Original subtitles

Csendet!

Készen állunk, uram.

Kérjük az elsõ beteget.

Tájékoztatásul közlöm,

hogy a combcsont alsó felétõl fogok amputálni.

Ismételten szeretném kihangsúlyozni önöknek, hogy az egyik leglényegesebb dolog: a gyorsaság.

Szép munka volt Bolton, nem igaz?

Minden alkalommal egyre gyorsabb és gyorsabb leszel. Nem is tudom, hogy csinálod.

Nem számít milyen gyors vagyok, sajnos még mindig nem tudom õket megóvni a szenvedéstõl.

Visszatetszõ, de szükségszerû.

Még te sem vagy képes sikolyok nélkül operálni.

A szike és a fájdalom két elválaszthatatlan jóbarát.

Én nem így gondolom.

Eljön a nap, mikor a sebészet tudománya fájdalommentes lesz.

Mennem kell, mert elkések.

- Menj haza, ma már eleget dolgoztál! - Rengeteg beteg vár még rám.

Nem kellene bolond módjára jótékonykodnod!

Soha nem értettem meg, miért pazarlod el istenadta sebészi tehetséged arra,

hogy néhány nyomorultnak hódzsírreceptet és

gyomornyugtatót írjál fel.

Hogy máshogy kapnának ezek a nyomorultak, - ahogy te nevezted õket -

orvosi ellátást?

Erre vannak a hatóságok.

Hogyne, kár hogy pénz hiányában nem csinálnak semmit.

Nem hiszem, hogy heti egy délután

olyan nagy dolog lenne.

Ez is sokkal több, amit tenned kellene, Bolton.

Nem is beszélve a kémiai kísérleteidrõl.

A helyedben sokkal óvatosabb lennék.

- Különös pletykákat hallottam mostanában. - Pletykáljanak csak!

Amíg õk csak beszélnek, addig én cselekszem.

- Viszlát, apa. Este találkozunk. - Persze, Susan vár.

El ne késs!

Kár hogy apád ilyen érzékeny, Jonathan.

Bezzeg a jótékonykodással nem érzelgõsködik.

Zöldséget! Zöldséget vegyenek!

Zöldséget!

Zöldséget! Zöldséget vegyenek!

Kurta farkú a malacka!

Van yorkshire-i malac, van hampshire-i malac.

Sõt van farkinca nélküli malacunk is.

Tessék a hosszú farkú, meg a kurta farkú malacokat!

Kurta farkú malacot vegyenek!

- Köszönöm, doktor úr. - Semmiség.

Veled meg mi történt?

A kislányom, Addie megvágta a lábát, uram.

Akkor meg kell néznünk azt a lábacskát, ugye Addie?

Ülj le kicsim!

Megnézzük mi a baj.

Ugyan Addie,

nem fájhat ez annyira.

Jól van, bátor kislány.

Hogyan vágta meg a lábát?

Egy üvegcserép vágta meg, mikor virágot árult a színház elõtt.

Jó nagy vágás.

Legalább két hétig otthon kell feküdnie.

- Természetesen uram, otthon marad. - Komolyan mondtam ám.

Vigyázni kell a lábára,

különben mankón ugrálhatja végig az életét.

Értem uram, esküszöm, hogy otthon marad.

Kész is vagyunk, Addie.

Nem lesz semmi baj.

Tessék egy kenõcs.

És minden nap újra kell kötözni a sebet.

Isten áldja meg, uram. Tudtam, hogy meg fogja gyógyítani.

Nehéz lenne, ha nem tudna többet virágot árulni.

Igen, gondolom.

Ha nem gyógyulna a seb, jöjjenek el egy hét múlva,

de semmiképp se késõbb!

Tessék, fogja!

Köszönöm, uram.

További szép napot és az Isten áldja meg.

Szia, Addie.

De jó, hogy még nem ment el, doktor úr.

Már épp végeztem volna, Ben. Mi a baj?

Az egyik lakómról lenne szó, uram.

Magas láza van és erõsen köhög.

- A felesége nem tudja ápolni? - Épp azt teszi, uram.

De én mondom, hogy fél lábbal a sírban van. Szerintem tüdõbaj.

Jönnie kell, doktor.

Rendben, megyek.

Úgyis útba esik az Oxford Street felé.

Menjen csak!

Igen!

Tûnj innen!

Rachel! Rachel!

Rachel! Jön!

Rosa! Hányszor mondjam, hogy csukd be ezt az ajtót?

Ez ám az egészséges légkör.

Itt is vagyunk, doktor úr.

Nem vittem túlzásba a bútorokat, de kellett a hely, mikor lebontották a himlõkórházat.

- Hol a beteg? - Az emeleten.

A saját ágyamban.

Nem egy szálloda, tudom, de ez is segít valamennyit ezen a sok nyomorulton.

Mi az, doki? Nem ismeri meg a saját betegét?

Még csak egy hete engedték ki a kórházból.

Az eszét ugyan elvesztette,

de ön remek munkát végzett, doktor.

Fél láb, fél aggyal. De legalább van valamije.

Még mindig sokkos állapotban van.

