Original subtitles

H É T K A T O N A

H É T K A T O N A M E G E G Y L Á N Y

Rendezte

Éljen Bonaparte tábornok!

Itt jön Bonaparte tábornok.

A legfiatalabb és hamarosan a leghíresebb tábornok egész Európában.

Alig egy hónap alatt átkelt a Saint Bernard szoroson,

ami elméletileg járhatatlan, legyőzte az osztrák sereget.

És már meg is hódította Milánót.

Bonaparte úgy döntött, folytatja útját az osztrák síkságon keresztül,

ha szükséges - akár Bécsig.

Hogy növelje a csapatai morálját,

felolvas egy kiáltványt, ami titokban készült.

"Katonák! Meztelenek vagytok és rosszul tápláltak!"

"A kormány tartózik nektek! Ez nem..."

Hé!

Si- si- siessetek! Mindjárt ész-ész-észrevesznek!

Le vannak mind!

Te is le leszel..!

Ez mindazért, amit elnyertem tőled Milánóban?

És a lányért, akit elloptál tőlem Párizsban?

Á, igen, a gyalogság kurváját!

És amit elraboltál tőlem Rómában?

Á, igen, az nagyon vicces volt! Jól meg voltál ijedve!

Аhogy te - most!

"Részesülni fognak tisztességben, hírnévben és szerencsében!"

"Olasz katonák!"

"Az Önök bátorsága és..." - Gazemberek!

Éljen Bonaparte!

- Hé, felhígítottátok ezt a rumot! - Vizezve van a rumom?!

Azt mondtam, hogy fel van vizezve!

Én mondtam, hogy higított!

Én meg azt mondtam vizezett.

Azt mondtam, híg!

- És én... - Vigyázz!

Dorgeval! Duprat! Kapitányok!

Mondják el nekem, mit tett közzé Bonaparte tábornok?

- Mi harcoltunk, ezredes úr. - Mint mindig, ezredes úr.

Dorgeval! Duprat! Kapitányok, mi van itt?

Szemét banda!

Ez a kantinosnő! Észrevettük, hogy vizezi a rumot.

És ezért, ez a büntetés a francia hadseregben.

Biztos benne, hogy ez nem az Önök ötlete?

Ó! Ezredes úr!

Zászlóalj!

A gróf úr nagyon dühös! Már régóta várja Önt!

Mond meg a nagyapámnak, megyek, csak még nem akarok.

- Jönnek a franciák, gróf úr! - Jönnek a franciák, én pedig megyek!

Idejönnek egy guillotine-nal, de a fejemre szükségem van.

De az osztrákok még visszajöhetnek!

Azok, akik Önt mindig is védték, még visszajöhetnek!

Túléljük, ha kedvesek leszünk a franciákkal.

Mademoiselle, jönnek a franciák!

Ez az!

Belefáradtam az osztrákokba, halálosan unalmasak!

Várom a franciákat, remélve, hogy elszórakoztatnak.

Carlotta, utazunk! Különben a franciák keze közé kerülünk

Ne jöjjön be! Fürdöm!

Ez a nagyapja utasítása! Majd a kocsiban felöltözik.

Menjen!

Nem akarok elmenni! Várom a franciákat!

Jó emberek! Jöjjenek elő otthonaikból!

Lafont ezredes akar Önökhöz szólni, a szabadságukról,

amit a köztársasági csapatok elhoztak Önök számára!

Szerintem nem érdekli őket a szabadságuk.

Majd meglátjuk! Katonák, mindenkit előhozni!

Gyerünk!

- Mondj igent nekem! - Menj a pokolba!

Az egész életemben foglalt voltam.

Pedig az én hívatásom - a szerelem!

- Nem fogod megbánni, ha kipróbálod. - Rendben, jól van.

- Éjfélkor a kis palotánál. - Jó! Jó!

Legközelebb kettéváglak!

Na, végre!

- Hányan vannak? - Ketten.

- Gyere, ahogy én! - Értettem! Hé!

Milyen viccesek!

És milyen jóképűek! Szőkék!

Fekete sem lenne rossz.

Ezt nézd! Ha ilyet látok a vér felforr bennem!

Fogadunk, hogy pont szíven lövöm?

- Ó, ne! - Láttad?

- Csináld jobban, ha tudod. - A tükröt nézd!

Ó, ne!

Ellövöm a kötelét.

Célzás nélkül!

Ó, ne!

Hé! Van ott valaki?

