Original subtitles

Elnézést a késésért!

A földi irányítás szerint körülbelül 15 perc múlva

kezdhetjük meg a kiszállást. Kérem, maradjanak a helyükön!

Amint lehet, útnak indulhatnak.

A biztonsági övét.

Hölgyem!

Elnézést…

Kérem, maradjanak ülve, amíg a kapuhoz nem érünk!

- Mi a fasz? - Bocsi. Fel kellett vennem a…

- Elaludtál rajtam. - Miért tennék ilyet?

- Mikor landoltunk? - Ismét én vagyok.

Most szóltak, hogy a lépcső, amit idehoztak,

nem illik a gépünkhöz.

Amint tisztázzuk, mi a teendő, mindenkit leszállítunk.

LÉGY ÉBER, VEZESS ÓVATOSAN!

Szerintem lefagytam, mert hat percet mondott.

Közel járunk, de…

Halló? Hall engem? Megszakadt a vonal? Halló?

Jaj, ne! Behalt a GPS is. Istenem, mi a…

Hé, a mobilodon… Nincs térerőm. Nem tudok…

Ha nincs térerőd, nekem miért lenne?

Várj! Tudod, mit? Én…

Elküldtem az útvonalat.

Felhúznád az ablakot? Kikészít ez a pollen.

Köszönöm.

Figyelj, csak szeretném még egyszer megköszönni, amiért…

tudod, itt vagy.

Ne piszkáld! Hé, ne piszkáld! Hagyd abba!

Meg akartál pöckölni?

Nem kell idegeskedned. Azért jöttél, hogy jól érezd magad.

- Egyáltalán nem ezért jöttem. - Jó, de attól még élvezheted, nem?

Beszívod a friss levegőt, túrázunk egyet?

Vagy nem. Te maradsz ki a jóból.

Az északi hegyek érintetlenek.

Komolyan. Nem érintette ember.

Tudom, nem akarsz itt lenni,

de Odellnek, Leopoldéknak nagyon fontos a család.

Azt hiszik, különösen közel állunk egymáshoz

mindazért, ami…

tudod, mindazért, ami velünk történt.

Mindazért, ami velünk történt?

Igen.

Vagy csak egy dologról beszélsz?

Bocs, de semmi kedvem bábunak lenni, csak hogy jó fej apának tűnj…

- Ugyan már! - …a főnökeid előtt.

Nem. Nem erről van szó.

De akár rá is játszhatnánk.

Komolyan, kiélvezhetnénk a sajnálatukat.

Sántíthatnék is.

Vagy előadhatnék egy szívszaggató monológot anyuról.

Bár te tuti beleszólnál, és át kéne írni,

arra meg nincs időnk.

Hanyagold ezt a stílust, mire odaérünk!

A személyiségemre célzol?

Jó, ülök majd, és mosolygok,

miközben a vacsoránál kitervelik, hogyan nyúljanak le másokat.

Náluk a napi rutin már rég nem a gyógyszerárakról szól.

És nemcsak a gyógyszeripar érdekli őket.

Ezt a természetvédelmi területet is ők adományozták.

A jótékonykodás is csak imázsépítés az oligarcháknak.

Értem. Az egyetemen lehet így gondolják,

de a való életben kompromisszum kell.

Amint kineveznek megbízottnak, és öt-hat,

legfeljebb tíz évig

a vezetőségben leszek, annyit fogok keresni,

hogy nem kell a pénz miatt aggódnunk, oké?

Jó.

LEOPOLD VADREZERVÁTUM – BELÉPÉS

VÉDETT ÉLŐVILÁG A SZABÁLYSÉRTÉS BÖRTÖNBÜNTETÉSSEL JÁR

- Odell! - Griffin vagyok.

Mr. Leopold több mint egy órája várja.

Nem kapta meg az üzenetemet?

- Nem. - Istenem! Roaming.

Mondja neki, hogy bármelyik percben ott lehetünk.

Elliot, hol vagy?

Nagyon sajnálom, Mr. Leopold.

- Az egész… - Lassítanod kéne.

- Térerőt! - Elliot!

- Mikor fogsz végre ideérni? - Halló? Hall engem?

Mint valami ázott robot.

Halló? Tessék!

- Hívd vissza! - Majd te.

- Amúgy is miattad jöttünk. - Mi? Miről beszél…

Jézusom, használj zsepit! Ez undorító.

Jól vagy? Minden rendben?

Nem nézted a kibaszott utat?

Jó, semmi baj.

Minden oké. Kötöttem kárbiztosítást. Ez…

Mi a fasz volt ez?

Szerintem még él.

Csak várj itt!

Mi?

Mi a…?

Mégis…

Szenved.

Szerinted… veszélyeztetett faj, vagy…

Nem… Nem hagyhatjuk csak úgy itt, igaz?

Mármint…

Picsába! Ha egy vadőr megtalálja, akkor…

Nem jár kocsi erre.

Elkéstem, és sittre is vágnak.

Ridley? Jól vagy?

Engedd el!

Ridley!

Elég, ne!

Bocs a késésért.

- Üdv a faházban! - Faház?

- Hűha. - Ügyvéd úr! Mi történt?

- Gyalog jöttetek a reptérről? - El sem hinnéd.

Hagyjuk, vicc volt. Intézem, Shaw.

Mókamester vagy, Shepard. Nagyon sajnálom, hogy késtünk.

- Hogy vagy? Itt vannak a szüleid? - Hol máshol lennének?

Épp készültem beülni a jacuzziba, de előtte jár egy ölelés.

Köszönöm. Ő a lányom, Ridley.

- Shep Leopold. Örvendek. - Elliot az?

Tökéletes időzítés.

Most beszéltem az Alapítvánnyal a menekültekről.

Kitelepítjük őket.

Vagy beoltjuk őket?

- Olyan jó… - Előre is bocsánatot kérek.

Odell nem akarja, hogy kiderüljön az egészségi állapota,

ezért is van csak minimális személyzet.

Ja. Mind hozunk áldozatokat.

Hát itt vagy!

Már azt hittük, baj történt.

- Sajnálom, hogy megvárattam, Odell. - Megesik az ilyen.

Milyen volt az út a hágón át?

Sikerült kiszúrni egy nagyvadat útközben?

Sajnos nem. De nagyon szép volt.

A hegyek, igaz? A levegő…

Jól vagy, kedvesem?

Mi?

Igen. Bocsánat. Csak…

- Nem érzem jól magam. - Jaj, ne! Szeretnél ledőlni?

- Griff megmutatja a szobádat. - Nem.

