Original subtitles

VÁLÁS OLASZ MÓDRA

Rendezte

- Sültet, uram? - Kérek.

- Krumplival? - Kettővel.

Elég.

A dél szerenádjai.

Az édesen tikkasztó szicíliai éjszakák.

Egész távollétem alatt,

ezek emléke - helyesebben egy éjszakáé

töltötte ki vágyakozással és nosztalgiával teli napjaimat.

Agramonte: 18,000 lakos,

4300 analfabéta.

1700 időleges vagy állandó munkanélküli.

24 templom, ha jól tudom,

közülük több barokk stílusú, az 1600-as évek végéről.

Íme a Cefalu palota,

ez őseim címere.

Szinte az egyetlen dolog, amit apám még nem adott el.

Papa kicsapongásainak következménye,

amit mamára való tekintettel nem részleteznék,

hogy csupán a palota egyik szárnyát használjuk,

a másikat Calogero nagybátyám, és családja lakja.

Amint azt látni fogják, ez az együttlakás nem éppen felhőtlen.

Itt megy apám, Báró Don Gaetano Cefalu.

És a barátai a klubból.

- Jó színben van, báróúr. - Tiszteletem, Don Gaetano.

Egy pillanatra róla pletykálnak.

De hamarosan visszatérnek kedvenc tárgyukra: a nőkre.

Kimeríthetetlen téma.

A városiak élénk képzelete

szinte mondákat sző

Agramonte gyönyörű asszonyairól,

akik bájaikat és szenvedélyüket véka alá,

pardon - sűrű redőnyök mögé rejtik.

Eközben, Agramonte munkásosztálya

rendületlenül halad előre.

Talán kissé lassan... ez kétségtelen.

De harsonáik

válaszra leltek a San Filmino harangjaitól.

Ezért hőn szeretett testvéreim,

azt a pártot válasszátok, amelyik a nép érdekeit képviseli,

ugyanakkor demokratikus,

és tiszteletben tartja a kereszténységet.

Vagyis egyszerre

keresztény és demokrata.

A nejem, Rosalia.

12 év házasság.

Donna Matilde, az édesanyám.

Húgom Agnese, hajadon, egyelőre nálunk lakik

de jó kilátásai vannak a házasságra, Rosario Mule jegyezte el.

A jó nevű Mule és fiai

temetkezési vállalkozástól.

Ő Don Calogero

a Cefalu Palota betolakodója,

atyám nővérének Fifidda néninek férje.

Mindössze 15 éve, az egykori földműves,

atyám kifizetetlen kártyaadósságai révén

bekebelezte legértékesebb birtokainkat.

Végül elérkeztünk Angelához,

Calogero és Fifida lánya, vagyis az unokahúgom.

Angela a...

a cataniai leány nevelde hallgatója.

Itthon tölti a nyári vakációt.

Beleszerettem.

- Jó estét, Don Ferdinando. - Üdvözlöm Donna Rosaliát.

- Jó éjszakát. - Jó pihenést.

Jó éjt.

Fefe.

- Jól vagy? - Remekül. Jó éjt.

Fefe.

Tessék.

- Mi a baj? Fáj valamid? - Jól vagyok.

Mit akarsz?

Kérsz valamit? Forró kamillateát?

Nem kérek semmit. Feküdj le.

Feküdj le.

- Ki van bent? - Én vagyok, papa.

Igyekezz már.

Jó.

Gaetano, hívtál?

Nem, feküdj le.

Menj már!

Bocsánat.

Tudom, hogy nem bírod a fokhagymát borssal.

Mondtam anyádnak is.

Azt válaszolta, nem főzhetek foghagyma nélkül.

Fokhagymásan persze finomabb.

De bele kéne nyugodnia,

vannak dolgok, amiket egy feleség jobban tud.

Ez olyan...

Nem is tudom.

Nehéz megfogalmazni.

Nincs igazam, Fefe?

Fázom. Olyan hideg van ma.

Rosalia, felfáztál vagy mi?

34 fokot mutatott ma a hőmérő.

Fefe igazán szeretsz?

Persze, hogy szeretlek.

Mennyire Fefe, mennyire?

Olyan finom hűvös a lábad.

De hiszen... rám nézett.

Tudod min töprengtem?

Arra gondoltam, miért is élünk?

Gondolkoztál már az életünk értelmén?

- Nem. Mi az? - A szerelem.

Szeretni. Azért élünk, hogy szeressünk.

- Ha nem szeretnénk... - Múlt időben.

Igen, akkor elhervadnánk, mint az őszi virágok.

Elhervadnánk, Fefe.

Kibírhatatlan ez a hőség.

Kérsz valamit?

Nem. Aludj csak.

Bárónő, szóljon rá, hogy ne nyúlkáljon.

Elhallgass vagy szólok az apádnak.

Ismered milyen.

- Miért, mit csináltam? - Hallgass. Te ingereltél.

Este az ajtó elé toltam az éjjeliszekrényt,

de ahogy hátat fordítottam...

- Don Fefe, mondja meg. - Akkor ne fordíts hátat.

Istenem, jön valaki.

Don Ferdinando!

Agnese, kérem.

Don Ferdinando, Agnesevel össze kell házasodnunk.

Sürgősen. Még karácsony előtt.

