

- Uraim. - Az elnök úr.

Elnök úr, történetesen én vagyok az egyetlen ember az asztalnál,

akinek a legtöbb német vér tapad a kezéhez.

Ne fogadja el ezt békejobbnak

azokkal szemben, akik mindig is harcoltak ellene.

Nyugodjon meg, kedves marsall (Pétain), itt senkiben,

a legkisebb kétség sem merül fel, ami a hazaszeretetét illeti.

Az Ön győztes csatái, különösen a Verdun-i (1916)...

ad egy abszolút értéket és cáfolhatatlan legitimitást.

Ennek a legitimitásnak az alapjaként, javaslom...

hogy el kell fogadnunk a vereségünket...

és elhallgattatni fegyvereinket.

Uraim, ha vesztünk, mert az ellenség,

olyan taktikát alkalmaz, amit én magam is mindig támogattam

és amit a Főparancsnokság nem hajlandó alkalmazni,

páncélozott járművek hadba állítása repülőgépekkel...

Még nem fejeztem be!

Hallgasson meg!

Tapasztalataim alapján

ma arra a következtetésre jutottam:

a háborút elvesztettük.

Helytelenítem azt az ötletet, amit és ahogy csinálni akarják.

A súlyos megaláztatás helyett még jobban összetörünk...

plusz francia emberek ezreinek halála,

bátorítani szeretném az országot, fogadja el a fegyverszünetet.

Csak így tudunk emelt fővel távozni

és egyezséget kötni Németországgal.

Megkímélve a katonáinkat és népünket.

Nyolc millió francia menekül.

A védelem, amit felépítettem nem fog sokáig kitartani.

Furcsa feladni egy győzelmet,

miközben miénk a világ legnagyobb hadserege.

De Gaulle...

Elég a szarkazmusából!

Jól ismerem.

Régen a parancsnokságom alatt szolgált.

Nagyon tisztelem Önt.

De szembesüljünk történelmünk válságpontjaival.

Eddig legalább 60 ezer embert vesztettünk.

Hallja, amit mondok? 60 ezer halott!

Francia katonák ezrei estek hadifogságba.

Le kell állítanunk ezt a mészárlást, így is már túl sokáig tartott.

Egyezségre kell jutnunk Németországgal

és újjá kell építeni Franciaországot, új alapokon.

Uraim, ennyire nincs bátorságunk, hogy elfogadjuk

ezt a gyalázatos eredmény?

Ez végül is FRANCIAORSZÁG, amiről beszélünk!

Szedjük össze magunkat

és ültessük bele csapatainkba a győzelem utáni vágyat.

Ne kényeztessük magunkat ezzel

a kishitű lelkiállapottal, marsall úr.

"Kényeztetjük magunkat"?

Önök nem értenek semmit ebből a helyzetből.

Egyezzünk meg legalább,

hogy tárgyalunk Németországgal.

M. Mandel, miután csak pár órája miniszter,

hogyan lehet véleménye a csaták menetéről?

Uraim! Uraim, ha kérhetem!

Nem úgy beszélek Önhöz, mint egy miniszter, M. Weygand,

hanem, mint hazájára büszke francia, aki tisztában van a történelmével.

Egy háború a fegyveres erők kérdése.

Nem, a politika kérdése!

A harcnak folytatódnia kell, az ellenség által érintetlen területeinken.

Harci csapataink, várják a parancsainkat.

El kell szállítanunk hadseregünket Észak-Afrikába.

- És folytatni a támadást. - Ez irreális!

Teljesen egyetértek!

Uraim, kérem, kérem, elég a szavakból!

Itt vannak a tények.

Megmondtam a németek Somme-en keresztül támadhatnak

és tényleg úgy van.

Nem tudom megállítani ezt a tragikus eseményt.

Keresztül jönnek.

És azután?

Ezután a Szajna és a Marne folyók.

És azután?

Azután mindennek vége.

Mit jelent, hogy "mindennek vége"?

Kész, vége! A németek Párizsban lesznek.

Tudom, de nagyon aggódom.

El kell távolítani de Gaulle-t.

Ködös ötletei, veszélyesek,

de én jól ismerem őt.

Az ambíciói felemésztik, és a háború szeretete.

Bármit megtesz, hogy felkapaszkodjon a hatalom emelvényeire.

Nem kellene Reynaud-ot meneszteni? A Francia Minisztertanács elnöke, külügyminiszter

Reynaud gyenge. Magától összecsuklik. A Francia Minisztertanács elnöke, külügyminiszter

Tévedsz.

Megvan benne a politikusok képessége, hogy mindig visszapattanjon.

Láthatod, a zsidó, Mandel-t. Azt hittük, befejezte.

Itt van, mint belügyminiszter, és mindenről elmondhatja véleményét.

Ez elviselhetetlen!

Ezek a politikusok vezettek oda, ahol tartunk,

és még mindig itt vannak.

Készen kell állnunk, Weygand!

Az erő nem szereti a vákuumot, és nagyon hamar,

a kezünkbe kell ragadni és megoldani ennek a szerencsétlen

köztársaságnak a sorsát.

Miniszter úr,

itt van egy jelentés csapatainkról és szükségleteikről.

Vannak jegyzetek Churchill kabinetjéről is.

Anthony Eden hadügyminiszter, számunkra a megfelelő ember.

Az idő fogja megmondani.

Az angolok néha nagyon kiszámíthatatlanok.

Nincs kétségem afelől, hogy Churchill ragaszkodni fog a megállapodásainkhoz.

Az ő érdeke.

Az utolsó rész, tábornok.

Tökéletes, köszönöm.

Várjon, ne felejtse el, mire visszatérek Londonból, szervezzen

egy találkozót Reynaud elnökkel.

Nagyon ébernek kell maradnunk.

Petain és Weygand nehézségeket okozhatnak.

Tartsa szemmel őket a távollétem alatt.

A kabinet tagjai még nem hagyták jóvá.

Megbízható emberek, akik elkötelezettek a háború mellett.

- Ahogy vesszük. - Az Ön véleménye, M. Laurent?

Ön vezeti a kabinetemet, tudnom kell.

Az országot szolgálom.

És azt a politikát szolgálom, amelyet Ön határoz meg.

Rendben.

Kérem, küldje be a gyermekeimet. Köszönöm.

A vonatok még mindig járnak,

menjetek Suzanne nénihez..

De felvételi vizsgám van a Haditengerészeti Főiskolán.

És nekem is felvételim van!

Nem mehetünk el.

Látva a németek előrenyomulását, gyorsan kijavítják a tesztpapírjaitokat.

- Nincs elveszve minden. - Párizsban nincs.

A németek nem támadják meg a várost.

Menjetek a vasútállomásra és nézzétek meg, mik a lehetőségek.

Szeretnék részt venni benne.

24 évesen már harcoltál.

Most teljesen más a helyzet, Philippe.

- Csatlakozik hozzánk anya? - Tudomásom szerint igen.

Amilyen gyorsan csak lehet, el kell indulnotok.

