Original subtitles

Megszakítjuk a szokásos műsorunkat,

hogy néhány fontos hírrel szolgáljunk.

A veszély elmúlt.

A furcsa, mondhatni atipikus körülmények által

okozott súlyos helyzet,

amely oly régóta veszélyezteti a polgárok nyugalmát és biztonságát,

mostanra ellenőrzés alá került.

A veszély utolsó kitöréseit

további halálos áldozatok nélkül sikerült elfojtani.

Most már minden kétséget kizáróan megerősíthetjük, hogy...

De...

Ne... Ne! Ne!

(JÓ ÉTVÁGYAT)

Halló?

Igen, mondd csak.

Nem, tudod, hogy azt nem lehet.

Hogyan?

De már tegnap megmondtam.

Nem, nem tudok elmenni a buliba. Dolgoznom kell.

Nem, mondtam, hogy nem.

Mit mondtál?

Nem, eszedbe se jusson, hogy bejössz értem.

Nem tudok elmenni, az istenit neki!

- Mennyi lesz? - 280.

Egy pillanat.

- Köszönöm! - Jó éjt!

Jó estét!

Hé, látogatóban az értelmiségiünk.

Nem tudnak ma aludni a környék nyughatatlanjai?

Figyelj, Arnau, adnod kell nekem néhány pirulát.

Szörnyű fejfájásom van, és nem tudok dolgozni.

Megőrülök tőle.

Az rossz, nagyon rossz.

Ez...

ez a vég kezdete is lehet akár.

Értelmiségiek, tudósok, nem hagyhatjuk, hogy egy egyszerű fejfájás legyőzzön minket.

Na jó,

adok néhány bogyót. Igen, uram.

De után tövig nyomd ám a pedált!

Gondolj bele, ha mi bölcs emberek nem hoztunk volna áldozatot,

és most már mondhatom úgy, hogy 'mi', mivel

én is egy nagy felfedezés küszöbén állok.

Igen, a mi áldozatunk és odaadásunk nélkül

még mindig a kőkorszakban tartanánk.

Figyu,

ámbár ez még titok,

de már majdnem befejeztem a nagy találmányomat.

Ha sikerrel járok...

Professzor, prof...

Kisasszony...

Hányszor kell még elmondanom, hogy ez titok? Titok!

Hát...

- Csak az a helyzet... - Csak az a helyzet, hogy nincs helyzet!

A maga idejében

a világ megismeri majd nagyszerű találmányomat.

Ez az, kisasszony!

Nagyon jó!

Folytassa! Folytassa, kisasszony!

Abba ne hagyja, folytassa!

Igen...

Nehogy most abbahagyja!

Ez a kísérletünk legfontosabb fázisa.

Gondoljon a ránk váró tiszteletre és dicsőségre, kisasszony.

Csak az van...

- hogy kezdek elfáradni. - Folytassa!

Nem tudna szerezni egy elektromos melegítőt az igazgatótanácstól?

Egyike azoknak a modern dolgoknak, amik a tévében feltűnnek.

Akkor készíthetnénk cannellonit is.

Az összes ujját megnyalná utána, professzor.

Cannelloni...

Azon vagyok, hogy Nobel-díjat kapjak, maga meg cannelloniról beszél.

Igaz, hogy ebben az országban még mindig azt mondhatjuk: "Hadd találják fel ők."

Kik azok az "ők"?

Hagyjuk, kisasszony.

Ez az!

Megvan!

Ez az!

Ez már a miénk!

- Mi van meg? Mi a baj? - Mi a baj? Mit gondol?

Nem látja? Megcsináltuk!

Igen, megcsináltuk.

Mit csináltunk meg?

Hogy érti azt, hogy mit? Ezt!

- A formulát! - Hát persze!

A formulát.

Ezt illő módon meg kell ünnepelnünk.

Egészségére, kisasszony!

Az önére is, professzor.

Természetesen.

Most jöjjön velem, megmutatom az ideális helyet az utolsó próbánkhoz.

Ez egy kórház egy erdő közepén, a hegyekben.

Jöjjön közelebb.

Annyira azért ne. Azt hiszem...

Tessék, ezt fogja meg.