Van ott valaki?

- Jó napot tiszt urak. - A vacsorát egy perc múlva felszolgáljuk.

Csak kiderült, hogy van valaki.

Á, de jól laktam!

Tudod, zseniális ötlet volt bejönni a kastélyba.

Az én ötletem volt. Te csak helyeseltél.

Az én ötletem volt. Te csak elsőnek fogalmaztad meg.

Ó, ez kicsoda?

Nem semmi! Hárman vannak!

Hol voltál eddig, hogy nem láttunk?

A pincében voltam borért.

- Hogy hívnak? - Carlotta.

Á! Hát akkor, Carlotta, azt mondom neked...

Csodálatos vagy.

- De bort nem tudsz felszolgálni. - De Dorgeval megtanít téged.

Először is...

ülj ide.

- Ó, nem, nem merek. - Bátran! Bátran!

Mától szabad polgár vagy,

így szabadon ülhetsz az ölembe.

Ó, bocsánat! Mivel szabad nő,

nem csak a te öledbe ülhet,

üljön az enyémbe!

Itt az igazi Köztársaság!

- Igyál, igyál! - Nem, nem, nem.

Nem! Nem, Ő szabad asszony!

Választhat, iszik a poharadból vagy elutasítja,

mert az enyémből akar inni. - Szabad nő vagy!

Nem, köszönöm, nem vagyok szomjas.

Egy szabad asszony vágyainak bor kell, és szerelem!

Á, szerelem?! Az igen!

És, éljen a Köztársaság!

Éljen a Köztársaság.

És, éljen Itália!

Ez a kastély túl kicsi kettőnknek.

- Egyel többen vagyunk a kelleténél! - Igen!

Hé, kantinosné!

Hol vagy gyönyörű kantinosné?!

De...?

Ó, megnyertem a főnyereményt - rögtön duplán!

Kapitány úr!

Kapitány úr!

Kapitány úr!

De... de, itt a kapitányom? És a másik kap... kap...

De m-m-mit je-je-jelentsen ez?

Legalább így nem szaladnak el.

Mi van?

Akkor?

Itt hagyjuk őket vagy menjenek a lyukba?

Kezdjük ezzel. ez rosszabb, mint a többi.

Gyerünk!

Csak toljuk meg őt?

- Igen. - Igen.

Hát, igen!

Tegyük őket a szélére,

holnap reggel, amikor felébrednek, leesnek maguktól!

- Igen! - Gyerünk!

Gondoljátok, már beleestek a lyukba?

És ha beleesnek.., nem kockáztatjuk az életüket?

Elegem van a kérdéseitekből!

Csilingelnek!

Hallot-ta-tam...

a csil-csil-csilingelő han-go-got.

O-ott e-egy lyuk!

Ka-kapitány ú-úr!

Mi van?

Megint megúszta ez a gazember!

Van valami ötleted!

- Kicsi neked ez a kastély! - Előbb is eszedbe juthatott volna!

Csoda, hogy nem kerültünk a lyuk aljára!

Részeges!

Ja! Valamit beletettek a borunkba.

És te vagy a részeges!

Le-lehet, ho-hogy át-átkozódik...

Átkozódjon, ha úgy gondolja, attól kikerül onnan!

Hagyjuk, hogy meghaljon!

Kimegyek magamtól! A fenébe!

Нé! Нé, kapd el, ha tudod.

Nem tudod egy kicsit lejjebb ereszteni?

Nem.

Elérte, ez a gazember!

Hú-hú-húzza kézzel!

Támassza a lá-lá-bát!

- Jó volt lent? - Ka-kapitány ú-úr...

De azok a ribancok...!

Jól kezdtük a háborút! Már van négy foglyunk!

Milyen csodás, jó, hogy nem hagytuk ki!

Hol vannak?! Hol vannak ezek a ribancok?!

Arra!

Istennek hála, élnek!

Most már csak magukévá tesznek minket!

Előbb megölnek! Aztán ki tudja, mit csinálnak velünk.

Ribancok!

Az egyiket látom! Arra!

Ott, a másik!

Te ribanc! Majd én megmutatom!

Mentsenek meg! Segítség!

Segítség! Majd én megmentem, mademoiselle!

- Várj, csak kapjalak el! - Mademoiselle, megmentem!

Á, Mademoiselle?! Ez Carlotta D'Anjou volt!

Megtalálunk úgyis, ribancok! Akkor majd örülhettek!

Nem mehetett messzire!

