Original subtitles

Elnézést kérek.

- Miért? - Miért?

Ez egy kifejezés.

Csupa fül vagyok.

- Kezdd te! - Nem.

Te!

Sosem sikerül jól.

Nem bírjuk ki végig.

Egyszer sem, 34 év alatt.

Mindamellett

még sosem csináltuk korábban.

De, csináltuk,

külön-külön.

De sosem együtt.

Mindig jól indul.

Normálisan indul,

mint ahogy másoknál. Gondolom.

Bár nem tudjuk, mások hogy csinálják.

Mi hagyományosan csináljuk.

Igen, hagyományőrzők vagyunk.

Néha kicsit unalmasak is.

Tényleg? Gondolod?

Igen?

Igaz. Nem csinálunk semmi különlegeset.

A nejemnek fontos az időbeosztás és a szabályok.

Mindig 19:00-kor kezdünk.

- Túlzol. - De, így van.

- Nem. - De igen.

Ideges lesz, ha későn kezdünk.

Ami igazán különös, doktor úr,

az az, hogy az év többi része könnyű.

Gyerekjáték.

Bár az év többi részében nem csináljuk.

Igaz.

Nem, kizárólag csak

- karácsonykor. - Karácsonykor.

Mit?

Hogyhogy mit?

Mit nem csinálnak?

Hát azt.

Ne vakard!

Sebes lesz.

Karácsony előtti pikkelysömöre van, ami megkeseríti az életét.

Szeptember van.

Igen! Már csak három hónap van hátra.

A nejem azt hiszi...

Meggyőződésem.

A feleségem meggyőződése, hogy el vagyunk átkozva.

Miért gondolja ezt?

Minden évben történik valami,

és sosem fejezzük be együtt a szentestét.

Soha.

Mindig történik valami éjfél előtt.

Kezdd a szüleiddel!

Nem.

Beszélj a szüleidről, vagy én fogok!

Régi sztori.

Az első karácsonyunkról. Ünnepeltünk...

A szüleimnél. Ami azt illeti...

Bocsánat! Mindig ott ünneplünk.

A szüleimnél.

Jöttek volna az enyéim is. Hoztak volna fatörzs tortát.

De...

Vigyázz!

Karácsonyi Kiborulás

Azonnal meghaltak.

Akkoriban kevesen használtak övet. De már rég volt.

Gyakran megesik, sajnos.

Mindenre azt mondja, hogy véletlen.

Elgondolkoztunk, hogy talán van összefüggés.

Összefüggés?

Minden évben történik valami éjfél előtt.

Hallott a helyi családról,

akik ételmérgezést kaptak szenteste?

Egyáltalán nem.

Mi voltunk azok.

Sandrine terhes volt, úgyhogy duplán megijedtünk.

Ő a legidősebb gyerek.

Két lányunk van, és egy fiunk.

Akkor rendeltem

először kaját.

Mindkét csuklóm eltört munkába menet.

Elcsúsztál a tükörjégen.

Történnek balesetek.

Micsoda véletlen!

Ne ájuljon el!

Lélegezzen! Lélegezzen mélyeket! Így!

Ez undorító! Nem megy!

Erre, asszonyom!

Charlotte!

Mindjárt jövök, apa.

Jövök, anya.

Bevittek minket a helyi kórházba.

A mentőben elfolyt Sandrine magzatvize.

Szerencsére jó helyen volt.

Sosem derült ki, mi okozta a mérgezést.

De igen!

Az orvosok említették a füstölt lazacot.

De miért mindig velünk történik valami?

És ezért nem betegedett meg Charlotte.

Ő a fiatalabbik lányunk. Vegetáriánus.

Vegán. Egy fokkal jobb. Nem probléma a házigazdának.

Nagyon érdeklik az aktuális problémák,

nem vesz új ajándékokat,

nem eszik libamájat, sem húst.

Rosszul van attól, hogy a túlfogyasztás megöli a bolygót.

Igen, az öccse,

aki a szöges ellentettje, imádja cukkolni. Nem tudja megállni.

De attól még

közel állnak egymáshoz.

- Imádom. - Én is.

- Nagyon jó. - Finom.

Simone, a pástétom mennyei!

Nem pástétom, hanem libamáj.

Bánhatod, hogy kihagyod.

- A rákot? - Charlotte!

Ne kezdd, kérlek!

Már attól beindulok, ha elképzelem, ahogy megtömik

a libák torkát.

A begyüket.

- Begerjedtem! - Begy.

Ne kezdd, kérlek!

- Csak tíz másodperc. - Elég!

Finom begy.

Grosse begy. Gut!

Ez valami vicc?

Nem vicces.

Elmész?

Csak cigizni.

Majd én megeszem Charlotte libamáját.

Tíz másodperc állatkínzás!

- Charlotte! - Gyilkos! Kitömöm a begyed!

Nyeld le!

Elég!

Végül sikerült szétválasztani őket.

De Stéphane-nak el kellett mennie. Megivott egy üveg pezsgőt,

amitől felpuffadt.

Totál felpuffadt.

Nagyon felpuffadt.

Nem untatjuk a sztorijainkkal?

Egyáltalán nem.

Mit mondjunk még el?

Jean-Paul és az anyád esetét!

Emlékszel?

Nem tudom, mitől olyan vicces...

Jean-Paul a vejünk, Sandrine férje.

Kedves fiú.

Kedves és türelmes.

A türelem megtestesülése!

Igaz, az anyám nem bírta Jean-Pault.

De abban az évben megmondtam neki,

hogy hagyja békén. Nem ő tehet róla, hogy Jérôme kancsal.

Puszta véletlen.

Jó estét!

Még mindig együtt?

Nehéz elhinni.

Neked is boldog karácsonyt, Simone!

Ne! Én négyet adok!

- Boldog karácsonyt, nagyi! - Nincs puszi!

Rémes kötőhártya-gyulladásom van.

Nagyon viszket. Folyton vakarom.

Kezdhetjük.

Hogy mondjátok, hogy hagyomány?

Hagyomány.

Te jó ég!

Nem nyertem.

Megesküdtem volna, hogy kilencet vettem.

Anya!

Mi van? Figyelmetlen voltam.

Nyertem! 15 euró!

Ügyes vagy!

Elég lesz a pezsgőre.

Az én ajándékaimat bontjuk ki először.

Kezdhetjük.

Majd meglátjátok.

Sok pénzt költöttem.

- Anya! - Kösz, nagyi!

Már emlékszem. A hentesnél hagytam egyet.

Kösz, nagyi.

Mi ez?

Borhőmérő.

Hát nem szuper? Tök hasznos!

Nagyon eredeti.

Még nincsen?

Nincs.

Köszönöm, Simone.

- Kösz, anya. - Hát nem szép?

Nathalie!

Majd hozok én, Nathalie.

Mindent te csinálsz.

Köszi, Jean-Paul!

Apa, az egy gyertya!

Teljesen ki van ütve.

Szóval a nagyi szomjas, mi?

Viszünk neki inni.

Az a fiú olyan lassú!

Befelé!

Csak egy kicsi.

Ital a hölgynek.

Na végre!

Igyunk rád, Simone!

- Rajta! - Boldog karácsonyt!

A Mikulás és a Mikulás belepisilt Simone nagyi poharába.

A gyerekek olyan bolondosak.

Ugye nem?

Micsoda képzelőerő!

Jean-Paul, bár kedvellek, ez azért túlzás.

- Ugye nem? - Csak egy kicsit.