Hosszú időre?

Nem tudom. Napról-napra minden változhat.

Ez minden, amit adni tudok nektek.

Ez a levél az édesanyátoknak.

Ne csavarogjatok!

És legyetek óvatosak, gyerekek.

Menjetek!

Hol van a mami?

- Ott a mami! - Itt vagyok, drágám.

- Ott van. - Itt vagyok, megyek.

- Mama. - Mami? Hol van?

Tetszik neki!

Igen, igen, igen!

Édesem, jól érzed magad?

Gyere a mamához.

Igen, kedves?

Ó, igen!

Madarak? Nézd!

Au! Vigyázz! Hideg!

Anne gyógyszerei.

Úgy érzem, mintha újra 14 éves lennék.

Menekülnünk kellett és mindent magunk mögött hagyni...

Vajon anyám miért csomagolta be az összes abroszt.

A zsebeinket teletömködte zsebkendővel.

Mintha azok lennének a legfontosabb dolgok.

Mire visszajöttek, kifosztották a házat?

Kifosztották, feldúlták, elpusztították...

A teljes gyerekkorom odalett.

Isten védelmezze legalább ezt.

Anne-t már egy ideje nem láttam.

Anne?

Anne?

Anne?

Anne?

Anne?

Anne?

Anne?

Anne?

Segíts megkeresni! Keresd, jó kutyus, keresd!

Uram! Nem látott egy fiatal lányt kék kötényben?

12 éves. Fogyatékos.

Csak a németeket láttam, felégették a falunkat.

Ne maradjanak itt! Menjenek! Meneküljenek!

Nem láttam a gyerekét!

Elmegyek a falu szélére.

Halálra rémítettél, Anne!

Drágám, annyira megijedtem miattad, kedvesem!

Tudom, hogy nem akarsz elmenni, de itt nagyon veszélyes.

El kell mennünk!

Azt mondom... nem!

Nem viccelek! El kell mennünk!

- Nem, nem, és nem! - Ezt nem te döntöd el.

Meglátogatod megint Suzanne nénit, jó?

És a pónit...

Cendre-ot [Szandr (Hamu)].

- Kedveled Cendre-ot, nem? - Igen.

Akkor játszhatsz Cendre-ral is, rendben?

Winston Churchill reggel 9-kor fogadja Önt, tábornok úr.

Meggyőzőnek kell lenni. Courcel, folyékonyan beszél angolul?

- Ez a diplomaták nyelve... - Akik csak szép időben hasznosak.

Amint esik az eső, megfulladnak.

Remélem, bizonyíthatom Önnek, az ellenkezőjét.

1940 június 9 London

Hogy van a mi hűséges szövetségesünk?

Franciaország földje.

Hamu és vér keveréke.

De kormányunk

a harc folytatása mellett döntött, miniszterelnök úr.

Birodalmunkból, ha szükséges.

De hogyan akarnak eljutni

és milyen eszközökkel?

Az Önök segítségével.

Szükségünk van a légi és tengeri erőkre,

hogy megfékezzük az ellenség áttörését.

Nincs esély! Meg kell őriznem a Királyi Légierőt.

Német légitámadásokra készülünk, ami bármelyik nap bekövetkezhet.

A Dunkerque-i (Dunkirk) összeomlás után,

rendeznünk kell csapataink sorait.

Közel 20 ezer embert vesztettünk, a fogságba esettekről nem is beszélve.

Churchill úr úgy gondolja...

...az angolok

és a franciák teljes szövetsége

győzelemhez vezethet.

De most nem szabad veszélyeztetnünk a királyságot.

Mit gondol, Hitler éppen most, mit tervez?

Teljesen megértem. De talán egy bázist

biztosíthatnának néhány géppel a Loire-tól délre.

A front óhatatlanul elmozdul abba az irányba.

A hadügyminiszteremre bízom a választ.

Attól tartok, ez teljesen lehetetlen.

Az egyetlen dolog, amit biztosítani tudunk,

fenntartjuk az 51. (felvidéki) hadosztály.

Egy kicsit hosszabb időre egy kanadai hadosztályt.

Mr. Eden azt javasolja...

De a skót részleg (51-esek) nem több mint illúzió.

Ami a kanadaiakat illeti, ki tudja megmondani, mikor érkeznek?

Miniszterelnök úr, vészhelyzet van.

Percről-percre

bekebelezi Németország Franciaországot.

Azonnali segítségre van szükségünk.

Megértem a döbbenetet az arcán.

Soha ne kételkedjen támogatásomban, illetve mély szeretetemben hazája iránt.

De most én is egy olyan nemzet vezetője vagyok,

amely teljesen egyedül van,

és hamarosan ellen kell állnunk egy szörnyű sokknak.

Elég lesz

egyetlen visszaesés a kontinensen

és ez elég Angliának, hogy hátat fordítson nekünk?

Angol és francia vér

keveredett Dunkerque-nél!

És nem tűröm el, M. de Gaulle,

hűségünk megkérdőjelezését.

Miniszterelnök úr, ha nem támogat minket,

vannak nagyon aktív vereség pártiak Franciaországban,

aki nem haboznak és magukhoz ragadják a hatalmat.

Aztán mennek és megállapodnak Hitlerrel.

Attól a pillanattól kezdve

egyedül lesz a (III.) Birodalom ellen.

Államtitkár úr, tudna

garanciákat adni nekünk a francia flotta jövőjéről.

A flotta sorsa összefügg Franciaországgal.

Nem engedhetjük, hogy flotta ellenséges kezekbe kerüljön,

és felhasználják ellenünk.

Az katasztrófa lenne,

nem engedhetjük, hogy megtörténjen.

Akkor cselekedjen, miniszterelnök úr.

Cselekedjen!

Gyerünk!

Igen, azokat az aktákat is!

Igyekezzenek!

- Menj csak, égess el mindent, mindent. - Jól van.

Gyerünk, égessétek el az egészet!

Igyekezzenek!

Elnök úr, nem engedhetjük meg

az ellenségnek, hogy betörjön Párizsba minden ellenállás nélkül!

Az első kötelességem

a francia élet megőrzése.

- Indulunk Bordeaux-ba. - Csak így, ellenállás nélkül?

Harcolunk! Maga is tudja, hogyan!

És vesztettünk. Védelmünket mindenhol áttörték.

Minden összeomlik, de Gaulle !

Minden összeomlik.

Párizst nyílt városnak nyilvánítják, a mészárlás elkerülése érdekében.

Meggyőzte Önt Weygand és Petain?

Nem állok senki befolyás alatt!

Paul?

De Gaulle.

Paul, menjünk, a sofőr vár minket.

- Siessünk. - Tudom, Hélène.

Elnök úr,

maga küldött, hogy kérjek segítséget az angoloktól,

és én megígértem, országunk állja a szavát.

És most elmenekül?

Az ellenség átjutott a Szajnán. A fegyverek Párizsra szegeződnek.

Mégis, mit akar, de Gaulle?

Hogy a várost lerombolják, mint Rotterdamot és Varsót?

