Original subtitles

fordította: Parahill parahillsub.hu (paypal.me/ParahillSub)

Halló? Hallanak engem?

Ez Lengyelország utolsó üzenete.

A mai napon német csapatok vonultak be Varsóba.

Testvéri üdvözletünket küldjük a Hel-félszigeten harcoló katonáinknak

és mindazoknak, akik még küzdenek, bárhol legyenek is.

Még nincsen veszve Lengyelország!

Éljen Lengyelország!

Hajnali 4 óra körül értesültünk róla, hogy a német repülőgépek

lebombáztak két holland repülőteret.

Néhány perccel később

a Külügyminisztérium ablakából láttuk

az első német bombázókat Brüsszel felett.

...melyeket erős gépesített oszlopok támogattak...

Nincs tiltakozás, nincsenek ultimátumok.

Én, Winston Churchill most szólalok meg először miniszterelnöki minőségemben.

Itt a Párizsi Rádió, a 312,9-es hullámhosszon.

Tegnap a német páncélos egységek megkerülték a Maginot-vonalat,

és beléptek a francia területre.

Bár katonáink hősiesen küzdöttek, a Maas folyónál lévő védelmünk átszakadt.

A harcok folytatódnak.

Hitler pusztító offenzívája Franciaország ellen megállíthatatlannak látszik!

Keleten és északon a lakosságot

evakuálásra szólították fel.

A német csapatok közelednek Montcornet felé,

Soissons és Párizs irányába.

De Gaulle ezredes 4. páncélos hadosztálya Montcornet felé halad,

hogy megállítsa az ellenséget.

Uram, a németek bevették Montcornet-t.

Látta őket?

Akkor személyesen nézek utána.

Vissza kell fordulnunk, uram.

Előzze meg a páncélosokat!

Tartsa ezt a sebességet!

Meddig megyünk, uram?

Amíg el nem érjük az első lövéseket.

A páncélosok jócskán lemaradtak. Mi legyen most?

Menjen a karom irányába!

Nem kockáztathatunk! Vissza kell fordulnunk, uram!

- Mindjárt lőnek! - Arra menjünk.

Álljon meg!

Montcornetbe!

Uram, ellenséges területen vagyunk. Miért kell továbbmenni?

Vesztettünk. Innen nincs tovább.

Úgy nézek ki, mint aki vesztett?

Menjünk tovább.

Franciaország népe, fájó szívvel kell bejelentenem,

hogy fel kell hagynunk a harccal.

Én, Pétain marsall,

mai naptól átveszem

Franciaország irányítását.

Tegnap éjjel felvettem a kapcsolatot az ellenséggel,

hogy megtudjam, készek-e velem

katonaként a harc után,

tisztességesen

megtalálni a módját a harcok lezárásának.

A franciák sorakozzanak fel

a kormányom mögött, és fojtsák el a...

Nem.

EGY NEMZETET CSAK AKKOR GYŐZNEK LE...

Tábornok úr!

- Londonba megyünk. - Van még valaki?

Tábornok úr, mennünk kell.

El van engedve, Courcel.

Távozhat.

Induljunk!

Pánikhangulat uralkodik Londonban a francia vereség óta.

Épp ezért vagyok itt.

Franciaország Clovis óta sok mindent megélt,

de a szövetségesei mellett a végsőkig kitart.

Muszáj beszélnem a franciákkal.

Hé! Te idióta!

- Tessék. - Nem hallottad a marsallt?

Mit tehet 200 ezer német katona Franciaországban 40 millió francia ellen?

Vége van, fiam. Menj haza!

Monsieur!

Hé, ti ketten!

EGY NEMZETET CSAK AKKOR GYŐZNEK LE, HA ELISMERI A VERESÉGÉT

MA ESTE 21:00-KOR

1940 JÚNIUS 18.

Azok a vezetők, akik sok éven keresztül

irányították a francia fegyveres erőket,

kormányt hoztak létre.

Ez a kormány tárgyalásokat kezdett az ellenséggel

a harcok lezárásáról.

De elhangzott már a végső szó?

Nem!

Én, De Gaulle tábornok,

jelenleg Londonban vagyok, és felszólítom...

Valahol még süt a nap.

Valahol még van remény.

Valahol lennie kell

egy fénynek, az ellenállás izzó lángjának.

DE GAULLE - AZ ELLENÁLLÁS HAJNALA

Holnap, mint ahogy ma is...

Londonból fogok szólni önökhöz.

A marsall látni akarja, uram.

LONDONI HAZUGSÁGOK

Ismeri ezt a De Gaulle-t?

Egy jelentéktelen ezredes, aki a menekülés közben lett tábornok,

és Londonból gyalázza a francia vezetőket.

És aki elutasítja a fegyverszünetet.

Kevesebbért is kivégeztek embereket.

Menjünk!

- Négy Spitfire vadász! - Friss hírek! Friss hírek!

A friccek kivonulnak Angliából.

Egyedül nem szállhatunk szembe a teljes kontinenssel.

Ez színtiszta téboly.

Téboly?

Hitler lefoglalhatja a francia hajókat, és ellenünk fordíthatja őket.

Mindenki olvasta a fegyverszünet feltételeit, Morton.

A francia flotta semleges és fegyvertelen marad.

Hitler fennhatósága alatt!

Elsősorban a flotta tengernagyának irányítása alatt.

Spears, miért nem sikerül Darlant Londonba hoznia? Hol van most?

- Én... - Toulonban.

Még mindig szemmel tartjuk.

A francia flotta sértetlenül vészelte át a vereséget.

Emiatt a tengerészek még nagyobb tisztelettel övezik.

Még Pétain marsall sem tudta rávenni,

hogy átadja hatalmas flottáját a németeknek.

Hatalmas flotta?

Egy igen hatalmas flotta.

És talán magunk mellé állíthatjuk,

ha ügyesen forgatjuk a lapokat.

Nem teljesen világos, hogy mire számíthatunk tőle.

- Nincs jó véleménnyel Pétainről. - Valóban.

Fegyvert lábhoz!

A nyílt hátba támadást nem tolerálja.

Éppen ezért nem szabadna megengednünk, hogy valaki Londonból

gyalázza az öreg marsallt a rádióban.

- Hogy is hívják? - De Gaulle.

De Gaulle. Ő az egyetlen francia tábornok, aki tovább akar harcolni a németek ellen.

Egy sértődött, önjelölt tábornok, Spears.

Le traître ahogy a franciák mostanában nevezik.

Nézzék! Vagy megszerezzük Darlan admirálist a flottájával,

vagy marad nekünk de Gaulle a kis csapatával.

Nem választhatjuk mind a kettőt.

Sajnálom, de ez a rideg valóság.

Rendben van.

Megszabadulok tőle.

- Köszönöm, uraim. - Rendben, uram.

Köszönöm, miniszterelnök úr.

Ne vedd magadra, Spears!

Őszintén szólva, még életemben nem láttam az emberedet.

Biztos emlékeznél rá.

Olyan a csípője, mint egy asszonynak, a feje meg egy banán.

Gigantikus méretű. Képtelenség nem észrevenni.

Jó napot, miniszterelnök úr!

A franciáknak hallaniuk kell egy hangot, amely harcra buzdítja őket.

Nekem meg a francia flottára van szükségem.

Semmi kifogásom nem volt ellenne, hogy megszólaljon a BBC-ben.

Rajtam kívül ezt senki nem tette volna meg.

Angliának meg kell védenie az elveit,

mindazokért, akik hozzám hasonlóan

hisznek a győzelmében.

Nem mondhatnám, hogy sokan lennének.

Fenn kell tartanom a kommunikációt

a kormányával,

még akkor is, ha gyáván fejet hajtott.

Franciaország nem kapitulált.

Pétain aláírta a megállapodást, tábornok úr.

Franciaország igenis kapitulált, és ezt senki sem vitathatja.

Nos, én igenis vitatom.

Maga?

Pétain aláírása nem kötelezi Franciaországot.

Mivel az ellenség kényszerítése alatt cselekszik.

De Gaulle tábornok...

Franciaország régi ország,

dicső ország.

Sajnos nem az én hatásköröm,

hogy lecseréljem az államfőjét.

Miniszterelnök úr,

nemzeti bizottságot fogok alapítani mindazokkal,

akik csatlakoznak hozzám.

A nagykövetek, a kormányzók...

Franciaország erőinek nagy része még sértetlen

Algírtól Dakarig, az egész birodalomban.

Támogasson minket, és mi felsorakoztatjuk a győzelem seregét.

Mi?

Magára maradt, tábornok úr.

Senki sem hall minket, Winston.

És most, hölgyeim és uraim,

hallgassák meg a francia adásunkat.

Itt London rádiója.

Hamarosan egy fontos beszédet hallhatnak

a francia néphez intézve.

A brit kormány által

ma tett kötelezettségvállalás,

amely az összes szabad francia vezetőjeként ismer el engem,

rendkívül fontos

és igen jelentőségteljes.

Ez lehetővé teszi a Szabad Franciák számára a mozgósítást,

hogy szövetségeseink oldalán tovább harcoljanak a háborúban.

