Original subtitles

Itthon vannak.

Én már az utcáról hallottam.

Figyeled, a Ferinek már milyen mély, férfias a hangja?

Nem akarlak kiábrándítani, de ez a férfias hang a Bauer kutyája.

Na végre ... Jaj!

Meddig tart a ti munkaidőtök, kislányom?

Anyukám!

- Ti itt vagytok? - Na végre!

Feri ma előadást tartott a TIT-ben.

- 300 forint! - Miért nem tetszettek bemenni?

A kulcs ...

Ezt bennehagyták.

Csöngetek, jó?

Eddig stimmel. Mi is hiába csöngettünk.

Ja persze, tegnap papírt tettél a csengő alá,

hogy ne zavarjon a csöngetés, emlékszel?

Na de azóta kivehették volna. Légy szíves és kopogj!

Gyerekek! Nyissátok ki!

Kislányom, hogy szoktatok ti egyáltalán ide bejutni?

Na majd én. Vigyázz, légy szíves!

Jó. egy pillanat.

Feri, Laci, Picur!

Kinyitni!

Nyissátok ki!

Amúgy jól vagytok, Anyukám?

Amúgy nagyon jól vagyunk. Nagyon.

Gyerekek! Megjöttünk!

Itt vannak a nagyiék is!

Feri, Laci!

-Nyissátok ki! -Picur!

Kinyitni! Itt vannak a nagyiék!

Bocsánat!

Feri, kinyitni!

Nyissátok már ki!

Hát itt áll az egész család!

Feri! Laci! Picur! Kinyitni!

-Gyerünk! -Add már!

-Hoppá! -Tedd át!

Hát akkor csak tessék.

Parancsoljanak, ha úgy gondolják.

Mi már itt néhányszor átmásztunk, mikor még az előző lakó lakott itt.

Igen. Bocsánatot kérek, légy szíves, fogd meg.

- Vigyázz! Vigyázz ... - Te is vigyázz .

- Bocsánat. - Tessék parancsolni.

- Óvatosan. - Ezt is légy szíves fogd meg.

- Jaj!

Bocsánat... bocsánatot kérek!

- Vigyázz! Vigyázz! - Már itt vagyok ... Adhatod.

Jól van. Nagyon ügyes.

-Valami baj van, szívem? - Semmi. Gyere csak.

... Úgy! Jó ... ...nyomom ... Á!

... Lassan...

Fel akartam írni nekik, hogy teregessenek ki.

Úgy látszik, elfelejtettem.

- Gyerekek! Itthon vagyunk! - Megjöttünk!

Megjöttek anyuék!

-Gyerünk, gyerünk! -Futás!

Nem ott! Itt vagyunk!

Vissza!

Valaki nyisson ajtót, itt vannak a nagymamáék is!

Vissza, vissza!

Vigyázzatok rá; össze ne nyomjátok!

Málna van benne. Szevasztok.

Szevasztok. Szia Picurkám.

- Csókolom. - Szia!

Hova tegyük?

Tegyétek ki a konyhába, vagy az asztalra.

- Még van. - Még van.

Szívem, ki kéne még nevezni málnás edényeket, mert nem fér el.

De hát a teknőcöt áttennénk a mosdóba, akkor az ő lavórjába is ...

Na! Egyelőre tedd le. apukám.

Még mindig nem értem, hogy tudsz így dolgozni, fiam!

Hányadik kötetet is írod a békákról?

A csigákról.

A csigákról.

A harmadikat.

-Nagyon jól halad. -Képzelem.

Na és a nyár? Hogy oldottátok meg a vakációt?

Szereztetek beutalót?

Hát... még egyelőre ....

Persze ... lehet, hogy ...

Szóval nem. Hogy lehet, hogy ti három gyerekkel nem kaptok beutalót?

Más meg egy gyerekkel is minden évben nyaral.

Meg gyerek nélkül is.

Olyat mi is kaphattunk volna, de ...

Ugyanis fiam, idén nem jöhettek hozzánk.

A biztosító életveszélyesnek nyilvánította a házat.

Hiába, az árvíz meg rogy asztotta. Egész nyáron építkezünk.

Nagyon jól megleszünk mi idehaza is, apukám, ne aggódjatok.

Apád szerzett beutalót a gyerekeknek a régi vállalati üdülőjébe,

mert tudta, hogy az idén se kaptok.

Itt van. Ki is van fizetve.

Köszönjük szépen, de mi nem ...

Hát legalább a gyerekek nyaraljanak! Ha már a szüleik ...

Na jó. Tegyétek csak el.

Gyere.

Nem fogják elhinni, hogy ezt mi sütöttük.

Úgy menjünk be; hogy ne vegyenek észre.

- Kitálaljuk és bevisszük. -Jó.

Jöhetsz ...

Mibe tegyük, és egyáltalán, hol borítjuk ki?

A szekrényben hátul van egy aranyszegélyes tál.

A kőre majd kiborítjuk. Vedd ki.

Óvatosan. Csak megbillented és kész.

Mi van? Azt mondtad, kijön.

Hát a szakácskönyvben úgy van.

Próbáld óvatosan megrázni.

Te vagy. Laci?

Nem szabad! Meglepetés.

Bocsánat, csak valami csörömpölést hallottam, és ...

-Gyertek málnát enni. -Mamci ... baj van.

Ugyanis a szakácskönyv szerint kijön ... a valóságban viszont nem jön ki.

Ellenben a tál ...

Ó. a tál ...

Az esküvőnkre kaptam.

Egy egész szerviz volt belőle akkor.

Most már csak ez maradt belőle ... Illetve ugye, ez sem.

Tulajdonképpen mit sütöttetek?

Kiflifelfújt málnával. Apukám százéves szakácskönyvéből.

Ez volt a legegyszerűbb.

A nagyiéknak akartuk meglepetésnek,

mert ők mindig azt mondják, hogy nálunk soha, semmi ...

Jesszusom!...

Az aranyszegélyes tál!

- Ki törte el? -Én.

Ezért nincs nálatok soha, semmi, kislányom.

Mert mindent megengedtek!

Minden nyitva van mindenki előtt!...

Apukám köszönettel visszaküldte a málnát, mert csalánkiütést szokott tőle kapni.

És mi ez a pancs a tepsiben?!

Kiflifelfújt. Száz éves recept alapján.

Majd én kiszedem. Lacikám.

És a tál! Mi lesz a tállal?

Összetörjük. Egészen apró darabokra. Laci, hozzál gyorsan kalapácsot.

Isteni mozaikot fogunk csinálni belőle.

Kár, hogy nincs benne zöld.

Mert akkor zöld réten színes virágokat és arany napsugarakat is rakhatnánk ki.

Megyek már, megyek.

Bocsánat, mégis van kulcsom. Mi történt?

Semmi, csak ... Összetörtem ezt az izét, és fogalmam sincs, hogy került ide.

Hozz gyorsan seprűt. Úristen, mit fog szólni hozzá anyád.

Ne aggódj papa, ez a kettőnk titka marad.

Akkor jó.

Azt sem tudom, mi az a Kajászó.

Az a község, Picurkám, ahol az üdülő van.

Kastély, hatalmas park ... tó, patak ... Remekül fogjátok érezni magatokat.

