Original subtitles

"IONUT EMBERRÉ VÁLÁSA" MIHAIL SADOVEANU REGÉNYÉBŐL

Május 21. Neamți kolostor védőszentjének

Szent Mennybemenetele ünnepe.

Nagy tömeg gyűlt össze Őfelsége Stefan érkezését várva.

Moldova trónján Stefan Vodă Muşat

ül, immár 12 éve.

Ez idő tájt Őfelsége fáradságot nem kímélve

szervezte az ország életét,

a határok megerősítését, és egy saját hadsereg felállítását.

Majdnem negyed százados mészárlás,

pusztító tüzek és

Alexandru cel Bun (I. Sándor) fiainak hatalmi harca után,

az ország ismét megérezhette, mi a jólét és a béke.

Emeljék fel tekintetüket az emberek, hogy urukra

és a fiúnkra, Alexăndru Vodă-ra nézzenek.

Mindenkinek jó egészséget és minden jót kívánok!

És szeretném, ha mindenki tudná, nem térünk le a helyes útról

arról az új parancsolatról, ami élet és halál fölött áll!

És harcolni fogunk az ország függetlenségéért és e föld rendezettségéért.

Felkérek mindenkit, biztosítson nekem szabadkezet és támogatást,

hogy befejezzem azt a háborút, amit a rendezetlenség ellen indítottam.

Ebben az országban a rendezetlenség úgy jár-kel, mint a szél.

Túl sok parancsolgatóval találkoztam!

Csak egynek kell lennie!

Moldovában

rendnek kell lennie minden vásárban és faluban

és békesség a kereskedők minden útján!

Mert bőséget akarok mindenki otthonában,

nyugalmat és békét!

- Felség! - Mi az?

Felség!

Nagy szégyenben, egy nő megszült egy babát.

Hol történt ez a szülés?

Ő az egyik vándor felesége, aki letelepedésre vár, Felség.

Köszönöm a választ, Caliman bíró.

Adj még egy pontosítást:

A sikolyból nem tudom eldönteni, fiú vagy lány.

Hát...

- Olyan, mint te, Felség! - Legény! Legény, Felség!

Akkor legyen a keresztfiúnk!

És legyen a neve Mennybemenetel (Înălțare), a mai szent nap után!

Negyven nap múlva jelenjen meg nálunk anyjával, annak férjével,

aztán az egész nemzettel összegyűlnek, hogy új településeket alapítsanak,

ahol a fiúnkból erős ember, egy fejedelmi ember lesz!

Akkor Urunk, megengeded, hogy felségedet keresztszülőként tiszteljük dicsőségében?

Caliman bíró...

először engedd meg uradnak, hogy elhagyja a templomot.

Végül is megkaptad a meghívót az asztalhoz.

Látom, becsülettel végzed a munkádat!

Köszönöm, Felség!

Látva, hogy közeleg az időnk, megtanítottam a fiainkat, a vadászat fortélyaira

és megkértem az asztalost, készítse el a koporsóinkat.

Hébe-hóba megemlékezünk a lelkekről,

szomorkodtunk, Felség, és abban a koporsókban aludtunk.

De látva a fiaink, hogy már öregek vagyunk, és még nem halunk meg

lehozták a koporsókat a padlásról és most zabot adnak belőle a lovaknak!

J D E R F I V É R E K (Nyestfiak)

Szereplők:

Forgatókönyv:

További szereplők:

Zene:

Rendezte:

Hallgasd meg a Muşat család könyvének szomorú sorait.

Bogdan Vodă Muşat-ot megölte testvére, Peter Aron Vodă.

Aron-t lefejeztette Stefan, Bogdan fia,

hogy megbosszulja szülei halálát.

A bűn, amit elkövettem véget vet-e mindenfajta gyűlölködésnek a fiai,

és az öreg Alexandru vajda unokái közt?

Megkímélhetjük fiúnkat a szenvedéstől a szülei fájdalmas töprengéseitől.

Mindig öröm látni Manole Jder fiait.

Nagyon elégedett vagyok azzal, amit látok.

Ezzel a munkával nagy szívességet tesznek nekünk.

Felség, kegyes Nicodim többet tud az új értelmezésekről és Jelenésekről.

Igen?

Megismertem a Szent hegyen, Felség.

Kíváncsian várom a fordítást is...

Majd mesél róla, kegyes Nicodim a mai vacsoránál, az apátságban.

Mi a neved?

Ionuț-nak hívnak, Felség.

Beceneve is van "A legfiatalabb Jder".

Vannak kutyái és sólymai.

Kutyáid?

Vannak, nagyuram.

És van még egy héjám is, amelyet megtanítottam fürjre vadászni.

Így Felséged asztalára tudtam hozni fürjeket lakóhelyünkről, Timiș-ről (Temes).

Manole Jder megparancsolta csókoljak kezet Felségednek a nevében

és mondjam azt: minden rendben van.

És, Felségedet szívesen látjuk ott.

Mi mással foglalkozol még Timiș-en?

Nincs megkötött munkám, Felség.

Néha segítek Simioane bátyámnak.

Amikor csikó születik, amikor egy ló nyugtalan...

Lovasok vagyunk és orvosok is.

Úgy emlékszem, felséges, Alexandrel fiam

kérted, adjak egy segítőt melléd, hát barátkozz meg ezzel a Jder-rel.

Ha beleegyezel, fiam.

Áldott Arhimandritul Amfilohije atya, áldja meg kenyerünket és húsunkat,

melyhez nem volnánk méltóak, hogy csillapítsuk vele éhségünket,

ha Isten mérni tudná az étvágyat a tetteinkkel összhangban, amit csinálunk.

- Így van Felség. - Így van Felség.

Áldott Nicodim,

meg akarom ismerni az új értelmezését.

"Láttam, amint az ég megnyílt, és egy fehér ló bukkant elő,

rajta ült a hű és igazságos,

aki igazságosan ítélkezik és hadakozik.

A szeme, mint a tűz lángja, fején a sokágú korona."

Főméltóságú uralkodónk,

a fehér lovon ülő harcos, kinek szava az új törvény számunkra.

Itt az ideje, hogy a román föld uralkodója összehívja harcosait,

hogy elűzzük a fenevadat, nemzetünk felemelkedésének érdekében.

Ahogy a megénekelt harcos is megtette és lesújtott

az ellenség mocskos szívére.

Ionuț!

Hallgatom, Felség.

Ne így, Ionuț.

Szeretném, ha megértenéd, én barátnak választottalak.

Örülök, Felség!

És köszönöm.

Te, Ionuț, még a múlt évben megtetszett valaki.

Láttam, hogy méltó vagy és sok dologban járatos.

Alig várom már, hogy megérkezzünk Neamţ-ba,

hogy elkísérhess valakihez.

Szükségem van uraságodra.

Nem vagyok méltó erre a kitüntetésre, Felség.

Kész vagyok követni bárhová, higgye el nekem!

De először esküdj!

Biztos legyek benne, soha senki, semmikor nem tudja meg azt, amit látsz

és amit elmondok neked.

Esküszöm!

Felség!

De, ez, annyira szörnyű titok?

Igen! Apám nem tudhatja meg.

Azt hirdeti, az uralkodónak az örömökből és a szórakozásból jusson kevesebb,

az is titokban.

De én, Ionuț... Idén ősszel nem találom a nyugalmam.

Azóta, hogy...

Megláttam valakit.

Felség, én megértem.

Ez a szerelem varázsa.

Így van, Ionuț.

Messze kell menni?

Nem, csak ide a közelbe, Ionășeni.

Ha valaki kérdezi, hová megyünk, mondja, héjákat és kutyákat mutat nekem.

- Mikor indulunk? - Azonnal.

- És mikor jövünk vissza? - Napnyugtakor.

Rendben, Felség.

Tudosia gazdasszony,

szeretném tudni, szívesen látna vendégeket?

Ő a barátom, Ionuț Jder.

Legyenek üdvözölve.

Örömmel látom, kérem, üljenek asztalomhoz és pihenjenek meg.

Köszönjük.

Nem vagyunk nagyon éhesek és fáradtak sem.

Csak üdvözölni szeretnénk, Nasta kisasszonyt.

Gyere!

Ülj le!

Ne tűnjenek furcsának ezek a dolgok, Ionuț.

De én és a nővéreim, mintha börtönben élnénk.

Bár az udvar (királyi) csillogóbb és hölgyek is érkeznek.

Akkor apánk megfeledkezik néhány bajunkról és szabadabban élhetünk.

Mi bántja, Felség?

Miért nevet, Felség?

Nevetek, mert, ha az udvar Szucsava-ba (Suceava) költözik, ahogy Őfelsége elhatározta,

akkor neked is meg kell tanulnod írni-olvasni szerbül, görögül és latinul,

és a fejedbe fogják verni Homérosz költészetét is, majd meglátod.

Ha szükséges, megtanulom mindezt, Felség.

De apám az összes testvérem közül Nicoara bátyámat,

az az, Nicodim atyát, választotta ki a tanulásra.

Ezért kolostorba vonult, hogy megtanuljon mindent a család számára.

Ne haragudjon, Felség,

Mint tudja, a kislányunk kissé butácska, és félénk megjelenni Ön előtt.

