Original subtitles

Jön Mika Tuszka!

Tudod, olyan zsóvárgósod, hogy... Jadvigó!

Mikor jössz már?

Bélben indulok elébe Pestre.

Hű, nekem nagyon mennem klakó. Hol van még a tém?

Megindulok, egyszer van az életben. Gyere ide!

Sziasztok!

Köszönöm szépen!

Jó napot

kívánok!

Nagy zsíjanó vipár!

Köszönöm, hogy megnézted!

Andris, gyere!

Kapitány!

Na, mit szólt?

Hát nem így nézett ki szegény uram is, amikor vőlegény volt? Apukám lakozánál

itt tettem.

De mondd!

Ez a ti papotok egyáltalán beszél magyarul?

Beszélni beszél, csak nem szeretném. Nem szeret?

Bemutatná neki?

Köszönöm szépen. Ő volt a mennyi asszony, Gámió. Bizony, még

kiállt hozzá.

Nem. Én ezt nem

tudom.

Belül táncolj, gyönyörűségem! Még egyszer, utoljál! Oda megyek!

Hát ki az én barátom?

Bolygók van, igen.

Hát remélem.

Jó napot kívánunk!

Gyere, stari!

Táncoltás nagyon köszönjük!

Majd én.

Nekem kellett volna, hogy őrbekapa megszüktesselek.

Magának? Miért?

Mert ez a szokás.

De nem baj.

Nagyon köszönöm.

Köszönjük!

Köszönöm.

Köszönöm, hogy megnézted!

Kislánykoromban úgy szerettem volna, hogyha a hokka elhodnia.

Hát te hazabozod, nem emlékszel konfirmálni.

Vetszettél zsebembe?

A fenyőfát.

A templomkert.

Azóta se láttam.

Ez itt volt?

Hát csak megismered.

Magát megismerem.

Olyan édes kis mamnaz volt.

Mindig az önembe bújt és szagolgatott. Ahogy most te enged.

Attól féltem, hogy ha felnősz, mint angol kisasszonyt elvisznek

Angolországba?

Mondom, hogy mamlasz volt.

Egy mamlasztót kisfiú.

Az olyan furcsa, hogy itt nincsen semmiféle víz.

Hát van.

Ahol feltört a termávit.

Majd tenn azt hittett, hogy itt is van tenger.

Nem hittem. Nagy magyar alföldi tenger.

Csak volt egy álmom apukával.

És ma reggel is kerestem a kertaján a tengert.

Úgy bántottam, hogy el sem búcsúzhattam a pofkától.

Amikor elvitt Ferencébe, akkor láttam először virágzó Leandert.

A maturálásom után.

Olaszországba utaztatok.

Most már úgy bánom, hogy magát nem hozta el.

Hát azért én neki köszönhetlek.

Mert azon a nyáron elvitt hozzá egy trahazunkba.

Egyébként én a francihoz mentem volna a tengerhez.

Azt ígérte, hogy elvitte a lányok felét.

Szégyelljen magát.

Andris, még el kell mennünk a szüleim sírjához is.

Megyünk, mindjárt.

Most a jó.

Gyere be.

Találtam neked valamit apám régi felvételei között.

Ott van a porcon.

Osztatni, György.

Eljegyzés.

Te, öregem, hogy lehet ez, hogy anyád itt ennyire hasonlítja a dvigára?

Úgy, hogy ez nem az én anyám, hanem Jadvigáé.

Ezek tényleg el voltak jegyezve? Aha.

Le is?

Szétment. Fene se tudja, hogy miért.

Aztán ez a Mária hirtelen hozzáment a Palkovics Andréhez, apovka meg rögtön

elvette a momovkát.

És alig, hogy Jadviga megszületett, meghalt az apja is, anyja is. Miért?

a járvány? Aj, Miki, elfertőződött valami sebe. Az édesanyjának?

Nem, a Palkovicsnak.

Az anyát meg állítólag gyermek Ágyi Láz vitte el. De egy évvel a szülés után.

Úgyhogy lehet, hogy lúgkőívás volt a dologban. Aha.

Egy kettő, három.

Szerencsés! Szerencsés! Ez egy skandal!

Szerencsés!

Szerencsés! Szerencsés!