56 pont úgy kezdődik, hogy tilos, és egy sem úgy, hogy szabad.

Egy házirendben, Ferikém, bizonyos szabályokat hát...

Hát szóval szükséges.

Nekünk is alá kell írnunk, hogy anyagi felelősséget vállalunk értetek.

Fiúknak a lánytáborba átmenni tilos, lányoknak a fiútáborba átmenni tilos.

Akkor mi Picurral hogy fogunk találkozni?

Ezt csak a nagyfiúknál és a nagylányoknál veszik olyan szigorúan.

Majd beszélünk a gondnokkal, hogy minden nap találkozhassatok.

Csókolom! Meghoztam a zöld cserepeket a mozaikhoz.

Köszönöm, Radókám. Ülj le közénk, ha ráérsz, jó?

Én nem megyek a fiúk nélkül sehova!

Mi van?

Nem akarnak elmenni nyaralni.

Biztosan nagyon szép ott minden.

Különben nagymama nem akarná, hogy ott nyaraljatok, ezt higgyétek el.

De nem is ismerünk ott senkit!

Titeket nem féltelek. Hamar összeismerkedtek majd mindenkivel.

Azt hittük, örülni fogtok, hogy mégiscsak nyaralhattok az idén.

Örülnek is. Igazán .... Ugye?

Hát nem úgy néznek ki. Mondjátok meg kerek-perec, ha nem akartok menni.

Jaj, ugyan már, papa! Hát nyáron mindenki nyaral!

A Radó is nyaral, igaz, Radó?

Hát igen... A szüleim elvisznek...

Na ugye! És a Novák is nyaral. Igaz?

A bátyámékkal megyek kajaktúrára. De még nem biztos.

És te? Hogy is hívnak téged?

-Bauer. -Bauer.

Én is.

Na látjátok! Nem is lesz, akivel játszatok itthon.

Gyerekek ... ha esetleg azért nem akartok menni, mert úgy alakult, hogy ...

... hát szóval, hogy az idén anya meg én nem tudunk titeket sehova vinni...

Ti azért nyugodtan elmehettek! A nyár - nyaralásra való.

Ebben igaza van a kedves nagymamának.

Hát persze! Apátok úgyis itthon dolgozik a ...

hányadik kötetet is írod, fiam, mindig elfelejtem ...

A harmadikat.

Legalább nyugodtan fog dolgozni, nem ilyen őrültekházábán, mint eddig.

Majd a hétvégén meglátogatunk benneteket.

Tessék megkóstolni. Kiflifelfújt málnával.

Lacival sütöttük. Tessék csak! Tessék.

Ha egy hónapig dolgozunk, talán lesz annyi pénzünk,

hogy együtt elmehessünk valahová nyaralni.

Pedig úgyis el kell mennünk az üdülőbe!

Miért kellene?

Éjjel a nagyiék megbeszélték apáékkal, hogyha nem akarunk, akkor is elvisznek,

mert ilyen őrültekházábán nem hagynak egész nyáron.

-És anya mit mondott? -És apa?!

Azt már nem hallottam, mert suttogtak és elaludtam.

Adj egy rajzszöget. Picur!

-Ki vagy? -Csókolom! Faragó László.

... És testvérei. A Bauert keressük.

Karate edzésen van, de most már jönnie kell. Várjátok meg.

Nézd, egy vizsla!

Ezt például jó pénzért sétáltathatnánk.

Csókolom. Hogy hívják a kutyust?

-Néni kérem, mi a kutya neve? -Mi van, Faragó?

Ismered ezt a vizslát?

Kópé. Szerencsétlen egész nap meg van kötve és sohasem viszik sétálni.

-Mi elvállalnánk. -Nem hiszem, hogy tudnak fizetni.

Kópé! Eljössz velünk sétálni?

Hagyjátok a kutyát.

Szívesen elvisszük sétáltatni, ha el tetszene engedni. A Bauer barátai vagyunk.

Tetszik tudni, mi vállalunk kutyasétáltatást.

-Meg minden munkát. -Kutyasétáltatásra nekünk nem telik.

De ha találnátok valami jó helyet, egy kertes házat,

vagy ... ahol szaladgálhat, szívesen odaadnánk a Kópét.

Mi az. valami baj van?

Semmi, semmi ... Hoztam salátát a csigáknak.

Eddigi tapasztalataim alapján akkor vagy szociális a csigákhoz, ha valami baj van.

Sőt, inkább jó hírem van. Képzeld, találtunk egy vizslát.

Nagyon rendes kutya. Miénk lehet, ha akarod. Kópé a neve.

Szó se lehet róla! Ismered az álláspontomat az újabb állatokról.

Legalább nézd meg!

Nem nézem meg, ez elvi kérdés. Különben se a kutyáról van szó, hanem a lakásunkról.

A többiek biztos örülnének neki.

-A többi állatra gondolsz? -Nem. A család többi tagjára.

Ahány új állatot hozol, annyi régit kell elvinni.

Ez volta megállapodás, nem?

-Ez az utolsó szavad? -Ez.

Na mi van?

- Nem engedik semmiképpen. - Hát akkor próbáld meg te.

Én megpróbálhatom.

És képzeljétek, két fotelban egymás mellett ül egy öreg néni és egy kutya.

-Póráz a nyakán, a fotel lábához kötve ... -A néninek?

A kutyának. Kópé a neve. Már teljesen elszokott a járástól.

Csak néz kifelé az ablakon, vágyakozva, és ...

-A néni? -A kutya!

Majd fölveszem.

Jaj, micsoda stílusa van ennek a gyereknek, ez bámulatos!

Halló, Radó lakás. ... Itt az inas beszélek.

Sem a főszerkesztő úr. sem a művésznő nincs itthon. ... Kérem.

-Ki volt az? -Nem mondta.

-Hát miért nem kérdezted meg? -Mert most a kutyáról van szó.

Édes kisfiam, egyelőre nem a kutyákból élünk, hanem abból,

hogy idetelefonálnak, és nekem szerepet ajánlanak föl.

Szóval megkaphatjuk azt a kutyát. Teljesen ingyen, akár azonnal is.

-Köszönjük szépen, nem tartunk rá igényt. -Anya!

Jencikém, most vettünk egy új szőnyeget.

És két hét múlva, mihelyt vége a sulinak,

megyünk nyaralni Jugoszláviába, nagyon jól tudod.

Hát arra az időre szívesen átveszi gondozásra a Faragó.

És ha ők is nyaralni mennek?

Á, ők nem mennek, mert a nagymamájuk házát az árvíz meg rogy asztotta,

és életveszélyes lett. Itthon lesznek egész nyáron.

Na; hát akkor miért nem veszik magukhoz ők véglegesen?

Mert Faragó bácsinak van egy elve, miszerint...

Na látod, ez az, Jencikém: nekem is van egy elvem, miszerint...

Anyu! ... Hogyha látnád annak a kutyának a szemét, ahogy nézett rám!

Bizakodva, reménykedve ...

Géza! Nem látsz valami lehetőséget? ...

Nem! És megmondtam neked ezerszer, édes fiam, hogy ne zaklasd fel anyádat

előadás előtt. Világos?

- Akkor menjél te; Novák. - De hát engem kivág az apám!

- Menjél. - Na; menjél!

Menjél.