Attól tart, hogy megharagudott rá az utóbbi időben és nem akarja látni.

Mondtam, hogy látni akarom!

Kérem, Felség, ne haragudjon rá.

Itt van az ajtóban.

Nasta!

Már... hiányoltuk Felségedet.

Ő, Jder, a barátom.

Szeretném, ha maradna.

Maradj, Ionuț.

Ionuț-nak hívják?

Ha annyira szükséges, hívja úgy, kisasszony.

Meséltem neki az érzéseimről,

amit nincs bátorságom elmondani Önnek.

Nem értem, milyen bátorságban szenved hiányt, Felség.

Én egy védtelen gyermek vagyok, anyám pedig özvegy.

És ha Felséged szeretne megszégyeníteni,

nem leszek képes ellenállni.

Egy értéktelen valami leszek a kezében, Felség.

Bátorságra van szükségem, hogy bevalljam neked a szerelmemet.

Nem akarlak megszégyeníteni, és nem fogadlak el, mint valami értéktelen dolgot.

Nem értem, Felség.

Szeretném tudni...

tudnál-e szeretni engem?

E nélkül, mi értelme a szenvedésemnek?

Ha Felségednek szüksége van rá, hogy ezt tudja,

bevallom, szeretem.

Kérem azonban, legyen kíméletes velem.

Mondja el ezt anyámnak és kérjen engedélyt az uralkodótól.

Különben beleölöm magam abba a kútba, amelyből a cigány vizet húz

a rózsalekvár számára.

Minden úgy lesz, ahogy akarod.

Csak fogadd el a szerelmemet.

Hadd csókoljalak meg.

Csókoljon meg, Felség.

Mond nekem, "szeretlek"!

Szeretem Önt, Felség.

És akarod, hogy újra eljöjjek?

Küldök üzenetet, esetleg Ionuț-on keresztül, mikor találkozunk?

De csak kettesben!

Felség, kérem, beszéljen anyámmal, hogy ne keljen semmitől tartanom.

Megyek, szólok neki.

De ne akarja, hogy itt legyek, mert félénk vagyok és nem tudnék mit mondani neki.

Mit mondjak Tudosia úrnőnek?

Nem tudom, Felség.

Ha nem találja a szavakat, én annyit mondhatok neki, hogy tetszem Önnek

és bizonyára Felséged tudatni fogja ezt apjával, az uralkodóval.

Megkérném Ionuț-t, a barátját, kísérjen el engem.

Félek egyedül átmenni a sötét folyóson anyám szobájához.

Menj, Ionuț.

Minden jót, Felség.

Mit kellene csinálnom Ionuț, hogy megtörjem az ellenállását?

Legyen türelmes, Felség.

Talán igazad van.

Minden ég bennem, mint egy betegnél.

Tudatták velem, hogy Felséged mondani akar valamit.

Igen...

Köszönetet szeretnék mondani a rózsából készült édességért

és engedélyt szeretnék kérni, hogy máskor is eljöhessek ide.

Most már megyünk.

Éppen szólni akartam, hogy a vacsora tálalva.

Hamarosan találkozunk, Tudosia asszony.

Engedelmeskedj Őfelségének, mint az Úr parancsolatának

és nem engedelmeskedj Alexandrel Voda némely mocskolódásának.

Nem mondott neked semmit? Nem biztatott semmire?

Nem mondott nekem semmit, és nem is bíztatott semmire.

Nézz rám!

Miért forgatod a szemed?

- Mert rosszul esik, hogy gyanúsítasz. - Rendben.

Hiszek neked.

De jussak eszedbe, ha valami történik,

különösen, ha a Felségnek szívfájdalma van.

Csókolózott a Felség, Nicoara bátyám vagyis Nicodim atya.

Siess, nehogy itt érjen az éjszaka.

Nem félsz a sötéttől?

Fegyverek és nyilak állnak rendelkezésemre, ha egy fegyveres jön szembe velem.

- Jól eltetted a királyi kancellária levelét? - Itt van nálam.

Ne hagyd, hogy a Branişte-i erdőben feltartóztassanak!

Ionuț bátor! Biztos vagyok benne, énekelve jön az úton.

Tudod, hogy fél.

Ez nem lehet, Ilisafta! Ő az én vérem!

Ne károgj már!

A fiúnk csak a fiúnk. És én féltem.

Mondtam, hogy ne küldd el, de te elküldted!

Kíváncsi lennék! Ki kérte, hogy küldjem el a gyereket?

Az úr szeme elé... Hogy élvezze Őfelsége jóakaratát.

A főlovász attól tartott, félni fogsz éjszaka az úton.

- Jól ment? Nem történt veled semmi? - Gyere ide, te csikó!

- Itt vagyok, atyám! - Látom!

Mit parancsolt Őfelsége?

Hamarosan Suceava-ba (Szucsava) kell mennem Cristea bátyámmal és a feleségével Candachia-val.

Jól van!

Menj, egyél egy keveset anyád pitéjéből.

Azután menj aludni. Aludj a ménesnél.

Holnap, mire Őfelsége megérkezik talpon légy.

- Megértetted? - Megértettem, atyám.

Eridj!

Hagyd a legényt, hadd menjen aludni. Hová mész?

Ne haragudj, főlovász!

Megyek, enni adni neki.

Ilisafta asszony, gyere csak ide.

Bár fiatal, de már nem baba!

Nem kell zavarba hozni, a pátyolgatásoddal.

Mindig ez van...

Mindig ez van, csak irányítasz!

Nem megyek oda hozzá, ne aggódj!

Hé, te! Hé!

Mindet odahajtani!

Gyerünk! Gyerünk, indulj! Nem akarsz?

Simioane úr, másodlovász!

Megismerte Őfelsége szokásait, amikor meglátogatott minket Timiș-ben (Temes)?

Megismertem.

Mindent felhajtás nélkül.

Hát te, még mindig ott állsz és lógsz, fiatal Jder?

Siess a tatár Gheorghe-vel (Botezatu) a bátyádhoz, Cristea kincstárnokhoz,

hogy idejében ideérjen, hogy találkozzon Őfelségével!

- Megyek, atyám! - Megállj!

Készítsünk Őfelségének egy kis vadászatot, ha akarja?

Meglesz, atyám, a vadászat, szólok Cristea bátyámnak.

Gheorghe?

De mit fog tenni uraságod, Simioane, másod lovász,

ha Őfelsége látni akarja a feleségét?

Rá fog jönni, hogy mindennek vége, és ennyi.

Újra parancsot ad Önnek!

És én megpróbálok engedelmeskedni.

Ha teheti, tisztelt másodlovász...

Észrevettem egy hibáját.

Itt-ott mindig a királyi ménesről kérdezősködött,

és Catalan-ról.

- Pont most, amikor jön Őfelsége? - Pont most.

Simioane, fogd le és őrizd jól! Amikor a Felség elment elővesszük!

Isten! Lássuk, minden rendben van-e Catalan-nal.

Azt hiszem, Nana Chira,

kevés asszony büszkélkedhet az enyémhez hasonló arccal.

Kevés!

Még Őfelsége menye sem.

Aztán ez a menyük, azt hiszi, ő a világ szépe,

akinek nincs más gondja, mint démonként csillogtatni a szemeit,

és hadd látszódjon a haja, mintha még szűz lenne,

de nem érdemelte ki, hogy Temes-ből az udvarba vigye az örököst.

Ami a többi fiainkat illeti... nincs remény.

Damian az áruival egészen Lengyelországig gyalogolt.

Nincs más gondja, mint összeszedni a sárga kis zsákjait (pénzeszsák).

Nicodim atya, aki egykor Nicoară volt,

meddő és szomorú marad

élete végéig.

Ionuț még mindig nagyon nyers.

Úgy van, ahogy mondja,

gazdasszonyom, úrnőm!

És most, igyekezzen a főzéssel!

Hadd adjak egy kis bazsalikomot, dörzsölje be vele a kezét.

Jól törölje meg a kezét.

Így!

Hozok néhány szegfűszeget

tartsa a szájában...

Rajta!

És most menjen ki a verandára, álljon a küszöbre és várja.

A menyünk megint késik.

Gyere!

Mint mindig késésben, kincstárnok.

Indulj! Lekéssük az uralkodó és kíséretét.

Egyáltalán nem kéne aggódnod a kíséret miatt.

Még mindig nem találom azt az övet, amit Damian bátyám küldött nekem Lwów-ból.

Ha igyekszünk, még ott lehetünk időben.

Nézd anyám, hogy vár minket! Jól gondolod, Nuța!

Üdvözlöm, üdvözlöm!

Csókolom!

- Várj! - Mi van?

Mi van, Lazare?

Nincs semmi, úrnőm, kivéve, hogy a Felség a menetével a méneshez ment!

A lovamat!

- Nem jön már ide? - Már nem, ezért küldött!

Istenem! És amit kifejezetten Őfelségének főztem ételekkel mit csináljak?!

Várj még! Hová sietsz? Vigyél legalább egy kosár kappant.

Chira! Chira, hozd a kosarat a kappannal, gyerünk!

Catalan...

Catalan-t Spanyolországból hozták, Felség.

Zsákmány királytól.

Egy speciális istállóban tartották.

Tanítónk Panfil szerint, ez a mén, olyan, mint egy varázserejű unikornis.

