Original subtitles

És sokan mások jelentős közreműködésével bemutatja:

Alfred Döblin regénye alapján készült

filmet 13 részben és egy epilógusban.

Rendezte: RAINER WERNER FASSBINDER

Ki az?

Én.

Mit akarsz?

Bemenni.

Hogy annyit kell fontolgatnod, hogy beengedsz-e, vagy sem...

Tényleg nem értem.

Én... nem fontolgattam.

Hát akkor sokáig nem fontolgattad.

Proszit.

Jó itt lenni...

nálad.

Na ja...

te is tudod, Franz...

mit kell nekünk egymással lerendeznünk.

Mondd meg nyíltan, mit akarsz tőlem.

Egyszerűen mondd meg nyíltan.

Mit kell nekem veled lerendeznem?

Azt a dolgot az autóval.

Semmi értelme...

Attól még nem nő ki újra a karom.

Nem, jól van ez így.

Már nem is mehetett velem úgy tovább.

Kellett jönnie valaminek.

Az utcai kereskedésre gondolsz?

Arra is.

Jött ez a gondolat.

Befészkelte magát a fejembe,

de már kiszállt onnan.

És a karod odalett.

Van még egy. A bal.

Van egy fejem és két lábam.

És mit csinálsz amúgy?

Egyébként?

Mit csinálnék egy karral?

Nem sokat lehet csinálni.

Csak stricinek lenni...

egy kicsit nem nagyon... unalmas?

Mi az, hogy "unalmas"?

Sétálgatok, élek.

És nézelődök.

Megint nézelődök és hallok ezt-azt.

És a párom, a Mici,

korábban Sonjanak hívták, jól keres,

derék lány és én nagyon szeretem.

Nem panaszkodhatok.

Mert ha a giliszták földet esznek, hátul újra meg újra kieresztik,

úgy újra meg újra megeszik.

És akkor a vadállatoknál nincs pardon. Ha ma teletömöd a gyomrukat,

holnap újra kell nekik, és rabolniuk kell.

Most megvan.

Mi?

Ma nem akart eszembe jutni egy dal.

Melyik?

Hogyha az utcán mennek a vitézek,

A lányok az ajtón, ablakon kinéznek...

XI. A tudás hatalom és ki korán kel, aranyat lel

Ma este táncolni megyek.

A Micid is veled megy?

Elment a mecénásával

két-három napra, de ha visszajön,

elmegyünk egyszer veled is. Örülni fog.

Gondolod?

Ha mondom, hogy örülni fog, akkor örülni fog.

Azonkívül,

nem fogja leharapni a fejed.

Te, mondd csak...

És mialatt Évával táncol, a legbensőségesebben kettőt szeret.

Az egyik az ő Micije, aki jó lenne, ha ott lenne. A másik Reinhold.

Én azonnal megmondtam neki, hogy megörült.

Világos...

Ha valakinek csak egy karja van, és be akar szállni,

az világos, hogy őrült.

Na ja... És ő mit mondott?

Mit mondott, mit mondott! Nevetett,

és vigyorgott.

Azt hittem, nem hallok jól.

"Mi, ezzel a karral?" - kérdeztem.

"Igen, mért ne?" - vigyorgott.

Elég erő van benne.

Emelni tud vele. És lőni.

Sőt, mászni is, azt mondja, ha kell.

Na, és kipróbáltad?

Igaz ez?

Egyáltalán, kell nekünk egy ilyen fickó?

Egy félkarú?

Kell neked, Pums?

Ezt a munkánál nem lehet használni.

Na ja, nekem le kell lépnem, a kötéllétrát beszerezni.

De erőset, Pums.

Ó, és ne Berlinből. Ebben egyetértünk. Semmi esetre Berlinből.

Tudom, Reinhold. Magam is tudom.

Meck, Bruno!

Igen, Pums? - A gázpalackot már megbeszéltük.

Lipcséből, vagy Hamburgból szerzed be.

De semmiképpen se innen, Berlinből.

Igen, igen. Tudom, főnök.

Tudod már, hogyan?

- Bízd rám! - Rendben, megbízom benned.

Na ja, van itt még valami.