Vagy nem? Szováciak, különböző törzségek, a Törzsége!

Tudjátok, nem tudom, de nincs semmi,

semmi szó.

Persze, mert te elkerült minket. Úgyhogy éppen te hiányoztál a lakodalmunkról.

Úton voltam, Cimborom. A kötelesség tudod. Persze.

Nézd, zavaros hagyatéki ügy.

Na de te hogy vagy?

Megvagyok.

Már is végiglocsoltad a szép lányokat.

Lefolytszál, barátom.

Nyúzottnak látszol egy kicsit.

Jól vagyok én, ne féltsél te engem.

A régi Stralsundi napokról beszélgettünk éppen Jadvigával.

Az a fájén tengerpart.

Jadviga sokat gondol a tengerre.

Sajnálhatod, hogy te még nem láttad, hogy apád soha nem hozott el magával.

Dehogy nem.

Voltam én ott, Jadvigánál.

Köszönöm. Hozok még süteményt.

Hol van gyárat, Grindolf?

Kolbárgyárat. Talán a háború után.

Utazni volna jó.

Maga megy valahova a nyáron?

Most jobbára csak katonavonatok járnak.

Úgyhogy én inkább maradok.

Azaz nehogy is.

Az öt órásit elérem még.

Megyek.

Ondriska.

Csókolom a kezét, Jadwiga.

Mindig csak ezt törelgeted.

Édesanyám, én ezt te... Azóta mindig ezen használom. Akkor ez a párna többet

tud, mint én.

Andrisko!

Andrisko, most nem lehet!

Hát mit vétettem én?

Maga nem vétett semmit se.

Én bennem van csak a baj.

Miféle?

Nem igább te?

Tehát én... Nem úgy. Nem is úgy.

Miért, amit nem mondtál el?

Annak idején szerettem valakit.

De csalódtam benne.

Mi az, hogy megszekte a szakát?

Mi?

Ki volt ez?

Hallgat?

Mi az, hogy az nap idején... Rátontban.

Ki volt az?

Félreért, csak nem képzett. Azt mondd meg, hogy ki volt az?

És éppen teli volt kor.

Pont a bajom napján.

Kérlek, hogy ne haragudj rám.

Ne haragudj rám.

Teljesen megőrült. Igen, megőrült.

Minden csak tűrnök minden.

Kelljen már fel.

Neked minden csak tűrnök kell?

És amit én te érted megteszek? Csak vádolni és lehalálni. Én most kértem

bocsánatot! És neked nem kéne azért, amit eltagadtál? Ne üdvöltős zöld elem.

Elég volt. De a regét bele nekem van.

Ezen fenyegett engem, aki idehoztalak? A tenyereme hordozlak? Úgy, mint ma

éjjel, mint egy állat.

Tudom, hogy maz voltam.

De talán nem baj, hogy végre mégis.

Így természetes.

Az istállóban.

Ott természeles.

A kancáira azokra ráparancsolhatja.

Paraszt.

Én bűnösztallak, és te lealázol.

Na ide figyelj, te addig engem nem látsz, amíg te nem kérsz bocsánatot

És futóborondot csinál ebből ugyanúgy, mint az apjából?

Az apja soha nem csinált volna ilyet, mint a fia.

És nem én csináltam apofkából futóborondot.

Jól van, Charlie.

Nem úgy a semmit.

Gyerünk!

Gyerünk!

Mit csinálsz?

Mit csinálsz? Mit csinálsz? Mit csinálsz?

Mióta van ez már itt?

Kérvényt kell írni. Aj, drágaságom, kérvényt. Vagy beutaltatom magát

Az írós férje orvos. A sorozásra kell mennem. Hogy fogok én ott szimulálni?

Úgyhogy el sem megy.

Megüzenjük, hogy betegen vekszik. Nem, haditörvényszék elé állítanak.

Ne hagyjon most el.

Kapitányom.

Mára tetszett mondani. Mit mondtam? Nem azt mondtam.

Mindenkinek megvannak a maga kötelességek. Én nekem is.

Arra gondoltam, hogy én, mint önálló gazdálkodói, talán erre lehetné. Mi az?

hudgyózni se lehet.

Nem tudom, mit tehetek érted.

