Original subtitles

Ez az örök élet fája, s éjenként megindul bája.

Érni kezd a fán az alma, arany gömbbé duzzad halma.

S mégsem lehet leszakítnom, ősrég óta ez a kínom.

De ha én se, más se egyen, ettől boldog más se legyen!

Véget vetek ennek máma!

Te mihaszna lány, csak a port kavarod. Na, takarodj!

Mit csináltok, rossz bogácsok?

Szívódjatok fel, mint a felhők! Iszkiri, kis semmirekellők!

Te meg hiába termed az almát, ma megásom sírod halmát!

Álom, álom, édes álom Szállj a csendes föld fölé

Miért teszed, hogy tovalejtesz?

Állj meg! Engem itt felejtesz?

Minden éjjel otthagy parlagon. Ez mit jelent vajon?

Csuváj! Ereszd el, te csizmafogó! Szét ne tépd!

Ej! Mintha a kutyám szájából húztam volna ki.

Te is hallottad?

Nahát! Éjjeli délibáb?

Csss! Csendesebben Csuváj!

Pont, mint álmomban!

A lányt, ki ott volt velem, talán majd most meglelem.

Apám erővel tartana itt benn.

De egy királyfit bezárni, még mit nem!

Csak mert bóklászom az 1x1 helyett? De találok majd egyszer egy helyet!

Ahol, meglásd, Csuváj, hős leszek!

Bocs, atyám, de mi a szomszéd királylánnyal

nem lennénk álomszép pár. Különben is rá még két szomszéd vár.

Új útra indul gazdád, de az éjt ne virraszd át.

Most te horkolj úgy, mint Csongor.

Ez az, jó kutya!

Ha fontos dolgod lenne, rögtön elnyom a buzgóság? Jó ég, te sózsák!

Meglásd, még büszke leszel rám!

Most te vagy az erőd kapitánya! Légy résen!

Hé, Fülöp, most fülön csíptünk!

Nem te vagy ma a királyfi őre? Állj meg, te dőre!

- A füleden ülsz? - Ööö… ki? Kiküldtek!

Hát a füleden. De nem ők, hanem te!

Mármint… engem küldtek ki, kitüntetett küldöttként.

Hogy ki küldött, abba nem megyek bele.

- Ne menj bele a falba se, te suta! - Pont olyan sükebók,

- mint a Csongor gyerek! - Halkabban! Itt a falnak is füle lehet.

Méghogy én sükebók! A két lükepók! Nem is ismernek!

Hű, de sötét ez az erdő!

Itt a tőröm, s magam. Kár összetörnöm magam.

Elleneimmel szemben elég a pengém, s a királyi vér minden eremben.

Aranyalma ághegyen. Minek, ha nem nekem terem?

Ez az alma álma másnak…

Tíz körömmel addig áslak, míg teljesen ki nem vájlak!

Mi ez?

Miért ölelsz, te randa inda?

- Eressz el! - Mi baj?

Mi a zsivaj?

- Bőgő bivaly? - Kuvik huhog így netán?

- Rém, a bolygó rém nyakán? - Csép anyó a piszkafán?

Kegyelmezz, Mirigy mamának!

Faüszög.

- Fertelem. - Vén vatyorgó veckelem.

Drága jámbor, három gyermek. Segítsetek, vén Mirigynek!

- Ott a nyanyó! - Lóg a fán.

- Jutalmatok bőséges lesz ám. - Ráfázott a kispofám.

Bogárrá, egérré teszlek! S bagoly képében mind megeszlek!

Gyertek vissza! Komisz semmirekellők!

Átkozott kis…

Tán a vén idő ükanyja lehet ez, ki süvölt, mint a leláncolt fergeteg?

Te, jó legény, honnan lépsz elém?

A kastélyból jöttem, onnan. Biztos hallottál már rólam!

- Mivel ékeskedem, saját királyi tollam. - Királyfiú!

Ez a vidék apád birodalma, de csak én tudom, mire jó az aranyalma.

Az almáidtól mégis mit remélsz, te, vén penész?

Ne légy kaján! Mert nem tudod meg, a csodafához miért jön a lyány.

Mily csodáról prézsmitálsz? Nyögd ki hát!

Hogy parancsolgat!

Leányt látol, ha eloltasz a fától!

- De, hogyha lóvá teszel! - Jaj, úrfi, akkor vesszek el!

Ha ravaszkodom, rókává változzon a lányom át, s vadász űzze lábnyomát!

Egykor a legszebb én voltam a mocsárban mind között, de vénségem a fához kötözött,

hogy reggelre ne tűnjön el mind a gyümölcs.

Ha-ha-ha! Te mint legszebb, vén szemölcs? De már nem kell, hogy krémre költs.

Ne csúfold a régiséget!

Ifjúságod múló ábránd. Itt lent keresed az égi szépet,

ám álmaid titkát csupán én tudom. De előbb eressz szabadon!

Azt már nem, anyó! Ha tetszik mondandód, mehetsz, agg bogyó.

Na jó! E fát egy tündérszép leányzó ülteté el,

és az ifjúság gyümölcsét lopja róla minden éjjel.

Ha nem hunyod le szemedet, kilesheted, amint almát szedeget.

Miért hinnék teneked?

Valamikor bennem is tündér lakott, de megcsalatva hagytak ott,

lelkem megtaposták, s azóta vagyok e földi fogság anyója.

De a bosszúm kéjes leszen, a tolvajt három éjje lesem.

Ám amint meglegyint az éjtakaró csücsöke, rögvest elragad a csicsika.

Ráadásul nekem méreg, hogyha az almákhoz érek.

Menj szabadon, vár a vadon!

Katyvasz volt ez a mese, de rajtad szívem megese.

- Téged, hogy nem bánt a csodafa? - Hogy bántana, vén kofa?

Csak úrrá leszek egy almán, atyám uradalmán!

Áldás szálljon rád, úrfi! Hattyúszárnyon! Hogy gebedj meg, azt kívánom!

Éppen, mint álmomban. Csak az a lány hol van?

Nem lesztek Ti álompár,

itt a varázs, az álom vár!

A tündér lányból nem eszel, az én lányomat veszed el!

És ha sosem találom, mert ez is álom?

Jaj, szegény Balga, édesem! Hol bóklászhat éhesen?

Összevesztünk, s emészti a komor bánat. Neheztel, mert elszegődtem komornádnak.

Hogy elhagytam, azt hiszi a sült tülök. Asszonyom, én szédülök!

