Original subtitles

Figyelem! A durva nyelvezet,

a szexualitás és az erőszak ábrázolása, egyesek számára zavaró lehet.

EMPÁTIA

Aludtam?

Nem egészen.

- A gyerekek! - Élnek! Élnek!

Kórházba vitték őket.

Rendben. Ez biztos?

Igen.

Bedrogozta őket, de élnek.

Rendben, jó. Élnek.

Élnek.

Mit adott be nekik?

Nem akarsz pihenni?

De igen.

Elájultam?

De élnek!

Igen, élnek.

És te itt maradtál?

Ahogy mindig.

Remeg a lábam.

Hazaviszlek, rendben?

Igen.

*Szeretni akarlak*

*Minden nap és minden éjjel*

*Együtt leszünk*

*Közös tetővel a fejünk felett*

*Megosztjuk a menedékünk*

*Közös lesz az ágyunk is*

*Ez a szerelem?*

*Amit érzek?*

*Ez a szerelem?*

*Amit érzek?*

*Ez a szerelem? Ez a szerelem?*

*Amit érzek?*

*Ez a szerelem?*

*Szerelem amit érzek?*

*Szeretni akarlak*

*És a kedvedre tenni*

*Szeretni akarlak*

*Minden nap*

*Minden éjjel*

*Együtt leszünk*

*Közös tetővel a fejünk felett*

*Megosztjuk a menedékünk*

*Közös lesz az ágyunk is*

*Ez a szerelem?*

*Amit érzek?*

*Ez a szerelem? Ez a szerelem?*

*Szerelem, amit érzek?*

*Ez a szerelem? Ez a szerelem? Ez a szerelem?*

*Ez a szerelem amit érzek?*

*Ez a szerelem? Ez a szerelem? Ez a szerelem?*

*Ez a szerelem amit érzek?*

Mi tart ilyen sokáig?

Monitort keres.

Ez a szülészet. Egy csomó van belőle.

Mi van, ha nem hallotta a szívhangot?

Vágott egy arcot. Valami nem stimmel.

Nem, csak nem működött a gép.

Elnézést, zavarlak?

Anna, meghallgattuk a szívverését, mielőtt elindultunk otthonról.

És?

Hallod?

- Ne beszélj! - Bocsánat.

Hangosan és tisztán.

Annyira féltem.

Komolyan?

Bocsánat, nem tudom összeszedni magam.

Minden rendben lesz.

Néha...

Úgy érzem, nem vagy velem.

Mintha egyedül csinálnám.

Nagyon sajnálom, még mindig gépet keresek!

Ne idegeskedjen miatta, csak nyugodtan!

"Ne idegeskedjen miatta?"

Veled vagyok, Anna.

Csak másként kezeljük a dolgokat.

Akkor tedd le a telefonod!

Ez nem munka.

Bébiétel receptek.

Ó, bocsánat.

Sárgabarack, répa...

Bocsánat.

De mégis...

Sokat dolgozol, Suzanne.

Azt hittem, jobban jelen leszel.

Tudom.

Elég munkaórát próbálok gyűjteni, mielőtt megérkezik a baba.

Miről beszélsz?

Én hat számjegyű összeget keresek, a te szüleid milliomosok.

Anyukád vett neki egy aranykanalakat a múlt héten.

Megleszünk.

Ez nem a pénzről szól.

Nem hiszem, hogy ebben a szakmában tudok maradni.

Gyerek mellett nem.

Túl sötét.

Befejezem ezt az ügyet, és kész.

Miért nem említetted ezt eddig?

Te nem akarsz a munkámról hallani.

Nem, a gyilkosságokról nem, meg ilyesmikről.

De a kétségeidről és az aggodalmaidról? Persze!

Most már tudod.

Szomorú leszel, ha abba kell hagynod?

- Nem. - Biztos vagy benne?

Nem akarom, hogy neheztelj ránk.

Biztos, biztos, biztos!

