Original subtitles

- És a legnagyobb öröm,

hogy a szabadföldbe helybe vetett görögdinnye is érni kezd.

- De írjad! Hát nem érted, hogy írjad, mert annyi minden van, hogy...

- Na jó, de nem éneklem el még egyszer. Mondhatom? Akkor mondom.

Kilenc pár zokni, öt alsónadrág, gatya!

Világos? Három atlétatrikó.

Mindegy, nekem fehér van, de te hozhatsz lilát is!

- Kopogtak. Nem hallottad? Nyiss ajtót!

- Balázs kopogott. Zavarja a ricsaj. Nem tudsz halkabban lajstromozni?

- Jó, jó, jó.

- Miiért ne üvöltsön, amikor én csak a disszertációmat írom.

- Láthatatlan tintával?

- Ha karós és a bokorbab vízháztartása volna a témám,

már rég kész lennék. Mondd, muszáj ezt hallgatni?

- Engem érdekel.

- Hol akarsz póréhagymát ültetni? Az ágyneműtartóban?

- Végül is mi legyen azzal a beutalóval? Most már ideje lenne eldönteni.

- Azt az ügyet már lezártuk. Vagy nem?

- Tudtommal abban maradtunk, hogy egy ilyen lehetőséget

vétkes könnyelműség volna elszalasztani.

- Észnél vagy, Ritecz? Jégeralsót nyári táborba?

- Erre az üdülésre akkor volna lehetőség, ha Balázst is magunkkal vihetnénk.

Nem hagyhatjuk egyedül a lakásban.

- Ne takarózz a gyerekkel. Az az én gondom.

- Nem takarózom. Pénzünk sincs. Tudsz róla?

- Én csak az tudom, hogy a mi életünkben,

hála a te páratlan élelmességednek,

nem röpködnek csak úgy az ilyen fillérekért megkapható beutalók.

- Már így is fűnek-fának tartozunk. Már a zaciba sincs mit vinni.

Talán Balázs hegedűjéért kapnánk annyit, hogy... Hát erről ne is beszéljünk.

- Nem vagy normális, öregem! Nekem ez a harmadik iskolatáborom.

Vannak tapasztalataim. Elhiheted! Kati néni is csak három napig,

és akkor is csak rossz idő esetén ragaszkodik a táborrendhez.

Úgyhogy én azt mondom neked, hogy...

- Azt mondasz neki kisfiam, amit akarsz, de személyesen!

Mit gondolsz? Apádnak pont a te maratoni telefonjaidra van pénze?

(tv hangja) "Most az endivia salátát 40 cm sortávolságra..."

(fütyül)

- Megszakadt? - Á, megunták. Na szóval,

Kati néni kifejtette, hogy ő egyáltalán nem ragaszkodik a táborrendhez.

- Mi ez a csönd? - Rövid szünet.

Gyakorolj csak nyugodtan. - Milyen üdülésről beszéltetek?

- Semmi. Anyádnak felajánlottak egy kétszemélyes beutalót

a bolgár tengerpartra, állítólag olcsón. De köszönettel lemondja és kész.

- Úgy hallottam, a hegedűről is szó volt.

- Micsoda hallása van ennek a gyereknek!

Nem, a hegedűről nincs szó. - És nem tudtok kérni valakitől?

- Akitől tudnánk, annak éppen tartozunk.

- OTP? - Üdülésre nem ad.

- Szakszervezet? - Ők adták az úgynevezett olcsó beutalót.

Pénzt már igazán nem adhatnak hozzá. - És Terus néni?

- Ne beszélj szamárságokat, kisfiam!

- Egyáltalán nem szamárság Gyurikám! Meg kell próbálni.

- Hogy kérhetnénk pénzt Terustól, amikor eddig mindig azt bizonygattuk neki,

hogy mi kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élünk.

Tökéletes testi és lelki harmóniában. Példásan neveljük gyermekeinket,

akik csőstül szállítják nekünk az örömöt iskola s emberi fejlődésükkel.

- Ez jó.

- Most sem fogunk mást mondani, csak másképpen tálaljuk.

- Akár hogy is tálaljuk, Terust ebbe a játékba nem tudjuk belekeverni.

Az emlékkönyvedbe, amit karácsonyra kaptál tőle, mit írt bele?

- Ne feledd, mert ez kincsnél is többet ér, csak addig nyújtózkodj,

ameddig a takaród ér! - Tessék! Kincsnél is többet ér.

Ezek után kérjek én tengerparti nyaralásra pénzt?

- Nyaralásra? Tudományos szimpóziumra, Gyurikám!

Érted, amit mondok? Tudományos szimpóziumra Várnába.

A téma a te nagydoktori disszertációdnak a témája.

Hát nem csodálatos véletlen? - De, az.

- Az intézetnek persze nincs utazási kerete, az intézet persze nem méltányolja,

hogy neked a tudományos jövőd függhet ettől a kiküldetéstől.

De szerencsére mögötted áll a családod,

és a családnak kutya kötelessége méltányolni és anyagilag támogatni

a kiküldetésedet. Érted, amit mondok, Gyurikám?

- Értem. De kérdés, hogy Terus is megérti-e majd.

- Ez attól függ, hogy hogyan tálalod neki.

- Ebben igaza van anyunak.

- Doktornő! A virág!

- Hát csoda Juliskám, hogy elfelejtek mindent ennyi feladat között?

- Nem csoda.

- Ha elmegy, ne felejtsen bezárni mindent!

- Én semmit sem felejtek el.

- Kézcsókom doktornő. - Jó napot.

- Szervusztok. - Szervusz Teruskám.

- Indulhatunk hölgyeim? - Igen.

- Szép virágod van, Teruskám.

- Mindig ezt veszem, mert...

- Ez volt a kedvenc virága. Tudjuk. - Igen.

- Az idén nagyon drága a virág.

- Az idén minden nagyon drága. - Sajnos.

- Tessék, parancsoljon! - Köszönöm.

- Jaj de szép idő van.

- Tisztelettel kérem a hölgyeket, hogy kivételesen ne időzzenek húsz percnél tovább,

mert ma délután még két fontos fuvarra osztottak be.

- Húsz perc? Mi az a húsz perc? - Micsoda húsz perc? Hát az semmi.

- Nekem nem elég húsz perc! - Hallottuk, kivételesen.

- Húsz perc! - De húsz perc!

- Ma húsz perc, holnap semmi! Megmondtam én nektek előre,

mire számíthattok az Akadémiától!

- Ezt a heti egy temetőjáratot igazán nem tagadhatják meg tőlünk!

Ezt aztán már igazán nem! - Miközben doktor Ternyák özvegyének

a piaci bevásárló járatot is biztosítják.

- Pedig nem is voltak rendesen összeházasodva!

- Mondja meg fiam a tisztelt akadémiai főnökeinek, hogy azt üzeni özvegy...

- Hagyd Karolám, nem tehet semmiről! Inkább menjünk vízért!

- Menjünk vízért!

- Ha tudná szegény Renczheder, hogy mióta meghalt,

hogy bánik velem a családja. Semmibe vesznek. Igen.

- Én is csak itt érzem jól magamat. Itt legalább nem bánt senki.

- Irma! Ne zokogj! Mindnyájan így vagyunk.

A mi értékünk úgy csökken, ahogy elhalt férjeink emléke kopik.

- Ha azt akarjátok, hogy a család törődjön veletek,

törődjetek ti is többet a családotokkal.

Ezt mondom évek óta.

- Nekem semmi bajom a családommal.

Bennünket összetart szegény jó Kálmánom szelleme.