Megmondtam, úgy kiváglak innen kutyástól együtt, hogy a lábad sem éri ...!

- Azt hiszem, ellenzi. -Faragó, Faragó! Megvan még a kutya?

Meg. Miért?

Azonnal hozzátok vissza. Mióta eljöttetek, Dédike állandóan sír.

Ki az a Dédike?

Úgy megszokta a kutyát, hogy már nem is tud megnyugodni, mióta nincs ott.

-Na gyerünk! -Futás!

-Futás! -Na gyerünk!

A Dédike férjének Kópé apja volt a kutyája.

Úgy hívták, hogy Popeye, mert a Dédike férje hajóskapitány volt. Ott a fényképe.

Csak kegyeletből tartjuk ezt a szegény kutyát is.

Nem tudom őt sétáltatni, mert mire hazaérek a kézbesítésből, örülök, ha leülhetek.

Ráadásul a lányom Is ágynak dőlt szegény.

mióta az a tróger férje itt hagyta őt az ikrekkel.

Ne bántsa őt. apa!

Látjátok, állandóan sír szegény.

Hát mi szívesen elvisszük sétálni a Kópét ingyen is. Majd beosztjuk, igaz?

-És Dédikét is elvisszük. -Ő szegény nem tud járni, kislányom.

Majd szerelünk rá kereket... vagyis a foteljára, igaz, Novák?

-Készen vagyunk!

Hó-rukk!

- Fogd meg! - Oké, megvan.

Hóóó-rukk!

-Na még egyszer! -Mindent bele!

Hóóó-rukk!

Dédike! Dédike!

Dédike! Dédike!

Novák! A láda!

A Dédpapa hajója ... Ramónának hívták ...

Micsoda utakat tettünk!... Még az Adrián is ...

- Elsüllyedt? - A háborúban.

Á. nem volt az csatahajó. Amíg az édesapám élt, működött.

Aztán kilopták belőle a motort, elvitték a kormányt, de a hajó megvan.

Hol?!

A nagy szigetnél van kikötve. Léket is kapott.

Nem láttuk már vagy öt éve. Igaz, anyus?

Mikor mentünk volna, ennyi beteggel?

És hogyha mi megnéznénk? Csak hogy megvan-e.

A kabin le van lakatolva. Odaadom a kulcsot. A tietek lehet.

- Hogy? Úgy egészen? - Ühüm.

Csak egyszer vigyétek le a Dédikét. Hadd lássa még utoljára.

Ramóna ...

-Jaj ... légy szíves, segíts, ezt vedd el. -Jó. Jaj ...

-Mi az? A gyerekek? Nincsenek itthon? -De, itthon vannak, mind a hárman.

-Csak nem betegek? Olyan csönd van. - Nem. Tanulnak.

-Egy héttel a vakáció előtt? -Jobb későn, mint soha.

- Szia, apa! -Mi újság?

Dolgozunk.

Helyes. Akkor én nem is zavarok. Szevasztok.

Na?

Úgy látszik, használt a figyelmeztetés.

Az ember már azt hiszi, hogy falrahányt borsó minden szó, aztán tessék! ...

Csak azt nem értem, hogy Picur min dolgozik.

Hiszen ő nem kap bizonyítványt az óvodában ...

Hát... ősszel már iskolás lesz. Treníroz.

Hm ... Nincs mit tenni. Ha a gyerekeim mutatnak példát, én is leülök dolgozni.

Mindenki csinálja a második műszakját.

-Csókolom. - Szervusz.

-Itthon van a Feri? -Tanul,

Én is azért jöttem,

-Csókolom. - Szia.

-Itthon vannak? -Te is tanulni jöttél?

Persze,

Mit gondolsz? Ki segít, kinek?

Fogalmam sincs, mert egyformán rosszul állnak.

Nyitva van! ...

A színjeles Radó, már csak ő hiányzik.

Ez hányast akar kapni, amikor mindenből jelese van?

-Kezét csókolom. Tiszteletem. - Szervusz.

Nem zavarok?

Minket nem. A többieket meg odabenn kérdezd.

Ferikém ... azt hiszem, ... szóval, amit a falrahányt borsóról mondtál, én ...

Én már akkor is csak a te megnyugtatásodra mondtam, szívem.

Apa! Szeretnénk veletek beszélni.

Velünk, Ferikém? Apa, hallod?...

Tudjuk, hogy mennyire bánt benneteket

hogy az idén nem tudtok elvinni minket nyaralni ...

... mert nincs pénzünk.

Hallottam, amikor éjjel beszéltetek. Suttogtatok, de én mégis hallottam.

Arra gondoltunk, hogy az idén mi viszünk el titeket nyaralni.

Szereztünk egy hajót... illetve kaptunk. Mindannyian elférünk.

Milyen hajót?!

-Ramónának hívják. -Valaha motorja is volt.

-És kabinja is van. -Meg fedélzete, árboccal!

A kormányát ellopták, mi majd újat csinálunk.

És összeadtuk a pénzünket, hogy megvehessük, ami kell. Itt van.

Kétszáznyolcvanhárom forint és negyven fillér.

Az szép. Ugye. anya?

Igen.

És?

Mikor indulunk?

UGYE MONDTAM, HOGY ELJÖNNEK!

ÉLJEENÜ!

Kezitcsókolom, művésznő!

- Jó napot kívánok! - Mivel szolgálhatok?

Hm ... néhány csinos trikót szeretnék a kisfiamnak. Na gyere, Jencikém.

Óh, kisfia ... Ugyan, drága művésznő ... Parancsoljanak befáradni a próbafülkébe.

Mindjárt hozom a trikókat.

- Vedd le az inged, Jencikém. -Minek! ... így is látom.

Vedd csak le. Én rajtad is akarom látni.

Már itt is vagyok. Kiválasztottam a legcsinosabbakat.

-Melyiket óhajtja felpróbálni? -Hát lássuk csak ...

Azt hiszem, ez jó lesz. ...

Sose szokott vakaródzni!

Dehogynem, csak eddig még nem vetted észre.

- Ne csináld, kisfiam! - De viszket!

Ha tetszettek választani, majd visszajövök.

Arra tessék, arra.

Csókolom, Dávid néni. Elhoztuk a szüleinket, hogy tessenek megbeszélni a dolgokat.

Mi addig elvisszük a Kópét, az ikreket és a Dédikét egy kicsit sétálni.

-Tessék, csak tessék. -Jó napot kívánok!

Mióta ezek a gyerekek idejárnak, nekünk egészen megváltozott az életünk.

De még a kutyáé is.

-Faragóné vagyok. -Dávidné.

Jó napot kívánok. Faragó. A gyerekek azt mondták,

hogy itt állítólag ... de tessék mondani, ha nem igaz ... hogy itt van egy hajó.

Igen, a Ramóna. Meg is mutatom a fényképet. Tessék jönni. Tessenek jönni.

- Sziasztok! - Na; mi van?

Istenien sikerült. Az anyukám teljesen kétségbeesett.

Fölhívtak valami bőrgyógyászt azt mondta,

Fölhívtak valami bőrgyógyászt, azt mondta, az allergia titokzatos betegség, és fölír valami kenőcsöt.

az allergia titokzatos betegség, és fölír valami kenőcsöt.