Nézze, itt van, a kórház hullaházában.

De mit akar maga a hullákkal, professzor?

Kisasszony,

biztos benne, hogy magának vegyészmérnöki diplomája van?

Igen, diplomám van.

Ha nem hiszi, kérdezze meg apámat, aki egyetemi professzor.

Valami ilyesmitől tartottam.

De már hét hónapja dolgozunk ezen a kísérleten,

és még mindig nem tudja, hogy ez egy új és forradalmian új összetevő.

Igaz, most már rémlik valami.

Szeretném tudni, hogy hogy vették fel ide.

Szeretné? Nagyon egyszerű volt.

- Igazából én... - Bele se kezdjen, még sok dolgunk van.

El kell készítenünk néhány litert a formulából.

De legalább azt tudom, hogy nem fogja elárulni,

mivel magának fingja nincs róla, hogy...

Bocsánat, a leghalványabb ötlete.

De én tökéletesen emlékszem rá.

Két gramm foszfatizált lítium,

egy milligramm lúg...

Fogja be, kisasszony! Nem rémlik, hogy ez titkos formula?

Nézze, a CIA, a KGB és egy sor más betűszó, amire most nem emlékszem,

nagyon érdekeltek lennének abban, hogy ne szabadalmaztassam,

vagy hogy felfedezzék a saját gonosz céljaikra.

Érti, kisasszony?

Miért? Mert ez egy olyan formula, amely forradalmasítja a világot.

Hát ezért, kisasszony.

- Erre! - Igen.

- És csendesen. - Hogyne.

KÓRHÁZ

Figyeljen ide.

Maga előre megy és eltereli a figyelmét a portásnak,

miközben megpróbálom megszerezni a szükséges szoba kulcsát.

De hogy csináljam?

Ahogyan csak lehet.

Gombolja ki a kabátját, és mutassa meg a dekoltázsát.

Így ni!

Húzza fel a szoknyáját, és mutogassa a lábait.

Professzor!

A tudományért teszi, kisasszony.

Gondoljon Madame Curie-re.

Óvatosan!

Helló!

Ez gyors volt.

Professzor, szerintem jobb lenne, ha ön menne.

Én majd megszerzem a kulcsokat.

Én?

Ugyan már, professzor, fogja fel másként.

Gondoljon Monsieur Curie-re, Flemingre, Napoleonra.

Vajon ők is műszempillás ellenséggel néztek szembe?

Professzor...

Professzor!

Nagyon félek!

Rettegek!

Mégis mit várt, mozit, diszkót?

A tudománynak semmi köze a szórakozáshoz.

Gyerünk, készítse elő az eszközeimet.

De mit művel, professzor?

Nem látja?

Maga nem csak hülye, de rövidlátó is.

Professzor, biztos a kísérlettel kapcsolatban?

Nos, kisasszony, senki sem lehet biztos semmiben,

de én már öt éve dolgozom ezen a formulán.

Kisasszony, maga túlságosan ideges.

- De én... - Nyugodjon meg.

Ne feledje, hogy ezek az emberek teljesen halottak, így nem tehetnek velünk semmit.

Professzor, ne haragudjon.

Nem érzi a nyugalmat és a békét itt?

Nem érzi?

Mintha a természet megszállta volna a földet,

és a távoli város csak egy múló rémálom lenne.

Olyan szépen fogalmazott, professzor úr.

Gondolja?

Tudja, az egyetemen úgy hívtak, hogy "Langue d'Or",

ami aranynyelvűt jelent.

- Igen? - Igen.

- Tényleg? - Igen.

És ha minden jól megy, elvihetem vacsorázni egy nap, és meg is mutathatom.

Az jó lenne.

Az nagyon jó lenne.

Igen, azt nem is kétlem.

De most vissza a munkához.

Kisasszony, míg én az utolsó, legfontosabb fázist csinálom,

jobb lesz, ha kimegy és az ajtónál vár

arra az esetre, ha valaki úgy döntene, hogy belép a döntő pillanatban.

Ha jön valaki, szórakoztassa.

Tudja, hogyan, igaz?

Nem mindenki olyan, mint az a portás.

