Original subtitles

M A K S Z I M K A

Konsztantyin Mihajlovics Sztanyukovics: "Tengeri történetek" (gyűjtemény) alapján.

Forgatókönyv: Grigorij Jakovlevics Koltunov

Rendezte: Vlagyimir Alekszandrovics Braun

Fényképezte: Alekszej Alekszandrovics Misurin

Zene: Vagyim Boriszovics Gomoljaka Igor Naumovics Samo

Lucskin matróz - Borisz Fjodorovics Andrejev Fedélzetmester - Nyikolaj Afanaszjevics Krjucskov Makszimka - Anatolij Szamojlovics Bovikin

Gorelov hadnagy - Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov

és sokan mások

1864 ATLANTI-ÓCEÁN

- A korvett harcra kész, Nyikolaj Fjodorovics. - Rendben.

Parancs az amerikaiaknak, még egyszer jelezzenek: "Álljon mellénk"!

Értettem!

Jelzés még egyszer az amerikaiaknak, "Álljon mellénk"!

Értettem!

Hogy fogják megmagyarázni, ha ezeket az amerikaiakat foglyul ejtjük.

Hogy mi?

A törvény szerint a parancsnokunk parancsol a kapitányuknak és a legénységének.

Itt és most...

A történtek után.

Utasokat nem viszünk magunkkal, gondolhatod.

Végleges szabadságot mindenkinek!

Valami bűzlik...

Amerikainak látszik.

A raktere tele van rumos hordóval.

Egy elveszett tengerész vagy, Lucskin.

Ilyen időket élünk, és te a vodkára gondolsz!

Kérem, Arkagyij Pavlovics...

- Írja a következőket! - Értettem!

Találkoztunk a "Betsy"-vel,

Argentin,

az USA zászlaja alatt.

Gyanítva, hogy a hajó rabszolgákat szállít,

megparancsoltam, álljon mellénk

ellenőrzés céljából.

Kihasználva az üzenetváltást,

a "Betsy" megpróbált távozni.

Mindezek után

eljárva az emberkereskedelem elleni küzdelem egyezménye alapján

- amelyet más államokkal együtt Oroszország is aláírt -

vállalva a felelőséget, tüzet nyitok.

"Tüzet nyitok".

Feljegyezve, Nyikolaj Fjodorovics.

Adja ki a parancsot, első figyelmeztető lövés!

Értettem!

Első figyelmeztető lövést!

Leadni!

Kikötési oldal, első sor... tűz!

Peters!

Szavakról tettekre váltottak.

Muszáj lesz - az ördögbe - megállnunk, és engedni, hogy átvizsgáljanak.

Hogy gondolja, kapitány?!

Fedélzetmester!

Richards!

Fiú, rumot!

Richards, hozzák fel a börtönből az összes feketét!

Mindet egytől-egyig.

Mit fog csinálni, uram?

Megmentem a nyakam a huroktól, a tietekével együtt.

Richards, az összes feketét párosával összekötözni!

és a kikötési oldalon a vízbe velük,

hogy azonnal megfulladjanak.

Értettem, uram!

A szolga fiúja mindent hallott, kapitány.

Richards!

Kapd el!

- Na! - Élve!

Nem állnak meg, Nyikolaj Fjodorovics.

Attól tartok, nem törődnek az utasaikkal.

Vagy inkább, a terhükkel.

Voltak már ilyen esetek.

Adjon nekik parancsot.

Uram, az oroszok megint jeleznek!

Olvasd!

Ha...

- Ha... - Hangosabban!

Ha kárt tesz a rakományban

a kapitányt a személyzetével együtt,

felakasztatom az egész csapatot.

Miért álltak meg, fedélzetmester?

Hogyan tovább, uram?

Hallotta, mivel fenyeget az orosz?

Ez nem a maga dolga, folytassák!

Nem az én dolgom, de a nyakam... igen!

És neki nagyon fáj erre a foga, uram.

Ez a megtiszteltetés éri a kapitányt és a segítőit.

- Ismerjük a törvényt! - Micsoda?!

Mindenkit nem lőhet le!

Vissza!

Na! Mit akarnak!?

A feketéket vigyük vissza a raktérbe,

és menjünk el, amíg lehet.

A szerencsénk van, el tudunk menni.

Ha nincs szerencsénk... mindenki megkapja, ami jár neki.

Kinek a börtön, kinek a kötél.

Rendben.

Vigyék vissza a niggereket.

Nyikolaj Fjodorovics, elég közel kerültünk.

Úgy gondolom, megcélozhatnánk.

Attól tartok, Vaszilij Andrejevics,

nem lesz időnk a lövésekre, és nem is erre a "Betsy"-re.

Kérdezze a navigátort.

Siettem, ahogy tudtam, Nyikolaj Fjodorovics.

A barométer zuhan.

Ezeken a szélességeken megtörténik.

Mintha vihar vagy akár hurrikán lenne.

Az a kis folt az első fuvallat.

Fütyüljön fel az árbocokra, vitorlákat bevonni!

Mindenki a fedélzetre!

Vitorlákat bevonni!

Fel az árbocokra, vitorlákat bevonni!

Mi történt?

Miért vonják be a vitorlákat?

Szamarak vagyunk, Peters.

Nem vagyunk mi tengerészek!

Arra kellett volna néznünk!

Öt perc múlva árboc nélkül maradunk!

Hé, élénken vitorlát kurtítani!

Fel az árbocra!

Miért, uram?

Nem egyszer sikerült már az oroszok elől elmenekülni.

Vihar!

Vihar lesz!