Nos, Jean-Paul,

vert már össze egy idős hölgy?

Ma este össze fog.

Nagyi, ne!

Elment az esze!

Te és a kancsal fattyad!

Zsémbes vén tyúk!

Az nem a Mikulás! Hanem apu és apu!

Beletette a lomposát a nagyi pezsgőjébe.

Sosem kedvelt!

Semmi baj.

Boldog húsvétot!

Anya kidobta őket. Nem tudtuk lecsillapítani.

Lefeküdt aludni.

Mi pedig hazamentünk.

Mellesleg Jérôme így tudta meg,

hogy a Mikulás nem létezik.

Maradt még időnk?

Igen.

Meséljünk Charlotte ajándékáról!

Rendben!

Annyi van, amiből választhatunk!

Már nem emlékszem, melyik évben,

de meg akartuk lepni Charlotte-ot.

Ajándékellenes.

- Már mondta. - Tényleg?

Abban az évben békült ki anya Jean-Paullal.

Megszületett a második gyerekük.

Egy drága kisfiú.

Pont amire anya vágyott. Megőrült érte.

Milyen szép szemed van! Mint Jean-Paulnak.

Nem eszel?

A sodóban van tojás. Nem vegán.

Jérôme, menj, játssz máshol!

Még egy pezsgőt?

Csak ha nem volt benne pisilő.

Meghúztam a nyakam a pezsgő kibontásakor.

A dugó eltalálta az orrom.

Az üveg megcsúszott a mosogatón.

Újabb véletlen.

Charlotte ajándéka!

Mondtam, hogy nem kérek.

Ugyan már!

Remélem, a doboz újrahasznosított.

Gyerünk!

Egy cuki kiscica!

Hát nem édes?

Tiszta szőr leszek.

Mind adtunk bele.

Főleg én. A kis nyavalyás egy vagyonba került.

A nővéred ötlete volt.

Nagyon sokáig agyalt rajta.

- Fontos vagy neki. - Felelőtlen vagy!

Egy kutya, komolyan?

Hogy kezeljem az érzelmeit? A sajátjaimat sem tudom!

Én 23 négyzetméteren lakom, nem a kertvárosban

egy nagy házban három gyerekkel.

Már 15 éve!

Nem eszel állatokat. Szereted őket.

Szabadon szeretem őket, nem pórázon, háziállatként.

Jó társaság lesz. Olyan magányos vagy.

Micsoda egy ribanc vagy!

Utálod, hogy szabad vagyok,

gyerekek nélkül, akik közül az egyik bandzsa.

Ne mondd ezt!

Szívd vissza!

Sandrine! Hagyd abba!

Engedd el!

Eressz el! Megölöm!

Basszus!

Edd meg a rohadt kutyát!

Ez nem kutya, hanem Jérôme!

Sandrine-t traumatizálta,

hogy eltörte a fia állkapcsát.

Szerencsére még tejfogai voltak.

Szegény már úgyis kancsal volt.

Eszembe jutott valami.

Jérôme

szenteste született.

Igen.

Az ételmérgezésesen.

Igen. És?

Ez!

Véletlen volt?

Kezdesz elkalandozni.

Koncentrálj!

Mindennel próbálkoztunk.

Még vakációzni is elvittük a családot egy napos helyre.

A D-vitamin és a tengeri levegő miatt.

Hátha jót tesz a környezetváltozás.

Mivel elég sokba került, úgy döntöttünk, hogy kivételesen

nem veszünk ajándékokat.

Mire készül?

Reménytelen. Üzenni akar azzal, hogy késik.

Úgy örülök, hogy a csajod vagyok.

Én is annak, hogy a pasid vagyok.

Charlotte Lambert-t várják a Sunset Airnél.

Mit művelsz, Charlotte? Lekéssük a gépet!

Nem szereztél kutyaszittert?

Szenteste?

Így is hatalmas lesz a karbonlábnyomom miattatok.

Nehezebb a megengedettnél. Fel kell adnia.

Tegyem a fiamat a raktérbe? Megőrült?

Gyerünk, add fel!

Utazzon rögtön a futóműnél, mint egy migráns!

A bolhából elefántot csinálsz.

Ne idegesítsétek fel magatokat, ti dinkák!

Te hallgass!

Ugyan mit számít pár deka?

Szépen kérem!

Sajnálom, nem lehet.

Charlotte, az csak egy kutya.

Nincs egy jó nagy ketrecük

a nővéremnek?

Mivel vannak gyerekei,

túlsúlyos a segge!

Inkább irigyeljenek, mint hogy szánjanak, te csontkollekció!

Azért vagy szingli, mert olyan veled a szex, mint egy velős csonttal.

Mit mondtál?

Azt mondtam, velős csont vagy!

Egy nagy velős csont!

- Szent ég! - Velős csontnak hívott.

A „velős csont” túl sok volt neki. Elfajult a helyzet.

Stéphane barátnője rosszul viselte, úgyhogy elment.

Hogy is hívták?

- Céline. - Céline.

Nem tud megállapodni. Mindegyikből hiányzik valami.

Úgyhogy lekéstük a gépet.

Stéphane-t kivéve.

- Lehet, hogy önző... - Nem, leleményes.

Ezért sikeres.

Meglógott, és felszállt.

Jól telt a karácsonya.

Kilenc szabad ülés a gépen, öt szoba a szállodában.

Két perc maradt.

A lényegre térek. Már majdnem ott vagyunk.

Rajta!

A tavalyi karácsony mindent vitt.

Pedig olyan jól indult. Minden tökéletes volt.

Még havazott is.

Karácsonyi varázslat.

Ne a Mikulást!

Gyerünk, Sandrine!

Tudom, a csípőd.

Hol vagyok?

Otthon, anya.

- Jó reggelt! - Boldog karácsonyt!

- Hideg van! - Fázol?

Hadd takarjalak be a takaróval, amit neked vettem!

Tessék!

- Jó reggelt! - Igen, papa.

Gyere, drágám!

Megyek!

Teszek még egy rönköt a tűzre.

Minden jól ment. Nem volt semmi gikszer.

Látod?

Aki először talál el valakit, az nyer!

- Mindjárt éjfél, és senki sem ment el. - Csak képzelődsz.

Nem vagyunk elátkozva.

Épphogy mellément.

Gyerekek,

mindjárt éjfél van.

Tizenegy...

Tíz...

Jól van, apa, anya, várjatok!

Nyolc...

Néha azt kívánom, bárcsak csendben elszenderülnének.

Jobb gyorsan távozni, hogy a gyerekek ne szenvedjenek.

Négy...

Mindjárt.

Annyira fárasztóak!

Én kívántam! Az egész az én hibám!

Ne feledd, azt mondtad, csendben!

Csendben, szerelmem.

Köszönöm. Tessék, drágám!

Kösz.

Parancsoljon!

Elnézést...

mit várnak tőlem?

Meghallgatnánk a véleményét,

és hogy mit tanácsol...

Vessen véget az átoknak!

Nem hiszek a karácsonyi átokban.

Nem hisz benne?

Csak beképzelik.

Ezek nem képzelgések, hanem tények!

Ez a rideg valóság!

Na de mindegy. Láttam, hogy máshol jár. Untattuk.

Esküszöm, hogy nem.

- Hetven? - Kétszer 70.

Rángatózott a lába!

Amikor odanéztem,

láttam, hogy épp felébred. Elszundított!

Ezt is csak képzeli.

Mondja inkább, hogy őrült vagyok!

Nos, talán kipróbálhatnák...

hogy nem ünnepelnek.