Ostoba...

BONCTEREM

Helló, jó estét!

- Van tüzed? - Persze.

Adhatsz cigit is, mert az sincs nálam.

- Mindig lájtos cigit szívsz? - Igen.

- Nem rossz. - Mit mondtál?

Semmit, csak hangosan gondolkodom.

Azért fura ez az egész.

- Vársz valakire? - Nem.

Hadd kérdezzem meg.

Mit keres egy olyan lány, mint te, egy ilyen helyen?

Tudod, mi van ott bent?

Igen, tudom.

Hát, ízlések és...

Azért ez nagyon fura.

De nagyon csinos vagy.

Ha akarod, esetleg...

Úgy tűnik, aggódsz valamiért.

Egyedül akarok lenni, ez minden.

Mindent a tudomány érdekében.

- Mit mondtál? - Semmit.

Azt mondtam, hogy te magad sem vagy rossz.

Talán...

ez megnyugtató is lehet, nem gondolod?

De.

Ne, nézd!

Egy halott!

Milyen halott? Ő életben van.

Egy beteg, akit átviszek egy másik szobába, csak elaludt.

JHON PIPER - A TERROR HOSSZÚ ÉJSZAKÁI

Hé, kölyök, ennyi volt!

Hát, ez nem volt valami hosszú.

Csá!

Látok...

Egy szokatlan találkozást látok az életedben.

Ez most komoly?

És mi van még?

Egy férfi fog belépni az életedbe.

Igen?

És mit fog tenni?

Nos...

Megfogja majd a válladat,

és utána ad egy hosszú csókot.

És biztos vagy benne, hogy ezt mind a gömbben láttad?

Tökéletesen.

Csajszi, ettől a diétától Popeye-jé fogsz változni.

Miért? Te nem szereted a spenótot?

Azt nem mondtam, de egy pár sült tojástól...

Több lesz a koleszterined, és meghízol.

Ez így igaz.

Az üzletre kell gondolnod, bébi.

Az urak a mi fajtánkat szeretik, nem a kövér nőket.

Az csak az uraktól függ.

Mindegy, már nem sok van hátra.

Még 34 meló, utána belevágok az írásba.

Á, a te nagy regényed?

Hát persze, a te híres novellád.

Mi is volt a legutóbbi cím? "A kék emberek titka"?

Nem, és ne nevess rajta.

Címe: "A kimondhatatlan szörnyeteg,"

habár még nem döntöttem el.

Apropó, ha már az írásnál tartunk,

hívott már valaki a legutóbbi hirdetés miatt, amit írtatok?

Még nem.

Szerintem Ana túl messzire ment azzal, hogy "A két nőstényördög elvisz téged...

"A pokol mélyéről a paradicsom magaslatára.”

Jól hangzik, nem?

- Nekem tetszik, nagyon jól hangzik. - Ja, de a telefon még nem csöngött.

Ez az ország tele van tudatlansággal.

Igen, a médium barátom is ezt mondja.

Most ne beszéljünk róla.

Amellett, hogy ingyen használ,

még az ujja köré is csavart.

Nézd, bármit mondhatsz róla, csak ne szidalmazd.

Ő csodálatos ember.

Most az ördögimádó szektákat tanulmányozzuk, és ennyi.

- Fogadok, hogy felettébb érdekes. - Igen, az.

Azt mondja,

hogy a gonosz győzelme a küszöbön áll,

és hogy tudnunk kell, melyik oldalon állunk.

- Az nem egy rossz feltevés. - Nem.

Igen, de ha a helyedben lennék, minden találkozó előtt meghatároznék egy díjat.

Könnyebb lenne elviselni a gonoszt.

Mindig olyan negatív vagy!

- Paranoiás vagy! - Ez tapasztalat, szivi,

ördögi tapasztalat.

És te mit gondolsz, Ana?

- Erről a témáról? - Ez biztosan egy értelmes valaki lesz.

Afelől nincs kétségem.

Halló?

A hirdetés szerint különleges szolgáltatásaik vannak.

Miféle szolgáltatások?

Értem.

Igen.

És szeretném...

KÉT NŐSTÉNYÖRDÖG

Nos...

gyenge kötődésem van az autók iránt.