Nem vagy egyedül ebben.

Mindig ott leszek nektek. Ígérem!

Szeretlek!

Én is.

Hívhatnánk Barbarának?

- Nem. - Gondold át.

- Már megtettem. Nem. - Miért nem?

Mert nem egy öregasszony.

Öregasszony? Egy francia énekesnő neve.

- Ó, tényleg? - Igen.

Miket énekel?

*Mikor jössz vissza?*

*Mondd*

*Ugye tudod*

*Hogy*

*Az elröppent időt*

*Már*

*Nem szerezheted*

*Vissza*

*Hogy az elvesztegetett idő*

*Már*

*Nem jön vissza újra*

*A tavasz már régen elillant

*A holt levelek zörögnek, Kályhatüzek égnek*

*Látni Párizst ilyen szépnek Ezen a késő őszön*

*Hirtelen alélok, Álmodok, dideregek*

*Imbolyogok, támolygok És ahogy a refrén*

*Jövök, megyek, kanyarodok, Megfordulok, csak vánszorgok*

*A képed kísért Halkan suttogok*

*Belédbetegedtem és*

*Hiányzol*

Erről majd még beszélnünk kell.

Igen, de még ne!

Miért ne?

Nem akarok, még túl sokat gondolkodni rajta.

Az amúgy sem volt soha az erősséged.

Te boszorkány!

Elmondhatom egy aggodalmamat?

Bármikor.

Hát, együtt dolgozunk.

- Nehéz lehet összeegyeztetni... - Tudom.

Múltkor, amikor veszekedtünk, nem álltál velem szóba a munkában.

Ígérd meg, hogy akármi történik is köztünk,

mindig profi leszel,

és hogy továbbra is

a barátom leszel, mert nem akarlak elveszíteni.

A szavamat adom, Suzanne.

Én is az enyémet.

És azt szeretném, ha ez egyelőre köztünk maradna.

Rendben.

De azért megcsókolhatlak, ugye?

Ne, én...

Fuj!

Takarodj!

Ha komolyra fordul a dolog, akkor hivatalosan is bejelenthetjük.

Egyelőre leszbikus vagy, és telekocsizunk.

Igen, telekocsizunk.

Szeretek veled telekocsizni.

- Tényleg? - Igen.

Nem vagyok túlságosan kezdő?

Kezdő vagy, de megvan a ritmusod.

Ez François Pérusse?

Héléne mutatott be.

Kezdő vagyok, de megvan a ritmusom.

Én nem vagyok kezdő, viszont nincs meg a ritmusom.

Nem értek egyet.

Tényleg?

- Bizony. Mindig pontos vagy. - Pontos?

Amikor telekocsizunk.

Igaz.

A pontosság fontos.

Oké, gyerünk!

Nem én voltam.

Furcsa, úgy néz ki, mintha ecsettel készült volna.

Ez egy lenyűgöző alkotás, mert egyszerre több érzékszervre hat.

Látni és szagolni is lehet.

Én csináltam!

- Szóval maga csinálta? - Igen!

Hát, most el kell vinnünk önt az elkülönítőbe,

mára és holnapra, hogy rendbe tudjuk ezt hozni.

És amikor szükséges, továbbra is ezt fogjuk tenni,

mert nem hagyhatjuk önt, egy ilyen nem higiénikus környezetben.

De nem én voltam.

Épp most ismerte el, hogy Ön volt.

Vanier úr, ha magányos és azt szeretné, hogy meglátogassuk,

tudathatja velünk.

És ha rajzolni szeretne, rengeteg rajzeszközünk van.

Fel fogjátok takarítani a szaromat, ti rohadékok!

Nos, a biztonsági őrök hamarosan itt lesznek.

Suzanne, láttad Dallaire úr aktáját?

Igen, az asztalomon van.

Beszéltem az árvaházzal. Elég durva.

Oké, találkozunk az irodámban?

Persze, Suzanne.

Csak én érzem, vagy szarszag van?