A Franz járt Reinholdnál.

És azt mondta neki, hogy szívesen dolgozna újra velünk.

Magam részéről azt hiszem, hogy végső soron csak teher lenne.

De ezzel nem foglalkozunk.

Ezt Reinhold bizonyára maga lerendezi vele.

Kilököm az autóból, erre magától visszajön,

egyszer csak ott áll az az ember, és vigyorog.

És csak azért is be akar szállni.

Szóval intézd el vele, ahogy akarod.

Lehet... lehet, hogy be akar köpni.

Te mit mondasz, Meck?

Te ismered őt legjobban régebbről.

Nem...

Garantálhatom,

ő nem köp be senkit,

soha életében.

De lehet... hogy ha szorul a helyzet, egyszerűen lepuffant minket.

Pontosan!

Lehet, ki tudja? Mi forog egy ilyen fejben?

Lehet, hogy Franz vissza akarja szerezni a karját Reinholdtól.

Ez talán azt hiszi, hogy én...

félek tőle.

Mert pénz nem kell neki.

A fickó nem tud becsapni.

Ki tudja,

talán úgy érzi, valami bűnökért vezekelnie kell.

Pontosan.

Talán el kell vinnem az Üdvhadsereghez...

és akkor a vezeklőpadra kell ülnie.

És akkor ott ül elöl,

és imádkozik...

És én nézem.

És mért ne ülhetne Franz Biberkopf a vezeklőpadra?

Olyan hely a vezeklőpad, ahová ő nem való?

Ki mondja ezt?

Mi kifogásolni való van az Üdvhadseregben?

Hogy jön ahhoz Reinhold? Épp ez a Reinhold,

hogy csúfot űzzön az Üdvhadseregből? Ahová a fickó maga is egyszer,

mit beszélek, egyszer, többször, legalább ötször rohant a Dresdenerstrasseba.

És micsoda állapotban!

És azok segítettek rajta.

Szóval akkor kilógott a nyelve és azok helyrehozták.

Persze nem azért, hogy ilyen csavargó legyen!

Halleluja...

Halleluja. Franz megélte

az éneket, a hívó szót.

A kés a torkához került.

Franz, halleluja.

Felajánlja a nyakát...

meg akarja keresni az életét, a vérét.

Én vérem, én bensőm.

Végre kiderült.

Hosszú utazás volt, míg kiderült.

Istenem, de nehéz volt!

Most itt van!

Megtaláltalak!

Mért nem akartam én a vezeklőpadra ülni?

Ha korábban jöttem volna, á!

De most itt vagyok! Megérkeztem.

Mért ne ülhetne Franz Biberkopf a vezeklőpadra?

Mikor jön el az üdvözült pillanat, amikor leveti magát a rettentő halál előtt,

kinyitja a száját, és szabad énekelnie sokan másokkal együtt.

Tessék!

Egy úr keresi magát.

És hogy hívják?

A nevét nem mondta meg,

de sárga haja van.

Sárga haja...

Napot, Bruno.

- Napot, Franz. - Mi újság?

- Pums küldött. - Na, és mi van?

Pums küldött neked egy kis pénzt,

de azt is mondta, hogy vissza is adhatod, ha nincs rá szükséged.

Ne, ne, hagyd csak, Bruno! A pénz mindig jól jön, nem?

- Tessék. - Köszönöm.

Akkor megyek is.

- Jó, szevasz. - Szevasz, szevasz.

Na, Mici?

Mi van, Franz?

Semmi más.

Örülök.

Franz...

Semmi más nincs.

Csak örülök neked.

Nézd...

minden olyan furcsa az életben.

Nálam egész másképp van,

mint másoknál.

Azoknak jól megy...

sétálnak, futkosnak,

pénzt keresnek és jó életet élnek.

Nekem ez nem megy.

Elég, ha ránézek az irhámra,

a zakómra...

a kabátujjra...

Nekem...

nincs karom.

Ez már csak így van,

és ezt nem tudom megváltoztatni, senki se tudja megváltoztatni.

De ha ezt folyton magaddal cipeled,

és aztán...

Olyan ez, mint egy nyitott seb, és...