Tudja?

Igen.

Akkor ért engem.

5 óra felé.

Mindketten.

Persze.

Mindkét nőstényördögöt.

Szóval, hova a pokolba viszel minket?

Eddig még egy házat sem láttunk.

És ez az út, ember...

Nyugalom.

Olyan helyre megyünk, ahol senki sem fog minket zavarni.

Ebben egyáltalán nem kételkedünk.

Gyakran jársz ide?

Nem, nem annyira.

Csak ha van rá időm.

Nagyon szép ez a hely.

És én nagyon szeretem.

Nos...

Itt is vagyunk.

Nos, most, hogy megérkeztünk,

szerintem jobb lenne, ha fordulnánk is vissza.

Egyre kényelmetlenebb itt.

Ó, persze, hogyne.

Szabad?

Csak rajta, ez a maga helye.

És te nem vetkőzöl neki kicsit?

Én? Nem.

Torokgyulladásom van,

krónikus torokgyulladás.

Még megfázom.

És itt is torokgyulladásod van, szépfiú?

Igen, kisasszony, kérem.

Azt hiszem, hibát követ el.

Ezt hogy érted?

Arról van szó, hogy én...

Azt hiszem, el kéne mondanom valamit maguknak.

Persze, mondd csak el.

Az igazság az, hogy azért hoztam ide magukat...

Szóval, mondjunk el neked egy mesét, szépfiú?

Nos, igen!

Hogy találta ki?

Miről beszélsz?

Hát, ez még nekem is új.

Ezt szeretem a legjobban.

A Hófehérke.

Szóval, ez a kedvenced?

A Csizmáskandúr nem lenne jobb?

Azt fejből tudom, tudod?

Nem, nem.

Ezt akarom.

A Hófehérkét.

Ő jól olvas, ugye?

Nyugi, haver, filozófiából diplomázott,

nekem meg nyelvészetből van, úgyhogy ne aggódj.

"Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli országban, egy király és egy királyné boldogan éltek,

s nekik volt egy lányuk, akit Hófehérkének hívtak.

És Hófehérke gonosz mostohája egy kis öregasszonyná változva

felajánlott az ártatlan kislánynak egy mérgezett almát."

"Milyen balszerencse!

Hófehérke elvette a gyümölcsöt, és a szájához emelte."

Hallottad ezt?

- Mi volt az? - Valószínűleg egy nyúl.

Folytassa, ne hagyja abba!

"...és mit sem sejtve a mostohaanya gonosz szándékairól,

a lány beleharapott az almába..."

Juan, mit csinálsz te itt?

És te hogy kerültél ide?

Én? Ezt nem értem.

Hát én sem.

És kié ez a ház?

A ház? Az enyém.

A tiéd? És én mit keresek a házadban?

Azt én is szeretném tudni. Meg hogy miért vagy pucéran.

Ez igaz.

Tessék, ezt vedd magadra.

Nem nézek oda.

Kész vagy?

Igen.

Jól van, most már nem vagy meztelen.

Nos, akkor meséld el,

hogy miért rohansz meztelenül az erdőn át az éjszaka közepén.

Kinek képzelted magad?

Isadora Duncan-nek?

Nézd, nehéz ezt megmagyarázni.

Arról van szó... hogy üldöztek.

Szóval, üldöznek engem.

Vacsorát főzöl?

Igen.

Éhes vagy?

Nem, nem igazán.

Azért kicsit ehetek, csak hogy ne érezd rosszul magad.

Köszi!

Hát, akkor irány a konyha!

Azt mondod, hogy a barátnődet és azt a pasit

megették valami furcsa, undorító külsejű lények?

Pontosan, ahogyan én ezt a levest eszem most.

És biztos, hogy nem szívtál semmit?

Úgy értem, ha nem lennél kicsit belőve...

Nem hiszel nekem, ugye?

Nézd, amióta elhagytál,

itt élek, és még soha nem láttam semmi veszélyesebbet egy patkánynál.

Ez az erdő teljesen lakatlan.

Nem én mentem el, te tettél lapátra.

És biztosíthatlak, hogy szörnyű szörnyetegek voltak,

mint a zombik.