Te lehetsz a forrás.

Nagyon vicces.

De tényleg szarszag van.

Jó.

Szóval kimondom, nem gyenge idegzetűeknek való.

Szeretnéd, ha barátok lennénk, Émilien?

Mi?

Szeretnéd, hogy jóban legyünk egymással?

Nem, nem értem.

Miért hívsz Suzanne-nak?

Mortimer is Suzanne-nak hív.

Naponta kétszer, együtt ülünk a kocsiban,

jól ismerjük egymást.

Lehetséges, hogy megesik, igen.

Nem csak erről van szó.

Abszurdnak találom a hierarchiát.

Mindannyian a keresztnevünkön szólítjuk egymást, kivéve téged.

A vezetékneveddel távolságot teremtesz, és még a címedet is hozzáadjuk?

"Doktor Bien-Aimé"?

Úgy értem, nem fellengzős a címet használni?

Engem például, senki sem hív, Kriminológus Delcourtnak.

Miért csak most kezdett el ez zavarni téged?

Mostanra vált nyilvánvalóvá.

Épp most.

Persze. Ezzel automatikusan, egy alárendelt helyzetbe hozol minket.

De valójában nem vagy a felettesem.

Éreztél már így az elődeimmel kapcsolatban is?

Ez szerintem nem fontos.

De szerintem az.

Értem a lényegét,

de vajon ez akkor is így lenne, ha férfi orvos lennék?

Hagyd abba, ez lényegtelen!

Nem, nem hagyom abba.

A problémád nem az, hogy orvos vagyok, vagy nem az, hogy nő vagyok.

Pontosan.

Hanem, hogy mindkettő.

Nem, hanem az, hogy úgy viselkedsz, mintha hatalmad lenne felettem.

Különböző szerepeink vannak, ennyi az egész.

Persze, te döntesz a terápiás tervekről, de...

Pontosan.

Én döntöm el, mert a páciens alapvetően az én felelősségem.

Ha hibák vannak, azért is én vagyok a felelős.

És azért kell Dr. Bien-Aimé-nek, hívnotok, mert történetesen

orvos vagyok, és szükségem van erre a státuszra,

a páciensek előtt, hogy elfogadják a kezelési tervet.

Érted ezt?

Beszélhetnénk Dallaire úrról?

Igen, de figyelmeztetlek, Émilien,

minden további szexista megjegyzést, jelenteni fogok a vezetőségnek.

- Egy csomó esélyt adtam neked. - Nem vagyok szexista.

Csak a keresztneveden szólítottalak.

A vezetőség amúgy sem csinálna semmit.

Hát majd rájuk bízzuk a döntést.

Ami a barátkozást illeti, részemről rendben lenne.

Kimerítő veled beszélgetni.

Nem akarok a kibaszott barátod lenni! A fenébe!

Suzanne-nak hívtál, hogy kóstolgass.

Örülsz, hogy van egy hozzád hasonlóan szenvedélyes kollégád,

közelebb akarsz kerülni, de nem tudod, hogyan.

Ezért provokálsz, hogy felbosszants.

Nem, te bosszantasz fel engem!

Émilien!

Az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyen ostobaságokra pazaroljuk.

Engedd el!

Egyértelműen okos vagy, és rendes ember.

- De folyton azt mondod, felbosszantalak. - Mert fel is!

Négyszemközt hívhatsz Suzanne-nak, vagy Gertrude-nak, ha úgy tetszik.

- De változtass a viselkedéseden! - A Gertrude illene hozzád.

Kinyitottam egy ajtót.

- Be kellene lépned rajta. - Majd átgondolom.

Hát, gyorsan gondold át!

- Dallaire úr? - Dallaire úr.

Szóval, a húga...

A húga azt mondta, hogy amikor Dallaire úr hozzájuk került,

meglehetősen rossz állapotban volt.

Teljesen tudatlan volt, még beszélni sem igazán tudott.