(madárcsivitelés, autóindítás)

- Azért akármit is mondasz Ilonám,

megilletne bennünket valamivel több tisztelet.

- Azért tettünk valamit. - Nem mi tettük, Karolám, édes,

már megbocsáss! A férjeink tették. Ők voltak az Akadémia tagjai.

Mi csak éltünk mellettük. És belőlük.

- Neked könnyű, Ilonám. Te erős vagy! Pénzed is van és még főzni is tudsz.

- Legalább egymást ne bántsuk! Elég baj nekünk az özvegység.

- Parancsoljanak!

- Nekem, hála a jó istennek, nincsenek ilyen gondjaim.

- Á, te szerencsés kivétel vagy, Teruskám!

Gyuri unokaöcséd és az ő tehetséges családja.

- Az úgynevezett Lantos hagyomány méltó folytatói.

- Nem tudom, említettem-e nektek, hogy az unokaöcsém nagyobbik fia...

- Csaba. - Igen. Köszönöm, kedvesem!

Első lett az iskolabajnokságon magasugrásból, és benevezték...

- Benevezték kerületi bajnokságba. - Igen! Nahát, te is hallottad?

- Tőled! - Ötvenszer.

- És a kisebbik, Balázs szín... - Színötös volt félévkor.

- Ezt is mesélted Terus. - Igen. Minimum háromszor.

És jutalomkönyvet is kapott. Az Egri csillagokat.

- Ők példaszerűen élnek. Igen. Anyagilag, erkölcsileg.

- Ki óhajtott fizetni a hölgyek közül?

- Én, én. Volt egy somlói galuskám és egy pohár szódavizem.

- Víz. 38,40.

- Tessék! Harminc...

Nyolc... hetven.

- Csak 40, asszonyom. Nagyon köszönöm. Kedves egészségére!

- Muszáj mennem, szervusztok. Ne haragudjatok!

Ja, és jövő héten ne várjatok, mert a férjem...

- Tudjuk Teruskám, a férjed emlékét ápoló legújabb Lantos brigád alakuló gyűlése lesz.

- A tizenegyedik, édes Karolám. A tizenegyedik. Na pá!

- Ahogy én ismerem, meg sem áll százig.

- Juj, 100 Lantos brigád! Hahaha! - Bocsásson meg a világ!

- Te is szervezhetsz, Karolám! Akko legalább foglalkoznál valamivel.

- Segítség!

- Na végre, csakhogy megjött a doktornő!

- Mi az, hogy na végre? Minden hétfőn pontban ilyenkor jövök.

De hogyhogy maga még itt van, Juliska? Csak nem romlott el megint valami?

- Amilyen elavult a doktornő környezete, kész csoda,

hogy még maradt elromlani való. De ne aggódjon!

A mai napot megúsztuk baj nélkül. Hanem a mérnök úr van itt.

40 perce vár a doktornőmre. Nem lett volna politikus magára hagyni.

- Miféle mérnök úr? Valamelyik Lantos brigádból?

- Az unokaöccse mérnök úr. - A Gyuri? Micsoda meglepetés!

- Várjon, doktornő! Nem tudtam kiszedni belőle, pontosan mit akar a doktornőtől.

De ha esetleg felveti a gyereket, tessék a nevemben is fölvállalni.

Ennyivel tartozunk a mérnök úr doktori disszertációjának.

- Miféle gyerek? Jézus Mária! Mit felvállalni?

- Menjen a doktornő, menjen, menjen!

A mérnök úr majd elmondja, ha hagy rá időt neki.

- Gyurikám! - Szervusz Teruskám!

Ne haragudj, hogy csak úgy bejelentés nélkül megrohantalak, de...

- Mit fecseg ez a Julis? Mi van a gyerekekkel? És melyikkel?

Az ugróbajnokkal vagy azzal a tehetséges kis biológussal?

- A gyerekekkel nincs semmi baj. Illetve van. Vagyis hogy inkább velem.

Azazhogy... Hol is kezdjem? Hogy vagy mindig, Teruskám?

- A gyereket? Melyik gyereket? - Na mit gondolsz? A kicsit.

- Úristen! S mi az hogy vállalja?

- Az, hogy amíg mi a szimpóziumon leszünk, addig ő hozzá költözhet.

- Gyurikám! Te ahelyett, hogy pénzt hoztál volna, odaadtad a kisgyerekünket?

- Mit csináljak, ha egyszer Terusban feltámadta a nagymama szellem.

Meg aztán abban a Juliskában is. Folyton csak azt hajtogatta neki,

hogy így doktornő, vegye oda a kisfiút, meg úgy doktornő.

- Mégis csak nekem kellett volna elmennem. Lehet, hogy pénzt én sem hoztam volna,

de legalább nem sétálunk bele ebbe az öngyilkos csapdába.

- Nem olyan tragikus a dolog. Szerintem remekül meg fogják érteni egymást.

- Éppen ez az, amitől félek. Minél jobban megértik egymást,

annál hamarabb derül ki, hogy az a kép,

amit hosszú évek fáradságos munkájával festettünk magunkról,...

- Főleg te festettél! - Kiderül, hogy az ugróbajnok fiunk

lúdtalpas, és örül ha menni tud, és nem ugrani.

És Balázs, ő meg a biológia.

A biológus akadémikus nagybácsi forogni fog a sírjában.

- Legalább nem leszünk képmutatók!

- És egy fikarcnyi reményünk sem marad arra,

hogy valaha is kikecmeregjünk ebből a... ebből a...

- Ne ragadtasd el magad Judit! - Hogy a takarékkönyveiből

végre ne újabb és újabb Lantos brigádokat szervezzen,

hanem a mi nyomorúságos anyagi helyzetünket szervezze rendbe.

És a 3 szoba személyzetis lakás óriását ne Lantos múzeumnak ajánlja fel,

hanem a mi méltatlanul szűk és siralmas, ezt a...

- Jól van na! Ne sírj! Elvégre Balázs nem csecsemő,

van annyi esze, hogy megértse. - Gondolod?

- Remélem, hogy a fiam nem ellensége se a családjának, se önmagának.

És úgy fog viselkedni, ahogy kell. Hallottad?

- Minden szót. - Na látod!

- Tessék itt van. - Minek nekem a hegedűd?

- Valamiből be kell fizetni azt a tengerparti üdülést. Nem?

És amíg Terus néninél vagyok, úgyse lesz rá szükségem.

- Nehogy véletlenül kiejtsd azt a szádon, hogy...

- Ugyanis Terus néni szemében az olyan tulajdonságok, mint...

Mert ha Terus néni megtudja, hogy téged a biológia abszolúte...

- És csak a sportteljesítménynél... És ha apádról kérdez, mondd azt...

- Mert Terus néni úgy tudja, kisfiam, hogy...

(fütyül)

- Mi van? - Kész vagy?

- Még nem. Mindenáron keménytojást akarnak adni.

- Fogadd el öregem, mert 4-kor indul a vonat!

Ha kész vagy, fütyülj át! Oké? - Oké.

- Na, elolvastad? - Ugyanaz amit elmondtak.

Fürödjek meg, különben ez rád is vonatkozik.

Öltözzek fel rendesen a fehér ruhámba.

Terus néni a túl hirtelen zajokra különösen érzékeny. Még ez is...

- Nem olyan veszélyes, majd meglátod!

- Akkor menj te hozzá! Majd én elmegyek helyetted a táborba.

- A tábor se jobb, ott is beledumálnak mindenbe.

- De legalább nem kell illedelmesen viselkedni.

- Kibírod két hétig. - És ha nem?

