Original subtitles

PISZKOS HŐSÖK

Hollandia, 1945 A háború utolsó napjai.

Fényt!

Ott!

Állj!

Lőj, lőj!

Nézz ide!

Mi ez?

Gyerünk!

Hülyék!

Mind hülyék!

Hassler tábornok!

Mi az?

A 10-es barakkból 3 ember megszökött.

Visszahozni őket! Azonnal!

Kutassanak át mindent.

Találják meg őket.

Igen, uram!

Ha ez még egyszer előfordul, kapitány,

maga lesz a következő.

Most én felügyelek Amszterdamra.

Sok minden másképp lesz ezentúl.

Állj!

Szétválunk.

Találkozunk a házban a folyónál. Gyerünk, menjetek!

Kösz, Duran!

Ez volt az ötödik.

Nem kellett volna mindet megölnöd.

Menj a házba

és ott várj amíg megyek.

Majd találkozunk.

Sok szerencsét!

Le!

Elnézést!

Mi a neve?

Miért?

Tudni akarom, hogy emlékszik-e rá.

Mi a neve?

Kristina.

Viszontlátásra, Kristina.

Megsérült doktornő?

- Nem. - A sofőr meghalt. Jelentenünk kell Hassler tábornoknak.

Amerikai hadifoglyokat keresünk.

- Nem látott valakit? - Amerikaiak? Nem, nem.

Hé Sesame azt hittem, elkaptak.

Nem, szerencsém volt.

Már csak Wessont kell megvárni.

Ő nem jön, megölték.

Nyugalom barátaim.

Az őrangyalotokat látjátok.

Bár nem vagyok éppen angyalarcú.

A nevem Rollman.

- Sesame. - Randall.

Szóval te vagy a partizán Rollman...

Hallottál rólam?

És a harmadik ember?

Meghalt.

Akkor kezdjük.

Az amszterdami barátainknak nincs sok idejük.

Nem késlekedhetünk.

Múlt éjjel

3 ember megszökött a táborból.

Tudomásomra jutott

hogy Holland foglyok segítettek nekik.

Ti voltatok a mellettük lévő barakkokban.

Három ember.

Ti 30-an vagytok.

Egy percetek van, hogy rámutassatok a bűnösökre.

Ha nem

mind ki lesztek végezve.

Jöhet a teherautó.

Ha tudtam volna... azért jöttem, hogy megkérdezzem

nem akarja-e szabadon engedni a foglyokat.

Most már szabadok... örökre.

A partizánok minden oldalról szorongatnak minket.

A maga módszerei pedig

csak rontanak a helyzeten.

Lengyelországban és Oroszországban

még mindent jónak talált.

Akkoriban mindig győztünk is.

Ott is szégyenteljesen viselkedett.

Megszólalt a lelkiismerete, Edwin von Keist tábornok?

És éppen most?

Ekkora pusztítás után.

Lelkiismeretről beszél, Hassler?

Nem tudja, hogy mit jelent az a szó.

Nem engedhetem meg magamnak

hogy a lelkiismeretemmel foglalkozzak.

Azt a parancsot kaptam

hogy felszámoljam Amszterdamban az ellenállást

és elpusztítsak mindent, ami a partizánokkal kapcsolatos.

Én nem teszek fel kérdéseket, csak teljesítem a parancsokat.

Senki nem adta parancsba, hogy megölessen 30 embert.

Három ember

megszökött.

És harmincat lelőttünk.

Egyszerű számtan.

Igen... és mi lesz akkor

ha a partizánok felfüggesztik a fegyverszünetet.

Lehet, hogy 200

vagy akár 8000 katona fog meghalni.

Minden ok nélkül.

A maga egyszerű számtana miatt.

Az SS másképpen gondolkodik mint a hadsereg.

Az ardenneki vereségünk után

azt hitték, hogy eljön a béke.

Ezzel szemben

nincs béke

és nincs jövő sem.

Itt én parancsolok.

Felelősséggel tartozom ezért a területért.

Azt akarom, hogy hazatérjenek az embereim.

Az összes.

Tehát Hassler, jól figyeljen rám.

Mostantól mindenről

tudni akarok.

Bármit is tesz. Jó reggelt!

Aki tábornokként ennyire aggódik az embereiért, von Keist

- az túl öreg. - Egy dologban igaza van.

Magának nincs jövője

- csak a pokol. - Ez...

mindkettőnkre igaz.

Talán igen.

- Heil Hitler! - Viszlát!

Hassler nemrég lelövetett harminc holland civilt.

Ez azt jelenti, hogy elfelejthetjük

a tűzszünetet a holland ellenállással.

Felkészülhetünk rá, hogy a támadások

újrakezdődnek.

A 72-es és a 97-es gyalogezred

és a motorizált osztag

legyen estére

a város északi részén.

- Igen uram! - Ezredes.

A tüzérség, a lovasság

és négy gyalogsági egység

menjen Amszterdam déli részére.

Igen uram.

Kerüljék és ne provokáljanak harcot.

Maradjanak higgadtak és csak

várjanak.

De legyenek résen.

Nem lenne jobb támadni, uram?

Montgomery erőit folyamatosan frissítik.

Ha híre megy

hogy a holland lakosság fellázadt

támadást indítanának ellenünk

ami akár végzetes is lehet.

Bízom benne

hogy szigorúan betartják a parancsot.

Köszönöm uraim.

Tábornok úr a felesége várja.

Köszönöm.

Kristina!

Annyira aggódtam a baleset miatt.

El sem hiszem, hogy egyetlen karcolás nélkül megúsztad.

Egy ilyen balesetet...

Úgy örülök, hogy itt vagy.