Gyorsabban, gyorsabban, logósok, kolerások, a pestis vinne el!

A kötél.

Megszorult!

Adok én neked... megszorult!

Mi van a fővitorlával?

Mi a fenét csinál?

A vitorla leszakad!

Megőrült, vagy mi?

Rázza már gatyába valaki!

Hála Istennek!

Micsoda aljasság!

Árbocot kivágni!

Fejszét, fejszét, gyorsan!

Vágd ki az előárbocot!

Árbocot kivágni!

Nyikolaj Fjodorovics!

Mintha a távoli sötétben az amerikai menekülne!

Az amerikait te sem látod?

- Mintha köddé vált volna! - Igen!

Kormányos!

Így tartsd!

Értettem!

Tartom!

Р.И.Ф. - OROSZ BIRODALM HADITENGERÉSZETE

"Bogatyír" korvett HAJÓNAPLÓ

A vihar két napig tartott.

Elmúltával 52 mérföldre eltértünk az útvonalunktól.

A gyengélkedő megtelt sérültekkel.

Háromszor tartósabb legyen!

Háromszor jobban ragyogjon!

Kolerások, a pestis vinne el!

- Ember a vízben! Egy embert látok! - Mi történt?

Most már én is látom.

Mindenki a fedélzetre!

Sodródjunk mellé!

Mindenki a fedélzetre! Sodródj mellé!

- Mentőcsónakot leereszteni! - Mentőcsónakot leereszteni!

- Ne veszítse szem elől! - Értettem!

Ketten bajtársak a jobb oldalra!

Ember a vízben, Nyikolaj Fjodorovics.

Balra, balra, ha megengedi, Nyikolaj Fjodorovics, az az.

Látom!

Élénken, élénken, fiúk! Minden pillanat értékes!

Kinevezem a mentés parancsnokának...

Gorelov hadnagyot.

Értettem, Nyikolaj Fjodorovics!

A parancsnok úgy döntött, kell Önnek egy kis szórakozás.

Nem is tudtam, hogy te vagy a kedvence.

Én sem tudtam.

De mégis: miért ne kedvelhetne engem?

Nem vagyok földesúr, sem karrierista.

Ezt, hogy érti, Gorelov úr?

Engedjék le!

Keressék észak, észak-nyugaton!

Már nem látható!

Megtalálja Gorelov?

Gorelov-ban megbízhatunk.

Ő tudja, hogy kell bánni az emberekkel.

Életben van?

A víz meleg, még életben is lehet.

És, hogy van az, testvérek, a cápa nem ette meg?

Az itteni cápák... veszélyesebbek.

Igen...

Veszélyes a mi flottánk szolgálata.

Ó, milyen veszélyes.

Ivanovics, megtalálja Gorelov?

Látta, doktor, milyen mérgesen nézte Csebikin Gorelov-ot?

Mérges, mert a parancsnok nem őt küldte.

A parancsnok nem bocsájtott meg Csebikin-nek a matrózzal történtek után...

Mi történt, Ivanovics?

A tengerész Lucskin-nal, akit Csebikin megütött.

Áá, igen.

Különös.

Nyikolaj Fjodorovics bármilyen támadást is indít...

azonnalo csapást parancsol.

Különös.

Vihar jön. A korvett veszélyben van.

Megszakad a szív.

De Csebikin örömmel törtet.

Jegyezze meg a szavaimat a parancsnok, ahogy teheti Csebikin-t áthelyezi egy másik hajóra.

- Igen? - Kissé bátortalan.

A csónak visszafelé tart!

Nyikolaj Fjodorovics... Teljesen félholtan szedtük le az árbocról.

Alig tért észhez a szegény fiú.

- A kórházba! - Igyekezzenek!

- Vaszilij Andrejevics! - Igen!

- A mentésnek vége! - Értettem!

Mindenki a helyére!

A mentésnek vége!

A kérdésükre a válasz!

Él, srácok, él!

Na... ez ügyes volt.

Hamarosan hős lehetsz.

Mitől félsz, fiam?

Ne félj.

Nagyon megfélemlíthették a lelkét. Láthatóan... mindentől fél.

Figyeled... soha nem mosolyog, soha.

Próbáljunk meg beszélni vele.

Milyen nyelven beszélhetünk veled, mi?

Beszélsz franciául? (francia)

Beszélsz németül? (német)

Annyit megtudtunk,

hogy franciául és németül nem ért.

Az a baj, nem ismerek más nyelveket.

Talán, a latin.

Mit gondolsz Filipenko, tud latinul?

Azt hiszem, tisztelt uram, az valószínűtlen.

Szerintem is valószínűtlen.

Marad, mondjuk, az angol.

De abban nem vagyok erős.

Hát, megpróbálhatom.

Beszélsz angolul? (angol) Örvendek! (angol)

Mit mondott Filipenko?

Nem értettem, tisztelt uram, de, azt hiszem, azt mondta... "Ó".

Én is azt hiszem, azt mondta... "Ó".

Menjen, barátocskám, Gorelov hadnagyért.

- Nálunk ő az angol szakértő. - Értettem!

Ne félj? Érted, amit mondok?

Ne félj tőlem?

- Nagyon megfélemlítették. - Igen-igen, nagyon, nagyon.

Hogy hívnak?

Mond, hogy hívnak?

Mond!

- A nevem: Fiú. - Hogy, mi?

- Mit mondott? - Azt mondta, Fiúnak hívják.

Mi a neve a hajótoknak?

Betsy.

Betsy? Hogy, hogy, hogy?

