Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

Alfred Döblin regénye alapján készült filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Tényleg, Franz.

Én nem bírom tovább a Trudet.

Egyszerűen nem bírom tovább!

Érted?

Undorodom tőle.

Egyszerűen undorodom tőle.

Ha rág, akkor

mintha robbanásokat hallanék, vagy amikor nyel,

és amikor rám néz, akkor...

ki tudnám...

nem is tudom, egyszerűen ki tudnám tekerni a nyakát.

Én... torkig vagyok vele, mondom neked,

annyira torkig vagyok vele, meg kell szabadulnom tőle.

Muszáj!

És még ma meg kell szabadulnom tőle!

Ma!

Valószínűleg már megint van másik, igaz Reinhold?

Igen!

Igen.

Van egy másik.

Nellynek hívják.

A vásárcsarnokban dolgozik.

Az olyan egy nő, te...

az olyan egy nő, el se hiszed!

Egy olyan nő, mint...

mint...

Megértettelek, Reinhold.

Egészen pontosan megértettelek!

De a Cillyt nem rúgom ki.

Olyan jól belakta magát nálam a Cilly,

és rendes nő.

És te, Reinhold, ezt én mondom neked:

Fékezned kell néha egy kicsit, ahogy egy rendes emberhez illik!

Ez így nem mehet tovább, Reinhold. Így nem!

Pillanat Franz, pillanat... várjál már!

Ezt nem értem.

Én... nem értem, amit most mondtál.

A gallér miatt? A prémgallér miatt?

Úgy értem... ha a Trude odamegy... akkor...

visz neked... nem is tudom...

egy órát!

Egy ezüst zsebórát!

Vagy...

egy prémsapkát fülvédővel?

Arra szükséged lehet, vagy?

Nem, Reinhold, nincs mit csinálni!

Egyszer vége kell legyen ennek a badarságnak!

A dolgokat megveszem magamnak,

amikor szükségem van valamire.

Gondolkoztam rajta, Reinhold.

Alaposan gondolkodtam rajta.

Ezen morfondíroztam tegnap és ma.

Hidd el, az a legjobb, ha őt most megtartod!

Ha megtartod a Trudet, ha minden kötél szakad is.

Ember, hozzá kell szoknod, menni fog!

Az ember az ember, a nő is.

Különben vehetsz egy kurvát három márkáért,

az örül, ha rögtön továbbállhat.

De ha egy nővel szerelem és érzelmek fejlődnek,

majd meneszted, aztán egyiket a másik után,

nem, Reinhold!

Na, most meg mi van?

Rendben, Franz.

Ha... nem tudod a Trudet átvenni tőlem...

akkor nem.

Azelőtt nélküled is ment.

Jobban vagy?

Kincsem?

Az... csak rám tartozik!

Úgy szeretném, hogy jól legyél, Reinhold!

Annyira szeretlek!

Nem!

Mi van, Franz?

Rosszul vagy?

Semmi különös, Cilly.

Semmi... én...

csak álmodtam.

De hát kivert a hideg veríték is!

Tényleg?

De mit álmodtál?

Előbb egy ló voltam.

Egy közönséges ló,

amelyik a zöldségeskocsit húzza a vásárcsarnokba.

De én nem akarok ló lenni...

nem akarok éjjel futkosni a hidegben,

szívesebben lennék az istállóban, ahol meleg van.

És akkor látom,

hogy közben lefagytak a lábujjaim.

És akkor sokkal inkább szeretnék meghalni...

Mert nem lehetek ott az istállóban, ahol meleg van,

a lábaim pedig lefagytak.

És amikor épp meg akarok halni és meghalok...

amikor már halott vagyok...

nem tűnök el csak úgy egyszerűen...

akkor egy madár vagyok és egy fán ülök.

És látom...

ahogy egy kígyó...

lassan a fára tekeredik és jön felém.