Zombik... Ne szórakozz velem!

Egyébként épp az élőhalottakról írok regényt.

Hé, ugye nem a kiadóm nevében vagy itt?

- Te regényeket írsz? - Igen, olyasmi.

Talán az írói álnevem ismerős lehet.

Jhon Piper.

Nem! Ne mondd, hogy te valójában Jhon Piper vagy.

Imádom a regényeidet.

Állandóan azokat olvasom.

Igen?

Ja!

Tudod, én is írok ám.

Spórolgatok, hogy nyugdíjba mehessek és regényt írjak.

- Tényleg? - Igen.

Már meg is van a címe: “Véres üldöztetés."

- Mit gondolsz? - Nagyon jó.

Nagyon jó. Egy ilyen címmel akár Planeta-díjat is nyerhetsz.

Úgy gondolod?

Igen, meg vagyok győződve.

Figyu, más téma.

Ki az a vágottszemű fickó a hátsó szobában?

Shiu Shit láthattad.

Ő az én afgán szolgám.

Egy utazásomon megmentettem az életét,

azóta mellettem van.

Tudod, a keleti hűség.

Úgy tűnt, mintha nem érezné magát túl jól.

Asztmája van,

és időről időre rohamai vannak.

Visszatérve rád,

hányan támadtak meg?

Kifejtenéd valahogy bővebben a részleteket?

Nem volt időm megszámolni őket.

Csak arra volt időm, hogy fussak és fussak.

Úgy 8-an vagy 9-en lehettek.

Nem tudom.

- Hívnunk kéne a rendőrséget. - A rendőrség...

- Járvány is lehet, vagy... - Járvány?

Mint a kanyaró vagy a mumpsz?

Tudod, mit?

A mesédnek semmi értelme, Ana.

Semmi!

Amit mondok, az igaz!

Hol van a telefon?

Nincs telefonom.

Ha tényleg ki akarod hívni a rendőrséget,

akkor várnod kell holnapig.

Elviszlek a legközelebbi fülkéhez.

Másrészt,

itt kell töltened az éjszakát.

Miért nézel így rám?

Én? Egyáltalán nem nézek rád.

De igen, éhes szemekkel,

mintha fel akarnál falni.

Te tényleg meg vagy győződve arról, hogy finom falat vagy.

Mindig látsz valakit, aki fel akar zabálni.

Dehogy, de úgy nézel rám, mintha...

Gyere csak, szivi, gyere!

Ne színlelj már velem.

Hagyd abba!

Juan, de...

Miért csinálod ezt?

Ne!

Tudtam, hogy eljössz.

Ne, Juan!

Tudtam, hogy előbb-utóbb eljössz hozzám.

Minek nézel engem?

- Állj le! - Régóta...

Eressz el!

Régóta várok erre.

Eressz már el!

Ana...

Hagyd abba!

Ugyan már, ne légy ilyen!

Bébi...

Ne!

Hagyd...

Szóval, beszélsz más nyelveken is?

Igen, egy kicsit.

Bocsi azért, ami történt.

Meg kell értened.

Túl régen egyedül vagyok.

Te meg váratlanul előjössz az erdőből...

meztelenül.

Nem, az én hibám is.

Nem kellett volna elfogadnom egy pulóvert tőled.

Ne, ne vedd le!

Hideg van éjjel.

Holnap majd keresünk valami alkalmasabbat.

Kérhetek egy cigit?

A pipa megteszi?

Jól van.

Nagyon erős.

Igen, de jobb lenne, ha most aludnál egyet.

Reggel elmegyünk kocsival, és felfedezzük a környéket.

Rendben.

Jó... jó éjszakát!

Jó éjt!

Shiu Shi!

Nos,

újra együtt.

Ma este kétszer is megmentettél.

Semmiség.

Gyakorlásból minden nap csinálom.

- Érted? - Persze.

Nos, ha újra kellek, hogy megmentselek...

Nem, abban az esetben majd hívlak.

Csak fütyülj.

És...

mec-mec már itt is terem.

Ők hívnak "Mec-mec-nek."

Rendben.

Jó éjszakát!

Jó éjszakát!