De nem lenne jobb

elmenned Hollandiából?

Miért? Csak veled együtt.

Talán

de nem most.

Mi a baj?

Edwin.

Vége van, Kristina.

Vége...

Elvesztettük a háborút.

Az oroszok már Berlinnél vannak.

Mennyi idő van még?

Nem tudom.

Még elrendezem ezt az ügyet a partizánokkal

aztán vége.

Miért kell megint újabb katonákat feláldozni?

Belefáradtam.

Annyira örülök, hogy veled lehetek. Hadd maradjak!

- Szeretlek, Edwin! - Ne mondd ezt.

Mindig mindenben támogattál

köszönöm, hogy szeretsz.

Ez az egyetlen, ami maradt.

Hogy vagy?

Szóval?

- Hol van Martha? - Jönni fog.

Mindig pontos.

Gyere, Martha.

Ő az én Marthám.

Randall.

- A nevem Sesame. - Üdvözlöm. - Köszönöm.

Akkor

most már tudjuk, hogy ki kicsoda. Kezdhetjük.

Kérsz egy kávét, Martha?

Doktornő! Petrowski őrmester vagyok. Velem kell jönnie.

Itt a parancs.

Téved őrmester.

Én von Keist tábornok felesége vagyok.

Pontosan. Ezért kerestem önt.

Egy pillanat.

Szólnom kell a férjemnek.

Elnézést, hölgyem. Inkább ne.

Tudja, mit kockáztat

ha nem megfelelően bánik

Kristine von Keistel?

Inkább...

Hannah Goldsmith, nem?

Miről beszél?

Ugyan már.

Nem emlékszik rá?

15 évig használta ezt a nevet.

Ez a név egy nürnbergi zsidó lányé.

Egy zsidó lány

aki az SS elől menekült.

A lopásra sem emlékszik, ugye?

Ellopta egy lány papírjait

aki halálra égett egy autóbalesetben.

Nagyon ügyes csere.

Igen.

Különösen azért, mert ez a kis zsidó lány meglátta a lehetőséget

és feleségül ment

a Wehrmacht egyik magas rangú tisztjéhez.

A nagy von Keist tábornokhoz, hogy pontos legyek.

Maga megőrült! Minden szava hazugság.

Ez egy összeesküvés ellenem és a férjem ellen.

Van rá bizonyíték.

Olvassa el az aláírást.

A legkedvesebb barátomnak, Friedának.

Hannah Goldsmith.

1939 júniusa

a nyári szünet előtt.

Emlékszik?

Frieda lenne az utolsó

aki elárulna engem.

Nem dehogy.

Frieda a nővérem.

Beszélni akarok önnel, Kristina.

A nevem Hannah Goldsmith.

A barátai nem mondták?

Szükségünk van önre Kristina.

Egy nácik ellen irányuló akcióban.

Ez egy fontos küldetés.

Az amerikai hadsereg tagja vagyok.

És a nácik ellensége, ahogy Petrowski

és Rollman

aki a helyi ellenállás vezetője.

Nézze.

A Wehrmacht központjában kellene lefényképezni

nagyon fontos dokumentumokat.

Meg fogom találni a módját, hogy lejussak az épület pincéjébe.

A dokumentumok fontos információkat tartalmaznak

a V1 és V2 holland bázisokról.

És egy komplett listát a bázisok személyzetéről és a technikusokról.

A dokumentumokat szeretnénk

és az összes gyémántot. Mindet!

Gyémántok?

A nácik lopták a holland kormánytól.

A

hollandoknak

nagy szükségük van rá.

De ez őrültség.

A Wehrmacht központjába nem lehet csak úgy besétálni.

Tudja, hogy a a pincébe vezető utat egy páncélajtó zárja el?

- Soha nem jut be. - De igen.

Az ön segítségével.

És

mit kellene tennem?

Mindent tudunk

egy valamit kivéve.

A pontos helyet.

Hogy hol vannak a pincében a dokumentumok és a gyémántok?

És a férjem az, aki tudja?

Pontosan.

Minden információ a pincéről egy mappában van.

A mappa pedig a férje páncélszekrényében.

Két perc alatt

mindent lefényképez.

Azt hiszem, hogy a széf kombináció nem fog gondot okozni.

Tudom.

A férjem mindig ugyanazt

a kombinációt használja.

A megismerkedésünk napjának a dátumát.

Milyen szép.

És ha nem teszem meg?

Akkor szétkürtölöm, hogy

Keist egy zsidót vett feleségül.

- Gyáva féreg! - Tényleg, frau. von Keist? - Elég!

Mi nem az ellenség módszereivel dolgozunk.

Zsarolás, erőszak.

Mi nem teszünk ilyeneket.

És ez a mi erősségünk.

Ön most egy tábornok felesége.

Maga Kristina von Keist.

De a barátai...

Hannah Goldsmith barátai.

Vadásztak rájuk

kínozták

és megölték őket.

Én is vártam, hogy mikor adják oda a sárga csillagot.

Talán ha végül megkapom

- minden könnyebb lett volna. - És értelmetlen.

Nézze Kristina. Ha most nem a saját bőrét menti

akkor segíthet nekünk.

Hagyott volna meghalni az autóban.

Az is egy megoldás lett volna.

A halál nem megoldás, Kristina.

Kristina vagy Hannah?

Minden név olyan mint a végzet, nem tudod megváltoztatni.

És maga visszaadta a nevem.

Majd én.

Átmegy a hídon és végigmegy az úton.

Én...

- Sajnálom, hogy belekevertük ebbe. - Nagyon kedves magától.

Krokodilkönnyek... tudja...

Mindjárt sírok.