Rendben, megbeszéljük, de addig még sok idő van.

Most megboldogult nagyapám miatt gyászolok.

Ne gondolj semmi rosszra. Rosario olyan tisztelettudó.

Esküszöm.

Akkor, nem is zavarok.

Ha megengedi.

Azt hiszem egészen vonzó vagyok,

művelt, intelligens.

Csak ez a pocak.

Fel kell hagynom a sültekkel, édességgel.

Fel kell hagynom mindennel.

Hoztam neked kávét, frissen főztem.

- Pihentél? - Igen.

Ne olyan sokat. Elég már.

Hogy-hogy? Hiszen édesen szereted.

Már nem.

Fefe, kaphatok egy csöppet? Egy kortyot.

- Ott az egész kanna. - Az nem jó, a tiédből.

- Megvesztél? - Egy ősz hajszál.

Most hogy kitéptem, hét másik nő helyette.

A deres halánték olyan előkelő. Szerinted is?

Sisina, figyelj oda!

Tiszta füst az egész ház.

Hányszor mondjam, te tökkel ütött?

Nem tehetek róla.

Te és anyád mindent eltűrtök.

Múlt hónapban 18.-án főztük a szappant, ma csak 11.-e.

Tudod mennyit költünk szappanra?

Kérlek ne kezd újra.

Mit?

Nem vehetnél kész szappant a boltból?

Sok pénzt megtakaríthatnánk egy kis odafigyeléssel. De itt mindenki pazarol.

Beszélek anyáddal. Ez tűrhetetlen.

Nem tudtok máskor szappant főzni?

- Meg kell csinálnunk. - Tiszta füst minden.

Megfulladunk.

Csináld csak, Sisina.

Időnként lemegyünk a tengerpartra.

Rosalia homok pakolással gyógyítja ízületeit.

Megigazítanád a napernyőt?

Istenem, jön valaki.

- Meleg van. - Bizony.

Nem csináltunk semmit, esküszöm.

Tudom.

Báróúr, még nem beszéltük meg. Én készen állok.

- Karácsony messze van. - Igen, persze.

Elnézést.

Angela.

Angela, mit csinálsz?

Virágot szedek a szeplőtelen fogantatás tiszteletére.

Nekem is kedvem támadt virágot szedni.

Csak nem tudom, kinek adhatnám.

Megértesz engem, ugye?

Igen.

Micsoda illat!

Múltkor ahogy jöttél a templomból,

rám néztél.

Miért néztél rám úgy?

Te is erre gondoltál?

- Várj. - Tessék.

Nézzétek. Virágot szedett a fiacskám.

Biztosan volt másfajta virág is arrafelé.

A papa, olyan ünneprontó.

Rosaliának igaza van.

Fefe, milyen szép virágok.

Köszönöm, kedvesem.

- Gyönyörű. Hol szedted? - Arra felé.

Tedd közelebb, nem érzem az illatát.

De szép.

EMBER AZ ŰRBEN

Fefe, furcsa elégedetlenséget érzek.

Mondjuk, tudod mennyire szeretem a szőlőt.

De akkor kívánom a legjobban, mikor nincs.

Mikor van szőlőnk, inkább körtét ennék.

Tavaly 2. 1% volt az öngyilkossági ráta. Elég magas.

Üdvözlöm báróúr. Bárónő.

- Hol is tartottam? - Akár egy herceg.

Don Ciccio Matara, Natalino Urso híve,

aki felperzselte a Mazzalorso család földjét.

Rémtörténetek keringenek Don Ciccióról.

Állítólag két éve megölt egy nőt,

éppen itt a templom előtt.

És senki sem látott semmit.

Örökké lekötelezném magam Don Ciccionak...

nem, nem, nem.

Viszlát este.

- Hol tartottam, Fefe? - A körtéknél.

Á, igen. Nem is annyira a szőlő a fontos,

hanem a vágy amit érzek.

Mint a kedvenc versemben,

ami szerint a szombat jobb, mint a vasárnap.

Még egyszer.

Megölöm!

- Gaetano! - Elhallgass!

Akkor még nem sejtettem,

de ez az este megváltoztatta az életemet.

Kidobatom a házamból!

Állítsd meg!

Papa, mi történt?

Van képe két 25 ezres váltót elém lökni.

A váltó miatt jajgatott Fifidda néni?

Nem hiszem, biztos verik a lányt.

Gyere, te szégyentelen.

Fifidda, nyisd ki! Én vagyok!

Hogy hívják azt a csirkefogót?

- Megöli szegény gyermeket. - Engedj be!

A nevét!

Sosem árulom el!

Halljam a nevét!

Hagyd abba! Nyugalom!

Ne mutogasd magad, te szégyentelen.

Gyere, menjünk.

A szégyentelen!

Utat.

Ne, nem akarom.

Mit akarnak azzal a lavórral?

- Tudni akarom az állapotát. - Miért?

Szeretője van.

De. Ott a naplója.

Olvasd csak el.

Saját kezűleg fojtom meg.

Ma végre megtörtént. A virágok között...

- Fefe, mi történt? - Semmi. Mind odaát vannak.

Benézek.

Ma végre megtörtént. A virágok között...

találkoztunk, és...

De ezt nem lehet szavakkal leírni.