Húzz a fenébe innen, te mocskos afgán!

- Szia, jó reggelt! - Jó reggelt!

- Jól aludtál? - Igen, nagyon jól.

Csináltam reggelit. Igaz, hogy nem sok, de...

Nem számít.

Inkább a szobában ennél, mint a konyhában?

Mindegy, de ezt már alig bírom tartani.

Bocs, figyelmetlen vagyok.

- Hát, gyerünk akkor a konyhába. - Igen, persze.

Hé, miért van ennyi furcsa tárgy szétszórva a házban?

A korbácsok,

azok az ijesztő fejek,

azok a babák.

Ó, azok?

Leginkább útmutatóként szolgálnak a regényeimhez. Érted, mire gondolok?

Amikor szexuális perverziókról írsz,

mindenféle szadomazochisztikus dolgokkal teremted meg a hátteret?

Még nem írtam regényeket szexuális perverziókról.

Hát, mondjuk úgy, hogy még nem kaptam ihletet.

Tényleg nehezen találsz ihletet?

Jól van, kész vagyok.

Jobb lenne, ha elmennénk körülnézni az erdőben.

A fenébe!

Francba!

Már csak ez hiányzott.

Ne mondd már, hogy ez a vacak nem indul el.

Nem, nem mondom,

egyszerűen csak nem működik.

Úgy tűnik, gyalog kell megkeresnünk a te zombi haverjaidat.

Amikor szemtől szemben állsz velük, és megeszik a hosszú nyelvedet, meglátod, hogy igazam van.

Biztos vagyok benne.

Shiu Shi!

Shiu Shi!

- Mit mondtál neki? - Hogy minél előbb javítsa meg a kocsit.

Azt hiszem, itt találtalak meg meztelenül.

Most már az egész életemben ezen fogsz lovagolni?

Nem, csak azért mondom, hogy pozicionáljuk magunkat.

Őszintén szólva, semmire sem emlékszem.

Nézd, ez a fa ismerős?

Nem, nem az.

Hát, ha nem bánod, én...

Csak tessék, miattam ne aggódj.

Meggyőződésem, hogy te nem hiszel nekem.

- Mit mondtál? - Hogy nem hiszed el a zombis sztorimat.

Nem arról van szó, hogy nem hiszem el, hanem teljesen hihetetlennek tartom.

Azt hiszed, egészen idáig eljöttem volna...

Félmeztelen.

Így van.

Félmeztelen, hogy elmondjak egy fantasztikus mesét?

Akkor...

áruld el, miért jöttél?

Ismerd be, hogy újra velem akartál lenni.

Ne kezdd már megint!

Próbáld csak meg, ahol akarat van, ott a módszer is megvan.

Békén hagysz már végre?

Azért jöttem, hogy maradványokat keressek.

Minek?

Panteont akarsz venni?

Nagyon vicces.

Mellesleg, ha igaz a történeted,

még csontokat sem fogsz találni.

A zombiknak általában nagy étvágyuk van.

Nézd, egy kocsi!

Igen, látom.

Mit csinálunk?

Hozzád vagy hozzám?

- Komolyan mondom. - Én is.

Közelebb mehetnénk.

És ha ott vannak a zombik?

Á, szóval most már kezdesz hinni nekem.

Nem.

De sosem lehet tudni, mi történik,

ha egy fantasztikus elemet viszünk be a mindennapi életbe.

Ilyenkor nyilvánvaló, hogy író vagy.

- Komolyan mondod? - Igen, na gyerünk!

Engedj el!

Hé!

Juan, nézd!

Egy darab véres ruha.

Vér? Ez csak rá van nyomtatva.

És mit szólsz ehhez?

Hé, ebben az erdőben van egy régi temető, ami tele van csontokkal.

Lábakkal, kezekkel...

Szinte már őskoriak.

Gyűjts össze párat, próbáld meg eladni őket, és talán keresel is egy kis pénzt.

Menjünk vissza a házba.

Kezdek éhes lenni.

Biztos vagyok benne, hogy azok a hátborzongató zombik megették őket.

Ó, igen.

Biztos vagyok benne, hogy minden este emberhúst esznek.

