All language subtitles for dhamma_brothers_hu

Egy állami börtönben dolgozunk Alabama államban.

Mindenféle elítélt van itt

6 hónaptól egészen a halálsorig.

Van egy modellünk

Donaldson Javító intézet Bessemer, Alabama

Az erőszak itt?

Nem igazán tudom, hogyan lehetne magyarázni másképp, minthogy

ez a hely a táptalaja.

Donaldson egy eléggé veszélyes hely,

az esélye, hogy valakit megkéselnek vagy meggyilkolnak,

eléggé nagy, gyakran előforduló eset.

Dr Ron Cavanagh, az Alabama Nevelési Osztály igazgatója úgy döntött, hogy megpróbál valami példa nélkül állót

Itt voltunk Alabamában,

az ország egy nagyon erősen keresztény részében,

és az USA egyik legkeményebb börtönében

és Buddha tanait tanítottuk.

Egy maximálisan őrzött börtönben, Amerikában ezen a helyen először, a rabok részt vesznek az ún. Vipassana meditáción,

egy ősi, szigorú gyakorlat, ami a Dharmán, Buddha tanain alapszik.

Senki nem mondja meg nekik, hogy mire figyeljenek, vagy hogy hogyan változtassanak.

Önmagukon belül kapják a betekintést önmagukba.

Az életfogytiglani büntetés nem azt jelenti,

hogy büntetésre vagy munkára vagy bármi ilyesmire vagy ítélve.

Azt jelenti, hogy be vagy zárva a halálod napjáig.

Ez az otthonom és amit csak lehet elkövetek azért,

hogy a lehető legjobb hellyé tegyem.

Én is szeretnék egy kellemes helyen élni.

A Dhamma Testvérek

A legjobban úgy lehet elmagyarázni, hogy milyen egy börtön,

hogy arra gondolunk, hogy olyan, mint egy kis város.

(-)

Éppen úgy, ahogy kint az utcán is vannak emberek, akik nagy befolyással rendelkeznek,

ugyanígy itt bent is vannak rabok, akik nagy befolyással bírnak más rabok felett.

Szervezett bűnözés folyik a börtön falain belül,

amely egy sor illegális tevékenységet felügyel,

a rabok prostitúciójától kezdve,

drogokon át

a szerencsejátékig,

és mindezeknek a féken tartása folytonos harcot jelent a számunkra.

Itt kint 500 rab van.

4 cellablokk 110 rab per cellablokkal erre

és 116 erre lent.

Ez a 4-es torony,

az a kapu, ahol a járművek ki és bejárnak az intézetbe.

A tornyunk élesítve van.

Az én dolgom az elkülönítés,

tehát én veszem vizsgálat vagy őrizet alá őket és teszem őket magánzárkába.

Ez alapjában a helye.

Egy csomóan jönnek mennek itt.

Túl sokan jönnek vissza.

10-ből 9-szer a régi szokásaik csabdájába esnek vissza,

amint visszatérnek az otthonukba

és ugyanazokkal az emberekkel kezdenek együtt járni,

akiknek köszönhetően itt kötöttek ki már elsőre is.

Elég jól meg tudom mondani, hogy visszakerülnek-e ide vagy sem.

Az időm nagy részét börtönben töltöttem, magánzárkában.

Mindig úgy néztem az egyenruhásokra, tudod, mint az ellenségeimre.

Ez volt a nagy képzetem róluk.

Úgy éreztem, hogy ilyennek kell lennie a képnek a túlélésért ebben a környezetben.

Úgy gondoltam, hogy minden, amit akartam, csak még egy esély arra,

hogy kikerüljek innen, és suliba menjek,

még egy esély az életben.

Tudod, nem értem el semmit,

és így olyan lett volna, mintha visszatértem volna ugyanarra a vágányra.

A fiam Edward Curry Johnston

3-ad éves volt a Mayers főiskolán,

rendes átlagos tanulmányi eredménnyel,

és baseballozott.

A scouts érdeklődött iránta, profi játékosként.

és aztán egyszercsak hozott egy döntést,

ami megfordította az életét,

de néha az első benyomásod mindig az utolsó lesz.

Még ha aztán meg is próbálsz változni,

néha mások nem értenek meg.

(-) másodika, 1991

(-) Ha akkor otthon (-),

akkor nem kellene aggódnom, hogy börtönben vagyok.

Most már felelősséget vállalok a cselekedeteimért.

Tettem azért. Ó, ember ne, (-) az életed hátralevő részére semmiért.

Ha az nem lett volna valamiért, tettél valamit.

Fogadd el, amit tettél, és haladj tovább.

bandaháborúval kapcsolatos emberölés/életfogytiglani ítélet

Drogokat kezdtem árusítani...

A fickó mondta, hogy gyere az egyik helyre, ami hozzám tartozott,

és aztán ott volt ez a nagy lövöldözés.

Az egyikük a járda közepére csapódott,

ha jól értettem, a másik a szomszédos épület közelébe esett,

és még egy a harmadik sugárút túloldalára.

Csak egyszer voltam ezen az utcán, mióta történt ez a dolog.

Ez a második alkalom, ezen az utcán

Próbálom elkerülni, hogy erre járjak. Nincs okom rá.

Mi újság Doki? Nyertetek? Mi van veled, Elliot? Mind egy csapatban vagytok?