-És akkor jössz te is a hajóra, Radó? - Kilencvenkilenc százalék!

- Szia. - Szia.

-Kaptál egy jutalomkönyvet? -Mindig kapok.

Én sose.

Andrea! Kicsikém! Itt vagyunk! Jaj ...

Már megint ezzel a Faragó gyerekkel van. Pedig megtiltottam neki!

Egy iskolába járnak, nem fordíthat neki hátat,

és különben is; szomszédok voltunk.

Hogy bírtunk ezek mellett lakni tíz évig, istenem! ...

-Na, na ... Oh, gyere, kicsikém... -Gyere, Andrea!

-Itt vannak a szüleid. -Tudom.

Mi egy hajón fogunk nyaralni. Ramóna a neve. És te?

-Én csak a villánkban. Szia! -Szia.

Radó. Feri. várjatok!

Mondd kérlek, tulajdonképpen milyen hajó ez a hajó? Ti láttátok?

Fényképen. Nagyon csinos, ugye?

Még néhány évvel ezelőtt laktak rajta.

Igen?

Hát én mindenesetre bepakoltam egy hálózsákot is.

Ilyenkor még nagyon hideg a vízi levegő.

Majd leküldöm a gyerekeket a bőröndért. Szeretem, ha minden csomag egy helyen van.

Hát... az az igazság, hogy én már felhoztam. Itt vannak az ajtó előtt.

Na de kettő?

Nem kell megijedni. Csak olyan, mintha nehéz lenne, de kereke van mind a kettőnek.

Látod, föl se kell emelni .... Ha az ember megfogja ...

Látod?

így ni.

Olyan, mintha motor lenne benne!

Úgy hallom, velünk jöhetsz, Radó.

Bocsánat! Ne maradjon le senki! Mindenki megvan? Feri!

-Mindenki mondja, hogy megvan-e! -Itt vagyok!

-Én is! -Ki az az "én is"?

-Jelen. Radó. -Novák.

Bauer plusz egy fő.

-Jövünk! -Megvagyunk.

Gyerünk, gyerünk, gyerekek!

Papa! Megvannak a jegyek?

Igen, azt hiszem, meg. Valahol megvannak. Bocsánat, ez a járat megy a Dunakanyarba?

-Ez. igen. ez megy. -Szabad? Szabad lesz?

A csomagokat a hálóba vagy az ölbe tessék! De csak egyenként! Csak egyenként!

A jegyeket kérném először is. Kérem szépen a jegyeket.

-Gyorsabban. Egyik kicsi hoppá, másik kicsi. -Itt van kérem szépen.

Hányán vannak kérem szépen?...

Ne tessenek minden cuccot elhagyni. Tessenek parancsolni...

-Menjetek, menjetek. Befelé, befelé... -Megyek. Jövök.

Tessék, tessék beljebb húzódni...

Nem, nem, nem, nem, nem, a kutyát csak szájkosárral lehet.

- Hol a szájkosár, Bauer? - Ott van bent.

Ha valakit megharap, engem becsuknak.

Megvan, kérem. Mihelyt a kutya harapni kezd, rajta lesz a szájkosár.

Elég baj az nekem, hogy ilyen sokan vannak.

Nem tudom fölvinni ezt a bőröndöt, segítsen már!

Az anyukám ... nem tehetek róla, hogy kettőt adott! Adja már fel!

Tessék, ez ... jó ... beljebb ... cipelni ... Úgy, úgy, fölfelé!

Mindenki fent van? Jelentkezzetek!

Itt vagyok, Feri!

Én is. Laci!

Itt vagyok, Picur!

Jelen, Radó!

Novák ül!

Bauer a helyén! Plusz egy fő!

Az ikrek a helyükön!

Mindenki fent van? Indulás!

Jók legyetek!

-Sziasztok, sziasztok! -Sziasztok.

Állj! Állj! ... Állj! A Dédike lemaradt! Állj! Álljon meg, kérem!

Álljon meg! Állj, állj! Állj! A Dédike!

Nincs több utas, kérem!

Dehogynem! Az öreg néni, a Dédike! Tessék hozni a Dédikét!

Nyissa ki az ajtót! Segítsen! Nyissa ki az ajtót!

Hát de hova, kérem? Hova?!

Segítsen már!

Egy madarat is hozzá...

Dédike, így... Jöjjön, majd letesszük ide.

Hozom a Dédikét tessék Dédike ...

Tessék, tessék! Ide, ide, Dédike.

De hova gondolja kérem?! Hát nincs hely, könyörgöm, hát nem lehet...

Jaj, fogja meg a szemüvegem. Igen, fogja kérem...

Fogom, fogom!

-Leült kérem? - Igen. Várjon... engedje rám...

- Jó? Mehetünk? - Mehetünk.

- Jól ülsz, apa? - Jól.

Mindenki ül? Indulás!

Fürgébben egy kicsit!

- Lassan! - Oké.

- Lassan! - Oké. Vigyázzatok!

Vigyázzatok! Jaj!... Lent van a Dédike.

Ügyesek vagytok. Jól van.

Mi a fenének kellett elhoznunk ezt a két bőröndöt, úgyse gurul!

Anyukám teljesen kétségbe fog esni, ha nem használom a ruhákat.

Majd óránként átöltözöl, ml?

Picur ráadhatja Kópéra a cuccokat, úgy legalább használva lesznek, nem igaz?

- Mennyi van még? - Fogalmam sincs.

Addig kell menni, amíg az egyik oldalon egy korhadt keresztet.

a másik oldalon meg egy korhadt fát nem találunk.

Engem is vigyen valaki a nyakában!

- Ne beszéljetek, mert elfáradtok. - Majd ha iker leszel, viszünk.

Én már némán is olyan fáradt vagyok!...

Három hét alatt kipihenjük magunkat, csak az első nap nehéz.

Anyu, szomjas vagyok. A Kópé is szomjas, Gyuri is. Igaz, Gyuri?

- Jaj... - Apa. azt javaslom, pihenjünk.

Üljünk le.

Valaki menjen előre, és nézze meg ezt a keresztet.

- Ki megy előre? - Laci.

Tudtam. Én itt ugyanúgy nem vagyok ismerős, mint te.

Egy keresztet csak megismersz! Különben is. a te ötleted volt a hajó.

Na gyere, mi leszünk az előőrs.

De akkor miénk a kabin. Kérem a kulcsokat.

Tessék.

- De visszagyertek ám! - Ne félj, nem hagyunk itt titeket.

Mi van?

Úgy látszik, tényleg allergiám van.

- Melegtől? - Lehet.

-Elhoztad a szakácskönyvet? -El.

-Ha fogunk halakat, sütünk. -Megsül az szakácskönyv nélkül is....

Mi van?

Azt hiszem... Szerinted mi az ott?

A kereszt.

És ott a korhadt fa.

És hol a Ramóna?

Ha nem tévedek ...

ott.

Ez?!

Ezt nem öt hanem ötven éve nem használták!

Hogy fogunk ezen lakni ennyien?

Ha ezt apa meglátja!...

Te! Ne mondjuk azt, hogy nem találtuk meg?

Majd szerzünk sátrakat, valahol letáborozunk...

Mindenesetre innen messzebb.

Előbb megnézem,

- Na? - Gyere föl!

Minek?

Gyere!

