Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

Alfred Döblin regénye alapján készült filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Így. És most a kis Franz következik.

De Mici!

De! Megígérted, megbeszéltük,

hogy lemoshatlak tetőtől talpig.

És azt is mondtad, hogy talán az egész válladat is lemoshatom.

Csak úgy mondtam, Mici!

Nem, amit mondunk, azt be is kell tartani.

Na jó, felőlem.

Mici!

Mi van?

Jaj, ne, Mici!

- Talán nem jól csinálom? - De, de.

És mindenekelőtt alaposan, te!

Úgy is kell.

Így!

Mondd csak,

csináltok megint, valamit...

Pums-szal? Olyasmiket?

Miért?

Hát, csak úgy kérdezem.

Nem tudom. Talán.

Ne!

Hagyd abba! Hagyd abba, Mici, kérlek!

Annyira csikiz!

Mióta nem szereted, ha csikiz?

Jó, de nem így!

Máskor mindig szereted, ha csikiz.

Ez az első alkalom, hogy egy nő mos le. Ez furcsa, ember!

Na ja, akkor valami újban van részed.

Te, mondd csak,

tulajdonképpen mért nem viszel magaddal soha, amikor találkozol velük,

vagy amikor a kocsmádba mész?

Mert az nem neked való.

Mert nem akarom, hogy olyan disznók között legyél. Azért.

Mért?

Ha te együtt lehetsz velük, akkor

én is együtt lehetek velük.

Azonkívül szeretném megismerni az embereket, akikkel összejársz.

Vigyél már egyszer magaddal, Franz!

Kérlek!

Felőlem.

Gyere, vakard már meg a hátam, úgy viszket!

Lejjebb!

Egy kicsit balra!

Még egy kicsit! Jó.

Ne, újra jobbra!

Egy kicsit lejjebb!

Igen!

Igen, ez az!

Erősebben! Erősebben!

Ez mégiscsak fájt, mi?

Ugyan, egy kis fájdalom nem árt meg.

Néha talán még jó is.

A lány olyan gyengéd, hogy azt el se hiszi az ember,

és a szobájában minden olyan tiszta,

virágokkal meg szalagokkal, mint egy kislánynál.

Franz, elég!

Hé!

Nos, kicsim,

szóval, ez az a bűnbarlang, ahova én mindig járok.

Napot, Biberkopf!

Napot!

Üdv!

- Napot, Max! - Napot!

Szóval ő itt a Mici.

Nem akart addig meghalni, amíg nem látta a boltodat.

Na, és most látja.

Jó napot!

Napot!

Az nem szükséges, Max! Csak önteltté teszed nekem, te!

Néha nem szabad meghallani, amit mondd.

Igazán örülök, hogy megismerhetem.

Köszönöm.

Mici!

Ő itt a Meck.

Valamikor a legjobb barátom volt.

Ő az egyetlen azok közt, akikkel dolgom volt,

akik alapjában véve rendesek, kivéve Maxot, persze.

De ha valami problémád van, megbízhatsz benne.

Alapjában véve rendes.

Napot!

Napot!

Mici vagyok.

Mici...

Szép név,

Mici...

ritka név.

Franz adta a nevet.

Mert tulajdonképpen Sonjának hívtak,

de a Franz átkeresztelt.

Most Mici vagyok.

Max, adj egy köményest a sörhöz! És te?

Bort.

Na jó, akkor adj neki egy korty bort, ha van jó.

Valami édeset.

Az édeset szereti a Mici.

Nem elég édes ő maga,

még édeseket is kell ennie, mi?

Most megint itt mászkál és ragyog...

és felvág a nőjével.

Mintha lenne benne valami.

Pedig nemrég elég undorító volt,

amikor a Franz elkalapálta.

De...

egyszer talán mégis elveszem tőle.

- Parancsoljon! - Köszönöm.

Remélem ízleni fog.

- Ízleni fog. - Igen.