Akkor el akarok repülni, mert azt gondolom:

"Madár vagy, el tudsz repülni" de...

nem tudok!

Ugyan madár vagyok, de én...

én nem tudok elrepülni! Egyáltalán mozdulni sem tudok többé.

VI. Egy szerelem, az mindig sokba kerül

És a kígyó egyre közelebb jön hozzám...

egyre közelebb.

Én meg szeretnék...

szeretnék elmenni, én...

szeretnék minél messzebb lenni, és egyre erősebben félek,

és a kígyó jön,

jön felém,

aztán nálam van és megharap.

Igen, és amikor megharapott,

már nem is madár voltam.

Hanem én... én voltam.

És a kígyó...

Reinhold volt.

De már meg voltam harapva.

És akkor tudtam...

most már tényleg meg kell halnom.

Sajnálom, Cilly. Buta álom volt, nem?

Hogy ezért ébresztettelek fel...

Nem volt buta álom.

Egyáltalán nem buta álom.

Nagyon is megértem, hogy annyira féltél.

Április első hetében történt Berlinben,

amikor az idő már néha tavaszias volt.

Egy orosz diák, Alex Fränkel, lelőtte menyasszonyát,

a 22 éves Vera Kaminskaja iparművészt a panziójában.

Az azonos korú Tatjana Sanftleben, nevelőnő,

aki csatlakozott a tervhez, hogy együtt váljanak meg az élettől,

az utolsó pillanatban megijedt elhatározásától és elfutott,

amikor a barátnője már élettelenül hevert a földön.

Találkozott egy rendőrjárőrrel,

elmesélte az utóbbi hónapok szörnyű élményeit

és odavezette őket, ahol Vera és Alex halálos sebesüléssel feküdt.

Riasztották a bűnügyi rendőrséget,

nyomozókat küldtek ki a szerencsétlenség helyszínére.

Alex és Vera össze akartak házasodni,

de a gazdasági körülmények nem engedték meg a házasodást.

Na, mi újság, hogy mennek a dolgok?

Nem történik elég minden a világban?

Nem panaszkodhatok.

Alapjában véve lehetne rosszabb is.

Elég az élethez! Kell az embernek ennél több?

- Nem nekem való a luxus. - Igazat beszélsz.

Nem neked való a luxus. De másrészt...

abban is van valami, ha megengedhetsz magadnak valamit,

és megvan a biztonságod, hogy tíz, vagy húsz nap múlva is van mit zabálnod.

Ahogy vesszük. Csak azon múlik, hogy hogy vesszük.

És hogy mennyit kell eladnod magadból,

a biztonságodért.

Bruno, gyere csak ide!

És te is, Theo!

Beszéljük meg nyugodtan a dolgot!

Prima, ahogy hallgatnak rá a fiúk, mi?

Jól kézben tartja őket.

Végül is egész jól megélünk belőle.

Amúgy keres még embert, a Pums.

És mit kezdek én a gyümölccsel?

Nem csak gyümölcse van.

Minden hájjal megkent fickó, ez a Pums.

Meglehetősen agyafúrt.

Végül is, csak az alkalmazottai.

Rá vannak utalva, mint mindig a főnökre.

- Maxi? - Igen?

Adj két duplát!

Jó, rendben.

Tudod, Meck...

tudod, mit mondok én neked?

Az emberek...

teljesen furcsák.

Ez csak most tűnt fel neked?

Nem, nem úgy értem, én...

egy határozott dologra gondoltam, érted,

egy egészen határozott dologra.

Ha valami határozottra gondolsz,

akkor ki vele!

Na, ugyanis...

Parancsoljatok!

Köszönjük!

Proszit.

Ez ugyanis...

ez ugyanis a Reinhold miatt van.

Ugyanis megegyeztem vele, hogy átveszem a nőit, mert olyan hamar megunja őket.

Nos, igen!

Meg is tettem, kétszer.