- Mi van? - Itt laknak.

Feltörték.

Na látod, ha másnak Is jó ...

- Mit kerestek itt?! -Ne bámulj, apuskám, kérdeztek, nem?!

Tűnjetek el innen, de sürgősen!

Bocsánat de mi ide jöttünk nyaralni.

-Ez a Ramóna, nem? -Akármi, semmi közöd hozzá!

Ez a mi hajónk! Itt a kulcsa!

Már nincs itt. Na söprés, vagy leszórlak benneteket!

Jobb lenne megegyezni.

Ez a mi helyünk. Megértetted?

Süket vagy?!

Majd megjönnek a többiek ...

...és akkor fordul a kocka...

- Akarsz még kockát?! - Adjál még neki.

-Nem megyünk! -Nem!

Nem?!

- Hozzád vágom! -Vágd csak!

ENGEDED EL!

ÁÁÁ!

JAJ!

Józsi, gyere fel!

Várjatok csak!

Laci!

Itt van. Radóü

Itt vagyunk!

Ha még egyszer idejöttök, nem ússzátok meg ennyivel!

Kik ezek?

Jogcím nélküli, rosszhiszemű albérlők. Na, mit tetszik szólni?

Hát...

Ez az?

Ez a roncs?

Hol a fedélzet?

Hol a kabin?

Hol a hajó?

Ramóna...

-Ezért jöttünk ennyit? -És cipeltünk?

-Menjünk haza! -Azért nem olyan rossz.

Csak úgy messziről...

-Újjáépítjük. -Ezt?!

Menjünk haza!

Feri, te mit mondasz?

Hát...nem egy luxusjacht.

Mi az a luxusjacht?

Minden más hajó...

...ezen kívül.

Hát. ahogy elnézem ezt az izét...

tényleg vissza kellene fordulnunk.

Az volna a legokosabb.

De ha megpróbálnánk, amit Laci mond?

Újjáépíteni?

Miért? Vagyunk elegen, estére lakhatóvá tudjuk tenni.

Ezt?

Talán nem vagyunk elegen, hogy rendbehozzunk egy hajót?

Pár deszkát felszögezünk, befedjük a kabint...

Ha mindnyájan összefogunk, egy óra alatt kimerjük a vizet.

-Én benne vagyok! -Én is.

-Hol kezdjük? -Mit kell csinálni?

Először is a csomagokat, az állatokat, az ikreket, a Dédikét egy kupacba!

Novák, Bauer, Feri! Ti már nagyfiúk vagytok.

Tudtok vigyázni magatokra, ugye?

Fölmentek a hajóra, és összekalapáljátok, amit csak lehet. Laci, Radó, hozzám!

Mi bemegyünk a faluba, vásárolunk szöget, deszkát, kátránypapírt, amit lehet. Jó?

Apukám azt mondta, hogy a hajókon az a szokás,

hogy jobbról merjük a tiszta vizet, balra pedig öntjük a piszkosat.

Csak már ott tartanánk.

Állj!

Én most ide bemegyek, és bejelentem, hogy a Dávidék nekünk ajándékozták a Ramónát.

Jó.

Ti addig menjetek az üzletbe és rendeljétek meg a dolgokat.

Majd ott találkozunk.

Nagyon elfáradtam.

Alig bírok mozogni.

-Kérem, toljon, Jean. -Igenis, uram.

Laci!

Mit csinálsz itt?

-Szia. Ez a villátok? - Ez.

- Az egész? - Persze.

Kivel beszélgetsz. Andrea?

Csókolom!

Ki az? Ki az?

Már megint a Faragó gyerek.

Hogy kerül ez ide?

Kezét csókolom, tiszteletem.

Á. a Radó gyerek is itt van. A művésznő fia.

Hívd csak be, fiacskám, az finom család, nem olyan, mint ez...

Na gyere be kisfiam!

Te is.

Nem tud. Mozgássérült.

Hát ez borzasztó!... Nahát, hozd be, fiam!

- Majd én beviszlek, kisfiam. Tessék csak hagyni, be tudok...

Csak maradj nyugodtan...

Csak... erre gyertek...

Na!

Ide, a székbe... Ide...

Úgy... Úgy... Vigyázz!...

- Vigyázz! - Jól ülsz, kisfiam?

Köszönöm szépen.

Hm.... Ti is itt nyaraltok?

Talán a kedves szüléiddel?

Csak én.

A Faragóék hajóján.

- Az ő hajójukon? -Ramóna a neve.

Két kabinja meg fedélzete van.

Csudaszép...

Anyu, hadd menjek én is a hajóra!

Neked kislányom, itt van ez a gyönyörű szép villa. Más örülne, ha ...

Kérsz egy kis uzsonnát, kisfiam? Kakaót kuglóffal?

Köszönöm, de istenien megreggeliztünk...

a hajón.

-Konyha is van, igaz. Faragó? -Igaz.

Legutóbb például kiflifelfújtat sütöttünk.

Itt van apukád.

Akkor mi megyünk is. Csókolom. Gyere Radó.

Kezét csókolom. Tiszteletem.

Szervusz, kisfiam....

Ez mozgássérült?!

-Mi van? -A felső színt egyelőre nem használható.

Egyelőre az alsó sem.

Hahó!

Itt vagyunk!

Hahó!

- Szöget hoztatok? - Nyugi, minden van.

Várj, apa, segítek.

Máméi, képzeld, találkoztunk a Belviziékkel. Villájuk van a faluban.

Nekünk meg hajónk lesz, ugye, apa?

Nem kétséges.

Csak az a kérdés, hogy mikor!

Huh!

-Na! Adogasd le. papa. -Igen.

-Csókolom. -Jó napot, Novák úr.

Nincsenek itthon ám.

Nincsenek? Hogy-hogy nincsenek?

Elmentek nyaralni. Családostul, állatostul...

velük ment a fiam, meg a ...

Radó meg a Bauer... tetszik ismerni őket.

Nyaralni?! De hát hova?

Hát valami hajóra.

-Hajóra?! -Reggel mentek ek még hajnalban.

És mi lesz ezzel a sok ennivalóval?! Töltött csirke, oldalas...

Hajó!... És hol van az a hajó?

Még kettő kell, apa.

Azonnal szállítom, kérem,

Feri!

- Lemérted a kátránypapírt? - Folyik.

Mondd kérlek, honnan értesz te egyáltalán a hajóépítéshez?

Ne szólj róla senkinek, de fogalmam sincs róla.

Ezt nézzétek! Ezt aztán csapkodhatja az orkán!

Hűha!

Ez betegebb, mint gondoltam.

Apa!

Kell nekünk egyáltalán kabin?

És; ha esni fog az eső? Gondolj a kicsikre is; Ferikém.

Gyerünk, mindenki a fedélzetre!

Gyerünk, fogjuk... segítsünk. Úgy.

Tegyük a helyére... ez az! Kalapácsot! Szöget!

És az ablakokkal mi lesz?

Mi van az ablakokkal?

Nincs bennük üveg.

Ha már ott tartanánk, Radókám...

Bemegyünk a városba és beüvegeztetjük. Nem egy napra jöttünk!

Tessék!

Lemegyek a fenékre, megnézem, hogy áll a víz. Hozzatok vödröket.

-Csak egy van. -Akkor azt az egyet.