Kiderül, éppen arról a hajóról származik, amelyet négy napig üldöztünk.

Érdekes.

Összegyűjtöttünk, tehát, 2 rubel 33 kopejkát.

Igaz, nem olyan sok...

De minden jól jön az arab fiúnak.

- Mind odaadtátok? - Mind!

Kivéve a jegyzőt és Lucskin-t.

De remélem, az arabnak nincs szüksége a pénzünkre.

Kiszámítottam, hogy az arabnak a te ördögi filléreid

semmire nem elég.

Kolerás, a pestis vinne el!

Miért vagytok olyan jó indulattal hozzám, Tarasz Matvejics?

Lucskin sem adott!

És mégsem mondod sem kolerásnak, sem pestisesnek!

Tartsd a szádat!

Mit akarsz Lucskin-nal?

Ő egy elveszett matróz.

Régóta mindenét italra költi.

És amit, testvérek, én hallottam,

hogy mit csinált az az ördög, az az amerikai kapitány.

Egyszerűen nem értem, egy gyereket, hogy lehet kikötözni, még akkor is, ha néger.

A szegény ember háta még mindig csíkos.

Igen.

A csíkos hátról csak annyit, ez elég ismerős számunkra is.

Nemrég még mi is jobbágyok voltunk.

De feltételezem, nálunk végül is a parasztok kinyilvánították akaratukat.

De ezeknél az amerikaiaknál, ezek szerint jobbágyok vannak.

- Hát, ez az. - Furcsa dolog.

Szabad nép, nem tudtad!

És azt nem hallottad, Szojkin, hová fog menni aztán az arabocska?

Valószínűleg, az államokban hagyjuk.

Ott kell maradnia.

Mihez kezdenénk vele, ezzel a hitetlen négerrel?

Ráadásul még vademberek is!

Vad... nem vad, ember.

Együtt érzek vele.

Csupán.

Egy ördög, és el is hiszi magáról.

Mihez kezdjünk vele, Filipenko, mi?

Ezt még nem gondoltuk át.

Pontosan, kegyelmes uram, még nem is álmodtam róla.

Ki az? Jöjjön be!

Én vagyok az, kegyelmes uram.

Mi van veled, Lucskin?

Beteg vagy, vagy mi?

Semmiképp, kegyelmes uram.

Hoztam az arabocskának egy ruhát.

Gondoltam: meztelenül mégse... ezért varrtam...

Korábban méretet vettem.

Hadd adjam oda, kegyelmes uram!

Add csak át! Örülünk neki.

Épp azon gondolkodtunk, mit adjunk a fiúra,

de ő megelőzött minket.

Volt időm rá, kegyelmes uram!

Megkapod, Makszimka.

Ruha!

A tiéd, testvérkém, Nagyon jó (angol)!

Ruha.

Viseld egészséggel, hadd lássam, hogy áll.

Azta, Makszimka!

Miért hívod őt Makszimkának, Lucskin?

Hogy miért, kegyelmes uram?

Makszimkának,

mert ő

Hitvalló Szent Maximosz napján menekült meg, és így lett... Makszimka.

Különben is, ilyen név nincs arabul.

Kell hívnunk valahogy.

Igen... Makszimka. Csodálatos.

- Csodálatos. - Nos...

Az öltözéked... legyen mindig rendben.

Most felmegyünk a fedélzetre, Makszimka.

Sütkérezni, a napra.

Bocsásson meg, kegyelmes uram.

Menjenek, barátom.

Na...

Miért vagy ilyen komoly?

Forróság van látszólag.

Hát, barátom, majd megjavítjuk a kalapodat.

és lesz cipőd is, csak adj egy kis időt.

Hát ez az, Makszimka!

Most már elfelejtheted az amerikait.

Tudja, hogy az orosz matrózok nem bántják őt.

Mi van Lucskin?

Kiderül, Makszimkának olyan leszel, mint egy dada.

Ez az! Dada!

Most már dada vagy, Lucskin, mi?

Hadd legyenek jó emlékei Makszimkának az orosz tengerészekről!

Hát persze!

Arab, tehát, dajka?

Nos, hogy, hogy van ott, nem tudom, de én így mondom.

Ha egyértelműen azt mondják, hogy van nálunk egy olyan gazember,

aki bántani merne egy árvát,

akkor tudja meg, hogy velem gyűlik meg a baja.

Lucskin-nal!

Bántani egy gyereket!

A valaha volt legnagyobb bűn,

akár a miénk vagy arab, mégis csak gyerek!

És te sem fogod bántani.

Így igaz, Lucskin.

De, hogy fogod megérteni magad ezzel az arabocskával?

Te sem érted őt, sem ő téged.

Ne aggódjatok! Megoldjuk!

Könnyedén, mert az arab tanítható.

Hé!

Vodkára jeleznek!

Ej! A fülemüle dalol!

Te maradj itt, Makszimka.

Odamegyek, de jövök is egy pillanat múlva.

Megértettél?

Tehát, itt várj.

A dada a gyereket az első kikötőben teljesen elrontja.

Hajók jönnek!

Hajók jönnek!

Jó sok vodka...

A pálinka nagyon jó, Makszimka, én mondom neked.

Nagyon jó!

Nagyszerű!

Mindent ért! Most megyünk, fiacskám, ebédelni!

Szeretnél enni valamit?

Hogy, megérti!

Eszes!

Mi van, barátaim, befogadtok minket, Makszimkával?

Mit kérdezősködsz? Ülj le az arabocskával.

Barátaim, azért kérdeztem meg, mert ő néger.