Mi a neve?

Joe. A barátaimnak Sesame.

Viszontlátásra

Sesame.

Viszontlátásra!

Ha elhagyod a hidat

és északnak mész

akkor hamarosan

meglátod az amerikai vonalakat.

Petrowski őrködik az átkelőhelynél.

Rendben.

- Mikor jössz vissza? - Holnap este, remélem.

Jó.

Martha 7 órakor várni fog az útkereszteződésnél.

- Oké. - Gyerünk!

Tudod, hogy mit csinálsz?

Ne aggódj. Azt hiszik

hogy még mindig a németek foglya vagyok.

Figyelj rám, "Jogász".

- Ne hívj "jogász"-nak, kérlek! - Jó, jó, jó...

A nevem O'Connor kapitány.

Rendben.

Figyelj rám, kapitány.

Egy kisebb vagyon van egy amszterdami széfben.

Gyönyörű, csillogó, fényes kövek

amik csak ránk várnak.

Egy mesés kincs.

Ha meg tudjuk csinálni a munkát

gazdagok leszünk.

Több mint gazdagok... Mocskosul gazdagok!

Talán nem elég világos

de ez már nem Chicago

ahol pár dollárért hamis tanúkat vehetsz

hogy megúszd a börtönt.

A háborúban vagyunk.

He elkapnak

halálra ítélnek. Ilyen gyorsan...

Ezúttal nincs kockázat.

Ne etess már, kérlek! Meló rizikó nélkül, mi?

Végighallgatnál?

Van 3 profi

2 férfi és 2 nő.

Nem számít.

Túl okos vagy, hogy egy ilyen lehetőséget kihagyj.

Kik vannak még?

Kik a többiek?

Rollman

körültekintő és ravasz

a földalatti mozgalom vezetője.

És Petrowski.

Petrowski. Emlékszem rá.

Egy német.

New Yorkban aztán Chicagóban dolgozott.

Igen, ő tehetséges.

Amerikában az tanácsolták, hogy tartsam távol magam tőle.

Tőle jött az ötlet.

Midig valami nagy balhén járt az esze.

- De legalább nem lett náci. - Petrowski rendben.

És a nő?

Martha Rollmanhoz tartozik.

Úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét.

- Nagyon értékes. - Amatőr.

Nem szeretem az amatőröket.

Különösen akkor nem, ha nő.

Ez Rollman problémája.

Ki a másik lány? Vele mi a helyzet?

Kristina?

- A férjem az irodájában van? - Nincs, asszonyom.

- Megvárom. - Ahogy óhajtja.

Frau. von Keist!

Megzavartam?

Egyáltalán nem.

Olyan érzésem van, mintha zavarnám.

Téved, tábornok.

Szóval örül, hogy lát engem?

Megint téved.

Attól tartok, hogy nagyon könnyen félreismer másokat

tábornok asszony.

Korán jött, Hassler.

Mindig egy perccel hamarabb jövök.

Von Keist...

előkészítettem egy támadás tervét amivel végleg

felszámolhatjuk a partizánok ellenállását.

Együttműködik velem a Wehrmacht?

Igen? Hányan vannak?

Ha szükséges vesse be a légvédelmi tüzérséget.

Tájékoztasson, köszönöm!

Mondja

Hassler.

Nem tartja nevetségesnek

a jövőbeni terveit?

Ez az.

A Wehrmacht központja.

Az épület alatt futó csatornán fogunk bejutni.

Nézd meg.

Rendben.

Most menjünk vissza és majd este kidobsz.

Aztán majd értem jössz, ha befejeztem a munkát.

Este kidoblak, aztán majd felveszlek...

Figyelj, seggfej! Ez a gép az amerikai légierő tulajdona

nem a tiéd és nem is az enyém.

Igaza van

uram!

Tudod, hogyan kell megkerülni az ezredest.

Ebben nem kételkedem.

Hacsak...

nem vagy már túl öreg ehhez a munkához.

Mert akkor keresek egy másik jogászt.

Néha pont ezt szeretném.

Frau. von Keist doktornő?

Egy pillanat.

Készen állsz?

Igen.

Gondolkodtam.

Ne modd, min?

Boldog lennék, ha kitörnéd a nyakad.

Arra ne számítson, kancellár.

Menj a pokolba!

És viszlát!

Ne mozdulj!

Ki maga, barátom?

Ahogy mondta, a barátja.

Az amerikaiak és az ellenállók barátok, nem?

Mit csinál itt?

Nem mondhatom el.

Szigorúan titkos.

Rendben.

- Hová megy? - Amszterdamba.

Adok egy embert maga mellé.

Inkább ne.

A parancs szerint egyedül kell maradnom.

Ahogy akarja.

Sok szerencsét!

Elmehet.

Sok szerencsét önnek is!

Na, mit gondolsz róla?

Nem is tudom.

Nem tudom, hogy itt kell-e tartanunk.

Ért valaki a széfekhez?

Ő az egyetlen

aki boldogul vele.

Én is tudom, hogy szükség van egy specialistára.

De nekem egy kicsit

agyafúrtnak tűnik.

Ugyan már.

Szemmel fogom tartani.

Miért is hívnak téged

Amszterdam rókájának?

Nagyon könnyű az emberekkel bármit elhitetni

ezért óvatosnak kell lenned, hogy mit mondasz.

A te ötleted volt, kolléga

és a te felelősséged is.

De én nem szeretem ha kihasználnak.

Ne aggódj!

Amikor elvégeztük a munkát, a gyémántok újra Hollandiáé lesznek.

Nézd.

Mi ezen az úton megyünk

aztán mindannyian itt fogunk találkozni.