Nem tudott sem olvasni, sem írni.

Semmit sem tudott.

Igen, ez ritka egy 11 évesnél.

Igen, ez nagyon szokatlan.

Az árvaházban dolgozó nő, azt mondta nekem,

hogy ez nem értelmi fogyatékosság miatt volt,

hanem súlyosan elhanyagolták.

A legrosszabb eset, amit valaha látott.

Dallaire urat gyerekként nem verték, vagy ilyesmi.

A vér szerinti családja, egyszerűen teljesen figyelmen kívül hagyta.

Azt mondta, hogy amikor a rendőrség kiment a házukhoz,

miután több bejelentés is érkezett,

megtalálták Dallaire-t, akinek a neve akkoriban...

- Jacques Ranger volt. - Így van.

Egy radiátorhoz volt kötözve.

Kötelek voltak szerteszét a házban és az udvaron.

Lényegében egész álló nap, valamennyi nap,

meg volt kötve,

nem beszéltek hozzá,

figyelmen kívül hagyták.

Igen, ez...

Ezért mondtam, hogy ez,

nem gyenge idegzetűeknek való, mert még én is...

megkönnyeztem egy kicsit.

Pedig te olyan kemény vagy.

Ugyan már!

Hát, nyilvánvaló, hogy a tűz iránti rögeszméje ebből ered.

Nagyon valószínű.

Már az árvaház előtt is megszállottja volt a tűznek.

A nő azt mondta, folyamatosan felgyújtotta a függönyöket.

Szörnyű, ha azok hagynak figyelmen kívül, akiknek szeretniük kellene téged.

Nagyon mély sebeket hagy.

Igen, biztosan.

Szia, Émilien!

Anya! Anya!

Az ajándék! - Ó, köszönöm.

Hé! Gyere be! Ne csak várj itt kint.

Nem.

Gyere már, a nagybátyád születésnapja van!

A bátyád egy dilis. Nem értem, miért jársz ide folyamatosan.

- Itt várlak. - Rendben.

Dallaire asszony! Beszélhetnénk?

Most nem, Columbo. Nem érek rá.

- Majd máskor? - Igen.

- Szia! - Boldog születésnapot, Jacques!

Á, igen, tényleg.

Tudtam ám, hogy a születésnapom van.

Tessék!

Az enyém?

Nem, a gondnoké.

Persze, hogy a tiéd!

Add ide. Nézd, így.

- Ó, igen. - Itt van.

- Ez egy régi modell. - Igen.

- Szereted a régi autókat. - Igen!

Nos, boldog születésnapot!

Ez egy Cadillac Eldorado.

Nézd meg ezeket a szárnyakat! Hát nem egy szépség?

Te tudod, hogyan kell autókat javítani.

Emlékszel?

Igen.

A délutánjaidat a roncstelepen töltötted és régi autókat javítottál.

Paul-lal is javítottál autókat.

Paul.

Igen, Paul.

- Emlékszel Paulra? - Igen. Igen, igen.

- Igen, Paul. - Igen?

Ki az a Paul?

Ő Paul.

Hány éves?

Paul?

Hát...tíz.

Nem. Huszonkettő.

- Kizárt. - De bizony!

Igen.

Már régóta itt vagy, Jacques.

Itt élek.

- Mondhatjuk. - Igen.

Nem igazán szeretem.

Elég szar, mi?

A kaja sem jó.

- Biztos, hogy nem. - Nem.

Ki vagyok én, Jacques?

Louise.

És ki vagyok én...

...neked?

Te vagy a húgom, Louise.

Nem, nem egészen.

Nem?

Nem vagyok a testvéred.

Ha nem a húgom vagy Louise, akkor ki vagy?

Mindegy.

Nem fontos.

Nincs értelme, Villeneuve úr.

Ha nem akar beszélni, szíve joga.

De az étel visszautasítása veszélyes. Ön cukorbeteg.

Jobban szeretné, ha beavatkoznánk?