Az övé vagyok mindörökké!

Édes angyalkám...

verés, megaláztatás, vizsgálat.

A torz vigyor a vén boszorkány képén, ahogy bejelentette apádnak:

"Érintetlen."

Érintetlen.

Szegény kis Angelám.

Virágszálam,

törékeny teremtés.

Miért sírsz?

Miért?

Nem fázol?

Nézd mit tett velem.

De nem mondtam nekik semmit.

Szerelmem.

Elmegyek. Elutazok.

Vissza küldenek a neveldébe.

Ne, nem lehet.

Angela, az enyém vagy.

Másnap a 10:20-as busszal elutazott,

két apáca kísérte a Hét Csapás Kolostorból.

Viszlát szerelmem.

Ugyanezen a héten Cataniában,

elkezdődött Mariannina Terranova tárgyalása,

féltékenységből elkövetett gyilkossága ügyében.

Bizonyára emlékeznek a nagy port felvert hírre.

És két szereplőjére: Vito Cafiero, 24 éves diák.

És szánalomra méltó gyilkosa, Mariannina Terranova

26 éves átlagos háziasszony.

Mariannina vonatra szállt

és golyót röpített szerelmébe

ahogy az kilépett egy cataniai moziból.

A déliek önbecsülése rálelt hősnőjére.

Mariannina Terranova, hogy jutott a gyilkos fegyverhez?

- Ő adta nekem. - Ki az az ő?

Hát ő. Azt mondta: "Ha megcsallak, ezzel lőj le!"

És ezután?

És ezután?

Ezután... megbecstelenített.

Jól tetted, Mariannina!

Vezessék ki azt az asszonyt!

Tisztelt esküdtszék.

"Egy csók hozza a többit."

De idézhetek még magasztosabb forrásból is:

"Ki asszonyra néz, őt megkívánván,

már paráználkodott vele szívében."

Mint ahogy a vonat elvitte Mariannina-t végzetes uticéljára,

megállíthatatlanul, akár a sors

a parányi déli teremtést,

kopott kendőjébe burkolózva,

asszonyaink szerénységének szimbólumaként,

csak ül ölbe ejtett kézzel.

Isten arra kárhoztatta méhét, hogy

elszenvedje az anyaság isteni gyötrelmeit,

miközben a vonat könyörtelenül száguldott tovább.

A dugattyúk ritmikus üteme

egyre csak ezt súgta szerencsétlen, tönkretett Mariannina-nak:

"becstelen, becstelen..."

Becsület, barátaim. Mi az a becsület?

Ha elfogadjuk a nagytiszteletű Tomaseo meghatározását

monumentális nyelv szótárából:

"Morális és polgári tulajdonságok, melyek meghatározzák

egy személy megbecsültségét a társadalomban."

Vagy vessük el, mindezt, mint hitvány, idejét múlt dolgot?

Levelek! Levelek, melyeket névtelen, de szimbolikus kezek írtak.

Kimondhatatlanok, mivel sértenék e terem méltóságát.

Otrombák és tömörek, mint ez,

amely egyetlen szóval meghatározza Marianna sorsát:

"Megcsalt"!

Vagy ez amely képben fejezi ki az aljas tettet.

Megcsalt. Megbecstelenített.

Nevemet, a Cefalu nevet, bemocskolná egy szajha.

Szajha.

Lássuk csak.

Itt van.

Bűntetőtörvénykönyv 587-es cikkely:

Aki élettársa, lánya vagy testvére ellen,

miután leleplezte törvénytelen kapcsolatát,

felindultságból elkövetett gyilkosságot követ el

az őt ért sérelemért, az 3-7 év börtönnel sújtandó.

3-7 év. Nézzük csak.

37 éves vagyok. Hét év múlva 44.

Angela 16, meg 7...

Várjunk csak.

Hét év a maximum.

Terranova - Nem, az ő esete más.

A törvény világos. Figyelembe veszi a nő féltékenységét,

de nem védi meg a becsületét.

NYOLC ÉVRE ITÉLTÉK MARIANNINÁT

A MEGCSALT AGRAMONTEI LAKOST

Nyolc év.

Ez semmiképp sem kevés,

de ő egy kőműves lánya.

Közönséges, műveletlen, csúnya.

Én pedig egyetemet végzett úriember vagyok,

példás férj közel 15 éve.

Egy főnemes.

Igen tisztelt esküdtszék, egy főnemes.

Sötét idők járnak, tele kapzsisággal és cinikus, tudományos materializmussal.

De a főnemesek nem véletlenül főnemesek. Nem, uraim.

És ezzel nem a keresztes háborúra célzok.

Nem, legyünk reálisak.

Tisztelt esküdtszék,

van bármi a törvényben,

ami nem illik tökéletesen eme férfi tragikus helyzetére.

Nem hirtelen felindultságból követte el? Nem sértette-e

becsületét a leleplezés, amint szeretett hitvese

ernyedten fekszik szeretője karjaiban?

Rosalia szeretője - ki lehetne?

Gondosan kell kiválasztani,

valaki akit bevihetek a házba, az ágyába

De mégis ki legyen?

Cataniából hozattam neki ezt a ruhát,

és egyetlen célból járkáltam vele föl-alá.

- Bárónő. - Tanárúr.

