Original subtitles

Engem választottál?

Ki az eseted?

Nekem? Hát...

Mindig ugyanazt mondom.

A kedves srácokat szeretem, akiknek

meglepő vonzerejük van.

Nehéz meghatároznom, hogy ki az esetem.

Talán ha tapasztalt lennék randizásban, könnyebb lenne.

De volt már kapcsolatod.

De nem tudtam. Én...

Száz napig tartott.

Eddig azt mondták, béna vagyok.

Aztán idejöttem, ti meg:

„Olyan sokáig jártál valakivel?”

Tudom.

Vicces, hogy ő a játékújító, mert 100 napig randizott.

Nevetséges.

Én mondtam, hogy ő itt a csajozóművész.

De lett játékújítónk.

- Igen. - Így van.

Seung-chan érkezése sok mindent megváltoztatott.

Abszolút.

Alfahím kisugárzása van.

- Kim Yeo-myungot választotta? - Igen.

- Jutalmat kapott. - Gondolom.

- Ez... - Álmomban is...

Hű, mi ez?

„Randik random helyen?”

- Miről van szó? - Mik azok?

A NŐK BORÍTÉKOT VÁLASZTANAK, ÉS A BENNE ÍRT HELYRE MENNEK

Előbb csak a lányok?

Random helyen?

Várjunk! Random helyen?

Azzal randizol, aki ugyanazon a helyen van.

Hiányzik egy lány.

Tessék. Válasszatok!

A NŐK VÉLETLENSZERŰEN KIVÁLASZTOTT HELYEN VÁRNAK

De random az egész.

MEDENCE, PIRAMISSÁTOR, TETŐ, LAKÓKOCSI

RANDI RANDOM HELYEN

AZ AZONOS HELYET VÁLASZTÓK RANDIZNAK EGYMÁSSAL

Ha kettesben beszélgethetek valakivel,

jobban fogok vonzódni hozzá.

Azt gondoltam, ez az egyetlen esélyem.

Megkérdezhetem tőlük, hogyan éreznek.

Azt hiszem, mernem kell kifejezni az érzéseimet.

15 PERCIG TART A RANDI

KEZDŐDNEK A RANDIK RANDOM HELYEN

Szerintem 15 perc elég a házasságkötésre.

Csak próbálkozni kell.

Próbálják meg!

- Ja. - Kíváncsi vagyok.

Ki választotta Ji-su helyét?

Megint

én vagyok.

- Te is itt? - Igen.

- Ki az? - Sang-ho?

Én vagyok.

Ez a végzet!

PIRAMISSÁTOR

Ez tényleg a végzet.

Mintha az univerzum hozná össze őket.

- Igaz. - Igen.

Segít, hogy együtt legyenek.

Jesszus, azonnal libabőrös lettem!

Én vagyok.

- Te is itt? - Igen.

Örültem, hogy újra vele randizok.

Sang-ho az első a listámon.

Mint eddig.

Határozottan tudom, ki tetszik.

Első benyomásra te fogtál meg.

Tényleg?

Rád szavaztam.

Erre gondoltam, mielőtt választani mentem.

- Erre? - Igen.

Megnéznéd nekem a GPS-t?

- Akkor elmondod? - Első benyomásra...

Yeo-myung tetszett.

- Yeo-myung? - Igen.

Az első benyomás-szavazatom spontán volt.

NEM SIKERÜLT A BESZÉLGETÉSÜK

Bár barátságosabb lettem volna a randinkon!

Így visszagondolva nagy hiba volt.

Jobban fogok kommunikálni.

Kapott egy újabb esélyt.

Egyszer csak új srác jött.

- Ez kicsit... - Ide kell ülni.

- Kínos neked mellém ülni? - Nem.

De ez azért fura.

- Ma már volt egy randink. - Igen.

De akartam még beszélni veled.

Te nem?

De, persze.

Őszintén mondd meg!

Szerettem volna még beszélgetni.

Mert ma korábban...

sokat beszélgettünk, de nem kerültünk

közel egymáshoz.

Ezért akartam beszélni veled.

Igyunk?

Jó, egészségedre!

Nem szoktam bort inni.

Ez most más téma, de...

Számítottam új srácra, de nem ilyen hirtelen.

Megdöbbentett.

Ez most talán gorombán hangzik,

de nem az esetem a srác, úgyhogy nem nagyon érdekel.

De akkor is...

Amikor először találkoztunk, azt gondoltam,

hogy mindenki jól néz ki.

„De vajon jó állásuk is van?”

Ma este kiderült,

hogy egyikük orvos, bár picit idősebb nálunk.

És egy medikus is van.

Ez... Érdekes volt. Vagy inkább meglepő?

Ha nem tetszik valaki, akkor nem érdekel.

Nem foglalkoztam ezzel.

Szóval nem igazán értem,

hogy miért beszélünk most másokról.

„Miért beszél másokról, amikor velem van?”

Ezt gondoltam.

Meg azt, hogy talán untatja a beszélgetésünk.

Mennyi idős vagyok szerinted?

Hogy mennyi?

Fiatalabb vagy nálam, nem?

Miért gondolod?

Csak úgy ránézésre ezt tippeltem...

Valahogy fiatalabbnak tűnsz.

- Ezt gondolod? - Igen.

Fiatalabb vagy idősebb nők jönnek be?

Igazából...

az idősebbek.

- Tényleg? - De nem biztos.

Sang-ho...

- Időt kérünk! - Ácsi!

- Ne már, Sang-ho! - Bocs, de...

- Nem tanítottál neki semmit. - De. Csak nem érdekli.

Azt mondja, Ji-su fiatalabb nála.

Aztán, hogy az idősebbeket csípi.

Mi ütött belé?

Ez röhejes.

Húzz haza, Sang-ho!

Túl őszinte a srác, nem?

A viselkedése alapján

Sang-ho valszeg tudja, kik a kedvencei.

Ezért nem fejez ki bizonytalan érzéseket Ji-su iránt,

inkább egyenes vele.

„Ami a szívemen, az a számon.” Szerintem ez történik.

Még a róka is, ahogy ül a pulcsiján...

- Mintha ő lenne. - Nem tetszik.

- Tényleg? - De nem biztos.

Mert még nem volt kapcsolatom.

Bár azt hiszem...

a lényeg, hogy ne legyen egyidős velem.

- Idősebb? Fiatalabb? - Inkább fiatalabb.

- Szóval... - Akkor mindenki, nem?

Igen, ez egy kicsit...

Igazából sosem gondolkodtam rajta.

Valahogy...

Ez mi volt?

LEJÁRT A 15 PERC ÚJ HELYVÁLASZTÁS

Máris vége?

Ne már! Volt még egy kérdésem.

- Kérdezhetek valamit? - Igen.

Randiznál még egyszer velem?

Persze.

Ha pontoznod kellene engem, mennyit adnál?

Én csak...

- Ne mondj semmit! Menj! - Jó.

- Menj csak! - Az első vagy nekem most.

Tényleg?

Hagyjuk! Kényszerítettelek.

- Dehogy! - Menj csak!

Nem kényszerítettél.

Jól van, menj!

- Később találkozunk! - Jó. Menj!

- Később tali! - Oké.

Az ember érzi, ha tetszik valakinek.

A beszélgetésből kiszűri.

Sokat nevethetnek,

vagy figyelnek arra, amit mondasz.

De Sang-hón egyiket sem vettem észre.

