Original subtitles

Jankó!

Gyere ide!

Na mutasd, hogy tartod azt az íjat.

Az ideget tartsd távolabb, megüti az arcod.

Engedd lejjebb a vállad.

Ne a kezeddel célozz...

Ne is a szemeddel...

Itt.

Jankó, hányszor mondtam, hogy ne az udvaron játssz azzal az íjjal.

Csináld csak.

Gyertek.

Jönnek!

Gyerünk, fegyverbe!

Szólj a többieknek. Gyerünk, mozgás!

Mindenki a kapuhoz. Gyerünk!

Mozgás!

Mozdulj már! Szedd a lábad!

Ide figyeljetek.

El kell bújnotok.

Bármi történik, azt teszitek amit anyátok mond. Megértettétek?

- Én maradok veled. - Jankó!

- Nyisd ki a kaput! - Gyertek!

Ide figyelj, a te dolgod most az, hogy ezt túléld.

Hozd ide a pallosomat, aztán azt csináld, amit anyád mond. Megértetted? Gyerünk!

Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz.

Nyissátok már ki!

Engedjétek be őket!

És most bújj el! Gyerünk!

- Apám! - Nyissátok ki!

- De uram! - Azt mondtam nyissátok ki!

- De uram, meg fognak ölni minket! - Vigyázz már innen!

Gyere befelé! Gyertek be!

Eressz el!

- Engedj! - Jankó! Gyere! Csöndesen!

Jankó!

Jankó!

Kisfiam!

Örzse!

Örzse!

Vajk!

Jankó...

Ezt most miért kellett?

Tessék?

Hagytam, hogy megöld.

Ezer bocsánat! Azt hittem, hogy majdnem széttép téged.

Most már a tiéd lehet.

Segítesz visszajutni a várba?

Hunyadi János vagyok.

Tudom, ki vagy.

Minden lány tudja a neved.

A bátyámmal szoktál mulatni.

Te Mihó húga vagy? A kis Szilágyi Erzsébet?

Mit keresel itt?

A királynő frajláival jöttem.

Erzsébet!

Te is eljöttél?

Az erdőben találtam.

Kimentél vadászni?

Tudod, hogy ez a nap mennyire fontos apámnak.

Gondoltam, hozok valamit a király tiszteletére.

De valójában ez téged illet, szerelmem.

Hé, Janko!

Az a farkas az enyém,

hiszen szerb földön ölted.

Gyere ide!

De a lányodnak adtam.

Hogy nézel ki?

Mosakodj meg.

Mégis csak a te királyod jön, nem az enyém!

Zsigmond már itt van?

Csak a királyné.

A király szokás szerint késik.

Gondolom még a kurváival van elfoglalva.

Apa!

Bocsáss meg, lányom!

Figyelj ide, Jankó!

Ez az este fontos nekem.

Ha a királyt magadra haragítod,

akkor ebbe az udvarba be nem teszed többé a lábad.

Viselkedj!

Jó lesz!

Ugye? Jó leszel.

Erzsébet!

Olyan, mint egy kölyökkutya.

Állandóan loholok utána.

Szilágyi Erzsébet a menyasszonyom.

Milyen kár.

Én mondom is folyton a mi drága Miklósunknak,

hogy nem szabad az ilyesmit elkapkodni.

Hol voltál?

Vadásztam.

Mikor tanulsz már meg végre viselkedni?

Nem vagyok a feleséged, Miklós.

Még nem.

Felség...

Elkéstünk.

Csak annyira, amennyire terveztem.

Egy ideig együtt mutatkozunk,

utána amikor a kölykök ráuntak a királyra, velük mész.

Mi lenne, ha most az egyszer

nem rángatnál bele a mocskos kis terveidbe?

Egész este maradj a húgod mellett.

Mindent tudni akarok róla, meg arról a kun paraszt Hunyadiról.

A húgomat hagyd ki ebből!

Csak tedd, amit kérek.

Felség...

Gyere, gyere, Cillei!

Éppen drága Brankovicsot faggatom, hogy mi a terve a kisebbik lányával.

Ilyen szép virágszál körül biztos sok méh zümmög.

Gondoskodtál már a lányod jövőjéről, Brankovics?

Beállhatna a királyné mellé udvarhölgynek.