Hogy Paul vállalja érte a felelősséget?

Meg kell mentenünk, ami még menthető.

Nem elosonásról van szó, hanem távozásról.

A hadseregnél ezt dezertálásnak hívják.

Megtiltom, hogy ezt a szót használja, de Gaulle!

Közös célunk van... a háború folytatása.

Tegnap éjjel az ellenkezőjét mondtad nekem.

Emlékszem, Hélène.

Petain marsall bezzeg mindent megértett.

Hallgatnunk kell rá!

Mindennek véget kell vetni.

Tárgyalni az ellenséggel... azt diplomáciának hívják.

Gondoljon a jövőre.

Jöjjön velünk, de Gaulle!

Kihasználjuk az utazást

és megvitatjuk a következő teendőket.

Charles, Nagy Szerelmem! (Levél de Gaulle-hoz)

Itt vagyunk Loire völgyében.

A háború távolinak tűnik.

Mintha egy másik országban lennénk.

Külföldön.

Nem tudom meddig fog tartani

és azt sem tudom, Elisabeth és Philippe csatlakozik-e hozzánk.

Anne kiélvezi a nyugalom minden pillanatát.

Az ideutazás szörnyű megpróbáltatás volt számára,

de bátran viselte.

A kicsink egyszerre erős

és egyszerre törékeny.

Anne?

Próbálj felülni. Ülj fel!

Gyerünk, Anne. Mi van?

Nézd!

Nézd!

Fogd meg.

Gyerünk, próbáld! Rendben?

Anne? Anne?

Anne? Figyelj. Figyelj, Anne!

Anne?

Gyerünk, Anne!

Minden erőmmel érted leszek, életem végéig.

Gyerünk! Gyerünk, Anne.

Uram, mondd, hogy minden rendben van, könyörgöm!

A babám! Ó, kis babám!

Ó, kis babám!

Gyermeke a fogyatékosság jeleit mutatja...

...amit "mongolizmusnak" hívnak... (Mai neve: Down-szindróma)

...amelynek eredetével mi nem nagyon vagyunk tisztában.

Anne mutatja...

De élni fog?

Igen, sok gyerek eléri a felnőttkort.

Nem fog meghalni?

Nem...

De nehézségei lesznek a mozgásban...

...a beszédben...

Szenvedni fog?

Jelentkezhetnek nála

szív- vagy légzési zavarok.

Tanulási képességek lehetségesek,

de valószínűtlen, hogy önellátóvá váljon.

Miért?

Ennek a fogyatékosságnak az okai még mindig nagyon rosszul felismerhetőek.

Van magyarázat?

Teljeséggel, uram. Én és a csapatom is dolgozunk rajta.

El kell gondolkodnunk a jövőn. Anne sebezhető marad

és alkalmatlan a világunkra.

Intézmények léteznek, olyanok mint ez itt.

Célunk, hogy fogyatékkal élő gyermekeknek

megnyugtató orvosi ellátást

kínáljunk,

hogy megfigyeljük őket, figyelemmel kísérjük patológiájukat.

És aztán...

mentesíteni a szülőket.

Hagyom Önöket gondolkodni, de ne késlekedjenek a döntéssel.

Köszönöm, doktor.

Fáradt voltam abban a 9 hónapban. Biztosan megérezte.

- Pihenned kellett volna. - Pihenni?

Két gyerekkel és a te németországi áthelyezéseddel?

Semmi sem kényszerít, hogy ugyanazt csináld.

Mindig mindent el akarsz vállalni. Felvehettünk volna valakit.

Csak azért imádkozom, hogy meggyógyuljon.

De nem értetted, nem fog meggyógyulni! Soha!

Micsoda pánik, a vonatokat megrohamozták.

Az emberek marhavagonokban szoronganak.

Minden ember csak magára gondolt.

A nők kiabálva küzdöttek egy-egy helyért.

- Hála istennek, jól vagy. - Ezt apa küldte neked.

Köszönöm.

15 órát utaztam, hogy eljussak hozzátok.

Látnod kellett volna,

ahogy az utakat blokkolják az emberek!

- De hova mennek? - Menekülnek, Suzanne néni.

Párizst bombázzák.

Több száz halott.

Mindenki fél.

Tudjátok, hogy hol?

Azt hiszem nyugaton, a Javel negyedben (XV. kerület).

Valószínűleg a Citroën gyárat támadták.

Vannak ott rokonaid?

Igen, egy idősebb nővérem.

Gyorsan el kell mennünk!

Miért nem maradtok itt? Mindenünk megvan a kertben.

De a németek már kevesebb, mint 200 km-re vannak.

Az utakon való küzdelem sem biztonságosabb.

A gyerekek túl kicsik az utazáshoz. És Anne-nal...

Igen, Anne-nak nyugalomra van szüksége... és érezze, hogy otthon van.

Richard néni Bretagne-ban van, mint minden nyáron.

Szívesen lát minket.

Nélküle kell menned,

mivel itt...

Szedj magadnak.

Vannak szilvák is. Idén korábban értek.

Mindig is volt szakértelmed hozzá. Az almafáid csodálatosak.

Nem tudom elképzelni, hogy mindent feladjak.

- Megérted? - Csatlakozol hozzánk, kishúgom.

Nehéz lenne vezetői engedély nélkül.

Légy óvatos!

1940 június 15 Bordeaux

Hadseregünk nem követett el semmi hibát.

Bátran harcoltak,

De itt az ideje,

hogy minden szégyen és becsületsértés nélkül

felismerjük vereségünket.

És mit javasol, marsall úr (Pétain)? Tűzszünet?

A tűzszünet nem lenne több, mint a konfliktus szüneteltetése.

- Adjuk meg magunkat? - Kizárt!

Ezt a vereséget a fegyveres erőnek kell tulajdonítani.

A saját katonái a háborúját vívják.

A vereség mindenekelőtt a politika kérdése.

Sorozatos kormányzati hibák okozta...

ami korábban történt, és aminek része voltál, Mandel!

Eltúlozza.

Ki csökkentette a hadsereg költségvetését?

Ki nem teljesítette a fegyverkezésre adott parancsokat?

Ki engedett a Führernek Münchenben?

Önök, politikusok!

Ez helytelen és ezzel maga is tisztában van.

Támogatták a stratégiáját.

"A fal építését."

Eredmény, a nácik Párizson vonulnak át.

Ön volt az, aki lebecsülte ennek kockázatát,

téveszméket ringatott.

Ma ártatlan emberek fizetnek a következményekért.

Hadd emlékeztessem, elnök úr,

a kapituláció fegyvereink

és haditengerészetünk elvesztését eredményezné,

ami megadná a németeknek

az abszolút fölényt a tengereken.

Az egyetlen lehetséges mód, fegyverszünethez folyamodni.

Weygand tábornok, hol van a hadseregünk?

Minden egység az élvonalban van.

Pihenés, alvás nélkül. Az ellenség nyomása hihetetlen.