Akkor biztos nem történne semmi.

- Viszlát! - Sok sikert!

Ne ünnepeljünk? Ennyit mond 140 euróért?

Látod? Értelmetlen volt.

Felgyújtottuk a szüleimet. Mindent meg kell próbálni.

Ehhez nem agyturkász kell.

Ha nem ünneplünk, depis leszek, ha ünneplünk, szorongok.

Micsoda szerencse!

Én vagyok az egyetlen épelméjű a családban.

Hát persze.

Szerinted is őrült vagyok!

Nem ezt mondtam. Vagy ünnepelünk, vagy nem.

El kell döntenünk.

Talán mégis igaza van a dilidokinak.

A tapétát le kell cserélni.

Balszerencsét hoz, ha a szobájukban alszunk.

Gondolj bele, lehet,

hogy az idei karácsonykor

mi következünk.

Hagyd abba!

Megijesztesz.

És a tapétázás előtt

átvihetnénk az urnát máshová.

Jó éjt, anya!

Jó éjt, apa!

Ezt is abba kéne hagynod.

Ez jobb? Vagy ez?

Így.

Nem, az ez előtti. Ez homályos.

Melyik előtti? Az ez előtti? Vagy az ez előtti?

Azt hiszem, tisztább volt, amikor azt kérdezte:

- „Ez jobb?” - Melyik előtt?

Ez előtt? Vagy az előtt?

Ez tiszta vagy homályos?

Homályos.

- Ez most nem tiszta. Mármint, amit mond. - Nem.

Az előbbi jobb volt.

Elkészül karácsonyra? Vagy előtte?

Idén én leszek a házigazda. Szemüveg nélkül a receptek...

Igyekezni fogunk. Szép napot!

Micsoda szépség!

Ne, csak őt ne!

Szia!

Helló!

- Ritkán látlak. - Sokat dolgozom.

Annyira hiányoznak a szüleid!

Nem érek rá.

Főleg André. Elbűvölő ember volt!

Az anyád nem volt könnyű eset.

Mondhatok ilyet, ugye?

Biztos nehéz lehetett

beköltözni a házukba.

- Így olyan, mintha velük lennétek. - Pontosan.

Micsoda tragédia!

Szerencsére aludtam, mikor történt.

Az egész környéket megrázta. Folyton erre gondolok.

Főleg ebben az évszakban.

Nagyon izgatott vagyok,

mert most először én leszek a házigazda.

A lányom eljön Ausztráliából a férje családjával.

Végre találkozom az unokámmal.

Csodálatos!

Épp itt az ideje! Már 18 éves.

Elvégre Ausztrália elég messze van.

Nos, köszönök mindent.

Na és nálatok mi lesz? Ünnepeltek vagy sem?

Muszáj tennünk valamit. Húzzunk fel kerítést!

Valamit, ami távol tartja.

- Hol vagy? - A hálószobában!

Mit csinálsz?

Azt mondtad...

Felejtsd el! Nézd, mit találtam!

Bangus mester?

„A nagy látó és gyógyító.

Megoldja a legrosszabb gondokat is:

házastársi viszályt, elhízást, szerencsejáték-függőséget.”

Elég eklektikus.

Olvasd el az utolsó mondatot!

„Védelem átkok ellen.”

„Ördögűzés.”

A siker 100%-ig garantált.

Házhoz is jön. Vasárnap is.

Nem azért jön, hogy megvegye a házat.

Bangus mester.

Jó napot, mester!

Üdv!

Délelőtt alaposan kitakarítottam a házat.

Hallanom kell a ház rezgéseit.

A szüleimnek szereltük fel a vége felé.

Le kell szerelni.

Szuper problémás lesz szétszerelni.

Ez nem az eredeti matrac.

Vettünk egy újat a hátam miatt.

És az utolsó.

Szinte sosem jövünk be ide.

Raktárként használjuk.

Ez ki?

A kicsi én vagyok.

- Mellettem pedig... - Nicole.

Engem kérdezett.

A nővérem. Évtizedek óta nem láttam.

- Harmincnégy éve. - Hadd beszéljek én!

Idegesítő vagy.

Egy nap fogta magát, és lelépett. Egyedüllétre volt szüksége.

Mindig is szeretett utazni.

Úgyhogy nem tudom, most hol van.

Brazíliában. Régen oda vágyott.

Tudja, hogy megy ez. Tartottuk a kapcsolatot, de már nem.

Sosem volt családcentrikus.

Tényleg?

Én jobban ismerem.

Ha együtt a család,

jobb a karácsony.

Még a szüleink temetésére sem jött el.

Képzeld el, ha velünk karácsonyozna!

Ki tudja?

Az utcák tele vannak csomagokat cipelő emberekkel...

Kapcsold ki, kérlek!

Szerintem örülnének.

- Mi? - Hogy megismerhetik a nagynénjüket.

Ennyi idő után.

Hagyd abba! Nem tartottuk a kapcsolatot. Fel sem ismerném.

Nathalie!

Mi az?

Csak hogy tudd, tíz nap van karácsonyig.

Mintha nem tudnám.

Nem szólhatunk az utolsó percben.

Kinek?

Sandrine-nak, Charlotte-nak és Stéphane-nak.

És az unokáinknak.

Még nem döntöttem, jó?

Helyesen döntöttél.

Büszke vagyok rád.

Mind azok vagyunk, anya.

Igen, Nathalie, büszkék vagyunk rád.

Indira örül, hogy itt lehet.

Megértitek, hogy idén miért nem gyújtjuk be a kandallót.

Persze, anya.

Az első karácsonyra

nagyapa és a nagyi nélkül.

Várj egy percet!

Alacsonyan repül.

Miről beszélsz?

Nagyon alacsonyan repül.

Földre!

Földre!

Mi az? Mi a baj?

Ez rettenetes!

- Mi a baj? - Karácsonyoztunk!

Mind meghaltunk!

Hová mész?

A kanapéra.

Nem karácsonyozunk. Szólok a gyerekeknek.

Mit csinálsz?

Azt hiszed, nem ismerlek? Nyisd ki!

Nathalie, nyisd ki!

Fárasztó vagy.

Nagyon.

Rettenetesen!

Nem fogom megsütni.

Rettenetesen!

Csak néztem!

December 24.

Korán felkeltél.

Igen.

Ki az?

Sandrine.

Dühös?

Tudod, hogy milyen.

Mind elmennek vacsorázni, kivéve Charlotte-ot.

Ő örül, hogy egyszer kihagyhatja.

Én megyek.

Ilyen későn már hazamehet.

- Boldog karácsonyt, Lambert asszony! - Neked is.

Komornak tűnik a házatok díszek nélkül.

Nem ünnepeltek, igaz?

Szemfüles vagy.

De megértem.

Nekem is ki kell vernem a fejemből.

Itt vannak! Annyira boldog vagyok!

Ha unatkozol, gyere át pezsgőzni!

Vagy fatörzs tortát enni!

Ne aggódj, nincs kandallónk.

Mit csinálsz?

Elmegyünk a thai étterembe, amit úgy szeretsz.

Nem.

- De. - Nem.

De!

Jaj, ne!

Ne! Azt mondtam, nem!

Nem akarom ezt!

Ugyan már, drágám!

Nem akarom ezt!

Nem hallak titeket!

Nem hallak titeket!

Nem hallak titeket!

Drágám, szedd össze magad! Higgadj le!

Megtanultuk németül, hogy könnyebb legyen neked.

Én egy csendes estét akartam!