Ó, keményen megütött, hogy kitaláljam, hogy min ment keresztül,

de igazából nem ő ment keresztül a dolgokon, hanem mi,

és erre nem ébredtem rá....

Sírok egy kicsit, de nem túl sokat.

Néha csak gyűlölöm az itt most. Bárcsak hazajönne.

Edward fia

Mint pszichológus a Donaldson-ban világossá vált számomra,

hogy a kezelés elengedhetetlen.

Elkezdtem körbenézni és belefutottam Indiában egy börtönbe,

ahol egy Vipassana néven ismert meditációs technikát használtak.

Vipassana egy intenzív program.

A rabok 10 napon át vesznek részt a programban,

minden egyes nap 24 órán át

és órákon át kell meditálniuk.

Ez a program úgy tűnt, hogy megnyugtató hatással volt azokra az emberekre,

ezért úgy gondoltam,

hogy talán foghatnánk azt a programot

és átültethetnénk ide a Donaldson-ba is

és rendszeresen futtathatnánk.

Amikor az emberek azt mondják,

hogy a tiétek az első börtön Amerikában,

ami ezt a programot csinálja,

akkor ez csak valahogy felfoghatatlan.

A vipassana-t mindenfélének hallottam...

a píkisz, a piszina.

A főnököm mondja nekem,

hé, Big E hogy is mondod azt a szót?

why pray sona?

Mondom, nem, az Vipassana.

A kérdés, hogy miről is szól ez a program annyira egyszerű,

hogy milyen haszon is fog származni belőle számunkra.

Hogyan is fogja ezt bárki csinálni 10 napon át

anélkül, hogy beszélhetne?

Nincs telefon, sem TV vagy olvasnivaló

és ez az egész egyszerűen csak egy hihetetlen feladatnak tűnt,

amit teljesíteniük kell.

Nekem kell a programot gyakorlatba ültetni

így többet tudok majd róla, hogy mi is ez,

de őszinte leszek hozzád, elég ijesztő.

Mióta pszichológusként dolgozom itt

volt egy belső gyógyító programunk,

amely kiemelten alkalmazott meditációt,

mint relaxációs technikát.

Kiderült, hogy a rabok nagyon fogékonyak meditációs gyakorlatokra.

A Vipassana igazán egy lépéssel viszi tovább az egészet,

ami egészen az érzékek szintjéig hatol,

ami szó szerint kapcsolatba hoz a fizikai érzékeléssel,

azért, hogy ráébredjünk,

hogy ezek az érzékelések a mozgatórugói a viselkedésnek.

A nevem O Benjamin, (-) mindenki csak OB-nak hív.

Én vagyok az, aki segíti és lehetővé teszi a gyógyítás háza osztályt

és majdnem az összes mentális gyógyműhelyt itt.

Az embereken akarok segíteni, tudod,

ez egy dolog, amit akarok, segíteni az embereknek.

A munka, amit ezeken a kurzusokon és osztályokban elvégzünk,

beleértve a Vipassana osztályt,

valami, amit személyes fejlődésre,

személyes érésre kellene felhasználni,

tudod, és függetlenül attól, hogy valaki szabad, vagy bebörtönzött,

úgy gondolom, hogy ilyen munkát el kell végezni,

ha valaki a személyében fejlődni akar.

16 éve vagyok bezárva, 8 és fél év a halál soron és 5 magánzárka,

és minden reggel azzal a tudattal kell felkelnem és élnem,

hogy elszigeteltem magamat mindenkitől, akit szeretek,

és elszigeteltem mindenki mást is, akit szeretek, magamtól,

és igazából tönkretettem az életüket.

Kis gyermekeim voltak, akiknek abban a közösségben kellett felnőniük,

ahol az apjuk azt a szörnyű tettet elkövette.

Tudod, a többi gyerekkel kellett az iskolába menniük

azzal, hogy az apátok egy gyilkos.

Úgy gondoltam, hogy igazán jól ment az életem

és elpuskáztam.

Az anyám kivitt minket vidékre ehhez az öreg, elhagyatott farm házhoz.

Nem tudta, mitévő legyen, nem hitte, hogy fel tud minket nevelni.

Kivett a kocsiból és feltett a bejárati lépcsőre és azt mondta:

"Azt akarom, hogy jók legyetek, szeretlek benneteket, nemsokára visszajövök".

Megölelt engem, megölelte Danny-t, beszállt a kocsiba és elhajtott.

Ott hagyott bennünket meghalni,

nem akart egyedül boldogulni, ezt mondta nekem később.

Nem hallottam ezt tőle újra egészen addig,

amíg a halál sorra nem kerültem.

És annyira részeg voltam,

mire elkezdték késelni a fickót,

inamba szállt a bátorság, nem próbáltam meg megállítani őket,

féltem, hogy ugyanúgy hagynak ott majd engem is, ahogy őt,

és így nem tettem semmit.

És az én esetem nem egy gyilkosság.

Ez nem csak egy gyilkosság, ezt kapitális gyilkosságként értékelték,

rablógyilkosságként, de ez igazából nem is az, ami volt.

Az én esetem mészárlás volt.

A férfit háromszor késelték meg az arcán,

59-szer a hátán és 16-szor a torkán, majdnem lefejezték.