- Te találtad ki, hogy Terus nénitől kérjenek kölcsön. Nem?

- Ki a fene gondolta volna, hogy így elpuskázzák.

(füttyszó)

- Na szia! Ne csüggedj, és fel a fejjel! Rajtad a család szeme.

Tőled függ, hogy gazdagok leszünk, vagy maradunk koldusszegények.

- Ha-ha-ha.

- És megfürödni! Terus néni a szagokra is különösen érzékeny.

- Gémes! Gémes, hé, süket vagy? Várj!

- Szia Fahídi, mi van? - Hová húzol ezzel a szekrénnyel?

- A nagynénémhez, illetve a faterom nagynénjéhez.

- Te élelmezed? - Nála fogok nyaralni.

- Vidéken? Irtó egészséges. - Fenét. Alkotmány utca.

- Piszok mázlista vagy, remélem, tudod! - Hülye!

- Na szia, 5-re ott kell lennem.

- Gyalog mész? - Naná, lóháton.

- Én nem strapálnám le így magam a derbi előtt. S egyáltalán visszaérsz?

- Miféle derbi? - Ne add a hülyét!

Az oda-vissza vágó a Mária tériek ellen.

- Atya világ, ez teljesen kiment a fejemből.

Hát akkor gyerünk! Kapaszkodj bele, Fahídi!

(óraütés)

- Öt óra. Juliska! Öt óra! - Én mindennel készen vagyok.

- Mit gondol Juliskám, a professzor úrnak melyik képét tegyem

a kisfiú ágya mellé? Azt szeretném, hogy amint felnyitja a szemét,

elsőnek őt lássa meg mindig.

- Szerintem mindegy. Úgy értve, hogy mindegyik nagyon alkalmas.

(csengő)

- Csengetnek. Juliska, menjen, nyisson ajtót!

- A telefon csöng, doktornő!

- Halló, tessék. Itt özvegy doktor Lantosné Gémes Teréz doktor.

Te vagy az Karolám? Kedves tőled, hogy érdeklődsz.

Nem, még nem érkezett meg, de most már minden pillanatban.

Persze, majd hívlak. Csókollak.

(óraütés)

- Most már igazán komolyan kezdek aggódni. Juliska!

- Nekem megy a vonatom, doktornő. Nem tudok tovább várni.

Mire hazaérek Monorra... - De hát hol lehet?

Már csak valami szörnyű balesetre tudok gondolni.

- Ugyan, doktornő! Egyszerűen elcsavargott.

- Elcsavargott? Egy Gémes gyerek? Egy Lantos utód? Az ki van zárva.

- Én azért nem lennék ennyire biztos. Akárkinek az unokaöccse. Gyerek.

- Ne beszéljen össze-vissza Juliska! Balázs nem mérhető köznapi mértékkel.

Az iskola legjobb biológusa.

Szólnom kellene a rendőrségnek? Mit gondol?

- Ne mindjárt az Interpolnak? Akkor holnap jövök, doktornő. Isten áldja!

(óraütés)

(telefoncsengés)

- Te vagy az, Balázs?

Itt özvegy dr. Lantosné Gémes Teréz doktor.

Megint te vagy az, Karolám? Nagyon kedves, hogy ennyire szíveden viseled.

Nem. Még nem jött meg.

(csengő) - Most csengettek!

- Kezét csókolom, Terus néni! Hát megjöttem.

- Hát csak így? Csak most? Neeem. Ezt nem!

Tudod egyáltalán, hogy hány óra?

- Fahídi stopperján 7 óra 10. Kvarcóra.

Az a helyzet, hogy most volt az oda-vissza vágó a Mária tériekkel.

- Hát hogy nézel te ki? Így küldtek hozzám a szüleid?

- Erről jut eszembe. Csókoltatják a Terus nénit.

- Te csupa mocsok vagy! Csupa kosz vagy! Jézus Mária! Te vérzel!

- Észre se vettem. Hova tegyem a koffert?

- Koffer. Orvos! Orvos kell! Hívom a mentőt.

Nem, előbb dezinficiálni! Jézus Mária!

Hidrogén peroxiddal vagy jóddal? Nem vagy allergiás a jódra?

Anyád mivel szokta dezinficiálni a sebeidet? Hol vagy?

- Ez nem seb, Terus néni! Tessék nézni, már el is tűntetem.

- Kész! - Nyál?

- Rosszabb esetben a víz is jó. - Víz? Barbárok!

Az utca pora tele van baktériummal, ólomszármazékokkal.

Lehet hogy máris vérmérgezést kaptál!

- Ilyen karcolást én hetente hármat is összeszedek. Ne tessék nyugtalankodni!

- Hetente hármat? Hát hova jársz te? A ruhád! A hajad! A cipőd!

Most azonnal megfürdesz! Megértetted?

- Tudtam, hogy ez lesz a vége. Még szerencse, hogy délután nem fürödtem.

Most aztán másodszor mehetnék a kádba egy nap alatt.

- Csókolom.

- Az lehet, hogy neked a három unokáddal

nagyobb a praxisod ezekben a dolgokban, Ilonám.

De én, az én helyzetemben, az én elfoglaltságom mellett,

nem kockáztathatom nap mint nap ezeket a... Hogy mondjam?

Nem esem túlzásba, Ilonám. Megtaláltam a lehető legjobb megoldást.

Szobaprogram. Kidolgoztam 14 napra a lehető legrészletesebben.

Unalmas? Ugyan már! Miért lenne unalmas?

Végtére is itt ez az én...

Az én szegény Kálmánom exkluzív 5000 kötetes könyvtára.

Tudod, hány gyerek vágyakozik ezek közé a könyvek közé bejutni?

Mindegy az, nyáron vagy télen. Egyre megy.

Természetes, hogy érdekli. Kell, hogy érdekeljék.

Elvégre ő az iskola legjobb biológusa.

Búcsúzom, Ilonám. Majd este hívjuk egymást. Csókollak!

Felébredtél? - Csókolom.

- Biztosan nagyon fogsz örülni fiacskám annak a programnak,

amit összeállítottam neked. Nem kell neked sehova se menned!

Vad gyerekek közé, ahol csak sebeket szerezhetsz.

Itt maradsz a csendes, hűvös lakásban.

Néhai férjem, szegény jó Kálmán bátyád kincseket érő könyvei között.

- Úgy tetszik érteni, hogy ide szembe a játszótérre se?

- Úgy. Ez a szellemi program egész napra kellemes, változatos,

s főként tanulságos időtöltést kínál. - És hozzám se jöhet senki?

- Szegény jó Kálmán bátyád, a professzor mondta mindig,

a képzelet akkor jut el a leggazdagabb tájakra,

ha maga magában szárnyalhat.

Amint Juliska megjön, ezt a levelet tüstént add a kezébe!

Olvassa el, mielőtt dologba kezd. De feltétlenül!

- Oké, Terus néni. - Azt hiszem, mindent megbeszéltünk.

Mehetek nyugodtan. Szervusz kisfiam. - Csókolom.

(zene)

- Mee!

- Csókolom, Juliska néni! - Szervusz, bogaram!

Látom nősz, növögetsz. Oh, egy üzenő levelecske.

- Terus néni azt üzeni, feltétlenül tessék elolvasni, mielőtt dologba tetszik kezdeni.

- Hogyne olvasnám, amikor piros a tintája?

Tudod, a doktornő három színben levelez velem.

A zöld a kérések színe, a kék az ajánlatoké, a piros meg az utasításoké.

Ez itt most a piros. Jaj, de izgatott vagyok!

Juliskám, aszondja. A korábban megbeszélt program annyiban...