Megmondtam. Többször is!

Hagyd ezt a butaságot az átokról!

Le a kereskedelmi ünnepekkel!

Azt hittük, örülni fogsz.

Ez őrület.

Ne akadj ki ennyire!

Ülj le, nyugodj meg!

Lélegezz a rekeszizmoddal! Ez csak egy kis kifakadás volt.

Mi ez?

A gyerekek.

Meg akartak lepni.

Ez az enyém?

Milyen szép!

Ma reggel rajzolták őket.

Szép színesek.

Mi ez?

A nagyi és a nagypapi, ahogy elégtek.

- Nem nézted meg? - Nem hasonlítanak rájuk.

Köszönöm, édesem.

Anya, hadd mutassam be Monicát!

Egy olasz. Ilyen sem volt még.

Úgy egy hete ismerkedtünk meg.

Una piccola hete.

Egy hét egy élet! A neten ismerted meg.

Jól van, elég!

Nem beszél franciául, de érti a lényeget.

Apropó, emozione.

- Készüljetek! - Mi az?

Egy, kettő, három!

- A pulykám! - És kiolvadt.

Anyátok a pulykák királynője.

Miért nem csíped ki magad?

Jó, rendben...

Arra indultam.

Ez a sok emozione!

Szeretlek.

Figyelmeztetlek titeket,

ha valaki meghal ma este,

az nem az én hibám lesz.

Megijeszted a gyerekeket.

Valaki már meghalt, nem?

Charlotte!

Ne kezdd!

Nyugi!

Apu, ki hal meg ma este?

Senki sem hal meg.

Add ide azokat!

Drága Nathalie!

Ismét együtt töltjük a karácsonyt.

Várj, ettől kiborulok. Nem használnál más szót?

Anya!

Milyen csökönyös!

A karácsony karácsony.

Ismét együtt töltjük a

tuftufot.

- Az jó? - Tökéletes.

Tuftuf?

Ha nem ünnepeljük meg a tuftufot,

az a vereség beismerése lett volna.

A gyerekekért.

Ezért hát együtt vállaltuk a felelősséget,

hogy ez a karácsony...

Bocsánat!

Hogy ez a tuftuf

egy...

Tökéletes tuftuf legyen.

Így van!

Egész este visítani fog?

Mit mond?

Contenta. Örül, hogy megismerhet.

Köszönöm, de a nevem nem „Sardine”, hanem Sandrine!

Olasz, nem süket.

Amilyen hangos, nem vagyok benne biztos.

Hol marad a női szolidaritás?

Csak irigyled a testét.

Ne gyere a súlyommal!

Elég, lányok!

Bocsi!

Az idei ünneplésre

kidolgoztunk

egy konfliktuskerülő stratégiát.

Monica!

Gyerünk! Vegyél egyet!

Sandrine!

Fiúk! Jean-Paul!

Egy nagyot akarok.

Így mindenki tehénnek érezheti magát.

Maradj már!

Szóval!

Ha bármikor

úgy érezzük, hogy kezd feszült lenni a hangulat, mit csinálunk?

Megrázzuk a csengőt!

Ami azt jelenti,

hogy elég volt.

Nem öljük egymást.

- Megígéritek? - Megígérjük!

Ma este, Nathalie,

senki, de tényleg senki

nem hagyja el a házat éjfél előtt,

bármi is...

Történjék!

Mindent ért.

Nyolc óra van.

Éjfél.

Négy órát kell kibírni.

Mi ez?

Elég! Felzaklatjátok Auguste-ot.

Semmi baj.

Csak kiment a biztosíték, drágám.

Nem működött a csengő.

Nyitva volt az ajtó.

Meglepetés la mammának.

A nagynéni, sistera de mamma.

Nicole?

Ennyire megváltoztam?

Hogy kerülsz te ide?

Boldog karácsonyt!

Ne!

De igen!

Az én Ninim!

Az én Nanám!

Az én Nanám!

Édesem!

Add a kezed!

Egymás karjaiba estünk.

Jól vagyok.

Csak horzsolás. Jól vagyok.

Semmiség. Ügyetlen voltam!

Az én Nanám!

Az én Ninim.

Közel állunk egymáshoz.

Jól van, ne sírjunk!

A mi korunkban ne!

- Mikor érkeztél? - Reggel. Párizsba.

Egy csomót vártam a poggyászomra.

Aztán taxiztam az állomásra.

Két órát vonatoztam Angoulême-be.

Aztán taxival tovább Jarnacba.

Hulla vagyok.

És durva jetlagem van.

Ezt te szervezted meg a hátam mögött.

Igen!

Ti pedig a bolondját járattátok velem.

Pocsék itt az idő.

Ez nem Rio.

És Antonin...

A villámtrükk.

Parádés belépő volt.

Én csak az idejutásodat intéztem.

A mennydörgést és a villámot nem.

- Az csak véletlen volt. - Olyan nincs.

Jól van, hadd mutassam be a gyerekeimet!

Ne, várj!

Antonin már mesélt róluk.

- Te! - Igen, én.

Te vagy

Sandrine.

A legidősebb.

Igen. Jó vagy!

És te vagy

Charlotte.

Charlotte, igen.

A vegán második gyerek.

Igen.

- Ő a kutyám, Auguste. - Szia, kutyus!

És te vagy...

Te vagy Stéphane.

A legfiatalabb, a Don Juan.

Más néven kanos kutya.

Én pedig Jean-Paul vagyok. Sandrine férje.

És mellesleg a családi Mikulás is.

Nem mellesleg, főként!

Ők pedig Joël és Jérôme, a kis két lábon járó csontvázaink.

Sziasztok!

- Te ki vagy? - Én?

A nagyitok nővére.

Ránézésre meg sem mondanátok.

És ki a másik néni?

Nincs másik néni. Csak egy van.

Van egy kis...

A szünet után lesz a második műtétje.

Sandrine-nel nem akartuk...

Megkímélünk pápaszem múltjától.

Monica, a barátnőm. Vagyis egy barát.

Az idei.

Örülök, hogy tudsz olaszul. Én un poquito küszködöm vele.

Imádja az egzotikus dolgokat, de pocsék a nyelvérzéke.

Bejártam Olaszországot. Boldogulok.

Nem mondod?

Nos, én Antonin vagyok

Angoulêmóból.

Hogy hívnak?

A neve Nicole.

Nem, Nicole a múlté.

Már túl vagyok rajta.

Végeztem vele!

Rióban úgy hívnak, hogy Miss Csillám.

Hívjatok Csillám néninek!

- Helyezd magad kényelembe! - Lezuhanyoznék.

- Hozná valaki a csomagom? - Szolgálatodra!

A tiéd.

- De kedves! Nem kellett volna. - Nem Rióból vannak.

Egy fickó árulta őket a taxiknál.

Megesett rajta a szívem. Végül is karácsony van.

Ez kedves tőled.

Tedd vízbe őket! Most azonnal!

Jól van. Jöhet a bőrönd.

Vagy egy tonnás!

- A fehérneműm. - Butus.

Várjatok!

Charlotte, kapd el!

- Örülsz, anya? - Annyira menő!

Kibontsam a pezsgőt?

Bonts ki, amit akarsz!

Figyelmeztetlek, nagy a rumli. Lehet, hogy egy kicsit...

Vagy mégsem.

Ez... Te teljesen...

Semmit sem tudtam.

Ez a meglepetés lényege.

Fura újra itt lenni.

Nem akarták átalakítani a szobát.

Így őrizték meg az emléked.