Lovak csak a tündérmesékben tudnak varázsolni.

Nem is tudom, hogy hallottam vagy olvastam valahol, hogy Őfelségét, Stefant

nagy szerencse éri, ha ezzel megy a háborúba.

Igen, szerintem Őfelsége ezt maga is így gondolja.

Nagyon örülök, hogy újra eljöttél hozzánk, kedves menyem.

Hihetetlen dolog, hogy egy nő ne léphessen be

az uralkodó istállójába.

És most, mit tegyünk?

Kérlek, maradj velem és ne gyűlöljük egymást...

Milyen kár, kedves menyem, hogy Őfelsége nem látogat el hozzánk.

Jobb lenne, ha ő ülne azon a széken, ahol te most,

mint szenvedni a hőségtől és a lovászokkal beszélgetni.

Tény, nagyon kényelmes ez a hely.

Kedves anyósom, csak nem elfoglaltam a helyét?

Nem baj, jó helyen ülsz.

Legyen egészsége,

és ugyanolyan szerencséje mindenben, mint, ahogy Cristea kincstárnokkal,

a fiúnkkal.

Köszönöm kedves anyósom.

De legfőképp Istennek tartózunk köszönettel, én, és Cristea, a fiatalságunkért és a gazdagságunkért.

Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Cristea kincstárnok hálás lehet

apámnak, azért a három birtokért, amit hozományként kapott utánam.

És még hálás lehet, Önnel együtt, azokért a szép ajándékokért is, amelyeket apám Önöknek adott.

Kedves menyem,

az ifjúság és a vagyon mulandó.

Az ajándék, amiről beszélsz,

az megmarad az öregségig.

Ez igaz, ezt látom is.

Parancsoljon, Felség!

Az asszonyom, Ilisafta, különleges vacsorát főzött Önnek.

Áá, igen!

Ezt a fiút pedig Ionuț Jder-nek hívják.

Így van, Felség.

Kitanulta már a lovászságot, hogy az udvaromhoz rendelhessem?

Örülünk jóindulatának, Felség.

Simioane Jder uram, nem mutatnád be nekem a választottadat?

Megparancsoltam, hogy férjnek lássalak.

Én is csodálkozom, nagy Uram, hogy a legidősebb fiunk nem viselt vőlegényi ruhát.

Van valami oka?

Mindenre méltónak látlak, Simioane uram.

Szeretném, ha teljesítenéd ezt a parancsunkat.

Felség...

nehezen tudjuk teljesíteni a parancsait, mint másodhegedűsök.

Úgy, mint másodlovászom?

Ne,

először önts nekem bort, légy az inasom ma, vegyél hitet, és töltsd tele a poharamat.

Hadd tudja meg Ilisafta asszony, hogy az általa készített kappannak nagyon örültünk.

Felség...

És kik azok a másodhegedűsök, akiről beszéltél, Simioane uram?

Nehezen találnak azok feleséget, akiket Isten arra teremtett, hogy a népet szolgálják.

Igazad van.

És kik a másodhegedűsök?

A másodhegedűsök között, Felség,

olyan emberek vannak - mint én - akiknek ifjúkorukban átszúrták a szívét és mostanra

már meggondolja, mielőtt nőre néz.

Jól van, másodlovászom.

Tetszett a válaszod.

De tudjátok meg, bojárok,

mindkét oldalon meglehet találni a gyógyulás módját.

De csak azoknak, akik keresik azt.

Találhatják meg a gyógymódot!

Úgy van, Felség.

Nézzétek meg például a kincstárnok Cristea-t!

- Jó utat választottál az életben, kincstárnok? - Igen, Felség.

Tudom, hogy uralkodóm előtt sem ismeretlen testvérünk fájdalma,

ezért Felséged lehetne egy kis türelemmel és megbocsájthatna neki.

Ezek a másodhegedűsök csak az uralkodójukat szeretik.

És ez így jó és hasznos Felségednek.

Ha a másodlovászánaknak felesége van, van adóssága és lovacskái.

Ezeket a csodálatos teremtéseket, melyeket Isten Felségednek ajándékozott, hogy meglelje

bennük a kellő gyorsaságot, a szórakozást és a hatalmat.

Elégedett vagyok, Manole uram a fiaddal.

Ékesszóló egy nyelvet örököltek Ilisafta asszonytól. Így van?

Hogyan is lehetne másként, Felség.

Cristea bojár,

jelenjen meg az udvaromban a feleségével és az öccsével.

Van Ön számára egy megbízatásom.

Ezentúl ezért a fiúért is remegni fogok és sírni,

ahogy remegtem és sírtam uraságodért, amikor elment a seregbe.

Látod, még most is, ha arra gondolok...

Kérlek, ne sírj, Elisafta asszony.

A nő könnyei megzavarhatják egy férfi kedélyét.

Bármit is mondanak mások

sok víz fog lefolyni Moldován

amíg ez az embergyerek fel nem nő, és a csontjai egybeforrnak.

Még mindig szüksége lesz a fészek melegére...

Ionuț már férfi, Elisafta asszony!

Őfelsége parancsára gyakornoknak megy!

De miért kell elidegeníteni a fiút?

És ki fogja ott enni, és ki fogja megfűrdetni, és ki vigyáz az álmára?

A Felségnek sok esze lehet!

Magához veszi az emberek gyermekeit!

Elisafta asszony,

jobban mennének a női dolgok, ha nem avatkozna a férfiak és urak dolgába!

Jobb, ha csendben marad!

Törödjön a szekrényekkel és a polcokkal! Igen!

Ezt így gondolja, Manole lovász.

Hogy nem kellene összekevernünk?!

Nekem úgy tűnik, a nőknek is van lelkük, eszük és ítélőképességük!

Ennyi!

- És a szekrényeken és a polcokon kívül gyerekeket kell nevelniük! - Elég!

- Meg is kell szülni őket... ezek a gyerekek felnőnek! - Hagyj békén!

Szegény anyukák... a szívem megremeg, a gyerekek elmennek, talán vissza sem jönnek...

Hozd, akit elfogtál!

Úgy látom, a ménessel való törődésünk soha nem ér véget!

- Engedje meg a tisztelt ember, hogy elmondjam... - Mit beszélsz? Ne mondj semmit!

Kémkedtél vagy nem?

Engedje meg tisztelt másodlovász, hogy elmondjam, Iosif vagyok Nemirceni-ből

és Lwów-ból származom, az uraságának testvérétől.

Ha, tényleg a szegény Damian-tól jött...

Uraságodat kérem, méltányolja a csendet!

Nekem úgy tűnik, siet, tisztelt másodlovász!

A férfi az enyém.

Akkor válaszolj, ember, miért nem valaszoltál ennek az öregnek?

Nagyon siettem, hogy ideérjek.

Megkérem a fiatal lovász urat, hogy vágja fel maga a zekémet

és vegye ki gazdám pecsétjét.

- Megismeri a pecsétet? - Megismerem.

Hallgassák meg a mondandómat.

Jogosan félnek a tolvajoktól,

mert valóban azok, akik fenyegetnek, nagyon jártasak ebben a mesterségben.

Mihu és Agapie bojárok, a Lengyelországból menekülők és az uralkodó más ellenségei

azon alkudoztak, hogy ellopják Catalan-t.

Pfuú, a fenébe is!!

A négy országban is hírhedt Gogolea vezeti őket.

És hozzátenném, hogy hamarosan maga az uram is megérkezik Moldovába.

Ha Damian testvér küldte veled ezt a hírt, az azt jelenti, nagy a veszély.

Az a véleményem, hogy azonnal értesítenünk kell a Őfelségét.

Nos, az a véleményem, hogy az uralkodónak nem szabad megtudnia,

hogy ez ne zavarja, a sok gondja mellett,

mert ha megtudjuk, miről van szó, az ellenség már a kezünkben van.

Keressünk egy jó fogadót Baia-n, álljunk meg ott estére.

Kedves Jupaneasa, Suceava-n (Szucsáva) is megtaláljuk az általad kedvelt ételeket.

Azt hiszi, ezért akartam megállni, kincstárnok?

Jó lenne itt megszállni...

Lehet, hogy Őfelsége hajlandó lesz itt megállni...

Itt mindent megtalál, amit akar. Állj!

Megállna Iohan-nál, mint mindig, hallja?

Keserű a királyi kenyér, Mina, mit szólsz, megédesítsük borral?

Neked, aki elkíséri Alexăndrel urat minden útjára, nem lehet oka a panaszra, Clivat úr!

Ilyen szemeket és ilyen...

bort nem találok ott, ahová egy ideje járok a gazdámmal.

Messzire mentek?

Ne csábíts Mina, mert a hely, ahova járunk, Iași (Jászvásár) közvetlenül a határ mellett van.

És Alexăndrel vajda számára veszélyes lenne, ha ez a titok túl sok szemet és túl sok fület fogna meg.

Ha ez titok...

Mina asszony!

- Mina asszony! - Igen?

Cristea kincstárnok a feleségével.

- Jézus, Mária! - Gyorsan, gyorsan!

Adjon innom, uram, köszönöm.

Uram, most parancsoltam meg a szakácsnak, hogy főzze meg azt

a kávénak nevezett török ​​ital.

