Afrikaans
Akan
Albanian
Amharic
Arabic
Armenian
Azerbaijani
Basque
Belarusian
Bemba
Bengali
Bihari
Bosnian
Breton
Bulgarian
Cambodian
Catalan
Cebuano
Cherokee
Chichewa
Chinese (Simplified)
Chinese (Traditional)
Corsican
Croatian
Czech
Danish
Dutch
English
Esperanto
Estonian
Ewe
Faroese
Filipino
Finnish
Frisian
Ga
Galician
Georgian
German
Greek
Guarani
Gujarati
Haitian Creole
Hausa
Hawaiian
Hebrew
Hindi
Hmong
Hungarian
Icelandic
Igbo
Indonesian
Interlingua
Irish
Italian
Japanese
Javanese
Kannada
Kazakh
Kinyarwanda
Kirundi
Kongo
Korean
Krio (Sierra Leone)
Kurdish
Kurdish (Soranî)
Kyrgyz
Laothian
Latin
Latvian
Lingala
Lithuanian
Lozi
Luganda
Luo
Luxembourgish
Macedonian
Malagasy
Malay
Malayalam
Maltese
Maori
Marathi
Mauritian Creole
Moldavian
Mongolian
Myanmar (Burmese)
Montenegrin
Nepali
Nigerian Pidgin
Northern Sotho
Norwegian
Norwegian (Nynorsk)
Occitan
Oriya
Oromo
Pashto
Persian
Polish
Portuguese (Brazil)
Portuguese (Portugal)
Punjabi
Quechua
Romanian
Romansh
Runyakitara
Russian
Samoan
Scots Gaelic
Serbian
Serbo-Croatian
Sesotho
Setswana
Seychellois Creole
Shona
Sindhi
Sinhalese
Slovak
Slovenian
Somali
Spanish
Spanish (Latin American)
Sundanese
Swahili
Swedish
Tajik
Tamil
Tatar
Telugu
Thai
Tigrinya
Tonga
Tshiluba
Tumbuka
Turkish
Turkmen
Twi
Uighur
Ukrainian
Urdu
Uzbek
Vietnamese
Welsh
Wolof
Xhosa
Yiddish
Yoruba
Zulu
Uraim, öt évvel ezelőtt továbbítottam az Önök társaságának
azt, amiről úgy gondoltam,
hogy végső jelentésem lesz a korzikai testvérek különös esetéről.
A sziámi ikrek, akiket csecsemőkorukban műtéttel választottam szét.
A széleskörű tudományos érdeklődés e különleges műtét
és annak tragikus következményei iránt arra késztet,
hogy beszámoljak az ügy legújabb fejleményeiről.
Azzal a közelmúltbeli nappal kell kezdenem, amikor mi, békés korzikaiak
felébredtünk középkori apátiánkból.
hogy egy kegyetlen diktátor és bandita serege eltiporjon minket.
Hazugságok, semmi más, csak hazugságok.
Jonatto arról beszél, hogy megszabadít minket a zsarnokságtól,
miközben láncra ver minket.
Fizetett bérgyilkosai ellepik falvainkat és földjeinket,
és ezt nevezi békének.
De barátaim, van egy ember Korzikán, akitől még Jonatto is fél,
egy ember, aki kész vezetni minket, ha mi követjük őt,
Jonatto azt hiszi, hogy eltiporhat minket,
de hamarosan rájön, hogy még mindig tudunk harcolni a szabadságért,
ha az egyetlen ember hívja, akit egész Korzika szeret.
Cassini hercege!
Le a kalapokkal őexcellenciája, Jonatto báró előtt.
Te ott, lépj előre!
A neved?
Emilio Vacchi, kovács vagyok.
Én is kovács voltam, barátom.
Akkor le a kalappal előttem.
Még mindig becsületes munkával keresem a kenyerem.
- Micsoda, te... - Egy pillanat, öcsém.
Hadd mondja el a fickó, ami a lelkét nyomja.
Van még valami, mielőtt felakasztunk a nyugalom megzavarásáért?
Bátor ember, Jonatto, amikor egy fegyvertelen emberrel áll szemben.
Most mondd nekem, mint egyik kovács a másiknak.
Ha tehetném, hagynám, hogy ez mondja el helyettem.
Rendben, kedvedre teszek, barátom.
Egyszerre csak egy ütést váltunk.
Te adhatod az első ütést.
És ha leütöm, a katonái rám fognak lőni.
Nem, ha leütsz, szabadon távozhatsz.
Ez a parancsom, öcsém.
Azt mondod, hogy a kezed tisztességes megélhetést biztosít.
Lássuk, hogy ki tudod-e érdemelni a bocsánatomat!
Készen állsz?
Ez az ember a béke ellensége volt.
Amikor azt mondom béke, akkor békére gondolok.
Nem értem, miért vállal ilyen kockázatot, bácsikám.
Ha nem kockáztatnék, még mindig kovács lennék.
És te, minden végzettségeddel együtt, még mindig hadnagyi fizetésből küszködnél.
Szerte a szigeten a rendőrségünk letartóztatja az izgatókat,
akik a Cassini herceg nevét kiáltották.
Türelem, öcsém, türelem!
Ez komoly dolog, bácsikám.
Azonnal meg kellene szabadulnunk tőle.
Miért kellene mártírt csinálnom a hercegből?
Figyeljük a birtokát, ugye?
Éjjel-nappal.
Tudod, van egy olyan érzésem, legközelebb, amikor Cassini elhagyja a villáját,
a Gondviselés a segítségemre siet.
Ki tudja?
Talán megtámadják a banditák.
Korzikán még mindig voltak férfiak, akik szívesen harcoltak a szabadságért.
Köztük Mario Franchi gróf,
aki állítólag a korzikai testvérek túlélő tagja.
Egy este titkos találkozóra hívtak a Franchi-villába.
" Ezért mi, az alulírott nemesek,
felszólítjuk önt, Cesare Jonatto báró,
hogy mondjon le a hatalom átvételéről,
és adja vissza a népnek a kormányzáshoz való minden jogát. "
De, Franchi, tudja, hogy ha ezt aláírjuk, ahogy Cassini akarja,
akkor ezzel a saját halálos ítéletünket is aláírjuk?
- Képtelenség. - Ha összefogunk Cassini mellett,
Jonatto nem mer majd semmit sem tenni.
Úgy menekülne fedezékbe, mint egy megkorbácsolt kutya.
Miért velünk kell kezdeni?
Nos, valahol el kell kezdeni.
Dr. Paoli, egy szót sem szólt.
Mit gondol a herceg tervéről?
Szerintem várjuk meg, mit fog mondani erről Cassini,
amikor ideér.
Készen állunk, Guido?
Igen, Kegyelmes uram.
A kíséret előrement, de bárcsak több emberünk lenne!
Cassini hercegének élete a legértékesebb dolog Korzikán.
Köszönöm, Guido. Reméljük, Jonatto is ugyanígy gondolja.
Nerva ezredes, épp most láttuk Cassini hercegének hintóját.
Cesare nagybácsi látnoki képességű kuzinom.
Megjósolta, hogy a Gondviselés a segítségére siet.
Hová tart?
Felkanyarodtak az úton a Franchi-ház felé.
Akkor rajta, őrmester. Ne akarjuk késleltetni a Gondviselés tettét.
Gyorsabban, Guido, gyorsabban!
Banditák, azt mondod?
Igen, uram.
Szerencsém volt, hogy megmenekültem.
Vigyázz rá, Lorenzo.
Nos, uraim.
Azt hittem, Korzikán minden bandita Jonatto seregében van.
Ők voltak.