Tudom.

- Néha felhívtuk egymást. - Hogyne.

Szóval úgy döntöttetek, hogy beköltöztök?

Vacilláltunk. Nehéz volt az eladásra gondolni.

A gyerekek nagyon megszerették.

Rengeteg emlékünk köt ide.

Rengeteg.

És tágasabb, mint az angoulême-i lakásunk.

Fokozatosan kell majd felújítanunk. Hatalmas ház.

A fürdőszoba még mindig ugyanott van.

Látod?

Szóval matektanár vagy?

Így van.

A gimi óta a kedvenced.

És te? Úgy hallom, szemüvegeket árulsz.

Igen, optikus vagyok.

Okleveles!

Ölelés?

Hármas ölelés?

- Igen! - Gyerünk!

Jó újra együtt lenni, megérinteni,

élőben látni.

Őszintén szólva, nehéz volt ennyi éven át távol lenni.

Nem mintha sosem hívtunk volna meg

eleinte.

A parfümöd sem változott.

Igen, nem változtam.

Mondd csak!

Könnyű volt meggyőzni?

Azonnal válaszolt az üzenetemre.

Szerencsés vagy. Mit mondtál?

Hogy nem vagy jól, és...

Miért mondtad ezt? Jól vagyok.

- Nem beszéltél Bangus mesterről? - Dehogyis.

Nyugi!

Jól van.

Nem akarom, hogy a gyerekek azt higgyék, elmennék olyan messzire.

Csak te hiszel abban az ostobaságban.

Fontosnak tűnt, hogy találkozzatok, és a gyerekek megismerjék.

Igen.

És tudod,

Csillám nénit lehetne Business Class néninek is hívni.

Megkíméltem 11 órától a turistaosztályon.

Hűha! Az sokba kerülhetett.

Honnan tudja, hogy matektanár lettél?

Chateltünk, amíg szervezkedtünk.

Ülj le, Joël!

Meddig készülődik?

Nyugi, anya!

A pulykám nem vár.

Hagyd abba!

Itt van!

Csillám néni!

Káprázatos vagy!

Az olaszok született divatszakértők.

Nem tetszik a ruhám?

Miért nézel így?

De, remeknek találom.

Csak egy kicsit...

Rövid?

Ezt a szót kerestem. És hivalkodó is.

Na tessék, a kishúgom megmondja, hogy öltözködjek.

Nem igazán illik egy korodbeli nőhöz, sem a karácsonyhoz.

Ne rugózzunk a ruháján!

A kornak ehhez semmi köze.

Minden a személyiségről szól.

Igen, egy kicsit rövid. De kit érdekel?

Én imádom!

Anyu, miért öltözött ugyanúgy a két néni?

Hagyd abba!

Kancsal vagy. Érted?

Duplán látsz.

Ilyen egyszerű!

Ne kiabálj vele!

Direkt idegesít.

Jól van, gyerekek,

hozzátok a játékaitokat!

Hová tegyem az ajándékaimat?

A fa alá.

Már névtáblák is vannak.

Tavaly legót kaptam.

Nem nekem szánták.

Mi az?

Semmi.

Abban vannak?

Ebben van anya és apa?

Igen.

- Itt történt? - Igen.

Hogy lehetséges ez?

Talán, ha itt lettem volna...

Úgy sajnálom,

hogy nem voltam itt elbúcsúzni.

Én megértelek. Nincs miért rosszul érezned magad.

Az utolsó pillanatban szóltál.

Dehogyis, szóltam, amint tudtam.

Nem könnyű egy ilyen hívás.

Nem tudtalak elérni,

ezért írtam üzenetet.

Azt írtam: „Válaszolj! Sürgős!”

Akkor hívtál vissza.

- Tényleg? - Tényleg.

Pontosan így történt.

Ha te mondod, biztos igazad van.

Jól van!

Váltsunk témát?

- Nem ünneprontónak jöttem. - Pontosan!

Ma este bulizunk.

Üljünk le vacsizni!

És az ajándékok?

Majd a tortával.

Régen vacsi előtt csináltuk.

De mi a tortával szoktuk. Ez a családi hagyomány.

Kár.

Tehetünk egy kivételt.

Menjünk! Ki fog hűlni. Hozzátok a poharaitokat!

Igenis, anya!

Jöttök?

„Menjünk! Ki fog hűlni.

Hozzátok a poharaitokat! Gyerünk!”

Ez annyira rá vall!

André nagypapi és Simone nagyi már nincs velünk.

De megőrizzük a hagyományokat!

Ahogy anya és apa is tette.

A szalvéták alatt vannak.

Lássuk!

Mindenkinek megvan a sajátja?

Várj!

Gazdagok vagyunk!

Én is. Én is nyertem!

Na és te, drágám?

Én még kaparom.

Már értem.

Sajnálom, Nicole ötlete volt.

Micsoda gyerekek!

Mondtam, hogy vicces lesz.

Meggyőző. Nem túl kedves, de meggyőző.

Jól van...

Most, hogy kinevettük magunkat, elkérhetem a tányérokat?

Egy szép nagy szelet. Nem kell, kösz.

Nicole!

Nem, kösz. Nem eszem hullákat.

- Vegetáriánus vagy? - Az lettem.

Fogadj örökbe, nénikém!

Szedjetek!

Ki kér libamájat?

A tányérod.

Mondd, drágám,

van valakid?

Nem, szeretem a szinglilétet.

Senki nem nyaggat meg utasítgat.

A szingliség a függetlenség kulcsa.

Neked van valakid?

Volt pár alkalmi kapcsolatom,

de semmi komoly.

De kiéltem magam.

Nem akartál gyereket?

Olyan kotnyelesek vagytok.

Engem nem zavar. Csak meg akarnak ismerni.

Gyereket? De, nagyon szerettem volna.

De a sorsnak más tervei voltak.

Valamit nem értek, Nicole.

Vagyis, Csillám néni.

Még ha sokat veszekszünk is a testvéreimmel,

nem bírnám ki, hogy évekig ne lássam őket.

Ez igaz?

Igen, igaz.

Persze, egy életre testvérek vagyunk.

Nem kell találkoznotok ahhoz, hogy szeressétek egymást.

Ha ő mondja, biztos igaza van.

Nem mászhat fel!

Anya, ő a fiam!

Az ég szerelmére!

Egyél a konyhában!

Mondjátok csak, nincs errefelé egy jó hotel?

Minek hotel? Itt maradsz.

Ma este, holnap és holnapután.

Talán még pár napig. De látva titeket, arra gondoltam,

hogy talán jó lenne

keresni egy lakást.

Lakást?

Elnézve titeket, egy családként...

Én nem teremtettem magamnak saját életet.

Elnézést.

De már itt vagyunk. A családod vagyunk.

Jól van...

Csillám néni...

Ha új taggal bővül a család,

annak mindig nagyon örülünk.

Nagy ölelés!

És én akárhonnan dolgozhatok.

- Mit dolgozol? - DSzSz-influenszer vagyok.

DSz-mi?

Divat, szépség, szexualitás. Minden korban vonzónak maradni.

Milyen ambiciózus.

- Fent vagy az Instán? - Naná! Mit gondolsz?

Attól, hogy 50 vagyok...

Ötvenhét.

Mi az oldalad címe?

Miss_csillam.

Megmutassam?

Bekövetünk.

Pomponok a mellbimbókon, és a csillár magától áll.

A csillár csak illúzió.

Csillám néni tökös!

Semmitől sem fél.