Először a Franzival, aztán... a Cillyvel.

De a harmadiknál azt mondtam: "Nem, Reinhold!"

Nem, Cilly olyan jól belakta magát nálam,

hogy már nálam marad, nem dobom ki."

Na, és most rajtamaradt a Trudeja.

Mondd, ti tényleg ilyen egyezséget kötöttetek?

Igen, ahogy mondtam.

Ez a legnagyobb őrültség, amit valaha hallottam!

Meg kell tanulnia együtt élni valakivel,

ha néha unalmas is neki!

Érted, ez valahogy... ő valahogy beteg!

De... mivel a barátom, igen, és valahogy kedvelem is...

gondoltam, hogy segítenem kell neki.

- Proszit, Meck! - Proszit.

* Mert ez a nóta nóta nóta nóta körbe jár. *

* Mert ez a nóta nóta nóta nóta körbe jár. *

* Háromszor három az kilenc, vedelünk, míg konyec... *

* Háromszor három meg egy az tíz, jöhet még egy célzóvíz...*

* Kettő, három, négy, hét...*

8 óra 23 perc 17 másodperckor

megint belép valaki a kocsmába.

Valaki: "Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,

kisnyulacska hová mégy? Na ki lehet az?"

Azt mondja, Anglia királya?

Nem, nem Anglia királya,

amint nagyszámú kíséretével a Parlament megnyitására tart,

egy jele az angolok függetlenségi vágyának,

Nem, ez nem ő az. Hát akkor ki az?

Ez csak...

Reinhold belépked, szürke gyapjúzoknija lóg.

Oda hátra ülj le!

Vigyél Trudenak egy sört, nekem meg egy kávét.

Rendben.

Napot, Reinhold.

Elég későn jöttél!

- Sajnálom, főnök. - Jó, rendben.

Igazán nehezemre esik, hogy ne törjek ki hangos és halálos nevetésbe.

Nincs ezen semmi nevetnivaló, Meck! Ez egyáltalán nem vicces!

A nevelésem tárgya.

Ő a növendékem, kantáron van!

Wrigley P. R., rágógumi.

Egészséges fogak, friss lehelet, jobb emésztés.

Gyere, ülj le ide Reinhold!

Na és mi újság otthon?

Minden rendben?

Na igen, hisz látod.

Trude még mindig itt van.

Az ember megszokja.

Na, Meck,

rendet teszünk a világban,

üzemeljük a boltot, jöhet akármi!

Egy bűnbánó bűnös

jobb, mint 999 igaz ember!

Na és te?

Ember! Nem is örülsz,

hogy megszabadultál az egész bosszúságtól a nőkkel?

Orvost akarsz játszani nálam, mi?

Miért ne?

Ezekben a dolgokban kiismerem magam.

Tudom, merre van az arra.

Talán papucsférjé szeretnél kikúrálni?

Proszit! Éljen a papucsférj!

* Háromszor három az kilenc, *

* vedelünk, míg konyec...*

Na gyerünk, Reinhold, énekelj velünk!

Minden kezdet nehéz de nélküle már nincs vég... Proszit!

Egy pillanat, kérem!

Mi van ezekkel ma?

Te érted ezt?

Mit tudnak suttogni egész nap?

Nos, Biberkopf?

Még mindig olyan makacs? Pedig teljesen egyszerű...

Át kell vennie egy zöldségeskocsit,

Pums hozza az árut,

és a kereset is fényes!

És én már mondtam magának, hogy nem akarom!

Gondolja csak át még egyszer!

Csak gondolja át.

Engem megtalál.

Gyere, Meck!

- Viszlát mindenkinek! - Viszlát!

Akkor én is lelépek.

Muszáj!

Minden jót, fiúk!

Te mit szólsz, Reinhold...

te mit szólsz?

Mit szólsz ehhez a Pums ügyhöz?

Na ja...

hisz én is benne vagyok.