Gyere, üljünk le!

Proszit!

Proszit!

- Adj még egyet, Max! - Jó.

Bruno, gyere csak ide!

Mit akar ez?

Miért hozta ma magával?

Eddig még sose hozta... ide.

Fogalmam sincs..

Magadnak kell megkérdezned, ha tudni akarod!

Nézd csak, azt az elegánst, ott hátul, az asztalnál.

Az a Pums.

De melyik?

Istenem! Akinél a Reinhold ül.

Reinhold egyáltalán nem ül asztalnál, a pultnál áll.

Hát akkor Reinhold épp nem ül az asztalnál.

Arra az előkelőre gondolsz, akinek őszül a halántéka?

Igen, arra gondolok.

Napot, Franz!

Napot, Reinhold!

Jó napot, nagyságos kisasszony.

Amikor legutóbb találkoztunk,

nem volt olyan vicces, mi?

De azóta...

egész jól helyrejött, meg kell mondjam.

Na ja...

sokkal rosszabbul nézett ki, mint amilyen volt.

Örülök.

Mondd csak, mit szólnál egy visszavágóhoz?

Egy ki játék, na?

Na ja... Felőlem.

Te meg kicsim, menj át Meckhez egy kicsit.

Nekünk egy revansot kell lejátszanunk. Tudod?

És az neked túl unalmas.

Ő meg nagyon jól tud mesélni. Menj csak!

Gyerünk! Engedj oda egy kicsit!

Megint itt vagyok.

De ha zavarok, akkor rögtön elmegyek.

Mi nem jut eszébe!

Ellenkezőleg.

Maga soha nem zavarna.

Köszönöm.

De egy dolgot nem értek,

hogy magát ideküldi.

És velem egy örökkévalóság óta nem beszél.

Igen.

Ezt én sem értem.

Mert amúgy, ha régebbről mesél,

nagyon szépeket mond magáról...

és, hogy szereti magát.

Tudja, én nem tudok semmit.

Fogalmam sincs...

milyen problémák voltak...

talán,

vagy mégse.

Tényleg, én semmit sem tudok a Franzról.

Én csak szeretem.

Örülök neki, hogy szereti Franzot.

Megérdemli.

Jó fickó a Franz.

Minden szemétség mellett, amit életében elkövetett.

Alapjában véve...

rendes fickó.

Nézze csak...

hogy erőlködik a fél karjával.

Igen,

az a fél kar.

Igen,

az a fél kar.

Egyébként Pums tervez valami újat.

Igen? És többet is tudsz?

Nem, de nemsokára ki fog derülni.

Már nem tart sokáig.

Így!

Sajnálom!

Ma nem sikerült.

Majd csak sikerül.

Hogy egyszer majd egy karral is megnyerek egy játékot.

Gyere, Mici!

Legközelebb, Reinhold.

Igen. Legközelebb.

Meg kell kapnom a kicsit.

És mi közöm nekem ahhoz?

Meg kell szervezd nekem.

Hisz bemutatta neked,

most bízik benned.

Mert azt hiszem, engem nem nagyon szeret.

Eszembe se jut, ilyen disznóságban segédkezni.

- Eszembe se jut, hogy még segítsek is! - Tényleg nem?

XII. A kígyó a kígyó lelkében

Szerinted jobb volna, ha Pums megtudná, hol van a nercbunda, ami legutóbb eltűnt?

Tényleg azt hiszed, hogy az jobb volna?

Mici, ki kell mennem, rögtön jövök.

Szabad?

Hát persze.

Köszönöm.

Gondoltam...

Mivel az előbb azt mondta, hogy semmit nem tud a Franzról,

szóval, azt gondoltam...

ha lenne kedve, esetleg találkozhatnánk egyszer, és...

Ó, ez igazán kedves magától,

igazán ez nagyon kedves, mert...

Érti, ha valakivel együtt él,

és semmit sem tud a másikról, akkor...