Csak feltételeztem, hogy meggyilkolva, mint az az ember

nem hagytak-e volna ott vele engem is.

És aztán azok az emberek, akik igazán törődtek velem

nem mentek volna keresztül azon, amin én keresztülmentem.

Nagyon ideges voltam egy maximális őrizetű börtönbe menni.

A légkör olyan nehéz és nyomasztó volt.

Úgy éreztem, olyan börtönbe megyek,

mint amilyen a shawshank redemption filmben volt.

Mi történik, ha behozzuk ezeket a tanítókat,

akiknek nincsen tapasztalatuk javító nevelésben?

Hogyan fog ez működni, tudva, hogy a börtön e részét

átforgattuk olyan embereknek, akik épp az utcáról estek be.

Otthon, édes otthon.

Nos, amikor a Vipassana először felötlött,

olyan dolgok jöttek szóba,

hogy a tanítók a börtönben fognak lakni a rabokkal,

amit én elsőre teljes képtelenségnek tartottam,

hogy az igazat megmondjam.

Egy kis lakóhelyiségben kellett berendezkednünk.

Volt ott egy nyitott WC és mosdókagyló,

de valójában nem volt magánszféránk.

Végülis felakasztottunk egy függönyt,

hogy legyen annyi magánszféránk, amennyi csak lehetséges,

szóval a lényeget mondva, nagyon kezdetleges volt.

Ez a hely lett a menedékünk.

Egészen elbűvölt bennünket a gondolat,

hogy itt voltunk az USA egyik legkeményebb börtönében

és Buddhának ezeket a nagyon magasztos tanításait

fogjuk tanítani ebben az intézményben.

Úgy értem észbontó volt, hogy ott voltunk.

Úgy gondolom, jó okunk volt félni,

de nagyon bíztam a hatóságokban, és a börtönigazgatóban.

Egyfajta biztonságban éreztem magam,

lehet naívan, de így volt.

Elsőként szeretnék egy kicsit arról beszélni,

hogy mi is a Vipassana.

A 10 napos kurzus alatt

nagyon szigorú erkölcsi rendet fogtok tapasztalni.

A rabok számára tartunk egy olyan mélyebb bevezetést a kurzusról,

aminek a segítségével jobban megismerkedhetnek azzal,

így végülis, ha úgy érzik, hogy nem érett meg még az idő számukra,

akkor még kényelmesen dönthetnek úgy, hogy nem vesznek részt,

mielőtt még a kurzus ténylegesen elkezdődik.

Összegezve tehát az elsődleges feladatotok a 10 napon át az lesz,

hogy kövessétek a menetrendjét a meditációknak,

pihenési időknek,

étkezési időknek

és a szüneteknek.

Ez egy nagyon katonás nap.

Sok értelemben szigorúbb, mint a normál napirendetek a börtönben.

Hányan tartjuk magukat vallásosnak közületek?

Jó páran.

Spirituális, vallásos, ahogy akarjuk..

Ez nem arról szól, hogy egy vallást tanítanak,

hanem egy meditációs gyakorlatot, ami onnan származik.

Nem hiszem, hogy ezzel probléma lenne,

ha egyszer tisztáztuk azt,

hogyha idejönne valaki és megpróbálna a kereszténységgel szemben buddhizmust tanítani,

az már itt igazi probléma lenne.

Ami azt illeti, nekem is lennének nehézségeim vele.

Ez a nyugati sportterem le lesz zárva,

sem a kurzuson részt vevő rabok nem mehetnek ki,

sem a kurzuson részt nem vevő rabok nem jöhetnek be kívülről.

Ez bizonyos értelemben nagyon hasonló, mint egy elvonulás egy kolostorban

vagy egy börtön a börtönben.

OB nagyon hasznos volt a kurzusok előkészítésében.

Ez megteszi.

Leragasztjuk mind és akkor jónak kell lennie.

Most már van olyan szalag, ami passzol.. ha ha.. Nagyszerű.

Mondta nekem, hogy elkezdett meditálni,

szóval kérdeztem: elkezdtél meditálni? mi folyik itt?

Úgy értem mindig is nyugtalan voltam az ilyen dolgokkal kapcsolatban.

Elmagyarázta, hogy ez olyasmi, ami relaxál téged,

segít fókuszálni, érzelmeket kezelni.

Elmondott sok dolgot,

de én igazából csak amiatt aggódtam, hogy ő rendben van-e.

Amit észrevettem OB-n, hogy nyugodtabbnak, békésebbnek tűnt,

és úgy tűnt, hogy van az a fajta céltudatosság benne.

Ez olyasmi, mint belépni a szakadékba

tudod, hogy megyünk a Vipassana-ra,

mert amikor itt bent vagy, nem csak egy rab vagy,

hanem valaki, aki már az emberséget meggyalázta.

Már vétkeztél és elgondolkozol, hogy mi az, amivel még nem foglalkoztál.

Lehet, hogy visszamaradtak dolgok, amiket még feltárhatok,

még észre sem vettem őket.

Bementem ebbe az üzletbe...

Ez a nő jött ki hátulról.

A pénzt kértem,

mondtam neki, hogy feküdjön a padlóra,

de úgy tűnt, hogy ez nem elégített ki,

úgyhogy mondtam neki, hogy álljon fel,

és amikor elsétált mellettem,

halálra késeltem...

rengetegszer.