Látod, sehol. De láttam, biztos vagyok benne.

Nem ez az első rossz látomásod. Valószínűleg hallucináltál megint.

Nem kellene gúnyolódnod! Most nincs itt az ideje!

Akkor gúnyolódok, amikor akarok!

Őrmester!

Maga a hadifoglyom!

- Megfizetsz mindenért! - Igen!

Tartom, tartsd! Most engedd el!

Mit fogdosol?!

Gazember!

Megadom magam! Mostantól a foglyuk vagyok

Már késő! Meg akartál ölni minket! Ki leszel végezve!

Kapitány úr! Nem szokás a hadifoglyokat kivégezni!

Nem, de mi bevezetjük!

Én vagyok a rangidős kapitány! Nincs itt semmiféle kivégzés!

Általában, amit figyelembe veszünk a hadifoglyoknál, az az egyenruha!

Ezt nevezed te egyenruhának?

Mindig elvoltam valahogy az életemben,

de elmondhatjuk, hogy ma majdnem meghaltam.

É-é-én is!

Úgy döntöttem, hogy ezt a lányt a katonai törvényszék fogja elítélni!

Adják át az ezredesnek. Menjünk a faluba.

De, kapitány, a faluban...

Te fogd be!

És hová tűnt a zászlóalj?

De-e kapitány úr! Ez az, amit el akartam mondani Önnek!

Múlt este az ezred elment

az osztrákok ellentámadása miatt!

Azért jöttem, hogy ezt elmondjam Önnek, de azt mondta nekem:

"Pofa be!" Ennyi!

Isten bocsássa meg nekünk uram, de ezek az élősködők

jönnek, hogy megfosszanak a tollainktól?

Nézzétek! Ezek a piszkos franciák elrabolták Mademoiselle Carlotta-t!

De mi ne hagyjuk!

Előre barátaim, szabadítsuk ki!

Ha nem tudsz megülni egy lovat, miért ülsz fel rá? Leestél!

Támadjátok meg őket! Szedjétek le onnan!

Élve kellenek! Az én foglyaim!

Franciák! Franciák!

Franciák! Hagyjátok őket! A franciák visszajöttek!

Elrejtőzni! Elrejtőzni! Vissza a házaitokba!

De...

A francba!

Gyorsan, bújjunk el!

Csak dobolj!

- Mit keresel itt? Hol a zászlóalj? - Nincsenek itt?

- Ti, mit csináltok itt? - Ne hagyd abba!

Gyakoroltam az erdőben, és nem szóltak a bajtársaim. És ma reggelre...

Az életünkkel törődjünk, majd később elmeséled, különben öt perc múlva végünk.

Gyerünk, menjünk! És dobolj tovább!

Bal! Bal! Bal!

- És Carlotta!? - Nem érdekel.

Ő az egyetlen, aki beszél olaszul, és ő az egyetlen, aki ismeri ezt a vidéket.

Ő az egyetlen, aki segíthet megtalálni az ezredünket.

- Тökfej vagy. - Te pedig dezertőr!

Dobolj!

Ott jön a ribanc!

Carlotta! Állj!

Carlotta!

Carlotta!

Boszorkány! Boszorkány!

Vicces, nem?

Elmagyaráznád nekünk, hogy miért? Nyomorult ribanc!

Azt hiszed, bohócok vagyunk, mi?

Az oszt..., az oszt...

Gyerünk gyorsan! A kocsiba mind!

Gyerünk, indulj!

Az oszt..., az oszt...

Mit szállít a kocsiban?

Semmit! Régi kacatokat! Szemétre valót!

Ez minden? És hová mész?

- Hogy hová, szép tiszt úr? - Köszönet ezért.

Csak nem a hegyekbe megy?

Arra a franciák vannak.

Még találkozunk!

Viszlát! Jó utat!

Megmagyarázod, miért nem adtál fel minket?

Mert ti sokkal szórakoztatóbbak vagytok, mint az osztrákok.

Rendben. És most gyerünk a zászlóaljunkhoz a hegyekbe. Előre!

Miért akartál megölni minket?

Mert unatkoztam.

A francba!

Kinevet minket!

Mi ütött beléd!

- Nem érdekelsz minket. - Csak meg kell találnunk a zászlóaljunkat!

De az előbb értem harcoltatok!

- Az csak az indok volt! - Semmi több!

Gyerünk! Igyekezz!

Vége a flörtölésnek, így már nem érvényes. Igaz, srácok?

