Original subtitles

Fáradjanak a kocsion!

A vallagszalatórium vendégeit kérjük, fáradjanak a kocsion!

A vallagszalatórium vendégeit kérjük, hogy fáradjanak a kocsion!

Fáradjanak a kocsihoz!

A vallaktanatórium vendégeit kérjük, hogy fáradjanak a kocsihoz!

Én vagyok.

Kövesi János.

Kövesi vagyok.

Jóisten, Kövesi!

Te nőnek öltöztél?

Lajos bácsi, együtt megyünk, ugye?

Most.

Rögtön indul a kocsi. Te megborondultál, nézd ki!

Magának nincsenek papírjai. Úgy is felismernek.

Én mindenképpen átmegyek.

Az biztos. Semmi sem biztos.

Jó, te fiatal vagy. Felhetted ezt a maskarát, mondjuk eljutsz a

szanatóriumig. És aztán?

Gondolod, hogy éppen az utat nem őrzik?

De itt már annyian átjutottak.

Persze, mert akkor még nem ezek őrizték a határt.

Elkéstünk, tudod, fiam?

Bezart.

Életben kell maradni.

Persze. Na, gyerünk!

Várj! Várj egy kicsit! Mire várjak? Mondja meg!

Veszted be róla az hiddel!

Lajos bácsi!

Itt hagyja.

Nem. Vedd csak el, fiam.

Zsolfin vért keresem.

Tessék, szálljon fel kis össze. Köszönöm.

Reményi. Remi bácsi.

Vándorfényképész. Galambos Arulta vagyok.

Mária Pócs?

Ne.

Debreceni nagyvásár.

Ott se találkoztunk. Nem baj.

Majd eszembe jut.

Ez még fej.

Hála a magasságosnak.

Ezt még nem vesztettem el.

Most a kislányomhoz jövök látogatóba, szigorúan, persze.

Azért, ha fényképezkedni akar, csak szóljon Remi bácsinak, és már is. Itt

repül a kismadár.

Kérem, művésznő, indulhatunk?

A művésznő?

Persze. Mehetünk!

Indulás!

Zsófi nővér vagyok.

Galambos sarulta.

Mit bámul?

Hogy maga milyen kicsi.

Másnak képzeltem.

Mit óhajt?

Hollós doktor úr küldött Herkules fürdőről.

Herkules fürdőről?

Onnan.

Amit a hollós doktor úr mond, az parancs. Zsófi nővér!

Ágott a kisasszony kéreté.

Legyen szíves.

Várjon meg itt.

Előttem lángbetűkkel áll, amit szegény apám mondott.

Csak, amiért ott hagyjági.

Semmi más.

Meggyógyul Ágata kisasszony. Maga aztán biztos?

Csak szorgalmasan. Egy, kettő.

Zsófi nővér?

Maga itt az egyetlen. Ugyan már Ágata kisasszony.

Nem éhes?

Majd holnap oda át nagyot eszem.

Irigylen.

Egyszer csak megcsináljuk.

Visszajövünk újra.

Gondolja?

Még jön valaki. Ez az utolsó feladat.

Mikor? Nem tudom.

Ne jöjjön!

Neki át kell jutnia. Ő nagyon fontos. Mindenki nagyon fontos.

Át kell vinnie. Ez utasítás. Érti?

Jelszó. Elekes doktorul küldött Pestről a MÁV-kórházból. Válasz. Amit az elekes

doktor úr mond, az parancs.

Persze.

Baj van?

Hajnalban ötkor indulunk.

Itt várjon meg.

Főorvos úr. Na kérem, most már másfél órája várom a szobámban.

Lent voltam a fürdőteremben.

Hallgasson. Kérem.

Tudom, hogy maga egy roppant elfoglalt teremtés.

Mindig tele van bokros teendőkkel. Bocsásson. Ne is válaszoljon.

Ma már sétált egy kicsit a ducóka.

Mit szól hozzá?

Megvert engem magával az Úristen.

Köszönöm, hogy

megnézted!