Nem szabadott volna ilyen állapotban kiengedni.

Tûnj innen, Nick!

Fel kell mennünk.

Ben! Ben!

Meghalt! Meghalt!

Nyugalom, Rachel!

Sajnálom, doktor úr...

...de nem bírta tovább.

A feleségem idegeit alaposan megviselte, doktor.

Legjobb lesz, ha mi is megnézzük.

Kérek egy kis fényt.

Közelebb kérem, nem látok semmit.

Mi történt?

Rettenetesen köhögött.

Aztán olyan hangot hallottam, mintha eltörött volna a bordája.

Szörnyen alultáplált, tüdõvésznek mondanám.

Érdekes...vérzésnek nyoma sincs.

- Ki ez? - Levélírásból élt.

Õ volt a legjobb, mi csak Sam deáknak hívtuk.

Úgy bánt a tollal, mint senki más.

Ki fogja eltemettetni?

A koldusok temetõjébe kerül, doktor.

De ahogy ön is tudja, szükségünk van a halotti bizonyítványra.

Tudja, amiatt az új törvény miatt.

Nem tudjuk eltemetni a halotti bizonyítvány nélkül.

Magam fogok megbizonyosodni róla, hogy eltemessék, doktor.

Rendben.

Gondoskodjanak róla, hogy rendes temetést kapjon!

Emiatt nem kell aggódnia, doktor.

Tisztességes temetés lesz.

- Kikísérjem, doktor úr? - Kitalálok magam is.

Figyelmeztetem Ben,

ha bármelyik lakója megbetegszik,

azonnal vigye el a kórházba, amíg még nem késõ.

Igen, doktor.

Még hogy vigyem el a kórházba.

Naná, hogy el fogjuk.

Joe!

Mondtam, hogy alá fogja írni. Nem kell félni.

Ha egyszer sikerült, sikerülni fog másodszorra is.

Vagy annál is többször.

Gyere, igyál te is!

Igyunk a pénzre, neki már úgysem kell.

- Szóval minden rendben? - Nem is mehetett volna jobban.

Mondtam, hogy nem lesz semmi baj, igaz?

- Mit akarsz? - Csak benéztem.

Hallottam, hogy beszélgettek.

Felejtsd el! Gyere!

Visszamegyünk a szobádba.

Hozd fel a teásdobozt, Joe!

Ned pedig szerezzen egy szekeret!

Jó sok pénzt kapunk majd a kórháztól.

A test jó állapotban van,

és megvan a bizonyítékunk, hogy természetes halállal halt meg.

A törvény betûje szerint.

Jó állapotban van a test.

Megszerezték a halotti bizonyítványt?

Bolton írta alá.

Így van. Egyike az ingyenbetegeinek.

Alig ettél valamit, bácsikám.

Ne haragudj, de nem érzem jól magam, Susan.

- Túl sokat dolgozol. - Susannak igaza van, apám.

A jótékonykodás és a sebészi munka túl sok egyszerre.

Talán fel kellene hagynom a sebészettel.

Hogy mondhatsz ilyet? Te vagy a kórház legjobb sebésze.

És mi a sebészet?

Hogy ítéled meg, hogy ki a jó sebész? Hogy meggyógyít-e?

- Néha elgondolkozom ezen. - Mit akarsz ezzel mondani?

A mai nap

szembetaláltam magam az egyik úgynevezett sikeres operációmmal.

Ott volt elõttem...

...az elméje összeomlott a sokktól és a fájdalomtól.

Tehetségem keserû sarca.

Én mondom, Jonathan, nem nyugszom addig, amíg a sebészetet meg nem szabadítom ettõl a borzalomtól.

Apám, az álmod az eszméletlen tudatról nem új keletû.

Nincs ebben semmi meglepõ.

Évszázadok óta próbálkoznak vele.

Akkor is. Elhatároztam, hogy a kísérleteim kapcsán meg fogom találni a megoldást.

Egyszerûen csak arról van szó, hogy lehetetlen.

Talán Blountnak volt igaza. Talán a szike és a fájdalom tényleg két elválaszthatatlan jóbarát.

Ne mondd nekem, hogy te tényleg elhiszed ezt az ostobaságot!

Csak egyetlen módja van, hogy csökkentsük a fájdalmat: a gyors operáció.

És apám, biztos vagyok benne, hogy nálad senki sem lehet gyorsabb.

- Miért pocsékolod az idõd ezekre a buta kísérletekre? - Hogy mered azt mondani, hogy ez csak idõpocsékolás?

Hagyjátok abba!

Nem értem, hogy lehettek ilyen önfejûek.

Ne haragudj, apa.

Semmi baj, Jonathan.

De már nem vagyok messze a megoldástól.

Nem sokára nagy meglepetésben lesz részetek.

És mi mindenben a segítségedre leszünk.

Így van.

- Vissza kell mennem a kórházba. - Nem tudnál még maradni egy kicsit?

Nem, ne haragudj, Susan, de nem lehet. Ma mindenképp be kell mennem.

Akkor nem állunk a karriered elé. El ne késs!