Micsoda? Változik, hogy a kis unokaöcsém

semmi körülmények között nem hagyhatja el a lakást.

Ajaj, Balázs! Mit műveltél?

- Semmit. Csupán komoly szellemi programot kell teljesítenem.

- Ej ti tudós népség. Odakinn tombol a nyár,

ti meg ilyenkor is az agyatokat töritek. Ajajaj!

- De van ennél nagyobb baj is, Juliska néni.

A Terus néni annyira sietett, hogy elfelejtette kilakatolni a telefont.

- A doktornő nem elfelejtette kilakatolni, hanem nem felejtette el belakatolni.

Nehogy a távollétében az ő kontójára telefonálgassak.

Mert a doktornő úgy vigyáz minden fillérkéjére, mint ha az volna neki a legutolsó.

- Csak hát nekem feltétlenül kellene telefonálnom.

Különben akkora botrány lesz, de akkora!

- Miféle botrány? - Oltári botrány.

Szóval 5 percre mégiscsak le kéne mennem, ide az utcai fülkébe.

- Veszélyes játék Balázska! Kockázatos! Meg fölösleges!

Na gyere!

Gyere, Balázska!

(búgó hang)

- Hallod? - Persze hogy hallom.

- Nem hallod. Igen? Amit most hallasz meg látsz, azt nem hallottad és nem láttad!

- Titok? - Annál is több! Figyelsz?

A megszakító lapocska gyors ütögetése

ugyanolyan elektromos impulzusokat továbbít a hálózatba,

mint a tárcsa, mikor visszaforog. Világos?

- Honnan tudja ezt Juliska néni?

- Jaj fiacskám! Aki három gyerekkel meg öt unokával

végigkínlódta a 8 általánost, arra ragad egy és más.

- Atya világ, hogy én erre nem jöttem rá!

- Próbaképp felhívjuk a pontos időt. Jó? - Jó.

- E, ke, há, né, ö, ha, hé, nyo, ki, ti.

E, ke, há, né, ö, ha, hé, nyo.

"9 óra 10 perc 10 másodperc."

"9 óra, 10 perc..."

(telefoncsöngés)

- Halló, Fahídi lakás. - Te vagy az Fahídi?

- Én, hát nem engem hívtál?

- S.O.S. öregem! Eszméletlen gáz van. Nem mehetek ki a lakásból.

- Véletlenül rád zárták az ajtót?

- Nem véletlenül. Lantos professzor életművét kell tanulmányoznom.

- Mély részvétem. - Hülye! Szabadíts ki!

- Tán törjem be az ajtót, mint Botond a bizánci nagykaput?

- Erőszak szóba se jöhet. Arra rájönnek. Titkos akció kell.

- Például? - Trombitálj össze néhány észlényt a bandából.

Lopózzatok ide, úgy ebéd után fél 2-re.

Én akkor azt mondom, kicsit ledőlök aludni, ti pedig...

- Figyelek öregem, figyelek. - Mondom a címet.

(zene)

- Jön valaki.

- Gyerünk!

- Na végre, 10 percet késtetek! Tudjátok, mi a szitu.

(egyszerre beszélnek)

- Csókolom. Csókolom! - Szerbusz. Szerbusz.

- Elment.

- Hát nem értitek? Semmi erőszak semmi fenyegetés,

semmi hatósági beavatkozás. A lényeg, hogy kiszabadítsatok!

Hát senkinek sincs egy épeszű haditerve?

- A Szotyolához kéne fordulni. - Szotyola? Ki az a Szotyola?

- Állítólag már a harmadik mamáját és a második papáját fogyasztja.

Szóval piszkosul ért a dolgokhoz. - Honnan tudod?

- Az Európa ligeti srácok mondták. Ha zűrjük van otthon, egyből hozzá futnak haditervért.

- Szotyola. Ráadásul Európa ligeti. Lesül a bőr a képemről.

- Mit számít az, hogy európás, ha egyszer specialista?

- Hozzátok ide minél gyorsabban. - Kizárt dolog. Nem mozdul onnan.

Neked kell odamenned. - Nem mehetek ki a lakásból.

Nem érted? Fahídi!

- De ha ekkora pénzről van szó, meg hogy mindent ti fogtok örökölni,

az a kis bezárás megéri. Én legalábbis a családomért...

- Én viszont ki akarok menni. Világos?

- Álljon meg a menet! Arra gondoltam, hogy aludni bármelyikünk tud helyetted.

- Persze! A Jencinek például hátulról pont olyan a feje.

- Nem akarok! - Takarózz be a pléddel, érted?

És aludj mélyen, bármi történik!

- Egy óra múlva visszajövünk! Annyit kibírsz! Gyerünk!

- Szia, kutyus!

- Ah. Köszönj csak Bonifác! - Vau! Vau!

- Mit gondolsz Bonifác, ő volt vagy nem ő volt?

Igazad van. Legjobb ezt Terustól magától megkérdezni.

- Itt van valahol Szotyola?

- Menj!

- Szotyolát keresem.

- Engedd!

- Beszélj, kispofám! Mi a hézag?

Sose szégyelld kispofám! Te nem tehetsz róla!

A szülői manipulációk a legdörzsöltebb gyereket is bamba nyúllá zsugorítják.

Némelyik még számolni is elfelejt. Az pedig énnálam öreg hiba.

Remélem, te még nem felejtettél el! - Mármint számolni?

- Mármint számolni. Mondjuk az annyi, mint annyi, meg annyi...

plusz nehézségi felár. Etyepetye mondjuk százig. Oké?

- Százig? Száz micsodáig? - Na figyelj, kispofám!

Téged nyilván elegendő zsebpénzzel eresztenek el otthonról.

Nálam viszont a sok szülő között elvész az apanázs.

Márpedig valamiből nekem is élnem kell. Eddig világos?

- Akkora egy szemétség pénzért mérni a mentő ötletet!

- Nem pénzért. Hanem tiszteletdíjért. Nagy difi. De viszont jótállással.

Ha az ötlet nem jön be, csak a 10 % előleget tartom meg fáradozásaimért.

- Így már jobban hangzik. Szóval egy tízes.

- Na látod! Szotyola mester nem piszkos harácsoló.

Megírjuk a szerződést. Két példányban. Egy neked, egy nekem.

Leteszed az előleget, aztán megkezdjük a hadműveletet.

- Mi az az életbevágó, hogy még innen is telefonhoz hívat?

- Azt nem mondta özvegy doktor Renczhederné,

csak hogy életbevágó és rendkívül fontos.

- Képzelem. Na mindegy, ma már úgysem döntenek a Lantos múzeum ügyében.

Csak halogatják, folyton csak halogatják. Mintha ők adnának nekem, és nem én nekik.

- Igen.

(telefoncsöngés)

- Halló. Özvegy doktor Lantosné Gémes Teréz doktor lakása.

Doktornő? Maga az? Balázska? Lepihent a lelkem.

Jól beebédelt, aztán huss az ágyba. A kisszobába természetesen.

Na de doktornő! Jó, megnézem.

- Alszik, mint a mormota.

Valaki? Kicsoda?

Aha, özvegy doktor Renczhederné. Na hiszen. Felkölteni? Azt már nem!

Ez egy hóbortos kutyás öregasszony.

Jó, jó. Amint felébred, azonnal felhívjuk.

- Négy fal betegség? Miféle marhaság ez?

- Nono. Veszedelmes kór az, kispofám! Még a börtönben is,

rendszeresen sétáltatják a rabokat, nehogy megkapják.

- Négy fal betegség?