Néhány örmény kereskedő kemény pénzért hozta nekem Kaffa-ból (ma Feodoszija).

Ha kívánják, amíg idehozom előkészítem a szobájukat.

Mi az a kávé?

Néhány szem, amit megsütnek, majd pépesítenek.

Összedarálnak.

Tudják, uraim, ez az ital egy idegen főzet, amire nincs is szükségünk.

Atyáink sem ittak kávét, hát nekünk sem kell, nem igaz?

Legalább nézzék meg, miről van szó. Kóstolják meg.

Tartson velünk, és kóstolja velünk ezt az italt, Iohan mester.

Néhány moldovai közülünk rosszul van más nemzetek ruháitól,

ételeitől és italaitól,

de nekünk hozzon, örömmel elfogadjuk.

Mina asszony, a nemesek éhesek és szomjasak a hosszú út után

és tiszta szobákra és friss ágyneműre van szükségük.

- Megtudtad, hova megy Alexăndrel vajda? - Csak azt tudom, Iași-ba a határ közelébe.

Többet megtudhatsz Ionuț Jder-től, az új bizalmasától.

Boldog hosszú életet az uraknak.

Éljenek a bojárok, éljenek a szép hölgyek!

Ó, látom, te egy nemes bojár vagy.

Az Úr úgy néz Önre, mint legnagyobb kincsére.

- Add a kezed a nagymamának, had jósoljon. - Hagyjon, hagyjon...

Gyerünk, hagyjon... ennyi.

Micsoda szépség... Könnyebb belenézni a napba, mint Önre.

Szépséges anya, ne fordítsd el a szemed...

Gyerünk, jósolok neked a tenyeredből.

Add ide a gyönyörű kezedet.

Hány férfi van a világon, és mind a te varázsod rabja.

Azt is meg tudod igézni, akit magadnak akarsz, mi?

Nem kell. Van nekem férjem.

Áá, jóképű, ciprusos, tegyél egy pénzt a zacskóba.

Gyerünk, megeszem a gyönyörű szemeidet!

Gyerünk, hadd találjam ki a szerencsédet!

Meg van! Híreket vársz!

Estefelé, kedves asszonyom...

Az új ruhák Lwów-ból!

- Adj még egy pénzt a mamának! - Hagyj...

Gyerünk, gyerünk, elég volt!

Gyerünk, hadd jósoljon a mami neked!

Enném meg a szemeidet!

Gyerünk, te jóképű, nézz még egyszer rám, most fiatalodok, gyere velem!

Gyere ide, és hadd jósoljak neked. Fújj ide a mamára háromszor.

Nekem ízlett, és Cristea kincstárnoknak is.

Miután megszoktuk, még jobban fog ízleni.

Ezek után emlékezzen szavaimra, fogadós.

Ebben az országban senki sem fog tudni ilyen ital nélkül élni!

Most, hogy megismertem, mi az a "kávé"

szeretnénk kiöblíteni a szánkat valamilyen italukkal.

Van egy kislány, akinek a teste feltüzelve vár rád,

ha felénk nézel megláthatod őt...

Ionuț...Ionuț!

Kóstold meg te is!

Ki vagy te, uram?

Én, tisztelt kincstárnok, uraságod szolgája vagyok.

Dumitru Crivăț.

Őfelsége alázatos szolgája és katonája.

Parancsot hozott nekem Őfelségétől?

A parancs értelmében holnap reggel Önnek be kell mutatnia az udvarnak Alexandru vajda új szolgáját,

akit látom megérkezett, és akivel gazdája egészségére szeretnék inni.

Menj csak, Ionuț.

Köszönöm.

Ne félj, Ionuț, Mina asszony a barátunk.

- Kissé félénk... - Hát...

Ő vezet el Alexandrel Öfelségéhez?

A tiszt úr jobban kedveli a bort.

Mit csinálsz?!

Ez a lecke jobb, mint, ahogy annak idején a hellének tanították.

Alexandrel vajda is szeretne egy ilyen oktatást!

- Őfelségének annyi van belőlük! - Annyi van, amennyit akar!

Most egy magas és kövérkésért sóhajtozik...

aki messze lakik Ionășeni-ben...

Jézus, Mária! Akkor nagyon ismerheti az utat oda.

Hát, máskor is megjártuk...

És elmentél Szucsáváig jámbor orvosaiddal, Stratonic atya?

A kezelésnél szüksége van rám, becsületes Crivăț medelnicer (öltöztető).

Szereted az életet...

Igen, hol keresed?

Asszonyom! (olasz)

De, kivel érkezett ez a szép asszony? (olasz)

Az úr felesége. (olasz)

- Ó! - Igen. (olasz)

Tegnap este Iohan fogadójában az udvari őltöztető Crivăț bevallotta,

hogy gazdája Alexandrel vajda most egy Ionășeni asszonyért sóhajtozik.

Üdvözöljük, tisztelt kincstárnok.

Örülök, hogy teljesítette a parancsot, és behozta urasága középső gyermekét az udvarba.

Alexandrel vajda örömére.

Felség, tudom, sietős dolga van Ionuț-cal.

De megtisztelne minket, ha mondana néhány szót, a tisztelt kincstárnoknak,

aki elhozta Felséged szolgáját.

- Köszönöm, kincstárnok. - Ezzel fejeztem ki legalázatosabb tiszteletemet.

Ma Őfelségére nehéz nap vár.

A tatár követség megérkezett.

Martinian atya és Antonio mester

akik a Szent Putna-i kolostort

díszitik és festik.

- Tisztelt kincstárnok úr! - Igen, atyám?

Engedje meg, hogy adjak néhány filozófiai tanácsot:

A gyönyörű nőt és a teli pénztárcát, becsületes pénztárnok

nem jó mutogatni,

ne lessék barátságtalan emberek.

Őfelsége hamarosan várja Önt.

Köszönjük nagykövet urak, hogy elhozták uralkodójuk,

a dicső I. Mengli Giráj krími tatárok kánja levelét.

Vlaicu úr, kérem, fordítsa le nekünk.

"Mi, Mengli Giráj kán, a nap és a világ ura,

az Arany Horda összes ura közül a legünnepeltebb

Dzsingisz kán és Batu kán igaz leszármazottja

neked ír Stefan, Moldova uralkodója.

"Tudd meg, hogy a fattyú Mamak (Ahmed Khan), aki egy szajha fia, kialakított magának egy büdös fészket a Volgán túl,

és szándékában áll a lengyelekre támadni zsákmányért.

Tehát légy éber és vigyázz, mint ahogy értesültünk a kereskedőinktől

Mátyás királlyal való esetedről, hogy

óvatos vagy és nem szundikálsz."

"És tudd, hogy ez a tolvaj arra készül hordájával, hogy elérje Nyugat határát."

"És azt is tudnod kell, már korábban jeleztük IV. Kázmér lengyel királynak, hogy

szintén készítse fel várait és katonáit.

Allah adjon nektek egészséget és sikereket!"

Jutalmat érdemeltek nagykövetek az erőfeszítéseitekért.

Talán Mamak...

a hordáit más irányba küldi!

Minket fog megtámadni.

Várjuk őt!

Ellenségeink készen állnak.

Mamak, Mahomed szultán parancsainak engedelmeskedik.

Mahomed jelenleg Dalmácián keresztül vezeti csapatait.

Aztán teljes erővel Moldova ellen fordul.

Magunk vagyunk a hitetlenek orra előtt.

Vannak ígéreteink a szomszédos fejedelmektől és királyoktól..

Látni szeretném, hogyan nyitják ki pénztárcájukat és forgatják fegyvereiket!

A szavak és ígéretek hasztalanok, ha nincsenek mögötte seregek!

Küldjünk azonnal követet IV. Kázmér lengyel királyhoz.

Figyelmeztessük a küszöbön álló veszélyre.

Felség, a királlyal megállapodásunk van!

Vigyék a levelünket Kázmér lengyel királyhoz...

Stanciu és Pascu bojárok.

Küldjünk Velencébe és Rómába egy másik követet.

Megérkezett Cristea kincstárnok?

A kincstárnok már rég óta várakozik, dicső uralkodóm.

Hívják össze a bojárok tanácsát és küldjék be Cristea Jder kincstárnokot!

- Felség... - Felség...

Amfilohie atya... jöjjön közelebb.

Tud valamit arról, hogy mit csinál a herceg?

Nem tudok.

Gyengeséget mutattam Alexandrel némely cselekedeteivel szemben.

Ezek nélkül is sok minden nyomja a lelkemet.

Ez a gyarló testünk néha élvezi is.

Felség...

mi megszabadítjuk ezektől a bűnöktől.

Üdvözöljük!

Messzi helyre kell, hogy küldjem Önt.

Velencébe.

Cristea kincstárnok, szeretném megtudni, hogy gondolkodnak az itáliaiak,

kívánnak-e támogatni minket sereggel, pénzzel és fegyverekkel.

Azt tanácsolom, barátkozzanak össze, néhány emberrel a velencei udvarban,

Ön és a gyönyörű kedvese.

És tudassa velem, ahogy valamit megtud.

Vlaicu porkoláb mindent elmond, megad amire szüksége lehet.

Pontosan ezt fogjuk tenni, Felség.

Járjanak szerencsével!

Isten hozta Felség, de a gyerekünk már több napja nem érzi jól magát.