Na ja, ugye érti?

Természetesen értem.

Mikor...

mikor tudnánk találkozni?

Mikor?

Nos,

szóval holnap...

nem tudok.

Holnapután... az is teljesen bizonytalan.

De hétfőn...

Hétfőn kettőkor.

Majd azt mondom...

Na ja,

majd eszembe jut valami.

Rendben. Hétfőn kettőkor.

Maguknál, a Clemensstrasse sarkán.

Egy fekete autóm van, ott fog állni.

Várok magára.

Na, összebarátkoztatok?

Ez gyorsan ment.

Ó, elnézést.

Kedves lány.

Tényleg kedves lány.

És azt hiszem, jól illik hozzád.

Ez az én dolgom,

és másnak semmi köze hozzá.

Molesztált?

Nem, dehogy is. Igazán nagyon, nagyon kedves.

Igen, tulajdonképpen az.

Csodálkoztam volna.

Ne, ne, ne! A Meckben...

meg lehet bízni, te.

Proszit!

1928, szeptember elseje, hétfő

Már egy félórája nem szólsz egy szót sem.

De mi baj van?

Nagyon jól tudod...

hogy a legrosszabb, amit velem tehetsz,

hogy nem szólsz hozzám.

Mondj már valamit!

Mondd, hogy "1,2,3", vagy "Amerika messze van", vagy

"éjszaka nem szeret az ember egyedül lenni", vagy mit tudom én.

Mit állsz ott egész nap az ablakban?

Állni és nem beszélni mindenki tud.

Ezt csinálta az anyám is,

ha valami olyant csináltam, ami nem tetszett neki.

Egyszerűen nem beszélt velem.

Egyszer húsz napig. Majdnem belehaltam.

Akkor se tudtam, miről van szó.

Mindig olyan egyedül vagyok, amikor elmész.

És mindig két három napra.

Olyankor nem tudom...

egyszerűen nem tudom, mit kezdjek magammal így egyedül.

Másokkal sincs kedvem együtt lenni.

Hát ezt nem értem.

Hiszen mindig visszajöttem.

Azonkívül örülhetsz, ha elutazok.

Addig azt csinálhatsz, amit akarsz.

Sohase volt kedved? Hogy megtetszett valaki, vagy mi?

Hát én ezt teljesen természetellenesnek tartom.

Minden normális férfit érdekel egy másik nő,

még akkor is, ha nagyon szereti a párját.

Találkozik valakivel, akinek más a hajszíne,

vagy mit tudom én?

Az nem normális...

ha valakit semmi más nem érdekel.

Ha ez a munkám!

Néha el is akar utazni velem.

Valami gyűlés, vagy mit tudom én.

Én is csak unatkozom egész nap a szállodában.

De hát ez van.

De egyet mondhatok neked:

ha most nem mondasz valamit,

valami kedveset, mielőtt kimegyek innen, akkor nem megyek ki innen.

Valamit csak mondanod kell.

Így! Most mondj valamit!

Valamit!

"Csendes éj, szentséges éj! Mindenki alszik, egyedül éber..."

"Kicsi vagyok, szívem tiszta..."

"Mit tehet róla Sigismund, hogy olyan szép?

Mit tehet róla Sigismund, hogy szeretik?"

"A magas égből érkezek, új mesét hozok, emberek."

Ez utálatos.

Ez annyira utálatos!

Szeretsz még?

Mennem kell, már el is késtem.

Már most örülök neki, hogy visszajövök.

Légy jó!

* Ó, szép fenyő! Ó, szép fenyő! *

* Mily szép álom lóg rajtad! *

* Mit művelsz a térdeddel, kedves Franz? *

* A térdeddel, kedves Franz, tánc közben. *

* Ki fog sírni, amikor elválnak útjaink? *

* Ha a következő sarkon már vár egy másik? *

* Hová forduljak, *

* Ha bánat és fájdalom nyomaszt? *

* Kinek jelentem be örömömet, *

* Amikor örömmel dobog *

* Szívem...*

* Hozzád, hozzád, *

* Ó, Atyám, *

* Örömömben és szenvedésemben...*

Igazán nagyon szép, ahogy Franzról beszél.