Nem, a professzor nem jó.

- Fefe, mindenki engem néz. - Ugyan már.

Látni akartam, hogy a kerek csipő,

ami egykor rávett a házasságra

- fiatalság, bolondság.

Szóval, látni akartam, hogy felkelti-e még a figyelmet,

és úgy látszott, nagyon is.

Biztos meleged van.

Nem, a marsall sem jó. A törvény embere.

Don Ciccio Matara kizárt.

Egy kicsit huzatos itt.

Talán egy művész,

egy lelki társ.

Talán Tonino Gambacurta lesz a megfelelő.

Milyen szépen énekel Tonino.

Mi az?

Szegény fiú.

Hogy-hogy szegény fiú?

Hát nem tudod?

Tonino kihúzva.

Jó éjszakát.

Ha nem mondod, nem tudok elaludni.

Persze, szeretlek. Jó éjt.

Mennyire, Fefe?

De miért?

Elég!

Ferdinando.

Mama hozott neked reggelit.

- A kedvemért. - Tűnj el!

- Légy türelmes. - Mindig szenvednem kell.

Egyik nap kenyérre lehet kenni, másnap hirtelen...

Rosalia, tudod jól, hogy szeret téged.

Ez egész biztos.

Mit kiáltozol? Tűnj el!

Barom.

Mit nézel? Hozzád beszélek.

Marha.

Carmelino.

Láttalak Rosalia, tegnap a körmeneten.

Olyan tiszta és gyönyörű voltál akár a Madonna.

Bárcsak ott helyben meghaltam volna.

A te képeddel a lelkemben,

azzal a nagyszerű ábránddal, hogy az enyém vagy,

ami az életben sosem adatott meg.

Szavamra mondom, Rosalia, félek kitérek hitemből is.

Nem akarok káromolni,

de tegnap, olyan gyönyörűnek és virulónak láttalak,

akár egy pogány istennőt.

El Alamein sivatag, 1942 Május 29. Vasárnap.

A fasizmus 20. éve.

Rosalia, esküszöm, ha élve kikerülök ebből a pokolból,

ha túlélem a háborút és visszatérek,

örökké az enyém leszel.

Carmelo Patane. Hát persze! Eltűntnek nyilvánították Afrikában.

Még az emlékműre is felkerült a neve,

ahonnan később törölték.

Carmelo Patane, a vén lelkész keresztfia.

A szajha!

Jó reggelt.

- Véget ért a mise. - Most láttam valakit bemenni.

A festő restaurálja a festményeket. De ha fontos...

Pár perc. Egy gyors ima.

Csak tessék.

Az a rész teljesen megfakult.

Nézze, Don Ferdinando. Ezt érdemes felújítani.

Vagy azt a másikat.

- Ügyesen dolgozik. - Igen, nagyon ügyes.

Patane hiúságának hízelgett a dicséret,

könnyű volt a házba csalogatni

avval az ürüggyel, hogy mondjon

szakvéleményt néhány megfakult freskóról.

Ahogy sejtettem.

Műveletlen 19. századi képrombolók,

nyilván kiakarták csinosítani a lakhelyüket,

valaki átfestette az eredeti 17. századi alkotást,

ezzel a - ha megbocsájtják -

abszurd és visszataszító vadász jelenettel és lakomával.

Igen, elképzelhető.

A Cefalu-k szertelen vadászok, szertelen evők,

és szertelenek... hírében álltak.

Ne vegye sértésnek báróúr, de evvel az ősei szentségtörést követtek el.

- Remélem helyre lehet hozni. - Talán.

Elment az eszed, Fefe. Ezt a vacakot?

Ugyan már, lenne értelme.

- Ha úgy véli, hogy érdemes. - Nos, ez attól függ...

Elnézést.

Nagyban növelné az értékét,

a megfelelő restaurálás.

A marha!

Úgy tettek, mintha nem ismernék egymást.

Talán eljött az ideje, hogy kibéküljek Rosaliával.

Tessék.

Rosalia, én vagyok. Sajnálom.

Bocsáss meg. Légy elnéző.

Ne haragudj, de szörnyen fáj a fejem.

Ó, de sajnálom. Csak egy csókot.

Jó éjszakát.

Carmelo a megfelelő.

Tökéletes.

Másnap, adózás ürügyén

Cataniába utaztam.

Elepedtem, hogy lássam Angelát.

És egy fontos vásárlás is várt rám.

Csináljunk egy próbát.

- Mondjon valamit. - Nem tudom, mit mondjak.

Bármit, ami eszébe jut.

Nyugodtan.

- Bíró úr, tisztelt esküdtszék. - Szóval ön ügyvéd.

Hallgassa, ezt a csodát. Hibátlan.

Figyelje.

Tökéletes, igaz?

Pincér.

Egy üveg bort küldök az ügyvédúrnak.

A sors keze, egyik kedvező fordulat, a másik után.

Bíró úr, tisztelt esküdtszék.

Isten áldja!

Milyen kedves ember.

Micsoda arc.

Elbűvölő.

Isten önnel!

Nővér.

Angela, micsoda meglepetés.

Hogy vagy? De megnőttél.

Borzasztó dolog történt.

Papa meglátogatott tegnap. Írtam levelet.

Jó reggelt, nővér.