De csak én gondolom így... Mindenki csak kenyeret szeretne enni.

Ez így van!

Ez tisztára olyan bolond, mint az ördög Zorkin.

Miért beszélsz hülyeséget, a négerek megértése nélkül?!

Nos!

Tovább!

Ez az, Makszimka! Nagyon ügyes vagy, barátom!

Jó étvágyat!

Én, Lucskin...

Makszimka.

Makszimka!

Te, Lucskin, menj távolabb. Menj távolabb és hívd oda őt!

Kitűnő gondolat!

Figyeld! Most biztosan válaszolni fog.

Makszimka!

Nem boldogulsz vele, Lucskin.

- Add fel! - Nem!

Gondolom, nagyon meleg van.

Ez megnehezíti neki, hogy megértésen.

Gyerünk, próbáljuk meg újra!

Fütyülsz, odahívod őt.

- Na! - Makszimka.

Makszimka!

Hé!

Lucskin!

Parancsoljon, kegyelmes úr!

Kicsit már hozzád szokott, Makszimka.

Hozzám szokott, kegyelmes úr.

Bár kicsit még küzdök vele.

Ő egy okos fiú, sehogy nem lehet...

- Meg kéne értetni vele, mi a neve. - Na, ezt most megoldjuk.

Fiú! Mit hallok?

A neved: Makszimka! Érted?

Makszimka!

Az ő neve padig: Lucskin!

Lucskin.

Megértetted?

- Igen, meg. - Na, tessék.

Most már fogja tudni. Kérdezze!

Makszimka!

Ó, kegyelmes úr!

Lucskin.

Ez pedig... ing.

Értetted, Makszimka?

Ing!

- Ez pedig... a fő(nök)... - Ne! Hát, miért egy ing?

Te, Lucskin, helyesen fejezd ki magad!

Ing.

Ez a szó idegen... a maga nemében.

Mindent, Makszimka egyre tisztábban ért.

Mindenki, aki itt áll...

tengerésztestvéreink.

Na, mondjuk együtt: tengerésztestvérek.

Terszek.

- Testvérek! - Terszek.

- Testvérek! - Terszek.

Semmi baj! Eljön az idő, amikor azt mondja:"Testvérek!".

Jó, hogy mondja!

Gyerünk, Makszimka!

Egyél, Makszimka.

Egy kis alvás, mindig hasznos.

Egyél cukrot, keserédes.

Nézd, milyen aranyos.

Hiszen te nem ismered a simogató szavakat, szomorúságom.

Na,

aludj, Makszimka.

Holnap... korán kell kelnünk.

Olyan vagy, mint egy utas,

de úgy kell élned, mint egy tengerész.

Ahogy egy hajón ezt megköveteli az élet.

Aztán, tudod... a fedélzetmesterünk...

Ő kedves hozzád, de néha akadékoskodik, amire, néha meg van az oka.

És bármikor felemelheti a kezét, és nyakon vághat téged.

Jobb, ha megszokod a rendet.

Na, aludj!

Makszimka...

Lucskin...

Makszimka...

Lucskin...

Ó, nagyszerű, Makszimka!

Aludj!

Makszimkának pulóverre lenne szüksége. Hogy lehetne, pulóver nélkül?

Persze, pulóver nélkül sehová!

Mit gondolsz, Zaharics,

lehet beszélni a részegségről?

Lehet!

Vannak emberek, akik tudnak beszélni róla.

Csak... azok alig beszélnek veled.

Feltételezek valamit...

Nem beszélnek...

Lucskin!

Hé, Lucskin?

Mi van?

Akarod, hogy beszéljek veled?

Abba fogod hagyni ivás.

Hát?

Esküszöm!

Itt süllyedjek el helyben!

Adj három dollárt... és beszélek.

Meggyőzlek!

Hazudsz!

Itt süllyedjek el helyben!

Megpróbálom a meggyőzésed nélkül.

Saját erőmből, saját szavaimmal.

Két hónap telt el az óta, hogy Makszimkát felvette a "Bogatyir".

A korvett teljes személyzete megkedvelte az okos és vidám néger fiút.

Lucskin nagyon erős lélekkel kötödik Makszimkához.

De nincs mit tenni...

A fiút holnap partra tesszük Havannánál.

Ne keljen egy négerrel hajóznunk tengereken és óceánokon keresztül.

Igen-igen, Vaszilij Andrejevics.

Szegény Lucskin.

Csak áll és néz, hamar megjelenik a part,

és nem is sejti, hogy amikor "Földet" kiállt,

az lesz a búcsú első pillanata Makszimkától.

Igen, Alekszandr, az elválás elkerülhetetlen.

Fedélzetmester!

- Mit parancsol, kegyelmes uram? - Barbár vagy, fedélzetmester.

Nézd a fővitorlát!

Nézd!

Kissé laza, kapitány úr!

Kissé laza!

- Kifeszíteni! - Értettem, kapitány úr!

A fővitorlát kifeszíteni!

Kolerások, a pestis vinne el!

Makszimka, na... mond! Testvérek.

Testvérek.

Ügyes ez a Makszimka.

Igaz matróz!

Minden szempontból tengerre született fiú.

Igen!

Makszimka!

Makszim!

Egyél, Makszimko, finom!

Köszönöm.

Kö

szö

nöm!

Egészségedre!

Kést is csináltál!

Igazi tengerész.

Ki hívta fel erre a figyelmed, Makszimko?

"Ljucsiki" (Lucskin).

Arany gyerek.

Nézze: mászik fel Lucskinjához!

Ljucsiki.

Makszimka neked adja, tessék, egyél!