Ez egészen pompás ötlet, felség.

A frajláimat én választom.

A kurváidat te.

Marára szükségem van, itt, magam mellett. Segít mindenben.

Sajnálom, de...

nem adhatom oda az udvarodba.

Gyere.

Már megint te?

Pont olyan beképzelt vagy, mint ahogy gondoltam.

De legalább jól táncolsz.

Mara nem lesz féltékeny?

Annyira biztos nem, mint Újlaki.

Sokkal jobbat érdemelnél nála.

Szerintem is.

De talán, pont ő a neked való.

Elnézést.

Nagyságos uram.

- Ez mi? - Semmi csak... semmi.

- Ki ez? - Apám török tolmácsa.

- Miről beszélnek? - Nem tudom.

De ha törökökről van szó, az nem jelent jót.

- Micsoda? - Ez csodálatos hír, Katalin.

Na erre igyunk!

De hol van az apa? Hol van a mi drágaságos Ulrik grófunk?

Cillei? Valahol a király seggében félúton.

Ulrik nagyszerű ember.

Aki egy napon még vezetni fogja az egész birodalmat.

És csodálatos apa lesz.

Mindjárt elalszom.

Inkább táncolni szeretnél?

Te tényleg azt hiszed, hogy bármit megkaphatsz?

- Meghallják! - Dehogy hallják.

Nem lehet.

Miért? Mert egy senkit szeretsz?

Mert egy olyan, mint te, sohasem mehet hozzá egy olyanhoz, mint én?

Tudod, hogy mennyire szeretlek és...

Leszek még valaki, Mara! Ígérem!

Egy napon az apád boldog lesz, hogy mellettem tudhat téged.

Bolond vagy!

Te tehetsz róla.

Amikor hozzátok kerültem, egészen józan voltam.

Mindig is bolond voltál.

De a hagyomány nem tiltja, hogy egy bolondhoz menjek feleségül.

Sőt, egész gyakran megesik az ilyesmi.

Katonák! Gyülekező!

Mi történt?

Gyülekező!

Hol van Brankovics?

Próbál katonákat összeszedni, hogy a segítségünkre legyen.

- Hogy történhetett ez? - Fogalmam sincs, felség.

Ha a hír igaz... és Galambóc vára török kézre került,

Brankovicsnak velem gyűlik meg a baja.

Felség, egy ostoba várkapitány pár száz aranyért átjátszotta a várat.

És véletlenül éppen arra bóklászott egy török csapat. Hülyének nézel?

Hány katonánk van?

Pár száz, felség.

Arra elég, hogy visszafoglaljuk a várat?

Egy bevehetetlen sziklán áll, felség.

Több emberre van szükség. Ostromgépekre.

Rozgonyi gályájával átkelünk a folyón.

Egyetlen rohammal bevesszük a várat.

Holnap estére el is felejted ezt az egészet.

Kerítsd elő Brankovicsot! Nem ebben állapodtunk meg!

Futárt Rozgonyihoz.

A bandériuma átkel a Dunán és partra száll Galambócnál.

Egyetlen roham. Érted?

Felség! Előbb küldjünk ki felderítőket.

Kinek képzeled magad?

Leköteleznél, ha nem ütnéd az orrod olyasmibe, amihez semmi közöd.

- Mit keresel itt egyáltalán? - És te? Te kinek képzeled magad?

Cillei Ulrik vagyok, Magyarország bárója.

Tehát nem katona. Én az vagyok.

És ezzel itt most valami nincs rendjén. Felség! Küldjünk ki felderítőket.

Ez egy haditanács. Semmi keresnivalód itt.

- Elég volt fiú! - Vigyetek magatokkal.

Te most Brankovicsot szolgálod, nem?

Magyar nemes vagyok. Veletek megyek.

Rendben.

Most menj vissza a társaidhoz.

- Folytathatjuk? - Felség! A fiúnak igaza van.

- Ez hihetetlen. - Hajnalban indulunk.

Remélem igazad lesz, Cillei.

Jankó!

Erre várok mióta!

A harcra vagy az ölelésemre?

- Hát... - Nehogy válaszolj!

Vigyázz magadra.

Visszajövök és elviszlek innen végleg.

Addig legyen ez a tied.

Majd akkor add oda, ha visszajöttél.