Tényleg nagyon szép.

Tulajdonképpen hová is megyünk?

Freienwaldera gondoltam, mert...

Na ja, olyan szép hely.

Hogyan? Freienwaldeba?

Pont ott voltunk Franzcal néhány hete.

Igen?

Persze! Amikor megvert,

aztán itt ünnepeltük a kibékülést.

Akkor is szívesen megyek oda.

Tényleg!

Jó hely az nekem.

Meséljem még a Franzról.

Kérem, kérem!

Igazán izgalmas,

hogy ilyen sokat hallok. Eddig olyan keveset tudtam!

Most legalább tudok róla egy keveset...

és valamikor talán még többet fogok tudni.

És akkor tudni fogom, ki az a Franz.

akit annyira szeretek.

Vagy úgy...

hát ezért...

ezért akart velem találkozni.

És még azt mondja, szereti a Franzot...

és hogy a barátja.

Nem szabad félreértenie, Mici kisasszony.

Azt hiszem, ez végül is inkább jó magának.

Azonkívül a Franznak is.

Ez az igazság, Meck?

Igen.

Ez az igazság.

Hiszek magának.

Talán igaza van.

Van egy kaszás, úgy hívják Halál, hatalma a Jóistentől való.

Élesíti a kést, már jobban is vág.

Helló!

Gyertek ide!

Ez Mici kisasszony, Reinhold. Már ismeritek egymást, nem?

Futólag,

nagyon futólag.

Nagyon örülök, kisasszony.

Épp most mondtam Mecknek, milyen szép itt kinn.

Magának is tetszik itt, nem?

Ó, igen! Egyike a legszebb helyeknek,

amelyek Berlinből könnyen elérhetők.

Nem akarunk leülni?

Nagyon örülök...

hogy eljött.

Tényleg nagyon örültem...

hogy találkozhattunk.

Tényleg...

nagyon...

Köszönöm a virágokat.

Ha valami nem is stimmel magával, a bókokat azért nagyon szeretem.

Aztán majd sétálunk, jó?

Sétálunk az erdőben.

Majd beszélgetünk egy kicsit és sétálunk, és...

Ó, de szép itt az erdőben!

A Franzcal is voltam itt párszor.

Mi is nagyon szeretünk sétálni itt kint.

Ahá.

Tehát a Franzcal is volt már itt.

Igen, a Franzcal is voltam már itt.

Kérek egy nagy kehely fagylaltot gyümölcsökkel.

És sok tejszínhabot.

Mit legutóbb, nagyságos kisasszony?

Igen, pontosan, mint legutóbb. Nagyon jó volt, a fagylalt.

- És maga? - Csak egy csésze kávét.

Semmi süteményt, semmi mást. Köszönöm.

Na ja,

most itt ülünk.

Nyugodtan elmondhatja, miről szeretne

velünk beszélgetni, Mici kisasszony.

Én részemről időnként szívesen

beszélgetek.

Hát, tudja, nekem mindegy.

Az ember beszél és beszél és beszél és...

Amit beszélnek, az nem olyan fontos.

A lényeg, hogy az ember vidám és...

örül és élvezi az életet...

Furcsa,

most teljesen úgy beszéltem, mint egy pap, vagy...

vagy politikus, vagy hasonló.

Hát nem vicces ez?

De,

ez nagyon is vicces.

Egyikük nem Meck úr? Telefonja van.

- Meck úr? - Igen, én vagyok az.

Egy pillanat, rögtön visszajövök.

Tényleg szükség van rá, hogy ilyen buta trükkökkel dolgozzon, Reinhold úr?

Azt nem lehet előre tudni, hogy szükség lesz majd trükkökre, vagy nem.