Mi van vele?

Felséged érkezése meggyógyit.

Nem tudjuk, mi van vele. Néha lázas.

Néha pedig úgy fáj a feje, hogy nem tud aludni éjszaka.

Tényleg jobban érzi magát?

Sokkal jobban, Felség.

Menjünk, Felség.

Ionuț!

- Akarok valamit neked mondani. - Ionuț!

Ionuț...

Ionuț, hallgass meg! Beszélnem kell veled, mielőtt elmész.

Felséged meghallgatná egy moldovai közmondásunkat:

barátod házában, ne keresd a rosszat.

Köszönöm, asszonyom.

Gondolkozom rajta.

Kérlek, gyere vissza.

Várok rád.

Kár, hogy asszonyságod gyermeke nem egészséges.

Ülj le.

Látod, Ionuț?

Minden ilyen kisasszony, mint ő is csak a fejedelmi koronát akarja.

Nálunk, akinek a fejére koronát tesznek, más törvények szerint él.

Egy nőt megfosztanak a király közelségétől...

Akkor, ha jól értem, felséged nem is szereti Nasta kisasszonyt?

Szeretem őt, és beteg vagyok miatta.

Talán csak Felséged akarja.

Nem is úgy gondol rá, mint egy hercegnőre, pusztán csak szórakozás?

Nézd, Ionuț, te egy Timiș megyei fiú vagy.

Nekem különböző tanáraim voltak, akiket Őfelsége jelölt ki nekem.

Már tudom... az édesség megér egy pillanatot.

A szerelem tétovázik, aztán kiteljesedik, majd elmúlik.

Amikor telihold lesz, és beérik a gyümölcs,

elmegyek leszüretelni,

ahogy meg volt ígérve.

- Menjünk! - Azonnal követem, Felség.

- Csak a kapuknál lévő őröket kell összegyűjtenem. - Rendben.

- Hogy néz ki a fiúnk? - Erős, Felség.

Erős?

Had lássam!

Egészségben és tiszteletben nőjön fel!

Az adományozáshoz szükséges dolgokat elvégezni.

Köszönöm kegyelmednek!

Ez már a második, amit Sandu a kovács fogóval húzott ki nekem.

Közeledik az idő, Felség!

A fejedelmi fiú miért késik?

Felség, Alexandrel vajda már úton van a szolgáival.

Egy hírnökünk hozta a hírt.

Tegyenek pecsétet az írásra és menjünk. Az emberek várnak ránk.

Álljatok fel!

Más román országokból jött menekültek,

Moldovába úgy jöttek, mint a török uralom által kifosztott száműzöttek,

akiket az iszlám kirabolt.

Itt van...

ez az írás, fogadják el,

ajándékba tőlem.

Ezt a földet Önöknek és utódaiknak adom.

Építsenek egy falut,

kerítsenek el egy tavat,

és legyenek része Moldovának, amely kenyeret és irgalmat ad Önöknek!

Ez az örök földjeik papírjai!

Egészségben birtokolják és védjék meg!

Éljen Őfelsége Stefan!

Egy régi ősi hagyomány szerint én magam

verek le egy "határoszlopot",

hogy ezután mindig emlékezzünk

erre a döntésemre.

Neked, könnyes szemeken keresztül is látni kell ezt a határt.

És emlékezz...

a leszármazottaid leszármazottai is

az általunk meghatározott határról!

Legközelebb, megkérem, Felség, ne késsen!

Az eretneknek jó szeme van, Felség!

Miután elengedtem, felkelt...

Mondd, hol voltál?

Ti... Timiș-ben (Temes).

- Felség, bocsánat... - Jól van, jól van...

Gyerünk, mond!

Felség, szeretném a Bacău-i (Bákó) udvaromba vinni...

Bora-t és a nyilaimat.

Kérem, engedje meg Ionuț Jdernek, hogy elhozza őket Timiș-ből (Temes).

Gyere közelebb, te madarász.

Mondja meg Manole lovásznak, hogy készítse fel a Catalan-t.

És jól rakják össze a szénakazalokat, hogy a szél ne szórja szét,

amely hamarosan lecsap a sivatag felől.

- És adja át neked Bora-t és... - Nyílakat, Felség.

hogy elhozd őket Timiș-ből (Temes).

Vadászatra készülünk

másfajta nyílakra van szükségünk.

Botezatule, nyergelj fel nekem egy lovat. Ionășeni-be megyek.

Te várj rám Iohan fogadójában.

Nem volna jobb, ha én is mennék?

Nincs mitől tartanod.

Ha Alexandrel vajda rólam kérdez, mondd meg neki, elmentem Temesbe, hogy elhozzam, amit kért.

- Rendben. - Menj!

- Iohan gazda? - Igen.

- Kik ezek az emberek? - Néhány viaszkereskedő Lwów-ból, Ionuț úr.

Viasszal?

Egy bizonyos viasszal, zöldes színű, ami nem található sehol a világon, csak itt, Moldovában!

- Mit akar még az úr? - Soha nem hallottam még ilyen viaszról.

Egy kis harapnivalót kérek útra.

Adj nekem kettőt ebből a rúdból, és adj pitét.

Jó napot!

Legyen egészséges a szíved!

Eljöttél a forráshoz, ember? Megmosni a szemeidet...

Hogy vannak a társaim?

A viaszkereskedő szobájukban maradtak

és őrzik a házat.

Ahogy visszatérnek, fogom a csapatomat, és eljövök ehhez a forráshoz.

- De...mit találtál? - Jó, erős lovakat.

Szeptember 1-ig az árunak Lwów-ba kell érnie.

Aztán, mikor jön a többi kereskedő?

Meg kell érkezniük...

- Várom őket. - Áá...

Jól van...jól van...

Rendben.

- Adsz nekem egy kis pénzt? - Honnan?

Hallunk még egymásról.

Minden jót és Isten adjon egészséget!

Hallottam, meghozta a kért puskaport, Damian úr.

Ebből 40 az erőd udvarán van, Felség.

Felség, bocsánatot kérek, hogy Felséged megdicsőült lábaihoz

ezt a kevés és silány ajándék rakhatom, amit Lwów-ból hoztam.

Ezeket a kavicsokat, amik megfelelőek egy nő otthonába, a Jégtengerből szereztem,

és ezeket az arany karkötőket Sig. Federico küldi Őfelségének

a kaffai kereskedők öregjei nevében.

Mind a genovaiak Kaffa-ból, mind a kereskedők a Mangop-ból (bizánci Krím-félsziget fővárosa)

örülnének, ha uraságod hatalma mielőbb közeledne feléjük,

azon a házasságon keresztül, amelyre mindannyian vágyunk.

Damian úr, köszönöm az ajándékokat, amelyeket hozott

és jelezze Sig. Federico-nak, hogy még nem jött el ideje elvégezni azt a munkát...

amelyet egyesek bölcsnek és diplomatikusnak is tartanak.

Nagyuram!

Egy pillanatra sem felejtsük el, hogy Felséged elkísérte Mária kisasszonyt (Maria de Mangop)

a bizánci császárok leszármazottját, (Stefan második felesége)

országokat hozva, nem sivár sziklákat Mangop-nak,

hírnevet és új barátokat külföldről.

Minden a maga idejében történik, szent atyám.

Uraságodtól híreket várok Lengyelországból.

Mint tudja, nem sokkal ezelőtt támogatást kértünk II. Mohamed szultán ellen.

Felség, megtudtam, Kazimir király nem fog rohanni, hogy támogatást küldjön hadserege által.

Úgy véli, hogy Mohammed szultán veszélye csak Moldovát fenyegeti.

Hogy lehet, hogy az urak és királyságok nem értik meg, hogy ha Moldova, a kereszténységnek ezen kapuja bedől,

hamarosan Lengyelország is elesik, és végül Magyarország is elesik!

Nagyon elégedett vagyok uraságod szolgálatával, Damian uram.

Olyan szolgákra, mint Manole lovász fiai, barátainkra

nyugodtan rábízhatjuk magunk és Moldova életét.

Dicsőséges uram, Manole lovász, apánk mindig is erre nevelt minket.

Amíg lélegzünk, számíthat ránk!

Hol voltál?

Ionuț úr híreket hozott Őfelségétől, Alexandrel-től.

Szeretném tudni, nem haragszik ránk?

Nem haragszik, Tudosia asszony.

Akkor megnyugodtam.

Mama, hagyjuk Ionuț urat levegőhöz jutni, alig szállt le a nyeregből.

Jobb lenne, ha megterítené az asztalt, a fáradt utazó számára.

Akkor majd lesz ideje elmondani a hírt, amikor hárman leülünk beszélgetni.

Rendben, rövid idő alatt elkészülök vele.

De kérem, ne kezdjétek a híreket megbeszélni nélkülem.

Ionuț, van egy kevés időnk, amíg a mama visszajön.

Addig elmondom, miről beszélj majd.

Alexandrel herceg érdeklődik az egészségem felől,

hogy ha ideje engedi Őfelsége nemsokára ideérkezik.

A többit, majd, ha kettesben leszünk.

Nagyon vártam rád, Ionuț.

Hiányoztam neked?

Mond!

Várj, Ionuț!

Nincs időnk.