Nem igazán érzel, ezt érzed.

Ez olyan hely, ahol

mintha a dolgok nem lennének valódiak,

amíg maga az élet meg nem állít

és ahol meg kell állnod és észre kell venned

mit tettél, mi van veled,

és aztán csak mész tovább.

Utolsó eligazítás

Ez az utolsó eligazításunk

és a lényege, hogy jöjjetek be ide,

szokjatok hozzá a környezethez, amiben lesztek,

üljetek le a párnára,

alakuljon ki bennetek egy érzés, hogy milyen érzés is lesz.

Minden alkalommal, amikor egy csoportos ülést elkezdünk,

kántálással kezdünk majd.

A kántálás segít megteremteni és fenntartani a megfelelő hangulatot,

amiben dolgozni tudunk.

Szóval lejátszom az elejét a kántálásnak,

aztán lejátszom a végét.

Egy olyan beszédes embert, mint jómagam,

bezárni 10 napra ez eléggé kritikus,

tudod, komolyan beszélek,

ez már majdhogynem önmagában őrületbe kerget.

Milyen lesz 10 óra?

Mit fog okozni majd a hátamnak?

Teljesen mindegy, mennyit jógáztam vagy egyéb ilyen dolgokat csináltam,

még így is tudom, hogy a lábaimban a véráramlást le fogja blokkolni.

Úgy képzelem, hogy ez olyasmi, mint bevonulni a seregbe.

Mikor a kiképzőtáborba kerülsz

így vagy úgy érzel ez iránt,

vagy úgy, hogy ez rendben van, mert világos lesz a célja számodra,

vagy nem és akkor az szélsőségesen ellentétes érzést vált ki.

Nos, mindnyájatoknak kívánom, hogy sikerrel járjatok.

Ez a 10 nap nem mindig lesz könnyű,

de ne feledjétek,

ha kitartóan próbálkoztok, akkor sikerrel jártok.

Hosszú ideje küzdök magammal.

Úgy döntöttem, hogy belevágok ebbe,

látnom kell, mi folyik.

Ez a részem, mondom neked,

készen állsz, ember, készen állsz,

tudod, hogy készen állsz arra, hogy menj és foglalkozz az élettel.

Vannak emberek, akik félnek foglalkozni az élettel,

és én is olyan vagyok, aki félt foglalkozni az élettel.

Az összes Vipassana rab, készítsétek össze a cuccaitokat.

Hallom ezt a hangot, amihez nem vagyok hozzászokva,

és ez azt jelenti, hogy ideje felkelni.

Eljutok oda, hogy utálom ezt a hangot.

Valószínűleg a legerőtpróbálóbb szabály, amit be kell tartanunk

az a nemes hallgatás.

Szóval a tanítványok 9 napon át egyáltalán nem beszélhetnek egymással.

Olyan csend volt, amilyen csendben nem voltam óvoda óta,

de ez OK volt.

Az állandó tevékenykedéshez szoktak hozzá.

Nincsenek hozzászokva olyasmikhez, mint a tudat tisztítása, meditálás

hallgatni más emberekre, akik megmondják nekik,

hogy hogyan kell meditálni vagy hogy hogyan fejezzék ki magukat.

Ezekhez nincsenek hozzászokva.

Az első néhány nap durva volt

ennél a pontnál órákon és órákon át kell ülni az első naptól fogva.

Rendben vagyok, meg tudom csinálni,

mondom magamnak, meg tudom csinálni.

Vipassana szó szerint azt jelenti,

hogy olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában.

Látni a valóságot mélyen önmagán belül, amilyen valójában,

sokszor nem kellemes tapasztalat kezdetben.

Kimerülten ébredek,

aggódom, hogy képes vagyok-e végigcsinálni ezt a napot.

Abban az órában, amikor kérjük a tanítót, hogy tanítsa a Vipassana-t,

vihar támad, ami az ülés teljes időtartamán át tart.

Úgy gondolom, hogy túl komolyan álltam hozzá.

Bementem oda és mondtam, hogy csinálni fogom

és semmi sem fog az útjába állni,

és aztán időnként annyi akadály került az útba és

tudod, azt vettem észre, hogy mérges leszek arra, hogy a dolgok az útba kerülnek

és aztán ott volt ez a nagy vihar.

Minden tanítvány szembekerül azzal, amit viharnak hívunk,

amelyben mély félelem,

harag,

depresszió érzése kezd a tudat felszínére törni,

amivel aztán szembesülniük kell.

Ez a Vipassana technikája,

olyan mélységben dolgozni, ahol ezek a dolgok előjönnek.

Tudtam, hogy egyfajtaképpen el kell engednem a dolgokat,

mert nem esett le, hogy túl erősen ragaszkodtam a dolgokhoz.

és ez nagyon vicces lett

és elkezdtem nevetni azon, ahogyan a dolgokra reagáltam.

Nevettem, mert mérges voltam,

és a nevetés közepén könnyekbe váltottam át.

ez olyan volt, mintha a nagy imidzs...

tudod, nem lenne szabad sírni.

Mi van ha valaki sírni lát?

Aztán kiderült, hogy valójában ez rendben volt, tudod

és a végén úgy tűnt, hogy minden OK, OK volt sírni

és már nem érdekelt többé, és csak hagytam, hogy a könnyek follyanak és sírtam

és nem tudom, hogy min sírtam, de jó érzés volt,

már jó ideje nem történt meg ez.