Nem vonzanak a kék egek, én idefenn rettegek!

Ha-ha-ha! Nem hallom a szavad! Kiabálj csak, szabad!

A kastélyban az ablakot ha sikáltam, már pilléket éreztem a hasikámban.

Jobb nekem a gyalogút. Azt kérted, a királyfiút magasztaljam,

kiben tömény a földi báj. Hát miért kellett, hogy ide fölcibálj?

Balga meg a faluban nejtelen, pedig… Bújában biztos helytelenkedik.

Ha üres a gyomra, rá ne kapjon a gyomra.

Nézzünk itt körül egy percre lenn, hátha látom a hercegem.

Itt gaz van, de fickó nélkül.

Tündérek közt nem lesz párom,

hát innen várom a csodát. Ezért ültettem e fát.

A fa kincseket terem, s a fő kincs a szerelem.

Elillantál Tündérhonból, de ha Éj úrnő ezt megorrontja, tombol.

Nem tudhatja meg az Éj! Percéletű emberek közt a tündér meg nem él.

Csak jőne, ki hozzám való, mint ághoz a levél.

Drága úrnőm! Ki az, kit a sors erre vetett?

Az emlegetett szamár, s a lóbőrt húzza már!

Bár hölgy láttán ki haptákba áll, oly férfi hol van ma már?

Valóban ő az! Szép legény! Őt láttam fentről meg én.

Áldott Fortuna! Bár mostantól sorsom jobbra fordulna!

Csak a szíved nehogy feldúlja!

- De miért suttogunk, mint a szél? - Jól beszélsz.

Ébrednie kéne. De várj, mégse!

Erre várok mióta, most meg reszketek. Mit tegyek?

Na, elég legyen! Nem azért leltem meg neked, hogy most gyáván megremegj.

Bátrabban, te szende lyány! Nem lobban szívedbe’ láng?

Álom, álom, édes álom Szállj a csendes föld fölé

Túl a sötét éjszakákon Reményként gyullad a fény

- Álom, álom, édes álom… - Mi ez?

Ááááá! Tündér ének.

Átok, átok, édes átok

Átok, átok, édes átok Szállj a szennyes föld fölé

Hitvány álom száll most rátok, mesétek ma véget ér!

Ébredj, kérlek!

Megvagy, tündérlány!

Boldogan álmodnak, míg engem a bosszú hajt.

Hát, levágom e hosszú hajt.

Ho-ho-hó!

Megvan a kincs! A tincs!

A hajam! A tincseim! Örök élet nincsen így.

- Mi történt? - Az Éj királynő tudja titkom.

Álmomban láttalak.

Jöttél az éj leple alatt, de az én szemem leragadt.

Nálad hagyom szívemet.

- Mennem kell, mondhatatlan bú temet. - Maradj, szívem!

- Ne öld álmom! - Engedj szállnom!

Ég áldjon!

Várj, égi madár!

- Elment a madárka. - Segíts! Vezess utána!

Le a mancsot, itt Tünde parancsol!

Már a hajnalcsillag int, s hattyúvá változom megint.

Tünde a neve? Szívem reszket bele.

Jól figyelj!

Sík mezőben hármas út, jobbra, balra, szertefut,

a középső célra jut.

Sok szerencsét, Csongor úrfi!

Várj!

Repülj csak, te lüke libuc, átkom elől messze nem jutsz!

Lányomat ékíti majd Tünde hajkoronája, és ez Csongorral örökre összeboronálja!

És akkor…

Mirigyé minden hatalom!

Kietlen egy tartomány.

- Engem itt nem hív a vágy. - Itt az Éj országa van.

Jobb szeretnék messze lenni, mint Pozsonytól Hortobágy.

Az Éj asszonya tán nem orrol meg mégsem.

S nem lesz nagy, ránk rótt büntetése.

Odanézz!

Ó, mily szép ruha, s milyen hosszú uszály!

Ilma, muszáj?!

Mily vakmerő kéz illet engemet?

Halhatatlan-nyughatatlan leány,

ki világok közé rekedt. Én ismerlek tégedet!

Elhagytad fényhazád az értelmetlen szerelemért,

és helyette a boldogtalanság játékszere levél, mint minden földi lény.

S most visszafogadást rebegne a szád?

Légy mindörökké számkivetett!

Legyen a kis föld a hazád!

Órákat élj, a századok helyett!

Ha nem talál rád a szerelem, holnap a hajnallal…

Légy fénnyé te is!

Most pedig menj!

Ne lásson többé szemem!

- Mi ez? Csapda? - Nem csapda ez, hanem repde.

Drága lányom, rókalányom!

Bújj elő! Hogy nem találom!

Drága lányom, bújj elő!

Né' csak, a vén zsörtölő!

Miért pont rókává változtattam?

Nézd, mit hoztam! Rókaszőr helyett szép aranyhajat!

Mér' nem találom? Hé, rókalányom!

Egy karó! Boszi, evvel mit akaró’?

- Mekkorát tanyált! - Banya-tanya!

A három szőrmók szörnyeteg! Most végetek!

Hacsak, nem segítetek megtalálni lányomat.

- Aki most épp biza’ rókatündér. - Á, nézzétek!

Anyóka hajtja a rókát, hogy rátegye a parókát.

Hajahuja!

Ördögfattyak! Agyatok latyak!

Nem paróka! Tündérüstök! Elátkozlak, megfeküsztök!

Köszönjük az ehetőséget, ó hatalmas boszorkány!

- Mi van? - Rókahús, rókahús!

Végetek van korcs ördögök, büntetésből átkot köpök!

Rátok száll és belétek mar, összevesszetek, de hamar!

A három út itt ütközék. De hisz mindegyik közép.

A helyes út merre visz? Mehetnék épp erre is.

Ó, vándor jő tétova tevén.

Segíts hát döntenem, te vén!

Tízmilliárd-huszonegy, tízmilliárd-huszonkettő.

Még egyszer ennyiség kell, és akkor talán elégedett leszek

- az összegyűjtött mennyiséggel. - Állj!

Útonálló! Hordd el magad!

- Pénzre fáj a fogad? - Nem, dehogy!

Olyan ismerős nekem ez a haramia. Csak nem te vagy az árgyélusi király fia?

Kérdésedre választ kapsz, ha előbb az enyémre választ adsz.

Melyik a középső út?

Gyere velem, és téged is gazdaggá teszlek!

Velem tarts, te fiú! Hagyd a basát és a tevét!

S együtt meghódítjuk a világ minden szegletét.