Megkértem Cookot, hogy javítsa meg a kosarad.

Miért? Gondolod, hogy benn nem kapok enni?

Tudom, hogy nem. És meg kell mondanom, szégyen, hogy milyen körülmények között kell ott dolgoznod.

Nemsokára igazi sebész leszek és minden megváltozik.

- Jó éjt, apa. - Jó éjt, Jonathan. Jó éjt, kedves.

Találsz benne egy kis csirkét és egy pár darabot Cook pástétomából.

Tényleg azt akarod, hogy ezzel sétálgassak az utcán?

Indulj már, te hálátlan!

Tudod Susan, remekül vezeted apám házát.

- Nagyon kedves tõled. - Köszönöm.

- Jó éjt. - Jó éjt.

A kísérlet tesztelni fogja

a salétromsav és cink

alkotta gáz hatását.

Bácsikám! Bácsikám, mi a baj? Min nevetsz?

Bácsikám, mi történt? Mi az?

Mi olyan vicces? Hagyd már abba!

Bácsikám!

Szedd össze megad! Hagyd abba!

Bácsikám! Bácsikám! Nyugodj meg!

Ülj le! Ülj le!

Bácsikám, mit tettél? Úgy megijedtem.

Álmodtad, Susan. Én csak dolgoztam.

Csak dolgoztam.

Nem álmodtam. Megvágtad a kezed. Nézd csak meg!

Nézd meg! A lombik megvágta a kezed.

- Itt voltam, láttam. - Tessék?

- Nem is tudtad? Nem érzed? - Nem.

Megcsináltad, bácsikám.

Nem is érzed, megcsináltad.

Bácsikám! Nem érzed a fájdalmat!

De eddig miért nem sikerült?

Vagy egy tucat kísérletet elvégeztem, mióta magamon is kipróbáltam.

Itt van minden és mûködik. Én mondom, hogy mûködik.

Valóban eredeti ötlet, Tom...

Mikor mutassam meg?

Kell még ugye az elnöki engedély,

és a házbizottság beleegyezése is szükségeltetik.

- És akkor még nem is beszéltem a betegekrõl. - Már meg van a kísérleti alany.

Értem.

- És tisztában van a veszéllyel? - Veszéllyel?

Szó sincs veszélyrõl, abban az esetben, ha a páciens szíve és tüdeje jól funkcionál.

Ebben az esetben elõterjesztem a kérésed a házbizottságnak.

Magyarázd meg nekik, hogy mit jelenthet ez a kórháznak,

értesd meg velük, hogy mennyi lehetõség rejlik abban, hogy az elsõ mûködõképes fájdalomcsillapítás

ezen falak között hajtódik végre.

Nézd, Tom! Biztos vagy benne, hogy készen állsz erre?

Természetesen.

Charles, bûn lenne, ha szükségtelenül hagynánk szenvedni az embereket.

A te karrieredrõl van szó, nem az enyémrõl.

Remélem nem elhamarkodott az optimizmusod.

Szóval, ha a bizottság beleegyezik,

megfelelne mondjuk hétfõn 3 órakor?

Ott leszek.

Mr. Donnevan.

Bemutathatom az elnökünket?

- Mr. Donnevan a Guy's kórházból. - Tiszteletem.

- Ez az úr pedig itt Mr. Hammerton a London kórházból. - Jó napot.

Hogy mi?

Bolton késik.

Talán önmagát is elaltatta.

Csak óvatosan vele, Peter.

Remélem nem lesz semmi baj, bácsikám.

Dehogy lesz, kedvesem. Jó pár tesztet elvégeztem a betegen.

- Sok szerencsét. - Köszönöm, Susan.

Van egy rossz hírem, apám.

- Meghalt a páciensed. - Tessék?

Mi történt?

Szélütés.

Ebben a helyzetben nem szabad megtartani a bemutatót.

Akkor azt mondanák, hogy féltem bebizonyítani az igazamat.

Pedig szó sincs errõl. Találnunk kell valaki mást.

- De ennyi idõ... - Találnunk kell valamit!

Maga ott.

Nem maga. Mi történt a karjával?

Tályog, uram. Borzasztóan fáj.

- Jöjjön velem! - Le fogja vágni?

Nyugodjon meg, nem fog érezni semmit. Rendben, Jonathan.

Jöjjön, nem lesz semmi baj.

- Hova megyünk? - Arra.

Jó napot, uraim. Elnézést kell kérnem a késésért.

Úgy tudom, meg szeretne mutatni nekünk valamit,

lenne olyan kedves és elmagyarázná az uraknak a kísérlete lényegét?

Köszönöm, uram.

Sok szerencsét, Tom.

Rendben, Jonathan.

Üljön ebbe a székbe!

Tehát uraim,

ezzel a különleges nitrogén-oxidot

tartalmazó eleggyel,

amit átvezetek ezen az inhalátoron,

megkísérlem érzéketlenné tenni a pacienst a fájdalommal szemben.

Megoperálom a karját,

úgy, hogy a fájdalom legkisebb jelét sem fogja érezni.

Nem szükséges lekötözni.