Maga Herkules fürdőrölyöt?

Ne álljon fel.

Igen, asszony.

Istenként, még boldogult jel nőkémmel voltam ott.

Más világ, boldogabb évek.

Vagy talán már egyedül voltam akkor is. Nem tudom.

Ez egy koszfészek.

Ne maradjon itt.

Maga még fiatal.

Szép vagy, Margitka.

Menjen már, apa.

Jaj, apa.

Láttál már a régi őházat, Margitka?

Hol?

Mikor láttam volna?

Amikor úgy fellobbanaztál.

Te.

Ez itt egy kis műterem.

Kicsi.

Párizs.

Nem olyan, mint a miénk az a kolceráj.

Úgyhogy én itt is maradok.

Na, persze, csak egy darabig.

Apa, felgyújtották a házat.

Ne vágj már ilyen drámai pofát, Margitka.

Mi van otthon, apa?

De őszintén.

Hát, mi lett?

Semmi.

Kulcsra zárt ajtók, mögötte csend.

Béke. Szupercegés.

Most elmondom az utat.

Milyen utat? Én már nem tudom átvinni a határon.

Végigmegy az ösvényen. Egy kidöntött fa balra, aztán egy kiégett szekér.

Utána jobbra fordul.

Meg kell jegyeznie.

A szekér után jobbra, egy sziklafal és a régi kavicsbányához ér.

Fél hatkor ott a járőr, előbb kell odaérnie.

Megjegyezte? Nem tudom. Még jön valaki.

Magának kell átvinnie. Megvárja és átviszi. Nem, ez lehetetlen. Ez az

utasítás, maga mondta. Igen, de... A folyó a határ. Maga viszi át a

következőt. A folyó mellett mennek végig a sűrűben.

Egy kis szigetet lát.

Fölötte kunyhót. Itt megvárják a halázt. Milyen halázt? Ki az? A halász a mi

emberünk. És ha nem jön? Jön.

A mi emberünk.

A halász mindent tud.

Átviszi magukat.

Ezen a papíron lerajzoltam az utat.

Ne hagyjon itt!

Csófi növér, ott fönn a manzárban. Te itt maradsz.

Állj vagy lődök!

Most mi lesz?

Adja ide azt a papucsot!

Zsófi nővér meghalt.

Adja már ide azt a papucsot, és menjen innen.

Csendesebben.

Maga ne szóljon rám.

Bocsánat.

Zsófi nővér azt ígérte, hogy itt maradhatok.

Meghalt.

Megvesztek maguk.

Mi ez?

Egy ilyen semmi kislány, mint amilyen ő volt.

És maga?

Én most jöttem ide.

Én nem tudok semmit.

Most mondta, a halála előtt mondta, hogy itt nagyon jó főorvos úr.

Hagyjon egy zsebkendőt.

Mit néz?

Az öreg emberek szipognak, meg elcsöpög az orruk. Nem tudta?

Kinek van?

Főorvos úr, itt maradhatok?

Tessék elmenni az ablakoktól!

Mi ez?

Mulató vagy reuma szanatórium?

Tessék leolteni a villanyokat és lefeküdni kérem!

Jó reggelt. Jó reggelt.

Folytassák.

Bebőrözött a kávé. Bocsánat.

Tessék.

Parancsoljon mesterre.

Jó reggelt.

Köszönöm.

Jó reggelt. Jó reggelt. Jó reggelt.

Jó reggelt! Jó reggelt!

Már te szegény, nem folytál meg az éjjel?

Lekapogom, nincs a gomb panaszra nagyság.

Esély nem, mert a képedbe öntöm ezt a forró tejet. Aztán rúzsozhatod.

Kér egy kis zsúsnoga is?

Korál, vanília.

Ez már a tavaszi divac szín.

Elég volt, lányok.

Ez a kis meleg rész. Az egész nyomorult életben ez az egyetlen.

Jó éjszakát!

Jó éjszakát!

Igaz, hogy magának van egy zabi gyereke?

Micsoda?