Kijártunk vadászni...

Volt egy barátom, és az anyjának volt egy csomó földje vidéken

Montgomery peremén.

Kijártunk oda céllövészetet gyakorolni és ilyesmik miatt.

És aztán állandóan fegyverrel a kocsiban furikáztunk.

Emlékszem, amikor először történt, sírtam rajta.

Nagyon nehéz felfogni, hogy ülsz egy autóban,

hajtasz a főúton

és egyszercsak véletlenszerűen rád lőnek.

Egy személy meghalt, egy személy súlyosan megsérült,

és tudod egy csomó publicitást kapott az eset itt Alabama államban.

A mai napig Ben azt mondja, hogy nem ő volt az, aki meghúzta a ravaszt,

de tudom, hogy ezek a barátai voltak

és ha egy olyan társaságban vagy, ami ilyeneket csinál,

akkor mindnyájan felelősek vagytok érte.

Egy ostoba gyerekként, tudod

20 nem tűnhet gyereknek sok ember számára,

de ez 10 éve volt,

és amikor visszanézek, tudod,

látom, hogy csak egy gyerek voltam.

Be akartam illeszkedni, tudod.

Azt akartam, hogy az emberek felnézzenek rám, tudod,

azt akartam, hogy elfogadjanak ebben a közösségben itt

és tudod, sokszor ez sodort bajba.

Drasztikus változáson mentem át,

és azt gondolom, hogy a személyiségfejlesztő munka nélkül

még ma is olyan őrült lehetnék,

mint az a személy, akiről az újságok írtak, amikor letartóztattak.

A könyörtelen állati elme Afrikából.

Nem igazán várhatjuk el az emberektől, hogy bármit is tegyenek.

A mi munkánk csak annyi, tudod, hogy adjunk,

Az eredmények már igazán az embereken múlnak.

Szörnyű volt.

Valószínűleg a legrosszabb élmény, amin valaha keresztülmentem.

8 és fél évet töltöttem a halálsoron, de ez keményebb volt.

Minden dolog, ami mélyen el volt temetve bennem,

fokozatosan a felszínre jött

és a legtöbb dolog apróság

és tudsz velük foglalkozni, rájuk ismersz, figyelsz rájuk, aztán mész tovább,

de még soha nem éreztem hasonlót, ami ehhez fogható.

Nehéz volt a nyugalmat megőrizve az ülőpárnán maradni.

Fel akartam pattanni és el akartam rohanni, bang.

Mindig ítélkezem a viselkedésemen, hogy elkövettem ezt a bűntényt,

és az ötödik napon már nem tudtam többé elmenekülni magam elől,

ezt látnom kellett.

A dolgok nem csak megtörténnek.

A viselkedésed okozza a cselekedeteket, amikbe belekeveredsz,

tehát bűnös vagyok.

Bűnös vagyok a bűntényben, testvér,

ütöttem az embert, testvér,

késeltem az embert, testvér, vágtam az embert,

amik közül egyiket sem én követtem el,

de épp annyira bűnös vagyok, mint azok, akik ténylegesen elkövették.

Felhozott bennem dolgokat, amikről már nem is tudtam, hogy még bennem vannak.

Helyek, mint az első gyerekem,

amikor már elég idős ahhoz, hogy beszéljen hozzám, egyenesen a szemembe nézzen és azt mondja:

"Szeretlek, apa".

és tudod, hogy ez az első eset, hogy érti, amit mond

és úgy is gondolja.

Ezek azok a helyek bennem

és 16 évnyi fogság után

már nem voltam benne biztos többé, hogy léteznek még ilyen helyek bennem.

Belégzés...

és a kilégzés...

Ez az, amiért 10 napos kurzust csinálnak,

ahelyett, hogy csak bejönnénk ide és ülnénk 4-6 órát naponta,

aztán hazamennénk,

mert nem, azt akarják, hogy elég hosszú ideig legyél ott,

hogy ténylegesen feljöjjenek a dolgok, amikkel foglalkoznod kell.

Ereszd el a gondolatokat a légzés tudatosításával.

Hiszem, hogy Grady Bankhead olyasvalaki,

aki nem jelent fenyegetést a társadalomra egész életében

és nem kellene börtönben lennie egész életére,

hogy méltóképp büntetve legyen azért, amit elkövetett.

Hajlok arra, hogy helytelenítsem az olyan ítéleteket,

amiknek a reménytelenség ad keretet,

de gondolom, indulunk egy olyan helyről,

hogy ahol élet van, ott remény is van,

és ha el tudunk jutni addig a pontig,

ami valami lesz, amivel tehetünk valamit azzal,

ami többet feltár ennek a személynek az emberségéből

olyan módon, hogy a társadalom azt mondja majd,

hogy ó, igazad van, ez egy emberi lény,

és nem kellene csak simán feladnunk őket.

Azt hittem, a legnagyobb félelmem az volt,

hogy börtönben öregszem és halok meg.

Valójában a legnagyobb félelmem az,

hogy úgy öregszem meg, hogy nem ismerem meg önmagam.

Aznap ültem és pusztán meditáltam,

nem akarok másra figyelni, csak pusztán meditálni,

még akkor is, amikor szünetünk volt,

csak ülök az ágyamon és nem akartam mást csinálni, csak meditálni.