- Általános levertség, kókadtság, étvágytalanság, ingerlékenység,

figyelmetlenség. Ezek a tűnetek. - Csekélység. Még hogy ne egyek?

- Keveset lehet. De csak turkálva. - Egy örömöm maradt ebben a koszvadt rabságban.

A kaja. Pont erről mondjak le?

- Ja kérlek. Áldozatok nélkül nem megy.

- Felkelhetsz! Mi van, meghaltál? - Hülyék! Majdnem lebuktunk.

Kétszer is bejöttek. Menjetek a fenébe!

- De nem ébredtél fel, remélem. - Én rám ne számíts többet! Hülyék!

- Na szevasztok, holnap még beszélünk.

De ne álljatok itt az ablaknál, mert valaki kiszúrja!

- Helló! - Szia!

- Juliska néni itt van még?

- Balázska! Kialudtuk magunkat? Kialudtuk?

- Igen, nagyon jó volt.

- Biztos bújócskát játszottál álmodban,

mert még mindig ott van egy kis fűcsomó a zoknidon!

- Hogyhogy nincs étvágyad fiacskám? Beteg vagy?

- Nem tudom Terus néni. Valahogy... olyan fülledt itt a levegő.

- Fülledt? Jézus Mária. Mutasd a nyelved!

A homlokod? Lázad van? Jézus Mária!

Lehet, hogy mégis a sérüléseid, hogy mégis valami infekció?

Na, megmérjük a lázadat.

Anyád hová szokta? Nyisd ki a szád!

Ülj türelmesen!

Fáj valamid?

Szédülsz?

Hányingered van?

Általános gyengeséget érzel?

Azonnal felhívom Kenderesi professzort!

- Most jut eszembe, Terus néni. Most jut eszembe, hogy volt már egyszer ilyenem.

A húsvéti szünetben egy ólmos eső miatt fél órára sem dughattam ki az orrom a lakásból.

És a Czigány doktor bácsi azt mondta, közönséges mezei négy fal betegség.

- Négy fal micsoda?

- Általános mozgáshiány. És azonnal kizavart a lakásból. Egy nap alatt helyreálltam.

- Ó, én szamár. Hát persze, gondolhattam volna!

Szegény jó Kálmán bátyád, a professzor úr is,

az egész napi elmélyült szellemi munka után,

este karon fogott és félórára, órára elvitt sétálni.

- És ezentúl minden este nagy-nagy sétát teszünk. Jó lesz?

- Isteni lesz, Terus néni.

- És közben majd mesélek neked Kálmán bátyádról.

- Csak tudnám hogy... Istenem, merre is szoktunk sétálni?

Erre? Nem, mégis inkább arra.

Ha valóban olyan nagy biológus akarsz lenni mint ő, mert akarsz, ugye?

- Persze, Terus néni. - Na, akkor éppen itt az ideje,

hogy megismerkedj az ő kiemelkedő munkásságával.

Az ő... Nem. Hát mégsem erre szoktunk sétálni. Gyerünk vissza!

- Máris hazamegyünk?

- Istenem, én mindig csak őt figyeltem, mentem, amerre vezetett.

És most, nélküle...

- Induljunk arra! Ezután ez lesz az útvonalunk. Jó, Terus néni?

És hogy is volt a professzor Kálmán bácsival?

- Esti séta kézen fogva? Hallgatva Lantos professzor életét?

- Ez is jobb, mint a semmi. És ha ekkora örökségről van szó!

Én legalábbis a családomért...

- Tényleg? Csak épp a póráz hiányzott a nyakamról,

hogy kutyának érezzem magam, akit este sétáltat a gazdi.

- Pszt, jön valaki.

- Mintha lépéseket hallottam volna.

- Mamámék azt adták be neki, hogy biológus akarok lenni.

Mélyen elhallgatva, hogy 4 éves korom óta hegedülök.

Hogy én vagyok az iskola legjobb biológusa.

Tehát Lantos professzor igazi örököse.

- Az a lényeg, hogy még érvényes a jótállás. Vissza kell menni a Szotyolához,

és kipasszírozni belőle valami használhatóbb szabadulási tervet.

- Még egyszer én be nem fekszem az ágyába, az fix!

- Akkor menjetek nélkülem. Mondjátok meg neki, ne sokat kísérletezzen,

mert sürget az idő. Még egy napot talán kibírok, de aztán...

- Na jó, gyerünk!

- Kiszabadult? Ki. Az, hogy este és kézen fogva, az nem az én hibám.

Úgyhogy az előleg jogos. - Ugye mondtam? Én megmondtam!

- Elkapjuk a profiljukat, főnök! Kicsipkézzük a füleiket, főnök!

- Türelem ikerpofák! A fickók nyilván csak túlfogalmazták az óhajukat.

Teljes szabadságról álmodoznak. Igaz, kispofáim?

- Ne dőlj be nekik, főnök! Nem akarnak tejelni, azért sumákolnak.

- Kopjatok le ikerpofák! Zavarjátok Szotyola mestert a fejtörésben!

- Oké, főnök. - De nem megyünk messzire.

- Na jó. Meséljetek a haverotokról! Milyen hapek? Vér folyik az ereiben

vagy fáradt olaj? - Vér, efelől nyugodt lehetsz!

- És a szeme? Úgy értem, hogy lát is vele, vagy csak meresztgeti?

- Nem gyagyás, ha erre vagy kíváncsi. - Arra vagyok kíváncsi,

ha alaposan körülnéz abban a lakásban, képes-e megtalálni,

amit meg kell találnia. - Aztán mit kéne megtalálnia?

- Hogy mit kispofám? Természetesen a fegyvert.

- A fegyvert? - A fegyvert? Magadnál vagy Fahídi?

- Azt mondja a Szotyola... - És szerintünk jól mondja.

- Hogy a legjobb védekezés a támadás.

- Támadás? Támadjam meg a Terus nénit?

- Azt mondja a Szotyola... - És szerintünk jól mondja!

hogy a felnőtteknek temérdek gyönge pontjuk van.

- Sötét foltok a múltjukban!

- Amiket buzgón takargatnak a rokonság elől,

csak legyen szeme a gyereknek, hogy ezeket kiszúrja,

és aztán legyen mersze ahhoz, hogy meg is ragadja.

- Mármint a setét foltot.

- Mármint az illetőt a foltjánál fogva. És aztán jöhet a csere.

Te visszaadod a foltot, ő meg visszaadja a szabadságod.

- Főként a levelekre kell vadászni. - Picit már sárguló levelekre!

Az ilyenekben csak úgy hemzsegnek a cikis titkocskák.

- Tudjátok, mi ez? Szemétség! Rohadt szemétség.

- Igen? Nálatok csak hazudni nem szemétség?

Hogy ki az iskola legjobb biológusa, meg hogy ki a távolugró bajnok?

- Na szia Gémes, további kellemes rabszolgaságot!

Leveszem róla a kezem. Aki nem akar magán segíteni, azon az Isten se tud.

(zene)

- Lantos múzeum alapítása Lantos professzor volt lakásában.

Lantos D. alapítása.

Beadvány Lantos Alapítvány létesítésére.

Lantos Brigádok Országos Találkozója megszervezésére.

(Julis) - Hogy az a dunaharaszti Szent Antal feledkezzék meg róla!

- Hát nem megint nyitva hagyta a konyhai kisablakot?

A huzat meg kirántotta a kezemből a kilincset.

- Csókolom, Juliska néni. Ez az ablak is kinyílt.

Még a professzor úr képe is leesett a falról.

- Szívbaj, Balázska! Valamit mindig elfelejt.