Ó, de jó lelked van!

Úgy tűnik, ő az első ember a világon, aki nem feledkezett meg Lucskin-ról.

Edd csak meg te!

Nem!

Nem, tessék!

Edd, azt mondtam!

Parancsot végrehajtani, különben elmondom a fedélzetmesternek!

A fedélzetmester nem jó!

Azt a kolerást, a pestis vigye el!

Mi van... jól van Makszimka.

Jól van, Ljucsiki.

Ej, te!

- Mi az? - Mi van?

- Mi az? - Mi van veled?

Mi az?

Éber vagy...

Igazi tengerész szem, Makszimka.

Föld!

Földet látok!

Megérkeztünk Kuba szigetére, Havannába.

A legénység szétszóródott a part mentén.

Aki partra száll, a fedélzeten sorakozik!

Élénken!

Élénken!

Kolerások, a pestis vinne el!

Valami bűzlik...

Értem!

Vigyázzon rá!

Mi ez a huncutság?

Hogy mersz becsapni?

Mi vagy te... matróz?

Gyerünk... el innen!

Lucskin, látom, szintén kimegy a partra.

Nagyon részeg tud lenni.

Nézze, Nyikolaj Fjodorovics,

ha Ön, persze, elrendeli...

Vegyük úgy: Lucskin

jelentősen megváltozott.

Miként változott?

Abbahagyta az ivást.

Teljesen.

Még a fejadagját is visszautasította.

Azt mondják, mindez a néger fiúhoz való ragaszkodásának köszönhető.

Ebben az értelemben, ha úgy tetszik, Nyikolaj Fjodorovics,

sajnálom, hogy megválunk a néger fiútól.

Igen, valahol, hamarosan elválunk.

Hongkong-ig még két hónap van.

Bocsásson meg, Nyikolaj Fjodorovics,

de nem most adjuk át Makszimkát?

Itt Havannában?

Itt a feketék ugyanúgy rabszolgaságban élnek, mint az Egyesült Államokban.

Na, igen.

Vigyük a fiút magunkkal Hong kong-ba

és adjuk át az angol kormányzónak.

Lucskin most örömében biztos leissza magát, Vaszilij Andrejevics.

Nagyon jó a meglátása.

Jobb lesz, ha partra sem engedem.

Mi ez a bizalmatlanság Lucskin-nal szemben, Vaszilij Andrejevics.

Ez sértő!

Lucskin... egyszerű tengerész, de a legnemesebb jó érzések

éledtek fel benne.

Miért sérti őket bizalmatlansággal, Vaszilij Andrejevics?

Ej, barátom, de feldúlt vagy!

Még meg is gondolom magam.

De Lucskin inni fog egy kis italt...

Már nem tudja megállni.

És lerészegedik.

Tudja, Vaszilij Andrejevics, úgy gondolom, Gorelov hadnagynak igaza van.

Köszönöm, Nyikolaj Fjodorovics.

És tudja, én...

én kész vagyok kezeskedni Lucskin-ért..

tiszti becsületemre.

Barátaim!

Barátaim, nézzétek... ott van a mi Lucskin-unk

a négerével!

Lucskin!

Gyere ide, a vendégem vagy!

Miért csinálod, Szojkin?

Biztos vagyok benne, hogy Lucskin Makszimkával

csak részegségből beszélt, ezért utánajárok ennek.

Lucskin!

Vendégem vagy!

Itt egy kis rum!

Zamatos!

Elkapom őt.

Ma Makszimkát elveszem tőle, inni fog!

Miért?

Matvejics?

Ne pöffeszkedj az ember felett.

Soha többé nem fogod látni, hogy Lucskin iszik!

Hát akkor... Meglátjuk.

Láttad?

Ez pedig, Makszimka, olyan, mint nálunk a gólya.

Nálunk van ilyen, barátocskám, a kunyhókon.

Ahol gólyák élnek, azt mondják, beköltözik a boldogság.

Hozzám nem költözött be.

Láttad, Makszimka?

A dohány itt... a legfurcsább az egész világon...

Látszólag láthatatlan, csak...

Nézd Lucskin, a fedélzetmester, a fedélzetmester!

A fedélzetmester, és Richards!

Makszimka elbújik!

Honnan került elő.

A cápák már rég megehették.

Nem!

Nem a fedélzetmester.

Nem Richards...

Makszimka...

Makszimka megijedt.

A másik szemén van a pánt.

Ahogy gondolod.

Mi újság, Lucskin, erre felé?

Merre sétálgattok?

Erre-arra, kegyelmes uram, a fiúnak, a várost,

Havannát, megmutatom.

Aztán megint... hallgatjuk az énekeket.

Minden kocsmában énekelnek.

Talán, nincs pénze?

Tessék, Lucskin,

adok én neked, még ha teljesen nem is szabályos.

Tessék, a bosszúságaidért... Itt van egy dollár.

Sétáljanak, ahogy illik.

Na, mi van, vedd el!

Nagyon szépen köszönjük, kegyelmes uram!

Séta!

...és józanul jött vissza?

Igen!

Boldog is vagyok, hogy Lucskin sikeresen teljesítette a parti tesztet.

És el kell mondanom Önöknek,

mélyen megindít Lucskin és Makszimka kölcsönös szeretete.

Biztos vagyok benne:

a néger, ha szükséges,

életét is feláldozza Lucskin-ért.

Fel fogja áldozni az életét!

Milyen romantikus! (francia)

Igen, Csebikin úr.

Habozás nélkül fel fogja áldozni az életet.