Megyek, hozom a pulykát.

Leia hercegnő aranybikinije.

Itt vagyok.

- Nagyon szexi. - Gyönyörű.

El az útból!

„Nem teremtettem magamnak saját életet.”

Láthatnám a csillárost?

Jaj, apa!

Légyszi, adjuk oda az ajándékokat!

- Rendben! - Tényleg?

Szavazzunk! Igenek és nemek.

Igen!

Ajándékozunk.

Hogy van olaszul, hogy „ajándékok”?

Én adoro a regalizást.

Jean-Paul, öltözz át!

- Idén nem. - De. Hozom a fiúkat.

San-San...

Menj!

Itt a pulyka!

Később eszünk, drágám! Gyere!

„Később eszünk,

drágám!”

Leparkoltam a szánomat a bájos kertjénél.

Ez nevetséges. Még mindig beöltözöl?

Sandrine ragaszkodott hozzá.

Már Joël sem hisz a Mikulásban.

Tudom, de Sandrine, mint minden nő a családotokban,

határozott személyiség.

Ha akar valamit, nem mondhatsz nemet.

A Mikulásnál van pezsgő!

Kibonthatjuk az ajándékokat, tábornok?

Persze. Kezdhetjük.

Ettől lenne boldog.

- Semmi gáz cucc? - Nem, elkényeztetlek titeket.

Kezdhetjük?

Igen, bocsi! Persze.

Óvatosan! Vigyázz, kész,

bontás!

A borítékok tőlem vannak.

Mivel nem ismertelek titeket és a szokásaitokat,

és...

Gondoltam, ennek mindig örülnek.

Az biztos.

Sárgát még sosem láttam.

Bárcsak láttál volna!

Nénikém, ez hatalmas gesztus. Nem kellett volna.

Tudom.

Szerintem menő.

- Már szereted az ajándékokat? - Eladományozom.

- Ja, persze. - Komolyan.

Ne nyúljatok a pénzhez!

Anya, mi van veled?

Még nincs vége.

Ugyan, mi baj lenne belőle?

Ne így fogd fel!

Van rosszabb ajándék a pénznél.

Ez illetlenség.

Mondhatom ezt?

Jól keresek, és ami a legfontosabb, egyedül vagyok.

Nincs kit elkényeztetnem.

Mióta illetlenség a pénz?

Köszönöm, nénikém.

Bocs, hogy neked nincs ajándékom.

- Ha tudtam volna, akkor... - Egy új nevetés?

- Elég már! - Nyugi, nem bántom.

Semmi baj.

Tökéletesen beszélek franciául.

Tökéletesen értem.

Franciatanár vagyok.

Rászedtelek!

Te is szeretsz nevetni, Sardine. Feltűnt.

Stéphane rajong érted.

Sandrine így, Sandrine úgy.

- Tényleg? - Nem.

Az első naptól átvertél?

A profilodon annyira hangsúlyoztad.

„Akkor használom az anyanyelvem, amikor csak akarod.”

Erről nem akarunk tudni.

A névtelen szatyor a tiéd, Monica.

Stéphane-nak minden évben új barátnője van.

Mindent jól visel. Csodás!

Jól van, én jövök.

Rajtam a sor.

Igen, nagyon szép.

Imádom. Gyönyörű sál. Nagyon örülök.

Szép, nem?

- Remek. - Nem úgy kell.

Apátok sosem tudott öltözködni.

Már meg van szabva, hogy kell megkötni egy sálat?

Akkor hogy... Értem.

Így jobb.

Úgy nézek ki, mint egy jacht kapitánya, nem?

Drága Nanám, nem bontod ki a tiédet?

A szatyorban van.

Köszönöm, de már van mobilom.

Anya!

Annyira dinka tudsz lenni!

Az egy szexjáték.

Vibratore!

A legújabb modell.

- Már értem. - Olaszul „vibratore”.

Van egy egész kollekcióm.

Ez nem lep meg.

Ugyan már, Nathalie,

az egy dildó.

„Nyolc intenzitási fokozattal

a Salsa X mély és erős rezgéseket,

valamint páratlan orgazmusokat ígér.”

„Meg kell említeni a motor csendességét is.”

Vagyis akárhol használhatod, az irodában,

a metrón, a hentesnél,

az Optical Specsnél, a kedvenc optikusodnál.

- „Nathalie, szolgálatodra.” - Ez igaz.

Ez vicces?

Nyugi, drágám! Semmi baj.

Hova lett a humorérzéked?

Szállj le rólam!

És ne hívj Nanának!

Tudod, hogy utálom.

Bosszantani akarsz vele.

Ne aggódj, hozok másikat.

Várj, drágám!

Valami rosszat tettem?

Hova tegyem a törött üveget?

Oda! A kukába!

Mindenki szokott mérges lenni. Nem nagy ügy.

Jól vagy?

- Jean-Paul... - Igen.

Kérnék valamit.

Amit csak szeretnél.

Nem, az kínos lenne.

A vejem vagy, tedd, amit mondok!

Gyerünk, siess!

Nem nézek oda.

- Gyerünk! - Előbb elő kell vennem.

Nem olyan egyszerű.

Nem megy parancsra.

Ne töltsd túl!

Elnézést, elvesztettem a hidegvérem.

De ez már a múlt.

Tessék!

- Leöntöttelek? - Csak a harisnyámat.

A miniruha előnyei.

A boldog karácsonyra!

Jobban szeretlek ilyennek látni.

Köszönöm az ajándékot.

Mi lehet ez?

- Ez az enyém? - Nem, Jean-Paulé.

Ez nem túl kedves.

Mi ez?

Egy szaküzletből van, egy övakasztó.

A szekrényedbe teszed,

hogy ráakaszd az öveidet.

- Nem volt jobb ötleted? - Nincs is dereka.

Azt hittem...

Az tőlem van.

Mondtam, hogy nem kell ajándék.

Nincs becsomagolva. Környezetbarát.

- Puccos márka. - Látom. Imádom. Köszi.

Pisiszaga van.

A metróban találtam.

Nem mostam ki, úgyhogy nagyon környezetbarát.

Seggfej! Ez undorító!

És a la piu bellának!

Azt mondtuk, hogy max. 30 eurót költünk.

A családtagokra.

Monica nem családtag. Még nem.

Elbűvölő.

És biztosan praktikus is.

Együnk, mielőtt kihűl a pulyka!

Én nem vagyok valami éhes.

Maradj már a pulykáddal! Húzd ki a karót a seggedből!

Tipikus. Mindig ilyen közönséges volt.

„Húzd ki a karót a seggedből!” Tiniként is ilyen volt.

A cicije is kilógott.

Az anyatermészet kegyes volt hozzám.

Hagyd abba, drágám! Nicole, elég!

Igaza van, anya. Fárasztó vagy.

Nicsak, ki beszél!

Te tartod pórázon a gyerekeidet meg a férjed!

Elég!

Igen, kiherélsz engem! Tudod, milyen meleg van ebben?

Elegem van ebből a hülye Mikulás-jelmezből

és a nagyi büdös párnáiból!

És ettől a parókától is megfájdul a fejem, mint tőled!

Bocs, elvesztettem a fejem.

Mit szólnátok egy kis zenéhez?

Kiváló ötlet.

Tiéd a pálya.

Mit csináltok? Gyertek ki onnan!

Joël, add ide a pisztolyt!

Menj, játssz a Mikulás játékaival!

Hány óra van?

Tizenegy.

Idén jól alakul a karácsony.