Ez Jonatto műve.
Igen, és ha ezt megteheti,
egy olyan finom és szeretett emberrel, mint Cassini hercege,
akkor azt mondom, egyikünk sincs biztonságban.
Gondolnom kell a családomra is.
- Megyek haza. - Magával tartok.
Várjanak, várjanak! Ha csak hazamennek, és ülnek, mint kacsák a tavon,
az nem fogja megmenteni önöket.
Igaza van. Jonatto egyesével leszedne mindenkit.
De, Mario, mi mást tehetnénk?
Javaslom, hogy ajánljuk fel Jonattónak hűségünket és teljes támogatásunkat.
Most már értelmesen beszélünk, Mario.
Soha nem gondoltam volna, hogy megélem, hogy egy Franchi megalázkodjon.
Ha maga elhiszi, Dr. Paoli, akkor Jonatto is.
Most már tudom, hogy a terv működni fog.
Így lesz időnk titokban embereket és fegyvereket gyűjteni.
Gyere be.
Ó, te vagy az, drágám.
És vajon ki más lehetett volna ez után a hat hónap házasság után?
Lehetett volna Maria a forró csokoládémmal.
Maria hozza a bőröndöt és a táskákat.
Ma este elkezdhetsz pakolni.
Nem igaz!
- Olaszország? - Egy látogatás a szeretett Velencédben.
Ó, drágám, milyen csodálatos.
A családom nagyon boldog lesz.
Tudod, apa még mindig ragaszkodik hozzá, hogy neki kellett volna nyernie
a legutóbbi sakkjátszmát, amit játszottatok.
Egyedül mész.
Egyedül?
Cassini herceget meggyilkolták idefelé jövet ma este.
- Ó, Mario, milyen szörnyű. - Ezt Jonatto tette. Efelől semmi kétség.
És bosszút akarsz állni érte?
Ez nem vendetta, drágám.
Meg kell szabadítanunk Korzikát ettől a mészárostól.
Gyorsan és titokban ellenállási mozgalmat kell létrehoznunk.
És azt akarom, hogy ne kerülj veszélybe, amíg ezt megtesszük.
- Régi katonacsaládból származom. - Christina.
Amikor hozzád mentem, korzikai és egy Franchi lettem.
És te magad mondtad, hogy Franchi még soha nem menekült el a veszély elől.
De Lucien Franchi, a másik ikertestvér nem halt meg.
Felépülve a vendetta során szerzett sebekből,
de múltbeli életének emléke teljesen üres.
Csatlakozott egy cigány csapathoz,
és a sors visszahozta őt Korzikára.
Itt, a különös metafizikai kötelék közte és a testvére között,
akire már nem is emlékezett,
rendkívüli intenzitással nyilvánult meg.
Mi a baj, Carlos?
Egyike azoknak a furcsa látomásaimnak.
Láttam magam egy lovon egy másik férfival.
Ó, megint csak álmodozol.
Gyere, menjünk vissza a gyakorlatunkhoz.
Nem dobáltál kést, mióta elhagytuk Olaszországot.
Selma, mi ez a dolog, ami időnként rám tör.
Megőrültem?
Nem, nem Carlos.
Ez csak az elveszett emlékezeted, amely megpróbál visszatérni hozzád.
Ahogy az orvos mondta Genovában.
Ez több, mint egy elveszett emlék.
Olyan, mintha egy másik lélek venné birtokba a testemet.
Madonna mia, ne beszélj így! Ez megrémít.
Rosszabb lett, mióta Korzikára jöttem.
Úgy tűnik, mintha egy elegáns házban látnám magam,
felöltözve, mint egy úriember.
Mint egy gyönyörű fiatal nő.
Csak akkor látsz minket, amikor meggazdagszunk.
Gyere, gyakoroljunk még egy kicsit.
Az első korzikai fellépésünknek jól kell sikerülnie.
Folytasd, unokaöcsém. Mi a következő?
Cassini hercegének temetése ma délelőtt 11 órakor volt.
Ó, szomorú ügy.
A virágkoszorúim jó benyomást keltettek?
Egy szenzáció, Excellenciás uram.
A legnagyobb az összes közül.
Jól van. Következő tétel?
Mi ez, borotva vagy húsbalta?
Sajnálom, Excellenciás uram.
Majd intézkedem, te idióta.
Folytasd, öcsém.
A cigánykarnevál Olaszországból engedélyt kér a sziget bejárására.
Megadva. Ez talán szórakoztatja a népemet.
Következő.
Most, hogy az összes nemes, még Franchi gróf is,
akiknek hűségében kételkedett, elküldték hűségnyilatkozatukat,
eljött az idő, hogy legalizálja a rezsimét.
Én is erre gondoltam.
Küldj ki egy erre vonatkozó kiáltványt.
Ez nem lesz elég, Excellenciás uram.
Miért nem?
Szüksége lesz Franciaország királyának jóváhagyására.
Franciaország elfelejtett minket.
De, Excellenciás uram, ha megkapja a király jóváhagyását,
Korzika egy életre az öné.
Fiam, büszke vagyok rád.
Kezdesz úgy gondolkodni, mint egy Jonatto.
Miért is ne? Jó tanárom volt, bácsikám.
Majd írok Őfelségének egy levelet.
Történetesen a tegnap este nagy részét azzal töltöttem,
hogy előkészítettem egy tervezetet, ami megfelelhet a célnak.
Szerintem minden ötlete benne van.
Jól van.
Jól van. Halljuk!
Őszentséges felségének, X. Károlynak, Franciaország királyának.
Én, Cesare Jonatto báró, Korzika szigetének megbízott államfője és békéltetője,
miután megkaptam a hűségnyilatkozatokat minden nemestől...
Nem sokat tudok az ilyen dolgokról, uram,
de a levél nagyon meggyőzően hangzott.
Ha Károly király ezt készpénznek veszi,
már azelőtt legyőztek minket, hogy elkezdtük volna.
Hogyan történik a továbbítás?
Futárral és egy kisebb kísérettel Ajaccióba.
Ma este egy francia hajó indul.
- Még nem indultak el? - Nem. Nem.
Amikor elhagytam a palotát, a levelet éppen elmélyülten pergamenre írták.
Talán még van időnk tenni valamit.
Köszönöm, Riggio.
Jó és bátor ember vagy.
Egy embernek meg kell tennie, amit tud, uram.
Túl öreg vagyok már a harchoz, de van szemem és fülem.
Térj vissza, mielőtt hiányolnának.
Biztos vagyok benne, hogy a Franciaország királyára mély benyomást tesz.
Tessék, itt van.
Biztonságosan kézbesítsd, vagy ne gyere vissza.
Igenis, Excellenciád.
Ne feledd, a kíséretet kergesd el, de a futárt engedd át.
Lorenzo és én várni fogjuk a keresztútnál.
Miért nem öljük meg a kutyákat és semmisítjük meg a levelet?
Nem, azt akarom, hogy Jonatto azt higgye, a levelét kézbesítették.
Amíg ő a válaszra vár,
erőt gyűjthetünk egy igazi csapáshoz.
És most, jó emberek, a nagy Carlos és Zelda hercegnő,
halálmegvető mutatványa, a villogó késekkel.
Az embereink feltartóztatták őket.
Ne feledd, nincs lövöldözés.
A többiek nem tudhatják, hogy a futárt megállítottuk.
Állítsuk meg!
Add meg magad, a foglyom vagy!
És elviszem azt a levelet, ami nálad van.
A vállam!
Grisha, gyorsan hívj egy orvost! Ez egy újabb olyan roham.
Igen. Igen.