Nem mutat jó utat. Legyen benned tudat!

Minden eszed elment?

Ész nélkül követnéd a kalmárt, s a fejedelmet?

Fiú, ne hallgass rájuk, gyere velem! S én a tudás minden titkát felfedem.

Befejeztétek? Mondd hát, mit akarsz, gyermekem?

Tündérországot keresem.

Á, értem! Úgy látom, a fiú túl sokat volt a napon.

Királyfi! Amit keresel, neked megmutatom.

A gömbömbe nézve tüstént jól látod, mi jelentheti Tündérországot.

Jól figyelj!

Ha engem követsz utamon, tiéd a végtelen vagyon.

Kezedben lészen a pénzek csapja,

s szolgád mind, ki a fényűzés rabja.

Ment-e a kincsek által elébb a világ?

A gazdagság oly gyümölcs, hol gazság volt a virág.

Ha engem követsz utamon, tiéd az ország, a hatalom.

Kezedben lészen az erők csapja,

és nem baj, ha hajlasz az erőszakra.

Ment-e a könnyek által elébb a világ?

A hatalom oly gyümölcs, hol bánat volt a virág.

Ha engem követsz utamon, tiéd az ész, a fogalom.

Kezedben lészen a tudás csapja.

Minek ismétlés az anyja, de az ész az apja.

Ment-e a könyvek által elébb a világ?

A tudás oly gyümölcs, hol a lélek volt a virág.

Álmodtam csak? Ez mind középső út, vagy egyik sem az.

Jaj, jaj!

Hiába rotyog a kondér, ha ennyi baj és gond ér.

Bánatomban itt eszem, mer’ elhagyott a hitvesem.

Viszlát világ! Ennyi volt!

Csapok egy nagy lakomát!

Amivel magamat a zsírból, a sírba rakom át.

Hát, szépen elfeledt, ez a derék Böske engemet.

Felfal a bú, vagy én falom fel a maradék büszkeségemet.

- Csongor úrfi! - Ismersz netán?

Persze!

Megszólítni azért voltam ily bátor, mert sokat hallottam rólad Ilmától.

- Ilmát is ismered? - A hitvesem!

A kastélyban volt cseléd, de itt hagyva emberét

régi gazdát inkább egy újra cserélt. Nők!

És te mégis töröd magad, hogy rálelj?

A nagyvilágon kívüle nincsen számomra nej.

- Te kit kutatsz, jó barát? - Egy tündér arát!

De nem láttam, csak almafát, és tövében vén banyát.

Úgy tudtam, csak mesékben vannak tündérek.

Ah, pedig ez tündér lesz. Azért is hívják Tündének.

Tünde! Ő az úrnő, aki miatt felém se néz, a hálátlan fehércseléd!

Hattyúvá lett a két éteri lány, s Tündérhonnak vették az irányt.

Még hogy Ilma hattyúvá? Varjú lesz az, rút vészmadár! Kár-kááár!

Mondd csak, elszegődsz társamul?

- Vezess, Csongor úr! Merre, mondd már! - Ahol Tündérhon vár.

Ó, csak az a tündérrege ránk ne rogyassza az eget!

Sátorfát szedek.

Itt az egész kincstárom! Instállom!

Nagyzsákos úr! De kacagok! Elhoztál minden kacatot?

Most, hogy mondod, hoztam dinnyét,

a sonkához meg oldalast, de persze pár szál kolbász otthon maradt.

Sebaj!

- Menj vissza, ha ez meredek. - Nem!

- Maradok! - Biztos?

- Az út veszélyes, sőt, félelmes! - Annak nem, aki élelmes.

- Oda is veszhetünk. Nem éli túl akárki. - Csak Árki!

- Ez az első nevem. - Most viccelsz velem?

- Milyen név, barátom? - A sajátom.

Árki Balga. Árokszélen találtak.

És az étteremnyi lábos? Itt terem bokron-árkon?

A gyomrom állandóan korog. De inkább azt mondd, merre menjünk,

- és ne vigyorogj! - A szívem arra húz.

Jössz-e már?

Ó, a hűtlenül repkedő tündi-bündi hattyúk! Remélem, őket hamar elkaphatjuk!

Lelkem máris Csongoron boronga. Vajon nem voltam hozzá túl goromba?

Ilma, én meghalok.

Hagyjuk még a hattyúhalált!

Hajam tincsét valaki levágta, de szívem kincsét én hagytam magára.

Asszonyom, a hármas útjel itten áll!

- Az úrfinak azt mondtam, téged itt talál. - De nem talál. Eltévedt talán?

Remélem, még találkozunk!

Honnét tudod, hogy nem csak szíved ábrándját kergeted?

Mert elragadott a szerelem, mint a fergeteg.

A szerelmet, hogy ismernéd föl, te? Csak most jöttél a Földre.

Érzem, Ilma, érzem.

Gyomromban remegő izgalom. Kipirult az arcom, libabőrös a karom.

Az csak tüzes napsugár és kósza szél, angyalom.

Ah, akkor mi a szerelem?

Mit tudom én! Az uramnak a krumplis lepény.

Siessünk tovább!

Csongoromra lelnem kell, míg a Nap újból fel nem kel.

Ez a Balga talpa, legalább akkora, mint medveláb!

- És van itt egy másik nyom! - Ez Csongoré, tudom!

Benne van a címere! Érjük őket utol, gyere!

Mily csodás nap! Még a levegő is más! Érzed?

Érezném…

…ha kapnék, de nem kapok.

Minek így loholni a nők után? Az úrfi megzakkant netán?

Hólyag nő a térdemen, nem szoktam mászni bérceken.

Most suta vagy, vagy merész? Nem nézed, hogy hova lépsz?

Csend, te mulya! Csörtetsz és kolompolsz, mint egy gulya!

A lármájuk pokoli, de hozzád képest pikula.

Ide a bocskorral!

- Te meg az ostorral! - Elegem van!

Három árva ördögfióka.

- Sose láttam még ekkora hajcihőt. - Halkan húzzuk fel a nyúlcipőt!

Ha szólok, uccu nekünk!

Most szólok! Hanyatt-homlok!

Legyetek üdvözölve, Őnagygonoszi, Szőröspatai, Hegyesszarvi vitéz urak!

- Megmarunk! - Megkarmolunk!

Megtépünk!

Meg ne próbáljátok! Hiszen pont a segítő kézbe harapnátok.