Legtöbbször szükségesek. Máskor hála istennek, nem.

Az ilyen eseteket én is jobban szeretem.

Sokkal jobban, Mici kisasszony.

Énnálam, Reinhold úr,

nem kell trükköket alkalmaznia.

Velem lehet beszélni. Megértette?

Velem lehet,

ha tud az ember,

egyszerűen beszélni.

Jó?

Én sajnos nem mehetek sétálni.

Várnom kell itt egy hívásra.

Valami fontos ügy dől el.

Ó, de kár!

Épp a séta a legszebb idekint.

Nem, Reinhold úr?

Igen. Teljesen osztom a véleményét.

Épp a séta a legszebb idekint.

A fák nem hagyják abba az éneklést.

Ez egy hosszú prédikáció.

Mert mindennek, mindennek megvan a maga ideje,

és minden szándéknak az ég alatt megvan az órája:

Mindennek megvan a maga éve, születésnek és halálnak,

ültetésnek, és az elültetett kiirtásának.

Mindennek meg van a maga ideje:

A fojtogatásnak és a gyógyításnak, a bontásnak és az építésnek,

a keresésnek és az elvesztésnek az ideje.

A megtartásnak és elhajításnak az ideje, szétszakításnak és összevarrásnak,

a hallgatásnak és a beszédnek.

Mindennek megvan a maga ideje.

Ekkor megértettem...

hogy nincs szebb a világon, mint vidámnak lenni.

Nincs szebb dolog a nap alatt, mint nevetni...

és vidámnak lenni.

Veszélyes hosszan sétálni, és nem beszélni.

Tele van forradásokkal a keze!

És tetovált is.

A mellkasán is tetoválva van?

Igenis.

Akarja látni?

Mért tetoválja magát?

Attól függ, hogy hol, kisasszony.

El tudom képzelni.

Volt valakim Franz előtt...

Hogy az miket tetováltatott magára,

el se lehet mondani!

Fáj,

de szép.

Akarja látni, kisasszony?

Gombolkozzon vissza, Reinhold úr!

Nyugodtan nézd meg!

Csókold! Gyerünk, csókold!

Eresszen már el!

Ne játszd meg magad!

Elmegyek.

De hát nem is bántottalak!

Begombolom az ingem.

Te Jóisten!

Csak láttál már férfit, nem?

Összekuszálta a hajamat.

Azonkívül fájdalmat okozott.

Csak egy pillanat volt, egy olyan...

kis pillanat.

"Az életben vannak néha pillanatok..."

Azért még nem kéne a megfognia a fejemet!

Ne szidjon, Micike!

Nem akarunk kibékülni?

Na jó,

de akkor viselkedjen, kérem!

Rendben.

Mi olyan rossz benne?

Csak ugatunk...

de nem harapunk.

Azon gondolkoztam, hogy mért van magán üllő?

Egyeseken meztelen nő, vagy szív, vagy ilyesmi van.

De egy üllő!

És, mit gondol?

Semmit.

Nem tudom.

Fogalmam sincs.

Ez az...

én címerem.

Egy üllő?

Természetesen.

Mert valakinek rá kell feküdnie.

Maga egy disznó!

Mért nem csináltatott rá rögtön egy ágyat, mi?

Szerintem egy üllő inkább igazat mond.

Maga...

kovács?

Az is, egy kicsit.

A magunkfajta minden.

De ezt most még nem igazán érti,

ezt az üllővel, Mici.

Hozzám senki nem jöhet túl közel,

mert égetek.

Mind ilyenek a Pums emberei, mi?

Lehet.

Talán az egyik, vagy a másik,

vagy talán még egy, és egy másik.

Ki tudja?

És miket csináltok ott?

Jaj, Mici, kérdezd meg Franzodat!

Ő épp olyan jól tudja, mint én.

Ő nem mond semmit.

Egyszerűen nem mond semmit.