De hát itt vagyok neked én.

És ezért vagyok olyan boldog, Mici!

Odanézz!

Azt a két lepedőt kerestem,

és neked ajándékozom azokat.

Te kerested?

Igen, muszáj dolgoznom, különben annyi nekem! Tönkremegyek!

Nekem akarod ajándékozni?

Mici...

Ezt nem szabad továbbmondanod.

Pums-szal és Reinholddal voltam. Szombat éjjel.

Nekem akarod ajándékozni?

Persze.

Hát ki másnak?

Miért...

akarsz nekem pénzt ajándékozni?

Nem akarsz pénzt?

Ó, Mici!

Ne már! Annyira örültem neki!

Te, ebből elutazhatunk valahova.

Igaz,

Franz.

Na, mi van már?

Nem akarsz velem elutazni?

De.

Na ne!

Kis buksim...

Na, buksi, gyere...

Most miért sírsz?

Meg akarsz tőlem szabadulni, Franz?

Isten ments!

Nem akarsz?

Nem, Isten ments!

Akkor meg minek mész dolgozni?

Nem keresek eleget?

Hisz eleget keresek, Franz.

- Én meg semmit se tegyek? - Nem azt mondtam.

De ne pénzért.

Nekem az nem kell!

Nekem az nem kell. Kérlek, kérlek, kérlek!

Franz!

Nekem az nem kell!

És én meg semmit se csináljak?

Ne menj el!

Ajándékozd el a pénzt!

Add valami szegény embernek!

Aztán, Franz...

aztán meg kell ígérned...

hogy ilyent soha többé nem teszel.

De ez nem a pénz miatt van, Mici!

Mici, egy pillant, elmondom a Hebertnek.

Képzeld el, Franz 200 márkát vitt haza Micinek, és tudod honnan?

Pums?

Igen, ő maga mondta el neki.

És, elmondta, hogy hol?

Mici, elmondta, hogy hol?

Nem, nem mondta el, hogy hol.

Most mondd meg!

Pont azokkal.

Te érted ezt?

Egyiküket el akarja kapni. Be akar épülni.

Figyeld meg! Amint bent van...

Lepuffant valakit, és senki nem tudja, hogy történt.

Tényleg azt hiszed?

Mici...

A Mici azt kérdezi, hogy most mit tegyen?

Hagyja csak csinálni!

Azt hiszed, a pénz fontos neki?

Pont úgy van, ahogy mondtam.

- Ráhajt, fog még meglepetést okozni. - Halló, Mici...

Van ott valaki?

Jó napot.

Maga Mici kisasszony,

a Franz barátnője?

A Franz Biberkopfé?

Igen.

Én vagyok a Mici,

a Franz barátnője.

Mért marad ott állva?

- Jöjjön közelebb! - Miért?

Szeretnék beszélgetni magával.

Én a maga Franzjának a barátja vagyok.

Nem kell félnie tőlem.

Én vagyok a...

Reinhold, Mici kisasszony.

Alaposan nézd meg magadnak, Mici!

És merülj el az arcában!

Ez egy olyan arc, Mici,

amely fontosabb számodra minden más létező arcnál.

Fontosabb, mint az Éváé,

igen, fontosabb még a te szeretett Franzodénál is!

Talán a Franz küldte?

Azért, hogy kifaggasson engem?

- Vagy... - Ellenkezőleg.

Franznak egyáltalán nem szabad megtudnia,

hogy találkoztunk.

Ő nagyon érzékeny.

Arról van szó...

beszélni akartam magával.

Nehéz Franzcal...

hogy még a károsodása is van a karjával.

Azt akartam kérdezni,

hogy egyáltalán szüksége van-e neki arra, hogy dolgozzon.

Erre tulajdonképpen mindannyian kíváncsiak vagyunk.

Nem.

Keresetre... ami azt illeti,

tulajdonképpen nincs szüksége.

Vannak emberek, akik segítenek neki.

De talán ez nem elég neki.

Egy férfi az már dolgozni is akar.

Persze... dolgozzon is...

csak ez egy kicsit nehéz...

mert tudja, amit mi csinálunk, az...

nem közönséges munka.