És desszertnek egy gyengéd fiatal lányt.

Gyere már, menjünk!

Mondom, hogy láttam őket.

És az én szegény barátnőm, Magda...

Nem is akarok rá gondolni.

Biztosíthatlak, hogy léteznek.

Hát persze, hogy léteznek.

És Drakula is, Hamupipőke is, meg Hófehérke és a hét törpe is.

Hol van a Jeep?

Nem tudom.

Nem hiszem, hogy elvontatták volna.

Ők voltak azok!

A zombik voltak, szóval nem tudunk segítséget hívni!

Hát persze!

Manapság már mindenki kaphat jogosítványt.

Shiu Shi!

Hová ment ez az átkozott?

Shiu Shi!

A zombik felfalták!

A zombik... Mindenért a zombikat hibáztatod!

Még a jelenlegi politikai helyzetért is.

Komolyan beszélek!

Az a rohadék biztosan elvitte a dzsipet.

Biztosan vesz egy erotikus magazint vagy valami hasonlót.

- Tudni akarom, mi folyik itt! - A te hősies törekvéseid.

- Azt hiszed, te vagy Dale Arden! - Te sem vagy Flash Gordon!

A hősök ideje lejárt. Már csak túlélők vannak.

Én túlélő vagyok.

Ugyan mit éltél te túl?

Túléltem a születést, a serdülőkort és a veled töltött néhány év viszontagságait!

Ennyi nem elég?

És képes voltál ellenállni?

Nevetsz? Korábban kellett volna nevetned!

Világosítsák meg a szellemek lépteinket az erdei kúria felé vezető úton.

Ó, szellemek, Belzebub nevében hívlak benneteket.

Legyen ez a hely kedvező, mint mindig,

a gyülekezetünk számára.

Jöjjön el a találkozóra az, aki minden gonosz felett hatalmat birtokol.

Jöjjön...

Azt hiszem, egy szellem megérintett az asztal alatt.

Hallgass, huncutka!

Most mindannyian indulunk a járműveinkhez,

és a jelzett helyre megyünk.

Megjöttünk.

Hozzátok a bringákat.

Helló!

Gyertek be.

Bejöhettek.

Tessék.

Ez a tiéd.

Tessék.

Ó, Sötétség Hercege!

Ó, Gonoszság Császára,

a legszörnyűbb bűnök forrása,

Küldd el a gonosz megváltók szellemeit a földre,

és kend fel őket isteni gonoszságoddal.

Ne.

Ó, pokol császára, hamis korona gyöngye.

Mondjátok utánam.

Ó, pokol császára,

hamis korona gyöngye,

alantas gyönyöreim,

küldd el a gonosz megváltók szellemeit a földre,

és kend fel őket isteni gonoszságoddal.

Nagy Sátán!

Ezek biztosan a küldöttek...

Fuss, nyomorult!

Nem vagyok kíváncsi rá, kik ezek!

- Ne! - Ne!

Juan!

Minek köszönhetem ezt a váratlan szenvedélyes dühöt?

Itt vannak!

Zuhanyoztam, és bejöttek!

Micsoda egy patkányok!

Most már kukkoló zombiaink is vannak.

Esküszöm! Tennünk kell valamit!

Azt mondja, ő ment be, hátha meg kell mosni a hátadat.

Ő volt az?

Igen.

Baszni rá!

Hülye barom.

Azt mondta, hogy azért vitte el a dzsipet, hogy megvegye az egyik magazint, amiről meséltem.

Az a keleti hűség...

Nagyon sajnálom, hogy félbeszakítottalak.

Hülye vagyok.

Nem.

Ellenkezőleg.

Összevizeztelek.

Tudod,

kezdem azt hinni, hogy igazad van.

Hát persze.

Mindig mondtam, hogy egy kefélés vacsora után egészséges.

Ne nevess ki, de én a zombikra gondoltam.

Még mindig ott tartunk?

Ne!

Segítség!

Segítségre van szükségem!

A barátaimat...

Most látni fogod, hogy igazam van.

Segítségre van szükségem.

A barátaimat...

Mindet...

Azok a szörnyű lények...

Nyugodj meg.