- Anyám, ő a nagybátyám. - Az anyja bátyja vagyok.

Sajnálom, de itt nem beszélhetnek.

Jöjjön el az intézetbe csütörtökön vagy vasárnap.

Indulás.

Sorakozó lányok. Megyünk.

Jó tanuló?

Sisina, jött levelem?

Mama! Rosalia!

Hová tűntek?

Istenem!

Don Ferdinando, mi csak...

- Hova tűnt mindenki? - Fifidda néninél vannak.

- Egész nap veszekedtek. - Miért?

Ő a nővérem. Ne merészeld!

De az én feleségem, és megőrjít.

Ez az én házam.

Csak ha megveszed. Te csirkefogó!

Amíg itt lakok, az enyém.

Nekem senki se dirigáljon!

Én döntök a lányom sorsáról.

Vén zsugori. Pénzért a lányát is eladná.

A saját lányát. Undorító.

- Gyáva. - Fösvény.

Gyáva féreg!

A tiéd leszek vagy senkié.

Ferdinando, kedvesem.

Ha nem lehetek a tiéd, másé sem leszek.

A szívem örökké a tiéd marad.

Csak érted imádkozom, amíg élek.

Ki, tisztelt esküdtszék

- a tények ismeretében -

ki tudná elképzelni a borzalmat,

amit érzett, mikor megpillantotta a szeretőket,

ahogy förtelmesen összefonódnak bűnös kéjelgésükben?

Amott, a heverőn, a saját házában!

Megdöbbent. Magyarázatot akart.

Talán valami csodát várt, ami helyrehoz mindent.

Vagy talán csak a szavakat kereste,

hogy hangot adjon sérelmének.

Azonban egy fegyvert talált.

Egy régi pisztolyt, ami ki tudja mióta hevert egy...

Azonban egy fegyvert talált.

Egy régi pisztolyt, ami ki tudja mióta hevert egy

öreg rokokó szekrényben

18. századi nápolyi stílus, valószínűleg a 19. században felújítva.

Carmelo Patane, Július 12.-én délelőtt 10-kor látott munkához.

Mintha egy ünnepi ceremónián lettünk volna

hármasban.

Mind igyekeztünk nyugodtnak látszani.

Sisina is ott volt.

Átöltözök a munkához.

Ha megbocsájtják.

Hogyne, de először kávézzon velünk. Foglaljon helyet.

Nagyon kedves.

- Cukrot? - Kérek.

- Egyet vagy kettőt? - Kettőt.

- Süteményt? - Nem kérek, köszönöm.

Házi készítésű. A feleségem sütötte.

Akkor szívesen megkóstolnám.

Sisina, hozz belőle.

Mozgás.

Nem maradhatok.

Fejezze be nyugodtan a kávét.

Még nem is kóstolta a süteményt. Elnézést.

Nagyszerűen nézel ki, Rosalia.

Te is, Carmelo.

Sok idő eltelt.

Igen, sok ideje.

Cefalu báró, nem lát a szemétől?

Saját otthonában csalja a felesége.

Egy jóakarója.

Korai, tudom, de optimista vagyok.

Patane szörnyen szégyellős volt,

és Rosalia förtelmesen hűséges.

Három találkozón, semmi sem történt.

Szinte semmi.

Tudod, szeretnék - talán butaság.

De talán, tudnék segíteni egy kicsit.

Nagyon is sokat tudnál, Rosalia.

De értsd meg:

Csak mint barát.

Itt akarok ülni és nézni, ahogy dolgozol.

Miért lettél ilyen komor?

Nem érdekes.

Úgy van, Rosalia.

A tempera, a hagyományos vízfesték és az olajfesték...

Min nevetsz?

Ne nevess, kérlek. Megőrjítesz.

Bocsánat.

Megbocsájtasz nekem?

Jobb lesz ha nem jövök többet.

Hidd el, jobb lesz.

Sisina, vidd ki a tálat.

Aznap sem történt semmi különleges.

De Rosalia megváltozott.

Különösen kedves volt hozzám,

mintha máris

bűntudata lenne valamiért.

Rosalia, tessék a feje.

Köszönöm. Nem kívánom.

Pedig nagyon szereted.

Csak nincs valami bajod?

Rosalia nemet mond egy halfejre.

Ez nagy dolgot jelent.

Fáj még a fejed?

A doktor azt mondta, krónikus migrén lehet.

Jobbulást. Jó éjszakát.

Kiváló. De vigyázat.

Nem lehetek túl tartózkodó. Egy sóhajtást.

- Ne haragudj, Fefe. - Semmi baj. Aludj csak.

Meleg napunk van,

idelent finom hűvös.

Miért nézel így?

Szeretnék festeni rólad egy portrét.

Úgy ábrázolnálak, mint a Madonnát.

Vagy egy hárem hölgyet.

Emlékezetből nem próbáltál lefesteni?

De, ezerszer is. Mindig.

Bármerre is vitt az utam, az évek során.

Rajzokat is készítettem Eptistmania-ban,

Korinthosz fővárosában, jól emlékszem.

Mindenhová:

Márvány asztalokra, kávézókban és bárokban.

Panareában is, ahova néha eljárok.

Most is ott van egy öreg halászkabinban.

Jártál Panareában?