Remek, Martha! Szeretem

ha egy nő pontos.

És a meglepetéseket is.

Örülök.

Mi történt Marthával?

Nem jött a megbeszélt időpontra.

Légitámadások idején gyakran megtörténik

hogy valaki nem ér oda valahová időben

mert éppen fedezéket keres.

Az otthoniak ilyenkor hiába várnak és arra gondolnak hogy talán meghalt.

Magával előfordult már hasonló?

Nem.

Egyedül vagyok.

Se szülők

se feleség.

Sosem voltam házasság párti.

Miért?

Minden újabb nő

jobb az utolsónál.

Épp ezért várom mindig a következőt.

Logikusan hangzik.

Nem. Hülyeség.

Egy nap rájössz, hogy eljött...

De akkor már túl késő.

Tapasztalatból beszél?

Igen.

Rájöttem amint megláttam magát.

Túl késő, nem?

Előfordulhat.

Úgy tűnik, nem szeretné hallani.

Attól tartok.

Mindentől tartok, ami hatással lehet az érzéseimre.

Vétek.

Ha van értelme

akkor küzdeni kell érte.

Az érzelmeket nem lehet becsapni.

Néha előfordul.

A férjére gondol?

Szereti?

Ő a férjem.

Frau. von Keist tökéletes munkát végzett.

Jó.

És O'Connor?

Benne van.

Jó ha résen vagy, mert ha elkapnak

ő fog személyesen beperelni.

Bűntudata van, mert jogász.

Martha miért nem volt ott?

Mi történt?

Az apját és a bátyját letartóztatták.

Ne aggódj. Amint végeztünk a munkával

kiszabadítjuk őket.

Az SS vitte el őket. Semmi esélyük.

Ez most jött Berlinből.

Tehát elhagy minket?

Boldog lehet

hogy nem lát többé.

"Megsemmisíteni minden hollandiai kémkedéssel kapcsolatos dokumentumot."

Rendben, úgy lesz.

"Németországba szállítani minden dokumentumot

a V1 és V2-ről."

Rendben.

- Este megkapja a dokumentumokat. - Elfeledkezett a harmadik pontról.

A parancs szerint Berlinbe kell vinni

a gyémántokat is.

Amit elkoboztunk a holland cégektől.

Felesleges Berlinbe vinni.

A szövetségesek minden utat elfoglaltak.

Nem érdekes, von Keist

végrehajtom a parancsot.

Csak a gyémántok érdeklik, mi?

Tőlem nem kapja meg őket.

Megtagadja a parancsot

amit az SS főhadiszállás elrendelt?

Pontosan.

9-kor itt leszünk

és tüzet nyitunk mindenkire

aki megpróbál feltartóztatni.

Rendben, Hassler én is itt leszek, pontban 9-kor.

Edwin, mi történt?

Semmi, drágám.

Csak egy kis nézetkülönbség

a Wehrmacht és az SS közt.

Ezredes, 9-kor itt lesz Hassler

és az emberei, hogy elvigyék a gyémántokat.

Küldjön ide

még több embert

hogy meg tudjuk állítani.

Ma este?

Igen, hacsak a férjem meg nem állítja.

Hassler nagyon erőszakos ember

nehéz lesz feltartóztatni.

Ez balszerencse, Sesame.

Nem, nem az.

Csak van valami megoldás.

Pontosan.

Nappal fogjuk megcsinálni.

- Méghozzá most! - De így sokkal veszélyesebb.

Nagyobb a kockázat.

De muszáj megtennünk, Sesame,

le kell jutnunk a pincébe.

Így van! Randall!

- Jelezd O'Connornak, hogy 12 órakor indulunk. - Oké.

Telefonálok a búvárruhákért.

Ez nagyon kockázatos lesz...

Ne aggódjon, Kristina, nem lesz semmi baj.

Sétáljunk egyet.

A búvárruhák miatt hívom.

Nem, azonnal kell!

Kér valamit emlékbe?

Egy csókot?

Nem lenne bölcs dolog.

Csukja be a szemét

és gondoljon arra, hogy maga Csipkerózsika.

Az a tapasztalatom

hogy jobb

ha az ember mindig nyitva tartja a szemét.

Nem!

Van egy sorom, Betty Krable.

Betty Krable elúszott...

Majd én felveszem. Mindjárt jövök.

Itt O'Connor kapitány.

Oké, vettem! Vége!

Francba!

Mi az?

A meteorológiai előrejelzés szerint felhősödés lesz.

Mit törődsz vele?

Mit törődök vele?

Négy óra múlva felderítő repülésre kell mennem

- a gát másik oldalára. - Milyen másik oldalára?

A gát másik oldalára.

Mi a fenét érdekel?

Kezeket a paplan fölé, itt van Hedy Lamarr!

Búvárruhák kézbesítve.

Remek, köszönjük!

Aki seggbe akarja rúgni a németeket az kövessen!

Én megyek!

A partizánok csatasorba rendeződnek

és támadni fognak.

- Remek, nem? - De.

Az.

És...

micsoda egybeesés.

Martha!

Senki sem tud segíteni.

Nem lehet igaz.

Meg fogják ölni őket.

Mindenhol aknák...

Amikor az első autó felrobbant

a többinek esélye sem maradt.

Két perc alatt végük volt.

Állj!

Itt az eredménye az őrültségének.

Reméltem, hogy találkozni fogunk.

Csak egy valamivel találkoztunk.

És az a halál.

A partizánok

a sorozatos baklövéseinek köszönhetően

támadásba lendültek.

Most elégedett lehet.

Látom von Keist

soha nem fogjuk megérteni egymást.

Maga hisz a békében

én nem.