Katona nem voltál. A tartalékos kiképzés pedig bajos lenne megúszni, ha csak nem

hiányzik egyik kezed vagy lábad. De látom, megvan mindened. Ifjú házasnak

is az. Igen, és hogyha talán megtetszene... Megtetszem érteni, de a

parancs.

Jó napot kívánok!

Hát menjünk jársz ide apádhoz.

Ami szármát, az már megevettik nekem. Mindegy, most már utolsó nap. A szilágyi

kapitány akarta volna, már elintézte volna. Hát most hova mész?

Hibály ezt! Nem vagyok éhes!

Mámovka, deszélj pár mezzet!

Merre jártál? Vennem kellett pár dolgot.

Vártalak, hogy együtt ebédeljünk. Mámovka főzött, azt hittem nála eszik.

Én veled akartam az utolsó ebédet. Ondus!

Azt sem tudom, merre jársz.

Magának vásároltam gatyákat, huszekét, meg bohányálót, hogy legyen mit elvinni.

Jó,

engedjen. Akkor mondd, hogy nem haragsz.

Nem haragszom, de könyörgök tegyen le. Fáradt vagyok.

Orgyom mindig a szívem fölött.

Köszönöm.

Mit kész már magyarul, Mishka?

Mi az, amit ráksz?

Bakó!

Kapottál ebből konzolulát?

Miket már rosszat tennünk?

Tetszik emlékezni édesanyámra.

Melyik házban laktak, amikor összekerültek? A Lászlékféleben, a nagy

Megmaradt anyukámtól pár terítő, meg dúnyha. Nem, mert amit a pofka ide

Ugyan már.

Hát semmiük se volt.

Nem volt édesanyámnak egy mandolinja?

Mi is az ája?

Mandolin.

A butorokat elárperezték.

Megkaptad az árát. Még többet is.

Nem így van?

A pofka sokat áldozott rám.

Kérdeztek valamit.

Ő akar Téged Andrishoz hozzáadni?

Nem.

De hogy is?

Amikor apukával összeházasodtak, édesanyám élt még.

Igen, élt. Miért? Mit íttél?

Még te se voltál meg akkor.

Miért ne élt volna?

Rá két évre halt meg.

Édesem! hogy ő édesanyámban volt szerelmes.

Meg te beléd is, édesanyám.

Nem.

Én rápingoltam belé.

Azt akartam apukával.

Amit anyám.

És ő?

Nem tudom.

Talán maga se tudta. Na, azért csak rájött végül.

Megijedt.

Előtte vagy utána?

Vagyis?

Vagy mindig anyámban volt szerelmes.

Vagy csak késő volt már neki, hogy én velem.

Megmosnád a hátamat?

És hogy vagytok Franciban?

Azután, hogy elbánt belem Stralszunkban.

Nem akarom látni többet.

Húsvétkor eljött.

Pedig senki sem hívta.

Megföldezte is?

Segíts egy kicsit.

Legszerűsebben veled táncolnék.

Nem táncolunk senkinek.

Megígéred? Megígérem?

Nem jössz.

Nem jövök.

Jó. Jó.

Jó. Jó. Jó. Jó. Jó. Jó. Jó. Jó. Jó. Jó. Jó.

Jó. Jó.

Jól vagy?

Jól.

Semmi bajok. Semmi, csak teljesen nagyon -nagyon bajok.

Azt a kis csomagot.

Hát, te hazajöttél, édes.

Kapitányomhoz sietem, hogy megköszönjem. Mi a rösebe?

Hát, hogy segített, hogy hazahoz... Még hogy én.

Még ha én hozzatalak volna haza, akkor se mondaná.

Csak gondoltam, hogy a kapitány... Nem beszélünk össze -vissza, csak kinek

kell. Világos?

Igen. És? Örültek otthon?

Az az, hogy is megkapta rendesen a magányét, mi?

És amúgy?

Mi van a falutokban?

Nemigen tudtam még a birtokaimra se kimenni. Ez azt ír, papotok. Törődik

rendesen? Hogyha hidegken?

Helyi szlováksággal, ugye?

Mindent rendesen. Összetart benneteket.

Én nem tudom, én a fronton voltam. Na jó, hát akkor legközelebb szépen elmész

közéjük.