Az még annak is nehéz, akinek két egészséges karja van.

Magának aztán van erő a kezében!

Igen, ezen már mások is csodálkoztak.

Majdnem megfojtott, annyira szorított.

Ne féljen...

az ilyesmire vigyázok!

Remélhetőleg.

Mondja csak...

Tulajdonképpen nem ismer engem?

A Franz soha nem beszélt rólam?

De mi ismerjük egymást, a Franz és én.

Azóta ismerjük egymást,

hogy maga még nem is volt neki.

Akkor még...

a Cilly és...

A Cillyt ismerem!

Mért ne lehetett volna más nője?

Nekem is volt valakim korábban.

Ezért csak azért is az enyém a Franz!

Hát persze, hogy a magáé.

Csak nem gondolja, hogy el akarom venni magától?

Tudok ám uralkodni magamon.

De voltak...

furcsa dolgok vele és velem.

Tényleg nem mesélt magának azokról?

Furcsa dolgok?

- Éspedig? - Hát, furcsa dolgok...

Nyíltan megmondhatom magának,

hogy a Franz nálunk van a csapatban,

az csak énmiattam van...

Csak miattam és az ügyeink miatt, mert...

mi ketten mindig összetartottunk, mindig, amikor csak lehetett.

A történet ugyanis a következő:

Mindig kicseréltük a nőinket,

a Franz meg én.

Na, ehhez mit szól?

Ezt bemesélheti a nagyanyjának! Méghogy nőket kicserélni!

Ezen nincs mit nevetni, Mici kisasszony.

Nyugodtan megkérdezheti a Franztól.

Szép kis nőcskék lehettek azok.

Ötven pfennigért a menhelyről, mi?

Nem, nem, nem olyan nők, kisasszony.

Vagy úgy nézünk mi ki?

Mondja csak,

tulajdonképpen miért dumálja tele a fejemet?

Mit akar ezzel elérni?

Mi a szándéka?

Ugyan már, kisasszony!

Miféle szándékom lenne?

Csak informálni akartam egy kicsit.

Egyébként, Pums...

a nevet bizonyára hallotta már.

Egyenesen megbízott vele.

Úristen!

Elnézést, de nekem tényleg mennem kell.

Értem...

Talán jöjjön el egyszer az egyletünkbe!

Ha ott is ilyesmiket fog mesélni...

Sajnálom kisasszony, azt hittem tud ezekről.

Egyébként...

talán jobb lenne, ha...

Franznak nem mesélné el, hogy találkoztunk.

- Ne mondjam el? - Inkább ne.

De ha akarja, tőlem elmondhatja.

Ahogy akarja.

Igen, viszlát.

Mennie kell!

Igen.

Mit akarhatott ez?

Mi a fenét akarhatott?

Meghaltál! Meghaltál! Mért nem estél el?

Mert előtte nem mondtad el a játékszabályokat.

Amire Napóleon azt mondta:

"Előre, előre, lankadatlanul, felül száraz, alul vizes!

De mire alul megszárad, bevesszük Milánót, és ti érdemrendet kaptok!

Trari trara, trari trara,

Belehúzunk, mindjárt ott vagyunk, mily öröm katonának lenni!

Napot, Meck. Napot, Max.

Napot, Reinhold.

Csinálj egy kávét...

és egy kis konyakot!

Nem úgy vagytok már, mint régen, te és Franz.

Nem.

A baleset óta.

Úgy néz ki, hogy pont nekem nem akar megbocsátani.

De a Reinholdnak bizonyára megbocsátott.

- Úgy néz ki. - És?

Tudod miért?

Nem.

Senki se tudja.

Tulajdonképpen hogy hívják...

a csajodat?

Mici, de egyszer már mondtam.

Korábban Sonia volt.

Igaz.

De nem mutogatod, vagy mi?

Talán túl finom hozzánk?

Nem menazséria ez, hogy mutogatnom kell.

Van egy mecénása.

Jó pénzt keres.

Csak nem mutatod meg.

Á, elfoglalt a lány!

Elhozhatnád egyszer.

Állítólag elég csinos.