A következő döntést hoztam.

Először is,

a brit fennhatóság alatt álló területen minden francia felett

én rendelkezem majd...

A miniszterelnök ki akarta húzni ezt.

...vagy akik idejönnek.

Állítsátok meg az adást!

Másodszor,

még a mai napon létrehozunk...

még a mai napon létrehozunk

egy erőt a szárazföldön, a tengeren

és a levegőben.

Kezdetben ez a sereg kizárólag önkéntesekből fog állni.

Ez az erő először is együtt fog működni

mindazon francia ellenállással, amely bárhol

felreppen a birodalomban.

Felszólítom a francia katonákat a szárazföldön,

vízen és a levegőben, hogy jöjjenek és csatlakozzanak!

Arra bátorítom a fiatalokat

és a fegyverviselésre alkalmas férfiakat, hogy mind csatlakozzanak.

Tábornokok, magas rangú tisztek, a birodalom kormányzói...

Helybenhagyta az önkéntes sereget egy emigráns kormánnyal.

Így volt.

...hogy bekapcsolódjanak a harcba,

megőrizve mindent,

ami Franciaország szelleme.

Ki az?

Adjunk neki egy esélyt, nem?

Népünknek bizonyíték kell arról, hogy Britannia nincs egyedül.

Megfeledkezett a nyomorult flottáról?

Ez a BBC London adása volt. Önök most...

Nézze, ha én nem tájékoztatom, a miniszterei megteszik.

...stúdiónkban rögzítve...

Az egész világ előtt járatja le.

El kell ismernem, van méltóság egy igazi katonában.

Az ilyenek nyerték meg a háborút, nem a sima, szürke köztisztviselők.

Mégis, de Gaulle támogatása...

elég vakmerő lépésnek tűnik, nem gondolja?

Anthony, nem ez az első háborúm.

Ha kudarcot vall, megszabadulunk tőle.

FRANCIA NAGYKÖVETSÉG, LONDON

Még egyszer is köszönöm, Monsieur Pleven.

Tábornok úr, örülök...

Vegye át a Külügyminisztériumot, nagykövet úr!

Monnet felel a pénzügyekért.

Churchill elismerését fejezte ki, ezért összeállítunk egy nyilatkozatot.

Óvatosan, itt minden szónak súlya van. Ez két szuverén állam szerződése.

Tábornok úr, a londoni franciák közössége

a saját meggyőződésük szerint cselekszik.

És ön, nagykövet úr?

Ez itt a búcsúestem.

Értem.

Monnet, számítok önre.

Tábornok úr, Roosevelt elnök meghívott magához Washingtonba.

És Monsieur Pleven is velem tart.

A nagykövet úr volt olyan kedves,

hogy összehívta

a francia elit krémjét, mindannyiukat, akik itt vannak.

Pétain marsall kiszolgáltatta Franciaországot az ellenségnek.

Követhetik őt

a megaláztatás útján,

vagy választhatják a becsületet is.

Nincs harmadik út.

Ha beleegyezünk a fegyverszünetbe,

azzal akaratlanul is a németeknek kedvezünk.

Fel kell szednünk a kard apró darabjait.

Arra buzdítom azokat, akiknek fontos Franciaország szabadsága,

hogy csatlakozzanak hozzám.

A marsall meg akarja óvni a franciákat.

Nem szabad hátat fordítanunk neki.

Mi hűséggel tartozunk Pétainnek.

A kinevezése teljesen törvényes volt.

Uram, a hajó, ami a családját hozta volna, megérkezett, de nincsenek rajta.

Várjuk a fejleményeket.

Van még valami?

A francia kormány megfosztotta önt az állampolgárságától.

A hadbíróság pedig halálra ítélte önt.

Pompás hírek.

Ez minden?

Igen.

Nem fogadhat látogatót,

és hívása sem lehet.

Uram...

Még visszafordulhatunk.

Még van annyi pénzünk, hogy Kanadába szökjünk.

Én katona vagyok, atyám.

Franciaország csapásaiért...

én vagyok a felelős.

A kevélység bűne ez, fiam.

Tudom, atyám.

Ennek ellenére inkább meghalok,

mint hogy lássam Franciaország vereségét.

A nejem nélkül céltalan az életem.

De Gaulle tábornok?

Sokan csatlakoztak már önhöz?

Egyetlen katona sem, atyám.

Ha szükség lenne tábori lelkészre,

vagy egy volt tengerésztisztre...

Mindkettőre.

Legyen erőd kitartani Isten kegyelméből!

Halló?

A diszpécser beszél.

Courcel?

Ki maga?

Beszél angolul?

Nem, én francia vagyok.

Blazej. Csap miatt jönni.

Gondolni, Parcer úr, a tulajdonos barátja.

De Gaulle tábornok vagyok.

Pihenj!

Pihenj!

Blaise, ugye?

Igen.

Helyezkedjen el ott. A telefont ön fogja kezelni.

Uram?

Üljön le!

Te... le... fon.

Kérem, erre, tessék.

Köszönöm, hogy eljött.

Franciaország számít önre.

Tábornok úr, én már meghoztam a döntésemet.

A megtiport Köztársaság attól még Köztársaság.

- Az én feladatom nem... - Tudom, Washingtonnak szüksége van önre.

Ott mindenből hiány van,

miközben itt a jólét uralkodik.

Külügyi és pénzügyi miniszterként

tetszése szerint

választhatna bármilyen hivatalt.

És ön mégis mint mi...

Franciaország mi vagyunk.

Mi?

- Ön? - Mi.

Ha önt választották volna meg,

még ha csak egy falu élére is...

Bizonyára emlékszik

egy Clovis nevű alakra.

Nos, a színre lépésekor a rendszert védeni kellett

mindenkivel szemben, pontosan úgy, mint most.

Mélyponton voltunk, de Clovis megmutatta nekünk a felemelkedés útját.

És legyőzte a barbár seregeket Tolbiacnál.

200 évvel később követte őt Nagy Károly.

Talán 200 év múlva rájövünk, hogy Franciaország

itt kezdett el újra felemelkedni,

velünk.

Elnézést, Tábornok úr.

Courcel!

Kik ezek az emberek?

Bretonok vagyunk, Sein szigetéről. Halászok.

Meghallottuk a felhívást, és mind idejöttünk.

Mi fogadjuk el a fegyverszünetet.

Nem kérünk a németekből. Elhoztuk a csónakjainkat is.

- Csupán négy darab van. - Képtelenség, nem tudnak harcolni!

De igenis tudunk! Sőt, jobban, mint a katonái!

Hány éves, fiam?

18, uram.

16.

Isten hozta!

Holnap találkozunk.

Hadnagy úr!

Remélem, elégedett lesz.

Ismerem az ilyen épületeket.

Kívülről gyönyörűek.

De a látszat csal, uram. A vízvezetékek katasztrofálisak.

Szolgálatra jelentkezem, uram.

Mit keres itt, Boislambert?

- Azért, hogy harcoljunk, ha lehet, uram. - Ezzel már ketten vagyunk.

- A családom szemében nem válhatok dezertőrré. - Én sem.

Hadseregre van szükségem.

Magára bízom a toborzást. Leléphet.

Igen, uram.

Koenig százados.

Francia Idegenlégió.

Passy. Mint a metróállomás?

Álnév, a családom védelmében.

Philippe de Hauteclocque százados, szolgálatra jelentkezem.

- Minek a századosa? - Lovasság.

Nincs családja, ugye?

Egy feleség és hat kisgyermek, Franciaországban.

Válasszon magának egy álnevet!

Ez esetben Leclerc.

Beszél angolul? Ön fogja irányítani a titkosszolgálatunkat.

Leléphet.

Állítsa fel az első Szabad Francia Dandárt, amely felveszi a harcot a németekkel.

Értettem, uram.

Ellátták lőszerrel?

Akkor szerezzen!

"Hogy."

Nem „hodzs”. Mondja utánam!

Tudom, hogy Franciaország...

Tudom, hogy Franciaország.

Jó.

Tudom, hogy Franciaország fel fog emelkedik.

Emelkedik? Emelkedni.

Ez az egész egy zagyvaság!

Elnézést, asszonyom.

- Blaise? - Blazej.

- Tudom, hogy Franciaország fel fog emelkedni. - Ez jó!

Nagyon jó.

Köszönöm. Csak hogy tudja, beszélek angolul.

Egyáltalán. Koncentráljon, Blaise!

Miben segíthetek, tábornok úr?

Muselier tengernagy.

Szükségem lenne

egy hadiflottára.

Ami önnek először kell, de Gaulle...

az egy jelkép.

Lehetne egy kicsit kevésbé feszülten.

Úgy akar eladni, mint egy darab szappant.

Ez is megteszi.

A legnagyobb filmszínházunk.

Nem festene jól, ha zárva maradna.

Önnek és a tisztjeinek ingyen jegy jár.

Aha.

A katonáinak is.

Mi nem szoktunk nappal filmeket nézni.

Persze. Hogyne.