Gyere, nyissuk ki!

Ez az!

Jaj...

Lemegyek.

Ferikém, nagyon vigyázz!

Te olyan aggódós vagy.

Más meg szeplős. Születési hiba.

-Apa, lent vagy már? -Azt hiszem.

Na milyen?

Sok víz van?

Nem tudom. De menjetek innen, mert nem látok semmit.

És mekkora? Elférünk majd?

Persze.

Persze. Csak vigyázni kell, nem szabad nagyot nyújtózkodni,

Csak vigyázni kell, nem szabad nagyot nyújtózkodni,

Szóval egyáltalán nem szabad kinyújtózni.

Faragó bácsi kérem, tessék megmondani, de őszintén...

Igen apa, de őszintén...

Mit huhogtok itt?

Az aggodalom jogos. Végül is az ember csak dolgozik...

Amennyit te dolgoztál!...

Mégis mit akarsz tudni, Radó?

Hát, hogy érdemes-e ... Hogy lesz-e egyáltalán...

Azt ugye tudjátok, hogy én még soha életemben nem építettem hajót?

De mégis, minek van nagyobb valószínűsége? Annak, hogy sikerül, vagy hát...

Estig még sok minden történhet. Addig is legjobb lesz, hgyha nekilátunk.

Elfáradtam.

Én is.

Akkor menjetek ki a partra és pihenjetek.

Mi addig kimerjük a vizet jó?

Ez az egész egy nagy roncstelep.

Ahová nyúlunk, ott törik össze és szakad be. Én nem hiszem, hogy...

Őszintén szólva én is jobbat vártam, és rosszabbat kaptam.

Mi is elfáradtunk.

Mi a baj?

Nem lesz ebből semmi, anyu.

Miért mondod ezt, Ferikém? Ez még itt reggel egy roncs volt.

Most meg már kezd hajó lenni.

Roncs ez most is; Faragó néni.

Te is tudod, máméi, igaz? Csak bíztatsz bennünket.

Mit gondolsz, apa mégis miért csinálja egyedül úgy,

hogy ... senki nem segít neki, hogy senki nem hisz benne?

Mert tudja, hogy a Ramónából hajó lesz. Azért csinálja.

Soha...

Odanézzetek!

Ramóna!...

Megmozdult! Nézzétek!

Gyerünk!

-Jó napot kívánok. -Jó napot.

Van itt valami Ramóna nevű csónak?

-Hajó az; nem csónak. -Csókolom.

-Ez az. -Szevasz.

Faragó Ferencet keresem.

Apa! Keresnek!

Ferikém! Ez az úr keres!

Maguk mind erre az egy csónakra vannak?

A Ramóna hajó. Két kabinja is van. Innen nem látszik, de nagyon komfortos.

-Jó napot kívánok. Faragó Ferenc. -Balogh.

A tanácsból jöttem. Itt tessék aláírni.

Ezért igazán kár volt idefáradnia.

Három hétig itt leszünk, bemehettünk volna az engedélyért a faluba is.

-Megkínálhatom valami üdítővel? -Köszönöm, az jól fog esni.

Azért kellett kézbesíteni, mert 24 órára hatályos.

Mit mond?

24 órán belül végre kell hajtani.

-Még egy pohárral? -Köszönöm. Nagyon jól esett.

Mi az a sürgős határozat, apa?

Vagy befizetünk 20.000 forint adóhátralékot és akkor hajónak minősül a Ramóna,

vagy nem fizetjük be; és akkor elvontatják.

Mert nem hajó...

hanem stég.

24 órán belül?

Rendet kell csinálni a parton, kérem.

Környezetvédelem is van.

Megértettük a határozatot, és ...

...és majd ...

Hát...

Akkor én megyek is.

Köszönöm az italt.

-Isten velük. -Viszontlátásra.

Jöjjön. Dédike.

Jöjjön.

Hol van itt a hajó?

Nekem most már mennem keik Mariska néni. akár van hajó, akár nincsen.

Jó, hát az isten áldja meg Gyula, köszönjük szépen.

Csókolom. Segítek ezt levenni.

-Köszönöm. ... Vigyázz! -Köszönjük szépen.

Hjaj... Hát mit szólsz a vőnkhöz, mama?

Én azt hittem, kettőig se tud számolni...

Tessék, egy hajót szerez a családjának nyaralásra.

- Köszönöm Gyulám. -Szívesen.

Na. hát akkor most merre?

-Köszönjük még egyszer. -Csókolom.

Hát... talán...

Várjál csak...

-Ezt talán ide... így... várjál, úgy... -Na jó. mert az nehéz.

Azt viheted. Ez az. Hát gyerünk.

- És most mi lesz? - Elviszik a hajónkat?

- Még nem biztos. - Dehogynem. Jobb, ha csomagolunk.

Húszezer forint! Az egész hajó nem ér annyit!

Félig-meddig már úgyis lemondtunk a Ramónáról.

Tényleg nagyon rossz állapotban van.

És ha még lenne is húszezer forintunk...

...de hát nincs.

És nem lehetne fellebbezni, Faragó bácsi kérem?

Fellebbezni?

Hát tessék haladékot kérni, és amíg folyik a huzavona, addig a hajót itt hagyják.

Mi nyaralunk három hétig, aztán

majd azt tetszik mondani, hogy mégsem kell.

És hazautazunk. Ez az!

Mi ez itt? Bűnszövetkezet?

-Csak nem képzelitek, hogy hazudni fogok? -Nem fogunk hazudni.

Az igazat fogjuk mondani.

De lehetnek szociális szempontok is. Ennyi gyerek, a Dédike...

- Legalább próbáljuk meg! - Gyerünk!

-Menjünk, ahányan vagyunk! -Azt nem lehet.

A tábort nem lehet őrizet nélkül hagyni.

-A Dédikét is visszük. -A kicsiket is!

Meg a kutyát!

Na jó. Laci, Radó, Bauer! Itt maradtok, vigyáztok mindenre. Gyerünk!

Persze, ha anyagért kell menni, mi menjünk a Radóval,

ha pedig reprezentálásról van szó, mi maradjunk itt!

Milyen reprezentálás, te ütődött! A nyakunkban visszük a kicsiket!

Ne veszekedjetek. Most a hajó sorsáról van szó, Lacikám.

Na jó. De aztán siessetek!

- Itt vagyunk. - Megtámadjuk őket?

Először megnézzük, hányán vannak.

A víz felől észrevesznek. Kikötünk a fák között. De csendben.

Sok van még?

Ötven vödör után te jössz. Mennyi van még?

Ott hátul még majdnem térdig ér. de elöl már üres.

- Várj, megnézem. - Vigyázz, eléggé csúszik.

-Mi van? -Csak a szemüveges.

Laci, Bauer, gyertek!!!

Kik ezek?

-Már reggel is itt voltak, akkor ketten. - Mit akartok itt?

Gyere ide, majd megmondom.

Ez nagyon szeret pofozkodni.

Te maradj fönt, és ne engedd őket a hajóra. Gyere, Faragó!

Mi főztetek?

Milyen?

Pocsék. Ez nem embernek való.

Akkor öntsd ki. Nehogy betegek legyenek tőle.

Mit csináltok, marhák?!

Homokvárat csináltak a kisfiúk?

