Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

Alfred Döblin regénye alapján készült

filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Rég nem láttalak, Franz.

Sajnálom, Max, tanfolyamon voltam,

olyasmin, mint a korrepetálás.

Sok mindenen hiányoztam, az életen, meg minden.

Adj egy jó sört!

Esetleg egy kis snapszot is!

"Elképesztő családi tragédia a Ruhr-vidéken."

Mi van, mi nevetnivaló van rajta?

Figyelj csak, Maxe!

Szóval, egy apa vízbe dobja a gyerekeit, mindhármat egyszerre

elintézi, egy füst alatt!

Ember, ennek torkig kellett lennie!

Na ja, ebben a fickóban megbízhatsz.

Várj csak, mit csinált a feleségével?

A feleségével is kellett csinálnia valamit...

Na ne, nézd csak! Egyedül volt!

Az már korábban maga végzett magával. Ez igen, ember!

Ez aztán a vidám család, Maxe? Mi?

Ezek aztán tudják, hogyan kell élni.

Ebben a családban nem volt egyetértés.

Az a csatornába, ez kötéllel. Az azt mondja neki:

"Kösd fel magad", ez meg vízbe dobja a gyerekeket.

De a fickó süket volt!

Hallod Maxe, ezek másképp nem is végezhették!

Nem értelek, Franz. Hogy te ezen így tudsz nevetni.

Ez egy szomorú eset,

ha ilyent látsz a moziban, akkor sírsz.

Ilyesmin sírni? Ugyan miért?

Egy nő és három gyermek... Hagyd most már abba!

Engem mulattat a dolog. Ez a férfi tetszik nekem.

Na jó, a gyerekeket lehet sajnálni, de...

hogy az egész családot, egy csapásra hidegre tenni...

Ember, le a kalappal!

Mutasd csak!

Na tessék! A férfi él, elfogták.

Na, ennek a bőrében sem szeretnék lenni.

Ki tudja, ott ül a cellájában, szívja a dohányt, ha kap,

és arra gondol, hogy "kinyalhatjátok".

A lelkifurdalás, fiam. Az sír a cellájában.

Másra nem is képes és aludni sem bír.

Szóval én ezt határozottan vitatom! Biztosan kitűnően alszik.

Ha olyan rabiátus fickó, akkor jól is alszik.

Eszik-iszik, jobban, mint kint.

Garantálhatom neked, Maxe!

Nem, Franz, nem olyannak ismerlek, amilyen most vagy.

Nem így ismertelek meg, ezt már nem értem...

Hagyd már abba a hülyeséget, Maxe!

Csinálj inkább egy borsót disznófüllel!

Mikor észreveszi a kabátúján az első lyukat,

akkor tudja, hogy legfőbb ideje

új öltönyről gondoskodni.

Ilyenkor azonnal forduljon a megfelelő helyhez,

ahol áttekinthető raktárakban és világos, szép helyiségekben,

széles asztalokon mutatják meg önnek

mindazokat a ruhadarabokat, amelyekre szüksége lehet.

Mondhat, amit akar, Bastné,

egy fél karú férfi, ráadásul a jobb hiányzik,

elveszett.

Nem tagadható, hogy nehéz,

de emiatt nem lehet mindig csak panaszkodni,

és ilyen képet vágni.

De mihez kezdjek én fél karral?

Kérjen munkanélküli segélyt, vagy állítson fel egy kis standot.

Miféle standot?

Hát... megint újság,

vagy rövidáru.

Vagy áruljon zoknitartót, vagy nyakörvet Tiez előtt, vagy hol.

Vagy gyümölcsöt, gyümölcsfélét, igen!

VIII. A Nap melengeti bőrünket, amit néha megéget

VIII. A Nap melengeti bőrünket, amit néha megéget

Túl öreg vagyok én ahhoz, Bastné.

A gyümölcshöz fiatalabbnak kellene lennem.

A gyümölcshöz fiatalabbnak kellene lennem.

Egy nő kell magának, Biberkopf úr.

Tényleg egy nő kell magának, és

akinek mindent elmondhat,

aki mellette áll a bajban.