Gyere be.

Nyugodj meg.

Az nem lehet.

Meztelen nők a házamban, akiket zombik üldöznek.

Az nem lehet.

A stressz miatt lehet.

Ez nem lehet igaz.

Nem.

Túl sok regényt írtam.

Mostantól gyerekkönyvekkel foglalkozom.

Csak rövid történetekkel.

Ne aggódj.

Shiu Shi?

Mindkettőt megtarthatod magadnak, ha akarod.

Ezek megőrültek!

Passzolom őket.

Kihasználnak engem.

Hozz takarót!

Takard le őket!

Menj már!

Csipkedd magad!

Biztos vagyok benne, hogy valami nukleáris dologról van szó.

Egy bomba, amiről nem tudunk.

Lehet, de szerintem az ilyesmivel először figyelmeztetnének.

Nem hinném.

Titokban ledobták, ezek meg már az eredményei.

Igen, az nem mondható, hogy a sugárzás nagyon kedvez nekik.

Aranyos, nem?

Azt mondja, "tea"?

Gondolom, most már hinni fogsz nekem.

Hinni neked?

Szerintem megőrültél!

Szerintem te és ez a picsa

megszöktetek egy elmegyógyintézetből,

és tesztek róla, hogy velem együtt vigyenek majd vissza.

Jól vagy?

Igen, jól!

Úgy tűnik, nem vagyok az?

Nem, én nem mondtam semmit.

Jobban is teszed, ha nem mondasz semmit!

Mindenkinek jobb lesz, ha te...

Te és az az idegbeteg tartjátok a szátokat.

Megértetted?

Ne légy már ilyen.

Végül is, senki sem hibás, hogy még nem láttad őket.

Ne!

Juan.

Mondd!

Sajnálom, ami történt.

Ne gondolj rá többé.

Ne...

Ne...

Vajon mit művelhettek ezek ketten ilyen sokáig?

Mi van, ha...

Ne, kérlek.

Ne kezdd megint.

Ezen én nem tűnődöm.

Tudom, hogy mit csinálnak.

A francba, ne legyél már ennyire mocskos gondolkodású.

Nekem kedves lánynak tűnt.

Nincsenek piszkos gondolataim.

Egyszerűen csak gondolkodom,

amit sokan állítólag nem tesznek.

Ezzel most rám célzol?

Ez sikítás!

Nyugi van!

Nincs miért aggódni.

Juan, nézd!

Ez meg mi?

Még egy?

Ez egy kibaszott összeesküvés! Egy fekete összeesküvés!

Nem, Juan! Ezek ők!

Ana, ne hazudj! Mennyit küldtél még?

Áruld el! Mennyit küldtél még?

Mondd meg!

Biztosan körülvettek minket a zombik!

Tennünk kell valamit!

Van egy ötletem! Ez beválhat!

Juan, mit csinálsz?

- Nem vesztegethetjük az időt! - Van egy fegyverem ezüstgolyókkal.

A francba, ez semmit sem árt nekik!

El kell innen tűnnünk, mielőtt körülvesznek minket! Gyerünk!

Fuss!

Ki kell jutnunk a hátsó ajtón, gyorsan!

Mi történt veled?

Várj!

Gyere!

Gyerünk!

Folytatnunk kell.

Hol vagyunk?

Nem tudom.

Nem messze a háztól.

Minden irányból jönnek ránk.

Futás!

Hulla vagyok, Juan.

Te is?

Ne viccelj most.

Ez nem annak az ideje.

Mit akarsz, mit tegyek?

Sírjak?

Hagyjuk.

Ha kezdettől fogva hittél volna nekem, Juan,

nem lennénk ebben a helyzetben.

Nos, pont amikor elkezdtem ellenállhatatlan szenvedélyt érezni irántad...

Szembeszállsz velem.

Ne!

Ana!

Istenem...

Ana!

Ana...

Igen?

Halló?

Az ajtó...

Ne...

Ne!

- Juan! - Talán túl messzire mentünk.

Nagyon meggyőző volt.

Azt mondta, ne jöjjek el érte, de erre nem számítottam.

Juan!

Fordította: RAVEN - Horrorfreak -