Biztos? Pedig imádja.

Nem is olyan rossz ötlet.

- Nem hiszem, hogy maradhatunk… - Mi?

- A teljes hétvégére. - Maradjatok vacsorára, kedvesem.

Griff a híres muszakámat készíti.

Őszintén, elég ramatyul néz ki.

Van valami az arcodon, csak hogy tudd.

Mosakodj meg, hátha attól jobban leszel.

Olyan, mint én ennyi évesen.

Hormonok.

- Griff? - Griff?

Odell szeretne arrébb menni.

Miután minden hagyományos gyógymód kimerült,

megbékéltem a halállal.

A köztes létre való felkészülés alatt

azon elmélkedtem, ki lehetne a legalkalmasabb összekötő a családom

és a cégem között, amikor is eszembe jutottál, Elliot.

Tudtam, hogy ha megismernek, Belinda és Shep is egyet fognak érteni.

Örömmel hallom ezt, Odell,

mert úgy látom, ez egy hosszú távú családi együttműködés kezdete lesz.

A képviseleti és megbízási szerződések…

LEOPOLD LABORATÓRIUMOK

Bocsánat. Elnézést.

A képviseleti és megbízási szerződések minden megvitatott pontra kitérnek,

és én képviselem a család érdekeit a Leopold Laboratóriumok igazgatóságában.

Így Belinda az Alapítványra koncentrálhat.

Shepard, te pedig szabadon folytathatod…

A diverzifikált vállalkozói portfóliómat.

Ja, mind tudjuk.

Sosem izgatott a rideg tudomány.

- Így van, Sheppie. - Pontosan. Semmi meglepő nincs ebben.

- És… - Ülj le!

Amint elfoglalom az új pozíciómat,

van pár lehetőség a gyógyszeriparban és azon kívül is,

amibe szívesen belevágnék, de most csak az aláírások kellenek.

- Értékelem az előjáték hiányát, de… - Az már biztos.

Nem úgy volt, hogy lassan haladunk?

Én… Mi téged akarunk megismerni,

nem pedig az új alelnököt, aki minden évben megnyeri a céges futást.

Ugyan már, az csak 10 kilométer.

Ahhoz, hogy igazán megismerj valakit, ismerned kell a családját.

Ezért ragaszkodtunk ahhoz, hogy a fiatal Ridley csatlakozzon.

Igen, végre itt vagyunk,

de még azt sem mondtad, hogy milyen szakon tanul.

Művészettörténelem.

Vagy nem… Nem is tudom. Még nem döntött… elvileg.

Apa?

Elnézést!

Gyere be, és viselkedj normálisan!

Nélküled nem írják alá.

Nem! Meg kell néznünk a csomagunkat!

- Valami nem stimmel vele. - Oké.

Mintha hívogatna engem. Érzem.

Figyelj, már halott. Megdöglött.

Szedd össze magad, és tégy úgy, mintha minden rendben lenne!

Majd este eltemetem, miután mindenki elaludt.

Sosem tudják meg, mi történt,

és az egészet elfelejthetjük.

Bakker!

Szörnyen sajnálom. Úgy tűnik, Ridley nagyon beteg.

Valamiféle vírus. Talán még fertőző is.

Úgyhogy visszavinném a reptérre. Azonnal.

Mi a baj? Mi történik?

- Ez valamiféle tárgyalási taktika? - Nem az. Ígérem.

Sőt, kiteszem, és visszajövök.

- Aztán válaszolok… - Mit csinálsz?

Elliot, amikor szóba kerültél, külön kiemeltem a jellemedet is.

Hogyne. A jellememet.

Hogy helytálltál a nehéz időkben,

és ahogy összetartottatok a lányoddal a feleséged halála után.

- Nos… - A vállalat iránti

hűségedről és elkötelezettségedről.

Mert pontosan ilyen hozzáállásra lesz szükség.

Még akkor is, ha néha

- védőpajzsként kell… - Ez kurvára nem jó.

Jól vagy, kisasszony?

Jól vagyok. Én csak…

Nem kell…

- Mr. Leopold, uram! - Igen?

- Mi az? - Nem igazán tudom.

Nézze csak!

Van…

- Van valami a kocsiban? - Tessék?

Mi? Nincs.

A motorháztetőt elnézve szerintem elütöttek egy állatot.

- Belinda! - Ez történt?

Elütöttek valamit?

- Nem. - Elütött… Nem. És maga?

Akkor mi van a kocsiban?

- Poggyász. - Nem öltétek meg?

Miről beszéltek? Mi történik?

Jól van. Ez most furcsán fog hangzani, de…

Várjon!

Nem hiszem, hogy ilyenkor… fürdőnadrágban kéne lennem.

Tudom, hogy a környéken sok a ritka faj,

de ez a példány…

nem ismerős valamelyikőtöknek?

Hogy ismerős-e? Nem.

Ez valami egészen új. Szerinted nem?

De igen, az. Most, hogy mondod.

Ez most pontosan micsoda?

Szerintem mind tudjuk.

Amit teljes bizonyossággal állíthatok,

az az, hogy Elliot elütött egy lószerű Mammalia… vertebraliát.

Ez a helyes besorolás?

Nem, de lóra hasonlít,

és furcsa kitüremkedés van a fején.

Igen, én is erre gondoltam. Megvadult ló.

Eszelős, torzszülött. Kiugrott az út közepére.

- Nem a sofőr hibázott. - Ez egy kibaszott unikornis.

Tényleg úgy néz ki.

Jövök, uram!

Mit tettél?

Elütöttük a kocsival.

Utána pedig agyonvertem együttérzésből.

- Az arcomra fröccsent a vére. - Bizony.

- Az… az arcod. - Mi az?

- Ez egy arc. Na és? - A pattanásaim.

- Kedvesem, nincsenek pattanásaid. - Már nincsenek.

És hogy érzed magad? Minden rendben?

- Nincsenek negatív mellékhatások? - Semmi.

Nem érintkeztél vele máshogy?

Egy része belement a szemembe.

Talán kissé túlzásba estem a kerékkulccsal, de…

Az allergiám.

- Hívjak valakit? - Igen! Igen!

Felhívhatnánk a Sierra Clubot,

vagy a Természetvédelmi Világalapot…

Sajnálom, de attól tartok, ezt kormányzati útra kell terelnünk.

A hadsereghez, rendben?

- Arra semmi szükség. - Vagy talán igazad van.

Talán gondolkodhatnánk kicsit szabadabban is

a megoldáson.