Teljesítettem a cigány hívását,
mit sem sejtve arról a megrázkódtatásról, ami rám várt.
Köszönöm, hogy eljött, Dr. Paoli.
A falubeliek azt mondták, nem utasít vissza semmilyen hívást.
Nem kellett volna magáért küldeni.
Most már jól vagyok.
Mi... Mi volt a baj?
Semmi, semmi.
Sajnálom, hogy megzavartam.
Biztosan volt valami.
Meg kell vizsgálnia, doktor úr.
Próbálja megtalálni a betegsége okát.
Talán meg tudja gyógyítani ezeket a rohamokat.
Miféle rohamok?
Nem akarok erről beszélni.
Időnként az elméjében úgy látja magát, mint egy másik ember.
Mint egy álomban, csak sokkal valóságosabb.
Nem tudom megmagyarázni, de
úgy tűnik, mintha mindazt érezné, amit az a másik férfi az elméjében érez.
Jaj, hagyd már abba a fecsegést!
A doktor azt fogja hinni, hogy megőrültem.
És ma mit érzett?
A vállamban, mintha meglőttek volna.
De még egy zúzódás sincs, látja?
Miért mondta, hogy olyan volt, mintha meglőtték volna?
Mert láttam a pisztolyt, ahogy rám lőttek.
Lehet, hogy őrült vagyok.
Adjon neki ebből egy csipetnyit, vízben.
Ez megnyugtatja az idegeit.
Emlékszik, voltak ilyen rohamai, amikor még kisfiú volt?
Az én gondolataim csak egy öt évvel ezelőtti napra nyúlnak vissza,
amikor a cigányok rám találtak Marseille-ben.
Kábultan bolyongtam,
még a nevemre sem emlékeztem.
Befogadtak, Carlosnak neveztek el,
egy lettem közülük.
Ez az egyetlen emlékem korábbról, vagyis semmi.
Értem.
Vegye be a gyógyszert, és még egyszer meglátogatom,
talán holnap.
Köszönöm, doktor úr.
Dr. Paoli, épp most akartam magáért menni.
- Franchi gróf megsebesült. - Igen, igen Lorenzo, tudom.
Tudja, de hogy? Nem volt rá idő, hogy bárki is elmondja magának.
Ne törődj vele. Vigyél Marióhoz.
De ha nem Lorenzo hozta ide, akkor ki mondta, hogy megsebesültem?
Senki sem mondta nekem.
Tessék, egyelőre ennyi elég lesz.
Pár nap múlva rendbe fogsz jönni.
A golyó csak súrolta a válladat.
Ne legyen ilyen titokzatos, doktor úr.
Honnan tudta, hogy Mario megsebesült?
Mario mesélt önnek valaha a testvéréről, Lucien-ről?
Csak azt, hogy ikrek voltak.
És hogy Lucien-t öt évvel ezelőtt megölték egy vendetta során.
Nem voltak átlagos ikrek.
Összenőve születtek.
Összenőve?
Úgynevezett sziámi ikrek.
Műtéttel választottam szét őket.
De ez csak fizikai szétválasztás volt.
A Gondviselés úgy ítélte meg, hogy Lucien továbbra is Marióhoz kötődik,
lelkileg egy olyan kötelékkel, amelyet sebész szikéje sem tudna elválasztani.
Milyen módon, doktor úr?
Lucien egész életében, Mario minden érzését és emócióját érezte.
Öröm, fájdalom, betegség, bármi.
Milyen furcsa.
Szörnyű volt Lucien számára. A végére elkeseredetten gyűlölni kezdett.
De miért most hozza fel ezeket a fájdalmas emlékeket, doktor úr?
Mert Lucien nem halt meg abban a marseille-i kórházban öt évvel ezelőtt.
- Mi? - Felépült a sérüléséből, de az emlékei odavesztek.
És egy nap nyomtalanul eltűnt.
Miért mondta, hogy ott halt meg?
Ez tűnt a legjobbnak mindkettőtöknek.
Azt akartam, hogy új életet találjon valahol.
A saját életét.
Hol van most?
Egy cigánytáborban a falu közelében.
Csak Carlosnak, a késdobálónak ismeri magát.
Látta őt?
Igen, és el tudod képzelni, milyen megdöbbenés volt számomra,
látni, hogy duplán szenved.
A múltja üres.
És mégis gyötrik egy testvér élményei és érzelmei,
akiről nem is tudja, hogy létezik.
És ma megérezte a sebem fájdalmát.
Nemcsak érezte, hanem látta is önmagát, amint meglőtték egy lóról.
Doktor úr, ide kell hoznia.
Mindent meg kell tennünk érte, amit csak tudunk.
Azon tűnődöm, hogy ez bölcs dolog lenne?
Félek megkockáztatni, hogy a keserűsége és gyűlölete visszatérjen irántad.
Ezt a kockázatot vállalnunk kell.
Lucien még mindig egy Franchi.
Ez a birtok ugyanúgy az övé, mint az enyém.
Jonatto báró tiszteletét teszi.
Franchi gróf, ön lovagolt az ajaccio-i úton ma délután?
Igen, báró úr, valóban.
Nagyon óvatlan, barátom.
- Milyen értelemben? - Elvesztette a kardját.
Ez a magáé, azt hiszem.
Igen, persze. Ott van a Franchi címer a markolaton.
Pontosan azon a helyen találták, ahol a mi uradalmi futárunkat megtámadták,
nagyjából akkor, amikor maga lovagolt.
Mit gondol erről?
Báró, szerintem célozgat valamire.
Célozgatok?
Jelentették nekem, hogy maga vezette a támadást.
Maszkot viseltem?
- Így volt. - És fekete bársony kabátot harisnyás sapkával?
- Így volt. - Egy fonott sörényű és farkú pej lovon lovagoltam?
Így volt. Látod, öcsém, beismeri.
Nem, báró, téved.
Az imént leírt férfi engem is megtámadott.
Tényleg?
- Gondolom, lelőtte magát a lóról. - Igen.
Itt lőttek meg.
Aztán ellopta a táskámat, elvette a kardomat, és ez minden, amire emlékszem.
Nos, ez mindent megmagyaráz.
Mostantól személyesen fogok gondoskodni arról,
hogy megvédjem a bajtól.
Öcsém, állíts őrséget a birtok köré.
Franchi grófot mindenhová kísérjék el.
Báró úr, erre egyáltalán nincs szükség.
De szükséges.
Különben éjjel-nappal aggódnék magáért.
Tényleg azt hiszi, hogy a férjem ekkora veszélyben van, báró úr?
Egy ilyen elbűvölő feleséggel mindenképpen.
Jó estét, barátaim!
Bájos emberek, a Franchik.
Ugye nem hitte el a bandita történetét, bácsikám?
Távol álljon tőlem, hogy vádoljak egy férfit
egy ilyen szép feleség jelenlétében.
Nyolc embert hagyott őrségben.
Még mindig használhatjuk a titkos átjárót a hálószobámból a gyümölcsösbe.
Gondolom, nem te vagy az, akit az őrök rajtakaptak,
hogy egyik éjjel kint voltál.
Igen, igaza van.
Talán a sors akkor küldte vissza Lucien-t Korzikára,
amikor a legnagyobb szükség volt rá.
Szükség?
De persze olyan lenne, mint régen,
amikor Lucien és én átvertük az embereket,
akik nem tudták, hogy ketten vagyunk.
Jonatto azt hiszi, hogy elkapott engem.
Lucien-nel itt a helyemben úgy mehetek és jöhetek, ahogy akarok.
Vannak lehetőségei, Mario.
Menjen és hozza ide ma este, a titkos átjárón keresztül.