Hát nem tudom...

még egyszer átgondolom a dolgot.

Átkozott az a férfi, mondja Jeremiás,

aki emberben bízik és testbe helyezi erejét,

az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve.

Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában

és nem látja, hogy jó következik.

Hanem szárazságban lakik a sivatagban, ami lakatlan.

Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik

és akinek bizodalma az Úr.

Olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa,

amely a folyó felé bocsájtja gyökereit.

És nem fél, ha hőség következik s a levele zöld marad,

és a száraz esztendőben nem retteg,

sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az.

Ki ismerhetné azt?

Hát, tudod Franz,

legalább a cipődet levehetted volna!

Ugyan, ne csináld már, Cilly!

Cipőt fel, cipőt le, cipőt fel, cipőt le,

nem tudom minden alkalommal levetni a cipőmet!

Vizek a sűrű, fekete erdőben,

félelmesen fekete vizek,

oly némák vagytok,

félelmesen nyugodtak vagytok!

Nem mozdul felszínetek, mikor az erdőben vihar tombol,

mikor a fenyők hajladoznak,

az ágak közt szakadoznak a pókhálók, és kezdődik recsegés.

Ti csak fekszetek ott lenn a katlanban, ti fekete vizek,

az ágak meg hullanak.

A szél tépdesi az erdőt, hozzátok nem hat el a vihar.

A földetekben nincsenek sárkányok, a mamutok ideje lejárt.

Semmi nincs ott, ami ijesztő lenne.

Most meg mi van hirtelen?

Semmi, Cilly, semmi.

1928. április 8, vasárnap

Ma ünnepnap van, Cilly?

Igen, vasárnap.

Nem Cilly, ma ünnep van.

Mert a harangok olyan veszettül szólnak.

Hol?

Hát előbb!

Nem hallottam semmit.

Te hallottál valamit?

Na, rendesen dörgött, Cilly!

Igazi zenebona volt!

Bizonyára álmodtál...

Nem, Cilly.

Ezt nem álmodtam.

Ilyesmit nem álmodik az ember.

A harangozást,

azt hallottam!

Ki tudja, épp mi történt valakivel?

Ne beszélj már így, Franz!

Megijeszted az embert!

Tényleg.

Megijeszted az embert.

Jól van már, Cilly.

Elmegyek egy órácskára levegőzni.

Megnézem, hogy történt-e valami.

Félelmetes fekete vizek, olyan némák vagytok.

Félelmetesen nyugodtak vagytok.

Növények korhadnak bennetek, halak,

csigák mozdulnak, más semmi.

De habár úgy van, hacsak vizek vagytok is,

rémisztőek vagytok, fekete vizek.

Félelmetesen nyugodt vizek.

De hát ez a Bruno!

Persze, ez a Bruno!

Hé, pillanat! Maradj itt! Te velem jössz az őrszobára, megértetted?

Menj el Pumshoz, tedd meg nekem ezt a szívességet! Kölner Strasse 17.

Menj el Pumshoz és mond meg, hogy ma nem tudok menni.

Nagyon fontos. Számíthatok rá?

Igen!

Jó napot, Pums úr.

Jó estét.

Biberkopf úr!

Igazán örülök.

Jöjjön csak be!

Rendben van, Clara. Jöjjön beljebb!

Most bámul, hogy idejöttem, mi?

Hát igen, mit mondjak magának, szóval...

Megyek az Alex-en és a Landsberger Strasse-nál

hirtelen ott egy verekedés.

Erre odamegyek, hogy megnézzem, mi van.

És ott...

verekszik a Brunója!

Egy olyan kicsivel.

Na ja, aztán jöttek a zsernyákok és bevitték.

Azt üzeni magának, hogy ma nem tud jönni, és...

Na ja, ennyi volt.

Érdekes!

Már amúgy is gondoltam magára, Biberkopf.

Teljesen érdekes.