A lányomról álmodtam a Vipassana harmadik éjjelén

és még mindig csak ki akartam szorítani az életemből azt, tudod,

hogy foglalkozzak azzal, hogy a lányom halott, ez a kicsi lány,

és tudod ez olyan, mintha egy bőröndben kitenném a gyerekemet,

csak valahogy kiblokkolni az életemből és nem foglalkozni ezzel.

Beszéltem erről a tanítónak és

azt mondta, hogy "Ez jó, Edward. Foglalkozol vele".

A főnöke volt egy bandának az intézményen belül

és ilyenképpen egészen rettegett és tisztelt.

Odajött hozzám és annyi fájdalom volt az arcán és azt mondta:

"Nem tudom, hogy meg tudom-e csinálni,

én egy igen mérges ember vagyok".

Volt egy eszköz a játszótéren, mint egy híd,

és az egyik barátnője játszott a hídon és kiütötte Ebony-t.

Megütötte a fejét és

amint megütötte a fejét bevitték a kórházba

és azt hiszem egy néhány nap alatt elhalványult mielőtt meghalt.

tehát ebbe halt bele...hogy leesett.

Előttem áll a fehér ruhájában.

A karomba feküdt és mondta: apa, bocsánat.

Tudom, tény, hogy ő már egy másik helyen van,

de mindig is velem lesz.

Mindig is velem lesz.

És ezzel a gondolattal rengeteg stressz oldódott fel bennem.

Az összes fájdalom eltűnt az arcáról

és tiszta volt.

A szemei ragyogóbbak

és az egész arckifejezése boldogabb.

És megkönnyebbült volt.

Nem hittem, hogy ez a dolog működni fog,

őszintén szólva először úgy voltam vele,

hogy ember, ez nem fog működni,

nem hittem benne, hogy működni fog,

de aztán működött, működött

tényleg működött.

Az utolsó napon a csoport ülés és tanítás után

megszakítjuk a nemes hallgatást.

Büszke vagyok a csoportunkra

annyira büszke vagyok, hogy Dhamma testvéreimnek szólíthatom őket.

Megcsináltam!

Mondtam neked.

Amint teljesítik a kurzust,

nem pusztán teljesítik azt egyfajta tudással

és technikával és új értékekkel,

hanem úgyszintén azzal az érzéssel, hogy teljesítettek valamit.

Sok rab számára ez olyasmi érzés,

amit most éreznek életükben először.

Az egyik dolog, ami annyira hiányzik számunkra innen,

és személyesen nekem,

az a kötelék,

mert idebent távol mondjuk a Vipassana üléstől

szokatlan az emberek számára itt, hogy körbejárjanak, megöleljék egymást,

kezet rázzanak, megérintsék egymást.

Emberi lények vagyunk és ezek a dolgok, amik hiányoznak.

Mi növekedni fogunk és a következő csoporttal még többen leszünk.

Ez az amit szeretnék, hogy még többen legyünk.

Ez valami igazán nagy, valami nagyon fontos.

Itt bent létezik egy kifejezés, amit használunk,

hogy csalj, amíg el nem éred.

Ez itt a kérdésem.

Ez csak egyfajta csalás azért,

hogy valamilyen pozitív látszatot keltsen,

amivel aztán szabadlábra helyezést lehet elérni,

vagy ez tényleg valami igazán életreszóló változást hozó dolog?

Tudod, ezt lehetetlen lemérni

1 vagy 2 hónap vagy 1 év után.

Mutass nekem 5 évet,

mutasd meg nekem, ha egyszer kikerülsz innen,

hogy ez ténylegesen megváltoztatta az életedet,

és akkor azt mondom, hogy igen, ez tényleg nagyszerű.

Oda kellett mennem ehhez a bandához,

aminek a tagja voltam,

és mondani, hogy ember, nincs tovább,

ti mentek a ti utatokon,

és én megyek az én utamon.

és remélem nem lesz semmiféle visszaütése ennek.

A vipassana mellett dönteni,

amikor aztán (-) és nigger szóval illettek,

egy kis lélegzetet vettem

és rendben voltam.

(-)... Vipassana tanította nekem ezt.

Miután tapasztaltuk, min ment keresztül az első csoport

és láttuk, hogy milyen odaadóan gyakorolják a meditációt minden reggel,

nyilvánvalóan valami valahol működik.

Sokkal higgadtabbak,

könnyebb velük kijönni

és nem okoznak annyi problémát.

Üléssel kezdeni a napot nagyszerű volt számunkra.

Lehetőséget adott, hogy a közösségben gyakoroljunk,

és úgyszintén ösztönzés volt, hogy önállóan is folytassuk a gyakorlást.

Nem mindenki jött el minden egyes alkalommal,

de volt egy hely a számunkra, ahol tudtuk csinálni.

Sajnos aztán egy nap mondták, hogy nem csinálhatjuk tovább.

2002-ben a Vipassana programot betiltották. A Dhamma testvéreknek tilos volt találkozniuk vagy meditálniuk.

A kurzus befejezte után

a hagyományos vallásos programokkal társított emberek

fenyegetővé váltak.