Tudna segíteni a kocsit is húzni, nem?

Vagy árulni a standon, ha egyszer el kell mennie.

Vár valakit?

Tulajdonképpen nem.

Megyek, megnézem.

...az intézkedések az adóknak már a résztvevők csekély visszaesése is

katasztrofális kimenetelű.

Nem titok, hogy 10 adóból ma csak kettő vagy három termel profitot.

És az összes többi csak nehezen tudja egyensúlyban tartani magát...

Látogatója van.

Egy úr keresi.

Egy úr?

Igen, elég fiatal az úr. Jöjjön be!

- Nahát! Napot, Willy. - Napot.

Egyáltalán nem volt könnyű megtalálni téged itt.

Jöjjön csak, jöjjön, Bastné asszony!

Hagyjon minket néhány percre magunkra.

Egy bizalmas dolgot kell megbeszélnünk. Kérem!

Tulajdonképpen,

nem számítottam rá komolyan, hogy eljössz.

De akkor is örülök.

Na ja,

gondoltam, amikor ideadtad a címedet,

hogy okod van rá, vagy mi.

Gondoltam benézek,

talán segíthetek,

vagy... adódik valami.

Na, ülj le ide!

- Kérsz egy kávét? - Köszönöm nem, már ittam kávét.

Szóval, ki vele!

Mondd már, miről van szó?

Nem olyan egyszerű számomra.

Gyakran megtörténik velem...

hogy nehezen tudok elkezdeni valamit.

Szóval...

az óráról van szó.

Tudod, az aranyóráról, amit hordtál,

meg arról, amit mondtál hozzá.

Azt gondoltam...

hogy beszállhatnék,

hogy talán valahogy én is beszállhatnék, szívesen társulnék.

Érted?

Fél karral, tudod...

nem sokat csinálhatok.

Érted?

Nem, sokat nem csinálhatsz.

De ha okos vagy,

mégis csinálhatsz valamit.

Ha például naponta adok neked valamit,

amit eladhatsz, vagy kéz alatt... tovább adhatsz...

Ugye vannak barátaid,

akik nem fecsegnek,

akkor el is tudjátok adni,

és szépen keresel belőle.

Igen.

Ez az! Pontosan ez az, amit csinálni akarok,

a saját lábamon akarok állni,

és olyant akarok csinálni, ami gyorsan pénzt hoz!

Dolgozni hülyeség, ember,

az újságra meg köpni tudnék.

Dührohamot kapok, ha csak meglátom ezeket a tökfilkókat az újságokkal.

Csodálkozom, hogy lehet valaki olyan hülye, hogy ledolgozza a belét,

míg elhúz szorosan mellette egy autó?

Nem, hagyjuk ezt, fiú! Annak már vége!

Tegel...

Tegel fegyház,

egy fasor fekete fákkal,

és a házak inognak, és a háztetők a fejedre akarnak esni,

de nekem becsületessé kell válnom!

Furcsa!

Franz Biberkopfnak mindenképpen muszáj becsületessé válnia.

Most mit szólsz hozzá?

Ez leteper, ember!

Ember!

Bizonyára bediliztem a fegyházban.

Balra át, ember! Pénzt ide!

Pénzt fogok keresni! Pénz kell az embernek.

Az összetétele mibenlétéből remélhető,

hogy nem egy pár millió márka többletbevétel miatt.

Ez csak a töredékét fedezné a Posta követeléseinek,

ráadásul bizonytalan, hogy a Postának gazdaságilag előnyére válna.

Egy ilyen aszociális intézkedésre...

Egy nőt látsz, bíborba és skarlátba öltözve,

tele van arannyal és drágakővel,

és egy aranyserleg van a kezében.

És nevet,

és a homlokára van írva a neve,

egy titok, "A nagy Babilon"

a paráznaságnak és a Föld minden szörnyűségének az anyja.

Ivott az összes szent véréből,

Részeg a szentek vérétől.

Babilon szajhája ül ott, a szentek véréből...