Már hogy?

Úgy, úgy.

Ahogy volt?

Tehát én... A kisoda.

Nem sorsákkal így nézni kell.

Aztán bejössz hozzám, megbeszéljük, mi van itten ezekkel a fene nagy

szlovákokkal.

Tudja, Irmus eléggé faszéban van az órával.

Ha marasztani fog és a doktor úr megint nem jön haza éjszakára, akkor lehet,

hogy ott maradok. Csak a dél előtt ide jövök.

Hozzak magának valamit?

Magadat.

Siess haza.

Olyan drága, hogy kihozott.

Nem kell megvárni az indulást.

A fő utcán van egy hús. A

fő

utcán van egy hús.

Jó napot! Itt laknak a földes bálinték?

A doktor úr. Harmadik emelet kettő.

Tényleg itt laknak.

Andrincs! Barátokat köszöntjük, hogy jöttél. Én csak... Fel akartál jönni?

Nem.

Apád intézte az apukám hagyatéki ügyét, és... És az egész ügy most rám maradt.

Problémád van?

Hogy van ez az örökösödés?

Hogy, hogy, hogy?

Hiszen az édesapám elküldte nektek a hagyatéki végzést. Még élt akkor, láttam

is. Föladta mindhármatoknak.

Mindhármunknak? Igen, a nyárnap neked és Jadvigának.

Jadvigának? Hát persze, neki is.

A vagyon felét ugye ő örökölte.

Jadviga, a popkám után. De hát honnan tudhatta, hogy összekerülünk?

Ne haj, drága barátom. Nem amennyire örökítette azt, hanem a lányára.

A fogadott lányára.

Úgy van, úgy van, Zimbora. A gyerek kísérje el.

Csüdejteremtés maga, hogy ezt is eltitkolta előlem. Mi csodát?

Hát ezt a végrendelet dolgot, hogy a fele részt eljussoltad.

Én vagy magád, de ugyanaz.

Az mindegy már, hogy ki él.

Gyerekünk lesz.

Mi?

Csodálom.

Vágy lágyba.

Tudja, mit kell szeretnünk?

Bármikor. Bármikor.

Mit akar csinálni máma?

Már csak téged imádni, ezért a hírért.

Ezért az angyali üdvözletért.

Miket hírkáztál nekem itt össze, hogy nem régi vennek? Hogy egyszerű, baráti,

összejövettel. Ez havlacsolás. Nekem az kell, ki hívta össze, mikor, ki volt

ott, és mit mondott. És ez mi?

Becsületes szlovák -hazafi érzés megnyilvánulása. A rossz sebe, tehát ki

ezt el neked?

Hát miféle hazáról locsognak ezek? Nem a diékről, ezek elszakadásra huszítanak.

Anyaország.

Nincs is szlovák ország. Csak úgy szimbolikusan.

Szimbolikusan. Ezeket a területeket akarják szlovák anyaországhoz csatolni.

nem, nem, nem.

Háború van.

Őrültek.

Ez az iször kevének.

A vörös bujtogatók.

A szociális dennek mondott.

Pajaszosok! Ez a te fényképész cimborád.

Ez is közéjük tartozik.

Dehogyis nem.

Ne, ne, dehogyis nem.

Azt ajánlom, jól nyisd ki a szemedet.

Meg vagyok értve?

Helyre van Lajkon!

Kedden, megint összegyűljünk, de most már nálam.

Kedden!

Mindannyian tudjuk, hogy egyszer majd fölröppen a szlovák néplélek phoenix

magalán.

Testvéreim, az anya nemzetesben, melyhez hozzátartozni legfőbb óhajós, melynek

tápláló csecsére mindvalahányan reákívánt hozunk. Néha már

aludni se bírok, anélkül, hogy ne képzelném odatolni a seggem az anya

nemzeteshez.

Bapu, kapitányok, mind ginyolhatják!

Tudja már csak mit szeretnék? Ha elnehetnék egy kicsit fűtőre,

Elenged?

Fűtőre? Miért?

Most, hogy már nem kell toptatni, az orvos is eltajálja. És tudja

idegnyugtatónak is.

Hogy olyan legyek, mint régen.