Addig védelmezzen téged.

Rozgonyi Cicelle flottája készen áll, felség.

- Ezeket vidd el. Siess! - Cicelle! Cicelle asszony!

Szilágyi Erzsébet vagyok. Még nem ismerjük egymást.

Nincs most időm a formaságokra, mit akarsz?

Magával szeretnék menni a hajójára.

Nem tudom, hogy mit vettél a fejedbe, de nem nemeslányoknak való a csatázás.

Hol a lista?

Azokat is vigyétek fel a hajóra. Gyorsan.

Pont olyan hasznos tudok lenni, mint egy férfi.

Nekem erre nincs időm.

De hisz maga is nő. És maga is nemes.

Egy esélyt adjon nekem, kérem.

Követsz, mint az árnyék. És ha meghalsz, az a saját lelkeden szárad.

Maradj veszteg, húgom.

Maradj veszteg...

A te menyasszonyod, csinálj valamit!

Összeszedtem háromszáz embert, apám!

Minek?

Azonnal induljunk Galambóc alá! Segíteni a magyaroknak...

Nem megyünk mi sehova!

Hívattál, apám?

Magunkra hagynátok egy picit?

- De apám! - Stefan, kérlek!

Mara...

Ülj le.

Lányom... az országunk és népünk nagy veszélyben van.

Van, hogy a sors nehéz helyzet elé állít minket...

Azt kívánom neked, amit minden apa akar a lányának.

Hogy légy boldog.

Én más vagyok, mint te.

Nekem a gazdagságunk semmit sem jelent.

Ezek a várak, a szolgák, a földek, a ruhák, a lakomák.

Én, ha kell, lemondok minden címről, rangról, örökségről, csak...

Csak mi?

Engedd, hogy Hunyadihoz menjek feleségül.

Még naivabb vagy, mint hittem.

Mi?

Felejtsd el Hunyadit.

Jól figyelj rám...

A törökök le fogják igázni a magyarokat.

Ha kell öt, tíz vagy ötven év hozzá, akkor is.

A mi országunk pedig két tűz közé szorítva...

megfullad.

Eltűnik. El lesz törölve a föld színéről!

Annak az ára, hogy Murád ne ontson szerb vért...

rettenetes... óriási...

Galambóc?

Az az ára?

Hogy elárultad a barátainkat?

Kijátszottad Galambóc várát a töröknek?

Mit beszélsz... Elárultam?

Csak átengedtem Murád seregét Szerbián.

És megtenném bármikor. Ha ezzel megmenthetem a népem!

Miért vesszünk mind oda a magyarok védelmében?

De nem ez a legrosszabb, amit mondanom kell.

Hanem mi?

Mondd...

Mara...

Akarod szolgálni a népedet?

Igen! Mindig.

Mégha ennek az ára a saját boldogságod?

Persze!

Feláldoznád akár az életed is a népért?

Hiszen tudod!

Büszke vagyok rád, kislányom.

Csak mondd meg, mit kell tennem, és megteszem!

Mara...

A szultán felesége leszel.

Tessék?

Nincs más lehetőség.

Ez a kívánságod?

Nem, kicsim.

Soha nem adnálak,

ha nem lenne muszáj.

De téged akartak a törökök.

Vigyázz!

Előkelő társaságban harcolhatunk.

Ha a király itt van, az tudod mit jelent.

Könnyű győzelmet.

Zsigmond mindig biztosra játszik.

Ez Murád serege!

Hogy kerültek ezek ide?

Nem mindegy? Itt vannak.

Visszavonulás!

Visszavonulás!

Újlaki! Hova mész?

A király!

Menjetek utána!

Védjétek a királyt!

Felség!

A király a vízben.

Evezősök!

Húzzuk ki!

Felség! A hajó!

Fel kell jutnunk a hajóra!

Húzzuk ki!

Kormánylapát balra!

Evezősök! Balra!

Húzd!

A szultán teljes megszólítása:

Allah földi helytartója,

a világ uralkodóinak uralkodója.

Királyok királya, élet és halál ura,

az igazhitűek és hitetlenek királya,

Kelet és Nyugat császára,

az egész világ bajbajutottainak menedéke,

a földet beborító mindenható csend hangja,

Isten árnyéka.

Isten árnyéka?