Azt gondoltam, talán nem áll készen elfogadni az érzéseimet.

Talán miattam érzi kínosan magát?

Ez nagyon elszomorítana.

Az utolsó randink után

azt gondoltam: „Ha jobban igyekszem,

talán sikerül összejönnünk.”

Tessék?

És ami a stratégiát illeti...

nem tudom, mi lesz,

de szerintem érkezik még egy résztvevő.

Mi a fene?

Nem.

- Ne már! - Szóval ez a stratégiája?

Ebben mesterkedett végig?

Nyitva hagyja a lehetőségeit?

Nem semmi ez a srác!

Ezt a tanácsot adtad neki?

Nem, én nem ismerem ezt a fazont.

- Már nem a mentoráltad? - Nem.

Milyen tanácsot adtál neki?

Majd az új női résztvevő érkezése után döntesz?

Igen, gondoltam erre.

MIT REMÉLSZ, MILYEN LEGYEN AZ ÚJ RÉSZTVEVŐ?

Remélem, az új résztvevőnek...

tetszeni fog a külsőm és a beszédstílusom.

Na de Sang-ho...

Úgy izgulok!

- Min-hong! - Ketten jöttetek?

Mi? Ketten?

- Igen. - Komolyan?

- Mi? - Ketten jöttünk.

- Ezt a helyet kaptátok? - Igen.

Nem tetszik?

- Ez hogy lehet? - Eggyel kevesebb a lány.

- Öt lány, hat fiú. - Ezért.

MEDENCE

Tizenegyen vagyunk, ezért egy lánynak két fiú jut.

Nem tetszik?

Dehogynem. Szenzációs. Szuper.

Teljesen elámultam.

A két srác, aki tetszik nekem, hozzám jött.

Reméltem, hogy Jeong-mok jön.

MOSTANI KEDVENC JEONG-MOK

Jae-yunra szavaztam az első benyomásra, szóval örültem, hogy ő is ott volt.

ELSŐ BENYOMÁS: JAE-YUN

Gondoltam, az égiek adnak nekem egy esélyt.

Szóval mi a helyzet két nap után?

Szeretnétek megismerni valakit?

- Igen. - Én is.

Te is...

- szeretnél? - Igen, van valaki.

Egyvalaki?

- Igen, egyvalaki. - Egy?

Akkor szerinted kölcsönös a vonzalom a sráccal,

aki tetszik neked?

Ezt érzed?

Nem vagyok biztos benne.

De lehet.

Nem tudom.

De megérzi az ember, ha tetszik valakinek, nem?

Mióta itt vagyok,

senkivel se tudtam beszélgetni.

- Értem. - Kivéve veled.

Velem?

Legalább pár szót váltottunk.

Együtt főztünk.

Ez jelzés volt felé, nem?

- Igen. - Totál kifejezte az érzéseit.

Azt hiszem, akkor néztünk

először egymás szemébe Jeong-mokkal.

Ha Jae-yun nincs ott,

többet szemeztem volna Jeong-mokkal,

és egyértelműbbé tettem volna az érzéseimet.

Azt, hogy ő tetszik nekem.

Jae-yun pont olyan kuka, mint az a sör az asztalon.

A sört is több figyelmet kap.

Mintha karót nyelt volna a srác!

- Csak dísz ott. - Mi lesz?

Megkérdezhetem, milyen...

az első benyomásotok rólam?

- Az első benyomás? - Ja.

- Az első benyomás? - Ja.

Nagyon...

nehéz esetnek tűntél.

Én nem mondok semmit.

Hát igen.

Várj egy picit!

- Folytasd! - Mondd csak!

- Vicceltem. - Persze.

- Poénkodsz, hogy közelebb kerülj... - Ja.

A „nehéz eset” nekem...

- Az lennék? - Nem.

Úgy értettem...

Szóval...

Inkább „nehézen megközelíthető”!

Energikus vagy.

Azt hiszem, ez igaz.

Nekem a nehéz eset...

Az vagyok, kicsit kemény. Szóval...

Úgy érti, egyenes ember vagy.

Gratula, szépen fogalmaztál.

De igazából nagyon...

Igen.

Mindegy.

- De idegesítő! - Marha idegesítő a srác.

Mit utálnak a legjobban a koreaiak?

- Ha nem fejezed be a mondandód. - Ja.

- Ha nem fejezed be a mondatod. - Ja.

Teljesen igaz.

Rossz benyomást keltettem.

- Nem... - Oké.

Úgy értettem...

Picit extrovertáltnak tűnt?

Igen, pontosan annak.

Extrovertáltnak tűntél.

Azt hiszem, rosszul indítottam.

Oké. És neked, Jeong-mok, mi volt az első benyomásod rólam?

Őszintén szólva...

Elsőre...

Filigránnak tűntél, csinos arcvonásokkal.

- Tényleg? Köszi. - Igen.

Ezt éreztem.

Egyetértek vele.

Nekem meg egy úrfinak tűntél, amikor beléptél.

Milyen úrfi öltözik úgy, mint én?

Sok elegáns úrfit lehet látni mostanában.

Nagyon jólesett,

amikor azt mondta, hogy filigrán és csinos vagyok.

Jó érzés, ha csinosnak tartanak.

Nagyon feldobott.

Azt hiszem, Jeong-mokkal...

kölcsönös lehet a vonzalom.

Min-hong társaságában laza vagyok.

Azt hiszem, idősebb nálam.

Fesztelenül érzem magam mellette.

De nem változik a véleményem.

Még mindig Yi Do tetszik a legjobban.

Még nem tudtam megismerkedni Yi Dóval.

De úgy érzem, a harmadik napon összefutunk.

Tudom, hogy lesz esélyem,

ezért türelmesen fogok várni,

és amint lehet, jól elbeszélgetek vele.

Azt hiszem, mivel Jeong-mok fesztelenül érzi magát...

- Jól cseveg. - Kedvesebb.

És helyes dolgokat mond.

- Ez mind megy neki. - Igen.

De félszeggé válhat, ha azzal beszél, aki tetszik neki.

- Ez lehetséges. - Igen.

Yi Dóval passzolt,

- kíváncsi vagyok, mi lesz. - Én is.

Üdv!

Ki az?

LAKÓKOCSI

Én. Hova üljek? Ide?

Úristen!

Nagyon izgatott lettem.

Tegnap óta akarok beszélni vele.

Seung-livel.

Szeretnék dumálni vele, és jobban megismerni.

Szabad bevallanunk az érzéseinket?

Szeretném elmondani neki...

hogyan érzek.

Elég messze ülnek egymástól.

Más érzés édes kettesben lenni.

Te voltál a hármas randin, ugye?

- Igen. - Szerinted melyik a jobb?

A hármas randi olyan volt, mint a barátokkal lógni.

De ez most picit más.

Szóval...

Érdeklődsz valaki iránt...

közülünk?

Tetszik valaki?

Neked?

Tetszik valaki.

Igen.

Rá adtad le az első benyomás szavazatot?

Igen.

Akkor...

A nő, akire szavaztál...

- Igen? - Próbáltál közelíteni felé?

Nem.

Tényleg nem?

De kéne.

Nem is fogsz?

De, meg kell tennem.

És te?

Nem tudom.

A te mércéd szerint közel kerültél valakihez?

Egy picit.

Egy picit?

Igen.

Nagyon kíváncsi lettem.

SZERINTED KIT VÁLASZTOTT SEUNG-LI?