Igen. Biztos tehetünk valamit.

Én már dolgoztam civil szervezetekkel,

és higgyétek el, egy rakás bürokrata

csak még jobban összekuszálná ezt a kényes helyzetet, nemde?

- Igen. - Úgy gondolom,

tartozunk ennek az állatnak annyival,

hogy a lelkiismeretünk szerint járjunk el,

és hagyjuk, hogy a titkai maguktól táruljanak fel,

ezáltal úgy tudunk előtte tisztelegni, ahogy azt a hivatalos út nem engedné.

Úgy van. És akkor meg tudjuk védeni Elliotot is

egy teljesen ártatlan baleset következményeitől, nem igaz?

- Igen. - Igen.

Ez a beszéd!

Hívjuk ide dr. Songot és a mozgó laborját, azonnal!

És jöjjenek a biztonságiak is. Szükség lesz kíséretre.

Hé, bejöhetek?

- Már bent vagy. - Jogos.

Hé. Lemaradtál egy jó kis muszakáról.

Megnézzem, maradt-e még, vagy…

Griff hozott szendót.

Remek. Imádod a szendvicseket.

- Azok a legjobbak. - Bocs, de kell valami?

Nem. Én csak… tudod, rád akartam nézni.

Hogy mégis…

Tudom, nem sokat beszéltünk, amióta egyetemre mentél, de…

Jól vagy?

Nem tudom, mi történt, amikor hozzáértél ahhoz az izéhez, de…

Szerencsére közbeléptem, és megmentettelek.

- Azt hitted, meg kell védened? - Igen. Nem láttad, mi történt.

- Mintha rohamod lett volna. - Nem.

Nem. Ez nem…

Mármint, igen, valami történt, de semmi rossz.

Olyan érzés volt, mintha mutatna valamit.

- Felejtsd el. - Mi van?

Kibaszott őrültnek nézel.

Nem. Szeretném hallani, de… nem sokat mondasz.

Próbáltam elmondani korábban, de nem figyeltél rám.

Eléggé elfoglalt voltam.

Valami kapcsolat van köztünk.

És amióta meghalt, csak…

Azt érzem, hogy nem kéne itt lennünk.

Hogy hiba volt átadnunk azt a lényt nekik.

Jól van, oké. Megértem.

Oké, nézd.

Fura élményben volt részed, és kifizetem az extra terápiát,

de nem látom értelmét annak, hogy ez a hétvége csak rólad meg a varázslatos

döglött lóval való fura kapcsolatodról szóljon.

Ridley?

Riddles?

Tényleg szép a bőröd, Rid.

Nézd…

Szívem, én…

Csak bíznod kell bennem.

Ura vagyok a helyzetnek.

Unikornis-ügyileg.

Gondoskodom kettőnkről.

Oké?

Szeretlek.

UNIKORNIS GOBELIN CLOISTERS

Te vagy az, Elliot?

Ma remekül kezelted a szitut.

- Szép munka. - Á!

Danke.

Látom, miért lettél ilyen sikeres a cégnél.

Tényleg?

Nem gondoltam volna, hogy ilyen kincset rejtegetsz, haver.

Hát, tudod…

- Most már közös zsákmánynak számít. - Valóban.

Miért nem huppansz be te is? Lökünk egy kis dumát a jövődről.

Nem, én…

Nem hoztam fürdőgatyát.

Szabálykövető vagy, értem. Nem gáz. Griff!

- Hozz Elliotnak egy fürdőruhát! - Nem kell, tényleg.

- Tuti? Nem bánja. - Komolyan…

Jól van. Griff, mégsem kell!

Mesélj már, mi van a lányoddal?

Nem igazán bír téged, mi?

Tessék? Ugyan! Miért mondod ezt?

Hát mert eléggé úgy tűnik.

Nem sértésnek szántam, El.

Ugorj be, és kitárgyaljuk a jakuzziban!

Biztos párzanak a jávorszarvasok.

Amúgy is végeztem. Ideadnád a köntöst?

Szevasz!

A Met középkori Cloisters-gyűjteményének ékköve,

az Unikornis Gobelin a középkor egyik legszebb

és legösszetettebb fennmaradt alkotása.

A hét gobelin tanulságos történetet mesél el:

egy fejedelem és vadászai a misztikus unikornis nyomába erednek,

amely védekezik, és nem hajlandó megadni magát.

Egészen addig, amíg egy tiszta szívű szűz meg nem igézi.

A szűz ártatlansága lecsendesíti az unikornist.

A vadászok elfogják, megölik, majd a kastélyba viszik,

ahol feltámad, és fogságba is esik.

Az unikornist és a szüzet ábrázoló gobelin azonban hiányos,

mivel a francia forradalom idején megsérült.

A helyreállított változat egy bosszúszomjas, vad bestiát ábrázol,

amelynek könyörtelensége és ereje csak az emberek mohó vágyával vetekszik.

Ridley Kintner? Jöjjön velünk!

Mit művelnek? Mi a fasz?

Üljenek le!

Kövesse az ujjamat!

Az egyes alanynál minimális bőrirritációt észlelünk.

A kettes alany szemeinél is.

Hé!

Mi a fene? Próbálok dolgozni.

Átfogó elemzésre csak a minták

kampuszra szállítása után kerülhet sor,

de a helyszíni, korlátozott genetikai vizsgálatok alapján

már most kijelenthetjük: ez nem ló.

Megkezdtük a vérminta reakciójának vizsgálatát az egyes alany

arcának hámrétegén,

valamint a kettes alany orrüregében, üvegtestében és szemlencséin.

Az előzetes eredmények igen figyelemre méltó jelenségeket mutatnak…

Készít… Lehet itt kapni valahol omlettet is, vagy ez nem…

Csökkent üvegtesti folyadék, fokozott…

Beszélnünk kell.

Miután tegnap este elmentél, utánajártam az unikornisoknak,

és óvatosnak kell lennünk.

Emlékszel a múzeumban lévő gobelinekre, ahová anya elvitt?

Mi? Nem… nem is tudom. De…

Megbeszélhetnénk később? Ez fontos.

De a vizsgálatok azt mutatják,

hogy a vér gyógyítóhatása

közvetlenül a szarvhoz kapcsolódik.

- Tényleg? - Hogyan?

- Csak találgatni tudnék. - Találgasson!

Az jó dolog, abból is lehet építkezni.

Senkit sem zavarna.

Valamiféle szerv lehet.

Továbbra is észlelhető bioelektromos aktivitás,

amely sejtszintű depolarizációt idéz elő az idegrendszerben, ami furcsa.