Imádom! Olyan szabad és szokatlan.

Kezdem megszeretni a karácsonyt.

Ha már szereted,

hozd a tortát! Éhen halok.

Én sütöttem!

Vegán. Nincs benne tojás. Csak miattad, Cha-Cha.

Rakéta!

Mit kerestek idefent? Kifelé abból a szobából!

Gyere ide! Add ide azt a bugyit!

Micsoda torta!

Auguste, ne! Mit csináltál?

Ez meg mi?

Nézd apát! Még sosem láttam ilyennek.

Itt jön a torta!

Ettem egy szeletet.

Kóstold meg! Nagyon finom.

Nos,

ne vedd rossz néven,

de bármit is mondasz, a vegán kaja szar.

Kösz szépen. Sokat bajlódtam vele.

Megkóstolhatom?

Várj, vágok egy szeletet.

Na? Mire gondolok?

Hol a klotyó?

Nem erre gondoltam,

de az étkező előtt, jobbra.

Mi a baj?

Valami hülyeséget mondhattam.

Feltennéd ezt, kérlek?

Persze.

DJ Stéfano!

Felejtsd el az összes akadályt

Mindent, ami az utunkba áll

Hozott nekünk valami egy új napot...

Örülsz, hogy látsz?

Persze. Örülök.

Én különösen örülök.

- Tényleg? - Igen.

Eléggé összemelegedtek.

Gondoltál már arra, hogy lehetne másmilyen az életünk?

Hagyd már abba!

Más? Nem.

Köddé váltál.

Sosem kerestél.

Kellett volna?

Megbántad?

Jobban vagy?

Amikor meghallottam a hangod a telefonban, minden eszembe jutott.

Azonnal.

Hát te és én

Lapozzunk együtt...

Hagyd abba!

Kicsit nyugtalanító vagy.

- Csókolj meg! - Nem.

Hagyd abba!

Gyerünk!

Nem.

Hagyd abba!

Hármas tánc?

- Miért ne. - Szóval ezért jöttél!

Ezért jöttél!

Kösz. Szomjas voltam.

Megjátszod, hogy nyugodt vagy, hogy bosszants?

Nem kell, hogy bosszantsalak.

Feszült vagy az első pillanattól kezdve.

- Tényleg? - Igen.

Kapcsold ki a zenét!

Ne kezdjétek!

Nem érdemes összeveszni, csak mert leöntött.

Drágám...

Te fogd be!

Min érdemes összeveszni? Mondd csak!

Mondj egy témát!

- Tényleg ezt akarod? - Rajta!

Ezért jöttél!

Ha nem lehetünk őszinték, minek legyünk együtt?

Csend legyen!

Szóval,

mit szeretne Nini annyira elmondani?

Nos, gyerekek, tudnotok kell,

hogy fiatalon elkövettem azt a komoly hibát,

hogy megbíztam a drága kishúgomban.

Abban, aki az anyátok lett.

A ribancban.

Aki egy nagy ribanc.

Egy óriási nagy ribanc!

Ribanc!

Őszintén szólva, nem tudom,

hogy megbocsátottam-e neki valaha.

Nem.

Elmondta a kocsiban.

Emlékszel? Én vezettem.

„Mellesleg, Nicole,

el kell mondanom valamit.

Antoninnal összejöttünk.”

Mivel a vőlegényem volt...

Nem voltunk jegyesek.

Te maradj csendben!

Mivel a vőlegényem volt,

kicsit összekaptunk, ami eldurvult.

Úgyhogy rátapostam a fékre.

Volt nálam egy kés, amit beleszúrtam a nyaki ütőerébe.

Aztán kiszálltam az emelőért,

ami a csomagtartóban volt,

és betörtem a koponyáját.

És mivel volt

egy láncfűrész is a csomagtartómban,

feldaraboltam őt,

szétszórtam a testrészeit az úton, és annyiszor áthajtottam rajtuk,

hogy nem maradt belőle más, csak egy nagy pocsolya.

Aztán leöntöttem benzinnel,

felgyújtottam,

és aztán felébredtem.

Évekig álmodtam ezt.

Jesszus, tökre elhittem. Már féltem.

Te őrült némber!

Drágám!

Megmondtam!

Hívjatok orvost!

Párnát a feje alá!

Várj! Majd én! Van képesítésem!

Azt hiszem, életben van.

Nagyon is él!

Mi történt?

Szerelmem, úgy megijedtem.

Én ijedtem meg!

Elég ebből!

Jean-Paul, ne csak nézd!

Elég volt!

Nővérek vagytok!

Lazítsunk!

Ne harapj!

Anya, elég! Auguste lekakilta!

Edd meg!

Mit csinált?

Nem én voltam!

Edd meg!

Megölöd!

Drágám, azonnal hagyd ezt abba!

Eressz el!

Elég volt! Abbahagyni!

Összekente vele.

Ez annyira undorító!

Jól vagy?

Te hibbant tyúk!

Ilyen az anyátok. Sosem láttátok még ilyennek?

Nem maradok tovább.

Az túl könnyű lenne. Nem hagylak meglógni!

Ez nagyon rossz ötlet.

- Maradj nyugton! - Fogd be!

Tedd le a kést!

- Tedd le! - Vissza, dagikám!

Anya, higgadj le!

Ez az én karácsonyom.

Ez az én karácsonyom. Az enyém.

Az én karácsonyom.

Majd én megoldom.

Anya, térj észhez! Add ide a kést!

Vissza!

Vagy leszúrlak!

Aztán leszúrom őt is.

- Oké. - Vissza!

Drágám, higgadj le!

Üljetek le mind!

Üljetek le! Gyerünk, üljetek le mind!

Ne mozdulj!

Leülni!

Ülök. Nézd!

Az égősort!

Minek?

Vedd le, és kötözd meg vele!

- Kell a szemüvegem. - Baszki!

- Kész vagyok. - Gyerünk!

Ezt?

Segítsetek, gyerekek!

Fogjátok az egyik végét!

Gyorsan!

Kössétek össze a kezét!

Megvan a vége.

Gyorsan! Mozgás! Gyerünk!

- Szorosan! - Fordítsd meg!

Szorosabbra!

Nem, a másik irányba!

Jó szorosan!

- Merre? - Így. Óvatosan!

Ne engedjétek el!

Fordulj, Nicole! Fordulj tovább!

- A lábát is! - Szorosabbra!

- A lába köré is. - Semmi trükk! Gyerünk!

Így.

Üljetek le a picsába!

Nem „Ó, szép fenyő”, hanem „Ó, bányarém”.

Szóval,

lenyúltam a vőlegényed?

Nem azt mondtad,

hogy szüneteltetni akarod a kapcsolatotokat?

- Átgondolni a dolgokat? - De.

Átgondolni.

Két nappal később lenyúltad a pasimat.

Azt mondtad,

neked Jean-Noël Triboulet jön be.

Jean-Noël Triboulet, a felügyelő diák?

Lehet, hogy mondtam, hogy helyes, de...

Ne!

Csak azért, mert kihozott a büntetésből.

Igen, azt mondtad!

Egy nap azt mondtad:

„Jean-Noël Triboulet helyes.

Tök szexi

a kigombolt ingeivel meg a férfias alkarjával.

Már nem tudom, mit gondoljak Antoninról.”

És egyébként is, Antonin kezdeményezett.

Igen, te voltál!

Te hajtottál rám.

Átjöttél, amikor Nicole nem volt itthon.

Azt mondtad, tetszem.

Hogy mindig is tetszettem, és megcsókoltál.