Egy feltétellel.
Nem szabad megkísérelni, hogy idő előtt visszaállítsuk az emlékezetét.
De én azt akarom, hogy itt legyen, mint a testvérem.
Mario, Lucien esetében máris kényes az egyensúly,
az épelméjűség és az őrület között.
Egy hirtelen sokk végleg kibillentheti az egyensúlyából.
Rendben, megígérem.
De amint végeztünk Jonattóval,
Lucien minden lehetőséget megkap, hogy visszanyerje az emlékezetét
és az őt megillető helyét a világban.
Egyetértek, és mindent megteszek, hogy segítsek neki.
Akkor később találkozunk.
Említette a pénzt.
Mennyi?
Biztosíthatom, hogy a feltételek nagyon nagyvonalúak lesznek.
A barátom gazdag és jómódú ember.
A neve, Franchi.
Mario Franchi gróf.
Rendben, doktor.
Beszélni fogok ezzel a Franchi gróffal.
Ez valóság, vagy csak az elmém újabb átverése?
Carlos, ő a barátom, Franchi gróf.
Jó estét, Carlos!
Nem csak valódi, hanem az élő képmásom is.
Magát látom azokban a látomásokban.
Nem a múltam elveszett emlékei.
Az a ló, amin ma lovagolt.
- Felágaskodott, és majdnem ledobta, ugye? - Igen.
Aztán karddal küzdött és lelőtték a lováról.
Igen.
Ez a sérülés.
Mindent láttam és éreztem a fájdalmadat.
De miért?
Erre válaszoljon, doktor!
Miért kísért éjjel-nappal egy olyan ember, akivel még csak nem is találkoztam?
Mindenre van magyarázat, ami magával történt, Carlos.
De a saját érdekében, fokozatosan kell megértenie.
Meddig kell még ennek az embernek az életét úgy élnem,
mintha a sajátom lenne?
Az esetében az első követelmény az emlékezete helyreállítása.
És ehhez szükségünk van a teljes együttműködésére.
Bármit megteszek, amit mond.
Akkor hallgasson Franchi grófra.
A terv, amit kitalált, szinte biztos, hogy az ismerős arcok
és tárgyak asszociációjával visszahozza az emlékezetét.
Csak azt akarom tőled, Carlos, hogy ez a rendkívüli hasonlóság
számomra és Korzika számára is hasznos legyen.
Milyen értelemben?
Fogoly vagyok itt, a saját házamban,
Jonatto báró őreinek éber tekintete alatt.
A segítségeddel csatlakozhatnék a barátaimhoz, és megszervezhetném
lázadásunkat Korzika önjelölt diktátora ellen.
Szeretném, ha egy időre átvennéd itt a helyemet,
mint Mario Franchi gróf.
Én, mint gróf?
Uram, ki hinné ezt el?
Egy kis borbélykodás és oktatás személyes szokásaimról és ízlésemről,
azt hiszem, még a szolgáimat is át tudnád verni.
És minden nap meglátogathatnám önt, mint páciensemet.
Rendben, uram.
Mikor kezdjem?
Már elkezdted.
Igyunk a közös szerencsénkre!
Nem hiszem, hogy tovább kellene fennmaradnod, drágám.
Christina, ő itt Carlos.
Jó estét, Carlos!
Dr. Paoli mindent elmondott magáról.
Maga sem ismeretlen számomra, hölgyem.
Carlos elfogadta az ajánlatunkat.
Egy ideig velünk fog maradni.
Isten hozta a Franchi-villában, Carlos.
Mindent megteszünk, hogy kényelmesen érezze magát.
LE JONATTÓVAL!
Egy teherszállítmány, megrakodva Jonatto embereinek szánt élelemmel,
áthalad a Grandeau-völgyön ma délután.
Itt fogjuk feltartóztatni.
Mik vannak nekem? Titkos ügynökök vagy röplapgyűjtők?
Nem kell elhoznod ezeket nekem.
Az utcák térdig vannak velük.
Mit tudsz róluk? Semmit!
Tudod, hogy hol nyomtatják őket? Nem!
Tudod, hogy ki fizeti őket? Nem.
Tudod, hogy ki terjeszti őket? Nem.
- De igen, Excellenciád. - Igen, és ki?
Mario Franchi grófra gyanakszunk.
Megint Franchi.
Gondolom, ő vezette a támadást a teherszállítmány ellen,
és ezt hagyta nekem emlékül.
Okunk van azt hinni, hogy így van.
Idióta.
Hazudsz, hogy leplezd a tehetetlenségedet.
Most pedig kifelé!
Gondolod, hogy Franchi átcsúszhatott az őrökön?
Kizárt dolog.
Naponta kapom a jelentéseket, hogy egyszer sem hagyta el a villát.
Elegem van a Franchiról szóló pletykákból és hírekből.
Vagy velünk van, vagy ellenünk.
De bácsikám, maga biztosan nem hisz a színlelt hűségében.
Azt hiszed egy bolond vagyok?
De aláírt egy hűségnyilatkozatot.
Eljött az idő, hogy ezt be is bizonyítsa.
Muszáj menned, drágám?
Muszáj visszamennem a táborba, mielőtt besötétedik.
Miért nem hajnal előtt?
Azt akarod, hogy az embereim azt higgyék,
a csókjaidat választom a fegyverraktár megtámadása helyett ma este?
Hát persze. Melyik nő nem így tenne?
A fegyverraktár.
Ez olyan baljósan hangzik.
Az emberek özönlenek hozzánk, de fegyver nélkül nem tudnak harcolni.
Ó, Mario, nem tudom melyik a rosszabb.
Egy egész hétig nem látni téged,
vagy egy pillanatra megjelensz, hogy aztán újra elbúcsúzzunk.
Christina.
Mario, összetereltük a lovakat.
Hol vannak?
A kapunál a déli legelőn.
De jobb, ha sietünk, mielőtt az őrség bejárja a környéket.
Hamar gyere vissza, drágám.
Ez minden, Luigi.
Majd kiszolgáljuk magunkat a tálalóban.
Ahogy óhajtja, asszonyom.
A levesed ki fog hűlni.
Elnézést, egy pillanatot éltem át újra a kertben.
Vacsoráznak, Excellenciád. Bejelentem.
Nem baj, majd mi bejelentjük magunkat.
Egy jelenet a családi boldogságról.
Grófnő, az ön szépsége lenyűgöz, mint mindig.
Kedves Franchi, nem is tudja, mennyire örülök, hogy talpon van.
Az öröm kölcsönös, báró úr.
Nem csatlakozik hozzánk?
Ha biztos benne, hogy nem okozunk kellemetlenséget.
Nem, persze, hogy nem.
Ismerve a rendszerem iránti odaadását,
elintéztem, hogy megjelenjen velem egy fontos nyilvános ünnepségen.
Milyen alkalomból?
Ó, holnap leleplezik a szobromat Ajaccio főterén.
Maga fogja elmondani a leleplező beszédet.
Ez nagy megtiszteltetés, báró úr, de nem vagyok egy nagy szónok.
Ne aggódjon emiatt.
Az okos unokaöcsém le fogja írni önnek.
Utána ön és a bájos felesége lesznek
a díszvendégeim a palotában rendezett fogadáson.
Nagy megtiszteltetés lesz számunkra, Excellenciád.
A megtiszteltetés az enyém lesz.
Ez egy nagy lökés lesz Korzikának.
Véget vet azoknak a felháborító pletykáknak.
Pletykák?
Igen.
Amíg ön itt volt bezárva, hogy felépüljön a sebeiből,
az ellenségeink azt terjesztették, hogy ön,
jó és hűséges barátom,
hogy ön vezeti azokat a lázadó orgyilkosokat és banditákat.