Ez egy különleges dal. Hallgassa!

Hagyja csak!

Meglehetősen érthető.

Siessen, most lehet munkát kapni.

PÉTAIN KORMÁNYT ALAKÍT VICHYBEN

Marsall, ön megadta magát,

a flottám mégis minden csatáját megnyerte.

Nem fogom a németek kezére adni.

Nem fogok behódolni.

Feltéve, hogy nem küldi el Angliába.

A németek ezt nem hagynák annyiban.

De Gaulle-lal ellentétben én nem vagyok áruló.

A behódolás és az árulás között

akad egy harmadik út is.

Az okos döntés.

Ha rábólint, helyet biztosítok önnek a kabinetemben.

Vezényelje a flottáját semleges vizekre.

Honvédelmi miniszter.

És maradok a flotta tengernagya.

Okos döntés.

MERS EL KEBIR, ALGÉRIA

Darlan a flottája egyharmadát Algériába küldte,

ahol a németek könnyen megszerezhetik.

Ez már túl nagy kockázat.

Nem tett egy utolsó kísérletet, hogy beszéljen Darlannal?

Azt hiszi, elveszítjük a háborút.

És hogy hamarosan békét kötünk a németekkel.

Darlan meghozta a döntését, Winston. Nekünk is lépnünk kell.

Ez katasztrofális helyzet.

És nincs is más opciónk, igaz?

Nincs, uram.

Rendben, semmisítsék meg őket!

Szóljunk de Gaulle-nak is?

Őt ne vonják be.

EGY GYALÁZATOS TÁMADÁS

Szegény Albert.

Az angolok agyonlőtték 22 évesen,

és képtelen volt védekezni.

Nagyon sajnálom, Catherine néni.

Az a flotta, amely pontosan egy hónapja

még az angolokat védte Dunkirknél,

hogy végrehajthassák a híres, dicsőséges visszavonulásukat.

Ha voltak kétségei az áruló de Gaulle miatt,

most már bizonyosságot nyert.

Lehullt az álarc.

Francia tengerészek, lebombázva és a tengerbe fulladva.

És a hazai táborokban raboskodó társaik.

Mit mondjunk nekik?

Mi vár ránk ezután?

Harcoljanak azokért, akik megölték 1300 bajtársukat?

Erre képtelen vagyok.

Valakinek meg kell tennie, Muselier.

Üdvözlöm, uram!

Legénység, vigyázz!

Francia tengerészek!

Tegnap

végzetes csapást

mértek ránk.

Minden francia férfi és nő

mély fájdalommal

és haraggal

értesült arról, hogy a francia flotta hajóit

a szövetségeseink

süllyesztették el.

De azok,

akik átadták hazánkat az ellenségnek...

megakadályozhatták volna.

Hogyan?

Azáltal, hogy visszautasították azt a gyalázatos megadást,

amely előbb-utóbb oda vezetett volna,

hogy az ellenség a hajóinkat használja

Anglia ellen.

Franciaország és Anglia

együtt bukik el,

vagy arat győzelmet.

Mi Darlan parancsát követjük!

Mindenki, aki... Mindenki, aki

harcolni akar Németország ellen, itt maradhat.

A többiek távozhatnak.

Vigyázz!

Szabad Franciák katonái!

Három dolgot ígérek önöknek.

Kemény csatákat, hogy francia nem lő franciára

és győzelmet.

Ne számítsanak elismerésre! Önök csak a kötelességüket teljesítik.

Ez minden?

Mégis kinek képzeli magát?

A mai esti beszéd, uram.

Spears állította össze.

Angolul?

Három oldal!

Azért vagyok itt, hogy bemutassak egy kiváló embert,

aki hozzásegítheti hazánkat az ellenség legyőzéséhez.

Kérem, fogadják szeretettel Charles de Gaulle tábornokot.

Parancsoljon, uram.

Az Isten szerelmére, Courcel!

Nem alacsonyodom le bohócnak a begyepesedett angolok előtt!

Mit jelent az, amit mondott?

Fog mondani valamit?

Mi jön még ezután, egy vak pilóta?

Egy süket tengernagy?

Köszönjük. Nagyon szépen köszönjük.

- Bámulatos. - A szótlan tábornok.

A pokolba ezzel, Blaise! Mi vagyok én, lakatos?

Apu!

Charles!

Megnyugodtam, most hogy itt vagytok.

Vajon Jeanne d'Arc beton lábszárvédőben szabadította fel Orléans-t?

Mi a menetrend? Egy óra múlva találkozom Churchill-lel.

Tudassa vele, hogy vannak pilótáink repülőgép nélkül,

és kapitányaink megrongálódott hajókkal.

Valamint pár újonc.

Jórészt civilek.

A háborúhoz fegyverek kellenek.

Úgy van. De Churchill logikája szerint támogatók is kellenek. Pleven?

Csak egyetlen kormányzó válaszolt a megkeresésre.

Az Új-Hebridák területén.

Akkor a Szabad Franciák költözzön át az Új-Hebridákra.

Hogy hova?

Még keletebbre, uram.

És...

mi van Dakarral és Algírral?

Semmi válasz?

Semmi. És Kamerun sem válaszolt.

Csád kormányzója nyitott volt rá,

de helyi segítségre volt szüksége.

Küldjük el neki a képzeletbeli csapatainkat,

fából készült kardokkal.

A meglepetés ereje.

Leclerc, maga Kamerunba megy.

Értettem, uram.

Ez őrültség, tábornok úr.

- Letartóztatják, és agyonlövik. - Pleven, maga Csádba indul.

Már elnézést!

Őt küldi Csádba?

Életemben nem jártam még Afrikában, tábornok úr.

Rendben van, tábornok úr.

Tábornok úr, azért hívattam ide,

hogy először is személyesen fejezzem ki részvétemet

a mers-el-kébiri flotta elvesztése miatt.

Ez volt életem legfájdalmasabb döntése.

Így még nehezebb elmondani,

hogy nem támogatjuk magukat tovább.

Megtettünk mindent, amit lehetett.

De az amerikaiaknak csatlakozniuk kell a háborúhoz.

Az amerikaiak pedig stabil szövetségeseket keresnek,

üzemanyag ellátással, hírközlési vonalakkal,

olyan kikötőkkel, mint Algír vagy Dakar.

És ön azt ígérte, hogy mindkettőt,

és a teljes francia birodalmat is mozgósítja.

És mégis...

Afrika újra a miénk lesz.

Hogy mondta?

Melyik területre gondol Afrikában?

Magáról Afrikáról.

Elsőként a kontinens szívét célozzuk meg.

- Csádot.– - Csádot?

Ez nagyon egyszerű.

Az egész egy rövidhullámú antennán múlik, amely...

Csádban van.

Kezdésnek egy csendes, váratlan csapás. A katonáim harcra készek.

Csak oda kell juttatnunk őket.

Másodszor: amint híre megy,

hogy Csád csatlakozott, az felkavarja Kamerunt.

A dominóeffektus pedig megállíthatatlanná válik.

Az embereim toboroznak,

szítják a kedélyeket, akcióba lendülnek,

behatolnak Szenegálba, és elfoglalják Dakart.

De...

az önmagában kevés lesz. Különösen egy olyan kikötőhöz, mint Dakar.

Pontosan.

Ugyanakkor,

teljes titoktartás mellett, maga meg én indítunk

egy közös akciót a Dakari-öbölben.

Brit matrózok

és francia gyalogosok jelennek meg együtt egy szép reggelen,

hogy egyetlen lövés nélkül leszüreteljék az érett gyümölcsöt.

Igen, ez tetszik.

Mert Angliáé a kardok hatalma.

Franciaországé meg a szavak hatalma.

Így is mondhatjuk...

Miniszterelnök úr...

Dakar, Afrika, Európa és az Atlanti-óceán határán fekszik.

Dakar, a Szabad Franciák központja.

Dakar...

a kikötő, ahol Amerika partra szállhat.

- Miniszterelnök úr... - Mi a következő lépés?

Szombatra tudok szerezni tíz repülőt, egy hét múlva ennek a dupláját.

Csak egyre lesz szükség.

A teljes hadsereged egyetlen gépen?

Mekkora az a gép?

Egy hidroplán is megteszi.

Egy hidroplán? Ezzel dőlne el a Szabad Franciák sorsa?

Tábornok úr,

feltételezem, hogy ehhez a rendkívüli vállalkozáshoz

egy kivételes pilótára lesz szüksége.

- Adunk egy jó pilótát. - Már van egy.

A gépeink bámulatosak, de elég szeszélyesek.

Ráférne egy angolos igazítás.

A francia pilóták már önök előtt berepülték Afrikát.

Hány gépet törtek össze?

A franciákat a franciáknak kell csatába vezetniük.

Szerintem ez egyértelmű.

Ha nincs angol pilóta, gép sincs.

Attól tartok, zsákutcába jutottunk.

Kétségtelenül.

- James, a pilótája. - Marmier, a pilótája.

- Szolgálatra jelentkezem. - Várom a parancsokat.

Két pilóta erre a vacakra?