- Úgy hallottam. - Na ja, az is.

Gyere, segíts már!

Látni akarod, mennyire szeret, mi?

Mondhatom neked, tetőtől talpig csupa szív,

egy szív, amely értem dobog, Reinhold.

Az a lány nem tud mást, csak szeretni és kedvelni...

Semmi egyebet.

Mondtam már, mennyire bolondul utánam?

Á, neked arról fogalmad sincs!

Az Évát Ismered, nem?

Hát persze.

Pontosan. És most figyelj! A Mici ugyanis azt akarja, hogy...

Nem.

Nem, nem mondhatom el.

De tényleg...

Nem kezdhetsz el valamit, aztán hirtelen abbahagyod...

Ez a legalávalóbb dolog, ami létezik.

Most mondd már el, mi van!

Nem, ezt nem lehet.

El se lehet gondolni.

Ilyent még életedben nem hallottál, Reinhold.

Ilyen még soha nem fordult elő velem.

Na, mondd el végre, mi van a Micivel és azzal az Évával?

Na jó...

De megtartod magadnak, jó?

Szóval, azt akarja...

a Mici...

azt akarja...

hogy Évának gyermeke legyen tőlem.

Gyermeke.

Igen, ennyire szeret engem a Mici.

Mert neki nem lehet gyereke...

testi okok miatt.

Olyan hűséges és édes a Mici!

Olyan, hogy te azt el se tudod képzelni.

Igen...

Ő ilyen.

- Azt a Mici ajándékozta nekem. - Á! Igen?

Igen! Ha valakitől egy ilyen madarat kapok, akkor...

tudod, akkor tudom, hogy szeret.

Így, de mindjárt jönnie kell.

Figyelj csak, hogy csináljuk, te!

Valahogy vicces, jó cirkusz lesz, de meg ne moccanj, jó?

Óvakodni fogok.

Jó, a legjobb, ha az ágyba fekszel.

És én vigyázok, hogy ne jöjjön ide. Innen nézheted, jó?

Na, mi lesz már? Próbáld ki!

Látsz valamit?

Igen, fog menni.

Ember!

- Nem fog rosszul elsülni? - Miért, félsz?

Akkor se félek, ha észrevesz valamit.

Nem, de jobb lenne, ha nem venne észre.

Vigyázz, jön!

Mici?

Na gyere, kicsim! Gyere.

És az ágyat, azt...

azt hagyd csak, ahogy van. Jó?

Ne menj oda, mert ott egy meglepetés vár rád!

- Ó, megyek rögtön megnézni! - Állj!

Előbb esküdj meg, Mici!

Esküdj!

Fel kell emelned a kezed!

Mondd utánam. "Esküszöm..."

Esküszöm...

"...hogy nem megyek oda az ágyhoz..."

...hogy nem megyek oda az ágyhoz...

"...míg én nem mondom."

- Míg oda nem szaladok. - Maradj itt! Itt maradsz!

Szóval. Még egyszer esküdj!

"Esküszöm..."

Esküszöm, hogy nem megyek oda az ágyhoz...

Míg benn nem fekszem.

Nem megyek oda, Franz.

Hagyd!

Mi baj, Mici?

Micukám, cicukám, mi van?

Franz...

Mondhatok valamit?

Természetesen!

Az öregnél volt ma valami.

Micsoda?

Találkám volt vele ma.

Odamentem...

becsengettem...

és ő nem volt ott.

Csak az unokaöccse volt ott, és vele üzente,

hogy holnap újra ott van.

Na ja...

és aztán...

Mi van?

Semmi, Franz.

Nem kell aggódnod.

És ne bánts!

Tulajdonképpen nem...

- Csak... - Csak?

Ahogy ott állt...

muszáj volt, és...

muszáj...

muszáj...

Természetesen muszáj.

Igen, muszáj.

Mit csináljak?

Olyan fiatal ember, és...

Mért sírsz, Mici?

Beleszerettél a fickóba?

Beleszerettél?

Igen.

Mit akarsz tőlem? Eressz már el!

Itt vagyok Franz, veled! Hiszen nem hagytalak el, itt vagyok veled.