Elnézést, kolléga, ugyanezt a szarságot meséled nekem mindennap?

- Mindennap ugyanez a szarság? - Igen.

Mit vársz te ettől tulajdonképpen?

Azt kérdeztem, hogy mit vársz te ettől tulajdonképpen?

Gyönyört neked,

a valódi gyönyört, kolléga.

Szabad a nagy szajha, Babilon szerelmét,

aki ivott az összes szent véréből,

csak így egyszerűen visszautasítani?

- Napot, Franz. - Napot, Willy.

- Nem látott meg valaki? - Hülyeség, ki látott volna meg?

Akkor gyere be!

Éppen most jött be egy rakomány szőrme Lipcséből.

Érdekel az ilyesmi?

Ne, ne, szőrme, Willy! Az túl forró nekem.

Gondoltam.

Kérsz te is egy kávét?

Á, nem! Köszönöm.

Tegnap megint leittad magad?

Lehetséges.

Nagyon is valószínű.

Egy bizonyos ponttól kezdve nem tudok semmiről.

Nem, nem, Willy. Hagyjuk! A szőrme nekem túl forró.

Ha néhány apróbb dolgod van, aranyóra, ilyesmi,

azt szívesen átvenném.

Pillanatnyilag nincsen.

Csak a lipcsei szőrme.

Te mit csináltál tegnap?

Keféltem.

Hirtelen ott fekszem egy kövér szőke nővel az ágyban.

Azt mondja, a férje szerelni van, vagy mi.

Észre se vettem, hogy kerültem oda hozzá.

Biztos, valami egész máson járt az eszem.

De tudod, mit gondolok?

Azt hiszem, tripperje volt. Na ja.

Nem olyan nagy baj az. Meg kell vizsgáltatnod magad.

Öt szúrás és már el van felejtve.

Hacsak nem félsz a szúrástól, de megszokod.

Gyere már! Vagy azt hiszed, hogy megáll az élet,

mert neked épp lyukas az agyad?

Nem, nem, azt nem hiszem.

Bár azt nagyon tisztességesnek tartanám tőle.

- Te is? - Világos. De mi ma már a tisztesség?

- Megint igazad van. - Naná.

Vendégek!

Éva!

Ember, Éva!

Napot, Herbert!

Öregem! Te aztán kikupáltad magad!

- Pezsgőben mosod a lábad, vagy mi? - Jó ég, Herbert!

Mit szólsz, hogy néz ki? Te érted ezt?

Mondom én, hogy pezsgőben mossa a lábát.

Kemény húsz márka. Kifogástalan. Kemény húsz márka. Mondom nektek!

És, különleges ünnepségekre vettem magamnak egy Vaskeresztet,

úgymond mint legitimáció

a karomhoz. Na?

Istenem, Franz! Mi meg ültünk otthon,

és azon törtük a fejünket, vajon mit csinálhat a Franz?

Igazán aggódtunk.

Ezt a butaságot, Éva!

Miattam nem kell félned, igazán nem.

Te mit szólsz, Herbert?

Na ja, sose lehet tudni.

Na gyertek, üljetek le! Gyertek már! Ülj le, Herbert!

Ez a kedvenc lemezem. Egészen új. Most vettem. Egész nap tudnám hallgatni.

Kértek egy konyakot? Van whiskey is.

Szívesen, konyakot. És te?

Már nagyon régen vágytam rá, hogy ti itt nálam igyatok egyet.

Egyenesen lestem rá.

Te Franz, milyen jól áll ez neked!

Ez aztán levesz a lábadról!

Gyerünk, koccintsunk!

- Éva, Herbert, proszit! - Proszit!

Na, és most meséljetek, milyen volt Zoppotban?

Sikerült?

Na ja, egész vidám volt.

Tudod...

Éva udvarlójának egy kicsit pechje volt.

Te, a játék jól ment neki.

A játékban mesés volt, de épp azon a napon, te,

mikor 10.000 márkát hozott el a banktól,

konkrétan meglopták a hotelszobájában.

- Na ne! - Mialatt az étteremben ettek Évával.