És én, ha nem volnának az osztrákok...

Állj! Állj!

Uraim, Önöké a nő.

Ó, kapitány úr!

- De hiszen ők... - Cabrol, Pastaniak és Arisztotelész!

Higgye el nekem kapitány úr, ha tudtam volna, hogy Ön van a kocsival,

soha nem mertem volna így viselkedni!

Én sem!

De, mit keresnek itt?

- És Önök? - Mi elvesztettük а zász-zász...

Zászlóaljukat? Mi is. Tudja, kapitány úr,

Tegnap este a hegy túloldalán eltévedtünk..

- És nem találták meg az ezredüket? - Nem!

És így, valószínűleg már szökevényeknek számítanak.

Majd a katonai bíróság elintézi az ügyüket.

- Az Önökét is! - Hogy-hogy a miénket is?!

Á, igen... De...

Igen, a miénket is.

De az ezredünk csak néhány kilométerre van lemaradva.

Délutánra utolérjük őket. Gyerünk, az én csapatom, kocsira.

De...

De, hová ment!

Ki? A nő, aki magukkal volt?

Igen. Elvesztettük ezt a ribancot.

Silvio! Hol van?

Meg kell találnunk őket! Ha elárul minket...

- Az-az... oszt-osztrákok... - Ez is a te hibád!

De, lehet, hogy a tiéd?

Gyerünk!

Nem szégyelled magad, megbolondítod ezt a fiút?

Igen! Anyáskodni akarsz felette!

Nem kell eltúlozni. Hölgyem, bocsásson meg ezeknek az uraknak...

És ti? Nem szégyellitek magatokat?

Miért szégyellnénk?

Hát... mert féltékenyek vagytok erre a fiúra.

I-innom k-kéne...

Ott a tá-tá... Ott a tá-tá...

- Ott a tábor! - A sereg itt mehetett át.

A tüzek még pislákolnak.

- Szólni kell... - A sereg? Gyerünk!

Idióták! Csak a seregeteknek éltek!

Á, férfiak! Nem számítok nekik? Ez mind velem történik?

Nem számítok, igen?!

Majd meglátjuk!

- Azt hittem, hogy por! - Nem, ez füst!

- Menj már, hallom az ágyúkat! - Nem, ez vihar.

Na, most majd meglátjátok!

- Még néhány óra... - És utolérjük őket!

Ma este már úgy vacsorázunk, ahogy szoktunk. Üljetek be a kocsiba!

Gyere, megyünk!

Carlotta, a kocsiba!

Mi van, Carlotta, nem jössz?

Nem!

Én ki-kiszállok!

Maradj nyugton! Megölöd magad!

- Fogd a kardod! Törjük el a kereket! - Rendben. Háromra!

Köszönöm neked, Uram!

Élnek! Tovább szórakozhatok!

A ko-ko-ko...

Ko-kocsi!

Most, hogy érjük utol az ezredet? Az a, kurva...!

Ki ne mond!

Gyerünk!

Hol van?

- A ku-kurva? - Ott van!

Na, várj csak, te ribanc!

Fajankók!

Nem játszom többé. Megütöttem magamat

A szakadék aljára akartad küldeni a kocsit velünk együtt,

ezt milyen játéknak hívod?!

Nem vagyok bűnös! Nem én fogtam be a lovakat!

Tényleg!

Nem-nem, én csináltam!

És az a "zsák kavics"? Tán nem te akartál megölni minket?

Mindig a múltat emlegetitek! És közben vádoltok!

Pedig nagyon fáj!

Fáj neked? Hol?

- Hol?! - Mindenütt!

Nem megfelelő ez a hely és az idő sajnálni ezt a lányt, aki meg akart ölni minket!

Nem tetszem nektek? Egyáltalán?

Emlékszel, megígértük, hogy egyszer eljön az a nap?

Tessék, eljött az a nap!

Ó ne, ne! Te olyan kedves vagy!

Én tudom, mit kell tenni! Voltam török fogságban.

Volt ott egy szigorú szabály:

ha bűnt követett el a kalifa ágyasa, odaadta a rabszolgáknak, örömükre.

- Igen? - Ó, nem!

Hogy értik, uraim? Nem gondolhatják...

Bár...

A rab-rabszolgáknak ad-adták, vic-vicces... Ó!

Egyetértesz?

És te?

Hé! Hé, oszt-osztrákok!

Oszt-osztrákok! Osztrákok!