Valamit mindig másképp csinál, mint ahogy megbeszéltük.

És csak törik, zúzódik minden ebben a szép lakásban.

Jaj, amióta szegény professzor uracskámat eltemettük! Ej, ne bolygassuk!

- De, de bolygassuk! Mi van azóta? - Hát semmi. Vagyis az,

hogy elszabadultak a doktornő, nagynénéd gyermekbetegségei.

Jaj, merthogy a szegény jó professzor úr mondta mindig:

Tudja Juliskám, nagy gyerek ez az én Terusom. És igaza volt.

- Mert nyitva hagyja a konyhai kisablakot?

- Meg még 88 ilyesmire kis ügyetlensége miatt.

Csak hát ugye a professzor úr kézben tartotta őt.

Néha olyan keményen szólt rá, hogy még a szomszédság is fölkapta fejét.

Mert a doktornő lelkem azt szerette volna,

ha a professzor úr mindig úgy viselkedik meg azt csinálja, amit ő.

Mármint amit a doktornő helyesnek vél.

- És? - A fő bajok abból voltak,

hogy a szegény, jó professzor úr egyáltalán nem olyan tudós volt,

amilyennek a doktornő látni szeretette volna.

Ő valahogy nem is a tudományt csinálta,

hanem inkább eszközöket talált fel a tudományhoz.

És lila lett a feje attól, ha őt tudósnak titulálták.

Bele is mondta keményen a doktornő képébe:

Teruskám, repülni az ember csak a saját szárnyain tud.

- Repülni az ember csak a saját szárnyain tud. Ez bomba jó!

- Igazán nem tudom, mit szólna szegénykém,

a doktornőnek ehhez a legújabb mániájához is,

hogy Lantos múzeumot csináltasson ebből a gyönyörűséges lakásból.

- Mégis mit mondana a professzor úr?

- A földön járj Teruskám, ne a fellegekben! Ezt mondaná.

Mert tudja Juliskám, mondta nekem a szegény jó professzor úr,

az én Terusommal az a fő baj, hogy az álmok birodalmában él!

- Nini, egy égő zseblámpa. Hogy kerül ez ide?

- Biztosan ez is a huzattól gyulladt meg.

- Egyet mondok én, Balázska fiam.

A taktikázásba, köntörfalazásba előbb utóbb belezavarodik az ember.

Amellett semmit sem ér el vele. Tudod mi segít itt?

Bele az igazságot a képébe, hogy leszálljon a földre!

- Juliska néni, akkor most tessék leülni!

Valami fontos dolgot akarok megbeszélni.

- Na végre, fiatalúr! Már azt hittem, sose rukkolsz ki vele.

- Figyelj rám kispofám! Én három válásból és öt szülő kereszttűzében edződtem.

Saját bőrömről tudom, hogy hogy kell bánni a felnőttekkel.

Eddig még mindig bejött a tippem.

- Lelki ráhatás. Meggyőzés, őszinteség, igazság.

- Mondd meg a haverodnak, áldásom a lelki módszereire.

Ha nem jön be neki, magára vessen! De ha bejön, akkor megveszem tőle.

Eltekintek a tiszteletdíjtól. Plusz még fizetek,

mondjuk még egy kilót. Dupla vagy semmi. Rendben?

- Rendben.

- Nos Teklám! Mit is akartál mondani?

- Én? Én?

- Te, te! Ez kötelességed! Igen. - Elsősorban Terussal szemben.

- Hallgatlak, Teklám!

- Szóval, Teruskám, be kell vallanom,

úgy látszik mégsem a kis Lantos utódot láttam múltkor az utcán,

de esküszöm, olyan kísértetiesen hasonlított rá,

főleg hátulról, a kis kobakja.

- Nem értem, Teklám, hogy gondoltad egy pillanatig is,

hogy amikor én otthoni feladatokat adok neki, akkor az utcán csatangol?

Kérlek, ez a mi családunkban nem szokás!

- Hidd el, Terus! Én nem szándékosan...

Az én helyemben akárki összetévesztette volna.

- Akárki? - Igen.

- Teklám! - Én is ezt akartam mondani.

- De annak ellenére, hogy meggyőződésem volt, hogy a gyerek otthon van,

mégis azonnal hazatelefonáltam. És ellenőriztettem megbízható házvezetőnőmmel.

Tehát végeredményben, én... - Bocsánat hölgyeim!

Özvegy doktor Lantosné Gémes Teréz doktornőt keresik telefonon.

- Kicsoda? Nem mutatkozott be?

- Nem. Csak annyit mondott, hogy életbevágóan fontos és sürgős.

- Jézus Mária. Ki lehet az?

- Halló. Itt özvegy doktor Lantosné Gémes Teréz doktor, tessék!

- Csókolom, Terus néni, Balázs.

- Jézus Mária Balázs! Honnan beszélsz?

- Innen a lakásból!

- És a lakat? Mit műveltél a lakattal?

- Itt lóg a tárcsán. Csak nem tetszik képzelni,

hogy kárt teszek Terus néni tulajdonában?

- Az Istenért, Balázs! Mit akarsz voltaképpen? Miért telefonálsz?

- Szeretném ha Terus néni késlekedés nélkül hazajönne és kiengedne innen!

Elég volt a szobafogságból!

- Nem értem. Felfoghatatlan. Jól vagy, fiacskám?

Én nem is tudom. Én...

Na nem. Ezt nem! Hát mi ez? Szó sem lehet róla!

Vedd tudomásul fiacskám...

- Terus néni, tessék szíves lenni tudomásul venni, hogy az ember

csak a saját szárnyain tud repülni! És tessék szíves lenni sietni!

- Valami baj van, Terusom? - Nem, semmi.

- Talán nem úgy viselkedett, ahogy...?

- Az unokaöcséd? - Kérsz egy konyakot?

- Nem, nem! Taxit kérek!

- Jövök Terus néni, jövök!

Tessék csak nyugodtan feküdni Terus néni! Addig én mindent elmondok.

- A telefon? Hogy csináltad a telefont?

- Majd ha jobban tetszik lenni, megmutatom.

Nyugodtan itt tetszett hagyni egy kisgyereket a bezárt lakásban telefon nélkül?

- Jézus Mária! Milyen kisgyereket?

- Hát engem! És ha tűz van vagy csőrepedés vagy földrengés

vagy gázömlés, akkor mi van? Telefon nélkül hogy kérjek segítséget?

- Segítséget? Jézus Mária!

- Bizony ez nagy könnyelműség volt, Terus néni.

- Hogy beszélsz te velem, fiam? - Őszintén, Terus néni.

Mert a Terus néninek senki sem mondja meg az igazat,

csak azt, amit Terus néni hallani akar.

- Jézus Mária, Balázs! Tudod te egyáltalán, hogy mit beszélsz?

- Persze. Itt vagyok például én. A Terus néninek azt mondták,

én vagyok az iskola legjobb biológusa,

és én leszek a Lantos örökség folytatója.

Pedig én hegedülni tanulok, Terus néni!

És biológiából kettesem van, mert útálom.

- Jézus Mária! - Vagy itt van a bátyám.

A Terus néninek azt mondták, hogy az iskola legjobb távolugrója.

- És nem az? - Terus néni! Csaba olyan lusta,

mint egy lajhár. Életében nem ugrott még akkorát sem, mint egy elefánt.

- Jézus Mária! - Nem beszélve apáról.

Aki egyáltalán nem a Lantos professzor kedvenc témájából ír disszertációt,

hanem újságcikkeket ír. Mindenféle ismeretterjesztést,

hogy meg tudjunk élni. Ja! És Kocsár Jenő álnéven,

hogy Terus néni ki ne szúrja. - Jézus Mária!