De... Hogyha jót tesz, akkor... Drága ember.

Hány napra mész?

Csak egy hétre.

Lánykorunkban nem kellett próbálni. Mit akarsz? Karcsú vagy, mint egy lány.

Nem?

Várjál, tudom már. A mintás.

Ott van nálam minden vált.

Miért zavartál el engem a strázumból?

Bocsánatot kértem ezerszer.

Eljegyzést akkor se szokás táviratilag elhaladkatni.

Viszmajor volt. Maga volt egy nagy viszmajor.

Miket beszélt rólam?

Visszahallottam.

Téfáltam csak.

Akkor még alig ismertelek. Azért kérte meg napjában díszer is a kezem.

Itt nem akkor.

Hát ezért nem lettél a feleségem. Nem gondoltam maga azt olyan komolyan.

Máshoz se várok három éve. Mire?

Ahogy így ölelehesselek végre téged. Egészen.

Olyan szép!

Lesz még az itt tenyőző?

Nem.

Csak ha jön haza, jön.

Egész át.

Hogy elese.

Elsirattad. El fogod felejteni.

Soha.

Sose gondolsz részéről?

Mindig csak az önlegényére gondol.

Pedig azt kéne neki, hogy szeressék.

Neked nem bánok. Én sem bánok.

Én nem bánok.

Most utazunk?

Vagy nem?

Induljunk.

Csak az esti vonatban, éjjel érnénk.

Mindegy. Úgy is elment már a kedvem.

Mi bajod? Nem szeretek itt magánál.

Meg ez a töménycivar püst is.

Hova mész?

A másik szobába.

Nem velem orszul.

Mióta várok? Én is.

Végre egyedül alhassak.

Vállj el!

Szánt rá magadat.

Aludjon!

Jó éjszakát!

Megmondanád már végre, hogy hol járkálsz? Ne gyötörjön már meg!

Én? Nem te gyötörsz engem?

De igen.

Ez így nem megy tovább.

Igazából.

Tárgassanál.

Én úgyis csak boldogtalaná teszek mindenkit.

Hát miért hallom én azt folyton, hogy jó és szép vagyok?

Eddig tudom.

Ha nem látom, akkor is tudom. Örjönk, ha távol vagyok, a ruháimat épkeli, mint

ha bennük volnék, a párnámat folytogatja. Szokta a képzeletben sem

És újra csak azzal gyötör, hogy szárnyom rá magamat végre a vállásra.

Kiről beszélsz te?

Ne kell tőlem szabadulni.

Én már elkárosztam.

Még a picsőjában sem tudok teremteni.

Lígy el, mert inni hál' Istennek a bánatra is lehet.

Mit szólsz, Miki? Láttam a régi cimborámat, a Winkler -franc.

Én neked szem.

Ne ébredsz nem fel, mikor feljön.

Tudod csak, mit szeretnék.

Hogy énekeljen neked.

Kicsoda.

Kicsoda.

Aki át kellene, hogy öleljen.

És akin a fülembe énekelnie, hogy verj meg,

verj meg.

Érted, Miki, vagy nem érted?

Hát... Úgy pontosan nem igen. A jó istenedet, hát azt akarom, hogy... Azt

akarom, hogy énekelje el nekem a vigas gyönyörű áriáját.

De nem énekesdő. Akkor legyen az!

Legyen az, csak... csak...

Csak egyszer azt, hogy...

Most

rögtön.

Nem szabad, hogy láttad?

Nem. De én most nem érek el.

Akkor is beszélnem kell magával.

Várnak a kliensek.

Nem érdekel.

Elmondod ezt, hogy mi történt?

Mi bajod van?

Rám mondtál?

Miket írogattál nekem?

Miféle szörnyűséges levélet?

Valami nőről van szó, ugye?

Vagy bőkén, én sose faggattalak téged.

Eddig én se töröttem vele.

Se a nő ügyeit.

Sajnálom a pénzügyét.

Sajnálom a becsületügyét.

Egyik zövérre kell.

Csak te.

De akkor most ezt az egyet tudnom kell.

Tudnom kell, hogy mit ér neked ez a nő.

Ezt adni akarom.

Semmit.

És én mit érek neked?

Én... Mindent.