Téterke.

Ki mondta? Azt mondják, hogy Herküles fürdőn dugdossa, hogy azért is jött el

onnan.

Lehet, hogy meghalt?

Na persze.

Szóval?

Van vagy nincs?

Pardon.

Miért pardon?

Adj pohar vizet.

Azonnal hozom.

A fürdőteremben várják.

Sárika!

Kérem, reményi kisasszony, az Isten áldja meg. Miért kell magának ötvenszer

mondani? Jöjjön már ki, ilyeb a vízből.

Bal vagy jobbkarral kezdjük ma, nagyságosasszony.

Egy, kettő... Elég lesz, ducóka! A Sári halálra dögönyöz.

Éjjel meg majd nekem vicsorítasz.

Az Irén vicsorít.

Tíz éve vicsorítja rám a fogait.

Ha elmondja, letagadom. Tíz éve?

Édes fiam, talán húsz, húsz éve.

A két testőr. Sárga, csak nézze jól őket meg.

Végigjártuk már hármasba a fél világot.

Hűrdőhelyek, szobák, térzenem, masszőrök! Új, új, de mennyi! Elég

most már!

És most ez a vég!

Az irén picó! Banyák!

Banyák! Halljátok, ez a vég!

Ez a szomorúsága személyben, ahogy a cigarettafüst belengi, nem?

Mint egy templomi gyertya.

Ne mozduljon!

Adj egy slukkot!

Utánom? A szájából a halál is édes.

Ó, a drága ambrus néni!

Ahogy itt gurul, olyannak tetszik lenni, mint a szemkép a falon. Úgyhogy most

rögtön csinálunk is egy kitűnő pillanatfelvételt a nagyságosan.

Pillanatfelvételt? Tizenkét koron az egész, fényes kivitelben. Majd én oda

tolom. Jó, tolj.

Sárika! Igen?

Sárika! Jöjjön, álljon ide mellém!

Nem, én inkább nem.

Álljon oda, ha azt mondja.

Sárika, én azt akarom, hogy maga is benne legyen a képben!

Kisasszony, mit akar maga nekem mondani?

Én semmit, főorvos úr. Hát akkor miért tárcsolgott az ajtó mellett?

Mikor?

Többször is kérem.

Tehát?

Nem tudom, kérem, nem emlékszem.

Szóval más mondani valója nincs?

Nekem nagyon jó itt, főorvos úr.

Örvendek.

Egyéb?

Mindenki nagyon kedves hozzám.

Na menjen kérem, végezze a dolgát.

És ahogy megyünk a sötét éjszakában, észreveszem a féltékeny

asszonyt. Ez én rám leselkedik.

Halloween volt rajta.

És mezitlán volt.

Mezitlán? Télen?

Sikított, kiabált.

Én viszont nagyon kimérten, kedvesen azt mondtam neki,

drágám, hiába vádol.

Az olyan asszony, aki nem tudja megtartani a férjét. Ott valami baj van.

Én viszont adhatok magának egy nagyon jó tanácsot.

Az utolsó adó.

Kössön csomót a férje fütyülőjére.

Köszönj, Csomó!

Most már sajnálom, kedvesem, hogy nem találkoztunk mi ketten akkor tájt.

Mikor tájt? Hát kérem szépen úgy 1880 májusában, amikor kedvesem maga azt

hitte, hogy az én férjem el fog tőlem válni a maga pucérseggéért.

A kegyelmes asszony a Luttalpas Lajosról beszél? Arról kedvesem.

Még a nevét is utáltam. Micsoda név, Lajos.

Ez olyan, mintha azt mondaná az ember, hogy tojás.

Kegyelmes asszony, művésznő. Mindjárt reggel van. Tessenek lefeküdni.

Ó, igen, megyünk már.

Megyünk.

Parancsoljon. Köszönöm, édes.

Jó éjszakát.

Jó éjszakát.

Bár a gyövök a kutyaod!

Ezen az úton nem mehetsz tovább. Fordulj meg!