Semmi baj, nem lesz semmi baj.

Vegye a szájába!

Lélegezzen mélyeket!

Mélyeket.

Csendet, uraim!

Próbáljuk meg újra!

Mélyen.

Még egyet.

Mélyen.

Még.

Rajtam nevettek, gazemberek?

Majd én megmutatom nektek!

Gyertek csak!

Megtekintettük a kísérletet, Mr. Bolton.

A betege valóban eszméletlen.

Mi történt, bácsikám?

Nem sikerült?

Nem sikerült elaltatni, hatalmas botrány lett belõle.

Köszönöm, Peter.

A mai kudarc ellenére is

meggyõzõdésem, hogy közel járok a megoldáshoz,

mely a fájdalom nélküli sebészethez vezet.

Néhány másodpercig a beteg némán tûrte

a szike okozta fájdalmat.

Ellenállóbbá kell tennem az elegyet,

hogy a beteg az egész mûtét ideje alatt

eszméletlen legyen.

Ma éjjel egy újabb kísérletet fogok elvégezni magamon,

de ezúttal egy sokkal erõsebb vegyületet használok,

ópium oldattal.

A szike és a fájdalom két elválaszthatatlan jóbarát.

A szike és a fájdalom két elválaszthatatlan jóbarát.

Nem, ez nem igaz. Tévedés.

...de ön remek munkát végzett, doktor. Fél láb, fél aggyal.

De legalább van valamije.

És most?

Még várnunk kell.

Nemsokára kidõl.

Annak a fickónak sem ma van a szerencsenapja.

A fenébe! Oda nézz!

Menjünk, Joe.

Doktor úr!

Micsoda váratlan meglepetés.

Hol van? Meg kell találnom.

A kórháznak értesítenie kellett volna engem.

Nyugodjon meg dokikám!

Csak nem ki akar rúgni a hámból?

A féllábú ember...hol van? Segítenem kell neki.

Elküldtük pihenni.

- Nem igaz, Joe? - Így van.

Most már egy sokkal jobb helyen van.

Mire vártok? Zenét!

Jöjjön, doktor!

Foglaljon helyet!

Örülök, hogy ismét találkoztunk.

Igyon egyet, jobban fogja érezni magát.

Nem, nem kérek semmit. Köszönöm.

A féllábú ember...miatta jöttem. Hol van?

Hol van a...nem érzem jól magam.

Talán igaza van, ma már nem kellene többet innia.

Ha nincs itt, haza kell mennem.

Nem kellene itt lennem. Haza akarok menni.

Majd mi hazavisszük.

- Igaz, Ned? - Persze.

Bízd csak rám!

Jöjjön csak, uram!

Igen, az az.

Gyere csak elõ, te kis patkány!

Mi van nálad, mi?

Ez az.

Feküdj le szépen!

Így ni. Meg is vagyunk.

Jól van Rosa, bízd csak rám!

Ben azt üzeni, hogy menj le.

Nem lesz semmi baj.

Gyors lesz és fájdalommentes.

Nem tudtam, hogy itt vagy. Egész éjszaka fenn voltál?

6 óra.

Kipróbáltam az új vegyületet.

Mûködik.

Csak...

...volt egy furcsa álmom.

De olyan homályos...

- Nagyon fáradt lehetsz. Csinálok neked reggelit. - Késõbb, Susan, késõbb.

Elõször meg kell írnom a jegyzeteimet.

Igen...

Nem találom a füzetemet.

- Pedig itt volt. - El nem tûnhetett.

Ne aggódj, majd reggeli után Elennel megkeressük.

Biztos, hogy be akarsz menni a kórházba, bácsikám?

Persze, miért ne mennék?

Mindenképpen el kell kezdenem intézni a következõ demonstrációt.

Jó, de elõbb szépen megreggelizünk.

Tudtam, hogy valami nem stimmel.

Önmagán végzett kísérleteket.

Leírt mindent az elsõ kísérlettõl az 53-ig.

- Szerinted visszajön? - Ne félj, visszajön.

Honnan tudod?

Hidd el nekem!

Ha észreveszi, hogy eltûntek a jegyzetei, majd visszajön.

És ha visszajön, mi itt leszünk.

Gyere, Rosa.

Te meg kit csinálsz? Ki innen!

Megérdemelted! Nem kellet volna kacérkodnod vele.

Legközelebb nem biztos, hogy itt leszünk, ha segítség kell.

Gyerünk, Rachel, dolgunk van!

A tegnapi nap folyamán alkalmunk volt

látni Mr. Bolton kudarcát.

De ne legyenek csalódottak, uraim!

Eleve kudarcra volt ítélve.

Mióta a sebészet létezik,

az ember sorsa a szenvedés,

még abban az esetben is ha meggyógyul.

És ezen senki sem képes változtatni, uraim.

Még Mr. Bolton sem.

De most már kezdjünk neki. Mr. Williams.

Lenne olyan kedves és bemutatná ezen a tetemen,

milyen módon kell sugáralakban átvágni a singcsontot?

Elnök úr!

- Jó reggelt, Mr. Bolton. - Micsoda szerencse.