És megmondja, hogy miért kell ezt tudnom neked.

Megmondja, hogy miért.

Miért?

Teres vagyok.

És meg akarod szülni tőled a gyerekemet?

Akarod?

Akarod?

Ne félj!

Nem leszünk a terhedre.

Otthon maradok.

Na és Andris?

Nagyobb lélek, mint mi ketten együtt.

Az belesütik a pogacsába. És? És megethetik velünk?

Te veled.

Te.

Mit csinálsz?

Igor, mit tudsz te a feleségemről?

Sokat nem behozírt el neked.

És miért gondolsz felőle?

Sokat kérdezel, sokat beszélsz.

Miért?

A főhőnök erősnek kell lenni. És ellenállni a rossznak, mert megélsz.

És te ellen tudtál állni a gonosznak, mikor a szöny

képébe jött?

Nohát.

Ha annak idején nem vigyázok, én lennek az, ami most ez a nyomorult zelenek.

Ti ilyen akart anyám, hogy... Na, Pameus, jártatod csak az ágyátod

koszontalanul.

Pedig ezeknek te még attól párházt maradsz.

És ne úgy akarj alul lenni, hogy nem dolgozol.

Ha én felfordulok, ki fogja vinni ezt az egészet?

Neked gyereked van.

Le kell, nem kéne. Meg kéne korbácsolni. Zrányikot kéne.

Ki kellene józan adnod, és neki látni a dolgodnak.

Leszeretettem magam, de pedig... Háború van. Egyre több a sebesült.

Hát akkor...

Majd

jövök.

Isten vele.

Köszönöm.

Hát akkor vigyázz magadra.

Mi van veled?

Bármelyen mozdulat.

Mégis csak Irmusnál maradunk éjszakára. Ja, vagy a francia. Hagyja ezt már

megint.

Késik a vonat, és a doktor úr csak este felé... Nincs is a gyereknek semmi baja.

Nem haragudom már.

Lehet -e?

Legyen jó.

Még sokáig munkának mutatnak.

Meg beteg pláne a szilányzik neki, vagy a túlzolások.

Jó napot!

Jó napot!

Jó napot!

Jó napot!

Jó napot!

Jó napot!

Jó napot!

Jó napot!

Jó napot!

Nem megyek. Addig a gyere, nagyon szépen kérlek.

Mikikén, mondtam, hogy egy részegcsűrhe volt.

Ugyan már, Palikán.

Ilyenkor mindig a zsidóval kezdik.

Táj, fejezd már be ezt a zsidóval.

Most már itt az Anta.

Hogyha mi ügyesen politikálunk. Mi az a mi?

Az ittenitlovák sár.

Mert azért mégiscsak a szlovákok állomához kéne tartozni.

Minek?

400 kilométerre pozsonytunk.

Mikor a románok már itt vannak a kenderáztatónál, elment az egyetek. Jól

hát akkor majd a mi szlováka autonómiák román fennhatóság alatt lesz.

Mekkora barmok vagytok.

Az Isten ezeket nem jó nektek Magyarország?

Te nem elég, hogy magad vered ki a parkod ehhez, míg kihurcolkodnál valami

hodályba is az olályok mellett? Neked semmi se szent, se nemzet, se jó ízlés.

Nem baj.

Zsidótól ne is várjon mást az ember. Ide figyelj.

Én nekem mocskos a szám, de nem a fajtám miatt. És hogyha bevered az ablakomat,

akkor azt azért csinál, mert én rám haragszol, és ne azért, hogy nem bírod a

zsidó szakot. Te vagy az, aki nem piszteri a másik fajtáját.

Erdeked a román, az csak holba való, a szlovák meg butató. Nehogy már

összevesztetek a piszkos politika miatt. Te mondod meg, hogy mi a tiszta meg a

piszkos cél, mi?

Te szerencsétlen.

Neked van egy anyajegye.

Pont ahol magának.

Nem görbe a lába? Jaj, ne beszélj ezt a másságokat. Hogy volna görbe?

Ondvisnak tetszik?

Mit akar ezzel?

Semmi, csak... Csak eszembe jutott az én szegény jó barátom.

Már nem a barátja, ha jól tudom. És nem szeretem, ha ilyen lesajnálva emlegeti.