Igen, így volt!

Megcsókoltál. Pont ott.

Pontosan ott.

Én csak néztem a tévét, a saját dolgommal törődtem.

Idejöttél, és leültél mellém,

nagyon közel.

Az arcomra tetted a kezed,

és azt mondtad:

„Nathalie, meg akarlak csókolni.”

Igen, és te azt mondtad:

„Jól van, csak nyugodtan!”

Igen.

- Csak 19 voltam. - Mondd el!

Mondd el neki!

Nicole,

te...

Hogy is mondjam?

Múló szeszély voltál.

Múló szeszély?

Nem így hívják?

Basszus, segítsetek, gyerekek!

Tetszett Nicole, de belezúgtál anyába?

Így van.

Tessék, Nicole.

Belezúgtam a húgodba.

Nincs miért veszekedni.

Belém szeretett.

Én pedig belé. Ez a mi hibánk?

Amikor naivan elmondtam a kocsiban,

nem mondtál semmit.

Mintha nem is érdekelne.

És két nappal később elmentél.

Inkább be kellett volna vernem a képed?

Igen.

Talán elkerültük volna ezt.

Itt hagytál.

Magamra hagytál.

Szó nélkül leléptél.

Sosem kérdeztél

az első diplomámról, az első munkahelyemről,

az első lakásomról.

Az első gyerekemről.

Nem volt itt a nővérem, hogy támogasson,

vigasztaljon és osztozzon az örömömben

és a bánatomban.

Mindennel egyedül kellett boldogulnom.

Apával, anyával,

a bánatukkal, amikor elmentél.

Mindennel egyedül kellett megbirkóznom!

Mindennel!

Ki maradt itt, hogy ne legyenek egyedül?

Minden hétvégén eljöttem. Mindegyiken itt voltam.

Sandrine!

Úgyhogy igen,

nem akartam, hogy ott légy a temetésen.

Az utolsó pillanatban szóltam.

Miért?

Túl könnyű lett volna 30 év után idelibbenni,

hogy megsirasd őket.

És mindezt miért?

Miért?

Mert csak 18 éves voltam!

Tizennyolc voltam!

Mindjárt éjfél!

Tudod, mit jelent ez?

Az átok!

- Drágám! - Anya!

Tíz, kilenc...

Éjfél van!

San-San, adj egyet!

Tényleg? Tényleg éjfél van?

Igen!

Nem vicc?

Nem, nem vicc.

Nem vicc, drágám.

Biztos?

Igen!

Akkor megtehetem!

Basszus!

Nagypapi bedugta a fütykösét

Csillám nénibe!

Csak egy kicsit.

Csak egyszer.

Egynél sokkal többször!

Mibe tegyem őket?

Sandrine, kérlek!

Jérôme, Joël, elég!

Tedd ebbe őket!

De

egyelőre

vagy örökre?

Nekünk olaszoknak a család szent.

Nekünk is!

Megtarthatom a nagyi és nagypapi hamvait?

Kérdezd meg anyádat!

Joël, Jérôme, menjünk!

Megtarthatom a nagyi és a nagypapi hamvait?

Meg.

Kösz. Vigyázni fogok rájuk.

Menjünk! Hosszú az út.

Szia, nénikém!

Szia, Stéphane!

„Szia, Stéphane!”

- Nagyon örültem. - „Nagyon örültem.”

Mit csinálsz?

Semmit. Elegem van belőletek.

- Kikísérem őket. - Ez az, tűnés!

Most már én vagyok a hibás.

Auguste!

Auguste, ne!

Auguste, kifelé! Mondtam, hogy ne egyél állatokat!

Szeretlek, apa! Szuper volt!

- Boldog karácsonyt, Don Juan! - Ja!

Indulás!

Vezessetek óvatosan!

Végre sikerült?

- Mi? - A karácsony.

Nem cigizhetek a saját házamban!

A lányom és az ausztrál őslakosok piszkálnak miatta.

És az őslakosok nem beszélnek franciául.

Én sem értek egy szót sem. Egy árva mukkot sem.

Tudod, mit volt képük a pulykámra tenni?

Tippelj!

Áfonyaszószt!

Áfonyaszósz a pulykán!

Na és a tiétek milyen volt?

Nicole...

Tíz hónapig jártunk.

Tizenegyig?

Oké. Nem számoltam.

Nem tudtam, hogy ennyire kötődsz hozzám.

Azóta sem találtál senkit, aki jobb lett volna?

Igaz...

Szeretem, ha minden ragyog.

Szeretem, ha minden csillog.

Ezt találtam.

Te...

Beszélnünk kell.

Annyira szerettelek.

Mi ez?

Hát itt vagy?

Micsoda pazarlás!

Miért sírok?

Boldog karácsonyt akarok!

Nem éreztem semmit! Nem tudtam, kivel csókolóztam.

- Nem tudtam semmiről! - Hogyne.

Még egyszer mondom, eszméletlen voltam.

Elájultam. Kidőltem!

Az időjósok szerint

sokkal magasabb a hőmérséklet, így 2024 karácsonya...

Még csak 23:53 van!

Hazudtál nekem?

Csak fél órával.

Megcsókoltad a nővéremet, és hazudtál?

Hét perc múlva éjfél lesz.

Mi baj történhetne?

Felfogod, milyen veszélyes ez?

Nézd! Az ajándékod.

A Fun Enterprise, a szexjáték óriás arra kéri a tulajokat,

hogy ne használják a Salsa X játékot.

Rossz minőségű az akkumulátor.

Túlmelegszik és felrobban.

Ha ez történik, miközben egy nő vagy egy férfi használja a játékot,

az súlyos következményekhez, akár szívleálláshoz is vezethet.

Szerencsétlen lezárása lenne a szentestének.

Nem tudom, hová tettem, de emlékeztess, hogy dobjam ki!

El a mancsokkal!

De meleg...

Forró!

Nagyon forró!

Éget!

Beragadt.

Beragadt!

Mi volt ez a furcsa zaj?

Mi?

Mi ez a szag?

Miért kapcsoltad fel?

Nem érzed ezt?

Igazad van.

Valami bűzlik.

Igen, kicsit olyan, mint a pulyka.

Büdös, de nem pulyka.

Igazad van. Furcsa.

Egyrészt olyan, mint a pulyka,

másrészt meg olyan...

Olyan...

Ismerem ezt a szagot.

Megvan!

Égett disznó.

Pontosan!

Égett disznó szag van.

Karácsonyi Kiborulás

Végre!

Jó napot! Maguk a hozzátartozók?

Jó napot!

Szerelmem!

Hamar ideértek, gyorsan begyógyulnak majd a sebek.

Puszi-puszi!

Miért ilyen?

Volt egy rövid szívleállása.

- Semmi komoly. - Figyelj az orvosra!

Gyakoriak ilyenkor a kognitív zavarok,

a memóriazavarok.

Meddig fog tartani?

Elég!

Pár hétig, maximum három-négy hónapig.

Olyan sokáig?

Meg kell csókolnom.

- Csak egyszer! - Tessék!

Még egyszer!

Minden este kötést kell cserélni.

Lefekvés előtt.

Még egyszer!

Mindenképp dugják be a...

Igen, értjük.

Igen, vettük.

Egészen fel.

Gondoskodunk róla.

- Boldog karácsonyt! - Magának is.

Szerelmem!

Elég már!

Nem az én hibám.

Erre nincs mit mondani, ez a karácsony

kiborító volt.

Feliratok magyar szövege: Imri László