A Polgári Törvénykönyv 11. §-a kimondja,

senkit sem lehet kezelni a hozzájárulása nélkül.

13. cikk. Vészhelyzetben nincs szükség beleegyezésre.

Ha életveszély áll fenn.

Ezért mondtam, hogy nincs értelme.

Ha már veszélyessé válik,

intézkedéseket kell tennünk, hogy megetessük önt.

El akarok menni!

Önként jöttem ide.

Most már mindenki ellenem van.

Csapdába ejtett, mert visszautasítottam.

Visszautasított engem?

Magyarázza el, mi történt!

Megpróbált megcsókolni, én visszautasítottam. És most ellenem van.

És mikor tettem volna ezt?

Dr. Bien-Aimé, soha nem volt kettesben önnel.

Mindig itt vagyok.

Akkor tette, amikor maga aludt.

Mindig alszik, amikor beszélek.

Nem alszom, csak a szemem pihentetem.

Hazudik.

Szóval, először, a börtönben dolgozó nővér,

aztán az itteni levelek, aztán megpróbálom megcsókolni.

Ez sok.

Talán keverem a dolgokat.

Talán nem maga volt.

Még mindig annyira össze van zavarodva a fejem.

Gyerünk!

Diane! Igen, a másik orvos!

Dr. Diane volt, aki megpróbált megcsókolni engem.

Ki kell innen jutnom!

Villeneuve úr!

Nem tudjuk máshova helyezni a tárgyalása előtt.

Sajnálom.

Fogoly vagyok itt?

Ha nem egyezett volna bele hogy idejöjjön,

most börtönben várná a tárgyalását.

Feltételes szabadlábra helyezés, nem merült fel az ön esetében.

Most hagyom, hogy lehiggadjon.

És itt hagyom a tálcáját, ha meggondolná magát.

Kár, hogy nem eszik.

Ma lasagne van.

Finom lasagne.

Villeneuve mérges.

Felmerült bennem, hogy rám támad.

Nem engedtem volna neki.

Doktor!

Igen, Koskov úr.

Costco úr!

Jacques-ról lenne szó.

Általában levest eszünk ilyenkor.

Rendben.

Nincs itt!

Lehet, hogy ma nem volt kedve hozzá.

Ne aggódjon!

Ez nem normális.

Elmegyünk megnézni őt?

Persze, hogy nem.

Nekem a szállásomon kell maradnom.

Sétálhatnánk egyet, ott van!

Ez nem egy park, Dr. Bien-Aimé.

Veszélyes itt.

Dallaire úr, bejöhetünk?

Mi a baj?

Miért szomorkodik?

Hogyhogy?

Hogyhogy mi?

Hogy lehet, hogy...

A húgom Louise, már nem a húgom?

Miből gondolja ezt?

Ő maga, Louise mondta nekem.

Azt mondta, nem az.

Rendben, várjon!

Meg tudná ismételni, hogy megértsem?

Akkor ki ő, ha nem ő a húgom, Louise?

Minden héten meglátogatja önt.

Éppen most is itt volt.

Nem, éppen most mondta nekem, hogy már nem a húgom.

- Azt mondta? - Igen.

Nem értem.

Nem tudom felfogni.

Ebben nincs egyedül.

Amikor legközelebb jön, majd beszélünk vele.

Elmagyarázza, hogy mi is megértsük.

Nem kell aggódni!

És addig se aggódjon!

Rendben. Igen.

Costco úr szeretne önnel levest enni.

Ön szeretne?

Levest?

Igen.

De előbb javítsuk meg a cipőjét!

Jöjjön, látja, bekötöttem a cipőfűzőmet.

A fűzők rendben vannak, de a cipők, fordítva vannak a lábán.

Ó, igaza van.

Előfordul, semmi gond.

- Majd elintézzük. - Sajnálom.

Nincs miért bocsánatot kérni.

- Köszönöm. - Tessék.

Köszönöm.