- Hagyj csak el, nem is akarlak többé! - Ne kiabálj úgy, ezt nem bírom ki!

Hagyj csak el, menj ahhoz, akit szeretsz, te dög!

Nem vagyok dög, Franz! Minden rendben, megmondtam neki, hogy nem megy.

- Megmondtam neki, hogy a tiéd vagyok! - Én nem akarlak, nem kellesz nekem!

Én megmondtam neki, aztán leléptem.

És most vigasztalj meg!

Megőrültél? Bizonyára megőrültél!

Én vigasztaljalak, csak mert szerelmes lettél?

Igen, vigasztalj!

Én vagyok a te Micid, és te szeretsz engem.

Tűnj el, te!

Tűnj el! Menj innen!

Menj csak hozzá, majd ő megvigasztal!

- Kifelé innen! - Nem!

- Takarodj! - Nem szeretsz már!

Már nem szeretsz.

Mit csináltam?

Kitekerem a nyakadat!

Kitekerem a nyakadat!

Franz, kérlek ne bottal!

Kérlek, csak ne bottal, kérlek, Franz!

Úgy...

És most ki veled, Reinhold! Kifelé!

Gyere, nézd meg! Ott van! Nézd meg!

Most tűnés! Kifelé! Mozgás, gyerünk!

Most mi van?

Most meg mi romlott el?

Most mit üvöltesz úgy?

Fogd be a pofád!

Fogd be a pofád!

Összeüvöltöd az egész ház!

Pofa be!

Megöllek!

Megöllek!

Megöllek!

Megöllek!

Megöllek!

Hé!

Megfojtod, ember!

Tűnj el, te disznó! Azt mondtam, tűnj el, te disznó!

Tűnj el!

Nézd meg a ribancot!

Nézz rá! Hogy lehet nem megverni? A ribancot?

Most menj le és akkor gyere vissza, ha magadhoz tértél!

Hagyd már, ember! Még agyonvered!

Franz, veled megyek...

Nem, kisasszony. Maga itt marad.

Mindjárt segítek.

Szóval...

Most menj!

Franz...

Kedves, kedves Franz...

Veled megyek.

Itt marad, kisasszony.

Kifelé!

Kifelé!

Kifelé!

Kifelé... kifelé!

Kifelé!

Segítek magának, Mici kisasszony. Hozok valamit...

segítek magának...

Mint az Idánál, olyan volt.

Halálfélelmem volt.

Még szerencse, hogy itt volt az a fickó.

Milyen fickó?

- Nem tudom, hogy hívják. - Milyen fickó, Mici?

Hát az a Reinhold.

Higgye el nekem, megmentette az életét.

Olyan volt, mint az Idánál. És kiabáltak.

A Mici is, meg a Franz is.

Olyan volt, mint a pokolban.

Miért volt itt az a Reinhold?

Mi keresnivalója volt itt?

Mici, segítened kell! Ezt nem lehet ennyiben hagyni.

Valamit tennünk kell. Miért volt ez itt?

Nem tudom.

Én sem értettem.

Ott feküdt az ágyban.

Elbújva a takaró alatt.

Te érted ezt?

Mi lehet ez? Hogy elbújtat valakit az ágyban.

Furcsa, nem?

Nem.

Nem furcsállom. Valami van mögötte, Mici. Valami rossz van mögötte.

Ígérd meg, hogy megpróbálod kideríteni!

Valahogy ki kell derítened, Mici.

De nem ám, hogy csak úgy igent mondasz!

Annyira félek,

hogy újra szerencsétlenség történik.

Most, amikor az egyik karját elvesztette,

megint odamegy azokhoz, akik okozták. És senki sem tudja, mi történt valójában.

Meg kell ígérned, Mici. Muszáj megpróbálnod, kicsim. Muszáj.

Mert ugyanis a Reinhold egyike azoknak.

És ezt idehozza, és bedugja az ágyba,

aztán ez történik.

Ez itt a szemeddel...

nem is olyan vészes...

Két nap

és el is tűnt.

Úgy, és most siess, kicsim...

lemész.

Lent vár a Franz.