Igen, ez... érdekes, igen.

Szóval a Bruno... ma nem jön.

Na ja...

beugrik maga, Biberkopf.

Mit csinálok?

Nos, először is foglaljon helyet, Biberkopf!

Egyszerű a dolog, Biberkopf.

Hat óra lesz és kilenckor el kell hoznunk az árut.

Ma vasárnap van

és úgy sincs semmi dolga.

A kiadásait én fedezem,

és erre még ráteszek...

mondjuk...

öt márkát óránként.

- Öt márkát? - Igen, öt márkát.

És a költségei, az tehát 5,50.

Ezen már nem múlhat a dolog.

Akar esetleg egy kávét?

Vagy egy kis snapszot?

Nem, köszönöm.

Csak az van...

tulajdonképpen még egyszer haza kéne mennem.

Van ott egy csajom, a Cilly.

Hisz nem hagyhatom szegény kislányt egész vasárnap egyedül a lakásban.

Nem Biberkopf,

most már nem engedhetem el.

Aztán még szétesik az egész,

én meg itt állok.

Nem, nőügyek meg ilyesmik miatt, Biberkopf, az nem megy.

Ezzel nem fogjuk az egész üzletet elrontani.

Nem fog elfutni.

Azt tudom.

Ebben igaza van, őbenne megbízhatok.

Na de éppen azért, nem hagyhatom cserben.

Nem lát,

és nem hall rólam semmit,

nem tudja, hol vagyok, meg ilyesmi.

Igen, igen, Biberkopf úr.

Ez rendben lesz.

Egyébként ő a feleségem,

ő pedig Franz Biberkopf úr.

Ma velünk fog tartani.

Ne felejtsd el megint bevenni a tablettáidat.

Nem, nem. Ezúttal nem felejtem el.

"Nincs több gyermekházasság Indiában.

Temető díjnyertes állatoknak.

Bruno Walter utolsó koncertjét vezényli ebben a szezonban.

Vasárnap, április tizenötödikén az Állami Operában.

Műsoron Mozart Es-Dur szimfóniája lesz.

A bevétel egy alapba megy,

a bécsi Gustav Mahler emlékműnek szánják.

Egy gépkocsivezető, nős, 32 éves,

2A, 3B jogosítvánnyal állást keres

privát üzleteknél, vagy teherautóra."

Napot, Reinhold!

Napot, Franz.

Te Reinhold, így már egészen otthon érzem magam!

De jó, hogy te is benne vagy! Így rögtön szívesebben vagyok benne!

Hát, akkor... jöhet ami akar!

Szóval!

Te... is benne vagy?

Épp most mondtam az előbb.

Pontosan!

Ez... legalább egy döntés tőled.

Itt van.

A szivarodat eldobhatod.

De miért?

Azért. Mert én mondom, érted?

Maga? Mit keres itt, Biberkopf?

Nincs itt semmi keresnivalója.

Maga lent áll. Lent áll és figyel.

Menjen le!

De hát miért? Gondolom valamit el kell vinnem innen?

Hülyeség! Most menjen le, de rögtön!

Hát nem mondott magának senki semmit?

Nem, nekem senki nem mondott semmit.

Akkor is, menjen le és figyeljen!

Mi ez itt?

Hol vagyunk itt egyáltalán?

Rablás...

és gyilkosság.

Ezek lopnak, ezek betörnek.

Na, el kell tűnnöm!

El kell tűnnöm, olajra lépek.

Elmenni innen nagy ívben, és meg se állni

az Alexanderplatz-ig.

El kell tűnnöm!

Fuss utána az idiótának!

Ember!

Mért rohansz el?

- Senki nem mondott semmit? - Nem.

Na jó.

Ez most mindegy is.

Gyere velem!

Nem kell, hogy így húzzál, ember, megyek már!

- Gyere! - Jó!

Ember, egy kicsit gyorsabban!