A házelnök úr megígérte, hogy beszélhetek önnel az ülés elõtt.

- Rendben, Mr. Bolton. - Sokat haladtam elõre a kísérletemmel.

Már nagyon türelmetlenül várom a következõ és egyben sikeres demonstrációmat.

Ne haragudjon, Mr. Bolton, de errõl a bizottságnak kell döntenie.

Pontosan errõl szerettem volna önnel beszélni.

Azon tûnõdtem, hogy képezhetné-e az ügyem a mai megbeszélés tárgyát?

A történtek után, azt hiszem, hogy nem ez a megfelelõ idõpont arra,

hogy ezt a témát újra tárgyalhassuk.

- Mindenestre azt javaslom, hogy ezt beszélje meg a titkárral. - Elnézést, uraim.

- Itt az ideje, hogy elkezdjük az ülést, elnök úr. - Köszönöm, Mr. Hardcastle.

Ha megtenné, hogy megbeszéli Mr. Boltonnal,

mikor lesz alkalmas újra tárgyalnia a bizottságnak annak lehetõségét...

Lehetõségét?

A lehetõségét annak, hogy újra bemutassa,

a fájdalommentes operálást célzó kísérletét.

- De... - Természetesen, Mr. Bolton. Állok szolgálatára.

- Arra gondoltam, hogy ma... - Ma biztosan nem, Mr. Bolton.

Talán ha holnap vagy egy másik nap befáradna az irodámba?

- Sajnálom, de csatlakoznom kell a többiekhez. - Ragaszkodom egy második esélyhez.

Köszönöm, Mr. Bolton.

Ez borzalmas.

Az összes kísérletem részletes leírása azokban a jegyzetekben volt,

ha nem kerül elõ, nekem végem.

Átkutattuk érte az egész házat, de mintha a föld nyelte volna el.

De anélkül a jegyzetek nélkül a bizottság nem fog beleegyezni egy újabb demonstrációba.

Itt kell lennie valahol.

Talán egy kiadós alvás segítene emlékezni, hogy hova tetted õket.

Talán, talán...

Menj csak aludni, bízd rám!

Jó éjt, bácsikám.

Melyek lehetnek a megfelelõ arányok?

A szike és a fájdalom két elválaszthatatlan jóbarát.

Nem, nagyon tévedsz.

Ha meglennének a feljegyzéseim, be is tudnám bizonyítani.

A feljegyzések...

Ben!

Teringettét! Tényleg itt van.

Ezt keresi, doktor?

A feljegyzéseim. Ellopták tõlem.

Ne olyan hevesen, doktor.

Kérem!

Ne égesse el õket, szükségem van rájuk.

Hallod, Rachel?

A doktor úr vissza akarja kapni a firkálmányát.

Rendben, doktor, megbeszélhetjük.

De elõtte lenne egy kis aláírnivalója.

- Igaz, Joe? - Aláírnivaló?

Vidd fel, Joe!

Táncra! Mintha élnétek!

Mit akartok vele tenni?

Ne üsd bele az orrod! Semmi közöd hozzá!

Foglalkozz a vendégekkel!

Erre!

Ez Jim Simmons, a nyomdász.

Már járt nálam a kezével.

Ahogy mondtam, doktor:

Ha vissza akarja kapni a papírjait,

nem kell mást tennie, mint aláírni a halotti bizonyítványát.

Már meg is írtuk.

Nem írhatom alá...

...nem tudom, hogy halt meg.

Nem kell túlbonyolítani, doktor.

Szívességet szívességért, doktor.

Önnek a feljegyzésekre van szüksége, a kórháznak pedig hullákra.

Nem is fizetnek érte rosszul, igaz Rachel?

Fájdalom nélkül halt meg.

Gyerünk, doktor, írja alá!

Ahogy Ben is mondta:

szívességet szívességért.

Nincs ebben semmi rossz.

- Írja alá! - Döntsön, doktor!

Ha nincs bizonyítvány, nincsenek feljegyzések sem.

Nem kapja vissza õket, doktor.

A legutóbbi kísérletek alkalmával,

testem egészét sikerült stimulálnom egy rövid idõre.

Késõbb pedig

átéltem életem legvalósághûbb és legfélelmetesebb rémálmát.

De akárhogy is igyekszem, miután magamhoz térek,

nem emlékszek szinte semmire.

Vannak olyan idõintervallumok, melyek teljesen kiesnek az emlékeimbõl.

Példának okáért a feljegyzéseim, amirõl azt hittem, hogy elvesztek,

egész idõ alatt a köpenyem zsebében voltak.

Bácsikám! Kihûl a reggelid.

- Megtaláltad a feljegyzéseidet? - Igen, kedvesem.

Ott volt a köpenyem zsebében.

Valószínûleg kezdek szenilis lenni.

- Szerintem meg csak túl sokat dolgozol. - Ugyan már! Semmi bajom.

Mindenesetre ma végre pihenni fogsz.

Hogyhogy?

Tényleg kezdesz szenilis lenni, bácsikám. Ma estére hívtad meg a házfelügyelõt és Mrs. Mathesont vacsorára.