Nem. Szép hely?

Sziklás tengerpart. Természet.

Szeretném látni azokat a rajzokat.

Utazás a múltba.

Elveszett álmok keresése.

Kérlek, ne, Carmelo.

Ki az?

Hoztam limonádét.

Remek.

Fenébe, az a liba mindig útban van!

Meleg van.

Mindenki álmos.

A báró és a bárónő biztosan alszanak.

Ilyenkor mindenki alszik.

- Értem. - Engem kivéve.

- Nem szoktál ebéd után pihenni? - Sosem.

Régebben, egy kicsit,

ha rendbe raktam a konyhát.

De mostanában...

Mostanában?

Már nem tudok aludni,

este sem.

Hadd nézzelek.

Antonello da Messina.

Fiatalkori mártírok, kiköpött Antonelló.

Gyere. Maradj így.

Ez a senkiházi a személyzettel is kikezdene.

Valamikor megfesteném a portrédat.

Sisina, eredj a boltba, hozz aszpirint.

Hogy halad a munka, tanárúr?

Egész jól.

Remek. Így tovább.

Köszönöm, báróúr. Köszönöm.

- Az Atya, a Fiú... - Atyám, nagyot vétkeztem.

... és a szentlélek nevében.

Kivel?

Atyám ismeri Antonello-t?

Milyen Antonellot?

A mi községünkben nincs ilyen nevű.

Nem, atyám. Messinai.

Onnan ismered, ott találkoztatok?

- Nem atyám, nem ismerem. - Akkor ki ez az Antonio?

Antonello.

A tanárúr mesélt róla.

Miféle tanárúr?

Don Carmelino, az ön keresztfia.

Lássuk, jól értem. Ő az a bizonyos Carmelino.

Igen, atyám.

Te szerencsétlen. Ő házas, három gyerek atyja.

Miért nem hord gyűrűt?

Szélhámos!

Csillapodj, Sisna. Ne üvölts.

Azért nem hordom, mert itt nem divatos.

Aki házas viseljen gyűrűt. Különben honnan tudják.

Jól van.

Ne bömbölj, Sisina.

Csillapodj, kérlek.

Házas, három gyerekkel. Csigavér.

Gondoljuk végig az új fejlemények fényében.

Most már tudja a szolgáló, ez idegesíti.

Lássuk csak.

Képzeljük magunkat az ő helyébe.

Csak egy percig.

Valamit azonnal el kell mondanom.

Haboztam elmondjam-e, de nagyon fontos.

Mi lelt? Rosszul vagy?

Gyere, heverj a díványra.

Rosalia, nem vagyok méltó hozzád. Hazudtam.

Azt gondoltad szabad ember vagyok.

Nem vagyok az, Rosalia.

Én is házas vagyok, mint te.

Megszegtem 12 évvel ezelőtti eskümet.

Bocsáss meg.

De én vagyok a föld legmagányosabb embere.

Esküszöm.

Szegény Carmelinom.

Szerelmem.

Tessék, Papa.

Van nálad valaki?

Nincs. Hogy lenne?

Azt hittem hallok valakit.

Feküdj le, Papa. Pihenj jól.

Fenébe!

Matilde. Donna Rosalia. Báróúr.

Még egyszer viszontlátásra.

Szerelmem.

Ne menj el! Ölelj át.

Szeretlek.

Az enyém vagy.

Semmi sem állhat a szerelmünk útjába.

Mindketten magányosak vagyunk.

12 éve várunk erre a pillanatra.

- Ismerd be. - Beismerem.

Akkor, mire várunk?

Ne most. Holnap.

Holnap. De előbb ígérj meg valamit.

Bármit. De miért holnap?

Holnap csütörtök lesz?

Úgy gondoltam holnap...

Holnap... egy ígéret.

Miféle ígéret? És miért holnap?

HOLNAP

AZ ÉDES ÉLET MA

Hatalmas botrányok, vita, tiltakozás és hozsannázás

előzte meg a szenzációs film vetítését városunkban.

San Filmino papja ellene prédikált,

felszólította nyáját, hogy ne nézze meg,

de kevés sikerrel.

Tiberiusi orgiák.

Forradalmi. Vetkőzés. Nyomás, fiúk.

Sosem láttunk ilyesmit.

Még a bárból áthozott székekkel

sem volt elég hely a rengeteg nézőnek.

Vidékről is érkeztek,

km-eket utaztak lóháton.

Agramontei férjek féltették feleségeik jó hírét.

Végül Don Ciccio Matara vette kézbe a szervezést,

meg kell hagyni, igen hatékonyan.

De papa, három órát összezárva annyi emberrel?

Nem bírnám ki.

Nem múlt el a fejfájásod?

- Akkor itthon maradok. - Ne, nem kell.

Beveszek egy aszpirint és lefekszem.

Menj csak.

Jaj, hogy hasogat.

- Vigyázz, ez felizgat. - Ezt te is tanúsíthatod.

Minél öregebb leszel, annál mocskosabb a fantáziád.

Sisina, vidd ki.

Eressz be este, elmesélem a filmet.

Indulás, Gaetano.

Szerbusz, Rosalia.

Jobbulást, bárónő.

Sisina itthon marad veled?

Nem hiszem.

Állítólag dolga van valahol.