Talán Yeo-myungot?

Amikor figyeltem őt,

úgy tűnt, Yeo-myunggal beszél.

Igen.

Engem is hívj meg!

Ezt választom.

Yi Do megfigyelhette azokat a pillanatokat.

Azt gondoltam: „Mit kezdjek ezzel? Versenyeznem kell?”

De tudjátok, mit?

Azt hiszem, el tudom hódítani.

Ott az én Ariana Grandém!

- Szuper! - Bravó, Yi Do!

Na, ezt nevezem randiműsornak!

Miután ezt hallotta...

Megváltozott a tekintete.

- Nagyon jól csinálja. - Klassz, Yi Do!

Ma a jeges amerikai kávét választottad.

- Igen. - Miért pont azt?

Utoljára választottam.

Érkezési sorrend volt,

és utoljára maradt a jeges kávé.

- Tényleg? - Igen.

Nem volt más választásom.

Nem tudtam, hogy kávé. Azt hittem, kóla.

Ezért teát választottam.

Aha.

Ha tudtam volna, a jeges kávét választom.

A jeges kávét?

„Téged választalak, ha tudom, hogy a jeges kávét választod!”

Ez fantasztikus!

Ma feltűztem a hajam.

Tegnap kiengedtem.

Hogy jobb?

Hogy nekem melyik tetszik jobban?

Tegnap

szép volt a hajad kiengedve, mert jó hosszú.

Melyik tetszik jobban?

Mivel ma meleg van,

szerintem szebb így, feltűzve.

Üdén nézel ki tőle.

Köszönöm.

Talán a lakókocsitól, de nyugodtnak látom Yi Dót.

- Sokkal élénkebb szokott lenni. - Igen.

- Szerelmes tekintete van. - Igen!

Vonzódik a fiúhoz.

Nagyon koncentrál.

Most

csak Seung-lire figyelek.

Tizenöt percig voltunk együtt a lakókocsiban,

és csak kavarogtak a gondolataim.

Úgy érzem, megőrülök.

Igen.

LEJÁRT A 15 PERC

Vége a randinak?

Nagyon jól éreztem magam, köszönöm.

- Vigyázz magadra! - Pá!

YI DO, MENJ A LAKOSZTÁLYBA

„Menj át a...”

Mégse volt még alkalmam rá.

Bár előbb kaptam volna esélyt!

Picit bosszantott.

Üdvözöllek!

Helló!

A LAKOSZTÁLY YI DO ÉS SEUNG-CHAN

- A piramishoz jöttem. - Helló!

PIRAMISSÁTOR

Mintha piknikeznénk itt.

Akartam beszélgetni Ji-suval.

- Ji-su, Kang a vezetékneved? - Kang Ji-su vagyok.

- Hyun-kyunak mindig tetszett Ji-su. - Igen.

Ji-sut választottam.

Nagyon érdekelt Ji-su,

de nem volt alkalmam beszélni vele.

Ma szinte egész nap Sang-hóval volt.

Ez még kíváncsibbá tett.

Azt gondoltam, beszélnem kell vele.

Végre lett alkalmam rá.

Most először beszélgetünk. Milyen érzés?

Már szerettem volna beszélni veled.

Értem.

Ma nem tudtunk sokat beszélni.

És nem igazán tudok szemkontaktust létesíteni.

Nem szándékosan kerülöm a tekinteted.

Aranyos tőle, hogy ezt így kimondja.

Nem nézel rám?

Nem, ha szégyenlősnek érzem magam.

Igazából ha én...

Szóval én egy picit... Igen.

Érdekelne valami.

Rám szavaztál első benyomásra?

Miért kérdezed?

Kíváncsi vagyok.

Tényleg?

Rád szavaztam.

- Gondoltam. - Tényleg?

Igen.

- Csak... - Miért?

Volt egy ilyen érzésem.

„A srác engem választott.”

- Valahogy megéreztem. - Tényleg?

Folyton magamon éreztem Hyun-kyu pillantását.

Éreztem, hogy engem stíröl.

Valahányszor ránéztem, mindig engem bámult.

- Ez fontos Ji-sunak. - Ja.

- A pillantás sose hazudik. - Bizony.

Az ember észreveszi, ha nézik.

- Igen. - Arra nézek.

- De látom, hogy engem bámul. - Ja.

- Egész nap erre gondolhat az ember. - Ja.

Az hiszem.

Ebből jöttem rá.

- Tényleg? - Igen.

Nem gondoltam, hogy ennyire feltűnő voltam.

Nem is voltál az.

Nekem szokásom megfigyelni azt, ami körülöttem történik.

Úgy érzem, teljesen lelepleződtem.

- Dehogyis. - De.

Talán úgy hiszem, picit túlzottan körülöttem forog a világ.

Sok mindent akartam kérdezni.

Akkor hajrá!

- Nincs sok időnk. - Jó.

- Milyen volt ma? Ti ketten... - Igen?

Sang-hóval voltál egész nap.

Igen, de én őt választottam az első benyomás szavazásnál.

Elég határozottan tudom, ki az esetem.

A mackós, megbízható fiúk.

Legyen határozott, és világosan

fejezze ki az érzéseit.

Időnként lehet bizonytalan,

csak ne sokszor.

Hadd kérdezzem meg:

tetszene neked az is,

aki nem az eseted?

Őszintén szólva...

te állsz a második helyen.

- Tényleg? - Igen.

Nem kell megkérdezned, hogy tetszene-e valaki, aki nem az esetem.

- Te jó isten, Ji-su! - Jesszusom!

Van remény a srácnak.

Ez nem az Ellenállhatatlan kísértés!

Pontosan.

- Ugye? - Komolyan.

Rámenős a csaj.

- Tanulhatnék tőle. - Bravó, Ji-su!

Ji-su azt mondta, először Sang-hót választotta.

Szereti a megbízható, határozott

fiúkat, ezért úgy éreztem, nincs sok esélyem.

De azt is mondta, hogy én állok a második helyen.

Ettől megkönnyebbültem, és bizakodni kezdtem.

Azt hiszem, egyelőre óvatosan kell haladnom.

A nőideálom majdnem olyan, amilyen én is szeretnék lenni.

Miért, milyen szeretnél lenni?

Vidám.

De az is vagy.

Tényleg?

Örülök, hogy így látsz.

Szép a mosolyod.

Köszönöm.

Ne érts félre! Nem flörtölök.

Oké.

Határozottabbnak

kéne lennem.

Hűha!

Mindenesetre...

Hyun-kyuval jobban jöttem ki.

Ezért elmondtam neki.

Ha valaki elmondja, hogy tetszem neki,

mindent elkövetek, hogy megmutassam, mennyire jó velem lenni.

Ezért elmondtam neki.

De jobban szeretem az olyan fiút, aki kimondja, hogy tetszem neki,

így kezdtem más szemmel nézni őt.

Nem volt sok időnk beszélgetni,

ezért jó lenne egy randi édes kettesben.

KI TETSZIK A LEGJOBBAN?

Most Ji-su.

Hyun-kyu nálam úgy 93 a 100-ból.

Sang-ho meg talán 95?

Sang-ho még mindig 95?

- Pici a különbség, megelőzhető. - Mitől 95?

Ji-su meggondolhatja magát.

De ilyen jól kell folyjon a csevej.

Szóval én...

LEJÁRT A 15 PERC

Az Örök szinglik estéje véget ért.

Akkor menjünk?