Milyen szörnyű.
Még jó, hogy mindenki tudja,
hogy egy ember nem lehet egyszerre két helyen.
BERIA FEGYVERRAKTÁR
Az éjszakai őrjárat már húsz perce elment, Mario.
Kedves Jonattótól, hogy megfelezte a fegyverraktár őrségét a kedvünkért.
Szerencsével, szerezhetünk elég fegyvert és lőszert,
hogy ellássuk az összes embert, aki csatlakozik hozzánk.
Add meg a jelet!
Csendesen, emberek.
Be a raktárba.
Először a lőszeres ládákat, aztán a muskétákat.
Úgy hangzik, mintha baj lenne a fegyverraktárban. Katonák vissza!
Indítsd a szekeret!
Mario, kedvesem, mi az?
Semmi. Jól vagyok.
Csak ezek a görcsös fájdalmak a vállamban.
Mintha azt hinné, hogy megölt valakit.
Rendben, emberek, tűnjünk el innen.
Semmi komoly.
Még mindig gyenge a vérveszteségtől.
Ha megbocsátanak, felvitetem az ágyába.
Hát persze, kedves hölgyem.
Talán szüksége lenne egy másik orvosra.
Ha szeretné, reggel átküldöm a főorvosomat.
Ó, ne, kérem.
Dr. Paoli eléggé hozzáértő, és régi barát.
Ahogy tetszik.
De nem szabad, hogy bármi megzavarja a leleplezési ceremóniát.
Mindkettejükre számítok.
Talán Franchi hirtelen rosszulléte csak egy ürügy,
hogy elkerülje a holnapi ceremóniát.
Akkor is részt vesz, ha a lovához kell kötnünk.
Grisha, állítsd meg a szekeret!
Carlos.
Grisha, siess!
Carlos az. Megsérült.
- El kell vinnünk egy orvoshoz. - Igen, igen, igen.
Most már rendbe fogsz jönni, de elájultál a vacsoránál.
Emlékszel, hogy mi okozta?
Mindenre emlékszem.
Még erre a szobára is.
Az a régi kép.
- Carlos. - Nem, nem Carlos.
Lucien.
Lucien Franchi.
Annyira örülök, Lucien.
Olyan hirtelen jött.
Még mindig kicsit össze vagyok zavarodva.
Nem szabad kifárasztanod magad.
Dr. Paoli figyelmeztetett minket erre.
Kérlek, ülj le, Lucien.
Tessék, idd meg ezt.
Nagyon édes és kedves vagy.
Nem csoda, hogy beléd szerettem.
Kicsit össze vagy zavarodva.
Christina vagyok, a felesége a fivérednek, Mariónak.
Mario.
Persze, hogy Mario lenne az. Mindig mindenből a legjobbat kapta.
Egy pillanatra azt hittem, hogy a rólad szóló álmaim valósággá váltak.
Megértem.
Tudok a különös kötelékről közted és Mario között.
Ez több mint egy kötelék.
Olyan, mintha két életet élnél egyszerre.
Elviselhetetlen volt, amíg nem lettél a része.
Mint egy gyönyörű álom, egy tündérmese.
Azóta is az elmémben és a szívemben élsz.
Nem akarok kegyetlen lenni, Lucien,
de még mindig összekevered az álmokat a valósággal.
Ez mélyebb ennél.
Tudtam ma délután, amikor láttam, hogy Mario átölel téged így,
és megcsókol háromszor így.
Engedj el, vagy hívom a szolgákat!
Rendben, rajta.
De mit fogsz mondani?
A férjem idegesít. Kérem, dobják ki!
Kérlek próbáld meg elfogadni a valós helyzetet.
Mario a férjem.
Szeretem őt, és mindig is szeretni fogom, amíg csak élünk.
Rendben, elfogadom.
Áldásom rá!
Rád, Marióra és a szerelmedre.
Amíg mindketten éltek.
Nem látom jelét agyrázkódásnak,
de ma éjszakára mindenképpen itt kellene maradnod.
Reggelre az utakat el fogják lepni Jonatto járőrei.
Tudna szerezni nekem egy lovat estére?
Megkaphatod az enyémet.
Nem egy harci ló, de legalább nem fog fához csapni.
Most menj lefeküdni, én pedig megszabadulok Lucien cigány barátaitól.
Carlos jól van, doktor úr?
Nincs semmi gond, amit pár nap pihenés ne orvosolna.
De nem vihetjük magunkkal?
Csatlakoznunk kell a karavánunkhoz Palmában.
Az lehetetlen, kedvesem.
Még mindig van munkája az úrnak, aki alkalmazta.
Mi ez a kockázatos dolog, amibe belerángatta?
Jogom van tudni.
Szeretem őt.
Csak legyen türelmes, kedvesem,
és egy nap majd visszatér aranyakkal teli zsebekkel.
Ha visszajön élve, elégedett leszek.
Megmondja neki, hol talál minket?
Persze, kedvesem.
Köszönöm.
Carlos, mi történt, hogy elhagyta a villában betöltött helyét?
Örömmel tájékoztatom, doktor úr, hogy Carlos, a cigány meghalt.
Lucien Franchi gróf átvette a helyét.
Lucien, az emlékeid visszatértek!
Igen, köszönhetően annak a fejre mért ütésnek, amit Mario
volt olyan kedves elszenvedni helyettem.
Nem szándékosan tettem, de örülök, hogy így történt.
- Lucien, ez csodálatos. - " Ó, Szűzanyám! "
Mint a régi szép időkben, mi, Mario?
A Franchi ikrek egy újabb gyilkos zsarnok ellen.
Igazad van. És köztünk szólva, a tengerbe dobjuk Jonattót.
Jobb, ha holnap délutánig megcsináljuk, vagy...
Christina és én Jonatto börtönében találjuk magunkat, vagy még rosszabb.
Miért, mi történt?
Őexcellenciája meglátogatott minket ma este,
tele gyanakvással és a baráti olajos színlelésével.
Tényleg? Folytasd!
Holnap délutánra hívat minket,
hogy elvigyen a szobrának leleplezésére a város főterére,
hogy megmutassa a népnek, hogy Franchi gróf hűséges barátja
és csodálója, a híresztelésekkel ellentétben.
Ha ez megtörténik, az ügyünknek vége. Soha nem élnénk túl.
Én inkább a gyönyörű feleséged biztonságáért aggódom, fivérem,
mint bármi másért.
De bízd rám!
Visszahívom a bárót,
és azt hiszem, megígérhetem, hogy soha többé nem látja a Franchi-villát.
Semmi ilyesmi, Lucien.
Ha elhibáztad, vagy felismertek,
akkor fel is adhatjuk a harcot, és menekülhetünk.
Nem szándékozom elhibázni.
Kérlek, Lucien, ne kockáztass!
Menj a villába, és holnap reggel vidd el Christinát a hegyi táborunkba.
Mint a régi szép időkben.
Mario Franchi kiadja a parancsot!
Nem parancs, Lucien, csak egy sürgős kérés.
Amikor így fogalmazol, hogy utasíthatnám vissza?
Rendben, testvér.
El fogom hozni neked Christinát épségben és sértetlenül reggel.
- Jó éjszakát! - Jó éjszakát, Lucien!
Carlos!
Mit keresel itt?
Idehoztuk a testvéredet. Azt hittük, hogy te vagy.
A testvérem? Akkor tudod.
Nem hibáztathatsz engem ezért, Carlos.
Mi lesz most velünk?