Ő rendezi viszálytok. Ravaszabb a rókától, ez az ifjú prókátor,

A becses neve… Szóval úgy hívják, hogy…

Senkiházi! Akarom mondani… Sonkaházi-Dinnyés uraság!

Tanult, bölcs és ékes ifjú.

Itt áll tettre készen, s most köztetek igazságot tészen.

Vagy gazságot.

Csak nem a három ördögpalánta?

- Tudsz rólunk talán, te? - Én mindent tudok, még azt is, amit nem.

- Milyen viszály van köztetek? - Apánk meghalt, árván maradtunk.

- Csodálatos a palást! - Kaphatsz egy jónagy maflást!

Három a magyar igazság, de elég egy dumás.

Egy! Apánk sírba megy.

Kettő! Árvák lettünk ettő’.

Három! Ennyi darabja van az örökségnek, de külön-külön mit sem érnek,

működni viszont, az ördögnek sem szeretnének.

Van palástunk, bocskorunk meg ostorunk. De ki tudja, hogy osztozzunk?

Az ilyenkor szokásos királyi, táblabírói jogrendet követve,

és tekintve, hogy bár, szerény a hagyaték, de a feleknek nagy a tét,

kihirdetem, hogy a köpeny legyen aaa…

A legkisebbé!

- Ó, te pacsmag! - Ó, te poszméh!

Szedje össze magát, ó nagyon bölcs Kolbászházi Tesze-Tosza úr!

Sonkaházi-Dinnyés!

- Ó, akárki! - Nyugalom, Árki!

Akkor próbáljuk meg még egyszer!

A tárgyak külön mit se érnek.

Az ostor súú, indít, a bocskor tyúú, süvít,

a köpeny pedig elrejt. Ennyit tudunk, többet senki sem sejt.

De nézzük meg, te vajon rájössz-e!

Most külön vagy együtt nem áll össze?

Nem azt mondtad, hogy mindent tudsz? Még azt is, amit nem?

Milyen bölcs vagy?

Tudni, tudom! De nem biztos, hogy értem.

Na, most már elegem van!

Aki ismeri a tárgyak titkát,

senki által nem hallatik, nem láttatik és

- ott terem, ahol csak akar. - Tatik!

Hallgass, kis hernyó! Nincs is ilyen szó!

- De van! - Nincs!

Van. Hogy ne lenne? Most mondtam!

- Nincs! - Akartatik! Tetatik!

- Tatik! - Te majd tőlem pofon kaptatik!

Tudom már, hogy osztozástok miért bajos! Sőt, lehetetlen!

Örökségtek külön viszály, összefognotok így muszáj.

Úgy van! Mondd, hogy úgy van!

Három domb van arra szemben, egyenlő távolságra innen.

Fussatok fel rájuk hamar, és aki elsőként ér vissza hozzám…

A három szerszámot az vigye! De előbb tegyétek le elém, ide!

Sonkás Csülök uraság, tessék, az ostor.

Dinnyelé báró úr, ím' előtted a bocskor.

Add ide!

- Aki tehát elsőként terem itt fent… - Az visz mindent!

- Illa berek! - Kurrah, Berreh!

Eddig az ördög bújt beléjük, de most az ördögöt rád cseréljük.

Nem, nem lehet!

Na jó! Mit tud a három jószág? Szívesen kipróbálom!

Irány Tündérország!

Úúú, keserves élet! Ez köddé lett!

Ejj, az aljas köpönyegből kiforgató!

- Bocskor-orzó, ostorlopó! - Ellopta a kincsünk!

- Duzzog… Duzzinnyó… - Apánktól a varázsige rád maradt,

amit ha együtt kántálunk, a sunyi tolvaj villámgyorsan ráfarag.

Érted? Mert a verstől elmúlik a varázserő, így kerül az ostor, bocskor, palást elő.

De, nem!

Szállj le tolvaj köpenyemmel,

bocskorommal, ostorommal, bokron, árkon és hegyen,

szörnyű hullásod legyen!

Szállj le, szállj le és ne fuss! Ördögök körmére juss!

Szállj le, szállj le és ne fuss! Ördögök körmére juss!

Szállj le, szállj le és ne fuss! Ördögök körmére juss!

Hóóó! Szent egek! Félek, nagy port verek!

Becsapódott!

Kit rejt e nagy kalap? Ez itt a hazug tökkolop!

Szólj, hová ment szép urad?

Szólj már, te ferde, rossz kerék! Te pöszmedék!

Kíméld Balga sógort! Az úgy volt, hogy felettébb kilelte a hideg Csongort.

Ki az a Csongor?

- Akkor nem is Dinnyés sonka? - Becsapsz, dinka szolga?

Ne a neveken lovagoljunk!

Láttam, hogy nagyon beteg, ezért a köpenyt ráterítettem.

- Mit gondoltok, mi lett vele? - Nyögjed kifele!

Eltűnt, mint síkon a délibáb,

- pedig nem akarta. - Mert a köpeny betakarta.

- Hát az ostor? - Hát a bocskor?

Na! Csongor úrfi nagyot lépett, és megbotlott a bocskorban.

Az ostor úgy csattant, ahogy esett, az úrfinak meg nyoma veszett.

Nem tudom, most hol van.

Hallod ember, ez olyan vaskos, buta hazugság,

- mint a fejed. - Elegem van!

Egy! Megkínozzuk! Kettő! Felkoncoljuk!

Négy, ja nem, három! Felnégyeljük! És végül apró cafatokra tépjük!

És az iciri-picirivel?

Mind megesszük!

Valami felderengett az eszembe’.

Szólj, vagy a fejed lesz leszedve!

Láttam merre ment, de vezetni nem tudlak titeket.

Mivel rajtam átestetek, ti tettétek sánta, béna ronggyá testemet.

Jaj, ha nem tudtok a régi helyett új lábat hozni,

legalább két hétig hagyjatok lábadozni!

Idefelé jövet láttam egy kis kordét,

azzal megleljük a hazudós kópét!

Húzzatok, ki tudja, meddig húzhattok! Mikor lesz a bal lábamból jobb.

Csongor rossz lóra tett, bármerre van.

Nekem kocsim van, és három lovam.

Repked itt a szerencsétlen, mint valami griffmadár.

Fejében csak leány-álma jár.

Reám pedig talán Ilma vár, s értem piheg keble halma már.

Aha! Micsoda szerencse!

Erre jő a három lurkó és a tuskó.

Ez az! Kővé válok a sziklaszirten, és fülelek megfeszülten.

Elszunnyadtak a kis alamuszik.