Velünk ellentétben a németek képesek rá, hogy 2 naponta

frissítsék csapataikat.

Miért?

Szállítási problémák.

Elfogynak a felszerelések.

Több teherautóra van szükségünk, harckocsikra, repülőgépekre...

De hol vannak, ezek a harckocsik és repülőgépek?

Még mindig a gyárban, a gyártósoron, elnök úr.

Uraim,

a régi világunk a szemünk előtt esik szét.

Hitler kancellár, mit javasol?

Új Európát, Németországgal a középpontban.

Részesei lehetünk ennek!

A legyőzött nemzetek közül mi partnerekké válhatunk.

Hadd emlékeztessem, nem írhatunk alá semmit

az angolok nélkül, ez a megállapodásunk.

Akkor törölnünk kell a megállapodást.

Churchill úr egyáltalán nem segít nekünk.

Arra akarja használni Franciaországot, hogy megállítsa az ellenséget.

Az utolsó emberig akar harcolni,

az utolsó francia katonáig.

Halló, halló, Richard néni? Yvonne rendben megérkezett?

Nem, még senki nincs itt. Aggódom.

Három napja várom őket.

- Hallasz engem, Charles? - Igen, hallom.

A dolgok jelenleg bonyolultak, de biztosan megérkeznek.

Őszintén remélem.

Tessék!

- Merre vagy? - Most megyek el Bordeaux-ból.

A lehető leghamarabb visszahívom. Csók, viszlát.

Arról beszélnek, hogy lemond?

Ez nem csak beszéd.

A kormányban nincs értelme részt venni.

Ez egy kudarc.

- Meg kell találnom a családomat. - Tudja, merre vannak?

Valahol az úton, kiszolgáltatva a német bombázásoknak.

Figyeljen rám, de Gaulle.

Azt gondolom, mint Ön, folytatnunk kell a háborút.

Franciaország túlélése a tét.

A kishitűek győztek. Reynaud velük van.

Kivéve, ha egy olyan ember, mint Ön, a helyén marad.

Reynaud olyan, mint egy szélkakas...

ha Ön elmegy, vége az ellenállásnak.

Maradjon, hogy cselekedhessünk házon belülről!

Szövetségeseinknek tudniuk kell, nem mindannyian adtuk fel.

Mi van magával, Mandel? Maga nem ilyen ember.

Megvannak a tulajdonságai

és a legitimitása.

Az angolok jól ismerik Önt. És emellett fogadnak Önre.

Tudom,

de oly hosszú ideig voltam a politikában.

Ahhoz a világhoz tartózom, ahol sok kérdést kell megválaszolni.

Meg aztán, ahogy Ön is tudja...

Zsidó vagyok... ami mindent bonyolítani fog.

Előnyei vannak mindannyiunkkal szemben.

Egy új ember, aki még sértetlen.

Ne mondjon le!

Miniszter úr, az elnök ismét meggondolta magát.

Ön indul Londonba.

Időpontja egyeztetve van Churchill-lel.

Látja, de Gaulle,

semmi sem veszett el.

Ez az utolsó esélyünk.

Vigyen Carantec-ből Brest-be,

a D73-as úton keresztül.

A „Milánó” romboló a nap közepén kifut Brest kikötőjéből.

Tudom, nem kell emlékeztetni.

Remélem, megtalálom ott

a feleségemet és a gyerekeket.

Magával, mi van?

Van valami hír a családjától?

Az öcsém, a Lille-i kórházban van.

- A visszaúton nézzen be hozzá. - Megpróbálok.

Van itt valaki?

Richard néni?

Papa!

Édesem!

Jól vagy?

Kedvesem!

Látnom kellett.

Ha csak egy pillanatra is.

Az utóbbi napok nagyon nehezek voltak.

Soha nem gondoltam, hogy idejut az ország.

Bárcsak meg tudnálak védeni,

nem itt hagyni titeket, magatokra utalva.

Mindenhol tehetetlenség vesz körül.

Ez elviselhetetlen számomra.

Megtetted, amit lehetett.

Nem vagy felelős a döntésekért.

Nem sikerült meggyőznöm őket.

A valóság az, hogy ma

senki sem akarja megakadályozni Franciaország eltűnését.

Ha igaz, amit mondasz, nem szabad megtenni.

De nem tudom rávenni magam.

Visszamegyek Londonba, hogy Churchill támogatását kérjem.

Még ha az veszett ügy is.

Az elszántság a legjobb fegyver.

De el kell fogadnunk a realitásokat helyzetünkről.

De ha hagyjuk, hogy uralkodjanak rajtunk?

Emlékezz a "A kard éle"-re (1932).

Nagy Sándorról, Caesar-ról beszéltél,

Napóleon-ról.

Események előtt álltak, és uralták azokat.

És megváltoztatták a dolgok menetét.

Kívülről ismered az írásaimat.

Téged ismerlek kívülről.

Azok a férfiak kivételesek voltak.

Történelmet írtak, nem fordítva.

Nos, talán. Hangsúlyozom, talán,

te is ki tudod használni az eseményeket.

Nincs választásod, tovább kell menned.

Anne ezt neked készítette.

Csókold meg helyettem a kislányunkat.

- Nagyon sok erőt ad nekem. - Igen, tudom.

Utálok elmenni tőletek.

- Bordeaux-ban találkozunk. - Nem! Nem!

Inkább ne tudjam, hogy úton vagytok.

Lehet, hogy Algírba kell mennem.

A kormány odaköltözhet. Még nincs eldöntve semmi.

Megpróbállak felhívni, amikor visszatérek Angliából.

Vigyázz magadra.

1940 június 16, London

Mivel nem hajlandó segíteni hadseregünk felállítását

Észak-Afrikában, nagykövetünknek

van egy végleges javaslata, ami diplomatáink agyából született.

Miniszterelnök!

Mi és a Külügyminisztérium, kidolgoztunk egy

soha nem látott tervet, két nemzetünk egyesítésére.

Nincs határ,

egyetlen hadsereg,

és közös sors.

Két nemzetünk eggyé válik.

Nagyon szomorú kilátás

királyságunk számára, Nagykövet úr.

Franciaország beolvad Angliába.

Kétségbeesés, a megaláztatás után!

Ez az egyesülés csak a győzelemig tartana.

Nem nagyon hiszek egy ilyen keménykötésű gondolatokban.

De egy előnye lehet:

Reynaud elnöknek adna

egy kis reményt és időt.

Miniszterelnök,

valóban meg akarja osztani tiszteletreméltó királyságunkat,

területével és katonai erejével,

egy térdre kényszerített nemzettel?

Ez a tervezet lehetővé tenné a háború folytatását.

Nem lenne helyénvaló.

Inkább Hitlerrel foglalkozni és véget vetni ennek a konfliktusnak?

A krokodil etetése abban a reményben hogy minket eszik meg utoljára,

ezt nem nevezném

külpolitikának, Lord Halifax!

És Ön, admirális?

Hajlandó lenne szövetségre lépni

azzal, ami megmaradt a szegény francia hadseregből?