- 16 éven aluliakat úgysem engednek be. - Igaz.

- Vigyázz magadra, jó? - Persze, drágám.

Jó estét.

Jó szórakozást.

Megyek.

Induljunk, Fefe!

A cigarettám.

Itt fog megtörténni, nem a szobánkban.

Arra nem lenne képes.

Jól néz ki,

de nincs mögötte semmi.

A névtelen levél, lidérces képeket kavart fel benne.

Hosszú tépelődés után, ösztöneinek engedve

haza rohant, hogy megbizonyosodjon.

Habár úgy érezte ez méltatlan élete párjához,

a mardosó gyanakvás eluralkodott meggyötört elméjén.

Tétovázó, bizonytalan léptekkel megérkezett otthonához,

ahol minden megszokottnak és nyugodtnak látszott.

És ha máris bent vannak? Alávalók!

Jó ég! Hova megy?

És miért van nála bőrönd?

A 9:43-as járat.

A pisztoly.

Átkozottak!

Az állomásra!

Elcsíphetem őket az állomáson.

Az annyi mintha rajta kaptam volna őket.

Sikerülnie kell. Kell.

Üresen találta a családi fészket.

A bosszúvágytól hajtva, úgy rohant akár egy őrült

az állomás felé, egyre csak rohant.

Talán, hogy gyilkoljon.

Vagy talán elkeseredésében, hogy elérje hűtlen társát

és meghiúsítsa távozását. Ki tudja?

De ahogy meglátta őket együtt,

hitvesét a férfival...

A 9:43-as, percre pontos.

Átkozottak!

Másnap, álmos bágyadtság telepedett Agramontéra,

mintha mi sem történt volna.

A házasságtörők szökése felborította tervem.

Aki élettársa, lánya vagy testvére ellen,

miután leleplezte törvénytelen kapcsolatát,

felindultságból elkövetett gyilkosságot követ el

A törvény egyértelműen fogalmaz.

"Hirtelen felindultságból" vagyis "rajta kapni"

Mivel nem sikerült a rajta kapás,

már csak a becsület sértésre alapozhattam,

hogy valahogy ellensúlyozzam a "hirtelen felindultság" hiányát.

Ekkor eszembe jutott pár trükk, amit a katonaságnál tanultam.

40.

Mért?

Mért hagytál el?

Dr. Talamone a legnagyobb szószátyár a városban.

Népszerűségem határozottan csökkenni kezdett.

Sőt, egyenesen zuhanni.

Barátaim a klubból,

eleinte bánatos együttérzést tanúsítottak.

De csak eleinte.

Azóta ki sem jön.

Nem eszik és nem enged be senkit. Szegény fiacskám.

Ha házasságtörésen érte volna feleségét,

akkor tisztelt esküdtszék, talán ölt volna.

De utána semmikép. Nem hidegvérrel.

Nem vette üldözőbe a házasságtörőket

gyűlölettől hajtva.

Nem, esküdt urak.

Csak hevert,

csüggedten, eltompultan.

Fefe, egyél valamit a mama kedvéért.

Nem, menj el.

Hagyj békén.

Közben futótűzként terjedtek a szóbeszédek.

Mindenfélét mondtak,

lényegük egyetlen szóban összefoglalható:

Felszarvazás.

Íme láthatjuk hova vezetnek a szégyentelen festmények,

a művészet lealacsonyítása,

mely a bűn dicsérete; Erkölcstelenséghez és züllöttséghez.

Nálunk itt délen is előfordulhat az,

amire elsőnek szeretnék kitérni;

A női emancipáció ősi problémája,

ezt máshol már kezelték és megoldották, például

kínai elvtársaink.

Ezért, felkérem önöket demokratikus úton fejezzék ki véleményüket.

Más szóval;

Önöknek mi az objektív véleménye Cefalu asszonyról?

Kurva!

Végül, a névtelen levelek.

A névtelen levél Agramonte helyi specialitása.

Gyerek korban elkezdjük gyakorolni, a füzetlapon.

Egy mintapéldája a szakértő kezeknek.

A rágalmazás, gúnyolódás és sértegetésnek eme orgiájában

mindnyájan nyakig voltunk.

Nem csak én, hanem az egész Cefalu ház.

Családtagok, leszármazottak és mindenki akinek köze volt hozzánk.

Még a jövő generációk is, melyek a Cefalu névhez fognak kötődni

veszélybe kerültek.

Tehát, mindenki belekeveredett,

még a személyzet is.

De számomra aranyat értek azok a levelek.

Aprólékosan rendszereztem őket.

"Felszarvazás."

"Felszarvazás". Remek.

"Együtt érzünk önnel."

"Mule és Fiai..."

A szemébe mondom, hogy egy pipogya alak.

- Gyáva. - Csillapodj.

Felejtsd el azt a sírásót.

Többé senki sem fog elvenni.

Szégyent hozott mindnyájunkra.

Nyúlszívű.

Fiam.

- Rosario elhagyott. - Elhagyott, igen.

Személyesen szakított?

Nem, levelet küldött. Olvasd el.

Sajnálom, Agnesina. Nagyon sajnálom.

Felszarvaztak, és még örülsz is neki.

Mélyebbre, még mélyebbre.