A bioelektromos vezetőképesség valóban szokatlan jelenség,

de az 1-Delta vegyület szempontjából fontos lehet.

Elnézést. Üdv! Elliot Kintner, JD, egyes alany. Vagyis a kettes.

Mindegy, én fedeztem fel, örülök a közös munkának.

Akkor most mi is ez a vegyület?

Porrá zúzott szarv. Tanulmányoznunk kell.

Valószínűleg sokkal hatásosabb a vérnél.

Na, mire várunk?

Kapjuk le a szarvát, zúzzuk porrá, és indulhat a buli!

Vagy mégsem ez a jó irány?

A Fülöp-szigeteki Caviteño nép

évszázadok óta őrzi azt a hagyományt, hogy elhunytjaikat fák belsejébe temetik.

Amikor egy idős ember úgy érzi, közeleg a vég, maga választja ki a fát.

Ha ez most nem válik be,

talán ez lesz az utolsó tettem a világon.

Minden követ megmozgatunk.

Miről beszél?

Omlettet, uram?

Köszönöm.

Uram, a szarv továbbra is elektromágneses sugárzást bocsát ki.

De ez…

erősebb.

Hogy érzi magát, uram?

Szerintem működik. Tényleg így hiszem.

Hát persze, Odell. Persze.

Igen. Semmi kétség.

Működik… Alaposan megdolgozza a daganatokat.

Köszönöm ezt az ajándékot, Elliot. Hogy végre biztosra mehetek.

Továbbmenni, eltemetve lenni,

vagy az én esetemben, lefagyasztva egy földalatti bunkerben,

de mindegy is. A lényeg, hogy tudom: mindent megpróbáltam.

És ezt neked köszönhetem.

Kár, hogy nem jutottam el az űrbe.

Na igen. Nem sokan jutnak fel.

Bárhogy is alakul, megkapod a neked járó részt, érted?

A felfedezésedért járó juttatást.

Talán még partner is lehetsz.

- Köszönöm, uram. Hálás lennék. - Tudom jól, amigo.

Mondtam már, hogy a Feketelábúak földjén vagyunk?

Ők úgy fejezik ki a hálájukat…

Tartogasd az erődet, Odell! Senki sem kíváncsi erre.

Sem most, sem máskor, szívem.

Csak… pihenj.

Minden rendben.

Mi jót csinálsz?

Kutatok, asszem.

Mi után kutatsz?

Hasznos a visszajelzés. Ne ódzkodj tőle!

Jogos. Nem is tudom.

Csak azon agyaltam, mi van,

ha az emberek azért hittek az unikornisokban,

mert tényleg léteztek?

Hogy mi tévedtünk.

És ha így van,

akkor az, amit róluk mondtak,

mindennél fontosabb.

De ez csak ósdi, rosszindulatú, nőgyűlölő maszlag.

- De mégis van… - Simán.

- Megmutatom. - Segítek berendezkedni, jó?

- Griff? - Igen?

A nagyméretű nyomtatómat.

Pár éve totál rákattantam a fotózásra,

mielőtt az íjászat teljesen be nem szippantott.

De… mit szólnál, ha összeszednéd a gondolataidat,

kinyomtatnál pár cuccot, és bemutatnánk a kutatásunkat a szüleimnek?

- Benne vagy? - Persze, megoldható.

Nem kell tökéletes hangulattábla.

- De vizuális típus vagyok, és… - Értem.

Már alig várom, Ridley.

Ja, és matt papírra nyomtasd, jó? A fényes giccses.

Apa?

Odell! Milyen…

kipihent vagy.

Ha ezek a fehérje- és tumormarkerek pontosak,

akkor úgy tűnik, hogy a rák valamilyen…

spontán remisszióban van.

Hogy micsoda?

Még semmi sem biztos, és egyelőre nincs másik esetünk,

de elképzelhető, hogy ez lehet…

- Ez lehet… - A rák ellenszere?

Szórakozik velem? A ráké? Az a legdurvább.

- Simán benne van a top háromban. - Biztos benne?

Ellenőrizte a számításokat, a kémiát, meg mindent?

Nem bíznám el magam.

Már nincs szükségem reményre. Érzem.

Eltűnt, végleg eltűnt belőlem.

Megcsináltuk. Meglett a gyógymód, Bella.

Azon kívül, hogy ígéretes, még nem mondhatunk semmit.

Lehet, hogy megtaláltuk a rák ellenszerét?

Hallottad ezt, Rid? Szép munka.

Érzem ahogy minden sejtem bizsereg.

- Mi a baj? - Az univerzum rezgését követik.

Még sosem voltam ilyen élettel teli!

Gyűlölni fognak a nonprofit szférában.

Viszlát rákellenes alapítványok, igaz?

Álljunk meg egy pillanatra.

Nem, drágám. Ideje sebességbe kapcsolni.

A központba kell vinnünk azt a lényt,

hogy minél előbb reprodukáljuk a vegyületet.

- Nem tudjuk. - Tessék?

Nem tudjuk reprodukálni.

Mondjon mást, Song. Ennek nem fog örülni.

Ilyen fehérjeszekvenciák elvileg nem is létezhetnének.

- Képtelenség szintetizálni őket. - Mindegy mibe kerül.

- Hozzá ne nyúlj a mintához! - Csak megnéztem.

A világ összes idejével és erőforrásával sem tudnánk

reprodukálni.

Olykor a természet legyőzi a tudományt.

Évek óta esküdözik, hogy nincs gyógymód a betegségemre,

és amikor megtalálom, azt mondja, nem tudja reprodukálni?

Lehetőséget kapott a nagyságra, a halhatatlanságra,

erre csak az emberi korlátokról beszél?

Az ember nem ismer korlátokat!

Szóval ha nem ismeri fel a kezében lévő alkímiai csodát,

a közös örökségünket,

akkor ideje, hogy más vezesse a rohadt gyógyszerészeti kutatást!

Tudom, hogy csalódott.

De attól még meggyógyult, szóval…

Jól jöttünk ki belőle.

Akkor ennyi?

Ez minden?

Ez olyan, mint az NFT. Meséltem már.

Világos. Kevés van belőle, sokan akarják majd. Felfogtam.

Megvan a davosi vendéglista?

Persze. Vegyük előre azokat, akiknek egészségügyi gondjai voltak.

- Minél rosszabb, annál jobb. - Keverek pár italt.

Megmutatom a mixer-tudásomat, apa.

Bocsánat. Tudok segíteni valamiben?

Csapjunk a lecsóba, partner!