Ez...

jól is van,

és mindenekelőtt ravasz.

Befogni a pofát...

mindig a legjobb.

De nekem elmondhatná.

Mért nem mondja el nekem?

Te jó ég, tulajdonképpen mit akarsz tudni, te lány?

Hát, hogy mit csináltok!

Kapok egy csókot?

Ha megmondod.

Mindent a maga idejében:

Ültetni és kiirtani,

keresni és elveszteni.

Nem kapok levegőt!

Eressz! Ne már!

Olyan forró! Levegőt!

Különben végem!

Eressz már el, Reinhold!

Megörültél, ember!

Menj innen!

Menj!

Az ilyent hideg zuhany alá kell tenni!

Nem jó ez a hely. Koszos lesz a nadrágom.

Várj! Leveszem a zakómat.

Segíts már!

Ez igazán kedves öntől.

Mesélj valamit.

Felszívódik. Nincs gondolata, csak a gyönyör,

mohóság, vadság és merészség. Minden kézfogás előírva,

és ne jöjjön senki, megakadályozni itt valamit.

Aztán törik és szilánkokra hullik,

és nem árthat neki semmilyen orkán, semmilyen kőomlás.

Ez egy ágyúlövedék, egy repülő akna,

ami szemberepül vele, azt átüti, vagy félrelöki.

Tovább, megy tovább, tovább...

Ne olyan erősen, Reinhold!

Mici!

Igen, Reinhold?

Mit nézel úgy rajtam?

Semmit.

Éppen azon gondolkozom,

hogy mit csinálsz velem.

Mondd csak,

mióta ismered a Franzot?

A te Franzodat?

Igen.

Még a tiéd?

Hát kié lenne?

És ki vagyok én?

Miért?

Igen. Ki vagyok én?

Így, Reinhold.

És most eressz el!

Mondd csak kislány...

tulajdonképpen mit akarsz?

Semmit.

Veled lenni.

Akkor,

nem vagyok mégiscsak a tiéd?

Igen...

Reinhold, mesélj valamit Franzról!

Te olyan régóta ismered!

Nincs mit mesélnem.

De!

Nem mondok semmit.

Ne! Nem akarom.

Ne légy olyan makacs!

Hadd álljak fel! Mindenem koszos lesz.

És mi van, ha mesélek?

Az jó lenne.

És mit kapok érte, Mici?

Amit akarsz.

Mindent?

Mindent?

Most megint annyira rám nehezedsz.

Na jó.

Akkor mesélek neked a Franzodról.

A múlt télen még újságot árult.

Akkor ismertem meg.

Igen.

És akkor... mindjárt jöttek azok a nőügyek.

Az tényleg igaz?

Még mennyire, hogy igaz.

De az én ötletem volt.

Nem tud dicsekedni vele.

Tőlem származott.

És nehogy azt hidd, hogy egyet is ő szerzett.

Az ő női!

Nem, köszönöm!

És ha rajta múlott volna,

az Üdvhadsereghez küldött volna,

hogy megjavuljak.

Te úgyse javulsz meg.

Nem.

Láthatod.

Velem nincs mit kezdeni.

Engem úgy kell elfogadni, ahogy vagyok.

De viszont te egy csinos darab vagy.

Minek kell neked egy ilyen fickót kiásni?

Félkarral...

Mikor tíz jutna minden ujjadra?

Na ne viccelj!

Na ja,

a szerelem mindkét szemére vak,

de ilyent!

Engem a vezeklő padra akart küldeni. Engem!

De az félresikerült neki...

a Franzodnak.

Mert ő még mindig az. A te Franzod.

Még mindig a te Franzod.

Még mindig az, ugye?

Ne szidd a Franzot!

Nem bírom hallgatni, érted?

Nem bírom hallgatni, ha valaki szidja.

Csiki-csiki-csiki-csiki.

Hisz tudom, hogy ő a te Franzod,

a te kedves Franzod, tudom én azt.