A lelkészi hivataltól valaki közvetlenül hívta a körzeti megbízottat és mondta,

hogy ezek a fickók buddhizmust gyakorolnak

és az összes rabomat buddhistává változtatják,

ezért be kell tiltanod ezt a dolgot,

így aztán a körzeti megbízott fordult egyet és hívta a börtönigazgatót mondva,

hogy állítsd le, állítsd le a programot.

Megpróbálhatod elmagyarázni a program fontosságát elkeseredetten,

de ez még nem fogja megváltoztatni a döntésüket.

Kedves Bruce,

tudom, hogy időt vehet igénybe, hogy ez a levél eljusson hozzád,

kérlek üdvözölj mindenkit a nevemben.

(-) blokk mostanára a legrosszabb blokk Donaldson-ban.

Áldottak mindnyájan, mi, akik azok között élünk, akik gyűlölnek.

Senkit ne gyűlölj azok között, akik gyűlölnek.

Éljünk gyűlölet nélkül.

Kérlek, legyetek tudatában, hogy mindig örülünk,

ha bármelyik Donaldson Dhamma harcosról hallhatunk.

Természetesen mindnyájunknak csalódást okozott,

hogy elvesztettétek a jogot, hogy közösen gyakoroljatok.

Tudom, milyen sokat jelentett ez mindnyájatoknak.

Nagyon bátorító és lenyűgöző volt ugyanakkor,

hogy semmiféle negativitást nem mutattatok az eset miatt.

Az összes dhamma testvér kitart idebent.

Grady-nek, OB-nek és nekem épp most volt a születésnapunk szeptember 6-án.

Még mindig ülök reggel és este, ahogy mindig is tettem.

Most zárom soraimat.

Kérlek vigyázzatok magatokra, legyetek óvatosak,

boldogok, békések és felszabadultak.

Az utóbbi időben nem tartottam a rendszeres ülést.

Még mindig találkozunk minden szerdán

egy másik rendszeres osztály alkalmával a csoportteremben,

és ez lehetőséget ad számunkra, hogy megosszuk

és fenntartsuk a köteléket egymással.

Tűnödöm, mi lenne, ha rajtakapnának.

2003-ban Edward Johnson-t egy kevésbé szigorú őrizetű börtönbe helyezték át.Később egy másik Dhamma testvért, Charles Ice-t, is ebbe az intézetbe szállították át.

Amikor először idekerültem,

mondták, hogy Ed itt van. Kérdeztem, hol van?

Úgyhogy ez nagy durranás volt, hogy láthatlak.

Amikor találkoztunk, mondom: Hé, ember, még mindig meditálsz?

Ez volt az első kérdés: még mindig meditálsz?

Pontosan,

de mielőtt idekerültél volna,

egy csomó mindenen keresztülmentem,

tudod, nem volt itt senki,

aki tudta volna, hogy mi a vipassana

és hogy min mentem keresztül,

azzal, hogy foglalkozok magammal.

Számomra Donaldson, ahol sokan átmentünk ezen

és ez az átalakulás nehéz volt számomra,

hogy képes legyek megküzdeni magammal

és a korlátokkal és engedni magamnak, hogy így megcsússzak.

Ez is változni fog, tudod, úgyhogy ne hagyd kitörni,

mert mindig visszakaphatod,

mindig visszamehetsz és visszakaphatod.

Szóval ez nem megy addig a pontig, ahol nem igaz,

hogy visszamehetsz és visszakaphatod.

2006 Január, négy évvel később.

Az, hogy vissza tudtuk hozni vipassana-t,

annak köszönhető, hogy ebben az időben volt egy változás

az adminisztrációban,

a börtönigazgatóságban

és a lelkészi hivatalban.

Olyan érzés, mintha otthon lennénk.

Mindnyájunknak hiányoztatok.

Amint végigsétáltam a folyosón és láttam őket felsorakozva,

széles mosolyra derültem.

Ez számomra olyasmi volt, mint egy igazi hazatérés,

nagyon megható, igazán megérintő.

Tudva, hogy a vipassana program a természetét illetően világi,

mindig fenntartottam a reményt.

Örülök, hogy látlak.

Örülök, hogy látlak. Köszi a leveleket.

Ha igazán érdekelt vagy a kezelésben,

és igazán el vagy kötelezve, hogy akarod csinálni,

akkor csak menni kell és csinálni.

Az eset, amiért idebent vagyok,

a gyilkosság, amit elkövettem, január 12-én volt.

Vipassana egy módja, hogy képes vagyok látni,

tudod, sokszor gondolok az áldozat családjára.

Sokat gondolok rá, tudod, hogy min mentek át,

tudod, az év e szakaszában, mert volt egy szerettük,

aki most nem lehet velük nekem köszönhetően.

A fájdalom tény,

és az is lesz,

25 éve nap nap után gyötör,

és ennek a fájdalma itt van velem minden nap.

Nem tudom megkerülni.

Próbáltam lerázni.

Próbáltam mindent, amit csak tudtam.

Igaz, hogy amikor valaki elkezdi gyakorolni a vipassana-t,

már nem tud többé elrejtőzni önmaga elől,

és néhány ember azt gondolhatja, hogy

csak azért, mert elvégezte a 10 napos kurzust,

a negativitás feltör a felszínre és ezzel el is oszlik,

de valójában ez egy hosszú folyamat az életben.

Ez egy élethosszig tartó hatás.