- Segítsd fel! - Segítsek?

Ez nem flörtölés.

Akkor mondjam azt, hogy figyelmes voltam?

De flörtölésnek is hívhatjuk.

Ez aranyos volt.

- Tényleg? - Igen.

Oké.

Nem dumálunk lefekvés előtt?

Csapjunk egy csajos estét!

Menjünk Do szobájába?

A fiúk másnak tűntek a mai Örök szinglik estéjén, nem?

Szerintem azért, mert új srác

- érkezett. - Igen.

És őszintén szólva elég jól is néz ki.

- Micsoda? - Fenyegetve érzik magukat?

Engem egyáltalán nem érdekel a srác.

Megkérdeztek: „Ha az elején jött volna,

más lett volna az első benyomás-szavazatod?”

Azt mondtam, hogy tutira nem.

Tippeljetek, ki tetszik nekem!

- Nem látszik? - Van valaki?

- Kimutattam. - Egyvalaki?

Jeong-mok?

- Jeong-mok? - Igen.

Nekem Jae-yun tetszik.

Ma kettesben dumáltunk. Azóta

Jeong-mok csak picit tetszik.

Én is Jae-yunra adtam le az első benyomás-szavazatomat.

Én is.

De attól az estétől

megváltozott a véleményem Jeong-mokról.

Bár randizhatnék holnap Jeong-mokkal!

Ezek szerint Jeong-mok most a legnépszerűbb srác.

De fogalmam sincs, ki tetszik neki.

Nem tudtok valamit?

- Nem. - Korábban...

Amikor a random randinkon voltunk,

megkérdeztem, van-e valaki, akivel elmenne kettesben randira holnap.

Azt mondta, még nem tudja biztosan,

gondolkodik rajta.

Ezt mondta.

Nem, azt mondta, hogy van.

Eldöntötte, hogy ki az.

Mennél valakivel randira kettesben?

Édes kettesben? Igen. De még gondolkodom rajta.

Van valaki, akivel elmennél randira?

- Van. - Kettesben? Tényleg?

Igen.

- Ez mikor volt? - Tessék?

- Az első randid volt? - A második.

Várjunk! Egy pillanat!

Amikor Jeong-mok ezt kérdezte tőlem,

azt mondtam, már választottam valakit.

- A pillantásoddal. - És ezt csináltam.

De átfedés van köztünk. Mi legyen?

- Mi? - Jó ez így?

Nem tudom, hogy Jeong-mok csak barát-e, vagy több.

Ma először beszéltem vele.

Jeong-mok nagyon népszerű.

Ő most a sztár.

Pedig ő volt a legfélénkebb.

Jeong-mok a második napon nagyon feltört.

- Igen. - Elbűvölő srác.

Igen.

Bár látná őt Jae-yun és tanulna tőle.

Vegyíteni kéne őket.

Az klassz lenne.

Szerinted ki tetszik Jae-yunnak?

Nem tudom.

A második random randin

megkérdezte,

hogy éreznék,

ha ugyanaz tetszene nekem, mint valaki másnak.

Ezt kérdezte.

Erre én: „Miért kérdezed?”

Ő meg: „Van egy ilyen érzésem.”

Valahogy azt gondoltam, rólam van szó.

És aztán?

Nem aggódsz, hogy átfedés lehet közted valaki mással?

Miért? Te már emiatt aggódsz?

Nem aggódom,

de éreztem, amikor valakivel rájöttünk erre.

Úgy éreztem, ezt gondoljuk: „Te is? Én is.”

Tök váratlanul jött, hogy Jae-yun ezt mondta.

Azt mondta, úgy érezte, hogy azt, aki tetszik neki,

valaki más érdekli.

De előtte hármasban beszélgettünk.

Azt gondoltam, talán Jae-yun megérezte, hogy Jeong-mok tetszik,

és ezért kérdezte azt tőlem.

Azt hiszem, a legjobban

Jeong-moknak és Jae-yunnak tetszem.

Aztán valahogy bántott a dolog.

Azon töprengtem, hogy miért kérdezte azt tőlem.

Én vagyok zavarban.

Volt egy ilyen lánybarátom a gimiben.

Kérdezgette, tetszik-e nekem.

- Összevesztünk. - Nem csípted.

Durva vita volt.

Igen, csúnya veszekedés.

- Min-hong túlzottan belemagyaráz mindent. - Így van.

Halló?

YEO-MYUNG AZ ÉDESANYJÁVAL BESZÉL TELEFONON

Ma új srác érkezett,

és rám szavazott első benyomásra,

úgyhogy beszélgettünk.

De nekem egy Jeong-mok nevű srác tetszik.

És van itt egy nagyon csinos lány, akinek szintén nagyon tetszik.

Úgyhogy eléggé aggódom.

Ma csoportrandink volt és görkoriztunk.

Azt mondtam Jeong-moknak: „Menjünk még egy kört.”

De ő azt mondta, fáradt, és kérte, hogy menjek valaki mással.

Ezért teljesen elbizonytalanodtam.

Szomorú lettem.

Azt hiszem, egyáltalán nem vagyok vonzó.

Oda a magabiztosságom.

3. NAP

Eljött a harmadik nap.

Yi Do, itt a hírlevél!

„Ötperces könyvtár-kvíz?”

A könyvtárkvíz jó!

- Ez jó. - Ez...

- Kíváncsi vagyok. - Gyorsan oldjuk meg!

- Gyorsan. - Hé!

Az első három, aki leghamarabb megoldja,

az Ötperces könyvtárba mehet.

Alig várom, hogy megtudjam!

Fura, nem?

Nehezebb volt, mint gondoltam.

Nem sikerült.

Fogalmam sincs, mi lehet.

Megfájdult a fejem.

Miért rossz a többi válasz?

Hát ez?

Yeo-myung.

Naplók?

Jeong-mok naplóját olvastam el.

„INFJ-személyiség”? „Az első kapcsolatom?”

Fel kell keltenem az érdeklődését.

Olvastam a kedvenc személyiségéről,

és hol ül az asztalnál, ha tetszik neki valaki.

Ilyesmikről írt a naplóban.

Yi Do naplóját olvastam el.

A kérdés ez volt:

„Ha a neked tetsző személy visszajön egy randiról valaki mással,

mit szeretnél, hogy mondjon neked?”

Yi Do azt szeretné, ha beszámolnának a randiról,

és ha azt mondanák, hogy semmi sem történt.

Ez volt a válasza.

Gondoltam, ezt el ne felejtsem.

Klassz. Ne feledjük!

Ki hagyta ezt itt?

Ezt el kellett volna olvasnom.

Mit? Ja, azt.

30 PERCCEL KORÁBBAN

- Volt ott még valami. - Mi az?

Mi ez?

- Kaptunk valamit. - Jött valami?

JEONG-MOK LEVELE

Személyesen neki írta valaki?

„Jó lenne holnap kettesben randiznunk.”

„Ma egész nap együtt voltunk.”

De ki volt Jeong-mokkal egész nap?

Ki írhatta? Nem tudom megmondani.

SEUNG-LINEK IS LEVELE JÖTT

A levél?

Kinyitottam a postaládánkat.

Egy proteinszelet volt benne

egy levéllel.

Ez állt benne: „Minden jót! Na ki vagyok?”

„A borítékból

és a proteinszeletből rájöhetsz.”

Szerintem Yi Do küldte.

Mert valaki hagyott egy rövid üzenetet a Társalgóban.