Pedig azt hittem, az ördög nem aluszik.

Ördög vigyen!

Nézzük, merre van Csongor úr.

Üsse kavics! Balga nélkül úgysem boldogul!

Nézzétek! Haladunk!

Suhanunk! Repülünk!

Fut a lejtőn szekerünk, a végén összetörünk!

- Ezt nem úsztuk meg szárazon. - Megszökött, az átkozott!

A kordénkon egy kártékony követ hagyott!

Te, utálatos förtelem! Ne packázz, te kő, velem!

Undok állat! Megfizetsz!

Széttörlek és megütlek!

Nesze! Üsd, vágd, nem apád!

Apacuka-fundaluka, funda-kávé-kaman-duka, ab-cug-fundaluk,

funda-kávé-ka-man-duk, duk-duk… Duk?

Kár vergődnötök, korcs ördögök!

Most azonnal megálljatok, rókaevő vadállatok!

Háát, az úgy történt, hogy izé, őő hát…

Fogta magát, elszaladt, és nem tudtuk, nem tudtuk, hogy ő nem falat…

- Hogy nem ennivaló. - Micsoda?

Ebből egy szót se értek, te pokolmanó!

- Hát rajtunk biztos látod azt… - Nem ettük meg a lányodat!

Így állunk hát? Kis gonosztevők! Be akartatok csapni!

Bár nem tudtunk rókát enni, de igyekszünk jóvátenni,

- csak mondd, hogy mi kell. - Kapóra jöttök ahhoz, amit Mirigy tervez.

Mert mi kell egy ördögi tervhez?

- Mi? - Hát, mi?

Ördögök! Ördögök kellenek! Ostobák!

Látjátok kunyhónk, pitvarunk?

Mi most itt tanyát verünk.

Csongor midőn erre kerül, s ide mint fáradt vendég, beül,

mi elkapjuk feltétlenül, s imígyen ő tündétlen marad.

Úgy megbúboljuk a jómadarat!

A jussotokból kitúrt, de megbüntetjük a kis ficsúrt.

A holmitokat is visszaszerzem én, és közben a szép legény… majd lépre mén.

- Jussunkról honnan tudsz, te vén anyó? - Ha nem tűnt volna fel, te undok békasó,

boszorkány vagyok, és a létező legnagyobb!

- Parancsolj velünk! Mit tegyünk? - Megyünk!

Te majd Csongor álszolgája lész.

Az a bamba Balga, nem nagy ész, nem is merész.

Igaz is! Ti meg elkapjátok az igazit!

- Mit csináljak Csongorral? - Megszórod eme álomporral,

és mire ő felébred, vége is a mesének!

- Kapszli! - Vörös!

- Mar! - Ti mit idétlenkedtek?

Dologra! Ó, hogy az a…

Ne magadra szórd te, ostoba!

Na, mondhatom, marhára hasonlítok Balgára.

Várj sorodra szépen, míg a színpad nem áll készen!

Ti pedig a házban várjatok, tudjátok mi a dolgotok!

Édes szabadság! Az embernek nincs gondja!

A fű zöldebb, az ég kékebb, és az erdő lombja…

Vörösebb lett? Ravasszal rügyeznek a fák?

Leszedlek, pupák.

Hát, ez a koma, csak huss! Azt se mondta, fapapucs.

Jaj, jaj!

Van ott valaki?

Különös. Kit rejt az üreg? Tüdőbeteg az öreg.

Jobbulást!

Szószatyor, ne tátogass itt, segíts kihúzni a gazdit!

- Csongor úrfi! Hát itt vagy? - Tündérhont majdnem meglelém!

De a magasból, az ábrándos álmokból, ide zuhantam le én.

Amikor apám azt mondta, a szerelem sötét verem,

nem gondoltam, hogy szó szerint kell értenem.

Olyan volt, mint a gondolat, a sugár, mely egy messzi égből

más világba szökik át. Jöttem, vagy csak álmodám,

hogy alattam, és fölöttem, oldalattam, és köröttem a világot láthatám?

Nahát! A róka milyen jó fej, e! Áss csak arra, jófele!

Ki vagy, idegen? Hogy kerülsz ide be?

Napfényt, eget viszont láthatsz, csak kövesd a fürge rókalábat!

Ha követem szívem szavát!

Nem volna ennyi keservem, ha nem töltöm időm borban, serben!

Mennyi csapszék volt előttem, utánam, és rajta százezer pohár.

Csillogott mint a napsugár.

Nem süt nekem már Ilma lágy cipót, s nem vet ágyat nap leszálltakor.

Inséggel, amint kezdtük, hagyjuk el.

S mi a futásnak vége? Döghalál…

A három ebül szerzett jószág nem mutatta meg, hol van Tündérország.

- Csongor úrfi! És a róka? - Már a saját útját rója.

Kihúztál a csávából. Igaz barát vagy, úgy ám!

Szívesen…

Ez volt a legjobb gúnyám.

Erre jöjj, tán arra mentek.

Én utazni, nem szaladni jöttem. Máris túl sokat erőlködtem.

Dőlj le, te rönk! Ott megmondják, merre menjünk, s visszatér az életerőnk.

Van itt valaki?

Nem tetszik ez nékem. Egy legény sincs talpon a vidéken.

Há, egy kút!

Ó, Tünde! Vajon mikor láthatlak újra?

Ennyi vakság, ennyi szenvedés, és miért?

Csak egy asszonyért.

Tőlem aztán repkedhetnek, én meg vagyok itt lenn.

Tyúk, vagy hattyú! Még mit nem!

Remélem, találok valami harapnivalót…

Hejjjj, de jól esne most Ilma főztje!

Híj, ez a jó szag de megcsapott!

Te vagy az Balga? Ha itt vagy felelj, és ne hallgass!

Te jössz, Kurrah!

Balga! Merre bujkálsz?

Jövök már! Izé…

Jövök már! Itt vagyok, és szolgállak is, ha már a dolog így áll.

Inkább igyál. Jól érzed magad?

Szolgálatosan!

Eh, ez víz!

Csongor úrfi!

Mit süvöltesz? Itt állok, esztelen!

Hát, csak izé… Nem akartam, hogy messze menj.

Miért bánt velem mostohán bocskorom és ostorkám?

Csongor úrfi!

Elég ebből! Szólj, mi kell?

Csak azt kérdeztem, jó uram, merre visz veled utam.

Jó uram? Mi lelt? Gyere már!

Hogy a mocsári vén banya rúgja meg!

Csongor úrfi!