Nem hallom, mit mondsz?

Semmit. A vülegennyem meg sem ukkant, tiszt úr.

A gyerekem életére esküszöm.

De gyereket már csináltál, mi?

Hagyja!

Valami baj van?

Signorina Sari? Signorina.

Álljon a helyére. Maga ne törődjön semmivel és senkivel.

Maga maradjon meg ilyennek, szépnek, titokzatosnak, idegennek. Álljon odáig,

gyorsan. Úgy.

Jó, úgy, jó, jó.

Madonna mia.

Ezek még ebédet sem adnak.

79 éves vagyok.

Most még az éhezés is?

Zörögjünk! Igaz. Az intézetben ilyenkor mindig zörögtünk.

Az ilyen kocsist ki kell rúgni, hogy a lába se érje a földet.

De nem most, hanem mielőtt fölvenné az ember. Igaza van, kegyelmes asszony.

Nem emberek ezek.

Tessék!

Főorvos úr, ez aztán már több a soknál.

Szóval megjöttek?

Meg.

Vendég?

Senki.

Rúgjam ki őket, most az következik, ugye?

Zsófi nővér, nem volt elég tanulság a főorvos úrnak?

Mi elfből nem firtatjuk, hogy ki mit csinál és hogyan él.

Azt hiszi hálásak érte?

Visszaélnek vele.

Egy koszos cseléd megengedheti magának ezt a luxust?

Kikocsikázik, aztán beesik az első szalmakazalba a kocsisal.

Tessék!

Bocsánat.

Megint razzia van lent a faluban.

Holnan veszi?

Azért késett a kocsi. Kerülő úton kellett jönni. Hazugság.

Maga meg minek avatkozik bele?

Nem hazugság, dehogy.

Józsi azt mondja, lezárták az utat. Nyilván keresnek valakit. Hagyanak már

békén. Engem ez nem érdekel, kérem.

Keressenek. Az a dolguk.

Persze.

Na, várjunk csak.

Maga meddig akar még itt maradni?

Szeretnék itt maradni.

Magát fogom kirúgni innen.

Végre, végre, végre, megyünk idén a

jégre. A jéger jól lehűrünk, otthon meg

jól befűtünk. Végre, végre, végre, végre, végre, végre.

Lesz nekünk, lesz nekünk, lesz nekünk majd mindenünk. Lesz cipünk és

lesz ruhánk.

reggelig lesz kuzsikánk, lesz nekünk, lesz nekünk, lesz nekünk majd

mindenünk. Csülődös lesz lágy kenyér, hozsánna mindezért. Nézze meg, egy

kivélt Rómeo-zapán. És ez meg Julia.

Ó, a biciklista.

Anyának is érzi magát. Aggódik, értem. Biciklista?

Nem úgy néz ki, mint aki bicikszíszik?

Így de kapkodja az egydövid, egy hosszú lábait.

Megvan.

Maga az fényképész.

Maga a fényképész.

Hát akkor én leszek a magtehém.

Azért szép.

Még hogy biciklista.

Sziasztok! Jó napot kívánok! Sőt, később fotó

akármikor.

Nem átszpohar vizetkezembe.

Sziasztok!

Jöjjön ki a vízből, Margitka.

A 15.

végén jön a távirat, hogy fáradjak fel a 26.

testparancsnak.

Késcsók, csend, megfajlás.

Most a honleányhoz fordul. Magyarul mondta? Nem, tolmácsútjának. Öltözzön

fel.

Hogy van, Ducóka? Szükségem a házának, hogy megint énekeljek.

Szegény haza.

És végigjárta a lövészárkokat? A tábori kórházban dalokat énekeltem a sevesült

katonáknak, kedves. Azért ez csuda.

Énekelni, miközben a feje fölött fütyül a golyó.

A gránát. Én különben sem féltem soha a haláltól. Csak reszketett.

A hidegtől kegyelmes, asszony, de nem a félelemtől.

Be is szereztem egy jó kis reumát.

Azt be? És mit énekelt?