Így!

Itt fogsz állni és figyelsz!

Ki határozza ezt meg? Ki mondja ezt, kérlek?

Ember, ne locsogj! Nincs erre idő!

Nincs egy csepp eszed sem?

Ne tetesd magad!

Itt fogsz maradni

és fütyülsz, ha jön valaki, érted?

– De Reinhold, én... – Fogd be!

Így van ez.

Most itt állok.

Ezek átvertek.

Ezek egyszerűen átvertek!

És ez meg megütött, a kutya!

A Reinhold...

megütött engem!

Azok ott bent lopnak tovább.

Ki tudja, mi mindent lopnak?

Úristen, hogy én...

milyen idióta vagyok.

Azt hittem, hogy gyümölcskereskedők,

közben igazából betörők.

Úristen, én most falazok!

Hallottad, Franz?

Te falazol!

Kapuzárás után minden

fogoly nyugovóra tér.

Nyáron engedélyezik nekik, hogy sötétedésig fennmaradjanak.

Ez itt egy banda és Pums a főnökük.

Klöckner, Humboldt, Deutz, Krupp Acélművek, Mercedes,

és engem is idecsaltak.

Gyere Franz, végeztük!

Indulás, minden rendben van!

Hogyhogy?

- Te is benne vagy, Meck? - Még jó, Franz.

Nem tudtad?

Én vezetem a másik autót. Most gyere!

Te Reinhold...

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen erős vagy.

Rendesen fájt,

ahogy a karomra vágtál előbb.

Tartsd a pofádat, ember!

Pofa be!

Maradj csendben!

Valaki követ, jelezz a többieknek!

Hallottátok? Valaki követ!

Gyerünk, hajts utánuk!

- De hát minek? - Hadd lássam, gyorsabb vagy-e!

Nem kell kétszer mondanod!

Ember, ezek követnek minket!

Ember, hajts már, hajts már!

Egyre közelebb jönnek!

Mit nevetsz, te majom?

Teljesen megörültél, mi?

Mért ne nevessek?

Senkinek semmi köze, ha nevetek, vagy?

Úgy.

Nem tartozik rám, ha nevetsz?

Te naplopó, te senkiházi!

Az én szememben úgyis áruló vagy.

Egy áruló vagy.

Csak hogy tudd.

Ne ne, Reinhold! Egyet elhihetsz nekem,

sose árulnálak el.

Elárulni soha nem foglak.

Vizek a fekete erdőben, oly némák vagytok.

Oly félelmesen nyugodtak.

Nem mozdul felszínetek, ha az erdőben vihar tombol,

a fenyők hajladoznak,

a pókhálók az ágak közt szakadoznak

és kezdődik a recsegés.

A vihar nem hat el hozzátok.

Átkozott az a férfi, mondja Jeremiás,

aki emberben bízik.

Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában.

szárazságban lakik a sivatagban a sovány és lakhatatlan földön.

A szív csalárd és gonosz, kicsoda ismerhetné azt?

Egy szerelem, az mindig sokba kerül

A Cilly egész délután kereste.

Nem ment haza, a Franz.

Pisilnem kell.

Franz meghalt.

Mit mondtál?

Azt, hogy meghalt a Franz.

Baleset volt.

Úristen!

A Franz meghalt.

Igen, jól hallottad! Meghalt. Megértetted? Meghalt!

Baleset volt.

- Helló Meck! - Meghalt.

Nem tudsz valamit az én Franzomról?

Egyszerűen nem jön haza, a fickó. Egyszerűen nem jön haza.

És én csak várok... cserben hagyott.

Hisz te a barátja vagy.

Neked tudnod kell, hol van.

Meghalt.

Tudod mit, a vicceid olyan rosszak, hogy én...

hogy megint csak nevetni tudok.

Ez nem vicc Cilly.

A Franz meghalt!

Baleset volt.

Meghalt?