Osztrákok! Osztrákok!

Nincs fegyverünk sem!

Persze a kocsiban maradt! A ribanc...!

Nem vagyok a kalifa ágyasa!

Visszahozom!

Mind a folyóba!

Hé, Carlotta!

Gondolom, egy jó pofon...

Figyelj. Аz osztrákok...

Nem gondolod, hogy a fegyvereik és a lovaik jól jönnének nekünk?

Pontosan.

- Sikíts! - Nem!

- Sikíts! - Nem!

Azt mondtam, sikíts!

Segítség! Segítség!

Kitűnő, csak így tovább! Gyerünk!

Segítség! Mentsenek meg!

Segítség!

M-mi... m-mi az... oszt-osztrákok!

A ribanc!

Elvitte a lovakat!

Velük, mit csinálunk? Megöljük őket?

Crocio! Duprat! Cabrol!

Ide! Gyertek ide! Meg van!

- Gyerünk! - Hol van?

Ó, Uram, ments meg! Mutass utat!

Mutass utat, kérlek!

Nem vagyok az ágyasa senkinek! Nem! Én a te Carlottád vagyok!

Amit megtehetek, azt nem szalasztom el.

Ó, ne! Ez így nem megy!

- Hová igyekszel? - Uraim!

Tűzbe hoz téged, hogy meztelenül látod?

Te nem gondolsz rá?

Azonnal gyertek ki a vízből! Idióta banda!

Gyerünk! Gyorsabban!

Mire vártok? Gyerünk, kifelé!

Ne-nem k-kéne ilyen nagy mar-marháknak lennünk,

mi ér-ér-értelme így háb-háb-háborúznunk?

Igen ez egy vadállat. Ez egy osztrák tiszt lova!

Minden, ami a táskájában van, az enyém!

Elszöktek a lovak. Üldöznöm kellet, hogy megállítsam őket.

Lám-lám!

És mivel kimelegedtél az üldözéstől, úsztál egyet, hogy lehűtsd magad?

Tá-tá-tábornok K-Karl...

- Ó, kа-kа... - Mi van?!

Kаpitány! Nézze!

Add ide!

Tábornok... Karl von...

Ebben utasítja a vezérezredes a tüzérezredet.

Elrendeli, hogy vételezzenek lőszert Cento raktárából,

állítsanak csapdát és semmisítsék meg a 25. ezredet.

- A mi ezredünket?! - Hol akarnak csapdát állítani?

Azt nem írja. Az ezredet tüzérségi tűz alá veszik,

a csapda fészkében.

Meg kell tudni, hol akarnak támadni!

Menjünk Cento-ba. Talán ott megtudjuk?

- Igen, ez lesz a legjobb megoldás. - Egy pillanat, uraim!

Cento, egy erődítmény, amit az olasz hadseregnek építettek...

Ó, ó, ó, nyugalom, Aristo!

Az tény, hogy vannak osztrák ruháink.

Én... én, mint oszt-osztrák?

Egyáltalán igaz ez, ez a csapda mese?

Beszélsz németül?

Ha ez a csapda nem igaz -

ez a csapda elméleted... - Ó, ne, ne!

- Levágom a füledet. - Ó, ne!

Mindkettőt.

Úgy sem mered megtenni?

Megteszem, te ribanc!

Azt hittem szeretsz. Hogy tetszem neked...

De, ha bármikor is veszélybe kerülnek a barátaim miattad...

Barátok, barátok! Nem érdekelnek a barátaid!

Dorgeval sem?

Figyelj.

A helyzet elég komoly.

Szükségem van a véleményedre.

- Tényleg? - Az ezredünk megmentéséről van szó.

Azért, csak számít, ha a franciák lőnek ránk...

Átöltözünk osztráknak és bejutunk Cento-ba!

Ne mind.

Csak egyikünk.

Mint osztrák fogoly..., hát még a nevetése.

Rajtam ne nevessen!

Fenéken billenthetem, kapitány?

- Nem! - Igen!

Majd Cento-ban.

Hé, osztrákok, osztrákok!

- Carlotta! - Figyelj, közelednek!

Állj!

Tisztelegne?

Tisztelegne?!

Hová viszi ezeket a foglyokat? Cento-ba?

Túl fiatalnak tűnik ahhoz, hogy hadnagy legyen?

Ma reggel borotválkoztam, kapitány!

Van egy ikertestvérem, kapitány.