Olyan kedves kis szórakoztató dalokat.

Buzdította a katonákat.

És melyik dalt szerették a legjobban?

Ezt. Ferenc Jóska azt üzente Acárnak, hogy lányokat is

sorozdon be bakának.

Visszaüzent Acár Ferenc Jóskának, az apostoli királynak, hogy ugyan Jóska mi

a kutya.

Szép volt, kegyelmes asszony? Nagyon.

Azt meghiszem. Ezektől a kis daloskáktól úgy csillogott a szemük, mint most a

kegyelmes asszony.

Az olasz fronton is járt? Doberdo, 17.

január. Énekeltem, velem énekeltek, ó, hogy pompoltak, hogy ünnepeltek.

És észre sem vették, hogy közben meghaltak?

A hazáért.

Ezért a meggyalázott, ezer sebbből vérző, szegény kis Magyarországért.

Zokszó nélkül haltak meg.

De mennyi halott?

A művésznőt viszont kitüntették, mert olyan szépen dalolt nekik.

Mit mond?

Gunyolódik velem?

A papucsomat.

Tűnjen el, Sári!

Gyorsan!

Gyorsan, gyorsan, gyorsan!

Sirtogálok, sirtogálok.

Na csak!

Te jó Isten!

Észrevettem, hogy jön.

Megláttam az úton.

Kövess ide, itt vagy.

Nem magát várom.

Na látom. Te sem jutottál át.

Mi csinálsz itt?

Zsolti nővér nincs.

Ne hagyjak itt neked egy borotvát!

Ötkor! Pontban ötkor magáért jövök, érti?

Ne! Lássuk!

Miért? Háború.

Vár! Vár?

Nincs!

Ne gyere ide többet, érted? Soha! Ne gyere!

Ki vagy te?

Tudja, hányszor végig gondoltam ezt az utat.

Ideérünk.

Beszállunk a csónakba, átmegyünk.

Gyere vele.

Én kérlek.

Szégyenli, hogy itt hagy?

Sajnál?

Igen.

Miért?

Nekem ez az egész már úgy megy.

Masszázs.

Elkivigasz. Mint nőből is árad belőlem valami.

Mi árad?

Árad.

Tényleg nem akar egy búcsúmasszást?

Ki tudja, találkozunk-e még? Nem akarok.

Kár.

Férfit még úgysem haszíroztam.

Biztosan szégyelném magam.

Pedig már a kezemben vannak a mosztulatok.

Hagyd abba, hagyd abba! Nem hagyom.

Csak egy életem van.

És egy nőnek férjhez kell mennie.

Nézzen rám.

Ez a kis fiatalság elmúlik.

Te megőrültél.

Én meg.

De nem úgy, ahogy maga gondolja.

Mind férfinak ilyen soron van.

Már van szerető.

Úristen, benned nincs életöztön?

Nincs élni akarás?

De van.

És félelem?

Az is.

Egy olyan állandó kellemes.

Magától? Magamtól? A kutyáktól?

Mit akarsz te?

Mire beszéljelek rá?

Jönni vagy menni óhajt kedves Sárika, vagy Zsófi néni, vagy mi az Isten... Az

volt Zsófi nődén, aki meghalt!

Jön a halász.

Még öt mondat.

Azt üzenem, hogy itt vagyok, és azt üzenem, hogy vagy jöjjön ide, akit át

kell vinnem, de akkor holnap.

Vagy ne jöjjön, de akkor tudassák vele.

Mert nem bírom tovább.

Főorvos úr, kérem!

Főorvos úr, kérem!

Ezt a borotvát itt bent találtam.

Mit keres maga ilyenkor a fürdőházban, kisasszony?

Jóit.

Az ember elvégez egy-két hovájárt gyakorlatot. A hümmögő metodikával?

Ezt a borotvát szeretném átadni.

Dobja csak bele a tóba, de nagy ívben ágott a kisasszony.

Jobb karlendítéssel és hümmögve.

Tessék?

Igen.

Nem szabad magát elengedni, Margitka.