Visszamész a karavánhoz
és elfelejtesz mindent, amit láttál és hallottál.
Találkozóm van Jonatto báróval.
De ígéretet tettél a fivérednek.
Mielőtt befejezem, bolondot csinálok mindkettőjükből.
Az én Franchim!
Milyen kár.
Annyi nyögés és sóhajtozás, csak azért, hogy újra fel kelljen venni.
De korán érkeztél, barátom.
A szobrom leleplezése csak holnap lesz.
A leleplezés akkor is meg fog történni.
De a holtteste lesz, nem a szobra.
Vegye fel azt a csizmát!
Ha már ez az utolsó órám, megmagyarázna valamit?
Hogy jutott át az őrségemen a villájából?
Nagyon egyszerű.
Van ott egy titkos átjáró.
Figyelmeztetem, gróf úr, itt nincs titkos átjáró.
Nincs szükségünk rá.
Maga és én egymás mellett megyünk ki, mint jó barátok.
Csak a tőröm hegyét fogja érezni, ahogy minden lépésnél a gerincébe fúródik.
A csizmát, kérem.
Nagyon okos.
Mesterfogás.
Alig várom, hogy lássam az eredményt.
Christina, ébredj fel!
Christina!
Christina, ébredj fel!
Christina!
- Mario! - Lucien az.
Öltözz fel, elmegyünk innen!
Nincs időnk beszélgetni.
Jonatto és a katonái bármelyik pillanatban itt lehetnek.
Ilyenkor éjjel? De miért?
Ne kérdezősködj és siess!
Elviszlek Mario táborába.
Nem megyek veled sehova, amíg el nem mondod, mi történik.
Itt a válasz.
Most már valószínűleg elkéstünk!
Fel a lépcsőn! Fogjátok el élve!
Christina! Christina!
Eltűnt.
De hogyan? Az ablakok zárva vannak.
A titkos átjárón, amiről mesélt nekem.
Jó estét, grófnő. Vagy inkább jó reggelt kellene mondanom?
Hol van a férjem?
Követelem, engedje, hogy láthassam!
Nagyon jó.
Nagyon jó valóban.
De a műsornak vége, kedves hölgyem.
Nem tudom, miről beszél.
Persze, hogy nem.
Nincs mentség arra, hogy betörtek az otthonunkba.
- A férjem egy beteg ember. - Csak lélekben beteg, grófnő.
De ma este elég jól volt ahhoz,
hogy puszta kézzel megölje az egyik őrömet,
felmásszon a falamon, és megpróbáljon megölni engem.
Nem hiszek magának.
Ő nem próbálkozna ilyesmivel.
Attól félek, elég őrült ahhoz, hogy bármivel megpróbálkozzon.
Még maga sincs biztonságban.
Nem engedhetem, hogy továbbra is ilyen veszélynek tegye ki magát.
Egy kis időre a vendégem lesz.
Itt maradok néhány emberrel, bácsikám.
Megtaláljuk azt a titkos átjárót, még, ha minden falat le is kell bontanunk.
Miért pazaroljuk az energiát?
Gyújtsd fel a házat!
Bárki, aki segítséget vagy menedéket nyújt a hazaáruló Franchinak,
a törvény teljes szigorával megbüntetjük.
És bárkit, aki gyanúsnak tűnik, vagy akár gyanúsnak hangzik,
tartóztassák le!
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen ostobán vakmerő leszel.
Óvatosan a névhasználattal, testvér.
Nézd meg, mit okoztál máris.
A feleségem fogoly, a Franchi-villa hamuvá vált,
és az ügyünk veszélyben van, jóval azelőtt,
hogy készen állnánk a nyílt harcra Jonatto ellen.
Hát, legalább megpróbáltam.
És ha sikerült volna, minden bajodnak vége lett volna.
Hát, most már rengeteg bajom van.
És a legnehezebb az, hogy kitaláljuk, hogy hozzuk ki Christinát Jonatto palotájából.
Ó, ezt a legkönnyebb orvosolni.
Mindent elintéztem neked.
Persze, ha nem akarsz meghallgatni.
A tegnap este után ne várd el, hogy bármilyen tervedért lelkesedjek.
Rendben, szólok a cigány barátaimnak, hogy a ma esti terv lefújva.
Mi köze van ehhez a cigányoknak?
Ma este Jonatto fogadásán fognak fellépni.
Előre kellett volna menned, jósnak álcázva magad,
egy cigányruhában, hogy Christina elmenekülhessen.
Szerinted ez működne?
Néhány trükkel, amit pillanatok alatt megtanítok, nem lehet melléfogni.
Mario, az emberek készen állnak a magtár elleni rajtaütésre.
Várj egy percet.
A magtár elleni rajtaütés segíteni fogja a tervünket.
Ad valamit, amivel jövendölhetsz, valamit, amivel lenyűgözheted Jonattót.
Így van. Így kell időzíteni.
És testvér, még jobb lenne,
ha egy Franchi jelentené, hogy ő vezette a rajtaütést.
Lorenzo, a fivérem lesz a parancsnok.
Zelda, amíg a testvérem él,
ne számíts semmire, amit teszek vagy mondok, egyik óráról a másikra.
Az idő felében az ő életét élem, az ő gondolatait gondolom.
Még ebben a percben is érzem a vágyakozását,
hogy megmentse a feleségét, és átölelje.
Úgy beszélsz, mintha már szerelmes lennél belé.
Nem, de minél tovább él, annál többet fogok rá gondolni,
amikor rád kellene gondolnom.
Ha nem lesz, teljesen elfelejthetem őt.
Bárcsak biztos lehetnék benne, hogy nem arra használsz,
hogy megszabadulj egy férjtől, és nem csak egy testvértől!
Tudod, hogy utálom őt és mindent, ami vele kapcsolatos.
Rendben van.
Ha te ennyire utálod, akkor én is utálom.
Megteszem, amit kérsz.
Tudtam, hogy számíthatok rád.
Megérkezett már a férjem?
A kapu előtt áll cigány álruhában, és Riggio jelére vár.
És számít az ön befolyására a bárónál,
hogy biztos legyen benne, hogy a katonák beengedik.
A báró meglepődött, hogy látni akartam?
Meglepődött és örült, madame.
Bármelyik percben itt lehet.
Remélem, elhiszi hirtelen megváltozott kedvességemet.
A báró belebolondult, asszonyom.
Azt hisz el, amit el akar hinni.
Csak a legjobbat tehetjük, Maria.
De a férjem szörnyű kockázatot vállal.
Miért csinálják a férfiak ezeket a dolgokat?
A válasz olyan régi, mint a világ.
Ez a szerelem, madame.
Hivatott engem, kedves grófnőm?
Igen, báró úr.
Belefáradtam, hogy itt vagyok bezárva egy fegyvertelen őrrel az ajtóm előtt.
Ezt nevezi vendégszeretetnek?
Úgy érzem magam, mint valami veszélyes hadifogoly.
Őrszem!
Jelentkezz az őrmesterénél.
Mondd meg neki, hogy az őrség további intézkedésig fel van mentve.
Íme, kedvesem.
Nem fogoly többé, de veszélyesebb, mint valaha.
Ön a veszélyes, báró úr.
Nahát, örülök, hogy kezd értékelni engem.
Most pedig, ha fontolóra venné, hogy részt vesz a ma esti fogadásomon.
Miért is ne?
Nem látom okát, hogy a szobámban duzzogjak,
miközben Korzika leendő főkormányzója szórakoztatja rajongó közönségét.
És Franciaország márkiját, kedvesem.
Egy királyi követ érkezett a megbízásommal.