Ez újdonság, Priscilla.

- Nem hagynánk… - Elnézést!

…hogy az FDA rátegye a mocskos kis kezét.

- Gondolj rá befektetésként… - Hogy vagyok? Milyen a hangom?

Remekül érzem magam. Hogy van a vastagbél? Nem.

Hadd meséljek egy új kezelésről!

- Kaphatnék egy… - Igen. Rendkívüli.

Szerintem MBS szuper lehetőségnek tartaná,

- ha megemlítenéd. - Nincs hozzáfogható.

Igen, mert már buliztunk együtt, és tudom, hogy milyen.

- Apa! - Várj egy kicsit, Rid!

- Három gramm két és félért. - Két és fél 300-ért.

Nem, három két és félért.

- Bocs. - Légy résen!

- Jogos. Bocsi. - Mi folyik itt?

Egek, még sosem láttam ennyi pénzt!

- Ez megváltoztatja az életünket. - Szedelőzködjetek!

- Baszki! - Vigyük a fenevadat!

Azonnal indulunk.

A haverom szerint

a trónörökös és az uncsitesója kezdésnek egy nyolcast akar.

- Mit? - Három és fél grammot.

Szokatlanul pontos szám.

Ja. Elég fura, de ezt mondta.

Várj, ez…

Mi? A borjú minden része.

Hiányzik az otthoni keserűm, de nem lehet minden tökéletes. Kanpai!

Az ár fix.

Nem fogok hajlongani, mint valami szakszervezetis.

Helyes. Az asszisztensem keresni fog.

Igazad van. Ez isteni finom.

A '94-es Fen-Phen piacra dobása óta nem szórakoztam ilyen jól.

Azt hittem, az Ethereum a nyerő.

Persze az is volt. Hogy állnak a számok, El?

Nem is tudom. Sokat kerestünk?

És a családi alap is gyarapszik?

Naná! Örökké fogunk élni.

De nem vehetjük el!

Mivel, nézzék, végeztem egy kis kutatást…

Milyen vállalkozó szellemű!

A lényeg az,

hogy régen másképp tekintettek az unikornisokra, oké?

Évezredekkel ezelőtt isteni bestiáknak tartották őket,

de szinte lehetetlen volt elfogni őket, noha próbálkoztak,

mert az emberek ősidők óta hitték,

hogy bármit képesek meggyógyítani.

Ja, ezt már tíz perce tudjuk.

Tudom, pontosan ezért akartam ismét átnézni az anyagokat.

Apa, emlékszel, amikor anya elvitt minket a gobelinekhez?

- Nem emlékszem. - Dehogynem, emlékszel!

- Mi? - A Cloisters, emlékszel?

- Nem, bocsi. - A kedvenc múzeuma volt.

A diagnózisa után vitt el minket.

Mi köze ennek bármihez?

Ja, bocs, de mire akarsz kilyukadni?

Bevallom, hogy én sem értem, kedvesem.

Vessenek egy pillantást a gobelinekre, oké?

Ezek elég híres középkori művek,

és ugyanazt a sztorit mesélik el újra meg újra.

Akkoriban az unikornist Krisztus és az emberi bűn szimbólumának tartották,

ami érthető, hiszen az Egyház

a művészetet is az engedelmesség eszközeként használta.

De ez mellékes.

Nem kéne, hogy ez nálunk legyen.

Mert ha léteznek unikornisok, és tudjuk, hogy igen,

akkor a történetek is valóságosak.

És azt akarod, hogy erre a teóriára építve új irányt vegyünk?

Ja. Ez így totál káosz.

Hangulattáblát kértem, nem egy rakás… szarkupacot.

Nem értem. Mit akarsz tőlünk? Hagyjuk odakint megrohadni?

- Igen. - Senki sem kéri ezt.

- Én igen. - Magunkkal visszük.

Sokak javára válhat.

- Vagyis nem túl sokaknak. - De a megfelelő embereknek.

Most mondom, hogy nem tehetjük.

Valami rossz fog történni, érzem.

Ez kicsit sem számít?

- Nem. - Micsoda arrogancia

azt hinni, hogy bármit is tudhatunk a kiismerhetetlenről.

Ő képviseli a családod érdekeit az ügyben?

Nem tudom, miről beszél.

Ő sem tudja, hogy miről beszél. Igaz?

Tudom, hogy kiállsz az elveidért,

és büszke is vagyok rád emiatt,

de nem most kell kiselőadást tartanunk egymásnak, igaz?

Ugye még koccintunk egyet indulás előtt?

- Igyunk az újjászületésre! - A változásra!

Hazafelé menet jó lenne kinyírni a Nagylábút, mi?

Jaj, Sheppie!

Óvatosan, dr. Song! Maga felel érte a szállítás során.

Az eszköz mozgásban. Az eszköz…

Nyavalyás füles!

Kész a konvoj? Hall engem valaki?

Miért nem jársz utána?

Komolyan?

Jó, persze.

Hahó?

- Helló! - Helló! Mi történt?

Pfuj!

- Hozd ide! - Gyerünk! Mozgás!

- Sheppie, gyere! - Ne szarakodj már!

Tűz!

Már itt sem vagyok!

Tüzet szüntess!

Ridley, menj a kocsihoz! Mindjárt megyek!

Vegyétek körbe! Szedjétek le!

Visszavonulás!

Segítség!

Segítség!

Ne mozdulj! Maradj ott!

- Háromra befutunk a házba, jó? - Eszedbe ne jusson!

- Jól van. Egy… - Nem.

- Kettő… - Ne számolj!

Három! Futás!

Hé!

Jól vagy? Megsérültél?

Kutya bajom.

Talált!

- Biztos nem harapott meg? - Jól vagyok.

Ha veszett volt, tetanusz kell.

Mondtam, ez lesz, de te nem hallgattál rám!

Semmit sem mondtál.

Ha egyértelműbben figyelmeztetsz,

már rég leléptünk volna.

Honnan tudtad, hogy ez lesz? A folklórtanulmányaidból?

- Mondok valamit. - Ne!

Nem csak a kutatás a lényeg.

Tegnap megfogtam a szarvát.

És volt valamiféle látomásom.

Nem tudom elmagyarázni, de mintha mutatott volna valamit.

Folytasd csak! Kápráztass el!

Csak azt tudom, hogy miután megtörtént, elkezdtem kötődni a lényhez,

mintha kapcsolódnánk.

Ugyanez volt a nagyobbal is.

És szerinted ezért nem bántott?

Igen. Nem tudom, talán.