Gondolhatod, ha anyám hív és én a karjaidban vagyok...

Akkor, mond!

Történt valami? Szükséged van rám?

Szükségem van rád, Ionuț.

Tudod, anyám néha beszél álmában, és néha, amikor fél, engem hív.

És?

Igen ám, de egyik este anyám kiabált és mondott bizonyos dolgokat.

Ionut, meghallottam, pedig nem akartam...

és félelem kerített hatalmába.

Idegen emberekről beszélt, akik Alexandrel vajda életét fenyegették.

- Képzelődések és álmok... - Nem, nem, nem! Nem, Ionut!

Erre gondoltam én is.

Észrevettem, hogy anyám szorosan őrzi titkát

gondosan utánajártam lengyel rokonaink küldötteinek,

akik időnként idejárnak híreket hozni

és akkor megértettem, Ionuț, hogy igaz, amit anyám álmában mondott.

Tényleg azt hiszed, veszély fenyegeti a gazdámat?

Szerintem igen, Ionuț.

A rokonaink közül is vannak lengyel földön

Aron vajda szökevényei között,

akikről, köztudott, hogy az uralkodó ellenségei.

Ionuț, az utóbbi időben már félek attól, hogy itt maradj éjszakára.

Főleg amióta anyát értesítették Alexandrel voda érkezéséről.

Suceava-ról (Szucsáva) ki értesíthette volna Tudosia asszonyt

jövetelünkről?

Lehet, tudom?

Néha megáll Lengyelország felé vezető útján, és konzultál anyámmal

egy bizonyos Iohan Roșu.

Nem értem, mi köze lehet ehhez Iohan Roșu-nak

Tudosia asszony lengyel rokonaihoz.

Figyelj, Ionuț.

Innen Ionășeni-ből, egy lovas hírt vihet tovább.

és ha valóban van csak egy lehetőségre váró embercsoport,

hajnalig ideérhetnek és elvihetik az ágyából a királyi urat.

Tegnap három lovas állt meg itt, Lengyelországból jöttek.

- Anya azt mondta, kereskedők... - Viaszkereskedők?

Azt nem mondta.

Nem az uralkodód életét féltem annyira, a tiédért aggódom, Ionuț.

Ionuț, szöktess meg, vigyél el innen! Ne kelljen többé félnem.

Nasta, én az uralkodót szolgálom, nem tudlak megszöktetni.

Ionut, akkor gyere egyedül, vagy ha Alexandrel jön, ne hagyd, hogy itt töltse az éjszakát,

vagy jobb lenne, ha egy darabig nem jönne.

Nem tehetem!

Ha Alexandrel vajda azt parancsolja, hogy idejöjjek vele, engedelmeskednem kell!

Aggódom az életedért, Ionuț. Ionuț nélküled én elvesztem.

Nasta...

Nem tudom, lehet, ez a félelem csak, vízió, álom.

Ha igaz, amit mondtál, akkor tényleg veszélyes!

Ölelj át újra.

És mond, hogy a jövő héten is ugyanilyen boldog lehetek.

Majd jövök. Most mennem kell!

A dombon átkelve itt megállunk.

Itt a kerítés.

Itt pedig a bekerített legelő. Itt az istálló, ahol Catalan-t tartják.

A ló be lesz zárva hátul.

Itt lehet bejutni.

De, hogyan akarjátok a lovat elvinni, amikor a szolgák rohangálnak körülötte?

Csak kerüljek a közelébe, és pengét kap a torka.

Mihu bojár Catalan-t akarja...

Egy varázsló azt mondta volna neki, Stefan vajda szerencséje ez a ló lesz.

Azt mondja varázserővel bír.

Megparancsolom neked, gondolkozz!

Nincsenek elvarázsolt lovak, csak a mesében.

Kardom egy csapásával letaglózom ezt a Catalan-t.

Ez az!

Ti itt támadjatok, hogy oda tudjak jutni az ismert helyhez.

- Megoldható? - Úgy gondolom, megoldható.

Mire a hold felkel, már messze kell lennünk.

Egyél még egyet, drága anyád, forró pitéjéből.

Hagyd békén a fiút Elisafta!

Ez alatt a két nap alatt, amióta itt van, valószínűleg már sok pitét megevett.

Hagy egyen annyit, amennyit csak akar.

Elvégre Lwów-ban senki nem törődik vele.

Remélhetjük, hogy Damian fiúnknak esküvőt rendezhetünk.

Néhány éjszaka már csak erről tudok álmodni.

Ez is megtörténhet egyszer, talán jövő tavasszal, anyám.

Megismertem egy lengyel kereskedő lányát Lwów-ban.

A hozományban még nincs megállapodás.

Jaj, drága anyám...

Ne hozz nekem külföldről menyet, hogy jelzésekkel kelljen megértenem!

Nagy szégyen!

Gyerünk, fiam! Dolgunk van.

- Itt? - Itt!

Gyerünk!

Gyerünk!

Segíts, Szűz Mária! Segíts!

Gyerünk!

Nyugalom, Gogolea, nem öllek meg!

Lazare, elfogtad?

Ugorjatok, ugorjatok!

- Tudtad, hogy jövök? - Tudtam.

- A ló miatt? - Amiatt.

Ez volt a sorsom! Találkozni egy nálam nagyobb tolvajjal!

Úgy látom, a moldovai kereskedőknek más dolguk is van országukban!

Hogy mered ezt, gazember!

A fejeddel fizetsz ezért!

Nem, tisztelt lovász, ki fogsz szabadítani, hogy mehessek a dolgomra.

Aha, akkor Őfelsége hóhérához viszünk.

Vigyétek a pokol tüzére egy kicsit.

Még a Gyehenna lángjaitól sem félek.

Ha elmondok valamit, amit csak én tudok, elengedsz?

Vedd le a hálót, had lássam a szemét!

Hol vannak a viaszkereskedők?

Nem tudom. Az útjukra mentek.

Ionuț úr, miért olyan dühös?

Alexandrel vajda visszatért?

- Honnan? - Hát az útjáról.

Önnek jobban kellene tudnia.

Honnan tudja, hol van Alexandrel vajda?

Miért olyan meglepő, hogy tudok a herceg útjáról?

- Magától tudtam meg. - Tőlem nem tudhatta meg.

Akkor Crivat nemesi szolgától.

Tőle vagy magától, nem mindegy?

És ezekről az utakról értesültek a vajda lengyel ellenségei is!

Nem szóltam egy szót sem senkinek, a lelkemre esküszöm!

Isten előtt esküszöm a keresztre!

Isten hall és lát minket, semmi nem igaz abból, amire gondol.

Tudod mit gondolok? Vallj be mindent, amit tudsz, aljas asszony!

Botezatule! Megállj!

Jaj, Ionuț bojár, ez a hála a barátságomért?

Úrnak adtad ki magad az utadon, fogadós?

Azonnal rájöttem, mi dolgod volt Ionășeni-ben

és milyen tanáccsal láttad el Tudosia nagyasszonyt.

Uram Isten, mi szállta meg uraságodat, hogy kitalált egy ilyen szemétséget?

Hűséges szolgái vagyunk az uralkodónak!

Hagyd a dührohamokat! Vidd őt!

Ne, Ionuț uram, ne! Mindent elmondok.

Elmondom! Nem tettem semmi rosszat.

- Kegyelmezz nekem. - Veszélyben van Alexandrel vajda élete?

- Igen. - Mondd!

Csapdát állítottak Ionășeni-ben.

Ma éjjel.

- És... - Ez minden, amit tudok.

A Szent Szűzre esküszöm!

Botezatule, kötözd meg őket!

Ha hajnalig nem jövök vissza, szólj Soara kamarásnak.

Küldjön embereket utánam Ionășeni-be.

- Állj! Ki az? - Én!

Őfelsége szolgája, Ionuț!

Mondd, a Felség épségben megérkezett?

Épségben megérkezett, már le is pihent.

Készítsd fel a lovakat, indulunk!

Mit csinál a fiatal lány? Mit tett?

Tudod, hogy milyen?

Ahogy meglátta a Őfelségét, a kisasszony megint rosszul lett.

Parancsot kaptam az uralkodótól, hogy vigyem hozzá a herceget.

Kelts fel a szolgákat! Nyergeld fel lovakat! Indulunk!

Felség! Felség!

Felség!

Keljen, mennünk kell!

A szolgák már elkészültek.

Induljunk!

Mi van, Jder? Történt valami?

- Atyám megtudott valamit? - Felség, az úton majd elmondom.

Öltözzön fel, ne késlekedjünk tovább!

A szolgák készen állnak, siess!

Ionuț! Mi történt?

Ne félj!!

Alexandrel-ért jöttem.

Nem bírom tovább, Ionuț.

Attól tartok...

Most nagyon beteg vagyok!

Tegnap este alig bírtam megszabadulni tőle!

Mi lesz velem, Ionuț?

Várj rám, ne félj!

Bízz bennem!

Ne gyújts fáklyát!

Ionuț, el kell búcsúznunk a házigazdáktól!

Nincs arra időnk, Felség, nincs időnk!

Ahogy múltkor, hálóingben akarja találni a gazdasszonyt?

Látom, Damian úr, tisztában van vele, mi történik a világban,

de azt nem tudta, amellett, hogy öljem le Catalan-t,

Mihu bojár más feladatot is adott nekem.