Fázom.

Nem olyan sürgős a gyógyulás.

Sőt, ez a rosszulét kifejezetten jól jött nekünk.

Margitka?

Maga mit gondol, miért van itt az apám?

Maga miatt.

Nincs hova mennie.

A házunkat felgyújtották. Ausz!

Itt se fizetünk.

Tudom. Szegény vallag, doktor.

Apa azt mondja, csak tavaszig kell kihúzni.

Akkor majd leszaladunk a Mária Pócsi búcsúba, és ott három nap alatt

összekattogtatja az egész pénzt.

Aztán tiszta alappal indulunk tovább.

Hová?

Ahol búcsúban vásár, mi otthon vagyunk.

Apa azt mondja, amíg a masina megvan...

Miért? Mi a fenét mondaná?

Igaza is van.

El akarok menni innen.

Tanulj meg, fiacskám, komédiázni, Tanulj meg

kacagni, sírni, ha kell, Tanulj a rosszhoz is jó

képet vágni.

Jöjjön! Vigyázzon!

Jó estét!

Maga nem normális sári.

Miért nem fejezte be a medencét? Nem akar találkozni magával.

Vagy velem?

Nagyon fáradt voltam, mesternő.

Gondoltam, inkább hajnalban lejövök.

Fejezze be, Sári!

Az ember elkezd valamit.

Jöjjön le!

Mi a baj, szívem?

Mondja, visszajön maga egyáltalán? Két hét.

Tizennégy nap pihenés.

Istenem, ha én most becsomagolhatnék és elmegyek.

Kisasszony!

Fáj a fejem, masszírozza meg!

Mitől fél maga, tündérkező?

Tündérkező? Ne ízélje már!

Nem jön vissza soha.

Akit eszem, ébren lát, Annak hason bűve rád, Azt szerest meg, azt imád.

Tigris, medve, macska bár, Legyen vatka.

Néhaj!

Az elutazására.

Egészségére.

Egészségére, nagyoska.

Csak maga után.

Igyonsára, igyon!

Az utazására.

Tögölj meg!

Kisztián?

Hozd meg.

Jó.

Szóra, szóra.

Kinyílik az ajtó.

Köszönöm.

Fél óra Margitka, aztán visszafekszik az ágyba, megígérik?

Margitka, készen vagytok már, gyerünk.

Gyűjti róla Mapa az emlékeket? Margitka!

Hogy szabad ilyet mondani?

Kisasszony!

Kell beszélni. Igen.

Találkozunk a hídon. Igen.

Holnap. Igen.

Hölgyeim, hölgyeim!

Nos, Remény úr, hová üljek, parancsoljon! A művésznő és a kegyelmes

asszony közé, ha megfelel, főorvos úr.

Kérem, majd az öné a direkció.

Nagyon jó lesz mosolyogni, nagyon jó lesz türelem, kicsi türelem.

Sari, hova van maga?

Dolgon van. Majd én elviszem.

Nem kell. Jöjjön.

Jöjjön. Nem megyek.

Nem?

Én nem ismerem azt a szót, hogy nem.

Jöjjön.

Én nem mehetek magával sehová. Miért?

Mert én nem szeretem magát.

Na, gyerünk!

Szállj be!

Szemet! Nem!

Eltűröt!

Kivettem!

Tudod csinálni?

Nézd meg!

Főorvos úr! A reményilányhoz gyorsan! Főorvos úr!

Vigyek innen!

Vigyek innen!

Nem! Nem! Nem! Nem engedem! Nem engedem!

Megbestelenítik a halottat! Ne csinálják! Nem engedem! Nem! Nem

engedem! Nem!

Nem! Nem engedem! Az ablakot! Igen! Nyissa már ki!

Vegyek!

Vigyék már innen! Nem értik, hogy halott!

Menjenek innen!

Nézzen rám!

Csak rám!

Nem halt, meg él!

Amíg élt, magát hívta.

Maga hol volt?

Meghalt.

Hát, meglőtték.