Hát szóval, hogyan lehetséges az ilyesmi?

Pontosan.

A szobát szépen és finoman álkulccsal kinyitották.

Eltűnt az aranyóra és 5000 márka,

amit csak úgy otthagyott az éjjeliszekrényben.

Ami nem volt különösen nagy hanyagság,

mert ki gondolna ilyesmire?

Egy elsőosztályú szállodában, hogy besurranhatnak tolvajok?

Most képzeld el, hogy ott tombol és üvölt Évával,

mert ő sürgette, hogy hamarabb menjenek enni.

Rendesen kiabált vele.

Na de én azonnal megmondtam neki: "Mucikám" - mondtam,

"ez aztán nem előkelő, ahogy most bánsz velem!

Vagy talán én tehetek róla?"

Erre úgy megsértődött, rögtön haza akart menni.

Ami kettőnknek,

aztán épp jól jött.

Igen, Franz,

láthatod, hogy milyen tragikus dolgok vannak ezen a világban.

Igen, igen, Herbert.

Látod, hogy... játszik az emberrel az élet.

Majdnem meghaltam a nevetéstől!

Nem is tudok szebb halált elképzelni, mint meghalni a nevetéstől!

- Igen, én se. - Én se.

Slussz! Hagyjátok abba a röhögést! Nem bírom tovább!

Inkább azt mondjátok meg, hogy festek, mint hősi harcos.

Hősi harcos csíkos öltönyben, na?

Nekem tetszel.

Nekem annyira tetszel, ahogy még soha nem tetszettél.

Igazán boldog vagyok most, ahogy kinézel.

Én is.

Franz, kivel jársz most?

Járok?

Vagy úgy...

Nem, nem.

Á, emiatt gondolod!

Nem, ez mástól van.

Most épp nem járok senkivel.

Én...

egyedül vagyok.

Hála az égnek, Franz!

Ugyanis van neked valakim, az igazi!

Mid van nekem?

Hát egy lány. Tudok egy lányt neked.

Most, hogy egyedül vagy, kell egy lány neked.

Hisz a vak is látja!

Keresgéltem neked, és ahogy kerestem, találtam egyet.

A rendelkezésedre áll.

De hogy képzeled, Éva?

Hisz azt a lányt nem is ismerem.

Talán nem is kedvel,

a karommal...

Talán irtózik tőlem.

Hülyeség!

Szeretni fog téged, úgy van.

Szeretni fog. Kérdezd meg Herbertet!

Igen, igen, rendes. Ismerem, Franz.

Na és, honnan ismeritek?

Nemrég jött Berlinbe. Bernauból való.

Esténként mindig átjött a Stettini pályaudvarra.

Ott találkoztam vele, mondtam neki:

"Még valami bajod eshet, gyermekem, ha nem hagyod ezt abba.

És folyton átjársz Berlinbe, ahol megélni se lehet."

Erre csak nevetett és azt mondta:

"Én csak szórakozni akarok." Csak szórakozni akar.

Igaza van a lánynak.

Ismerem Bernaut. Ott este tényleg záróra.

Na ugye, Franz! Éppen ezért foglalkoztam egy kicsit a lánnyal.

Mert a Stettini pályaudvara már nem mehet,

belekerült ott egy razziába, érted?

És ha igazi férfi vagy és érted a dolgot, Franz,

ki tudja, mit hozhatsz ki abból a lányból.

Én láttam, jó fajta.

Egy kicsit fiatal, de jó fajta és kemények a csontjai.

- Gyere, táncoljunk! - Én?

Gyere!

Ne haragudj, Éva.

Csak a karom miatt.

Még nem tanultam meg egy karral táncolni. De majd megtanulok.

Nem kell bocsánatot kérned, az én hibám volt, ne haragudj!

Na és, mikor... mikor gondolod, hogy láthatom?

Már száz éve ismersz, és még mindig ilyen kérdéseket teszel fel.

Ez most mit jelent?

Nagyon egyszerű,

ott lenn áll az utcán, és ha most kinyitom az ablakot és intek,

akkor feljön.