Nekünk csak "Fenséges Murád szultán".

Mind leborulva várjuk.

Menni fog?

Hallottátok.

Boruljatok le.

Miért hasaljunk le előtte?

Épp a barátainkat öleti halomra!

Mert, ha nem borultok le, nem csak a barátaitokat öleti majd le,

hanem titeket is. Mind egy szálig.

Grgur! Stefan! Csináljátok, amit mond!

Le!

Te meg mire vársz?

Fényességes szultán, jószándékkal és barátsággal hajolunk meg előtted!

Szép vagy.

Fényes tekintetű szultán, a sereged átengedtem Szerbián.

Légy könyörületes velünk!

A magyarokat eltapossuk!

De arról volt szó, hogy a királyuk védtelen lesz!

Zsigmond még mindig nincs a kezünkben!

Nem ebben állapodtunk meg!

Mondj egy okot, hogy miért ne pusztítsam el az országodat!

Én tudok egyet.

Mit merészelsz?!

Vissza!

Ne bolondozz, Mara!

Tedd, amit mondanak neked!

Apám azt mondja, hogy a feleséged leszek.

Mara kiváló nevelést kapott.

Ír, olvas törökül, latinul.

És természetesen, érintetlen.

Pompás ágyas válik majd belőle.

Csak akkor megyek veled,

ha megígéred, hogy békén hagyod a népemet.

Akkor szólalsz meg, ha a szultán kérdést intéz hozzád!

Bocsásd meg a lányom arcátlanságát, fenség.

Fiatal és tudatlan még.

Megígérem.

A népednek nem esik bántódása.

Ügyes vagy.

Most összekészülsz, és elvisznek Edirnébe.

Hamarosan a szultán is követ majd.

Nem kell semmit magaddal vinned,

megkapsz mindent, amire szükséged lehet.

Jó életed lesz.

Remélem, lány lesz.

Hogy?

A gyereketek Katalinnal.

Remélem, lány lesz.

És ugyanígy veszíted majd el.

Nem lett volna szabad ott lenned.

Így sem vehettem ki a részem a harcból.

Egy nőnek semmi helye a harcmezőn.

Neki legalább nem szállt inába a bátorsága.

- Te velem így nem beszélsz, hallod? - Fiúk, fiúk...

Azt hiszed, kihalászod a királyt a vízből és hirtelen te vagy itt a nap hőse?

- Miklós. Hagy abba, kérlek... - Veled még nem végeztem.

Újlaki, ha kell még a kezed, ereszd el a húgomat.

János!

- A király látni akar. - Engem?

Ez különleges megtiszteltetés.

Hívattál, felség?

Gyere be. Hagyjuk a formaságokat.

Köszönöm.

Tudod, miért hívattalak.

Apád volt az egyik legjobb katonám.

Ezért kapta ajándékba ezt a gyűrűt.

És most itt vagyunk megint.

A nagy Vajk fia is megmentette az életemet, mint ő.

Mit kívánsz érte jutalmul?

Nem szabadott volna megfutamodnunk a török elől.

Murádot el kell pusztítani.

Én is harcolni akartam ma.

Engem is hajt a vérem.

De nem vezethetem a katonáimat a biztos halálba.

- Inkább a halál, mint a szégyen. - Tetszik a lelkesedésed.

Ostoba, de megnyerő.

Magammal viszlek Budára.

Beveszlek a bandériumomba.

Nem.

Nem?

Ez hatalmas megtiszteltetés, felség. De nincs nekem helyem Budán.

Itt a török. Nekem is itt van dolgom.

Legyen ahogy akarod.

De van valami, amit kérnék.

Ha...

felséged áldását adná, hogy elvehessem Brankovics Marát feleségül.

Tudom, hogy nincs meg hozzá a rangom, se a címem.

De hogyha a király akarja így,

akkor senki nem fog tiltakozni, még maga Brankovics sem.

Ezzel elkéstél egy kicsit.

Mara már úton van Drinápolyba.

Brankovics elárult minket, fiam.

Lepaktált Muráddal.

Ez az egyetlen magyarázat.

Különben hogy jöhetett volna át seregével egész Szerbián a tudtunkon kívül?

Itt nem mehetsz át!

Beszélnem kell Brankovics Marával!

Állj! Hadd beszéljek vele!