Emlékezzen a Führer szavaira.

"Béke csak irányítással lehetséges

ahogy az utolsó szó is

mindig a férfié."

Vissza a főhadiszállásra!

Az idő?

Indulhatunk.

Fordította: Bull

Te meg mit csinálsz itt, Petrowski?

Schneidert várom.

Egy levelet kell átadnom neki.

Most ment el.

Keressük meg.

Nézd meg az ajtót.

Hol van már?

Semmi.

Már két percet késett.

Ha az az idióta O'Connor cserben hagy

eltöröm a nyakát.

Ne aggódjatok, jönni fog.

Igen, de mikor?

Jól van.

Most O'Connoron a sor.

O'Connor hívja a bázist. Jelentkezz!

O'Connor kapitány hívja XO4-et.

O'Connor kapitány hívja XO4-et. Nem hallom!

Jelentkezz!

Nem hallom!

Miért mindig ugyanazt az átkozott gátat ellenőrizzük?

Repüljünk a Wehrmact fölé.

Na mit szólsz hozzá?

Ahogy akarja, uram. Menjünk!

Akkor gyerünk!

Kötszert.

Gyorsan!

Doktornő!

Üdv, O'Connor!

Gyerünk!

Ez jó móka volt, kapitány.

Majd megismételjük.

Egy óránk van az őrségváltásig.

Igen.

Ez egy 1937-es Westminster.

Gyerekjáték!

Szóval hölgyem?

Beszéljen.

Miről van szó?

Apám és a bátyám

itt vannak bebörtönözve, tábornok.

És?

Nem kellene meghalniuk.

Tényleg?

És vajon miért nem?

Fontos információim vannak az ön számára.

Nyisd ki, Sesame.

Oké.

A fiókok a D2, Y2 és V3.

Kapcsolja a Wehrmacht központját!

Sajnálom de nincs kapcsolat, tábornok.

A francba!

Használja a rádiót!

Riadóhelyzet!

Ki akarják rabolni a páncéltermet.

Küldje oda Kruger osztagát.

Megígérte, hogy elengedi

az apámat és a bátyámat, tábornok.

Majd ha visszajöttem.

Itt a kivégzendők teljes listája.

Mindenkin végrehajtják, aki elzárás alatt van.

Hol van Rollman?

Miért maradtál le?

Csak probléma volt a csomaggal.

Észrevettek!

Kifelé!

Mindjárt itt vannak.

Mit csináljunk?

Másfelé megyünk.

- De hogy jöttek rá? - Kérdezd meg őket.

Gyerünk!

Martha!

Azt hittem, hogy meg tudom menteni őket.

De...

már túl késő volt.

Hogy tehettél ilyen szörnyűséget?

Sesame és a többiek

az életüket kockáztatják az országodért.

Nem.

Sesame és Petrowski is bűnözők.

Csak a gyémánt érdekli őket.

Nem igaz!

Azért mondod, hogy magadat mentsd!

Nem, Kristina.

Nincs rá okom, hogy hazudjak

ez az igazság.

Nézd, bújj el gyorsan!

Értem jöttek.

Martha, meg fognak ölni!

Nem bánom.

Elfogadom...

Menjünk innen!

Felháborítóan viselkedett, kapitány.

Nincs rá mentség.

Most pedig elmagyarázná, hogy mi történt?

Rosszul viseli a magasságot, vagy mi?

Pilóta vagyok, uram

nem szerelő.

Mit tehetnék, ha elromlik valami?

- Kérdem én, ezredes... - Nem, itt én kérdezek!

A rádió, az iránytű

mind egyszerre megy tönkre?

Elég valószínűtlen

hogy mind ugyanakkor.

Tényleg hihetetlen.

Az bizony.

Ne nézegesse az óráját!

Ha valami nőcske miatt, majd megvárja.

Szóval uram mivel a műszerek nem működtek

egyszer csak a Wehrmact fölött voltunk.

Pontosan fölötte.

Nem ütköztünk nagy ellenállásba...

Nézze, ezredes!

Mi lenne, ha ma este 6-kor visszamennénk

és jól odacsapnánk nekik.

Elintézhetnénk a németeket.

Miről beszél maga?

Egyedül nem dönthetek.

Csak a főhadiszállás engedélyezhet ilyesmit.

Ezredes!

De ha mondjuk a rádió pont nem működne...

Tudja, kapitány

szerintem maga őrült.

Igen az vagyok.

Őrülten jó.

És maga miért nem?

Montgomery miatt.

Montgomery?

A tábornok Montgomery?

Igen, a tábornok Montgomery.

Egyedül akarja bezsebelni a dicsőséget.

Igen, szerintem is.

Mondja kapitány

tényleg olyan egyszerű lenne?

Igen, uram!

- Hová megy? - Elintézem a rádiót.

Mondtam, hogy maga egy őrült.

Értse meg, hogy a háború nem játék

hanem egy komoly ügy!

Azt hittem, hogy fontos a karrierje, tábornok...

Vagyis... ezredes.

Hé, oda nézz!

Teljes gőzzel előre!

Egy lány kiabál nekik valamit.

Rollman

az én hibám!

Bocsáss meg!

Rollman, bocsáss meg!

Erre, erre!

Szegény Martha.

Mit akarhatott mondani

ami nem ért volna rá később.

Gyerünk!

Akersloot 45 km.

Az még 40 perc.

Igen? O'Connor csak 6-kor jön

Hassler meg itt liheg a nyakunkba.

Igen, de sietnie kell, ha el akar kapni minket.

Csak 10 perc az előnyünk.

Ez őrület!

Hogy történhetett meg

hogy egy ilyen ügybe

keveredj?