„Sütöttünk édes krumplit, megmostuk a paradicsomot.”

A kézírás, amivel azt az üzenetet írták,

nagyon hasonlított azéra, akitől a levelet kaptam.

90%-ban biztos vagyok benne.

Yi Do írta.

Te jó ég...

De romantikus!

Ettől meggondolhatja magát a srác.

- Igen, - Mert törődnek vele.

Menjünk!

Kettes randikhoz passzolnak minket.

Hajrá, lányok!

Menjetek!

- Biztos ebédrandi lesz ma! - Ebéd?

Kettes randi páratlan számú résztvevővel?

Igaz, nehéz lesz.

Karmos gép.

- Karmos gép? - Igen.

Akkor választanunk kell közülük.

„Ma az örök szinglilányok a karmos géppel

választják ki a randipartnerüket.”

De érdekes!

Lányok választanak fiúkat.

Nevük a plüssállatokon.

Odaírták a nevüket.

Szóval mindenki látni fogja, kivel akarnak randizni.

Igen.

Páratlan számban vagyunk.

- Egyvalaki kimarad. - Ez komoly?

Ez kegyetlenség!

- Kiszúrás. - Nem mehetnek.

A fiúk tényleg nem választhatnak?

Páratlan számban vagyunk: hat fiú

és öt lány, szóval egy fiúnak ki kell maradnia.

Hogy mi lesz azzal, aki kimarad?

Egyedül eszik ráment,

és magányos lesz.

Az enyém a lyuknál van.

Reklámozza magát.

Ez egy nyílt népszerűségi verseny.

Vajon ki szerzi meg Jeong-mok plüssállatát?

Ő a legnépszerűbb.

Nagyon kapós.

- Igen. - Azé lesz, aki először halássza ki.

Így van.

Jeong-mok Jin-young a Szinglik poklából.

- Tényleg. - Igen.

Figyeljetek jól! Ha Ji-su nem Sang-hót választja,

a srác rámenezni fog.

- Ja, Ji-sun kívül nincs más. - Csak neki tetszik.

Jobban kellett volna bánnia a lánnyal.

Ji-sun kívül

- senki sem említette Sang-hót. - Nem.

- Grillezhetne egy kis löncshúst. - Abszolút.

Mit csinál az, aki kimarad?

- Itt marad egyedül. - Az szomorú lenne.

És nem is választhatunk lányt.

Ez ijesztőbb, mint a random választás.

SORREND A GÉPHEZ

YI DO, YEO-MYUNG, JI-SU, MIN-HONG, JI-YEON

- Gyerünk, Do! - Oké, Do.

Máris kezdjem?

Igen, próbáld!

- Úgy izgulok! - Várj!

A fiúk szemben vannak vele.

Nem csoda, hogy izgul.

- Becsuknátok a szemeteket? - Be kell csuknunk?

- Ne nézzetek! - Ne már!

Jó, nem nézünk.

Nem is vagyunk kíváncsiak.

Gondoltam, örülnék, ha Yi Do engem választana.

- Ne oda! - Hova megy?

- Nem ment... - Feljön...

Seung-lit választotta.

Nem engem választott.

Ne nézzetek már!

Így egyértelmű!

Ez nagyon nehéz.

Elszomorított.

Rájöttem, hogy Seung-li érdekli.

Látta a srác.

Yi Do nem győzhetett,

és csak elárulta az érzelmeit.

YEO-MYUNG JÖN

Gyorsan válassz!

Mutasd, hogy kell ezt!

Ne nézzetek!

- Oké. - Oké.

Reméltem, hogy Yeo-myung engem választ.

Attól a reggeltől

folyton arra gondolok, hogy Jeong-mokkal randiznék.

Ezért őt próbáltam kiválasztani.

JEONG-MOK

Szuper!

Szerintem őt fogta ki.

Sikerült...

A testét kell volna becéloznom.

Nem tudtuk megfejteni a kvízt,

és ebben se vagyunk jók.

Először Yeo-myung Jeong-mok plüssállatát fogta meg, de végül

nem sikerült kihalásznia.

Ettől megkönnyebbültem.

Igen, Min-hong úgy tűnik, örül.

A HARMADIK: JI-SU

Nézzétek a felhőket!

Oké.

Reméltem, hogy Ji-su

az én plüssállatomat fogja ki a karmos gépből.

Ji-suval akartam randizni,

mert engem érdekelt a legjobban.

Sok mindent akartam kérdezni tőle.

Ji-su azt mondta, engem választott első benyomás szavazásnál.

Azt hiszem, randizni fogunk.

Sang-ho már...

- Nagyon biztos magában. - Tele van önbizalommal.

Taktikázik.

Őszintén szólva

Hyun-kyu is közel áll a férfiideálomhoz, akiről az első nap beszéltem.

Enyhén szólva

nagyon tépelődtem.

Amikor én következtem,

még mindig hezitáltam, amíg meg nem ragadtam a joysticket.

Egész a végéig tépelődött.

Nézzétek a felhőket!

Sikerült kifognia!

Megcsinálta!

Kit választott?

- Istenem! - Kit fogott ki?

- Kit fogott ki? - Ki az?

Ki az?

Ki az?

- Láttam. - Tényleg?

- Én is láttam. - Ki az?

Hyun-kyu!

- Mr. 93 a 100-ból! - Hahó, Ji-su!

- Bravó, Ji-su! - Kim Sang-ho!

Kezdd forralni a vizet!

Elmondom, ki jelenleg Sang-ho.

- „Kezdd forralni a vizet!” Ez jó. - Helyzete:

csak a munkanélküli segélyére támaszkodhat,

miután kilépett a melóból.

Azt gondolja: „Így is, úgy is megkapom a segélyt.”

- De úgy tűnik, mégse. - Egy fityinget se kap.

„Forrald a vizet!”: jó poén.

Kezdje forralni!

Megjósolom, hogy Ji-su totál átpártol a másik sráchoz.

- Ez komoly? - Gratulálok!

Nehéz megjósolni, hogy mi fog történni.

A random randi után Hyun-kyut választottam.

Akartam még beszélgetni vele.

De a random randi rövid volt, így nem tudtam.

Nem randiztam még Hyun-kyuval,

ezért úgy döntöttem, őt fogom ki.

Szuper érzés volt.

Rövid volt a randink, de igyekeztem sokat beszélni vele,

és kimutatni az érzéseimet.

Ji-su elismerhette ezt.

És ez még boldogabbá tett.

A medikust, Hyun-kyut választotta.

Ez nem tetszett,

mert a srác a riválisom.

Természetesen rosszulesett,

jobban le kellett volna nyűgöznöm a lányt.

Bizony. Ébresztő, Sang-ho!

Ideje észhez térnie.

A NEGYEDIK: MIN-HONG

Min-hongnak sikerül Jeong-mokot választani?

A testre célozz, ne a fejre!

Ne így!

Kit akarsz kifogni?

Ji-su tanácsot ad, mert neki sikerült.

Kérlek!

Kérlek!

Sikerült neki!

Érdekelt Jeong-mok, és az ő plüssállatát nyertem.

Fel voltam dobva.

Tegnap csoportrandira mentünk.

Jeong-mok ott volt, de mások is,

ezért nem tudtam rendesen beszélni vele.

Örültem, hogy végre kettesben dumálhatunk,

és nem lesznek ott a többiek.

Nem jól taktikáztam.