Hagyjuk békén a kicsinyét, és menjünk el.

Támadott, amikor dr. Song a kölyköt mozgatta,

szóval igaza…

Megértelek. Sőt, meg is győztél: ha olyan jó védelmezőjük akarok lenni,

mint te, akkor meg kell találnunk

ezt a sérült felnőttet, mielőtt elpusztul,

hogy én is első kézből átélhessem azt, amit te.

Na, így már van értelme! Érzed a különbséget?

Nem, ez totál ellentéte annak, amit mondtam.

Nincs rossz ötlet, Rid.

Tudom, hogy nem a méret a lényeg, de az a szarv igencsak vastag volt.

Igen. És azzal ölték meg az őröket!

És dr. Dennis Young-Jo Songot.

Nem lenne kegyetlenség, ha hagynánk, hogy a haláluk hiábavaló legyen?

Gondolj arra az állatra odakint, ami elvérzik,

szenved, magányosan a vadonban.

Határozottan ellenzem, hogy kimenjünk és elkapjunk egy másikat.

Ne már! Mindent képesek meggyógyítani, amit eléjük dobunk.

Én amondó vagyok, erkölcsi kötelességünk begyűjteni az összeset.

- Vágod, lovas csaj? - Hé, ésszel!

Nyers, de igaza van.

Nem önös érdekből cselekszünk,

- hanem a világ érdekében. - Brava.

Közepesen átsütve,

ahogy kérte, uram.

Oké, jól van. Csak hangosan gondolkodom.

És ha Ridleyvel hazamennénk?

Magunkkal visszük a kicsit, a biztonság kedvéért.

Szóval megfutamodsz a lehetőség kapujában?

Azt hittem, elkötelezett vagy, Elliot.

- Részesedésért jöttél. - Én nem…

Jól figyelj! Nem lehet olyan partnerem, aki cserben hagyja a másikat.

Ha nem tudod végigcsinálni, akkor tényleg az lesz a legjobb,

ha többé nem képviseled a családomat.

Tudja, mit? Hagyjuk! Mégis vannak rossz ötletek.

- Nem. - Legyen az… amit akarnak.

De mit is akarnak?

Éles szemeket és biztos kezet! Öt perc múlva indul a vadászat!

Látta valaki a rovarirtót?

Szóval, mielőtt dr. Song…

A történtek előtt

beindult az elektromágneses érzékelő, és Denny meglátta.

- Rám nézett, és… - Szerintem ebben van DEET.

Tudtad, hogy a maszáj harcosok egyetlen dárdával vadásznak oroszlánokra?

Figyelemre méltó rítus.

Eszedbe juttatja, mire is képes az ember, nem?

Nekem eddig csak automata fegyverrel volt dolgom.

Valami ilyesmivel.

Akkor már ölt oroszlánt?

Természetesen, partner. Oroszlánt, elefántot, gorillát.

Azta!

Hé, egyébként, ha már partnerek vagyunk,

jó lenne ezt írásban is rögzíteni, a biztonság kedvéért.

Majd ha visszajöttünk, amigo.

- Hozok friss gyöngyöket, uram. - Hozz!

Kiábrándító, de úgy tűnik, a jó öreg Griff nem találja a csigás íjamat.

- Apa… - Az lenne a legjobb,

- ha a jacuzziba mennék… - Hagyd a kifogásokat!

Ez nem kifogás. Valakinek maradnia kell ötletelni,

hogyan feledtessük az ←unikornisgyilkosságot”.

Ott jönnek a legjobb ötletek.

Nem érdekel, ha meghalt. Nem mehetsz velük.

Muszáj kimaradnunk ebből!

Be kell biztosítanom a helyünket.

Valóban nem jó emberek,

de velük megyek, hagyom, hogy elhozzák a tetemet,

és akkor végre révbe érünk.

- Ha kimész, én lelépek. - Ez jó dolog.

És ha anya bukkant volna ilyesmire?

A közelébe sem engedték volna.

Kérlek, csak hallgass rám, és maradj!

Itt maradnál, kérlek?

Elliot, ideje begyűjteni a zsákmányt.

Oké.

- Sietek vissza. - Apa, ne!

Egy nap majd hálás leszel.

Tévúton jár, de legalább alaposan mérlegeli a dolgokat.

Óriási veszteség.

- Lefogadom, hogy fáj. - Igen.

De… nem érzi úgy, mintha így akart volna távozni?

- Tudja? - Nem igazán, nem.

Biztos?

Tudja, a tudományt hajszolva?

Meghalt. Most mi legyen? Duzzogjunk?

Siránkozunk? Legyünk gyengék?

- Nem hinném, hogy ezt csinálnám. - Vagy tovább nyomulunk?

Folytatjuk a kutatást, és megőrizzük a szellemi örökségét.

- Letenné azt? - Elismerjük az élete munkáját.

Vagy nem érdemes rá emlékezni?

Dehogynem!

Bizony.

És szerintem pont ezért kellene visszamennie dolgozni,

hogy büszkévé tegye, és lefűrészelje a kibaszott póni szarvát!

Na mit szól?

Én azt hittem, hogy egy emléktábláról beszélünk.

Nem, arra most nincs időnk.

Előbb a szarv, aztán a tábla. Vili?

Bocsánat.

Csak egy ici… picit.

A tudományért.

Jól van. Az unikornis meghalt.

Utána pedig feltámad.

Picsába!

AZONNAL FORDULJ VISSZA SIKERTELEN KÉZBESÍTÉS

Baszki!

- Elég! Hagyja a kifogásokat, Bhatia! - Ez nem kifogás, jó? Megpróbáltuk.

De a szarv, vagy szerv, akármi is legyen, mintha jelezne…

A sejtduzzadás és a mitokondriális zavar,

mind tipikus jelei a halál utáni bomlásnak.

Csakhogy itt nem lelassul a folyamat, hanem visszafordul.

Álljunk meg egy szóra, Ponce de León! Azt mondja, nem marad halott?

- Talán, igen. - Igen?

- Igen. - A kezemben akarom tudni a szarvát.

Hé!

- Baszki! - Scheiße!

- Istenem! - Bocsánat.

Bocsánat. Podcast.

Kapcsolatba tud valahogy lépni velük?

Mert szerintem ezek a lények öngyógyítóak.

- Apámnak, Odellnek, Shawnak… - Oké.

- Azonnal vissza kell jönniük. - Rendben.

Ez…

Semmi hír Odellről, igaz?

Bocsi.

Fordulj vissza / Megkaptad? / NEM SÉRÜLT MEG! / MENEKÜLJ!