Az neked mindegy lehet.

Nem is érdekel.

Mesélt már neked valamit...

a karjáról?

Nem.

De hát te a csaja vagy.

Legalábbis voltál?

Gyere ide, Mici!

Mit akarsz vele,

egy ilyen bohóccal?

Ne játszd meg magad!

Inkább örülj, hogy megszabadultál tőle!

Minek kéne örülnöm?

Most...

nyavalyoghat.

Most már nincs Micije.

Ne szoríts ennyire, nem vagyok vasból!

Nem, húsból vagy,

szép, kemény húsból.

Gyere, Mici!

Megmondtam már párszor, hogy ne szoríts annyira!

És ne képzelegj hülyeségeket!

A "Te Micidről". Ezt hülyeséget...

Miért kiabálsz?

Bántalak?

Maradj csendben!

Egészben hagyta a csontjaidat.

Vigyázz! Nálam ez másképp van.

Nem kiabálok.

Akkor jó.

Így...

és most kopj le!

Én nem emelek kezet nőkre.

Életemben még nem tettem ilyent.

De engem nem szabad felbosszantani. Érted?

Arra van az út.

Felvág és közben egy kripli kurvája!

Igen, gondoltam.

Egy koszos disznó vagy.

Mit mondtál?

Azt mondtam, hogy egy koszos disznó vagy.

Azt hiszem, nem tudod,

hogy kivel beszélsz.

Így esetleg a bohócoddal beszélhetsz.

Ha egy borjút le akarnak vágni, kötelet kötnek a nyakára,

odavezetik a padhoz, felemelik,

ráteszik a padra, és odakötözik.

Én...

nem tudom, mit csináljak.

Feküdj le!

Én?

És ne kiabálj megint!

Én ugyanis kedvellek,

különben nem jöttem volna ide.

És ne játssz velem!

Az még senkinek nem tett jót, legyen az...

férfi, vagy nő, vagy gyerek. Erre érzékeny vagyok.

Megkérdezheted egyszer a te Franzodat.

Tudna mesélni, ha nem szégyelli.

Vagy én is elmondhatom.

Hogy tudd, ki ő, és...

hányadán állsz, ha velem kezdesz ki.

Egyszer ugyanis ott volt velem az autóban, a Franzod,

akkor, a rablás után.

És folyton a fülemet rágta...

hogy ő milyen átkozottul tisztességes ember.

Nem tudtam, mit csináljak vele.

És akkora pofája volt, és csak idegesített vele.

Akkor jött egy autó mögöttünk,

és gondoltam:

"Na, most vigyázz fiú, a tisztességeddel!"

És hoppsz, ki az autóból!

Így,

most tudod, hol hagyta a karját.

Gyilkos!

És gazember!

Látod?

Most engedelmeskedni fogsz.

Te kutya, te!

Meg akartad ölni!

És boldogtalanná tetted.

Te koszos disznó, most meg én kellek neked!

Igen, te kellesz nekem.

Köpök rád, te disznó, te, te...

Segítség! Gyilkos!

Franz! Gyere!

A te Franzod majd jól elmúlat.

Egész héten meglesz a dolga.

El akarok menni.

Igen, akarj csak!

Volt már más is, aki el akart menni.

Te! Idecsalogattál...

mert ki akartál kérdezni?

Most meg "gyilkos"-t kiáltasz?

Mert megtudtad, amit feltétlenül tudni akartál.

Hát jól van, most már tudod.

Az én nevem... Reinhold...

...ideje

a születésnek és a halálnak,

a születésnek és a halálnak...

mindennek.

Hatalom, hatalom, egy kaszás, a mindenhatótól van a hatalma.

Hatalom, hatalom, egy kaszás, a mindenhatótól van a hatalma.

VÉGE A TIZENKETTEDIK RÉSZNEK

RAINER WERNER FASSBINDER filmje

magyar szöveg: laci