KAMERUNI HATÁR

CSÁD

VÁROSHÁZA, FORT- LAMY

Uraim,

Pleven úr, a Szabad Franciák afrikai biztosa jelenlétében

ezúton bejelentem, hogy Csád csatlakozik De Gaulle tábornokhoz.

Uram!

Csád.

A Francia Birodalom feltámad, hogy folytassa a harcot.

Csád kormányzója most jelentette be.

De Gaulle ex-tábornok Franciaország gyarmatbirodalmát támadja.

- Ez csak Csádot érinti, uram. - Ennek semmi értelme.

- De Gaulle-nak van egy terve. - Leclerc Kamerunban van?

Nincs. Vichy határőröket vezényelt ki oda.

Sajnálom.

Uram!

Forduljunk vissza!

Már nincs idő. 15 kilométerre vagyunk a kormányzói palotától.

Két őrszemért kockáztatnánk Franciaország jövőjét? Nem.

A fegyverét!

Nem lőhetünk franciákra.

Az angolok folyamatosan hívogatnak, hogy lemondják Dakart.

Mit mondjak nekik?

Ez az egész tiszta őrültség volt.

Uram!

Csapatokat küldenek a határhoz, de Leclerc-ről még mindig semmi hír.

Esik.

Köszönöm, Blaise.

A fegyverét, százados!

Ha megölünk egy franciát, a Szabad Franciák örökre elvész.

Most!

Állj! Ne mozdulj!

Te se mozdulj!

A fegyveredet!

- A kormányzó? - Az emeleten.

Reggelivel vár, kormányzó úr?

Tábornok úr!

Győztünk! Kamerun a miénk!

Dakar következik!

Dakar előtt egy utolsó menedék!

Barbárok.

Ma már százhúsz bombát számoltunk.

- Láttam én is. - De van okunk az ünneplésre.

Úgy látszik, az afrikai őrült terved beválik.

- Bizonyára. - Rendkívül bátor terv!

Nagyon ravasz.

Mindenkit átversz azzal a szigorú, öreg nevelőnői stílusoddal.

Nem is tudtam, hogy ma van a karnevál.

Ez?

Nem mindenki akar az Ismeretlen Katona jelmezébe bújni.

Elmesélek neked valamit,

amit csak te fogsz tudni.

Tudod, melyik a kedvenc dalom?

„Ha én lennék az egyetlen lány a világon?”

Nem.

Hát jó.

Köszönöm, barátom.

"Minden kínoz és gúzsba köt, és azon mesterkedik, hogy lehúzzon."

Köszönöm.

Eseménydús nap lesz ez.

Dakar...

hajnalban.

Ahogy a nap felkel a kikötő fölött.

Dicső napfelkelte.

A nép arra ébred,

hogy meglátják a hajóhadunkat,

és megdöbbenve

hallgatják, ahogy a nyílt tenger felől szólsz hozzájuk.

A parton álló híveink ujjongva üdvözölnek minket.

És este egy üveg különleges pezsgővel ünnepeltek együtt,

a végső győzelem örömére.

Pontosan.

Aztán megcsörren a telefonod.

Az Egyesült Államok elnöke az.

Amerika belép a háborúba.

Hitler vereséget szenvedett, és tiéd a diadal.

♪ Ha nézem katonáink vidám sorát, ♪

♪ ahogy lépik a menetelés ritmusát, ♪

♪ felkiáltok: ó, csak egy percre várj, ♪

♪ Franciaország újra régi fényben áll! ♪

♪ A régi szép időkben, ♪

♪ katonaként még láttam, ♪

♪ Carnot hogyan hirdetett győzelmet rég. ♪

♪ Meneteljetek dicsően, hősiesen, ♪

♪ drága gyermekeim, térjetek haza győztesen! ♪

Ez a kedvenc dalom.

Bátor döntés!

El kell állítanunk a vérzést.

Dakar.

A DAKARI ÖBÖL

Dakar népe!

De Gaulle tábornok vagyok,

a Szabad Franciák vezetője.

Itt vagyok

a brit szövetségeseinkkel.

Nem látunk semmit ebben a ködben.

Dakar népe!

Halljátok szavam,

és vegyetek részt velem együtt

Franciaország felszabadításában.

Jöjjön csak be!

Dakar népe!

Ellenséges tűz!

Harckészültségbe mindenki!

Cunningham tengernagy, fel kell készülnünk a harcra.

- Nem ez volt a terv. - Csinálja!

- És ez? - Csinálja!

Tengernagy úr!

Kárjelentés.

Kik támadnak a nyílt tenger felől? Dakar kikötőjében nincs is flotta!

Úgy tudjuk, tegnap több francia hajónak is sikerült elhagynia Gibraltárt.

A Fantasque, a Montcalm és a Gloire.

A francia haditengerészet?

Darlan.

Elsüllyesztjük őket.

Churchillnek szüksége van Dakarra.

Nem tehetjük ezt egy francia polgárháború árán.

Függesszék fel a tüzelést!

De Gaulle tábornok úr!

Nem tudta maga mögé állítani a francia politikusokat.

A francia hadsereget.

Ez egy második esély.

Elérkezett a pillanat. Itt és most.

Ez az utolsó esélyünk.

Nem nyitunk tüzet a franciákra.

Rendben.

Megtarthatja az elveit, és Darlan is megtartja Dakart.

Viselnie kell a tettei következményét.

- Ne lőjenek tovább! - Tűzszünet!

Gratulálok, Tengernagy.

Csak a kötelességemet teljesítettem.

Tudja, ha hajlandó lenne

egy kicsit jobban együttműködni a németekkel,

kiváló miniszterelnök lenne magából.

- Miniszterelnök úr! - Elnök úr!

Nyilvánvaló, hogy az amerikai közvélemény nem kér ebből a háborúból.

Hogy nyerjem meg őket, ha még egy gyengén védett kikötőt sem tud elfoglalni?

Puszta balszerencse volt a körülmények szerencsétlen összjátéka folytán.

Ugyan már, ne jöjjön nekem a köddel.

Az a piperkőc tábornokuk legalább egy dolgot megtanított nekünk.

- Hasznavehetetlen. - Azt hitte...

- Azt hitte, igen. - Hittem benne.

Kétségbeesésében nevezte ki, ugye?

Szabad Franciák, mi?

Csodálom, hogy bedőlt a tündérmeséjének.

Most már világos, hogy a birodalma nem más, mint üres ígéretek halmaza,

és merő fikció.

Elnök úr, teljes felelősséget vállalok De Gaulle-ért.

De eltekintve Dakartól, azt hiszem, egyetérthetünk abban,

hogy összességében egész szép eredményt értem el.

Mert egy magányos szigetként, amellyel egy egész ellenséges kontinens dacol,

úgy gondolom, Nagy-Britannia és a birodalma

komoly erőt képviselő szövetséges lenne.

Ha már készen áll, persze.

Hozza rendbe a dolgait, drága barátom!

Mégpedig azonnal.

Uram?

Találnunk kell valaki mást.

Tévedtem De Gaulle-lal kapcsolatban.

Courcel!

Csatlakozzunk Leclerc-hez Kamerunban.

Ez az utolsó esélyünk.

Jelenleg már francia földön vagyunk.

Nézze, Courcel! Innen kezdve minden zöldebb.

Nézze azt a sok viskót, azok már hatalmas falvak.

Hatalmas csordák kószálnak itt, amiket nem lehet látni.

Nincs még egy ilyen ország a világon.

Uram, leállt a motor.

- Kényszerleszállást hajtunk végre. - Ne!

Kapaszkodjanak erősen!

Kapaszkodjon erősen, Courcel!

„Vaskorba születtünk mindannyian,

hogy aranykort teremtsünk belőle.”

Múlt csütörtökön találkoztam a Birodalom kancellárjával.

Ez a találkozó reményt ébresztett,

de aggodalmat is szült.

Valamilyen szinten magyarázattal tartozom.

Ilyen találkozó négy hónappal a csapataink veresége után

csakis a franciák megpróbáltatásban tanúsított

méltóságának köszönhetően volt lehetséges.

És köszönhető ez tengerészeink bátor helytállásának,

valamint gyarmati vezetőink határozottságának is...

Fernand, üljön le!

Ez szép volt!

Te kis taknyos.

Húzd ki magad!

Fernand, húzza ki magát, és üljön vissza!

Húzd ki magad!

Remek iskolakezdés.

- Hova jártál előtte? - Ide.

Megbuktam.

Nem is volt olyan rossz Pétain beszéde.

Csináltál egy titkos rádiót?

A húgom csinálta.

- A boltjából szerzi be az alkatrészeket. - Pierre, fogd be!

Semmi baj, Lívia, ő nem tartozik „közéjük”.

Honnan tudod?

Emlékszel, amikor Franciaország megadta magát?

Én a Diadalívtől akartam elindítani a mozgalmunkat,

és azt mondtad, senki sem csatlakozna.

Ő viszont csatlakozott.

Igaz, nem voltunk sokan.

Örvendek, Fernand vagyok.