Picsába!

- Hé, azonnal mennünk kell. - Nyugalom!

Mik azok a nyilak?

Támadnak!

Lőj!

Lőj! Lődd már le!

Álljunk összébb!

Figyeljetek!

Köszönöm.

Odell?

Gyerünk, jöjjön!

Megölted őket?

- Hogy megöltem-e? - Kibaszott amatőrök!

Jól van akkor.

Csak mi.

Te vagy a legcsodálatosabb teremtés, nem igaz?

Kedvelsz, nemdebár?

Ártalmatlan vagyok.

Jól van, amigo.

Csak egy apró érintés.

Most megmutathatod a titkaidat. Gyerünk!

Úgy bizony.

Kell nekem az a szarv!

Elnézést, köszönöm!

Meghalt. Végre tényleg meghalt.

Ketten vannak?

Ne, vidd vissza! Apám ezért halt meg.

Hé, nem mehetsz ki! Engem is majdnem megöltek.

Csak így vethetünk véget a vérengzésnek.

- Vissza kell adnunk a kicsinyüket. - Mindenki nyugodjon le!

Át kell vennünk az irányítást.

Igen, igazad van. Mit tenne Odell?

Felbérelne, hogy vigyázzak rátok. Hívom a zsarukat.

Nyugi. Apám csak azért hívott, hogy legyen kit beáldozni.

Ez aztán az időpocsékolás.

- Semmi baj. - Jó, csináld.

Telefonálj! Kérek egy percet!

Te olyan sokat tudsz.

Elfogták valaha is ezeket a lényeket…

- a drapériáidban vagy miben? - Igen, de…

- A történet átvitt értelmű… - Várj!

Az elektromos berendezéssel babrálnak.

- RCMP. Bonjour! - Halló? Biztos úr?

- Miben segíthetek? - Hála az égnek!

Halló? Várj, mi történt? Mi van?

A jelerősítő a hálózatról megy.

Mi a fasz volt ez? Gyászolnék!

Volt idejük lenyomozni a hívást?

- Hogy megy ez? - Hagyd már!

Visszaadjuk a kicsinyüket.

- Nem! - A kapu…

A kapu árammal működik. Felesleges visszaadnunk,

ha kint ragadunk azokkal az izékkel, amik megölték Odellt.

Az istenit, Odie!

Valakinek hozzá kell férnie a kapu motorjához,

hogy kézzel kinyissa, asszonyom.

Addig sajnos senki nem megy sehova.

- Akkor sorsolunk. - Nem fogunk sorsolni.

- Csak így fair. - A szülői túlféltéstől eltekintve,

tényleg a véletlenre bíznánk a döntést?

- Nem a legtudományosabb megoldás. - Pontosan. Úgy van.

Tegyük fel magunknak a kérdést: ki ismeri a legjobban a kaput?

Bizony. Ez jó meglátás, ugyanis annak a személynek van

a legnagyobb esélye a sikerre, nem?

- Igen. - Egy pillanat!

Nem tehetnek meg önkéntesnek.

Évek óta szolgálsz, és most először kérünk tőled valamit.

- Ez nem igaz. Még ha így is lenne… - Szavazzunk!

- Griff! - Támogatom.

- Maradjon. - Köszi, szerintem is.

Aranyom, még nem vagy 21 éves.

- És? - Nem olyan bonyolult.

Nem mintha én lennék a kibaszott kapuőr!

Habár ebben az esetben mégis úgy tűnik, hogy te vagy az, nem?

Tényleg ez a hála mindenért, amit a családért tettem?

- Gyerekeim vannak. - Tényleg?

Hát persze! Tudtam én.

Te ismered a legjobban.

- Akkor sem fair. - Szavaztunk. Győzött a demokrácia.

Tiéd a kapu, miénk a kocsi. Ki viszi ki a hullát?

- Segítene? - Hogyne.

Tette, amit kellett. Megértem.

Mindkettőnknek ugyanaz a fontos.

- A karrier. - A család.

Igen. Mármint, ők profitálnak belőle.

Hogyne. Csak arra célzok, hogy…

Gondoskodnunk kell a sajátjainkról…

mert ha arra vár, hogy majd ők megteszik…

Jól van. Gyerünk, indulás!

- Sok szerencsét odakint! - Ja, nagy segítség. Köszönöm.

Nem lesz baj, ha meglátják a kicsit.

Az alagútban van.

Amint kinyílik a kapu, elmegyünk érted, oké?

Ügyes leszel.

←Neked van a legnagyobb esélyed.”

←Te ismered a legjobban a kaput.”

Jól van. Menjünk!

- Melyik autó? - Honnan tudjam?

Nálad van a kulcs.

- Az ott. - Baszki!

Visszajövök érted, drágám. Megígérem!

Hé, Ridley, gyere! Hé, mennünk kell!

Várj, hol van Shep?

Komolyan? Csipkedje magát!

Csak várjatok meg! Shepard, mi a fasz?

- Shep, most indulunk. - Megyek, anya.

Bazdmeg!

Az emberiség nevében reméljük,

hogy ezzel mindent jóvá tudtunk tenni.

Griff?

Ridley! Mit tegyek?

Tényleg nem értem. Hisz ezt akarták.

Szörnyekkel nem lehet alkudozni!

Ne!

Ne!

Mi?

Hová tűntek?

Hé! Tiszta a terep. Menjünk!

A francba ezzel!

Ennyit a kurva elméletről.

Sajnálom. Azt hittem, jól értettem.

Nem győzhetjük le őket pusztán észérvekkel,

ezért is kutakodtam.

Tudom a gyenge pontjukat. Szívesen.

- Megosztanád velünk? - Ki vele!

Átnéztem az anyagokat,

és a középkori szövegekben újra meg újra

felbukkan egy motívum: az unikornisokat

csak egy módon lehet elkapni.

Szerintem Ridley tudja is, mivel.

Egy tiszta szívű szűzzel.

Már bocs, de mire célzol?

Hogy jutnak eszedbe ilyen ötletek, Sheppy?

Kutatok, így születnek az ötleteim.

Te csak legyintettél. Ez apa örökségéről szól.

Igaza van.

Az én hibám. Félreértettem.

Nem, dehogyis, drágám!

Az egész az én hibám. Ez…

- Nem értem. Mit akarnak? - Fogytán az időnk, oké?

A logikára és a józan észre kell hallgatnod.

Mert csak így ússzuk meg élve.

- A népmesékben világszerte… - Várj itt!