Ja. de cuki!...

-Mit akartok itt?! -Megmondtam, hogy tűnjetek el innen.

Miért?!

Mert ezt a hajót mi használjuk évek óta. Világos?!

-Pedig nem is a tiétek! -De ez a tied!...

Mit álltok ott?!!!

- Mit csináljunk? - Lökjétek be a hajót.

- Tűnjetek ek amíg szépen mondom! - Hozzá ne nyúljatok!

Tünés!

Aúúú!

Húzd meg, Józsi! Nem látod, húzom!

Aúúúü!

Gyertek csak, menjetek innen!

- Nyomjad! - Hagyjátok a hajónkat!

- Nem megy, Tibi. - Akkor verjétek szét!

Mész vissza! Na gyere csak!

Pusztuljatok innen!

Jaj!

-Te; ez belefulladt. -Csak szeretnéd!

Jaajjj!

-Mondd nekik, hogy hagyják abba! -Józsi, segítsetek!

Azt mondd, hogy hagyják abba! Hagyjátok abba!

Hagyd abba! Nem halljátok?! Hagyjátok abba!

Ha nem tűntök el, leveszem a fejét! Menjünk, Tibi?

-Menjetek. -De feltartott kézzel!

-T©!... -Hagyjátok!

Hármat számolok és tűnjetek el... Egy, kettő, három!

Ne félj, még visszajövünk!

A Ramóna a miénk, és akárhányan jöttök, akkor is a miénk marad!...

Aaa!

Ki volt az. széttépem!

- Nagyon fáj? - Elmentek?

Nem hiszem, hogy még egyszer vissza mernének jönni.

Gyere a fához. Lemosom a fejed.

Nem is biztos, hogy érdemes volt. Lehet, hogy reggel elvontatják.

De addig a miénk. Nem igaz?

Tehát... felolvasom az indokokat:

Nyolc kiskorú gyermek. 14-től 3 évesig.

Egy vizsla, amelyiknek hosszúak a körmei, mert nincs hol futkároznia;

egy csóka.

egy papagáj, két aranyhörcsög, Guszti és Gizelka,

végül egy öreg néni, aki öt év óta először állt fel a fotelból.

-Van még valami? -Nincs kérem, ennyien vagyunk.

Hát kérem... A fellebbezésüket ha beadják,

a jogszabályok alapján el kell utasítanom.

Vagy kifizetik az adóhátralékot,

vagy érvényesítenem kell a kézbesített határozatot 24 órán belül.

Tehát el kell hagynunk a hajót?

Kérem, én ismerem a Ramónát. Láttam tavaly.

Azóta csak romolhatott. Ne sajnálják.

Ó... Már most sem lehet ráismerni. És ha a gyerekekkel nekiállunk...

Egyetlen lehetőség van, de hát...

én ismerem a Ramónát, na.

Kérem szépen, mi minden lehetőséget megragadunk, ugye?

Szóval ha a Ramónából sporthajó lesz, és részt vesznek vele a dunai versenyen,

akkor mentesülnek az adóhátralék alól. Sporthajók után nem kell adózni.

Sporthajó...

Hát megcsináljuk sporthajénak.

Nekünk tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy minek csináljuk meg. Nem igaz, apa?

Igen, de tessék mondani, mi ez a dunai verseny?

A dunai Kékszalagért. Háromszáz kilométeres túra.

Nagyszerű lesz! A gyerekek boldogok lesznek! Igaz, apa?

És tessék mondani, mivel hajtják azokat a hajókat 300 kilométeren át?

Nincs megkötés. Motorral, vitorlával, vagy akár evezővel.

Csak induljon a versenyben.

Rendben van. Elindulunk a Ramónával a Kékszalagért.

Más családok autóval mennek az üdülő kapujáig.

Ott kiszállnak, és befekszenek szépen a nyugágyba.

Azok más családok. Ez pedig a mienk.

Hahó! Hahó!

Most mit kiabálsz, papa?

Embereket látok ott... ott mozogni. Hahó!

- Hol? - Erre van a Ramóna hajó?

- Miért keresi? - Ez a nagypapa hangja!

- Ti vagytok az, nagypapa? -Ti vagytok, Ferikém?

- Mi vagyunk. - Jaj...

Itt vagyunk, gyertek!

Hát hogy kerülnek ide a nagypapáék?

-Szervusz kislányom! -Hogy kerülnek ide, csókolom!

- Gyerünk! - Vigyázz! Vigyázz!

Ki ne borítsátok a festéket.

Nézzétek, milyen szép lesz!

- Mit csinálsz? -Zászlót. A Ramónára.

Mindig volt zászló a Ramónán.

-Holnap vitorlát varrunk. -Vitorla is volt.

Gyerünk, gyerünk, óvatosan! Vigyázzatok magatokra! Meg egymásra!

Anyu! Nézd meg, mennyi ágat hoztunk!

Jól van gyerekek, szedjetek csak minél többet, kell a tábortűzhöz.

Ide letesszük...

Ilyenkor olyan érzésem van, hogy mégiscsak jól választottál, kislányom...

Ugye?

De aztán, amikor otthon látlak benneteket...

- Erre? - Ez vezet le a partra.

De hiszen itt nincs is út!

Fiacskám, mondtam, hogy ne tűsarkú cipőben gyere.

Én meg megmondtam, hogy maradjunk otthon. Óh!...

Egyáltalán nem értem, hogy miért kellett eljönnünk!

De megígértétek, hogy megnézzük a hajót ha megeszem az ebédet!

Jól van, tény... tényleg megígértük, na ne bőgjél, megyünk, nem látod!

Hajó... jellemző...

Ezt is csak ezek tudják kitalálni.

Ezek együtt laknak az állatokkal, mit vártál tőlük? Jaj...

Mi történt?

Mi... semmi.

Na...

Apa, Feri ki akar minket túrni az első kabinból!

A nagyiékat nem rakhatjuk a hajófenékbe, nem gondolod?

Akkor menjenek a hátsó kabinba!

Ott már a Dédike, az ikrek, Picur és anya lakik. Nem férnek be az ajtón már!

Srácok, elég! Most veszekedtek, amikor versenyre készülünk?

-Egyébként én vállalom a hajófenéket. -Én is.

-Én is! -Én is.

Akkor mit kell itt veszekedni? Lementek, mi meg itt maradunk a Radóval. Ugye, Radó?

Nem érted, te ütődött, hogy a nagyiék is itt vannak?

Meg a Belviziék, ha jól látom.

Hi!... Jaj szívem, a lábam... Jaj... jaj... Jó napot kívánok.

Elnézést a zavarásért, de Andrea annyira akarta látni magukat...

Nem zavarunk? Csak hát egy percre jöttünk...

Nem zavarunk? Csak hát egy percre jöttünk... Dehogyis, dehogyis,

Dehogyis, dehogyis, jöjjenek csak, annyira örülök.

Anyuka! Apuka! - Belviziék.

Jó napot kívánok ... Kezitcsókolom.

Fiam, mit csinálsz?

Kezitcsókolom. Jó napot kívánok. Csókolom.

-Szia. -Szia.

-Mi történt? -Semmi.

Andrea! Ne menj a vízhez!

Szerszámokat, festékeket a partra! Vízre bocsátjuk a Ramónát!