Elfordította Pétain portréját az óra alatt.

Dressen professzor mentette meg a kórháztól.

Mire jó az, ha elfordítanak egy képet?

Ettől majd megfutamodnak a németek?

Mennem kell.

- Várj! A kijárási tilalom. - Milyen tilalom?

Hős úr!

Lehet, hogy bátor vagy, de ne halj meg hiába.

Viszlát!

Arról beszélnek, hogy november 11-én tüntetés lesz.

Az majd jól felbosszantja őket.

VALAHOL AFRIKÁBAN, AZ EGYENLÍTŐ KÖZELÉBEN

Tábornok úr!

Uram, új üzenet érkezett Londonból.

Churchill találkozott egy ötcsillagos tábornokkal a Downing Streeten,

hogy leváltsa magát.

Churchill kölcsönadta neki a magánrepülőjét.

Most Csádban van, hogy átvegye a helyét Pleventől.

♪ Ha látom katonáinkat, mint a hős, ♪

♪ Menetelnek vígan, mert a szívük erős. ♪

ÖT CSILLAG MŰVELET ELINDÍTVA, DE GAULLE JELENLEG LEVÁLTVA.

Tábornok úr!

Neki kell először tisztelegnie.

Várom a parancsait, tábornok úr.

Pihenj, tábornok úr!

Ez már szinte komikus.

Azt hiszik, itt csak sült galambot kell várni.

Isten hozta a Szabad Franciák területén, uram!

De Gaulle! De Gaulle! De Gaulle! De Gaulle!

Ön képviseli Franciaországot, uram.

A reményt látják önben.

Tudom, Leclerc.

Érzem.

De Gaulle tábornok egyre több afrikai országot állít maga mellé,

és Brazzaville-ben rendezi be a Szabad Franciák új központját.

Csapatokat gyűjt Doualában, Fort-Lamyban, Yaoundéban és Libreville-ben.

Közben a francia kormány újabb lépést tesz a teljes együttműködés felé.

Készséggel elfogadtam a Führer meghívását.

Semmiféle nyomás vagy parancs nem kényszerített rá.

A Németországgal történő együttműködés lehetősége is felmerült.

Támogattam ezt az elvet.

Ennyit Darlanról, akiről azt hittük, átállíthatjuk.

Most jelentette be, hogy a zsidók Franciaország ellenségei.

Megvan az esze.

Hányingerem van tőle.

Franciaországnak nincs többé igazi kormánya!

Pontosan!

A Vichyben székelő hatalom,

amely ezt a nevet viseli, alkotmányellenes

és a megszállóknak tartozik elszámolással.

Így hát egy új hatalomnak kell

átvennie Franciaország kormányzásának felelősségét.

A legutóbbi események hárítják rám ezt a szent kötelességet.

Nem fogok meghátrálni a feladat elől.

Francia tisztek, francia katonák,

francia polgárok!

Szenilis politikusaink arra törekszenek, hogy az ellenség kezére adják

Franciaország egész birodalmát. Harcra fel!

Ez nyílt hadüzenet.

Ragadjatok fegyvert!

Pontosan tudom, mit fog mondani, Morton.

Hát akkor nem is húzom az időt.

Őt akarja, vagy inkább Amerikát?

Az ellenség már megkezdte Egyiptom megszállását.

Valódi segítségre van szükségünk. És Roosevelt elnök nem volt egyértelmű?

De Gaulle-nak viszont már a kezdetektől igaza volt.

A fegyverszünet csak a bajok kezdete volt.

Menjen oda Spears, és hozza vissza!

Bízom benne, hogy Spears sikerrel jár.

Csak hozza vissza.

Majd én észhez térítem.

Szükségünk van erre, erre, és erre a helyre.

Koenig,

ön lesz az első, aki helyreállítja Franciaország becsületét azzal,

hogy újrakezdi a harcot az ellenséggel.

Elég jól ki vannak képezve az emberei?

Franciaország nem viselhet el még egy megalázó kapitulációt.

Nézze, de Gaulle tábornok, a miniszterelnök...

Megértettem, Spears.

Mikor kellene felhívnom?

Személyesen akar találkozni önnel, természetesen.

Akkor kifejezetten örülnék,

ha vendégül láthatnám a miniszterelnököt itt, Brazzaville-ben,

a Szabad Franciák szívében.

- A helyében én... - Spears, maga nem de Gaulle.

De Gaulle csak Franciaországnak felel.

Próbáljon meg védekezni a szúnyogok ellen.

Spears,

a szúnyogok nem csípik meg de Gaulle tábornokot.

Uram, uram...

a malária miatt szigorúan az ágyban kell maradni.

November 11-én ez teljesen kizárt!

Szégyen és gyalázat, Spears.

Az a hitvány angol

a szúnyogjaival próbált megfenyegetni.

Felfoghatatlan.

Sajnálom, hogy a szúnyogok nem engedelmeskednek önnek,

de Gaulle tábornok.

Vigyázzon!

Blaise!

Be akar zárni minket a londoni Towerbe.

Edward, félrebeszél a láztól.

Nem csupán...

Reménytelen.

- Tábornok úr... - Sok sikert.

- Kifogytam. - Nekem sincs már.

- Add vissza! - Ne már!

Jól összegyűrted.

Ez vajon segít de Gaulle-nak?

Ez attól függ, hányan jönnek el.

- Hárman. - Jó, ha annyian.

A főnököd szerint de Gaulle nem is létezik.

Senkit sem hívnak de Gaulle-nak.

Akkor ki beszél a BBC-ben?

Egy színész.

- Az angolok pénzelik. - Persze.

Mindent hallottam már.

De Gaulle, a zsidók bérence, London ribanca.

Mi van, ha csak mi hárman leszünk ott?

Akkor már négyen leszünk.

Mindig akad egy első világháborús hadikeresztes hős.

Legalább rá lehet számítani.

Mivel harcolni már nem tud.

Az apám is megkapta a hadikeresztet.

Sajnálom...

- Meghalt a fronton? - Nem.

Elköltözött Algírba egy nővel.

Nekem adta emlékbe.

6 hónapon múlt, hogy én megúsztam a frontot.

Páncéloshadosztályt kértem volna.

A nagybátyám nem engedte, hogy beszökjek.

Ennyi volt. Elfogyott a papír.

Fogalmam sincs, hogy fogjuk mindezt szétosztani.

Megvan a megoldás.

Igen, a Diadalívnél találkozunk!

Siess!

Gyere!

Pierre!

Megállni! Ti ott, álljatok meg!

Váljunk szét!

FRANCIAORSZÁG ÉBREDJ! CSELEKEDJ!

Dressen professzor?

Éljen a hazánk!

Igen, azok rudak.

Éljen a hazánk!

- Két rúd! - Micsoda?

- Éljen a hazánk! - "Deux gaules."

Értem, de Gaulle!

- Éljen a hazánk! - De Gaulle!

- Éljen a hazánk! - De Gaulle!

- Éljen a hazánk! - De Gaulle!

- Szép volt, hugi. - Pierre!

- Nos? - Livia!

Nos? Elbukott a marsall, vagy nem?

Visszafoglaltuk Párizst.

Visszafoglaljuk Franciaországot.

Hamarosan szabadok leszünk.

Azt mondtad, senki más nem lesz itt.

Add ide a botokat!

Utat a Szabad Franciáknak!

Utat a Szabad Franciáknak!

Hányan vagyunk?

Egy, kettő, három...

négy.

Csak nem flörtölsz, Fernand? Lángra lobbant a szíved?

Mit csinálsz?

Gyere vissza, te idióta!

Félünk a friccektől?

Nem.

- Éljen a hazánk! - De Gaulle!

- Éljen a hazánk! - De Gaulle!

- Éljen a hazánk! - De Gaulle!

Éljen a hazánk!

Dressen professzor! Professzor!

Pierre! Pierre!

Livia!

Gyerekek...

Gyerekek...

Franciaország...

- Fernand, te most elmész az apádhoz Algírba. - Tessék?

Szereztem neked egy marseille-i átkelési engedélyt.

Nem tűrök ellentmondást, Fernand.

A németek átkutatják a lakásokat,

és letartóztatják a tüntetőket akit ott találnak.

Fernand! Fernand!

Engedj el! Engedj el!

Legyen eszed!

Egy feltétellel...

Nem tudtam szerezni neki engedélyt.

Zsidó, ugye?

Szállj be!

DARLAN TENGERNAGY TALÁLKOZIK A FÜHRERREL

Demarkációs vonal, ellenőrzés következik.

Kérjük az engedélyeket előkészíteni!

Ellenőrzés, kérem az iratokat.

ZSIDÓKNAK TILOS A HATÁRÁTKELÉS

Igazolják magukat!

Ne mozdulj!

Fogd! Nem fogják megnézni a nevet.

Kérem a papírokat!

Jean Moulin, én itt élek.

Átmehetek?

Rendben.

Ellenőrzés. Kérem a papírokat!

EGY ÉVVEL KÉSŐBB

Vegyék az Algír napilapot! Csak két frank! Csak két frank!