Egy dolog aggaszt minket...

- A francia flotta. - Jelenleg sértetlen.

Nehezen

képzelem el köztünk a francia admirálisokat,

félretéve magukban a természetes idegenkedést a britekkel szemben,

és parancsokat fogadni el a királyi haditengerészettől.

A francia haditengerészet teljesíteni fogja a parancsokat.

Ma reggel elrendeltem,

hogy az "SS Pasteur"-t, az egyik ágyúkkal megrakott hajónkat

angol kikötőbe tereljék, hogy ne kerüljön

náci kezekbe.

Biztos vagyok benne,

Franciaország bukásánál magával fog rántani minket.

Szembe kell néznie sorsával. Ahogy nekünk is a magunkéval.

De Franciaország nemcsak szövetséges

papíron vagy egy szerződés alapján.

Olyan, mint a húgunk.

Ő egy részünk...

és mi is része vagyunk neki.

Franciaország és Nagy-Britannia két olyan nemzet,

melyek nem hajtottak térdet egy diktatúrához.

Olaszország? Diktatúra.

Spanyolország? Diktatúra.

Németország? Diktatúra.

Mi vagyunk a két utolsó nemzet,

akik hisznek a demokráciában és a szabadságban,

sarokkövei az emberi haladásnak

egy modern társadalomban.

Mi vagyunk az utolsók, akik képesek ellenállni

a gyűlölettel

és a barbársággal szemben.

Akkor,

mire várunk még?

Össze kell fognunk

és egyesíteni erőforrásainkat!

Elnök úr...

Köszönet Churchill úrnak,

hogy jóváhagyta fúziós tervünket.

Milyen drámai fordulat! Gratulálok, de Gaulle!

Biztos lehet benne, a háború folytatódik.

Miként lesz lebonyolítva?

Holnap találkozik Churchill úrral

és aláírják a történelmi szövetséget.

- Már holnap? - Igen, gyorsan kell cselekednünk.

Innentől,

egyesülnek a hadseregeink és erőink tízszeresére nőnek.

Igaza van.

Beterjesztem az Állami Tanács elé. Már várnak.

Viszlát este, de Gaulle.

Ez egy katasztrófa! Paul Reynaud lemondott!

- Mi?! - Leszavazták.

Petain műve?

Nem, de a maga utódként jelentették be.

Petain kormányfőként!

Baudoin... Külügyek. Weygand... Védelem.

- Magát kirúgták. - A háborút ellenzők átvették a hatalmat.

- Lehet, hogy okuk lesz aggódni. - Mert, meg akarjuk menteni az országot?

A kis külön útja SS Pasteur romboló felé...

...súlyos kötelességszegésnek minősül.

Weygand nagyon indulatosan kirohant Ön ellen.

Börtönbüntetést is emlegettek.

Mit akar csinálni, tábornok úr?

Soha többé nem akarom látni ezeket a politikusokat.

Tudtam,

a pacifisták jókedve, rányomja Paul-ra a bélyegét.

Elárulták őt, és most Paul egy semmi.

Semmi! Soha többé nem akarom őket látni.

Megértjük megdöbbenését.

Manővereztek a kulisszák mögött.

Mi van a megállapodásainkkal?

És Churchill látogatása?

Petain egy halottal való házasságról beszél,

meg van győződve Hitler teljes győzelméről.

A béke nem más, mint egy szó, amivel dobálozhatnak.

Mindent elvesztettünk!

Mindenekelőtt a hitelességünket

Churchill-nél.

Hogy tudtál elképzelni minket, mint brit uralom része?!

Egyáltalán nem ismered a franciákat.

Én még nem mondtam ki az utolsó szót.

Nem, Paul, ebből elég.

Menjünk el valahová messze.

- Nem érdemelnek meg téged. - Igazad van, Hélène.

A fegyverszünet feltételei, olyan kemények lesznek, hogy elutasítják.

Akkor újra felhívnak.

És rájuk kényszeríthetjük nézeteinket.

Holnapra már a Côte d'Azur-ön lehetünk (Francia Riviéra).

Nagyon jól ismerem Petain marsall kielégíthetetlen hatalomvágyát.

Miután hatalomra kerül, soha nem adja fel!

Ez már nem a mi problémánk lesz.

Fiatalember, van kedve segíteni nekem?

Nos,

a helyzet kristálytiszta, a fegyverszünetet aláírják

és ezzel országunknak a vége.

Ez katasztrófa.

Mindent megpróbáltam.

Mit tervez csinálni?

Pontosabban...

Ön, mit tervez csinálni?

Vezethetne egy száműzetésben lévő kormányt Londonból.

Jean,

vezethetne egy száműzetésben lévő kormányt Londonból.

Szervezzen nekem óránként egy találkozót.

Rendezzen nekem ebédet, és egy vacsora holnap este...

Indulok Londonba.

Van egy házam Londonban.

Itt a cím. Sose lehet tudni.

- Köszönöm. - Szívesen.

Itt van 100 ezer frank.

Titkos alapunk egy része. Hasznos lehet az Ön számára.

Jól tudja, milyen kockázatot vállal?

Viszlát, (Geoffroy Chodron de) Courcel!

Senki sem tudja, mi lesz holnap. Sok szerencsét!

Magával megyek, tábornok!

Apának

Tavaszi kankalin (Primulaceae = A kankalinfélék családja)

Erdei csillagfürt (Fabaceae - A pillangósvirágúak családja)

Charles kedvesem, életem szerelme...

Nem tudom, merre vagy és nem tudom, merre tartok.

Annyira szükségem van arra, hogy beszéljek veled...

...és remélem ezek a szavak megtalálnak téged.

Tessék.

Tessék.

20 év óta először

elveszettnek találjuk magunkat

a viszontlátás teljes bizonytalanságában egy napon újra egymásra lelünk.

Charles, merre vagy?

Amikor együtt vagyunk, olyan erősnek érzem magam,

annyira biztos vagyok, a követendő út irányában.

Ki tudná elképzelni ezt a helyzet?

Itt vagyok egyedül a semmiben,

ennek a szegény nemzedéknek az élén, akik semmiről sem tehetnek...

...szemben a tűzvésszel, ami körülvesz minket.

Menjünk!

Mindig is tudtam, hogyan lehet erőt...

...és örömöt meríteni a megpróbáltatásokban,

amellyel szembe kellett néznünk.

És nem csak beszélek a háborúról...

...az a kísérteties, állandó félelem, hogy elveszítelek.

A kis Anne-ról is beszélek,

akit annyira szeretünk.

Gyerünk, Anne, gyere!

Ma,

ebben az országban, ami láthatóan eltűnik...

...és mert nem vagy mellettem...

...tehetetlennek érzem magam.

Egy olyan anya helyzetében vagyok,

akinek meg kell védenie gyermekeit...

...ki merne olyan kockázatot vállalni, ami halálhoz vezetheti őket.

Yvonne.

Nagyon szép otthona van, asszony.

Brest-be akarsz menni?

Az veszélyes. A kikötőt bombázzák.