Igazad van, elfelejtettem.

Nem lesz bajod azoktól a gázoktól, amikkel dolgozol?

Ugyan Susan, már olyan közel vagyok a megoldáshoz.

Te sem akarod, hogy most abbahagyjam, nem igaz?

- Jó reggelt, Baker. - Jó reggelt, uram.

A mûtét után kérem szépen ezeket a vegyületeket.

Igenis, uram.

20 uncia ópium, 50 uncia kénsav

és 100 uncia ópiumoldat?

Attól tartok, hogy ekkora mennyiség nincs jelenleg raktáron, Mr. Bolton.

Mi az, hogy nincs? Ennyire van szükségem. Ebben az esetben töltse fel a készleteit!

Viszont akkor kérvényeznie kell a bizottságtól, azt az utasítást kaptam, hogy takarékoskodjak.

Ezek a szerek nélkülözhetetlenek a kísérleteimhez.

Ha bármi probléma merülne fel, mondja meg nekik, hogy minden felelõsséget vállalok.

Rendben, uram, ahogy parancsolja.

Tudom, hogy épp most fejeztél be egy mûtétet, de meg kellene nézned ezt a gyermeket.

- Mi a baj? - A lába.

Az anyja szerint te kezelted.

Hirtelen rosszabbra fordult az állapota, doktor úr.

Azt gondoltam, legjobb lesz, ha visszahozom.

Mi az ördögért nem kímélték a lábát? Figyelmeztettem, nem?

Szükségünk volt a pénzre, de remélem még nem túl késõ.

Ennek a gyermeknek már napok óta erõs fájdalmai lehetnek.

Elfertõzõdött a lába, azonnal meg kell operálni.

Természetesen.

Majd én viszem.

Ez az.

Ha nem siet jobban, a kislány el fog vérezni.

Ne, apa!

Inkább ezzel.

Jó sokáig tartott.

Mindenesetre a kislánynak jó esélye van a teljes gyógyulásra.

Tudom, tudom, de apád eddig a leggyorsabb sebészek egyike volt.

Kíváncsi vagyok, miért késik a bácsikád.

Nem jellemzõ rá, hogy késsen.

Az üveggyárba ment, biztos feltartották,

de õ mindig is olyan szórakozott volt.

Nem gondolod, hogy apád túl sok idõt fordít a kísérleteire?

A sikertelen bemutató óta még többet.

Nagyon bízott a sikerben.

Azért remélem ezentúl nem ez tölti ki majd minden idejét.

Még mindig saját magán kísérletezik?

Igen, attól tartok, igen.

De ezzel a saját egészségét teszi kockára.

Nahát, kedves Mrs. Matheson. Örülök, hogy láthatom.

- Mi újság, Tom? - Charles, kedves barátom.

Elnézést kérek a késésért.

Azt kell mondanom, Mr. Bolton, hogy egy csodálatos vacsorát hagyott ki.

El kellett mennem az üveggyárba, hogy elhozhassam az új lélegeztetõmet.

Csodálatos szerkezet, mely...

Jonathan, hozz még egy kis brandyt Matheson doktornak!

Micsoda házigazda vagy.

Íme a jegyzetek, amiket a bizottság kért.

Saját magam adom oda nekik már holnap reggel.

Nos...

Nem gondolkodtál még azon, hogy pihenj egyet,

mielõtt folytatod a kísérleteidet?

Badarság. Remekül érzem magam. Soha életemben nem voltam jobban.

- De higgy nekem, Thomas... - Csak az idõmet pocsékolnám.

Kérlek, készítsétek elõ a következõ bemutatót, amilyen gyorsan csak lehet.

Thomas, kérlek ne csináld ezt!

A türelmetlenségeddel elrontasz mindent, ez így nem fog menni.

Kérlek Charles, ne bántsd Mr. Boltont.

Mr. Bolton, meséljen nekünk valamit a munkájáról!

Persze csak ha az egyszerû laikus is megérti.

Maguk orvosok annyi érthetetlen szót használnak,

hogy egy szót sem lehet belõle érteni.

Milyen kellemes este volt. Mindig imádtam önökhöz jönni.

Jó éjt, Susan. Köszönöm a vendéglátást.

- Jó éjszakát. - Jó éjszakát, Tom.

Jó éjt, Charles. Örülök, hogy eljöttetek.

Neked is jó éjszakát, kedvesem.

- Reggel találkozunk. - Szép álmokat, bácsikám.

- Aludj jól. - Úgy lesz, kedves.

Csak nem fogadta meg a tanácsunkat?

Ez az elsõ alkalom, hogy idõben elmegy lefeküdni.

Már csak arra kellene rábeszélnünk, hogy többet pihenjen.

Szerintem te bárkit rá tudsz beszélni bármire.

Apa?

Apa!

Szerintem ma nem kellene operálnod.

Ahogy elkezdek dolgozni, rögtön jobban leszek.

Csak egy kicsit fáradt vagyok.

Bárcsak látnád magad, szerintem beteg vagy.