Sarah?

Még mindig semmi?

Van egy levél. Átadtam apádnak.

Köszönöm.

Fernand!

- Csináld! - Jött neked levél. Az ágyadon van.

Szia, Adrienne!

- Segítesz neki a matekban? - Persze.

Mikor mehetek vissza az iskolába?

- Kérdezd meg Pétain marsallt, drágám. - Eugene!

A zsidóknak otthon kell maradniuk. Holnap már a sárga csillag jön!

Harcolni akarok, apa.

Egy évvel ezelőtt

a diákok az életüket kockáztatták a tiltakozások során,

és ön még csak fel sem tudja venni velük a kapcsolatot?

Mit csinál egész nap? Passy!

Egyetlen átkelési pontot kértem a déli zónában,

és egyet a megszállt területen.

Elég egyszerű, még az ön agyának is!

Hallani arról, hogy az angolok befogadják a franciákat Londonban.

Aztán meg semmit sem hallani felőlük.

Uram!

Uram! El kellene olvasnia.

Németország hadat üzent az Egyesült Államoknak.

Tehát...

Amerika belépett a háborúba.

Hála az égnek!

Uraim, már nem vagyunk egyedül.

Churchill elindult Washingtonba.

Azt kéri, hogy mostantól függesszük fel a Vichy elleni akcióinkat.

Muselier flottája megérkezett Saint Pierre és Miquelon térségébe.

Azonnal figyelmeztetnünk kell.

Épp most készül egyesíteni a tengerentúli területeket, de...

Két kis sziget és egy hóval borított falu.

Akár át is engedhetjük őket Vichynek.

Amerika közepes hadereje meg fog erősödni, megnyeri ezt a háborút,

és uralkodni fog a Nyugat felett.

Anglia továbbra is kitart...

A többi ország mind hűbéresként fejet hajt, köztük Anglia is.

És ebben az új világban Franciaország

megőrzi a szuverenitását.

Hogyan?

Igaza van, Pleven. Fel kell kavarnunk az állóvizet.

Hagyja jóvá Muselier lépését. A szuverenitásunkról van szó.

- Miniszterelnök úr! - Miniszterelnök úr!

- Miniszterelnök úr! - Miniszterelnök úr!

DECEMBER 22, 1941

- Miniszterelnök úr! - Miniszterelnök úr!

Helyesli, amit Hull államtitkár mondott?

Azt hiszem, igen. Miért?

Úgy fogalmazott: „A magukat Szabad Franciáknak nevezők

vonja ki hajóit Saint Pierre és Miquelon alól”.

- Egy kép. - Erre, a bal oldalon.

Elnézést, miféle hajókról beszél?

- Miniszterelnök úr! - Miniszterelnök úr!

A maga Don Quijotéja

az elborult kalandjaival behálózza az újságíróimat.

Mit is mondhatnék erre?

Elnök úr, hamarosan partra kell szállnunk.

Az összeomlás szélén állunk.

Nincs elég gépünk, hajónk és emberünk ahhoz, hogy sokáig bírjuk.

A német jelenlét folyamatosan növekszik Észak-Afrikában.

Nem lehetünk ott minden harcmezőn.

Megértem a helyzet súlyosságát, miniszterelnök úr.

De azt merem állítani, hogy sokat segítene, ha a kormányom nem kapna pofonokat

minden alkalommal, amikor a tábornoka elhatározza,

hogy kihasít egy darabot Franciaországból.

Nos, talán

ha már itt vagyunk, inkább fontosabb ügyekkel

kellene foglalkoznunk Saint Pierre és Miquelon helyett,

például a partraszállásról.

Igen, de előbb ezt a problémát kell megoldanunk.

Megérkezett, uram.

Örülök, hogy megérkezett Londonba, Monsieur Moulin.

Hogy alakult a tavalyi fiatal tüntetők sorsa?

Nehéz megmondani.

Néhányan börtönben vannak, mások meg bujkálnak.

Megvalósították Párizs szívében azt,

amit a hadseregünk nem tudott.

Fellobbant az első szikra.

Ezzel majd Vichynek kell megbirkóznia.

Szervezetek alakulnak mindenütt.

Komoly erőt képviselnek?

Elszigeteltek, szétszórtak és gyengén szervezettek.

Fegyverek nélkül, kommunikáció nélkül.

Nincsenek direktívák.

De éheznek a harcra.

Tudnak a műveleteinkről?

Mers-El-Kebir mély nyomot hagyott.

Dakar szintén.

A propaganda azt állítja, hogy megvették önöket az angolok.

De Saint Pierre és Miquelon egészen mást mutat.

Újra csak azt mondom: valami olyasmiről kellene beszélnünk,

ami fontosabb Saint Pierre és Miquelon szigeténél!

Igen, de miniszterelnök úr, ez egy sziget közvetlenül a partjainknál.

Nem engedhetjük meg, hogy az embere támadást indítson ellene.

Ezt nem engedhetjük meg. Istenem, hát nem volt elég Dakar?

Az amerikaiak nem fogják lenyelni

ezeket a Don-Quijote kalandokat.

Különösen nem akkor, ha egy erős, könyörtelen

és igencsak racionális ellenség ellen küldjük őket harcba.

Egy olyan ellenség ellen, amely nem szélmalomharcot vív.

Kapcsolatba tudunk lépni velük?

- Vannak repülőink? - Teliholdkor mindig.

Lámpák nélkül.

Ha az angolok is beleegyeznek. Rajtuk múlik minden.

A következő teliholdnál indulok.

Kelleni fog egy rádió.

Monsieur le Préfet, önnek itt felbecsülhetetlen a szerepe.

Ott csak egy célpont lenne.

Nem tehetem kockára az ön életét.

Ismerem a terepet.

Ott szolgálhatom a legjobban Franciaországot.

A nevem Rex lesz.

Elnök úr,

szavamat adom, hogy mostantól

minden simán fog menni.

Majd én beszélek de Gaulle-lal.

Uram, kérem!

De Gaulle tábornok.

Kedves tábornokom.

Azért kértem, hogy fáradjon ide ma délután...

Azért hívtam ide, hogy...

Nem azt mondtam, hogy „tábornokom”, és nem is azt, hogy meghívtam.

Tábornok úr, azért kértem, hogy...

Pontosan értem.

Nincs mit mondanom.

Nincs mit mondanom.

Na, menjen csak! Menjen el!

Peake, legyen kedves fordítani!

Mr. Peake a Külügyminisztériumtól kapta

azt a kétes kiváltságot, hogy az ön új összekötő tisztje legyen

Spears tábornok helyett.

Abban a kiváltságban...

Spears önteltsége határtalan volt.

Ráadásul a miniszterelnök is a barátja.

Spears tábornok barátja...

Igen, köszönöm. Menjen csak.

Mégis mi a fészkes fenét akar azokkal a hitvány kis szigetekkel?

- Saint Pierre és Miquelon francia szigetek. - Mégis ekkora a tét!

Ha csak egy hetet várt volna, megkapta volna tőlem az engedélyt.

Ó! Szóval az amerikaiak jóváhagyására volt szüksége.

Azt hittem, Nagy-Britannia szuverén állam.

Tévedtem.

Mondja csak, tábornok úr,

tudja Muselier tengernagy,

hogy ön az akaratom ellenére rendelte el a partraszállását?

Én távol tartom magam a brit belügyektől.

Remélem, ugyanez vonatkozik önre is, ami Franciaországot illeti.

Természetesen.

De meg kell jegyeznem, hogy ezzel a tengernaggyal,

ezzel a rangos tengernaggyal mindinkább élvezet a közös munka.

Kifejezetten racionálisnak és kedvesnek találom.

A vezetői pozícióhoz szükséges tulajdonságok.

Uram, ne feledje, volt egy kisebb probléma a kokainnal.

Az egész csupán egy félreértés volt.

Ideje végleg lezárnunk a Saint Pierre és Miquelon körüli cirkuszt.

Vissza kell adni a szigetet Darlan-nak? Vagy Pétain-nek?

Bizonyára csak tréfál.

Mégis hogy állhat Hitler seggnyalói mellé, velünk szemben??

Aláírja ezt a memorandumot, vagy Muselier írja alá ön helyett.

Önök nem Hitlerrel állnak háborúban, hanem velem!

Nézzen csak magára!

Hát nem elég magának Németország, Olaszország és Japán?

Angliával és Amerikával is harcolni akar?

Ezt a megjegyzést rendkívül ízléstelen viccnek tekintem.

Ha van valaki, akiben az angolok vakon megbízhatnak,

- az én magam vagyok! - Maga?

Maga több gondot okoz nekünk, mint az összes többi kormány együttvéve.

Az önről szóló akták több helyet foglalnak,

mint az összes többi együttvéve.

Pontosan. Franciaország jelentős nagyhatalom.

Tábornok úr, reméltem, hogy az elismerésünkkel

a segítségünkre lesz.

Ön kudarcot vallott.

Ezért kénytelenek leszünk új stratégiát kidolgozni.

Ezzel...

véget vet Franciaország és Anglia közötti szövetségnek.