Bár jobban koncentráltam volna. Nagyon sajnálom.

AZ ÖTÖDIK: JI-YEON

Ne nézzetek ide!

Mi nézünk.

Ji-yeon.

- Jae-yun már tutira tudja. - Ja.

Jobb lehet Ji-yeonnak, hogy így tudja meg a srác.

- Igen. - Ja.

Nem fog sikerülni.

Ji-yeon!

- Jól csinálja. Az enyém? - Nem tudom.

Jae-yun látta.

Jae-yun plüssállatát fogtam ki.

Amikor odaálltam a géphez,

találkozott a pillantásunk.

Nagyon izgultam.

Azt gondoltam: „Istenem! Mit csináljak?”

Nagyon megkönnyebbültem.

Amikor görkorizni mentünk,

párszor egymás mellé ültünk, így legalább

nem feszengünk majd egymás társaságában.

Ji-yeon tervelte ki az egészet.

- Igen. - Az ő erőfeszítései.

A lány közelítette meg őt.

És ez lett az eredménye.

Végre megkönnyebbültem.

Száz próbálkozásra, ha sikerül.

- Megvan! - Igen, Yi Do.

- Csináld! - Csak összejött.

El sem hiszem.

Gratulálok, Seung-li!

Megkönnyebbültem.

Jeong-mok picit elszomorodott.

Másodszorra sikerült kihalásznom.

„Végre hosszan elbeszélgethetek Seung-livel.”

Csak erre tudtam gondolni.

Semmi másra.

Csalódtam.

De tudom, hogy lesz még esélyem, csak ki kell várnom.

Ez a beszéd!

Nagyon ki voltam bukva,

mert Jeong-mokkal akartam randizni.

De amikor megint én jöttem,

csak Seung-chan és Sang-ho maradt.

Vajon sikerül?

Az „NG” betűket látom.

Ki lesz az?

Seung-chan?

- Hát persze. - Igen.

Engem választott.

Őszintén szólva nem akartam egyedül maradni,

ezért ettől nagyon megkönnyebbültem.

Seung-chant fogta ki.

Az első gondolatom az volt, hogy egy orvossal

nem versenyezhetek.

Akkor a srác, aki senkivel nem randizik...

Bizony, ő lesz.

Kim Sang-ho, 27 éves, hadiipari kutató.

„Kim Sang-ho, 27 éves, hadiipari kutató!”

Szerintem Sang-hónak van még esélye.

- Igen. - Ji-suval.

- De igyekeznie kell. - Ja.

Meg kell változnia.

- Különben nehéz dolga lesz. - Az.

Menjünk!

Öltözz ki a randinkra!

Jesszusom!

- Öltözz ki a randinkra! - Jesszusom!

Úristen!

Szégyenlős vagyok!

Ez de aranyos!

Imádni való.

De már most is kiöltöztem.

Te már...

Átöltöztél?

Már kiöltözött.

Na, sipirc átöltözni!

„Öltözz ki?”

Most kénytelen lesz átöltözni.

Jöhet a csokornyakkendő!

Csokornyakkendő!

Az örök szinglilányaink rámenősebbek és őszintébbek.

- Igen. - Mivel a lányok választották a fiúkat,

ezúttal más lesz a helyzet.

Szerintem ezek a randik jobban fognak sikerülni.

- Reméljük. - Bízzunk benne!

Hyun-kyu jól ellesz Ji-suval.

Szerintem is.

RANDI ÉDES KETTESBEN JI-SU ÉS HYUN-KYU

Festői a látvány.

PARTI KÁVÉZÓ

Meleg van itt.

Mi a fene?

- Párnát tesz az ölébe? - Idetűz a nap.

- Igen. - Ji-su teszi.

Későn reagált a srác, bár észrevette.

- Folyton babrál... - A Jo Sung-mo-táncot tolja.

Melegebb van, mint hittem.

Nehogy levedd a kardigánt!

- Ujjatlan póló! Ne már! - Ne!

Adna valamit, amivel a hölgy letakarhatná a lábát?

Esetleg egy vékony plédet?

Igen, egy pillanat!

Igen, kerítsen Ji-sunak egy plédet!

Köszönöm.

A pléd talán picit meleg lesz,

de gondoltam, jobb, mint a párna.

Ez bennem is felmerült.

Meg az is, hogy a kardigánodat kérem el.

Melegem volt, úgyhogy én is gondoltam, hogy neked adom.

De a stílusosság is fontos.

Igen.

Könnyedén dumálnak. Jól alakul a randi.

Jó, hogy volt plédjük.

- Köszönöm. - Láttam, hogy oda is süt a nap.

Köszi.

Hyun-kyu boldog.

Nagyon boldog.

Amikor a karmos gépnél voltál,

nagyon izgultam.

Ki volt az első?

Azt mondtad, ne nézzünk oda, ezért elfordítottam a fejem,

és nem láttam a sorrendet.

Este beszéltünk erről a lányokkal.

Két fiú járt a fejemben.

Így döntöttük el a sorrendet.

Kíváncsi vagyok. Két fiút említettél.

Én?

Igen.

De én...

Én csak...

Őszinte leszek.

Ami a szívemen, az a számon.

Tudom, ki az esetem.

Szeretem, ha valaki férfias.

Külsőre és természetre is.

Szóval...

Sang-hót és téged

választottalak.

Szóval Sang-ho és köztem hezitáltál.

Igen.

Tegnap beszélgettünk te meg én.

De úgy éreztem, szeretnék még beszélni veled,

mert tíz perc kevés volt.

Csak azzal akarok beszélgetni, aki érdekel.

- Mert nincs olyan sok időnk itt. - Ez igaz.

Szóval azt fogtam ki, akit akartam.

Tényleg?

- „Akit akartam.” - Ja.

- „Téged.” - Ez a fő.

Nagyon féltem, hogy nem engem választasz a karmos gépnél.

Ha Sang-hót választod,

akkor én maradtam volna hoppon.

Úgyhogy hálás vagyok.

De végül ő randizik most Ji-suval.

Igen. Ji-su Hyun-kyut választotta.

Ezért gondoltam,

hogy jobb lenne, ha a fiúk választanának, és nem a lányok.

Akkor nekem nem lett volna kérdés, kit válasszak.

Szeretek viccelődni.

De úgy éreztem, itt senki sem venné a lapot, ha viccelődnék.

Én veszem a lapot.

- Tényleg? - Viccelődj velem!

Mi lenne, ha ezt kérdezném tőled:

„Ettél már, hercegnőm?”

„Igen, a hercegnő evett.”

Azt mondanák: „Még az a pali!

Nézzétek már!”

Hyun-kyu jól csinálja.

Baráti társaságban parodizálok. Például,

Crayon Shin-chant.

Shin chant?

„Micsoda szép hölgy.” Ilyesmi.

Próbáld te is! Nagyon könnyű.

„Micsoda szép hölgy.”

- Így? - Igen, pontosan.

- Nagyon jól eldumálnak. - Szép pár.

Állati helyesek együtt.

Új ez a harsány nevetés Ji-sutól.

- Tényleg. - Igen.

És nincs kínos csend a beszélgetésükben.

- Ja. - Igen.

Fesztelenek egymással.

Bármit tesz Ji-su, Hyun-kyu imádja.

Jól reagál a lányra, ezért nevet ő egyre hangosabban.

Ji-su játékos természet,

és nevet az én vicceimen is.

Ji-su nálam az első helyen áll.