Nem tudtam

hogy tolvajok és csak a

gyémántokat akarják.

Azt hittem

hogy ideálokért harcolnak.

Ideálokért?

Igen

ideálokért.

Az ideáimért.

Reméltem...

Olyan szörnyű és

annyira sajnálom

hogy becsaptalak.

Nem tudok tovább hazudni.

Nem az vagyok akinek gondoltál.

Az igazi nevem

Hannah Goldsmith.

Zsidó vagyok.

Tudom.

Mindig tudtam.

És mindig szerettelek.

Te vagy...

Te vagy a legjobb ember, akit valaha ismertem.

Hannah...

ahogy mindig is szerettelek volna hívni.

De nem volt hozzá elég bátorságom.

Ezért inkább csendben maradtam.

Belenéztem a szemeidbe

és láttam, hogy nem engem szeretsz

hanem az egyenruhám.

Melyik úton mennek a barátaid?

Nincsenek barátaim, csak...

csak te.

Rendben, indulás!

- Még 1 km, aztán balra, rendben? - Oké.

1 km és jobbra.

Jobbra?

Hallottad, hogy balra.

Jobbra fordulj, Rudolph.

Szóval

nem tudom, hogy mi a szokás itt Hollandiában

de Chicagóban

az összes résztvevőt

beavatjuk a terv részleteibe.

Így helyes.

De a végső részletekről csak én tudok.

Egyedül én ismerem őket.

Így a legbiztonságosabb.

De én...

Még valami, Rollman?

Jobbra fordulj, balra fordulj! Semerre!

Uram!

Szökött hadifoglyok vagyunk

a 14-es lágerből szöktünk meg.

Ennek megfelelően

kell kezelnie minket.

Ha szökött hadifoglyok

vagy partizánok lennének

tisztelettel bánnék magukkal.

De maguknak nincsenek eszméik

nincs lelkiismeretük

mert nem mások mint

bűnözők.

Ellopták a gyémántokat

amiket vissza akartam adni

a Holland kormánynak.

Ez lesz az első alkalom

amikor örömmel írom alá

a halálos ítéletet.

- Mindannyiukét! - Téved, tábornok!

A felesége mindent meg tud magyarázni.

Ha tolvajok lennénk

lelövethet minket.

De biztos lehet benne

hogy partizánok vagyunk.

Kérdezze meg a feleségét.

Tábornok!

Csak egy percre, kérem.

Rollman

most rajtad a sor.

Von Keist, ha szeretné visszaadni

a gyémántokat

a Holland kormánynak

és tárgyalni akar a partizánokkal

akkor van egy javaslatom.

Ha elenged minket

elintézem, hogy ne lőjenek

az embereire.

Természetesen

jó lenne.

De maga nem partizán.

Egy nagyon jó ajánlatot tettem

tábornok.

És csak azt kérem

hogy higgyen nekem.

Maga

parancsot tud adni a partizánoknak

hogy abbahagyják a tüzelést?

Hol van a rádió?

Rendben, hazudtam.

De soha nem mondtam, hogy hős akarok lenni.

Itt Amszterdam rókája.

Itt Amszterdam rókája. Vége.

Figyelj!

A pacsirta már nem csiripel.

A terv leállítva.

60 másodperc múlva leállítani.

A pacsirta meghalt.

Értem.

Igen.

A pacsirta halott.

Egy perc és befejezik a tüzelést.

Álljatok le!

Ne lőjetek!

Vissza!

Most már átkelhetnek a hídon.

Visszakapják az autót

és elmehetnek

rendben?

Uram!

Háborúban vagyunk.

Nem kételkedünk a szavahihetőségében

de

a következő másodpercben akár újra elkaphatnak

és a partizánok is megint lőni kezdhetnek.

Így gondolom.

Mit tegyünk?

Kell egy túsz, uram.

Természetesen

mi is adunk egyet.

Rendben, adok valakit.

Ne "valakit", uram.

A feleségét.

Rendben.

Nem hagylak el, Edwin.

Figyelj, Hannah!

A vonalainkon túl biztonságban leszel.

Néhány nap

és kapitulálunk.

Kevés az idő.

Drágám

nem akarok menni.

Ez parancs.

Kit hagynak itt túsznak?

Rollmant.

Így egész idő alatt kapcsolatban lehetek

- a partizánok központjával. - Remek.

Nemsokára találkozunk, barátom.

Tudod, hogy én vagyok az őrangyalod.

Igen, tudom.

El kell rejteni a teherautót.

Oké.

Rendben...

Nem az vagyok akinek gondolt.

Az én hibám.

Mindig a saját utamat jártam

és megtanultam, hogyan harcoljak az érdekeimért.

Amikor megszületett, kapott egy becsületes arcot

és hajlamot

ami hazuggá lett.

Akkor talán azt is tudja

hogy hol nőttem fel.

Mindenféle gettókban.

Mindent tudok a szegénységről

és, hogy az élet harc.

De honnan is tudhatná

Kristina von Keist, egy tábornok felesége.

Én támogattam az ügyet.

De egyszer választania kell.

Hisz valamiben egyáltalán?

Igen... a pénzben!

Csak a pénzben.

És ha tudni akarja

mióta harcolok érte...

15 éves koromtól.

Azért hozott magával, hogy megmentsen.

Nem igaz?

Nem.

Csak azért, hogy a férje betartsa a szavát.

Én nem vagyok tábornok.

Kész, Sesame.

O'Connornak 10 perc múlva itt kell lennie.

Ha jön, akkor megengedjük neki

hogy chicagói gengszterzenét hallgasson.

Arra harapni fog.