Mit?

Fogjuk el Alexandrel vajdát, hogy Mihu bojár túszként tarthassa,

Stefan vagyonáért cserébe.

Szóval, ma este az embereim elfogják Stefan vajda fiát Ionășeni-ben.

Amennyire tudom, Alexandrel vajda az uratok középső gyermeke.

Szóval van egy jó cserezálogom.

Uraságod elenged engem,

és én visszaadom cserébe.

Lovasok jönnek utánunk.

Úgy tűnik, többen vannak, mint mi.

Felség, veszélyben vagyunk.

Te, Coman, vágtass előre segítségért a legelső faluba.

És keressünk egy helyet, ahol megvédhetjük magunkat!

Oda fel, Felség.

Figyelj, Ionuț. Ki mer engem megtámadni?

Vannak még árulók, Felség.

Amint megtudtam, gyorsan jöttem, hogy megmentsem a veszedelemtől.

Ő,

Crivăț szolgáló, aki figyelmeztetni jött, hogy

a mi "paradicsomi" Suceava-ban kísért a kígyó.

Akkor ez azt jelenti, hogy ez nem Őfelsége, az apám parancsa?

Ez mégiscsak parancs, feleség, amit nem lehetett elutasítani!

Hogy lehet ez?

Jder! Rá fogok jönni, mi történt!

Szidjon engem, Felség,

de ne vegye a fejemet, mert az életemet Önért akarom áldozni.

Lovakat elrejteni!

Most úgy gondolom, Ionuț barátom, ismét bebizonyosodott, a világ okozza a férfiak nyomorúságát.

Jder, megparancsolom, magyarázz el mindent!

Hallgassa, Felség.

Adják át Őfelsége Alexandrel vajdát.

Azt mondták nekünk, ne okozzunk benne kárt!

Ha nem engedelmeskednek, többé nem vagyunk felelősek a Felség életéért!

És honnan tudjam, hogy amit mond, nem hazugság vagy csapda?

Ha nem hiszel nekem, lovász, öljetek meg.

Hagyd békén!

- Esküdj! - Esküszöm, hogy igazat mondom.

Esküszöm a lelkemre!

És a Végítéletre, a századvég utolsó ítéletére.

Most már hisztek nekem?

Hiszek.

Nem lehet habozni egy pillanatra sem, ha nem érünk időben Ionășeni-be,

azok az ostoba gyerekek meghalhatnak.

Sajnálom, hogy megsértettelek.

Adja ki a parancsot, menjenek előre az íjászok.

Szakadék van mögöttünk, arról nem tudnak megközeliteni.

Várj!

Állítsd meg az embereket, Gogolea!

Atanasie, hívd vissza az embereket a szakadékból!

Mondd meg nekik, Gogolea megérkezett!

Tegyék le a fegyvert!

Gogolea megérkezett!

Áljj! Gogolea élete veszélyben van!

Vissza! Vissza!

Menekülsz, lasule?

- Állj! - Ne báns, uram!

Állj!

Állj!

- Ionuț! - Bátyám!

Simioane bátyám!

Nem okoztál csalódást, Gogolea.

Küld vissza az embereidet a határon, téged is elengedlek.

Felség, megjött a bátyám, Simioane!

Atanasie! Vidd az embereidet, és irány a határ!

Majd utánatok megyek!

Simioane lovász, tudja meg, személyemben barátra talált.

Elnézést a sietségért, amellyel el kell hagynom Őfelsége

Alexandrel vajda sugárzó arcát.

Tatárok!

Támadnak a tatárok!

Hírnőkök a veszély hírével rohanjanak a határ menti falvakhoz.

Az állatokat, a gyerekeket és a nőket bújtassák el az erdőkben.

A férfiak ne merjenek menni, csak azokba a táborokba,

ahová a parancsot kapták uraiktól vagy földbirtokosaiktól.

- Ne cselekedjenek másképpen, Bodea úr! - Értem, Felség!

Ön pedig Harman kapitány, gondoskodjon fegyverekről és puskaporról.

40 szekér már megérkezett. Damian Jder hozta azokat Lwów-ból.

Tudom.

Jönnek a tatárok!

Jönnek a tatárok!

Jönnek a tatárok!

A tatárok betörtek a faluba! Az erdőbe, jó emberek! Gyerünk!

Befelé az erdőbe!

Gyerünk!

Igyekezzetek!

Elrejtőzni!

Gyerünk!

Gyerünk!

Miért öltétek meg?

Mindannyian, gyertek!

- Ne menj, Tudoruț, ne menj, ne menj! - Hagyj békén!

A sereg el van rejtve az ellenség szeme elől.

Várjuk Felséged parancsait.

Bode vörös zászlói (katonák), kerüljenek a hátukba!

Ebbe a völgybe beszorítva elkapjuk őket.

- Radu Gangur vajda lovasai szemből támadnak! - Értettem!

A gyalogság a széleken támad.

A köznép pedig elállja az útjukat.

Harman kapitány puskásai

ott fognak elhelyezkedni.

Ezt fogjuk tenni, Felség.

- Puskaporuk van bőségesen? - Igen.

Örülök, Manole lovász, hogy velünk látlak

uraságod fiaival együtt, akik hűségesen szolgálnak engem.

De a fiatalabbik, tisztelt kamarásom, még meggondolatlan gyerek.

Veszélybe sodorta Alexandrel vajda életét.

Jelenjenek meg előttem a bűnösök.

Ez a jutalom az erőfeszítéseimért és a szeretetemért?

Felség... Bocsáss meg.

Meg kell bocsátanunk neked, Alexandrel, mert te a gyermekünk vagy.

Méltó szolgálatáért, rejtett és színlelt tettéért

illene levágattatnunk a fiú fejét!

De nem tesszük ezt, hűséges apja és testvérei méltóságára.

De, tartsa egy kis ideig büntetésben, ahogy mi is megtesszük a saját fiúnkkal.

Beszélj, Ionuț Jder,

kik ezek a lények, akik elcsábították Alexandrel vodát?

Felség...

Tudosia nagyasszony Ionășeni-ből és a lánya Nasta.

Amikor visszatértünk a nagyasszony jelenjen meg előttem a kisasszonnyal.

Ez lehetetlen, Felség.

A falu lakosai jelentették, a tatárok felégették a Ionășeni-t,

a nagyasszonyt és a lányát elvitték szolgálónak.

Büntetésünk mindenhol eléri őket!

Menjenek!

Felség, a tatárok a völgy bejáratánál!

Bodea várnagy hajtja őket.

Sokan vannak, Felség.

Azt hiszem Ionuț, nehéz szolgálatot vállaltál.

Fekete vagy barna a szeme?

Én is sóhajtozom.

A tatárok utáni szenvedés olyan, mint a fekete halál, senkinek sincs kegyelem.

Ha jól kijövünk ebből a bajból, meggyónunk Nicodim atyának,

vagy a mamának.

Jobb lesz, ha neked... gyónom meg.

A tatárok közelednek a völgy bejáratához.

Itt az idő.

A hullámok összecsaptak felettem, de ellenálltam,

A mennydörgött, de én szilárd voltam, mint egy szikla.

A lovamat!

Tűz!

Nyugodjon békében, akit elpusztítottál, legyen itt béke és boldogság!

Gyerekeidnek legyen a szél és az eső a békéje!

Ne legyen mit ennetek!

Fizessenek meg, uram, a cselekedeteikért!

A tűz égetne meg! Fulladnátok vízbe!

Térdre!

Csak a halálhíretek érjen haza!

Por és a hamu váljon belőletek!

Állítsátok fel őket!

A föld férgei lakmározzanak belőletek.

És amikor eljön az ideje, korbáccsal várjanak!

Koldusként menjetek oda, ahonnan jöttetek!

Senki ne nyúljon hozzájuk!

Tatár követség érkezett, Felség.

Hol van az asszonyod?

Jaj, Ionuț uram! Jaj, a mi napjainknak!

A tatárok megtámadták Nasta-t, és elvitték,

Messze, az Oceacov-i nagypiacra!

Oceacov? (ma Ocsakiv, ukrán)

- Várj, Ionut! Hová mész? - Megyek, megkeresem őt, Simioane bátyám!

Megőrültél!?

Hová mész? Miért akarod megkeresni?

Nem emlékszel, itt Moldovában Nasta a felséges vajda ítéletére vár?

Nasta elítélése az én elítélésem is!

Figyelj, Ionuț, ma, amikor elkaptad Mamac kán fiát,

azt hittem, befejezted a tanulóidődet, és bekerültél a férfiak közé!

És most mit tegyek, Simioane bátyám?

Simioane lovász!

Mit tegyek (Ionuț)?

Parancs Bode várnagytól!

Üzenet a világ urától, a megdicsőült Mamak kántól, a királyok királyától.

Követségük azt akarja, hogy átadjam a foglyomat az uralkodó testvérét?

Igen!

És azt is akarja, hogy az uralkodó fiát is átadjam?

Igen!

És nem akarják, hogy el legyenek ítélve mindazért a rosszért, amit hazánk földjén követtek el?

Ez Dzsingisz kán és Batu kán háborús joga.