Akkor nem marad más hátra,
mint a férjem nevében beismerni a vereséget és gratulálni.
Kedves grófnőm,
ön legalább olyan értelmes, mint amilyen elbűvölő.
Ne felejtse el, báró úr, én még mindig férjes asszony vagyok.
Ezt az állapotot remélem, hogy hamarosan korrigálni tudom, kedves hölgyem.
Ott! Ott! Fogd meg azt a cigányt!
Ott! Fogd meg azt a szamarat!
Ne engedd el azt a cigányt!
Fogd meg!
Csendet odalent!
Hagyjátok abba ezt a pokoli lármát!
Elnézést, excellenciás uram, - ez a cigány vissza... - Uram!
Ne utasítson el!
Üzenetet hoztam önnek a csillagokból!
Minek nézel te engem, cigány?
Dobd ki a tolvaj koldust!
Ó, báró úr, a szegény ember.
Ne küldje őt el!
Várjatok!
Te ott!
Mi ez a hülyeség a csillagok üzenetéről?
Uram, Faron vagyok, a Zingarisok hercege.
Meg tudom jósolni a jövőt mind magának,
mind pedig a gyönyörű hölgynek.
Mit szól hozzá, grófnő?
Azt hiszem, ez nagyon izgalmas lehet.
Hozd a dolgozószobámba!
A távoli vidékek ködéből felhők gyülekeztek.
Sötét felhők.
Ez mit jelent? Esőt?
Nem, a köd egyre vékonyodik.
Egy falu utcáit látom.
Mindenfelé halottak vannak.
Katonák.
- A katonái, Felség. - Hazudsz, csaló!
Egy épületet látok.
Ott van egy tábla.
Ez a magtár.
Hülyeség. Erősen védem a magtárat!
Megmutatom, mit jelent sértegetni az intelligenciámat.
Vigyétek ki és adjatok neki harminc korbácsütést!
Rossz hírek, tábornok úr. Franchi ismét lecsapott.
- Hol? - Megleptek minket.
- Hol, azt kérdeztem? - A magtárban. Sikerült elmenekülnöm.
Vigyétek ki és lőjétek le, mert dezertált a posztjáról!
Indítsátok el az úti őrjáratot!
Próbáljátok meg elvágni Franchi visszavonulását.
Elnézést kérek, hogy kételkedtem benned, herceg.
Ez egy elképesztő felismerés volt.
Köszönöm, excellenciás uram.
Ó, és most, figyelemre méltó barátom,
valami sokkal személyesebb dologról, mint például a szívügyek.
Ó, igen. Megígérted, hogy mondasz valamit a jövőnkről.
Ehhez olvasnom kell a hölgy tenyeréből.
- Na, akkor lássunk hozzá. - Igen, uram.
Micsoda varázslatos kéz.
Egyértelműen meg van írva, hogy nagyon vonzódik egy bizonyos férfihoz.
- Valóban? - Folytasd!
- Egy címzetes férfi. - Egy férfi, aki a népet kormányozza?
- Egy férfi, aki irányítja őket. - Hol van ez a férfi?
Épp ebben a szobában, excellenciás uram.
Látja, grófnő, meg van írva a csillagokban.
Nem menekülhet a sorsa elől.
Ó, erre inni kell.
A cigányruha már a szobádban van.
Ne most. Köszönöm, báró úr.
Ha megbocsát, szeretnék átöltözni a ruhámba, amit ma este fogok viselni.
Alig várom, hogy jó benyomást keltsek a király követében.
Persze, grófnő.
Kár, hogy nem tudom bemutatni, mint a főkormányzó úrhölgyét.
Ez a legmerészebb álmaimat is felülmúló megtiszteltetés, excellenciás uram.
Tudod, barátom, ezekkel a varázslatos képességeiddel,
nagy hatással lehetsz a jövőmre.
Semmi sem tenne boldogabbá, excellenciás uram.
Amint meglátjuk a férjét a kertben,
le kell mennie a hátsó lépcsőn.
Remélem Marióval nem történik semmi baj.
Nézze, madame!
Itt jönnek.
Egészségedre, barátom!
Önre, excellenciás uram.
És váljon valóra leghőbb reményem a jövőjével kapcsolatban.
Mi az ott?
Az én cigány barátaim.
Üdvözölhetem őket az ön nevében?
Rajta.
Zelda Grisha, barátaim!
Őexcellenciája örömmel fogad benneteket.
Legyetek a legjobb formátokban, és folytatódjon a műsor!
Hurrá!
Na, Faron hercegnő, menjünk egy kis sétára?
Veled bárhová, drágám.
Reméljük a menekülésünk a csillagokba meg van írva.
Excellenciád, valamit azonnal meg kell tudnia.
Faron herceg egy szélhámos. Ő Franchi gróf.
Nézze, ott viszi a feleségét a kapu felé.
Már majdnem a kapunál vagyunk, drágám.
Elnézést, hogy megzavarom a sétáját, grófnő.
De Őexcellenciája azonnali audienciát kér.
Én nem tennék ilyet, Franchi.
Őrök!
Most mondd meg, honnan tudtál erről az összeesküvésről?
Kérem, ne hibáztassa a népemet.
Olyanok, mint a gyerekek, könnyen kísértésbe esnek néhány aranyérméért.
Franchi gróf eljött hozzánk, és fizetett nekünk,
hogy segítsünk kihozni a feleségét a palotájából.
Akkor miért leplezted le?
Féltem, hogy mi fog történni a népemmel, ha sikerül a szökés.
De most már biztos nem fogja megbüntetni őket?
Nem, nem lesz semmi bajuk.
És jól meg leszel jutalmazva a szolgálatodért.
Köszönöm, Excellenciád.
Nagyon vonzó jelmez, grófnő.
De aligha a ma esti fogadásra való.
Ami magát illeti, nincs szükségünk kristálygömbre,
megjósolni a jövőjét, Franchi gróf.
Vigyétek a tömlöcbe!
Kérem, Excellenciád.
Ha elengedi a férjemet, elviszem innen.
Elhagyjuk Korzikát.
Soha többé nem fog szembe fordulni önnel.
Kedves grófnőm,
biztos vagyok benne, hogy a férje sorsa már meg van írva a csillagokban.
Máriónak és Christinának ki kellett volna jutniuk Jonatto palotájából mostanra.
Így van, doktor úr.
Így kellene lennie.
Lucien, mi az?
Semmiség. Csak egy kis szúrás a régi sebemből.
És ne aggódjon Mario miatt.
Biztos vagyok benne, hogy minden a terv szerint halad.
Milyen okos gazember ez a Franchi.
Harcokat látok az utcán.
A katonái meghalnak.
És mindvégig tudta, hogy a magtár rajtaütése
a saját parancsára történik.
Igen, bácsikám, nemcsak a rajtaütésről tudott,
de arról is, hogy ki vezette azt.
Ami több, mint amit mi tudunk, sajnálattal mondom.
Arra a hülyeségre gondolsz, hogy kettő van Franchiból?
Nálunk van az egyetlen Franchi gróf, aki létezik.
És ha nem rontaná el a ma esti fogadást, azonnal felakasztatnám.
Uram, Vargo hadnagy jelentést szeretne tenni
a magtárnál történt rajtaütés vezetőjéről.
Hadnagy?
Excellenciás uram, az őrjáratom elfogta a magtár támadóit.
Összecsaptam a vezetőjükkel, de ő visszavert és elmenekült.
Folytassa!
Maga Franchi gróf volt az.
Vagy legalábbis az a Franchi gróf, akit a villában őriztem.
- Biztos maga ebben? - Ez nem lehet tévedés, uram.
Ezzel meg is van oldva.