- Az ördög bújt beléd, hogy így üvöltesz? - Nincsen semmi gond-gond,

ez csak a visszhangom-gom. Nem tehetek róla, úrfi-fi-fi!

Csongor úrfiii!

Micsoda? Ezt mégis, hogy csinálod?

Hogy vagy egyszerre két helyen? Oszlasd hát el kételyem!

Hé, mit tervezel? Minek e veder?!

Most meglakolsz mindenért te ál-bölcs, szemenszedett, szemtelen szemölcs!

Mennyi tündér, és mind most jön hozzám!

Álmodj, álnok királyfi!

- Szépen aludj csak, én lépek a jussal. - Csongor úrfi!

Csongor úrfi!

Csongor úrfi!

Asszonyom!

- Nem Csongor fekszik egy kertben? - De, felkeltem!

Már itt vannak egészen! Ezt hová emésszem?

Csongor! Hát itt vagy!

Már megint alszol?

Asszonyom, ilyen mind a férfi jószág.

Elnyomta a buzgóság, de álmában neked nyújt rózsát.

Ébredj kedvesem, nyisd ki szemed,

mert ha eljön a hajnal, nem látsz többé már sosem.

Hát ez Balga!

Mutasd csak a csempe szádat, én teremtő istenem!

Vitorla füled, görbe lábad száz közül megismerem!

Tán szurokban mosdol-e? Vagy mitől van, hogy

pofádtól elszökik a napvilág? Meg se ösmersz, te bűnvirág?

Csókolj meg! Szeretsz-e, mondd?

Jaj, segítség, a szám megége! Itt a világvége!

Ördögi hely ez! Hagyjunk itt csapot és papot!

Ez még itt lopja a napot?

A másik meg füstöl, mintha a pokol szelelne!

Honnan tudja az ember, hogy ki az igaz szerelme?

A legenda szerint van egy jóskút

innen messze, amelyben meglátjuk, hogy a jövőnk boldog lesz-e.

Ki segít, annak jár a jutalom, nem számít, ha az ördögnek is adom.

A pokolból vakarlak ki, erre te meg tündérekre veted szemed?

A szemtelen ördögfattya! Rám milyen szégyent hozol?

Befelé, vagy addig ütlek, míg gombóccá változol!

Idefigyeljetek! Ti lesztek cselszövésem csalfa tárgya, álljatok egymás nyakába!

Nem az igazi… Csere!

Nem lesz szükség varázsszóra, inkább egy ledér leányzóra.

Lássuk!

Egy kis vászon, egy kis lószőr gólyalábon, s máris szebbek vagytok, mint rókalányom.

Ho-ho-hó! Ezt már kedvelem! Gyertek velem!

Csongort talpára állítjátok, s a pajtába csábítjátok.

Járjatok az úrfi kedvében!

Nőiesen! Kecsesen! Gyengéden!

Ez így annyira csábos, mint egy mosatlan lábos.

Mondom kecsesen, nem kecskésen!

Míg veled henceg a délceg herceg, elszalasztja a bűvös percet!

- Csongor úrfi! - Itt az idő, hogy

a két kis kolop lyukra fusson, és a juss csak nekem jusson.

Ó, te pávatoll! Gyere, a kamrába csodát láthatol!

Mit akarsz? Eressz, te tökkolop! Nem táncolok!

- Itt a kamra-koma. - Csongor úrfi!

Szép kisasszony, ó én boldog állat

minden emberek között. Hő szívembe dévaj étvágy költözött.

A világot, mint darab húst, felfalom ha kell.

Kell?

Hol a bűvös három? A markomba zárom!

Pihenj meg keblemen, kedvesem!

Milyen gyengéd! Én szerencsés ifjú! Hapci!

Kín ez, hogy neb nézhetek szebed bogarába, lelkeb szcillogó kisz szcalogánya!

Na, pá!

- A köpenyem! - A bocskorom!

Az ostoromat nem hagyom!

- Bocskorom! - Ostorom!

Hogy a láp lidérc rúgja meg! Már megint összevesztetek?

A karod, mint szép szalonna. Abálnám a csülkeid!

Kedves, édes oldalborda!

Csak egy pudva krumplis zsák? Durva turpisság!

Csongor úrfiii!!

Csongor?

Hát ezzel meg mi történt?

Tarts ki!

Mintha lábnyomoknak tűnnének! Itt jártak a tündérek!

Te, rettentő gonoszság! Te, tohonya homokzsák! Megérdemelnél egy pofont!

- Én? - Te alávaló!

- Engem okolsz? - Téged, te pokol!

- Itt se voltam! - Ne magyarázz!

- Fejbevágtál! Már emlékszem! - Én meg nem értem!

- Itt a bocskor, kiskomám! - A palást hulljon rám!

Törd agyon!

Gyanítom, a kisördögnek volt képe, a te képeddel átverni engem.

Elveszhet, kié nem leszek egészen.

Örök boldogtalanság lesz a részem.

A két liba elrepült, de a jómadarakat még elkaphatom!

Az elveszett időt ki szerzi vissza?

Elment, mint egy sebes hajó, maga után örvényt hagyó.

A keresésnek értelme nincs, álom talán ez mind.

Min kell még keresztül mennünk?

Hát, most például ezen a hídon.

Hú, elég rozoga.

Várj meg, gazdám! Itt ne hagyj mán!

Mi van, ha álmomban voltam ébren és most álmodom?

Így nem tudhatom, hogy mi a valódi, és való-e egy álom után halódni.

Ez szavalva menetel, én meg itt veszek el!

Vajon mi véd titeket, kis pondrók,

hogy nem görbült hajszálatok? Elég ebből! Kezdődik hajszátok!

Senki sincs olyan boldogtalan, mint én. Míg világ a világ,

kapaszkodom ezen a szurdokon, és Tündéért bujdosom.

Segítség! Csongor úrfi!

Segítség!

Ne!

Tarts ki! Megyek!

Add a kezed!

Vigyázz!

Úrfi!

Miért nem szóltál?

Ahányszor valami megjegyzést teszek, a sors földhöz teremt.

És azért koppanok nagyot, mert hús-vér valóság vagyok.

- Nem csak álom! - Értettem barátom.

Kézzelfogható vagy.

Na, gyere! Még út vár ránk, és jó nagy.

Odanézz, úrfi!

Ott látom Tündét és Böskét!

De nem lepett meg különösképp.

Az lesz hát a jó út. Arra lehet a jóskút.

Minden elveszett! Minden!