Készen állunk, Mr. Bolton.

- Mi a baja Boltonnak? - Nem beteg?

Jonathan, folytasd kérlek.

Átadja a fiának.

Ez már majdnem gyilkosság. A saját szememmel láttam.

Az az ember közveszélyes, senki sincs biztonságban, ha kezében a szike.

- Teljesen szétesett. - Mr. Bolton holtfáradt, ez nyilvánvaló.

- Csak egy kis pihenésre van szüksége. - Pihenésre? Ki kellene rúgni.

Igen, az elnök úrnak igaza van.

A mai nap után mindenki láthatta, hogy Boltonnak vége.

Nagyon jól tudod, milyenek a kórházi pletykák.

Errefelé gyorsan terjednek a hírek.

Nem bocsáthatunk el egy olyan embert, mint Bolton csak úgy.

Uram!

Rám bízná ezt az ügyet?

Hivatott, elnök úr?

Tom...

...szerintünk beteg vagy.

Azt szeretnénk, ha egy idõre visszavonulnál.

Talán igazad van.

Úgy érzem, mintha a kezem saját életet élne.

Thomas, te vagy az egyik legjobb sebészünk,

nem akarunk elveszíteni.

Miért nem mész el valahova kipihenni magad?

Egy idõre elfeledkezhetnél a munkádról.

A munkámról? Az lehetetlen.

Alig várom a következõ demonstrációmat.

Mr. Bolton, a bizottság döntése értelmében, nem lesz több demonstráció.

Te sem hiszel már bennem, Charles?

A döntést az ön érdekében hoztuk meg.

Nem tudnak megállítani.

A fájdalom nélküli operáció lehetséges,

és nem nyugszom addig, amíg be nem bizonyítom...

...mindenkinek.

Baker, most egy ideig nem jöhetek, szükségem volna pár gyógyszerre.

Természetesen, Mr. Bolton. De engedelmével,

csak akkor adhatom ki az igénylést,

ha visszatért a szabadságról.

- De nekem szükségem van ezekre. - Ne haragudjon, uram...

de ez a bizottság döntése.

Viszlát, Mr. Bolton.

- Hol van apa? - A laboratóriumában.

Ott van órák óta.

- Mi történt? - Felfüggesztették a kórházban.

Hogy?

Majd késõbb megmagyarázom, de most beszélnem kell vele.

Apa!

Apa, Jonathan vagyok.

Elmondták, mi történt az elnök irodájában.

Sajnálom, apám.

- A betegek jól vannak? - Igen.

Hál Isten.

Úgy tûnik, hogy mint sebész nem dolgozhatok tovább.

De legalább te tovább viheted a tudásom.

Apa, ne mondd ezt!

Most már lesz idõm a kísérleteimre.

Gondolom, semmilyen módon nem tudlak lebeszélni a kísérleteidrõl. Biztos vagyok benne, hogy katasztrófa lesz a vége.

Tévedsz, fiam.

Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a megoldás már nincs messze.

Itt van.

Jonathan...

...szükségem van a segítségedre.

A kórház már nem ad nekem gyógyszereket.

Nézd meg!

Már csak ennyi maradt.

Nem látod be, hogy a kórház csak jót akart neked?

De csak onnan tudom megszerezni a kellõ vegyületeket,

múlt héten is rendeltem.

Miért nem tudsz szembenézni az igazsággal?

Apám...

...ezek a kísérletek a rögeszméddé váltak,

kikészítettek mind testileg, mind lelkileg.

Sosem hittem volna, hogy a saját fiam is ellenem fordul.

- Apám, én csak... - Tûnj a szemem elõl!

Nagy szükségem van azokra a vegyszerekre.

Az üzlet az üzlet, doktor.

Ha ön is tartja a szavát, akkor én is.

Csak alá kell írnia ezeket a papírokat.

A maradékot majd késõbb kitöltjük, ugye Joe?

Biztos, hogy el tudja intézni?

Ugyan már, doktor. Black Ben mindig állja a szavát.

Ahogy már mondtam: az üzlet az üzlet.

Mr. Bolton.

Mit csinál maga itt?

Erre nem volt semmi szükség.

Jöjjön már! El kell tûnnünk innen.

Mit keres itt?

Épp Black Bennél vendégeskedik, doktor.

Jó reggelt, doktor. Épp jókor, kész a reggeli.

Üljön az asztalhoz, azonnal hozok valamit.

Üljön csak le, doktor.

Miért vagyok itt? Mi történt?

Hallottad, Rachel?

A doktor nem emlékszik semmire.

Tessék, doktor! Egyen csak.

Ez a kis meleg étel jót fog tenni.

Talán még a memóriája is rendbe jön tõle.

Jó reggelt.

Evans...a portás...

Jaj, ne...

A kórházba kell mennem.

Az ön helyében inkább nem mennék arrafelé egy darabig.

Ben.

A fakabátok ott sündörögnek a doki rendelõje körül.

Ahogy mondtam, doki. Egy ideig lapuljon.

Itt ellehet.

Ha bujkálni kell, nem talál ennél jobb helyet.