Szóval, akkor joguk van lekaszabolni és fosztogatni a népemet,

meggyalázni asszonyainkat, elrabolni gyerekeinket? - Nekünk van!

Engedelmeskedjetek a világ urának!

Azonban,

a nők, akiknek férjeit megöltétek és a babáikat elloptátok

felmelnék hangjukat és nagy átkot szórnának rám, ha nem ítéllek el

mint egy gazembert!

A kán fiát

felajánlom Moldova csecsemőiért cserébe.

Téged életben hagylak.

Téged, a nagy kán bátyját!

Talán egy nap elveszed a trónját,

és talán az életét is.

Emlékezz, és a rokonaid is,

akik örökkön-örökké, rabolni és arroganciával jönnek hozzánk,

ilyen fogadtatásban részesülnek.

Ez a válaszunk a királyok királyának.

Ítéletet végrehajtani.

Jöjjenek közelebb, barátaim!

Ha van valami kívánságuk, mondják el, mert ma az Önök napja van, a bátraké.

Felség, engedje meg nekünk, hogy elmenjünk a legfiatalabb fiamért.

Ionuț megszökött, és azt hisszük nagy veszélyben van, Felség.

Gyerek még, aki a csali után fut.

Felség...

Kár, hogy ilyen veszélynek tette ki magát.

Az ilyen fiatal harcosokra, mint ő is, várhatóan még támaszkodnunk kell.

Adjanak hercegi kinevezést Manole lovásznak és fiainak, hogy olyanok tudjanak lenni, mint bármelyik nemesember közülünk.

Miután megtalálták azt a meggondolatlan fiút,

hozzák elém, hogy megszidhassam és megbocsájthassak neki.

Éljen Őfelsége Ștefan vajda!

Harcosok,

testvéreink és igazhitűek...

Győzelmünknek köszönhetően a mai nap, továbbra is élvezhetjük munkánk gyümölcsét.

A mi román népünk, évszázadok óta szabadon legeltet és műveli ezt a földet

más népek elnyomása nélkül!

Legyen tudatában annak az, aki el akarja tiporni hazánkat,

itt fogjuk megásni a sírját!

A jégeső és a tűz után, ami ránk zúdulva,

kiontotta könnyeinket,

emelkedjen fel újra a nap mezőinken és településeinken.

Éppen ezért ébereknek kell lennünk,

mert közeledik a nagy próba ideje,

amikor le kell győznünk a rabszolgasággal fenyegető izmaelita fenevadat.

Bennetek van minden reményem és erőm,

mert ti vagytok ennek a földnek az alapja!

Öt évvel később...

Ionuț nem találta meg szerelmét.

Nasta elveszett, mint annyi más kisasszony

a támadások és az üldözések során.

A Jder fivérek egyre jobban élvezték Őfelsége bizalmát és irgalmát.

Ionuț csatlakozott vajda szolgáihoz,

akinek megbocsájtották fiatalkori őrületét.

Az ország élvezi nyugalmát.

De ismét szörnyű veszély fenyegeti Moldovát.

Mohamed szultán követe!

Én, II. Mohammed (Mehmed)

II. Murád fia,

Allah földi helytartója,

a világ urainak ura,

az emberi értelem mestere,

királyok királya,

a napnyugta és a napkelte királya,

aki békét vagy háborút ad a világnak.

Stefan-nak, Moldova uralkodójának.

Elérkezett az idő, hogy elhozza nekem az elmúlt két év tisztelgését

- ahogy Havasalföld úra (Radu cel Frumos) elhozza -

hogy megbízhassunk a barátságában.

Megparancsolom, azonnal nyittassa ki előttem a tenger felől!

Chilia és Cetatea Albă (Dnyeszterfehérvár) városok kapuit!

Azt is tanácsoljuk, szabaduljon meg szomszédai,

a római pápa és a velenceiek tanácsaitól

és akkor jó életük lesz ezen a földön.

Ne tegyen másként,

mert irgalmasságunk, mint a tavaszi szellő,

de haragunk, a vihar forgószele!

Nézze meg alaposan és emlékezzen!

Mindenható gazdám, könnyűlovasai (akindzsi) és janicsárjai hatalmas száma

sokkal nagyobb, mint a kölesszemeké.

Jaj annak, aki nem tudja, hogyan kell olvasni az igazságot!

Ismerjük az Oszmán Birodalom erejét.

Tudjuk, a miénk egy kis ország,

talán prédának tűnik könnyű a magasztos ellenségei számára,

a szultánnak.

De imádkozunk Szűz Máriához, hogy

békében élhessünk itt

a világ ezen szegletében,

ahol román nemzetünk olyan mély gyökeret vert, mint a tölgyesek!

Nem tartozunk senkinek

és soha nem támadtunk senkire!

Jó megértésben akarunk élni a szomszédokkal - akiket Isten adott nekünk -

valamint a többi távolabbi országgal.

Örülnénk, ha hírvivőink és kereskedőink eljutnának a Magas Kapuhoz (Oszmán Birodalom kormányzati negyed),

ahogy ma a keresztény fejedelmek udvarába eljutnak.

Nem szeretem a háborúkat!

Azonban mindig harcoltunk, amikor hazám függetlensége és határai veszélybe kerültek...

és ha szükséges

tudni fogjuk, hogyan védekezzünk a Konstantinápolyt meghódító (1453) seregek ellen!

Íme a válaszunk... Őfelsége Mohammed szultánnak.

Ez a mi

ajándékunk a nagy Mohamed szultánnak,

a zsák kölesszemért cserébe.

Ne felejtse el elmondani a szultánnak:

ahogy a kakas mohón lenyelte a kölest,

így Moldova országa is

egy pillanat alatt elnyeli

könnyűlovasait (akindzsi) és janicsárjait, annak, aki

"adjon békét vagy háborút a világnak".

Kérdezem a tanácsot,

jóváhagyja-e az ország felemelkedését,

hogy szembeszálljon Mohammed szultán hatalmával.

A szultán felszólított minket, fizessünk adót

és volt mersze megparancsolni nekünk,

erődjeink hódoljanak be a tenger felől.

Ha nem engedelmeskedünk,

az oszmán seregek hamarosan Moldova határán lesznek.

Felséges úrunk...

Melletted állunk Felség, tiéd a lelkünk és karunk ereje.

A bojárok, a bátrak, és a nemesek zászlói

készen állnak a harcra , Felség.

Fel akarom ébreszteni az egész országot, Vlaicu bácsi!

Harcoljanak mellettünk a fejedelmi birtokok parasztjai

és bojárok és kereskedők!

Felség,

a Bizánci Birodalmat meghódító sereggel szemben

csak egy másik, a tábornokok által jól felkészített sereg veheti fel a harcot!

Reményemet az emberekbe helyezem!

Országunk erősebb, mint az ellenség.

A szélrózsa minden irányába menekülni fognak!

Az ország rendíthetetlen abban a tudatban, hogy megvédje sajátját.

Emiatt ne aggódjon, Hudici úr!

Feszólítjuk azokat, akiket még nem kerestem meg, szolgálják az országot fáradságot nem kimélve!

Ne kövessünk el hibát, Felség,

olyan ostobaságnak adhat teret, amely egy napon ellenünk

fordulhat.

Ne adjunk nekik lehetőséget!

Még mindig sokan vagyunk, akik elfelejtik, hogy a sok földműves a föld sója.

Egyszer egy lakmározáson nevetve mondtam egy jóslatot:

ahogy eljön az idő, amikor Isten megváltoztatja a menny vendégeit

és csak bojárok lesznek,

de a szegénység örülni fog itt lent a földön

az élet javainak.

Az ország bízik Felségedben és szeret téged!

Ne aggódjanak, uraim!

Felség, azt mondom, még ne vonjuk el a tömegeket a birtokainkról.

Az emberek most a földeken dolgoznak.

Tavaszig nincs mitől tartanunk.

A kemény csaták után, amelyeket Uzun Hassan vívott Ázsiában,

nehéz lesz a szultánnak erős sereget küldeni ellenünk.

Soliman pasa pedig,

Rumélia kormányzója, most Albániában harcol janicsárjaival és lovas hadtesttével,

Shkodra erődjénél.

De Ali Beg akindzsiei a partjainknál vannak, ékessen szóló Toma!

- Így van! - Így van!

Szeretett tanácsadóim és hűséges szolgáim!

Védelem nélkül hagyhatjuk Moldovát, akár egy pillanatra is

most, hogy ellenségünk Konstantinápoly meghódítója?

- Ez lehetetlen, Felség! - Lehetetlen!

Ez lehetetlen, Felség!

Vezess minket harcba, Felség!

Ez lehetetlen, Felség! Harcoljunk!

Életünket adjuk a hazáért, Felség!

Akkor parancsolom:

Fogjon fegyvert az egész ország!

És úgy döntök, hogy az összes paraszt, a fejedelmi és bojár birtokokról

kapjon íjat, lándzsát és kardot!

És amikor hívjuk őket, senki ne szenvedjenek hiányt fegyverekben,

mert a fejükkel felelnek érte!

Unokatestvérünk, Duma várúr és a Bode nagynemes

megalkotják a parasztokból az ország legnagyobb hadseregét!

Szereplők:

Forgatókönyv:

Zene:

Rendezte:

A film folytatása: Stefan cel Mare - Vaslui 1475