Hogy mi?

Itt áll lent az utcán?

Hol állhatna? Ott kell állnia, ahol látja, ha intek, így logikus, nem?

Igen, bizonyára így észszerű.

Nahát, akkor intek neki.

Ne még, várj talán...

Mi van? Szégyenlős lettél?

Egyáltalán nem vagyok szégyenlős.

Egyáltalán nem lettem szégyenlős!

Hát akkor mi bajod van?

Csak azt gondoltam...

A gondolkodást bízd rám!

Ismered, Franz. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor...

Igen, igen, te, ismerem.

Na látod, akkor végül is nem kell meglepődnöd.

Gyere szívem, gyere! Nincs itt több keresnivalónk.

De most mi van?

Nem hagyhattok itt egyedül!

Újabban talán dadára van szükséged?

Nem, Éva, tényleg nem.

Na ugye...

- Mennek már? - Igen, mennünk kell.

Kérem, hagyja nyitva az ajtót utánunk,

mert még valaki jön Biberkopf úrhoz.

Tehetek még valamit önért?

Nem, nem, köszönöm szépen, köszönöm.

Jó napot.

Jó napot.

Becsukjam talán az ajtót?

Igen, kérem, csukja be az ajtót, kérem!

Ez olyan...

mit amikor felkel a nap.

Hogyan, kérem?

Nem fontos.

Még mit ne!

Na, gyere ide!

Ülj az ölembe!

Hogy... is hívnak?

Ó! Tulajdonképpen Emilie Karsunke,

de jobban szeretném, ha Soniának hívnának.

Éva mondta egyszer rám, mert olyan oroszos az arccsontom.

Az Évát se Évának hívják,

az ő neve is Emilie volt, mint az enyém.

Ő maga mondta nekem.

Ő is egy nap elkezdte magát Évának hívni,

és aztán Évának hívták.

Ismerem azt a férfit,

aki Évának keresztelte, ismerem.

Mi?

Világos. Ugyanis én voltam az.

Mert akkor az enyém volt az Éva,

mielőtt találkoztam Idával.

Na ja...

most itt vagyok magának én.

Igen, most...

Igen, most itt vagy te nekem.

- Csak... - Igen?

Semmi különös, semmi.

Csak tudod...

Nem kedvelem az idegen neveket.

És... ha Bernauból vagy,

máshogy is hívhatnak.

Tudod, annyi nővel volt dolgom,

el tudod képzelni,

de még sose volt olyan, akit Marie-nak hívtak.

És szeretném, ha lenne egyszer egy olyanom.

- Marie? - Igen, Marie!

Nekem tetszik.

De nem muszáj, hogy Marie-nak hívjalak, lehetsz egyszerűen...

Mici.

Tetszik?

Mici?

Ó, igen...

ez szép.

Mici.

Mici.

Mici. Mici. Mici.

Vajon gondol-e valamire, mikor csak ül ott,

és nem csinál semmit?

És vajon mire gondol?

Ha megkérdi tőle, akkor mindig azt mondja, és nevet hozzá,

hogy nem gondol semmit.

Nem lehet egész nap valamire gondolni.

És ezzel ő is egyetért.

Hogy tudod ezt egy kézzel így evezni?

Ahogy ezt csinálod!

Van más választásom?

Előbb-utóbb úgyis mindent meg kell tanulnom egy kézzel csinálni.

És egyáltalán, ha érted teszem, kétszeresen élvezem.

Elhiszed?

És az ágyban, ott oly lágy, mint a pihe,

mindig ugyanolyan nyugodt és gyengéd és boldog mint először.

És mindig egy kicsit komoly,

és ő nem tud egészen eligazodni rajta.

Franz!

Édes, édes, édes Franz!

Megütötted magad?

Úristen, te vérzel!

Egy kis vér, Mici...

és egyáltalán nem fáj.

Jobban is vigyázhattam volna.

Az én hibám volt, Mici.

Miért nézel ilyen szomorúan?

Ó, Mici!

De kicsikém!

Mi baj van? Valami baj van? Mi?