Az biztos.

Honnan tudja, hogy visszavonultak a németek?

Én nem kaptam ilyen hírt a központból.

Egy sráctól tudom uram, aki a főhadi- szálláson szolgál, a nővérem barátja.

Miatta mondta el...

Tudja, ezredes, a kollegialitás...

Még mindig süt a nap, uram.

Tényleg visszavonultak volna?

Gyerünk, uram ideje indulnunk.

Jó ötletnek tűnik, kapitány

talán meg tudjuk lepni őket.

Azok az idióták a parancsnokságon miért nem értesítettek.

Ezeknél még a gyalogság is többet ér.

Mit sétálgat itt még mindig?

Önre várok, uram.

Mi? Rám?

Igen, uram.

Mindenki önre vár.

Közeledik a konvoj a hídhoz.

500m-re vannak tőle.

Az egész terület

tele van partizánokkal.

Az ezredes kérdi

hogy menjenek-e át a hídon.

Mondja neki, hogy menjenek tovább.

Tegye le a fegyvert!

A Wehrmacht tábornoka vagyok.

Maga már nem tábornok.

Egy senki.

Csak egy koszos zsidónak a férje.

És azt hiszi, hogy

ez befolyásolja a rangomat?

A feleségéért és a bűntársaiért jöttem.

Kirabolták a főhadiszállás széfjét.

Azt is tudjuk, hogy az emberei elkapták őket.

Az egész bandát.

- Ők partizánok. - Tolvajok!

Nem partizánok.

Kinyitották a széfet és elvitték a gyémántokat

de a dokumentumok nem érdekelték őket.

Hol vannak?

Mindannyian tettünk engedményeket.

Megegyeztünk, hogy a katonáim szabad átjárást

kapnak a hídon és nem lövünk egymásra.

Ők partizánok.

Szerencsére tudom, hogy hol vannak.

Von Keist!

Adjon parancsot az embereinek

hogy nyissanak tüzet minden partizánra.

Én majd elintézem a gyémántokat és a dokumentumokat.

Nem.

Nem lövünk.

A szavamat adtam.

Tudja, hogy mit beszél?

Von Keist!

Adjon tűzparancsot az embereinek!

Nem.

Lejárt az idő.

Von Keist!

Adjon tűzparancsot az embereinek!

Megbízom

a partizánokban.

Be fogják tartani az egyezséget.

És az embereim

biztonságban vannak.

Az első járművek megérkeztek a hídhoz.

Lassan, nyugodtan haladunk.

Körülöttünk mindenhol

partizánok vannak.

Az első járművek lassan haladnak.

Minden a parancs szerint történik.

Eddig egyik oldalon sincs semmilyen tevékenység.

A hídon vagyunk.

Minden rendben megy, semmi aktivítás.

Az első járművek

most értek oda

a híd túloldalához.

Az ellenség betartotta a von Keist tábornokkal kötött megállapodást.

Szüksége lesz rá.

Itt nem vagyunk biztonságban.

És ha én nem akarom megmenteni magam?

Kristina.

Joe Mortimer!

Petrowski!

Nincs semmi esélyük!

Jöjjenek ki

aztán békésen elrendezzük a dolgot.

Hát persze

a szavát adja, igaz?

Két percet kapnak!

Bújjon el!

Fogd ezt!

Örülök, hogy itt vagy, Rollie!

Az őrangyalok sosem hagynak cserben.

Megőrült?

Maradjon itt, kérem!

Elnézést az előbbiért, Kristina.

Magáért aggódjon, ne értem.

Rendben.

Ne hallgasson rám, amikor bolondságokat beszélek.

Nem sok időnk maradt, pedig annyi mindet szeretnék mondani.

- Kérlek, mondd! - Hogyan?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem.

Annyira félek!

Ölelj át kérlek!

Nem akarok meghalni.

Ez meg mi?

Gyorsan a légvédelmi tüzérséget!

Gyorsan az autóhoz!

Gyerünk támadás!

Mozgás!

Szerezzünk lőszert

és segítsünk nekik.

És a gyémántok?

Kristinával elrendezzük.

Menj!

Állj!

A gyémántokat!

Nyissa ki!

Gyerünk!

Mozgás!

Átadom az üdvözletüket a tábornoknak.

Ő már előttem elment.

Nemsokára

találkozni fogok vele

a pokolban.

De, von Keist

velem ellentétben itt is a pokolban volt.

El kell mennünk innen.

Kristina...

Kristina!

Ne mozogj, Rollman!

Semmiség.

Pár nap és jobban leszel.

Nem, Joe.

Meg fogok halni.

Menj már...!

Nem kell a részed a gyémántból?

Én nem olyan vagyok mint te.

Tudom.

Tudom.

Te partizán vagy.

Egész idő alatt tudtam.

Tisztában vagyok vele

hogy a hazádért tetted.

- Megtennél nekem valamit? - Persze.

Amit csak akarsz.

Bármit.

Ha akarod a hátamon elviszlek Chicagóig.

- Joe. - Igen?

Ez nagyon fontos.

Ezek...

mikrofilmek a V1 és V2-ről

amit elhoztunk a Wehrmachtból.

Kérlek add oda...

A barátaidnak.

Rendben. Ne aggódj.

Tudod, Joe...

valami fontosat megtanultam tőled.

Azt, hogy a terv végső részleteit

csak én tudhatom.

Tudod én

örömmel dolgoztam veled.

Igen, nekem is

nekem is öröm volt veled dolgozni.

Teljes körű jelentést kérek!

Oda nézz!

Itt az ezredes.

Hogy visszük a gyémántokat Amerikába?

Van egy tervem, oké?