Abban sem vagyok biztos, hogy lehet hajót találni.

- Hová mennél? - Algériába vagy Angliába.

Az utak járhatatlanok. Mindenhol katonák vannak.

Szükségem van rá, hogy velem gyere.

Ne számíts rá. Nem akarok két árvát hagyni.

Legjobb lenne várni.

Ha megengedi, asszonyom,

én szívesen mennék Önnel.

10 éve vagyok Önnel, és nem akarom elhagyni.

Kiszámíthatatlan és makacs vagy, mint egy öszvér...

Így van, mindig is az voltál, kedvesem.

Fogd ezt... szükséged lesz rá.

Vigyázz magadra és a gyerekekre.

Köszönöm.

1940 június 17 London

A franciák Londonban élnek és műszakokban dolgozhat.

És a szándékaik?

Változóak, az érdeklődésük szerint.

Látom, egy sorban állnak az új hatalommal.

Néhányan utálják a vereség gondolatát.

Találkozhatna velük, hátha tudnak segíteni.

Szükségünk lesz kötelezettségvállalásokra

és mindenekelőtt, erőforrásokra.

Elmondta a feleségének?

Nem, nem tudja, hogy Londonban vagyok.

Itt van egy gyerekkori barát, Élisabeth de Miribel.

- Jó napot! - Örülök, hogy találkoztunk.

Ő állította össze nekünk ezt a listát.

Mit tud ezekről az emberekről? Mit csinálnak Londonban?

Vannak üzletemberek,

előadóművészek... mintegy 3 ezer francia él Londonban.

És Ön?

Egy gazdasági misszióban dolgozok. Így sikerült megszereznem ezt a listát.

Kapcsolatba kell lépnünk velük,

hogy kinek az oldalán állnak.

Értettem, tábornok.

Ha tudok segítek...

Tud írógéppel írni?

- Megpróbálhatom. - Akkor legyen üdvözölve.

A marsall beszélni fog a rádióban.

Nem vesztegeti az időt.

Ez itt a Francia Nemzeti Rádió

Hölgyeim és Uraim, Petain marsall,

a Minisztertanács elnökének felhívása

Franciák!

A köztársasági elnök úr beszél Önökhöz.

Mától magamra vállaltam...

...Franciaország kormányának vezetését.

Csodálatra és szeretetre méltó hadseregünk...

...amely hősiesen harcol...

...áthatva őket hosszú időnk katonai hagyománya...

- egy olyan kiváló ellenség ellen, aki létszámban és fegyverekben hatalmasabb -

...nemzetünk teljes bizalmát élvezi...

Felajánlom Franciaországnak...

...személyemet ajándékul,

hogy enyhítsek balsorsán.

Ezekben a fájdalmas órákban...

...a szerencsétlen menekültekre gondolok,...

...akik rendkívüli nyomorúságban...

...keresztezik utjainkat.

Együttérzésemet és aggodalmamat fejezem ki irántuk.

"Fájdalomtól megtört szívvel jelentem be,"

"hogy a mai nappal a harcot be kell szüntetni."

Ma éjszaka magam beszéltem...

...az ellenségünkkel...

...megkérdeztem tőle, készen áll-e...

...hogy felkeresse velem katonáinkat...

...a harcok után, a jó hírrel...

...hogy vége lesz ezeknek...

...az ellenségeskedéseknek.

Ahogy minden francia ember

támogatja az általam vezetett kormányt...

Várjunk csak...

Verdun győztese (1916) ennyire tévedhet?

...ahogy csak a hitükre hallgatnak az anyaország sorsában.

Te beszélsz! Micsoda megaláztatás!

Megint nem számíthatunk másra, csak magunkra.

Az ilyen ficsúr tisztek miatt vesztettünk, mint maga.

A kényelmes munkahely!

Harcolniuk kellett volna!

Harcolni? A háborúban többé nem akarunk?

2 hete hagytam el Arras-t (Észak-Franc.). Mindenem odaveszett!

A házamat lebombázták, a férjem fogoly.

És az a rengeteg holttest az utakon...!

Senki sem védett meg minket.

Senki!

Sem a katonák, sem a politikusok!

Nem akarom tovább ezt a háborút, nem bírom tovább!

Bárcsak hazamehetnék és megszűnne ez a vérontás.

Nagyszerű katona volt.

Akkor, nem tette volna le a fegyvert.

Miért adja fel ilyen gyorsan?

Petain marsall mindig is arról álmodott, hogy lerombolja a köztársaságot.

Így ma, a múltjának dicsőségében tetszeleg...

...úgy jelenik meg, mint egy megváltó.

Ön jól ismeri. Alatta szolgált.

Egy barakkban laktam vele.

Még stratégiákat is írtam, amiket magáénak állított.

Az esszéjét, "Le Fil de l'épée (A kard éle)",

neki dedikálta, nem?

Csodáltam a cselekvés emberét.

A dedikálásomban, magasztaltam hírnevét.

De most elárulta a pályánkat.

Elárulja Franciaországot!

Ezért másik emberre van szükségünk.

Természetesen egy másik emberre...

...Önre?

Igen.

Ellenállásról szóló üzenetemet sugározni és állandóan ismételni kellene.

Az az egyetlen mód Franciaország megmentésére,

ha szembeszállunk a nácikkal.

Amit én kedvelek Önben,

hogy tisztában van a nagy dolgokkal.

De még midig többet akarok tudni Önről.

Őrült vagy...

vagy egy zseni?

Én egy aprócska dandártábornok vagyok...

...csapatok nélkül, minden legitimitás nélkül...

...és főleg minden eszköz nélkül.

Miért bíznék meg Önben?

Mert nem hajlok meg Hitler előtt.

Mert itt vagyok.

Mert én vagyok az az egyetlen.

Ennyi elég.

Senki támogatót nem látok maga mögött.

Nem katona...

...se egy fegyver, sehol egy hajó.

Churchill úr...

ismeri a szavak erejét,

a szónoklat az erőssége.

A szavakat, mint fegyvert, már magam mögött hagytam.

De véleményének hangoztatása...

...politikailag, bomba lenne!

Franciaország kiszélesítheti diplomáciai kapcsolatait.

Franciaország továbbra is a szövetségesem!

És párbeszédet kell fenntartanom velük, ameddig csak lehet.

Párbeszéd a legyőzöttekkel... ha ez a közvetlen érdeke.

De ne fordítson hátat azoknak, akik megtagadják a vereséget.

Valójában se nem őrült, se nem zseni...

Büszkeséggel teli ember.

Többnyire olyan ember vagyok, aki mindent hátrahagyott...

...hazáját, funkcióját, karrierjét.

És ki otthagyta családját, a tűz és vér földjén.

Magára maradt.

És én értem meg egyedül Önt.

Harcolni fogok azért, hogy beszédet mondjon.

De semmit sem ígérek.

A minisztereim ideges ribancok.

Tudja, hová fogja juttatni a beszéde?

A teljes magányba.

A múltja semmit sem számít,

és a jövője semmissé válik.