De Gaulle és Anglia között.

Miért áll szóba De Gaulle-lal, ha ő nem egyenlő Franciaországgal?

Maga nem egyenlő Franciaországgal!

Nem ismerem el magát Franciaország képviselőjének!

Mindig öröm találkozni önnel.

Tábornok úr!

Mrs. Churchill!

Mily bájos úriember.

Az ember nem lehet érzelgős az angolokkal.

Ha az asztalra csap,

azonnal meghunyászkodnak.

Tengernagy úr, mi ez az egész?

A Downing Street arra utasított, hogy tegyek rendet ön után.

Engedjék át!

Lázadást szít? Háború idején?

Továbbra is betöltheti a hivatalát, Pleven.

Ami pedig önt illeti, de Gaulle,

kinevezem Csád kormányzójává.

Micsoda őrültség!

Menjenek a pokolba!

Fegyverrel tisztelegj!

Nyoma veszett, uram.

A feleségével és a lányával együtt bezárkózott a hampsteadi lakásába.

Imádja Hampsteadet.

- Hogy vagy? - Nagyon jól.

Ne feledd, Jeanne d’Arcot máglyán égették meg.

FRANCIAORSZÁG KÉSZ TÁMOGATNI A NÉMET CSAPATOKAT AFRIKÁBAN

DARLAN FELGYORSÍTJA AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST

Óvatosan!

Fernand!

Köszönöm, apa.

Christiane! Gyere ide, drágám!

Fernand,

Azzal, hogy írok neked, megszegem a magam által felállított szabályokat.

De tegnap azt a hírt kaptam, hogy Pierre-t meglőtték.

Tudom, hogy ő is azt akarta volna, hogy elmondjam.

Olyan kevesen tudtunk egymással beszélni Párizsban

vagy megérteni a másikat.

Amíg át nem éltem

életem legszebb és legfélelmetesebb napját.

A vasútállomás peronján rájöttem, hogy köddé kell válnom.

Isten veled, Fernand!

Nagyon sokat jelentettél nekem.

Hitler Afrika-hadteste tovább pusztít

az észak-afrikai britek körében,

megrendítve a bizalmat Churchill katonai stratégiájában.

1942. ÁPRILIS

Fordul a kocka, Winston.

Ha elveszítjük Észak-Afrikát, elveszítjük a Földközi-tengert, és ezzel a háborút is.

Embereink létszámban és fegyverzetben is

alulmaradnak Rommel 30 000 katonájával és tankjával szemben.

Rommel diadalmas offenzívája továbbra is töretlen.

El Argheila elestével erőinknek vissza kellett térniük Tobruk védelmébe.

...kérdések Washingtonban. Rommel előnyomulása és a szövetségesek miatt...

Rommel most Tobrukot vette célba.

Mit jelentene a szövetségeseknek Tobruk elvesztése?

Ha sikerrel jár, szabad utat kap Egyiptom felé, í

így a briteknek nem marad választásuk, mint letenni a fegyvert

és elveszíteni a háborút.

Itt London.

Észak-Afrika térképe színt vált, és mindinkább németté kezd válni.

Az ott harcoló Szabad Franciák katonái féltik a jövőjüket,

amennyiben hamarosan valósággá válik a kilátásba helyezett angol vereség.

Ha Rommel beveszi Egyiptomot, a Szuezi-csatorna is a kezére kerül.

- Olaj nélkül esélyünk sincs a háborúra. - Adjon egy percet, Anthony!

Bir Hakeim.

A 8. Hadtestünk szinte teljes egészében Tobrukban rekedt, uram.

Ez felér egy katasztrófával.

Miért nem vonulhatnak vissza a katonáink?

Mert nincs elég idő.

A németek holnap vagy holnapután itt lesznek.

- Mi ez? - Bir Hakeim, uram.

Egy eldugott kis helyőrség a sivatagban.

Alig 3000 gyengén felszerelt Szabad Francia katonáról beszélünk.

Nem várhatjuk el tőlük, hogy feltartóztassák Rommelt.

Miért nem?

Mert az egyszerre lenne kegyetlen és céltalan.

Rommel 30 000 katonával közeledik, uram.

Páncélosok, tüzérség, repülők.

Viszont minél tovább tartják magukat,

annál több emberünket mentjük meg Tobrukban, ugye?

És de Gaulle kedvéért a végsőkig harcolnának.

Engedjük el a pórázt!

- Kire gondol, uram? - A hampsteadi fenevadra.

Ezzel borzalmas nagy áldozatot követel tőle, Winston.

Nem is kell majd kérnem.

Jó újra látni, uram.

Miért rángatjuk bele a katonáinkat ebbe a káoszba?

Az angolok elveszítették Cirenaicát. Tobrukra is ez vár!

Koenigék és az egyetlen dandárunk feláldozása mit sem változtat a helyzeten.

Ez kész öngyilkosság.

Uraim, kik is a szabad franciák?

Akik elég bátrak, hogy ne 10 némettel vegyék fel a harcot...

hanem 1000-rel.

A katonáinkra elkerülhetetlen halál vár.

- És mindezt azért, hogy Churchillt védjék? - Churchillt és Franciaországot.

Jobb meghalni, mint vereséget szenvedni. Ez a Szabad Franciák lényege!

Hiú reményeket ébresztettünk.

Nem áldozhatjuk fel a Szabad Franciaországot egyetlen csatában.

És ha a megadásra kényszerítik őket?

Franciaország 1940-ben sem kapitulált.

És most sem fogja megadni magát.

Mondja meg Koenignek,

hogy rá és a katonáira figyel az egész ország.

És hogy ők...

a nemzet büszkesége.

Az utolsó aknavetőst egység is visszatért.

Minden aknát sikerült telepíteni.

Uram?

A védelmi vonalak készen állnak.

A tábornok az.

Itt Koenig.

- Hubert tizedes. - Imogène őrnagy.

Duterte tizedes.

Először is, olyan támadás várható, amely minden taktikát bevet ellenünk.

Tüzérség, gyalogság,

tankok, repülők.

És pusztító erejű lesz.

- Először is... - Először is, támadásra számítunk...

Ellenséges támadást várunk...

Másodszor, szilárdan hiszem,

hogy mindenki teljesíteni fogja a kötelességét.

Megalkuvás nélkül.

- Feltétel nélkül. - Másodszor, szilárdan hiszem...

...mindenki teljesíteni fogja a kötelességét.

- Feltétel nélkül. - Feltétel nélkül.

- Akár egyedül vannak, akár nem. - Akár egyedül is.

- Akár egyedül is. - Harmadszor,

ma Franciaország ismét harcba száll Németország ellen.

Az a feladatunk, hogy kitartsunk a legutolsó percig.

Negyedszer,

sok szerencsét, uraim.

Sok szerencsét mindenkinek!

Mindenki a helyére!

ELSŐ NAP

- Az aknák élesítve. - Tűz!

- Tűz! - Tűz!

- Tölts! - Töltve! - Tűz!

Működik.

Igen.

Kemény fába vágják a fejszéjüket.

Visszavonulnak!

Nagyon jó.

Ez maga a feltámadás.

1940 óta először fordul elő,

hogy francia harcosok egy csoportja viseli

a tengelyhatalmak haderőinek fő csapását.

Akárhogyan is végződik,

Bir Hakeim világos üzenetet küldött a világnak, amit sokan elfeledtek:

Franciaország nem halt meg.

MÁSODIK NAP

Figyelem!

Öt német harckocsi áttörte a védelmi vonalat 1200 méterre tőlünk.

Hívja a 13-asokat!

Tüzérség, nyissanak tüzet! Öt sorozatot!

Tűz!

Helyesbítés, 200 méter.

Tölts!

Az istenit!

A franciák sem bírják a végtelenségig, az isten szerelmére!

Nem tehetnénk ennél többet? Már majdnem három napja tart.

Hitler kancellár üzenete egyértelmű:

a Bir Hakeimnél fogságba esett fehér és színes bőrű francia hadifoglyokat,

akik nem szabályos hadseregben szolgálnak, fel fogják akasztani.

De Gaulle renegátjai egytől egyig elmebeteg fiatal zsidó banditák

és elkeseredett zsoldosok.

Szégyent hoznak Franciaországra.

HETEDIK NAP

Uram, áttörték a vonalat! 2000 méternél, északnyugati irányban!

- Koordináták? - 400.

Az istenit! A poligon nem tart ki.

- 390. - Elfogyott a muníciónk. - 380.

Nincs más megoldás.

Hívja a 13-asokat!

Imogène, itt Koenig, indítsák a támadást!

Előre!

Harckocsi közeledik. Hívja Hubertet!

Helyesbítés, 300 méter.

Siessetek!

Hubert, visszajelzést kérek!

TIZENHARMADIK ÉJSZAKA

Ahogy a helyzet egyre kilátástalanabbá válik

a Szabad Franciáknak Bir Hakeimnél,

a szégyenteljes 1940-es fegyverletétel után

Franciaország most hasonló sorssal néz szembe Észak-Afrikában.