Megöltem valakit.

Talán nem most kellene erről beszélnünk, Dallaire úr.

Rendben, semmi gond.

Ez egy kényes téma.

Megijesztheti az embereket, ha csak úgy szóba hozza.

Az igaz.

- Oké, bocsánat! - Nem kell bocsánatot kérnie.

- Na. Jobb? - Igen.

- Leves idő? - Igen.

Menjünk!

Milyen leves?

Meglepetés.

Nem mondhatom el.

Nem szeretem a meglepetéseket.

Vegyék le őket! Túl szorosak!

Fáj! Fáj!

Szabad nekik ott enni?

Nem igazán.

De azért, hogy ezzel a két pácienssel haladjunk,

ezt elengedtük.

Milyen haladás származik a levesevésből?

Na, ezt hívjuk mi kis győzelemnek.

Centiről, centire haladunk.

Gyakran a nulláról kezdünk újra.

Ha egy betegnek epizódja van, vagy drogokat használ.

De olykor, ha türelmesek vagyunk,

ilyen kis csodákat kapunk.

Apró csodákat, amik valójában hatalmasak.

Costco úr, több mint tizenhat éve van itt.

Soha nem jött ki a szobájából.

Ma megtette az első lépést.

Azzal, hogy levest eszik.

Kell valaki, aki hisz bennük.

Valaki, aki túllát a betegségükön.

Nem csak a levesről van szó.

Érted?

Érted, mire gondolok?

Persze.

Halló!

...hogy a bajszodba csorogjon, és ne a szádba.

Behozták, megfigyelésre.

Ez egy állandó harc.

Hogy ne nyeljen el a sötétség.

A létezés sötét oldala.

Néha,

annyira nehéz, hogy alig kapok levegőt.

Annyira sötét.

Én lázasan keresem a fényt.

Néha attól félek, hogy soha nem találom meg újra,

hogy eltévedek, és...

Mit csinálsz, Évelyne?

Rád világítok.

Látom. Miért?

Hogy ne tévedj el. Nyilván!

Gyönyörű metafora!

Évelyne-nek igaza van.

Elő a telefonokkal, mindenki!

Segítsünk Suzanne-nak megtalálni a fényt!

Ó, nem, nem szükséges.

Na emberek, felragyogtatjuk Suzanne-t!

- Ámen! - Oké, értem.

Mindenki! Hadd halljam, ahogy mondjátok: ámen!

Nem vagyok hívő!

Ámen, a szentségit!

*Ámen*

*Ámen*

*Ámen*

*Ámen, ámen*

*Mindenki mondja*

*Ámen*

*Reggel mondd*

*Ámen*

*Délután mondd*

*Ámen*

*Egy kicsit magasabban, mondd*

*Ámen*

*Minden nap mondd*

*Ámen*

*Tapsoljatok és mondjátok*

*Ámen*

*Mindenki mondja*

*Ámen*

*Áment akarok mondani*

*Ámen*

*Ámen, ámen*

*Ámen*

Jó volt?

Nem élveztél el, ugye?

Nem, de jó így.

Nem az, ne légy ostoba!

Nem, tényleg jó!

A szeretkezés nem csak az orgazmusról szól.

Mindez még új nekem.

Csak érezni téged, megérinteni téged, az egész nagyszerű.

Ez biztos?

Nagyon biztos.

Nem!

Mortimer, nem kell...!

Ámen, a szentségit!

*Ámen*

*Ámen*

*Ámen*

*Ámen, ámen*

*Egy kicsit magasabban, mondd*

*Ámen*

*Tapsoljatok és mondjátok*

*Ámen*

*Mindenki mondja*

*Ámen*

*Ámen, ámen*

Magyar felirat: kslaszlo

Amióta Anna és a baba itt hagytak minket, mindent rám zúdítasz.

A fájdalmad, a gyűlöleted.

Elárasztasz vele.

Vigyázz, nehogy mindkettőnket elnyeljen!