Hyun-kyu jól reagált a poénjaimra.

Felfedeztem ezt az elragadó oldalát.

Egészséges sétálni egyet evés után. Menjünk?

Igen.

Kikerestem egy jó útvonalat.

- Tényleg? - Igen.

Bízz bennem, gyere!

- Csak óvatosan! - Jó.

Itt vigyázz, hova lépsz!

Ezekbe ne lépj bele!

Fogd meg a kezét!

Fogd meg a kezét!

Itt víz van.

Nyújts oda a kezed!

Óvatosan!

Segíts már neki!

Gyere erre!

Közeledjetek egymáshoz!

Igen, lassíts, Hyun-kyu!

Elég nehéz itt átmenni.

Akkor ne menj!

Minek mész tovább, ha nehéz az út?

- De... - Ez volt az út.

Mi az?

Segíthettél volna.

- Na de... - Bizonytalanul jársz. Menjünk!

Inkább te segíts nekem!

- Menjünk innen! - Add a kezed!

„ Add a kezed”?

Te is rámenezel nemsokára. Kétségbeejtő.

Reménytelen eset.

- Jöhet a fazék? - Ja.

Hyun-kyu és Sang-ho együtt fognak rámenezni.

- Hogy mondhatta a srác: „Add a kezed?” - Mi lesz itt?

MIÉRT NEM FOGTAD MEG A KEZÉT?

Ji-su nagyon határozottnak tűnik,

olyannak, aki szeret egyedül csinálni mindent.

Úgy éreztem, hogy nem fogadná el a segítségemet.

Ezért inkább én kértem tőle segítséget.

Megfogom a kezed.

Inkább én fogom meg a tiédet.

Jó, fogd meg a kezem!

Legközelebb.

Ji-su ugyanazt mondta többször Hyun-kyunak és Sang-hónak.

Ha Ji-su lennék, azt gondolnám:

„Ezek semmire sem emlékeznek abból, amit mondtam?”

„Többször mondtam, hogy szeretem, ha valaki férfias.”

Ők meg kifejezik magukat.

És még azt mondják,

hogy jó lett az interjújuk.

- Ja. - Igen.

- „Ji-su az első.” - De elégedett!

Pedig jól eldumáltak az elején.

Mégis szerintem döntetlen az állás a két srác között.

Nem hiszem, hogy 95-93 Sang-ho javára.

Döntetlen, és Ji-su szemmel tartja mindkettőt.

Igen.

KIM SANG-HO KIM SEUNG-LI

Fáradt voltam,

és gondoltam, végre aludhatok egyet.

De korábban ittam egy kávét, nem tudtam elaludni.

Sang-ho csak pihenni akart.

Mert nem tudott randizni.

Tényleg vizet forral!

Vizet forral!

Tényleg ráment eszik!

Honnan tudtad ezt? Titokban előre megnézted a műsort?

Velük voltál az üdülőben?

Ahogy elnézem a srácot, annyira magamra emlékeztet.

Komolyan.

Miért csinálsz salátát is?

Ez nem diétázás, csak többet eszel.

Nem tudtam, mikor lesz kaja,

hogy lesz-e este randi. Várnom kellett.

És megkívántam a ráment.

Vajon mire gondol?

Hogy tegyen-e bele rizst?

Igen!

Tutira ezen gondolkodik.

„Tegyek bele rizst?”

Esik az eső.

A rámen is valahogy keserűbb lett, miközben néztem az esőt.

Sír?

Csak izzad.

Úgy éreztem,

szodzsut ittam a rámenhez, pedig nem is.

Ez az, a frusztráció hajtson, hogy javulj!

És

miután jóllaktam,

rájöttem, hogy meghíztam, mióta itt vagyok.

Fitt akartam lenni, ezért edzettem egy kicsit.

Nagyon jó!

Nem tudott ráfeküdni.

De nehéz!

Sang-ho, legalább röhögtess meg minket!

Túl sokat mutat téged a műsor.

Takard csak le az arcod, nehogy nap érje!

RANDI ÉDES KETTESBEN

Yi Do és Seung-li randija.

- Szörfözés? - Próbáltad már?

Még nem.

Jó lesz.

Fel voltam dobva.

„Végre beszélgethetek vele egy jót.”

Csak ez járt a fejemben.

Nagyon boldog voltam.

- Szereted az ilyesmit? - Imádom.

- Tényleg? - Kávézóba járás helyett

jobban szeretem az extrém sportokat.

Én a kávézókat is szeretem.

- Aha. Neked mindkettő bejön. - Igen.

Teljesen megváltozott a táj.

És tökéletes csedzsui idő van.

Szép, meleg idő.

Jöhettünk volna korábban.

WOLJEONGRI-PART

- Még nem akarom levenni a ruhámat. - Én se.

Végre láthatjuk az adudat.

Yi Do szereti a jó testű fiúkat.

Határozottan brazilos a srác.

Sokkal többet gyúrtam, mint a többi fiú,

úgyhogy gondoltam, leveszem az inget.

Nyomjunk 100-at!

Azt hiszem, úgy 400 fekvőtámaszt nyomtam le kábé negyedóra alatt.

Hát ez?

- Egy kutyus! De cuki! - Igen, nagyon.

Azzal a nyaklánccal kiköpött Dwayne Johnson!

Helló!

Helló!

Nem mertem ránézni, szégyenlős voltam.

Csak arra gondoltam, hogy istenien néz ki.

Mehetünk?

Picit kiáll a hasam.

Mi lenne, ha behúznád?

Próbáltam, de nem ment.

Tényleg?

Formálisak lettünk.

Igen!

Szerintem a fürdőruha miatt feszengünk.

Igen.

De gyönyörű!

Gyönyörű a víz színe, nem?

Igen.

Üdv!

- Üdv! - Üdv!

Ma SUP jógázni fogunk.

SUP JÓGA

Üljetek a deszkára, és elmondom, mit csináljatok!

- Namaste. - Namaste.

Namaste.

Finoman nyomjátok le a fejetek bal oldalát!

Ha tudjátok, egyenesítsétek ki a lábatokat a csónakpózhoz!

Nagyszerű!

Három levegővétel!

Egy...

Hű, ez...

- Kettő. - Nem fáj?

Lábnyújtás!

És most segítsetek egymásnak!

Seung-li, átjönnél ide?

- Én? - Igen.

Üljetek egymással szembe!

Még mindig félszegek egymással.

- Szégyenlősek. - Istenem!

Nagyon közel vannak.

Gyertek picit közelebb!

Enyhén érintitek egymást. Nem gond?

- De, gond. - Csak egy picit.

Jó, térdhajlítás, készüljetek fel a csónakpózra!

Zavarban voltam,

így nem tudtam a szemébe nézni.

Még felé se tudtam nézni.

Gyertek picit közelebb,

és tegyétek össze a lábatokat!

Nem gond neked?

- Nem gond neked? - De.

Nem akarod?

Most szorítsátok össze a talpatokat!

- Fogjátok egymás kezét! - Csikiz.

Így legyen a lábunk?

- Igen? - Igen.

Fogjátok meg egymás kezét!

Ez nem gond?

Jól vagytok?

Egyik lábat kinyújtani!

És közben emeljük fel a távolabbi lábat!

A távolabbi lábat?

- Ezt? - Előbb ezt az oldalt!

Térdet kiegyenesíteni!

Yi Do kirepül, ha kiegyenesítem a térdem.