De Gaulle makacs önfejűsége kockára teszi Franciaország sorsát.

Csak egy őrült folytatná ezt a harcot,

ahogy a német alakulatok egyre szorosabban,

és minden oldalról bekerítik őket.

A kapituláció immár elkerülhetetlennek tűnik.

Bújjanak fedezékbe!

- Camerini! - Ne!

Hagyja őket!

Helyzetjelentés.

Először is, az ellenség ereje növekszik.

Másodszor,

a védvonalainkat áttörték, de tartjuk magunkat.

Az utánpótlási vonalakat elvágták.

A menekülési útvonalunkat is elvágták.

15 napja kitartanak.

Ha meg is kell adniuk magukat, ez egy kivételes hadtett, tábornok úr.

A 13-asok veszteségei hatalmasak. Erősítést kell kapniuk.

Szép munka, miniszterelnök úr.

Az angolok!

A 8. hadtest most már biztonságban van...

és készen áll, hogy fogadja...

a németeket.

Szép volt...

és hálásan köszönjük.

Már várnak ránk Ksar el Abidban.

120 kilométerre innen.

Uraim,

a küldetést teljesítettük.

Végig kitartottunk.

Sokkal tovább, mint ami elképzelhető volt.

Én választottam ki a harcunkat.

Maguk választják meg a halálukat.

Elvesztettük a menekülési útvonalunkat.

Ezt önök is tudják.

Ha úgy döntünk, áttörünk az ellenséges vonalakon,

csak kevesen...

fognak eljutni az angolokhoz.

Ha megadjuk magunkat...

Ha megadjuk magunkat...

a többségük valószínűleg életben marad.

A választás az önöké.

Istenem, csak ne adják meg magukat.

Csak vezessen tovább, és ne foglalkozzon az aknákkal!

Álljon meg!

Tessék! Használja ezt!

Hátra!

Induljon!

Ott elöl!

Az angolok!

Szép munka, uram.

Isten hozta önöket brit földön!

Hol van a Csendes-óceáni Zászlóalj és a 13-as?

Hajnalban vesztettük el őket.

A távcsövét!

Minket ünnepelnek?

Éljen Franciaország!

Uraim...

uralkodjanak magukon.

Lépjünk tovább!

Fegyverrel tisztelegj!

Chamfort egyszer azt mondta:

„Az értelmesek tartottak ki,

A FRANCIA ALGÉRIAI KORMÁNY SZÉKHELYE

a szenvedélyesek pedig éltek."

Két éve már, hogy Franciaország,

noha Vichy elárulta és megadta magát,

nem adta fel a harcot.

Ezalatt a két év alatt

annyi mindent éltünk meg,

mert szenvedélyesek vagyunk.

De kitartottunk mindvégig.

Milyen racionálisan viselkedünk.

Kétségtelenül közeledünk...

a háború sorsfordító pillanatához.

Az amerikai támogatás súlya,

az orosz nép hősies ellenállása,

és a brit nép erőfeszítései,

azt mutatja, hogy a győzelem karnyújtásnyira van.

Azt mondom, szenvedélyesek vagyunk,

de igazi szenvedélyünk

csak egy létezik.

Franciaország.

Mert a háború nem csupán

az anyagi erőről szól, hanem a hitről és a lelki tartásról is.

Egy nép csak akkor szenved vereséget,

ha maga is elhiszi, hogy legyőzték.

Katonákat vesztettünk Kerenben,

Kufrában,

Murzukban, Damaszkuszban...

Ez az üzenetem, uraim.

Bir Hakeimben.

A megsemmisült hajóink tengerészei...

Franciaország, az igazi Franciaország.

Az örök Franciaország,

nem bukott el, mert hisz a győzelemben.

Feladatuk közben eltiport francia női önkéntesek,

a Saint-Nazaire-ban késsel a kezükben elesett harcosok,

és a Nantes-ban, Párizsban meg Lille-ben kivégzett ifjak.

Ezek mutatják, hogy zászlónk a büszkeségünket hirdeti,

temetéseink pedig reményt sugallnak!

Önök kovácsolják egybe a francia egységet.

És Marseillaise dühösen zendül fel.

Ez azoknak a franciáknak a vére, akik elutasították a fegyverszünetet,

és nem akarták viselni a harc nélküli halál szégyenét.

Winston, hát nem pont ezt várta?

Amit meglátott benne, dacára annak, amit mi mindannyian mondtunk?

Talán.

Nem tudjuk tovább a sötétben tartani,

se most, se ezután.

De ez egy amerikai katonai akció.

És ígéretet tettem Rooseveltnek.

A szövetségesek?

Igen.

Óvatosan!

Nem vehet részt a partraszállásban, ebben maradtunk.

Ő lett az Ellenállás élő szimbóluma.

Ti ketten, gyertek velem!

Vigyétek el! Vigyétek!

Algír is Franciaországhoz tartozik, Winston.

Az ellenállás segítségével bejuthatunk, ha Isten is úgy akarja.

Két éve várok erre!

Egyik ellenállót a másik után hallgatom ki folyamatosan.

És valamennyien azt mondják, hogy miatta jöttek.

Kezeket fel! Álljon a falhoz!

Vesztett, tengernagy.

Utasítsa a katonáit, hogy hagyják abba a harcot.

A németek mindjárt itt vannak.

Harcolni fogunk a végsőkig.

Maga vesztett.

Leülhetek?

Az Egyesült Államoknak van egy ajánlata ön számára.

Mi a véleménye Pétain marsallról?

Itt van de Gaulle! Itt van de Gaulle!

Itt van de Gaulle!

Tábornok úr!

Mit szól ahhoz, hogy találkozik Eisenhower tábornokkal?

Erre tessék!

Eisenhower tábornok a tanúm:

Ezúton elrendelem, hogy a francia csapatok az algériai,

tunéziai, marokkói

és az egész afrikai kontinensen

hagyják abba a harci cselekményeket.

Mostantól fogva,

Darlan tengernagy azonnali hatállyal átveszi

az összes francia katonai erő főparancsnoki címét.

Egyesült erővel győzedelmeskedünk a németek felett.

Gratulálok.

A gallok újdonsült királya.

„A szégyen szövetsége.”

Melynek ön is aktív részese.

Ahogy az oroszok mondják, Anthony: "Nagy veszély idején

az ember az ördöggel is cimborálhat, meg a nagymamájával is, ha még él,

amíg át nem ér a hídon.

Darlan átadja Rooseveltnek Algírt, Dakart és 400 ezer katonát.

De Gaulle mit tud nekünk adni? Csádot?

Uraim,

utolsó hivatalos találkozásunk alkalmával,

a szokásoktól eltérően, egyszerűen csak meg akarom

köszönni önöknek.

A szövetségesek meghozták a döntésüket.

Olyan döntés ez,

amely stratégiai jellegű, erkölcstelen

és fájdalmas.

Számunkra az erők egyesítése egy vichy-vel,

felérne a lelkünk elvesztésével.

Éppen ezért

a Szabad Franciák

elvesztette a valódi célját.

Mi soha nem áldoztuk fel a lelkiismeretünket.

Minden csatát szenvedéllyel vívtunk meg.

Soha nem adtuk fel a saját elveinket.

A történelem, amely mindig a győztesek oldalán áll,

kétségkívül emlékezni fog arra, hogy mi csupán...

egy maroknyi bolond voltunk.

A biztonságos vonalon beszélek Roosevelttel.

Jöjjön értem fél óra múlva.

- Uram! - Jó napot!

Tengernagy!

Fernand Bonnier de La Chapelle,

szeretne még mondani valamit?

Igen.

Franciaország igenis megér egy életet.

Úgy legyen.

Célra!

- Éljen a haza! - Tűz!

Drága öreg apám,

ne szomorkodj, ha meg kell halnom.

Akkor...

meghalok.

A lényeg az, hogy mindketten tudjuk: ez a halál nem hiábavaló.

Biztos vagyok benne, hogy megbocsátod nekem az összes heves vitát,

de most még egyszer utoljára a bocsánatodat kérem.

Add át üdvözletemet a feleségednek és a kis Christianénak.

Ha látod Fernand nagybácsit és Catherine nagynénit,

számítok arra, hogy megmondod nekik, mennyire szerettem őket.

Ha majd egyszer egy bizonyos „Lívia” felőlem érdeklődik,

mondd meg neki, hogy szerettem.

Az élet tele van meglepetésekkel...

A sors akarata?

Azt szokták mondani, Isten vigyáz a gyerekekre és a bolondokra.

Isten veled, drága öreg apám. Szeretettel köszönök el tőled.

Fernand.

fordította: Parahill parahillsub.hu (paypal.me/ParahillSub)

EZ A MŰ A KÉPZELET SZÜLEMÉNYE, VALÓS ESEMÉNYEK IHLETTÉK.

A KARAKTEREK, A HELYSZÍNEK, A PÁRBESZÉDEK ÉS A SZITUÁCIÓK

AZ ALKOTÓI SZABADSÁG JEGYÉBEN VÁLTOZTAK.