Mondd még egyszer.

Te szemét disznó!

Mondd még egyszer, mondd még egyszer, te szemét, szemét disznó!

Mondd még egyszer, hogy az én Franzom meghalt!

– Mondd még egyszer! – Cilly!

A Franz meghalt!

Meghalt?

Ezt ne csináld még egyszer, Cilly!

Ezt egyszer csináltad és soha többé.

Megértetted?

Bocsáss meg! Bocsáss meg! Én...

Bocsáss meg, Meck! Nem tudtam visszafogni magam,

csak úgy... rám jött...

Jól van Cilly, jól van.

Hol van a Reinhold?

Reinhold... miért?

Miért? Hát miért?

Hisz a barátja, a Reinhold?

Az... mindig azt mondta, hogy az a barátja, hogy...

A vécén van.

A vécén?

Reinhold...

hallottad?

A Franz halott!

Balesete volt, hallottad?

Ez a férfivécé...

Cilly.

Értetted?

A férfivécé.

Mondj valamit, Reinhold, kérlek!

Valamit.

Valamit csak tudsz mondani?

Mit akarsz hallani?

Szóval...

ha pontosan tudni akarod...

igaz.

Meghalt...

a Franz.

Baleset volt.

Egy autó elé esett.

Reinhold...

te tulajdonképpen már egyáltalán nem szeretsz engem?

Egyáltalán nem?

De...

Cilly.

De.

Ez most már...

elég rég volt.

Meghalt?

Nem tudom pontosan.

Vérzik is.

Azt hiszem, hívnunk... hívnunk kell a rendőrséget.

Minek a rendőrséget?

Hisz itt senki nem lát minket.

Senki nem látott minket.

És ő maga a hibás.

Kiesett az autóból.

Mi nem tehetünk róla.

De mégsem hagyhatjuk itt feküdni.

Talán még elpusztul.

Mondom.

Az ő hibája.

Ő esett ki.

Mi nem tehetünk róla.

Jó ég, Marianne, ha ez meghal, ez az ember itt,

és mi talán segíthettünk volna,

akkor te el tudnád ezt valaha felejteni?

Én sosem tudnám elfelejteni.

És mit gondolsz, mi lesz, ha mi hívjuk ki a rendőrséget?

Mit gondolsz, mi lenne itt, micsoda cirkusz lenne?

Jó, igazad van, Marianne.

Biztosan kellemetlen. De te magad mondtad,

ő esett ki az autóból.

Nekünk... nekünk nem volt semmi esélyünk!

De meg kell tennünk, hívnunk kell a rendőrséget!

Azt hiszem, mondani akar valamit.

Tehát életben van még.

Semmi... rendőrség.

Kérem, semmi rendőrséget!

Csak vigyen be Berlinbe, jó?

Nem kell rendőrség. Nem szabad, hogy a rendőrség jöjjön.

Be kell vinnie Berlinbe, az Elsässer Strasse-ra.

Megértette?

Elsässer Strasse 26.

Kérem!

Nem is akar rendőrséget.

Az Elsässer Strasse 26-ba akar menni.

El kell vinnünk oda. Te mit szólsz?

Ezt neked kell eldöntened, Oskar. Te vagy a férfi.

Neked kell eldöntened.

Igen, az lesz a legjobb.

A legjobb lesz, ha megcsináljuk.

Gyere kérlek! Segíts!

Fogd be a pofád. Jól tudom. Kérem!

Reinhold.

Ki ez a személy itt?

Te meg tudod nekem mondani, hogy ki ez a személy?

Nem.

Cilly,

mit csinálsz te itt?

Ez...

a barátnőm, Cilly.

És ki maga, nagysád?

Azt kérdeztem, hogy ki maga és mit akar.

Az én lakásom!

Mit keres itt?

Szeretlek!

Ez mindennek a teteje!

Hogy vehet az ember ilyen szavakat a szájára?