Gondolom, nem minden tiszt - bár ők nemesek - képes ilyen érzésekre.

Az ilyen, emberi erényekbe vetett hit

sokba kerülhet, Gorelov úr.

Meglep, hogy Chopint játszva...

a zene oly magasztosan...

elgondolkodtatja és érezteti...

Alekszandr Ivanovics!

Csak méltóságteljesen!

Gorelov hadnagy!

Ön reakciós!

Egy földesúr!

Uraim!

Gorelov úr!

A tiszti rend megsértése miatt

kérem, azonnal menjen a kabinjába,

le van tartóztatva.

Elnézést, Vaszilij Andrejevics.

Értettem!

Maga pedig, Arkagyij Pavlovics, túl gúnyosan viselkedik Szasenyka-val.

Miért?

Egyébként is...

Egyébként, Vaszilij Andrejevics?

Egyébként, Csebikin úr,

megkérem Önt, ne menjen bele a tiszti rendet sértő felesleges vitába!

Igen!

Természetesen, Arkagyij Pavlovics kissé ilyen...

De nem vagyunk mind ilyenek, mi tisztek, valamiért, a matrózok miatt?

- Azt hiszem... - Én nem hiszem!

- Kérem, kérem, uraim... - Doktor, doktor!

Nézze, ez a kártya milyen tökéletesen illik ide.

És mégis, higgye el, a parancsnok ledobja ezt a tétlenkedőt a korvettről.

Gondolja?

Biztosan.

Elfelejti, barátom, Csebnyikin apja... admirális,

a bácsikája, miniszter.

A kapitány veszélybe sodorja magát és a karrierjét.

Lehetetlennek tartanám, hogy panaszkodjak a tiszti kar többi tagjára.

De...

olyan urak beszélgetései, mint Gorelov hadnagy,

elítélendőnek tekinthető, olyanok miatt...

mint Dobroljubov, Csernyisevszkij...

Ezek a beszélgetések nem keltenek kellő ellenállást.

A rangidős tiszt oldaláról.

És ha...

a minisztérium megtudja, hogy egy hadihajón...

Köszönöm!

Arkagyij Pavlovics.

Azonban én úgy gondolom, egy rangidős tisztnek

nagyon jól kell ismernie kötelességeit,

és egyébként... méltó tengerész és hazafi legyen

Oroszország és a flotta számára.

Nem tartom lehetségesnek és szükségesnek a beavatkozást.

Önnek, Arkagyij Pavlovics,

mivel úgy érzi,

nem egészen kényelmes

a mi tiszti karunknál,

Azt tanácsolom, nyújtson be kérelmet,

azzal a kéréssel, hogy helyezzék át egy másik hajóra.

Köszönöm, Nyikolaj Fjodorovics.

Megpróbálok ebben segíteni,

amint megérkezünk Hong Kong-ba.

Megérkeztünk Hong kong-ba.

Csebikin hadnagy

áthelyezési kérelmet nyújtott be rossz egészségi állapota miatt.

Hamarosan elválunk, Makszimka.

Miért válunk el?

Ott hagyunk téged Hong kong-ban.

Hová bújtassalak?

Nem érteni.

Kimegyünk, kiviszünk, a korvettel!

A parton hagyunk.

Én tovább hajózok, Makszimka pedig ott marad.

Engem ne, ne, megszököm!

Abba én belehalok!

És akarnál, Makszimka, orosz tengerész lenni?

Igen!

Testvérek,

megkérjük, engedjék meg neki, mi?

Hadd hajózzon a "Bogatir"-ral, mit gondoltok erről?

Úgy van!

- Hová mehetne a hontalan? - Egy árva!

Kérdezzük a fedélzetmestert!

- Matvej! - Mit akarsz?

Itt van Makszimka, aki szeretne velünk maradni.

Igen?

Szeretnénk kérni, engedjék, hadd maradjon.

Tisztelettel, Matvejics.

Jelentse a rangidős tisztnek:

Makszimka... szeretne maradni, a legénység is kéri!

Na, igen!

Makszimka, egy jóravaló gyerek,

minden tekintetben... tengerre termett.

- Csak a kapitány dönthet. - De, miért?

Egyetért-e, hogy egy arab hitű, néger az orosz hajón maradjon.

Bármennyire is egyszerűnek tűnt... ez gond.

Ez nem lesz gond, Matvejics.

Makszimkát kikereszteltetjük az arab hitből (iszlám).

Hogyan?

Átkereszteltetjük az orosz hitre, egy orosz hitű (pravoszláv) arab lesz.

Így lesz jó!

Jelentek a rangidős tisztnek.

Van arra lehetőség, Nyikolaj Fjodorovics,

hogy Makszimka a korvetten maradjon?

Ez úgy tűnik, Lucskin kérése?

Az egész csapat kiáll a néger mellett, Nyikolaj Fjodorovics.

Én támogatnám is...

Nem tehetem, Vaszilij Andrejevics,

Sajnos, nem tehetem.

A fiú az angol kolóniából származik.

És biztosítanom kell neki az angol kormányzó védnökségét.

- Az evezős csónak a létránál? - Igenis!

Elmegy a kormányzóhoz?

Igen.

Hivatalos látogatás - elengedhetetlen.

Gorelov hadnagy elkísér, elkészült?

Várja Önt, Nyikolaj Fjodorovics.

A szívélyes fogadtatásért,

milord,

szeretnék köszönetet mondani Önnek, és lenne egy kis kérésünk.

Utunk során történt, hogy kimentettünk az Atlanti-óceánból

az angol korona egyik polgárát.