Kettő van belőlük. A Franchi ikrek.
De, bácsikám, Lucien Franchi öt évvel ezelőtt meghalt Marseille-ben.
Egy ember, aki a jövőt képes olvasni egy kristálygömbben,
nagyon jól vissza is hozhatta őt az életbe.
Meglátogatjuk őt.
Látja, Franchi, barátom,
ennek a házi készítésű kínzópadomnak az a szépsége,
amikor az egyik láb elgémberedik a fájdalomtól,
kezdhetjük újra a másikkal.
Ezután mindkét kar sorra kerül.
Vagy akár egy ujj, egyszerre, bácsikám.
Nagyon jó, Nerva. Egy vidám gondolat.
Nos, Franchi, csak egy kérdésem van magához,
arról a titokzatos hasonmásáról,
aki lehetővé teszi számára, hogy két helyen legyen egyszerre.
Ha arra panaszkodik, hogy idiótákkal van körülvéve,
ez a legjobb válasz, amit kaphat.
Nagyon jó próbálkozás gróf úr, de nem elég jó.
Amit tudni akarok, az a következő.
Nem véletlenül az ikertestvére az, Lucien Franchi?
Lucien!
Titkolsz valamit előlünk?
- Fájdalmai vannak. - Nem, ez nem fájdalom.
Ez öröm.
A legélesebb öröm, amit valaha is átéltem.
Ez Mario. Bajban van.
Ne legyen bolond, Franchi!
Beszéljen! A testvére az?
Lucien, ismertelek téged és Mariót egész életetekben.
Űzd ki ezt a mérget a szívedből.
Mondd meg nekem, hol van Mario? Talán még meg tudjuk menteni.
Nem mondok magának semmit.
Hadd haljon meg!
Csak így lehetek szabad.
Csak egy válasz lehet.
Jonatto elkapta, és megpróbál információt kiszedni belőle kínzással.
- Akkor fogd az embereket és menjetek. - Várj!
A fájdalom megszűnt.
Azt hiszem, meghalt.
Úgy érzem, mintha egy nagy súlyt levettek volna a lelkemről.
Nem hiszem, hogy van lelked, Lucien Franchi.
Isten segítsen, külön testet adtam neked.
De a lelked Marióval maradt.
Elmegyek Jonattóhoz és elkérem a testet.
Legalább azt nem tagadhatja meg, hogy Franchival együtt eltemessem.
Nem halt meg, csak elájult.
Csak az időnket vesztegetjük, hogy bármit is kiszedjünk belőle.
Reggel felakasztjuk.
Mi az, Lucien? Még életben van.
De már nem sokáig. Fel fogják akasztani.
Akkor talán még van idő megmenteni.
És Christinát is.
Ma este részegek lesznek az őrök.
Meglephetjük őket.
Lehet, hogy meg tudjuk.
Akkor velünk jössz?
Készítsd az embereket!
Tudtam, hogy meggondolod magad.
Ott leszel a célban, küzdesz, mint egy igaz Franchi.
Igen, testvér.
A célban.
Az egyetlen Franchi.
Az ön érkezése nagyon időszerű volt, kedves márki.
Bár sajnálom, hogy lemaradt a szobrom leleplezéséről.
Hallania kellett volna az éljenzést.
A meggondolatlanok éljenzését könnyen el lehet nyerni.
Meg kell értenie, báró úr, hogy Őfelsége némi mérlegelési jogkört adott nekem
az ön főkormányzói megbízatásának ügyében.
A hozzám eljutott jelentések nagyon nyugtalanítóak.
A boldog arcokat elnézve meg kellene, hogy győzze önt, kedves márki.
Meghívjuk magunkat Jonatto partijára egyszerre csak páran.
Átviszed az embereidet a kertkapun,
vegyüljetek el a tömegben, és várjátok a jelemet a támadásra.
Mi ketten átvisszük a többieket a kertfalon.
- És kiszabadítjuk Mariót a tömlöcből? - Már kiszabadította magát.
Most épp Christinát próbálja megmenteni.
Szüksége lesz a segítségünkre.
Mariót és Christinát hagyjátok rám.
Gyerünk.
Igaz, hogy Franchi gróf feleségét fogva tartja, báró úr?
Nahát, félretájékoztatták, kedves márki.
A hölgy a vendégem.
Erről meg kell győződnöm,
mielőtt egy kis ünnepség keretében átadnánk a megbízatását, monsieur.
Személyesen hozom ide. Azonnal.
Christina.
Ne félj nagyszerű hölgy.
Faron herceg jött, hogy befejezze a tenyeredből való jóslást.
Mario.
Ó, nem mertem hinni.
- Hogy szöktél meg? - Azzal most ne törődj.
Menjünk innen.
Ha a folyosó szabad, akkor a hátsó lépcsőn megyünk.
Ki az?
Odaadó tisztelője, kedves hölgyem.
Jöjjön be.
Csodálatos hírek, grófnő.
A király követe megérkezett.
De még nincs felöltözve. Türelmetlenül várja a találkozást.
Nahát, őrült lehet, ha azt hiszi, hogy részt veszek a fogadásodon,
miközben a férjem a tömlöcében van, halálra ítélve.
Kedves hölgyem.
Ha részt vesz a főkormányzói beiktatásom ünnepségén,
ünnepélyes ígéretet teszek önnek.
Milyen ígéretet?
Amint a márki ma este visszatér a hajójára,
a férjének megadom a szabadságát.
- Bolond lennék hinni magának. - De nekem már megvan a szabadságom.
Nagyon érdekelne, hogy ki engedte ki a tömlöcből.
Maga tette, báró, hála a házi készítésű kínzópadjának.
Ugye tisztában van vele, Franchi, hogy most szembeszáll a francia királlyal.
Még egy király sem csinálhat főkormányzót egy hullából.
Sajnálom a kabátját báró úr, de megfelel arra, hogy eltemessük benne.
Vegye fel a kardját báró úr.
Vegye fel a kardját!
Merre, testvér, merre?
Mario!
Igazam volt.
Ketten vagytok.
Igen, báró úr, a Franchi ikrek.
És most az egyszer mindketten ugyanott, egy időben.
Mario.
Köszi, Lucien. Tudtam, hogy számíthatok rád.
Neked köszönhetem az életemet.
Így van, és be is akarom hajtani.
Nem, Lucien, nem muszáj.
Sajnálom kedves hölgyem, de te vagy az egyik oka annak, hogy muszáj.
Ezt nem gondolhatod komolyan, Lucien.
Tévedsz, testvér.
Komolyan gondoltam, amikor elküldtem Zeldát, hogy leplezzen le.
Amikor ez nem sikerült, jöttem, hogy magam vessek véget ennek.
Nem fogok veled harcolni Lucien.
Nem fogsz harcolni, vagy meggyilkolni engem?
Dobd el Lucien! Térj észhez!
Szerinted meddig tudok még úgy élni, mint az árnyékod?
Most végre Mario örökre szabad leszek.
Lucien.
A karját céloztam, de megfordult, amikor lőttem.
Bocsáss meg, Lucien!
Minden rendben van, Lorenzo.
Azt hiszem, ez az egyetlen módja,
hogy valaha is igazán szabad legyek.
Így hát, uraim, várom az ítéletüket,
amiért beavatkoztam az isteni gondviselésbe.
De ahogy nézem Mario Franchit és bátor, fiatal feleségét,
ahogy boldogan újjáépítik a villájukat,
képtelen vagyok elítélni magam.
Tisztelettel: Francesco Paoli.
Can't find what you're looking for?
Get subtitles in any language from opensubtitles.com, and translate them here.