Meg aztán, ha maga törõdik velünk, mi is törõdünk magával.

Igaz, Joe?

A rendõrség szerint szegény Evanst hátulról ütötték le,

aztán leszúrták.

Milyen gyógyszerek tûntek el?

A gyógyszerész még nem ellenõrizte le.

De a legrosszabbtól tartok.

Ha legalább tudnánk, hogy merre járt,

vagy tudnánk vele beszélni.

- Nem kellett volna tegnap este magára hagynunk. - Ez nem lehet igaz.

Ez egyszerûen nem lehet igaz.

Elnézést a zavarásért, Miss Susan,

Donovan felügyelõ van itt és beszélni szeretne önökkel.

Vezesse be a felügyelõ urat, Ellen!

Köszönöm.

Bocsánatot kérek a zavarásért. Mr. Boltonnal szeretnék beszélni.

Attól tartok nincs itthon.

A nevem Jonathan Bolton, a fia vagyok.

Miben lehetek a segítségére, felügyelõ úr?

Igen, talán segíthet.

Felismeri az édesapja írását ezen a halotti bizonyítványon?

Igen, ez az õ aláírása.

Ha jobban megfigyeli a többi más kézírásával készült.

Felismeri ezt az írást?

Nem, attól tartok nem.

Elmondaná mirõl van szó, felügyelõ úr?

A gyanúnk szerint Mr. Bolton hamis halotti bizonyítványokat

látott el a kézjegyével.

- Biztosak ebben? - Teljes mértékben.

Nem is rabolom tovább az idejüket.

Kérem mondják meg Mr. Boltonnak, hogy minél elõbb jöjjön be a kapitányságra.

Köszönöm.

- Viszontlátásra. - Kikísérem.

Ben.

Elkotródnál innen?

Hogy van a doki?

Gondolom küzd a lelkiismeretével.

Csak a bajnak van, meg kellene szabadulnunk tõle.

Jonathannak volt igaza.

Addiktív tünetek jelentkeztek rajtam.

A legborzalmasabb rémálmaim...

...valóra váltak.

Ráadásul egy szörnyûséges bûncselekmény is a lelkemen szárad.

Nem tudok ellenállni a szernek.

Úgy gondolom, nem várhatunk tovább Mr. Bolton kihallgatására.

- Nem ment haza? - Sehol sem találjuk.

Lássa be Donovan, Mr. Bolton információinak híján,

semmi bizonyíték nincs az ön elméletének alátámasztására.

De ezeket az embereket egyszerûen elnyelte a föld.

Mr. Blount tulajdonképpen beismerõ vallomást tett,

nem tudta megmagyarázni, milyen módon kerültek a holttestek a proszektúrára.

Black Ben a mi emberünk, az életemet tenném rá.

Jól van Donovan, de vigyen magával néhány embert.

Induljon a Seven Dialsba!

Köszönöm, uram.

Kedves, barátom.

Jól gondolom, hogy egy pohár rum jót tenne?

Épp itt van egy jó kis kocsma,

a Seven Dials.

Jöjjön csak!

Szép munka, Thompson.

Vigye el innen a sikátoron keresztül!

- Ne vegye észre senki. - Igen, uram.

Nincs már rá szükségünk.

Gondoskodjon róla!

A legfontosabb, hogy minél messzebb találjanak rá,

semmiképp nem hozhatják kapcsolatba ezzel a hellyel.

Ne aggódjon.

Bízza rám, nem lesz semmi baj.

Nem kell félnie.

Zsaruk! Mindenki kifelé!

Erre! Kifelé!

Gyerünk, gyerünk! Ki az ajtón!

Engedjen el!

Mi értelme ilyen késõi órán becsületes állampolgárokat zaklatni?

Körbevettük a házat, házkutatási parancsunk van.

Semmit sem fognak itt találni.

Álljon félre, Ben!

Gyerünk, Joe! Zárd be az ajtót!

Fel a tetõre!

- Most elkaplak. - Csak gyorsan.

Vigyék el innen!

Thomas Bolton.

Bevisszük a kórházba.

Már késõ.

A fiam, Jonathan...és Susan ...menjenek el értük!

Természetesen. Hívj orvost!

Ott van.

Vége van, Ben. Gyere le szépen!

Vigyék el a másikat!

Nem tudsz elmenekülni, körülvettük az egész házat.

Hívja ide Donovan felügyelõt!

Engedjen el!

Engedj el, te hülye fakabát!

Ben!

Apám!

Semmi értelme, Jonathan.

Már késõ.

Majd a felügyelõ úr elmond mindent.

Kedves Susan...

...bocsásd meg nekem, amit tettem.

Nem volt elég türelmem, hogy bebizonyítsam az igazam.

Jonathan...

...ezen sorok között megtalálhatod

a fájdalommentes sebészethez vezetõ utat.

Könyörgöm, folytasd a munkámat!

Bizonyítsd be...

...amire én képtelen voltam:

Hogy a fájdalom és a szike útjai..

...egyszer igenis külön válhatnak.

Úgy lesz, apám.

Ígérem.

Semmi nem állhat az útjába.