Rajtam kacag a pokol! Pusztulj világ!

A jóskút! Haah!

A jóskút! Hogy eszembe most jut!

Odamegyek, ott elkapom őket!

Minek hinnének, ha nem a jövőnek?

Elrontom a szerelmet és hozok helyette veszedelmet!

Hova tettem sok receptem? Két szem fafojtó füge?

Vagy három marék szagos müge? Hogy a lápi göcsörtös tuskó rúgja meg!

Fejemből nem kiment? Paponya volt? Egy csipet?

Félszáz éve meglehet, hogy kotyvaszték ily levet!

Az volt a királyi főzet, méghozzá koronás főnek!

De mi készül recept nélkül?

Csak azt kérdem, hogy lesz így mérgem?

A receptkönyv!

Korcok! Tüzet, füstöt! Felteszem az üstöt.

Patkány lába, sakál körme keveredik körbe-körbe!

Ürgeszívet, hullaszemet teszünk bele néhány szemet.

Alaposan megkeverve, lesz ízes a Mirigy terve!

Bagolytojást, egy darabot kulimászba behabarok.

Főztünk sikert akkor arat, ha nem sajnáljuk a bogarat.

Kell még bele kígyó farka, attól lesz a leves tarka.

Hát ez jól alakult, irány a kút!

Alacsonyan szállnak a nénik!

Igen, az eget is nagyköröndnek nézik.

A hősszerelmesek!

Évek múlva is egymást üldözve keringenek!

Fonnyadt csombor szikkadt fürtje, viszlát Csongor, viszlát Tünde!

Milyen egy hely? Itt egy gonosz erő álnokságot lehel.

Ilma, kérlek, előbb te nézd meg a kutat!

Mondd, mit mutat!

Hú! Mintha poshadt vízben kan gyík állna, és felfele kandikálna. És ha jól látom…

Balga! Ez az ő mafla arca!

Miért ülsz a kút fenekén? Mássz fel, te fenékre ült vőlegény!

- Most hadd nézzek le én. - Még mit nem!

A más mátkája volna jó? Tündérszipirtyó!

Bocsáss meg! Nem tudom, szívem félre mért vezet. Ez a kút mérgezett.

Ő az!

De nem engem vár.

Ugye nem Balga volt ott?

Mert az előbb rám ő vigyorgott.

Betemetem inkább ezt a kutat, mielőtt másnak is ártó képet mutat!

Ez a kút elátkozott. Ránk csak bánatot hozott.

Gyere, Ilma, menjünk vissza a csodafához!

Kész a jóslatom, a királyfit idecsalhatom.

Jósok jósa, a jövő tengerének hajósa.

Szerelmem merre találom?

Álom, álom, édes álom Szállj a csendes föld fölé

Ő az! Felismertem! Az álom!

Állj meg! Csodaszülte szűz alak, csalsz-e, vagy jól láttalak?

Hát, ezek elmentek, kérem alássan.

Kút, láss el tanáccsal!

Oh, az áldóját neki, ez bor, Balga koma! És ropogós lakoma!

Oh, még a sült galamb szárnya se repül a számba!

Szállj le, szép piros palackom! Szállj le, hozzám szép galambom!

Meglett minden, amit akartam.

Az utolsó felvonás a kanyarban!

Várj meg Tünde, el ne tűnj, te!

Végig egy varázslatot üldöztem.

Hé, várjál má', várjál! Hova mész? Gyere vissza!

Jaj, csak egy falatkát kérek, nem kell több étek!

Csongor úrfi!

- Pszt! - Alig visz gyönge lábom…

- Hol vagytok? Nem látom. - Itt vagyunk, uram!

Ismered őt, úrfi?

Ó, hol van a sok összehordott kincsecske?

Én hetet-havat összehordok, de kincsem nincs egy se.

Ki ismert, csak a pénzemért tette.

Büntetésem kegyetlen, barátom nincs egy se!

Az élettől már mit se várok,

míg a halál kiveti a végső vámot.

Kardom volt e rideg vas, mely ellenségimet vadul, jól kaszabolta,

s fejfámmá lesz, ha majd tetemem az ibolyát alulról szagolja.

Enyém volt egykoron korona, hatalom, világ,

s most azt se tudhatom, lesz-e a hantomon virág.

Mi? Csak bámulok, mint aki szappant vett sajt helyett.

Az élhetetlenség és a halhatatlanság két nagy rejtély.

Az élni nem tudónak baj, hogy él, a halhatatlannak baj, hogy halni tér.

Ki ez a három bús lélek? Mi ez a felvonulás, kérlek?

Azt hittem álom volt. Három tévút háromból.

Ezek után ígérem, többet nem kényeskedem. Szegény fejem!

Várj meg, úrfi!

Fiatalság drága fája, gyökered kivájom.

Ha az enyém nem lehetsz, senkié se légy, azt kívánom!

Add nekem!

- Nem engedem! - Fejed veszem!

Paraj!

- Te pernahaj! - Vérehulló kecskebaj!

Fergeteg jött, a palástot összetépte hátamon.

Elszakadt a bocskorom!

Hát én lekopogom, de nekem egyben van az ostorom.

- Jaj, palástom! - Ne marjuk egymást!

Nem kell a szűk kebel. A békejobba csapjon békebal!

Áslak, áslak, addig áslak, körmeimmel míg kivájlak.

- Ti is halljátok a boszit? - Aki minket egymás ellen uszít?

Kapjon pokolpuszit!

Nem leszel senkié se!

Kapjuk el!

Ha a tündér megtudja, jutalmat ad!

A pokolban van ez a gyökér!

- Eresszetek! - Megvagy banya!

Eresszetek, vagy megbánjátok!

Végem van!

Olvasok rátok rontó átkot, s mielőtt szólni tudnátok,

töppedt békabőrré váltok!

Hát ez nagyon jó!

Ha elengednétek, a fáról nektek almát tépek,

és a zsákmányon megosztozunk!

Örökké fiatalok lesztek

- és szépek! - Mi szépek?!

Na, jó, szépek nem.

Nem azért loptam el a tündér haját

nem azért altattam el Csongort, mutattam hamis álmot, hogy

három neveletlen kis korcs tönkretegyen minden ármányt s hazugságot!

Ilma, hallod ezt? A banya követte el a sok gonosz, durva csínyt.

Becsapott! S én azt hittem, Csongor más felé kacsint.

Ó, Éj asszonya, kit bűneiért számkivetettél, kérve kér!