Süllyedjünk nyakig a posványba.

Mindenki nagy ívben kerülte,

mert a legnagyobb szégyennel bélyegezték meg.

Mintha leprás lettem volna,

mint a Manzoni regényben.

Híreim vannak felszarvazás ügyben!

Tiszteletem, Don Ferdinando.

Különös.

Eddig senki sem vette a fáradtságot,

hogy közölje, hol a fenében bujkálnak azok ketten.

Ez annál is bosszantóbb, mert én voltam a sértett fél,

ezért nyíltan nem kérdezősködhettem.

Azt várták, azonnal utánuk eredek.

Don Ciccio Matara, kétes barátai

talán segíthetnének,

de neki kellene felajánlania.

Őszintén szólva, sejtettem, hogy segíteni fog.

Drága Papa és Mama,

ma vizsgáztam le Latinból, és minden jól ment.

"Drága Papa és Mama,"

De akkor...

Segítség!

Matilde, segíts!

Calogero!

Segítség!

Carmela!

Calogero!

Gaetano! Matilde!

Hívj orvost, gyorsan!

Mocsok!

Én?

Miért?

Szűzanyám!

Vizet, gyorsan!

- Mi történt? - Nagy szerencsétlenség.

Ferdinando, szerelmem,

egy barátnőm elmesélte mi történt veled.

Szerelmem, bárcsak ott lehetnék, hogy osztozzak kínodban,

de nem lehet.

Talán ez a büntetésünk.

Jel, hogy a szerelmünk nem kedves az Úrnak.

Örökké a tiéd, bármi is történjék. Angela.

Micsoda tragédia.

Szerencsétlen, nem bírta a szíve.

Ne eméssze magát túlzottan.

Mindenki tudta, hogy Don Calogeronak rossz a szíve.

Itt az ideje, hogy lépjen, Don Fefe.

A családja köztiszteletben állt. Az egész város önre vár.

Ön nem tehet mást... Értjük egymást?

Barátaink már intézkedtek.

Adjon 24 órát.

Megtaláljuk hol bujkálnak.

Kitartás.

Maga Don Ferdinando Cefalu báró?

A nevem Immacolata Patane.

A felesége vagyok.

Azért érkeztem Cataniából, hogy megtudjam mik a szándékai.

Én igazán nem...

Hát igen, ez provokáció.

Vaskos provokáció, mi tagadás.

Don Ciccio Matara állta a szavát.

Immacolata!

- Mit tett? - Semmit.

Megmentettem a becsületem.

És...

mi lesz az enyémmel?

CEFALU BÁRÓ VÉGZETT FELESÉGÉVEL ÉS A SZERETŐVEL A LÉGYOTTON

Szicília eme festői szegletében, sokan haltak meg a becsület nevében.

Szegény Rosalia, nem ezt érdemelted.

De tudom, hogy békében nyugodsz, naiv kis álmaiddal.

Igazán szerettelek a magam módján.

De túl sok voltál nekem.

Azt kérdezed: "Mennyire szeretsz?"

Éheztél a szeretetre, szegény Rosaliám.

Túlságosan is.

A TÖRVÉNY ELŐTT MINDENKI EGYENLŐ

A tárgyalásról nincs sok mondanivalóm. Úgy ment, ahogy gondoltam.

Tisztelt esküdtszék...

De Marzi ügyvédúr, briliáns volt, szenvedélyes és gunyoros.

Megindult és megindító.

Az érzelmek teljes skáláját könnyedén felvonultatta.

Nem ment vissza a kereszteshadjáratokig,

viszont idézte Otellót, és földijét Turiddut.

Mama is ott volt.

Szegényke, sírt.

És én is közel voltam a síráshoz.

Aztán felhozta apámat:

mint az ártatlanok züllött megrontóját,

számos nyavalyának biztos hordozóját

adósságok és törvénytelenségek okozóját.

Nyilván, számos komoly hibámat

neki tulajdoníthatom.

Végül, rátért Patane özvegyére.

Nem idézhette be a gyerekeit, hiszen túl fiatalok,

így a törvény nem teszi lehetővé,

de megmutatta a fényképüket.

Szegény árvák képei, előre mozdították az ügyet.

Nem is tudom, miért.

Talán mert Olaszországban, a gyermekek...

Nos, mindig gyermekek maradnak.

Csöndet. Bíróúr megérkezett.

Az olasz nép nevében...

Három év. A legenyhébb.

Sőt, még annál is kevesebb. Kisebb kegyelmet kaptam.

Nem mondhatnám, hogy előre láttam, de számítottam erre.

Három évente kegyelmet adnak, várható volt.

Nem volt vidám három év, de elmúlt.

Hirtelen különös félelem fogott el.

- Pincér rendeztem a számlát. - Köszönöm, uram.

Ez idő alatt, kaptam pár levelet Angelától,

de csak keveset, és rövideket.

Mindig azt írta imádkozik értem, és fogadkozott.

Talán csak a déli nők természetes félénksége.

Vagy talán...

Nem az nem lehet. Nem lenne igazságos.

Ott van!

Ott van!

Drága fiacskám!

NÉHÁNY HÓNAPPAL KÉSŐBB

Hát igen, az élet 40 évesen kezdődik.

Nem vitás.

Fordítás: _Mario_