És a várnai szimpózium? - Egy szó sem igaz az egészből,

csak arra agyalták ki, hogy Terus néni így hátha megsegélyezi

némi családi kölcsönnel az üdülési díjat.

- Jézus Mária! - De Terus néni nem segélyezte meg,

ezért a papám a hegedűmet zálogba csapta...

- Zálogba? - És abból utaztak el Bulgáriába.

- Jézus Mária. - S ez még csak az eleje, Terus néni!

- Eleje? Minek az eleje? - Annak, amivel Terus nénit etetjük.

Hogy minden szempontból elégedett legyen velünk. Hogy például

erről a lakásóriásról végre egyszer

a mi kis lakólyukunk is eszébe jusson.

És ne mindig csak a Lantos múzeum. - Hogy érted ezt?

(csengő) - Jézus Mária. Ki az ilyenkor?

- Nyugi, Terus néni! Értem jöttek.

- Szia. Na mi az ábra? - Nem tudom. Jézus Máriák.

Megvan a hegedűm? - Igen, de személyesen kell érte jönnöd.

A művész úr nekem nem hiszi el, hogy zseni vagy!

- Oké, várjál!

- Akkor én elmentem Terus néni, fél 8-ra itt vagyok. Csókolom!

- Balázs! Balázs! Jézus Mária.

- Látjátok? Az a fiú is pont így nézett ki, akit Terus öccsének néztem.

- Semmi baj, most is tévedtél!

(csengő)

- Valami baj lehet, hogy nem válaszol.

- Csöngess még egyszer!

- Ki az? - Mi vagyunk, Teruskám.

- Ti vagytok? Jézus Máriám.

- Milyen fura az élet, Teruskám!

Mi meg hogy irigyeltünk, hogy legalább családilag rendben vagy.

- Legalább? Hogy érted azt, hogy legalább?

- Sehogy se érti. Csak beszél összevissza!

- Szerintem te voltaképpen most kezdesz csak igazán rendbe jönni, Teruskám!

Mert végre most igazi esélyt kaptál rá!

- Esélyt? Milyen esélyt?

- Te mindezidáig a te szegény Kálmánodba kapaszkodva próbáltál talpon maradni, Teruskám.

Csakhogy a te Kálmánod hét éve halott. A családod viszont nagyon is élő család.

- De hát szélhámosok! Alakoskodók!

Az unokaöcsém, egy Gémes György, a vörös diplomájával,

Kocsár Jenő néven firkászkodik. - És a fia, a kis Lantos utód.

Lehet, hogy mégiscsak jól láttam, hogy az utcán csatangolt?

- S ahogy ezt az egészet megcsinálta,

hát az kísértetiesen emlékeztet engem a te Kálmánkád stílusára.

- Az én Kálmánom mindig őszinte volt. Talán nem?

- Hát lehet, hogy ő őszinte volt, de te...

Te talán pontosan az vagy, amilyennek mutatni szeretnéd magadat?

- Mit akarsz ezzel mondani, Vilma?

- Ne felejtsd el Teruskám, hogy mi 30 éve ismerünk téged.

Előttünk nőttél fel pipettás lánykából laborvezetővé.

A te Kálmánkád jóvoltából és hóna alatt.

- Ugyan Karola! Hagyjuk ezt! - És ismertük a te Kálmánodat is!

Nagyszerű ember volt, remek pedagógus, remek üzletember.

De mint tudós! - Mit akarsz ezzel mondani?

- Csak azt Terkám, hogy például igazán nevetséges ez a sok

Lantos alapítvány, Lantos D és mindenek fölött Lantos múzeum.

- Amivel nem csak magadat teszed nevetségessé, hanem magát Lantos Kálmánt is.

- Nevetségessé? - És azt is őszintén meg kell mondjuk neked,

hogy ez a te Lantosügyi tüsténkedésed már az Akadémiát is módfelett irritálja.

- Irritálja? Engem viszont ti irritáltok! Elegem van belőletek!

Egyedül akarok maradni! Hagyjatok békén!

Hagyjatok magamra!

- Jó, jó. - Ilyet! Jobb, ha most elmegyünk.

- Harminc év után!

- Szörnyű, ehhez nem vagyunk hozzászokva.

(ajtócsapódás)

(zene)

- Ki van még itt?!

- Én vagyok, Terus néni. Megjöttem. Szereztem egy nyirettyűt.

Nem valami menő szerszám, de átmenetileg megteszi.

Valami baj van?

- Nincs. Nincs semmi.

(zene)

- Csókolom, Juliska néni!

- Szervusz Balázs. Na mi újság? Bevált a haditerv?

- Pontosan úgy csináltam mindent, ahogy megbeszéltük.

- És? - Terus néni teljesen maga alatt van.

Fogalmam sincs, mi lesz, ha előjön onnét.

- Csak nyugalom Balázs pajtás!

Nehéz eledelt kapott, nem tudja azt olyan gyorsan megemészteni.

Hanem tudod mit? Csavarogj még egy fél órát.

Addig én megpróbálok rátenni még egy lapáttal.

Addig üssük a vasat amíg meleg. Há!

- Jó reggelt Juliska. Pakoljon le és jöjjön be!

- Csókolom doktornő! Hogyhogy idehaza tetszik lenni?

- Nem vagyok valami jól, és fontos beszédem van magával, Juliska.

- Nekem is a doktornővel.

Tegnap ugyanis ultimátumot kaptam a családomtól.

- Miféle ultimátumot? Üljön le!

- Családi ultimátumot. Azt mondták, elég volt a házhoz járásból.

Benne vagy a nyugdíjas korban, nagymama!

És ami kevéske energiád még megmaradt,

azt fordítsd a családodra, mert annak is szüksége van rá.

- Vagyis hogy?

- Vagyis hogy doktornő... - Na nem. Ez kész összeesküvés!

Mivel adtam rá okot? Mivel? Bántottam talán magát?

- Miről beszél a doktornő?

- Hol találok én manapság megbízható házvezetőnőt?

- Házvezetőnő? Családja talán nincs a doktornőnek?

- Családom?

- Nem gondolja, hogy ideje lenne normalizálni velük a kapcsolatait?

Vagy tán szégyenszemre idegenektől akar gondoskodást vásárolni?

Ha majd magatehetetlen vénasszony lesz?

(zene)

- Hol a Szotyola? - Mit akarsz tőle?

- A pénzemért jöttem. - Tudod, hogy hová menj!

- Engedd be őket Kozári!

Na mi van kispofáim?

- Úgy hallottam, azt mondtad dupla vagy semmi.

- Na és?

- Itt vagyok. Zsarolás nélkül szabadon. Tehát dupla. Az 200.

- Ugyan, kispofáim! El is kéredzkezhettél hivatalos ügyben.

Engem sem ejtettek a fejemre!

Valami kézzel foghatóbb bizonyítékot hozzál! Érted?

- Talán adja írásba, hogy már nem tartja szobafogságban?

- Azt is lehet. Nekem mindegy. De a saját szememmel akarok meggyőződni róla.

Azért mégsem 2 forintról van szó, kispofáim!

- Van valami utasítása doktornőnek délutánra?

- Magának én már semmilyen utasítást nem adok, Juliska.

Itt mindenki úgyis azt csinál, amit akar.

- Máma Angelikás nap van.

Nem tetszik találkozni a többi özvegy doktornőkkel?

- Nem. Végeztem velük. - Igenis.

- Elhoznék otthonról néhány kottát, tetszik tudni...