Most már meghalt.

Hogy az Isten verje meg ezt az egész házat!

Margit! Margit!

Jó reggelt!

Jó reggelt! Jó reggelt!

Jó reggelt!

Elmész?

Hova?

Hozzá a másol. Mi gondol, hova mennék?

Isten áldjon, Jóri.

Aztán vigyázz, el ne tévedj az utam.

Vado a casa, signor dottore. Si sieda.

Vado a casa.

Lei non è ancora acquarita.

Faccia la via più corta.

Ez minden részében nem áll.

Ez az, amit akarok.

Itt nincs semmi és nincs semmi.

Köszönöm. Köszönöm, de nem tudom még ezt az exotikus esküvőt.

Kérem azt a bőröndet.

Tessék.

Maga volt itt az egyetlen.

Sárika.

A kelendjéjéhez.

Gyűlik már rá god a kisasszony, gyűlik.

Ha az országban járkál, ahol búcsú, vásár vagy... ...eféle alkalom van, én

ott vagyok.

Keresem meg Sárika.

Ha az országban járok, Remi bácsi?

Akármikor.

Ez lenne a főhad nagyurgyilkosa?

Egy ilyen?

A Józsi nem jött vissza, mert megölt egy tisztet.

És ezért őt is megölték.

Hogy mondhat a doktor úr ilyet?

A Józsi soha életében nem ölt meg senkit.

Mindegy.

Most már mindegy.

Nem is tudom.

És temetés se lett.

Jó napot kívánok. Érem az igazolványát.

Kérjük a vallagszanatórium vendégeit, fáradjanak a kocsihoz.

Köszönjük.

Épp fog a formás segg.

Bocsánat, kegyelmes asszonyom.

Sokra is ment vele?

Hát, hogyan kérem, hagyja már a maga utálatos emlékeit.

Ilyen elnézést, kegyelmes asszonyom.

Ez egy koszfészek.

Egy halottasház.

Magának nem muszáj.

Ne maradjon itt.

Megérkeztünk.

Helyes.

Banyák!

Egy férfi ül a kocsiban!

Nézzétek! Mesternő!

Mesternő!

Megjöttek! Itt a kocsi!

Ez is visszajött.

Mesternő, itt vannak. Na, végre.

Vajon kihez jön ez az ember?

Én nem várok senkit. Nem mindegy, az nektek.

Ez az utolsó férfi, akit látok az életben.

Jó napot kívánok. Hogy utazott ágot a kisasszony? Hogy érzi magát?

Visszajöttem, meg akarok gyógyulni.

Egyenesen könyörtelen vagyok magammal. És maga kit keres? Jó napot kívánok.

Galambos Saroltához jöttem.

A faluban, az állomáson mi hír van?

Csend van, kisasszony. Mindenkit igazoltattak. Ezt is. Az a dolguk.

Meddig akar itt maradni?

Átutazóban vagyok.

Igen? És milyen ügyben keresi a Sárit?

Magánügyben, asszonyom. Igen.

Megmondanám, merre találom?

A Sárihoz jött.

Most mit szól hozzá?

Egy ilyen kedételen tramplihoz.

Cselédek. Egyszer mindegyikhez beállít valaki.

Tessék, itt lesz.

Köszönöm, asszony.

Valambos kisasszony?

Kezdj, csókolom.

Elex doktor küldött magához Pestről, a MAP kórházból.

Magát?

Engem.

Amit az Elex doktor úr mond, az parancs.

No. Galambos ávtásnál.

Ez a legjobb.

Mi a legjobb?

Hogy ezt is megértem.

Hogy Galapos eltársa.

Mi van?

Hány óra?

Nem tudom.

Megúszunk?

Nem kicsi neked ez a cipő?

Knapp.

Mikor indulunk?

Ha besötétedik.

Éhes vagyok.

Én nem bírom az éhezést.

Nem fogunk éjjel halni.

Lehet, hogy hiába volt az egész.

Min gondolkozol?

Fogd be már a szád.

Legalább egy percig.