Nincs szó.

Sőt, nagyon is becsülöm.

Szép tőle, hogy így törődik veletek.

Mindenki rogat, hogy látni akar minket, ha nem is érte ki.

Miért? Mert hiányoztál.

Köszönöm szépen.

Azt mondja, hogy most már Románia lesz.

Érted? Románia.

Győzelem!

Románia lesz.

Románia!

Köszönöm, miért sem?

Ákos, úgy ugye?

Hogy képzeli nekem?

Én a huli nánit nem azért hívtam be a tanyáról, hogy a nagyságának dolog

fürdővizet hordjon, hogy áztassa magát fényes napkal, és a cselédem nekem ne

szállja olyan viszont, hogy a Mladapányi ezt parancsolta nekik.

Mamotka, ne tessék már!

Andrisko, beszéltem ezzel a kusnyarik névvel.

Teherbíró Pizsantinál.

Meg most már a... Két gyerek miatt is.

Ha nem bánja, drágám, küldjük el a cínt.

Mit bánom én?

Mit akarsz?

Nekem szólt egy úr.

Miféle úr?

Hát az.

Az az úr, aki szokott.

A franci.

És mit mondott?

Ugye tekintetes a szó, ha muszájna váltani a pár szót.

Itt van.

A szálló kapujában fogja várni.

Ha megfelel.

Nem akarsz oda menni?

Hát, ha nem tűr, halasztás. Ha nem tűr, csak én tűrjek. Most egyébként is

vacsorázom. Te, ne kifőztél meg vacsorát? Tudja már.

Persze, ott ő kényeztett téged. Hagyjuk ezt, jó?

Melyiket vágom?

A szürkét vagy a járményvirágosat?

A járményvirágosat.

A baltább vagy.

Ki utcitott még a magyarok ellen?

Hát majd én megmondom neked.

Akinél akkor a gyűlés volt, kinél gyűltetek össze az nap? Nem tudom. Nem a

faszát nem tudod! Ezt egyszer már megmondtad, rosszabb pár tanítónál. A

uszított. Nem uszított, írjad, rosszai spártoltanak.

Aztán itt van még, hogy te februárban.

19. február 4 -én te is ott voltál a fényképész színborádnál. Igen.

Ahol a jegyző találkozott a direktórium elnökével.

Igen, de azt vetlik csak, mint jegyző, hogy megbeszéljék a szegények

lisztellátását. És egyetértettek.

Igen, egyetértettek a hadiárbek ellátása ügyében.

Nagyon jó.

Akkor jöjjön csak be.

Írja a jegyzőkönyvet.

Osztati András kihallgatása során bebizonyosodott, hogy szeretnék a

direktoriumi elnökkel.

Szövetkezett a csikkaztás kitervelésében. Micsoda.

Kapitány úr, a magad tanulja hazudik.

Ezt a tárgyalása még be kell bizonyítani. Pista, én ezzel nem

Ismétled csak maga vallomásodat?

Mondd a szemébe, te egy tárgyaláson leszel tanú. Mit képzelsz, hogy maga

ki és ott várjon?

Ezt meg alá fogod írni.

Én nem is emlékszem. Nem.

Nem emlékszem.

Ki küldte nekem azokat a jelentéseket, ha nem te?

Én nem írok alá semmit.

Nem az Isten nem írod alá.

Így képzelsz. Te is ki akarod törni a nyakadat?

Azon... hogy végképpen senki lettem.

A nejem után, a barátaim szemében.

És most már a feleségem szeretőjének a szemébe. Ondrisko, nagyon kérem.

Miért? Nyelva voltam és marha.

Spión vagyok.

Egy rendőrs pici.

Ne vádoljon magát.

Ügyetlenül tanúzkodott.

De a Francia majd mindent megkér.

Megint visszapártatál hozzá, igaz? Hát nem erről van szó.

De igaz, ugye?

Hát, mindent megtesz.

De én egy senki vagyok.

Hozzájöttem, mert mindig csak féltem.

Nem érdekelt se a munka.

Hogy elveszítelek.

Bocsásson meg.

Én így csak rettegek, hogy elveszítelek.

De hát rászolgáltam.

Ő nem is volt elég.