- …ugyanaz a minta ismétlődik. - Felszippantod azt a szart?

És ha komolyan gondoljuk… Igen.

Ha túl akarjuk élni,

akkor csalinak kell használnunk.

- Érted? - De hiszen tiszta voltál.

Azt hittem, jól haladsz.

- Jól is haladok! - Shepard, Belinda!

Elliot, remek. Mondd a lányodnak, tegye magát hasznossá!

Lehet, hogy pózba kell magát vágnia.

Bocs, de nem neked dolgozik.

- Nem közvetlenül. - Tudjátok, mit?

Sajnos ideje beadnom a felmondásomat.

Amikor veszélyben a családunk?

- És még te nevezed magad ügyvédnek. - Semmit sem ér a fogadalmad?

További sok sikert… az életben maradáshoz!

- Eljönnek értünk. - Jól van, húzzunk el!

- E-cigit szívsz? Ez komoly? - Nem.

Sheppy, kérlek!

Alábecsültük.

Többre képes, mint gondoltam.

Érzem, ahogy átjárja az elmém…

mintha megszentelne.

Ne, ne, ne!

Kicsim, mennünk kell. Muszáj mennünk.

Tudom, mit kell tennünk.

Jól van. Addig meg ne állj,

amíg a kocsihoz nem érsz!

Betörjük a kaput, oké? Készen állsz?

- Ne ellenkezz! - Eressz el!

- Ez a közjót szolgálja. - Hagyj!

Shepples, nem is tudom.

Shepard, gyere! Menjünk!

Konyhaajtó, menj!

Ne!

Maradj itt!

Mi?

Gyere!

- Nem hiszem, hogy meglátott. - Nem. Szerintem… Ó!

Basszus, Griff megtalálta az íjamat. Szörnyen érzem magam.

- Figyelj, ha ez a vég, kicsim… - Gondolkodnom kell. Oké.

Talán ha még tolok egy kis szarvat…

Várj! Apád oxigénje.

Szerinted fel tudnánk robbantani?

A túlnyomásos oxigén gyúlékony, ha begyullad, robban.

- De ez… - Honnan tudod mindezt?

- Nem tudsz ilyeneket. - Te meg nem érted, anya.

Az agyamban van. Teljesen felpörget.

Már zseni vagyok, jó? Az kinyírná az aranylovat.

- Azt meg nem szeretnénk. - Oké.

Mert én lófarmot akarok.

Majd ők jönnek el hozzá, és… Nyisd ki!

Bezárjuk őket, szaporodásra kényszerítjük,

és akkor a mieink lesznek.

Mi a franc ez a szar?

Meg fognak ölni.

Miért csinálják ezt velem?

Hibát követtem el.

- Mi a faszt képzeltél? - Nem tudom. Én…

- Féltem, hogy nem kapunk semmit. - Hogy tehetted ezt?

Mert megígértem anyádnak.

A kórházi ágyánál megígértem neki,

hogy mindig gondodat fogom viselni,

és nem hagyom, hogy bármiben is szűkölködj.

Ez az én saram. Minden döntés, mindennap.

Cserben hagytalak titeket.

Azt hittem, szükséged van arra, amit adhatok…

De talán csak magamért tettem.

Akárhogy is, én…

Sajnálom, hogy velem kell beérned.

Ha nem éljük túl, drága kisfiam,

- tudd, annak ellenére, hogy… - Kuss a pofádnak!

Hallod ezt?

A konyhában lehet.

Szerintem elmegy.

Anyuci!

Ne!

Anya!

Amikor hozzáértem a szarvához, mintha anya is ott lett volna.

Láttam…

- Apa, ne, kérlek! - Menj a kocsihoz!

Kérlek! Ezt nem teheted!

- Ne! - Szeretlek!

Várj, apa!

Csináld, Sheppy!

Tedd meg, Sheppy!

Kérlek…

Bocsáss meg!

Azt a kurva!

Ne mozdulj!

Nem túl sok órát vettem.

Mozgás!

- Nem akarod ezt tenni. - Nem tudhatod.

Előre nézz!

Szart sem tudsz. Ez a végzetem.

Maradj ott! Ne mozdulj!

Kurvára tudtam, hogy beválik!

- Üzletember vagyok, apa. - Oké.

Jó, neked volt igazad.

- Most már elengednél, kérlek? - Pofa be! Kussolj!

Kérlek!

Apa?

Jól van. Miénk a jövő, Elliot. Felezünk.

Kiérdemelted, na?

Szép munka, partner. Tudtam, hogy tehetséges vagy.

Megkötjük őket, bezárjuk, hétfőn reggel

indulhat a tenyésztés.

Sok a dolog, de megszereztük őket, Elliot.

Örökre a mieink lesznek.

Uramisten!

- Mi a faszt képzeltél? - Nem is tudom.

- Nem terveztem el. - Hívunk segítséget.

Nem túl szép.

Rosszul fest.

- Nyomva tartom. - Nem hagyhattam, hogy megtegye.

Kell a szarv.

Kell a hús.

Hol a mobilod?

Kell a vér.

Na bazdmeg!

- Segítséget hívunk. - Semmi baj.

- El fogsz vérezni. - Hé, mondd csak!

Mondd el, kérlek! Mit mutattak neked?

Nem tudom.

Együtt álltunk az úton.

Aztán magával rántott valami áramlat.

Mintha egy folyó lett volna.

És elvitt valahová.

És bár nem tudtam, mit fogok találni,

mégsem féltem.

Mert elfogott egy érzés.

Éreztem a sötétben,

ahogy feltárul az eredetük.

De nem csak az övék, a miénk is.

Szerintem mindig is oda akartunk visszatérni.

Ahol anya egy része már várt ránk.

Egy olyan helyre,

ahol semmin sem kell rágódnunk.

Passz. Nem sokáig voltam ott.

Én…

Remélem, igazad van.

Talán…

Én is ott fogok… várni.

Nem…

Mi?

Errefelé voltak.

Baszki!

LEOPOLD VADREZERVÁTUM – KIJÁRAT

Valódi vérfürdő a Leopold ranchon, főnök.

Kihallgatjuk a túlélőket.

De kétlem, hogy hinne nekik.

Akkor gyanúsítottak.

- Vége. - Vettem.

Remélem, jó ügyvédjük van.

Tudom, hogy nem úgy alakult a hétvége, ahogy tervezted.

De bárhová kerülünk, minden rendben lesz.

Tudom.

Én is láttam.

Mi a fene?

Bocsi, elnézést.

Fordító: Kocsis Bence János