De! Jönnöd kell! Mert soha nem jön fel többé, ha nem bocsátasz meg neki.

Franz.

Kedves, kedves, kedves Franz...

Úgy szégyellem magam, Mici...

Nem kell szégyellned magad Franz, igazán nem kell.

Nézd, én megbocsájtok neked, te megbocsájtasz nekem.

Elutazzunk?

Csak mi ketten?

Igen, Franz.

Indulás! Gyere!

Tűnjünk el, de rögtön!

Majdnem megöltelek, Mici.

Úgy elintéztelek, hogy majdnem megöltelek.

Ugyan már, Franz!

Újra itt vagy.

Ez a legfontosabb.

- Semmi más nem számít. - Mégis, úgy szégyellem magam!

Olyan dühös voltam, nem tudtam másként, ugyanakkor szégyelltem magam.

Nem szabad így aggódnod.

Hisz minden újra rendben van.

Miért néz ennyire, ismer?

Miért?

Mert úgy néz.

Miért ne nézhetne?

Azért van szeme, nem? Gyere, menjünk tovább...

Mit csináltak veled?

Nem is kérded, Mici, hogy mért volt a Reinhold az ágyamban?

Nem.

Tényleg nem akarod tudni?

Nem, mert úgysem igaz.

Mi... mi nem igaz?

Hogy el akarsz adni neki.

Hogy érted ezt?

Hát ahogy mondtam...

nem akarom tudni, mert tudok valami mást.

Mégpedig...

hogy nem akarsz engem eladni neki.

Most már tudom...

és ez a legfontosabb.

Na de tényleg, Mici!

Honnan veszed ezeket?

Mindegy is, hogy honnan veszem.

Tudom, hogy nem igaz, és ez a legfontosabb.

Mit szeretnének?

Ó, igen!

Szeretnék egy nagy kehely fagylaltot gyümölcsökkel,

sok tejszínnel. És egy gyümölcssüteményt,

és azt is sok tejszínnel.

- És ön? - Egy búzasört málnaszörppel.

A Reinhold, tudod...

a barátom...

De a lányokkal... egy disznó alak.

Egyszerűen egy disznó alak.

És ezért meg akartam mutatni neki,

hogy milyen egy tisztességes lány.

Meg akartam mutatni neki egy tisztességes lányt.

- Hogy lásson egyszer egyet. - Jól van.

Mondd csak, szeretsz még engem...

vagy csak azt a fickót, az udvarlód unokaöccsét?

A tiéd vagyok, Franz...

a tiéd.

Csak a tiéd.

Vajon gondol-e valamire, mikor csak úgy ül ott,

és nem csinál semmit, és vajon mire gondol?

És ha megkérdezi tőle, akkor mindig azt mondja, nem gondol semmire.

Nem lehet egész nap valamire gondolni.

Ez az, ezt kerestem!

Mit?

Ezt a helyet, ahol akkor bújócskáztunk.

Ahol elestél és aztán véreztél.

Na ja, akkor én véreztem.

Senki sem tehetett róla, sors volt.

De most te véreztél, és...

Most én voltam a hibás, most én tehetek róla, és...

Többet ne gondolj erre, Franz!

Ne kell mindig rá gondolnod.

Ez megárt a fejednek...

ha mindig arra gondolsz, amit úgyse változtathatsz meg.

Gyere!

Milyen jó ez!

Nem is tudod, milyen jó!

De, de.

Tudom én, milyen jó.

Tulajdonképpen örülök, hogy ez történt, mert...

most van egy közös titkom veled...

Most minden sokkal-sokkal nagyobb közöttünk, mint azelőtt.

Sokkal nagyobb.

És most már nem is félek

azoktól a Pums-ügyektől.

Egyáltalán nem félek már...

mert most tudom...

hogy meg foglak védeni.

Tudom.

És az ágyban oly lágy, mint a pihe,

mindig olyan nyugodt, és gyengéd és boldog, mint legelőször.

És mindig egy kicsit komoly, és ő nem tud egészen eligazodni rajta.

VÉGE A TIZENEGYEDIK RÉSZNEK.

REINER WERNER FASSBINDER filmje

magyar szöveg: laci