Amikor kicsik voltunk, anyánk lányruhába öltöztetett minket.

- Ez a szokás megmaradt. - Milyen izgalmas!

Ha lesz rá lehetőség, kapitány, bemutatom az unokatestvéremet.

Cento-ba fog érkezni. Lehet, már meg is érkezett?

Rendben, Cento-ban találkozunk, hadnagy.

Mihamarabb! Alig várom, hogy kihallgassam a foglyokat.

Indulás!

Nincs ellene, ha két foglyot Önre bízok?

Persze, hogy nem. Melyiket?

Az elsőt...

Mi-miért én?

És, amelyik a végén van.

Ribanc!

Ne! Ne. Gondolj a zászlóaljra.

Majd rendezzük a számlát.

Tudod jól!

Szállj le.

Szállj le!

Vigyázz!

Ahogy a lovasságnál szokás!

Otthon a kastélyban szívesen edzettem a lovakat.

Majd én csinálom. Erre én is kaptam kiképzést.

Én is! Tartsátok!

Haha! Dorgeval dörzsölheti a markát!

És ez még n-nem minden!

Még soha nem láttam ilyen rohadt barakkot!

M-még víz si-sincs!

Itt ez a hü-hülye kor-korsó!

Még ez a rá-rács sem nor-normális!

Még a rács se-sem!

Hát nem szégyen?

Ha volna egy pisztolyom, tiszteletet teremtenék magamnak!

Ahogy július 14.-én?

Tudod, kiknek szánják az a muníciót? A 25. ezrednek, a bajtársainknak.

Fegyverünk nincs, de tudjuk, hol a puskapor.

Meg kell szöknünk innen! Gyorsan

Húzd!

Húzd, ha mondom! Húzd!

Tényleg rohadt egy hely.

Találnunk kell valami más megoldást.

Dorgeval kapitány már rég kitalált volna.

Nesze!

Von Friedrich hadnagy!

Egy flaska Chiantit és sonkát!

- És ezeknek a szegény franciáknak? - Haljanak éhen!

- Rendben. - Őrmester!

Zárja be a foglyokat a börtönbe, amíg vacsorázok.

Egy óra múlva tovább megyek.

Vigyázz a füledre!

Hülye franciák!

Fizessen, megyek aludni.

Gyerünk, gyerünk!

Húzd! Húzd!

Hé, szépségem! Kijárási tilalom van!

Senki sem mászkálhat kint! Hé!

Jaj, elaludtam, kapitány uram.

Maga nem az a férfi, akit már ismerek!

Hát, persze! Von Friedrich hadnagyra gondol!

Akkor Ön von Stitz kapitány?

Felismertem! A bátyám sokat mesélt Önről.

Valóban, nagyon hasonlóak!

Ó, ne! Ezt csak ő mondja így!

Neki ugyanilyen vékony orra van? Ilyen szép ajka?

És ilyen formás lába?

Igaz, igaz.

A bátyja csizmát viselt.

Így nem volt lehetőségem elbírálni.

És ilyen testhezálló ruhában volt?

Nem.

Ő el tudja vinni egy lányhoz.

És még...

Nem!

Hiszen, maga olasz?

Hogy lehet, hogy a bátyja a mi egyenruhánkat viseli?

Ó, a keresztem, elvesztettem!

- Miféle keresztet? - Az anyámtól kaptam.

- És hol? - Ó, a keresztem...

Á, lehet, hogy beesett!

Ó, kérem, tudna segíteni? Én nem érem el.

- Én? - Igen.

- Nem? - De... igen!

- Lehet, hogy nem találja? - Nem, nem találom.

Akkor, lehet, jobb volna ott bent?

Leveszem a fűzőmet. Úgy sokkal kényelmesebb.

- Igen, talán... - Van kulcsa hozzá?

Igen!

Íme!

Gyere, igyekezz!

- Ho-hogy csináljuk? - Gyorsan!

Siess!

És mo-most, ho-hogyan tovább?

Megkeressük a puskaport. Ha le tudunk jutni innen.

És aztán mit csinálunk?

Először, Duprat és La Touche,

aztán a puskapor, ha le tudunk mászni innen.

E-ez túl ma-magas!

Hé, Duprat! La Touche!

Hol van ez az idióta Duprat?!

Te vagy az, Dorgeval?

- Nem találtad meg? - Nem.

De hol lehet, Duprat?

De...

Itt vagyok!

De, hol lehet az a csirkefogó, Duprat?