Próbáljuk újra! Lábakat összetenni!

Magasra emel!

Jó. Nézzetek egymásra!

- Nem látok. - Navasana.

Mosolyogjunk egymásra!

Mosolyt kérek!

- Egy. - Kezdek begörcsölni.

Kettő. Még egy.

Utolsó. És mosolyogjatok!

Lassan behajlítani és leereszteni a térdet!

Ügyesek voltatok!

Namaste.

- Namaste. - Namaste.

Köszönöm.

- Fürödjünk? - Menjünk a vízbe?

Nagyon hideg!

Vizezd be magad!

- Így. - Mit csinálsz?

Gyere ide!

„Gyere ide!”

Jesszusom! Megfogták egymás kezét!

- Segítsd fel! - Segítsd fel!

Segítsd fel!

A parton hamar közel kerülhetsz a másikhoz.

Igen.

Úristen!

Vigyázz! Mit csinálsz?

Yi Do boldognak tűnik.

Sokat vihog.

Tényleg szereted az extrém sportokat.

Nagyon akartam randizni Seung-livel,

úgyhogy mindegy, mit csináltunk, remekül szórakoztunk.

Induljunk vissza?

Menni akarsz?

Nem, maradjunk!

Nem kell. Menjünk!

Szép idő van ma.

- Kellemes volt a víz is. - Igen.

Csodaszép színű a tenger.

Már fesztelenül csevegnek.

Üdv!

Üdv!

Jó hangulatú ez a hely.

- Az italaik. - Köszönjük.

Köszönöm.

Hogy mondják portugálul a „köszönöm”-öt?

- Portugálul? - Aha.

„Obrigado.”

- Hogy? - Obrigado.

- A „do” néma? - Mondd ki!

Obrigado.

Nem.

A „gado”-t finoman ejtjük.

Mi a legfontosabb neked?

Külső, személyiség,

vagy vonzerő?

Melyik?

- Hát... - Ha választanod kéne?

Eredetileg a külső volt.

De talán mégsem.

De mindenkinek a külső a fontos, nem?

Mind szép emberekkel randiznánk.

Egyetértek.

Azt hiszem.

Kire adtad le az első benyomás szavazatodat?

- Kire szavaztam? - Igen.

Azt...

nem mondhatom el.

Miért? Dehogynem.

Egyelőre nem.

Mindegyik fiú titokban tartja.

Igen, mindenki nagyon titokzatoskodó és csendes.

Tényleg?

Hát, én nem.

- Tényleg azok. - Tényleg?

Értem.

Mindegyik...

Véletlenül nem jött leveled a postaládádba?

- De, csak nem tudom, kitől. - Kaptál valamit?

Ráírták a nevemet a levélre.

„Seung-linek.”

Csak néztem és gondolkodtam, ki küldhette.

Találgattam.

Ha Seung-linek én jártam volna a fejében,

könnyen kitalálhatta volna, hogy én küldtem a levelet.

Rózsaszín volt a boríték,

és én mindig sokat beszélek a csokiról,

ezért gondoltam, könnyű lesz kitalálni.

Ki küldhette?

Ekkor éreztem, hogy összetört a szívem.

Amikor Yi Dóval randiztam,

az járt a fejemben, hogy valószínűleg ő küldte a levelet.

Ettől inkább hálás voltam, mint boldog.

Ha Ji-sutól jött volna a levél,

attól lettem volna boldog.

Ezért tettem úgy, mintha nem tudnám.

- Mert nem érdekli őt Yi Do. - Nem érdekli őt a lány.

- Ezért nem mondott semmit? - Igen.

- Helyesen tette. - Igen.

Ne kerteljen.

Ne hitegesse a lányt.

Ne keltsen hamis reményeket.

Nagyon jól szórakoztam ma.

Én is.

Ne siessünk vissza?

Tízzel menjek?

Gyalog is gyorsabbak lennénk.

Egyébként ki az eseted...

külsőre?

- Külsőre? - Igen.

Szeretem...

az erős vonású nőket.

Akik picit tartózkodóak.

A szofisztikált típust?

Igen, pontosan.

Macskaszerű vonással?

Macskaszerű...

Igen, macskaszerű vonással.

Ha egy szofisztikált, macskaszerű vonásokkal rendelkező lányra

szavazott, az Ji-su lehet.

A válasza alapján nem vagyok Seung-li esete.

Azt gondoltam, én nagyon jól szórakoztam,

ő viszont lehet, hogy nem.

Azt is gondoltam, hogy Seung-li szerette volna, ha valaki más választja,

és ettől újra összetört a szívem.

Egyébként

azt mondtad, tetszik neked valaki.

- Igen. - Ha annak...

a srácnak valaki más tetszene,

hogyan reagálnál rá?

Szomorú lennék.

Értem.

Bántana.

Igen. Ez elég nyilvánvaló.

Igen.

De én...

ilyenkor fel szoktam adni a dolgot.

Értem.

De...

De ezúttal nem tudod feladni?

Tovább próbálkozol?

Ezúttal nem adom fel.

Yi Do!

Ez király!

Gondolkodtam a dolgon,

és ha már idáig eljutottam, miért ne próbáljam meg?

Sokat tanulok tőled.

„Miért ne próbáljam meg?” Ez annyira...

- Ne tanulj tőlem! - De, én...

- Ne csináld! - De. Este később...

Ne tanulj tőlem!

Hogy is hibáztathatnám Seung-lit?

Olyan kedves volt velem ma.

Nagyon udvarias volt,

és jókat beszélgettünk.

De valahogy fájdalmas volt ez az egész.

Mert rájöttem, hogy nem tetszem neki,

ezért a vele töltött idő kínzás volt.

Emiatt volt, hogy alig néztem rá.

Mert úgy éreztem, sírva fakadok.

Annyira feldúlt voltam.

Igyekeztem valami másra koncentrálni.

Jaj, istenem!

Azt gondoltam: „Miért nem jött rá, hogy én írtam azt a levelet?”

És ez...

annyira...

fáj.

Yi Do azt hiszi, hogy nem jön be a srácnak.

Ez sérti az ember büszkeségét.

De ettől Do meggondolja magát?

Nem hiszem, hogy Yi Do ilyen könnyen feladja.

De most, ha Jeong-mok...

- közeledik Yi Dóhoz, és megvigasztalja... - Igen.

...amikor a lány sebezhető és megbántott,

ki tudja, mi történhet?

Jeong-mok ezzel esélyt kaphat.

Attól függ, mit kezd vele.

KIM SANG-HO KIM SEUNG-LI

KÉSZÜLŐDJ, ÉS MENJ A MEGADOTT CÍMRE

Délután négykor?

Délután négyre.

SMS-t kaptam, hogy menjek valahova.

Amikor megláttam a hely nevét,

összezavarodtam: „Mi ez a hely?”

Étteremnek tűnt a név.

Gondoltam, hogy az Ámorom, Car, the Garden, vagy egy szakember

jön oda, hogy tanácsot adjon nekem.

Valami különleges esemény lesz?

Messze még a végső választás,

de a kezdeti szakaszban nem valami jók az eredményeim,

ezért arra gondoltam, hogy tanácsokkal látnak el,

hogy hogyan javuljak.

Van bent valaki.

Nem Ji-su az?

Valaki új?

- Mi? - Nem Ji-su az?

Üdv!

Üdv!

Üdv!

Örvendek!

A feliratot fordította: Szíjj Julianna