Ne haragudj, de nincs itt.

Nem tudod, hol van Franci?

Honnan tudnám?

Megvárhatom itt nálad.

Édesem... Zavarlak?

Hát éppen... Szóval elküldesz.

Jadviga!

Jadviga! Menj csak vissza!

És akárki is van bent, szólhat neki, hogy előjöhet.

Te megborondultál! Vidd innen! Azért jöttem, mert a szellő holnap meg fog

Gregor elviszi a vágóidra.

Én... Én, mint fényképésztőr, rendelnék tőled képeket.

Légy szíves, fényképezle a lovamat, mielőtt elpusztul. Andris!

Nem!

Vidd már ki!

Nem baj.

Mert az asszonyt is le kéne.

Emberről úgy se engedi.

Tudod, úgy kéne, ahogy szépítkezik, mert azt sose

engedi nézni.

De én egyszer már láttam.

Ez igaz.

Na, fényképezd le!

Ne csináld már még ki!

Gyűjj már le!

Hagyd már abba!

Andris, mondtam, hogy nem dolgozom!

Hallottál valamit?

Már így élhetsz.

Igaz, hogy a Svetlik Pista felfüggesztettet kapott.

Kirúgták, nem lehet többet jegyző.

S ráhúzták a sikasztást is.

Ártatlanul.

Beszéltetek rólam is.

Hogy én a tárgyaláson... Rólad is.

Nem akar szóba állni velem.

Hát nem.

A rossz apali sem fog.

A palit kiutasították Szlovákiába.

Igen, nagyon jól hallod.

Hogy a szlovák összeesküvő pucoljon ki innen a papja után egy hónapon belül.

Mi van, mit csodálkozol ezen éppen te?

Te aláírásod van ott a jegyzőkönyvben, nem? Niki, figyelj, én neked elmondom.

Ne, inkább ne.

Majd egyszer.

És azt is le kéne fényképezni, hogy a szikla magas,

a víz mély.

Csakhogy itt se magas szikla,

se pedig mély víz.

Sajnos nincsen.

Nézd, nézd!

Marci! Marci!

Marci!

Marci!

Na?

Hát megjött?

Megjött. Mi újság a tonyám?

Semmi. Na, menjünk, legénye!

Ondris!

Honnan van ez a kalap?

Egy kalap.

Apufkája, ugye?

Most úgy néz ki benne, mint ő.

Bácsi! Na még szép! Mi az, hogy így jön? Hát nem.

Mi az, nem? Üdv le! Szóval már megyünk, mint hantunkra kevés.

Egészségetökre!

Franci! Így áll! Na, hogy miért nem így szól?

Tudod, hogy mi az a gyerekod?

Tudod,

hogy mi

az a gyerekod?

Nem ismert meg.

Pedig megmutattak neked.

Pont itt.

Legalább te beszélgess velem egy kicsit.

Én már csak azt tudom, hogy egy szörnyeteg vagyok.

És te?

Tudsz rólam.

Hallasz?

Válaszoljál!

Csak egyetlen egyszer beszélgessél velem.

Utoljára kérlek!

Köszönöm szépen!

Köszönöm, hogy megtaláltad.

Köszönöm szépen.

Gregor bácsi, az a levelet még föl kellene adni.

Útközben.

Én már befejeztem.

Jó.

Akkor mikor jön legközelebb, hogy megbeszéljük a további teendőket?

József Nyigda.

Hogyhogy soha?

Elég volt.

Zecsinem, tútó, knizsecsku.

Én, Osztatnyi András, 1915.

február, hó 5 -én kezdem meg ezt a feljegyzési könyvecskét, nősülésem

napon.

Fűtve, dúlva az izgalomtól, a szememre álom még szállani nem akar.

Előhúzom ezért már is jegyzőkönyvemet, mert elhatároztam magamat, hogy napló

jegyzeteket fogok belevezetni mostantól, hogy házas ember leszek.

Épp eminkában ütél az éjfélt.

Beírhatom így már, hogy vége máma.

1915. február 6 -án.

Oltárelé vezethetem.

Palkovics, Mária, Jadvics.

Hogy megértem ezt a napot, azt az Úristennek kell megköszönnöm.

Köszönöm!