A...

A megtorlás azonnali lesz, a családjára nézve is.

Azt mondták nekem, Bretagne-ban vannak?

Amennyire tudom, de...

nincsenek híreim róluk.

Küldök egy gépet...

...hogy idehozassam őket.

Óriási megkönnyebbülés lenne. Igen.

Philippe, gyere! Philippe!

Philippe!

Siessetek fiúk! Gyorsabban! Gyorsabban!

Ne hagyjatok semmit működőképes állapotban!

Menjünk, nézzük meg. Philippe, gyere!

Égessetek el mindet! Égessetek el mindet!

Nincs itt a tea ideje!

Gyerünk, fiúk! Gyerünk, fiúk!

Ne hagyjatok semmit a németeknek!

Majd én válaszolok neked.

Maradj szorosan mögöttem! Philippe!

Gyere utánunk, Philippe!

Menjenek haza!

Nem maradhatnak itt. Ez veszélyes!

Nem maradhatnak itt. Ez veszélyes!

Nem maradhatnak itt.

Ez veszélyes!

Bármelyik hajón több hely van!

Nem tehetek semmit Önökért.

Bármelyik hajón több hely van!

Haza kell menniük! Itt veszélyes!

- Menjenek haza! - Hol van? Anne!

Anne? Anne?

Anne!

Anne!

Anne?

Ó, édes lányom.

Anya!

Uram,

nem tudja, indul még hajó?

A déli rakpart végén. Egy holland hajó. Az az utolsó.

- Köszönöm. - A saját felelősségére!

Az előzőt, amelyik kifutott,

a zsilipnél torpedózták meg.

Gyorsan!

Merre tart ez a hajó? Hová? Az úti cél?

Hová megyünk?

Nincs ötletem. Isten tudja.

Jól vagy édesem?

Tudom, nem szabad panaszkodnunk,

de nehéz...

Azt sem tudjuk, merre tartunk.

Ne aggódj, esélyünk van együtt lenni és élni.

Csak ez számít.

Halló, Miss? Egy francia számot kérek.

Bretagne-ban van Carantec, 6-1-4-6, kérem..

Franciaországgal megszakadt az összeköttetés.

Mi?

Franciaországgal megszakadt az összeköttetés.

Ezek a tankok, a repülőgépek...

a német taktika meglepte vezetőinket.

Úgy szólok Önökhöz, mint, aki ismeri az okokat...

És azt állítom, nincs minden veszve Franciaország számára..

Nincs minden veszve Franciaország számára,

de kimondták-e az utolsó szót?

Azt, hogy vereség

ez végleges?

A háború nem fejeződött be a franciaországi csata által.

Ez a háború...

egy világháború.

Sózott Uruguay-i marhahúskonzerv amerikai licence alapján

1940 június 18 London

Tessék!

Jó napot, tábornok.

Rengeteg dolgunk van.

Courcel, írja meg nekem minél hamarabb.

Rögtön, tábornok úr.

- Szeretném minél előbb elolvasni. - Természetesen.

- Jó napot, tábornok úr! - Jó napot!

Rendben van?

Kicsit feszült. Találtál szalagot?

Ez az írás, olvashatatlan.

"Ez a kormány" - vessző - "a vereségre hivatkozva"

Várj!

"Ez a kormány, vessző,

vereségre hivatkozva

a hadseregünk,

vessző,

kapcsolatba lépett a németekkel..."

Nem!

Cserélje ki "németet" az "ellenségre".

"...felvette a kapcsolatot az ellenséggel...

...felkérve őket a harc abbahagyására...

pont."

A harc...

Köszönöm.

Igen!

Persze.

Átadom neki. Hallotta. Reggel.

Később találkozunk.

A háborús kabinet érvényesítette kérését.

- Ma este 4 perc műsoridőt kap. - Sosem kételkedtem benne.

Ma reggel várják a beszédét.

Mi? Lektorálják a példányomat? De kinek gondolják magukat?

Franciaország hangja nem függhet

a brit politikusok hangulatától.

Mondja meg nekik, azt mondtam, nem!

Nem vagyunk olyan helyzetben, tábornok úr,

hogy részt vegyünk hatalmi játékokban.

Már az csoda volt, hogy a BBC beleegyezett a beszéd sugárzásába.

Mitől kellene tartanunk, és mindenekelőtt, mit veszíthetünk?

Rendben, adja át nekik.

De még egy vesszőt sem változtathatnak rajta! Sőt még...

Halló, Suzanne?

Charles vagyok. Hogy vagy?

Örülök, hogy hallom a hangod. Jól vagyok.

- Beszélhetek Yvonne-nal? - Elment a gyerekekkel.

Magam kísértem el a Brest-i kikötőbe.

Elment? Képes volt hajóra szállni? Hova?

Nem tudom. Azt hiszem, Algírt említette.

Algír... Fel tudott szállni egy hajóra?

Nem tudom. Teljes pánik volt a kikötőben, tábornok úr.

Távozásra késztettek. Otthagytam a gyerekeket.

Nagyon vigyázzon magára. Búcsúzom.

Csókollak. Viszontlátásra.

Nézzen utána, mit lehet tudni Brest kikötőjéből kifutott hajóról.

Baj van?

A feleségem és a gyermekeim azzal próbáltak onnan elmenekülni.

Igazán? Azonnal hozzáfogok.

De Gaulle tábornok vagyok. Várnak rám.

Sajnálom, uram. Az a parancsom, ne engedjek be senkit.

Á, de Gaulle! Megjött.

Engedje át őket. Velem vannak.

- Várnunk kell. - Várni?

Ez sürgős!

A háborús kabinet visszalépett.

Néhány ember aggódik,

hogy a beszéde nem lesz helyénvaló és a francia kormány

hadüzenetnek hiszi.

De hát, ez a helyzet!

Türelmet kérek Öntől.

Churchill már dolgozik rajta.

(Edward) Spears tábornok beszél.

Nyugalom! Minden rendben lesz.

Itt van orvos.

Minden rendben lesz.

Vízre van szükségünk! Most!

Hölgyeim és Uraim,

a kapitány beszél.

Kérem, maradjanak nyugton!

Ne kapcsoljanak be semmilyen lámpát.

Maradjanak nyugodtak, és csendben.

Német repülőgépek

továbbra is támadják ezt a területet.

Nyugalom! Mindenki maradjon nyugton!

Jó ég!

Nyugalom.

Tudunk csinálni egy hang tesztet?

Franciaország...

Hangosabban!

Franciaország...

Köszönöm, így tökéletes.

Jó estét! Itt London.

A BBC Franciaországhoz beszél.

Isten hozta Önöket a "Francia Negyedórában".

Ma este legnagyobb örömünkre Lucienne Delyle-t (énekes) hallgathatjuk.

De először,

egy francia tábornok akar Önökhöz beszélni.

Charles de Gaulle tábornok.

A francia hadvezetés élén

évek óta álló tisztek

alakítottak egy kormányt.