Szabadlábra helyezés nélküli ítélettel vagyok bent

és nagy a lehetősége, hogy soha nem kerülök ki a börtönből,

de a végén mindig, amikor börtönben voltam,

kerestem a lehetőségét, hogy hogyan szökjem el,

igazán erőszakos voltam, tudod

mintha az életem egy folyamatos felfordulás lenne.

Szükségem van erre, tudod

mert egy bizonyos idő után frusztráció alakul ki

és ez egyfajta kitörés belőle, egyfajta szabadság,

tudod, valami, ami felszabadít, tudod

úgyhogy nagyra értékelem, hogy eljöttetek.

Drasztikus változásokat látok.

Rick sokkal könnyebben kezeli a dolgokat.

Úgyis mondhatnám, hogy valahol ugyanazon a lapon tartunk.

Néha épp annyira őrülten viselkedek, mint ő,

de ő előttem jár és nekem kell felzárkoznom hozzá,

amikor bizonyos helyzetek kezelésére kerül a sor.

Grady, már közel sem annyira dühös, mint régebben volt.

A fickó kérdezte, hogy látogatód van ma?

De ma nincs látogatási nap.

Mondtam, hogy igen, látogatóm van ma.

Nem volt látogatóm 3 éve.

Ha ti jöttök ide, az olyan nekem, mint egy látogatás.

Tudod, örülök, boldog vagyok.

És ne dolgozzatok meg túl keményen.

Magadat kell majd keményen megdolgoznod.

Volt egy hírműsor

és a fickó, aki a TV-nél ült, mondta egy nap,

amikor ezt néztük, hogy

Grady, a lányodról beszélnek.

és az egyik fickó, aki szerzett egy újságot, abban volt egy cikk,

és holt biztos az a lányom volt.

Meggyilkolták. Így tudtam meg, amikor olvastam az újságban.

Az első reakcióm az volt, hogy

bárcsak a kezeim közé kerülne ez a fickó,

de ez csak néhány percig tartott,

és aztán: Miről beszélsz, Grady?

Nem érezhetek így.

Nem tetszik semmi abban, amit tett. én nem... nem...

...testileg megbetegít még csak a gondolata is, amin a lányom keresztülment.

de ettől még szeretnem kell azt az embert.

Ettől még ő is egy emberi lény, akárcsak mindenki más.

Nem tetszik, amit tett,

remélem, soha többé nem tesz ilyet senki mással.

De ő is egy ember.

És ha elhiszem azt, amit mondtam, amiben hiszek,

akkor őt is szeretem.

Ez a választás az, amit vipassana adott nekem,

mert eldönthetem azt, hogy hogyan akarok reagálni erre,

és nem kell csak úgy reagálnom, ahogy jön.

El nem mondhatom, hogy mennyire meglep,

hogy Grady Bankhead, aki itt ülhet, mondta ezt,

mert ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint az a Grady Bankhead,

akit 50 éven át ismertem.

Amikor valójában emberi lényekkel dolgozunk,

belátjuk, hogy minden ember, minden ember

több, mint a legrosszabb cselekedete, amit valaha tett.

Úgy értem, ha veszel valakit, aki mond egy hazugságot, akkor az nem csak egy hazug ember,

ha valaki elveszi azt, ami nem az övé, attól ő nem csak egy tolvaj,

és még ha valaki meg is öl valakit, az nem csak egy gyilkos.

Ezek olyan emberek, akik ki lettek rekesztve,

és reménytelenek, kiéhezettek arra,

hogy valaki segítsen számukra találni egy jobb módot arra,

hogy megbírkózzanak a dolgokkal.

Úgy gondolom, hogy fontos, hogy tudjatok róla,

hogy én értem, hogy az élet ezen a helyen néha pokol.

Ez egy olyan hely, ahol nagyon nehéz az élet,

de vannak emberek a kinti világban,

akik hatalmas együttérzést, szeretetet és támogatást éreznek az iránt,

amit tesztek.

Tudod, hogy nézek erre a programra?

Úgy nézek erre a programra, mint hogyha egy magánzárkába menne valaki,

de jó értelemben.

Egy ilyen környezetben,

ez a 18 ember, akik az ellenséges környezetükből kiszakadnak egy kis időre.

Gondolok ilyesmire, tudod, stresszmentes,

semmi miatt nem kell aggódniuk, amivel bajba kerülnének,

sem olyan dolgok, amikkel magukat sodornák bajba.

Donaldson egy őrült hely.

Az elmúlt két hétben valakit megkéseltek az év első hetében

és az azt megelőző héten olyan sok késelés volt

és a fele végzetes.

Ugyanakkor sok tekintetben azt érezzük,

hogy cserben lettünk hagyva,

mert nem gyakorolhatunk szabadon.

Reménykedünk, hogy ez a kurzus egy jó jel,

de még nem tudjuk.

Úgy gondolom, hogy ez az intézet sokat fog nyerni ezen a kurzuson.

mondjuk ha 100-zal több ember tartana ott,

ahol a Dhamma testvérek,

az igazán megváltoztatná a dolgokat.

Vipassan terjed Donaldson-ban, A Dhamma testvérek együtt meditálnak és a számuk növekszik. Dr Cavanagh mostanában mutatta be Vipassana-t a Huntsville-hez közeli Hamilton börtönben, Alabamában.