Nincs. Nincs semmi.

Csak azért van, mert úgy szeretlek.

Mert olyan örülten szeretlek.

A lány oly gyengéd, hogy az ember el sem tudja hinni,

és a szobájában minden olyan tiszta,

és virágok vannak, meg szalagok, mint egy kislánynál.

- Reggelt, kisasszony! - Pszt!

Alszik!

Ha valaki alszik, hagyni kell aludni.

"Az én drága-drága Franzomnak, az ő buta Micijétől."

Tessék!

Á, már fenn van! Vendége jött,

a fiatalember, aki nemrég is itt volt.

Azt mondtam neki, hogy még alszik, de akkor talán...

Rendben, engedje hát be!

Bejöhet!

A Biberkopf úr már felkelt,

éppen most ébredt fel.

Napot, Franz.

- Napot, Willy. - Csak mert... igazán aggódtam érted.

Tegnap akartál jönni. Csak vártam és vártam.

Aztán gondolkoztam, és egyszerűen idejöttem.

Minden rendben, Willy. Minden rendben.

Odanézz!

A Micitől kaptam ajándékba csak úgy,

mintha születésnapom lenne.

Pedig nincs is születésnapom.

Hogy hogy tud bánni ez a lány a pénzzel...

Ember, az ilyent simán feleségül kéne venni.

Te mits zólsz hozzá?

Nézd meg! Ezt a kis cserfest is ő adta nekem.

Miért nem jöttél tegnap?

Nagyon sajnálom, Willy, de...

kirándultunk a Micivel, megfeledkeztem.

Aztán egyszerűen nem jutott eszembe. Tényleg nagyon sajnálom, Willy.

Semmi vaj, Franz. Nem kell elnézést kérned.

Csak az van...

tudnom kell, hogy számíthatok-e még rád? Érted?

Egyszerűen csak tudnom kell.

Világos, hogy folytatom!

Ez nem is kérdés.

Csak tegnap elpasszoltam.

Na ja, együtt voltunk a Micivel, és az...

olyan szép volt, és...

olyan boldogok voltunk.

Tényleg sajnálom, Willy.

Na jó. Akkor ma délután várlak.

Ma biztosan számíthatsz rám, ma biztosan megyek!

Na, én megyek. Megnézem ki jött. Akkor ma délután.

Rendben. Szevasz.

Tessék!

Egy levél jött Mici kisasszonynak.

Egy levél? Micinek?

Itt van, nézze!

Forrázzak magának egy kávét? Éppen most daráltam.

Ne, ne, ne! Hagyja csak Bastné asszony, nem tesz jót a szívemnek, köszönöm szépen.

A Brunnenstrasseban, ahol házalapot ásnak,

egy ló beleesett a gödörbe.

Az emberek már egy félórája ott állnak,

megérkezik egy tűzoltókocsi.

A ló hasát átkötik egy gurtnival.

A ló csupa vezetékeken és csöveken áll.

Ki tudja, nem törte-e el az egyik lábát,

reszket és nyihog.

Fentről csak a feje látszik.

Egy csörlővel húzzák fel.

Az állat rúgkapál.

Franz Biberkopf is ott van.

Franz leugrik a gödörbe a tűzoltóhoz,

tolja felfelé a lovat.

Mindenki csodálkozik, mire képes Franz egy kézzel.

Megveregetik a verejtéktől csatakos állatot. Nem történt semmi baja.

Ekkor egy furcsa kis kocsi hajtott át a városon,

Egy béna ember a kocsiban,

a kezével hajtja magát előre.

A kis kocsin egy csomó színes zászlócska,

és a Schönhauser Allee-n megy végig.

Minden sarkon megáll, az emberek körülveszik,

akkor segédje képeslapokat árul 10 pfennigért.

"Én, Johann Kierbach, világutazó,

aki 1874 február huszadikán születtem Mönchengladbachban

a világháború kitöréséig erős és tettre kész ember voltam,

a munkában gazdag törekvésemet

megtörte egy jobboldali szélütés.