- Menj csak, odamész, ahová akarsz.

Az én szavam úgysem számít semmit.

- Szegény. Egyszerre kapta a nyakába a zuhanyt.

Tőled, tőlem, és a barátnőitől. - És most mi lesz?

- Remélem, felfrissülve jön ki a zuhany alól.

(zene)

- Mikor mégy azokért a kottákért? - Mindegy. Miért?

- Mert akkor esetleg én is veled megyek. Persze csak ha nem zavarlak.

(telefoncsöngés)

- Halló Fahídi lakás. Szia. Te vagy? Na mi van?

- Figyelj, rohanj el Szotyolához és mondd meg neki, hogy maradjon ott.

Egy óra múlva odaviszem az illetőt. Kit? Kit? Hát a nagynénémet.

Arra sétálunk, és majd olyanokat kérdezek, hogy a Szotyola hallhassa.

Érted? Hát akkor viszontlátásra Oszkár bácsi!

- Mehetünk? - Persze.

- Oszkár bácsi? Ki az az Oszkár bácsi?

- Hát az... a zenetanár. Igen. - Aha.

- Én ugyan csak egyszer voltam nálatok,

de valahogy más környékre emlékszem.

- Biztosan megnőttek azóta a fák, és attól.

- Az lehet. Szép környék. De nem látok házakat.

- Majd arrébb lesznek. Előbb át kell mennünk egy kis alagúton.

- Alagúton? Na hát erre aztán már végképp nem emlékszem.

Hiába na, romlik a memóriám.

- Halló, özvegy doktor Lantosné Gémesi Teréz doktor lakása.

Nem, nem Balázs beszél. Juliska.

Kicsoda? Fahídi? Balázska nincs itthon. Persze, persze, átadom. Mit?

Anyám elvitte a kulcsot, nem tudom Szotyolát értesíteni.

Szotyolát mondott? Jó, akkor nem felejtem el.

- Mondd, Balázs! Nem tudnál, nem akarnál csak úgy mellékesen hegedülni?

- Mi az hogy mellékesen? - Hát csak úgy, hobbiból.

Valami más komoly hivatás mellett. - Például?

- Például a biológia. - De Terus néni, én már elmondtam őszintén.

- Igen. De értsd meg kisfiam, nekem át kell adnom mindazt,

amit Kálmán bátyád létrehozott. A tudományát.

Én azt szeretném ha az ő műve folytatódna. Értesz engem?

- De én a zenét szeretem, Terus néni, a biológiát meg nem.

- Hát nem akarsz tudós lenni? - Legyek őszinte? Nem.

És ahogy hallottam, Lantos professzor is kiütéseket, kapott ha tudósnak nevezték.

- Ez nem igaz! Ez rágalom! Ezt csak azok terjesztik, akik irigykednek rá!

Igenis ő nagy tudós volt!

- Ő is a saját szárnyain repült. Én is a saját szárnyaimon szeretnék.

- Hé te! Gyere, a főnök hívat! - Hozzám beszélsz, fiacskám?

- Nem, hozzám. Mondjátok meg neki, hogy nem érdekes!

- Oda akarja adni a pénzedet! Gyere!

- Menjetek a fenébe, mondtam hogy nem érdekes!

- Milyen pénzről van szó? - Semmi, biztosan valami tévedés.

- Ne akarj belőlem hülyét csinálni, kispofám!

Ami jár az jár! Csókolom.

Szotyola még senkinek sem maradt adósa. Tegyétek a zsebébe!

- Jézus Mária! Mi ez, Balázs? Te!

- Vidd a fenébe! Tudod kinek kellenek a kilóid!

Ez már más, mint amiről beszéltünk. Gyerünk, Terus néni!

- Majd az első válás után rájössz kispofám. Ennyit ér az önzetlen gyermeki szeretet.

- Hát ez az, Terus néni.

- És itt négyen laktok, ugye? - Ühüm.

- Van hangulata! - Van. Hangulata az van.

Csak még egy szobája nincs. Tetszik tudni, milyen, amikor én gyakorolok,

Csaba telefonál, anya nézi a tévét,

apa megpróbál koncentrálni, hogy pénzt is keressen.

(csengő) - Ki a fene?

- Szia. Megjöttünk. Na vedd át! Napszúrást kapott. Szia.

- Jézus Mária. Hát ez? Csak nem a...? - De, a távolugró bajnok.

Tessék segíteni lefektetni, mert látom, nagyon kivan.

- Jézus. Tedd föl a lábát gyorsan! Aztán engedj vizet a kádba!

Ha szoktatok fürödni egyáltalán! - Szegények vagyunk, de büdösek nem!

- Te Balázs! Mit szólnál ahhoz, ha ma este nem te aludnál nálam,

hanem én aludnék nálatok. Összeütünk egy oltári vacsorát! Hm?

- Hol tetszett tanulni az ilyen kifejezéseket?

- Ki beszél itt kajáról?

- Azt hiszem, megmarad. - Én is úgy tippelek.

- Ott vannak! Megjöttek! Nyomás, Terus néni!

- Jaj, Balázska! Csaba, ne olyan hevesen! Gyerekek!

- Jaj. Hahó, itt vagyunk!

- Te! Itt van a Terus! - Hol? Ezt a megtiszteltetést.

- Sziasztok, itt vagyunk!

- Helló anya, helló apa! - Sziasztok.

- Milyen volt a nyaralás? És a tenger?

- Miféle nyaralásról beszélsz?

- Hát, amilyen egy szimpózium szokott lenni.

- Apa, nem kell hablatyolni! Mi már mindent elmondtunk.

- A beutalót. A hegedűt. A zálogházat.

- Hát én nem találok szavakat.

- Sebaj öcsikém! Szózavar esetén fordulj bizalommal Kocsár Jenőhöz!

Nagyon értelmes hapek. Érdemes odafigyelni rá.

- Jézus Mária. - Hogy mi, Terusom? Hogy mi?

- Na mi van? Itt akarjátok megvárni a feltámadást?

Gyerekek, mozdítsátok előre az őseiket! Odakinn ketyeg a taxióra!

- Taxi? - Ne aggódj, én fizetem.

- Kocsár Jenőt mondtál, Terusom, és hapekot?

- Ne sápítozzatok! Az igazság korántsem olyan lesújtó, mint némelyek gondolnák!

- Igazság? Terusom, én nem értelek. - Nem értesz. Érthető.

Nekem is elég időmbe tellett, amíg megértettem magam.

- Akkor most, Terusom konkrétan mi volna az, amiért te...?

- Megmondtam. Megmondtam hogy ebből egyszer még...

- Mondtad, mondtad, minek mondtad. Nem az a lényeg, hogy mondtad, hanem...

Terusom, akkor most?

- Balázs, Csaba! Ti értitek, mit hablatyolnak ezek itt?

Napszúrást kaptak ott a Fekete-tengeren, vagy mi?

- Azt szeretnék tudni, hogy Terus nénit milyen mértékig borította ki az én...

- Meg az én... - Vagy úgy. Szóval attól tartanak,

hogy az itteni megjelenésem dacára... - Mármint hogy mi? Terusom.

-Teruskám, Gyurikám. Csaba, Balázs, én...

- A névsor teljes! De most már csipkedjétek magatokat!

Ma még komoly üzleti tárgyalások várnak ránk! Gyerekek, nyomás!

- Gyerünk! Gyerünk! Futás!

- Milyen nevetséges egy ilyen szerető család! Fuj.

Ha minden család ilyen volna, mi munka nélküliek volnánk, kispofáim. Na gyerünk!