Mi ez az egész?

Mit keresel te itt?

Hazaviszlek.

Nem lehet.

Törődj a dolgoddal, Jankó.

Köztünk bármi is volt...

annak vége.

De miért?

Fogadd el, hogy ez a mi sorsunk.

- Nem csak az enyém, a tiéd is. - Nem.

Nem fogadom el.

Én sosem lehettem volna a feleséged.

Ebben a világban nem.

Miről beszélsz?

Apám eladott a szultánnak.

Ez az ára a békének.

De nincs béke.

Amíg vissza nem kaplak, háború lesz mindig.

Mi soha többé nem látjuk egymást Jankó.

De miért mondod ezt?

Ha valóban szeretsz, akkor most fölszállsz a lovadra,

és meg sem állsz Hunyadig.

Miklós!

Én nem lehetek a feleséged.

Mi?

Már régóta így érzem.

De a házasságunk mindenkinek jó lesz. Mindenkinek.

A családod csak nyer vele.

Mert tiéd a fél ország?

Ezt nem teheted velem.

Nem alázhatsz meg így mindenki előtt.

Nem is akarlak.

Mindenki szerint én vagyok a legszerencsésebb lány a földön.

Bontsd fel te az eljegyzést.

Mondd, hogy nem vagyok neked elég jó.

Isten a tanúm, adtam rá elég okot.

De miért?

Mást szeretsz, igaz?

Dehogy...

Valójában sosem szerettelek.

És tudom, hogy te se engem.

Ha ezt így folytatjuk, az átfordul gyűlöletbe.

És azt nem kívánom sem magamnak, sem neked.

Üdvözöllek a földi paradicsomban, kedvesem!

Te tudsz magyarul?

Murád szereti a hozzánk hasonló lányokat.

Óriási megtiszteltetés és mámorító kéj a szultán ágyasának lenni.

Hadd áruljak el egy titkot.

A háremhölgyek titkát.

Vagy erőszakként éled meg ezt,

és akkor fájni fog.

Vagy úgy teszel mintha élveznéd...

...és akkor nagyon jó bánásmódban lesz részed.

Felség...

Hívattál.

Ülj le.

Bort?

Inkább józan maradnék, felség.

Bölcs döntés.

Nekem azért tölthetsz.

Nos hát...

Rád...

és az új sógorodra.

A szultánra.

Nekem is új még ez a helyzet, felség.

Gondolom.

Bizonyára végiggondoltad, hogy ez majd hogy érint engem.

Természetesen.

Akkor ne fogd magad vissza.

Szeretem meghallgatni az alattvalóimat,

amíg még a fejük a nyakukon van.

Először is, remélem felség,

hogy nem az egyik legnagyobb támogatódat szándékozol fenyegetni.

- Elárultál, Cillei. - Szó sincs róla, felség.

A magam módján segítettem.

Vigyázz a szavaidra.

Ha megengeded, felség,

hogy a Galambóc váránál történteket egy szóban összefoglaljam,

akkor az a "győzelem”.

Győzelem?

- Te ezt annak nevezed? - Merthogy az, felség.

Ugyan vesztettünk egy várat, de elfoglaltuk Drinápolyt.

Így tettünk volna?

Egy mihaszna hódolóból nyertél egy igazán értékes szövetségest.

Azt hiszem, ezt kicsit jobban kifejthetnéd.

Ahogy mondtad, a szultán lett a sógorom.

A sógornőm lett a szultán ágyasa.

És Mara nagyon okos lány.

Most dühös, de lesz ideje megnyugodni.

A leveleiben mindent elmesél majd a nővérének,

aki, mint tudod, felség, a feleségem.

Mara mindent leír majd, amit lát és hall.

Vagyis, végre lesz egy emberünk a szultán legbelsőbb köreiben.

Tudni fogunk Murád minden lépéséről.

Így talán már érted, miért gondolom, hogy én lettem a te legújabb, legjobb barátod.

Ennyivel azért nem úszod meg.

Természetesen, felség.

Kelleni fog egy kis pénz az itáliai utamra.

Örömömre szolgál, ha segíthetek.

Nagyságos úr.

Isten hozott itthon, uram.

Magda nénje.

Fényességes szultán, rendelkezz velem.

Félsz?

Nem.