- Ott. - Igen, de hol "ott"?

Ott, ott!

Á, te szemét!

Gyerünk!

Hol van az a gonosz, Duprat?

Bújjunk el a fogadóban mind, gyorsan!

Menj a többiekkel!

Ross!

Csak a parancsomra lőj!

Figyelem! Tűz!

Akaratlanul is megleptelek!

Gyerünk, foglaljuk el.

És az információ, amire szükségünk van a továbbiakhoz?

Kivallatták már őket?

Az ezredük, a bajtársaik - gondolnak rájuk?!

A Köztársaság kitűnő katonái!

Megláttok egy szoknyát és mindent elfelejtetek!

Igazi franciák vagytok!

Igazad van, ez ribanc!

- Csapjunk zajt, mintha két sereg lennénk. - Vonalban kettesével!

Vigyázz!

Jobbra át!

Előre, indulj! Egy-kettő, egy-kettő...

Franciák, ez mi volt? Kivégzőosztag?

Igen, falhoz lesz állítva.

Ha nem adja meg nekünk a szükséges információkat.

Öljön meg. Nincs mondani valóm.

Megjött a seregünk.

Megismerem, a 25. ezred dobosai.

Láthatja, a francia hadsereg itt van.

A csapdájuknak semmi értelme.

Csupán kíváncsiságból kérdezem,

azok a hülyék, hol várják ezt az ezredet, amelyik már Cento-ban van?

Ha rám hallgattak volna,

ide irányítottuk volna az erőinket, és nem a Saint Bernard hídhoz!

Köszönöm ezredes, ez nagyon kedves volt Öntől!

Osztrákok!

Figyelem!

Isten veled, Carlotta!

Akármit is csináltam, még soha...

Még soha nem gyűrűztek meg?

Nem! Honnan tudod?

Szerinted, csak engem akart szeretni, Carlotta?

Á, ezek a kislányok...

Mo-mo-mondtam nekik, de n-n-nem akarták megérteni, oszt-oszt-osztrákok!

- Duprat! - Igen?

- Kapd be... - Igen, tudom.

- Dorgeval. - Á?

- Kapd be... - Igen, tudom.

Meddig....

Csak amiatt a kurva miatt vagyunk itt!

- Nem igaz, nem miatta! - Éljen a Köztársaság!

Éljen a Köztársaság!

Éljen a Köztársaság!

É-éljen a Kö-köztársa-sa-ság!

Előre!

Oldozzátok el őket, gyorsan!

Eloldani őket!

Fussatok ki a kapun!

Állj!

St. Bernard a szeretetről, a megbocsátásról és a háláról prédikált.

A Köztársaság katonáival ellentétben!

Megmutatja az utat nekünk a hídhoz.

Nos, Duprat, elégedett vagy?

Lóról le.

Távolítsátok el mindet!

Gyerünk! Hadd menjenek!

Ez meg mi? Engem ejtettetek?

Carlotta! A zászlóaljunk veszélyben van!

- Nincs időnk! - Most már tudjuk az utat, megértesz?

De megmentettem az életeteket Cento-ban!

Egy párszor már meg akartál ölni minket!

És ne feledd, Carlotta, a köveket sem,

a kocsiban! - Menj haza, kislány.

Kislány?!

Azt mondtátok, kislány?! Mi?! Kislány?!

Gyere, induljunk! Indulunk!

Carlotta!

Duprat! Maradj! Mindenki maradjon, ahol van!

Tőlünk függ több ezer ember élete!

Duprat! Kérlek!

Maradj itt! Maradj itt, Duprat!

- Ez a te hibád! - De te is durva voltál, öregem!

- Erre most nincs időnk! - És most a szíved rendben van?

És a bajtársaink a Saint Bernard hídnál?

Nézd, Dorgeval, ez egyszer...

Feláldoznád a francia sereget egy lány öröméért?

- De van időnk megmenteni! - A fenébe! Meghagyom neked!

És te, az aranyos csokoládé érmeiddel!

Te átkozott katona! Zsinóros tökfilkó!

Fenevad!

Uraim!

Kapitány urak, engedelmükkel szeretném emlékeztetni Önöket,

hogy Carlotta állampolgár veszélyben van!

- Rendben, megyek! - Ó, nem! Most én megyek!

Mi?!

Már megint kezdik?!

Gyerünk! Menjenek!

Rendben.

- Carlotta! - Igen!

Várj, Carlotta!

Igen!