Mindenki a partra!

Mamci, a köteleket! Igen, megyek, azonnal viszem!

A fedélzetről fogok horgászni, mama. Ez egy halparadicsom, nekem elhiheted!

-Azt hiszem, nekem is illenék segíteni. -Várd meg, amíg szólnak.

Dehogy...

Kár lenne a szép fehér nadrágjáért, Belvízi úr.

-Ugyan... -Inkább vegye le; sáros lesz nagyon.

Tényleg levegyem?

Pfü... ezek előtt... nyugodtan.

Tekerjétek le a láncot!

-Itt van, Radó, kapd el! -Kösz.

- Vidd át a másik oldalra! - Lacikám, még egy nyolcast...

Jól van, na még egyet!

Itt vagyok, tessék! Mit kell segíteni?

-Tud úszni? -Természetesen.

-Mi ketten húzzuk... -Igen.

-A vöm a gyerekekkel tolja és tartja. -Úgy van.

Na jöjjön.

-Mindenki kész? -Elöl kész!

Hátul kész!

Jövök már!

-Mehet. -Akkor egyszerre és óvatosan!

-Mehet. -Akkor egyszerre és óvatosan!

A parttól told, a víztől húzd!

-Nyomás! -Hó-rukk!

-Húzd! -Húzom.

-Hó-rukk! -Nyomjad, Bauer!

Nyomom.

Told meg!

Told meg!

Húzd meg!

Óvatosan! Vigyázz a láncra!

Óvatosan! Úgy!

János! Vigyázz magadra!

Vigyázok!

Húzd meg! Lassan!

Megmozdult! Vigyázz!

Hó-rukk!

Hátul húzd! Elöl Feri és Novák, told! A többiek tartják!

Megindult! Csúszik!

Vigyázz! Még egyszer! Told meg! Húzd meg!

Éljen! Nagyszerű!

Novák, Radó; mindenki ide! Fogjuk meg a láncot!

Gyerünk!

-Sikerült, apa! -Én is azt hiszem.

Te hittél benne egyedül, apa. Mi már feladtuk.

- A Duna legszebb hajója. - Európa legszebb hajója.

A világ legszebb hajója.

Azt hiszem, itt az ideje, hogy felhúzzuk a zászlót.

- Ki húzza fel? - Hát a kapitány.

És ki a kapitány?

Ez nem vitás.

Te vagy a kapitány, apa. Mindenben te vagy a kapitány.

Ááááhü Jajj!

Anyu, mi is menjünk fel!

Most hagyjuk a fiúkat egyedül játszani, Picurkám. Hahó, itt az üveg!

Kösz, mamci.

Radó, olvasd fel még egyszer az üzenetet, mielőtt betesszük a palackba.

"Aki megtalálja ezt a palackot és benne ezt az üzenetet,

gondoljon tisztelettal azokra a bátor hajósokra,

akik a Ramóna fedélzetén megnyerték a dunai Kékszalag versenyt.

Ifj. Faragó Ferenc, Novák Attila, Faragó Picur, Bauer Viktor,

Faragó László, ifj. Radó Jenő."

Ez nagyon klassz, Radó.

De mi lesz, ha mégse mi nyerjük meg a versenyt?

Akkor is gondolhatnak ránk tisztelettel, ha csak másodikok leszünk.

-De mi nyerjük meg, elhiszed, apa? -Hát persze.

Ha nem hinném el, el se indulnánk.

Ezt most betesszük a palackba.

-Melyikötök tud a legmesszebbre dobni? -A Bauer.

Á. én csak nekifutásból...

-Arra itt nincs hely. -Akkor Novák.

Dobjad!

Ennek a tengerig kell úszni.

Ahogy a költő mondja: "Ez jó mulatság, férfimunka volt".

Most már megmondhatom, mikor megláttam ezt a roncsot, megrémültem.

Nem hittem, hogy ebből hajó lesz valaha.

Mi is veszünk magunknak egy hajót, igaz, papi?

Én még nem tudom, kislányom.

De anyu mondta, hogy veszünk. És a mienken motor is lesz, ugye, anya?

Majd meglátjuk, Andrea. Most egyél.

Olyan műanyag hajó lesz, a legmodernebb, ami senkinek nincs. Igaz, papi?

Kislányom...

Jön egy hajó.

Jé...

Anyu, miért dudál az a hajó?

Köszön.

Köszönti a Ramónát. Jó-estét-Ramoonaa!

Tu-tut! Jó napot, nagy hajó!

Ezentúl minden hajó dudálni fog, aki találkozik a Ramónával.

Nekünk nem lesz dudánk, apa, hogy válaszoljunk?

Hát mi majd kiáltunk meg integetünk.

A Ramóna kis hajó, nem telik még dudára is.

Ugye papi. a mi hajónkon lesz duda is?

-A nyársadat forgasd, kislányom. -És majd dudálunk a Ramónának is; igaz?

Mi meg visszakiabálunk és integetünk.

-Mikor is lesz a verseny, fiam? -Három nap múlva.

Itt maradunk. Megvárjuk.

Tuti, hogy megnyerjük. Igaz, apa?

-Jó nagy hullámokat ver! -Hát... nagy hajó.

-Mi volt az? -Egy hullám.

-Nekivágódott! -Vagy valamit hozzácsapott!

Egy fatörzset!

Mi volt ez?

Apa, mi ez?

Apa! Mi volt ez?!

RAMÓNAAA!

Nagyon szép hajó volt.

Nagyon szép hajó volt.

Nagyon sokat dolgoztunk rajta, hogy ilyen szép legyen, igaz?

És hogyha nem süllyed el.

biztos megnyertük volna a versenyt.

Elhiszitek?

Soha többé nem fogom látni.

Dehogynem. Picurkám.

Ha behunyod a szemed, és azt mondod magadban,

úgy, hogy senki más ne hallja:

Ramóna,

akkor mindig látni fogod, ahányszor csak akarod.

Ramóna...

-Látod? -Látom.

Fogadja részvétemet.

S mivel így alakult, szívesen látom a házamban magukat éjszakára.

De János!

Ennyi embert?

Igenis!!!

Igenis!!! Mindenkit szívesen látok, még az állatokat is, megértetted?!

Mindenkit szívesen látok, még az állatokat is, megértetted?!

Köszönjük, igazán nagyon kedvesek, de ezt az éjszakát meg tudjuk oldani itt is.

Csak rendetlenséget csinálnánk.

Hát akkor sajnálom. Menjünk...

Menjünk! Gyere kislányom, gyere!

De hát legalább a nadrágodat vedd fel!

Nem veszem föl! így megyek!!!

Bocsánat. Elnézést, viszontlátásra.

-Gyerünk, gyerünk, csipkedd magad! -Csókolom.

Ne félj, kislányom, a mi hajónk az nem fog elsüllyedni.

Hallgass!!!!

János!!!

Ramóna...

Elment a Ramóna, Dédike. Már messze jár.

Elment...

-Talán a tengeren. -A tengeren... ott...

Papa, gyere gyorsan!

Mi történt?

-Csókolom. -Csókolom.

Mi történt. Faragó úr?

Mégis csak úgy döntöttünk, hogy itthon töltjük a vakációt.

Csöndesen, gyerekek! A papa dolgozik.