Ezt a kis négert, milord, Afrika rabszolga partvidékénél vettük fel.

Egy néger fiúcska.

Áááá!

Ez az "Á" valószínűleg, mindent el is mondott Önnek, Alekszandr Ivanovics?

A fiút el fogjuk itt veszíteni.

Meg fog halni.

Igen.

Tehát ennyi!

A fiút az óceánban találtuk.

Úgymond a senki területén.

Tartsuk tiszteletben a legénység kérését. Hadd maradjon a korvetten!

Köszönöm!

Köszönöm, Nyikolaj Fjodorovics!

Lucskin,

bemegyünk, inni?

A társaságért.

- Fizetek. - Nem!

Hagyjuk, hogy a fiú jól érezze magát.

Utoljára sétálunk.

Ez az! Utoljára!

Muszáj, akkor inni kell,

mivel ma búcsúzol Makszimkától,

hogy szerencséje legyen.

Mivel, szerencséje van az életben, miután most magára marad

felügyelet nélkül.

Menjünk!

Na, igen! Micsoda boldogság!?

Menjünk!

Na, jó... Zümmögsz, mint egy darázs!

Ennyi, és a szegény embert elviszik!

Látod! Makszimkát is elviszik.

Én, Szojkin... miért kezdtem el inni?

Miért - kérdeztelek?!

Miért adtak engem matróznak?

Milyen igazság ez?!

Az asszonyra az uraság szemet vetett!

Ez az igazság.

Hé!

Italt!

Hozzál italt!

Lucskin, talán, elég, különben... túl jutsz rajta?

Ne félj, Makszimka, kedves barátom,

nem iszok és nem adlak oda!

Egy démoni lélek vagy, el akarod venni tőlem Makszimkát?!

Valld be, te?!

Megöllek!

Lucskin...

ez már a negyedik alkoholos kirohanásod.

Távolodj el ettől,

folyamatos problémát eredményezhet.

Viszlát!

Fiú!

Makszimka, kedves barátom!

Fiú!

Italt...

Kik vagytok?

Hol van Makszimka?!

Makszimka!

Makszimka!

Ljucsiki!

Fiú!

Uram!

Uram, ne öljön meg, uram!

Peters úr, ne öljön meg, uram!

Mi van, elfelejtettél...

Csizmát tisztítani!?

Újra kiképezlek e kezdetektől.

Uram, uram, ne üssön meg!

Makszimka jól fog tanulni.

Már megint Makszimka?

Téged Fiúnak hívnak!

Gyerünk, add ide az ostort!

Gyerünk, élénken, élénken!

Állj ide!

Ki az?

Bátorkodom jelenteni, uram.

A ruszki matróz magához tért.

Mennyit aludt?

Két nap, négy órát, uram.

A gyógyszer jól működött, uram.

Vagy talán csak egy álomszuszék?

Nekem matrózokra van szükségem!

Nézzük meg, mennyire megfelelőt hoztatok nekem.

Menjünk!

Te fogsz fordítani.

Ljucsiki!

Fiú!

Makszimka!

Fiú!

Makszimka!

- Vissza! - Jaj!

Gyere!

Ljucsiki!

Hol találták ezt a matrózsapkát?

A 4-es móló területén, Nyikolaj Fjodorovics.

A kis kereskedelmi hajók kikötőjében.

Igen, 5 nap keresés után találták.

Mi van akkor, Nyikolaj Fjodorovics, ha Lucskin, valójában,

a néger miatt ... bujkál valahol?

Hiába állunk meg Hong kong-ban?

Nem hiszem el, hogy egy orosz tengerész megszegné a katonai esküjét.

- Nem. - Valami történt a matrózzal.

A rendőrfőnök úgy véli, Lucskin részeg volt,

és felkerülhetett valamelyik kereskedőhajóra,

amelynek matrózokra van szüksége.

És én úgy gondolom: igaza van.

Még három napot keressük.

Nézzenek körül a negyedik mólón!

Értettem!

- Tudja mit, Gorelov hadnagy? - Hallgatom!

Hagyja, hogy a matrózaink többet énekeljenek.

Énekeljenek?

Igen!

A mi orosz énekeinket.

Figyelj, te hindu!

Mit akarnak tőlem, mi?

Hol vagyok?

Makszimkám hol van?

Makszimka...

A kisfiú hol van... Makszimka?

Makszim-aga?

A fiú...

Makszimka, Makszimka! A fiú!

A fiú.

- Ljucsiki! - Makszimka!

Mond gyorsan, Makszimka, hová kerültünk?

Mit akarnak tőlünk?

Ljucsiki, Makszimkára rátalálni.

"Betsy"! "Betsy"!

Makszimkára rátalálni.

Ljucsiki itt marad... matróznak, munka "Betsy".

Hogy lehet?

Nem egyeztem bele.

Én orosz matróz vagyok!

Érthető?!

Nem akarom a "Betsy"-t!

Ljucsiki odaadta az ujját (ujjlenyomat).

Ljucsiki odaadta az ujját.

Jaj... Makszimka itt van.

Megver, kapitány, megver! Eltűnik Makszimka...

Semmi baj, Makszimka.

Légy türelmes, fiúcska.

Amíg nem futunk ki a tengerre, nincs elveszve a remény.

A mieink megmentenek minket.

Nincs olyan orosz, aki otthagyná a földijét.

Itt senki sem fog jelezni.

Így van, kegyelmes úr. Úgy tűnik, nincs itt senki.

Elfáradt, Artyuhin?

Kegyelmes uram, talán, elmehetnénk arra?