Nos, meg vagy?

Engedd el az ágat! Fogd meg a kezem!

Gyerünk, húzz!

Még egy kicsit!

- Sikerült? - Sikerült.

Most mássz át rajtam!

Próbálj felmászni.

Uram, megmentetted őket!

A Saint Bernard híd arra van! Kövessétek az áramlást!

Gyertek, mutatom az utat!

Ő mondta...

Saint Bernard híd...

- Balra. - Nem!

Erre... jobbra.

Csak követnünk kell az áramlást.

Kövessük.

Nézzétek, ők azok!

H-h-h... híd, Saint Bernard!

Óv-óv-óvatosan!

Siessetek! Megtalálnak minket!

Vigyázz!

Holnap hajnal előtt itt lesznek.

Később, hajnalra!

Azt mondtam, előbb!

- Látjátok, megint kezdik! - Figyelmeztetnünk kellene őket.

Nem fognak hinni nekünk. Nekik mi csak katonaszökevények vagyunk.

És minket, agy-agy-agyonlőnek?

Megvannak a módszereim.

Az enyémek is - más és jobb.

Meglepne, ha más lenne, mint az enyém.

T-te mit cs-csináltál?

H-hogy g-gondolod...

Nem látom az osztrákokat az egyik oldalon és a franciákat a másik oldalon.

- Nekem van igazam! - Nincs igazad!

Egy valamiben legalább egyetértünk:

mindenkire szükségünk van, kivéve La Touche.

Tehát, figyelmeztetnie kell a francia hadsereget.

D-de hiszen le-le-lelőnek engem!

- Inkább az osztrákok? - Ó, nem-nem! Nem.

És én? Csinálhatok még valami rosszat?

- Ez-ez... úr, ez-ez... úr! - Mi van?!

Ezredes! Oszt- osztrákok!

- Arra vannak! - Neve?

La Touche. Duprat százada.

Duprat? Duprat és Dorgeval? A katonaszökevények?

Bravó! Bravó! Bravó!

- Az Önök indulóját énekeljük! - Kérem, állítsa meg az oszlopot!

Oszt-osztrákok! Itt vannak!

Oszt-osztrákok! Itt vannak!

Előre! Lépést tarts!

Szép volt, Duprat!

Dorgeval... Dorgeval!

Igen, mi vagyunk, ezredes úr!

Dorgeval!

Öné a Saint Bernard híd, ezredes úr!

Ó, nem! Tábornok úr!

Ágyúsok! Felkészülni!

- Cél a dob teteje! - Látószög 2!

Nem, 3!

Duprat, Dorgeval! Azonnal jöjjenek vissza!

Ez parancs!

Előre! Hurrá!

Gyerünk, gyerünk! Előre!

Na, előre...

Mért állítottad meg ilyen hirtelen a lovat? Előre!

Előre!

Ne keresd, nincs itt.

- Te szűklátókörű. - Tudom.

Ó, kislány! Kiszabadult a banditák kezei közül!

Biztos nagyon szenvedhetett!

Sokkal rosszabb volt.

Megégettek, vertek!

Megkínoztak, láncon tartottak.

- Megerőszakoltak. - Istenem!

- A franciák! - Ó, Uram!

Menekülj velünk, lányom. A kocsink a déli kapunál vár ránk.

Igen, nagyapa.

Barátaim, megmentették az ezredünket!

Bonaparte tábornok utasított, mondjam el Önöknek, mennyire elégedett!

Sajnos még nem létezik a légió becsületrendje,

ezt a katonai kitűntetést még nem hozták létre,

és a katonai keresztet sem.

De azért Bonaparte

mégis akart Önöknek valamit adni.

Oszt-oszt-osztrákok!

Elkéstem!

Ó, ne! Többé ne harcoljatok!

A jelszavunk: "Előre fennakadás nélkül!"

Mi-mi-mit csinálunk most ezekkel az osztrákokkal!

Menj!

Neked mondom, menj!

Te nekem nem parancsolhatsz.

Tehetem, én korábban lettem kapitány, mint te.

Akkor, menj te...

Menj magad...

Egy pohár rumot, Gyönyörű kantinosné!

Ez a rum fel van vizezve!

Vizezett?! Az én rumom? Adok én neked!

Tudod, hogy büntettük meg az előző kantinost?

Levetkőztettük meztelenre.

Tudom. Nem érdekel. Ehhez már hozzá szoktam.

Fordította: damina 2014 03 26