Nem fog emlékezni semmire.

Siess!

Űgy tűnik, hogy hazavágtuk a németeket.

Erre a műveletre még Montgomery is büszke lenne.

Igen, uram.

Köszönhetően ennek a fickónak, Randallnak...

Randall közlegénynek, uram.

A németek foglya volt.

Kiszabadította magát

és mögéjük került.

Mögéjük.

Felkapott egy géppuskát és lekaszálta őket.

Úgy potyogtak, mint a rothadt almák...

a fáról!

Igazi hős, uram.

Randall közlegény.

Igen emlékszem

Randall.

Az egész ország tisztelni fogja.

Katonai temetést érdemel.

Igen, uram.

- Őrmester. - Igen, uram.

Szállítsák a testet a főhadiszállásra.

Aztán katonai kísérettel az Egyesült Államokba.

Igen, uram!

Igen, uram... bizonyára...

Beleraktad?

- Igen! - Oké.

Maga holland?

Mindjárt gondoltam.

Akkor biztosan tudja az utat.

Természetesen.

Akkor miért kerül ekkorát

a reptérig?

Miért?

Egyszerű...

Így útba esik a

partizán főhadiszállás.

Tényleg?

Nem érünk rá megállni.

Késésben vagyunk.

Dehogy.

Szeretnénk mi is

leróni a tiszteletünket

Randall közlegény emlékére.

Azt hiszem

időt spórolunk

ha átadom amit Rollie rám bízott.

Valamilyen fotók, azt hiszem.

Az jó lenne.

De

így is fontos megtartanunk

a ceremóniát.

Ezek a fotók nagyon értékesek.

Igen, igen.

Csak éppen

nem eléggé.

Odaadom a képeket és kapunk

- 10%-ot!? - Mi?

A gyémántok a koporsóban.

Sajnálom, uram

az összes gyémánt kell.

Az a holland embereké.

Figyeljen! Ha mi nem lennénk

az a gyémánt már úton lenne Németország felé.

Úgyhogy jogunk van hozzá.

Ki kell fizetnie

10%-ot.

Emellett, ha meg akarja kapni a mikrofilmet...

Jól van, jól van.

Átadja a mikrofilmet és megkapják a gyémántok 10%-át.

Ragaszkodom a megállapodásunkhoz.

Én is.

Helló!

Álljon meg!

Menjen vissza.

Randall!

Maga halott!

Tehát még egyszer.

De uram, már elmagyaráztam.

Nézze, inkább fogja be!

Minél többször elmagyarázza, annál kevésbé értem.

Megszöktek egy német lágerből.

Végrehajtottak egy nagyon veszélyes küldetést

így a holland partizánok

visszakaphatták a gyémántokat

és nagyon fontos dokumentumokat.

Így van?

Igen, uram.

Anélkül, hogy bárki is tudott volna róla.

Vajon miért?

Mi csak a dolgunkat tettük, uram.

Most hirtelen jó fiúk lettek.

És miért volt szükség a cirkuszra

hogy Randallből hőst csináljanak?

Miért? Még mindig nem értem.

Randall anyja miatt, uram.

Randall anyja, őrmester?

Igen, uram.

Tudja

Randall édesanyjáért tettük.

Egy öreg hölgy, aki pénzügyileg

teljesen a fiától függ.

Félt, hogy valami történik vele.

Akkor ki gondoskodott volna

szegény édesanyjáról?

Így akartuk elérni

hogy a nyugdíját

egy kicsit megnöveljék.

Igen, csak 40 dollárt kap

szegény, öreg édesanyám.

Értem...

Vannak még fiatalemberek

akik gondoskodnak az anyjukról.

És mi a helyzet a jutalommal amit

a holland kormány adott a gyémántokért? Meggazdagodtak?

Mi nem tudunk ilyesmiről.

Soha nem is gondoltunk erre.

Örülünk, hogy segíthettünk.

Azt hiszem, így már minden tiszta, uram.

Igen, nagyjából.

Kíváncsi lennék, hogy a

hadbíróság mennyit adna ezért.

Elnézést uram, de...

Igen tudom, hogy nemzeti hősök.

Ha hadbíróság elé kerülnének

a közvélemény felháborodna.

Ezért nagyon csendben lezárjuk az ügyet.

Most pedig felállok

és

tisztelgek önök előtt.

Na mi volt?

Minden oké.

Tudsz a következő tervről?

Igen, a Chicagói bank.

Szóval van egy bank Chicagóban...

Egy pillanat, barátaim.

- Én kilépek. - Mi?

Ennyit jelent neked a csapatmunka?

A háborúnak vége

és bennem is helyreállt a béke.

Kristina von Keist

lefogadom, hogy miatta.

Viszlát, fiúk!

És...

Sok szerencsét!

Ez bizony

a tehetség elfecsérlése.

Igen, nagy kár érte.

Eljöttél hozzám

hogy láss.

Eljöttem, hogy megtaláljak egy nőt

és örökre elbúcsúzzam tőle.

Igen.

A neve Kristina von Keist.

Elengedjük

és ő soha többé nem tér vissza.

Új útlevél, régi név.

Hannah Goldsmith.

Ő az a nő akit kerestem

és akit nem akarok többé elveszíteni.

- Ó, Sesame! - Mi?

Sesame?

Ne mondd, hogy ismered azt a fickót.

Nem volt annyira rossz fiú.

Akárhogy is

de része volt az életemnek

ahogy Kristina is a tiédnek.

De elfelejtjük őket.

Mit szólsz hozzá

Hannah?

Igen, Joe!

Elfelejtjük!

Elfelejtjük!

Magyar szöveg: Bull - horrorfreak -