Viszont összeszedtem magam annyira,

hogy egyedül tudtam járni akár órák hosszat,

hogy hivatásomat űzhessem.

Ezzel megkíméltem családomat a legnagyobb szükségtől.

1924 novemberében az egész Rajna-vidék ujjongott,

amikor az államvasút felszabadult a nyomasztó belga megszállás alól.

Sok német testvérem leitta magát az örömtől,

ami nekem a végzetet jelentette.

Éppen hazafelé tartottam akkoriban,

amikor alig háromszáz méternyire a lakásomtól

egy csapat, a kocsmából hazatérő férfi fellökött.

Olyan szerencsétlenül estem, hogy egész életemre nyomorék vagyok,

és soha többé nem tudok járni.

Sem nyugdíjban, sem egyéb támogatásban nem részesülök.

Johann Kierbach.”

És az egyik fiatalember azt mondja: "Nagyon helyes,

a kripliknek ne osztogassanak hatosokat."

"De akkor", kérdi egy öreg:

"Az ilyen talán stricinek menjen?"

És a fiatal egész komolyan azt válaszolja:

"Pontosan."

És ezen nincs semmi nevetnivaló.

Látnod kellene egyszer a bátyámat

és feleségét, a sógornőmet, rendes emberek.

Bárkivel felvehetnék a versenyt.

Azt hiszed zsenírozták magukat,

beérték azzal a szarral, a segéllyel?

A férfi munka után járt,

az asszony meg azt se tudta, hová tegye azt a néhány pfenniget,

és ott volt a két kislány.

Az asszony csak nem mehet dolgozni!

Aztán megismert valakit,

és aztán lehet, hogy még egy másikat is.

Míg észre nem vette a bátyám.

Akkor értem jött és azt mondta,

jöjjek és hallgassam meg, hogy számol el az asszonnyal.

Most aztán emberére talált."

Igen, megyek már!

Istenem, jól van, megyek már!

Te vagy az? Úgy csengetsz, mint egy rohamosztag!

Itt van, nézd csak meg! Ezt a levelet ma kapta a Mici.

Egy szerelmes levél!

Érted? Az én Micim szerelmes levelet kapott!

Ez egy szerelmes levél, érted, Éva!

Az én Micim szerelmes levelet kapott egy másik férfitól!

Egy mások férfitól kapott az én Micim szerelmes levelet. Az én Micim!

És te meg felnyitottad?

Igen!

Nem hallottál még a levéltitokról?

Mit... mit érdekel engem az a szar levéltitok,

ha az én Micim szerelmes levelet kapott egy fickótól?!

Ilyenkor nincs levéltitok többé! Ilyenkor vége!

Most miért nézel így rám? Mi van?

Most mi van, Éva? Ne már! Ne csináld, Éva! Mit jelents...

Éva, viselkedj már!

Mit gondoljon erről Herbert?

Herbert két napra Breslauba ment,

és holnapután előtt nem jön haza.

Kislány, mi van veled?

Megörültél, mi?

A Herberted tényleg nincs itthon?

Nekem elhiheted, ha mondom.

Disznóság tőlem, itt, a saját lakásában.

Olyan édes vagy! És annyira szerelmes vagyok beléd, Franz!

Te, csupa folt lesz a nyakad.

Gyere Franz, gyere!

Meg tudnálak enni, úgy szeretlek.

Úristen, mit fog mondani a Herbert,

ha meglátja a kék foltokat, mi? Csupa kék és zöld lesz.

Gyere, Franz!

Majd utána elmegyek az udvarlómhoz, és majd azt mondom, hogy tőle vannak.

És ő mit fog szólni, ha látja a foltokat?

Mit fog mondani a tanti? Mit fog mondani a nagymama?

Istenem, Franz! Mi van veled?

Nincs semmi, Éva, semmi.

Így...

Most megyek...

és beszélek Micivel.

Te, Éva? De minek?

Egyszerű, mert úgy akarom!

Te itt maradsz, rögtön visszajövök.

Nyugodtan hagyhatod egyszer, hogy akaratom szerint legyen.