Ez a kormány,

a katonai vereségre hivatkozva,

tárgyalásba bocsátkozott az ellenséggel

a harc beszüntetéséről.

Való igaz,

hogy az ellenség szárazföldi és légi ereje

leigázott bennünket.

Nem számbeli fölényük,

sokkal inkább tankjaik, repülőgépeik sokasága,

háborús taktikájuk késztetett minket meghátrálásra.

A német tankok, repülőgépek, a német taktika

lepte meg és hozta hadvezetésünket

ebbe a jelenlegi helyzetbe.

De vajon eldőlt-e minden?

Meghalt-e minden remény?

Végleges-e ez a vereség?

Nem!

Higgyék el nekem!

Nekem, aki a dolgok ismeretében szólok Önökhöz,

hogy semmi sem veszett el Franciaország számára.

Ugyanazok az eszközök, amelyek vereségünket okozták,

egy nap a győzelmet hozhatják el nekünk.

Mert Franciaország nincs egyedül!

Nincs egyedül!

Nincs egyedül!

Hatalmas gyarmatbirodalom áll mögötte.

Szövetségre léphetünk a brit birodalommal,

amely őrzi uralmát a tengerek felett és folytatja a harcot.

És Angliához hasonlóan,

korlátlanul számíthatunk az Egyesült Államok hatalmas iparára is.

Ez a háború nem korlátozódik

szegény hazánk földjére.

Ennek a háborúnak a franciaországi csata nem vetett véget.

Ez egy világháború.

Semmilyen hibánk,

semmilyen késlekedésünk, semmilyen szenvedésünk

nem akadályozhatja azoknak az erőknek a működését a világban,

amelyek egy napon ellenségeink pusztulását hozzák.

Ma leigázhatott bennünket a technikai fölény,

de egy még hatalmasabb erő segítségével győzedelmeskedhetünk a jövőben.

A világ sorsa itt dől el.

Én,

de Gaulle tábornok Londonból szólítom fel

azokat a francia tiszteket és közkatonákat,

akik brit területen tartózkodnak

vagy oda tartanak,

akár fegyveresen, akár fegyvertelenül,

és szólítom a mérnököket

és a hadiiparban dolgozó szakmunkásokat is,

akik brit területen tartózkodnak

vagy oda tartanak,

vegyék fel velem a kapcsolatot.

Történjen bármi,

a francia ellenállás lángja

nem hunyhat ki, és nem fog kihunyni.

Holnap ugyanúgy, mint ma,

szólni fogok a londoni rádióban.

Nos, ahogy ígértem, hallgassuk Lucienne Delyle-t.

1940 június 19 London

Uram!

Ez a távirat Önnek érkezett.

Köszönöm.

A francia kormány elítéli Önt árulás miatt,

amellyel fenyegeti az állam biztonságát,

a háborús időkben. Megvonjuk rangját

és francia állampolgárságát.

Minden vagyonától megfosztjuk.

Megparancsoljuk, hogy azonnal térjen vissza Franciaországba.

Most érkezett Spears-től (brit tiszt).

A németek elérték Saint-Nazaire és Brest városát.

Mindent elpusztítanak.

Kifutott hajók?

A tegnap kifutott 3 közül 2 elsüllyedt.

Nem lehet tudni, hogy a családja melyik fedélzeten volt.

Értem.

Egy kis figyelmet kérek!

Katonák jobbra, civilek balra!

Kérem, ne csoportosuljanak! Tartsák a sort!

Készítse elő papírjaikat, vagy katonai igazolványaikat!

Katonák jobbra, civilek balra!

Kiosztunk egy kis levest.

Ismétlem, a katonák jobbra...

Gyerünk, igyekezzenek!

Rajta!

Civilek...

Uram!

Uram, mi nem akarunk itt maradni.

- Szeretnénk hajót találni Észak-Afrikába. - Menjenek, csatlakozzanak a többiekhez.

Minden hajójárat fel van függesztve. Holnap talán indul egy New York felé.

De egyelőre fiatalember, csak álljon sorba a többiekkel.

Civilek a jobb oldalra! Kiosztunk egy kis levest.

Haladjon előre, kérem!

Készítsék elő papírjaikat!

Köszönöm.

Uraim, menjetek vissza!

Asszonyom, haladjon előre, kérem!

Kíváncsi vagyok, meddig fog ez tartani.

Ülj ide, Anne!

- Ugyan, kedvesem. - Marguerite mellé.

- Vigyázz rá! - Rendben.

Mami!

Figyelj!

Valamit mutatni akarok neked.

Figyelmet kérek!

Megsimogathatja.

Játékos.

A neve Pacha.

Megsimogathatod, ha akarod.

- Ha megértett, köszönöm, uram. - Sok szerencsét!

Bocsánat.

Elnézést.

Hosszú ideig fog tartani.

Elküldenek minket?

Nem. Remélem...

A legnehezebb lesz szállást találni. A szállodák megteltek.

Nekünk mindegy, de Anne miatt aggódom.

A helyiek adnak ki szobákat.

Vannak hirdetések a helyi lapokban.

- Köszönöm, asszonyom. - Szívesen.

Hát akkor...! Kis szerencsével...

Tartsd szem előtt az árakat.

Anya!

Anya, nézd!

EGY FRANCIA TÁBORNOK NYILATKOZATA: "EGY NAP GYŐZNI FOGUNK"

Halló?

Igen?

Annyira megijedtem!

Annyira megijedtem!

A LONDONI RÁDIÓBAN KÖZZÉZTETT FELHÍVÁSAIVAL ÉS TETTEIVEL,

CHARLES DE GAULLE LEFEKTETTE A SZABAD FRANCIAORSZÁG ALAPJAIT.

MINT AZ ELLENÁLLÁS MEGTESTESÍTŐJÉNEK,

MEGENGEDTÉK FRANCIAORSZÁGNAK, HOGY 1945-BEN A GYŐZTESEK ASZTALÁHOZ ÜLJÖN.

Tábornok úr! Asszonyom!

A becsület, a józan gondolkodás,

az anyaország legnemesebb érdekei

YVONNE ÉS CHARLES DE GAULLE

azt parancsolja minden szabad franciának,

EGYÜTT ÉLTÉK ÁT A TÖRTÉNELEM 50 ÉVÉT

folytassák a harcot,

bárhol is legyenek, a legjobb tudásuk szerint.

Én, de Gaulle tábornok mindezt

itt vállalom, Angliában.

Ez a nemzetünk feladata.

Meghívom a vezetőket,

a katonákat, a tengerészeket,

Anne 20 évesen halt meg

a francia légierő pilótáit

a szárazföldön, a tengeren és a levegőben

szülei karjaiban.

bárhol is találják magukat

lépjenek kapcsolatba velem.

A háború után Yvonne de Gaulle nevelőintézetet alapított

Felszólítom az összes franciát,

értelmi fogyatékos lányok számára.

akik szabadok akarnak maradni,

hallgassanak rám és kövessenek.

A feliratot és a fordítást készítette: damina 2020 12 13