Egy utolsó esélyt adj, és nem vágyódom soha többé a fogyhatatlan évekért!

- Mi van, néne? - Alma kéne?

Nem esett messze a fájától!

Ez mi ez? Hogy kerül ide?

Mindent láttam és hallottam.

Részesültök jutalomban.

Ezentúl éljetek az örök fényben, udvaromban.

Ó, jó az nekünk?

Öö… Mit kívánsz, tündér, mit tegyünk?

- Mit kívánsz, mit ne tegyünk? - Fussatok és kerítsétek elő Csongort!

Hozzátok elém még napkelte előtt!

- Igenis! - Indulás!

Nyomorult kis árulók!

Ha kiszabadítasz, bizisten elvezetlek Csongorhoz.

A szabadságért cserébe, ne bízd magad három alvilági cselédre.

Átlátok ám rajtad!

Te sem vagy talány, te lány.

- Mit látsz, Berreh? - Hol van, merre?

Arra!

Hozzuk a hapsit. Meg a laklit.

Adjatok pacslit!

A remény is elhagyott, csak te vagy társ…

Tudom úrfi, itt vagyok.

Csak te vagy társ nekem, szűnhetetlen gyötrelem.

Megállni, tolvajok!

Hogy tolvaj? Hol van?

Meg se moccanjatok!

Nem okoz majd örömet, ha beléd mártom tőrömet!

Vár rátok egy darabig a rabiga!

Hé, hé! Mit csináltok?

Eresszetek ördögfattyak vagy megbánjátok!

Jaaaajjj, nekem! Jaaaj!

- Ilma, húgom, gyere, el ne bújj hát! - Nem ettem nadragulyát!

És ha denevért csinál belőlem? Szárnyas-bőrös egérdögöt?

Nyugodj meg! Erősen megkötötték a kisördögök!

Ördögök? Milyen hely ez? Dehogy megyek!

Nem mész innét, te!

Lányom, kislányom, de jó hogy itt vagy!

Oldd el a köteleket!

Akkor a gerle párral szépen kitolok itt.

Oldozz el, te ledér, vagy lesz belőled denevér!

Mi lelt téged Ilma?

- Ott van az a gonosz lélek. Félek! - Elment az ereje már. A légynek sem árt.

Ilma! Nem látom a satrafát!

Végre! Szedjük a sátorfát! Vagy ez most rosszat jelent?

Siessünk, mielőtt a banya új ármányt eszel és Csongorom más lányt vesz el!

Jól csináltad, te csapdiszer, te! Ne fickándozz már szanaszerte!

Ah! Visszatér az erőm!

Mágikus! Mit csinálsz, te libus?!

Fogd a hallgatás aranyát. Csak tartsd a szád, és hallgasd a nyanyát.

Tudod, valaha én is tündér voltam ám, igen. És valaki ellopta a szívem.

Ám az örök ifjúság helyett, sorsom az öreg bosszúság lett.

Az árgyélusi király hagyott el, egy másik asszonyért.

Most Csongornak kell bűnhődnie ezért!

Bosszúm így lesz teljes!

Hamarosan téged csókol a kedves!

Mit hallok?

Most meglakoltok!

Mit kötözködtök a királyfival?

Habár fölül a szolgája, azért még sokra viszi az úr.

Köszönöm asszonyság, hogy kiszabadítottál.

Ugyan, fiú! Jótett helyébe jót várj!

Ne dilizz hát, hagyd a gilisztát!

- Mutasd Csongornak az arcodat, a tisztát! - Tünde!

Ismered lányom netán?

Tündéri szépség, kezére nem érdemes bármilyen népség!

Végre együtt a pár, s ő csak a csókodra vár.

Csongor! Ne tedd!

Kik ezek a csalók? Lányom nincs, csak egy!

Csókold meg, vagy elmegy!

Megbocsáss, de olyanok, mint két tojás!

Mit tegyek?

Királyfi! Hát ki mentett meg az ördögök kezétől?

A lányt ki hozta el neked, kiért szíved eleped?

Bízz bennem!

Elveheted!

Vedd el, ami jár, kicsi király!

Te böszme! Avatkozz közbe!

Öö… És ha egy ál-Böske vette fel ruhádat?

A teremburádat!

Így már mindjárt más. Ezer közül is felismerem e dobást.

Úrfi, mi van, ha ők azok?

Ha hajnalig nem csattan csók, többé nem éred puha húsát.

Mire vársz, az árgyélusát?!

Csak tudsz valami különleges ismertető jelet? Törd hát a fejed!

Tünde, angyalom! Énekeld el nékem az álombéli dalom!

És el, ne ringasson?

Majd dalol, mint asszony.

Gondolkodj! Az csak egy mismás hamis más.

De ezek nem holmi talmi kacsók. Csattanhat a csók!

Álom, álom, édes álom Szállj a csendes föld fölé

Túl a sötét éjszakákon

Reményként gyullad a fény

Álom, álom, édes álom Szállj a csendes föld fölé

Túl a sötét éjszakákon Reményként gyullad a fény

Ha-ha-ha! A nap kibújt már.

Ti pedig nem lesztek soha ifjú pár!

Ne!

- Itt egy bocskor! - Itt egy ostor!

Köpenyt kapsz a furfangostól!

Hát ez mi? Na, hát ez már sok!

Most nem menekültök, nyavalyások! A pokolba!

Ezer ördög és pokol! Ezekből több is van?

Nem igaz!

Ne nyúljatok hozzám! Hagyjatok békén!

Csongor úrfi, egy cseppet se bánkódj!

Előttünk csalfa képzetek tombolnak.

Én a minap egy nagy zsákot hittem formás tompornak.

Micsoda?

Engem meg helyetted egy füstös ördög csókolt.

- Tessék? És mennyit haladt? - Lerendeztem egy füst alatt.

Nagyzsákos vitéz.

Mmmhm… Gyere ide, te kicsi méz!

Ígérem, hogy ezentúl hattyúvá sosem változom.

Én pedig ébren, s veled álmodom.

Akkor ez lenne a szerelem?

Ez az! Benned megismerem!

Biztos? Nemrég azt mondtad, nem ismered.

De most érezni is merem.

És meg is érdemled, Ilma.

És hogyan tovább? Az uradnál, vagy maradnál?

Jobb szeretném mindkettőt.

Kecskéstül a káposztát.

Legyetek boldogok hát!

Berreh jobbat lelt a bocskoránál.

És Kurrah az ostoránál.

De nem lelhet jobbat ez a kislány a Csongoránál.