Tudja, mit mondok én magának, nagysád?

Hogy maga egy szemét disznó!

Mért csináltad ezt?

Mit csináltam?

Hazajövök...

a lakásomba, és egy idegen nőt találok itt!

És még azt is mondja, hogy szeret.

Három napon át aggódtam érted.

Értem ne aggódjon senki!

Értem senki se aggódjon!

Értetted?

Világos? Azt kérdeztem!

Ne bánts, Reinhold!

Kérlek, kérlek, ne bánts!

Ne bánts!

Kérlek, kérlek, ne bánts!

Elegem van belőled.

Hánynom kell tőled!

Érted? Hánynom kell tőled!

Visszataszító vagy.

Undorodom tőled!

Nem akarlak többé látni!

Tűnj innen!

Értetted? Tűnj innen!

Nem értem ezt, Reinhold.

Egyáltalán mi történt?

Hallod ezt?

Nem értette meg, miről van szó.

Nem fogta fel, a hülye tyúk.

Ki kell mennem a... vécére.

Én azt... azt mondtam,

hogy undorodom tőled.

Visszataszító vagy.

És ha azonnal nem tűnsz el,

ha azonnal nem tűnsz el, akkor...

agyonverlek!

Agyonverlek.

Megértetted?

Kérlek, ne bánts, Reinhold!

Most aztán kifelé! Agyonverlek! Agyonverlek!

Agyonverlek!

Ne! Ne! Ne!

Ne!

Én... én megcsináltam...

kidobtam!

Egyszerűen kiraktam az ajtó elé.

Cilly!

Sikerült kihajítanom a Trudet.

Sikerült kihajítanom a Trudet.

Ki... hitte... volna.

Még a Franz se...

még a Franz se hitte volna,

hogy sikerül.

Az a fontos,

hogy örülünk, amikor felkel a nap,

és jön a szép fény.

A gázlámpák elalszanak,

a villanylámpák elalszanak,

de az embereknek fel kell kelniük, ha a csenget vekker.

Mert elkezdődött egy újabb nap.

A világ továbbgördült.

A Nap is felkelt...

nem biztos,

mi van ezzel a Nappal...

Az emberek sokat foglalkoznak ezzel a Nappal.

Azt mondják, hogy a bolygórendszerünk központi égitestje.

Hiszen a mi Földünk

csak egy kis bolygó, de...

akkor tulajdonképpen mik vagyunk mi?

Mikor a Nap felkel és mi örülünk, akkor

tulajdonképpen szomorúnak kéne lennünk.

Mert alapjában véve mik vagyunk?

300.000-szer nagyobb a Földnél a Nap.

És még micsoda számok és nullák vannak itt,

csak azt akarom mondani,

hogy mi nullák vagyunk, semmi más, semmik.

Tulajdonképpen nevetséges.

És mégis örül az ember.

Kimegy az utcára,

és erősnek érzi magát.

Felébrednek a színek,

felébrednek az arcok,

és formák vannak, amiket...

meg lehet fogni a kezeddel!

És micsoda szerencse, hogy láthatunk,

hogy ezeket a színeket és vonalakat láthatjuk...

és újra meg újra örülünk...

ha megmutathatjuk, mik vagyunk...

ha valamit teszünk...

és ha valamit átélünk.

Örülünk...

egy kis melegnek,

és a virágoknak örülünk,

hogy nőni tudnak.

De az... a másik, az...

tévedés kell, hogy legyen,

valami hiba van, azokban

az ijesztő számokban,

azzal a sok nullával...

Nincs ok a kétségbeesésre.

Mialatt továbbmesélem ezt a történetet

és eljutok a kegyetlen, súlyos, keserű végéig,

gyakran fogom még ezeket a szavakat használni:

"Nincs ok a kétségbeesésre."

VÉGE A HATODIK RÉSZNEK

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

magyar szöveg: laci