Látni ott néhány lámpa fényét.

Ljucsi...

Ljucsiki! Ljucsiki itt van! Makszimka itt van!

Hé, fedélzetmester!

Igen, uram, itt vagyok.

Ez a fiú, a kapitányé, sikoltozik.

Fogd be a száját!

Azon leszek, uram.

Valami csónak halad a közelünkben.

Várjatok az énekkel, Artyuhin!

Erről a kereskedőhajóról jött néhány hang.

Nem, pedig úgy tűnt.

Fiú!

Hol vagy, te ördögfattya?

Megöllek!

Testvérek!

Testvérek!

Kegyelmes úr, Istenre, hallottam, valaki azt kiabálta, "Testvérek!".

Olyan panaszosan.

Egy gyerek hangja, mint... Makszimkáé.

Akkor csend legyen, figyeljünk!

Makszimka soha nem tudta kiejteni rendesen, "Testvérek!".

Haladjunk tovább!

Testvérek!

Testvérek!

Állj!

Evezők fel!

Most, azt hiszem, hallottam.

Evezők vízre!

Gyerünk!

Állj, kegyelmes uram!

Itt volt.

Most már nem látni.

Úgy tűnik, alámerült.

- Meg van! - Óvatosan!

Az arab fiú!

Hé, a kereskedőn!

Riaszd a kapitányt, Richards!

És csendben ébreszd fel a legénységet... harc lesz.

Hé, a kereskedőn! Kik vagytok?!

- Fedélzetmester! - Parancs!

A négy evezőssel a csónakban marad!

Mindent jelentsen a korvetten a kapitánynak.

Értettem, kegyelmes uram!

A csónak elejéről hat ember, utánam!

- Mit tehetek Önért? - Maga a kapitány?

A "Mary", egy kutter kapitánya az Egyesült Államokból.

És maga?

Orosz tiszt, a katonai korvettről!

És mit akar, uram?

Szükségünk van arra az orosz tengerészre, aki egy hete Önhöz került.

Ön téved!

Egy orosz sincs nálam.

Küldetek a korvettünk legénységéért, és tudatom ezt a rendőrséggel!

Mindezt fenyegetés nélkül.

Hozd ide az újoncot!

Nem tudom, milyen embert hoztak ide nekem egy hete.

Nincs elég emberem, és nem érdekel a nemzetiségük.

De azt tudom, hogy szerződést írt alá.

Tessék!

Nézze!

Én nem látok itt aláírást.

Az ujjlenyomata, uram.

A toborzók számára ujjlenyomat... ez minden, ami kell.

És miért tart bezárva egy önként felvett személyt?

Nagyon erőszakos modora van.

Itt van.

Szia, Lucskin!

Jó egészséget, kapitány úr!

Bűnbe estem, majdnem kihajóztam velük a tengerre.

És mindez az aljas bor miatt.

Köszönöm, testvérek!

Ismét a sajátjaimmal vagyok, az oroszokkal.

Miért írtad alá a szerződést?

Ujjlenyomatodat adtad?

Ujjlenyomatomat?

Nem tudok semmi ujjlenyomatról.

Nem tudok, kapitány úr.

A ököl - amit itt igazán alkalmaztam,

az aláírásomat sok ember fogsoráról felismerheti.

Egy kérdés, uram.

Honnan tudták meg, hogy ez az ördög nálam van?

Ez már a mi dolgunk, uram.

Isten áldja!

Csónakra!

Kapitány úr, és Makszimka? Itt van!

Nem hagyhatjuk a kisfiút ennek a vadállatnak a kezében?!

Menjünk, menjünk, Lucskin!

Minden rendben!

Uram!

Én visszaadtam az emberét, adja vissza az enyémet.

- Ki az? - Az én szolgám,

akit a tengerésze Makszimkának nevezett.

Ő segített megtalálni a matrózát,

adja át őt!

Ez az én négerem, a rabszolgám.

Az oroszok nem ismerik el a rabszolgaságot.

Ez a kutter - az államok felség területe.

És itt más törvények érvényesek.

Attól félek, hogy téved, uram!

Nálunk valóban van egy néger fiú...

Makszimka.

Az orosz haditengerészet fiatal hajóinasa.

Valamikor egy vadállathoz tartózott...

a "Betsy" kutter kapitányához,

egy négerkereskedőhöz.

Úgy tudom, Öné a "Mary"... nem pedig a "Betsy",

így nem is a kapitánya.

Különben el kellene fognunk és, mint a kalózokat... fellógatnunk.

Igen-igen, látom Ön nem kapitány.

Tehát, Önnek egy másik néger a tulajdona, és nem a mi Makszimkánk.

Ezenkívül ő Oroszország felségterületén van...

ami elérhetetlen az Ön számára, uram.

Ne félj, Makszimka.

Ne félj.

Utánam!

Te, Lucskin,

Makszimkának a kiszabadításodat,

az életedet köszönheted.

Így van, kapitány úr!

Nos,

amiért megmentetted egy orosz tengerész életét,

felveszünk téged, Makszimka

a korvettünk legénysége közé.

Köszönöm szépen, kapitány úr!

Családnevének, hajónk nevét adjuk.

Így ő lesz:

az Orosz Haditengerészet fia -

Makszim Bogatyirjov!

Zászlónak... Tisztelegj!

Mi van, te fiú, nem tudod, mit kell csinálni zászlófelvonásnál?!

- Sorakozó, ahogy az szükséges! - Értettem!

Zászlót... Felhúzni!

Fordította és feliratozta: damina 2020 11 19

V É G E