Csak tudok törődni egy kislánnyal,

akinek semmi tapasztalata...

mint Micinek is, itt Berlinben.

Micim szerelmes levelet kapott.

Mici!

Mici!

Ne szaladj már el, Mici! Gyere ide!

Mi van? Történt valami?

Ne izgasd fel magad! Velem kell jönnöd.

Vissza az Elsässerre.

Mondd már, Éva, mi történt?

Itt van, ez a levél jött ma, a Franz felnyitotta.

Most mi van ezen nevetnivaló?

Ahogy ír!

Vicces! Ilyent még nem olvastam.

Kicsim, azt hiszem, nem figyeltél eléggé.

Ezt a levelet itt, amit épp olvasol és amit neked írtak,

és ami egy szerelmes levél, ezt a Franz felnyitotta!

Mindennek vége!

Nem igaz, Éva? Mindennek vége.

Pedig úgy szeretem Franzot,

hogy az már igazán fáj is. Úgy szeretem.

Akkor nincs más hátra, meg kell mondanod neki!

- Megmondani neki?! - Világos, nem?

Ha nem mondod meg neki, akkor azt fogja hinni, hogy tényleg szeretőd van.

De ha megmondod neki, talán elfogadja.

Talán.

Az jó lenne, Éva.

Örült a kanárinak?

Nem tudom megmondani neki, egyszerűen nem tudom.

Inkább nem megyek többé haza, soha többé.

Nem tudom neki megmondani!

Nem tudnád te megmondani neki, Éva?

Hisz te olyan okos vagy.

Te meg tudod neki magyarázni.

Neked sikerül. Rád még hallgat is.

Kérlek, Éva, próbáld meg!

Jól van, felőlem, megpróbálom.

Szívem, én megérkeztem. Szóval...

Mindent meg fogok próbálni, de semmit nem ígérhetek.

Pénzed van? Viszlát!

A Jean-Paul és Mosesstrasse sarkára, kérem.

1928 a választások szempontjából döntő fontosságú év Európa számára.

Németországban számos párt küzd

a választók szavazataiért.

Már vissza is jöttél?

Azt hiszem.

Mennyi ideig aludtam?

Legfeljebb egy órát, nem többet.

Éva...

Mond már, mi volt!

- A Micivel? - Igen.

Semmi különös. Nevetett, amikor elolvasta a levelet.

Majd meghalt a nevetéstől.

Szóval őt nem kell félteni.

Mit tud úgy nevetni,

ha nincs semmi nevetnivaló?

Nem, Franz, én a levélből nem csinálnék gondot.

Csak nevetett rajta, amikor elolvasta.

És tulajdonképpen a legfontosabb volt,

megkérdezte, örülté-e a kanárinak?

Na ja.

Most jól figyelj! Egyet mondhatok neked,

még a szempillája se rebbent, tényleg, Franz.

Nekem teljesen tetszett. Ez egy jó lány.

Mit jelent az, hogy jó lány?

Mikor velem van együtt,

közben meg szeretője van, aki leveleket ír,

soha semmit nem mondott nekem erről.

Á!

Akkor csak volt az én Micim.

Ember, Franz, hát nem érted?

A lány akar tenni valamit érted.

Mire jó neki, hogy te egész nap koslatsz és üzletelsz, meg minden?

Ő meg kávét főzhet és takaríthat, semmi egyéb!

Azt akarja, hogy örülj,

ajándékozni akar neked valamit,

és akar valamit kapni tőled. És ezért csinálja.

És te hagytad, hogy ezt bemesélje neked? Hogy ezért csal meg engem?

Miféle indok ez?!

Szó sincs megcsalásról, azt rögtön megmondta.

Az szóba se jöhet.

Ha valaki levelet ír neki, abban még nincs semmi.

Előfordulhat, hogy valaki belegabalyodik, hát ír neki!

Ez nem lehet neked újdonság, ugye?

Ahá...

már megint itt vagyok! Szóval így áll a helyzet?

VÉGE A NYOLCADIK RÉSZNEK.

RAINER WERNER FASSBINDER filmje

magyar szöveg: laci